//Bárdmesék-Wylnurana Könnye//
*Hamar visszaér a kiindulási pontra, ahol furcsa látványban van része. Az ork döbbent arccal néz lefelé, a törpe rajta fekszik Cinen. ~Aha, semmi etyepetye, mi? De pont itt és pont most?~ Ez jut az eszébe, de aztán meglátja, hogy nem egészen erről lehet szó. Elkezdi kihúzni Cint Hrothgaar alól, reméli, hogy sikerül.*
- Mi történt itt? *Kérdezi meghökkenten, majd a válasz után elmondja, hogy mit látott.* Jó, hogy nem kezdtünk el csúszni, mert belezuhantunk volna egy lyukba, egyenesen egy hideg patakba, és alaposan összetörtük volna magunkat. A kötél nem elég hosszú, viszont ha lejjebb eresztenétek, akkor egyenesen a patakban kötök ki. Most úgy kéne csinálni, hogy ha leengedtek megint, akkor ki tudjak ugrani a kötélből, de ne engedjetek tovább, mint tíz méter. Ha már nincs rajta a súlyom, akkor engedjetek még kötelet. Úgyhogy itt most be kéne egy szöget verni, mert ha leérek, akkor levinném a kalapácsot és ott is bevernék egy szöget, rátekerném a kötelet, hogy ha leértek, ne a vízbe érkezzetek. Vagy nem jó ötlet odalent kalapálni? *Kérdezi bizonytalanul.*
A hozzászólás írója (Griwor Hurygon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.17 20:47:58