Külső területek - Krenkataur barlangrendszer
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 19 (361. - 380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
380. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-04-08 21:07:34
Üzenet elküldve: 2015-04-08 21:07:34
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//A bánya//
- Az orruk nagyon érzékeny, de hogy odáig eljuss, azokon kell átjutni *mutat kardjával a vakondok karmos mellső karjaira, melyek vészesen közel vannak a félelmen úszó orkhoz, ki Zim kiáltására erőt vesz magán és megfordul. Lewonor dühödt kiáltásába az egész járat beleremeg, s még a jókora jószágok is megtorpannak... egy pillanatra. Azonban a pillanat után rávetik magukat az orkra, kiből pár csapás után kiszáll a lélek, s teste eltűnik a sötétségben. Bármily gyáva is volt élete során Lewonor a halála pillanatában igazi ork módra harcolt.
A zsíros falaton két vakond is veszekszik a háttérben, így a védekező felek egy hangyányit megkönnyebbülhetnek.
Zim és a sötételf elszántan szállnak szembe a rémségekkel, míg a kis Nawen inkább fondorlatos úton próbál támadásba lendülni, sajnos sikertelenül. Bármily apró is legyen egy tündér, az éhes vakondok mellett nem tud elosonni. Jobb híján tehát csak figyel, hogy társai miként oldják meg a helyzetet, esetleg olykor-olykor odaszúr.
A csapat vezetője félelem nélkül, célzottan csap a böszme lényekre, melyek fájdalom teljes kiáltása élesebb, mint előtte bármikor. A sötételf habár nem akkora rutinnal, de szintén harcba veti magát, s meglepően jól szerepel. Persze mit lehetne várni a narancs méretű aggyal rendelkező állatoktól?
A harc heves, s gyors lefolyású. A védekező felek csapzottan, meleg vérrel borítva lihegnek, miközben a vakondok visszahúzódnak, két halott társukat hátrahagyva.*
- Siessünk. Ne telik bele sok idő és visszatérnek. Ha másért nem, hát a dögökért.
*A csapat remegve ugyan, de visszajut a kocsikig, ahol csekély erőkifejtéssel visszajutnak a felszínre. A központi elágazásnál, mikor a többi bányász szemei elé kerülnek, nem sok szó hallatszik, de mindenki szemében látszik, hogy a túlélők büszkék lehetnek magukra.
Amint a büntetés lejár, a két elítéltet visszaszállítják a kikötöbe, s óva intik őket minden további rossz magaviselettől.*
- Az orruk nagyon érzékeny, de hogy odáig eljuss, azokon kell átjutni *mutat kardjával a vakondok karmos mellső karjaira, melyek vészesen közel vannak a félelmen úszó orkhoz, ki Zim kiáltására erőt vesz magán és megfordul. Lewonor dühödt kiáltásába az egész járat beleremeg, s még a jókora jószágok is megtorpannak... egy pillanatra. Azonban a pillanat után rávetik magukat az orkra, kiből pár csapás után kiszáll a lélek, s teste eltűnik a sötétségben. Bármily gyáva is volt élete során Lewonor a halála pillanatában igazi ork módra harcolt.
A zsíros falaton két vakond is veszekszik a háttérben, így a védekező felek egy hangyányit megkönnyebbülhetnek.
Zim és a sötételf elszántan szállnak szembe a rémségekkel, míg a kis Nawen inkább fondorlatos úton próbál támadásba lendülni, sajnos sikertelenül. Bármily apró is legyen egy tündér, az éhes vakondok mellett nem tud elosonni. Jobb híján tehát csak figyel, hogy társai miként oldják meg a helyzetet, esetleg olykor-olykor odaszúr.
A csapat vezetője félelem nélkül, célzottan csap a böszme lényekre, melyek fájdalom teljes kiáltása élesebb, mint előtte bármikor. A sötételf habár nem akkora rutinnal, de szintén harcba veti magát, s meglepően jól szerepel. Persze mit lehetne várni a narancs méretű aggyal rendelkező állatoktól?
A harc heves, s gyors lefolyású. A védekező felek csapzottan, meleg vérrel borítva lihegnek, miközben a vakondok visszahúzódnak, két halott társukat hátrahagyva.*
- Siessünk. Ne telik bele sok idő és visszatérnek. Ha másért nem, hát a dögökért.
*A csapat remegve ugyan, de visszajut a kocsikig, ahol csekély erőkifejtéssel visszajutnak a felszínre. A központi elágazásnál, mikor a többi bányász szemei elé kerülnek, nem sok szó hallatszik, de mindenki szemében látszik, hogy a túlélők büszkék lehetnek magukra.
Amint a büntetés lejár, a két elítéltet visszaszállítják a kikötöbe, s óva intik őket minden további rossz magaviselettől.*
379. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-04-06 22:52:59
Üzenet elküldve: 2015-04-06 22:52:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A bánya//
*A szürke bőrű felkészül a harcra, pedig tudata tiltakozik, hiszen lelke mélyén sosem tartozott a bátor harcosok közé, és inkább a nyelve éles mint a pengéje. Nem igazán jártas a szemtől szemben harcban, ezért gyorsan próbál valamit kigondolni, hogy miként kéne felvennie a harcot a szörnyeteggel.*
-Van ezeknek valami gyenge pontjuk?*Teszi fel a hirtelen felmerülő pontot, még mielőtt felkészülne, hogy hátra kelljen ugornia a várható támadás elől. Nem igazán tudja honnan jön elő a kérdés, de az utána való pillanatban nagyon logikusnak tűnik, ezért reméli, hogy a vezetőjük harcban is tapasztalt, nem csak pofázásban. Ha a vakond támadását sikerül elkerülni, akkor utána azonnal megpróbál egy döféssel megelőzni a következő csapást, és gyors előre döfködéssel kicsit hátráltatni a dögöt. Nem igazán tudja mi a legjobb cél, de a fej az ami talán ténylegesen értelmes, így egyelőre azzal próbálkozik.*
*A szürke bőrű felkészül a harcra, pedig tudata tiltakozik, hiszen lelke mélyén sosem tartozott a bátor harcosok közé, és inkább a nyelve éles mint a pengéje. Nem igazán jártas a szemtől szemben harcban, ezért gyorsan próbál valamit kigondolni, hogy miként kéne felvennie a harcot a szörnyeteggel.*
-Van ezeknek valami gyenge pontjuk?*Teszi fel a hirtelen felmerülő pontot, még mielőtt felkészülne, hogy hátra kelljen ugornia a várható támadás elől. Nem igazán tudja honnan jön elő a kérdés, de az utána való pillanatban nagyon logikusnak tűnik, ezért reméli, hogy a vezetőjük harcban is tapasztalt, nem csak pofázásban. Ha a vakond támadását sikerül elkerülni, akkor utána azonnal megpróbál egy döféssel megelőzni a következő csapást, és gyors előre döfködéssel kicsit hátráltatni a dögöt. Nem igazán tudja mi a legjobb cél, de a fej az ami talán ténylegesen értelmes, így egyelőre azzal próbálkozik.*
378. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-04-03 12:24:12
Üzenet elküldve: 2015-04-03 12:24:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//A Derengő fa - búcsú//
*Már nem lehetnek messze a barlangtól, ahol állítólag a fa lehet, és vele a mélységi férfi. Látszólag karnyújtásnyira a van a cél, amiért ilyen sokat kutyagoltak, de Argus megtorpan. Lelki szemei előtt egy alak rajzolódik ki a sziklák között. Egy kislány egyszerű paraszti ruhában. A kislány táncol, és énekel, némán, akár egy kísértett a túlvilágról, majd egy fához lép, s a gyökerei közé nyúl le, ahonnét egy csomagot vesz elő. A következő pillanatban már Arthenior temploma jelenik meg a mágus szemei előtt. A templom előtt egy fekete csuhás alak áll, miközben lángol a templom. A kislány pedig csak táncol a tűz körül.*
-Lani. *suttogja a kislány nevét, amire az a férfi szemébe néz, majd szertefoszlik.*
-Ne! *kérleli a lányt, hogy ne tűnjön el. De a látomás többi része is szertefoszlik.*
-Miért most? Mit akart mondani? A fa gyökerei? A könyv? *motyog félhangosan a férfi, miközben elkezd fel alá járkálni.* A templom lángokban áll?
*Hirtelen megáll, s a társaira néz.*
-Mennem kell. *jelenti határozottan.* Az én fám is megjelent, amit követnem kell. *mondja az idős gnómnak, bízva benne, hogy érti a hasonlatot. Hiszen az idős gnómnak a derengő fa a végzete, míg Argusnak a kislány.*
*Nem mond többet a társaságnak, hanem magához képest gyors tempóban elindul visszafelé az ösvényen, hogy minél előbb visszaérjen a városba.*
*Már nem lehetnek messze a barlangtól, ahol állítólag a fa lehet, és vele a mélységi férfi. Látszólag karnyújtásnyira a van a cél, amiért ilyen sokat kutyagoltak, de Argus megtorpan. Lelki szemei előtt egy alak rajzolódik ki a sziklák között. Egy kislány egyszerű paraszti ruhában. A kislány táncol, és énekel, némán, akár egy kísértett a túlvilágról, majd egy fához lép, s a gyökerei közé nyúl le, ahonnét egy csomagot vesz elő. A következő pillanatban már Arthenior temploma jelenik meg a mágus szemei előtt. A templom előtt egy fekete csuhás alak áll, miközben lángol a templom. A kislány pedig csak táncol a tűz körül.*
-Lani. *suttogja a kislány nevét, amire az a férfi szemébe néz, majd szertefoszlik.*
-Ne! *kérleli a lányt, hogy ne tűnjön el. De a látomás többi része is szertefoszlik.*
-Miért most? Mit akart mondani? A fa gyökerei? A könyv? *motyog félhangosan a férfi, miközben elkezd fel alá járkálni.* A templom lángokban áll?
*Hirtelen megáll, s a társaira néz.*
-Mennem kell. *jelenti határozottan.* Az én fám is megjelent, amit követnem kell. *mondja az idős gnómnak, bízva benne, hogy érti a hasonlatot. Hiszen az idős gnómnak a derengő fa a végzete, míg Argusnak a kislány.*
*Nem mond többet a társaságnak, hanem magához képest gyors tempóban elindul visszafelé az ösvényen, hogy minél előbb visszaérjen a városba.*
377. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-03-28 20:09:58
Üzenet elküldve: 2015-03-28 20:09:58
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Eltévedve//
*Már napok óta bandukolnak az erdőben. Ha vízre találnak isznak, ha élelemre találnak esznek, ha meg egyikre sem akkor éhesen és szomjasan próbálnak újabb ösvényekre lelni. Aztán egyszer csak egy gigászi üreg állja el az utat előttük melynek alján hideg vizű tó csillog. Az óriás méretei ugyan hatalmasak, de még őt is lenyűgözi ennek a gigászi helynek a látványa. Úgy érzi a szellemek nem véletlenül vezették ide, ám azt sem tudja mit akarhatnak mondani ezzel, hisz az ő nyelvük olyan nehéz, olyan kiismerhetetlen.
Mikor az előző csapatot ide küldték azt mondták van egy hatalmas déli ellenség akit le kell győzniük. Aztán a harcosok mind egy szálig eltűntek. Újra azt érzi mint amikor társaival az unikornisra vadásztak. Nem ért semmit. Miféle ellenség lehet az ami képes kiállni öt felavatott Erorakth harcos és a Jottien ház öt fegyvere ellen és amiről se a városban, se a karavánpihenőnél nem hallottak. Talán a következő ellenfele megadja a választ, talán csak a hosszú idő, vagy talán még az sem.*
*Már napok óta bandukolnak az erdőben. Ha vízre találnak isznak, ha élelemre találnak esznek, ha meg egyikre sem akkor éhesen és szomjasan próbálnak újabb ösvényekre lelni. Aztán egyszer csak egy gigászi üreg állja el az utat előttük melynek alján hideg vizű tó csillog. Az óriás méretei ugyan hatalmasak, de még őt is lenyűgözi ennek a gigászi helynek a látványa. Úgy érzi a szellemek nem véletlenül vezették ide, ám azt sem tudja mit akarhatnak mondani ezzel, hisz az ő nyelvük olyan nehéz, olyan kiismerhetetlen.
Mikor az előző csapatot ide küldték azt mondták van egy hatalmas déli ellenség akit le kell győzniük. Aztán a harcosok mind egy szálig eltűntek. Újra azt érzi mint amikor társaival az unikornisra vadásztak. Nem ért semmit. Miféle ellenség lehet az ami képes kiállni öt felavatott Erorakth harcos és a Jottien ház öt fegyvere ellen és amiről se a városban, se a karavánpihenőnél nem hallottak. Talán a következő ellenfele megadja a választ, talán csak a hosszú idő, vagy talán még az sem.*
376. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-03-03 16:12:06
Üzenet elküldve: 2015-03-03 16:12:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
// A Derengő fa//
~Bár meg kell hagyni a gombák is a barlangokban szoktak nőni. De a gombák azok teljesen más felépítésűek mint a fák. A probléma az, hogy a fának fényre van szüksége és tápanyagra a gyökérzetének. Ez pedig egy sziklás talajú barlang. Itt nem hiszem, hogy fák megélnének. Ha úgy vesszük figyelembe, hogy egy élő és gondolkodó mágikus növényről van szó szerintem akkor még kevésbé itt telepedne le. Sokkal inkább egy erdőben vagy egy... vagy egy bárhol. Ezt majd elmondom Achrad-nak is has majd eljön ide. A varázsló nem hiszem, hogy ilyesmiken szokott is gondolkozni. Vagy, hogy valaha gondolkozott-e már komolyan. Hol vannak már?~
*Ha meglátja őket a távolban akkor széles karlendítésekkel vonja magára a figyelmüket.*
~Bár meg kell hagyni a gombák is a barlangokban szoktak nőni. De a gombák azok teljesen más felépítésűek mint a fák. A probléma az, hogy a fának fényre van szüksége és tápanyagra a gyökérzetének. Ez pedig egy sziklás talajú barlang. Itt nem hiszem, hogy fák megélnének. Ha úgy vesszük figyelembe, hogy egy élő és gondolkodó mágikus növényről van szó szerintem akkor még kevésbé itt telepedne le. Sokkal inkább egy erdőben vagy egy... vagy egy bárhol. Ezt majd elmondom Achrad-nak is has majd eljön ide. A varázsló nem hiszem, hogy ilyesmiken szokott is gondolkozni. Vagy, hogy valaha gondolkozott-e már komolyan. Hol vannak már?~
*Ha meglátja őket a távolban akkor széles karlendítésekkel vonja magára a figyelmüket.*
375. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-03-02 21:52:38
Üzenet elküldve: 2015-03-02 21:52:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
// A Derengő fa//
*Argus soha nem tartozott azok közé, akik a külső megjelenésükkel rémületet csempésznek mások szívébe. Ha az igazat akarjuk mondani, még ha akart, akkor sem volt képes félelmetesnek kinézni. A fekete sereg számtalanszor viccelt avval, hogy olyan rémisztő, mint egy várandós nő egy csecsemővel a karjában. És hát az idős gnóm sem túl félelmetes látvány. Már maga az csoda, hogy eddig senki nem támadta meg őket.*
-Nagyszerű! *jelenti ki vidáman a kis tündér kijelentésére, hogy velük tart.* Argus vagyok. Ő pedig Achrad. *mutat a gnómra.*
*Az idős gnóm hamar indulásra sarkalja őket. Gyorsan elmondja a lényeget a tündérnek, és máris hecceli egy kicsit a köpcös mágust.*
-Még hogy egy olyan mélységi fattyú bármilyen babért is learasson. Csak ölni képesek. *háborodik fel a gnóm szavain.* Inkább azért siessünk, hogy ne ölje meg a fát. *majd sietve hozzá teszi.* Már ha az lehetséges.
*Magához képest gyorsan elindul, nagy lendülettel, de pár lépés után megáll, hiszen nem tudja, hogy pontosan merre is kell mennie. Így vissza fordul az idős gnóm felé, hogy az tudja mutatni az utat.*
*Argus soha nem tartozott azok közé, akik a külső megjelenésükkel rémületet csempésznek mások szívébe. Ha az igazat akarjuk mondani, még ha akart, akkor sem volt képes félelmetesnek kinézni. A fekete sereg számtalanszor viccelt avval, hogy olyan rémisztő, mint egy várandós nő egy csecsemővel a karjában. És hát az idős gnóm sem túl félelmetes látvány. Már maga az csoda, hogy eddig senki nem támadta meg őket.*
-Nagyszerű! *jelenti ki vidáman a kis tündér kijelentésére, hogy velük tart.* Argus vagyok. Ő pedig Achrad. *mutat a gnómra.*
*Az idős gnóm hamar indulásra sarkalja őket. Gyorsan elmondja a lényeget a tündérnek, és máris hecceli egy kicsit a köpcös mágust.*
-Még hogy egy olyan mélységi fattyú bármilyen babért is learasson. Csak ölni képesek. *háborodik fel a gnóm szavain.* Inkább azért siessünk, hogy ne ölje meg a fát. *majd sietve hozzá teszi.* Már ha az lehetséges.
*Magához képest gyorsan elindul, nagy lendülettel, de pár lépés után megáll, hiszen nem tudja, hogy pontosan merre is kell mennie. Így vissza fordul az idős gnóm felé, hogy az tudja mutatni az utat.*
374. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-03-01 09:02:39
Üzenet elküldve: 2015-03-01 09:02:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
// A Derengő fa//
* Assa érdeklődve hallgatja a mágus szavait.*
- Derengő fa? Hm... Derengő fa... Á, igen valahol hallottam már ezt a nevet. Talán egy könyvben olvastam.
* Alkimista szüleinek hála bőven bepillantást nyerhetett az efféle kiadványokba. Mindenféle gyógynövényekről, mérgezőkről szóltak, akár legendákat kapcsolva hozzájuk. Tudja, hogy a Derengő fához is valami ilyesmi kapcsolódik. Az idős gnóm ajánlatán nem is gondolkodik hát sokáig.*
- Önökkel tartok!
* Egy kaland! Éppen egyhangú napjain töprengett, mikor ölébe pottyan egy ilyen lehetőség. Csak nem lehet véletlen. S valóban, úgy érzi, hogy nem kell tartania a két mágustól, barátságosak, kedvesek, s ahogy rájuk néz, úgy sem tűnnek veszélyes alakoknak. Persze, soha nem lehet tudni, de azért nem is akar mindenben rosszat látni.*
~ Mi történhetne?~
* Meg amúgy sem gyáva ő, talán már meg is tudja védeni magát, így hát kíváncsian várja, mi sül ki a dologból.*
* Assa érdeklődve hallgatja a mágus szavait.*
- Derengő fa? Hm... Derengő fa... Á, igen valahol hallottam már ezt a nevet. Talán egy könyvben olvastam.
* Alkimista szüleinek hála bőven bepillantást nyerhetett az efféle kiadványokba. Mindenféle gyógynövényekről, mérgezőkről szóltak, akár legendákat kapcsolva hozzájuk. Tudja, hogy a Derengő fához is valami ilyesmi kapcsolódik. Az idős gnóm ajánlatán nem is gondolkodik hát sokáig.*
- Önökkel tartok!
* Egy kaland! Éppen egyhangú napjain töprengett, mikor ölébe pottyan egy ilyen lehetőség. Csak nem lehet véletlen. S valóban, úgy érzi, hogy nem kell tartania a két mágustól, barátságosak, kedvesek, s ahogy rájuk néz, úgy sem tűnnek veszélyes alakoknak. Persze, soha nem lehet tudni, de azért nem is akar mindenben rosszat látni.*
~ Mi történhetne?~
* Meg amúgy sem gyáva ő, talán már meg is tudja védeni magát, így hát kíváncsian várja, mi sül ki a dologból.*
373. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-02-25 18:12:19
Üzenet elküldve: 2015-02-25 18:12:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A Derengő fa//
*Argusnak valójában ő nem említette meg, hogy füstbe ment vízmágus ereje után a levegőt szeretné kipróbálni, de inkább nem is szól semmit, csak mosolyogva csóválja a fejét. Talán megérezte, lévén ő tényleg egy őstehetség, vagy ezt is a szimbolika következtetésével vonta le, de ez lényegében teljesen mindegy. "Ha valamit nem értesz, csak mosolyogj és bólogass!" -mondta neki egy bölcs részeg még évtizedekkel ezelőtt neki, és bár ez egy kicsit hóbortos nézőpont, ám végtére igaz is. Néha az iszákosok a legnagyobb bölcsek, Achrad lényegében ezért is hívja őket tiszteletteljesen Kocsmafilozófusok Rendjének.
Ha lejátszódott a bemutatkozás, és a tündérlány úgy dönt, velük tart akkor remélhetőleg elindulhatnak a barlangok felé. Nem éppen tűnnek egy gyilkos bandának, akik tündéreket erőszakolnak meg; egy kövérkés, bohókás és kedves mágus, meg egy aprócska öreg gnóm, akinek pergamenszerű arcán kedves mosoly ül, ám szeme kétségeket sugall. Nem egy olyan társaság, akiktől ótszkodna az emberfia...*
- Tartson velünk kedvesem! *mosolyog a tündérre* - A Derengő Fa legendáját készüljük megfejteni és egész jó úton haladunk! Quantall már vár minket. *ezt ezúttal Argusnak címezi* - Szóval jobb lenne szedni a lábainkat, mert a végén megunja a várakozást és egyedül aratja le a babérokat.
*Kuncog magában, majd kosfejes ébenfabotját a földhöz koppintva elindul a Krenkataur felé, remélvén, hogy követik őt.*
*Argusnak valójában ő nem említette meg, hogy füstbe ment vízmágus ereje után a levegőt szeretné kipróbálni, de inkább nem is szól semmit, csak mosolyogva csóválja a fejét. Talán megérezte, lévén ő tényleg egy őstehetség, vagy ezt is a szimbolika következtetésével vonta le, de ez lényegében teljesen mindegy. "Ha valamit nem értesz, csak mosolyogj és bólogass!" -mondta neki egy bölcs részeg még évtizedekkel ezelőtt neki, és bár ez egy kicsit hóbortos nézőpont, ám végtére igaz is. Néha az iszákosok a legnagyobb bölcsek, Achrad lényegében ezért is hívja őket tiszteletteljesen Kocsmafilozófusok Rendjének.
Ha lejátszódott a bemutatkozás, és a tündérlány úgy dönt, velük tart akkor remélhetőleg elindulhatnak a barlangok felé. Nem éppen tűnnek egy gyilkos bandának, akik tündéreket erőszakolnak meg; egy kövérkés, bohókás és kedves mágus, meg egy aprócska öreg gnóm, akinek pergamenszerű arcán kedves mosoly ül, ám szeme kétségeket sugall. Nem egy olyan társaság, akiktől ótszkodna az emberfia...*
- Tartson velünk kedvesem! *mosolyog a tündérre* - A Derengő Fa legendáját készüljük megfejteni és egész jó úton haladunk! Quantall már vár minket. *ezt ezúttal Argusnak címezi* - Szóval jobb lenne szedni a lábainkat, mert a végén megunja a várakozást és egyedül aratja le a babérokat.
*Kuncog magában, majd kosfejes ébenfabotját a földhöz koppintva elindul a Krenkataur felé, remélvén, hogy követik őt.*
372. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-02-24 10:30:32
Üzenet elküldve: 2015-02-24 10:30:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Ősök sírja - Brennus nyomdokaiba lépve //
*Érdeklődve néz szét odabent, na nem mintha aranyozott falfreskókra számítana egy barlang mélyén, de attól még érdekli, mások miképp helyezték örök nyugalomba őseiket. Pár pillanatra felrémlik előtte az, mikor apja először vitte őt a családi kriptába. Sötét, kicsi lányként tökéletesen misztikusnak vélt hely, szépen faragott kőkoporsókkal, ahol nagyapa meg az ő apja, nagyapja, és még régebbi felmenőik feküdtek. Akkor még úgy gondolta, majd egy nap ő is ott lesz.
A maga részéről ő csak világít a fáklyával, és esetleges veszélyekre figyel, de szerencsére minden nyugodt. Nem igazán tudja, mire számított, mit fognak itt találni, de valahogy nem erre. Kiss csalódott szájízzel indul a többiek után, de hát az élet nem egy szép mese, ezt már megszokhatta. Némi vigaszt nyújt a szép tisztás, amin kicsit el is időzik tekintete, de az igazi meglepetést a felhő megléte okozza. Mármint, erre végképp nem volt felkészülve. Mágia ide, mágia oda, ha valaki azzal traktálná, hogy felhőn szokott utazni, ott helyben sült bolondnak titulálná.*
- Ez valami vicc. *Méregeti bizalmatlanul alkalmi járművüket, de mivel más út lefelé csak a zuhanás marad, az meg meglehetősen ártalmas az egészségre, főleg ilyen magasságban, nincs más hátra, mint rálépni a pamacsra. Először csak fél lábbal nehezedik rá, biztos, ami biztos, és csak miután az nem süpped be, vagy esik át a felhőn, lép fel rá.
Miután sikeresen leérnek (félig meddig arra számított, hogy félúton eltűnik a felhő, vagy valami hasonló történik), nincs más hátra, vissza a lovakhoz, majd vissza a táborba. Hát, az is biztos, hogy nem ezzel a kalandjával fog eldicsekedni, de sebaj, az élet még hosszú, remélhetőleg, akad még bőven elég csata, amit megvívhat, kincs, amit megkereshet, vagy történet, amit kitalálhat, ha mégsem jön össze valami említésre méltó tett.*
*Érdeklődve néz szét odabent, na nem mintha aranyozott falfreskókra számítana egy barlang mélyén, de attól még érdekli, mások miképp helyezték örök nyugalomba őseiket. Pár pillanatra felrémlik előtte az, mikor apja először vitte őt a családi kriptába. Sötét, kicsi lányként tökéletesen misztikusnak vélt hely, szépen faragott kőkoporsókkal, ahol nagyapa meg az ő apja, nagyapja, és még régebbi felmenőik feküdtek. Akkor még úgy gondolta, majd egy nap ő is ott lesz.
A maga részéről ő csak világít a fáklyával, és esetleges veszélyekre figyel, de szerencsére minden nyugodt. Nem igazán tudja, mire számított, mit fognak itt találni, de valahogy nem erre. Kiss csalódott szájízzel indul a többiek után, de hát az élet nem egy szép mese, ezt már megszokhatta. Némi vigaszt nyújt a szép tisztás, amin kicsit el is időzik tekintete, de az igazi meglepetést a felhő megléte okozza. Mármint, erre végképp nem volt felkészülve. Mágia ide, mágia oda, ha valaki azzal traktálná, hogy felhőn szokott utazni, ott helyben sült bolondnak titulálná.*
- Ez valami vicc. *Méregeti bizalmatlanul alkalmi járművüket, de mivel más út lefelé csak a zuhanás marad, az meg meglehetősen ártalmas az egészségre, főleg ilyen magasságban, nincs más hátra, mint rálépni a pamacsra. Először csak fél lábbal nehezedik rá, biztos, ami biztos, és csak miután az nem süpped be, vagy esik át a felhőn, lép fel rá.
Miután sikeresen leérnek (félig meddig arra számított, hogy félúton eltűnik a felhő, vagy valami hasonló történik), nincs más hátra, vissza a lovakhoz, majd vissza a táborba. Hát, az is biztos, hogy nem ezzel a kalandjával fog eldicsekedni, de sebaj, az élet még hosszú, remélhetőleg, akad még bőven elég csata, amit megvívhat, kincs, amit megkereshet, vagy történet, amit kitalálhat, ha mégsem jön össze valami említésre méltó tett.*
371. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-02-23 11:52:43
Üzenet elküldve: 2015-02-23 11:52:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
// Ősök sírja - Brennus nyomdokaiba lépve //
*Végre célt értek, ráadásul egy darabban. Sikeresnek mondható a küldetés? Elvégre a barlangjáratokat nem tisztították meg, holott az is szerepelt a parancsban. Persze, minderről Ryrin semmit sem tud, hiszen nem közölték vele a parancsot. Ő csak Waldran Thargodar-t követte és így próbálta a legjobb teljesítményét adni, ami többé-kevésbé sikerült is. A többi legyen a vezetőjük döntése, így a felelőssége is. A terembe lépve ő is megvárja, míg a hátukat védő varázsfal újra leereszkedik, majd lecsatolja a karjáról a pajzsot és felakasztja a hátára. Nincs tovább veszély, nincs szüksége tovább arra, hogy karját tovább fárassza. Ryrint egyébként nem érdekli az ős teteme. Látott már kellő mennyiségű holtat. Sokkal jobban érdekli, hogy miként néz ki a terem belülről. A gyászhoz használt jelképek, faragványok, esetleg festmények kiválóan mesélnek a Thargodar törzs temetkezési szokásairól, így a népről magáról is.*
~Értékeket temetnek hát holtaik mellé. Tisztelik őket. Ez jó.~
*Von le következtetést, míg végül arra kénytelen rájönni, hogy túl sokat időzött a gondolatai között kalandozva, s már megindult a csapat a kijárat felé. Sietve szegődik a nyomukba, utolsóként hagyva el a sírkamrát. Ezt követően már csak egy laza felhőn lovaglás következik, ami szokatlan, de mindenképpen egyedülálló jelenség.
A lovakig az út eltart egy jó ideig. Talán fél nap is eltelik, mire újfent felülhet Dáriusra, s elindulnak vissza a táborba. Hogy mi vár ezek után a félvér lovagra? Azt csak Kagan tudja, ám döntése hamarosan megpecsételi Ryrin, Moran és Gabrien sorsát is.*
*Végre célt értek, ráadásul egy darabban. Sikeresnek mondható a küldetés? Elvégre a barlangjáratokat nem tisztították meg, holott az is szerepelt a parancsban. Persze, minderről Ryrin semmit sem tud, hiszen nem közölték vele a parancsot. Ő csak Waldran Thargodar-t követte és így próbálta a legjobb teljesítményét adni, ami többé-kevésbé sikerült is. A többi legyen a vezetőjük döntése, így a felelőssége is. A terembe lépve ő is megvárja, míg a hátukat védő varázsfal újra leereszkedik, majd lecsatolja a karjáról a pajzsot és felakasztja a hátára. Nincs tovább veszély, nincs szüksége tovább arra, hogy karját tovább fárassza. Ryrint egyébként nem érdekli az ős teteme. Látott már kellő mennyiségű holtat. Sokkal jobban érdekli, hogy miként néz ki a terem belülről. A gyászhoz használt jelképek, faragványok, esetleg festmények kiválóan mesélnek a Thargodar törzs temetkezési szokásairól, így a népről magáról is.*
~Értékeket temetnek hát holtaik mellé. Tisztelik őket. Ez jó.~
*Von le következtetést, míg végül arra kénytelen rájönni, hogy túl sokat időzött a gondolatai között kalandozva, s már megindult a csapat a kijárat felé. Sietve szegődik a nyomukba, utolsóként hagyva el a sírkamrát. Ezt követően már csak egy laza felhőn lovaglás következik, ami szokatlan, de mindenképpen egyedülálló jelenség.
A lovakig az út eltart egy jó ideig. Talán fél nap is eltelik, mire újfent felülhet Dáriusra, s elindulnak vissza a táborba. Hogy mi vár ezek után a félvér lovagra? Azt csak Kagan tudja, ám döntése hamarosan megpecsételi Ryrin, Moran és Gabrien sorsát is.*
370. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-02-22 15:03:38
Üzenet elküldve: 2015-02-22 15:03:38
ÚJ
![>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11356_1544563224_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
// Ősök sírja - Brennus nyomdokaiba lépve //
*Úgy tűnik, hogy Brennus alapos munkát végzett, mert semmi értékes ereklyét nem lát. Bár a koporsóban találnak néhány tárgyat, nem tudja, hogy vajon azok kellenek-e az unokabátyának. Nem szívesen teszi, de elrakja azokat, és csak azért nem tekinti magát sírfosztogatónak, mert a saját ősének tulajdona az, tehát Thargodar-örökség. Persze, ha a többiek akarnának a koporsóba nyúlni, akkor szúrós pillantást kapnának.
Amint végeznek, az ős megbolygatott nyugodalmát helyreállítva elsuttog pár szót a Szellemekhez és ott hagyja a koporsóban a véres nyílhegyet. Eztán lezárják azt és elindulnak a hosszú járatba, hogy kilyukadjanak a tisztáson. Elbűvölő hely, de nem időzhetnek itt sokat. Meg is találják hamar a felhőt, amire Waldran ódzkodva lép rá, de szerencsére tényleg nem zuhannak a mélybe, hanem elegánsan alászállnak.
Ezt követően visszaindulnak a lovakhoz és Waldran úgy dönt, hogy ideje hazatérniük. Majd Kagan eldönti, hogy vissza kíván-e térni a csapat beszámolójának tudtában. Viszont nekik itt most nincs több dolguk, így rögvest indulnak és tábort csak akkor vernek, amint elég messze került innen és már nyakukon - nem is, inkább fejbúbjukon - van az éjszaka.*
A hozzászólás írója (Waldran Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.22 15:04:31
*Úgy tűnik, hogy Brennus alapos munkát végzett, mert semmi értékes ereklyét nem lát. Bár a koporsóban találnak néhány tárgyat, nem tudja, hogy vajon azok kellenek-e az unokabátyának. Nem szívesen teszi, de elrakja azokat, és csak azért nem tekinti magát sírfosztogatónak, mert a saját ősének tulajdona az, tehát Thargodar-örökség. Persze, ha a többiek akarnának a koporsóba nyúlni, akkor szúrós pillantást kapnának.
Amint végeznek, az ős megbolygatott nyugodalmát helyreállítva elsuttog pár szót a Szellemekhez és ott hagyja a koporsóban a véres nyílhegyet. Eztán lezárják azt és elindulnak a hosszú járatba, hogy kilyukadjanak a tisztáson. Elbűvölő hely, de nem időzhetnek itt sokat. Meg is találják hamar a felhőt, amire Waldran ódzkodva lép rá, de szerencsére tényleg nem zuhannak a mélybe, hanem elegánsan alászállnak.
Ezt követően visszaindulnak a lovakhoz és Waldran úgy dönt, hogy ideje hazatérniük. Majd Kagan eldönti, hogy vissza kíván-e térni a csapat beszámolójának tudtában. Viszont nekik itt most nincs több dolguk, így rögvest indulnak és tábort csak akkor vernek, amint elég messze került innen és már nyakukon - nem is, inkább fejbúbjukon - van az éjszaka.*
A hozzászólás írója (Waldran Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.22 15:04:31
369. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-02-21 09:03:48
Üzenet elküldve: 2015-02-21 09:03:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Ősök sírja - Brennus nyomdokaiba lépve - Zárás //
*Az öreg alkimista és pereputtya távozása után Waldran felhajtja a saját vérével kevert bájitalt, s ahogy azt előre megjósolták, a fal felemelkedik és a kis csapat átlép a Thargarodok kriptájába.
A kolosszus, bár meglátásai mást jövendölnek, mégis harcra készen lépi át a bejárat vonalát, hátha mégis várná még őket odabent egy utolsó próbatétel, mielőtt átkutathatják a sírboltot.
A terem közepén fekszik egy kőkoporsó, benne egy tetemmel, valószínűleg valamelyik Thargodar, a hósörényű nem ismeri a családot. Napszín tekintete felméri a helyiség belső elrendezkedését, de nem nyúl semmihez. Ezt a kiváltságot meghagyja Waldrannak és Harathnak, ők ketten állnak vérrokonságban az ide eltemetett Thargodarral, nem illene, ha ő kezdené feltúrni a sírt, megbolygatva a holtak nyugalmát. Sosem volt babonás, nem hisz a szellemekben és az átkokban, de elvek is léteznek a világon. Ha valaki a Chor'Unok családi kriptájában kezdené feltúrni, kitépné a gerincét. Az Ősöket tisztelni kell.
Egy idő után, amikor már biztosan nem tapasztal veszélyforrást, leengedi fegyvereit, az ajtó is bezárul újra, onnan már nem fenyegeti őket semmi, idebent pedig látszólag biztonságban vannak. Azt első pillantásra is meg tudja állapítani, hogy a sírt valaki már átkutatta, biztosan az a Brennus nevű alak, akit az érkezésük napján filéztek ki.
Szótlan várja meg, míg Waldran végez a megmaradt dolgok összelapátolásával, megáll az egyik fal mellett, eltéve fegyvereit, csípőre tett kézzel figyel.
Bal oldalon kisebb járat nyílik, ez vezethet a kifelé a barlangból, ha már vissza nem mehetnek. Amikor vezetőjük megadja a parancsot, elsőként indul meg a balra eső járatban, kezdi feszélyezni a bezártság.
Amikor kijutna, csak pár pillanatig fürkészi a mesébe illő tájat, túl öreg már ahhoz, hogy higgyen a mesékben, de amikor a repülő felhőz meglátja, elkerekednek naparany szemei.*
- Ez komoly?
*Dörmögi az orra alatt, majd fejcsóválva lép a többiekkel a felhőre, ha nincs más parancs, hogy lejussanak végre a földre.
Nincsenek mélyreható térképészeti ismeretei, de valahogy ez az egész nem stimmel. A barlangjáratban a bejáratig nem masíroztak hosszú ideig, s bár a kriptából kivezető út pontos hosszát nem ismeri, nem tűnt valami hosszúnak. Akkor ennek a mesebeli négyszögletű kerek erdőnek közel kell esnie a Thargarodhoz. Lehet, hogy Kagannak ide kellene áthelyeznie a birodalmát. Az erdő biztos tele van koboldokkal, meg törpökkel.
Valószínűleg visszaindulnak a lovakhoz, amiket a barlang bejáratánál hagytak. A navigációt másra bízza, neki ez magas, de biztosan visszatalálnak, s ha megtették, irány haza.
Nincs egyelőre tisztában a kaland sikerességének mértékével, reméli, hogy Waldran megtalálta, amit akart és Kagan is elégedett lesz. A lényeg, hogy sikerrel jártak és túlélték. Hipp-hipp hurrá.*
*Az öreg alkimista és pereputtya távozása után Waldran felhajtja a saját vérével kevert bájitalt, s ahogy azt előre megjósolták, a fal felemelkedik és a kis csapat átlép a Thargarodok kriptájába.
A kolosszus, bár meglátásai mást jövendölnek, mégis harcra készen lépi át a bejárat vonalát, hátha mégis várná még őket odabent egy utolsó próbatétel, mielőtt átkutathatják a sírboltot.
A terem közepén fekszik egy kőkoporsó, benne egy tetemmel, valószínűleg valamelyik Thargodar, a hósörényű nem ismeri a családot. Napszín tekintete felméri a helyiség belső elrendezkedését, de nem nyúl semmihez. Ezt a kiváltságot meghagyja Waldrannak és Harathnak, ők ketten állnak vérrokonságban az ide eltemetett Thargodarral, nem illene, ha ő kezdené feltúrni a sírt, megbolygatva a holtak nyugalmát. Sosem volt babonás, nem hisz a szellemekben és az átkokban, de elvek is léteznek a világon. Ha valaki a Chor'Unok családi kriptájában kezdené feltúrni, kitépné a gerincét. Az Ősöket tisztelni kell.
Egy idő után, amikor már biztosan nem tapasztal veszélyforrást, leengedi fegyvereit, az ajtó is bezárul újra, onnan már nem fenyegeti őket semmi, idebent pedig látszólag biztonságban vannak. Azt első pillantásra is meg tudja állapítani, hogy a sírt valaki már átkutatta, biztosan az a Brennus nevű alak, akit az érkezésük napján filéztek ki.
Szótlan várja meg, míg Waldran végez a megmaradt dolgok összelapátolásával, megáll az egyik fal mellett, eltéve fegyvereit, csípőre tett kézzel figyel.
Bal oldalon kisebb járat nyílik, ez vezethet a kifelé a barlangból, ha már vissza nem mehetnek. Amikor vezetőjük megadja a parancsot, elsőként indul meg a balra eső járatban, kezdi feszélyezni a bezártság.
Amikor kijutna, csak pár pillanatig fürkészi a mesébe illő tájat, túl öreg már ahhoz, hogy higgyen a mesékben, de amikor a repülő felhőz meglátja, elkerekednek naparany szemei.*
- Ez komoly?
*Dörmögi az orra alatt, majd fejcsóválva lép a többiekkel a felhőre, ha nincs más parancs, hogy lejussanak végre a földre.
Nincsenek mélyreható térképészeti ismeretei, de valahogy ez az egész nem stimmel. A barlangjáratban a bejáratig nem masíroztak hosszú ideig, s bár a kriptából kivezető út pontos hosszát nem ismeri, nem tűnt valami hosszúnak. Akkor ennek a mesebeli négyszögletű kerek erdőnek közel kell esnie a Thargarodhoz. Lehet, hogy Kagannak ide kellene áthelyeznie a birodalmát. Az erdő biztos tele van koboldokkal, meg törpökkel.
Valószínűleg visszaindulnak a lovakhoz, amiket a barlang bejáratánál hagytak. A navigációt másra bízza, neki ez magas, de biztosan visszatalálnak, s ha megtették, irány haza.
Nincs egyelőre tisztában a kaland sikerességének mértékével, reméli, hogy Waldran megtalálta, amit akart és Kagan is elégedett lesz. A lényeg, hogy sikerrel jártak és túlélték. Hipp-hipp hurrá.*
368. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-02-20 20:06:01
Üzenet elküldve: 2015-02-20 20:06:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Derengő fa//
*Quantall tényleg nem nézne ki semmi rosszat Achrad-ból de, csak-csak felmerül benne a gyanú, hogy jól átvágták. De azért leül ott a barlang bejáratánál és nekikezd falatozni. Jobb koszthoz szokott. Igaz mikor utazgatott akkor néha koplalt de, mióta itt van a városban azóta mindig a fogadóban ette a meleg ételt.*
~Most pedig itt ülök és várom, hogy jöjjenek és találkozzunk egy fával ami állítólag itt van. De mit keresne itt? Ez egy barlang. Ez nem jó hely ahhoz, hogy a fa életben maradjon. Egy fának pedig az a célja, hogy életben maradjon. Ezért növeszt nagy gyökereket és leveleket. Ezért alkalmazkodik az időjáráshoz. Nem logikus, hogy egy barlangba legyen.~
*Quantall tényleg nem nézne ki semmi rosszat Achrad-ból de, csak-csak felmerül benne a gyanú, hogy jól átvágták. De azért leül ott a barlang bejáratánál és nekikezd falatozni. Jobb koszthoz szokott. Igaz mikor utazgatott akkor néha koplalt de, mióta itt van a városban azóta mindig a fogadóban ette a meleg ételt.*
~Most pedig itt ülök és várom, hogy jöjjenek és találkozzunk egy fával ami állítólag itt van. De mit keresne itt? Ez egy barlang. Ez nem jó hely ahhoz, hogy a fa életben maradjon. Egy fának pedig az a célja, hogy életben maradjon. Ezért növeszt nagy gyökereket és leveleket. Ezért alkalmazkodik az időjáráshoz. Nem logikus, hogy egy barlangba legyen.~
367. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-02-20 13:08:29
Üzenet elküldve: 2015-02-20 13:08:29
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Ősök sírja - Brennus nyomdokaiba lépve - Zárás //
*Szerencsére az öreg nem ütközik ellenállásba, így miután mindenki felpattant az eb hátára, szélsebesen megindulnak kifelé a barlangból. Természetesen az alkimista egyáltalán nem biztos benne, hogy nem fog ide visszatérni, hiszen egy hatalmas banda keresi, tökéletes leírással és rajzzal róla. Most is megtalálták, függetlenül attól, hogy nem tért vissza kunyhójába, hanem maradt azon a területen, ahová a felhő vitte.
Tehát a fal felemelkedik, s a társaság sikeresen átjut rajta. Hamar kezd amaz ereszkedni, míg végül újra elzárja a helyet a külvilágtól, így teljes biztonságot nyújtva a többi bandita elől. Egyelőre nem látni, hogy lenne mozgás, viszont ha a nagyobb terem felé megy valaki, akkor fel fog neki tűnni, hogy a hatalmas pókháló réteg sehol sincs - már ha addigra nem szövik be újra...
A hely kicsit romos, inkább tűnik valami kastély alsó pincéjének, mint sem egy barlangi kamrának. Jobbra lefelé vezet a lépcső, s a terem közepén fekszik az a bizonyos kőből készült koporsó, melyben az ős pihen. Brennus már összeszedte a fontosabb kincseket, mint például a kürtöt s a hajóról az iratokat. Így ha eladják a test körül pihenő ereklyéket, akkor Waldran Thargodar maximum 1000 aranyat tud kérni értük.
A sírban levő tárgyakon kívül más érték nincs a teremben, hiába kutakodnak hevesen.
Bal oldalra nyílik egy kisebb járat, s Brennus elmondásai alapján innen jutott ki ő is. Ha a társaság bemegy ide, akkor ők sem csalódhatnak, hiszen őket is az a csodás, mesebeli táj fogadhatja a színes fákkal, s a kis tavacskával. Ha tovább mennek, akkor hamar megérkezik hozzájuk az a bizonyos felhő is, melyre mind az öten ráférnek. Ha mindenki fent van, akkor megindul lefelé, s láthatják, hogyha valaki fel akarna jutni innen, akkor az nem igazán sikerülne, hiszen ahhoz vízszintesen is kellene másznia többet, illetve a szikladarabok egyáltalán nem biztonságosak - no meg azt sem lehetne tudni, hogyha valaki először innen akarna bejutni, akkor az sikerülne-e neki, ki tudja milyen mágia védi kívülről...
A felhő hamarosan megáll a föld felett egy erdőben, s ha mindenki leszállt róla, akkor az abban a pillanatban szertefoszlik, s a társaság visszatérhet hazájába, ami innen eléggé hosszú út lesz.*
*Szerencsére az öreg nem ütközik ellenállásba, így miután mindenki felpattant az eb hátára, szélsebesen megindulnak kifelé a barlangból. Természetesen az alkimista egyáltalán nem biztos benne, hogy nem fog ide visszatérni, hiszen egy hatalmas banda keresi, tökéletes leírással és rajzzal róla. Most is megtalálták, függetlenül attól, hogy nem tért vissza kunyhójába, hanem maradt azon a területen, ahová a felhő vitte.
Tehát a fal felemelkedik, s a társaság sikeresen átjut rajta. Hamar kezd amaz ereszkedni, míg végül újra elzárja a helyet a külvilágtól, így teljes biztonságot nyújtva a többi bandita elől. Egyelőre nem látni, hogy lenne mozgás, viszont ha a nagyobb terem felé megy valaki, akkor fel fog neki tűnni, hogy a hatalmas pókháló réteg sehol sincs - már ha addigra nem szövik be újra...
A hely kicsit romos, inkább tűnik valami kastély alsó pincéjének, mint sem egy barlangi kamrának. Jobbra lefelé vezet a lépcső, s a terem közepén fekszik az a bizonyos kőből készült koporsó, melyben az ős pihen. Brennus már összeszedte a fontosabb kincseket, mint például a kürtöt s a hajóról az iratokat. Így ha eladják a test körül pihenő ereklyéket, akkor Waldran Thargodar maximum 1000 aranyat tud kérni értük.
A sírban levő tárgyakon kívül más érték nincs a teremben, hiába kutakodnak hevesen.Bal oldalra nyílik egy kisebb járat, s Brennus elmondásai alapján innen jutott ki ő is. Ha a társaság bemegy ide, akkor ők sem csalódhatnak, hiszen őket is az a csodás, mesebeli táj fogadhatja a színes fákkal, s a kis tavacskával. Ha tovább mennek, akkor hamar megérkezik hozzájuk az a bizonyos felhő is, melyre mind az öten ráférnek. Ha mindenki fent van, akkor megindul lefelé, s láthatják, hogyha valaki fel akarna jutni innen, akkor az nem igazán sikerülne, hiszen ahhoz vízszintesen is kellene másznia többet, illetve a szikladarabok egyáltalán nem biztonságosak - no meg azt sem lehetne tudni, hogyha valaki először innen akarna bejutni, akkor az sikerülne-e neki, ki tudja milyen mágia védi kívülről...
A felhő hamarosan megáll a föld felett egy erdőben, s ha mindenki leszállt róla, akkor az abban a pillanatban szertefoszlik, s a társaság visszatérhet hazájába, ami innen eléggé hosszú út lesz.*
366. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-02-20 10:24:37
Üzenet elküldve: 2015-02-20 10:24:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Ősök sírja - Brennus nyomdokaiba lépve //
*Hát ez is sikerül, mármint, túljutni a pókokon. Ahogy gondolta, a tűz csak ért ellenük valamit, a megkettőzött lángolás pedig elég hatásos volt ahhoz, hogy immár gond nélkül átverekedje magát vezérükhöz. Az iménti kis incidensre hamarosan már csak a csípésekből maradt égető érzés emlékeztet, azt meg lerázza magáról. Kellemetlennek kellemetlen, de nem halálos, nem hátráltatja a mozgását, és olyan jeleket sem érez, ami méregre utalna. A pengéjén lobogó lángot nem oltja el, ha elfogy az éghető háló, majd kialszik magától, addig is biztos ami biztos alapon elveszi a további nyolclábúak kedvét a közeledéstől.
Hamarosan visszatér közéjük Ryrin a kiszabadított foglyokkal, ám figyelme most inkább az előttük és útjukat álló falon függ. Már megint, mágia, ezúttal bájitallal és vérrel. Amennyit közeledett afelé, hogy mégis csak hasznos lehet a varázslás, most annyit távolodik is tőle. Persze, nem kérnek lehetetlent a Thargodartól, de attól még gusztustalan, és az ég tudja, milyen esetleges mellékhatásokról nem szól a fáma.
Egyetért azzal a nézettel, hogy inkább előre, elvégre emiatt a sírkamra miatt jöttek, a barlangok feltérképezése ráér később is. Előbb tudják le azt, amiért jöttek, ami a feladatuk. Úgy fest, ebből nem is lesz vita a kis csapatban. És ideje búcsút venni kiszabadított foglyaiktól, az öregtől és az óriás ebtől. A másik kompániát nem félti, legalábbis nem annyira, miután látta a méretes kutyuska mire képes. Aprót biccent nekik, mikor elindulnak, ő nem fogja tartóztatni őket.
Sok veszélyre már nem számít, elvégre ha működik a mágia, csak a leszármazottak léphetnek be, nekik pedig csak nem hagytak itt annyi gyilkos meglepetést, legfeljebb egy-két csapda, de azzal meg úgyse tud mit kezdeni, azon kívül, hogy remélhetőleg nem sétál bele. Akárhogy is legyen, amint emelkedik a fal, belép a többiekkel a kamrába. Odabent amennyire a tér engedi, a magasba emeli a fáklyát, hogy minél nagyobb területet világítson be vele.*
*Hát ez is sikerül, mármint, túljutni a pókokon. Ahogy gondolta, a tűz csak ért ellenük valamit, a megkettőzött lángolás pedig elég hatásos volt ahhoz, hogy immár gond nélkül átverekedje magát vezérükhöz. Az iménti kis incidensre hamarosan már csak a csípésekből maradt égető érzés emlékeztet, azt meg lerázza magáról. Kellemetlennek kellemetlen, de nem halálos, nem hátráltatja a mozgását, és olyan jeleket sem érez, ami méregre utalna. A pengéjén lobogó lángot nem oltja el, ha elfogy az éghető háló, majd kialszik magától, addig is biztos ami biztos alapon elveszi a további nyolclábúak kedvét a közeledéstől.
Hamarosan visszatér közéjük Ryrin a kiszabadított foglyokkal, ám figyelme most inkább az előttük és útjukat álló falon függ. Már megint, mágia, ezúttal bájitallal és vérrel. Amennyit közeledett afelé, hogy mégis csak hasznos lehet a varázslás, most annyit távolodik is tőle. Persze, nem kérnek lehetetlent a Thargodartól, de attól még gusztustalan, és az ég tudja, milyen esetleges mellékhatásokról nem szól a fáma.
Egyetért azzal a nézettel, hogy inkább előre, elvégre emiatt a sírkamra miatt jöttek, a barlangok feltérképezése ráér később is. Előbb tudják le azt, amiért jöttek, ami a feladatuk. Úgy fest, ebből nem is lesz vita a kis csapatban. És ideje búcsút venni kiszabadított foglyaiktól, az öregtől és az óriás ebtől. A másik kompániát nem félti, legalábbis nem annyira, miután látta a méretes kutyuska mire képes. Aprót biccent nekik, mikor elindulnak, ő nem fogja tartóztatni őket.
Sok veszélyre már nem számít, elvégre ha működik a mágia, csak a leszármazottak léphetnek be, nekik pedig csak nem hagytak itt annyi gyilkos meglepetést, legfeljebb egy-két csapda, de azzal meg úgyse tud mit kezdeni, azon kívül, hogy remélhetőleg nem sétál bele. Akárhogy is legyen, amint emelkedik a fal, belép a többiekkel a kamrába. Odabent amennyire a tér engedi, a magasba emeli a fáklyát, hogy minél nagyobb területet világítson be vele.*
365. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-02-20 10:02:07
Üzenet elküldve: 2015-02-20 10:02:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
// Ősök sírja - Brennus nyomdokaiba lépve //
*Egy kissé kétkedve hallgatja a felolvasott sorokat és az öreg magyarázatát, de aztán megvonja a vállát. Elég furcsa dolgot tapasztalt az elmúlt pár óra alatt. Biztos nagyon látványos lenne, ha a nyúzókése metszene nyílást tenyerének húsába, de inkább más módját válaszolja a véráldozásnak. Ha megszúrja ujjbegyét a nyílvessző, az is épp elegendő pár csepp vér fakasztására. Ekképp is fog tenni, így pedig továbbra is lövőképes marad.*
- Köszönöm a segítséged. *Bólint az öregnek, amint elkészítette a bájitalt.*
- Javasolnám, hogy maradjatok, nehogy újra foglyul ejtsenek. *Folytatja, az öregnek lehet némi tapasztalata a dologban, és Waldran kétli, hogy a lány sokáig érintetlen marad, ha szökésen kapják. Viszont a kutya mintha barátságtalanul kezdene viselkedni, ezért Waldran nem firtatja a dolgot.*
- Ám ha távoznátok, azt is megértem. *Zárja ekképpen beszélgetésüket és vet még egy pillantást a lányra. Mintegy búcsúképpen, elköszönve a remélt váltságdíjtól - helyesebben hálapénztől - vagy egyéb, kigondolt, de meg nem valósult dolgoktól. Ki tudja, lehet, hogy meggondolja magát.*
- Bemegyünk. *Válaszolja Gabrien kérdésére avagy mondandójára, aztán felhörpinti a bájitalt. Amint felemelkedett a fal, mögé lép és int a többieknek, hogy amilyen gyorsan csak lehet, kövessék. Ha leereszkedik a fal, nem kell többé a hátuk mögé pislogniuk.*
- Lássuk csak... *Sóhajt, hisz végre elértek céljukhoz. Egyik ősének sírkamrájához juthatnak és ha Brennus szavai igazak, akkor rég elfeledett ereklyék rejtőznek itt. Egyelőre nem nyúl semmihez, a tekintete próbálja feltérképezni, hogy mi látnivaló akad itten.*
*Egy kissé kétkedve hallgatja a felolvasott sorokat és az öreg magyarázatát, de aztán megvonja a vállát. Elég furcsa dolgot tapasztalt az elmúlt pár óra alatt. Biztos nagyon látványos lenne, ha a nyúzókése metszene nyílást tenyerének húsába, de inkább más módját válaszolja a véráldozásnak. Ha megszúrja ujjbegyét a nyílvessző, az is épp elegendő pár csepp vér fakasztására. Ekképp is fog tenni, így pedig továbbra is lövőképes marad.*
- Köszönöm a segítséged. *Bólint az öregnek, amint elkészítette a bájitalt.*
- Javasolnám, hogy maradjatok, nehogy újra foglyul ejtsenek. *Folytatja, az öregnek lehet némi tapasztalata a dologban, és Waldran kétli, hogy a lány sokáig érintetlen marad, ha szökésen kapják. Viszont a kutya mintha barátságtalanul kezdene viselkedni, ezért Waldran nem firtatja a dolgot.*
- Ám ha távoznátok, azt is megértem. *Zárja ekképpen beszélgetésüket és vet még egy pillantást a lányra. Mintegy búcsúképpen, elköszönve a remélt váltságdíjtól - helyesebben hálapénztől - vagy egyéb, kigondolt, de meg nem valósult dolgoktól. Ki tudja, lehet, hogy meggondolja magát.*
- Bemegyünk. *Válaszolja Gabrien kérdésére avagy mondandójára, aztán felhörpinti a bájitalt. Amint felemelkedett a fal, mögé lép és int a többieknek, hogy amilyen gyorsan csak lehet, kövessék. Ha leereszkedik a fal, nem kell többé a hátuk mögé pislogniuk.*
- Lássuk csak... *Sóhajt, hisz végre elértek céljukhoz. Egyik ősének sírkamrájához juthatnak és ha Brennus szavai igazak, akkor rég elfeledett ereklyék rejtőznek itt. Egyelőre nem nyúl semmihez, a tekintete próbálja feltérképezni, hogy mi látnivaló akad itten.*
364. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-02-20 08:59:38
Üzenet elküldve: 2015-02-20 08:59:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Ősök sírja - Brennus nyomdokaiba lépve //
*Sistergős Mennykő is visszatér a két elkóborolt báránykával, így teljes lesz a csapat és végre az öreg alkimista segítségével arra is fény derül, miféle barbár praktikával lehet bejutni a Thargarodok féltve őrzött kriptájába, vagy akármijébe.
A hósörényű feszült figyelemmel őrzi a barlang járatát, mely eddig vezetett, de fél füllel, azért figyel a beszélgetésre Waldran és az öreg, kutyaháton kutyagoló alkimista szavaira.
A történet egyszerű, Waldran vérét a bájitalba kell keverni, amit aztán a fickónak meg kell innia. Sose kedvelte a varázslatokat, az ilyen kuruzslásokat meg még inkább kevésbé. Vérrel kevert bájitalt inni? Undorító.
Ha megitta a löttyöt, a fal felemelkedik, és szabaddá válik az út az ereklyékhez. A kolosszus nem hiszi, hogy odabent már ellenállásba ütköznének, hisz valószínűleg a Thargarod ősök nem zártak be valami bestiát a kriptába, hogy az ereklyékért érkező utódaikra támadjon. Ha mégis, kénytelenek lesznek levágni. Bentről pedig már nem lehet kinyitni a bejáratot, ha egyszer az bezárult. Tiszta ügy.*
- Menjünk. A banditák nem tudnak követni odabent.
*Mondja el véleményét hátrafordulva, leengedve fegyvereit.*
- Gondolom, nem akarod bevinni őket, hadd menjenek, a blöki majd vigyáz rájuk.
*Int a szerencsétlen kiszabadítottak felé. Így is eleget szenvedtek, ne tegyék ki további megpróbáltatásoknak őket. A szuper-eb majd gondjukat viseli. Hisz annak se fegyver, se pók nem tudott ártani.*
- Vigyük az ereklyéket, vagy bármi is legyen odabent, a barlangokat meg majd máskor kipucoljuk.
*Int buzogányával a bejáratként szolgáló barlangfal felé. Személy szerint ez a véleménye és nem bánná, ha végre kijutnának innen. Egy páncélos nem a föld alá való, szűk járatokba. Ha mindenképp a föld alá kell kerülnie, akkor azt karddal a kezében, egy asszony combjaival a nyaka körül és a győzelem mámorával az ajkán akarja tenni...*
*Sistergős Mennykő is visszatér a két elkóborolt báránykával, így teljes lesz a csapat és végre az öreg alkimista segítségével arra is fény derül, miféle barbár praktikával lehet bejutni a Thargarodok féltve őrzött kriptájába, vagy akármijébe.
A hósörényű feszült figyelemmel őrzi a barlang járatát, mely eddig vezetett, de fél füllel, azért figyel a beszélgetésre Waldran és az öreg, kutyaháton kutyagoló alkimista szavaira.
A történet egyszerű, Waldran vérét a bájitalba kell keverni, amit aztán a fickónak meg kell innia. Sose kedvelte a varázslatokat, az ilyen kuruzslásokat meg még inkább kevésbé. Vérrel kevert bájitalt inni? Undorító.
Ha megitta a löttyöt, a fal felemelkedik, és szabaddá válik az út az ereklyékhez. A kolosszus nem hiszi, hogy odabent már ellenállásba ütköznének, hisz valószínűleg a Thargarod ősök nem zártak be valami bestiát a kriptába, hogy az ereklyékért érkező utódaikra támadjon. Ha mégis, kénytelenek lesznek levágni. Bentről pedig már nem lehet kinyitni a bejáratot, ha egyszer az bezárult. Tiszta ügy.*
- Menjünk. A banditák nem tudnak követni odabent.
*Mondja el véleményét hátrafordulva, leengedve fegyvereit.*
- Gondolom, nem akarod bevinni őket, hadd menjenek, a blöki majd vigyáz rájuk.
*Int a szerencsétlen kiszabadítottak felé. Így is eleget szenvedtek, ne tegyék ki további megpróbáltatásoknak őket. A szuper-eb majd gondjukat viseli. Hisz annak se fegyver, se pók nem tudott ártani.*
- Vigyük az ereklyéket, vagy bármi is legyen odabent, a barlangokat meg majd máskor kipucoljuk.
*Int buzogányával a bejáratként szolgáló barlangfal felé. Személy szerint ez a véleménye és nem bánná, ha végre kijutnának innen. Egy páncélos nem a föld alá való, szűk járatokba. Ha mindenképp a föld alá kell kerülnie, akkor azt karddal a kezében, egy asszony combjaival a nyaka körül és a győzelem mámorával az ajkán akarja tenni...*
363. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-02-19 19:11:33
Üzenet elküldve: 2015-02-19 19:11:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
// Ősök sírja - Brennus nyomdokaiba lépve //
-Utálom a pókokat!
*Ül a lovag a terem szélén, miközben a két ártatlanra szegezi a tekintetét. Szíve hevesen ver, nem szokott hozzá a nála kisebb ellenfelek eme pusztító mennyiségéhez. A csípések helye fáj, ég, de ennek ellenére a vérébe áramló adrenalin elnyomja az érzést. Néhány percbe beletelik, míg gondolatai kitisztulnak, szívverése lelassul.*
~A jó lovag arról ismerszik meg, hogy bátor! Félek a pókoktól, de ezt bevallani nem szégyen.~
*Tápászkodik fel a földről, majd elindul a barlangból kifelé.*
~Ennek ellenére mégis be kell mennem a barlangba, ám immár számítok a kis dögökre!~
*A két kiszabadított foglyot a lovakhoz vezeti, majd némi kenyeret és húst nyom mindkettőjük kezébe.*
-Annyi időtök van, míg beérünk ismét a pókveremig. Egyetek gyorsan!
*Egy fáklya van a nyeregtáskában, de tudomása szerint a többiek is hoztak magukkal. Ha így van, akkor egyet meggyújt, majd a másik kezében két darabot fog meg és a foglyokat maga előtt terelgetve indul el ismét a halál torkába.*
-A társainknak szükségük van ránk! Visszamegyünk.
*Csakugyan jobb volna, ha egy gigászi méretű pók volna, mint ennyi kicsi. A nagyot legalább nem lehetetlen eltalálni a karddal és a mozgása is kiszámíthatóbb, nem kell annyifelé figyelni. Mikor újra a járat szájához érnek, meggyújtsa a másik két fáklyát is, majd az egyiket a lánynak, a másikat pedig az ifjúnak adja.*
-A pókcsípést túléltük, tehát nem halálosak. Ennek ellenére kellemetlen, így azt javaslom, hogy ne álljatok meg. A fáklyák távol tartják őket, ti pedig fussatok egészen addig, míg a társainkat meg nem látjuk. Ott leszek mögöttetek.
*Löki be a pókháló közé a fiút, majd utána a nőt is. Végül ő is futásnak ered úgy, ahogy mondta, szorosan a nyomukban. Ahogy annak lennie kell, legyőzi félelmét, s újfent tanúbizonyságot tesz bátorságáról. Néha erősebb bizonyosság ez, mint a csatatéren szerzett dicsőséges győzelem. A barlangban lévők körülbelül egy fertályóra elteltével hallhatják az erősen csattogó páncél hangját, ahogy a lovag közeledik. Ennyi idő éppen elegendő lett volna arra, hogy az öregember felvilágosítsa a társaságot a részletekről. Nem tette, megvárta hát a lovagot is. Az érkezés pillanatában inkább nem szólal meg, csupán elnézést kérően pillant Waldranra, majd a kutyán üldögélőre is. Kíváncsian hallgatja a bejutás lehetőségét, és minden apró részletet rögzít elméjében, nehogy később kérdezősködni kelljen neki. Most egy ideig nem szólalna meg, ha nem muszáj. Ha Waldran belép a sírkamrába, ő biztosan követni fogja.*
-Utálom a pókokat!
*Ül a lovag a terem szélén, miközben a két ártatlanra szegezi a tekintetét. Szíve hevesen ver, nem szokott hozzá a nála kisebb ellenfelek eme pusztító mennyiségéhez. A csípések helye fáj, ég, de ennek ellenére a vérébe áramló adrenalin elnyomja az érzést. Néhány percbe beletelik, míg gondolatai kitisztulnak, szívverése lelassul.*
~A jó lovag arról ismerszik meg, hogy bátor! Félek a pókoktól, de ezt bevallani nem szégyen.~
*Tápászkodik fel a földről, majd elindul a barlangból kifelé.*
~Ennek ellenére mégis be kell mennem a barlangba, ám immár számítok a kis dögökre!~
*A két kiszabadított foglyot a lovakhoz vezeti, majd némi kenyeret és húst nyom mindkettőjük kezébe.*
-Annyi időtök van, míg beérünk ismét a pókveremig. Egyetek gyorsan!
*Egy fáklya van a nyeregtáskában, de tudomása szerint a többiek is hoztak magukkal. Ha így van, akkor egyet meggyújt, majd a másik kezében két darabot fog meg és a foglyokat maga előtt terelgetve indul el ismét a halál torkába.*
-A társainknak szükségük van ránk! Visszamegyünk.
*Csakugyan jobb volna, ha egy gigászi méretű pók volna, mint ennyi kicsi. A nagyot legalább nem lehetetlen eltalálni a karddal és a mozgása is kiszámíthatóbb, nem kell annyifelé figyelni. Mikor újra a járat szájához érnek, meggyújtsa a másik két fáklyát is, majd az egyiket a lánynak, a másikat pedig az ifjúnak adja.*
-A pókcsípést túléltük, tehát nem halálosak. Ennek ellenére kellemetlen, így azt javaslom, hogy ne álljatok meg. A fáklyák távol tartják őket, ti pedig fussatok egészen addig, míg a társainkat meg nem látjuk. Ott leszek mögöttetek.
*Löki be a pókháló közé a fiút, majd utána a nőt is. Végül ő is futásnak ered úgy, ahogy mondta, szorosan a nyomukban. Ahogy annak lennie kell, legyőzi félelmét, s újfent tanúbizonyságot tesz bátorságáról. Néha erősebb bizonyosság ez, mint a csatatéren szerzett dicsőséges győzelem. A barlangban lévők körülbelül egy fertályóra elteltével hallhatják az erősen csattogó páncél hangját, ahogy a lovag közeledik. Ennyi idő éppen elegendő lett volna arra, hogy az öregember felvilágosítsa a társaságot a részletekről. Nem tette, megvárta hát a lovagot is. Az érkezés pillanatában inkább nem szólal meg, csupán elnézést kérően pillant Waldranra, majd a kutyán üldögélőre is. Kíváncsian hallgatja a bejutás lehetőségét, és minden apró részletet rögzít elméjében, nehogy később kérdezősködni kelljen neki. Most egy ideig nem szólalna meg, ha nem muszáj. Ha Waldran belép a sírkamrába, ő biztosan követni fogja.*
362. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-02-18 21:10:47
Üzenet elküldve: 2015-02-18 21:10:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Ősök sírja - Brennus nyomdokaiba lépve //
*Szerencsére nem mutáns vérpókokról van szó, csupán kicsit nagyranőtt barlangi dögökről, így amelyiket erősen a földhöz vágják, rátaposnak, esetleg lecsapják, az már nem fog felkelni onnan, maximum egy kis ideig vergődik erőtlenül, aztán kileheli az életét. Bár gyorsnak mondhatók, mégsem olyanok, amikhez hozzányúlni sem lehet, így bár történik több rossz próbálkozás, rossz helyre ütés, esetleg félretaposás, viszont a legtöbb esetben sikerrel jár a társaság. Waldran íja közt például átugrik a kis dög, viszont mikor lesöpri, amaz pár másikkal együtt a földre hull, így a Thargodar hamar össze tudja őket taposni. Gabrien esetében a lény erősen rákapaszkodik a pajzsra, s mielőtt még tovább mehetne, hamar a falra kenődik, a többihez hasonlóan, melyek a földön loccsannak szét. Moranshe észreveheti, hogy a lány s a gyermek nem éppen eredményes a fáklyával, hiszen nem valami gyorsak vele, így a nyolclábúak hamar kikerülik, ezért hát mikor a hölgyemény elkéri a fáklyát, a lány kicsit megnyújtja a kezét, majd egy erős lendítéssel átdobja a társaság felett, nagyobb fényességet hozva egy pillanatra, s ez a mozdulat egy picit megijeszti a dögöket, de egyelőre nem igazán hátrálnak. Az is feltűnhet neki, hogy bár a pókok nem rohannak el sikítva a lángoktól, azért megtorpannak, mikor a közelükbe kerül. Az pedig amellett, hogy remek ötlet meggyújtani a kardon lengő hálót, ami nem mellesleg szépen felgyullad, még jól is néz ki! Így a hölgyemény úgy tűnik, mintha valami hatalmas tűzmágus lenne, s ez a cselekedete már több lényt riaszt vissza. Ryrin pedig élő példa arra, hogy egy remek harcos életében egyáltalán nem szégyen, ha egy harc során mágiát is bevet, hiszen mikor az a bizonyos mozdulat megtörténik, a pókok egy része, mely a férfi körül mozgott, hamar a földre kerül, hiszen súlyuk nagyon alacsony, így a varázslat is remekül sikerül. Főleg azért, mert ezzel a mellé kerülő lányról s fiúról is leröppennek a dögök, majd amazok készségesen követik a férfit, át Harath mellett, kinek nem igazán sikerült megállítania Ryrint, hiszen a férfi egyszerűbben jön ki a támadások elől hátrafelé, mint hogy előre vágja át magát a többiek mellett. Odakint még összetapossák azt a párat, mely követte őket, vagy mely épp a varázslat után bújt elő a résekből. Most illő lenne, ha egy "köszönöm" elhagyná a szájukat, ám jelenleg a rémület beléjük fojtja a szót, így Ryrin csupán az aggódó pillantásukból szűrheti le a mélységes hálát. Persze, ekkora már a társaság többi része a falnál van - ha Harath visszament a férfiért, akkor az ő kivételével -, így csak Ryrinen áll, hogy a nagyobb teremből figyel, avagy utánuk megy. A két fogoly innentől őt követi, kivéve ha erőszakkal nem akarják elrángatni őket mellőle.
A kis harc után bár még vannak pókok a járatban, ám amazok már jóval félénkebbek, illetve többen visszahúzódnak a résekbe. Úgy tűnik, hogy nem számítottak ennyi ellenállásra, így a következőben már nem fogja egy sereg lerohanni a társaságot. Ellenben a csípések után eléggé égető, fájó érzés marad, de ez az idő elteltével szerencsére enyhül, s Gabriennek például már fel sem tűnhet az enyhe zsibbadás az arcán, mely a csípésekkel együtt szép lassan végleg eltűnik, így nem marad szerencsére maradandó hatása.
Tehát... Páran a falnál, páran odakint vannak, de az öreg akkor válaszol Waldran kérdésére, ha Ryrin és a többi is megérkezett. Érthetően nem akar embereket hagyni ő sem maga mögött, szóval a férfi a foglyokkal vagy magától jön, vagy a többieknek kell visszahívni. Ha ez megtörténik, akkor az alkimista kicsit nagyobb erőt mutatva megemeli a fejét az eb hátán.*
- Igen, Fiam, én voltam, aki kisegítette innen az óriást, pontosan erre.
*Mutat a fal felé, persze nem ér hozzá, hiszen ha Brennus mesélte, akkor igen csúnya ütés érheti azt, aki egy az egyben például beletenyerel, aki meg át akar menni, annak teljesen biztosan annyi, hiába a vastag páncél. Ez a fal emberbiztos, csak azzal a bizonyos trükkel léphetnek át rajta, ami a falra van vésve.*
- A családod remekül levédte a sírt, így csak egy tiszta vérű képes feltárni a falat egy bájital segítségével. *biccent a lötty felé* Ezt általában lezárásokhoz használják, melyet vérrel pecsételnek. Ebbe kell a saját véred keverned, s meginnod. Ekkor a fal egy kis időre felemelkedik. De vigyázz! *emeli fel intően az ujját* Ahogy a fal felment, úgy szép lassan le fog ereszkedni, így sietni kell. Aki kint marad, az már nem fog tudni bejönni, hiszen belülről nem lehet kinyitni. De onnan ki lehet jutni, eléggé messzire viszont innen.
*Tehát Waldran egymaga, vagy a társaság véleményének a kikérésével eldöntheti, hogy mit tesz. Bemennek-e sírhoz s kutakodnak egy kicsit itt, vagy felfedezik a barlang többi részét is. Ha úgy döntenek, hogy mennek a sírhoz, akkor miután Waldran megitta a véres löttyöt, s hozzáért a falhoz, amaz eltűnik odafönt, viszont ebben a pillanatban lassan ereszkedni is kezd, de természetesen lesz ideje mindenkinek átmenni rajta - már ha nem lassultak le ez idő alatt egy csiga szintjére. Ha úgy döntenek, hogy inkább a barlang többi részébe mennek, akkor ez esetben az öreg megköszöni a segítséget, majd felül az eb hátán, maga elé invitálja a lányt s a fiút - akiket ha maradásra akarnak bírni, akkor a kutya erősen morogni kezd, jelezve, hogy nem hagyják itt szegényeket több veszélynek kitéve -, majd megindulnak kifelé a barlangból.
A kérdések elől persze nem rohannak el, így ha még akarnak beszélni az öreggel, az készségesen fog válaszolni*
*Szerencsére nem mutáns vérpókokról van szó, csupán kicsit nagyranőtt barlangi dögökről, így amelyiket erősen a földhöz vágják, rátaposnak, esetleg lecsapják, az már nem fog felkelni onnan, maximum egy kis ideig vergődik erőtlenül, aztán kileheli az életét. Bár gyorsnak mondhatók, mégsem olyanok, amikhez hozzányúlni sem lehet, így bár történik több rossz próbálkozás, rossz helyre ütés, esetleg félretaposás, viszont a legtöbb esetben sikerrel jár a társaság. Waldran íja közt például átugrik a kis dög, viszont mikor lesöpri, amaz pár másikkal együtt a földre hull, így a Thargodar hamar össze tudja őket taposni. Gabrien esetében a lény erősen rákapaszkodik a pajzsra, s mielőtt még tovább mehetne, hamar a falra kenődik, a többihez hasonlóan, melyek a földön loccsannak szét. Moranshe észreveheti, hogy a lány s a gyermek nem éppen eredményes a fáklyával, hiszen nem valami gyorsak vele, így a nyolclábúak hamar kikerülik, ezért hát mikor a hölgyemény elkéri a fáklyát, a lány kicsit megnyújtja a kezét, majd egy erős lendítéssel átdobja a társaság felett, nagyobb fényességet hozva egy pillanatra, s ez a mozdulat egy picit megijeszti a dögöket, de egyelőre nem igazán hátrálnak. Az is feltűnhet neki, hogy bár a pókok nem rohannak el sikítva a lángoktól, azért megtorpannak, mikor a közelükbe kerül. Az pedig amellett, hogy remek ötlet meggyújtani a kardon lengő hálót, ami nem mellesleg szépen felgyullad, még jól is néz ki! Így a hölgyemény úgy tűnik, mintha valami hatalmas tűzmágus lenne, s ez a cselekedete már több lényt riaszt vissza. Ryrin pedig élő példa arra, hogy egy remek harcos életében egyáltalán nem szégyen, ha egy harc során mágiát is bevet, hiszen mikor az a bizonyos mozdulat megtörténik, a pókok egy része, mely a férfi körül mozgott, hamar a földre kerül, hiszen súlyuk nagyon alacsony, így a varázslat is remekül sikerül. Főleg azért, mert ezzel a mellé kerülő lányról s fiúról is leröppennek a dögök, majd amazok készségesen követik a férfit, át Harath mellett, kinek nem igazán sikerült megállítania Ryrint, hiszen a férfi egyszerűbben jön ki a támadások elől hátrafelé, mint hogy előre vágja át magát a többiek mellett. Odakint még összetapossák azt a párat, mely követte őket, vagy mely épp a varázslat után bújt elő a résekből. Most illő lenne, ha egy "köszönöm" elhagyná a szájukat, ám jelenleg a rémület beléjük fojtja a szót, így Ryrin csupán az aggódó pillantásukból szűrheti le a mélységes hálát. Persze, ekkora már a társaság többi része a falnál van - ha Harath visszament a férfiért, akkor az ő kivételével -, így csak Ryrinen áll, hogy a nagyobb teremből figyel, avagy utánuk megy. A két fogoly innentől őt követi, kivéve ha erőszakkal nem akarják elrángatni őket mellőle.
A kis harc után bár még vannak pókok a járatban, ám amazok már jóval félénkebbek, illetve többen visszahúzódnak a résekbe. Úgy tűnik, hogy nem számítottak ennyi ellenállásra, így a következőben már nem fogja egy sereg lerohanni a társaságot. Ellenben a csípések után eléggé égető, fájó érzés marad, de ez az idő elteltével szerencsére enyhül, s Gabriennek például már fel sem tűnhet az enyhe zsibbadás az arcán, mely a csípésekkel együtt szép lassan végleg eltűnik, így nem marad szerencsére maradandó hatása.
Tehát... Páran a falnál, páran odakint vannak, de az öreg akkor válaszol Waldran kérdésére, ha Ryrin és a többi is megérkezett. Érthetően nem akar embereket hagyni ő sem maga mögött, szóval a férfi a foglyokkal vagy magától jön, vagy a többieknek kell visszahívni. Ha ez megtörténik, akkor az alkimista kicsit nagyobb erőt mutatva megemeli a fejét az eb hátán.*
- Igen, Fiam, én voltam, aki kisegítette innen az óriást, pontosan erre.
*Mutat a fal felé, persze nem ér hozzá, hiszen ha Brennus mesélte, akkor igen csúnya ütés érheti azt, aki egy az egyben például beletenyerel, aki meg át akar menni, annak teljesen biztosan annyi, hiába a vastag páncél. Ez a fal emberbiztos, csak azzal a bizonyos trükkel léphetnek át rajta, ami a falra van vésve.*
- A családod remekül levédte a sírt, így csak egy tiszta vérű képes feltárni a falat egy bájital segítségével. *biccent a lötty felé* Ezt általában lezárásokhoz használják, melyet vérrel pecsételnek. Ebbe kell a saját véred keverned, s meginnod. Ekkor a fal egy kis időre felemelkedik. De vigyázz! *emeli fel intően az ujját* Ahogy a fal felment, úgy szép lassan le fog ereszkedni, így sietni kell. Aki kint marad, az már nem fog tudni bejönni, hiszen belülről nem lehet kinyitni. De onnan ki lehet jutni, eléggé messzire viszont innen.
*Tehát Waldran egymaga, vagy a társaság véleményének a kikérésével eldöntheti, hogy mit tesz. Bemennek-e sírhoz s kutakodnak egy kicsit itt, vagy felfedezik a barlang többi részét is. Ha úgy döntenek, hogy mennek a sírhoz, akkor miután Waldran megitta a véres löttyöt, s hozzáért a falhoz, amaz eltűnik odafönt, viszont ebben a pillanatban lassan ereszkedni is kezd, de természetesen lesz ideje mindenkinek átmenni rajta - már ha nem lassultak le ez idő alatt egy csiga szintjére. Ha úgy döntenek, hogy inkább a barlang többi részébe mennek, akkor ez esetben az öreg megköszöni a segítséget, majd felül az eb hátán, maga elé invitálja a lányt s a fiút - akiket ha maradásra akarnak bírni, akkor a kutya erősen morogni kezd, jelezve, hogy nem hagyják itt szegényeket több veszélynek kitéve -, majd megindulnak kifelé a barlangból.
A kérdések elől persze nem rohannak el, így ha még akarnak beszélni az öreggel, az készségesen fog válaszolni*
361. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-02-18 19:42:55
Üzenet elküldve: 2015-02-18 19:42:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
// Ősök sírja - Brennus nyomdokaiba lépve //
*Alig valamicske használhatót lel csupán a banditák hátrahagyta cuccok között. Az érkező lovag-hölgy és kutyája persze mókás némileg, hát még az előző válasza. Kurtán elmosolyodik, de keze és szeme nem áll meg, tovább kutat és a mérgezettnek vélt nyilacskákat óvatosan bebugyolálja, vagy ha volt tegezük, hát abban teszi el őket. Bentre ő nem megy, nem jut, máris jönnek ki onnét a társak. Ellenben a járatban hátvédként szolgál, így a bal járatba lőtt vessző után a lovagok által megtisztított jobb oldaliba sorjáz. Utolsóként leginkább. Már a sűrűn szőtt pókháló láttán előkap egy fáklyát sajátjai közül, hacsak nem jutott hozzá a korábban átkutatott teremben egyhez. És a lányéról vagy bárhonnét, de bizony meggyújtja, hogy azzal zárja a sort.
Éles félvér füle hamar meghallja a motozást, de a középütt, előtte haladó eb viselkedése is intő jel. Így mondhatni felkészül a hangok gazdáira, hiszen Brennus elbeszéléséből már sejti kik lehetnek. Így a fáklyával kíván védekezni, hiszen a mélységben élő lények többsége (de a vadak többsége is) fél a tűztől. Fényétől, melegétől, füstjétől, egyre megy.
Szó, mi szó, elég kalamajkát okoznak a nyolclábúak. Még szerencse, hogy ő a leghátsó, így van ideje felkészülni, avagy reagálni. Nyilván az elsőket éri a leginkább a támadás. De aztán szél süvít végig a járaton, és a hős lovag kiáltására bizony már a pókok támadásait mellőzve, inkább a megkergült lovagot próbálja maradásra bírni. Vagy, ahogy hallja Waldran hangját, s ahogy maga is tenné, úgy visszafordítani, és előre. A kiszabadított foglyaikat biza amúgy sem engedné kicincálni. Így taszajtva, de akár felképelve is, de minden tőle telhetőt megtesz ennek érdekében. Ha sikerrel jár, úgy nyomukban, őket hajtva tereli a többieket a célhoz. Ha nem bír velük, úgy egymaga tör át a remélhetőleg megritkuló pókhordákon, hogy aztán odabent már elképedve bámulja korábbi látomásának, és Brennus meséjének színhelyét. Hallgatja Gabrien felolvasását, összegzését, de alig bír betelni a látvánnyal. Mindazonáltal a kötelesség az első, így hátat fordít, és íjával fedezi a járatot a kolosszus mellett.*
*Alig valamicske használhatót lel csupán a banditák hátrahagyta cuccok között. Az érkező lovag-hölgy és kutyája persze mókás némileg, hát még az előző válasza. Kurtán elmosolyodik, de keze és szeme nem áll meg, tovább kutat és a mérgezettnek vélt nyilacskákat óvatosan bebugyolálja, vagy ha volt tegezük, hát abban teszi el őket. Bentre ő nem megy, nem jut, máris jönnek ki onnét a társak. Ellenben a járatban hátvédként szolgál, így a bal járatba lőtt vessző után a lovagok által megtisztított jobb oldaliba sorjáz. Utolsóként leginkább. Már a sűrűn szőtt pókháló láttán előkap egy fáklyát sajátjai közül, hacsak nem jutott hozzá a korábban átkutatott teremben egyhez. És a lányéról vagy bárhonnét, de bizony meggyújtja, hogy azzal zárja a sort.
Éles félvér füle hamar meghallja a motozást, de a középütt, előtte haladó eb viselkedése is intő jel. Így mondhatni felkészül a hangok gazdáira, hiszen Brennus elbeszéléséből már sejti kik lehetnek. Így a fáklyával kíván védekezni, hiszen a mélységben élő lények többsége (de a vadak többsége is) fél a tűztől. Fényétől, melegétől, füstjétől, egyre megy.
Szó, mi szó, elég kalamajkát okoznak a nyolclábúak. Még szerencse, hogy ő a leghátsó, így van ideje felkészülni, avagy reagálni. Nyilván az elsőket éri a leginkább a támadás. De aztán szél süvít végig a járaton, és a hős lovag kiáltására bizony már a pókok támadásait mellőzve, inkább a megkergült lovagot próbálja maradásra bírni. Vagy, ahogy hallja Waldran hangját, s ahogy maga is tenné, úgy visszafordítani, és előre. A kiszabadított foglyaikat biza amúgy sem engedné kicincálni. Így taszajtva, de akár felképelve is, de minden tőle telhetőt megtesz ennek érdekében. Ha sikerrel jár, úgy nyomukban, őket hajtva tereli a többieket a célhoz. Ha nem bír velük, úgy egymaga tör át a remélhetőleg megritkuló pókhordákon, hogy aztán odabent már elképedve bámulja korábbi látomásának, és Brennus meséjének színhelyét. Hallgatja Gabrien felolvasását, összegzését, de alig bír betelni a látvánnyal. Mindazonáltal a kötelesség az első, így hátat fordít, és íjával fedezi a járatot a kolosszus mellett.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 965-984