Külső területek - Krenkataur barlangrendszer
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 18 (341. - 360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
360. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-02-18 09:37:05
Üzenet elküldve: 2015-02-18 09:37:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Ősök sírja - Brennus nyomdokaiba lépve //
- Kint bóklászott, szegény olyan elhagyatottnak tűnt, gondoltam bekísérem, hátha megcsócsál pár csúnya rabszolga kereskedőt. *Válaszol még Harathnak vigyorogva. A bájitalokkal nem sokat törődik, azon kívül, hogy vet rájuk egy pillantást. Ugyan úgy van ezzel, mint a mágiával, nem ért hozzá, nem arra képezték, hogy ezeket ismerje, legfeljebb említés szintén találkozott velük, illetve itattak már vele gyógyító italt. Elismeri, hasznosnak hasznosnak tudnak lenni, de nem az ő világa a főzőcskézés, meg kevergetés.
A parancs szerint elöl halad Gabriennel, noha azért a másik járatba lőtt nyílvessző keltette hatást azért megvárja. Szerencsére semmi. Legalábbis egyelőre. Azt ugyan nem érti, hogy miért viszik magukkal a foglyokat, akik nagy eséllyel inkább csak hátráltatni fogják őket, esetleg valami csúnya módon elhaláloznak, de lehet, szükség van rájuk, vagy csak nem tud valamiről, amiről a vezérük viszont igen, így hát nem kérdez, csak teszi a dolgát.
Első körben kardjával vág tiszta, vagy legalábbis tisztább utat a pókhálóktól, mégis csak könnyebb úgy közlekedni, ha nem ragadnak bele folyton a fehér szálakba. Ezek alapján, no meg a Waldrantól halottak alapján nem nehéz kitalálni, mik laknak a járatban. Sajnálatos módon a házigazdák hamarosan elő is kerülnek. Amint meghallja a kis, kaparászó hangokat, máris elhúzza a száját. Hamarosan már érkezik is az első dög, ami az arcát célozza. Nem ránt fegyvert, felesleges lenne, öklével üti félre a dögöt, vagy ha elég közel van a barlang fala, hát ahhoz csapja, de olyan erővel, hogy ki is lapuljon. Mi tagadás, jobban örült volna néhány nagyobb pókszörnynek, mint sok kicsinek, rohadt bosszantó, amit ezek művelnek. Tapos, üt, rúg, falhoz csap, bármit megtesz, csak forduljanak fel, lapuljanak ki. Micsoda szerencse, hogy nincsen pók iszonya, ellenkező esetben itt érné utol a vég. De ha nem vigyáz, az még így is bekövetkezhet, mert az egyik kis görcs valahogy bejutott a vértje alá, és belé is mart. Ha szerencséje van, csak fájdalmas, és ezek a nyolclábúak nem a mérges fajtából valóak. Hogy megoldja a betolakodó kérdést, szimplán ő megy a falnak, mármint azzal a páncélos részével csapódik a sziklának, ahol a mászkálást, csípést érzi. A trutyit majd kitakaríthatja, a csípésektől nehezebb megszabadulni.*
- A fáklyát! *Kiált a lány felé, akinél az említett tárgy található, és aki szintén azzal próbál védekezni, de nem túl eredményesen. Akár megkapja, akár ki kell kapnia a kezéből, de megszerzi magának, és remélhetőleg nagyobb hatékonysággal sikerül neki a póktalanítás.
Ryrin ekkor hátrafelé indul meg a lánnyal és a fiúval, a vezér meg előre. Ő pedig Waldran után lódul, mégis csak illendő lenne a főnök követni, mert ha esetleg nélküle térnének haza, mondván halálra marta őt egy falka pók, nem vetne rájuk túl jó fényt. Ellenben ha a tűz, vagy legalábbis a fáklya mégis hatékony pókriasztóvá válik, támad még egy elkeseredett ötlete. Vagy legalábbis a nem feltétlenül normális kategóriát súrolva. Nem is olyan rég még a hálókat kaszabolta a kardjával, megtisztítani viszont még nem volt ideje, biztos maradt a fehér trutymóból rajta, márpedig az éghető. És ha a pókok félnek a tűztől, akár a fényétől, akár a melegétől, a két láng jobb, mint az egy. Tehát ebben az esetben ismét fegyvert ránt, és az esetlegesen rajta maradt háló cafatokat próbálja lángra lobbantani a fáklyával. Ha sikerrel jár, és persze mindezt úgy oldotta meg, hogy ő maga viszont le legyen eleven fáklya, akkor indul meg vezérül után. És persze ügyel rá, hogy se a fáklyával, se a lángoló karddal ne gyújtsa fel a barlang falán esetlegesen ott leledző hálókat.*
- Kint bóklászott, szegény olyan elhagyatottnak tűnt, gondoltam bekísérem, hátha megcsócsál pár csúnya rabszolga kereskedőt. *Válaszol még Harathnak vigyorogva. A bájitalokkal nem sokat törődik, azon kívül, hogy vet rájuk egy pillantást. Ugyan úgy van ezzel, mint a mágiával, nem ért hozzá, nem arra képezték, hogy ezeket ismerje, legfeljebb említés szintén találkozott velük, illetve itattak már vele gyógyító italt. Elismeri, hasznosnak hasznosnak tudnak lenni, de nem az ő világa a főzőcskézés, meg kevergetés.
A parancs szerint elöl halad Gabriennel, noha azért a másik járatba lőtt nyílvessző keltette hatást azért megvárja. Szerencsére semmi. Legalábbis egyelőre. Azt ugyan nem érti, hogy miért viszik magukkal a foglyokat, akik nagy eséllyel inkább csak hátráltatni fogják őket, esetleg valami csúnya módon elhaláloznak, de lehet, szükség van rájuk, vagy csak nem tud valamiről, amiről a vezérük viszont igen, így hát nem kérdez, csak teszi a dolgát.
Első körben kardjával vág tiszta, vagy legalábbis tisztább utat a pókhálóktól, mégis csak könnyebb úgy közlekedni, ha nem ragadnak bele folyton a fehér szálakba. Ezek alapján, no meg a Waldrantól halottak alapján nem nehéz kitalálni, mik laknak a járatban. Sajnálatos módon a házigazdák hamarosan elő is kerülnek. Amint meghallja a kis, kaparászó hangokat, máris elhúzza a száját. Hamarosan már érkezik is az első dög, ami az arcát célozza. Nem ránt fegyvert, felesleges lenne, öklével üti félre a dögöt, vagy ha elég közel van a barlang fala, hát ahhoz csapja, de olyan erővel, hogy ki is lapuljon. Mi tagadás, jobban örült volna néhány nagyobb pókszörnynek, mint sok kicsinek, rohadt bosszantó, amit ezek művelnek. Tapos, üt, rúg, falhoz csap, bármit megtesz, csak forduljanak fel, lapuljanak ki. Micsoda szerencse, hogy nincsen pók iszonya, ellenkező esetben itt érné utol a vég. De ha nem vigyáz, az még így is bekövetkezhet, mert az egyik kis görcs valahogy bejutott a vértje alá, és belé is mart. Ha szerencséje van, csak fájdalmas, és ezek a nyolclábúak nem a mérges fajtából valóak. Hogy megoldja a betolakodó kérdést, szimplán ő megy a falnak, mármint azzal a páncélos részével csapódik a sziklának, ahol a mászkálást, csípést érzi. A trutyit majd kitakaríthatja, a csípésektől nehezebb megszabadulni.*
- A fáklyát! *Kiált a lány felé, akinél az említett tárgy található, és aki szintén azzal próbál védekezni, de nem túl eredményesen. Akár megkapja, akár ki kell kapnia a kezéből, de megszerzi magának, és remélhetőleg nagyobb hatékonysággal sikerül neki a póktalanítás.
Ryrin ekkor hátrafelé indul meg a lánnyal és a fiúval, a vezér meg előre. Ő pedig Waldran után lódul, mégis csak illendő lenne a főnök követni, mert ha esetleg nélküle térnének haza, mondván halálra marta őt egy falka pók, nem vetne rájuk túl jó fényt. Ellenben ha a tűz, vagy legalábbis a fáklya mégis hatékony pókriasztóvá válik, támad még egy elkeseredett ötlete. Vagy legalábbis a nem feltétlenül normális kategóriát súrolva. Nem is olyan rég még a hálókat kaszabolta a kardjával, megtisztítani viszont még nem volt ideje, biztos maradt a fehér trutymóból rajta, márpedig az éghető. És ha a pókok félnek a tűztől, akár a fényétől, akár a melegétől, a két láng jobb, mint az egy. Tehát ebben az esetben ismét fegyvert ránt, és az esetlegesen rajta maradt háló cafatokat próbálja lángra lobbantani a fáklyával. Ha sikerrel jár, és persze mindezt úgy oldotta meg, hogy ő maga viszont le legyen eleven fáklya, akkor indul meg vezérül után. És persze ügyel rá, hogy se a fáklyával, se a lángoló karddal ne gyújtsa fel a barlang falán esetlegesen ott leledző hálókat.*
359. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-02-17 20:12:19
Üzenet elküldve: 2015-02-17 20:12:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A bánya//
*A vezért követve hamar megláthatják a menekülő orkot, ahogy annak üldözőit is. A tündérben vegyes érzelmek kavarognak. Egyrészt rettenetesen örül, mert az őt korábban terrorizáló és bányába juttató zöldbőrű épp három nagy szőrös izé elől menekül. Másrészt a három dög eléggé veszélyesnek látszik főleg mert bármelyik egy darabban képes lenne lenyelni őt. Mindegy ha már meg kell halnia legalább boldogan halhat meg. Mosolyogni azonban nem fog. Főleg vezetőjük parancsait hallva nem. Pár másodpercig csak áll és bambán pislog nem értve vajon komolyan gondolta e a dolgokat és vajon miféle városőrosztag lehet itt a föld alatt aminek a parancsokat adja. Pár apró lépéssel a bánya falához húzódik. A csapatból ő a legkisebb és talán a legkevesebb szaggal rendelkező. Az orknak nyilván erős a bukéja még ha nem is hugyozta össze magát és a két felnőtt is mind feltűnőbb lehet a mocskok számára és persze a szitkozódásuk is jóval hangosabb lesz mint a néma tündér halk lépései. Így még azok lefoglalják a dögöket, talán szépen elsunnyoghat mellettük már ha erre van elég helye. És ha tényleg sikerül a nagy ásókarom mellett ellépkednie egy hirtelen gondolattól vezetve jól bele is döf a lény oldalába. Ott talán nagyobb sebzést okoz mintha a kis tőrrel kapirgálná a vakond fejét.
Ha valami oknál fogva ez nem jön össze, mondjuk a vezér nyakon csípi és előre dobja, hogy harcoljon akár egy férfi, akkor igyekszik kését erősen markolni és a támadó vakondkéz felé döfni vele.*
*A vezért követve hamar megláthatják a menekülő orkot, ahogy annak üldözőit is. A tündérben vegyes érzelmek kavarognak. Egyrészt rettenetesen örül, mert az őt korábban terrorizáló és bányába juttató zöldbőrű épp három nagy szőrös izé elől menekül. Másrészt a három dög eléggé veszélyesnek látszik főleg mert bármelyik egy darabban képes lenne lenyelni őt. Mindegy ha már meg kell halnia legalább boldogan halhat meg. Mosolyogni azonban nem fog. Főleg vezetőjük parancsait hallva nem. Pár másodpercig csak áll és bambán pislog nem értve vajon komolyan gondolta e a dolgokat és vajon miféle városőrosztag lehet itt a föld alatt aminek a parancsokat adja. Pár apró lépéssel a bánya falához húzódik. A csapatból ő a legkisebb és talán a legkevesebb szaggal rendelkező. Az orknak nyilván erős a bukéja még ha nem is hugyozta össze magát és a két felnőtt is mind feltűnőbb lehet a mocskok számára és persze a szitkozódásuk is jóval hangosabb lesz mint a néma tündér halk lépései. Így még azok lefoglalják a dögöket, talán szépen elsunnyoghat mellettük már ha erre van elég helye. És ha tényleg sikerül a nagy ásókarom mellett ellépkednie egy hirtelen gondolattól vezetve jól bele is döf a lény oldalába. Ott talán nagyobb sebzést okoz mintha a kis tőrrel kapirgálná a vakond fejét.
Ha valami oknál fogva ez nem jön össze, mondjuk a vezér nyakon csípi és előre dobja, hogy harcoljon akár egy férfi, akkor igyekszik kését erősen markolni és a támadó vakondkéz felé döfni vele.*
358. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-02-17 19:14:47
Üzenet elküldve: 2015-02-17 19:14:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//A bánya//
*Lewonor orkhoz méltatlan szellemmel menekülőre fogja, ahelyett, hogy vérben forgó szemekkel kapva kapna ezen remek alkalmon, hogy súlyos kalapácsával csontokat roppantson. A nagyra nőtt bestiák, mint ahogy névadójuk, meglehetősen gyorsan mozognak a föld alatt, s annak felületén is. Habár jószerivel vakok, nem igazán van szükségük a szemükre, lévén egy félelemtől - és lehet vizelettől - bűzlő alakot kell követniük, ki szitkozódva, és trappolva halad a visszhangos járatban.
A trió már javában futásnak eredt, mikor megpillantják az orkot, és a nyomában rohanó rémeket, melyekről nem lehet megállapítani mekkora "haderővel" képviseltetik magukat, lévén a szűk járatban egymást takarják.*
- Fordulj meg és harcolj! * utasítja vezetőjük az orkot, mikor már csak pár lépés választja el őket* - Oszoljatok *húzza el kezét a képzeletbeli frontvonalon, hogy emberei az mögött sorakozzanak.
A vakondok rémesen közel kerülnek, ám úgy tűnik a roham egyre inkább elhal. Meglehet a behemót állat letarolhatta volna a csapatot, de az inkább lelassított, hogy jókora, lapátszerű melső lábávaé csaphassa arcba a vele szemben állókat. Itt van hát a harc pillanata.*
*Lewonor orkhoz méltatlan szellemmel menekülőre fogja, ahelyett, hogy vérben forgó szemekkel kapva kapna ezen remek alkalmon, hogy súlyos kalapácsával csontokat roppantson. A nagyra nőtt bestiák, mint ahogy névadójuk, meglehetősen gyorsan mozognak a föld alatt, s annak felületén is. Habár jószerivel vakok, nem igazán van szükségük a szemükre, lévén egy félelemtől - és lehet vizelettől - bűzlő alakot kell követniük, ki szitkozódva, és trappolva halad a visszhangos járatban.
A trió már javában futásnak eredt, mikor megpillantják az orkot, és a nyomában rohanó rémeket, melyekről nem lehet megállapítani mekkora "haderővel" képviseltetik magukat, lévén a szűk járatban egymást takarják.*
- Fordulj meg és harcolj! * utasítja vezetőjük az orkot, mikor már csak pár lépés választja el őket* - Oszoljatok *húzza el kezét a képzeletbeli frontvonalon, hogy emberei az mögött sorakozzanak.
A vakondok rémesen közel kerülnek, ám úgy tűnik a roham egyre inkább elhal. Meglehet a behemót állat letarolhatta volna a csapatot, de az inkább lelassított, hogy jókora, lapátszerű melső lábávaé csaphassa arcba a vele szemben állókat. Itt van hát a harc pillanata.*
357. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-02-17 18:07:41
Üzenet elküldve: 2015-02-17 18:07:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Ősök sírja - Brennus nyomdokaiba lépve //
*Semmi sem történik a járatban, ahova Waldran belőtte a nyílvesszőt, így szerencsére nem kell semmivel szembenézniük. A kolosszus morogva fordul a jobb oldali járatba, majd indul meg a csapat élén, maga mellett Moranshevel. Nem siet, lassan halad, hogy a mögöttük állók fáklyája elegendő fényt adjon, hogy előre haladhassanak.
Aztán a kutya furcsán kezd viselkedni, mintha jelezni akarna valamit a csapat számára, majd kisvártatva meg is érkeznek azok, amelyek ezt a viselkedést kiváltották.
Pókok. Tenyérnyi nyolclábúak és a kolosszusnak mosolyogni támad kedve.
Réges-rég ismert egy jókedélyű törpét, Meteorlángot, aki tudott egy jó tréfát a pókokra.
Ám a helyzet most nem indokolja a jó kedvet, mert a hósörényű, mint a menet élén haladó egyik, azonnal három-négy pókkal néz farkasszemet.
Valaki hátul pánikba esik és vissza akar menni a járatban, de a kolosszus nem osztja a véleményét. Az arca felé ugró pók elé emeli pajzsát, ha a nyolclábú rákapaszkodik, akkor a falnak préseli a pajzsát és azzal nyomja agyon. Ha földre csúszik róla, akkor a vasalt csizma talpával nyomja agyon, ahogy a többit is, amelyik a talajon közelít felé.
Ha már valamelyik felmászott a lábára, vagy a testére, akkor a buzogány nyelével sepri le magáról, vagy nyomja agyon. Nem aggódik afelől, hogy bármelyik is bejutna a páncél alá, az alatta viselt posztóvért megvédi a csípésektől, a láncing alá nem juthatnak be, az a karoknál és a derekánál rögzített, a csataszoknya alá bemászó pókokat, meg a vérttel nyomja agyon.
Aztán valami varázslat keltette szél vág végig rajtuk, talán megtisztítva az utat, Waldran pedig kiadja az ukázt. Előre!
A kolosszus eltapos még annyi pókot, amennyit tud, majd előre lendül, nem rohanva, de szaporázva lépteit. Ha elérik a kutyát és az alkimistát, nomeg azt a bizonyos bejáratot, megtorpan és visszafordul, megnézve, érkeznek-e még pókok és, hogy merre vannak a társai.
Megnézi a szöveget, amire Waldran mutat, majd a fáklyafényben hangosan felolvassa nekik.*
- "Az út csak a Kiválasztott vérének áldozásával nyílik meg, melyet a bájitallal kell keverni. Csak e kettő segítségével tárul fel az út, addig az örök homály borítja sötét leple alá."
*Amikor végzett, Waldran felé fordul és a kezében lévő bájitalra siklik napszín tekintete.*
- A véred és ez a lötty nyitja meg az utat.
*Összegzi a hallottakat. A leírás tiszta és érthető, csak az nem, hogyan kell "feláldozni" a "kiválasztott" vérét. Nem igazán van otthon ezekben a barbár praktikákban.
Erre talán az alkimista ad majd választ, vagy Waldran ötli ki, neki mindegy. Míg a megoldásra vár, tesz két lépést visszafelé, pajzsát védekezve emeli maga elé, jobbjában támadásra készen tartja a láncos buzogányt, ha jön még ellenség onnan, társain kívül, szembenézhessen vele, míg a vezető megnyitja a kaput.*
*Semmi sem történik a járatban, ahova Waldran belőtte a nyílvesszőt, így szerencsére nem kell semmivel szembenézniük. A kolosszus morogva fordul a jobb oldali járatba, majd indul meg a csapat élén, maga mellett Moranshevel. Nem siet, lassan halad, hogy a mögöttük állók fáklyája elegendő fényt adjon, hogy előre haladhassanak.
Aztán a kutya furcsán kezd viselkedni, mintha jelezni akarna valamit a csapat számára, majd kisvártatva meg is érkeznek azok, amelyek ezt a viselkedést kiváltották.
Pókok. Tenyérnyi nyolclábúak és a kolosszusnak mosolyogni támad kedve.
Réges-rég ismert egy jókedélyű törpét, Meteorlángot, aki tudott egy jó tréfát a pókokra.
Ám a helyzet most nem indokolja a jó kedvet, mert a hósörényű, mint a menet élén haladó egyik, azonnal három-négy pókkal néz farkasszemet.
Valaki hátul pánikba esik és vissza akar menni a járatban, de a kolosszus nem osztja a véleményét. Az arca felé ugró pók elé emeli pajzsát, ha a nyolclábú rákapaszkodik, akkor a falnak préseli a pajzsát és azzal nyomja agyon. Ha földre csúszik róla, akkor a vasalt csizma talpával nyomja agyon, ahogy a többit is, amelyik a talajon közelít felé.
Ha már valamelyik felmászott a lábára, vagy a testére, akkor a buzogány nyelével sepri le magáról, vagy nyomja agyon. Nem aggódik afelől, hogy bármelyik is bejutna a páncél alá, az alatta viselt posztóvért megvédi a csípésektől, a láncing alá nem juthatnak be, az a karoknál és a derekánál rögzített, a csataszoknya alá bemászó pókokat, meg a vérttel nyomja agyon.
Aztán valami varázslat keltette szél vág végig rajtuk, talán megtisztítva az utat, Waldran pedig kiadja az ukázt. Előre!
A kolosszus eltapos még annyi pókot, amennyit tud, majd előre lendül, nem rohanva, de szaporázva lépteit. Ha elérik a kutyát és az alkimistát, nomeg azt a bizonyos bejáratot, megtorpan és visszafordul, megnézve, érkeznek-e még pókok és, hogy merre vannak a társai.
Megnézi a szöveget, amire Waldran mutat, majd a fáklyafényben hangosan felolvassa nekik.*
- "Az út csak a Kiválasztott vérének áldozásával nyílik meg, melyet a bájitallal kell keverni. Csak e kettő segítségével tárul fel az út, addig az örök homály borítja sötét leple alá."
*Amikor végzett, Waldran felé fordul és a kezében lévő bájitalra siklik napszín tekintete.*
- A véred és ez a lötty nyitja meg az utat.
*Összegzi a hallottakat. A leírás tiszta és érthető, csak az nem, hogyan kell "feláldozni" a "kiválasztott" vérét. Nem igazán van otthon ezekben a barbár praktikákban.
Erre talán az alkimista ad majd választ, vagy Waldran ötli ki, neki mindegy. Míg a megoldásra vár, tesz két lépést visszafelé, pajzsát védekezve emeli maga elé, jobbjában támadásra készen tartja a láncos buzogányt, ha jön még ellenség onnan, társain kívül, szembenézhessen vele, míg a vezető megnyitja a kaput.*
356. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-02-17 16:16:31
Üzenet elküldve: 2015-02-17 16:16:31
ÚJ
![>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11356_1544563224_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
// Ősök sírja - Brennus nyomdokaiba lépve //
*Mielőtt elhagynák a nagy termet, magához veszi az átlátszó bájitalt. Ha csak egy van belőle, akkor elkéri társától, hiszen valószínűleg Waldran az, akinek szüksége lesz rá. Ugyan nem érti, hogy miért, de egyelőre nem kérdezi meg. Fontosabb, hogy továbbinduljanak, ráér később is kifaggatni az öreget. Ennek megfelelően alakulnak az események, mígnem elérnek az elágazáshoz. A bal járatban nem lát semmit sem, de azt tudja, hogy a jobb járat végén mi vár a csapatra. Márpedig amiatt érkeztek, így habozás nélkül folytatják útjukat jobbra.
Szerencsére Brennus mesélte, hogy volt dolga szörnyekkel, köztük pókokkal is. Ezt a többieknek is említette, így amikor meglátja a pókhálókat, nem tesz újabb figyelmeztetést. Nem telik el sok idő, hogy meghallja a pókhálók gazdáinak szöszmötölését is. Kellemetlen fordulat, de nem annyira váratlan, Waldran az arca felé ugró pókot az íjjal csapná vissza a falra. Ha nem sikerült, akkor a baljával fogja lesöpörni. Ha sikerült, akkor a balja a mellkasára érkező pókot fogja lesöpörni, míg a lába körül keringő pókot megpróbálja agyontaposni. Azt is, amelyiket sikerült lesöpörnie.*
- Előre! *Kiáltja, elég hamar beleun a keringőbe. Segítségére lehet a gyors reakciója és Ryrin varázslata, így talán pókmentesen lódulhat meg, mielőtt újabbak ugranának a hátára.*
~ Ha Brennus egyedül végigcaplatott itt, nekünk se jelenthet gondot. ~
*Már csak ezért sem fordul vissza, noha Ryrin szavait hallja. Másrészt a kutya előre rohant és szemlátomást a pókokat leszámítva semmi más nem akadályozza csapatot. Futásnak ered, csak az alkimista és házi kedvence előtt áll meg.*
- Itt a szöveg! *Mondja, a betűkre mutogatva. Közben lesöpri a maradék pókot, vagy egyéb módon próbál megszabadulni a nyolclábúaktól.*
- Te vagy az, aki unokaöcsém társa volt? *Teszi fel a kérdést az öregnek. Talán születik egy hasznos válasz, ami segítségükre lesz abban, hogy az energiafalon túlra jussanak.*
- És mire kell nekem ez? *Toldja meg az előző kérdést, az átlátszó bájitalt megvillantva.*
A hozzászólás írója (Waldran Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.17 16:19:51
*Mielőtt elhagynák a nagy termet, magához veszi az átlátszó bájitalt. Ha csak egy van belőle, akkor elkéri társától, hiszen valószínűleg Waldran az, akinek szüksége lesz rá. Ugyan nem érti, hogy miért, de egyelőre nem kérdezi meg. Fontosabb, hogy továbbinduljanak, ráér később is kifaggatni az öreget. Ennek megfelelően alakulnak az események, mígnem elérnek az elágazáshoz. A bal járatban nem lát semmit sem, de azt tudja, hogy a jobb járat végén mi vár a csapatra. Márpedig amiatt érkeztek, így habozás nélkül folytatják útjukat jobbra.
Szerencsére Brennus mesélte, hogy volt dolga szörnyekkel, köztük pókokkal is. Ezt a többieknek is említette, így amikor meglátja a pókhálókat, nem tesz újabb figyelmeztetést. Nem telik el sok idő, hogy meghallja a pókhálók gazdáinak szöszmötölését is. Kellemetlen fordulat, de nem annyira váratlan, Waldran az arca felé ugró pókot az íjjal csapná vissza a falra. Ha nem sikerült, akkor a baljával fogja lesöpörni. Ha sikerült, akkor a balja a mellkasára érkező pókot fogja lesöpörni, míg a lába körül keringő pókot megpróbálja agyontaposni. Azt is, amelyiket sikerült lesöpörnie.*
- Előre! *Kiáltja, elég hamar beleun a keringőbe. Segítségére lehet a gyors reakciója és Ryrin varázslata, így talán pókmentesen lódulhat meg, mielőtt újabbak ugranának a hátára.*
~ Ha Brennus egyedül végigcaplatott itt, nekünk se jelenthet gondot. ~
*Már csak ezért sem fordul vissza, noha Ryrin szavait hallja. Másrészt a kutya előre rohant és szemlátomást a pókokat leszámítva semmi más nem akadályozza csapatot. Futásnak ered, csak az alkimista és házi kedvence előtt áll meg.*
- Itt a szöveg! *Mondja, a betűkre mutogatva. Közben lesöpri a maradék pókot, vagy egyéb módon próbál megszabadulni a nyolclábúaktól.*
- Te vagy az, aki unokaöcsém társa volt? *Teszi fel a kérdést az öregnek. Talán születik egy hasznos válasz, ami segítségükre lesz abban, hogy az energiafalon túlra jussanak.*
- És mire kell nekem ez? *Toldja meg az előző kérdést, az átlátszó bájitalt megvillantva.*
A hozzászólás írója (Waldran Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.17 16:19:51
355. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-02-16 18:31:33
Üzenet elküldve: 2015-02-16 18:31:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
// Ősök sírja - Brennus nyomdokaiba lépve //
*Távolról hallgatja csak a csapat, valamint Waldran által elmondottakat. Gabrien abban téved, hogy Ryrin nem egy "szentfazék". A hatalmas méretű lovag stílusában is merőben más, mint a jóval szerényebb félvér, s ember is. A fél-elf annyira más értékrenddel rendelkezik, hogy könnyen tűnhet "szentfazéknak". Egyébként nem azért értett egyet a másik lovaggal, mert közömbös számára a foglyok sorsa, hanem azért, mert úgy lettek volna a legnagyobb biztonságban, ha elhagyják a barlangot. Ryrin még az utat is megadta, s ha amazoknak egy csöppnyi lehetőségük, és eszük lett volna, akkor hálásak lennének az ötletéért, mert bár a barlang félelmetesnek tűnik egyedül, kint várja őket a szabadság. Van a nyeregtáskában élelem és kötszer is, ami igen fontos lehet a túszok számára. A lovakkal pedig úgy sem mennének semmire, mert Ryriné -de ahogy kinéz, a Gabriené is- élből ledobná őket, ha megpróbálnának felülni rá. Sajnos a Thargodar, mint a társaság generálisa, másképp döntött a sorsukról. A félvér páncélos ezt egy sóhajtással és Gabrienhez hasonlóan egy fejcsóválással nyugtázza, de nem szól semmit. Hadmozdulatok alatt a vezetőjüké minden döntés, amit nem szabad megkérdőjelezni.*
~Most játszhatunk bébi csőszt, ráadásul feleslegesen veszélybe is sodorhatjuk őket! Remek!~
*Végül a kis csapat megkapja azt az utasítást is, hogy miként fejlődjenek taktikai felállásba, hogy épségben eljuthassanak küldetésük következő állomására, Ryrin pedig nem habozik teljesíteni a kérést. Miután az alkimista által mutatott szekrényhez odalépett és kivette a kért, átlátszó üvegcsét, Harath mellett zárja a sort hátvédként. Miközben kifelé haladnak a nagyterembe, hátra-hátra pillant. Szerencsére ellenségnek semmi nyoma. Ez az áldott állapot addig tart csupán, míg el nem érik a központi termet, s onnan a pókhálóval beszőtt járatot. Szerencsére a hátvéd szerepnek is van előnye. Közelebb áll a nagyteremhez, előbb vissza tud majd érni. Azokat az átkozott kis pókokat persze mindez nem érdekli! Tüstént a lovagra vetik magukat, aki hol ide, hol oda kap magán, ahol a csípést éppen érzékeli, vagy a páncélon a mozgást látja. Az arca felé ugrót megfogja, majd erősen földhöz vágja, de addigra már több másik is támadásba lendül. Hiába csap oda a lábához, a mellkasához, s üt agyon egy két nyomorultat, minduntalan több próbálkozik. Előbb-utóbb biz' beterítik a pókok! Talán önmagában nem is lenne mindez baj, de egyik-másik a páncélja gyenge-pontjainál utat találva eljut egészen a bőréig, és igen hatalmasakat marnak a lovagba.*
-A kurva anyátokat!
*Bizony ez más kevésbé szolid káromkodási forma, mint amit a zsiványokkal szembeni küzdelemben használt, bár arra, hogy az érzéseit kifejezze, talán még szolidnak is mondható.*
~Vissza kell vonulnunk.~
*Mutató ujját a magasba emeli, majd körkörösen mozgatni kezdi, hogy újfent a mágiával segítse ki saját és társai útját. Talán néhány pók szétcsattan a falon, de ami fontosabb, út nyílhat a központi terem felé, ahol nagyobb a tér, s több a mozgáslehetőség.*
-Vissza! Vissza!
*Ordítja ki magából a szavakat, majd a két civil karját megfogva kirohan a nagyterembe, s ott meghempereg, hogy önnön súlyával taszítsa a halálba a páncél alá jutott pókokat. Talán a többiek is követik a példáját, mert bizony egy új módszert kell kitalálniuk a bejutásra, ha nem akarják, hogy agyonmarják őket a bestiák.*
A varázsló kezével megkavarja a levegőt, melynek hatására a varázsló előtti pár lépés területen szélörvény keletkezik, mely minden könnyebb vagy instabil tárgyat felborít.
*Távolról hallgatja csak a csapat, valamint Waldran által elmondottakat. Gabrien abban téved, hogy Ryrin nem egy "szentfazék". A hatalmas méretű lovag stílusában is merőben más, mint a jóval szerényebb félvér, s ember is. A fél-elf annyira más értékrenddel rendelkezik, hogy könnyen tűnhet "szentfazéknak". Egyébként nem azért értett egyet a másik lovaggal, mert közömbös számára a foglyok sorsa, hanem azért, mert úgy lettek volna a legnagyobb biztonságban, ha elhagyják a barlangot. Ryrin még az utat is megadta, s ha amazoknak egy csöppnyi lehetőségük, és eszük lett volna, akkor hálásak lennének az ötletéért, mert bár a barlang félelmetesnek tűnik egyedül, kint várja őket a szabadság. Van a nyeregtáskában élelem és kötszer is, ami igen fontos lehet a túszok számára. A lovakkal pedig úgy sem mennének semmire, mert Ryriné -de ahogy kinéz, a Gabriené is- élből ledobná őket, ha megpróbálnának felülni rá. Sajnos a Thargodar, mint a társaság generálisa, másképp döntött a sorsukról. A félvér páncélos ezt egy sóhajtással és Gabrienhez hasonlóan egy fejcsóválással nyugtázza, de nem szól semmit. Hadmozdulatok alatt a vezetőjüké minden döntés, amit nem szabad megkérdőjelezni.*
~Most játszhatunk bébi csőszt, ráadásul feleslegesen veszélybe is sodorhatjuk őket! Remek!~
*Végül a kis csapat megkapja azt az utasítást is, hogy miként fejlődjenek taktikai felállásba, hogy épségben eljuthassanak küldetésük következő állomására, Ryrin pedig nem habozik teljesíteni a kérést. Miután az alkimista által mutatott szekrényhez odalépett és kivette a kért, átlátszó üvegcsét, Harath mellett zárja a sort hátvédként. Miközben kifelé haladnak a nagyterembe, hátra-hátra pillant. Szerencsére ellenségnek semmi nyoma. Ez az áldott állapot addig tart csupán, míg el nem érik a központi termet, s onnan a pókhálóval beszőtt járatot. Szerencsére a hátvéd szerepnek is van előnye. Közelebb áll a nagyteremhez, előbb vissza tud majd érni. Azokat az átkozott kis pókokat persze mindez nem érdekli! Tüstént a lovagra vetik magukat, aki hol ide, hol oda kap magán, ahol a csípést éppen érzékeli, vagy a páncélon a mozgást látja. Az arca felé ugrót megfogja, majd erősen földhöz vágja, de addigra már több másik is támadásba lendül. Hiába csap oda a lábához, a mellkasához, s üt agyon egy két nyomorultat, minduntalan több próbálkozik. Előbb-utóbb biz' beterítik a pókok! Talán önmagában nem is lenne mindez baj, de egyik-másik a páncélja gyenge-pontjainál utat találva eljut egészen a bőréig, és igen hatalmasakat marnak a lovagba.*
-A kurva anyátokat!
*Bizony ez más kevésbé szolid káromkodási forma, mint amit a zsiványokkal szembeni küzdelemben használt, bár arra, hogy az érzéseit kifejezze, talán még szolidnak is mondható.*
~Vissza kell vonulnunk.~
*Mutató ujját a magasba emeli, majd körkörösen mozgatni kezdi, hogy újfent a mágiával segítse ki saját és társai útját. Talán néhány pók szétcsattan a falon, de ami fontosabb, út nyílhat a központi terem felé, ahol nagyobb a tér, s több a mozgáslehetőség.*
-Vissza! Vissza!
*Ordítja ki magából a szavakat, majd a két civil karját megfogva kirohan a nagyterembe, s ott meghempereg, hogy önnön súlyával taszítsa a halálba a páncél alá jutott pókokat. Talán a többiek is követik a példáját, mert bizony egy új módszert kell kitalálniuk a bejutásra, ha nem akarják, hogy agyonmarják őket a bestiák.*
A varázsló kezével megkavarja a levegőt, melynek hatására a varázsló előtti pár lépés területen szélörvény keletkezik, mely minden könnyebb vagy instabil tárgyat felborít.
354. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-02-16 17:27:03
Üzenet elküldve: 2015-02-16 17:27:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Ősök sírja - Brennus nyomdokaiba lépve //
*A banditák nagy része csúnya halállal végzi, s bár néhányan elmenekültek, egyelőre úgy néz ki, hogy nem érkezik erősítés, így a társaság a kisebb összecsapást sikerként könyvelheti el, hiszen ha szenvedtek is el sérülést, az maximum nagyon minimális lehetett. Gabrien egy jó ideig nem érezheti a mérgezett nyíl hatását, s ha visszaemlékszik az egyik zsivány szavaira, miszerint az óriásba is nagyon sokat kellett belelőni, akkor hamar magyarázatot kaphat. Talán a nagyobb harcosok szervezete jóval erősebb, mint egy egyszerű lányé, vagy fiúé, akik nem annyira ellenállóak az ilyenekkel szemben, s úgy néz ki, hogy nem egy tökéletes méregről lehet szó, hiszen ha halálos lenne például, akkor a férfi már minden bizonnyal a nyálában fetrengene. Ehelyett csupán egyelőre kicsit zsibbadni kezd arcának azon része, ahol eltalálta a nyíl. Nem annyira feltűnő, csupán beszédében érezheti. Közben Harath is szemügyre veszi a kis cseles fegyvereket, s ha esetleg véletlenül megszúrná magát, akkor ő is egy idő után hasonló enyhe zsibbadást érezhet a kezében, ami leginkább lövésnél lehet feltűnőbb nála.
Az óriás ketrecének zárja már jóval keményebb dió, s még Gabrien is nagyon nehezen tudja leverni azt onnan, mely időbe telik, de végül csak-csak sikerül. A lány természetesen eközben odébb húzódik, s ijedten pillant a férfiak közt, mikor meghallja, hogy ott akarják hagyni. A fiú is megszeppenve bújik ki börtönéből, s koszos kis arcán egy dundi könnycsepp is legördül, miközben a lány mellé bújik. Viszont a társalgásba egyáltalán nem szólnak bele, csupán néha hátra pillantanak az óriásra, aki bár nem kelt fel a ketrec szétverésének hangjára, viszont azt lehet látni, hogy néha megmoccan, mintha csak álmodna. Legalább már mozog, az is valami... Moranshe jelenléte kicsit megnyugtatja a foglyokat, s mikor Waldran megszólal, akkor bár megszeppenve, de felegyenesedik a lány, s kézen fogja a kis szőkeséget, s keresnek egy fáklyát. Mindkettő oda megy, ahova irányítják őket, s végig engedelmesen követik a parancsokat.
Közben a kutakodás is megkezdődik, s a nagyobb teremben nem sok sikerrel járnak. Pár csorba fegyver, némi élelem, víz, pár ismeretlen kulcs, mely nem tudni, mit nyit, néhány papír adás-vételről, ám ott fontos dolgot nem igazán találhatnak. Ellenben a rabszolgák termében... Bal oldalt van egy kisebb szekrény közvetlenül a fal mellett, mely színe miatt remekül beleolvad környezetébe, s termete sem éppen nagy. Ha valaki ide benéz, akkor két polcot fedezhet fel, ahol bájitalok pihennek. Piros, kék, sárga, átlátszó... Felirat nincs rajtuk, így egyelőre nem tudni, mi a funkciójuk.
Waldran furcsán nézhet ki, hogy a kutyához beszél, ám az még furcsábbnak tűnhet, hogy amaz bólint a férfi szavaira, s lép előre párat. Ekkor az öreg kicsit felnyög, s kissé tisztább tekintettel mutat a kis szekrény felé.*
- Az átlátszó, az kell. Annak a másiknak is kellett.
*Utal Brennusra, ezzel egyértelművé téve, hogy bizony ő az az alkimista, aki egyszer már megjárta ezt a helyet. Ha senki sem veszi el az italt, akkor a kutya lép a szekrényhez, s az öreg szorítja magához az üvegcsét, így mennek tovább - az óriás nélkül, mert amaz nem hajlandó még mindig mozdulni.
A bal oldali járat hosszúnak tűnik, s a végén van egy elágazás is, ám Waldran nyila nem ver fel semmit, hangok sem szűrődnek ki onnan, így az tisztának tűnik. Azonban... Ha Brennus részletesen elmesélte kis kalandját, akkor emlékezhet a társaság a nagyobb termetű denevérre, vagy azokra a kisebb pókokra, melyek megtámadták a férfit. A jobb oldali járatot pedig sűrű háló övezi pár méteren, s csak annak eltüntetése után lesz tisztább az út. Néhol kicsit elkanyarodik a járat, de viszonylag egyenesen visz tovább. Egy ideig nyugodtan haladhatnak, mikor váratlanul a kutya megtorpan, s fülelni kezd szigorú ábrázattal, majd Waldran felé vet egy célzó pillantást, mintha csak jelezne valamit. A társaságnak pedig hamarosan fülelnie sem kell, hiszen pillanatokon belül apró kaparászások hallatszódnak fel a falból. Mintha csak apró kis talpak futkosnának ott... A "talpak" pedig bár aprók, de nem éppen kedves lényekhez tartoznak! Az apró réseken váratlanul egy férfi tenyeréhez hasonló méretű pókok bújnak ki, melyek azonnal rávetik magukat a társaságra! Az eb hamar eloldalaz a vélhető fal irányába, s meg is áll egy ponton, ahol még lehet őt látni. Itt vakkant egyet, jelezve, hogy elérték a célt. Feléjük is mászik pár pók, ám a kutya gyors mozgásának köszönhetően egyik sem tud felmászni rá, vagy ráugrani. Ellenben a többiekkel... A fiú felsikkant, és sírva rohan a lány karjaiba, aki hasonló ijedtséggel azt se tudja, hogy mit csináljon, csak gyorsan kiveszi a fiú kezéből a fáklyát, s azzal próbál hadonászni. Nem sok eredménnyel, hiszen az ijedtség most náluk sokkal nagyobb úr... Mindenkire nagyjából három-négy kis dög mászhat fel, néhány a páncél alá is ügyesen be tud férkőzni, ahol több csípéssel jutalmazza a bőrt, mikor eléri azt - teljesen mindegy, hogy az arcon a fejen, a kézen, ha bőrt érnek, azt rögtön csípik is. Átlagos egy a fejnél kezd matatni, egy valahol a felsőtesten futkozik, egy pedig a lábaknál van, miközben akad még pár, amik rájuk akarnak ugrani. Talán nem véletlen, hogy ennyire elhagyatottnak tűnt a járat...*
*A banditák nagy része csúnya halállal végzi, s bár néhányan elmenekültek, egyelőre úgy néz ki, hogy nem érkezik erősítés, így a társaság a kisebb összecsapást sikerként könyvelheti el, hiszen ha szenvedtek is el sérülést, az maximum nagyon minimális lehetett. Gabrien egy jó ideig nem érezheti a mérgezett nyíl hatását, s ha visszaemlékszik az egyik zsivány szavaira, miszerint az óriásba is nagyon sokat kellett belelőni, akkor hamar magyarázatot kaphat. Talán a nagyobb harcosok szervezete jóval erősebb, mint egy egyszerű lányé, vagy fiúé, akik nem annyira ellenállóak az ilyenekkel szemben, s úgy néz ki, hogy nem egy tökéletes méregről lehet szó, hiszen ha halálos lenne például, akkor a férfi már minden bizonnyal a nyálában fetrengene. Ehelyett csupán egyelőre kicsit zsibbadni kezd arcának azon része, ahol eltalálta a nyíl. Nem annyira feltűnő, csupán beszédében érezheti. Közben Harath is szemügyre veszi a kis cseles fegyvereket, s ha esetleg véletlenül megszúrná magát, akkor ő is egy idő után hasonló enyhe zsibbadást érezhet a kezében, ami leginkább lövésnél lehet feltűnőbb nála.
Az óriás ketrecének zárja már jóval keményebb dió, s még Gabrien is nagyon nehezen tudja leverni azt onnan, mely időbe telik, de végül csak-csak sikerül. A lány természetesen eközben odébb húzódik, s ijedten pillant a férfiak közt, mikor meghallja, hogy ott akarják hagyni. A fiú is megszeppenve bújik ki börtönéből, s koszos kis arcán egy dundi könnycsepp is legördül, miközben a lány mellé bújik. Viszont a társalgásba egyáltalán nem szólnak bele, csupán néha hátra pillantanak az óriásra, aki bár nem kelt fel a ketrec szétverésének hangjára, viszont azt lehet látni, hogy néha megmoccan, mintha csak álmodna. Legalább már mozog, az is valami... Moranshe jelenléte kicsit megnyugtatja a foglyokat, s mikor Waldran megszólal, akkor bár megszeppenve, de felegyenesedik a lány, s kézen fogja a kis szőkeséget, s keresnek egy fáklyát. Mindkettő oda megy, ahova irányítják őket, s végig engedelmesen követik a parancsokat.
Közben a kutakodás is megkezdődik, s a nagyobb teremben nem sok sikerrel járnak. Pár csorba fegyver, némi élelem, víz, pár ismeretlen kulcs, mely nem tudni, mit nyit, néhány papír adás-vételről, ám ott fontos dolgot nem igazán találhatnak. Ellenben a rabszolgák termében... Bal oldalt van egy kisebb szekrény közvetlenül a fal mellett, mely színe miatt remekül beleolvad környezetébe, s termete sem éppen nagy. Ha valaki ide benéz, akkor két polcot fedezhet fel, ahol bájitalok pihennek. Piros, kék, sárga, átlátszó... Felirat nincs rajtuk, így egyelőre nem tudni, mi a funkciójuk.
Waldran furcsán nézhet ki, hogy a kutyához beszél, ám az még furcsábbnak tűnhet, hogy amaz bólint a férfi szavaira, s lép előre párat. Ekkor az öreg kicsit felnyög, s kissé tisztább tekintettel mutat a kis szekrény felé.*
- Az átlátszó, az kell. Annak a másiknak is kellett.
*Utal Brennusra, ezzel egyértelművé téve, hogy bizony ő az az alkimista, aki egyszer már megjárta ezt a helyet. Ha senki sem veszi el az italt, akkor a kutya lép a szekrényhez, s az öreg szorítja magához az üvegcsét, így mennek tovább - az óriás nélkül, mert amaz nem hajlandó még mindig mozdulni.
A bal oldali járat hosszúnak tűnik, s a végén van egy elágazás is, ám Waldran nyila nem ver fel semmit, hangok sem szűrődnek ki onnan, így az tisztának tűnik. Azonban... Ha Brennus részletesen elmesélte kis kalandját, akkor emlékezhet a társaság a nagyobb termetű denevérre, vagy azokra a kisebb pókokra, melyek megtámadták a férfit. A jobb oldali járatot pedig sűrű háló övezi pár méteren, s csak annak eltüntetése után lesz tisztább az út. Néhol kicsit elkanyarodik a járat, de viszonylag egyenesen visz tovább. Egy ideig nyugodtan haladhatnak, mikor váratlanul a kutya megtorpan, s fülelni kezd szigorú ábrázattal, majd Waldran felé vet egy célzó pillantást, mintha csak jelezne valamit. A társaságnak pedig hamarosan fülelnie sem kell, hiszen pillanatokon belül apró kaparászások hallatszódnak fel a falból. Mintha csak apró kis talpak futkosnának ott... A "talpak" pedig bár aprók, de nem éppen kedves lényekhez tartoznak! Az apró réseken váratlanul egy férfi tenyeréhez hasonló méretű pókok bújnak ki, melyek azonnal rávetik magukat a társaságra! Az eb hamar eloldalaz a vélhető fal irányába, s meg is áll egy ponton, ahol még lehet őt látni. Itt vakkant egyet, jelezve, hogy elérték a célt. Feléjük is mászik pár pók, ám a kutya gyors mozgásának köszönhetően egyik sem tud felmászni rá, vagy ráugrani. Ellenben a többiekkel... A fiú felsikkant, és sírva rohan a lány karjaiba, aki hasonló ijedtséggel azt se tudja, hogy mit csináljon, csak gyorsan kiveszi a fiú kezéből a fáklyát, s azzal próbál hadonászni. Nem sok eredménnyel, hiszen az ijedtség most náluk sokkal nagyobb úr... Mindenkire nagyjából három-négy kis dög mászhat fel, néhány a páncél alá is ügyesen be tud férkőzni, ahol több csípéssel jutalmazza a bőrt, mikor eléri azt - teljesen mindegy, hogy az arcon a fejen, a kézen, ha bőrt érnek, azt rögtön csípik is. Átlagos egy a fejnél kezd matatni, egy valahol a felsőtesten futkozik, egy pedig a lábaknál van, miközben akad még pár, amik rájuk akarnak ugrani. Talán nem véletlen, hogy ennyire elhagyatottnak tűnt a járat...*
353. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-02-16 12:26:20
Üzenet elküldve: 2015-02-16 12:26:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Ősök sírja - Brennus nyomdokaiba lépve //
*Szóval valami altató méreg lehetett a nyílon, remek. De egyelőre tényleg nem érez semmit, ezért valószínűnek látja Waldran véleményét, miszerint ilyen kis mennyiségben, főleg ilyen apró seben keresztül szerencsére hatástalan. Ettől függetlenül a kolosszus figyeli testének visszajelzéseit, ha bódulni kezdene, akkor le tudja reagálni a helyzetet és jelezni társainak.
Wald szavaira csak egy kényszeredett mosoly a válasz, nem valószínűsíti, hogy ásítozni kezdene, mert ha igen, akkor gondban lesz. Nem kíván a kaland hátralévő részében bódultan ide-oda dülöngélni, várva, míg szervezete kilúgozza testéből a mérget.
Később a választ is megkapja, hogy mit kell majd elolvasnia, amire kurtán bólint, feleslegesnek tartja a kérdezősködést, ha majd odaérnek, foglalkozik a dologgal, de valószínűsíti, hogy Ryrin és Moranshe is tud olvasni, ha esetleg ő mégis bebambulna.
A foglyok végül Waldran döntése szerint velük jönnek, amit csak egy fejcsóválással fogad. Most már nem csak magukra, de rájuk is figyelni kell. Amikor meg a férfi a kutyához intéz kérdést, úgy néz rá, mintha ő bódult volna be.*
- Az egy kutya.
*Int pajzsával a négylábú felé, annak ellenére, amiket látott, nem igazán hiszi a varázserejű eb meséjét.*
- Fogjatok fegyvert.
*Morran a kiszabadítottakra, jobbjával a banditák elejtett fegyvereire mutatva. Ha már velük tartanak, legalább legyen a kezükben valami, ha használni nem is tudják. Rossz ötletnek tartja továbbra is, lelassítják őket, és ha harcra kerül a sor, rájuk is figyelmezni kell. Mindegy, Waldran döntése.
Közben Harath is megerősíti vezetőjük szavait, külön kiegészítve jó meglátásaival a másik járatban rejtőző titok rejtélyét. Reméli, hogy nem kell majd azzal a járattal is foglalkozniuk, felesleges veszélyvállalásra nincs szükség. Intézzék azt, amiért jöttek.*
- Rendben.
*Bólint Waldran szavaira, ahogy előre küldi őt és Moranshet. Röviden végigtekint a páncélos lányon. Ryrint már látta harcolni, ráadásul a lovag mágikus képességekről is tanúbizonyságot tett. Ebben az esetben szívesebben tudná őt maga mellett. De most legalább lesz lehetősége bizonyítania a lánynak is.
Megindul előre, jobbjába kapva a láncos buzogányt harcra készen. A pajzsot mellmagasságban maga elé tartja, hogy védje magát nyaktól derékig, nem kíván nyilat kapni a képébe – újra. Az útmutatást követve jobbra fordul a járatban, de megtorpan, amikor látja, hogy Waldran is megáll, hogy egy lángoló nyílvesszőt eresszen meg a sötét járatba, mely azt a titkot rejti.*
- Muszáj kísérteni a sorsot?
*Kérdi ingerülten. Felesleges kockázatvállalásnak tartja, hogy még azzal a járattal is foglalkozzanak. Nem azért jöttek, hogy felfedezzenek, hanem, hogy megtalálják azokat az ereklyéket. Vannak prioritások. Nem a félelemről van szó, más esetben talán ő is hasonlóan döntött volna, lehet, hogy Wald is csak a lehetséges veszélyt igyekszik felderíteni.
Így hát kivár, míg tovább indulhatnak a járatban.*
*Szóval valami altató méreg lehetett a nyílon, remek. De egyelőre tényleg nem érez semmit, ezért valószínűnek látja Waldran véleményét, miszerint ilyen kis mennyiségben, főleg ilyen apró seben keresztül szerencsére hatástalan. Ettől függetlenül a kolosszus figyeli testének visszajelzéseit, ha bódulni kezdene, akkor le tudja reagálni a helyzetet és jelezni társainak.
Wald szavaira csak egy kényszeredett mosoly a válasz, nem valószínűsíti, hogy ásítozni kezdene, mert ha igen, akkor gondban lesz. Nem kíván a kaland hátralévő részében bódultan ide-oda dülöngélni, várva, míg szervezete kilúgozza testéből a mérget.
Később a választ is megkapja, hogy mit kell majd elolvasnia, amire kurtán bólint, feleslegesnek tartja a kérdezősködést, ha majd odaérnek, foglalkozik a dologgal, de valószínűsíti, hogy Ryrin és Moranshe is tud olvasni, ha esetleg ő mégis bebambulna.
A foglyok végül Waldran döntése szerint velük jönnek, amit csak egy fejcsóválással fogad. Most már nem csak magukra, de rájuk is figyelni kell. Amikor meg a férfi a kutyához intéz kérdést, úgy néz rá, mintha ő bódult volna be.*
- Az egy kutya.
*Int pajzsával a négylábú felé, annak ellenére, amiket látott, nem igazán hiszi a varázserejű eb meséjét.*
- Fogjatok fegyvert.
*Morran a kiszabadítottakra, jobbjával a banditák elejtett fegyvereire mutatva. Ha már velük tartanak, legalább legyen a kezükben valami, ha használni nem is tudják. Rossz ötletnek tartja továbbra is, lelassítják őket, és ha harcra kerül a sor, rájuk is figyelmezni kell. Mindegy, Waldran döntése.
Közben Harath is megerősíti vezetőjük szavait, külön kiegészítve jó meglátásaival a másik járatban rejtőző titok rejtélyét. Reméli, hogy nem kell majd azzal a járattal is foglalkozniuk, felesleges veszélyvállalásra nincs szükség. Intézzék azt, amiért jöttek.*
- Rendben.
*Bólint Waldran szavaira, ahogy előre küldi őt és Moranshet. Röviden végigtekint a páncélos lányon. Ryrint már látta harcolni, ráadásul a lovag mágikus képességekről is tanúbizonyságot tett. Ebben az esetben szívesebben tudná őt maga mellett. De most legalább lesz lehetősége bizonyítania a lánynak is.
Megindul előre, jobbjába kapva a láncos buzogányt harcra készen. A pajzsot mellmagasságban maga elé tartja, hogy védje magát nyaktól derékig, nem kíván nyilat kapni a képébe – újra. Az útmutatást követve jobbra fordul a járatban, de megtorpan, amikor látja, hogy Waldran is megáll, hogy egy lángoló nyílvesszőt eresszen meg a sötét járatba, mely azt a titkot rejti.*
- Muszáj kísérteni a sorsot?
*Kérdi ingerülten. Felesleges kockázatvállalásnak tartja, hogy még azzal a járattal is foglalkozzanak. Nem azért jöttek, hogy felfedezzenek, hanem, hogy megtalálják azokat az ereklyéket. Vannak prioritások. Nem a félelemről van szó, más esetben talán ő is hasonlóan döntött volna, lehet, hogy Wald is csak a lehetséges veszélyt igyekszik felderíteni.
Így hát kivár, míg tovább indulhatnak a járatban.*
352. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-02-16 06:23:36
Üzenet elküldve: 2015-02-16 06:23:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
// Ősök sírja - Brennus nyomdokaiba lépve //
*Végül befut a hátrahagyott lovag hölgy is. Mosollyal üdvözli.*
-Jó, hogy befutottál. Hol fogtad?
*Kérdezi a kutya dolgát csak úgy foghegyről. A csatazaj után csupán a halk megbeszélés hangjai vernek enyhe visszhangot a barlangban, amúgy a hely kihalt. Ahogy a vérbe fagyott banditák is. Elmenekült társaik választotta járatot Ryrin tartja szemmel. Igaz nem íjász, de úgy hiszi több rejtezik a lovagban, mint elsőre gondolná az ember. Emlékei szerint valami úton-módon ura a belső energiáinak.
Gabrien karcolását megválaszolja maga Waldran, így ő csak biccent, majd a kutyát és a kiszabadított foglyokat stíröli. Az ellentmondó véleményekkel nem foglalkozik, hiszen az erdőjáróé a végső szó, és ő már döntött. Véleménye szerint helyesen. Ő sem zavarná csak úgy el legújabb szerzeményeiket. Az óriás meg -vet egy pillantást arra is- alszik, az ő dolga más. Hát marad ketrecében. Ja és iszik is egyet kulacsából gyorsan, és odébbáll könnyíteni magán, levizel egy hullát? Elég morbid, de igaz lehet. Ha Moranshe odapislogna, ő bizony nem szégyenlősködik, sőt mintha felé is fordulna egy kérdő tekintettel spékelve meg a képet. Akárcsak, ha az ex fogoly csajsziról van szó.*
-Elég szűk az a járat.
*Reflektál a terem közepéről a kolosszusnak válaszoló Thargodarnak, miszerint a bal járat bizony valami titkot tartogat. Hogy jót vagy rosszat, csak az Ősök a megmondhatói. Így kétli, hogy az a bizonyos gigantikus valami onnét jöhetne.*
-Mi jobbra megyünk, igaz?
*Kérdez még rá, mert ő is úgy látta, ámde mint kiderült sokkalta homályosabb képet kapott látomásában, mint Wald.*
-Legyen hát.
*Készül és áll a hátvédbe a végre. Int Ryrinnek is, majd zárja a sort és halad a többiek után. Íján nyílvesszővel, de még nem kifeszítve, készenlétben van. Könnyű léptei miatt kissé feszélyezi a többiek csörömpölő trappolása. Elhúzza a száját. Amúgy elég izgatott, hiszen bebizonyosodni látszik, hogy Brennusnak igaza volt, vagy épp igazat szólt. Jórészt. A többit majd eldöntik maguk.*
*Végül befut a hátrahagyott lovag hölgy is. Mosollyal üdvözli.*
-Jó, hogy befutottál. Hol fogtad?
*Kérdezi a kutya dolgát csak úgy foghegyről. A csatazaj után csupán a halk megbeszélés hangjai vernek enyhe visszhangot a barlangban, amúgy a hely kihalt. Ahogy a vérbe fagyott banditák is. Elmenekült társaik választotta járatot Ryrin tartja szemmel. Igaz nem íjász, de úgy hiszi több rejtezik a lovagban, mint elsőre gondolná az ember. Emlékei szerint valami úton-módon ura a belső energiáinak.
Gabrien karcolását megválaszolja maga Waldran, így ő csak biccent, majd a kutyát és a kiszabadított foglyokat stíröli. Az ellentmondó véleményekkel nem foglalkozik, hiszen az erdőjáróé a végső szó, és ő már döntött. Véleménye szerint helyesen. Ő sem zavarná csak úgy el legújabb szerzeményeiket. Az óriás meg -vet egy pillantást arra is- alszik, az ő dolga más. Hát marad ketrecében. Ja és iszik is egyet kulacsából gyorsan, és odébbáll könnyíteni magán, levizel egy hullát? Elég morbid, de igaz lehet. Ha Moranshe odapislogna, ő bizony nem szégyenlősködik, sőt mintha felé is fordulna egy kérdő tekintettel spékelve meg a képet. Akárcsak, ha az ex fogoly csajsziról van szó.*
-Elég szűk az a járat.
*Reflektál a terem közepéről a kolosszusnak válaszoló Thargodarnak, miszerint a bal járat bizony valami titkot tartogat. Hogy jót vagy rosszat, csak az Ősök a megmondhatói. Így kétli, hogy az a bizonyos gigantikus valami onnét jöhetne.*
-Mi jobbra megyünk, igaz?
*Kérdez még rá, mert ő is úgy látta, ámde mint kiderült sokkalta homályosabb képet kapott látomásában, mint Wald.*
-Legyen hát.
*Készül és áll a hátvédbe a végre. Int Ryrinnek is, majd zárja a sort és halad a többiek után. Íján nyílvesszővel, de még nem kifeszítve, készenlétben van. Könnyű léptei miatt kissé feszélyezi a többiek csörömpölő trappolása. Elhúzza a száját. Amúgy elég izgatott, hiszen bebizonyosodni látszik, hogy Brennusnak igaza volt, vagy épp igazat szólt. Jórészt. A többit majd eldöntik maguk.*
351. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-02-13 23:11:47
Üzenet elküldve: 2015-02-13 23:11:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
// Ősök sírja - Brennus nyomdokaiba lépve //
- Valószínűleg ugyanaz a méreg lehet, amely elkábította az óriást. *Válaszolja a felvetésre, miszerint a nyilak mérgezettek lehettek. Ekkor megvilágosodik, hogy valószínűleg az óriás ezért nem ébredt még öntudatára. A legjobb az lesz akkor, ha itt hagyják, kinyitva a ketrecét.*
- Ilyen kis mértékben... legfeljebb elálmosodsz, de azért szólj időben, ha ásítozni kezdesz! *Vigyorog a bajtársa, próbálva oldani a feszültséget. Vet egy pillantást Harath-ra, hogy vajh talált-e bármi érdekeset. Nem lesz sok ideje keresgélni, mert nyomban indulnak tovább. Már a terem közepén jár, mikor Gabrien kérdése érkezik.*
- Egy szöveget, ami a járat végén lesz. Visszamegyünk a kisebb terembe. Onnan jobbra, de a látomásban... a bal járatban titok rejtezik, vagy talán ellenség? Figyeljünk oda. *Osztja meg az általa látottakat. Balsejtelme van, de közben vonzza is az ismeretlen járat. Úgy véli, hogy jobbra lehet az a sírkamra, amit Brennus meglelt, de Kagan nem tartotta kizártnak, hogy több is rejtezzen a barlangrendszerben - amely egyben a Thargodar-ősök elfeledett katakombarendszere is lehet.*
- Velünk jönnek. A fiú hozz egy fáklyát, a lányra pedig még szükségünk lehet. *Torpan meg, visszafordulva. Int a kiszabadítottaknak, hogy szavainak megfelelően cselekedjenek. Szüksége van mindkét kezére és egy fáklyára is. Előbb pedig láthatta, hogy a lány mágikusan megnyújtotta a karját és különösmód gyógyította meg az öregembert. Ez még a hasznukra lehet. Másrészt lehet, hogy tényleg szüksége van egy lovászfiúra és egy ágyasszolgára, s hadizsákmánynak tekinti őket. Akárhogy is, pillantása semmi mást, csak sürgetést sugall, és jobb teszik, ha akképp cselekednek.*
- Nos... mi tovább megyünk. Velünk tartasz? *Intézi szavait a kutyához, sejtése szerint igenlő választ kapva. Egyelőre az öreg még kába, ezért nem kap kérdést. Nem is feltétlen fog, hisz Waldran azt hiszi, a látomás mindent megválaszolt. Lehet, hogy elég nagyot téved.*
- Gabrien, Moranshe, menjetek előre. Ti, Harath és Ryrin, hátul gyertek. Többiek közép. *Mondja gyorsan, a terem végében lévő Ryrin és a közepén bandukoló Harath remélhetőleg hamar felzárkózik. Közvetlen maga mellé inti a fiút, a kutyát maga mögött tudná, a lány helyzete - középütt - érdektelen.
Elérve az elágazáshoz értelemszerűen jobbra mennek, de Waldran kilép balra. Egy nyílvessző már a kezében van, azt hamar a fáklyához tartja, majd a meggyújtott vesszőt a bal járatba ereszti. Így hosszas rálátása lehet arra, hogy mi rejtezik a járatban elnyúlva. Ha ellenség, akkor inkább most tudják meg, semmint később. Ha nem lát semmit sem, lép is vissza a sorba, immáron a kutya mögött haladva egészen a járat végéig.
És ekkor lehetőségük lesz elolvasni a szöveget...*
- Valószínűleg ugyanaz a méreg lehet, amely elkábította az óriást. *Válaszolja a felvetésre, miszerint a nyilak mérgezettek lehettek. Ekkor megvilágosodik, hogy valószínűleg az óriás ezért nem ébredt még öntudatára. A legjobb az lesz akkor, ha itt hagyják, kinyitva a ketrecét.*
- Ilyen kis mértékben... legfeljebb elálmosodsz, de azért szólj időben, ha ásítozni kezdesz! *Vigyorog a bajtársa, próbálva oldani a feszültséget. Vet egy pillantást Harath-ra, hogy vajh talált-e bármi érdekeset. Nem lesz sok ideje keresgélni, mert nyomban indulnak tovább. Már a terem közepén jár, mikor Gabrien kérdése érkezik.*
- Egy szöveget, ami a járat végén lesz. Visszamegyünk a kisebb terembe. Onnan jobbra, de a látomásban... a bal járatban titok rejtezik, vagy talán ellenség? Figyeljünk oda. *Osztja meg az általa látottakat. Balsejtelme van, de közben vonzza is az ismeretlen járat. Úgy véli, hogy jobbra lehet az a sírkamra, amit Brennus meglelt, de Kagan nem tartotta kizártnak, hogy több is rejtezzen a barlangrendszerben - amely egyben a Thargodar-ősök elfeledett katakombarendszere is lehet.*
- Velünk jönnek. A fiú hozz egy fáklyát, a lányra pedig még szükségünk lehet. *Torpan meg, visszafordulva. Int a kiszabadítottaknak, hogy szavainak megfelelően cselekedjenek. Szüksége van mindkét kezére és egy fáklyára is. Előbb pedig láthatta, hogy a lány mágikusan megnyújtotta a karját és különösmód gyógyította meg az öregembert. Ez még a hasznukra lehet. Másrészt lehet, hogy tényleg szüksége van egy lovászfiúra és egy ágyasszolgára, s hadizsákmánynak tekinti őket. Akárhogy is, pillantása semmi mást, csak sürgetést sugall, és jobb teszik, ha akképp cselekednek.*
- Nos... mi tovább megyünk. Velünk tartasz? *Intézi szavait a kutyához, sejtése szerint igenlő választ kapva. Egyelőre az öreg még kába, ezért nem kap kérdést. Nem is feltétlen fog, hisz Waldran azt hiszi, a látomás mindent megválaszolt. Lehet, hogy elég nagyot téved.*
- Gabrien, Moranshe, menjetek előre. Ti, Harath és Ryrin, hátul gyertek. Többiek közép. *Mondja gyorsan, a terem végében lévő Ryrin és a közepén bandukoló Harath remélhetőleg hamar felzárkózik. Közvetlen maga mellé inti a fiút, a kutyát maga mögött tudná, a lány helyzete - középütt - érdektelen.
Elérve az elágazáshoz értelemszerűen jobbra mennek, de Waldran kilép balra. Egy nyílvessző már a kezében van, azt hamar a fáklyához tartja, majd a meggyújtott vesszőt a bal járatba ereszti. Így hosszas rálátása lehet arra, hogy mi rejtezik a járatban elnyúlva. Ha ellenség, akkor inkább most tudják meg, semmint később. Ha nem lát semmit sem, lép is vissza a sorba, immáron a kutya mögött haladva egészen a járat végéig.
És ekkor lehetőségük lesz elolvasni a szöveget...*
350. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-02-13 21:05:40
Üzenet elküldve: 2015-02-13 21:05:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Ősök sírja - Brennus nyomdokaiba lépve //
*A kutya tehát valami szövetségesféle, ezt nem csak társai, de a cselekedete is alátámasztja. Tehát nem kell levágni – arról nincs tudomása, mennyire lennének hatékonyak vele szemben -, az utolsó banditát pedig Harath lövése intézi el. A vadász utána az elesett banditákhoz megy, hogy átkutassa őket, míg ők Waldran beszámolóját hallgatják, aztán kis csoportjukhoz lép és a nyíl-szerűségekről beszél.*
- Engem.
*Fordítja arcát a férfi felé, hogy láthassa a karcolást, melynek nyomán elmaszatolta az apró vércseppet.*
- De semmit se érzek.
*Teszi hozzá. Nem ért a mérgekhez, sem a használatukhoz, se a hatásukhoz, csak azt tudja, hogy ártanak. Annyit még biztosan tud, hogy egy fegyverméreg általában azonnal kifejtené a hatását, botorság volna nem azonnal ható méreggel operálni egy harc előtt.
Ryrin egyet ért vele, már, ami a foglyokat illeti, amin meglepődik kissé.*
- Pont tőled vártam ellenkezést, Sistergős Mennykő.
*Veri vállon a páncélost, de nem vár választ tőle. Magában ad egy piros pontot a fickónak, talán mégsem akkora szent fazék, mint azt elsőre gondolta. Tehát számíthatnak további támadásra, amiből az következik, hogy tovább kellene állniuk, hogy a visszatérő rabszolgavadászok ne érhessék itt őket.*
- Mit kell elolvasni?
*Fordul Waldran felé érdeklődve, de aranyszín tekintete vissza-visszarebben a járat felé, amerre a banditák eltűntek. Valószínűleg hamarosan visszatérnek, nem kellene itt megvárni őket, el kellene indulniuk.*
*A kutya tehát valami szövetségesféle, ezt nem csak társai, de a cselekedete is alátámasztja. Tehát nem kell levágni – arról nincs tudomása, mennyire lennének hatékonyak vele szemben -, az utolsó banditát pedig Harath lövése intézi el. A vadász utána az elesett banditákhoz megy, hogy átkutassa őket, míg ők Waldran beszámolóját hallgatják, aztán kis csoportjukhoz lép és a nyíl-szerűségekről beszél.*
- Engem.
*Fordítja arcát a férfi felé, hogy láthassa a karcolást, melynek nyomán elmaszatolta az apró vércseppet.*
- De semmit se érzek.
*Teszi hozzá. Nem ért a mérgekhez, sem a használatukhoz, se a hatásukhoz, csak azt tudja, hogy ártanak. Annyit még biztosan tud, hogy egy fegyverméreg általában azonnal kifejtené a hatását, botorság volna nem azonnal ható méreggel operálni egy harc előtt.
Ryrin egyet ért vele, már, ami a foglyokat illeti, amin meglepődik kissé.*
- Pont tőled vártam ellenkezést, Sistergős Mennykő.
*Veri vállon a páncélost, de nem vár választ tőle. Magában ad egy piros pontot a fickónak, talán mégsem akkora szent fazék, mint azt elsőre gondolta. Tehát számíthatnak további támadásra, amiből az következik, hogy tovább kellene állniuk, hogy a visszatérő rabszolgavadászok ne érhessék itt őket.*
- Mit kell elolvasni?
*Fordul Waldran felé érdeklődve, de aranyszín tekintete vissza-visszarebben a járat felé, amerre a banditák eltűntek. Valószínűleg hamarosan visszatérnek, nem kellene itt megvárni őket, el kellene indulniuk.*
349. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-02-13 20:21:59
Üzenet elküldve: 2015-02-13 20:21:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Ősök sírja - Brennus nyomdokaiba lépve //
*Hátulról szerencsére nem érkezik ellenség, és az eb is megindul, hát neki sincs oka maradásra. Meg is indul futtában a méretes blöki mögött, és bár a zajok alapján a küzdelem a végéhez közeledik, biztos, ami biztos alapon karddal a kezében toppan be.
Hallása nem csalta meg, társai valóban hamar elintézték a rabszolga kereskedőket. Azonban ezen nem mereng sokáig, hisz a négylábú is kivenné a részét az ember páholásból, márpedig a lány nem venné a szívére, ha lelkes bosszú hadjárata miatt esetleg az övéi ellenségként tekintenének az állatra. Egy pillanat alatt megannyi szóvicc és elmés megjegyzés jut az eszébe a helyzettel kapcsolatban, de végül józan esze győzedelmeskedik, és marad a gyors, tömör, pontos információ közlés mellet.*
- A kutya velünk van! *Kiáltja el magát, hogy társai meghallják, miközben a méretes bundás jószág alighanem már az egyik ember kufárt csócsálja lelkesen. Gondolatban vállon veregeti magát, hogy nem támadt rá a jószágra, egyrészt, mert nagyon hatékony harci vérebnek bizonyult, másrészt egyáltalán nem biztos benne, hogy az agyarak ellen elég lett volna az a vért, ami rajta van.
A küzdelem végeztével körül néz, hogy a többiek egyben vannak-e, de ahogy elnézi, könnyedén győzelmet arattak. Emellett a foglyok is rendben vannak, már amennyire a helyzetük ezt lehetségessé teszi, kivéve az öreget. Na jó, az óriás is jól elszundikál, de gyanítja, hogy ez nem feltétlenül azért van, mert olyan mélyen alszik, hogy egy ork rezes banda is karneválozhatna mellette nyugodtan.*
- Számíthatunk még hívatlan vendégekre? *Néz társaira előbb, majd az ex-foglyok felé is, ő aztán bárkitől elfogadja a választ, csak érkezzen.
Hogy a négylábú erősítés végül a meglehetősen rossz állapotban lévő öregnél állapodik meg, már nem lepi meg annyira. A rabszolga kereskedő szavai alapján ő volt a kakukktojás, akivel valami nem stimmel. Ezt igazolandó a különös jelent, ami lejátszódik a idegen és az eb között. Moran szemei igen elkerekednek, és szemöldökei is jó magasra szöknek.*
- Oké, ez egyre furább. *Jegyzi meg, igaz, bizalmatlan nem igazán lesz. Elvégre a marcangológép nem bántotta őket, és amíg békén hagyják az öreget, ez valószínűleg így is marad.*
- A közelben aligha van ellenség, a barlang közelében minden nyugodt, ha lett volna még haramia, azt bundás barátunk már bizonyára szétszedte. Szóval hacsak nem maradt ellenség a többi járatban, a foglyokra nem leselkedik veszély kifelé menet. *Ért egyet azzal, hogy bölcsebb lenne nem magukkal vinni őket. Kifelé minimális eséllyel botlanak bele bárkibe is, befelé már más kérdés.
Gabrien már jelezte, hogy tud olvasni, így ő nem jelentkezik fölöslegesen, egy akármilyen szöveg elolvasására elég egy ember. Ha meg értelmezni kell valamit, majd úgyis továbbítják az információt. A két férfi heveny fejfájás rohamára csak aggodalmas pillantásokkal reagál, de láthatóan nem tartott sokáig, és nem is okozott kiheverhetetlen károkat. Egy újabb furcsa jelenség csupán, de ezekből már kezd sok lenni. A végén még bánni fogja, hogy cseppet sem ért a mágiához, és még elméleti szinten sem foglalkozott vele. No persze itt még nem tart, de még néhány furcsa jelenség, túl elmés állat, vagy az ég tudja micsoda, és meggondolhatja magát.*
*Hátulról szerencsére nem érkezik ellenség, és az eb is megindul, hát neki sincs oka maradásra. Meg is indul futtában a méretes blöki mögött, és bár a zajok alapján a küzdelem a végéhez közeledik, biztos, ami biztos alapon karddal a kezében toppan be.
Hallása nem csalta meg, társai valóban hamar elintézték a rabszolga kereskedőket. Azonban ezen nem mereng sokáig, hisz a négylábú is kivenné a részét az ember páholásból, márpedig a lány nem venné a szívére, ha lelkes bosszú hadjárata miatt esetleg az övéi ellenségként tekintenének az állatra. Egy pillanat alatt megannyi szóvicc és elmés megjegyzés jut az eszébe a helyzettel kapcsolatban, de végül józan esze győzedelmeskedik, és marad a gyors, tömör, pontos információ közlés mellet.*
- A kutya velünk van! *Kiáltja el magát, hogy társai meghallják, miközben a méretes bundás jószág alighanem már az egyik ember kufárt csócsálja lelkesen. Gondolatban vállon veregeti magát, hogy nem támadt rá a jószágra, egyrészt, mert nagyon hatékony harci vérebnek bizonyult, másrészt egyáltalán nem biztos benne, hogy az agyarak ellen elég lett volna az a vért, ami rajta van.
A küzdelem végeztével körül néz, hogy a többiek egyben vannak-e, de ahogy elnézi, könnyedén győzelmet arattak. Emellett a foglyok is rendben vannak, már amennyire a helyzetük ezt lehetségessé teszi, kivéve az öreget. Na jó, az óriás is jól elszundikál, de gyanítja, hogy ez nem feltétlenül azért van, mert olyan mélyen alszik, hogy egy ork rezes banda is karneválozhatna mellette nyugodtan.*
- Számíthatunk még hívatlan vendégekre? *Néz társaira előbb, majd az ex-foglyok felé is, ő aztán bárkitől elfogadja a választ, csak érkezzen.
Hogy a négylábú erősítés végül a meglehetősen rossz állapotban lévő öregnél állapodik meg, már nem lepi meg annyira. A rabszolga kereskedő szavai alapján ő volt a kakukktojás, akivel valami nem stimmel. Ezt igazolandó a különös jelent, ami lejátszódik a idegen és az eb között. Moran szemei igen elkerekednek, és szemöldökei is jó magasra szöknek.*
- Oké, ez egyre furább. *Jegyzi meg, igaz, bizalmatlan nem igazán lesz. Elvégre a marcangológép nem bántotta őket, és amíg békén hagyják az öreget, ez valószínűleg így is marad.*
- A közelben aligha van ellenség, a barlang közelében minden nyugodt, ha lett volna még haramia, azt bundás barátunk már bizonyára szétszedte. Szóval hacsak nem maradt ellenség a többi járatban, a foglyokra nem leselkedik veszély kifelé menet. *Ért egyet azzal, hogy bölcsebb lenne nem magukkal vinni őket. Kifelé minimális eséllyel botlanak bele bárkibe is, befelé már más kérdés.
Gabrien már jelezte, hogy tud olvasni, így ő nem jelentkezik fölöslegesen, egy akármilyen szöveg elolvasására elég egy ember. Ha meg értelmezni kell valamit, majd úgyis továbbítják az információt. A két férfi heveny fejfájás rohamára csak aggodalmas pillantásokkal reagál, de láthatóan nem tartott sokáig, és nem is okozott kiheverhetetlen károkat. Egy újabb furcsa jelenség csupán, de ezekből már kezd sok lenni. A végén még bánni fogja, hogy cseppet sem ért a mágiához, és még elméleti szinten sem foglalkozott vele. No persze itt még nem tart, de még néhány furcsa jelenség, túl elmés állat, vagy az ég tudja micsoda, és meggondolhatja magát.*
348. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-02-12 20:44:09
Üzenet elküldve: 2015-02-12 20:44:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
// Ősök sírja - Brennus nyomdokaiba lépve //
*Az ellene irányuló csapást sikeresen hárítani tudta a pajzsával és ellensége gyomránál, kissé felfelé álló szögben be is tolta díszes hosszú kardját. A hideg fém kíméletlenül hasítja az utat, egészen az áldozat szívkörnyékéig. A penge körülbelül félig hatol a testbe, az áldozat hátán kitörve. A lovag a pajzs alól kinézve fúrja bele tekintetét a másikéba, annak szenvedését figyelve, hallva a halálhörgést, amit a tüdőbe tóduló vér okoz. A zsiványnak másodpercről másodpercre fogyatkozik meg ereje, ami egyre nagyobb súllyal húzza Ryrin kardját, így karját is lefelé. Pár másodperc csak, s a vér is kibuggyan az áldozat ajkán és az az idő sem sokkal több, míg Ryrin ezeket az utolsó pillanatokat figyeli. Kicsit hátrébb dől, jobb csatacsizmájának talpát a bemeneti nyílás mellé helyezi, majd végtagjával határozottan tolja le a hanyatló testet a pengéről.*
~Volt esélyed, elpuskáztad. Sajnálom.~
*Áll vissza újra harci állásba, és már éppen a következő hadmozdulatot tervezné, amikor elsuhan a feje mellett Waldran lövedéke, s az egyik íjász mellkasába fúródik. A másik kettő menekülőre fogja, és kisvártatva eltűnik a szemközt lévő járatban, vagy ha nem, akkor Harath végez majd vele.*
~Vajon erősítésük fog még jönni?~
*Merül fel benne a kérdés, de nincs ideje végiggondolni a választ, mert egy eb éppen felé rohan. Talán Moranshe, vagy Harath esetleges kiabálása miatt, talán az ártó szándékot nem mutató mozgás miatt, de a lovag sem támad az állatra. Nem, mintha nagyon sok ideje lett volna mérlegelni a helyzetet. Hátrapillant, s megbizonyosodik róla, hogy nem bántja Waldrant sem a jószág. A kis varázslatra, amit látni enged, Ryrin csak megrántja a vállát. Látszik, hogy nincs meglepve, edzett ilyen téren.*
-Támogatom Gabrien ötletét, mi megtettük a túszokért, amit lehetett. A kijáratot arra találjátok, megjelölve, amerről jöttünk.
*Mondja, beszédet intézve a kiszabadítottakhoz. Aki akar, most menekülhet, vagy segíthet nekik. Az óriásnak nem biztos, hogy lesz választása. Véres kardját megtörli a halott szárazon maradt ruharészében, majd elrakja, s elindul a szemközti járat felé. Hallja a kisteremben elhangzó kérdést, de mivel Gabrien válaszolt, így nem tartja szükségesnek, hogy ő is tudassa olvasási képességét. Sokkal jobban érdekli, hogy biztosítsa a terepet, míg amazok odabent tartózkodnak és gondolkoznak. Így nem is látja, hogy Waldran rosszul lesz, ám azt igen, hogy Harath megszédül. Legalábbis hasonló tünetekkel szoktak így a fejükhöz kapni. Mire segítségére sietne, talán vége is van az íjász szenvedésének, így csak odaszól neki.*
-Jól vagy?
*Ha helyeslő választ kap, akkor folytatja útját az az átjáróig, amin a nyomorultak elmenekültek, s rezzenéstelen arccal figyel a potenciális veszélyre. Legközelebb csak akkor indul el, mikor a többiek is arrafelé, amerre Waldran a helyes utat látja. Ebben az esetben követi őket, fedezi a hátukat mindaddig, míg az erőtérig el nem érnek.*
A hozzászólás írója (Ryrin Bessin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.12 20:51:38
*Az ellene irányuló csapást sikeresen hárítani tudta a pajzsával és ellensége gyomránál, kissé felfelé álló szögben be is tolta díszes hosszú kardját. A hideg fém kíméletlenül hasítja az utat, egészen az áldozat szívkörnyékéig. A penge körülbelül félig hatol a testbe, az áldozat hátán kitörve. A lovag a pajzs alól kinézve fúrja bele tekintetét a másikéba, annak szenvedését figyelve, hallva a halálhörgést, amit a tüdőbe tóduló vér okoz. A zsiványnak másodpercről másodpercre fogyatkozik meg ereje, ami egyre nagyobb súllyal húzza Ryrin kardját, így karját is lefelé. Pár másodperc csak, s a vér is kibuggyan az áldozat ajkán és az az idő sem sokkal több, míg Ryrin ezeket az utolsó pillanatokat figyeli. Kicsit hátrébb dől, jobb csatacsizmájának talpát a bemeneti nyílás mellé helyezi, majd végtagjával határozottan tolja le a hanyatló testet a pengéről.*
~Volt esélyed, elpuskáztad. Sajnálom.~
*Áll vissza újra harci állásba, és már éppen a következő hadmozdulatot tervezné, amikor elsuhan a feje mellett Waldran lövedéke, s az egyik íjász mellkasába fúródik. A másik kettő menekülőre fogja, és kisvártatva eltűnik a szemközt lévő járatban, vagy ha nem, akkor Harath végez majd vele.*
~Vajon erősítésük fog még jönni?~
*Merül fel benne a kérdés, de nincs ideje végiggondolni a választ, mert egy eb éppen felé rohan. Talán Moranshe, vagy Harath esetleges kiabálása miatt, talán az ártó szándékot nem mutató mozgás miatt, de a lovag sem támad az állatra. Nem, mintha nagyon sok ideje lett volna mérlegelni a helyzetet. Hátrapillant, s megbizonyosodik róla, hogy nem bántja Waldrant sem a jószág. A kis varázslatra, amit látni enged, Ryrin csak megrántja a vállát. Látszik, hogy nincs meglepve, edzett ilyen téren.*
-Támogatom Gabrien ötletét, mi megtettük a túszokért, amit lehetett. A kijáratot arra találjátok, megjelölve, amerről jöttünk.
*Mondja, beszédet intézve a kiszabadítottakhoz. Aki akar, most menekülhet, vagy segíthet nekik. Az óriásnak nem biztos, hogy lesz választása. Véres kardját megtörli a halott szárazon maradt ruharészében, majd elrakja, s elindul a szemközti járat felé. Hallja a kisteremben elhangzó kérdést, de mivel Gabrien válaszolt, így nem tartja szükségesnek, hogy ő is tudassa olvasási képességét. Sokkal jobban érdekli, hogy biztosítsa a terepet, míg amazok odabent tartózkodnak és gondolkoznak. Így nem is látja, hogy Waldran rosszul lesz, ám azt igen, hogy Harath megszédül. Legalábbis hasonló tünetekkel szoktak így a fejükhöz kapni. Mire segítségére sietne, talán vége is van az íjász szenvedésének, így csak odaszól neki.*
-Jól vagy?
*Ha helyeslő választ kap, akkor folytatja útját az az átjáróig, amin a nyomorultak elmenekültek, s rezzenéstelen arccal figyel a potenciális veszélyre. Legközelebb csak akkor indul el, mikor a többiek is arrafelé, amerre Waldran a helyes utat látja. Ebben az esetben követi őket, fedezi a hátukat mindaddig, míg az erőtérig el nem érnek.*
A hozzászólás írója (Ryrin Bessin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.12 20:51:38
347. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-02-12 20:30:59
Üzenet elküldve: 2015-02-12 20:30:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
// Ősök sírja - Brennus nyomdokaiba lépve //
*A mozdulat már szinte benne van, ezért kilép oldalvást, akár kijjebb a járatból, hogy lássa a banda maradékát is. Így felfedezi a könnyű célpontot nyújtó tőröst. Persze akkor még nem tudja, hogy talán az a legkevésbé veszélyes figura mind közül. A középső, tőrösre lő tehát, a másik kettő tűvetőt Waldran nyilai intézik el, avagy kereket oldanak. Egyre megy.
A kutya pedig elsuhan mellette, észre se vette eddig. Félrehőköl a meglepetéstől. Persze az is lehet, hogy Moranshe bizonyára nyugtató szavakkal érkezik mögüle. Ha nem, akkor sem bántja a négylábút, hiszen az se bántotta őt. Ellenben a haramiákat kíméletlenül elintézi helyette is. Így barátot, szövetségest lát benne. Talán szól a többieknek is. Sőt kiált.*
-Ne bántsd!
*Aztán hirtelen szédítő sugallat éri, hogy két kezét is halántékára tapasztja. De aztán mégsem olyan vészes, mint elsőre érezte, sőt. Víziókat lát csukott szeme előtt peregni. Homályosan, de mégis a már korábban látott járatokat mutatja, s mintha irányzék lenne, mi Brennus elmondásait igazolják.
Felocsúdván rögtön a halott banditák teteméhez indul, megmotozva őket, sőt, ha a terep tiszta használható dolgok után néz a barlangban lévő felszerelések közt is. Fegyver, védeszköz, érték, iromány... Gyorsan dolgozik. A tűvetők fegyvereit is megvizsgálja érdeklődve, lévén ő is távolsági fegyverekkel kooperál, így mondhatni kollégák voltak. A tűkkel óvatosan bánik, mert orgyilkosként megtanulta e fegyverek veszélyei nem méretükben, mintsem alattomosságukban rejlik. Ha erről megbizonyosodhat, úgy a kisteremben lévő társaihoz ekképp fordul.*
-Megsértett valakit? Mérgezett.
*Eztán fordul a Thargodar vérhez. Ha nem, úgy ehelyett Waldranhoz intézi szavait.*
-Fivérem, Te is láttad?
*Sokatmondó pillantása elárulhatja mire gondol. Ha pedig semmit nem mond a másiknak, úgy bizonyára nem látta. Épp elcsípheti Gabrien nem épp lovagias szavait. Meg is jegyzi magában.*
~Ez is csak bérenc inkább.~
*De szóvá nem teszi, nem kíván ellenségeskedést szítani a csapat között. Neki pedig oly mindegy, mi lesz a kiszabadítottakkal. Figyelme középpontjában inkább az eb és istápoltja áll.*
-Ne késlekedjünk.
*A mozdulat már szinte benne van, ezért kilép oldalvást, akár kijjebb a járatból, hogy lássa a banda maradékát is. Így felfedezi a könnyű célpontot nyújtó tőröst. Persze akkor még nem tudja, hogy talán az a legkevésbé veszélyes figura mind közül. A középső, tőrösre lő tehát, a másik kettő tűvetőt Waldran nyilai intézik el, avagy kereket oldanak. Egyre megy.
A kutya pedig elsuhan mellette, észre se vette eddig. Félrehőköl a meglepetéstől. Persze az is lehet, hogy Moranshe bizonyára nyugtató szavakkal érkezik mögüle. Ha nem, akkor sem bántja a négylábút, hiszen az se bántotta őt. Ellenben a haramiákat kíméletlenül elintézi helyette is. Így barátot, szövetségest lát benne. Talán szól a többieknek is. Sőt kiált.*
-Ne bántsd!
*Aztán hirtelen szédítő sugallat éri, hogy két kezét is halántékára tapasztja. De aztán mégsem olyan vészes, mint elsőre érezte, sőt. Víziókat lát csukott szeme előtt peregni. Homályosan, de mégis a már korábban látott járatokat mutatja, s mintha irányzék lenne, mi Brennus elmondásait igazolják.
Felocsúdván rögtön a halott banditák teteméhez indul, megmotozva őket, sőt, ha a terep tiszta használható dolgok után néz a barlangban lévő felszerelések közt is. Fegyver, védeszköz, érték, iromány... Gyorsan dolgozik. A tűvetők fegyvereit is megvizsgálja érdeklődve, lévén ő is távolsági fegyverekkel kooperál, így mondhatni kollégák voltak. A tűkkel óvatosan bánik, mert orgyilkosként megtanulta e fegyverek veszélyei nem méretükben, mintsem alattomosságukban rejlik. Ha erről megbizonyosodhat, úgy a kisteremben lévő társaihoz ekképp fordul.*
-Megsértett valakit? Mérgezett.
*Eztán fordul a Thargodar vérhez. Ha nem, úgy ehelyett Waldranhoz intézi szavait.*
-Fivérem, Te is láttad?
*Sokatmondó pillantása elárulhatja mire gondol. Ha pedig semmit nem mond a másiknak, úgy bizonyára nem látta. Épp elcsípheti Gabrien nem épp lovagias szavait. Meg is jegyzi magában.*
~Ez is csak bérenc inkább.~
*De szóvá nem teszi, nem kíván ellenségeskedést szítani a csapat között. Neki pedig oly mindegy, mi lesz a kiszabadítottakkal. Figyelme középpontjában inkább az eb és istápoltja áll.*
-Ne késlekedjünk.
346. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-02-12 15:57:21
Üzenet elküldve: 2015-02-12 15:57:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Ősök sírja - Brennus nyomdokaiba lépve //
*Ha az életedre törnek, nem számít, hogyan, vagy milyen harcos ellen győzöl, a győzelem, az győzelem. Lehet, hogy ezek a banditák képzetlenek a fegyverforgatásban, de ez a legkevésbé sem gátolja meg abban a kolosszust, hogy képességei teljes kihasználásával vesse bele magát az összecsapásba.
A pajzs hárítja a szúrást, a buzogány pedig képen törli a banditát, leszakítva az állkapcsát és harcképtelenné téve őt. Nem is foglalkozik vele tovább, pajzsát maga elé emeli, várva az újabb támadást, miközben Ryrin mellette hasonlóan hozzá, végez a saját ellenfelével.
Ekkor érkezik az a nyíl-szerűség, ami enyhén megkarcolja. Szinte nem is érzi, hisz az adrenalin kilúgozza belőle a fájdalmat egy határon belül, ellenfelet keresve néz szét a barlangteremben. A banditák búvóhelye gyorsan elnéptelenedik, holtak és halódó ellenfelek maradnak csak a kis csapaton kívül… meg egy ismeretlen fenevad, amelyik elillan Ryrin és a hósörényű között, be a kisebb helyiségbe, meglökve a kolosszust.*
- Anyád.
*Rúg utána a kutyának, akár eltalálja, akár nem. Amúgy a kutya nem tűnik ellenségesnek, nem is törődik vele, míg meg nem bizonyosodik róla, hogy a veszély elhárult. Ha így történik, leereszti a láncos buzogányt és visszafordul a halódó, leszakított állkapcsú bandita felé. A fegyverövére akasztja fegyverét, a pajzsot a hátára, majd a combtokban pihenő, hosszú pengéjű tőrt veszi jobbjába. Ekkor esik le neki, hogy valami legördül az arcán, kesztyűs kezével maszatolja el a vércseppet, aranyszín tekintete pár szívdobbanásnyi ideig elidőzik a fémlapon csillogó vörös folton. Ha ilyen apró fegyverekkel támadtak, valószínűleg mérgezett, ha viszont az volt, miért nem érzi a hatását? Ostobaság volna nem azonnal ható mérget használni egy harcban. Ha viszont mégis így történt, akkor várható lesz még valami hatás. Kivéve akkor, ha egészsége leküzdötte a méreg hatását.
Egyelőre talonba teszi a kérdést, és leguggol a szörcsögő banditához, baljával félrefordítja a fejét – már, ami megmaradt belőle – és a keskeny pengéjű tőrt a mellkasán keresztül a szívébe tolja. Nem érdemelt ilyen jó halált ez a mocsok, de nincs idejük foglalkozni vele.
Mire a pengét törölgetve visszatér a kisebb terembe, az öreg fickó már a kutya hátán ül és Waldrannal néz farkasszemet. Vezetőjük meginog, látszólag valami láthatatlan taglózza le, a kolosszus igyekszik utána kapni és összevont hószín szemöldökkel figyeli az eseményeket, jobbja az övén viselt buzogány markolatára fonódik. Ha ez a kutya csinálja a fesztivált, széthasítja ennek a koponyáját is.
Aztán Wald jobban lesz, láthatóan nem az eb a rosszullét okozója és új információkkal áll elő, melyeket talán a különös megingás alatt tapasztalt meg. A férfi az óriás ketrecéhez küldi, hogy kiszabadítsa azt, a hósörényű kurtán bólint, majd a banditák egyik elejtett fegyverével esik neki a ketrec zárjának – feszíti, vagy leveri, amelyik hatásosabb -, hogy kinyissa az ajtaját. Saját buzogányát nem fogja ilyen alantas célra használni.*
- Én tudok.
*Szól hátra oda sem nézve két csapás között, majd ha sikerült kinyitni a ketrec ajtaját, amire talán az óriás is felébredt, ellép onnan, vissza társai mellé.*
- Ha visszajönnek, készüljünk fel, mielőtt ideérnek. Nem valószínű, hogy megállnak ebédelni. Vagy menjünk tovább, a banditákat meg bízzuk az óriásra. Az öreg, meg a kutya jöjjön, a többit itt hagyjuk, csak lassítanának.
*Adja elő saját meglátását, ahogy újra felcsatolja baljára az élezet peremű pajzsot. A foglyok közül egyik sem érdekli, az öreget kivéve. Amit tehettek, megtettek értük, innen az ő dolguk, hogy kezükbe vegyék sorsuk irányítását.
Egy pillanatra befelé figyel, érzi-e már a méreg hatását, vagy az tovább lappang benne, de az idő múlásával valószínűsíti, hogy az ártó matéria mégse fejtette ki hatását. Ha éppen a következő összecsapás kezdetén ütne be a méreg, azt elég rossz karmának tudná be…*
A hozzászólás írója (Gabrien Chor'Un) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.12 16:03:06
*Ha az életedre törnek, nem számít, hogyan, vagy milyen harcos ellen győzöl, a győzelem, az győzelem. Lehet, hogy ezek a banditák képzetlenek a fegyverforgatásban, de ez a legkevésbé sem gátolja meg abban a kolosszust, hogy képességei teljes kihasználásával vesse bele magát az összecsapásba.
A pajzs hárítja a szúrást, a buzogány pedig képen törli a banditát, leszakítva az állkapcsát és harcképtelenné téve őt. Nem is foglalkozik vele tovább, pajzsát maga elé emeli, várva az újabb támadást, miközben Ryrin mellette hasonlóan hozzá, végez a saját ellenfelével.
Ekkor érkezik az a nyíl-szerűség, ami enyhén megkarcolja. Szinte nem is érzi, hisz az adrenalin kilúgozza belőle a fájdalmat egy határon belül, ellenfelet keresve néz szét a barlangteremben. A banditák búvóhelye gyorsan elnéptelenedik, holtak és halódó ellenfelek maradnak csak a kis csapaton kívül… meg egy ismeretlen fenevad, amelyik elillan Ryrin és a hósörényű között, be a kisebb helyiségbe, meglökve a kolosszust.*
- Anyád.
*Rúg utána a kutyának, akár eltalálja, akár nem. Amúgy a kutya nem tűnik ellenségesnek, nem is törődik vele, míg meg nem bizonyosodik róla, hogy a veszély elhárult. Ha így történik, leereszti a láncos buzogányt és visszafordul a halódó, leszakított állkapcsú bandita felé. A fegyverövére akasztja fegyverét, a pajzsot a hátára, majd a combtokban pihenő, hosszú pengéjű tőrt veszi jobbjába. Ekkor esik le neki, hogy valami legördül az arcán, kesztyűs kezével maszatolja el a vércseppet, aranyszín tekintete pár szívdobbanásnyi ideig elidőzik a fémlapon csillogó vörös folton. Ha ilyen apró fegyverekkel támadtak, valószínűleg mérgezett, ha viszont az volt, miért nem érzi a hatását? Ostobaság volna nem azonnal ható mérget használni egy harcban. Ha viszont mégis így történt, akkor várható lesz még valami hatás. Kivéve akkor, ha egészsége leküzdötte a méreg hatását.
Egyelőre talonba teszi a kérdést, és leguggol a szörcsögő banditához, baljával félrefordítja a fejét – már, ami megmaradt belőle – és a keskeny pengéjű tőrt a mellkasán keresztül a szívébe tolja. Nem érdemelt ilyen jó halált ez a mocsok, de nincs idejük foglalkozni vele.
Mire a pengét törölgetve visszatér a kisebb terembe, az öreg fickó már a kutya hátán ül és Waldrannal néz farkasszemet. Vezetőjük meginog, látszólag valami láthatatlan taglózza le, a kolosszus igyekszik utána kapni és összevont hószín szemöldökkel figyeli az eseményeket, jobbja az övén viselt buzogány markolatára fonódik. Ha ez a kutya csinálja a fesztivált, széthasítja ennek a koponyáját is.
Aztán Wald jobban lesz, láthatóan nem az eb a rosszullét okozója és új információkkal áll elő, melyeket talán a különös megingás alatt tapasztalt meg. A férfi az óriás ketrecéhez küldi, hogy kiszabadítsa azt, a hósörényű kurtán bólint, majd a banditák egyik elejtett fegyverével esik neki a ketrec zárjának – feszíti, vagy leveri, amelyik hatásosabb -, hogy kinyissa az ajtaját. Saját buzogányát nem fogja ilyen alantas célra használni.*
- Én tudok.
*Szól hátra oda sem nézve két csapás között, majd ha sikerült kinyitni a ketrec ajtaját, amire talán az óriás is felébredt, ellép onnan, vissza társai mellé.*
- Ha visszajönnek, készüljünk fel, mielőtt ideérnek. Nem valószínű, hogy megállnak ebédelni. Vagy menjünk tovább, a banditákat meg bízzuk az óriásra. Az öreg, meg a kutya jöjjön, a többit itt hagyjuk, csak lassítanának.
*Adja elő saját meglátását, ahogy újra felcsatolja baljára az élezet peremű pajzsot. A foglyok közül egyik sem érdekli, az öreget kivéve. Amit tehettek, megtettek értük, innen az ő dolguk, hogy kezükbe vegyék sorsuk irányítását.
Egy pillanatra befelé figyel, érzi-e már a méreg hatását, vagy az tovább lappang benne, de az idő múlásával valószínűsíti, hogy az ártó matéria mégse fejtette ki hatását. Ha éppen a következő összecsapás kezdetén ütne be a méreg, azt elég rossz karmának tudná be…*
A hozzászólás írója (Gabrien Chor'Un) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.12 16:03:06
345. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-02-12 12:26:18
Üzenet elküldve: 2015-02-12 12:26:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
// Ősök sírja - Brennus nyomdokaiba lépve //
*Sikeresen kiszabadítja a lányt, aki nem rest rögvest cselekedni. Ennek köszönhetően Waldran nem folytatja a szolgaszabadítást, hanem az íjárt nyúl és egy nyílvesszőt illeszt az idegre. Várnia kell néhány pillanatot, hogy az előtte küzdő lovagok megfelelően elhajoljanak, de amint megnyílik a kellő rés, útjára ereszti a nyílvesszőt. Az egyik hátsó lesz a célpontja, a mellkas pedig elég nagy felület ahhoz, hogy biztosan célba is találjon. Eztán rögvest egy következő nyílvesszőért nyúl és ereszt útra a sötét alagútba a menekülő után, de nem látja, hogy vajon elég gyorsan cselekedett-e.*
~ Aprócska győzelem. ~
*Ugyanis nincs kétsége afelől, hogy az ittenieket legyűrték. Előtte a lovagok két halottat "termeltek", egy másiknak a fejében nyílvessző van, kettőt épp most terítenek le a másik bejárat szájában, mégpedig...*
~ Mi a fene? ~
*Észreveszi a termetes kutyát. Újabb nyílvesszőért nyúl, de nem ereszti útjára. Egyrészt látja, hogy társai épségben és a gazfickók nem, másrészt Moranshe magyarázata is érkezhet. Így hagyja, hogy a kutya közelebb jöjjön, de Waldran bizalmatlan hátrébb lép és a fegyverét sem ereszti. Eközben vet egy pillantást a lányra is, hogy vajon sikerült-e felébresztenie az óriást. Úgy tűnik, hogy nem.*
- Mondd csak, mi... *Bármi lett volna a kérdése a lányhoz, az elakad. Egészen furcsa jelenet játszódik le a szeme előtt, aminek a vége az lesz, hogy a különös jószág Waldran szemébe néz. Ugyan nem tudja, hogy mi a fene történt az imént, de van egy olyan különös érzése - és a tapasztalatai is ezt támasztják alá - hogy a kutya nagyon is értelmes és továbbra is a segítségükre lenne.*
~ Még az is lehet, hogy a felhő is létezik. ~
*Nem hiszi, de ezek után nem is lepődne meg. Viszont bárhogy is folytatná a gondolkodást, az agyába hasító fájdalom megakadályozza. Szédülve lép odébb, kapaszkodott keresve a lány volt ketrecének rácsában. Nem lát, nem hall néhány hosszú pillanatig. Csak az illúzió marad, ami lelki szemei előtt pereg le. Utána még pár pillanatig csak liheg, próbálja összeszedni a gondolatait.*
- Tudom, hogy merre kell mennünk... láttam. *Mondja végre, ekkora valószínűleg mindannyiuk figyelme a férfire szegeződik. Jelentőségteljes pillantást vet a társaságra, aztán folytatja.*
- Verd le az óriás ketrecének zárját, Gabrien. *Ugyanis az még mindig zárva és bár a behemót még mindig alszik, előbb-utóbb felébred. Márpedig szükségük lesz rá.*
- Visszajönnek még, többen vannak és nem csak ilyen gyenge ellenfelek, mint ezek itt. *Toldja hozzá az indoklást. Ha Brennus igazat mondott, félszázan voltak, és még vannak szörnyek is - köztük egy a rabszolgatartókhoz tartozik. Nem árt, ha egy bosszúéhes óriás van az oldalukon. Csak óvatosan kell bánniuk vele. Lehet a legjobb, ha nyitva hagyják a ketrecet és itt hagyják az óriást.*
- Valamelyikőtök tud olvasni? *Teszi fel ezt az egyszerű kérdést. Ugyanis Waldran nem, legalábbis nem a felirat nyelvén. Így pedig neki sok mindent nem mondott a dolog, de ezt a hiányosságot később pótolhatják.*
*Sikeresen kiszabadítja a lányt, aki nem rest rögvest cselekedni. Ennek köszönhetően Waldran nem folytatja a szolgaszabadítást, hanem az íjárt nyúl és egy nyílvesszőt illeszt az idegre. Várnia kell néhány pillanatot, hogy az előtte küzdő lovagok megfelelően elhajoljanak, de amint megnyílik a kellő rés, útjára ereszti a nyílvesszőt. Az egyik hátsó lesz a célpontja, a mellkas pedig elég nagy felület ahhoz, hogy biztosan célba is találjon. Eztán rögvest egy következő nyílvesszőért nyúl és ereszt útra a sötét alagútba a menekülő után, de nem látja, hogy vajon elég gyorsan cselekedett-e.*
~ Aprócska győzelem. ~
*Ugyanis nincs kétsége afelől, hogy az ittenieket legyűrték. Előtte a lovagok két halottat "termeltek", egy másiknak a fejében nyílvessző van, kettőt épp most terítenek le a másik bejárat szájában, mégpedig...*
~ Mi a fene? ~
*Észreveszi a termetes kutyát. Újabb nyílvesszőért nyúl, de nem ereszti útjára. Egyrészt látja, hogy társai épségben és a gazfickók nem, másrészt Moranshe magyarázata is érkezhet. Így hagyja, hogy a kutya közelebb jöjjön, de Waldran bizalmatlan hátrébb lép és a fegyverét sem ereszti. Eközben vet egy pillantást a lányra is, hogy vajon sikerült-e felébresztenie az óriást. Úgy tűnik, hogy nem.*
- Mondd csak, mi... *Bármi lett volna a kérdése a lányhoz, az elakad. Egészen furcsa jelenet játszódik le a szeme előtt, aminek a vége az lesz, hogy a különös jószág Waldran szemébe néz. Ugyan nem tudja, hogy mi a fene történt az imént, de van egy olyan különös érzése - és a tapasztalatai is ezt támasztják alá - hogy a kutya nagyon is értelmes és továbbra is a segítségükre lenne.*
~ Még az is lehet, hogy a felhő is létezik. ~
*Nem hiszi, de ezek után nem is lepődne meg. Viszont bárhogy is folytatná a gondolkodást, az agyába hasító fájdalom megakadályozza. Szédülve lép odébb, kapaszkodott keresve a lány volt ketrecének rácsában. Nem lát, nem hall néhány hosszú pillanatig. Csak az illúzió marad, ami lelki szemei előtt pereg le. Utána még pár pillanatig csak liheg, próbálja összeszedni a gondolatait.*
- Tudom, hogy merre kell mennünk... láttam. *Mondja végre, ekkora valószínűleg mindannyiuk figyelme a férfire szegeződik. Jelentőségteljes pillantást vet a társaságra, aztán folytatja.*
- Verd le az óriás ketrecének zárját, Gabrien. *Ugyanis az még mindig zárva és bár a behemót még mindig alszik, előbb-utóbb felébred. Márpedig szükségük lesz rá.*
- Visszajönnek még, többen vannak és nem csak ilyen gyenge ellenfelek, mint ezek itt. *Toldja hozzá az indoklást. Ha Brennus igazat mondott, félszázan voltak, és még vannak szörnyek is - köztük egy a rabszolgatartókhoz tartozik. Nem árt, ha egy bosszúéhes óriás van az oldalukon. Csak óvatosan kell bánniuk vele. Lehet a legjobb, ha nyitva hagyják a ketrecet és itt hagyják az óriást.*
- Valamelyikőtök tud olvasni? *Teszi fel ezt az egyszerű kérdést. Ugyanis Waldran nem, legalábbis nem a felirat nyelvén. Így pedig neki sok mindent nem mondott a dolog, de ezt a hiányosságot később pótolhatják.*
344. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-02-11 18:23:58
Üzenet elküldve: 2015-02-11 18:23:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Ősök sírja - Brennus nyomdokaiba lépve //
*Ha Waldran eléggé erősen sújt le a ketrecre, akkor két csapással már olyan rést tud okozni, melyet a lány is könnyen szétfeszít, s lévén, hogy nem telt idomokkal áldották meg, könnyedén kipréseli magát. Az utasításra csak hevesen bólogat, majd rögtön ugrik is a betört koponyájú mellé, s elkezdi átkutatni. Első pillantásra egyáltalán nem látszott, hogy a főnöknél lettek volna a kulcsok, viszont a lány mélyen benyúl a zsebébe, ahonnan előhúz két kulcsot. Azonban láthatóan ez csak két ketrecet nyit, ami nem más, mint a sajátja, s a fiúé. Az óriásét sehol sem leli... Úgyhogy először gyors feloldja a fiú zárját - aki megszeppenve csücsül odabent, kevésbé sem akar kijönni, amíg folyik a harc. Ezután a lány odarohan az öreghez, majd eloldja a kötelét, a hátára fekteti, s nem messze az óriás börtöne mellé teszi őt le. Az öreg egyáltalán nem nehéz, látszik rajta, hogy éheztették. A hölgyemény közben nem áll meg, odapattan az óriáshoz, akit eredeti méreteivel nem érne el, viszont a kis trükkjét alkalmazva meghosszabbítja kezét, s elkezdi csapkodni a melákot.
Ryrin varázslata remekül beválik, s az utolsó nyilak könnyedén pattannak le arról a bizonyos mágikus pajzsról, ami talán szerencse is, hiszen érezhetően ezek már a fejét célozták meg, s könnyen megtörténhetett volna, hogy valamelyik el is találja. Gabrien nincs védve ugyanakkor ezzel a fallal, maximum az az oldala egy kicsit, amely a férfivel érintkezik. S a varázslat nem csak a nyilakat gátolja, hanem a rabszolgakereskedő kardja is nehezebben siklik, amit enyhe megtorpanással konstatál, így Ryrin pajzsán hamar megakad a fegyver, s mielőtt még léphetne a bandita, hamar kap egy szép kis szúrást a gyomrába, így Ryrinnek szerencsére nem volt nehéz dolga vele, hiszen érezhetően nem éppen kardforgatásra specializálódott.
Gabrien a másik oldalon hasonlóan sikeres, bár nem tudni, hogy egy ekkora harcos mennyire könyveli el magában nagy sikernek, hogy ilyen béna banditák ellen győzhet. A béna jelző pedig jelen esetben nagyon is helytálló, hiszen a férfi olyan erővel csapja oldalra a fegyvert, hogy amaz ostoba módon kirepül a zsivány kezéből. Az próbál ijedten utána nyúlni, s ennek a (bal)szerencsés mozdulatnak köszönhetően a buzogány nem a mellkast, vagy gyomrot éri, hanem a rabszolgakereskedő arcát... Orrát egy az egyben lekapja, s szájának is egy részét. Rémülten, ordibálva esik a falnak, viszont nem hal meg, de kezd sokkos állapotba kerülni, így lényegében teljesen ki van szolgáltatva, Gabrien bárhogy végezhet vele. Viszont a férfi - ellenben Ryrinnel, a varázslatának köszönhetően - már nem ússza meg ennyivel, hiszen ebben a pillanatban egy nyíl suhan el arcánál, ami bár enyhén, de karcolja azt. Egyelőre nem érez semmi hatást, csupán egy apró vérpötty buggyan ki onnan.
Ha Waldran közben inkább társainak segít, akkor a két férfi között, vagy mellett könnyedén röpíthet egy nyilat a két dobó felé, vagy aki épp középen van egy tőrrel, ami szinte biztosan sikerül is, hiszen a kettő a zsebeikben kutat még nyíl után - ugyanis az ott lapult eddig is, így érthető, hogy nem látta a társaság. Érezhetően ők lehetnek a legjobb "harcosok", hiszen dobásaik erősnek, gyorsnak, és pontosnak is mondhatóak voltak, ellenben társaikkal, kiknek a nagyobb penge nem épp erőssége. A tőrös fickón jól látszik, hogy nem áldották meg túl nagy bátorsággal, avagy csak nem bolond, hogy egy nyamvadt tőrrel az elől állókra rontson, így csak téblábol ott középen, akit egy csapással akár le lehet teríteni. Tehát... Ha Waldran úgy dönt, hogy elröpít egy nyílvesszőt, akkor az a tétovázók miatt szinte biztosan betalál legalább az egyikbe. Ha a hátsó közül az egyik célozza meg, akkor a másik rögtön elrohan abba a járatba, ami mögöttük van. Ha az elől állót, akkor a hátsó kettő rohan el. Ha pedig nem lő, akkor szintén elfut a hátsó kettő, míg a középső ugyanott áll.
Harathnak nem igazán vannak a látóterében a hátul állók, és bár nyila eltalálja az egyik fedezékért ugró karját, túlságosan komoly sérülést nem okoz neki, csupán felszínit, melyre ugyan felordít, ám társának köszönhetően benyomul a nagy céltábla mögé, ezzel védve a hátsókat - mert ez a mozdulat nagyjából egy időben történik Ryrin, Garbien, esetleg Waldran támadásával, így a hátsók Harath lövése közben még ott állnak. Tehát... A kettő közeleg a férfi felé, ha hátrál a járatban, ha kijjebb lép. Közben észreveheti Harath, hogy a kezük kilóg oldalt, illetve bár lábuk jól van takarva, viszont néha jobban megvillan. Így ha jól céloz, akkor eltalálhatja a kezeket, vagy a lábakat. Ha így dönt, akkor vagy megbotlanak lábuk miatt, s így dobják le a táblát, vagy pedig egyszerűen eleresztik kezük miatt. Bárhogy is történjen - már ha Harath a kezeket és a lábakat célozza -, a céltábla egyenesen a földre hullik, amit már lassabban tudnak összekaparni onnan. Akit eltalált, az nem is kap utána, így ő könnyű célpont, a másik viszont próbálja felemelni, de nehézkesen tud alányúlni, így ez idő alatt is kiszolgáltatott lesz. Ez nagyjából akkor történhet, mikor Gabrien buzogánya csattan a második bandita arcán, s még azelőtt, hogy Waldrannak helye nyílik lőni.
Ha Harath mégsem lő rá a két közeledő kezére vagy lábára, akkor úgy váratlanul Moranshe mellől megindul a kutya, szinte átsuhan Harath mellett, s egyből ráront arra a kettőre, kik mikor elborulnak, egyből a torkukat kapja meg, s pillanatokon belül véreznek el. Ha a férfi a lövés mellett dönt, akkor a kettő már a földön van, mikor a kutya elsiklik mellette. Persze ekkor nem a céltáblások felé halad, hanem az öreg felé... Bár eléggé nagydarab, s könnyű célpontnak tűnhet, ugyanakkor furcsa módon ha meg akarják támadni, minden támadás elől könnyedén kitér. Nagyon gyorsan mozog, így kicsit meglökve Gabrient, átillan mellette a cellák felé, egyenesen a férfi felé. Ha neki kellett megölnie a két banditát, akkor ezt a tevékenységet ezután teszi meg, de ez egyértelműen nem marad ki. Moranshe ekkor szintén dönthet, hogy marad, vagy a kutya után lohol, s esetleg figyelmezteti társait, hogy nem bánt az eb. Ekkorra már hallhatja, hogy a zajok elülnek, s érezhetően nem igazán maradt lekaszabolásra vágyó bandita. Ha úgy dönt, hogy még mindig hátul marad, akkor természetesen az eb nem marad mellette, viszont ekkor a hölgyeménnyel nem történik semmi, nem érkezik támadás hátulról.
Tehát... A társaság könnyen veszi az akadályt, s ekkorra már talán az összeset kivégezték, aki odabent volt. A kutyát ugye nem találják el, sem nyilakkal, sem buzogánnyal, vagy karddal. Amaz nem is törődik velük, s az öreghez lépve szokatlan módon hajol fölé. A lány ijedten húzódik el tőle, ám váratlanul a férfi a nyakába kapaszkodik, kitárja a száját, ahogy az állat is, s mintha valami irányított füst szállna át az ebből a másik szájába. Ezelőtt láthatóan üres volt a tekintete, viszont ezután mintha visszatérne belé kicsit az élet. A kutya lejjebb hajol, szinte már fekvő állapotba, miközben az öreg kicsit nehézkesen, de felmászik a hátára, ha nincs semmilyen gátló hatás. Ha van, akkor az megpecsételheti a társaságot, hiszen ez a hatalmas eb láthatóan nem egy átlagos állat, kinek erejét sem ismerik. Márpedig ha gátolják abban, hogy segítsen a gazdáján, akkor sajnos könnyedén és kíméletlenül fogja elintézni őket. Remélhetőleg erre nem kerül sor, s ha maguktól nem is veszik észre, hogy rájuk nem jelent veszélyt, akkor Moranshe még figyelmeztetheti őket. Az emberrel már nem siklik át Ryrin és Gabrien közt, csupán megáll Waldrantól pár méterre, s figyeli őt. Sötét szemeit az övébe fúrja, mintha azt akarná közölni, hogy kész segíteni nekik. Természetesen ezt nem mondja ki, viszont a Thargodarnak lehet egy ilyen szokatlan érzése. Ezért sem indul meg kifelé a kutya, csupán a hátán tartja biztonságban a férfit, aki kezd éledezni.
S ha már a szokatlan sugallatoknál tartunk... Waldran nem ússza meg azt, amit Brennus sem úszott meg. Váratlanul erős fejfájás környékezi meg, s egy szokatlan kép tárul fel előtte, ami mintha valami útvonalat mutatna. A kép kimegy a teremből, át a középső járaton. Először picit időzik a bal járatnál, mintha csak mutatni akarna valamit, majd tovább siklik a jobb járathoz, a pókhálón túlra. Hamar kibontakozik az út végén az az energiafal, s a mellette levő szöveg: "Az út csak a Kiválasztott vérének áldozásával nyílik meg, melyet A bájitallal kell keverni. Csak e kettő segítségével tárul fel az út, addig az örök homály borítja sötét leple alá." A kép pedig itt véget ér... Ekkor váratlanul Harath kezdhet érezni fejfájást, szédelgést, viszont nem annyira erőset, mint társa. Ő is láthatja eme képeket, viszont ő már sokkal halványabban, s miközben Waldran - ha tud olvasni -, akkor a szöveget is jól láthatja, miközben Harath nem.
Ezek után nem úgy tűnik, mintha jönne erősítés. A barlang elcsendesedik, a kutya mereven áll, a fiú még mindig a ketrecben, a lány pedig hol a társaságot figyeli, hol az óriást ébresztgeti. Most a társaságnak lehetősége nyílik új tervet kovácsolni, esetleg megbeszélni a történteket, vagy útvonalat szőni. Ha Brennus említette a látomást, akkor Waldran s Harath tudhatja, hogy az ő látomásuk is igaz, s azt a bizonyos energiafalat mutatta meg, mely mögött a sír van. Viszont a bal járatnál is időzött valamit a kép, talán ez jelenthet még valamit...*
*Ha Waldran eléggé erősen sújt le a ketrecre, akkor két csapással már olyan rést tud okozni, melyet a lány is könnyen szétfeszít, s lévén, hogy nem telt idomokkal áldották meg, könnyedén kipréseli magát. Az utasításra csak hevesen bólogat, majd rögtön ugrik is a betört koponyájú mellé, s elkezdi átkutatni. Első pillantásra egyáltalán nem látszott, hogy a főnöknél lettek volna a kulcsok, viszont a lány mélyen benyúl a zsebébe, ahonnan előhúz két kulcsot. Azonban láthatóan ez csak két ketrecet nyit, ami nem más, mint a sajátja, s a fiúé. Az óriásét sehol sem leli... Úgyhogy először gyors feloldja a fiú zárját - aki megszeppenve csücsül odabent, kevésbé sem akar kijönni, amíg folyik a harc. Ezután a lány odarohan az öreghez, majd eloldja a kötelét, a hátára fekteti, s nem messze az óriás börtöne mellé teszi őt le. Az öreg egyáltalán nem nehéz, látszik rajta, hogy éheztették. A hölgyemény közben nem áll meg, odapattan az óriáshoz, akit eredeti méreteivel nem érne el, viszont a kis trükkjét alkalmazva meghosszabbítja kezét, s elkezdi csapkodni a melákot.
Ryrin varázslata remekül beválik, s az utolsó nyilak könnyedén pattannak le arról a bizonyos mágikus pajzsról, ami talán szerencse is, hiszen érezhetően ezek már a fejét célozták meg, s könnyen megtörténhetett volna, hogy valamelyik el is találja. Gabrien nincs védve ugyanakkor ezzel a fallal, maximum az az oldala egy kicsit, amely a férfivel érintkezik. S a varázslat nem csak a nyilakat gátolja, hanem a rabszolgakereskedő kardja is nehezebben siklik, amit enyhe megtorpanással konstatál, így Ryrin pajzsán hamar megakad a fegyver, s mielőtt még léphetne a bandita, hamar kap egy szép kis szúrást a gyomrába, így Ryrinnek szerencsére nem volt nehéz dolga vele, hiszen érezhetően nem éppen kardforgatásra specializálódott.
Gabrien a másik oldalon hasonlóan sikeres, bár nem tudni, hogy egy ekkora harcos mennyire könyveli el magában nagy sikernek, hogy ilyen béna banditák ellen győzhet. A béna jelző pedig jelen esetben nagyon is helytálló, hiszen a férfi olyan erővel csapja oldalra a fegyvert, hogy amaz ostoba módon kirepül a zsivány kezéből. Az próbál ijedten utána nyúlni, s ennek a (bal)szerencsés mozdulatnak köszönhetően a buzogány nem a mellkast, vagy gyomrot éri, hanem a rabszolgakereskedő arcát... Orrát egy az egyben lekapja, s szájának is egy részét. Rémülten, ordibálva esik a falnak, viszont nem hal meg, de kezd sokkos állapotba kerülni, így lényegében teljesen ki van szolgáltatva, Gabrien bárhogy végezhet vele. Viszont a férfi - ellenben Ryrinnel, a varázslatának köszönhetően - már nem ússza meg ennyivel, hiszen ebben a pillanatban egy nyíl suhan el arcánál, ami bár enyhén, de karcolja azt. Egyelőre nem érez semmi hatást, csupán egy apró vérpötty buggyan ki onnan.
Ha Waldran közben inkább társainak segít, akkor a két férfi között, vagy mellett könnyedén röpíthet egy nyilat a két dobó felé, vagy aki épp középen van egy tőrrel, ami szinte biztosan sikerül is, hiszen a kettő a zsebeikben kutat még nyíl után - ugyanis az ott lapult eddig is, így érthető, hogy nem látta a társaság. Érezhetően ők lehetnek a legjobb "harcosok", hiszen dobásaik erősnek, gyorsnak, és pontosnak is mondhatóak voltak, ellenben társaikkal, kiknek a nagyobb penge nem épp erőssége. A tőrös fickón jól látszik, hogy nem áldották meg túl nagy bátorsággal, avagy csak nem bolond, hogy egy nyamvadt tőrrel az elől állókra rontson, így csak téblábol ott középen, akit egy csapással akár le lehet teríteni. Tehát... Ha Waldran úgy dönt, hogy elröpít egy nyílvesszőt, akkor az a tétovázók miatt szinte biztosan betalál legalább az egyikbe. Ha a hátsó közül az egyik célozza meg, akkor a másik rögtön elrohan abba a járatba, ami mögöttük van. Ha az elől állót, akkor a hátsó kettő rohan el. Ha pedig nem lő, akkor szintén elfut a hátsó kettő, míg a középső ugyanott áll.
Harathnak nem igazán vannak a látóterében a hátul állók, és bár nyila eltalálja az egyik fedezékért ugró karját, túlságosan komoly sérülést nem okoz neki, csupán felszínit, melyre ugyan felordít, ám társának köszönhetően benyomul a nagy céltábla mögé, ezzel védve a hátsókat - mert ez a mozdulat nagyjából egy időben történik Ryrin, Garbien, esetleg Waldran támadásával, így a hátsók Harath lövése közben még ott állnak. Tehát... A kettő közeleg a férfi felé, ha hátrál a járatban, ha kijjebb lép. Közben észreveheti Harath, hogy a kezük kilóg oldalt, illetve bár lábuk jól van takarva, viszont néha jobban megvillan. Így ha jól céloz, akkor eltalálhatja a kezeket, vagy a lábakat. Ha így dönt, akkor vagy megbotlanak lábuk miatt, s így dobják le a táblát, vagy pedig egyszerűen eleresztik kezük miatt. Bárhogy is történjen - már ha Harath a kezeket és a lábakat célozza -, a céltábla egyenesen a földre hullik, amit már lassabban tudnak összekaparni onnan. Akit eltalált, az nem is kap utána, így ő könnyű célpont, a másik viszont próbálja felemelni, de nehézkesen tud alányúlni, így ez idő alatt is kiszolgáltatott lesz. Ez nagyjából akkor történhet, mikor Gabrien buzogánya csattan a második bandita arcán, s még azelőtt, hogy Waldrannak helye nyílik lőni.
Ha Harath mégsem lő rá a két közeledő kezére vagy lábára, akkor úgy váratlanul Moranshe mellől megindul a kutya, szinte átsuhan Harath mellett, s egyből ráront arra a kettőre, kik mikor elborulnak, egyből a torkukat kapja meg, s pillanatokon belül véreznek el. Ha a férfi a lövés mellett dönt, akkor a kettő már a földön van, mikor a kutya elsiklik mellette. Persze ekkor nem a céltáblások felé halad, hanem az öreg felé... Bár eléggé nagydarab, s könnyű célpontnak tűnhet, ugyanakkor furcsa módon ha meg akarják támadni, minden támadás elől könnyedén kitér. Nagyon gyorsan mozog, így kicsit meglökve Gabrient, átillan mellette a cellák felé, egyenesen a férfi felé. Ha neki kellett megölnie a két banditát, akkor ezt a tevékenységet ezután teszi meg, de ez egyértelműen nem marad ki. Moranshe ekkor szintén dönthet, hogy marad, vagy a kutya után lohol, s esetleg figyelmezteti társait, hogy nem bánt az eb. Ekkorra már hallhatja, hogy a zajok elülnek, s érezhetően nem igazán maradt lekaszabolásra vágyó bandita. Ha úgy dönt, hogy még mindig hátul marad, akkor természetesen az eb nem marad mellette, viszont ekkor a hölgyeménnyel nem történik semmi, nem érkezik támadás hátulról.
Tehát... A társaság könnyen veszi az akadályt, s ekkorra már talán az összeset kivégezték, aki odabent volt. A kutyát ugye nem találják el, sem nyilakkal, sem buzogánnyal, vagy karddal. Amaz nem is törődik velük, s az öreghez lépve szokatlan módon hajol fölé. A lány ijedten húzódik el tőle, ám váratlanul a férfi a nyakába kapaszkodik, kitárja a száját, ahogy az állat is, s mintha valami irányított füst szállna át az ebből a másik szájába. Ezelőtt láthatóan üres volt a tekintete, viszont ezután mintha visszatérne belé kicsit az élet. A kutya lejjebb hajol, szinte már fekvő állapotba, miközben az öreg kicsit nehézkesen, de felmászik a hátára, ha nincs semmilyen gátló hatás. Ha van, akkor az megpecsételheti a társaságot, hiszen ez a hatalmas eb láthatóan nem egy átlagos állat, kinek erejét sem ismerik. Márpedig ha gátolják abban, hogy segítsen a gazdáján, akkor sajnos könnyedén és kíméletlenül fogja elintézni őket. Remélhetőleg erre nem kerül sor, s ha maguktól nem is veszik észre, hogy rájuk nem jelent veszélyt, akkor Moranshe még figyelmeztetheti őket. Az emberrel már nem siklik át Ryrin és Gabrien közt, csupán megáll Waldrantól pár méterre, s figyeli őt. Sötét szemeit az övébe fúrja, mintha azt akarná közölni, hogy kész segíteni nekik. Természetesen ezt nem mondja ki, viszont a Thargodarnak lehet egy ilyen szokatlan érzése. Ezért sem indul meg kifelé a kutya, csupán a hátán tartja biztonságban a férfit, aki kezd éledezni.
S ha már a szokatlan sugallatoknál tartunk... Waldran nem ússza meg azt, amit Brennus sem úszott meg. Váratlanul erős fejfájás környékezi meg, s egy szokatlan kép tárul fel előtte, ami mintha valami útvonalat mutatna. A kép kimegy a teremből, át a középső járaton. Először picit időzik a bal járatnál, mintha csak mutatni akarna valamit, majd tovább siklik a jobb járathoz, a pókhálón túlra. Hamar kibontakozik az út végén az az energiafal, s a mellette levő szöveg: "Az út csak a Kiválasztott vérének áldozásával nyílik meg, melyet A bájitallal kell keverni. Csak e kettő segítségével tárul fel az út, addig az örök homály borítja sötét leple alá." A kép pedig itt véget ér... Ekkor váratlanul Harath kezdhet érezni fejfájást, szédelgést, viszont nem annyira erőset, mint társa. Ő is láthatja eme képeket, viszont ő már sokkal halványabban, s miközben Waldran - ha tud olvasni -, akkor a szöveget is jól láthatja, miközben Harath nem.
Ezek után nem úgy tűnik, mintha jönne erősítés. A barlang elcsendesedik, a kutya mereven áll, a fiú még mindig a ketrecben, a lány pedig hol a társaságot figyeli, hol az óriást ébresztgeti. Most a társaságnak lehetősége nyílik új tervet kovácsolni, esetleg megbeszélni a történteket, vagy útvonalat szőni. Ha Brennus említette a látomást, akkor Waldran s Harath tudhatja, hogy az ő látomásuk is igaz, s azt a bizonyos energiafalat mutatta meg, mely mögött a sír van. Viszont a bal járatnál is időzött valamit a kép, talán ez jelenthet még valamit...*
343. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-02-10 20:56:18
Üzenet elküldve: 2015-02-10 20:56:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
// Ősök sírja - Brennus nyomdokaiba lépve //
*Meglepetés ereje ide, meglepetés oda, az odakint még hülyének, és ebből kifolyólag szervezetlennek titulált bagázs bizony inkább elitnek mondható reakcióidővel, és begyakorolt tervvel áll elő. Így talán ideje sincs még egyet lőni, mire azok máris felállnak ellene. Mondhatni lepereg róluk a félvér orvul, hátulról történő támadásának sokkoló ereje. Sem támadójukat, sem irányát nem keresik vagy méricskélik elhűlten, hanem vaskos, nehéz "céltáblát" kerítenek.
Esetükben azért megpróbál vérségi gyorsaságára építeni, és mert talán az a tábla nem épp a kezük ügyében van, vagy, mert nehézkes a cipelése és felállítása. Tehát, ha van rá módja és ideje megelőző csapásként egy új vesszőt ereszt a második figurára, ki fedezékbe kíván ugrani.
Másik kettőt lát balra eltűnni, így újabb páros vonja ki magát a harcból. Egyelőre. Ezekről is le van a gond. Így már hét haramiával tud "elszámolni".
Ha nem lőhetett, mert az ő rutinját és sebességét is kijátsszák, úgy talán be tud fogni egyet a háttérből lődözők közül. Azoknak ugyanis úgy fest a közelharcba bocsátkozó társaikra is ügyelniük kell, így talán inkább leköti őket a két páncélos pajzsfala. Talán még odébb is táncolnak emiatt, esetleg épp bele az ő látómezejébe, a lővonalába? Ha másként nem, ő is oldalaz néhány lépést, s ha így történne, és még nem értek oda a nehézkes fedezékükkel az őt támadók, akkor bizony egyenesen a mellkasába talál lőni az egyik hátsó martalócnak. Legalábbis ez a szándéka. Ez után is ráér még azon tanakodni, hogy vajon beljebb húzódjon a járatba, avagy kilépjen a "fényre" és megmutassa magát a "közönségnek". Hiszen azért elég nagy barlangterem ez így első felmérésre, és ekkora távolságot megtenni a még nehézkes céltáblával, hátráltató és lassító körülmény.
A hátulról érkező Moranshe és a négylábú, hacsak nem csap nagyobb zajt, nem köti le és zavarja meg figyelmét. De amúgy jól tette a lovag hölgy, hogy a kutya elé állt, mert ha Harath onnan is veszélyt szimatolna, bizony könnyen lehet, hogy ellenséget látna az ismeretlen ebben. Valljuk be, nem is csoda.*
*Meglepetés ereje ide, meglepetés oda, az odakint még hülyének, és ebből kifolyólag szervezetlennek titulált bagázs bizony inkább elitnek mondható reakcióidővel, és begyakorolt tervvel áll elő. Így talán ideje sincs még egyet lőni, mire azok máris felállnak ellene. Mondhatni lepereg róluk a félvér orvul, hátulról történő támadásának sokkoló ereje. Sem támadójukat, sem irányát nem keresik vagy méricskélik elhűlten, hanem vaskos, nehéz "céltáblát" kerítenek.
Esetükben azért megpróbál vérségi gyorsaságára építeni, és mert talán az a tábla nem épp a kezük ügyében van, vagy, mert nehézkes a cipelése és felállítása. Tehát, ha van rá módja és ideje megelőző csapásként egy új vesszőt ereszt a második figurára, ki fedezékbe kíván ugrani.
Másik kettőt lát balra eltűnni, így újabb páros vonja ki magát a harcból. Egyelőre. Ezekről is le van a gond. Így már hét haramiával tud "elszámolni".
Ha nem lőhetett, mert az ő rutinját és sebességét is kijátsszák, úgy talán be tud fogni egyet a háttérből lődözők közül. Azoknak ugyanis úgy fest a közelharcba bocsátkozó társaikra is ügyelniük kell, így talán inkább leköti őket a két páncélos pajzsfala. Talán még odébb is táncolnak emiatt, esetleg épp bele az ő látómezejébe, a lővonalába? Ha másként nem, ő is oldalaz néhány lépést, s ha így történne, és még nem értek oda a nehézkes fedezékükkel az őt támadók, akkor bizony egyenesen a mellkasába talál lőni az egyik hátsó martalócnak. Legalábbis ez a szándéka. Ez után is ráér még azon tanakodni, hogy vajon beljebb húzódjon a járatba, avagy kilépjen a "fényre" és megmutassa magát a "közönségnek". Hiszen azért elég nagy barlangterem ez így első felmérésre, és ekkora távolságot megtenni a még nehézkes céltáblával, hátráltató és lassító körülmény.
A hátulról érkező Moranshe és a négylábú, hacsak nem csap nagyobb zajt, nem köti le és zavarja meg figyelmét. De amúgy jól tette a lovag hölgy, hogy a kutya elé állt, mert ha Harath onnan is veszélyt szimatolna, bizony könnyen lehet, hogy ellenséget látna az ismeretlen ebben. Valljuk be, nem is csoda.*
342. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-02-10 00:10:46
Üzenet elküldve: 2015-02-10 00:10:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Ősök sírja - Brennus nyomdokaiba lépve //
*Hogy a kolosszus átveszi-e a vezető szerepet, igazából mindegy, de a kezdeményezést mindenképpen magához ragadja, amikor buzogányt repít a vezérnek mondott férfi fejébe. A csapás tökéletes, de nem is számított másra a jelen körülmények között. Meglepetésszerűen támadott, hátulról, nem volt kétséges a csapás kimenetele.
A vezér elterül, többet nem is foglalkozik vele. Ellépve Waldran mellett ugyan utasításnak hangozhat a mondat a szájából, de a férfi annak veszi, aminek akarja. Majd később tisztázzák, ha amaz esetleg sérelmezné.
Amaz pedig, hogy jól döntött-e, majd később kiderül. A lényeg a döntés. A jövő eseményeit a jelentben alakítják tetteikkel, a múlt megváltoztathatatlanná válik. Két eset lehet: talán nem kaptak megfelelő információkat, se óriás orkokról, se energiafalról, se arról a titkos fegyverről, ami könnyedén legyőz egy páncélost. A másik pedig, hogy a hósörényű annyira ostoba, hogy minderről tudomást se vett és hagyta, hogy érzelmei vezessék buzogányforgató jobbját.
Az első tűnik igaznak, mert a kolosszus se nem ostoba, se nem meggondolatlan. Az öregről meg majd kiderül, hogy kicsoda, ha szétkergették ezt a rabszolgatartó bandát.
A hátulról érkező nyilak nem érdeklik addig, amíg nem tesznek kárt benne, már csak azért se, mert hátul nincs szeme. Behúzza a nyakát, amikor a vesszők a páncélján kopognak. Viszont az érdekes, hogy a kis teremszerűségben semmit se láttak, ami rejtett lövészekre utalna, amik a nyíl-szerűségeket szórják rájuk kéretlen áldásként.
A barlangterem bejáratában megállnak Ryrinnel, ketten azonnal rájuk támadnak. Amikor meghallja a másik páncélos különleges átkozódását, aranyszín tekintete elkerekedik egy pillanatra.
~ Sistergős mennykő? Mi vagy te, lány? ~
De nincs ideje sokáig csodálkozni, az egyik bandita máris felé szúr egy szablyával. A bal karjára szíjazott pajzs azonnal mozdul, hogy a mellkasára irányított szúrást kifelé üsse, ezzel kinyitva a támadó védelmét, nyomában pedig azonnal zúg a láncos buzogány egy ütem késéssel, a támadás a bandita gyomorszáját, mellkasát célozza alulról felfelé.
HA talál, komoly sérülést okozhat a zúzófegyver, főleg a páncél nélküli testben. Lövésektől nem tart, hisz a támadója szemből fedezi, míg el nem esik. A szűk járatban egyelőre bevédik magukat, ha sikerül hárítaniuk az első hullámot, utána kitalálhatják, hogyan tovább.*
*Hogy a kolosszus átveszi-e a vezető szerepet, igazából mindegy, de a kezdeményezést mindenképpen magához ragadja, amikor buzogányt repít a vezérnek mondott férfi fejébe. A csapás tökéletes, de nem is számított másra a jelen körülmények között. Meglepetésszerűen támadott, hátulról, nem volt kétséges a csapás kimenetele.
A vezér elterül, többet nem is foglalkozik vele. Ellépve Waldran mellett ugyan utasításnak hangozhat a mondat a szájából, de a férfi annak veszi, aminek akarja. Majd később tisztázzák, ha amaz esetleg sérelmezné.
Amaz pedig, hogy jól döntött-e, majd később kiderül. A lényeg a döntés. A jövő eseményeit a jelentben alakítják tetteikkel, a múlt megváltoztathatatlanná válik. Két eset lehet: talán nem kaptak megfelelő információkat, se óriás orkokról, se energiafalról, se arról a titkos fegyverről, ami könnyedén legyőz egy páncélost. A másik pedig, hogy a hósörényű annyira ostoba, hogy minderről tudomást se vett és hagyta, hogy érzelmei vezessék buzogányforgató jobbját.
Az első tűnik igaznak, mert a kolosszus se nem ostoba, se nem meggondolatlan. Az öregről meg majd kiderül, hogy kicsoda, ha szétkergették ezt a rabszolgatartó bandát.
A hátulról érkező nyilak nem érdeklik addig, amíg nem tesznek kárt benne, már csak azért se, mert hátul nincs szeme. Behúzza a nyakát, amikor a vesszők a páncélján kopognak. Viszont az érdekes, hogy a kis teremszerűségben semmit se láttak, ami rejtett lövészekre utalna, amik a nyíl-szerűségeket szórják rájuk kéretlen áldásként.
A barlangterem bejáratában megállnak Ryrinnel, ketten azonnal rájuk támadnak. Amikor meghallja a másik páncélos különleges átkozódását, aranyszín tekintete elkerekedik egy pillanatra.
~ Sistergős mennykő? Mi vagy te, lány? ~
De nincs ideje sokáig csodálkozni, az egyik bandita máris felé szúr egy szablyával. A bal karjára szíjazott pajzs azonnal mozdul, hogy a mellkasára irányított szúrást kifelé üsse, ezzel kinyitva a támadó védelmét, nyomában pedig azonnal zúg a láncos buzogány egy ütem késéssel, a támadás a bandita gyomorszáját, mellkasát célozza alulról felfelé.
HA talál, komoly sérülést okozhat a zúzófegyver, főleg a páncél nélküli testben. Lövésektől nem tart, hisz a támadója szemből fedezi, míg el nem esik. A szűk járatban egyelőre bevédik magukat, ha sikerül hárítaniuk az első hullámot, utána kitalálhatják, hogyan tovább.*
341. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-02-09 19:41:36
Üzenet elküldve: 2015-02-09 19:41:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
// Ősök sírja - Brennus nyomdokaiba lépve //
*Gyanútlan támaszkodásnak álcázott mozdulata a kelleténél több figyelmet von magára. Állja a tekintetek kereszttüzét, miközben gondolatai elkalandoznak.*
~Talán akkor sem engednének ki innen, ha kifizetnénk a foglyokat. Elvégre úgy a pénz is az övék lesz, meg mi is.~
*Gondolatait ekkor szakítja félbe a csattanás, ahogy a vezér feje megadja magát Gabrien buzogányának. Egyáltalán nincs meglepve, számított erre a cselekedetre. Ezért, csakis ezért vette fel a szűkülő járatban a védekező helyzetet. Ha Ryrint kérdezné valaki, akkor azt mondaná, hogy időben történt a cselekvés. A zsiványok nőt, ifjút, talán gyermeket és öreget tartanak fogva, amit egy hagyományos lovag gyűlöl. Ha most elmentek volna, úgysem tudták volna rávenni Kagant arra, hogy ezért a pár szerencsétlen életért visszatérjenek egy nagyobb sereggel. Innentől fogva Ryrin számára nem kérdés, hogy addig nem megy el, míg ki nem szabadítja a foglyokat. Céljáért még a halált is vállalja és nem számít neki, hogy mi fog szembe jönni a következő barlangjáratban, vagy, hogy tényleg az alkimistát szabadítják-e ki. Így, hogy nem tudják, még jobb is, mert a többieket nem bizonytalanítsa el és küzdeni fognak az életéért. Ryrinnál is közel volt már, hogy elszakadjon a cérna az öreg kínzását látva, de társa kevésbé tűnik türelmesnek.
Mikor Gabrien a vértől áztatott buzogánnyal mellé lép, egy elismerő pillantást vet rá, majd pajzsát maga elé emeli és jobb, szabad kezével előrántja a kardját.*
~Sorsunk eldőlni látszik. Harcolunk.~
*Konstatálja, ám a támadás nem várt irányból, hátulról érkezik, méghozzá apró nyilak formájában. Az egyik a sisakjának pattan, a másik a vállán gellert kapva csapódik az előtte tartott pajzs hátuljába.*
-A Sistergős Mennykő!
*Szitkozódik, mielőtt elmormol egy jól ismert varázsigét.*
~Gondolom, mérgezettek.~
*Ha sikerül a varázslat, akkor talán az oldalán harcoló társa is védve lesz, hiszen közvetlenül mellette van. Persze, most nincs idő ezen gondolkozni, mert a lövedékek zápora eláll, és az egyik emberkereskedő a lovag életére tör. A felülről indított támadással csak egy baj van: ha kivédik, lehetetlenné válik, hogy időben olyan helyzetbe hozza a kardját, hogy az ellentámadást ki lehessen védeni. Ha Ryrinnek van egy kis szerencséje, talán éppen ez történhet, amikor bal kezén már olyan régen heverő pajzsát a lesújtó kard útjába emeli, jobb kezében lévő kardjával pedig erősen előre szúr, körülbelül gyomortájékon.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázsló körül pajzsszerűen a levegő hirtelen sűrűbb lesz, mely megállít minden repülő tárgyat a következő három körben, továbbá a varázsló megközelítése is nehézkesebb lesz.
*Gyanútlan támaszkodásnak álcázott mozdulata a kelleténél több figyelmet von magára. Állja a tekintetek kereszttüzét, miközben gondolatai elkalandoznak.*
~Talán akkor sem engednének ki innen, ha kifizetnénk a foglyokat. Elvégre úgy a pénz is az övék lesz, meg mi is.~
*Gondolatait ekkor szakítja félbe a csattanás, ahogy a vezér feje megadja magát Gabrien buzogányának. Egyáltalán nincs meglepve, számított erre a cselekedetre. Ezért, csakis ezért vette fel a szűkülő járatban a védekező helyzetet. Ha Ryrint kérdezné valaki, akkor azt mondaná, hogy időben történt a cselekvés. A zsiványok nőt, ifjút, talán gyermeket és öreget tartanak fogva, amit egy hagyományos lovag gyűlöl. Ha most elmentek volna, úgysem tudták volna rávenni Kagant arra, hogy ezért a pár szerencsétlen életért visszatérjenek egy nagyobb sereggel. Innentől fogva Ryrin számára nem kérdés, hogy addig nem megy el, míg ki nem szabadítja a foglyokat. Céljáért még a halált is vállalja és nem számít neki, hogy mi fog szembe jönni a következő barlangjáratban, vagy, hogy tényleg az alkimistát szabadítják-e ki. Így, hogy nem tudják, még jobb is, mert a többieket nem bizonytalanítsa el és küzdeni fognak az életéért. Ryrinnál is közel volt már, hogy elszakadjon a cérna az öreg kínzását látva, de társa kevésbé tűnik türelmesnek.
Mikor Gabrien a vértől áztatott buzogánnyal mellé lép, egy elismerő pillantást vet rá, majd pajzsát maga elé emeli és jobb, szabad kezével előrántja a kardját.*
~Sorsunk eldőlni látszik. Harcolunk.~
*Konstatálja, ám a támadás nem várt irányból, hátulról érkezik, méghozzá apró nyilak formájában. Az egyik a sisakjának pattan, a másik a vállán gellert kapva csapódik az előtte tartott pajzs hátuljába.*
-A Sistergős Mennykő!
*Szitkozódik, mielőtt elmormol egy jól ismert varázsigét.*
~Gondolom, mérgezettek.~
*Ha sikerül a varázslat, akkor talán az oldalán harcoló társa is védve lesz, hiszen közvetlenül mellette van. Persze, most nincs idő ezen gondolkozni, mert a lövedékek zápora eláll, és az egyik emberkereskedő a lovag életére tör. A felülről indított támadással csak egy baj van: ha kivédik, lehetetlenné válik, hogy időben olyan helyzetbe hozza a kardját, hogy az ellentámadást ki lehessen védeni. Ha Ryrinnek van egy kis szerencséje, talán éppen ez történhet, amikor bal kezén már olyan régen heverő pajzsát a lesújtó kard útjába emeli, jobb kezében lévő kardjával pedig erősen előre szúr, körülbelül gyomortájékon.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázsló körül pajzsszerűen a levegő hirtelen sűrűbb lesz, mely megállít minden repülő tárgyat a következő három körben, továbbá a varázsló megközelítése is nehézkesebb lesz.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 965-984