//Cin, Hrothi//
*Beszélgetésük közben egyre közelebb ér hozzájuk valaki lóháton. Valahogy ismerősnek tűnik. Amikor megszólal, már tudja, hogy ő az egyik társuk.*
- Igen, mi is ott voltunk. *Bólint.* Igen, egyfelé tartunk. A nevem Griwor Hurygon. *Ha a törpe is bemutatkozik, azt megvárja, majd visszafordul Cin felé, hogy tovább folytassák az izgalmas eszmecserét.*
- Nem tudnék visszamenni, mert nem tudom, hogy pontosan hol van ez a hely. Kereshetném egész életemben akár, mégsem találnám meg. Persze lehetséges, hogy valami el is rejti azt a helyet az avatatlan szemek elől. A társaim majd értem jönnek, és látni fogják, hogy kivé váltam, és eldöntik, hogy visszavisznek-e vagy sem. Persze én meg eldönthetem ezután még mindig, hogy azonnal élek a lehetőséggel, vagy még maradnék. Jó kérdés az is, hogy megengednék-e, hogy vigyek magammal valakit. Ha tiszta a szíve, akkor szerintem igen. Ha csak azt akarom hinni róla, hogy tiszta, akkor nyilván nem fogják, és akkor eldöntöm, hogy vele maradok, vagy sem. *Amikor Cin az észre hivatkozik, és hogy nem engedi azt, hogy a szíve beleszóljon az életébe, valahogy elszomorodik.* - Az az élet számomra nem élet, amelyben nincs jelen a szívünk. Szerintem a harmónia abban rejlik, ha a szívnek, a testnek és az észnek egyforma teret adunk. Akármelyik is van elhanyagolva, annak súlyos következményei lesznek. Nem tudom, mit tanítottak neked a kolostorban, de ez nincs rendben. Szerintem nyugodtan szerethetsz bármeddig, csak lásd be, ha akár benned, akár a másikban véget ért ez a szerelem, szeretet és tudj tovább lépni. És persze amíg a kapcsolat fennáll, fontos tudatosan mindent megtenni azért, hogy fejlődjünk, hogy a társunk fejlődhessen mellettünk, hogy a kapcsolatunk fejlődjön, hogy ne hagyjuk ellaposodni magunkban az érzelmeket, lássuk meg a másikban az újat minden pillanatban, vagy akár úgy is nézhetünk a másikra, mintha az lenne az utolsó találkozás, minden érzékszervünkkel a másikra koncentrálva, mint ahogyan a meditációban. Persze én sem vagyok ezen a szinten, de erre szeretnék tartani, ezt szeretném megvalósítani. Ez az én utam. *Cin válaszát felkínált lehetőségre egyszerű bólintással tudomásul veszi. Maga sem várt mást, de ha más választ kap, örülne a másik ölelésének, akkor is, ha pusztán az ész és a test van jelen. Úgy tűnik, hogy odaértek a lyukhoz. Közli a többiekkel, hogy ma este már nem bírna leereszkedni akkor sem, ha már mind a négyen itt lennének, csak teher lenne a többiek nyakán. Megkérdezi, hogy kérnek-e vacsorát, és ha igen, akkor segítenének-e az elkészítésében, tűzrakásban, ilyenekben. Persze figyelmezteti őket, hogy ebben az ételben nem lesz hús, csak amit útközben talált, gombák, gyökerek, levelek, termések. Akinek hús kell, az egyen hozzá, ha hozott magával. Ezután annyi adag ételt készít, amennyire igény van, megeszi a vacsoráját, megtisztítja az edényeket, majd jó éjt kívánva lefekszik egy fa alá, ha őrködnie is kell, akkor megteszi, de amíg lehet alszik egy nagyot, végre újra ott, ahová igazán tartozik, a természet lágy ölén.*