Külső területek - Krenkataur barlangrendszer
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 44 (861. - 880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
880. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-06-05 16:26:49
Üzenet elküldve: 2020-06-05 16:26:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem tudni, hogy mióta lehetnek itt a rabok, hónapok, évek óta? Bizonyosan előtte sem voltak anyámasszony katonái, hisz mégiscsak az őrség tagjai voltak, legalábbis sokan azok lehettek, de a györtelem és megannyi fájdalom bizonyosan csak gyűlt bennük, s most, hogy lehetőségük van bosszút állni, lehetőségük van kiereszteni a megaláztatás és gyötrelem okozta fortyogó haragot, mit eddig el kellett nyomniuk, akár a vadak esnek neki a két őrnek. Szerencsétlen flótások. Nem sajnálja őket Bredoc, sőt, valahol élvezi is nézni, hogy megkapják, ami jár nekik, de főleg azért, mert nem veszett ki a rabokból a tűz. Talán megkopott kicsit, talán csak parázs maradt, de most mintha friss tavaszi szellő keltené életre azt a szunnadó kohót, mit mindhiába próbálnak kioltani bennük oly régóta már. Szerencsére sikerül legyűrniük azt a kettőst, s Raignold is eszénél van, egy jelentőségteljes biccentést kap cserébe a parancsnokhelyettestől, mert talán a szavak nem érnék el a fülét. Darenn sem hagyja cserben, s biztosítja a továbbiakat, ahogy Garsin sem marad tétlen, s úgy látszik, hogy sikerül megszereznie a kulcsokat, amiket nem rest használni is. Ő maga pedig, a veterán, próbál talpra ugrani, s rohanna is a következő dolgot tenni, ám teste nem engedelmeskedik elméjének, feje szinte ég, s a lábai éppen-éppen megtartják őt. Néha be is rogy a térde, de nem esik el.*
-Picsába...
*Szitkozódik, s érzi, hogy ereje fogytán van, így a falnak támaszkodik, hogy vegyen pár mély levegőt. Szemével próbálja Raignoldot keresni, hisz ő tűnik most a leginkább megbízható támaszának Soreyl-en kívül.*
-Raignold! A kapitány.
*Újabb mély levegő, igyekszik eljutattni hangját a másikhoz.*
-Vele mi legyen? Szerinted velünk van? Vigyük magunkkal?
*Bök kezével a bezárt ajtó felé, ahová korábban az este folyamán már elvitték a kapitányt. Míg várja a választ, reméli, hogy mindenki ki tud szabadulni a láncok és rácsok fogságából, és ha tehei, próbál megszerezni egy fegyvert magának is, ha a halott testektől nem is sikerül, úgy kérni valakitől egyet.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem tudni, hogy mióta lehetnek itt a rabok, hónapok, évek óta? Bizonyosan előtte sem voltak anyámasszony katonái, hisz mégiscsak az őrség tagjai voltak, legalábbis sokan azok lehettek, de a györtelem és megannyi fájdalom bizonyosan csak gyűlt bennük, s most, hogy lehetőségük van bosszút állni, lehetőségük van kiereszteni a megaláztatás és gyötrelem okozta fortyogó haragot, mit eddig el kellett nyomniuk, akár a vadak esnek neki a két őrnek. Szerencsétlen flótások. Nem sajnálja őket Bredoc, sőt, valahol élvezi is nézni, hogy megkapják, ami jár nekik, de főleg azért, mert nem veszett ki a rabokból a tűz. Talán megkopott kicsit, talán csak parázs maradt, de most mintha friss tavaszi szellő keltené életre azt a szunnadó kohót, mit mindhiába próbálnak kioltani bennük oly régóta már. Szerencsére sikerül legyűrniük azt a kettőst, s Raignold is eszénél van, egy jelentőségteljes biccentést kap cserébe a parancsnokhelyettestől, mert talán a szavak nem érnék el a fülét. Darenn sem hagyja cserben, s biztosítja a továbbiakat, ahogy Garsin sem marad tétlen, s úgy látszik, hogy sikerül megszereznie a kulcsokat, amiket nem rest használni is. Ő maga pedig, a veterán, próbál talpra ugrani, s rohanna is a következő dolgot tenni, ám teste nem engedelmeskedik elméjének, feje szinte ég, s a lábai éppen-éppen megtartják őt. Néha be is rogy a térde, de nem esik el.*
-Picsába...
*Szitkozódik, s érzi, hogy ereje fogytán van, így a falnak támaszkodik, hogy vegyen pár mély levegőt. Szemével próbálja Raignoldot keresni, hisz ő tűnik most a leginkább megbízható támaszának Soreyl-en kívül.*
-Raignold! A kapitány.
*Újabb mély levegő, igyekszik eljutattni hangját a másikhoz.*
-Vele mi legyen? Szerinted velünk van? Vigyük magunkkal?
*Bök kezével a bezárt ajtó felé, ahová korábban az este folyamán már elvitték a kapitányt. Míg várja a választ, reméli, hogy mindenki ki tud szabadulni a láncok és rácsok fogságából, és ha tehei, próbál megszerezni egy fegyvert magának is, ha a halott testektől nem is sikerül, úgy kérni valakitől egyet.*
879. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-06-04 23:32:38
Üzenet elküldve: 2020-06-04 23:32:38
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
//A hozászólás 16+ jelenetett artalmaz!//
*Bredoc értékes időt nyer a félvér orrának betörésével, ez alatt nagyjából nyomon követheti a földön birkózókat, akik ahol érik igyekszik erősen szorítani a mélységi ruháit. Figyelme viszont túlzottan elkalandozik, szerencséjére a nagy fennforgásban akad segítő kéz, és mielőtt a fattyú bármi aljasságba kezdene pár egykori őr veti rá szintén magát a földön fekvőre. Némi viaskodás után kiforgatják kezéből a fegyverét, és testük takarásában egyszerűen elmetszik vele a torkát. Ezt már nem sok ellenkezés követi, csupán pár esélytelen próbálkozás az életben maradásra, de az elgyengülő kezek hiába szorítják a mély vágást.
Hasonlóképpen történik mindez a mélységinél is, akihez Darenn valóban alig tud magának helyet szorítani. Öklök csattannak, aminek okán nincs is szükség pengére, egy idő után már csak nem ellenkezik az áldozat, de még ekkor is akad, aki haragját kitöltve rajta rá pazarolja az energiáját.
Darenn a mélységitől elszedheti ostorát, és hosszútőrjét is, hiszen a többieket annyira lefoglalja haragjuk megélése, hogy erről teljesen meg is feledkeznek. A többiek Bredoc határozott utasításait hallva kicsit megnyugszanak, láthatóan lelket önt beléjük a vezető jellem, és lecsillapodnak addig, míg Garsin a kulcsokkal próbálkozik. Szerencséjére sokat nem tud téveszteni, így a szomszédos cella is kinyílik, a nehezebb része viszont a láncokat leoldani mindenkiről, még szerencse, hogy ennek is egységes a zára.
Darenn egy a közelében lévő meglepődött férfit ragad vállon, és von magával, aki értetlenül bukdácsol utána, és nem szólva semmit követi az esetleges utasításokat is közben. A két férfi a zajongás ellenére egyelőre csendet tapasztalhat a folyosó végén, csupán a gyertya fénye rebben meg.
Raignald Garsin késével a kezében igyekszik hasznos tagja lenni a csapatnak, és talpra rántja a dühöngőket. Pár erős mozdulattal törekszik fegyelemre inteni őket több-kevesebb sikerrel.*
- Innentől mindenki pofája legyen lapos!
*Sziszegi ingerülten, miközben állkapcsa meg-megfeszül az idegességtől. Attól tart, hogy meghallották őket. Közben időnként tekintetét Bredocra veti, aki érezheti, hogy elgyengül most, ahogy az adrenalin távozik a testéből, és arca újra forró lüktetésbe kezd.*
- Siess, leányka!
*Sürgetően néz Garsinra, aki saját láncával bíbelődik, és rövidesen sikerrel is jár, így ő már mozgásban teljesen szabad tagja a csapatnak.*
//A hozászólás 16+ jelenetett artalmaz!//
*Bredoc értékes időt nyer a félvér orrának betörésével, ez alatt nagyjából nyomon követheti a földön birkózókat, akik ahol érik igyekszik erősen szorítani a mélységi ruháit. Figyelme viszont túlzottan elkalandozik, szerencséjére a nagy fennforgásban akad segítő kéz, és mielőtt a fattyú bármi aljasságba kezdene pár egykori őr veti rá szintén magát a földön fekvőre. Némi viaskodás után kiforgatják kezéből a fegyverét, és testük takarásában egyszerűen elmetszik vele a torkát. Ezt már nem sok ellenkezés követi, csupán pár esélytelen próbálkozás az életben maradásra, de az elgyengülő kezek hiába szorítják a mély vágást.
Hasonlóképpen történik mindez a mélységinél is, akihez Darenn valóban alig tud magának helyet szorítani. Öklök csattannak, aminek okán nincs is szükség pengére, egy idő után már csak nem ellenkezik az áldozat, de még ekkor is akad, aki haragját kitöltve rajta rá pazarolja az energiáját.
Darenn a mélységitől elszedheti ostorát, és hosszútőrjét is, hiszen a többieket annyira lefoglalja haragjuk megélése, hogy erről teljesen meg is feledkeznek. A többiek Bredoc határozott utasításait hallva kicsit megnyugszanak, láthatóan lelket önt beléjük a vezető jellem, és lecsillapodnak addig, míg Garsin a kulcsokkal próbálkozik. Szerencséjére sokat nem tud téveszteni, így a szomszédos cella is kinyílik, a nehezebb része viszont a láncokat leoldani mindenkiről, még szerencse, hogy ennek is egységes a zára.
Darenn egy a közelében lévő meglepődött férfit ragad vállon, és von magával, aki értetlenül bukdácsol utána, és nem szólva semmit követi az esetleges utasításokat is közben. A két férfi a zajongás ellenére egyelőre csendet tapasztalhat a folyosó végén, csupán a gyertya fénye rebben meg.
Raignald Garsin késével a kezében igyekszik hasznos tagja lenni a csapatnak, és talpra rántja a dühöngőket. Pár erős mozdulattal törekszik fegyelemre inteni őket több-kevesebb sikerrel.*
- Innentől mindenki pofája legyen lapos!
*Sziszegi ingerülten, miközben állkapcsa meg-megfeszül az idegességtől. Attól tart, hogy meghallották őket. Közben időnként tekintetét Bredocra veti, aki érezheti, hogy elgyengül most, ahogy az adrenalin távozik a testéből, és arca újra forró lüktetésbe kezd.*
- Siess, leányka!
*Sürgetően néz Garsinra, aki saját láncával bíbelődik, és rövidesen sikerrel is jár, így ő már mozgásban teljesen szabad tagja a csapatnak.*
878. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-06-02 00:39:25
Üzenet elküldve: 2020-06-02 00:39:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nos. Az állott szagú barlangi levegő, poros üledéke egy, az öt nap alatt szinte megszokott, estét ígért. Ez az este hamarosan Bredoc elvitelével, és búcsújával, talán Soreyl életének egyik legszomorúbb estéjévé változott. Pár pillanattal később a szabadság maréknyi parazsa lángra lobbant, és immáron a rácsokon túl küzdenek az életükért. Mondhatni ez hamar eszkalálódott a döntő pillanatok melegágyává. Soreyl kezéből kikerül a tőr, és lassan elérkezik a lovagban az a pillanat, amikor úrrá lesz rajta, az általában őt hidegen hagyó vérszomj. Az ilyesmit Perchipfell képviselte eddig, ebben a furcsa kettősben, de se hírét, se hamvát nem érzi a lovag, kardja szellemének, vagyis inkább ép eszének. Bredoc a földön, az egyik mocsokkal, míg Soreyl a menekülő után eredt. Ha összeláncolt bokával, akkor összeláncolt bokával. Ha a seggén pattogva is kellene utolérnie a mocskot, azt is ugyan ekkora erőfeszítéssel tenné. A figyelem ilyenkor leszűkül. Egyetlen apró pici pontra. A tarkó azon részére, amelyre egy elég erős csapást mérve, hamar a siralomházba lehet rakni bárkit. Eeyr? Bredoc? Egy kiálló kő? Vagy Perchipfell mesterkedése is lehetne, de az a bizonyos tarkó amit eddig a lovag olyannyira figyelt nagyon hamar egy zuhanó röppályát vesz fel.*
~Megvagy bazdmeg!~
*Gondolja magában. És már tenné is ami ilyenkor helyén való. Egy kellemesen dühvel telt ütés, és vagy rúgás, avagy bármilyen testi épséget kockáztató mozdulat kombináció, mely lehetőségeihez mérten adottak, azonnal útnak indul a sötételf felé. Ha nem lenne a parancsnokhelyettes mély hangja, akkor azután is ütné, hogy az már kilehelte a lelkét.*
~Fegyvert!~
*Mondja vissza magában, és felkapja a fejét. A többi rabnak meghagyva az agyba-főbe püfölést, megpróbálja megmotozni a tagot. Ha minden igaz, fogják a lábát, és talán már máshol is rámartak a frissen szabadultak, így nehéz dolga lesz, de tolakszik. Mindent, ami csak egy kicsit is élesebb az emberi körömnél, megpróbál magához venni. Kard, tőr, levélkés, bicska, de elég neki egy vajazókés is, ha azt talál, és van módja elvenni. Mire idáig jut, a következő parancs is megérkezik. Bizonyára Brox is lassan úgy olvas az agyában mintha Perchi tenné, mert már indulna is, hogy ellenőrizze a többiek kiszabadításának biztonságát. Viszont nem szól senkinek. Határozott, és gyors válasza rövid.*
-Igenis!
*És azonnal elindul a folyosó felé. Ha valaki az útjába akad, azt a vállánál fogva húzza magával.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nos. Az állott szagú barlangi levegő, poros üledéke egy, az öt nap alatt szinte megszokott, estét ígért. Ez az este hamarosan Bredoc elvitelével, és búcsújával, talán Soreyl életének egyik legszomorúbb estéjévé változott. Pár pillanattal később a szabadság maréknyi parazsa lángra lobbant, és immáron a rácsokon túl küzdenek az életükért. Mondhatni ez hamar eszkalálódott a döntő pillanatok melegágyává. Soreyl kezéből kikerül a tőr, és lassan elérkezik a lovagban az a pillanat, amikor úrrá lesz rajta, az általában őt hidegen hagyó vérszomj. Az ilyesmit Perchipfell képviselte eddig, ebben a furcsa kettősben, de se hírét, se hamvát nem érzi a lovag, kardja szellemének, vagyis inkább ép eszének. Bredoc a földön, az egyik mocsokkal, míg Soreyl a menekülő után eredt. Ha összeláncolt bokával, akkor összeláncolt bokával. Ha a seggén pattogva is kellene utolérnie a mocskot, azt is ugyan ekkora erőfeszítéssel tenné. A figyelem ilyenkor leszűkül. Egyetlen apró pici pontra. A tarkó azon részére, amelyre egy elég erős csapást mérve, hamar a siralomházba lehet rakni bárkit. Eeyr? Bredoc? Egy kiálló kő? Vagy Perchipfell mesterkedése is lehetne, de az a bizonyos tarkó amit eddig a lovag olyannyira figyelt nagyon hamar egy zuhanó röppályát vesz fel.*
~Megvagy bazdmeg!~
*Gondolja magában. És már tenné is ami ilyenkor helyén való. Egy kellemesen dühvel telt ütés, és vagy rúgás, avagy bármilyen testi épséget kockáztató mozdulat kombináció, mely lehetőségeihez mérten adottak, azonnal útnak indul a sötételf felé. Ha nem lenne a parancsnokhelyettes mély hangja, akkor azután is ütné, hogy az már kilehelte a lelkét.*
~Fegyvert!~
*Mondja vissza magában, és felkapja a fejét. A többi rabnak meghagyva az agyba-főbe püfölést, megpróbálja megmotozni a tagot. Ha minden igaz, fogják a lábát, és talán már máshol is rámartak a frissen szabadultak, így nehéz dolga lesz, de tolakszik. Mindent, ami csak egy kicsit is élesebb az emberi körömnél, megpróbál magához venni. Kard, tőr, levélkés, bicska, de elég neki egy vajazókés is, ha azt talál, és van módja elvenni. Mire idáig jut, a következő parancs is megérkezik. Bizonyára Brox is lassan úgy olvas az agyában mintha Perchi tenné, mert már indulna is, hogy ellenőrizze a többiek kiszabadításának biztonságát. Viszont nem szól senkinek. Határozott, és gyors válasza rövid.*
-Igenis!
*És azonnal elindul a folyosó felé. Ha valaki az útjába akad, azt a vállánál fogva húzza magával.*
877. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-05-29 16:40:34
Üzenet elküldve: 2020-05-29 16:40:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Megkönnyebbülten fújja ki a levegőt, mikor látja, hogy sikerül lefogniuk mindkét banditát. De sok időt nem hagy magának a bámeszkodásra, mert egyébként is sürgető hangok jönnek mindenfelől.
Mikor Bredoc fegyverért kiált, a hozzá legközelebb álló, épkézlábnak tűnő férfi kezébe adja határozottan a kését.*
- Fogja és menjen! - *Szól rá, hátha a frissen szabadult rabnak is szüksége van rá, hogy fölrázzák és cselekvésre ösztönözzék.
De egyébként többet nem törődik, vele, hogy mozdul-e a fickó, helyette a kulcscsomóval vacakol remegő kézzel. Miközben kiválasztja az egyik nagyobb kulcsot és azzal a legközelebbi cellához siet, azt is ellenőrzi, hogy a kulcstartó kapcsát ki tudja-e nyitni egyszerűen, vagy összeragadt a rozsdától.
A lábaikat összekötő láncoktól is jó volna megszabadulni, de Garsin nem tudja jól mérlegelni, hogy mi a fontosabb, ezért a sok lúd disznót győz elvében reménykedve előbb a rabokat akarja kiengedni.
Ha pedig minden ajtó nyitva, akkor ül le a földre egy félreeső helyen és próbálgatja a kisebb kulcsokat a saját láncán, hogy utána már gyorsabban tudjon haladni a többivel. Amennyiben a kulcstartót sikerül egyszerűen kinyitnia, úgy ezeket a kisebb kulcsokat szétosztja, hogy hamarabb megkerüljön az, amelyik a lábbilincshez való.*
*Megkönnyebbülten fújja ki a levegőt, mikor látja, hogy sikerül lefogniuk mindkét banditát. De sok időt nem hagy magának a bámeszkodásra, mert egyébként is sürgető hangok jönnek mindenfelől.
Mikor Bredoc fegyverért kiált, a hozzá legközelebb álló, épkézlábnak tűnő férfi kezébe adja határozottan a kését.*
- Fogja és menjen! - *Szól rá, hátha a frissen szabadult rabnak is szüksége van rá, hogy fölrázzák és cselekvésre ösztönözzék.
De egyébként többet nem törődik, vele, hogy mozdul-e a fickó, helyette a kulcscsomóval vacakol remegő kézzel. Miközben kiválasztja az egyik nagyobb kulcsot és azzal a legközelebbi cellához siet, azt is ellenőrzi, hogy a kulcstartó kapcsát ki tudja-e nyitni egyszerűen, vagy összeragadt a rozsdától.
A lábaikat összekötő láncoktól is jó volna megszabadulni, de Garsin nem tudja jól mérlegelni, hogy mi a fontosabb, ezért a sok lúd disznót győz elvében reménykedve előbb a rabokat akarja kiengedni.
Ha pedig minden ajtó nyitva, akkor ül le a földre egy félreeső helyen és próbálgatja a kisebb kulcsokat a saját láncán, hogy utána már gyorsabban tudjon haladni a többivel. Amennyiben a kulcstartót sikerül egyszerűen kinyitnia, úgy ezeket a kisebb kulcsokat szétosztja, hogy hamarabb megkerüljön az, amelyik a lábbilincshez való.*
876. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-05-19 11:02:28
Üzenet elküldve: 2020-05-19 11:02:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozászólás 16+ jelenetett artalmaz!//
*Érzi ő, hogy a félvér nem volt erre felkészülve, valószínűleg fejben már el is temethette Bredocot, de úgy látszik, hogy Eeyr segedelmével mégsem ez a sors vár rá. Legalábbis egyelőre. Minden dühe benne van abban a támadásban, s szinte kéjes öröm önti el, ahogy hallja a csont törését. Biztosan nem hagyná ennyiben, ha nem lenne fontosabb megállítani a menekülő őrt. Szerencsére sikerül elbuknia valahogy, nem is igen számít, hogy kinek a keze nyomán, a lényeg, hogy nem jut ki! Hamar kezek ragadják meg, s ha minden jól megy, a félvérrel is segítenek neki. Látja, hogy a rabok kijutottak a cellából, épp úgy, mint társai, Garsin és Soreyl is. Igyekszik felmérni a helyzetet, és cslekedni legjobb tudása szerint. Próbálja összeszámolni hányan is lehetnek, mennyi a cella, ki hol van, és akaratlanul is előbújuk belőle a veterán tábornok.*
-A fegyvert! Gyorsan öljétek meg őket!
~Szomját vérrel oltja, ki szabadságra áhít...~
-Siessetek! Soreyl!
*Szólítja meg a férfit, s reméli, hogy figyel is majd rá.*
-Fogj valakit és a folyosóra! Őrködni kell.
*Megpróbál közben felállni, persze, csak ha sikerül mindkettőt megölni, addig biztosan nem hagyja a két őrt, még a végén meglógnának. *
-Soreyl, el se engedj senkit...
*Ezt jóval halkabban mondja, de tudja, hogy ez is kulcsfontosságú lehet. bizonyosan sokan elkezdneének rohanni akár a szabadság reményében, de ezzel maguk alatt vágnák a fát. Jó lenne, ha sikerülne fegvyert szerezniük a két őrtől, egyet mindenképp igyekezne megszerezni magának.*
-Emberek!
*Itt már inkább a rabokhoz szól.*
-Senkit nem hagyunk hátra, de okosnak kell lennünk. Várjuk össze egymást!
Kulcsokat! Engedjetek ki mindenkit. A kapitányt is, majd én intézem.
*Kiáltja, mert nem tudja, hogy kinél is lehetnek a kulcsok, de ha másnál nem, akkor a leendő tetemeknél biztosan akad.*
-Ma éjjel nekik kell rettegniük!
//A hozászólás 16+ jelenetett artalmaz!//
*Érzi ő, hogy a félvér nem volt erre felkészülve, valószínűleg fejben már el is temethette Bredocot, de úgy látszik, hogy Eeyr segedelmével mégsem ez a sors vár rá. Legalábbis egyelőre. Minden dühe benne van abban a támadásban, s szinte kéjes öröm önti el, ahogy hallja a csont törését. Biztosan nem hagyná ennyiben, ha nem lenne fontosabb megállítani a menekülő őrt. Szerencsére sikerül elbuknia valahogy, nem is igen számít, hogy kinek a keze nyomán, a lényeg, hogy nem jut ki! Hamar kezek ragadják meg, s ha minden jól megy, a félvérrel is segítenek neki. Látja, hogy a rabok kijutottak a cellából, épp úgy, mint társai, Garsin és Soreyl is. Igyekszik felmérni a helyzetet, és cslekedni legjobb tudása szerint. Próbálja összeszámolni hányan is lehetnek, mennyi a cella, ki hol van, és akaratlanul is előbújuk belőle a veterán tábornok.*
-A fegyvert! Gyorsan öljétek meg őket!
~Szomját vérrel oltja, ki szabadságra áhít...~
-Siessetek! Soreyl!
*Szólítja meg a férfit, s reméli, hogy figyel is majd rá.*
-Fogj valakit és a folyosóra! Őrködni kell.
*Megpróbál közben felállni, persze, csak ha sikerül mindkettőt megölni, addig biztosan nem hagyja a két őrt, még a végén meglógnának. *
-Soreyl, el se engedj senkit...
*Ezt jóval halkabban mondja, de tudja, hogy ez is kulcsfontosságú lehet. bizonyosan sokan elkezdneének rohanni akár a szabadság reményében, de ezzel maguk alatt vágnák a fát. Jó lenne, ha sikerülne fegvyert szerezniük a két őrtől, egyet mindenképp igyekezne megszerezni magának.*
-Emberek!
*Itt már inkább a rabokhoz szól.*
-Senkit nem hagyunk hátra, de okosnak kell lennünk. Várjuk össze egymást!
Kulcsokat! Engedjetek ki mindenkit. A kapitányt is, majd én intézem.
*Kiáltja, mert nem tudja, hogy kinél is lehetnek a kulcsok, de ha másnál nem, akkor a leendő tetemeknél biztosan akad.*
-Ma éjjel nekik kell rettegniük!
875. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-05-18 19:55:09
Üzenet elküldve: 2020-05-18 19:55:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A letaszított félvér hiába próbálkozik, ereje még a legyengült Bredocéval sem vetekedhet, különösen azért, mert az éppen kedvezőbb helyzetben van. Így mind hiába igyekszik fegyverét kihúzni a hüvelyéből, de csak feleslegesen szorongatja annak markolatát, és ezzel értékes időt veszít, hogy esetleg támadjon a sérült harcossal szemben. Ez az értékes idő pedig éppen elég ahhoz, hogy hamarosan reccsenve törjön el az orra, amikor a másik erős koponyájával megfejeli őt. Ugyan nem ájul el, de a fájdalomtól könnybe lábadnak szemei, és kellőképpen elkábul ahhoz, hogy még jó pár hosszú pillanatig mozgásképtelen legyen.
A menekülő mélységit mind Darenn, mind Bredoc, és ugyanígy a többi fogvatartott is érzékeli. Aki még nem bukott orra, mind futásszerű módon próbálják rávetni magukat a menekülni igyekvőre. A nagy felfordulásban nem is látni, hogy pontosan Bredoc, vagy a többiek törekvése okán landol a földön a sötételf, de megtörténik. Onnan már bizony semmi esélye, és aki ahol éri markolja hol a lábszárát, hol a ruháját, hogy ne eresszék.
Garsin könnyen észreveheti a földön heverő csomót, ami a hirtelen kivágódott ajtóból a földre esett, és amit kicsit távolabb rúgtak a többiek. Lehet páran beleütköznek, ahogy igyekeznek kifele, és ezért meglökdösik a lányt, de egyébként nem ütközik egyéb nehézségbe a kulcsok megszerzése terén. A nagyobbak egyértelműen a cellákat nyitják, ezt a lány könnyen megállapíthatta korábban is, vagy ha éppen a zár felé pillant. Ezen kívül persze akad többféle forma, és méret, egyelőre kérdéses lehet a számára, hogy melyik való a láncokhoz.
A fennforgás némi káosszal jár természetesen. Akadnak többen is, akik értetlenül tápászkodnak fel, és toporognak, mert nem tudják éppen mit tegyenek, merre szaladjanak. Igencsak megszokták már, hogy mindig megmondja nekik valaki, hogy mit tegyenek.
A szomszédos cellában az rácsokhoz préselődve nyújtják ki kezüket a többiek, és próbálják az ifjú lány figyelmét magukra vonni.*
- Hé, kislány! Gyere! Nyisd ki! Nyisd már ki!
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A letaszított félvér hiába próbálkozik, ereje még a legyengült Bredocéval sem vetekedhet, különösen azért, mert az éppen kedvezőbb helyzetben van. Így mind hiába igyekszik fegyverét kihúzni a hüvelyéből, de csak feleslegesen szorongatja annak markolatát, és ezzel értékes időt veszít, hogy esetleg támadjon a sérült harcossal szemben. Ez az értékes idő pedig éppen elég ahhoz, hogy hamarosan reccsenve törjön el az orra, amikor a másik erős koponyájával megfejeli őt. Ugyan nem ájul el, de a fájdalomtól könnybe lábadnak szemei, és kellőképpen elkábul ahhoz, hogy még jó pár hosszú pillanatig mozgásképtelen legyen.
A menekülő mélységit mind Darenn, mind Bredoc, és ugyanígy a többi fogvatartott is érzékeli. Aki még nem bukott orra, mind futásszerű módon próbálják rávetni magukat a menekülni igyekvőre. A nagy felfordulásban nem is látni, hogy pontosan Bredoc, vagy a többiek törekvése okán landol a földön a sötételf, de megtörténik. Onnan már bizony semmi esélye, és aki ahol éri markolja hol a lábszárát, hol a ruháját, hogy ne eresszék.
Garsin könnyen észreveheti a földön heverő csomót, ami a hirtelen kivágódott ajtóból a földre esett, és amit kicsit távolabb rúgtak a többiek. Lehet páran beleütköznek, ahogy igyekeznek kifele, és ezért meglökdösik a lányt, de egyébként nem ütközik egyéb nehézségbe a kulcsok megszerzése terén. A nagyobbak egyértelműen a cellákat nyitják, ezt a lány könnyen megállapíthatta korábban is, vagy ha éppen a zár felé pillant. Ezen kívül persze akad többféle forma, és méret, egyelőre kérdéses lehet a számára, hogy melyik való a láncokhoz.
A fennforgás némi káosszal jár természetesen. Akadnak többen is, akik értetlenül tápászkodnak fel, és toporognak, mert nem tudják éppen mit tegyenek, merre szaladjanak. Igencsak megszokták már, hogy mindig megmondja nekik valaki, hogy mit tegyenek.
A szomszédos cellában az rácsokhoz préselődve nyújtják ki kezüket a többiek, és próbálják az ifjú lány figyelmét magukra vonni.*
- Hé, kislány! Gyere! Nyisd ki! Nyisd már ki!
874. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-05-04 22:26:46
Üzenet elküldve: 2020-05-04 22:26:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Soreylhez sikerül hozzáférkőznie, még a tőrt is megkapja tőle, a rácsokon át a gazfickót azonban nem éri el. De alkalma sem igen volna, ugyanis a sötételf megretten a túlerőtől és hagyja végül kicsapódni a cella ajtaját, míg maga futásnak ered.
Garsin első gondolata, hogy a férfi mindjárt riadóztatja a társait és akkor minden hiába volt.
Az előtte állóktól vagy hasalóktól nem tud valami gyorsan cselekedni, úgyhogy csak nézi kétségbeesetten, hogy mi fog történni.
Látja a parancsnokhelyettes próbálkozását, ahogyan azt is, hogy Soreyl a segítségére siet. Izgul, hogy sikerül-e lefogniuk mind a két banditát és bízik benne, hogy a többi rab is hamar összeszedi magát, mert ennyien már csak elbírnak azzal a kettővel! De ami most a legfontosabb, hogy a szaladót megállítsák...
Illetve Soreyl tompa felszólítása nyomán akad még más is...
Elsőre nem fogja fel, csak reflexből fordul a cella ajtaja felé, mert a kulcsról az ajtóra asszociál és a rajta lévő zárra. Aztán mikor odanézett, már fel is fogja, hogy mit kellene keresnie.
Mivel a sötételf éppen bezárni készült a cella ajtaját, megeshet, hogy éppen a zárban találja a kulcsokat, vagy a földön. Tekintete lázasan keresi, miközben figyelméből hagy a dulakodóknak is. Kapkod, ide-oda néz idegesen és ha úgy látná, az ő segítségére is szükség van és odafér, akkor közbe fog lépni. Ahogy az előbb készen állt volna cselekedni, most sincsenek aggályai, hogy vért ontson. Ebben a helyzetben nincsenek.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.04 22:28:53
*Soreylhez sikerül hozzáférkőznie, még a tőrt is megkapja tőle, a rácsokon át a gazfickót azonban nem éri el. De alkalma sem igen volna, ugyanis a sötételf megretten a túlerőtől és hagyja végül kicsapódni a cella ajtaját, míg maga futásnak ered.
Garsin első gondolata, hogy a férfi mindjárt riadóztatja a társait és akkor minden hiába volt.
Az előtte állóktól vagy hasalóktól nem tud valami gyorsan cselekedni, úgyhogy csak nézi kétségbeesetten, hogy mi fog történni.
Látja a parancsnokhelyettes próbálkozását, ahogyan azt is, hogy Soreyl a segítségére siet. Izgul, hogy sikerül-e lefogniuk mind a két banditát és bízik benne, hogy a többi rab is hamar összeszedi magát, mert ennyien már csak elbírnak azzal a kettővel! De ami most a legfontosabb, hogy a szaladót megállítsák...
Illetve Soreyl tompa felszólítása nyomán akad még más is...
Elsőre nem fogja fel, csak reflexből fordul a cella ajtaja felé, mert a kulcsról az ajtóra asszociál és a rajta lévő zárra. Aztán mikor odanézett, már fel is fogja, hogy mit kellene keresnie.
Mivel a sötételf éppen bezárni készült a cella ajtaját, megeshet, hogy éppen a zárban találja a kulcsokat, vagy a földön. Tekintete lázasan keresi, miközben figyelméből hagy a dulakodóknak is. Kapkod, ide-oda néz idegesen és ha úgy látná, az ő segítségére is szükség van és odafér, akkor közbe fog lépni. Ahogy az előbb készen állt volna cselekedni, most sincsenek aggályai, hogy vért ontson. Ebben a helyzetben nincsenek.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.04 22:28:53
873. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-05-04 21:44:29
Üzenet elküldve: 2020-05-04 21:44:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Barna szemei felpattannak, és egyre táguló pupillával érkezik neki az ajtónak, nem félve sem embert, sem istent. A remény rácsai előtt hamarosan tömegeseménnyé válik a huzavona. Garsin a keze ügyében lévő tőrért nyúl. Csak egy pillanatra néz hátra, hogy ki akarja elvenni tőle. Sejti, hogy a lány, így elég csak egy pillantás, és már engedi el a markolatot. Sőt! Épp kapóra jön neki, hogy két keze van, mert amikor az ajtó kicsapódik azonnal meg kell magát valahogy támasztania, hogy ne önnön orrával keljen az esést tompítania. Megpróbálja megtartani az egyensúlyát. A helyzet több mint egyszerű, első rá nézésre is. Bredoc egy őrön fekszik, a másik meg rohan. A könnyű választás kínálta egyetlen lehetőség, ha legyorsulja a mocskot. Azonnal futásnak ered, amint tud...
De nem tud. Lábát összeláncolták, és erről tagadhatatlanul megfeledkezik egy pillanatra. Az egyetlen esély a csendes szökésre az maradt, hogy Bredoc úgy tud a menekülő útjába gördülni, hogy az átessen rajta. Soreyl segít ahol tud. Elsőnek kiérve, megpróbál a futó után nyúlni, és ha eléri, nem igazán tervezi elengedni. Ha láthatólag a lehetetlen felé tendál a dolog, akkor abban próbál segíteni, hogy a parancsnokhelyettes, minél könnyebben használhassa magát, élő gáncskötélnek. Ehhez úgy próbál hozzájárulni, hogy a földön fekvőt inzultálja, miközben megpróbál Garsinnak egy egyszerű, de nem túl hangos utasítást adni. Nem kiabál, de határozott. Arra is van esély, hogy a lány nem hallja meg mély hangját.*
-Kulcsok!
*Hangzik el a szájából. Hogy a felszólítás keresést, vagy mi fenét foglal magában, az rejtély, de arra buzdítaná a lovag a lányt, hogy nézze meg a földön, nem-ejtette el a bátor börtönőr.*
~Ha segítséget hoz, azt már jobb lenne, szabad lábon megvárni.~
*Gondolja magában. Ha Perchipfell hallaná, hosszan élcelődhetne, a "szabad-lábon" kifejezésen, de így csak maradt Soreyl egyedül, ahogy vagy elkapja a rohanót, vagy rugdalja a fekvőt. Amelyikre képes lehet.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Barna szemei felpattannak, és egyre táguló pupillával érkezik neki az ajtónak, nem félve sem embert, sem istent. A remény rácsai előtt hamarosan tömegeseménnyé válik a huzavona. Garsin a keze ügyében lévő tőrért nyúl. Csak egy pillanatra néz hátra, hogy ki akarja elvenni tőle. Sejti, hogy a lány, így elég csak egy pillantás, és már engedi el a markolatot. Sőt! Épp kapóra jön neki, hogy két keze van, mert amikor az ajtó kicsapódik azonnal meg kell magát valahogy támasztania, hogy ne önnön orrával keljen az esést tompítania. Megpróbálja megtartani az egyensúlyát. A helyzet több mint egyszerű, első rá nézésre is. Bredoc egy őrön fekszik, a másik meg rohan. A könnyű választás kínálta egyetlen lehetőség, ha legyorsulja a mocskot. Azonnal futásnak ered, amint tud...
De nem tud. Lábát összeláncolták, és erről tagadhatatlanul megfeledkezik egy pillanatra. Az egyetlen esély a csendes szökésre az maradt, hogy Bredoc úgy tud a menekülő útjába gördülni, hogy az átessen rajta. Soreyl segít ahol tud. Elsőnek kiérve, megpróbál a futó után nyúlni, és ha eléri, nem igazán tervezi elengedni. Ha láthatólag a lehetetlen felé tendál a dolog, akkor abban próbál segíteni, hogy a parancsnokhelyettes, minél könnyebben használhassa magát, élő gáncskötélnek. Ehhez úgy próbál hozzájárulni, hogy a földön fekvőt inzultálja, miközben megpróbál Garsinnak egy egyszerű, de nem túl hangos utasítást adni. Nem kiabál, de határozott. Arra is van esély, hogy a lány nem hallja meg mély hangját.*
-Kulcsok!
*Hangzik el a szájából. Hogy a felszólítás keresést, vagy mi fenét foglal magában, az rejtély, de arra buzdítaná a lovag a lányt, hogy nézze meg a földön, nem-ejtette el a bátor börtönőr.*
~Ha segítséget hoz, azt már jobb lenne, szabad lábon megvárni.~
*Gondolja magában. Ha Perchipfell hallaná, hosszan élcelődhetne, a "szabad-lábon" kifejezésen, de így csak maradt Soreyl egyedül, ahogy vagy elkapja a rohanót, vagy rugdalja a fekvőt. Amelyikre képes lehet.*
872. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-04-30 07:36:53
Üzenet elküldve: 2020-04-30 07:36:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szutykosan, büdösen, mosdatlanul, betegen és sebesülten, de megtörve mem, ó azt nem bizony. Talán minden eddig felgyűlt haragját és fájdalmát adhatja ki Brox, ahogy küszködve ugyan, de sikerül földre vinnie azt a félvér rohadékot. Látja, hogy a kardjáért nyúl, nyilván szeretné belémártani a pengét, de egyelőre ez nem sikerül neki. Ereje még inkább buzog, ahogy szeme elé tárul a kép, ahogy a cella ajtaja is kitárul, úgy tűnik Sorely él Garsin sem az, aki elárul. Mondjuk ez bárhonnan nézve sem éri a parancsnokhelyettest váratlanul, tudja ő, hogy miféle fából faragták őket, és most lehetősége van látni is. Az egykori őrökben is ott kell hogy pislákoljon az a bizonyos láng, mi ily tettekre sarkallja őket. De újabb fordulat következik, a másik őr, látva, hogy erőhátrányba kerül, azon nyomban szaladni készül társát hátrahagyva a kitört raboknak. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha nem riadóztatna fel valószínűleg mindenkit. Az sokat rontana egyébként sem fényes helyzetükön, és ahogy látja csak egy irányba menekülhet, felé, és a másik őr felé. Broxon a világ szeme, s talán az összes istené is, de legalábbis társaié biztosan, ő pedig nem rest cselekedni, még ha nem is hozza magát a legjobb helyzetbe emiatt. A félvér jutalma egy koponya az orrába, ahogy megprobálja megfejelni azt, és bárhogy is sikerül, ha ereje engedi mindenképpen a menekülőre veti magát, a lábára ugrana, ha teheti, hogy essen el az is, s a többit a társaira bízza.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szutykosan, büdösen, mosdatlanul, betegen és sebesülten, de megtörve mem, ó azt nem bizony. Talán minden eddig felgyűlt haragját és fájdalmát adhatja ki Brox, ahogy küszködve ugyan, de sikerül földre vinnie azt a félvér rohadékot. Látja, hogy a kardjáért nyúl, nyilván szeretné belémártani a pengét, de egyelőre ez nem sikerül neki. Ereje még inkább buzog, ahogy szeme elé tárul a kép, ahogy a cella ajtaja is kitárul, úgy tűnik Sorely él Garsin sem az, aki elárul. Mondjuk ez bárhonnan nézve sem éri a parancsnokhelyettest váratlanul, tudja ő, hogy miféle fából faragták őket, és most lehetősége van látni is. Az egykori őrökben is ott kell hogy pislákoljon az a bizonyos láng, mi ily tettekre sarkallja őket. De újabb fordulat következik, a másik őr, látva, hogy erőhátrányba kerül, azon nyomban szaladni készül társát hátrahagyva a kitört raboknak. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha nem riadóztatna fel valószínűleg mindenkit. Az sokat rontana egyébként sem fényes helyzetükön, és ahogy látja csak egy irányba menekülhet, felé, és a másik őr felé. Broxon a világ szeme, s talán az összes istené is, de legalábbis társaié biztosan, ő pedig nem rest cselekedni, még ha nem is hozza magát a legjobb helyzetbe emiatt. A félvér jutalma egy koponya az orrába, ahogy megprobálja megfejelni azt, és bárhogy is sikerül, ha ereje engedi mindenképpen a menekülőre veti magát, a lábára ugrana, ha teheti, hogy essen el az is, s a többit a társaira bízza.*
871. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-04-28 22:13:57
Üzenet elküldve: 2020-04-28 22:13:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
*A félvért is váratlanul éri a helyzet, de úgy dönt, hogy társa megsegítése helyett inkább Bredocot felügyeli. Számít is valami cselre, már nyúlna is éppen fegyveréért, markolatát megragadva tépné ki a hüvelyéből, amikor a testes férfi neki csapódik. Hátráló léptekkel még pár pillanatig talpon tudja tartani magát, mielőtt hangos csattanással földet ér. Rövidkardja markolatát nem engedi el, és továbbra is minden erejével próbálja kihúzni azt, hogy Bredocba márthassa.
Eközben Darenn is hatalmas erővel a cella ajtajának csapódik, ami kijjebb tolja azt, még inkább eltávolítva a zár másik részétől. Újabb és újabb emberek tápászkodnak fel, és csatlakoznak. Aki éri az a rácsot fogja, és tolja, aki nem, az az előtte lévőt. Garsin már nem fér oda, de nem is kell sokáig, a mélységi nem tud ekkora erőnek ellen tartani, ezért hirtelen elhátrál az ajtótól, ami nagy erővel kicsapódik.
Páran majdnem orra is buknak, ahogy kifelé tántorognak börtönükből. A mélységi megérezve a helyzet aggasztó mivoltát teljes erőből szaladni kezd, abban reménykedve, hogy senki sem éri utol őt, gondolkodás nélkül hagyva hátra áldozatnak a nagypofájú fattyút.*
*A félvért is váratlanul éri a helyzet, de úgy dönt, hogy társa megsegítése helyett inkább Bredocot felügyeli. Számít is valami cselre, már nyúlna is éppen fegyveréért, markolatát megragadva tépné ki a hüvelyéből, amikor a testes férfi neki csapódik. Hátráló léptekkel még pár pillanatig talpon tudja tartani magát, mielőtt hangos csattanással földet ér. Rövidkardja markolatát nem engedi el, és továbbra is minden erejével próbálja kihúzni azt, hogy Bredocba márthassa.
Eközben Darenn is hatalmas erővel a cella ajtajának csapódik, ami kijjebb tolja azt, még inkább eltávolítva a zár másik részétől. Újabb és újabb emberek tápászkodnak fel, és csatlakoznak. Aki éri az a rácsot fogja, és tolja, aki nem, az az előtte lévőt. Garsin már nem fér oda, de nem is kell sokáig, a mélységi nem tud ekkora erőnek ellen tartani, ezért hirtelen elhátrál az ajtótól, ami nagy erővel kicsapódik.
Páran majdnem orra is buknak, ahogy kifelé tántorognak börtönükből. A mélységi megérezve a helyzet aggasztó mivoltát teljes erőből szaladni kezd, abban reménykedve, hogy senki sem éri utol őt, gondolkodás nélkül hagyva hátra áldozatnak a nagypofájú fattyút.*
870. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-04-25 13:51:45
Üzenet elküldve: 2020-04-25 13:51:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Tervéről letett és már belenyugodna, hogy tétlenül nézik végig, ahogy a parancsnokhelyettest elvezetik, mikor egy alak moccan a sarokban és az események beindulnak...
Szíve újra heves ütemre vált, a pergő világ belassul, mégis alig bírja követni Soreyl rohamát, úgyhogy kicsit késve mozdul utána.
Még ebben a helyzetben is tisztában van saját korlátaival, úgyhogy amennyiben a többi rab is egyszerre ostromolja meg az ajtót, ő hátra marad, hogy ne tartsa fel a nálánál erősebbeket.
Utána egészen röviden méri fel a helyzetet.
Ha az ajtónál tömörülő testektől nem fér hozzá Soreyl karjához, sem pedig a rácson átnyúlva a banditához, akkor egyszerűen ő is nekifeszül, erő híján leginkább testének tömegével a csapatnak.
Amennyiben lát rá lehetőséget, hogy az ajtót visszazárni igyekvő őrt elérje, úgy gondolkodás nélkül nyúl a Soreyl kezében lévő tőrért és ha a férfi hagyja, elveszi tőle. A szándéka pedig gyilkos: a rácsok között átszúrva nyakra menne, de ehhez tényleg szükséges, hogy a körülmények ezt lehetővé tegyék...*
*Tervéről letett és már belenyugodna, hogy tétlenül nézik végig, ahogy a parancsnokhelyettest elvezetik, mikor egy alak moccan a sarokban és az események beindulnak...
Szíve újra heves ütemre vált, a pergő világ belassul, mégis alig bírja követni Soreyl rohamát, úgyhogy kicsit késve mozdul utána.
Még ebben a helyzetben is tisztában van saját korlátaival, úgyhogy amennyiben a többi rab is egyszerre ostromolja meg az ajtót, ő hátra marad, hogy ne tartsa fel a nálánál erősebbeket.
Utána egészen röviden méri fel a helyzetet.
Ha az ajtónál tömörülő testektől nem fér hozzá Soreyl karjához, sem pedig a rácson átnyúlva a banditához, akkor egyszerűen ő is nekifeszül, erő híján leginkább testének tömegével a csapatnak.
Amennyiben lát rá lehetőséget, hogy az ajtót visszazárni igyekvő őrt elérje, úgy gondolkodás nélkül nyúl a Soreyl kezében lévő tőrért és ha a férfi hagyja, elveszi tőle. A szándéka pedig gyilkos: a rácsok között átszúrva nyakra menne, de ehhez tényleg szükséges, hogy a körülmények ezt lehetővé tegyék...*
869. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-04-25 13:13:04
Üzenet elküldve: 2020-04-25 13:13:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Soreyl épp feladni készül. Fél eszének ép fele most sétált át egy kőfalon, egyetlen harcostársát, akire számíthat, akivel vállt vállnak vetve harcolhat, most valószínűleg kivégzőfára viszik. A lányt akit rábízott Eeyr, valószínűleg amint a lovag elerőtlenedik, a szeme láttára fogják szétszedni a gazfickók. Ha kardjának szelleme el is hagyta, az egyetlen ami még erőt adhat neki, ha újra Erdeipenge Perchipfell, fekete bőrkötéses markolatát foghatná. Már éppen Garsinért nyúlna, hogy vigasztalón magához ölelje mikor valami moccan a sarokban. Csapódás. A barna szemek gyorsan kapkodva néznek végig a cellán. Nem tudni, hogy mikorra ér el a kép az agyáig, hogy aztán gondolattá nőve magát, egészen tetté ágyazódjon benne az elhatározás. De amilyen gyorsan csak tud mellette terem, és minden erejével nekifutásból, rohamszerűen szeretne az ajtó szélére rúgni. Közben nem nagyon tud máshova figyelni, de annyit elkap, hogy a parancsnokhelyettes sem maradt tétlen. Egy pillanatra mintha a fejében Perchi visszatérő hangját keresné, de érzi, hogy a kard szelleme lehet tényleg nem tér vissza, addig amíg újra rá nem talál a mesterkardra. Teljes erejéből az ajtó szélét célozza meg, és ha eltalálja ha nem, azonnal utána az ajtóra tapad, és nyomja ő is. Ekkor ha minden igaz, még az alkarjára van fordítva a kis levélkés. Nem támad vele egyelőre, de jó tudni hogy ott van, és hiába tervezte a lovag kétszer is eltenni, hála Eeyrnek, valami midig közbejött. Ha a rúgás sikeres, bizonyára kijjebb nyílik az az átkozott cellarács, és akkor első mozdulata hogy karját, egészen a válláig kitolja. Ha tud, akkor ki is nyomja magát a résen, hogy segíthessen a parancsnokhelyettesnek.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Soreyl épp feladni készül. Fél eszének ép fele most sétált át egy kőfalon, egyetlen harcostársát, akire számíthat, akivel vállt vállnak vetve harcolhat, most valószínűleg kivégzőfára viszik. A lányt akit rábízott Eeyr, valószínűleg amint a lovag elerőtlenedik, a szeme láttára fogják szétszedni a gazfickók. Ha kardjának szelleme el is hagyta, az egyetlen ami még erőt adhat neki, ha újra Erdeipenge Perchipfell, fekete bőrkötéses markolatát foghatná. Már éppen Garsinért nyúlna, hogy vigasztalón magához ölelje mikor valami moccan a sarokban. Csapódás. A barna szemek gyorsan kapkodva néznek végig a cellán. Nem tudni, hogy mikorra ér el a kép az agyáig, hogy aztán gondolattá nőve magát, egészen tetté ágyazódjon benne az elhatározás. De amilyen gyorsan csak tud mellette terem, és minden erejével nekifutásból, rohamszerűen szeretne az ajtó szélére rúgni. Közben nem nagyon tud máshova figyelni, de annyit elkap, hogy a parancsnokhelyettes sem maradt tétlen. Egy pillanatra mintha a fejében Perchi visszatérő hangját keresné, de érzi, hogy a kard szelleme lehet tényleg nem tér vissza, addig amíg újra rá nem talál a mesterkardra. Teljes erejéből az ajtó szélét célozza meg, és ha eltalálja ha nem, azonnal utána az ajtóra tapad, és nyomja ő is. Ekkor ha minden igaz, még az alkarjára van fordítva a kis levélkés. Nem támad vele egyelőre, de jó tudni hogy ott van, és hiába tervezte a lovag kétszer is eltenni, hála Eeyrnek, valami midig közbejött. Ha a rúgás sikeres, bizonyára kijjebb nyílik az az átkozott cellarács, és akkor első mozdulata hogy karját, egészen a válláig kitolja. Ha tud, akkor ki is nyomja magát a résen, hogy segíthessen a parancsnokhelyettesnek.*
868. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-04-22 15:52:22
Üzenet elküldve: 2020-04-22 15:52:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bredoc higgadtnak tűnik, és eddig tettetett gyengeségét továbbra is tetteti, nem akarja felfedni az igazságot, igyekszik kivárni a legmegfelelőbb pillanatot, amikor az utolsó leheletéig küzdhet. Hisz benne, hogy lesz ilyen alaklom. Hinnie kell, mert mása már nem igazán maradt. Bredoc pedig zajokat hall, a cella felől, zajokat, melyek borzasztó ismerősek neki, érzi, ahogy szíve is hevesebben ver, mint eddig, és adrenalin gyűl benne. Azért lép egyet-kettőt lassan előre, ahogy a beteg öregek. Néhány erőltetett köhögésre is telik a fantáziájából. Ám mikor megcsapja fülét a szó: segítsetek! Szinte hullámként söpör végig benne minden az elmúlt napokból, ami felgyűlt, és hirtelen nemes egyszerűséggel megáll, és az őt kísérő őrre néz, félig oldalra fordítva a fejét, mintha csak azt kérdezné, hogy : most mit fogsz tenni a kurva anyádat? Nyilvánvaló, hogy nem tud kétfelé intézkedni egyszerre, vagy a társának segít, hogy ne törjenek ki a rabok, vagy Bredocot tartja ellenőrzés alatt. Persze, a helyében saját magával foglalkozna, de nem adhatja meg neki az esélyt arra, hogy esetleg túszként használja, vagy elmenjen erősítést hívni. Bár a parancsnokhelyettes most nincs a legjobb bőrben, talán még így is bízhat az erejében és a meglepetésben, ha másban már nem is, így egy rövid gondolkodás után egy gyors mozdulattal megfordul, levetkőzve minden tettetését, és az utolsó, apró kis erejét is felhasználva ront a fél-elfnek. Nem finomkodik és nem trükközik, frontálisan nekirohan, és mint egy bika, megpróbálja egész súlyával és erejével a földre vinni az őrt, belékapaszkodva ahol csak tud. Természetesen igyekszik kihasználni a technikát, miket ismer, mint például, hogy minél alacsonyabban van a súlypontja, annál könnyebben mozdíthatja el a másikat, így lehetőség szerint lábra, de minimum derékra megy. A többit pedig a többiekre bízza, reméli, hogy sikerül nekik elbánni a másikkal.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bredoc higgadtnak tűnik, és eddig tettetett gyengeségét továbbra is tetteti, nem akarja felfedni az igazságot, igyekszik kivárni a legmegfelelőbb pillanatot, amikor az utolsó leheletéig küzdhet. Hisz benne, hogy lesz ilyen alaklom. Hinnie kell, mert mása már nem igazán maradt. Bredoc pedig zajokat hall, a cella felől, zajokat, melyek borzasztó ismerősek neki, érzi, ahogy szíve is hevesebben ver, mint eddig, és adrenalin gyűl benne. Azért lép egyet-kettőt lassan előre, ahogy a beteg öregek. Néhány erőltetett köhögésre is telik a fantáziájából. Ám mikor megcsapja fülét a szó: segítsetek! Szinte hullámként söpör végig benne minden az elmúlt napokból, ami felgyűlt, és hirtelen nemes egyszerűséggel megáll, és az őt kísérő őrre néz, félig oldalra fordítva a fejét, mintha csak azt kérdezné, hogy : most mit fogsz tenni a kurva anyádat? Nyilvánvaló, hogy nem tud kétfelé intézkedni egyszerre, vagy a társának segít, hogy ne törjenek ki a rabok, vagy Bredocot tartja ellenőrzés alatt. Persze, a helyében saját magával foglalkozna, de nem adhatja meg neki az esélyt arra, hogy esetleg túszként használja, vagy elmenjen erősítést hívni. Bár a parancsnokhelyettes most nincs a legjobb bőrben, talán még így is bízhat az erejében és a meglepetésben, ha másban már nem is, így egy rövid gondolkodás után egy gyors mozdulattal megfordul, levetkőzve minden tettetését, és az utolsó, apró kis erejét is felhasználva ront a fél-elfnek. Nem finomkodik és nem trükközik, frontálisan nekirohan, és mint egy bika, megpróbálja egész súlyával és erejével a földre vinni az őrt, belékapaszkodva ahol csak tud. Természetesen igyekszik kihasználni a technikát, miket ismer, mint például, hogy minél alacsonyabban van a súlypontja, annál könnyebben mozdíthatja el a másikat, így lehetőség szerint lábra, de minimum derékra megy. A többit pedig a többiekre bízza, reméli, hogy sikerül nekik elbánni a másikkal.*
867. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-04-20 23:09:08
Üzenet elküldve: 2020-04-20 23:09:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
*Ha a többiek annyira nem is, de Raignald figyelmes lesz az egész jelenetre. Éberebb, mint egyébként lenne, hiszen nem jellemző, hogy bármikor is élve vigyenek el bárkit is a cellából. Ha pedig valaki életét veszti az is várhat reggelig. Ez valóban egy különleges alkalom, ő is érzi.
Látja Darenn kézmozdulatait, azt, hogy rejteget valamit, de azt nem pontosan, hogy mit. Valójában számára ez nem is fontos. Észrevétlenül kúszik közelebb a cella ajtajához, éppen csak araszolgatva, mintha mocorogva keresne egy kényelmesebb pontot.
Bredoc elesésére szinte mindenki egyöntetűen szisszen fel. Mély sajnálat és szomorúság lengi be a cellát, kivéve egy embert, aki továbbra is éberen figyel, bár igyekszik ezt némileg leplezni. Magában megállapítja, hogy kissé elkapkodták és eltúlozták a produkciót. Hiszen jelenleg nagyon fontos az időzítés, nem szabad sem elsietni, és túl sokat várni sem.
Ahogy a félvér talpra rántja a Bredocot, akad is némi rés figyelmükön és védelmükön egyaránt, hiszen ő nem képes több feladatot ellátni, éppen elég, hogy a rabot vegzálja, és taszigálja kijjebb a folyosóra. De akad még egy mélységi is, aki az ajtóhoz lép, hogy azt becsukja, és a kulccsal a zárat elfordíthassa. Raignald nem szól semmit, nem néz senkire, csak céltudatosan fellöki magát, fülében dobogó szívvel és az ajtónak feszül. A mélységit ez annyira megdöbbenti, hogy hirtelen fel sem fogja, csak meglepetten pislogva torpan meg. A rácsok testének feszülnek és pár ujjnyi résre kinyílnak, de nem tovább. Raignald fogait összeszorítva feszül neki, de ekkor már a túloldalon is észbe kap fogvatartójuk és igyekszik ellenállni, hogy az ajtót belökhesse és végleg rájuk zárhassa.*
- Segítsetek!
*Szűri fogait között, hiszen itt egyikük sem ér a másik nélkül semmit. Mind azért vannak, hogy közösen átvészelhessék ezt, és ha kell a másiknak utat mutatva, vagy éppen segítő jobbot nyújtva eljuthassanak addig a napig, amíg végül együtt élvezhetik ismét a friss levegő illatát és a hűs sör ízét. Talán ez lesz az a nap.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.20 23:12:03
*Ha a többiek annyira nem is, de Raignald figyelmes lesz az egész jelenetre. Éberebb, mint egyébként lenne, hiszen nem jellemző, hogy bármikor is élve vigyenek el bárkit is a cellából. Ha pedig valaki életét veszti az is várhat reggelig. Ez valóban egy különleges alkalom, ő is érzi.
Látja Darenn kézmozdulatait, azt, hogy rejteget valamit, de azt nem pontosan, hogy mit. Valójában számára ez nem is fontos. Észrevétlenül kúszik közelebb a cella ajtajához, éppen csak araszolgatva, mintha mocorogva keresne egy kényelmesebb pontot.
Bredoc elesésére szinte mindenki egyöntetűen szisszen fel. Mély sajnálat és szomorúság lengi be a cellát, kivéve egy embert, aki továbbra is éberen figyel, bár igyekszik ezt némileg leplezni. Magában megállapítja, hogy kissé elkapkodták és eltúlozták a produkciót. Hiszen jelenleg nagyon fontos az időzítés, nem szabad sem elsietni, és túl sokat várni sem.
Ahogy a félvér talpra rántja a Bredocot, akad is némi rés figyelmükön és védelmükön egyaránt, hiszen ő nem képes több feladatot ellátni, éppen elég, hogy a rabot vegzálja, és taszigálja kijjebb a folyosóra. De akad még egy mélységi is, aki az ajtóhoz lép, hogy azt becsukja, és a kulccsal a zárat elfordíthassa. Raignald nem szól semmit, nem néz senkire, csak céltudatosan fellöki magát, fülében dobogó szívvel és az ajtónak feszül. A mélységit ez annyira megdöbbenti, hogy hirtelen fel sem fogja, csak meglepetten pislogva torpan meg. A rácsok testének feszülnek és pár ujjnyi résre kinyílnak, de nem tovább. Raignald fogait összeszorítva feszül neki, de ekkor már a túloldalon is észbe kap fogvatartójuk és igyekszik ellenállni, hogy az ajtót belökhesse és végleg rájuk zárhassa.*
- Segítsetek!
*Szűri fogait között, hiszen itt egyikük sem ér a másik nélkül semmit. Mind azért vannak, hogy közösen átvészelhessék ezt, és ha kell a másiknak utat mutatva, vagy éppen segítő jobbot nyújtva eljuthassanak addig a napig, amíg végül együtt élvezhetik ismét a friss levegő illatát és a hűs sör ízét. Talán ez lesz az a nap.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.20 23:12:03
866. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-04-19 16:14:00
Üzenet elküldve: 2020-04-19 16:14:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
//Érintőlegesen: Börtönlátogatás//
*Éppen hogy csak a nagy, sziklás bejárat előtti kis rét szélén megáll. Hideg szellő fúj ki olykor az ismeretlen tárnákból. A könyvtárban olvasott legendák, és a félelemtől reszkető fiú jár a lány fejében. A sötétben semmit nem lát elsőre. Az éjszakai égbolt fénye, gyéren világítja be az ijesztő lyukat a földben.*
~Nem jó ez így.~
*Gondolja magában, és nem mer mozdulni. Egyáltalán. Lába, keze megremeg.*
~Ez nem egy embernek való feladat.~
*Gondolja magában, és kicsit felháborodva hozzáteszi.*
~Csak egy idióta küld le ide egy embert.~
*A maga nárcisztikus önzősége mellett, most arra a bizonyos parancsnokhelyettesre is gondol, akiért ide küldték. Akiről azt sem tudja, kicsoda, vagy éppen hogy néz ki. Egy banditának, aki meg akárkinek adja ki magát, nem fog a nőstény egy őrségi iratot lobogtatni, hogy megmenteni jött őt. Időzik még egy percig. Sajnos ugyan az a papír, mind a két helyzetben a végzete lehet. Az egyik szolgálat szegésért, a másik a fentebb említett módon. Se előre, se hátra. Az is megfordul a fejében, hogy nem átallana bemenni, és audienciát kérni a gazfickóknál. Valaminek lennie kell odalent, ha onnan nem tért vissza a parancsnok, és sárvárosban is ezt a helyet sugdossák. Valami reccsen egy közeli bokorban. Ken'Yäta vissza tartja a lélegzetét. Hangokat hall. Hogy ez a félelme játéka, vagy tényleg torz hangok jönnek fel a bányából, talán sose derül ki, mert a lány azon nyomban, halkan, de határozottan sarkon fordul, és a város felé veszi az irányt. Az első igazi küldetése Városőrként, elkönyvelhető sikertelennek.*
A hozzászólás írója (Ken'Yäta Eronkezhar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.19 16:14:27
//Érintőlegesen: Börtönlátogatás//
*Éppen hogy csak a nagy, sziklás bejárat előtti kis rét szélén megáll. Hideg szellő fúj ki olykor az ismeretlen tárnákból. A könyvtárban olvasott legendák, és a félelemtől reszkető fiú jár a lány fejében. A sötétben semmit nem lát elsőre. Az éjszakai égbolt fénye, gyéren világítja be az ijesztő lyukat a földben.*
~Nem jó ez így.~
*Gondolja magában, és nem mer mozdulni. Egyáltalán. Lába, keze megremeg.*
~Ez nem egy embernek való feladat.~
*Gondolja magában, és kicsit felháborodva hozzáteszi.*
~Csak egy idióta küld le ide egy embert.~
*A maga nárcisztikus önzősége mellett, most arra a bizonyos parancsnokhelyettesre is gondol, akiért ide küldték. Akiről azt sem tudja, kicsoda, vagy éppen hogy néz ki. Egy banditának, aki meg akárkinek adja ki magát, nem fog a nőstény egy őrségi iratot lobogtatni, hogy megmenteni jött őt. Időzik még egy percig. Sajnos ugyan az a papír, mind a két helyzetben a végzete lehet. Az egyik szolgálat szegésért, a másik a fentebb említett módon. Se előre, se hátra. Az is megfordul a fejében, hogy nem átallana bemenni, és audienciát kérni a gazfickóknál. Valaminek lennie kell odalent, ha onnan nem tért vissza a parancsnok, és sárvárosban is ezt a helyet sugdossák. Valami reccsen egy közeli bokorban. Ken'Yäta vissza tartja a lélegzetét. Hangokat hall. Hogy ez a félelme játéka, vagy tényleg torz hangok jönnek fel a bányából, talán sose derül ki, mert a lány azon nyomban, halkan, de határozottan sarkon fordul, és a város felé veszi az irányt. Az első igazi küldetése Városőrként, elkönyvelhető sikertelennek.*
A hozzászólás írója (Ken'Yäta Eronkezhar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.19 16:14:27
865. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-04-17 01:02:00
Üzenet elküldve: 2020-04-17 01:02:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Ahogy a parancsnokhelyettes elterül a földön, ő fölugrik, de meg is áll. Észleli, hogy Soreyl mögötte nem mozdul, akkor pedig ő sem mer.
Nem tudhatja, hogy mi a terv, csak sejti, hogy a két rosszarcút akarják elkapni, amiben segítene, ahogyan tud... A kibontakozó jelenetet nézve azonban a tettvágya hamar alakul át elkeseredéssé.*
- Ne... - *Kiáltani akar, de annyira gyáva, hogy csak valami halk hang hagyja el a torkát, mikor Bredoc kezének taposása ellen tiltakozna.
Majd ötlete támad, amivel a helyzetet még menthetné, oda is fordul Soreyl felé, a tekintetét keresve, aztán vissza az őrökhöz, s már nyitja a száját... ám végül csöndben marad, mint mindig.
Talán ezúttal jobb is...
Arra gondolt, kérhetné a felvigyázóikat, hogy valaki hadd kísérje és támogassa a parancsnokhelyettest. Ahogy a hozzáállásukat elnézte, feltételezte, hogy ezzel lehet esélyük, mert a két fickónak talán nem lesz kedve vesződni a látszólag még járni is alig tudó Bredoc cipelésével, ha elülteti a fejükben ezt a lehetőséget.
Aztán felrémlett benne, hogy Soreyl épp a tőrét kotorta elő, de a férfi most mégsem mozdult. Ennek biztosan van oka. Ő pedig nem akarhat okosabb lenni nála, főleg nem most, amikor nagy tétje lehet minden lépésnek...
Elbátortalanodik, úgyhogy magában tartja, amit mondani akart.
Lélegzetét visszafogva áll és csak nézi tehetetlenül, ahogy a parancsnokhelyettes végül föláll és elkísérik.
Szomorú pillantással búcsúzik tőle, mert a mosolyra már képtelen, még egy hamis, vigasztaló sem jön az ajkára, inkább sírni volna kedve.
Figyeli aztán, ahogy Soreyl föláll és a rácsokhoz megy, hogy tekintetével kövesse a hármast, ameddig csak lehet. Ő nem mozdul közelebb, inkább visszahátrál és leül a korábbi, megszokott helyére, egy kissé nehézkesen, mert az előbbi hirtelen fölugrását megsínylette a sérülése.
Magába zuhan, talán az elmúlt napokban először, úgy igazán. Ő nem harcolt a szabadságukért, nem tervezett szökést, nagyon gyorsan beletörődött ebbe a helyzetbe, de most, hogy megcsillant a remény és ilyen ocsmány módon földbe taposták, mégis megérzi a vereséget és a veszteséget.
Nem elég, hogy itt ragadtak, még a parancsnokhelyettest is elvitték...
Sajnálja a férfit és aggódik érte, hogy mi várhat rá. Nagyon bátornak tartja, amiért mosollyal az arcán távozott, de e mögé a mosoly mögé nem is lát többet, mint az erőt és a nekik szóló vigaszt.
Ugye nem megölni vitték, amiért legyengült és már haszontalan?... Ez a gondolat jár fejében, mikor Soreyl leguggol elé. És azzal a mondattal nyit, amit szinte minden nap mondogat neki... "Minden rendben lesz."
Az ölelés ugyanazt a vegyes érzést hozza, mint máskor, ám most jön el az első alkalom, hogy igazán vissza is ölel. Nem maga miatt, a lovag miatt. Mert úgy érzi, szüksége van a vigaszra és megnyugtatásra, s mivel ő ezt az ölelést nyújtja esténként hasonló szándékkal, úgy hiszi, ez lehet az, amire neki is igénye van adott helyzetben.
Talán naivnak gondolják és van is ebben valami, mert műveletlen és tapasztalatlan, de mindeközben a világot eléggé a maga valójában látja, talán kicsit még sötétebben is.
Hallja Soreyl szavait, de ő maga csak hitegetést hall ebben. Hogy a férfi őt biztatja, vagy magát, azt nem tudja. Ám abban szinte biztos, hogy most ő is félhet és aggódhat a parancsnokhelyettesért. Ezért viszonozza az ölelést és próbál egy kis melegséget adni.*
- Talán most hívták föl beszélgetni. Talán hazaküldik... - *Csatlakozik ő is a hihető ámítások sorolásába halkan, hátha ezzel reményt adhat a lovagnak. Arra gondol, hogy Soreylt jobban megviselheti ez a rabság, mint őt, mert a férfi eddig szabad lehetett. Nehéz lehet tartani magában a reményt és a lelkesedést, hogy innen még kijuthat, de a lovag még őt igyekszik nyugtatni és biztatni folyton. Ahogy visszaöleli őt, egyben megszületik benne az elhatározás, hogy megpróbálja elhinni, amit Soreyl mond. Na nem azt, hogy a parancsnokhelyettes mindjárt visszajön és nyitja a cellát, hanem azt, hogy minden rendben lesz és még mindig van esélyük a szabadulásra. Úgy véli, a lovagnak is könnyebb lesz, ha valaki még osztja a lelkesedését, pláne most, hogy a parancsnokhelyettest elvitték és... Első kiigazítandó gondolat: vissza fogják hozni! Vagy ha nem, hát azért, mert hazaengedték!*
- Várunk most rá egy kicsit? - *Kérdi kicsit később, ha az ölelésből kibontakoztak. Nem tudna még aludni. Várja, hátha tényleg visszahozzák a férfit, vagy legalább hírt hoznak felőle...
Körbepillant, a többi rab alszik-e, szólnak-e? Vajon őket is felizgatták a történtek, vagy már túlságosan belefásultak mindenbe?*
*Ahogy a parancsnokhelyettes elterül a földön, ő fölugrik, de meg is áll. Észleli, hogy Soreyl mögötte nem mozdul, akkor pedig ő sem mer.
Nem tudhatja, hogy mi a terv, csak sejti, hogy a két rosszarcút akarják elkapni, amiben segítene, ahogyan tud... A kibontakozó jelenetet nézve azonban a tettvágya hamar alakul át elkeseredéssé.*
- Ne... - *Kiáltani akar, de annyira gyáva, hogy csak valami halk hang hagyja el a torkát, mikor Bredoc kezének taposása ellen tiltakozna.
Majd ötlete támad, amivel a helyzetet még menthetné, oda is fordul Soreyl felé, a tekintetét keresve, aztán vissza az őrökhöz, s már nyitja a száját... ám végül csöndben marad, mint mindig.
Talán ezúttal jobb is...
Arra gondolt, kérhetné a felvigyázóikat, hogy valaki hadd kísérje és támogassa a parancsnokhelyettest. Ahogy a hozzáállásukat elnézte, feltételezte, hogy ezzel lehet esélyük, mert a két fickónak talán nem lesz kedve vesződni a látszólag még járni is alig tudó Bredoc cipelésével, ha elülteti a fejükben ezt a lehetőséget.
Aztán felrémlett benne, hogy Soreyl épp a tőrét kotorta elő, de a férfi most mégsem mozdult. Ennek biztosan van oka. Ő pedig nem akarhat okosabb lenni nála, főleg nem most, amikor nagy tétje lehet minden lépésnek...
Elbátortalanodik, úgyhogy magában tartja, amit mondani akart.
Lélegzetét visszafogva áll és csak nézi tehetetlenül, ahogy a parancsnokhelyettes végül föláll és elkísérik.
Szomorú pillantással búcsúzik tőle, mert a mosolyra már képtelen, még egy hamis, vigasztaló sem jön az ajkára, inkább sírni volna kedve.
Figyeli aztán, ahogy Soreyl föláll és a rácsokhoz megy, hogy tekintetével kövesse a hármast, ameddig csak lehet. Ő nem mozdul közelebb, inkább visszahátrál és leül a korábbi, megszokott helyére, egy kissé nehézkesen, mert az előbbi hirtelen fölugrását megsínylette a sérülése.
Magába zuhan, talán az elmúlt napokban először, úgy igazán. Ő nem harcolt a szabadságukért, nem tervezett szökést, nagyon gyorsan beletörődött ebbe a helyzetbe, de most, hogy megcsillant a remény és ilyen ocsmány módon földbe taposták, mégis megérzi a vereséget és a veszteséget.
Nem elég, hogy itt ragadtak, még a parancsnokhelyettest is elvitték...
Sajnálja a férfit és aggódik érte, hogy mi várhat rá. Nagyon bátornak tartja, amiért mosollyal az arcán távozott, de e mögé a mosoly mögé nem is lát többet, mint az erőt és a nekik szóló vigaszt.
Ugye nem megölni vitték, amiért legyengült és már haszontalan?... Ez a gondolat jár fejében, mikor Soreyl leguggol elé. És azzal a mondattal nyit, amit szinte minden nap mondogat neki... "Minden rendben lesz."
Az ölelés ugyanazt a vegyes érzést hozza, mint máskor, ám most jön el az első alkalom, hogy igazán vissza is ölel. Nem maga miatt, a lovag miatt. Mert úgy érzi, szüksége van a vigaszra és megnyugtatásra, s mivel ő ezt az ölelést nyújtja esténként hasonló szándékkal, úgy hiszi, ez lehet az, amire neki is igénye van adott helyzetben.
Talán naivnak gondolják és van is ebben valami, mert műveletlen és tapasztalatlan, de mindeközben a világot eléggé a maga valójában látja, talán kicsit még sötétebben is.
Hallja Soreyl szavait, de ő maga csak hitegetést hall ebben. Hogy a férfi őt biztatja, vagy magát, azt nem tudja. Ám abban szinte biztos, hogy most ő is félhet és aggódhat a parancsnokhelyettesért. Ezért viszonozza az ölelést és próbál egy kis melegséget adni.*
- Talán most hívták föl beszélgetni. Talán hazaküldik... - *Csatlakozik ő is a hihető ámítások sorolásába halkan, hátha ezzel reményt adhat a lovagnak. Arra gondol, hogy Soreylt jobban megviselheti ez a rabság, mint őt, mert a férfi eddig szabad lehetett. Nehéz lehet tartani magában a reményt és a lelkesedést, hogy innen még kijuthat, de a lovag még őt igyekszik nyugtatni és biztatni folyton. Ahogy visszaöleli őt, egyben megszületik benne az elhatározás, hogy megpróbálja elhinni, amit Soreyl mond. Na nem azt, hogy a parancsnokhelyettes mindjárt visszajön és nyitja a cellát, hanem azt, hogy minden rendben lesz és még mindig van esélyük a szabadulásra. Úgy véli, a lovagnak is könnyebb lesz, ha valaki még osztja a lelkesedését, pláne most, hogy a parancsnokhelyettest elvitték és... Első kiigazítandó gondolat: vissza fogják hozni! Vagy ha nem, hát azért, mert hazaengedték!*
- Várunk most rá egy kicsit? - *Kérdi kicsit később, ha az ölelésből kibontakoztak. Nem tudna még aludni. Várja, hátha tényleg visszahozzák a férfit, vagy legalább hírt hoznak felőle...
Körbepillant, a többi rab alszik-e, szólnak-e? Vajon őket is felizgatták a történtek, vagy már túlságosan belefásultak mindenbe?*
864. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-04-16 23:43:37
Üzenet elküldve: 2020-04-16 23:43:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Faszom.~
*Suttogja el Perchipfell csalódottan, az egyébként nagyon humoros pofaráesést követően. Baromi szomorú, de külső szemlélőként, egy teljes komédia. Két katona, és egy lány, napokon át a szabadulást tervezgetik. Tűzben tartják egymás lelkét. A pocsék étel mellett csak a szabadság, és az igazság ízének a gondolata finomítják meg a száraz kenyeret. Győzni, vagy meghalni a kérdés már napok óta. Ajánlkozik egy alkalom, megszületik egy spontán terv, és mint egy krumplis zsák... Elterül a földön. A mesterkard szellemalakja, aki eddig Soreyl agyát hivatott egyben tartani, eleddig azt mondta: csak az izgalom tartja ide. Mikor a tettre kész Soreyl, a látottakon letörve nem tesz semmit, a kard képzeletalakja csak simán elsétál, beleolvadva a sziklafalba. Eddig nézte a szenvedés szimfóniát. Soreyl a terve végrehajtásában, pontosan addig jutott, hogy előkaparja a tőrt, és alkarja mögé rejtve tartsa maga mellett. Nem mozdul. A az iső mintha állna a levegő, mint a mocsok Brox kezén. Sarokkal, és keményen. Csak hogy mindenki láthassa a fájdalmat.*
~Faszom.~
*Mondja fejében a lovag is, sokkal keserűbben, és dühösebben mint a kardja. Végig nézi, ahogy kirángatják a cellából, majd el indul a vesztő hely felé. Bizony látja azt a mosolyt a parancsnokhelyettes szája szélén, de nem tud vele mit kezdeni. Úgy érzi csak azért erőltette magára, hogy egy pillanatra megnyugtassa a két társát. Őt, és Grasint. Amint távolodnak a tőr becsusszan a csizmába mint eddig. Soreyl feláll, és a rácsokhoz siet. Nézi merre, és miként tűnik el az öreg, a két őrrel. Mikor már látóhatáron kívül vannak, még úgy tesz, mintha látná őket. Keserű, csalódott, és ami a legrosszabb: Beletörődött arcát, nem akarja Garsinnak mutatni.*
~Ez a zsák szar is itt hagyott.~
*Mondja magában Soreyl, természetesen Perchipfellre utalva. Mérges, és szomorú. Gondterhes ráncait rendbe szedi, és egy mosolyt is erőltet magára. Egyenesen Garsinhoz sétál. Egészen jól megjátssza a reményt, és az örömöt. Talán csak szeme árulhatja el. A hazugságképtelen nagy, barna szemek.*
-Minden rendben lesz.
*Mondja tartva a mosolyt, fahangon. Ha másképp tenné talán hallani lehetne, hogy olyan gombóc van a torkában, amit nem tudna lenyelni. Leguggol a lány mellé, ha az még, vagy már, a földön ül. Mindenképpen megpróbálja nyugtatólag átölelni, és a fülébe suttogni.*
-Ismered az öreget. Mindig van a fejébe valami. Hátra bólintott nekem mikor elment. Biztos tervez valamit.
*Ugyan a mosoly sokat sejtető volt, de ilyenről szó sincs. Mégsem mondhatja azt, hogy itt halnak meg. Valami életet akar rázni magába, és a lányba a hazug szavakkal.*
-Meglásd! Nemsokára ő nyitja ki nekünk a cellaajtót.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Faszom.~
*Suttogja el Perchipfell csalódottan, az egyébként nagyon humoros pofaráesést követően. Baromi szomorú, de külső szemlélőként, egy teljes komédia. Két katona, és egy lány, napokon át a szabadulást tervezgetik. Tűzben tartják egymás lelkét. A pocsék étel mellett csak a szabadság, és az igazság ízének a gondolata finomítják meg a száraz kenyeret. Győzni, vagy meghalni a kérdés már napok óta. Ajánlkozik egy alkalom, megszületik egy spontán terv, és mint egy krumplis zsák... Elterül a földön. A mesterkard szellemalakja, aki eddig Soreyl agyát hivatott egyben tartani, eleddig azt mondta: csak az izgalom tartja ide. Mikor a tettre kész Soreyl, a látottakon letörve nem tesz semmit, a kard képzeletalakja csak simán elsétál, beleolvadva a sziklafalba. Eddig nézte a szenvedés szimfóniát. Soreyl a terve végrehajtásában, pontosan addig jutott, hogy előkaparja a tőrt, és alkarja mögé rejtve tartsa maga mellett. Nem mozdul. A az iső mintha állna a levegő, mint a mocsok Brox kezén. Sarokkal, és keményen. Csak hogy mindenki láthassa a fájdalmat.*
~Faszom.~
*Mondja fejében a lovag is, sokkal keserűbben, és dühösebben mint a kardja. Végig nézi, ahogy kirángatják a cellából, majd el indul a vesztő hely felé. Bizony látja azt a mosolyt a parancsnokhelyettes szája szélén, de nem tud vele mit kezdeni. Úgy érzi csak azért erőltette magára, hogy egy pillanatra megnyugtassa a két társát. Őt, és Grasint. Amint távolodnak a tőr becsusszan a csizmába mint eddig. Soreyl feláll, és a rácsokhoz siet. Nézi merre, és miként tűnik el az öreg, a két őrrel. Mikor már látóhatáron kívül vannak, még úgy tesz, mintha látná őket. Keserű, csalódott, és ami a legrosszabb: Beletörődött arcát, nem akarja Garsinnak mutatni.*
~Ez a zsák szar is itt hagyott.~
*Mondja magában Soreyl, természetesen Perchipfellre utalva. Mérges, és szomorú. Gondterhes ráncait rendbe szedi, és egy mosolyt is erőltet magára. Egyenesen Garsinhoz sétál. Egészen jól megjátssza a reményt, és az örömöt. Talán csak szeme árulhatja el. A hazugságképtelen nagy, barna szemek.*
-Minden rendben lesz.
*Mondja tartva a mosolyt, fahangon. Ha másképp tenné talán hallani lehetne, hogy olyan gombóc van a torkában, amit nem tudna lenyelni. Leguggol a lány mellé, ha az még, vagy már, a földön ül. Mindenképpen megpróbálja nyugtatólag átölelni, és a fülébe suttogni.*
-Ismered az öreget. Mindig van a fejébe valami. Hátra bólintott nekem mikor elment. Biztos tervez valamit.
*Ugyan a mosoly sokat sejtető volt, de ilyenről szó sincs. Mégsem mondhatja azt, hogy itt halnak meg. Valami életet akar rázni magába, és a lányba a hazug szavakkal.*
-Meglásd! Nemsokára ő nyitja ki nekünk a cellaajtót.
863. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-04-16 19:30:45
Üzenet elküldve: 2020-04-16 19:30:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Talán egy utolsó elkeseredett próbálkozás, talán csak vissza akarna adni valamit, mielőtt elviszik, talán csak Eeyr tudja, mindenesetre a terv nem válik be, bár nem is igazán nevezhető tervnek, inkább csak egy szalmaszálnak, amin mindhárman kapaszkodnak. Nem tudhatják feltétlenül, de az igény az ölelésre nagyon is valós, és ha nem is tűnik fel senkinek, kiélvezi azt a pár másodpercet. Csak remélni tudja, hogy kedves emlékeket hagy maga után, nincs benne megbánás, vagy félelem, a fájdalmat, mi kezét éri, szinte nem is érzi úgy igazán, a szavak pedig már régen nem fogják a veterán füleket. Ha teheti, akkor igyekszik felállni, megkímélni magát a felesleges újabb sérülések keletkezésétől, s szótlan követi a kettőst oda, ahová viszik. Egy utolsó pillantást vet a kettősre, s szája szélén meghúzódik egy zsiványos, apró mosoly, mely ha figyelnek, de főleg Soreyl (hisz ő jobban ismerheti valamivel, mint a lány) talán sejtheti, hogy ha egy módja lesz rá, nem fog eltávozni az élők sorából anélkül, hogy vagy hármat ne vinne magával.*
*Talán egy utolsó elkeseredett próbálkozás, talán csak vissza akarna adni valamit, mielőtt elviszik, talán csak Eeyr tudja, mindenesetre a terv nem válik be, bár nem is igazán nevezhető tervnek, inkább csak egy szalmaszálnak, amin mindhárman kapaszkodnak. Nem tudhatják feltétlenül, de az igény az ölelésre nagyon is valós, és ha nem is tűnik fel senkinek, kiélvezi azt a pár másodpercet. Csak remélni tudja, hogy kedves emlékeket hagy maga után, nincs benne megbánás, vagy félelem, a fájdalmat, mi kezét éri, szinte nem is érzi úgy igazán, a szavak pedig már régen nem fogják a veterán füleket. Ha teheti, akkor igyekszik felállni, megkímélni magát a felesleges újabb sérülések keletkezésétől, s szótlan követi a kettőst oda, ahová viszik. Egy utolsó pillantást vet a kettősre, s szája szélén meghúzódik egy zsiványos, apró mosoly, mely ha figyelnek, de főleg Soreyl (hisz ő jobban ismerheti valamivel, mint a lány) talán sejtheti, hogy ha egy módja lesz rá, nem fog eltávozni az élők sorából anélkül, hogy vagy hármat ne vinne magával.*
862. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-04-16 02:10:34
Üzenet elküldve: 2020-04-16 02:10:34
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A két zsiványt alig hatja meg a látvány, vagy bármelyik cellában fekvő jómadár. Sőt, nem is próbálják palástolni, hogy a kiszabott feladat teljesítése is mekkora nyűg a számukra, és már csak azt várják, hogy végezzenek vele. Bredoc pedig nem akarja segíteni a dolgok gördülékeny előrehaladását, ez pedig tovább hergeli őket.*
- Az istenekre baszdmeg!
*Sóhajtja a mélységi utálatos hangon, szinte sziszegve akárcsak egy kígyó.*
- Okádni tudnék tőletek.
*Teszi hozzá végtelen kelletlenséggel hangjában a félvér, aki ugyanúgy nem mozdul, ahogy társa sem. Ugyan ők jól felszereltek, és a jelenlévők egyáltalán nem - vagyis nincs tudomásuk róla - és erejük teljében is vannak, de érthető okokból nem kívánkoznak a zsúfolt cellába, továbbra is csak annak ajtajában áll a félvér, egyre türelmetlenebbül.*
- A faszért kell nekem ezekkel foglalkoznom!
*Motyogja újra maga elé, miközben Bredoc elé küszködi magát. A félvér arcán az együttérzés szikrája sem jelenik meg, csak homlokát ráncolja dühösen. A parancsnokhelyettes pedig elbotlik, látszólag legalábbis, és ha nem korrigál magán, akkor biztosan pofára esik, mert nemhogy segítő kezet nem nyújtanak neki, de a zuhanás pillanatában a fattyú tesz egy lépést hátra, hogy még hozzá se kelljen érnie.*
- Szánalmas egy szar vagy.
*Mondja, és ha úgy adódik erőteljesen Bredoc kézfejére tapos csizmája kemény sarkával. Ennek nyilván semmi értelme ingerültsége levezetésén túl. De dolga van, és már főleg elege, így amennyiben a katona a földön hever, úgy ruhájánál fogva megpróbálja feljebb rántani. Fajtájából fakadóan nem egy erőgép, így nem is kísérli meg egyenesen talpra rántani Bredocot, csak fél kézzel ruháját markolva kijjebb a rácsokon túlra.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A két zsiványt alig hatja meg a látvány, vagy bármelyik cellában fekvő jómadár. Sőt, nem is próbálják palástolni, hogy a kiszabott feladat teljesítése is mekkora nyűg a számukra, és már csak azt várják, hogy végezzenek vele. Bredoc pedig nem akarja segíteni a dolgok gördülékeny előrehaladását, ez pedig tovább hergeli őket.*
- Az istenekre baszdmeg!
*Sóhajtja a mélységi utálatos hangon, szinte sziszegve akárcsak egy kígyó.*
- Okádni tudnék tőletek.
*Teszi hozzá végtelen kelletlenséggel hangjában a félvér, aki ugyanúgy nem mozdul, ahogy társa sem. Ugyan ők jól felszereltek, és a jelenlévők egyáltalán nem - vagyis nincs tudomásuk róla - és erejük teljében is vannak, de érthető okokból nem kívánkoznak a zsúfolt cellába, továbbra is csak annak ajtajában áll a félvér, egyre türelmetlenebbül.*
- A faszért kell nekem ezekkel foglalkoznom!
*Motyogja újra maga elé, miközben Bredoc elé küszködi magát. A félvér arcán az együttérzés szikrája sem jelenik meg, csak homlokát ráncolja dühösen. A parancsnokhelyettes pedig elbotlik, látszólag legalábbis, és ha nem korrigál magán, akkor biztosan pofára esik, mert nemhogy segítő kezet nem nyújtanak neki, de a zuhanás pillanatában a fattyú tesz egy lépést hátra, hogy még hozzá se kelljen érnie.*
- Szánalmas egy szar vagy.
*Mondja, és ha úgy adódik erőteljesen Bredoc kézfejére tapos csizmája kemény sarkával. Ennek nyilván semmi értelme ingerültsége levezetésén túl. De dolga van, és már főleg elege, így amennyiben a katona a földön hever, úgy ruhájánál fogva megpróbálja feljebb rántani. Fajtájából fakadóan nem egy erőgép, így nem is kísérli meg egyenesen talpra rántani Bredocot, csak fél kézzel ruháját markolva kijjebb a rácsokon túlra.*
861. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-04-14 21:28:48
Üzenet elküldve: 2020-04-14 21:28:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Egészen megszokta már Soreyl közeledését is, a harmadik napon már szinte várta, hogy a lovag leüljön mellé és átkarolja. Ez minden nap egy új megerősítés volt a számára, hogy a világ nem csak gonoszságból és fájdalomból állhat. Még mindig maradt benne némi furcsa érzés ezzel kapcsolatban, ami leginkább a bizonytalansággal és félelemmel azonosítható, de egyértelműen megkezdte a gyógyulást. Van mit bepótolnia a gyengédség és gondoskodás megtapasztalásában és elfogadásában.
Ma már túlestek a sebek ellátásán, végeztek a beszélgetéssel, de a hangulat kicsit nyomott maradt.
Próbál elaludni, de még nyitva a szeme és hol Bredocot, hol Soreylt figyeli. Feltűnik neki, amit a lovag azzal a papírdarabbal művel. Már korábban is megfigyelte, hogy a férfi sokat tapogatja a zsebét.
Eddig még nem merte megkérdezni, mi az a papír, de most azt a csókot látva már keresi a szavakat, hogy tapintatosan és halkan rákérdezzen a dologra...
Aztán léptek hallatszódnak, s mikor a cella elé érnek és nyilvánvalóan kulcsot helyeznek a zárba, már tudja, hogy ez most más este lesz, mint a többi. Ma nem fogtak ott senkit, nem hozhatnak verés után egy rabot. Akkor talán egy újabb szerencsétlen tévedt erre és jutott a sorsukra?
Hamar kiderül, hogy nem hoztak senkit, hanem visznek. Méghozzá a parancsnokhelyettest...
Erre már Garsin is felül és riadtan Bredocra pillant, de össze is húzza magát, mikor a félelf figyelmezteti őket, hogy maradjanak a fenekükön.
Aggódva pillant a férfira és várja, hogy mi lesz. Vajon mit akarhatnak tőle? A Kékszemű akar vele beszélni mégis?...
A parancsnokhelyettes látszólag belemegy, hogy teljesítse az utasítást, de előbb még hozzájuk hajol egy ölelésért. Ezt Garsin egy kissé furcsállja, de el természetesen nem húzódik, inkább még meg is hatódik, mert nem tudja, hogy ez csak egy trükk, komolynak veszi a búcsúzási szándékot.
Bredoc suttogott szavai aztán egy pillanat alatt kitisztítják a fejét és az izgalom átjárja fáradt testét. Fél, persze, de nincs sok veszíteni valója és választása sem. A parancsnokhelyettes döntött, most jött el a pillanat, hogy kezükbe vegyék a sorsukat...
Nem tudja, neki mit kellene tennie, úgyhogy teszi, ami elsőre eszébe jut. Soreylel szinte egyszerre mozdul, mégis lassabb nála. Fölálltában a sebtisztításra használt tálból kapja ki a rongyot, aztán azzal érkezik a feltételezhetően dulakodók mellé. Nem biztos, hogy közbelép, de ha szükséges és hozzáfér, illetve adódik alkalom, akkor vagy leszorítani segít az egyik banditát a puszta testét használva nehezéknek, vagy a ronggyal próbálja betapasztani a száját míg elintézik, amit el kell intézni...*
*Egészen megszokta már Soreyl közeledését is, a harmadik napon már szinte várta, hogy a lovag leüljön mellé és átkarolja. Ez minden nap egy új megerősítés volt a számára, hogy a világ nem csak gonoszságból és fájdalomból állhat. Még mindig maradt benne némi furcsa érzés ezzel kapcsolatban, ami leginkább a bizonytalansággal és félelemmel azonosítható, de egyértelműen megkezdte a gyógyulást. Van mit bepótolnia a gyengédség és gondoskodás megtapasztalásában és elfogadásában.
Ma már túlestek a sebek ellátásán, végeztek a beszélgetéssel, de a hangulat kicsit nyomott maradt.
Próbál elaludni, de még nyitva a szeme és hol Bredocot, hol Soreylt figyeli. Feltűnik neki, amit a lovag azzal a papírdarabbal művel. Már korábban is megfigyelte, hogy a férfi sokat tapogatja a zsebét.
Eddig még nem merte megkérdezni, mi az a papír, de most azt a csókot látva már keresi a szavakat, hogy tapintatosan és halkan rákérdezzen a dologra...
Aztán léptek hallatszódnak, s mikor a cella elé érnek és nyilvánvalóan kulcsot helyeznek a zárba, már tudja, hogy ez most más este lesz, mint a többi. Ma nem fogtak ott senkit, nem hozhatnak verés után egy rabot. Akkor talán egy újabb szerencsétlen tévedt erre és jutott a sorsukra?
Hamar kiderül, hogy nem hoztak senkit, hanem visznek. Méghozzá a parancsnokhelyettest...
Erre már Garsin is felül és riadtan Bredocra pillant, de össze is húzza magát, mikor a félelf figyelmezteti őket, hogy maradjanak a fenekükön.
Aggódva pillant a férfira és várja, hogy mi lesz. Vajon mit akarhatnak tőle? A Kékszemű akar vele beszélni mégis?...
A parancsnokhelyettes látszólag belemegy, hogy teljesítse az utasítást, de előbb még hozzájuk hajol egy ölelésért. Ezt Garsin egy kissé furcsállja, de el természetesen nem húzódik, inkább még meg is hatódik, mert nem tudja, hogy ez csak egy trükk, komolynak veszi a búcsúzási szándékot.
Bredoc suttogott szavai aztán egy pillanat alatt kitisztítják a fejét és az izgalom átjárja fáradt testét. Fél, persze, de nincs sok veszíteni valója és választása sem. A parancsnokhelyettes döntött, most jött el a pillanat, hogy kezükbe vegyék a sorsukat...
Nem tudja, neki mit kellene tennie, úgyhogy teszi, ami elsőre eszébe jut. Soreylel szinte egyszerre mozdul, mégis lassabb nála. Fölálltában a sebtisztításra használt tálból kapja ki a rongyot, aztán azzal érkezik a feltételezhetően dulakodók mellé. Nem biztos, hogy közbelép, de ha szükséges és hozzáfér, illetve adódik alkalom, akkor vagy leszorítani segít az egyik banditát a puszta testét használva nehezéknek, vagy a ronggyal próbálja betapasztani a száját míg elintézik, amit el kell intézni...*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 965-984