// A barlang titkai //
*Szó sincs szerelemről, csupán apró láng éledt kettejük közt, s egy potenciális hölgyet, ki igencsak csalafinta villogású szemével el tudta varázsolni, illik megmenteni. Quae is megmenekült, hála Arzurel közbenjárásának, ám May ezáltal bajba került. Átkozhatja mindenki, kit csak akar, de ebből csak a baj van már megint.
Ám úgy tűnik, valami történt, hiszen elkezdtek fogyni a szörnyek, egyik hullik a másik után. S némelyik önkezével vet véget magának. Mocskos vérük fed mindent, merre csak látni, s a szag... Már Arzu is kezd émelyegni tőle. Pedig nagyon remélte, hogy ennél rosszabb nem lesz.
Hegyes fülét zaj csapja meg, mi bentről érkezik, s már éppen rontana befelé a férfi, hogy kimenekítse a sötétbe veszett lányt, mikor a "pokol kapujában" megjelenik a szörnyek atyja. Na, már csak ez hiányzott. Undorító hangja ott fröcsög elméjében, mi csak tovább fokozza a vágyat, hogy végezzen a döggel. Egyszer talán ember volt, de most már csak egy korcs fenevad, akire halál vár. Megindul felé, két fegyverét a magasba emelve, ám hirtelen egy lövedék csapja el. A mana érezhetően átjárja egész testét, ő pedig tehetetlen, mint egy zsák krumpli, eldől. A földre kerül és nem képes mozdulni, se karjai, se lábai, de még csak szája szeglete sem kíván mozdulni. Éppen csak annyinak örülhet, hogy látószögéből kívül esik a szörnyek alkotójának korcs pofája, így csak a szag, mi terjeng, melyből tudja, még ott van. Vajon belső izmai is lebénulnak? Talán csak pillanatok kérdése, hogy szíve is megálljon? Mindegy, csak vége legyen ennek a francos valaminek. Haljon meg, vagy éljen tovább, de ez, hogy csak mozdulatlan fekszik, elviselhetetlen az első másodperc apró töredékétől kezdve.*