Külső területek - Krenkataur barlangrendszer
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 15 (281. - 300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
300. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-11-21 23:46:29
Üzenet elküldve: 2014-11-21 23:46:29
ÚJ
![>Brennus Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2902_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Brennus Thargodar és az Ősök Sírjai - Zárás //
*Sikeresen elkerülik a másik csapatot, s eljutnak az ajtóig.*
-Jólvan.*Morran, mikor a vén ember a kezét kéri. Nem rezzen az arca mikor az acél a bőrébe marr. Mintha ezerszer megtörtént volna már. Fene tudja, nem emlékszik rá hányszor kapott sebet. Ugyan ifjúnak tűnik, még mindig, de már nem az. Sajnos jó ideje nem. Belül megvénült, vagy legalábbis sokat öregedett.*
~ Feltárom a sír titkát, ha belepusztulok is ~
*Átlépi az aurát, mely szertefoszlik körülötte, s egy pillanatra furcsa érzés villan át az elméjén, egy mondat, de mintha nem tőle származna.*
~ Átlépted az első kört ~
*Tovább megy, lesz még ideje gondolkodni ezen, ha ez volt az első, akkor jó eséllyel lesz még több is.
A terembe érve leveszi fejéről a sisakot, s fejet hajt elesett őse előtt kit a sír rejt.*
-Hívtál, s eljöttem*Mondja, majd közelebb lép, hogy tanulmányozza a csontvázat. Egy biztos, hatalmas termetű ember lehetett. Jó eséllyel még Brennusnál is fél fejjel magasabb.*
~ Az ősi vérvonal ~
*Neki is feltűnik a kürt, bár a tengernyi por miatt alig veszi észre, eleinte csak egy szikla darabnak tűnik, de aztán megérinti, s tapintásra mintha más lenne.*
-Ez fém.*Mondja, félig magának, félig az öregnek, miközben kézbe veszi a kürtöt. Olyan mintha egy állat szarvából faragták volna, akár az ő kürtjeiket. De ez fémből van, ebben egészen biztos. Hogy milyenből, azt nem tudja megmondani. Több száz rúna fedi az egészet, hihetetlen mestermunka.*
-Persze.*Adja át a tárgyat, majd meghallgatja amit az öreg mond.*
~ A vér hangja szárnyaljon a végtelen felé ~
*De ez csak egy sor, a több százból. Majd alaposabban is áttanulmányozza. A kódexben úgyis ezernyi sor van.*
~ Jó lesz belerázódni megint az olvasásba ~
*Valamikor, távoli ifjú korában tanítgatták az ősi rúnákra, de nem sokat ismer már fel közülük.*
-Hajók?*Kérdi, s csak úgy találomra belelapoz az ősi fóliánsba, s valóban, oldalak és ábrák tucatjai, metszetek, rajzok, tengernyi szám.*
-Ezt jobb lesz ha magammal viszem. Népem őrzött titkai nem kerülhetnek illetéktelen kezekbe.*Még nem tudja mire fogja tudni felhasználni törzse amit itt talált, de annyit alaposan a fejébe vertek hogy a tudás hatalom, s veszni hagyni bűn. Gyakorlott szemmel néz körbe, s begyűjt minden lapot, minden papírt amit csak talál, mindent amin csak írás van. Kupát, érméket, akkor is ha rézből vannak, s vagy 3000 évesek. Minden ami csak rúnát hordoz érték, s jobb helye lesz az erődben.*
-A kürtöt magamhoz veszem.*Fordul a sírban fekvő alakhoz.*
-Hiszem, nem véletlenül hívtál, s akaratod az hogy hozzám kerüljön.
-Megőrzöm mit itt találtam, erre megesküszöm.
-Pihenj tovább békében.*Fejet hajt, megfordul, s immár a kürttel, s a kódexel felszerelkezve követi a többieket kifelé. Mikor leérnek, s mind biztonságban vannak biccent a távozó csapatnak, s kezet nyújt a vénembernek.*
-Én köszönöm neked, nélküled nem teljesíthettem volna be őseim akaratát, az istenek vigyázzák lépteid öreg. Hiszem hogy még találkozunk.*Azzal indul is az erdő felé. Meg kell keresnie a táborát, és a lovát, hogy visszatérhessen az erődbe.*
*Sikeresen elkerülik a másik csapatot, s eljutnak az ajtóig.*
-Jólvan.*Morran, mikor a vén ember a kezét kéri. Nem rezzen az arca mikor az acél a bőrébe marr. Mintha ezerszer megtörtént volna már. Fene tudja, nem emlékszik rá hányszor kapott sebet. Ugyan ifjúnak tűnik, még mindig, de már nem az. Sajnos jó ideje nem. Belül megvénült, vagy legalábbis sokat öregedett.*
~ Feltárom a sír titkát, ha belepusztulok is ~
*Átlépi az aurát, mely szertefoszlik körülötte, s egy pillanatra furcsa érzés villan át az elméjén, egy mondat, de mintha nem tőle származna.*
~ Átlépted az első kört ~
*Tovább megy, lesz még ideje gondolkodni ezen, ha ez volt az első, akkor jó eséllyel lesz még több is.
A terembe érve leveszi fejéről a sisakot, s fejet hajt elesett őse előtt kit a sír rejt.*
-Hívtál, s eljöttem*Mondja, majd közelebb lép, hogy tanulmányozza a csontvázat. Egy biztos, hatalmas termetű ember lehetett. Jó eséllyel még Brennusnál is fél fejjel magasabb.*
~ Az ősi vérvonal ~
*Neki is feltűnik a kürt, bár a tengernyi por miatt alig veszi észre, eleinte csak egy szikla darabnak tűnik, de aztán megérinti, s tapintásra mintha más lenne.*
-Ez fém.*Mondja, félig magának, félig az öregnek, miközben kézbe veszi a kürtöt. Olyan mintha egy állat szarvából faragták volna, akár az ő kürtjeiket. De ez fémből van, ebben egészen biztos. Hogy milyenből, azt nem tudja megmondani. Több száz rúna fedi az egészet, hihetetlen mestermunka.*
-Persze.*Adja át a tárgyat, majd meghallgatja amit az öreg mond.*
~ A vér hangja szárnyaljon a végtelen felé ~
*De ez csak egy sor, a több százból. Majd alaposabban is áttanulmányozza. A kódexben úgyis ezernyi sor van.*
~ Jó lesz belerázódni megint az olvasásba ~
*Valamikor, távoli ifjú korában tanítgatták az ősi rúnákra, de nem sokat ismer már fel közülük.*
-Hajók?*Kérdi, s csak úgy találomra belelapoz az ősi fóliánsba, s valóban, oldalak és ábrák tucatjai, metszetek, rajzok, tengernyi szám.*
-Ezt jobb lesz ha magammal viszem. Népem őrzött titkai nem kerülhetnek illetéktelen kezekbe.*Még nem tudja mire fogja tudni felhasználni törzse amit itt talált, de annyit alaposan a fejébe vertek hogy a tudás hatalom, s veszni hagyni bűn. Gyakorlott szemmel néz körbe, s begyűjt minden lapot, minden papírt amit csak talál, mindent amin csak írás van. Kupát, érméket, akkor is ha rézből vannak, s vagy 3000 évesek. Minden ami csak rúnát hordoz érték, s jobb helye lesz az erődben.*
-A kürtöt magamhoz veszem.*Fordul a sírban fekvő alakhoz.*
-Hiszem, nem véletlenül hívtál, s akaratod az hogy hozzám kerüljön.
-Megőrzöm mit itt találtam, erre megesküszöm.
-Pihenj tovább békében.*Fejet hajt, megfordul, s immár a kürttel, s a kódexel felszerelkezve követi a többieket kifelé. Mikor leérnek, s mind biztonságban vannak biccent a távozó csapatnak, s kezet nyújt a vénembernek.*
-Én köszönöm neked, nélküled nem teljesíthettem volna be őseim akaratát, az istenek vigyázzák lépteid öreg. Hiszem hogy még találkozunk.*Azzal indul is az erdő felé. Meg kell keresnie a táborát, és a lovát, hogy visszatérhessen az erődbe.*
299. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-11-21 21:47:02
Üzenet elküldve: 2014-11-21 21:47:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Brennus Thargodar és az Ősök Sírjai - Zárás //
*Nem csak Brennus, de a többi tag sem akar harcolni, hiszen bár most elbírtak ezzel az öt fővel, viszont a melák az öreg véleménye szerint könnyedén porrá zúzná mindannyiukat. Épp ez a baj ezzel a bandával, ez emeli ki őket az átlagból, hogy nekik van egy titkos fegyverük... Úgyhogy mindenki szinte a lélegzetét visszafojtva lépdel el a járat előtt, miközben az őszszakállú erősen hallgatózik, de azok odalent most túlságosan elfoglaltak, úgyhogy a hallottak alapján nem fognak feljönni egy ideig, így a társaság engedelmesen követi a férfit. Hamarosan eljutnak a szokatlan falhoz, ahova az öreg hümmögve lép oda, s jobban szemügyre veszi.*
- A bájital. *simít végig az íráson* Azt írja, hogy A bájital s a Kiválasztott vérének keveréke nyitja meg a kaput. Ezek szerint ez Te lennél, Fiam? *pillant rá kíváncsian* A bájitalnak hívják azt a keveréket így egyszerűen, melybe az ősi mágia alapjai vannak. Eléggé nehéz összehozni, de általában pont ilyen lezárt dolgokhoz szokták alkalmazni a családok, nemzedékek, hogy ne juthassanak be a lezárt helyekre illetéktelen behatolók. *ekkor előhúz egy üvegcsét, s nagy vigyorral meglebegteti* Tudod, mennyi pénz van egy ilyen kis hülye üvegcsében? Vagyonokat adnak érte! Nem véletlenül vagyok itt én se... Leginkább a saját rabszolgájuknak akartak, no meg hogy készítsem el nekik a főzetet. A bolondok azt se tudták, hogy én ilyennel kereskedek! *hadarja el kacagva, ám észbe kap s kicsit felgyorsítja az eseményeket* Fiam, add azt ide! *szól a kölyöknek, aki felé nyújtja a tőrt* Te pedig add a kezed!
*Azzal megvágja Brennus kezét, hogy pár csepp vér az üvegcsébe hulljon, majd jól összerázza, s a férfi felé nyújtja, jelezve, hogy igya meg. Ezután nem igazán tudja az öreg, hogy mit kéne tenni, úgyhogy noszogatja kicsit a Kiválasztottat, hogy lépjen a falhoz közelebb. Ha ezt teszi, akkor láthatóan mintha megrezegne az, halványulni kezd, s ha hozzáér, akkor szerte is foszlik. Ám nem hangtalanul... Erős sípoló hang árad ki a helyből egy ideig, majd elhalkul, s az is eltűnik.*
- Jönnek!
*Ebben a pillanatban kiáltja el magát az öreg, jelezve, hogy a társaság megindult a hangra felfelé. Nem is tétovázik, ha megengedi Brennus, ha nem, a társaság berohan a terembe. Jobbra lefelé vezet egy hosszú lépcső, amin lerohannak, ahonnan beérnek teljesen a terembe.*
- Az ork! A fal!
*Kiáltja zihálva az öreg, mikor visszapillantva meglátja, hogy a fal kezd visszaereszkedni. A banditák hangját már ők is hallhatják, ám ekkor egy erős üvöltés rázza meg a barlangot. Majd halálhörgés, vinnyogás... S mikor leereszkedik vissza a fal, amögött megpillanthatják az ork sámánt, aki biccent egyet az öreg felé egy félmosollyal, majd eltűnik.*
- Ez húzós volt...
*Fújja ki magát a fiú, aki egyből a kiutat kezdi keresni, ahogy a többiek is. Viszont a terem közepén ott pihen egy csodálatos kősírban egy öreg csontváz. Néhány értéktelen pénz, serleg hever körülötte, pár szövettel, papírokkal, s egy kürttel. Az öreg félszemmel megpillantja, így odalépve Brennushoz szól.*
- Szabad? *mutat a kört felé, melyen egy írás van* "A vér hangja szárnyaljon a végtelen felé!" *olvassa* Erős mágikus hatást érzek benne, talán nagyon hangos lehet. Azok pedig... *mutat a papirosok felé* Valami hajónak írják le a terveit. Érdekes...
*Simítja meg a szakállát, de nem nyúl semmihez, s mivel nem tudja, hogy mire lehetne ezeket használni, így odébb is áll. Nagyjából tíz perc múlva az egyik oldalsó kis járatból váratlanul a fiú hangja szólal fel.*
- Itt, itt ki tudunk menni! *ekkor mindenki elkezd szaladni a kijárat felé lelkesen, hogy végre szabadok lehetnek, ám egyedül az őszszakállú áll meg még utoljára a kijáratnál*
- Fiam, köszönjük.
*Mosolyog felé, azzal a kis társaság végleg eltűnik a járatban. Egy kellemes kis tisztásra érhetnek ki, ahol aranyló és pirosas színben tündöklő fák állnak körbe egy aprócska, kristálytiszta tavat. Kellemes hely, ilyen rossz élmények után pedig főleg felüdülés lesz átsétálni rajta. Láthatóan egy meredek, sziklás rész közepén van a hely, amit lehetetlenség megközelíteni. Ám a legvégén pihen egy szokatlan felhő, amit a fiú kíváncsiságból megfog, s úgy tűnik, mintha egy puha párna lenne az. Az öreg is közelebb lép, megfogdossa, s megállapítja, hogy ezt is mágia járja át. Úgyhogy kockáztatva rámászik, őt pedig követi a másik kettő, s mikor mindenki fent van, váratlanul ereszkedni kezd a felhő. Ha Brennus is kiért, akkor ő még láthatja, ahogy alant a társaság leszáll róla, mely ezután visszaszáll a szikla szélére, hogy a férfi is rá tudjon menni, hogy őt is levihesse. Nyugalomban, békességben, Kiválasztottként...*
*Nem csak Brennus, de a többi tag sem akar harcolni, hiszen bár most elbírtak ezzel az öt fővel, viszont a melák az öreg véleménye szerint könnyedén porrá zúzná mindannyiukat. Épp ez a baj ezzel a bandával, ez emeli ki őket az átlagból, hogy nekik van egy titkos fegyverük... Úgyhogy mindenki szinte a lélegzetét visszafojtva lépdel el a járat előtt, miközben az őszszakállú erősen hallgatózik, de azok odalent most túlságosan elfoglaltak, úgyhogy a hallottak alapján nem fognak feljönni egy ideig, így a társaság engedelmesen követi a férfit. Hamarosan eljutnak a szokatlan falhoz, ahova az öreg hümmögve lép oda, s jobban szemügyre veszi.*
- A bájital. *simít végig az íráson* Azt írja, hogy A bájital s a Kiválasztott vérének keveréke nyitja meg a kaput. Ezek szerint ez Te lennél, Fiam? *pillant rá kíváncsian* A bájitalnak hívják azt a keveréket így egyszerűen, melybe az ősi mágia alapjai vannak. Eléggé nehéz összehozni, de általában pont ilyen lezárt dolgokhoz szokták alkalmazni a családok, nemzedékek, hogy ne juthassanak be a lezárt helyekre illetéktelen behatolók. *ekkor előhúz egy üvegcsét, s nagy vigyorral meglebegteti* Tudod, mennyi pénz van egy ilyen kis hülye üvegcsében? Vagyonokat adnak érte! Nem véletlenül vagyok itt én se... Leginkább a saját rabszolgájuknak akartak, no meg hogy készítsem el nekik a főzetet. A bolondok azt se tudták, hogy én ilyennel kereskedek! *hadarja el kacagva, ám észbe kap s kicsit felgyorsítja az eseményeket* Fiam, add azt ide! *szól a kölyöknek, aki felé nyújtja a tőrt* Te pedig add a kezed!
*Azzal megvágja Brennus kezét, hogy pár csepp vér az üvegcsébe hulljon, majd jól összerázza, s a férfi felé nyújtja, jelezve, hogy igya meg. Ezután nem igazán tudja az öreg, hogy mit kéne tenni, úgyhogy noszogatja kicsit a Kiválasztottat, hogy lépjen a falhoz közelebb. Ha ezt teszi, akkor láthatóan mintha megrezegne az, halványulni kezd, s ha hozzáér, akkor szerte is foszlik. Ám nem hangtalanul... Erős sípoló hang árad ki a helyből egy ideig, majd elhalkul, s az is eltűnik.*
- Jönnek!
*Ebben a pillanatban kiáltja el magát az öreg, jelezve, hogy a társaság megindult a hangra felfelé. Nem is tétovázik, ha megengedi Brennus, ha nem, a társaság berohan a terembe. Jobbra lefelé vezet egy hosszú lépcső, amin lerohannak, ahonnan beérnek teljesen a terembe.*
- Az ork! A fal!
*Kiáltja zihálva az öreg, mikor visszapillantva meglátja, hogy a fal kezd visszaereszkedni. A banditák hangját már ők is hallhatják, ám ekkor egy erős üvöltés rázza meg a barlangot. Majd halálhörgés, vinnyogás... S mikor leereszkedik vissza a fal, amögött megpillanthatják az ork sámánt, aki biccent egyet az öreg felé egy félmosollyal, majd eltűnik.*
- Ez húzós volt...
*Fújja ki magát a fiú, aki egyből a kiutat kezdi keresni, ahogy a többiek is. Viszont a terem közepén ott pihen egy csodálatos kősírban egy öreg csontváz. Néhány értéktelen pénz, serleg hever körülötte, pár szövettel, papírokkal, s egy kürttel. Az öreg félszemmel megpillantja, így odalépve Brennushoz szól.*
- Szabad? *mutat a kört felé, melyen egy írás van* "A vér hangja szárnyaljon a végtelen felé!" *olvassa* Erős mágikus hatást érzek benne, talán nagyon hangos lehet. Azok pedig... *mutat a papirosok felé* Valami hajónak írják le a terveit. Érdekes...
*Simítja meg a szakállát, de nem nyúl semmihez, s mivel nem tudja, hogy mire lehetne ezeket használni, így odébb is áll. Nagyjából tíz perc múlva az egyik oldalsó kis járatból váratlanul a fiú hangja szólal fel.*
- Itt, itt ki tudunk menni! *ekkor mindenki elkezd szaladni a kijárat felé lelkesen, hogy végre szabadok lehetnek, ám egyedül az őszszakállú áll meg még utoljára a kijáratnál*
- Fiam, köszönjük.
*Mosolyog felé, azzal a kis társaság végleg eltűnik a járatban. Egy kellemes kis tisztásra érhetnek ki, ahol aranyló és pirosas színben tündöklő fák állnak körbe egy aprócska, kristálytiszta tavat. Kellemes hely, ilyen rossz élmények után pedig főleg felüdülés lesz átsétálni rajta. Láthatóan egy meredek, sziklás rész közepén van a hely, amit lehetetlenség megközelíteni. Ám a legvégén pihen egy szokatlan felhő, amit a fiú kíváncsiságból megfog, s úgy tűnik, mintha egy puha párna lenne az. Az öreg is közelebb lép, megfogdossa, s megállapítja, hogy ezt is mágia járja át. Úgyhogy kockáztatva rámászik, őt pedig követi a másik kettő, s mikor mindenki fent van, váratlanul ereszkedni kezd a felhő. Ha Brennus is kiért, akkor ő még láthatja, ahogy alant a társaság leszáll róla, mely ezután visszaszáll a szikla szélére, hogy a férfi is rá tudjon menni, hogy őt is levihesse. Nyugalomban, békességben, Kiválasztottként...*
298. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-11-21 00:28:46
Üzenet elküldve: 2014-11-21 00:28:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Brennus Thargodar és az Ősök Sírjai //
*Amint legyűrték a három fickót int a többieknek hogy kövessék. Pajzsát továbbra is maga előtt tartja, és ő vezet. Azt viszont felvéste hogy a mélységi ügyesen harcol, az öreg pedig tud meglepetést okozni.*
-Tovább.*Morran mikor az öreg újra jelentést ad a további ellenfelekről.*
~ Mitől hall ez ilyen jól mindent? ~
*Arra megy, amerre a sír van. Az ő dolga ott van, és hátt, akkor arra viszi a díszes társulatot is. Talán a sírból nyílik egy másik út is a felszínre. Ezt még nem tudja, de nem is érdekli. Neki be kell jutnia a sírba.*
-Csöndesen.*Szól hátra, s ha minden jól megy, harc nélkül érhetik el a vibráló védő aurát. Ha sikerül, akkor az öreghez fordul.*
-Vén ember, ez itt őseim sírja, ide juttass be engem.*Mondja, majd a falnál lévő szöveghez vezeti.*
-Ide a te tudományod kell, az enyém kevés hozzá.
*Amint legyűrték a három fickót int a többieknek hogy kövessék. Pajzsát továbbra is maga előtt tartja, és ő vezet. Azt viszont felvéste hogy a mélységi ügyesen harcol, az öreg pedig tud meglepetést okozni.*
-Tovább.*Morran mikor az öreg újra jelentést ad a további ellenfelekről.*
~ Mitől hall ez ilyen jól mindent? ~
*Arra megy, amerre a sír van. Az ő dolga ott van, és hátt, akkor arra viszi a díszes társulatot is. Talán a sírból nyílik egy másik út is a felszínre. Ezt még nem tudja, de nem is érdekli. Neki be kell jutnia a sírba.*
-Csöndesen.*Szól hátra, s ha minden jól megy, harc nélkül érhetik el a vibráló védő aurát. Ha sikerül, akkor az öreghez fordul.*
-Vén ember, ez itt őseim sírja, ide juttass be engem.*Mondja, majd a falnál lévő szöveghez vezeti.*
-Ide a te tudományod kell, az enyém kevés hozzá.
297. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-11-20 23:59:28
Üzenet elküldve: 2014-11-20 23:59:28
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Brennus Thargodar és az Ősök Sírjai //
*Mindenki engedelmeskedik Brennus akaratának, hiszen ha úgy vesszük, ő lett a vezető. A fiú az öreg mellé áll tettre készen, a mélységi pedig a férfi mellé, támadó állásba. Az öregnek sikerül a hátsó kettőt kiiktatnia, illetve a sötét bőrű hadakozásba kezd hamar az egyik taggal. Úgy tűnik, nem bánik rosszul a fegyverrel, amit bizonyít, hogy csupán a vállára kap egy kis vágást, de sikeresen nyakon szúrja az ellenfelet.
Mivel még mindig nincs rajtuk semmilyen páncél, Brennuson pedig igen, pluszban még egy pajzzsal is büszkélkedhet, így szinte könnyedén hasítja ketté az egyiknek a mellkasát, s mikor a másik kicsit tétovázva, ám próbál szúrni, akkor azt a férfi könnyedén felnyársalja. Így alig telik el pár perc, már öt fővel végeztek is. Ám a neheze még hátra van... Vagy mégsem?
Ha tovább haladnak, két járathoz érkezhetnek. Balra kijutnak abba a terembe, ahol a leomlott mennyezet van, s ahonnan a zárt ajtóhoz lehet jutni, jobbra pedig egy folyosó után egy másik terembe érnek. Ott van még a három tag, plusz a behemót.*
- Nem hallottak semmit.
*Jegyzi meg halkan az öreg, közelebb lépve a járathoz. A választás ismét Brennus kezében van: választhatja azt is, hogy szembeszáll a maradék banditával s a melákkal, avagy azt is, hogy egyenesen az ajtóhoz igyekszik a többiekkel. Utóbbi esetén talán még arra is van esély, hogy harc nélkül megússza innentől a dolgot, hiszen az alsó teremben most a robbanó bájitallal vannak elfoglalva. Tehát ha halkak lesznek, nem csapnak zajt, akkor esély van rá, hogy az ajtó után végleg kiosonjanak a barlangból sértetlenül.*
*Mindenki engedelmeskedik Brennus akaratának, hiszen ha úgy vesszük, ő lett a vezető. A fiú az öreg mellé áll tettre készen, a mélységi pedig a férfi mellé, támadó állásba. Az öregnek sikerül a hátsó kettőt kiiktatnia, illetve a sötét bőrű hadakozásba kezd hamar az egyik taggal. Úgy tűnik, nem bánik rosszul a fegyverrel, amit bizonyít, hogy csupán a vállára kap egy kis vágást, de sikeresen nyakon szúrja az ellenfelet.
Mivel még mindig nincs rajtuk semmilyen páncél, Brennuson pedig igen, pluszban még egy pajzzsal is büszkélkedhet, így szinte könnyedén hasítja ketté az egyiknek a mellkasát, s mikor a másik kicsit tétovázva, ám próbál szúrni, akkor azt a férfi könnyedén felnyársalja. Így alig telik el pár perc, már öt fővel végeztek is. Ám a neheze még hátra van... Vagy mégsem?
Ha tovább haladnak, két járathoz érkezhetnek. Balra kijutnak abba a terembe, ahol a leomlott mennyezet van, s ahonnan a zárt ajtóhoz lehet jutni, jobbra pedig egy folyosó után egy másik terembe érnek. Ott van még a három tag, plusz a behemót.*
- Nem hallottak semmit.
*Jegyzi meg halkan az öreg, közelebb lépve a járathoz. A választás ismét Brennus kezében van: választhatja azt is, hogy szembeszáll a maradék banditával s a melákkal, avagy azt is, hogy egyenesen az ajtóhoz igyekszik a többiekkel. Utóbbi esetén talán még arra is van esély, hogy harc nélkül megússza innentől a dolgot, hiszen az alsó teremben most a robbanó bájitallal vannak elfoglalva. Tehát ha halkak lesznek, nem csapnak zajt, akkor esély van rá, hogy az ajtó után végleg kiosonjanak a barlangból sértetlenül.*
296. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-11-20 22:01:31
Üzenet elküldve: 2014-11-20 22:01:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Brennus Thargodar és az Ősök Sírjai //
*Furcsa egy dög lehet ez a valami. Még sose hallott olyanról hogy ork keveredett volna óriással.*
-Talán egy barlangi troll, azok elég nagyra nőnek.*Morran, csak úgy magának. Egy ork önmagában is szívós ellenfél, de ami ennél sokkal rosszabb, halálos a természetük is. Egy óriás erejével ötvözve minden azonban. Jobb nem is rágondolni.*
-Rendben.*Bólint az öregnek, amikor az elmondja mi vár rájuk a következő saroknál.*
-Kölyök, maradj az öreggel.
-Te.*Mutat az ébenbőrűre*
-Mellém.
-A jobb oldalit foglald le, a másik kettő az enyém.*Azzal neki is lendül. Reméli hogy a mélységi elboldogul a harmadikkal, vagy ha azt nem is legalább addig lefoglalja ameddig a másik kettővel elbánik.
Testi erejét, a pajzsot, na meg a páncélt igyekszik felhasználni. Úgy támad a két férfira mint medve a szarvasra.
A pajzzsal lök, a kardal vág. Próbálja úgy kibillenteni az egyiket, hogy az fel is bukjon, miközben a jobbjában tartott hosszú kardal megpróbálja egy kereszt vágással felvágni a másik mellkasát. Az érkező támadásokkal csak abban az esetben foglalkozik ha azok a vért nem védett része felé irányulnak, amire esélye van hogy a vért megállítja, arra ő nem áldoz energiát. Tehát ha viszont vágás érkezik, ő nagy eséllyel " beengedi " s kihasználva a szabad mozgást nemes egyszerűséggel igyekszik leszúrni az ellenfelet. A páncél adta előnyt használja, mindig ezt csinálja, ez a harci stílusa, és ebben elég gyakorlott is. Páncél nélkül, az más kérdés, akkor lehet hogy gondban lenne. Akkor szokott tengernyi sebet kapni. Tény ami tény, a védekezésben sosem jeleskedett.*
*Furcsa egy dög lehet ez a valami. Még sose hallott olyanról hogy ork keveredett volna óriással.*
-Talán egy barlangi troll, azok elég nagyra nőnek.*Morran, csak úgy magának. Egy ork önmagában is szívós ellenfél, de ami ennél sokkal rosszabb, halálos a természetük is. Egy óriás erejével ötvözve minden azonban. Jobb nem is rágondolni.*
-Rendben.*Bólint az öregnek, amikor az elmondja mi vár rájuk a következő saroknál.*
-Kölyök, maradj az öreggel.
-Te.*Mutat az ébenbőrűre*
-Mellém.
-A jobb oldalit foglald le, a másik kettő az enyém.*Azzal neki is lendül. Reméli hogy a mélységi elboldogul a harmadikkal, vagy ha azt nem is legalább addig lefoglalja ameddig a másik kettővel elbánik.
Testi erejét, a pajzsot, na meg a páncélt igyekszik felhasználni. Úgy támad a két férfira mint medve a szarvasra.
A pajzzsal lök, a kardal vág. Próbálja úgy kibillenteni az egyiket, hogy az fel is bukjon, miközben a jobbjában tartott hosszú kardal megpróbálja egy kereszt vágással felvágni a másik mellkasát. Az érkező támadásokkal csak abban az esetben foglalkozik ha azok a vért nem védett része felé irányulnak, amire esélye van hogy a vért megállítja, arra ő nem áldoz energiát. Tehát ha viszont vágás érkezik, ő nagy eséllyel " beengedi " s kihasználva a szabad mozgást nemes egyszerűséggel igyekszik leszúrni az ellenfelet. A páncél adta előnyt használja, mindig ezt csinálja, ez a harci stílusa, és ebben elég gyakorlott is. Páncél nélkül, az más kérdés, akkor lehet hogy gondban lenne. Akkor szokott tengernyi sebet kapni. Tény ami tény, a védekezésben sosem jeleskedett.*
295. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-11-20 21:00:49
Üzenet elküldve: 2014-11-20 21:00:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Brennus Thargodar és az Ősök Sírjai //
- Nem óriás volt az. Valami... Szörny. Mintha több fajból keveredett volna, kicsit orkos, kicsit óriás-féle, kicsit minden. Talán valami kísérletnek lehetett az eredménye. Azt hallottam, hogy van itt a barlangban valami hely, ahova be akarnak jutni. Bár nem tudom, hogy ehhez miért bájitalra van szükség... Talán be akarják robbantani, nem tudom pontosan.
*A fiú engedelmesen rohan a kardért, s adja oda Brennusnak, aki az éles pengének köszönhetően jobban meg tudja bontani a szerkezetet, ezáltal az erejét bevetve hamar ki tud jutni a ketrecből, ahogy az öreg s az éjbőrű is. Az ork úgy tűnik, hogy ott maradt egyedül, ám még mindig nem mozdul ki mély meditációs állapotából. Nem tudni, hogy ez jó lépés, vagy rossz lépés volt Brennustól, talán majd kiderül...*
- Jövök!
*Azzal az öreg felkapja táskáját, az ébenbőrű egy kardot, s a fiú pedig egy kisebb tőrt, s harcra készen, mint egy most kovácsolt sereg, szorosan a férfi mögé állnak.*
- Van nálam pár bájital, szerintem tudok segíteni!
*Lelkesen megindul ekkor a kis csapat, viszont az öreg hamar felszólal ismét.*
- Jönnek! Hárman vannak, plusz nem messze tőlük kettő az egyik elágazásnál! Azt mondják, ketten elmentek vadászni, úgyhogy nyolcan vannak a barlangban, plusz a behemót!
*Darálja el gyorsan, s az intelme hamar beigazolódik, hiszen a szűk járatban felbukkan a három bandita, akik meglátva a kis csapatot, azonnal kardot s szablyát rántanak, majd elkezdenek rohanni Brennus felé - hárman egymás mellett kicsit szűkösen férnek el, tehát nem olyan nagy járatról beszélünk. Rajtuk azonban egy darab páncél sincs, csupán egyszerű szövetruhák, amik jelen esetben igen csak rontanak az esélyeiken. Az ő hangjukat meghallva a másik kettő is megindul, az egyik kezében íj van, semmi más fegyver, míg a másiknál egy tőr. Megállnak a társaik mögött nem messze, hiszen jelenleg nem tudnak támadni, ugyanis félő, hogy vagy a társaikat, vagy magukat sebeznék csak meg. Ám az öreg cseles! Ezt látván - lévén, hogy nem fér oda a másik háromhoz -, előránt egy kis üvegcsét, amit áthajít a társaság felett, egyenesen a két jómadár felé! Az üveg amint széttörik az egyiken, egy kisebb robbanást eredményez, minek hatására lángra lobban a ruhájuk, s elkezdenek kifelé rohanni. Sokáig úgyse jutnak, hamar felemésztik őket a lángok...*
- Nem óriás volt az. Valami... Szörny. Mintha több fajból keveredett volna, kicsit orkos, kicsit óriás-féle, kicsit minden. Talán valami kísérletnek lehetett az eredménye. Azt hallottam, hogy van itt a barlangban valami hely, ahova be akarnak jutni. Bár nem tudom, hogy ehhez miért bájitalra van szükség... Talán be akarják robbantani, nem tudom pontosan.
*A fiú engedelmesen rohan a kardért, s adja oda Brennusnak, aki az éles pengének köszönhetően jobban meg tudja bontani a szerkezetet, ezáltal az erejét bevetve hamar ki tud jutni a ketrecből, ahogy az öreg s az éjbőrű is. Az ork úgy tűnik, hogy ott maradt egyedül, ám még mindig nem mozdul ki mély meditációs állapotából. Nem tudni, hogy ez jó lépés, vagy rossz lépés volt Brennustól, talán majd kiderül...*
- Jövök!
*Azzal az öreg felkapja táskáját, az ébenbőrű egy kardot, s a fiú pedig egy kisebb tőrt, s harcra készen, mint egy most kovácsolt sereg, szorosan a férfi mögé állnak.*
- Van nálam pár bájital, szerintem tudok segíteni!
*Lelkesen megindul ekkor a kis csapat, viszont az öreg hamar felszólal ismét.*
- Jönnek! Hárman vannak, plusz nem messze tőlük kettő az egyik elágazásnál! Azt mondják, ketten elmentek vadászni, úgyhogy nyolcan vannak a barlangban, plusz a behemót!
*Darálja el gyorsan, s az intelme hamar beigazolódik, hiszen a szűk járatban felbukkan a három bandita, akik meglátva a kis csapatot, azonnal kardot s szablyát rántanak, majd elkezdenek rohanni Brennus felé - hárman egymás mellett kicsit szűkösen férnek el, tehát nem olyan nagy járatról beszélünk. Rajtuk azonban egy darab páncél sincs, csupán egyszerű szövetruhák, amik jelen esetben igen csak rontanak az esélyeiken. Az ő hangjukat meghallva a másik kettő is megindul, az egyik kezében íj van, semmi más fegyver, míg a másiknál egy tőr. Megállnak a társaik mögött nem messze, hiszen jelenleg nem tudnak támadni, ugyanis félő, hogy vagy a társaikat, vagy magukat sebeznék csak meg. Ám az öreg cseles! Ezt látván - lévén, hogy nem fér oda a másik háromhoz -, előránt egy kis üvegcsét, amit áthajít a társaság felett, egyenesen a két jómadár felé! Az üveg amint széttörik az egyiken, egy kisebb robbanást eredményez, minek hatására lángra lobban a ruhájuk, s elkezdenek kifelé rohanni. Sokáig úgyse jutnak, hamar felemésztik őket a lángok...*
294. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-11-20 13:42:43
Üzenet elküldve: 2014-11-20 13:42:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Brennus Thargodar és az Ősök Sírjai //
*Nem tudja hogy az öreg mire gondol, amikor behemótot emleget.*
-Egy óriást láttál vén ember?*Kérdi kissé óvatosan. Az egy veszélyes népség, bár az eszük rövid, de hihetetlenül erősek.*
Közben újabb rengés, és szikla hullás, amíg a kölyökre várnak, hogy kiszabadítsa magát, újra a fehér szakállú felé fordul.*
-Mire fáj a foguk?
~ Nagyon remélem hogy nem az én sírom kapuját próbálják bedönteni éppen ezek a marhák ~
*Amint a kölyök kiszabadul és megjelenik a ketrec előtt, ráemeli acélkék tekintetét.*
-A kardot hozd kölyök, ott van egy asztalon!.*Mutat a nem messze heverő felszerelésére. Másra nincs is szüksége, a hosszúkardal gyorsan kivágja magát.
Ha megkapja, akkor behúzza a fegyvert markolatnál fogva, majd pár pontos vágással és rúgással gyakorlatilag belülről bontja szét a ketrec egyik falát. Ha kint van, kiereszti az öreget, s közben parancsot oszt a fiúnak.*
-A járathoz kölyök! Szólj ha bárki közelít.*Amint végzett az öreg ketrecével megnyitja a szabadság útját az ébenbőrű előtt is.*
-Szerezz fegyvert, de az enyémet hagyjad!*Morran, majd az ork fajzathoz lép, de őt nem ereszti ki.*
-Sokat segítettél, mind hálásak vagyunk érte. Maradj itt még egy kicsit.*Azzal hátat fordít, s amennyiben minden jól megy, felciheli magára a felszerelését. Mellvért, vállvért, lábszárvédő vasak, alkar védők, végül a sisak a jókora horpadással.*
~ Na ezt is dobhatom ki, de már kétszer megmentette az életemet, még mindig jobb mint fedetlen fővel rohangálni ~
-Jólvan öreg. Figyelj most rám, hozd minden cókmókod és gyere velem, nekem még dolgom van ebben a barlangban.*
-Ti ketten.*Fordul a mélységi, és a kölyök felé.*
-Velem van a legtöbb esélyetek, nem biztos hogy kijutok innen élve, de ha velem vagytok töröm nektek az utat előre felé. Fedezzétek a hátamat ha tudjátok. Ha nem kerülnek mögém, a szűk járatban lehet esélyem.*Azzal lezárja a sisak rostélyt, s felszíjazza a pajzsot, s belép az alagút járataiba. Igyekszik visszatalálni abba a terembe amin keresztül a sírhoz jutott.*
*Nem tudja hogy az öreg mire gondol, amikor behemótot emleget.*
-Egy óriást láttál vén ember?*Kérdi kissé óvatosan. Az egy veszélyes népség, bár az eszük rövid, de hihetetlenül erősek.*
Közben újabb rengés, és szikla hullás, amíg a kölyökre várnak, hogy kiszabadítsa magát, újra a fehér szakállú felé fordul.*
-Mire fáj a foguk?
~ Nagyon remélem hogy nem az én sírom kapuját próbálják bedönteni éppen ezek a marhák ~
*Amint a kölyök kiszabadul és megjelenik a ketrec előtt, ráemeli acélkék tekintetét.*
-A kardot hozd kölyök, ott van egy asztalon!.*Mutat a nem messze heverő felszerelésére. Másra nincs is szüksége, a hosszúkardal gyorsan kivágja magát.
Ha megkapja, akkor behúzza a fegyvert markolatnál fogva, majd pár pontos vágással és rúgással gyakorlatilag belülről bontja szét a ketrec egyik falát. Ha kint van, kiereszti az öreget, s közben parancsot oszt a fiúnak.*
-A járathoz kölyök! Szólj ha bárki közelít.*Amint végzett az öreg ketrecével megnyitja a szabadság útját az ébenbőrű előtt is.*
-Szerezz fegyvert, de az enyémet hagyjad!*Morran, majd az ork fajzathoz lép, de őt nem ereszti ki.*
-Sokat segítettél, mind hálásak vagyunk érte. Maradj itt még egy kicsit.*Azzal hátat fordít, s amennyiben minden jól megy, felciheli magára a felszerelését. Mellvért, vállvért, lábszárvédő vasak, alkar védők, végül a sisak a jókora horpadással.*
~ Na ezt is dobhatom ki, de már kétszer megmentette az életemet, még mindig jobb mint fedetlen fővel rohangálni ~
-Jólvan öreg. Figyelj most rám, hozd minden cókmókod és gyere velem, nekem még dolgom van ebben a barlangban.*
-Ti ketten.*Fordul a mélységi, és a kölyök felé.*
-Velem van a legtöbb esélyetek, nem biztos hogy kijutok innen élve, de ha velem vagytok töröm nektek az utat előre felé. Fedezzétek a hátamat ha tudjátok. Ha nem kerülnek mögém, a szűk járatban lehet esélyem.*Azzal lezárja a sisak rostélyt, s felszíjazza a pajzsot, s belép az alagút járataiba. Igyekszik visszatalálni abba a terembe amin keresztül a sírhoz jutott.*
293. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-11-20 10:49:12
Üzenet elküldve: 2014-11-20 10:49:12
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Brennus Thargodar és az Ősök Sírjai //
- Alkímia? Hohó... *megsepri szakállát* Szerinted miért vagyok itt? *kacsint* Messze földön én vagyok a legjobb alkimista, eddig senki sem tudott elkapni, pedig sokan fenik rám a fogukat! Ám úgy tűnik, én is öregszem...
*Hajtja le sóhajtva a fejét, ám a parancsolgatásra rögtön felkapja! Szemei csillogni kezdenek, s rögtön belekezd a mondandójába.*
- Fegyverek... Kardok, szablyák, tőrök, mást nem igazán láttam azoknál, akik bejöttek ide. Fajok... Hát, a legtöbb ember, de akad egy sötételf is, illetve ork is, de azt nem tudom hány, ám teljesen biztosan emberből van a legtöbb. Képzettek, de nem annyira... Igazából nem is tőlük kell tartani. *húzza el a száját* Hanem attól a böhöm nagy meláktól, aki minden bizonnyal téged csapott kupán, meg őt is. *mutat az ork sámán felé* Na ő nem móka... *ekkor úgy csinál, mintha hallgatózna* Igen, itt van a barlangban, valahol feljebb. A többi meg a járatokban...
*Alkimista, s ez megmagyarázza, miért hall ilyen jól, minden bizonnyal egy bájital végett.
A sötét bőrű azonnal engedelmeskedik, s próbálja a szerkezet - ami amúgy fából van - gyengébb pontjait keresni. A fiú is próbálja kituszkolni magát a rácsokon, ám az nem igazán megy neki, pedig tényleg kicsi. Az ork pedig... Hát, ő még mindig nem mozdul. Brennus pedig hiába erős, ettől még ember, s ezek a ketrecek egyértelműen emberbiztosak. Puszta kézzel nem igazán megy... Azzal nem...
Nagyjából egy negyed óráig küzdhet még a társaság - az öreg is próbál gyenge pontot keresni -, mikor váratlanul egy újabb rengés rázza meg a helyet!*
- Háhá, most sem sikerült. *kuncog magában az öreg, miközben hallgatózik* Valami löttyöt próbálnak kotyvasztani, de nagyon rossz úton járnak!
*Alig, hogy kimondja az utolsó szót, hangos dübörgés veszi kezdetét a mennyezet felől, s hirtelen egy közepes mérető kő hullik alá, egyenesen a fiú ketrecének szélére! Ő sikkant egyet, ám szerencsére nem történik baja, a kő lehullik a földre, viszont kicsit összenyomta a ketrecet, így annak közepe enyhén szétnyílt. A változást alig látható, ám a gyerek észreveszi, s rögtön megpróbálja magát átpréselni! Egy kis kínlódás után viszont átbújik a feje.*
- Juhú!
*Örül hangosan, aztán egy tíz perc leforgása alatt teljesen sikerült kiszabadulnia.*
- Ez az, Fiam, ügyes vagy!
*Örül neki az öreg, az ébenbőrű is lelkesen tapsol neki. Maly rögtön odarohan Brennus ketrecéhez, s csillogó, tenni akaró szemekkel pillant rá.*
- Mit csináljak most, bácsi?
- Alkímia? Hohó... *megsepri szakállát* Szerinted miért vagyok itt? *kacsint* Messze földön én vagyok a legjobb alkimista, eddig senki sem tudott elkapni, pedig sokan fenik rám a fogukat! Ám úgy tűnik, én is öregszem...
*Hajtja le sóhajtva a fejét, ám a parancsolgatásra rögtön felkapja! Szemei csillogni kezdenek, s rögtön belekezd a mondandójába.*
- Fegyverek... Kardok, szablyák, tőrök, mást nem igazán láttam azoknál, akik bejöttek ide. Fajok... Hát, a legtöbb ember, de akad egy sötételf is, illetve ork is, de azt nem tudom hány, ám teljesen biztosan emberből van a legtöbb. Képzettek, de nem annyira... Igazából nem is tőlük kell tartani. *húzza el a száját* Hanem attól a böhöm nagy meláktól, aki minden bizonnyal téged csapott kupán, meg őt is. *mutat az ork sámán felé* Na ő nem móka... *ekkor úgy csinál, mintha hallgatózna* Igen, itt van a barlangban, valahol feljebb. A többi meg a járatokban...
*Alkimista, s ez megmagyarázza, miért hall ilyen jól, minden bizonnyal egy bájital végett.
A sötét bőrű azonnal engedelmeskedik, s próbálja a szerkezet - ami amúgy fából van - gyengébb pontjait keresni. A fiú is próbálja kituszkolni magát a rácsokon, ám az nem igazán megy neki, pedig tényleg kicsi. Az ork pedig... Hát, ő még mindig nem mozdul. Brennus pedig hiába erős, ettől még ember, s ezek a ketrecek egyértelműen emberbiztosak. Puszta kézzel nem igazán megy... Azzal nem...
Nagyjából egy negyed óráig küzdhet még a társaság - az öreg is próbál gyenge pontot keresni -, mikor váratlanul egy újabb rengés rázza meg a helyet!*
- Háhá, most sem sikerült. *kuncog magában az öreg, miközben hallgatózik* Valami löttyöt próbálnak kotyvasztani, de nagyon rossz úton járnak!
*Alig, hogy kimondja az utolsó szót, hangos dübörgés veszi kezdetét a mennyezet felől, s hirtelen egy közepes mérető kő hullik alá, egyenesen a fiú ketrecének szélére! Ő sikkant egyet, ám szerencsére nem történik baja, a kő lehullik a földre, viszont kicsit összenyomta a ketrecet, így annak közepe enyhén szétnyílt. A változást alig látható, ám a gyerek észreveszi, s rögtön megpróbálja magát átpréselni! Egy kis kínlódás után viszont átbújik a feje.*
- Juhú!
*Örül hangosan, aztán egy tíz perc leforgása alatt teljesen sikerült kiszabadulnia.*
- Ez az, Fiam, ügyes vagy!
*Örül neki az öreg, az ébenbőrű is lelkesen tapsol neki. Maly rögtön odarohan Brennus ketrecéhez, s csillogó, tenni akaró szemekkel pillant rá.*
- Mit csináljak most, bácsi?
292. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-11-19 23:37:51
Üzenet elküldve: 2014-11-19 23:37:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Brennus Thargodar és az Ősök Sírjai //
*Nincs más hátra mint előre. Jelen helyzetben valóban ez a tény állás, tekintettel arra, hogy egy ketrecben ül. Végig hallgatja az öreget, a kis előadás nem érdekli, csak a lényeget szűri le.*
~ Tud olvasni, a járatokban pedig kb. 10-en lehetnek, ha a járat szűk, és nem tudnak körbefogni, lehet esélyem ~
-Vén ember.*Fordul a dumáló felé.*
-Van szemed a világhoz, értesz az alkímia tudományához?*Kérdi, s közben alaposabban is szemügyre veszi a ketrecet. Nem egyet látott már, hisz barbár törzs tagja. Nem biztos hogy talál gyenge pontot, de keresi. Ha fa, akkor talán meg lehet törni valahol, ha fém akkor az illesztéseknél támadható, akár hogy is, szeme, és tapintása gyorsan és szakszerűen fut keresztül a vázon gyenge pontot keresve.*
-Ébenbőrű, keress valamit pontot azon az átkozott ketrecen, és próbálj kijutni, ne csak a szádat tátsad.
-Kölyök.*Fordul a legtávolabbi fogolytárs felé*
-Elég apró vagy, talán kiférsz valahol, vagy elérsz valamit. Próbálkozz!
-Ork fajzat! Ha van bármid ami kihozhat innen minket, akkor csináld! És ne csak üljél!
-Vén ember.*Fordul újfent fehér szakállhoz.*
-Mondj mindent amit csak láttál. Fegyverek? fajok? képzett fegyverforgatók? vagy gyülevész banda?
-Ha nem orkok, és szűk a járat, a létszámfölényük mit se számít.*
~ Ha orkok, akkor legyűrnek minket ~
*Nagyjából képben van a harci potenciáljával kapcsolatban, és így körbe nézve a többieken nagy vonalakban az övékét is fel tudja mérni. Nem száz százalékos, de ha még az is lenne, 10 ellenfél az sok, még neki is. Nyílt terepen esélye sem lenne, de a szerencse itt még az oldalukra állhat, ha sikerül jól helyezkedni mindig, és nem átkozott orkokkal van dolguk, akkor meg lehet az az esélye. A zöld bőrűek túl erősek, velük még ő sem bírna. Kénytelen kelletlen, de magának be kell ismernie. Erősebbek az embernél. Nála jobban senki nem tudja ezt.*
-Na mi van, rabszolgák akartok lenni?
-Munkára tetves banda!*Ha talál bármit amit elér a rácsokon keresztül, vagy talál egy gyenge pontot amit megéri elkezdeni feszegetni, akkor akcióba is lendül.
*Nincs más hátra mint előre. Jelen helyzetben valóban ez a tény állás, tekintettel arra, hogy egy ketrecben ül. Végig hallgatja az öreget, a kis előadás nem érdekli, csak a lényeget szűri le.*
~ Tud olvasni, a járatokban pedig kb. 10-en lehetnek, ha a járat szűk, és nem tudnak körbefogni, lehet esélyem ~
-Vén ember.*Fordul a dumáló felé.*
-Van szemed a világhoz, értesz az alkímia tudományához?*Kérdi, s közben alaposabban is szemügyre veszi a ketrecet. Nem egyet látott már, hisz barbár törzs tagja. Nem biztos hogy talál gyenge pontot, de keresi. Ha fa, akkor talán meg lehet törni valahol, ha fém akkor az illesztéseknél támadható, akár hogy is, szeme, és tapintása gyorsan és szakszerűen fut keresztül a vázon gyenge pontot keresve.*
-Ébenbőrű, keress valamit pontot azon az átkozott ketrecen, és próbálj kijutni, ne csak a szádat tátsad.
-Kölyök.*Fordul a legtávolabbi fogolytárs felé*
-Elég apró vagy, talán kiférsz valahol, vagy elérsz valamit. Próbálkozz!
-Ork fajzat! Ha van bármid ami kihozhat innen minket, akkor csináld! És ne csak üljél!
-Vén ember.*Fordul újfent fehér szakállhoz.*
-Mondj mindent amit csak láttál. Fegyverek? fajok? képzett fegyverforgatók? vagy gyülevész banda?
-Ha nem orkok, és szűk a járat, a létszámfölényük mit se számít.*
~ Ha orkok, akkor legyűrnek minket ~
*Nagyjából képben van a harci potenciáljával kapcsolatban, és így körbe nézve a többieken nagy vonalakban az övékét is fel tudja mérni. Nem száz százalékos, de ha még az is lenne, 10 ellenfél az sok, még neki is. Nyílt terepen esélye sem lenne, de a szerencse itt még az oldalukra állhat, ha sikerül jól helyezkedni mindig, és nem átkozott orkokkal van dolguk, akkor meg lehet az az esélye. A zöld bőrűek túl erősek, velük még ő sem bírna. Kénytelen kelletlen, de magának be kell ismernie. Erősebbek az embernél. Nála jobban senki nem tudja ezt.*
-Na mi van, rabszolgák akartok lenni?
-Munkára tetves banda!*Ha talál bármit amit elér a rácsokon keresztül, vagy talál egy gyenge pontot amit megéri elkezdeni feszegetni, akkor akcióba is lendül.
291. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-11-19 21:44:49
Üzenet elküldve: 2014-11-19 21:44:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Brennus Thargodar és az Ősök Sírjai //
*Brennus talán szerencsésnek is mondható, s talán megláthatja a jót a rosszban. Az a bizonyos sisak... Bár jelen helyzetben nem tűnik hasznosnak, viszont ha jobban belegondol - s érzékeli a fájdalmat a koponyáján -, akkor rájöhet, hogy igen erősen vágták fejbe. Egy egyszerű kardot, vagy öklöt minden bizonnyal megérzett volna, de ami eltalálta, az teljesen biztosan nem e kettő volt. S ki tudja, mi történt volna, ha nincs rajta a sisak!
A hangjára az öreg, a sötét bőrű, s a kisfiú ugrik egyet, most tudatosul csak bennük, hogy a férfi felébredt. A fiú kis koszos és könnyes arcát a rácsokhoz nyomja, a sötét bőrű feltápászkodik kicsit dülöngélve, a fejét fájlalva, az ősz szakállú meg se mozdul, csupán fejét fordítja Brennus felé. Az ork sámán egyelőre teljesen mozdulatlan, úgy tűnik, a mély meditáció állapotában van.*
- Fiam, ne fáradj. Nem ketten vannak ezek... *legyint lemondóan* Sokan. Nagyon sokan... *nyújtja el ábrándosan* Tudod egyáltalán, hogy mi ez a hely? *kérdi a férfit, s ha nem kap választ, akkor belekezd* Rabszolgák. *mutat végig magukon* Mind rabszolgának leszünk eladva. Én nem tudom, mi ez a hely, s pontosan hol vagyunk, de Rath igen, azt mondta, ez a Krenkataur rendszer egy ága, ahol banditák tanyáznak, egy szép kis banda. Igaz-e? *pillant a sötét bőrű felé, ki nem szólal meg, csak mutogat párat* Néma. Mindnyájan rosszkor voltunk rossz helyen. Engem az erdőben csaptak le, épp alapanyagokat gyűjtöttem a főzeteimhez. Új recepteket írok *tehát ha írni tud, akkor olvasni is?*, így kénytelen voltam sokkal kijjebb merészkedni a kunyhómnál. Rathot egy bányából hozták ide, a fiút - Malyt - a folyópartról, s őt *mutat a sámán felé*, nem tudom. Amióta itt vagyunk, nem igazán láttam még mozogni, pedig jó pár napja idehoztak már minket. Te, Fiam, hogy kerültél ide?
*Jól látszik az öregen, hogy Brennus láttán kicsit felvidult, hiszen eddig a szökés esélyét teljesen elvetette, ám most... Halovány pislákoló reményt azért lát valahol.*
- Úgy tudom, hogy most nincsenek itt sokan, talán tízen mászkálhatnak a járatokban.
*Tehát ezek szerint a tíz fő az kevésnek számít, illetve a hely is minden bizonnyal jóval nagyobb.*
- Valamit keresnek itt, talán valami értékes követ találtak a falban, nem tudom. Viszont teljesen beették ide magukat...
*Brennus talán szerencsésnek is mondható, s talán megláthatja a jót a rosszban. Az a bizonyos sisak... Bár jelen helyzetben nem tűnik hasznosnak, viszont ha jobban belegondol - s érzékeli a fájdalmat a koponyáján -, akkor rájöhet, hogy igen erősen vágták fejbe. Egy egyszerű kardot, vagy öklöt minden bizonnyal megérzett volna, de ami eltalálta, az teljesen biztosan nem e kettő volt. S ki tudja, mi történt volna, ha nincs rajta a sisak!
A hangjára az öreg, a sötét bőrű, s a kisfiú ugrik egyet, most tudatosul csak bennük, hogy a férfi felébredt. A fiú kis koszos és könnyes arcát a rácsokhoz nyomja, a sötét bőrű feltápászkodik kicsit dülöngélve, a fejét fájlalva, az ősz szakállú meg se mozdul, csupán fejét fordítja Brennus felé. Az ork sámán egyelőre teljesen mozdulatlan, úgy tűnik, a mély meditáció állapotában van.*
- Fiam, ne fáradj. Nem ketten vannak ezek... *legyint lemondóan* Sokan. Nagyon sokan... *nyújtja el ábrándosan* Tudod egyáltalán, hogy mi ez a hely? *kérdi a férfit, s ha nem kap választ, akkor belekezd* Rabszolgák. *mutat végig magukon* Mind rabszolgának leszünk eladva. Én nem tudom, mi ez a hely, s pontosan hol vagyunk, de Rath igen, azt mondta, ez a Krenkataur rendszer egy ága, ahol banditák tanyáznak, egy szép kis banda. Igaz-e? *pillant a sötét bőrű felé, ki nem szólal meg, csak mutogat párat* Néma. Mindnyájan rosszkor voltunk rossz helyen. Engem az erdőben csaptak le, épp alapanyagokat gyűjtöttem a főzeteimhez. Új recepteket írok *tehát ha írni tud, akkor olvasni is?*, így kénytelen voltam sokkal kijjebb merészkedni a kunyhómnál. Rathot egy bányából hozták ide, a fiút - Malyt - a folyópartról, s őt *mutat a sámán felé*, nem tudom. Amióta itt vagyunk, nem igazán láttam még mozogni, pedig jó pár napja idehoztak már minket. Te, Fiam, hogy kerültél ide?
*Jól látszik az öregen, hogy Brennus láttán kicsit felvidult, hiszen eddig a szökés esélyét teljesen elvetette, ám most... Halovány pislákoló reményt azért lát valahol.*
- Úgy tudom, hogy most nincsenek itt sokan, talán tízen mászkálhatnak a járatokban.
*Tehát ezek szerint a tíz fő az kevésnek számít, illetve a hely is minden bizonnyal jóval nagyobb.*
- Valamit keresnek itt, talán valami értékes követ találtak a falban, nem tudom. Viszont teljesen beették ide magukat...
290. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-11-18 21:12:40
Üzenet elküldve: 2014-11-18 21:12:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Brennus Thargodar és az Ősök Sírjai //
*Erős fejfájással sikerül áttörnie a eszméletlenség fátylát.*
-Anyátok.*Morran, s véres köpet csattan a padlónak. Aztán következik a két bakancs, az ököl, és amennyiben a ketrec engedi, az északi talpra áll. Félmeztelen, csak a nadrágja van rajta.
Medve termetű férfi, hajókötélnyi izmokkal, és tengernyi forradással. Az acélkék szempár végig fut a bent lakókon.*
-A Nevem Brennus Thargodar.*Hangja mély, és van benne kakaó rendesen. Mindenki hallani fogja, még három barlanggal arrébb is.*
-Ha most kiengedtek, egyikőtöket életben hagyom, erre szavamat adom. Ha egyedül vagy, akkor pedig gyors halálod lesz, erre is szavamat adom.*Most pedig vár a válaszra, hátha lesz némi diplomácia mielőtt darabokra tép mindent.*
*Erős fejfájással sikerül áttörnie a eszméletlenség fátylát.*
-Anyátok.*Morran, s véres köpet csattan a padlónak. Aztán következik a két bakancs, az ököl, és amennyiben a ketrec engedi, az északi talpra áll. Félmeztelen, csak a nadrágja van rajta.
Medve termetű férfi, hajókötélnyi izmokkal, és tengernyi forradással. Az acélkék szempár végig fut a bent lakókon.*
-A Nevem Brennus Thargodar.*Hangja mély, és van benne kakaó rendesen. Mindenki hallani fogja, még három barlanggal arrébb is.*
-Ha most kiengedtek, egyikőtöket életben hagyom, erre szavamat adom. Ha egyedül vagy, akkor pedig gyors halálod lesz, erre is szavamat adom.*Most pedig vár a válaszra, hátha lesz némi diplomácia mielőtt darabokra tép mindent.*
289. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-11-18 16:31:27
Üzenet elküldve: 2014-11-18 16:31:27
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Brennus Thargodar és az Ősök Sírjai //
*Mikor Brennus felér az előző elágazáshoz, hamar rájöhet, hogy mi okozta az omlás-féle hangot, hiszen az egyik járat egy az egyben elzáródott pár nagyobb kővel, mely az útjába hullott a rengés hatására. Próbálhatja elgurigatni őket, de ez szinte egyenlő a lehetetlennel. Ám a másik járat él s virul, s már nem is olyan sötét, mint az előző, hiszen ha belép rajta a férfi, halovány fényeket fedezhet fel alant. Ha tovább halad, akkor már hangokat is felfedezhet, ám ekkor... Közvetlenül mögötte egy mély hang szólal fel.*
- Nocsak, egy betolakodó!
*Alig mondja ki a szavakat az alak, Brennus egy erős ütést érezhet a fején. Túl sok ideje nincs arra, hogy cselekedjen, maximum annyi, hogy megfordul, de szinte ebben a pillanatban kapja a szép kis ütést. A világ pedig elhomályosul... Nem tudni mennyi időt volt eszméletlen, viszont úgy tűnik, hogy a barlangból nem került ki. Azonban egy igen masszívan összerakott ketrecben találhatja magát, fegyver és felszerelés nélkül. Ha esetleg csak a páncél volt rajta, akkor egy kopottas fehér nadrágot találhat magán egyedül, de ha volt rajta valami szövet, akkor az marad rajta. Természetesen jól átkutatták, így nem maradt nála se dobótőr, se más. Viszont a teremben szembe egy asztalon ott pihen minden holmija...
A terem nem túl változatos, a sajátján kívül még jópár ketrecet felfedezhet, több üresen áll. Nem messze tőle az egyikben egy öreg ül, hosszú fehér szakálla a hasát verdesi, s nagyokat sóhajtva bambul valamerre a semmibe, pont nem veszi észre, ha Brennus felébred. Mellette egy sötét bőrű, rövid, fekete hajú alak fekszik, nagyon úgy tűnik, hogy alszik. Illetve még odébb egy ork, ki szintén köpenyben van, s lehunyt szemmel ül, mintha meditálna. Sámán féleségnek néz ki. Az utolsó tag pedig egy fiú gyermek, ki a fal felé fordulva, felhúzott lábakkal szipog. Egyelőre nem történik semmi, nem jön senki más, csupán ez a pár "rab" van odabent, akikkel talán kapcsolatba léphet a férfi, ha akar.*
*Mikor Brennus felér az előző elágazáshoz, hamar rájöhet, hogy mi okozta az omlás-féle hangot, hiszen az egyik járat egy az egyben elzáródott pár nagyobb kővel, mely az útjába hullott a rengés hatására. Próbálhatja elgurigatni őket, de ez szinte egyenlő a lehetetlennel. Ám a másik járat él s virul, s már nem is olyan sötét, mint az előző, hiszen ha belép rajta a férfi, halovány fényeket fedezhet fel alant. Ha tovább halad, akkor már hangokat is felfedezhet, ám ekkor... Közvetlenül mögötte egy mély hang szólal fel.*
- Nocsak, egy betolakodó!
*Alig mondja ki a szavakat az alak, Brennus egy erős ütést érezhet a fején. Túl sok ideje nincs arra, hogy cselekedjen, maximum annyi, hogy megfordul, de szinte ebben a pillanatban kapja a szép kis ütést. A világ pedig elhomályosul... Nem tudni mennyi időt volt eszméletlen, viszont úgy tűnik, hogy a barlangból nem került ki. Azonban egy igen masszívan összerakott ketrecben találhatja magát, fegyver és felszerelés nélkül. Ha esetleg csak a páncél volt rajta, akkor egy kopottas fehér nadrágot találhat magán egyedül, de ha volt rajta valami szövet, akkor az marad rajta. Természetesen jól átkutatták, így nem maradt nála se dobótőr, se más. Viszont a teremben szembe egy asztalon ott pihen minden holmija...
A terem nem túl változatos, a sajátján kívül még jópár ketrecet felfedezhet, több üresen áll. Nem messze tőle az egyikben egy öreg ül, hosszú fehér szakálla a hasát verdesi, s nagyokat sóhajtva bambul valamerre a semmibe, pont nem veszi észre, ha Brennus felébred. Mellette egy sötét bőrű, rövid, fekete hajú alak fekszik, nagyon úgy tűnik, hogy alszik. Illetve még odébb egy ork, ki szintén köpenyben van, s lehunyt szemmel ül, mintha meditálna. Sámán féleségnek néz ki. Az utolsó tag pedig egy fiú gyermek, ki a fal felé fordulva, felhúzott lábakkal szipog. Egyelőre nem történik semmi, nem jön senki más, csupán ez a pár "rab" van odabent, akikkel talán kapcsolatba léphet a férfi, ha akar.*
288. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-11-17 18:48:25
Üzenet elküldve: 2014-11-17 18:48:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A bánya//
*Szíve a torkában dobog. Magától sohasem vállalkozott volna hasonló esztelenségre. De most nem számít mit akar. Ez a bánya és ha remegve félájultan is, de tennie kell amit a vezető mond. A fejében meg se fordul, hogy ezt még hónapokig kéne csinálnia, sőt gyermeki naivsággal hinni akar benne, hogy amit csinál az a legvégső legutolsó erőpróba, nem viseli el a lesujjtó tudatot, ez mindennek csak a kezdete. Jobbjában rövidke fegyverével, baljában a derengő kaviccsal hatol egyre mélyebbre az alagútban. Az első ami rosszul érinti az az út szöge. Nem úgy fest mint ami valamikor a felszínre akarna bukkanni. Túl szép is lenne.
Hamarosan leér a járat aljára, gyorsan szétnéz és megkönnyebbülten kezd visszahátrálni a csapat többi tagja felé, nincs az az isten amiért hátat fordítana a mélységnek, amikor szeme sarkából megpillantja a haloványan derengő követ. Elsőre azt hiszi valami mélységi állat szeme és rettenetesen megrémül, ha sikítani tudna most biztos azt tenné, így viszont csak a hátára esik és maga elé kapja tőrét. Homloka izzad, a fegyver már nem is remeg inkább rázkódik a kezében.
Pár másodperc telik el mire képes felfogni mit is lát a járatban. A kő nem olyan mint a többi amit odafönt látott, vagy amit baljában szorongat, ennek a fénye sokkal gyengébb. Nem tudja vajon elrontott vagy épp túl jól alkalmazott mágia bujkál a darabban. Előrerohan felkapja a követ és azt ruhájába rejtve rohan vissza a sötét üreg bejáratához, majd kifulladva és fáradtan esik neki a járatban szemközti falnak miközben egyre nehezebben veszi a nehéz barlangi levegőt.*
*Szíve a torkában dobog. Magától sohasem vállalkozott volna hasonló esztelenségre. De most nem számít mit akar. Ez a bánya és ha remegve félájultan is, de tennie kell amit a vezető mond. A fejében meg se fordul, hogy ezt még hónapokig kéne csinálnia, sőt gyermeki naivsággal hinni akar benne, hogy amit csinál az a legvégső legutolsó erőpróba, nem viseli el a lesujjtó tudatot, ez mindennek csak a kezdete. Jobbjában rövidke fegyverével, baljában a derengő kaviccsal hatol egyre mélyebbre az alagútban. Az első ami rosszul érinti az az út szöge. Nem úgy fest mint ami valamikor a felszínre akarna bukkanni. Túl szép is lenne.
Hamarosan leér a járat aljára, gyorsan szétnéz és megkönnyebbülten kezd visszahátrálni a csapat többi tagja felé, nincs az az isten amiért hátat fordítana a mélységnek, amikor szeme sarkából megpillantja a haloványan derengő követ. Elsőre azt hiszi valami mélységi állat szeme és rettenetesen megrémül, ha sikítani tudna most biztos azt tenné, így viszont csak a hátára esik és maga elé kapja tőrét. Homloka izzad, a fegyver már nem is remeg inkább rázkódik a kezében.
Pár másodperc telik el mire képes felfogni mit is lát a járatban. A kő nem olyan mint a többi amit odafönt látott, vagy amit baljában szorongat, ennek a fénye sokkal gyengébb. Nem tudja vajon elrontott vagy épp túl jól alkalmazott mágia bujkál a darabban. Előrerohan felkapja a követ és azt ruhájába rejtve rohan vissza a sötét üreg bejáratához, majd kifulladva és fáradtan esik neki a járatban szemközti falnak miközben egyre nehezebben veszi a nehéz barlangi levegőt.*
287. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-11-17 18:26:32
Üzenet elküldve: 2014-11-17 18:26:32
ÚJ
![>Lewonor Ragurk [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2766_ork_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Bánya//
*A tockost követően vicsorogva néz a mitugrász Zimre, hatalmas fogait kivillantva, de azért lecsillapítja egymagát, szája sarkában viszont továbbra is ül egy gyengéd mosoly, míg a néma tündér el nem tűnik a járat homályában.
Egy darabig némán figyel. A csend úgy ül rá a bánya ezen részére, mintha valami pöffeszkedő óriás fojtana meg egy törpét a seggével. Óvatosan körbepásztázza a teret, mikor viszont semmi gyanúsat nem vél felfedezni, a falnak dől, és egy világító kaviccsal játszadozik. Mikor megunja, csak elhajítja valamerre, és újra magához veszi fegyverét, s azzal játszik tovább.
A csendet hirtelen Zim hangja töri meg, és nem is akármilyen paranccsal.*
-Szívatsz? *kérdi kerek szemmel, majd bugyuta nézéssel fordul a vezető felé.* -Én oda be nem megyek! Félek a Nassikyktől!
*Ez egy rossz vicc. Legalábbis reméli.*
*A tockost követően vicsorogva néz a mitugrász Zimre, hatalmas fogait kivillantva, de azért lecsillapítja egymagát, szája sarkában viszont továbbra is ül egy gyengéd mosoly, míg a néma tündér el nem tűnik a járat homályában.
Egy darabig némán figyel. A csend úgy ül rá a bánya ezen részére, mintha valami pöffeszkedő óriás fojtana meg egy törpét a seggével. Óvatosan körbepásztázza a teret, mikor viszont semmi gyanúsat nem vél felfedezni, a falnak dől, és egy világító kaviccsal játszadozik. Mikor megunja, csak elhajítja valamerre, és újra magához veszi fegyverét, s azzal játszik tovább.
A csendet hirtelen Zim hangja töri meg, és nem is akármilyen paranccsal.*
-Szívatsz? *kérdi kerek szemmel, majd bugyuta nézéssel fordul a vezető felé.* -Én oda be nem megyek! Félek a Nassikyktől!
*Ez egy rossz vicc. Legalábbis reméli.*
286. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-11-17 00:00:00
Üzenet elküldve: 2014-11-17 00:00:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//A bánya//
*Zim rosszalló tekintettel és egy gyermeki tockossal alázza meg az orkot, miközben másik kezével csöndet vezényel.*
- Gondolom ki akarsz innen jutni, szóval tarts a pofád súlyban ezután.
*Persze mit lehet várni szerencsétlen orktól, ki a sötétségtől, az oxigénhiánytól, vagy a fejében lévő kongó ürességtől, piros szemeket kezdett maga elé képzelni.
A tündér nem teketóriázott, holott az első alkalommal, gyakorta kell noszogatni a kis alakokat, kik a testi adottságaik miatt igen szerencsétlenek az ilyen helyzetekben.
Nawen a derengő kővel a kezében hatol egyre beljebb a járatban, melynek oldalain gyűrűs jelek láthatóak.
Útja során nem tapasztal semmi szokatlant. Úgy tűnik a vezetőjüknek igaza volt, és a járatban nincs mitől tartani. Persze ki tudja. A tündér már nem láthatja a járat végén várakozó társait, mert ahogy az út folyamán kivehette, a járat lefelé ível. Természetesen ez nem fog gondot okozni a visszaúton, éppen csak elhanyagolható az eltérés, azonban éppen elég, hogy a megtett szakaszon elzárja a "külvilágtól". Nem kell már sokáig mennie, ahol is elérkezik egy kisebb csomóponthoz. Két további járat torkollik a jelenlegibe, a feje fölött, valamint bal kéz felé, afelé ő maguk is tovább mennének - feltéve, ha az alagút nem kanyarodott. Itt az idő, hogy megjegyezze az elágazásokat és visszatérjen a többiekhez. Valószínűleg már fordulna is vissza, mikor megpillant egy nagyon gyengén pislákoló követ, a bal oldali nyílásban, jó tíz méternyire tőle.
Az odakint várakozó csapat tűkön ülve várja a tündér, valamint a sötételf visszatérését. Mindketten jó ideje odavannak, holott az egyiküknek mindenképp vissza kéne térnie.*
- Na jólvan *mondja Zim, fújva egy nagyot* ha neked úgy is olyan jó a kedved, menj és nézd meg mit tökölnek eddig.
*A csapat vezetője a korábban leteremtett orknak intézte szavait, ki úgysem érzi valami jól magát a lyuk közelében.*
*Zim rosszalló tekintettel és egy gyermeki tockossal alázza meg az orkot, miközben másik kezével csöndet vezényel.*
- Gondolom ki akarsz innen jutni, szóval tarts a pofád súlyban ezután.
*Persze mit lehet várni szerencsétlen orktól, ki a sötétségtől, az oxigénhiánytól, vagy a fejében lévő kongó ürességtől, piros szemeket kezdett maga elé képzelni.
A tündér nem teketóriázott, holott az első alkalommal, gyakorta kell noszogatni a kis alakokat, kik a testi adottságaik miatt igen szerencsétlenek az ilyen helyzetekben.
Nawen a derengő kővel a kezében hatol egyre beljebb a járatban, melynek oldalain gyűrűs jelek láthatóak.
Útja során nem tapasztal semmi szokatlant. Úgy tűnik a vezetőjüknek igaza volt, és a járatban nincs mitől tartani. Persze ki tudja. A tündér már nem láthatja a járat végén várakozó társait, mert ahogy az út folyamán kivehette, a járat lefelé ível. Természetesen ez nem fog gondot okozni a visszaúton, éppen csak elhanyagolható az eltérés, azonban éppen elég, hogy a megtett szakaszon elzárja a "külvilágtól". Nem kell már sokáig mennie, ahol is elérkezik egy kisebb csomóponthoz. Két további járat torkollik a jelenlegibe, a feje fölött, valamint bal kéz felé, afelé ő maguk is tovább mennének - feltéve, ha az alagút nem kanyarodott. Itt az idő, hogy megjegyezze az elágazásokat és visszatérjen a többiekhez. Valószínűleg már fordulna is vissza, mikor megpillant egy nagyon gyengén pislákoló követ, a bal oldali nyílásban, jó tíz méternyire tőle.
Az odakint várakozó csapat tűkön ülve várja a tündér, valamint a sötételf visszatérését. Mindketten jó ideje odavannak, holott az egyiküknek mindenképp vissza kéne térnie.*
- Na jólvan *mondja Zim, fújva egy nagyot* ha neked úgy is olyan jó a kedved, menj és nézd meg mit tökölnek eddig.
*A csapat vezetője a korábban leteremtett orknak intézte szavait, ki úgysem érzi valami jól magát a lyuk közelében.*
285. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-11-16 18:55:13
Üzenet elküldve: 2014-11-16 18:55:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A bánya//
*A sötételf hölgyeményen látni, hogy nem épp a legjobb öltetnek tartja előre menni a járathoz, de nem ellenkezik, részben a mögötte lévő fegyveresek miatt, részben mert nem szeretne szégyent hozni a fajára. Hiába a büszkeség és a makacsság néha elég nagy bajkeverők tudnak lenni, de jelen helyzetben pótolják a bátorságot, ami talán nem is olyan rossz dolog. Szemeivel a sötétet pásztázza, elsősorban a járatra összpontosítva, hiszen a fajtársa elég feltűnően figyel a többire, és szerinte még mindig a járat az ami a leginkább veszélyforrásnak vélhető. A többi társában nem bízik, hiszen nyilvánvalóan csak arra lehetnek jók, hogy lekössék a szörnyeket amíg azok nem végeznek velük. Amikor beküldik a tündért, akkor megnézi annak arcát, hogy lássa rajta a halálfélelmet, ami feltehetően elönti. Miután az elindult befele az ork felé néz, hogy kiderítse, ő vajon mit gondol jelen helyzetről, vagy legalábbis arra kíváncsi, mi lehet a nevetésének oka, hiszen jelen helyzetben legbölcsebb az lenne, ha olyan mélyen kussolna, amennyire a randa zöld pofájával kussolni tud.*
*A sötételf hölgyeményen látni, hogy nem épp a legjobb öltetnek tartja előre menni a járathoz, de nem ellenkezik, részben a mögötte lévő fegyveresek miatt, részben mert nem szeretne szégyent hozni a fajára. Hiába a büszkeség és a makacsság néha elég nagy bajkeverők tudnak lenni, de jelen helyzetben pótolják a bátorságot, ami talán nem is olyan rossz dolog. Szemeivel a sötétet pásztázza, elsősorban a járatra összpontosítva, hiszen a fajtársa elég feltűnően figyel a többire, és szerinte még mindig a járat az ami a leginkább veszélyforrásnak vélhető. A többi társában nem bízik, hiszen nyilvánvalóan csak arra lehetnek jók, hogy lekössék a szörnyeket amíg azok nem végeznek velük. Amikor beküldik a tündért, akkor megnézi annak arcát, hogy lássa rajta a halálfélelmet, ami feltehetően elönti. Miután az elindult befele az ork felé néz, hogy kiderítse, ő vajon mit gondol jelen helyzetről, vagy legalábbis arra kíváncsi, mi lehet a nevetésének oka, hiszen jelen helyzetben legbölcsebb az lenne, ha olyan mélyen kussolna, amennyire a randa zöld pofájával kussolni tud.*
284. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-11-15 23:08:11
Üzenet elküldve: 2014-11-15 23:08:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Brennus Thargodar és az Ősök Sírjai //
*Kell némi idő hogy átgondolja a dolgot, addig is az energia fal mentén halad, mint egy csapdába esett tigris ami a ketrec gyenge pontját keresi. Nem kell sokáig várnia, hamarosan megremeg lábai alatt a föld.*
-Legyen hát.*Morran, s fejébe nyomja a sisakot újfent, bár iszonyú kényelmetlen, de még mindig jobb mintha valami bezúzná a fejét. Sisak, szíj visszakapcsol, a vért és a fájdalmat most kizárja a tudatából. 52-es bakancsok csapódnak a barlang padlójának, az északi folytatja útját, és keresi a megoldást, bár még ő sem tudja hogyan.
Ha sikerül meggyújtania a fáklyát akkor annak fényénél haladva battyog vissza az előző terembe, keresve a zajt kiváltó okot, és a rengés epicentrumát.*
*Kell némi idő hogy átgondolja a dolgot, addig is az energia fal mentén halad, mint egy csapdába esett tigris ami a ketrec gyenge pontját keresi. Nem kell sokáig várnia, hamarosan megremeg lábai alatt a föld.*
-Legyen hát.*Morran, s fejébe nyomja a sisakot újfent, bár iszonyú kényelmetlen, de még mindig jobb mintha valami bezúzná a fejét. Sisak, szíj visszakapcsol, a vért és a fájdalmat most kizárja a tudatából. 52-es bakancsok csapódnak a barlang padlójának, az északi folytatja útját, és keresi a megoldást, bár még ő sem tudja hogyan.
Ha sikerül meggyújtania a fáklyát akkor annak fényénél haladva battyog vissza az előző terembe, keresve a zajt kiváltó okot, és a rengés epicentrumát.*
283. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-11-15 14:29:53
Üzenet elküldve: 2014-11-15 14:29:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A bánya//
*Egy csapatba osztották az orkkal és két mélységivel és elindítják a négyest lefelé a sötétségbe. A hideg futkározik a hátán minden egyes lépésénél, bár úgy tűnik az ork letett a megölésének tervéről, és úgy látszik a mélységiek miatt sem kell aggódnia. Megvan nekik a saját bajuk. Barkácsolt tőrét erősen szorítja magához. Eddig se sejthette mi haszna lehet egy gyenge kölyöknek a bányában, és most még annyira se érti. Persze az ork erős, tud sziklákat pakolni, a mélységi meg jó harcosnak látszik, viszont mikor kiderül az ő rendeltetése csak még rosszabbnak látja a helyzetét.* ~Én oda le?~ *Teszi fel magában a kérdést, mert hangosan rá képtelen.
Az ork hangosan röhögni kezd ami ha jó valamire akkor arra, hogy ami bent volt az épp elinduljon feléjük. Nehezen veszi rá magát az elindulásra, lábai szinte a földhöz tapadnak és sokáig nem engedik előre. Aztán beletörődötten mégis le száll a járatokba, le kell szállnia. Belép a sötét üregbe, felveszi a kis világító kavicsot, és továbbmegy. Inai mintha rugók lennének, minden tagjának egyetlen vágya van, kimenekülni innen.*
*Egy csapatba osztották az orkkal és két mélységivel és elindítják a négyest lefelé a sötétségbe. A hideg futkározik a hátán minden egyes lépésénél, bár úgy tűnik az ork letett a megölésének tervéről, és úgy látszik a mélységiek miatt sem kell aggódnia. Megvan nekik a saját bajuk. Barkácsolt tőrét erősen szorítja magához. Eddig se sejthette mi haszna lehet egy gyenge kölyöknek a bányában, és most még annyira se érti. Persze az ork erős, tud sziklákat pakolni, a mélységi meg jó harcosnak látszik, viszont mikor kiderül az ő rendeltetése csak még rosszabbnak látja a helyzetét.* ~Én oda le?~ *Teszi fel magában a kérdést, mert hangosan rá képtelen.
Az ork hangosan röhögni kezd ami ha jó valamire akkor arra, hogy ami bent volt az épp elinduljon feléjük. Nehezen veszi rá magát az elindulásra, lábai szinte a földhöz tapadnak és sokáig nem engedik előre. Aztán beletörődötten mégis le száll a járatokba, le kell szállnia. Belép a sötét üregbe, felveszi a kis világító kavicsot, és továbbmegy. Inai mintha rugók lennének, minden tagjának egyetlen vágya van, kimenekülni innen.*
282. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-11-15 10:48:55
Üzenet elküldve: 2014-11-15 10:48:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
*Mereven áll a maga elé merevedő sötétségbe bambulva. Próbálja kivenni a lyukat, de az orkszem ezt nem teszi lehetségessé.
Mikor beosztják a csapatba, csak akkor rezdül meg kissé. Igaz, hogy az izmaira nem kell panaszkodni, de még a medvének is inába szállhat a bátorsága, ha egy sárkányt lát. És Ragurknak a mélység a sárkánya. Mindenesetre elindul a többiek nyomán, rendesen lemaradva. Háta néha beleakad a hátsók fegyvereibe, ilyenkor pedig szitkokat morogva indul meg egy kicsit gyorsabban.
Mire a lyukhoz érnek, szíve sebesebben dobog, mint valaha. A homály kellős közepében egy vörös szemet vél megcsillanni, és legszívesebben elfutna, de ahogy ott termett a két vörös pont, úgy tűnt el. Valószínűleg csak odaképzelte, de azért óvatosabban jár és szorosabban markolja kalapácsát.*
-Rohadjatok meg... Rohadjatok meg mindannyian! Rohadjanak meg az őrök. Rohadjanak meg a vakondok! Rohadjanak meg a barlangászok a Nassikyjeikkel együtt!
*Halkan mormol, talán csak az hallja, aki mellette ácsorog, viszont amikor Nawent küldik be a járatba, önkéntelenül is felröhög.
A mély, hörgésszerű nevetés tőrként hatol a vakondjáratba, s a tárnákba, szinte beleremegtetve a falat.*
Mikor beosztják a csapatba, csak akkor rezdül meg kissé. Igaz, hogy az izmaira nem kell panaszkodni, de még a medvének is inába szállhat a bátorsága, ha egy sárkányt lát. És Ragurknak a mélység a sárkánya. Mindenesetre elindul a többiek nyomán, rendesen lemaradva. Háta néha beleakad a hátsók fegyvereibe, ilyenkor pedig szitkokat morogva indul meg egy kicsit gyorsabban.
Mire a lyukhoz érnek, szíve sebesebben dobog, mint valaha. A homály kellős közepében egy vörös szemet vél megcsillanni, és legszívesebben elfutna, de ahogy ott termett a két vörös pont, úgy tűnt el. Valószínűleg csak odaképzelte, de azért óvatosabban jár és szorosabban markolja kalapácsát.*
-Rohadjatok meg... Rohadjatok meg mindannyian! Rohadjanak meg az őrök. Rohadjanak meg a vakondok! Rohadjanak meg a barlangászok a Nassikyjeikkel együtt!
*Halkan mormol, talán csak az hallja, aki mellette ácsorog, viszont amikor Nawent küldik be a járatba, önkéntelenül is felröhög.
A mély, hörgésszerű nevetés tőrként hatol a vakondjáratba, s a tárnákba, szinte beleremegtetve a falat.*
281. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-11-14 00:40:41
Üzenet elküldve: 2014-11-14 00:40:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//A bánya//
**Zim először is dokumentálja amit talált, a jegyzeteibe, amit úgy tűnik nem magának, hanem sokkal inkább a fentieknek gyűjt. Mikor végzett, átadja a feljegyzéseket az egyik megbízható emberének. Persze ilyen közegben a megbízhatóság nem pont azt jelenti, amire az emberek többsége használni szokta. Jelen esetben ez abban merül ki, hogy az illető vissza tudna jutni a felszínre, de legalábbis egy közelebbi őrposztra, ha Zimet most elragadná a halál, vagyis egy vakond.
Az újoncok, a régi rókáknál is kellemetlenebbül érezhetik magukat, hiszen nem tudják biztosan, mivel is állnak szemben. Bizonyára nem egy nagyra nőtt vakond okoz ekkora riadalmat. Ingon sejthetné, hogy mit is takar a megnevezés, feltéve, ha töltött volna egy napot is a felszín alatt...
- Rendben, ti ketten *mutat Zim Ingonra és a másik sötételfre* és te, meg te *így tovább Lewonorra és Nawenre* A többiek itt maradnak, és fülelnek. Ha halljátok, hogy jönnek, azonnal szóljatok.
*Zim és a sötételf a kis csapat elején haladnak, tudván, hogy ők a legtapasztaltabbak. Ingont a szeme, Lewonort pedig az izmai miatt vitték magukkal. Hogy a tündérrel mi a tervük, az még kérdéses.
Ha az újak közül valamelyiknek inába szállna a bátorsága, úgy a hátul lévők az előre szegezett fegyverekkel majd egy kicsit megösztökélik őket.
A húsz méter az ismeretlentől való félelem miatt legalább húsz kilométernek tűnhet a szüzeknek, de még a rutinos sötételf is gyakran a fejét forgatta, bestiáktól tartván a háta mögött, vagy éppen a feje fölött.
A lyuk száját igen lassan közelítik meg, ám mivel a szembelévő falon nincs egy másik lyuk, Zim és a sötételf a hátukat nekiszorítva kerülnek szembe a tátongó sötétséggel. Zim bedob egy világító követ, mely pár koppanás után megállapodik. Feszült csend következik, majd egy szikla zuhanása, ami mindenki szívéről lesett a jelen pillanatban, mert a járat üresnek bizonyul.*
- Menj vissza a csoporthoz, és jelentsd, hogy tiszta a terep *mondja Zim a sötételfnek, ki már rohan is visszafelé.*
- Te, kisember *fordul Nawenhez* menj be a járatba, és térképezd fel. Ha oldalágakhoz érsz, jegyzed meg, hogy mennyi és merre felé tartanak. Aztán gyere vissza.
*Kiderült hát, hogy mire volt szükség a kis tündérre a csapatban. Ő az egyetlen, aki fegyverrel a kezében, kiegyenesedve harcolhat - vagy inkább menekülhet - a járatban, ha úgy adódik.*
- Ne aggódj, ha egy járatot üresen találunk, az általában azt jelenti, hogy üres is. Egyszerűen kiépítik az úthálózatukat.
**Zim először is dokumentálja amit talált, a jegyzeteibe, amit úgy tűnik nem magának, hanem sokkal inkább a fentieknek gyűjt. Mikor végzett, átadja a feljegyzéseket az egyik megbízható emberének. Persze ilyen közegben a megbízhatóság nem pont azt jelenti, amire az emberek többsége használni szokta. Jelen esetben ez abban merül ki, hogy az illető vissza tudna jutni a felszínre, de legalábbis egy közelebbi őrposztra, ha Zimet most elragadná a halál, vagyis egy vakond.
Az újoncok, a régi rókáknál is kellemetlenebbül érezhetik magukat, hiszen nem tudják biztosan, mivel is állnak szemben. Bizonyára nem egy nagyra nőtt vakond okoz ekkora riadalmat. Ingon sejthetné, hogy mit is takar a megnevezés, feltéve, ha töltött volna egy napot is a felszín alatt...
- Rendben, ti ketten *mutat Zim Ingonra és a másik sötételfre* és te, meg te *így tovább Lewonorra és Nawenre* A többiek itt maradnak, és fülelnek. Ha halljátok, hogy jönnek, azonnal szóljatok.
*Zim és a sötételf a kis csapat elején haladnak, tudván, hogy ők a legtapasztaltabbak. Ingont a szeme, Lewonort pedig az izmai miatt vitték magukkal. Hogy a tündérrel mi a tervük, az még kérdéses.
Ha az újak közül valamelyiknek inába szállna a bátorsága, úgy a hátul lévők az előre szegezett fegyverekkel majd egy kicsit megösztökélik őket.
A húsz méter az ismeretlentől való félelem miatt legalább húsz kilométernek tűnhet a szüzeknek, de még a rutinos sötételf is gyakran a fejét forgatta, bestiáktól tartván a háta mögött, vagy éppen a feje fölött.
A lyuk száját igen lassan közelítik meg, ám mivel a szembelévő falon nincs egy másik lyuk, Zim és a sötételf a hátukat nekiszorítva kerülnek szembe a tátongó sötétséggel. Zim bedob egy világító követ, mely pár koppanás után megállapodik. Feszült csend következik, majd egy szikla zuhanása, ami mindenki szívéről lesett a jelen pillanatban, mert a járat üresnek bizonyul.*
- Menj vissza a csoporthoz, és jelentsd, hogy tiszta a terep *mondja Zim a sötételfnek, ki már rohan is visszafelé.*
- Te, kisember *fordul Nawenhez* menj be a járatba, és térképezd fel. Ha oldalágakhoz érsz, jegyzed meg, hogy mennyi és merre felé tartanak. Aztán gyere vissza.
*Kiderült hát, hogy mire volt szükség a kis tündérre a csapatban. Ő az egyetlen, aki fegyverrel a kezében, kiegyenesedve harcolhat - vagy inkább menekülhet - a járatban, ha úgy adódik.*
- Ne aggódj, ha egy járatot üresen találunk, az általában azt jelenti, hogy üres is. Egyszerűen kiépítik az úthálózatukat.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 965-984