//Minden kezdet//
*Egyelőre nem hagyja el a sötétséget, csak a barlang nyújtotta árnyékból szemléli a felette elterülő kör alakúra szabott ég-szeletet. Borostyán szemei csak úgy izzanak a sötétségben, ha tehetné haraggal és kegyetlenséggel szemlélné a tájat ami odafent terül el, az emberek világát. Neki ez a föld idegen, sosem volt az otthona és nem is lesz, de ha addig él is, akkora szeletet hasít ki magának belőle, amekkorát csak tud.
Hatalmasat fog harapni belé és a fogai között fogja érezni a keserűségük és a fájdalmuk ízét. Milyen édes is lesz. Édes lesz, mint a bosszú.
Most még támaszkodnia kell, megtartania magát a köveken, mert az út hosszú volt. Hosszú és veszélyes. Szörnyekkel küzdött, föld alatti folyókat úszott át és út közben legfeljebb a barlangi csúszómászókkal csillapíthatta éhségét. Lesoványodott és az erejéből is elvesztett kicsit, talán a súlyából is, de nem kell sok idő neki és visszaszerzi mind. Erőt, súlyt és még többet is. Sokkal többet.
Agyarait villantja az idegen világra, majd hátat fordít neki, hogy visszatérjen a sötétségbe. Talált magának egy kényelmes kis barlangot odalent, amit egy függőleges kürtő világít meg. Vékony gallyakból apró tüzet rakott, melyet ökölnyi kövekkel vett körbe. A tűz fölött egy nyárson egy barlangi nyúl megnyúzott teteme serceg halkan, ínycsiklandozó illattal telítve meg a levegőt.
Tyraon fáradtan nyújtózik el a bőrökön, de nem tud pihenni, hisz hogyan is pihenhetne, míg bele nem kezdett terve megvalósításába. Ám egyelőre egyedül van, meg kell keresnie ezen föld orkjait, biztosan kevesen vannak, de ha egy erőskezű vezér fogja össze őket, akkor félelmetes csapat lehet belőlük egyszer. Csapatból család, családból törzs, törzsből nemzettség, nemzettségből pedig birodalom.
Birodalom.
A gondolatra felizzanak a sárga szemek, leveszi a tűzről a nyársat és meg sem várva, hogy kihűljön, forrón harap az alig átsült húsba. De éhes, és ennie kell. Hogy visszaszerezze az erejét. Rengeteg dolga van még.*