// A barlang titkai //
*Már régóta elhagyta a várost, az ösvényen keresztül egészen a barlang bejáratáig sietett. Maga sem tudja miért, de a hold fényéből kilépve, be a sötétlő járat szájába, megnyugvás kezdett el uralkodni elméjén. Meg is húzta magát egy kisebb résben egy-két lépésre a bejárattól, szinte beleolvadva a sötétségbe. Nem tudja, miért és hogyan került ide, elméje csak most kezd ismét nyugalmassá lenni, pulzusa és légzése is normalizálódik végre.
Már valóban megnyugodna, mikor neszezést hall. De nem olyan, amit vadászatai során megismert. Biztos, hogy nem kétlábú, vagy nem olyan, amit ismer. Az orkok nem ilyen gyorsan, a sötételfek pedig... Ők nem szeretne ekkora zajt csapni, még ha ezt is csupán a kifinomult elf vér adta áldásos hallással tudja kiszűrni az éj zajai közül. Kabátját magára húzza, hogy teljesen elfedje a sötétség, szerencse, hogy anyaga mintha árnyakból szőtték volna. Így csak kéklő szeme látszik, hogy tudja, mert kíváncsi, miféle fajzat közeledik.
Hamarost meglátja a gyorsan haladó szörnyeket. Kocsonyás alakjuk emberszerű, de tépőfogaik és élesnek látszó karmaik elég bizonyítékot adnak, hogy nem sok közük lehet az emberekhez. Ezen tényre pedig csak habot ad a fülük, mi elfszerűnek tűnik, ám mérete jóval nagyobb a fejhez képest. Különösen a hét közül egynek, ki elől halad, mintha valami megtépázta volna.
Pillanatra még lélegzetét is visszafolytja, ahogy figyel, majd szívverése is szinte teljesen megáll, ahogy várja, hogy tovább haladjanak. Még percekig némán ül és csak hallgatózik. Távolodnak...
Lassacskán megmozdul és rendbe szedi magát, majd elindul kifelé. Végre, ismét a levegő édes illata, de valami furcsa bűzt is érez. Eddig is ott motoszkált orrában, de csak most érzi meg igazán. Hányingert keltő. De a hold ezüst fénye, melyben zafírként csillog a kéklő szempár, sokat segít ezen.
Ám amint indulna, hamarosan egy csapat érkezik szemből, merről a lényeket is sejtette. Talán üldözőik, vagy valami hasonló.*
- Üdv! Arzurel a nevem. Azok a _valamik... Azok magukhoz tartoznak?
*Mutat maga mögé a barlang sötétjébe, honnan percekkel korábban lépett ki, s hol nemrégen szinte halálával nézett farkasszemet. Kíváncsisága ám nem vitte rá, hogy mozduljon, így lehet, hogy észre se vették.
Ahogy végigtekint a társaságon, hamar észreveszi, hogy az elől haladó férfi, ki talán vezetőjük, nemrégen félelemmel telt meg, erről szava is tanúskodik, mi hamarost szól. Addig a többiekre is pillant, elsőnek azt a nőt nézi meg gyors pillantással, kiből szinte árad a nyers erő (Nia), majd tovább siklik, egy magas elfre, ki hozzá hasonlóan tiszta vérrel rendelkezik (Gleadyss). A következő a villámként lecsapó szempár mustrájának sorában, a mélységi, ki idősebbnek tűnik a többieknél (Caram), majd egy férfi, a vezetőnek vélt alakon kívül csak ő van a hölgy csapattal (Hawul). Erősnek tűnik, de ez is lehet csupán látszat. Hiszen nem messze tőle egy harcosnak látszó ember nőstény, kiről lerí, hogy túl van már egy-kettő párbajon (Quae), végül egy másik nőre pillant, kit utoljára tekint meg (May). Félvér és nem tűnik valami hatalmas harcosnak, bizonyos, hogy vagy valami titkos ereje van, mit nem érezni rajta, vagy nem is harcosnak szánták a csapatba. Furcsa egy kompánia, eléggé szedett-vedett.*
- Ha arra mennek, örömmel felajánlom szolgálatom. Két erős kar sosem hátrány.
*Mosolyodik lágyan tengerkék pillantása alatt. Tudja jól, hogy odabent csak kettő lehetőség marad számára. Ide vezette esztelen rohanása, hát itt leli meg a kérdésre a választ. A Választ, vagy talán a Halált fogja meglelni, de neki már mindegy. Túl sok helyzetében bukott meg, hiszen mint férfi, mint testvér, s mint gyermek is, nem volt képes az elvárásoknak megfelelően teljesíteni. Csak bukás a jussa, hát most kiderül, miféle jutalommal kecsegteti a sors, ha már elébe került ez a csapat.
Az utoljára áttekintett nő, kiből nem igazán nézi ki a harcost, valahogy emlékezteti valakire, még régebbről. Talán láthatta valahol az arcát? Majd kiderül, ha neve ismerősen csendül, vagy a nő számára rémlik az övé...*