Külső területek - Krenkataur barlangrendszer
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 38 (741. - 760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
760. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-12-02 00:57:04
Üzenet elküldve: 2019-12-02 00:57:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
*Fegyverre szerencsére semmi szükség, legalábbis egyelőre úgy tűnik. A hely továbbra is csendes, és üres, csak az időnként felerősödő fuvallat remegteti meg a gyertyák lángját, és a kalandorok lelkét. A gyertyák lángja viszont el nem alszik, akkor sem, amikor már úgy tűnik szükséges volna a mennyezetről aláhulló vízcsepp miatt, vagy egy erősebb légáramlatnak köszönhetően. Apró cisszenés jelzi panaszukat, ám gyorsan visszatérnek nyugalmi állapotukba, és töretlenül kínálják fénnyel az egyébként sötét környezetet. Nem csak Garsin, de a két férfi is kellemetlennek találhatja a hűvös közeget.
Amennyiben bátorkodnak a nyitott ajtókon belépni, úgy elsőként egészen hétköznapi szobákat találhatnak, amik az itt élő őrök életét tették lehetővé. Ilyen a kamra, poros iroda tele papírokkal, a több ágyas hálószobák, és egy érdekesebb fürdő, aminek szépségét leginkább a barlangi hangulata adja. Talán kellemesnek is mondható lenne, ha a tereket éppen kártyázó, hahotázó őrök töltenék meg, azok emléke helyett.
Másik irányban egy folyosó vezet látszólag a semmibe, és még az ismeretlenek számára is sejthető helyre; a cellákhoz. A hely funkciójáról leginkább a hatalmas vasrácsos kapu árulkodik, ami éppen félig nyitva pihen. Itt is akad némi gyertya, ami a távolból halványan pislákol, de lényegesen szűkösebb, sötétebb, és úgy összességében barátságtalanabb, mint ami a Krenkataur bejáratánál fogadta a látogatókat.*
*Fegyverre szerencsére semmi szükség, legalábbis egyelőre úgy tűnik. A hely továbbra is csendes, és üres, csak az időnként felerősödő fuvallat remegteti meg a gyertyák lángját, és a kalandorok lelkét. A gyertyák lángja viszont el nem alszik, akkor sem, amikor már úgy tűnik szükséges volna a mennyezetről aláhulló vízcsepp miatt, vagy egy erősebb légáramlatnak köszönhetően. Apró cisszenés jelzi panaszukat, ám gyorsan visszatérnek nyugalmi állapotukba, és töretlenül kínálják fénnyel az egyébként sötét környezetet. Nem csak Garsin, de a két férfi is kellemetlennek találhatja a hűvös közeget.
Amennyiben bátorkodnak a nyitott ajtókon belépni, úgy elsőként egészen hétköznapi szobákat találhatnak, amik az itt élő őrök életét tették lehetővé. Ilyen a kamra, poros iroda tele papírokkal, a több ágyas hálószobák, és egy érdekesebb fürdő, aminek szépségét leginkább a barlangi hangulata adja. Talán kellemesnek is mondható lenne, ha a tereket éppen kártyázó, hahotázó őrök töltenék meg, azok emléke helyett.
Másik irányban egy folyosó vezet látszólag a semmibe, és még az ismeretlenek számára is sejthető helyre; a cellákhoz. A hely funkciójáról leginkább a hatalmas vasrácsos kapu árulkodik, ami éppen félig nyitva pihen. Itt is akad némi gyertya, ami a távolból halványan pislákol, de lényegesen szűkösebb, sötétebb, és úgy összességében barátságtalanabb, mint ami a Krenkataur bejáratánál fogadta a látogatókat.*
759. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-11-25 12:03:40
Üzenet elküldve: 2019-11-25 12:03:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Van a helynek egy hangulata, ami beszippantja. Az árnyak, a hűvösen friss levegő, a visszhangzó, csöpögő hang... Az ingerszegény környezet után, amiben eddig élt, úgy hat rá a barlang, mintha egy másik világba érkezett volna.
Mélyeket lélegzik a járaton átszaladó fuvallatból, miközben kezeit hóna alatt melengetve, némán sétál a férfiak után. Nagyon hideg van, de az új élmény annyira elbódítja, hogy szinte még élvezi is ezt a kis felderítést.
A parancsnokhelyettes kardjának villanása az, ami emlékezteti rá, hogy ébernek kellene lennie, mert veszélyes terepen járhatnak.
A gyertyákat és az asztalon hagyott maradékokat ő is megfigyeli és izgatott is lesz, mert bizony ő is levonja a maga következtetését, hogy azokat a gyertyákat valakinek meg kellett gyújtania, nem túl régen. A két férfi arcára pillant, de végül szótlan marad. Nem kérdezték és nem akarja őket nyilvánvalóságokkal fárasztani, hiszen biztosan ők is ugyanerre jutottak, nincs szükségük egy asszony fecsegésére.
Sejtése be is igazolódik, mikor a másik kettő párbeszédbe kezd. Ő némán figyel, csak a hozzá intézett utasításra bólint, hogy megértette, hátul marad. Miután csöndre intették, nem is merne szólni, még a lépteire is figyel, nehogy neszt verjen.
Most azért már kezd félni, látván, hogy a férfiak milyen előkészületeket tesznek és még azt sem tartják kizártnak, hogy valamelyiküket elfogják és vissza kelljen vonulniuk... Ugyanakkor kellemes tapasztalat a számára, hogy a figyelmeztetésben rá is gondolnak, kiemelve, hogy Soreyl őt is vigye magával veszély esetén. Ami azonban még ennél is jelentőségteljesebb az megint az az apró kedvesség, ahogy a két férfi még tréfálni próbál vele, s rá kacsintanak, hogy bátorítsák. Tudja persze, hogy lódítanak és csak azért mondanak ilyeneket, hogy ő ne féljen. De épp ez benne a szokatlan és szívmelengető. Még nem tudja, hogyan kezelje, hogy ennyire figyelmesek vele, de máris sikerült kialakítaniuk benne egyfajta kötődést. Mosolyogni még mindig nem tud, mintha már elfelejtette volna, hogyan kell, helyette összepréseli a száját és szégyenlősen lesüti a szemét, mint ki zavarba jött a kacsintásoktól.
Magában pedig aggódni kezd, hogy csak nehogy baja essen ennek a két kedves embernek, mert akkor még szomorúbb hely lesz ez a világ. Ez a gondolat pedig odáig viszi, hogy a köténye alá rejtett kést kitapintsa, megvan-e még. Nehezen hiszi, hogy ismét használni tudná, de szeretné megvédeni a másik kettőt. Ami persze nevetséges, hisz mit is tudna ő tenni? De a szándék megvan.
Ha tovább haladnak, egy tétova pillantást vet a köpenyek felé, de nem meri elvenni egyiket sem, mert arra gondol, az minden bizonnyal lopásnak számítana.*
*Van a helynek egy hangulata, ami beszippantja. Az árnyak, a hűvösen friss levegő, a visszhangzó, csöpögő hang... Az ingerszegény környezet után, amiben eddig élt, úgy hat rá a barlang, mintha egy másik világba érkezett volna.
Mélyeket lélegzik a járaton átszaladó fuvallatból, miközben kezeit hóna alatt melengetve, némán sétál a férfiak után. Nagyon hideg van, de az új élmény annyira elbódítja, hogy szinte még élvezi is ezt a kis felderítést.
A parancsnokhelyettes kardjának villanása az, ami emlékezteti rá, hogy ébernek kellene lennie, mert veszélyes terepen járhatnak.
A gyertyákat és az asztalon hagyott maradékokat ő is megfigyeli és izgatott is lesz, mert bizony ő is levonja a maga következtetését, hogy azokat a gyertyákat valakinek meg kellett gyújtania, nem túl régen. A két férfi arcára pillant, de végül szótlan marad. Nem kérdezték és nem akarja őket nyilvánvalóságokkal fárasztani, hiszen biztosan ők is ugyanerre jutottak, nincs szükségük egy asszony fecsegésére.
Sejtése be is igazolódik, mikor a másik kettő párbeszédbe kezd. Ő némán figyel, csak a hozzá intézett utasításra bólint, hogy megértette, hátul marad. Miután csöndre intették, nem is merne szólni, még a lépteire is figyel, nehogy neszt verjen.
Most azért már kezd félni, látván, hogy a férfiak milyen előkészületeket tesznek és még azt sem tartják kizártnak, hogy valamelyiküket elfogják és vissza kelljen vonulniuk... Ugyanakkor kellemes tapasztalat a számára, hogy a figyelmeztetésben rá is gondolnak, kiemelve, hogy Soreyl őt is vigye magával veszély esetén. Ami azonban még ennél is jelentőségteljesebb az megint az az apró kedvesség, ahogy a két férfi még tréfálni próbál vele, s rá kacsintanak, hogy bátorítsák. Tudja persze, hogy lódítanak és csak azért mondanak ilyeneket, hogy ő ne féljen. De épp ez benne a szokatlan és szívmelengető. Még nem tudja, hogyan kezelje, hogy ennyire figyelmesek vele, de máris sikerült kialakítaniuk benne egyfajta kötődést. Mosolyogni még mindig nem tud, mintha már elfelejtette volna, hogyan kell, helyette összepréseli a száját és szégyenlősen lesüti a szemét, mint ki zavarba jött a kacsintásoktól.
Magában pedig aggódni kezd, hogy csak nehogy baja essen ennek a két kedves embernek, mert akkor még szomorúbb hely lesz ez a világ. Ez a gondolat pedig odáig viszi, hogy a köténye alá rejtett kést kitapintsa, megvan-e még. Nehezen hiszi, hogy ismét használni tudná, de szeretné megvédeni a másik kettőt. Ami persze nevetséges, hisz mit is tudna ő tenni? De a szándék megvan.
Ha tovább haladnak, egy tétova pillantást vet a köpenyek felé, de nem meri elvenni egyiket sem, mert arra gondol, az minden bizonnyal lopásnak számítana.*
758. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-11-24 23:01:02
Üzenet elküldve: 2019-11-24 23:01:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*A sejtelmes teret még sejtelmesebb fénnyel pislákolják be a gyertyák. Bredoc szavai szerint, lennie kell itt valakinek aki meggyújtotta őket, és Soreyl is ugyan erre jut.*
~Kell itt lennie valakinek, de akkor miért ilyen kihalt minden?~
*Csupán fejében folyó szavaira, azonnali csapásként érkezik a cinizmus.*
~Bravó. Bizonyára doktorandusz vagy, nemde? Ennyi ésszel már díjakat kéne nyerned. Még a kislánynak is el kell jutnia erre a kérdésre magától, pedig elsőre nem tűnik egy észlénynek szegény, de...~
*Perchipfell szavait a lovag elméjében erős hang szakít meg.*
~Hé!~
*Kiált fel agyában szigorúan a mély hang.*
~Neveld magad Perchi! Ne légy olyan tapló paraszt, mint amilyen, mert csúnya vége lesz!~
*Érkezik a fenyegetés, ami alól a kard megpróbál kihátrálni.*
~Mire kapod fel ezt úgy? Nem ég a ház, úgyse hallotta.~
*A link viselkedést ellentmondást nem tűrő hang fojtja el.*
~Ez a te egyetlen, és piszok nagy szerencséd.~
*Az összeráncolt szemöldöke nem indokolatlan a jelen helyzetben, így arca teljesen megfelel a fejében, és a környezetében folyó eseményekre is. Szeme lassan pásztázza a területet, és kezében a fáklyával követve próbál minden apró részletre figyelni. Hangosan gondolkodik ahogy az őrök egykori őrségéhez érnek. A nyomasztó, és félelmetesen semmilyen környezet, mellett nem kerüli el a figyelmét a piros köpenyek, és a penészes ételmaradék sem. Egy pillanatra elgondolkozik.*
~Ez penész.~
*Gondolja magában, mire Perchi azonnal rákontráz.*
~Ne bassz! Tényleg?~
*Soreyl most nem tűr cinizmust.*
~Fogd már be a pofád Perchi egy kicsit.~
*Majd újra gondolataiba mered. Ha valamelyik figyeli, láthatja hogy finoman mozog a szája ahogy magában beszél.*
~A gyertyák még égnek. Egy nap alatt le ég egy gyertya, az étel meg már penészes, mégis az asztalon maradt. A köpenyek fellógatva, még sincs itt senki... Valami meglephette őket.~
*Gondolataiból a Parancsnokheylettes rántja ki, aki kiosztja a parancsot. Garsint utánpótlásnak, Soreylt fedezéknek, magát pedig felderítőnek kinevezve. Soreyl komor tekintettel bólint, és a felvetéseit megtartja későbbre.*
-Inkább ne süljön el balul.
*Mondja egy kedves mosollyal, amin érződik, hogy ez is inkább Garsinnak szól. A komoly bólintás már tisztázta, hogy értette a parancsot, és mikor Brox is próbálja jobb kedvre deríteni, a minden bizonnyal félő lányt, akkor Soreyl is beszáll a dologba.*
-Bizony. Én nem lennék a helyükben.
*Kacsint hátra, majd visszafordulva, Megkérdezi Broxtól amit akar, ha már egy ideje azzal az arccal áll, mint akit belülről rág egy érthetetlen kérdés.*
-Te Brox! Mit gondolsz mennyi idő alatt ég le egy ilyen gyertya? Mikor gyújthatták meg?
*Kérdezi majd az asztalra bök.*
-A tálban áll a penész, és minden bizonnyal sietve távoztak az őrök. Itt hagyták a köpenyt, és az ételt is. Kevés katonát ismerek, aki nem eszi meg az adagját, mégis talán... Már leolvadt volna a gyertya, ha az őrök gyújtanak pilácsot itt utoljára nem?
*Hangja nem hangos, de nem is halk. Nem sejtelmes, vagy izgatott. Teljes nyugalmat, és magabiztosságot mutat, a kérdései is inkább logikai jellegűek. Ennek ellenére, bal kezében a fáklya, jobbja pedig Perchipfell kardgombján, használatkészen pihen.*
*A sejtelmes teret még sejtelmesebb fénnyel pislákolják be a gyertyák. Bredoc szavai szerint, lennie kell itt valakinek aki meggyújtotta őket, és Soreyl is ugyan erre jut.*
~Kell itt lennie valakinek, de akkor miért ilyen kihalt minden?~
*Csupán fejében folyó szavaira, azonnali csapásként érkezik a cinizmus.*
~Bravó. Bizonyára doktorandusz vagy, nemde? Ennyi ésszel már díjakat kéne nyerned. Még a kislánynak is el kell jutnia erre a kérdésre magától, pedig elsőre nem tűnik egy észlénynek szegény, de...~
*Perchipfell szavait a lovag elméjében erős hang szakít meg.*
~Hé!~
*Kiált fel agyában szigorúan a mély hang.*
~Neveld magad Perchi! Ne légy olyan tapló paraszt, mint amilyen, mert csúnya vége lesz!~
*Érkezik a fenyegetés, ami alól a kard megpróbál kihátrálni.*
~Mire kapod fel ezt úgy? Nem ég a ház, úgyse hallotta.~
*A link viselkedést ellentmondást nem tűrő hang fojtja el.*
~Ez a te egyetlen, és piszok nagy szerencséd.~
*Az összeráncolt szemöldöke nem indokolatlan a jelen helyzetben, így arca teljesen megfelel a fejében, és a környezetében folyó eseményekre is. Szeme lassan pásztázza a területet, és kezében a fáklyával követve próbál minden apró részletre figyelni. Hangosan gondolkodik ahogy az őrök egykori őrségéhez érnek. A nyomasztó, és félelmetesen semmilyen környezet, mellett nem kerüli el a figyelmét a piros köpenyek, és a penészes ételmaradék sem. Egy pillanatra elgondolkozik.*
~Ez penész.~
*Gondolja magában, mire Perchi azonnal rákontráz.*
~Ne bassz! Tényleg?~
*Soreyl most nem tűr cinizmust.*
~Fogd már be a pofád Perchi egy kicsit.~
*Majd újra gondolataiba mered. Ha valamelyik figyeli, láthatja hogy finoman mozog a szája ahogy magában beszél.*
~A gyertyák még égnek. Egy nap alatt le ég egy gyertya, az étel meg már penészes, mégis az asztalon maradt. A köpenyek fellógatva, még sincs itt senki... Valami meglephette őket.~
*Gondolataiból a Parancsnokheylettes rántja ki, aki kiosztja a parancsot. Garsint utánpótlásnak, Soreylt fedezéknek, magát pedig felderítőnek kinevezve. Soreyl komor tekintettel bólint, és a felvetéseit megtartja későbbre.*
-Inkább ne süljön el balul.
*Mondja egy kedves mosollyal, amin érződik, hogy ez is inkább Garsinnak szól. A komoly bólintás már tisztázta, hogy értette a parancsot, és mikor Brox is próbálja jobb kedvre deríteni, a minden bizonnyal félő lányt, akkor Soreyl is beszáll a dologba.*
-Bizony. Én nem lennék a helyükben.
*Kacsint hátra, majd visszafordulva, Megkérdezi Broxtól amit akar, ha már egy ideje azzal az arccal áll, mint akit belülről rág egy érthetetlen kérdés.*
-Te Brox! Mit gondolsz mennyi idő alatt ég le egy ilyen gyertya? Mikor gyújthatták meg?
*Kérdezi majd az asztalra bök.*
-A tálban áll a penész, és minden bizonnyal sietve távoztak az őrök. Itt hagyták a köpenyt, és az ételt is. Kevés katonát ismerek, aki nem eszi meg az adagját, mégis talán... Már leolvadt volna a gyertya, ha az őrök gyújtanak pilácsot itt utoljára nem?
*Hangja nem hangos, de nem is halk. Nem sejtelmes, vagy izgatott. Teljes nyugalmat, és magabiztosságot mutat, a kérdései is inkább logikai jellegűek. Ennek ellenére, bal kezében a fáklya, jobbja pedig Perchipfell kardgombján, használatkészen pihen.*
757. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-11-24 22:15:20
Üzenet elküldve: 2019-11-24 22:15:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Ahogy lassan haladnak befelé, szemében mintha enyhe fény tükröződne vissza.*
-Gyertyák... Azt hiszem.
*Még a szemét is összehunyorítja, hogy jobban lásson. Közben rövidkardját veszi kezébe, hisz ilyen szűkebb helyen talán ez sokkal hasznosabb fegyver, mint a hosszúkard. Persze reméli, hogy nem lesz rá szükség, de ki tudja.*
-Ha gyertya van, akkor ember is, aki meggyújtotta azokat. Vagy legalábbis értelmes lények. Csak óvatosan, és.
*A két társa szemébe néz egy pillanatra, egy-egy másodpercre, majd egy szót még odaszúr.*
-Halkan!
*Ujját a szájához emeli, hogy ezzel is jelezze a dolog lényegét. Azért persze ő beszél, csak suttogva, reméli, hogy a másik kettő is követi példáját.*
-Garsin, maradj hátul, jó? Soreyl! Te pedig fedezz, s ha bármi balul sülne el, ne hősködj itt nekem. Valakinek jelentenie is kell. Szeretném, ha vinnéd a lányt is, és a városba sitenél, ha engem elfognának, vagy bármi ilyesmi.
*Talán ez a legrosszabb eset, ami előfordulhat, de szeretné előre letisztázni a dolgokat. Ezt is inkább baráti kérésként mondja, semmint parancsként.*
-De ember legyen a talpán, aki elbír hármunkkal.
*Kacsint, de ezt inkább csak Garsin megnyugtatására teszi, talán tudja jól, hogy a másik lovag átlát a szavain, és érzi a helyzet komolyságát.*
*Ahogy lassan haladnak befelé, szemében mintha enyhe fény tükröződne vissza.*
-Gyertyák... Azt hiszem.
*Még a szemét is összehunyorítja, hogy jobban lásson. Közben rövidkardját veszi kezébe, hisz ilyen szűkebb helyen talán ez sokkal hasznosabb fegyver, mint a hosszúkard. Persze reméli, hogy nem lesz rá szükség, de ki tudja.*
-Ha gyertya van, akkor ember is, aki meggyújtotta azokat. Vagy legalábbis értelmes lények. Csak óvatosan, és.
*A két társa szemébe néz egy pillanatra, egy-egy másodpercre, majd egy szót még odaszúr.*
-Halkan!
*Ujját a szájához emeli, hogy ezzel is jelezze a dolog lényegét. Azért persze ő beszél, csak suttogva, reméli, hogy a másik kettő is követi példáját.*
-Garsin, maradj hátul, jó? Soreyl! Te pedig fedezz, s ha bármi balul sülne el, ne hősködj itt nekem. Valakinek jelentenie is kell. Szeretném, ha vinnéd a lányt is, és a városba sitenél, ha engem elfognának, vagy bármi ilyesmi.
*Talán ez a legrosszabb eset, ami előfordulhat, de szeretné előre letisztázni a dolgokat. Ezt is inkább baráti kérésként mondja, semmint parancsként.*
-De ember legyen a talpán, aki elbír hármunkkal.
*Kacsint, de ezt inkább csak Garsin megnyugtatására teszi, talán tudja jól, hogy a másik lovag átlát a szavain, és érzi a helyzet komolyságát.*
756. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-11-23 23:42:43
Üzenet elküldve: 2019-11-23 23:42:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
*Ahogy a három felfedező belép a Krenkataur bejáratán, nem lát semmi különöset. Enyhe félhomály fogadja őket, de legfőképpen nagy csend. Ritkásan gyertyák adnak fényt, ahogy elhaladnak mellettük a lángok bizonytalanul megremegnek, de se nem füstölnek, és meleget is hiába várhatnak tőlük az új látogatók. Ezen csekély fényforrások ellenére a fáklya nem árt, ha alaposabban szeretnék szemügyre venni a helyet, ami azontúl, hogy csendes, de mégsem nevezhető teljesen lakatlannak.
Látszólag semmi különös nem fogadja az őrség tagjait. Az asztalon pár koszos tányér, az egyikben légy lepte, penészes étel maradéka, a székeken, és fogason néhány poros köpeny pihen. A csend továbbra is szokatlan, meglehetősen baljós, tekintve, hogy mindenki sejtheti ennek pont ellenkezőleg kellene lennie. Egyedül a nedves falakról pontos időközönként lecseppenő víz, és a feltámadó széláramlat nyugtalanító sípolása ad némi alapzajt a látogatók lépéseinek zaja mellé.*
*Ahogy a három felfedező belép a Krenkataur bejáratán, nem lát semmi különöset. Enyhe félhomály fogadja őket, de legfőképpen nagy csend. Ritkásan gyertyák adnak fényt, ahogy elhaladnak mellettük a lángok bizonytalanul megremegnek, de se nem füstölnek, és meleget is hiába várhatnak tőlük az új látogatók. Ezen csekély fényforrások ellenére a fáklya nem árt, ha alaposabban szeretnék szemügyre venni a helyet, ami azontúl, hogy csendes, de mégsem nevezhető teljesen lakatlannak.
Látszólag semmi különös nem fogadja az őrség tagjait. Az asztalon pár koszos tányér, az egyikben légy lepte, penészes étel maradéka, a székeken, és fogason néhány poros köpeny pihen. A csend továbbra is szokatlan, meglehetősen baljós, tekintve, hogy mindenki sejtheti ennek pont ellenkezőleg kellene lennie. Egyedül a nedves falakról pontos időközönként lecseppenő víz, és a feltámadó széláramlat nyugtalanító sípolása ad némi alapzajt a látogatók lépéseinek zaja mellé.*
755. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-11-12 12:15:23
Üzenet elküldve: 2019-11-12 12:15:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
- Értettem: Soreyl. - *Feleli, bár még nagyon nem áll a szájára, s nem tudja, az urat azért még oda kellene-e tennie a végére, ezért szándékosan megismétli a nevet és figyel a reakcióra.
Emellett felmerül benne, hogy szóljon, a Garsin pedig nem az ő neve, de ezt nem tartja olyan lényegesnek, vagy nagy hazugságnak, úgyhogy mivel a biztonságérzetéhez továbbra is hozzáad, ezt megőrzi magának. Jobb az, ha így jegyzik meg őt.*
- Igenis. - *Bólint, ami a szót fogadást illeti. Ez egészen ismerős terep a számára, úgyhogy könnyedén bízza rá magát a lovag utasításaira.
Aztán behatolnak a barlangba, miközben kérdésére a parancsnokhelyettestől is választ kap.
Azt, hogy rosszarcú, vagy veszélyes volna, természetesen nem veszi magára, de legyen bármily óvatos a férfi, annyit azért leszűr a szavaiból, hogy amennyiben Artheniorban tette volna, amit tett, akkor a törvény szerint valószínűleg őt is ide hozták volna dolgozni.
Mivel semmit sem tud az efféle munkáról, nem tudja azt sem, mekkora büntetés ez valójában. Egyelőre annyit tapasztal, hogy egy nagyon sötét és nyomasztó helyről van szó...*
- Értem. - *Mondja halkan, hogy jelezze, figyel.
Majd beszámol az éjszakai élményéről, amit a jelek szerint számításba vesznek és megerősítik abban, hogy jól tette, hogy szólt.
Biccent, aztán ő is elkezd kutatni tekintetével a fáklya fénye által megvilágított területen. A lámpást és fáklyát még ő is felismeri. A Soreyl által említett egyéb eszközök kinézetében már kevésbé biztos. Említett valami pintyet talán? Annak bizonyára madár formája lesz. Vagy tényleg egy madár volna? És mi az a gázszivárgás? A szóról a gőz jut eszébe, s mivel mosodában dolgozott, tapasztalta, hogy vannak szerek, amiknek a párolgásától meg lehet szédülni és fejfájást kapni. De nem hinné, hogy ezen a helyen szúrós szagú mosószereket tartanának.*
- Értettem: Soreyl. - *Feleli, bár még nagyon nem áll a szájára, s nem tudja, az urat azért még oda kellene-e tennie a végére, ezért szándékosan megismétli a nevet és figyel a reakcióra.
Emellett felmerül benne, hogy szóljon, a Garsin pedig nem az ő neve, de ezt nem tartja olyan lényegesnek, vagy nagy hazugságnak, úgyhogy mivel a biztonságérzetéhez továbbra is hozzáad, ezt megőrzi magának. Jobb az, ha így jegyzik meg őt.*
- Igenis. - *Bólint, ami a szót fogadást illeti. Ez egészen ismerős terep a számára, úgyhogy könnyedén bízza rá magát a lovag utasításaira.
Aztán behatolnak a barlangba, miközben kérdésére a parancsnokhelyettestől is választ kap.
Azt, hogy rosszarcú, vagy veszélyes volna, természetesen nem veszi magára, de legyen bármily óvatos a férfi, annyit azért leszűr a szavaiból, hogy amennyiben Artheniorban tette volna, amit tett, akkor a törvény szerint valószínűleg őt is ide hozták volna dolgozni.
Mivel semmit sem tud az efféle munkáról, nem tudja azt sem, mekkora büntetés ez valójában. Egyelőre annyit tapasztal, hogy egy nagyon sötét és nyomasztó helyről van szó...*
- Értem. - *Mondja halkan, hogy jelezze, figyel.
Majd beszámol az éjszakai élményéről, amit a jelek szerint számításba vesznek és megerősítik abban, hogy jól tette, hogy szólt.
Biccent, aztán ő is elkezd kutatni tekintetével a fáklya fénye által megvilágított területen. A lámpást és fáklyát még ő is felismeri. A Soreyl által említett egyéb eszközök kinézetében már kevésbé biztos. Említett valami pintyet talán? Annak bizonyára madár formája lesz. Vagy tényleg egy madár volna? És mi az a gázszivárgás? A szóról a gőz jut eszébe, s mivel mosodában dolgozott, tapasztalta, hogy vannak szerek, amiknek a párolgásától meg lehet szédülni és fejfájást kapni. De nem hinné, hogy ezen a helyen szúrós szagú mosószereket tartanának.*
754. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-11-11 22:15:35
Üzenet elküldve: 2019-11-11 22:15:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
-Garsin! Kérlek. Soreyl. Hívj Soreylnek!
*Mondja kedvesen, de szigorúan, ahogy apjától látta az ilyesmit. Eztán bólint.*
-Fogadj szót és nem lesz baj.
*Húzza mosolyra a sájáa szélét. Ezután Brox elismeri a meglátásait, miszerint lesz a bányában fényforrás, és talán egy kis biztosíték sem ártana ha elfogyna lent a levegő. Immáron álva, kicsit megemeli a kezében a fáklyát.*
-Ha nincs más hátra. A fénhozó után.
*Mondja tréfásan miközben odakacsint Garsinra.*
~Addig nem halhatok meg amíg nem nevettetem meg ezt a lányt.~
*Gondolja magában, amire Perchi ráharap, mint hal a horogra.*
~Ez aztán életcél barátom.~
*E mellett az élc mellett Soreyl úgy megy el mintha még sem történt volna. Elindulnak befelé, és Soreyl többször is hátra kacsint a lányra, hogy az jól van e, megvan e, és hogy mennyire fél. Még menet közben megsimogatja a kikötött lovat amivel érkezett. A barna kanca prüszköl egyet búcsúzóul, és ezzel a kis hármas csapat újra a Krenkataur Barlangrendszer bejáratánál találja magát ha minden igaz. A parancsnokhelyettes kedvesen óvatos fogalmazással elmeséli, hogy mentek itt a dolgok. Soreyl komisz mosolyát veszi elő.*
~Azért még sincs fából az öreg.~
*Gondolja magában, amire Perchi halk hümmentése a válasz. Ha egyre beljebb mennek egyre jobban figyeli a jeleket. Mi történt, és a földön az eldbott szerszámok között fáklyát keres, és lámpást. Ha talál, azt megpróbálja a magával meggyújtani, és oda adni Broxnak, ha akad akkor Garinnak is.*
-Köszönjük hogy szóltál. Hasznos információ.
*Mondja Soreyl Garsinnak befelé haladva. Immáron a hátát is nézi a csoportnak.*
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
-Garsin! Kérlek. Soreyl. Hívj Soreylnek!
*Mondja kedvesen, de szigorúan, ahogy apjától látta az ilyesmit. Eztán bólint.*
-Fogadj szót és nem lesz baj.
*Húzza mosolyra a sájáa szélét. Ezután Brox elismeri a meglátásait, miszerint lesz a bányában fényforrás, és talán egy kis biztosíték sem ártana ha elfogyna lent a levegő. Immáron álva, kicsit megemeli a kezében a fáklyát.*
-Ha nincs más hátra. A fénhozó után.
*Mondja tréfásan miközben odakacsint Garsinra.*
~Addig nem halhatok meg amíg nem nevettetem meg ezt a lányt.~
*Gondolja magában, amire Perchi ráharap, mint hal a horogra.*
~Ez aztán életcél barátom.~
*E mellett az élc mellett Soreyl úgy megy el mintha még sem történt volna. Elindulnak befelé, és Soreyl többször is hátra kacsint a lányra, hogy az jól van e, megvan e, és hogy mennyire fél. Még menet közben megsimogatja a kikötött lovat amivel érkezett. A barna kanca prüszköl egyet búcsúzóul, és ezzel a kis hármas csapat újra a Krenkataur Barlangrendszer bejáratánál találja magát ha minden igaz. A parancsnokhelyettes kedvesen óvatos fogalmazással elmeséli, hogy mentek itt a dolgok. Soreyl komisz mosolyát veszi elő.*
~Azért még sincs fából az öreg.~
*Gondolja magában, amire Perchi halk hümmentése a válasz. Ha egyre beljebb mennek egyre jobban figyeli a jeleket. Mi történt, és a földön az eldbott szerszámok között fáklyát keres, és lámpást. Ha talál, azt megpróbálja a magával meggyújtani, és oda adni Broxnak, ha akad akkor Garinnak is.*
-Köszönjük hogy szóltál. Hasznos információ.
*Mondja Soreyl Garsinnak befelé haladva. Immáron a hátát is nézi a csoportnak.*
753. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-11-11 21:07:55
Üzenet elküldve: 2019-11-11 21:07:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Szerencsére a lány jól viseli a dolgot, eszik, és iszik is, mert kap vizet, bár nem Bredoctól. Talán nem is volt olyan helyzetben, hogy adjon neki. Mindenesetre úgy látja, hogy kezd némileg rendbe jönni. A tisztelettudó szavakra csak kedvesen mosolyog, s Soreylre figyel, ahogy beszélni kezd.*
-Igen. Ez tényleg jó ötlet.
*Mutat mutatóujjával a másikra, mintha csak a felismerés csapna belé, akár egy villám.*
-Mindenesetre a fedezék jól jöhet.
*Talán még kacsint is, főleg Garsinra, de bárhogy is, ha minden jól megy, akkor már ismét hárman együtt vannak, és mehetnek befelé a bányába.*
-Akkor. Csak utánam.
*Mondja bohókásan, majd elindul lassan be a barlangba, ha nem tartják fel esetleg valamivel. Próbál a földön keresni valamit, esetleg a falakon, hátha találna némi fáklyát, lámpást, vagy bármit, amivel láthatnának kicsivel többet.*
-Ez egy börtönbánya volt, igen.
*Válaszol, kissé megkésve ugyan.*
-Tudod itt dolgozták le azokat is az emberek, amit nem tudtam pénzben kifizetni, például bírságot, ilyesmiket. Hisz nem lenne szép, ha a város közepén tartanánk az elvetemült tolvajokat, és a többi rosszarcút.
*Direkt fogalmaz így, hogy véletlen se hihesse Garsin, hogy ő ebbe a kategóriába tartozna, mert őszintén hiszi a férfi, hogy nem így van.*
-Szóval hallottál valamit? Hm. Majd akkor figyelünk rá, nehogy hátba támadjanak, jó? Ne aggódj. Nem adjuk könnyen a fogunk.
*Bár azért nyilván nem örülne, ha egy csapat bandita köszöntené őket bármelyik oldalról, de némileg azért két tréfás megszólalás között lélekben felkészül erre az eshetőségre is, egyik keze lazán a kardja markolatán pihen, biztos ami biztos.*
-
*Szerencsére a lány jól viseli a dolgot, eszik, és iszik is, mert kap vizet, bár nem Bredoctól. Talán nem is volt olyan helyzetben, hogy adjon neki. Mindenesetre úgy látja, hogy kezd némileg rendbe jönni. A tisztelettudó szavakra csak kedvesen mosolyog, s Soreylre figyel, ahogy beszélni kezd.*
-Igen. Ez tényleg jó ötlet.
*Mutat mutatóujjával a másikra, mintha csak a felismerés csapna belé, akár egy villám.*
-Mindenesetre a fedezék jól jöhet.
*Talán még kacsint is, főleg Garsinra, de bárhogy is, ha minden jól megy, akkor már ismét hárman együtt vannak, és mehetnek befelé a bányába.*
-Akkor. Csak utánam.
*Mondja bohókásan, majd elindul lassan be a barlangba, ha nem tartják fel esetleg valamivel. Próbál a földön keresni valamit, esetleg a falakon, hátha találna némi fáklyát, lámpást, vagy bármit, amivel láthatnának kicsivel többet.*
-Ez egy börtönbánya volt, igen.
*Válaszol, kissé megkésve ugyan.*
-Tudod itt dolgozták le azokat is az emberek, amit nem tudtam pénzben kifizetni, például bírságot, ilyesmiket. Hisz nem lenne szép, ha a város közepén tartanánk az elvetemült tolvajokat, és a többi rosszarcút.
*Direkt fogalmaz így, hogy véletlen se hihesse Garsin, hogy ő ebbe a kategóriába tartozna, mert őszintén hiszi a férfi, hogy nem így van.*
-Szóval hallottál valamit? Hm. Majd akkor figyelünk rá, nehogy hátba támadjanak, jó? Ne aggódj. Nem adjuk könnyen a fogunk.
*Bár azért nyilván nem örülne, ha egy csapat bandita köszöntené őket bármelyik oldalról, de némileg azért két tréfás megszólalás között lélekben felkészül erre az eshetőségre is, egyik keze lazán a kardja markolatán pihen, biztos ami biztos.*
-
752. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-11-11 15:44:10
Üzenet elküldve: 2019-11-11 15:44:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Furcsa dolog ez, de még a kedvességgel is növelik a bizonytalanságát. A világképét rendítik meg ugyanis, amiben helyes és helytelen egyre jobban összekavarodik. A neveltetés és amit eddigi élete során megélt, összeütközik azzal, amit most hall és amire valójában mindig is vágyott.
Sírni volna kedve ettől a megrázkódtatástól. A két férfi valószínűleg elképzelni sem tudja, mennyit jelent neki a támogatásuk! Hogy olyan csúnyán beszélnek a férjéről, ahogy ő a szíve mélyén mindig is szeretett volna, hogy azt a "rohadékot" hibáztatják és tartják bűnösnek, őt pedig fölemelik és bátorítják. Persze, saját magát még mindig visszafogja attól, hogy így tekintsen a történtekre, de fölszabadító ezeket a szavakat hallani. Talán Bredoctól még inkább, aki korábban olyan rideg és szigorú arcát mutatta, hogy nem gondolta volna, hogy pont vele fog együttérezni, a szánalmas asszonnyal, aki volt olyan alattomos, hogy megölte az urát.
Van is benne némi kétkedés a férfival szemben, mert nem tudja hova tenni a korábbi fenyegető magatartását, miközben most egy sokkal gyengédebb, kedélyes oldalát mutatja, mintha mi sem történt volna... Vallatói praktikák és a manipuláció előtte ismeretlenek, talán ezért is hatott rá olyan könnyedén ez a fogás. Amit lehet bírálni, de végső soron bevált, hisz rávette a lányt, hogy őszinte legyen és mindent bevalljon.
Előnytelen maradéka a tettnek ez a zavartság, ami a lányban maradt a férfival kapcsolatban. Viszont mivel nem lát rá okot, hogy Bredoc átverje, megbízik benne, s úgy néz a korábbiakra, hogy a férfi átlátott rajta és a hazudozása dühítette, azért viselkedett úgy vele. Ebből pedig annyit jegyez meg, hogy a parancsnokhelyettest nem szabad magára haragítania, különben veszélyes lehet. Ezzel azonban már együtt tud létezni, ez egy kiszámítható fenyegetés, ami akkor érvényesül, ha valamit rosszul csinál, s nem bármikor. Tehát csak óvatosnak kell lennie és akkor minden rendben lesz... vagy még annál is jobb.
Azt, hogy gyilkosságért a törvény szerint munkával kell bűnhődni, eléggé furcsának és kiegyensúlyozatlannak találja, de nem akarja kísérteni a sorsát, sem pedig hálátlannak tűnni, úgyhogy nem firtatja. Hisz még megkönnyebbülést is jelent a számára, hogy ha felelősségre vonnák, akkor sem az életét követelnék.
Majd Darenn is hozzáfűzi a magáét, szavai pedig elgondolkodtatják a lányt. Maga sem tudja még pontosan, hogy mit érez a tettével kapcsolatban, annyira változékony, de hogy munkával ezt helyre tudná hozni, abban kételkedik. Ez nem olyasmi, amit helyre lehet hozni. Ő azt szeretné, ha soha nem is kellett volna ezt megtennie. Nem csinálná vissza, nem menne vissza, csak leggyengébb, legönsanyargatóbb, "legjólneveltebb" pillanataiban. Így nézve bűnére a feloldozást egyedül az jelenthetné, ha azon dolgozna, hogy a körülmények, amik gyilkossághoz vezetnek, megszűnjenek.*
- Igen, uram. És úgy lesz, uram! - *Biccent végül a lovagnak alázatosan, megválaszolva, hogy valóban a Kikötőből való, s hogy a közmunkát vállalja, ha ez nem is hoz számára enyhülést.
A kapott válaszokba belenyugodva aztán nekifog az evésnek, s mikor végzett, Darennel együtt csatlakoznak Bredochoz.
Furcsán érzi magát. Olyan valótlannak tűnik, ahogy a dolgok alakulnak és az elmúlt szörnyű napok után most itt hallgatja a két férfi nevetését és tréfálkozását. Alighanem kelleni is fog még némi idő, hogy feloldódjon és ő is csatlakozni tudjon a jókedvükhöz és a beszélgetésükhöz.
Egyelőre egyszerűen sodródik az eseményekkel és hallgatja Darenn válaszát, amiből nem minden ismert és érthető a számára, de a kérdésére feleletet kapott.
Nem érdeklődik, hogy a másik kettő mit gondol, hová tűnhettek innét, hiszen mondták is, hogy ezt jöttek kideríteni.
Az már érdekelné, hogy milyen feladatot szánnak neki, mert a tréfát csak tréfának tartotta, s nem hinné, hogy tényleg harcot várnak tőle, különösen, hogy a köténye alá rejtett késen túl nincs is erre alkalmas eszköze.
Azonban erre sem kérdez rá, várja az utasítást. Egyébként pedig tétovázik magában, de végül rászánja magát, hogy elmondja, ami korábban eszébe jutott.*
- Nem tudom, számít-e... és nem is tudom, hol történt... De az éjszaka hallottam egy nagyobb csapatot, hang alapján főleg férfiakat haladni az erdőben. Sötét volt és rögtön elfutottam, tájékozódni pedig nem tudtam... Az is lehet, hogy a város közelébe értem vissza... - *Mondandója elején sem tűnik éppen magabiztosnak, de a végére egyenesen a "Nesze semmi, fogd meg jól!" dobozba helyezhetőek a szavai. Az a baj, hogy nem csak műveletlen, de tapasztalatlan is. Sosem járt még a Kikötőn kívül. Annyit tud, hogy léteznek más városok is, némelyiknek még a nevét is hallotta már, ám hogy hol helyezkednek el, vagy mi fán terem a térkép, arról fogalma sincs. Nem véletlenül tévedt el az erdőben. Az orra után ment, abban bízva, hogy eljuthat egy másik városig. Választhatta volna az utat is, de félt, hogy üldözni fogják és ott keresik majd először.
A helyzet tehát az, hogy egyáltalán nem tudja, hogy a közelben történt-e, amit az éjszaka tapasztalt, ezért aggódik, mert félrevezetni sem akarja a két férfit, de elhallgatni sem akarta, hátha fontos.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.11 15:49:22
*Furcsa dolog ez, de még a kedvességgel is növelik a bizonytalanságát. A világképét rendítik meg ugyanis, amiben helyes és helytelen egyre jobban összekavarodik. A neveltetés és amit eddigi élete során megélt, összeütközik azzal, amit most hall és amire valójában mindig is vágyott.
Sírni volna kedve ettől a megrázkódtatástól. A két férfi valószínűleg elképzelni sem tudja, mennyit jelent neki a támogatásuk! Hogy olyan csúnyán beszélnek a férjéről, ahogy ő a szíve mélyén mindig is szeretett volna, hogy azt a "rohadékot" hibáztatják és tartják bűnösnek, őt pedig fölemelik és bátorítják. Persze, saját magát még mindig visszafogja attól, hogy így tekintsen a történtekre, de fölszabadító ezeket a szavakat hallani. Talán Bredoctól még inkább, aki korábban olyan rideg és szigorú arcát mutatta, hogy nem gondolta volna, hogy pont vele fog együttérezni, a szánalmas asszonnyal, aki volt olyan alattomos, hogy megölte az urát.
Van is benne némi kétkedés a férfival szemben, mert nem tudja hova tenni a korábbi fenyegető magatartását, miközben most egy sokkal gyengédebb, kedélyes oldalát mutatja, mintha mi sem történt volna... Vallatói praktikák és a manipuláció előtte ismeretlenek, talán ezért is hatott rá olyan könnyedén ez a fogás. Amit lehet bírálni, de végső soron bevált, hisz rávette a lányt, hogy őszinte legyen és mindent bevalljon.
Előnytelen maradéka a tettnek ez a zavartság, ami a lányban maradt a férfival kapcsolatban. Viszont mivel nem lát rá okot, hogy Bredoc átverje, megbízik benne, s úgy néz a korábbiakra, hogy a férfi átlátott rajta és a hazudozása dühítette, azért viselkedett úgy vele. Ebből pedig annyit jegyez meg, hogy a parancsnokhelyettest nem szabad magára haragítania, különben veszélyes lehet. Ezzel azonban már együtt tud létezni, ez egy kiszámítható fenyegetés, ami akkor érvényesül, ha valamit rosszul csinál, s nem bármikor. Tehát csak óvatosnak kell lennie és akkor minden rendben lesz... vagy még annál is jobb.
Azt, hogy gyilkosságért a törvény szerint munkával kell bűnhődni, eléggé furcsának és kiegyensúlyozatlannak találja, de nem akarja kísérteni a sorsát, sem pedig hálátlannak tűnni, úgyhogy nem firtatja. Hisz még megkönnyebbülést is jelent a számára, hogy ha felelősségre vonnák, akkor sem az életét követelnék.
Majd Darenn is hozzáfűzi a magáét, szavai pedig elgondolkodtatják a lányt. Maga sem tudja még pontosan, hogy mit érez a tettével kapcsolatban, annyira változékony, de hogy munkával ezt helyre tudná hozni, abban kételkedik. Ez nem olyasmi, amit helyre lehet hozni. Ő azt szeretné, ha soha nem is kellett volna ezt megtennie. Nem csinálná vissza, nem menne vissza, csak leggyengébb, legönsanyargatóbb, "legjólneveltebb" pillanataiban. Így nézve bűnére a feloldozást egyedül az jelenthetné, ha azon dolgozna, hogy a körülmények, amik gyilkossághoz vezetnek, megszűnjenek.*
- Igen, uram. És úgy lesz, uram! - *Biccent végül a lovagnak alázatosan, megválaszolva, hogy valóban a Kikötőből való, s hogy a közmunkát vállalja, ha ez nem is hoz számára enyhülést.
A kapott válaszokba belenyugodva aztán nekifog az evésnek, s mikor végzett, Darennel együtt csatlakoznak Bredochoz.
Furcsán érzi magát. Olyan valótlannak tűnik, ahogy a dolgok alakulnak és az elmúlt szörnyű napok után most itt hallgatja a két férfi nevetését és tréfálkozását. Alighanem kelleni is fog még némi idő, hogy feloldódjon és ő is csatlakozni tudjon a jókedvükhöz és a beszélgetésükhöz.
Egyelőre egyszerűen sodródik az eseményekkel és hallgatja Darenn válaszát, amiből nem minden ismert és érthető a számára, de a kérdésére feleletet kapott.
Nem érdeklődik, hogy a másik kettő mit gondol, hová tűnhettek innét, hiszen mondták is, hogy ezt jöttek kideríteni.
Az már érdekelné, hogy milyen feladatot szánnak neki, mert a tréfát csak tréfának tartotta, s nem hinné, hogy tényleg harcot várnak tőle, különösen, hogy a köténye alá rejtett késen túl nincs is erre alkalmas eszköze.
Azonban erre sem kérdez rá, várja az utasítást. Egyébként pedig tétovázik magában, de végül rászánja magát, hogy elmondja, ami korábban eszébe jutott.*
- Nem tudom, számít-e... és nem is tudom, hol történt... De az éjszaka hallottam egy nagyobb csapatot, hang alapján főleg férfiakat haladni az erdőben. Sötét volt és rögtön elfutottam, tájékozódni pedig nem tudtam... Az is lehet, hogy a város közelébe értem vissza... - *Mondandója elején sem tűnik éppen magabiztosnak, de a végére egyenesen a "Nesze semmi, fogd meg jól!" dobozba helyezhetőek a szavai. Az a baj, hogy nem csak műveletlen, de tapasztalatlan is. Sosem járt még a Kikötőn kívül. Annyit tud, hogy léteznek más városok is, némelyiknek még a nevét is hallotta már, ám hogy hol helyezkednek el, vagy mi fán terem a térkép, arról fogalma sincs. Nem véletlenül tévedt el az erdőben. Az orra után ment, abban bízva, hogy eljuthat egy másik városig. Választhatta volna az utat is, de félt, hogy üldözni fogják és ott keresik majd először.
A helyzet tehát az, hogy egyáltalán nem tudja, hogy a közelben történt-e, amit az éjszaka tapasztalt, ezért aggódik, mert félrevezetni sem akarja a két férfit, de elhallgatni sem akarta, hátha fontos.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.11 15:49:22
751. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-11-11 10:16:27
Üzenet elküldve: 2019-11-11 10:16:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*A lány elfogadja az ételt, és az italt, és elsőre kellemesen megkönnyebbül a lovag, hogy mintha nyugodtabb lenne. Még vizet is kér, amit kap is természetesen. A sózott hús, nem a legjobb hidratáló, és ki tudja mi óta csatangol az erdőben. Megkérdezi Garsin, hogy nem bűn e amit tett, amire Brox azonnal válaszol is. Hasonló Soreyl véleménye is, és egy pimasz mosolyt elenged Bredoc felé.*
~Nézd az urat, még hazudik hogy jobb legyen a lánynak.~
*Mondja magában tréfásan Soreyl. Nyilvánvaló, hogy gyilkosságért nem közmunka jár, de hogy kecske is káposzta is megmaradjon, Soreyl kicsit összekacsint a parancsnokhelyettessel majd hozzá teszi.*
-A kikötőből jöttél ugye? Túllépnénk a hatáskörünket ha beleszólnánk az ottani ügyekbe. Nem tartozik az Artheniori törvények alá. *Tart egy kis hatásszünetet.* De a közmunka valóban hatékony lehet, és nem azért hogy ledolgozd a bűnöd a törvény előtt... *Kicsit elréved a semmibe.* Hanem hogy kicsit enyhítsd a bűnödet a saját szemeid előtt.
*Mondja bölcselkedőn, és mély hangon. Gyakorlatilag maga is vezeklésből jött a városi őrséghez, lelkiismeretfurdalást enyhíteni. Kicsit visszaréved a gondolataiban, de pont annyira, hogy Perchi vissza tudja húzni a valóságba.*
~Elmúlt! Engedd el vagy picsán rúglak!~
*Soreyl pislog egy értelmeset, és visszakerül az emlékek nem túl üde pázsitjáról ide, a valóságba.*
~Nem tudsz seggbe rúgni. Egy kard vagy.~
*Perchi kicsiket kacag magában és sokat sejtető hangon teszi hozz.*
~Fogod te még a Perchipfell utca kövezetét taposni barátom.~
*Eközben Brox rájön, hogy nem hozott fáklyát, és kikáltja Soreylt fényhozónak, amin a lovag felkacag.*
-Nem is félnék két ilyen fedezékkel a hátam mögött.
*Mondja még nevetve.*
-Hanem aztán a barlang nem hiszem hogy magától volt világos munka közben. Biztos találunk a falon, vagy a földön egy lámpást, vagy fáklyát.
*Mosolyodik el.*
-Sőt! Bányapinyet, vagy gázgyertyát is kereshetnénk ha van. Nem szeretnék egy gázszivárgásban megfulladni.
*Mondja kicsikét tudálékosan. Északi nemesi családból származik, és egy hegy mellett volt a rezidencia. Akkora bánya volt mellettük, hogy egyszer bebányásztak a borospincébe a munkások Ezen az emléken egy kellemes mosoly terül el arcán. Perchi emlékezik vissza arra a napra.*
~Igen! Akkora volt a majré a házban, hogy összeszaladt a teljes rokonság, hogy mi ez a lárma. Te még el se bírtál, úgy húztál a földön, hogy megvédd anyádat a furcsa zajoktól, mikor kiderült hogy csak szerencsétlen csákányos mandrók, kerültek rossz helyre, ők meg azt hitték el van hagyatva, és megcsapolták apád borát. Ott hevertek részegen egymáson mikor rájuk találtak. Aztán apád meghívta őket vacsorára, hogy tisztázzák a félreértést. Ott északon tudják mi kell egy jó kis lárma után. Bárány meg, ital, és már el is vannak intézve a kibaszott nézeteltérések.~
*Perci hadovál, Soreyl pedig lassan feltápászkodik a földről, miközben a kellemes basszus Garsinnak mesél.*
-Igen börtön volt. Én is csak elbeszélésekből tudom, de itt dolgoztatták a rabokat, cserébe rövidebb büntetést kaphattak, ha betoldották kicsit ezzel az Arthenioiri kincstárat, de amióta lecsengett a Levegő városában a lázadás, azóta nincs hír róla. Ezért vagyunk itt. Se rabok se őrök.
*Ezt már azzal a serkentő izgalommal mondja mint amivel elsőre érkeztek. Bátran, elszántan, és mindenre készen.*
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*A lány elfogadja az ételt, és az italt, és elsőre kellemesen megkönnyebbül a lovag, hogy mintha nyugodtabb lenne. Még vizet is kér, amit kap is természetesen. A sózott hús, nem a legjobb hidratáló, és ki tudja mi óta csatangol az erdőben. Megkérdezi Garsin, hogy nem bűn e amit tett, amire Brox azonnal válaszol is. Hasonló Soreyl véleménye is, és egy pimasz mosolyt elenged Bredoc felé.*
~Nézd az urat, még hazudik hogy jobb legyen a lánynak.~
*Mondja magában tréfásan Soreyl. Nyilvánvaló, hogy gyilkosságért nem közmunka jár, de hogy kecske is káposzta is megmaradjon, Soreyl kicsit összekacsint a parancsnokhelyettessel majd hozzá teszi.*
-A kikötőből jöttél ugye? Túllépnénk a hatáskörünket ha beleszólnánk az ottani ügyekbe. Nem tartozik az Artheniori törvények alá. *Tart egy kis hatásszünetet.* De a közmunka valóban hatékony lehet, és nem azért hogy ledolgozd a bűnöd a törvény előtt... *Kicsit elréved a semmibe.* Hanem hogy kicsit enyhítsd a bűnödet a saját szemeid előtt.
*Mondja bölcselkedőn, és mély hangon. Gyakorlatilag maga is vezeklésből jött a városi őrséghez, lelkiismeretfurdalást enyhíteni. Kicsit visszaréved a gondolataiban, de pont annyira, hogy Perchi vissza tudja húzni a valóságba.*
~Elmúlt! Engedd el vagy picsán rúglak!~
*Soreyl pislog egy értelmeset, és visszakerül az emlékek nem túl üde pázsitjáról ide, a valóságba.*
~Nem tudsz seggbe rúgni. Egy kard vagy.~
*Perchi kicsiket kacag magában és sokat sejtető hangon teszi hozz.*
~Fogod te még a Perchipfell utca kövezetét taposni barátom.~
*Eközben Brox rájön, hogy nem hozott fáklyát, és kikáltja Soreylt fényhozónak, amin a lovag felkacag.*
-Nem is félnék két ilyen fedezékkel a hátam mögött.
*Mondja még nevetve.*
-Hanem aztán a barlang nem hiszem hogy magától volt világos munka közben. Biztos találunk a falon, vagy a földön egy lámpást, vagy fáklyát.
*Mosolyodik el.*
-Sőt! Bányapinyet, vagy gázgyertyát is kereshetnénk ha van. Nem szeretnék egy gázszivárgásban megfulladni.
*Mondja kicsikét tudálékosan. Északi nemesi családból származik, és egy hegy mellett volt a rezidencia. Akkora bánya volt mellettük, hogy egyszer bebányásztak a borospincébe a munkások Ezen az emléken egy kellemes mosoly terül el arcán. Perchi emlékezik vissza arra a napra.*
~Igen! Akkora volt a majré a házban, hogy összeszaladt a teljes rokonság, hogy mi ez a lárma. Te még el se bírtál, úgy húztál a földön, hogy megvédd anyádat a furcsa zajoktól, mikor kiderült hogy csak szerencsétlen csákányos mandrók, kerültek rossz helyre, ők meg azt hitték el van hagyatva, és megcsapolták apád borát. Ott hevertek részegen egymáson mikor rájuk találtak. Aztán apád meghívta őket vacsorára, hogy tisztázzák a félreértést. Ott északon tudják mi kell egy jó kis lárma után. Bárány meg, ital, és már el is vannak intézve a kibaszott nézeteltérések.~
*Perci hadovál, Soreyl pedig lassan feltápászkodik a földről, miközben a kellemes basszus Garsinnak mesél.*
-Igen börtön volt. Én is csak elbeszélésekből tudom, de itt dolgoztatták a rabokat, cserébe rövidebb büntetést kaphattak, ha betoldották kicsit ezzel az Arthenioiri kincstárat, de amióta lecsengett a Levegő városában a lázadás, azóta nincs hír róla. Ezért vagyunk itt. Se rabok se őrök.
*Ezt már azzal a serkentő izgalommal mondja mint amivel elsőre érkeztek. Bátran, elszántan, és mindenre készen.*
750. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-11-10 18:24:57
Üzenet elküldve: 2019-11-10 18:24:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Egy darabig még nézi a lányt, ahogy a könnyekkel küszködik. Megmosolyogtató a látvány, mert úgy érzi, hogy némileg megkönnyebbülhetett attól, hogy elmondta a bűnét. Soreyl átveszi a dolgot, és étellel kínálja. ~Helyes.~ Gondolja, majd megcsapja fülét a lány hangja. Egy darabig gondolkodik a kérdêsen, majd a korábban már eszébe jutott dolgot mondja ki hangosan is.*
-A bűnért büntetés jár. Bűn-e ilyen kegyetlenül bánni egy fiatal hölggyel? Az én részemről igen. És meg is kapta a büntetésêt az a rohadék.
*Talán rá is kacsint Garsinra.*
-Mindenestre ha lenne hozzátartozója, vagy bárkije, aki kérdezősködne, a törvény betűje szerint ilyen esetben azt hiszem közmunka ledolgozásával kell eljárni, melyet most akár mondjuk úgy meg is tehetsz, hisz épp a városi őrség küldetésén segédkezel.
*Biccent, majd elindul a barlang felé, illetve a lovakhoz. Soreyl szavaira is csak bólint, öt perc nem a világ, ennyi kijár Garsinnak is, hogy összeszedje magát.*
-Baszki. Nem hoztam fáklyát.
*Rázza meg a fejêt, szinte csak magának mondtva, de könnyen meghallhatták a többiek is a dolgot.*
-Soreyl. Te leszel a fényhozó, hehe.
*Nevet fel a hangzatos, hirtelen kitalált címen.*
-Majd mi ketten fedezünk.
*Mondja, majd a maga részéről elintézettnek tekinti a dolgokat, s a barlang szájánál várja kettejüket, hogy behatolhassanak.*
*Egy darabig még nézi a lányt, ahogy a könnyekkel küszködik. Megmosolyogtató a látvány, mert úgy érzi, hogy némileg megkönnyebbülhetett attól, hogy elmondta a bűnét. Soreyl átveszi a dolgot, és étellel kínálja. ~Helyes.~ Gondolja, majd megcsapja fülét a lány hangja. Egy darabig gondolkodik a kérdêsen, majd a korábban már eszébe jutott dolgot mondja ki hangosan is.*
-A bűnért büntetés jár. Bűn-e ilyen kegyetlenül bánni egy fiatal hölggyel? Az én részemről igen. És meg is kapta a büntetésêt az a rohadék.
*Talán rá is kacsint Garsinra.*
-Mindenestre ha lenne hozzátartozója, vagy bárkije, aki kérdezősködne, a törvény betűje szerint ilyen esetben azt hiszem közmunka ledolgozásával kell eljárni, melyet most akár mondjuk úgy meg is tehetsz, hisz épp a városi őrség küldetésén segédkezel.
*Biccent, majd elindul a barlang felé, illetve a lovakhoz. Soreyl szavaira is csak bólint, öt perc nem a világ, ennyi kijár Garsinnak is, hogy összeszedje magát.*
-Baszki. Nem hoztam fáklyát.
*Rázza meg a fejêt, szinte csak magának mondtva, de könnyen meghallhatták a többiek is a dolgot.*
-Soreyl. Te leszel a fényhozó, hehe.
*Nevet fel a hangzatos, hirtelen kitalált címen.*
-Majd mi ketten fedezünk.
*Mondja, majd a maga részéről elintézettnek tekinti a dolgokat, s a barlang szájánál várja kettejüket, hogy behatolhassanak.*
749. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-11-10 14:00:37
Üzenet elküldve: 2019-11-10 14:00:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Nem sok kedve van fölemelni a fejét, de most is engedelmes. Hagyja, hogy a férfi irányítsa az állánál fogva. Ehhez viszont egyúttal el is távolodik tőle egy kissé, kibújva abból a burokból, amit a kényelmetlenség ellenére kezdett biztonságosnak érezni. Megnyomorgatott teste hálás érte, ő azonban fázni kezd, úgy belülről. Meg is reszket tőle. És a könnyei most indulnak meg igazán, hogy az arcába néznek.
Majd megdermed Bredoc meglepő szavait hallva, arca eltorzul az értetlenségtől és az újabb hullámban rátörő sírógörcstől.
Elkapja a fejét és két tenyerével eltakarja az arcát. Tudja, hogy így könnyebb uralkodnia magán. Szólni szeretne, kérdéseket föltenni, de még nem képes beszélni...
Amit ezután hall Darenntől, az az elméjébe ég, de még mindig tele van kétségekkel és... nem érti, egyszerűen nem érti, mi történik.
Közben a két férfi helyet cserél, ezt hallja, végső soron abból, hogy Bredoc helyett Darenn hangja szólal meg előtte, a közelében. Ismét dicséretet és bátorítást kap... ami fokozza értetlenségét.
Valójában nem akar előbújni a kezei mögül, vagy bárkinek a szemébe nézni, de ha megérzi Darenn kezét a magáén, vagy bármi más módon tapasztalja, hogy a férfi ezt szeretné tőle, akkor leengedi a kezeit. Nem éppen kisasszonyosan egy gyors mozdulattal az ingujjába törölközik, mielőtt Darenn felé fordítaná arcát. Aztán hagyja, hogy a tekintetük összekapcsolódjon.
Őszintének és melegnek látja a szempárt, akárcsak korábban Bredocét. Régmúlt érzéseket ébreszt benne, akkorról, mikor még nem félt, mikor még tudott bízni és tudta, mi az öröm. Akkorról, mikor még egészen kislány volt, a bátyjával játszva és biztonságban érezte magát...
Kicsit bele is feledkezik ebbe az emlékbe és érzésbe, aztán eszébe jut minden, ami ezzé a szégyenben és félelemben élő emberré tette. Azon ritka pillanatok egyike ez, mikor őszinte magával szemben és dühös lesz. Azokra, akik közrejátszottak abban, hogy idáig jutott, a sorsra, az egész világra, magára, bármire. Aztán megszólal a neveltetése és elnyomja ezt a nagy dühöt... Már csak egyet akar megérteni...
Darenn már a húst nyújtja, mikor megszólal.*
- Nem... - *Elfúl a hangja, ám összeszedi magát.*
- Nem értem! - *Jelenti ki és a férfi szemébe néz, majd pedig Bredoc után, hisz a kérdés neki is szól, ezt az erőlködve hangos beszéde is mutatja.*
- Hát nem bűn a gyilkosság? Nem büntetés jár érte? - *Fejezi be, s feszülten várja a választ.
Ő nem sokat tud alapjában véve a világról, így törvényekről sem, ami tán nem meglepő olyasvalakitől, ki a Kikötőben nőtt fel. Ám ha valamiről azt gondolja, büntetést érdemel, az az emberölés. Náluk nem feltétlen, ahol védelem és igazság csak a pénzeseknek és befolyásosoknak jár, de ott, hol őrei vannak egy városnak, úgy hiszi, ennek kellene az első helyen lenni a büntetendő tettek között.
Őt mégis dicsérettel illették érte, ami megkönnyebbülést kellene, hogy jelentsen, de míg nem érti, nem tudja elfogadni.
Ha a magyarázatot megkapta és lerendezte magában, átveszi az ételt Darenntől. A két férfi természetes viselkedése őt is segíti abban, hogy a jelenre összpontosítson és ne hagyja el magát. Ennek ellenére sír még egy darabig, mert a feszültség így jön ki rajta, de küzd ellene, mélyeket lélegezve, arcát törölgetve. A gondolatai már tisztulnak. Ez most nem a megfelelő idő, hogy feldolgozza a történteket.
Darenn figyelmeztetésére rá pillant és még fel is fogja, amit mond. A védelmezésére tett eskü meghatja. Még mindig nehezére esik elhinni, hogy így viselkednek vele. Azért a mondandó többi része is eljut az elméjéig. Döntés elé állítják, ő pedig kérdezne, de az evésre felszólítással kap még némi időt, hogy átgondolja a helyzetet és a lehetőségeket.
Biccent, majd egy darab húsért nyúl. Gyomra és torka azonban összeszűkül, ahogy csak elképzeli, hogy ennie kellene. Túl rég nem evett és a sírás és idegesség megnehezítik a dolgot. Ennek ellenére tudja, hogy menni fog. Nem ez az első ilyen alkalom és ha nem volna képes legyűrni, már éhen halt volna. Neki azonban, ha nem is sok, de némi hús azért még maradt a csontjain. Ha valami, élni akarás, az van benne.
Csak egy kis vízre volna szüksége, aztán jobban lesz...*
- Kérhetek vizet is? - *Kérdezi szégyenlősen, főleg, ha a lovag már előbb letelepedett.
Ha kap, akkor leöblíti a torkát. Vizet talált az erdőben is, edénye azonban nem volt, úgyhogy két forrás között szomjazott, s most is rég nem ivott már. Azért ügyel, hogy túl sokat ne fogyasszon, nem tudja, mikor tudják újratölteni.
Miután a víz kicsit megoldja a torkát, nekilát az evésnek, s az első pár lekényszerített falat után már az étvágya is megjön, az émelygést és görcsösséget fölváltja az éhségérzet.
Amiatt, amit Darenn Bredocnak kiáltott, tudja, hogy nincs sok ideje és a két férfinek sietős a dolga, úgyhogy nem húzza az időt beszéddel, csak eszik, olyan gyorsan, ahogy tud. Jóllakottságig nem falja magát, pusztán annyit vesz el a húsból, hogy úgy érezze, van valami a gyomrában. Egyrészt mert ez számára a megszokott, másrészt mert nem akar visszaélni a két férfi nagylelkűségével. Még arra is ügyel, hogy mocskos kezével csak ahhoz az ételhez nyúljon, amit el is fogyaszt.
Ha beszélni nem is, gondolkodni van ideje. Továbbra is tele van félelmekkel, de kezdi elhinni, hogy sorsa jobbra fordult és van remény a számára. Nem tudja pontosan, mi vár rá, ha a két férfival tart, de már-már bizakodó várakozással néz elébe. Hogy előtte még veszélyek leshetnek rájuk, azt nehezen tudja elképzelni, annyira békésnek tűnik itt minden. De ha Darenn azt mondta, úgy próbálja ezt komolyan venni és felmérni, hol lehet nagyobb biztonságban. A barlang sötétsége tényleg riasztja egy kicsit, ahogy az is, hogy túlerőben lévő bűnözők lehetnek odabent. De akár a környéken is lehetnek... Erről eszébe jut valami.
Lenyeli az utolsó falatot, majd visszacsomagolja a húst és odanyújtja Darennek.*
- Köszönöm szépen! Nagyon nagylelkűek velem! - *Hajtja le a fejét alázatosan.*
- És minden mást is köszönök! - *Teszi hozzá halkabban, mert nem tudja szavakba foglalni, hogy mi is az, amit köszön még, mert annyira összetett.*
- Ha megengedik, akkor magukkal tartanék. - *Közli aztán döntését. Tart tőle, hogy láb alatt lesz, de valahogy úgy értelmezte, a férfi szerint is biztonságosabb, ha velük tart.
Hogy ne húzza tovább az őrök idejét, föl is tápászkodik. Fölegyenesedésnél fogja a hasát és összeszorítja a fogait, de utána már tűrhetően mozog, vélhetően nem lesz nagyobb gond.
Közben könnyei is elapadtak, de azért utolsó simításként még egyszer megtörli az arcát, aztán, ha a lovag is készen áll, követi őt.*
- Ez tényleg egy börtön volt? - *Kérdi bátortalanul, míg haladnak. Vet egy-egy pillantást az elhagyott szerszámokra. Vajon kiket hozhattak ide?*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.10 14:42:34
*Nem sok kedve van fölemelni a fejét, de most is engedelmes. Hagyja, hogy a férfi irányítsa az állánál fogva. Ehhez viszont egyúttal el is távolodik tőle egy kissé, kibújva abból a burokból, amit a kényelmetlenség ellenére kezdett biztonságosnak érezni. Megnyomorgatott teste hálás érte, ő azonban fázni kezd, úgy belülről. Meg is reszket tőle. És a könnyei most indulnak meg igazán, hogy az arcába néznek.
Majd megdermed Bredoc meglepő szavait hallva, arca eltorzul az értetlenségtől és az újabb hullámban rátörő sírógörcstől.
Elkapja a fejét és két tenyerével eltakarja az arcát. Tudja, hogy így könnyebb uralkodnia magán. Szólni szeretne, kérdéseket föltenni, de még nem képes beszélni...
Amit ezután hall Darenntől, az az elméjébe ég, de még mindig tele van kétségekkel és... nem érti, egyszerűen nem érti, mi történik.
Közben a két férfi helyet cserél, ezt hallja, végső soron abból, hogy Bredoc helyett Darenn hangja szólal meg előtte, a közelében. Ismét dicséretet és bátorítást kap... ami fokozza értetlenségét.
Valójában nem akar előbújni a kezei mögül, vagy bárkinek a szemébe nézni, de ha megérzi Darenn kezét a magáén, vagy bármi más módon tapasztalja, hogy a férfi ezt szeretné tőle, akkor leengedi a kezeit. Nem éppen kisasszonyosan egy gyors mozdulattal az ingujjába törölközik, mielőtt Darenn felé fordítaná arcát. Aztán hagyja, hogy a tekintetük összekapcsolódjon.
Őszintének és melegnek látja a szempárt, akárcsak korábban Bredocét. Régmúlt érzéseket ébreszt benne, akkorról, mikor még nem félt, mikor még tudott bízni és tudta, mi az öröm. Akkorról, mikor még egészen kislány volt, a bátyjával játszva és biztonságban érezte magát...
Kicsit bele is feledkezik ebbe az emlékbe és érzésbe, aztán eszébe jut minden, ami ezzé a szégyenben és félelemben élő emberré tette. Azon ritka pillanatok egyike ez, mikor őszinte magával szemben és dühös lesz. Azokra, akik közrejátszottak abban, hogy idáig jutott, a sorsra, az egész világra, magára, bármire. Aztán megszólal a neveltetése és elnyomja ezt a nagy dühöt... Már csak egyet akar megérteni...
Darenn már a húst nyújtja, mikor megszólal.*
- Nem... - *Elfúl a hangja, ám összeszedi magát.*
- Nem értem! - *Jelenti ki és a férfi szemébe néz, majd pedig Bredoc után, hisz a kérdés neki is szól, ezt az erőlködve hangos beszéde is mutatja.*
- Hát nem bűn a gyilkosság? Nem büntetés jár érte? - *Fejezi be, s feszülten várja a választ.
Ő nem sokat tud alapjában véve a világról, így törvényekről sem, ami tán nem meglepő olyasvalakitől, ki a Kikötőben nőtt fel. Ám ha valamiről azt gondolja, büntetést érdemel, az az emberölés. Náluk nem feltétlen, ahol védelem és igazság csak a pénzeseknek és befolyásosoknak jár, de ott, hol őrei vannak egy városnak, úgy hiszi, ennek kellene az első helyen lenni a büntetendő tettek között.
Őt mégis dicsérettel illették érte, ami megkönnyebbülést kellene, hogy jelentsen, de míg nem érti, nem tudja elfogadni.
Ha a magyarázatot megkapta és lerendezte magában, átveszi az ételt Darenntől. A két férfi természetes viselkedése őt is segíti abban, hogy a jelenre összpontosítson és ne hagyja el magát. Ennek ellenére sír még egy darabig, mert a feszültség így jön ki rajta, de küzd ellene, mélyeket lélegezve, arcát törölgetve. A gondolatai már tisztulnak. Ez most nem a megfelelő idő, hogy feldolgozza a történteket.
Darenn figyelmeztetésére rá pillant és még fel is fogja, amit mond. A védelmezésére tett eskü meghatja. Még mindig nehezére esik elhinni, hogy így viselkednek vele. Azért a mondandó többi része is eljut az elméjéig. Döntés elé állítják, ő pedig kérdezne, de az evésre felszólítással kap még némi időt, hogy átgondolja a helyzetet és a lehetőségeket.
Biccent, majd egy darab húsért nyúl. Gyomra és torka azonban összeszűkül, ahogy csak elképzeli, hogy ennie kellene. Túl rég nem evett és a sírás és idegesség megnehezítik a dolgot. Ennek ellenére tudja, hogy menni fog. Nem ez az első ilyen alkalom és ha nem volna képes legyűrni, már éhen halt volna. Neki azonban, ha nem is sok, de némi hús azért még maradt a csontjain. Ha valami, élni akarás, az van benne.
Csak egy kis vízre volna szüksége, aztán jobban lesz...*
- Kérhetek vizet is? - *Kérdezi szégyenlősen, főleg, ha a lovag már előbb letelepedett.
Ha kap, akkor leöblíti a torkát. Vizet talált az erdőben is, edénye azonban nem volt, úgyhogy két forrás között szomjazott, s most is rég nem ivott már. Azért ügyel, hogy túl sokat ne fogyasszon, nem tudja, mikor tudják újratölteni.
Miután a víz kicsit megoldja a torkát, nekilát az evésnek, s az első pár lekényszerített falat után már az étvágya is megjön, az émelygést és görcsösséget fölváltja az éhségérzet.
Amiatt, amit Darenn Bredocnak kiáltott, tudja, hogy nincs sok ideje és a két férfinek sietős a dolga, úgyhogy nem húzza az időt beszéddel, csak eszik, olyan gyorsan, ahogy tud. Jóllakottságig nem falja magát, pusztán annyit vesz el a húsból, hogy úgy érezze, van valami a gyomrában. Egyrészt mert ez számára a megszokott, másrészt mert nem akar visszaélni a két férfi nagylelkűségével. Még arra is ügyel, hogy mocskos kezével csak ahhoz az ételhez nyúljon, amit el is fogyaszt.
Ha beszélni nem is, gondolkodni van ideje. Továbbra is tele van félelmekkel, de kezdi elhinni, hogy sorsa jobbra fordult és van remény a számára. Nem tudja pontosan, mi vár rá, ha a két férfival tart, de már-már bizakodó várakozással néz elébe. Hogy előtte még veszélyek leshetnek rájuk, azt nehezen tudja elképzelni, annyira békésnek tűnik itt minden. De ha Darenn azt mondta, úgy próbálja ezt komolyan venni és felmérni, hol lehet nagyobb biztonságban. A barlang sötétsége tényleg riasztja egy kicsit, ahogy az is, hogy túlerőben lévő bűnözők lehetnek odabent. De akár a környéken is lehetnek... Erről eszébe jut valami.
Lenyeli az utolsó falatot, majd visszacsomagolja a húst és odanyújtja Darennek.*
- Köszönöm szépen! Nagyon nagylelkűek velem! - *Hajtja le a fejét alázatosan.*
- És minden mást is köszönök! - *Teszi hozzá halkabban, mert nem tudja szavakba foglalni, hogy mi is az, amit köszön még, mert annyira összetett.*
- Ha megengedik, akkor magukkal tartanék. - *Közli aztán döntését. Tart tőle, hogy láb alatt lesz, de valahogy úgy értelmezte, a férfi szerint is biztonságosabb, ha velük tart.
Hogy ne húzza tovább az őrök idejét, föl is tápászkodik. Fölegyenesedésnél fogja a hasát és összeszorítja a fogait, de utána már tűrhetően mozog, vélhetően nem lesz nagyobb gond.
Közben könnyei is elapadtak, de azért utolsó simításként még egyszer megtörli az arcát, aztán, ha a lovag is készen áll, követi őt.*
- Ez tényleg egy börtön volt? - *Kérdi bátortalanul, míg haladnak. Vet egy-egy pillantást az elhagyott szerszámokra. Vajon kiket hozhattak ide?*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.10 14:42:34
748. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-11-10 00:44:33
Üzenet elküldve: 2019-11-10 00:44:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A lány könnyeivel a szavai is megerednek, amit a két férfi türelmesen végig hallgat. Soreyl a félreértések zavarában egyáltalán nem tudja mit fog reagálni a parancsnokhelyettes, ezért egy lépéssel mögötte érdekfeszítően várja.*
~Talán csak nem hányja kard élre.~
*Mondja Perchipfell nyugtatólag, de Soreyl egyébként is halál nyugodt.*
~Magam sem tartok tőle. De most már érdekel hányadán állunk.~˜
*Perchi ezt örömmel hallja, és hozzáteszi.*
~Akkor talán helyre állt az ostoba agyad?~
*Soreyl elmosolyoik.*
~Eddig is a helyén volt.~˜
*Mondja és hallgatja, ahogy a történtek egy kellemes dicsérettel reagál a férfi. Barátilag megpaskolja kicsit a vállát, és összenéznek.*
-A mi dolgunk alapjaiban véve a kegyetlen emberek megbüntetése. Szinte már városőr vagy.
*Mondja kellemesen mély hangján, és a baráti vállapogatásból, athajlik a mozdulat egy előzékeny jelzésbe miszerint lepasszolhatja Garsint. Ha a férfi feláll annak elszántan a szemébe nézve némán bólint.*
-Nem lesz baja!
*Mondja a kellemes basszus, és átfordul a lányhoz. Még egy két biztató szót hall a parancsnokhelyettestől, de már nincs hova biztatni a lovagot. Biztos mint egy gépezet.*
~Nem fognak akadékoskodni.~
*Gondolja magában tényként leszűrve. Először is Denjaar bizonyára megbeszélhető, onnantól a városi őrség berkein belül nincs aki akadékoskodhatna. A berkekben kívül, meg nem nagyon ajánlja senki az átlag embernek hogy Soreylnek akadékoskodjon.*
~Ej de kemény vagy mint a szikkadt szar! Mire lettél ilyen nagyra?~
*Kérdezi Perchipfell a maga szokványos stílusában. Garsin észrevehető ahogy Soreyl szája komisz félmosolyt vesz föl majd lassan eltűnik. Nem nagy jelentőségű.*
~Tudod amióta Niavi hangján hallom a gondolataid a fejemben nem tudlak komolyan venni. A kedvemért mondd ki hogy "szar" még egyszer. Nem azért, csak ugye baromi nevetséges.~
*A lehelet finom alázásra bekushad a kard, amire Soreylnek nagy szüksége is van most, de hogy itt ne álljon meg a dolog, hozzá is teszi.*
~De lehet igazad van barátom. Furcsa egy ilyen szomorú helyzetben ezt mondani, de hosszú idő óta először érzem magam igazán annak aki vagyok.~
*Mondja magában, majd egy nyulfarknyit elszégyelli magát. Talán nem most kellene önismereti terápiát tartani magán mikor enni ad egy megvert léleknek. A kis mellékgondolatai alatt alig egy pillanat telt el. Csupán ahogy a gondolat repül, Soreyl olvadóan szigorú ábrázata mosollyal térdel a lány mellett.*
-Köszönjük hogy elmondtad bátor tett volt. Ígérem hogy nem lesz semmi baj.
*Mondja, majd mély barna szemeit a lányra emeli. A barna íriszek mintha a lelkébe néznének, és az ha nem akar a szemébe nézni, akkor finoman az egyik kezével magára irányítja a fejét ha hagyja Garsin. Úgy ismétli meg.*
-Nem lesz semmi baj. Garsin. Ígérem.
*Mondja immáron nyomatékkal, és a mélyreható pillantását megereszti egy mosollyal.*
-Na de most egyél.
*És azzal átnyújtja a maradék húst. Olyan fél kilót hagytak még, de nyugodtan falatozhat a lányka, nem hinné a lovag hogy megenné az egészet, és ha igen...*
~Az se baj.~
*Amíg a lány falstozik ő elmagyaráz neki néhány dolgot.*
-És amíg eszel addig ide vigyázz! *Mondja, hogy felkeltse kicsit a lány érdeklődését, mert ha minden igaz le kell győzni az ételt a lány agyában koncentráció terén.*
-Nekünk meg kell vizsgálnunk azt a bányát ott. Fel kell derítenünk, és nem tudjuk mi vár ránk bent. Velünk jöhetsz, és én esküszöm, hogy védeni foglak, de szólok előre: Nem veszélytelen a dolog. De ha mindent úgy teszel ahogy mondunk, akkor a szavamat adom hogy biztonságban kiviszünk az erdőből.
*Vázolja a tényállást röviden, kellemes mély hangon, tárgyilagosan.*
-Vagy maradhatsz idekint is, de itt nem tudunk vigyázni rád. Te döntesz!
*Ha mondanis bármit Garsin Soreyl felemelő a kezét és közbe vág.*
-De előbb... *Kezdi szigorúan.* egyél! *Fejezi ba mosolyogva, és amíg a lány gondolkozik és falatozik ledől mellé a fűbe. Ha minden így alakult ahogy kell, és Brox hallótávolságon belül van odaszól neki.*
-Öt perc és indulhatunk.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A lány könnyeivel a szavai is megerednek, amit a két férfi türelmesen végig hallgat. Soreyl a félreértések zavarában egyáltalán nem tudja mit fog reagálni a parancsnokhelyettes, ezért egy lépéssel mögötte érdekfeszítően várja.*
~Talán csak nem hányja kard élre.~
*Mondja Perchipfell nyugtatólag, de Soreyl egyébként is halál nyugodt.*
~Magam sem tartok tőle. De most már érdekel hányadán állunk.~˜
*Perchi ezt örömmel hallja, és hozzáteszi.*
~Akkor talán helyre állt az ostoba agyad?~
*Soreyl elmosolyoik.*
~Eddig is a helyén volt.~˜
*Mondja és hallgatja, ahogy a történtek egy kellemes dicsérettel reagál a férfi. Barátilag megpaskolja kicsit a vállát, és összenéznek.*
-A mi dolgunk alapjaiban véve a kegyetlen emberek megbüntetése. Szinte már városőr vagy.
*Mondja kellemesen mély hangján, és a baráti vállapogatásból, athajlik a mozdulat egy előzékeny jelzésbe miszerint lepasszolhatja Garsint. Ha a férfi feláll annak elszántan a szemébe nézve némán bólint.*
-Nem lesz baja!
*Mondja a kellemes basszus, és átfordul a lányhoz. Még egy két biztató szót hall a parancsnokhelyettestől, de már nincs hova biztatni a lovagot. Biztos mint egy gépezet.*
~Nem fognak akadékoskodni.~
*Gondolja magában tényként leszűrve. Először is Denjaar bizonyára megbeszélhető, onnantól a városi őrség berkein belül nincs aki akadékoskodhatna. A berkekben kívül, meg nem nagyon ajánlja senki az átlag embernek hogy Soreylnek akadékoskodjon.*
~Ej de kemény vagy mint a szikkadt szar! Mire lettél ilyen nagyra?~
*Kérdezi Perchipfell a maga szokványos stílusában. Garsin észrevehető ahogy Soreyl szája komisz félmosolyt vesz föl majd lassan eltűnik. Nem nagy jelentőségű.*
~Tudod amióta Niavi hangján hallom a gondolataid a fejemben nem tudlak komolyan venni. A kedvemért mondd ki hogy "szar" még egyszer. Nem azért, csak ugye baromi nevetséges.~
*A lehelet finom alázásra bekushad a kard, amire Soreylnek nagy szüksége is van most, de hogy itt ne álljon meg a dolog, hozzá is teszi.*
~De lehet igazad van barátom. Furcsa egy ilyen szomorú helyzetben ezt mondani, de hosszú idő óta először érzem magam igazán annak aki vagyok.~
*Mondja magában, majd egy nyulfarknyit elszégyelli magát. Talán nem most kellene önismereti terápiát tartani magán mikor enni ad egy megvert léleknek. A kis mellékgondolatai alatt alig egy pillanat telt el. Csupán ahogy a gondolat repül, Soreyl olvadóan szigorú ábrázata mosollyal térdel a lány mellett.*
-Köszönjük hogy elmondtad bátor tett volt. Ígérem hogy nem lesz semmi baj.
*Mondja, majd mély barna szemeit a lányra emeli. A barna íriszek mintha a lelkébe néznének, és az ha nem akar a szemébe nézni, akkor finoman az egyik kezével magára irányítja a fejét ha hagyja Garsin. Úgy ismétli meg.*
-Nem lesz semmi baj. Garsin. Ígérem.
*Mondja immáron nyomatékkal, és a mélyreható pillantását megereszti egy mosollyal.*
-Na de most egyél.
*És azzal átnyújtja a maradék húst. Olyan fél kilót hagytak még, de nyugodtan falatozhat a lányka, nem hinné a lovag hogy megenné az egészet, és ha igen...*
~Az se baj.~
*Amíg a lány falstozik ő elmagyaráz neki néhány dolgot.*
-És amíg eszel addig ide vigyázz! *Mondja, hogy felkeltse kicsit a lány érdeklődését, mert ha minden igaz le kell győzni az ételt a lány agyában koncentráció terén.*
-Nekünk meg kell vizsgálnunk azt a bányát ott. Fel kell derítenünk, és nem tudjuk mi vár ránk bent. Velünk jöhetsz, és én esküszöm, hogy védeni foglak, de szólok előre: Nem veszélytelen a dolog. De ha mindent úgy teszel ahogy mondunk, akkor a szavamat adom hogy biztonságban kiviszünk az erdőből.
*Vázolja a tényállást röviden, kellemes mély hangon, tárgyilagosan.*
-Vagy maradhatsz idekint is, de itt nem tudunk vigyázni rád. Te döntesz!
*Ha mondanis bármit Garsin Soreyl felemelő a kezét és közbe vág.*
-De előbb... *Kezdi szigorúan.* egyél! *Fejezi ba mosolyogva, és amíg a lány gondolkozik és falatozik ledől mellé a fűbe. Ha minden így alakult ahogy kell, és Brox hallótávolságon belül van odaszól neki.*
-Öt perc és indulhatunk.
747. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-11-09 11:09:05
Üzenet elküldve: 2019-11-09 11:09:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A lány elkezd beszélni, s mi több, hagyja, hogy Brox átölelje. Talán kicsit megnyugtató lehet a számára, ezt a férfi nem tudhatja, de mindenesetre elmondja a lány a történetét. Nem gondolná, hogy egy ilyen helyzetben is hazudna, így egy apró mosoly is előkúszik a parancsnokhelyettes arcára, ahogy szépen kibújik a szög a zsákból. Garsin teste mintha elernyedne, de nem történik váratlanul, a férfi készült erre, így óvatosan a karja alá nyúl, hogy finoman megtámogathassa, talán tartsa is az egész súlyát. Sok gondolat kavarog a fejében, hogy vajon hol ölhette meg azt a rohadékot? Melyik városban? Lehet, hogy nem is az ő ügyük lenne, vagy hogy egydltalán "fontos" ember volt-e. Na nem mintha ez érdekelné Broxot, ő igazság szerint sosem tenne különbséget, ahogy azt korábban Denjaarnak is elmondta, mikor még belépett az őrségbe. Az első mondat, ami kicsúszik a száján furcsán hangozhat, de ő egy egyenes, őszinte ember. Kezével a mellén heverő állához nyúl, és finoman felemeli a fejét, hogy a szemébe nézhessen.*
-Büszke vagyok rád, Garsin! Hallod te lány? Ne szégyelld magad. Helyesen cselekedtél.
*Kurtán Soreylre pillant, s ha esetleg közelebb jönne hozzájuk, úgy át is adná neki a lányt óvatosan. ~Persze a bűnt, ha netán valaki követelné rajtuk, meg kell büntetni, de talán hm. Mondjuk a kaszárnyában egy kis "munka" ledolgozásával a városőrök figyelő szeme előtt senkinek sem lehet panasza.~ Mosolyog a gondolatain, de nem mondja ki hangosan, hisz a közlegény kezére adta a döntést, így nem akarja a szájába adni a szavakat, tényleg kíváncsi, hogy hogy dönt, vagy mit tesz ezzel a helyzettel.*
-Soreyl, rajtad áll a dolog. Ha bárki a jövőben akadékoskodna, azt majd én lerendezem.
*Bólint is hozzá, ha esetleg azon agyalna a másik, hogy mi lesz, ha így, vagy úgy dönt. Azt szeretné, ha ezen nem aggódna, bár úgy sejti, hogy nem az a fajta Soreyl, de így a biztos.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A lány elkezd beszélni, s mi több, hagyja, hogy Brox átölelje. Talán kicsit megnyugtató lehet a számára, ezt a férfi nem tudhatja, de mindenesetre elmondja a lány a történetét. Nem gondolná, hogy egy ilyen helyzetben is hazudna, így egy apró mosoly is előkúszik a parancsnokhelyettes arcára, ahogy szépen kibújik a szög a zsákból. Garsin teste mintha elernyedne, de nem történik váratlanul, a férfi készült erre, így óvatosan a karja alá nyúl, hogy finoman megtámogathassa, talán tartsa is az egész súlyát. Sok gondolat kavarog a fejében, hogy vajon hol ölhette meg azt a rohadékot? Melyik városban? Lehet, hogy nem is az ő ügyük lenne, vagy hogy egydltalán "fontos" ember volt-e. Na nem mintha ez érdekelné Broxot, ő igazság szerint sosem tenne különbséget, ahogy azt korábban Denjaarnak is elmondta, mikor még belépett az őrségbe. Az első mondat, ami kicsúszik a száján furcsán hangozhat, de ő egy egyenes, őszinte ember. Kezével a mellén heverő állához nyúl, és finoman felemeli a fejét, hogy a szemébe nézhessen.*
-Büszke vagyok rád, Garsin! Hallod te lány? Ne szégyelld magad. Helyesen cselekedtél.
*Kurtán Soreylre pillant, s ha esetleg közelebb jönne hozzájuk, úgy át is adná neki a lányt óvatosan. ~Persze a bűnt, ha netán valaki követelné rajtuk, meg kell büntetni, de talán hm. Mondjuk a kaszárnyában egy kis "munka" ledolgozásával a városőrök figyelő szeme előtt senkinek sem lehet panasza.~ Mosolyog a gondolatain, de nem mondja ki hangosan, hisz a közlegény kezére adta a döntést, így nem akarja a szájába adni a szavakat, tényleg kíváncsi, hogy hogy dönt, vagy mit tesz ezzel a helyzettel.*
-Soreyl, rajtad áll a dolog. Ha bárki a jövőben akadékoskodna, azt majd én lerendezem.
*Bólint is hozzá, ha esetleg azon agyalna a másik, hogy mi lesz, ha így, vagy úgy dönt. Azt szeretné, ha ezen nem aggódna, bár úgy sejti, hogy nem az a fajta Soreyl, de így a biztos.*
746. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-11-09 01:50:01
Üzenet elküldve: 2019-11-09 01:50:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Észleli, hogy az egyik férfi mellé lép, amire összezárja szemeit, mert nem tudja, mire számítson, de rábízza magát a sorsra, nem menekül, nem védekezik.
Aztán mikor az erős karok körbefogják, mégis összerezzen, a váratlan érintéstől és a fájdalomtól is. Amilyen beletörődötten várta, mi fog történni, most egy pillanatra megijed és szabadulna. Persze ez kimerül néhány gyenge rángatózásban, amit zokogásnak is lehet vélni, aztán nyugton marad.
Rájön, hogy nem bántják, nem is fogva tartják, hanem ölelik. A csitító, kedves hang elhiteti ezt vele... A férfi karok ereje számára inkább jelent veszélyt, mint védelmezést, ezért kell egy kis idő, hogy elfogadja. A testének nem egy kellemes érintés ez, a sérülései fájnak a szorítástól és a páncél is nyomja, de nem mukkan meg, Bredoc inkább azt érezheti, hogy egyik pillanatról a másikra elernyed a karjaiban, így kénytelen tartani őt.
Vissza nem ölel, karjai ott maradnak maga előtt, beszorulva a férfi páncélja és a saját teste közé. Helyette homlokát dönti Bredoc mellkasának, engedve a vágynak, hogy elbújhasson. Hidegek a fémlemezek, még jobban fázik tőlük, de úgy látszik, a kellemetlen érzetek tartják ébren és őrzik az ép elméjét.
Darenn hangját is hallja. Az ételre most nem tud gondolni, de a lovag is nyugtatja és biztatja, hogy meséljen.
Egy jobb élettel ámítják, ő pedig úgy kezd beszélni, hogy azt képzeli, mindattól, amit kimond, meg is szabadul. El fog múlni ez az érzés, ami mintha széttépné belülről...*
- Nem volt véletlen... Leszúrtam. Aztán a torkát is elvágtam. Látni akartam, hogy tényleg meghal. - *Halkan beszél, de jól lehet hallani, mert bár homloka még mindig Bredoc mellkasának dől, s lefelé néz a feje, a szája nincs eltakarva. Tényszerűen adja elő a szörnyű tettet, ami kívülről nézve elég aggasztó lehet, mintha semmi bűntudatot nem érezne. Pedig erről szó sincs, pusztán megtört és gondolatban ismét ott van a házban és nézi az átvágott nyakat, az üres szempárt. És bevallja az egészet, mintha még bizonygatná is, hogy ne legyenek téves elképzeléseik róla, hogy netán nem szándékosan tette, amit tett. Ez már csak a "gyónás" része, ha feloldozást kap, azt úgy akarja, hogy tényleg azért kapja, amit elkövetett. Feloldozást, vagy ítéletet... Mert a férfiak ígérete ellenére még mindig számít ez utóbbira is.*
- Én nem tehettem róla, én tényleg mindent megtettem, hogy jó feleség legyek. Tudom, hogy az asszony dolga, hogy szolgálja az urát és én mindenben szót fogadtam, mindent megcsináltam, ahogy tudtam. Nem azért vert meg, mert annyira rossz lettem volna, vagy mert ostobaságokat csináltam. Kérem, higgyék el! - *Magyarázkodik, aminek oka a férfiak számára vagy érthető, vagy nem. Őt ilyen apa- és férfi központúan nevelték, s mivel férfiakkal beszél, szükségét érzi, hogy meggyőzze őket róla, hogy nem érdemelte meg a sok verést, amit kapott.*
- Ő egyszerűen egy kegyetlen ember volt, ok nélkül is megvert. Mindig. Néha akkor is, ha jó kedve volt. Megpróbáltam szeretni, hátha ő is jobb szívvel lesz felém, de hiába csináltam bármit is. Már nem bírtam ki... Akkor is megvert. Azt mondta azért, mert egész nap otthon voltam. De előző este ő tiltotta meg, hogy kimenjek. Mégis elvert. Aztán mikor elfáradt és inni ment... ott volt a kés a földön... biztos levertem, amikor megütött... Gondoltam rá, hogy jó volna meghalni, de sohasem tudtam megtenni. Most is erre gondoltam és nagyon fájt... Aztán arra gondoltam, hogy ő is meghalhatna. Fölvettem a kést és mikor föl akart rángatni a földről, megszúrtam. Aztán megijedtem és gyorsan kirántottam és a torkát is elvágtam. Nem halt meg azonnal, fuldokolt... de meghalt. Én pedig ott hagytam és elszöktem. Talán még mindig ott fekszik... Lehet, hogy már eltemették? - *Néhol csapong és a végére egészen elkalandozik, s inkább lesz a beszéde hangos gondolkodás, mint beszámoló. Halott férje arca most ott van előtte és kísérti, kétségbe vonva a tette helyességét. Elég sokat mesélt és itt el is akad, belefeledkezik a döntő pillanatba. Ki kell zökkenteniük, vagy kérdezniük kell, ha valamire kíváncsiak még.*
*Észleli, hogy az egyik férfi mellé lép, amire összezárja szemeit, mert nem tudja, mire számítson, de rábízza magát a sorsra, nem menekül, nem védekezik.
Aztán mikor az erős karok körbefogják, mégis összerezzen, a váratlan érintéstől és a fájdalomtól is. Amilyen beletörődötten várta, mi fog történni, most egy pillanatra megijed és szabadulna. Persze ez kimerül néhány gyenge rángatózásban, amit zokogásnak is lehet vélni, aztán nyugton marad.
Rájön, hogy nem bántják, nem is fogva tartják, hanem ölelik. A csitító, kedves hang elhiteti ezt vele... A férfi karok ereje számára inkább jelent veszélyt, mint védelmezést, ezért kell egy kis idő, hogy elfogadja. A testének nem egy kellemes érintés ez, a sérülései fájnak a szorítástól és a páncél is nyomja, de nem mukkan meg, Bredoc inkább azt érezheti, hogy egyik pillanatról a másikra elernyed a karjaiban, így kénytelen tartani őt.
Vissza nem ölel, karjai ott maradnak maga előtt, beszorulva a férfi páncélja és a saját teste közé. Helyette homlokát dönti Bredoc mellkasának, engedve a vágynak, hogy elbújhasson. Hidegek a fémlemezek, még jobban fázik tőlük, de úgy látszik, a kellemetlen érzetek tartják ébren és őrzik az ép elméjét.
Darenn hangját is hallja. Az ételre most nem tud gondolni, de a lovag is nyugtatja és biztatja, hogy meséljen.
Egy jobb élettel ámítják, ő pedig úgy kezd beszélni, hogy azt képzeli, mindattól, amit kimond, meg is szabadul. El fog múlni ez az érzés, ami mintha széttépné belülről...*
- Nem volt véletlen... Leszúrtam. Aztán a torkát is elvágtam. Látni akartam, hogy tényleg meghal. - *Halkan beszél, de jól lehet hallani, mert bár homloka még mindig Bredoc mellkasának dől, s lefelé néz a feje, a szája nincs eltakarva. Tényszerűen adja elő a szörnyű tettet, ami kívülről nézve elég aggasztó lehet, mintha semmi bűntudatot nem érezne. Pedig erről szó sincs, pusztán megtört és gondolatban ismét ott van a házban és nézi az átvágott nyakat, az üres szempárt. És bevallja az egészet, mintha még bizonygatná is, hogy ne legyenek téves elképzeléseik róla, hogy netán nem szándékosan tette, amit tett. Ez már csak a "gyónás" része, ha feloldozást kap, azt úgy akarja, hogy tényleg azért kapja, amit elkövetett. Feloldozást, vagy ítéletet... Mert a férfiak ígérete ellenére még mindig számít ez utóbbira is.*
- Én nem tehettem róla, én tényleg mindent megtettem, hogy jó feleség legyek. Tudom, hogy az asszony dolga, hogy szolgálja az urát és én mindenben szót fogadtam, mindent megcsináltam, ahogy tudtam. Nem azért vert meg, mert annyira rossz lettem volna, vagy mert ostobaságokat csináltam. Kérem, higgyék el! - *Magyarázkodik, aminek oka a férfiak számára vagy érthető, vagy nem. Őt ilyen apa- és férfi központúan nevelték, s mivel férfiakkal beszél, szükségét érzi, hogy meggyőzze őket róla, hogy nem érdemelte meg a sok verést, amit kapott.*
- Ő egyszerűen egy kegyetlen ember volt, ok nélkül is megvert. Mindig. Néha akkor is, ha jó kedve volt. Megpróbáltam szeretni, hátha ő is jobb szívvel lesz felém, de hiába csináltam bármit is. Már nem bírtam ki... Akkor is megvert. Azt mondta azért, mert egész nap otthon voltam. De előző este ő tiltotta meg, hogy kimenjek. Mégis elvert. Aztán mikor elfáradt és inni ment... ott volt a kés a földön... biztos levertem, amikor megütött... Gondoltam rá, hogy jó volna meghalni, de sohasem tudtam megtenni. Most is erre gondoltam és nagyon fájt... Aztán arra gondoltam, hogy ő is meghalhatna. Fölvettem a kést és mikor föl akart rángatni a földről, megszúrtam. Aztán megijedtem és gyorsan kirántottam és a torkát is elvágtam. Nem halt meg azonnal, fuldokolt... de meghalt. Én pedig ott hagytam és elszöktem. Talán még mindig ott fekszik... Lehet, hogy már eltemették? - *Néhol csapong és a végére egészen elkalandozik, s inkább lesz a beszéde hangos gondolkodás, mint beszámoló. Halott férje arca most ott van előtte és kísérti, kétségbe vonva a tette helyességét. Elég sokat mesélt és itt el is akad, belefeledkezik a döntő pillanatba. Ki kell zökkenteniük, vagy kérdezniük kell, ha valamire kíváncsiak még.*
745. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-11-09 00:12:12
Üzenet elküldve: 2019-11-09 00:12:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Bredoc nagy egyetértésben van a lovaggal a félreértés szempontjából. A Parancsnokhelyettest végighallgatta, majd egy bólintással kíséri a végét. Lenne mondanivalója, de nem itt, és nem most ez arcán látszik is. Elfogadó továbblépés. Az hogy nem postás... Bébicsősz sem. Nem is itt van a hangsúly, ő csak szerette volna ezt a kérdéskört a maga tempójában lejárni a lánynál, de nem így alakult. Nem tudja, hogy elbukott e, vagy csak rövidre akarta fogni a másik férfi, de így annyira már mindegy is.*
~A lények hogy kint van a dolog.~
*Gondolja magában, nem kis szarkazmussal. Majd lezajlik egy erős párbeszéd, aminek a végén a leány magát a földre vetve sír. Legalábbis első ránézésre éppen úgy néz ki. Soreyl felhúzza fél szemöldökét, és nem szólal meg. Gondolatai viszont hangosak.*
~Nem gondolnám, hogy ez volt a legkellemesebb megoldás.~
*Zsörtölődik magában kissé. Perchi elétárja az ellenérveket.*
~De a leggyorsabb, és ahogy a mellékelt ábra mutatja hatásos.~
*Soreyl kicsit átdolgozta ezt az érvrendszert.*
~És ha a házban patkány van, az is hatásos ha fel gyújtod a házat, mégis... Egy leheletnyit túlkapás. De igazad van. Gyorsnak mindenképpen gyors...~
*Mondja magában, de igazából már messze nem érzi azt Bredocon mint eddig. Elrugaszkodik a faltól, és a lova felé sétál. A nyeregtáskából előveszi a füstölthúst amit meghagytak az ebédjükből. Noha abban tévedett, hogy valóban gyilkosság volt a dologban. Ennek ellenére továbbra sem hiszi, hogy az elcsatangolt lány tette, bármilyen módon is az artheniori városi őrség törvényei alá tartoznának. De ezzel az illetékességi kérdéssel pláne nem kezd okoskodni, így is túl sok már ez a helyzet ahhoz hogy ebből vitát csináljon. Kezében az étellel megy a lányhoz. Ha az továbbra is könnyező odaszól melegen.*
-Minden rendben lesz ne félj.
*Mondja és elmosolyodik.*
-Meséld el, és egyél. *Arca meleg, de komoly.* Csak akkor tudunk segíteni ha elmondassz mindent.
*Utal ezzel arra, hogy a további kimenetek én fontos a története. Nem küldi Maydeleinhoz a sellőbe, ha megölt egy kikötői nagykutyát aki molesztálta. Mert csak alapos okot tud elképzelni a lovag egy ilyen tettre.*
*Bredoc nagy egyetértésben van a lovaggal a félreértés szempontjából. A Parancsnokhelyettest végighallgatta, majd egy bólintással kíséri a végét. Lenne mondanivalója, de nem itt, és nem most ez arcán látszik is. Elfogadó továbblépés. Az hogy nem postás... Bébicsősz sem. Nem is itt van a hangsúly, ő csak szerette volna ezt a kérdéskört a maga tempójában lejárni a lánynál, de nem így alakult. Nem tudja, hogy elbukott e, vagy csak rövidre akarta fogni a másik férfi, de így annyira már mindegy is.*
~A lények hogy kint van a dolog.~
*Gondolja magában, nem kis szarkazmussal. Majd lezajlik egy erős párbeszéd, aminek a végén a leány magát a földre vetve sír. Legalábbis első ránézésre éppen úgy néz ki. Soreyl felhúzza fél szemöldökét, és nem szólal meg. Gondolatai viszont hangosak.*
~Nem gondolnám, hogy ez volt a legkellemesebb megoldás.~
*Zsörtölődik magában kissé. Perchi elétárja az ellenérveket.*
~De a leggyorsabb, és ahogy a mellékelt ábra mutatja hatásos.~
*Soreyl kicsit átdolgozta ezt az érvrendszert.*
~És ha a házban patkány van, az is hatásos ha fel gyújtod a házat, mégis... Egy leheletnyit túlkapás. De igazad van. Gyorsnak mindenképpen gyors...~
*Mondja magában, de igazából már messze nem érzi azt Bredocon mint eddig. Elrugaszkodik a faltól, és a lova felé sétál. A nyeregtáskából előveszi a füstölthúst amit meghagytak az ebédjükből. Noha abban tévedett, hogy valóban gyilkosság volt a dologban. Ennek ellenére továbbra sem hiszi, hogy az elcsatangolt lány tette, bármilyen módon is az artheniori városi őrség törvényei alá tartoznának. De ezzel az illetékességi kérdéssel pláne nem kezd okoskodni, így is túl sok már ez a helyzet ahhoz hogy ebből vitát csináljon. Kezében az étellel megy a lányhoz. Ha az továbbra is könnyező odaszól melegen.*
-Minden rendben lesz ne félj.
*Mondja és elmosolyodik.*
-Meséld el, és egyél. *Arca meleg, de komoly.* Csak akkor tudunk segíteni ha elmondassz mindent.
*Utal ezzel arra, hogy a további kimenetek én fontos a története. Nem küldi Maydeleinhoz a sellőbe, ha megölt egy kikötői nagykutyát aki molesztálta. Mert csak alapos okot tud elképzelni a lovag egy ilyen tettre.*
744. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-11-08 12:08:16
Üzenet elküldve: 2019-11-08 12:08:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Komoran, és némileg türelmetlenül néz a lányra, de mielőtt elindulna, Soreylre néz.*
-Félre, igen.
*Úgy látszik ebben egyetértenek, ez így elég ironikus.*
-Tudod bármit válaszol a lány, ugyanúgy a te felelősséged, és szeretném rád bízni a továbbiakat vele kapcsolatban. A döntés is a tiéd. Csak nem akartam kétszer elmondani ugyanazt. Ha neked elmondom külön ezt, hogy aztán elmondhasd neki.
*Barátságosan mosolyog rá pipájával a szájában.*
-Nem vagy te postás, barátom.
*Majd csak ezután lép közelebb, s fejével közben kurtán a férfire néz, hogy jöjjön ő is közelebb, ha szeretne. Ezután Garsinra koncentrál, talán erősnek tűnhet a stílusa, de egyszerűen csak szeretne túlesni ezen, hogy utána normálisan tudjanak bánni vele. Bármivel elboldogul, és tényleg szeretne segíteni neki, de amíg nem őszinte addig nem tud. Viszont látszik rajta, hogy megtört, és éppen a könnyekkel küszködik, ahogy Bredoc szavai beléfúródnak. Igyekszik közelebb lépni a lányhoz, s ha engedi neki, úgy egyenesen meg is ölelné őt, szorosan magához szorítva.*
-Semmi baj! Tehát megölted. Shh.
*Próbálja nyugtatni és csitítani, mert úgy hiszi, hogy most már teljesen őszinte lesz vele, és így nem kell azon aggódniuk, hogy vajon mi történt, ki mit csinált, ésatöbbi.*
-Már nem kell félned. Ha szépen elmondod mi történt, Soreyl barátom majd gondodat viseli, és segít a továbbiakban, jó?
*Hangja sokkal lágyabb és kedvesebb, mint korábban, közben a társára pillant, reméli, hogy megerősíti a mondandójában, és innentől nem is óhajt majd beleszólni az ügybe, hisz nem felejtette el, hogy mit bízott a lovagra, és hogy ez az ő feladata, esze ágában sincs elvenni tőle a lehetőséget. Na meg egyébként is, a Krenkataurt jöttek felfedezni, Bredoc feladata most ez, így reméli, hogy sikerül elrendezni a dolgot Garsinnal, és talán velük is tarthatna, de ez már a közlegény dolga lesz.*
*Komoran, és némileg türelmetlenül néz a lányra, de mielőtt elindulna, Soreylre néz.*
-Félre, igen.
*Úgy látszik ebben egyetértenek, ez így elég ironikus.*
-Tudod bármit válaszol a lány, ugyanúgy a te felelősséged, és szeretném rád bízni a továbbiakat vele kapcsolatban. A döntés is a tiéd. Csak nem akartam kétszer elmondani ugyanazt. Ha neked elmondom külön ezt, hogy aztán elmondhasd neki.
*Barátságosan mosolyog rá pipájával a szájában.*
-Nem vagy te postás, barátom.
*Majd csak ezután lép közelebb, s fejével közben kurtán a férfire néz, hogy jöjjön ő is közelebb, ha szeretne. Ezután Garsinra koncentrál, talán erősnek tűnhet a stílusa, de egyszerűen csak szeretne túlesni ezen, hogy utána normálisan tudjanak bánni vele. Bármivel elboldogul, és tényleg szeretne segíteni neki, de amíg nem őszinte addig nem tud. Viszont látszik rajta, hogy megtört, és éppen a könnyekkel küszködik, ahogy Bredoc szavai beléfúródnak. Igyekszik közelebb lépni a lányhoz, s ha engedi neki, úgy egyenesen meg is ölelné őt, szorosan magához szorítva.*
-Semmi baj! Tehát megölted. Shh.
*Próbálja nyugtatni és csitítani, mert úgy hiszi, hogy most már teljesen őszinte lesz vele, és így nem kell azon aggódniuk, hogy vajon mi történt, ki mit csinált, ésatöbbi.*
-Már nem kell félned. Ha szépen elmondod mi történt, Soreyl barátom majd gondodat viseli, és segít a továbbiakban, jó?
*Hangja sokkal lágyabb és kedvesebb, mint korábban, közben a társára pillant, reméli, hogy megerősíti a mondandójában, és innentől nem is óhajt majd beleszólni az ügybe, hisz nem felejtette el, hogy mit bízott a lovagra, és hogy ez az ő feladata, esze ágában sincs elvenni tőle a lehetőséget. Na meg egyébként is, a Krenkataurt jöttek felfedezni, Bredoc feladata most ez, így reméli, hogy sikerül elrendezni a dolgot Garsinnal, és talán velük is tarthatna, de ez már a közlegény dolga lesz.*
743. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-11-08 11:52:08
Üzenet elküldve: 2019-11-08 11:52:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Nem nyúlik túl hosszúra a két férfi között a beszélgetés, egyhamar azt tapasztalja, hogy az eddig szigorúan hallgató őr a megadott nevét zengi olyan tekintélyes hangerővel és dörgedelmesen, hogy már attól megfagy ereiben a vér.
Odakapja a fejét és meglepetésében tágra nyílnak szemei. Még hátrálni is elfelejt, pedig a férfi megindul felé.
Teste megfeszül, és elnyílik a szája, hogy ijedtében levegő után kapjon, ami aztán bent is reked, ahogy Bredoc folytatja, előadva vádjait és ígéreteit, amikkel pompásan betalál.
A csattanó azonban még hátravan, mert a lány épp csak felfogná, hogy mi történik, mikor a férfi nagyvonalú ajánlata fenyegetéssé változik.
Megdöbben és most először egyenesen néz az őr szemébe. Nem fordul segítségért Darennhez, nem pillant rá kétségbeesetten. Hozzá van szokva, hogy egyedül viselje el a félelmet, s a férfi csöndben marad, vagy legalábbis nem mond semmi számára egyértelmű, védő szándékút, de nem is várja, hogy miatta ennél jobban szembeszálljon a felettesével...
Főleg, mert az ajánlatot sem feledte, amit Bredoc tett, s ami messze túl megy azon, amit szerinte érdemel. Az utána tanúsított szigor és fenyegetés azonban ledönti a lábáról. Szó szerint is.
Előbb csak összegörnyed, s a bent rekedt levegő végre kiszakad belőle valami csuklásszerű hanggal. A görcsös testtartás azonban megkínozza sérült hasát és oldalát, valamint a lábai is elgyengülnek, így kénytelen leülni a földre.
Mondják egyesek, hogy a fájdalom a barátunk, s őt valóban ez tartja most a valóságban és eszénél.
Mert egyébként minden más összeomlik körülötte és ezerfelé szaladnak szét gondolatai. Már nem érdekli, hogy szánalmasnak és gyengének látják, egyszerűen nem tud vele törődni.
Nem zokog, csak a könnyei folynak és a levegőt kapkodja, az ezt kísérő fájdalomba kapaszkodva, miközben úgy öleli saját magát, sérült törzsét tartva, mintha ezzel akadályozná meg, hogy szétessen.
Megtört. Talán Bredoc épp ezt akarta elérni, s ha így van, sikerrel járt. A fenyegető hallgatása, a szigora, a Darenntől kapot remény és biztatás, s a néhány pillanatnyi csönd után csattanó hangja és zárószavai megtették a hatásukat. Retteg a férfitól, de tiszteletet is ébreszt benne, nem mer tovább hazudni neki. Úgy érzi, mindent be kell vallania, mert ebből a szorítóból sosem szabadul.*
- Megöltem... - *Suttogja, de míg nem jönnek közelebb, csak a szája mozgását láthatják, annyira fuldokló és halk a hangja.
És most, hogy ezt így kimondja, egyszerre önti el a megkönnyebbülés és a kínzó bűntudat.*
- Megöltem. - *Ismétli valamivel hangosabban, mintegy megerősítve magát ebben, s már azzal a szándékkal szól, hogy ezt a másik kettő is hallhassa, hátha akkor a megkönnyebbülés lesz erősebb. Teljesen szét van esve, ezt nem nehéz meglátni.
Legbelül azonban nyugodtan várja az ítéletet. Nem bánja, ha átverték, s csellel bírták vallomásra, így legalább vége lesz, most már tényleg vége lesz...*
*Nem nyúlik túl hosszúra a két férfi között a beszélgetés, egyhamar azt tapasztalja, hogy az eddig szigorúan hallgató őr a megadott nevét zengi olyan tekintélyes hangerővel és dörgedelmesen, hogy már attól megfagy ereiben a vér.
Odakapja a fejét és meglepetésében tágra nyílnak szemei. Még hátrálni is elfelejt, pedig a férfi megindul felé.
Teste megfeszül, és elnyílik a szája, hogy ijedtében levegő után kapjon, ami aztán bent is reked, ahogy Bredoc folytatja, előadva vádjait és ígéreteit, amikkel pompásan betalál.
A csattanó azonban még hátravan, mert a lány épp csak felfogná, hogy mi történik, mikor a férfi nagyvonalú ajánlata fenyegetéssé változik.
Megdöbben és most először egyenesen néz az őr szemébe. Nem fordul segítségért Darennhez, nem pillant rá kétségbeesetten. Hozzá van szokva, hogy egyedül viselje el a félelmet, s a férfi csöndben marad, vagy legalábbis nem mond semmi számára egyértelmű, védő szándékút, de nem is várja, hogy miatta ennél jobban szembeszálljon a felettesével...
Főleg, mert az ajánlatot sem feledte, amit Bredoc tett, s ami messze túl megy azon, amit szerinte érdemel. Az utána tanúsított szigor és fenyegetés azonban ledönti a lábáról. Szó szerint is.
Előbb csak összegörnyed, s a bent rekedt levegő végre kiszakad belőle valami csuklásszerű hanggal. A görcsös testtartás azonban megkínozza sérült hasát és oldalát, valamint a lábai is elgyengülnek, így kénytelen leülni a földre.
Mondják egyesek, hogy a fájdalom a barátunk, s őt valóban ez tartja most a valóságban és eszénél.
Mert egyébként minden más összeomlik körülötte és ezerfelé szaladnak szét gondolatai. Már nem érdekli, hogy szánalmasnak és gyengének látják, egyszerűen nem tud vele törődni.
Nem zokog, csak a könnyei folynak és a levegőt kapkodja, az ezt kísérő fájdalomba kapaszkodva, miközben úgy öleli saját magát, sérült törzsét tartva, mintha ezzel akadályozná meg, hogy szétessen.
Megtört. Talán Bredoc épp ezt akarta elérni, s ha így van, sikerrel járt. A fenyegető hallgatása, a szigora, a Darenntől kapot remény és biztatás, s a néhány pillanatnyi csönd után csattanó hangja és zárószavai megtették a hatásukat. Retteg a férfitól, de tiszteletet is ébreszt benne, nem mer tovább hazudni neki. Úgy érzi, mindent be kell vallania, mert ebből a szorítóból sosem szabadul.*
- Megöltem... - *Suttogja, de míg nem jönnek közelebb, csak a szája mozgását láthatják, annyira fuldokló és halk a hangja.
És most, hogy ezt így kimondja, egyszerre önti el a megkönnyebbülés és a kínzó bűntudat.*
- Megöltem. - *Ismétli valamivel hangosabban, mintegy megerősítve magát ebben, s már azzal a szándékkal szól, hogy ezt a másik kettő is hallhassa, hátha akkor a megkönnyebbülés lesz erősebb. Teljesen szét van esve, ezt nem nehéz meglátni.
Legbelül azonban nyugodtan várja az ítéletet. Nem bánja, ha átverték, s csellel bírták vallomásra, így legalább vége lesz, most már tényleg vége lesz...*
742. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-11-08 10:49:03
Üzenet elküldve: 2019-11-08 10:49:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*A fejlemények röviden összefoglalhatóak. A lány továbbra is fél, és fázik, meg remeg, de a kérésre nem mozdul sehova. Ez egy piros pontocska Soreylnél, aki most Bredocot hallgatja. Perchi szól az agyában, és kommentálja a hallottakat.*
~Soreyl, én tisztelem a tagot, de Vadvédben egy ilyenért már Sylweran kettévágta volna.~
*A lovag kiegészítéssel teszi hozz.*
~Nem tudom mire gondolsz, bizonyára nem vágta volna ketté, ez nem Vadvéd, és nem vagyok Sylweran... Folytasd!~
*Egy fáradt sóhajtást hallhat a fejében.*
~Tudod, hogy értem! Keresztül néz éppen rajtad a fickó, te meg ezt hagyod?~
*Soreyl már a kiabálást hallgatja, és már közben elengedi a dolgot. Hátát a falnak vetve áll, és fél szemöldökét felhúzva néz. Gyakorlatilag az első "ügy"... Ügyecske amivel személyesen megbízták, azonnal elvételre került. Nem tudja hova tenni, hogy miért, de lassan nem is akarja fejtegetni. Ez a parancs, ez van. Közben figyel Brox szavaira, és nem mond semmit. Tudna mit, de úgy érzi majd ha kérdezi. Ha most belepofázna csak a tekintélyét rombolná a Parancsnokhelyettesnek, magának meg főként. Nézhet rá akárhogy Brox, kérdőn visszanéz a lovag, és várja a folytatást. És egy ritka pillanat jön. Soreyl fejében mintha valami furcsa dolog történne. Perchi, és a lovag gondolatai általában elkülöníthetőek de most nem. Mintha nagy egyetértésen lennének, vagy mintha teljesen egyszerre gondolnának éppen ugyan arra, a két hang szimbiózisban visszhangzik a fejében.*
~És pont ide akartunk kilyukadni mi is, csak Kellemesebb szavakkal.~
*Mondják, és elkönyvelik tényként. Nincs megsértődve, nem ideges. Kicsit csalódott abban, hogy csak ennyi bizalmat kapott, és ha Bradoc hátranéz, egy teljesen kellemes hangon hozzáteszi.*
-Igazad van. Félre értjük egymást.
*És nevet egy kicsit a dolgon. Elhúzott mosolyán látszik, hogy nem harag, vagy düh indította a mondatot, csak hogy biztosítsa: Igen. Ő sem érti a lovagot. Az csettint a nyelvével egyet, és ellöki magát a faltól. Várja a lány válaszát.*
*A fejlemények röviden összefoglalhatóak. A lány továbbra is fél, és fázik, meg remeg, de a kérésre nem mozdul sehova. Ez egy piros pontocska Soreylnél, aki most Bredocot hallgatja. Perchi szól az agyában, és kommentálja a hallottakat.*
~Soreyl, én tisztelem a tagot, de Vadvédben egy ilyenért már Sylweran kettévágta volna.~
*A lovag kiegészítéssel teszi hozz.*
~Nem tudom mire gondolsz, bizonyára nem vágta volna ketté, ez nem Vadvéd, és nem vagyok Sylweran... Folytasd!~
*Egy fáradt sóhajtást hallhat a fejében.*
~Tudod, hogy értem! Keresztül néz éppen rajtad a fickó, te meg ezt hagyod?~
*Soreyl már a kiabálást hallgatja, és már közben elengedi a dolgot. Hátát a falnak vetve áll, és fél szemöldökét felhúzva néz. Gyakorlatilag az első "ügy"... Ügyecske amivel személyesen megbízták, azonnal elvételre került. Nem tudja hova tenni, hogy miért, de lassan nem is akarja fejtegetni. Ez a parancs, ez van. Közben figyel Brox szavaira, és nem mond semmit. Tudna mit, de úgy érzi majd ha kérdezi. Ha most belepofázna csak a tekintélyét rombolná a Parancsnokhelyettesnek, magának meg főként. Nézhet rá akárhogy Brox, kérdőn visszanéz a lovag, és várja a folytatást. És egy ritka pillanat jön. Soreyl fejében mintha valami furcsa dolog történne. Perchi, és a lovag gondolatai általában elkülöníthetőek de most nem. Mintha nagy egyetértésen lennének, vagy mintha teljesen egyszerre gondolnának éppen ugyan arra, a két hang szimbiózisban visszhangzik a fejében.*
~És pont ide akartunk kilyukadni mi is, csak Kellemesebb szavakkal.~
*Mondják, és elkönyvelik tényként. Nincs megsértődve, nem ideges. Kicsit csalódott abban, hogy csak ennyi bizalmat kapott, és ha Bradoc hátranéz, egy teljesen kellemes hangon hozzáteszi.*
-Igazad van. Félre értjük egymást.
*És nevet egy kicsit a dolgon. Elhúzott mosolyán látszik, hogy nem harag, vagy düh indította a mondatot, csak hogy biztosítsa: Igen. Ő sem érti a lovagot. Az csettint a nyelvével egyet, és ellöki magát a faltól. Várja a lány válaszát.*
741. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-11-08 10:12:52
Üzenet elküldve: 2019-11-08 10:12:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Kellemesen pipázgat, s akár egy bölcsnek tűnő nagypapa, vagy mint a mesékben az öreg, aki csak figyeln és sejtelmesen, apró mosollyal és gödröcskével az arcán szemléli az eseményeket. A lány szavaira, hogy nem szökött meg innen, csak bólint, mielőtt eltávolodna. Ez csak egy apró felvetés volt egyébként is a részéről. Soreyl ötletêre, hogy akár dolgozhatna a laktanyán, segíthetne ebben-abban szintén csak bólint, de nem akar belefolyni a beszélgetésbe, majd csak amikor már esetleg amikor Garsin már nem hallja őket. Látja,.hogy társa beszél valamit hozzá, majd elindul Brox felé, s a lány immár egy rövid időre egyedül marad. Megfordul gondolataiban, hogy most majd esetleg elszökik, de nem tesz semmi ilyesmir. Ez egy jó pont.*
-Nézd Soreyl.
*Kezd bele.*
-Talán félreértesz. Szerintem sem egy démon. Ez egy kislány, aki megviselt, meggyötört, és meg is van sérülve. Láttál már utcakölyköket, ugye? Az utcán, s nem az erdőben menekülve. Láttál már olyat, aki elszökött valahonnan, legyen az otthonról, vagy az urától, bárhonnan. Az ilyen tudja, hogy mit tett. Talán fél elmondani, ezt megértem. Talán szégyelli magát, ezt is megértem. Szívesen ah.
*Mondja, majd hirtelen lép egy párat a lány felé, s zengő hangja betölti az egész teret, érződik, hogy van benne erő.*
-Garsin, ugye? Nézd kislány. Engem nem érdekel, hogy mit csináltál korábban, hogy loptál, vagy megöltél valakit, aki rosszul bánt veled. Hogy honnan szöktél el, vagy tudomis én mit csináltál. Szívesen vigyázunk rád, adunk enni és akár magunkkal is vihetünk, adhatunk tetőt a fejed felé és jó sorod lehet, de egy feltétellel.
*Hangja és kisugárzása, na meg a szavai olyan tiszteletet parancsolóan hatnak.*
-Mondd el őszintén, hogy ki vagy, honnan jöttél, mi történt veled, s én, Bredoc Droyn, a városi őrség parancsnokhelyettese esküszöm, hogy nem vonlak felelősségre. A szavamat adom.
*Néz kissé haragosan Soreylre is, mert úgy érzi, hogy nem bízik benne, vagy esetleg ellene beszélt.*
-Ha pedig erre nem vagy hajlandó, úgy eredj innen, vagy kötélbe verlek, és addig vallatlak egy hűvös cellában, míg nem kezdesz dalolni.
*Szavai talán erősnek és ridegnek hangozhatnak, de ha belegondol Garsin és Soreyl is akár ez talán egy annyira fair ajánlat, amilyet ritkán kap bárki is.*
*Kellemesen pipázgat, s akár egy bölcsnek tűnő nagypapa, vagy mint a mesékben az öreg, aki csak figyeln és sejtelmesen, apró mosollyal és gödröcskével az arcán szemléli az eseményeket. A lány szavaira, hogy nem szökött meg innen, csak bólint, mielőtt eltávolodna. Ez csak egy apró felvetés volt egyébként is a részéről. Soreyl ötletêre, hogy akár dolgozhatna a laktanyán, segíthetne ebben-abban szintén csak bólint, de nem akar belefolyni a beszélgetésbe, majd csak amikor már esetleg amikor Garsin már nem hallja őket. Látja,.hogy társa beszél valamit hozzá, majd elindul Brox felé, s a lány immár egy rövid időre egyedül marad. Megfordul gondolataiban, hogy most majd esetleg elszökik, de nem tesz semmi ilyesmir. Ez egy jó pont.*
-Nézd Soreyl.
*Kezd bele.*
-Talán félreértesz. Szerintem sem egy démon. Ez egy kislány, aki megviselt, meggyötört, és meg is van sérülve. Láttál már utcakölyköket, ugye? Az utcán, s nem az erdőben menekülve. Láttál már olyat, aki elszökött valahonnan, legyen az otthonról, vagy az urától, bárhonnan. Az ilyen tudja, hogy mit tett. Talán fél elmondani, ezt megértem. Talán szégyelli magát, ezt is megértem. Szívesen ah.
*Mondja, majd hirtelen lép egy párat a lány felé, s zengő hangja betölti az egész teret, érződik, hogy van benne erő.*
-Garsin, ugye? Nézd kislány. Engem nem érdekel, hogy mit csináltál korábban, hogy loptál, vagy megöltél valakit, aki rosszul bánt veled. Hogy honnan szöktél el, vagy tudomis én mit csináltál. Szívesen vigyázunk rád, adunk enni és akár magunkkal is vihetünk, adhatunk tetőt a fejed felé és jó sorod lehet, de egy feltétellel.
*Hangja és kisugárzása, na meg a szavai olyan tiszteletet parancsolóan hatnak.*
-Mondd el őszintén, hogy ki vagy, honnan jöttél, mi történt veled, s én, Bredoc Droyn, a városi őrség parancsnokhelyettese esküszöm, hogy nem vonlak felelősségre. A szavamat adom.
*Néz kissé haragosan Soreylre is, mert úgy érzi, hogy nem bízik benne, vagy esetleg ellene beszélt.*
-Ha pedig erre nem vagy hajlandó, úgy eredj innen, vagy kötélbe verlek, és addig vallatlak egy hűvös cellában, míg nem kezdesz dalolni.
*Szavai talán erősnek és ridegnek hangozhatnak, de ha belegondol Garsin és Soreyl is akár ez talán egy annyira fair ajánlat, amilyet ritkán kap bárki is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 965-984