Külső területek - Krenkataur barlangrendszer
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 8 (141. - 160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
160. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-03-18 19:04:25
Üzenet elküldve: 2014-03-18 19:04:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Mert a növényeknek is van lelkük… Zárás//
*Nagyon nem lehetne rosszabb a helyzet, még mindig nincs kiút, viszont már csurom vizes az összes ruhája, és Halax megint kezdi a szónoklatot. Fejét lehajtva megadóan hallgatja a litániát, miközben unottan figyeli, ahogy ritmusra csepeg belőle a víz, és koccannak össze fogai a vacogástól.
Aztán valahogy egyszerre lesz vége a szóáradatnak és a világnak. Illetve nem. Érzékeli mégis bordáiban a valóságot, mikor landol. Tápászkodik halkan nyögdécselve ő is. Bizony nem kell kétszer mondani, hogy tűnjenek el, egy szó nélkül caplat máris a kijárat felé, hámozva le magáról az inget, abban a reményben, hogy a nap kissé majd átmelegíti összevert felsőtestét. Csak mikor kilépnek a fényre fordul Halax felé, némi kéretlen megjegyzések erejére. Ám a szavak benn ragadnak, csodálkozón ostoba arccal mered pár pillanatig Halaxra, majd harsány röhögésben tör ki.*
*Nagyon nem lehetne rosszabb a helyzet, még mindig nincs kiút, viszont már csurom vizes az összes ruhája, és Halax megint kezdi a szónoklatot. Fejét lehajtva megadóan hallgatja a litániát, miközben unottan figyeli, ahogy ritmusra csepeg belőle a víz, és koccannak össze fogai a vacogástól.
Aztán valahogy egyszerre lesz vége a szóáradatnak és a világnak. Illetve nem. Érzékeli mégis bordáiban a valóságot, mikor landol. Tápászkodik halkan nyögdécselve ő is. Bizony nem kell kétszer mondani, hogy tűnjenek el, egy szó nélkül caplat máris a kijárat felé, hámozva le magáról az inget, abban a reményben, hogy a nap kissé majd átmelegíti összevert felsőtestét. Csak mikor kilépnek a fényre fordul Halax felé, némi kéretlen megjegyzések erejére. Ám a szavak benn ragadnak, csodálkozón ostoba arccal mered pár pillanatig Halaxra, majd harsány röhögésben tör ki.*
159. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-03-18 18:25:50
Üzenet elküldve: 2014-03-18 18:25:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Mert a növényeknek is van lelkük… Zárás//
*Pát int a félszerzetnek, és előzékenyen még csak utána se köp. Hiába, ennek a személyiségfejlődésnek talán mégis van létjogosultsága a világban. De ez egy másik nap roppant komoly kérdése lesz.
Megveregeti Jaz vállát, majd nekilát, hogy kifejtse véleményét az előbb hangzott kérdésről.*
- Sose értettem, hogy miért útvesztő. Folyamatosan megy az út, akkor meg hogy veszted el? Irányvesztő! Na, az egy fokkal jobb, de még mindig nem az igazi. Ahogy nagyapád, tudod, a vadbarom, szokta volt mondogatni, ha már az utadat is elveszted, akkor meg se találtad. Na, ezt pont úgy nem értem, mint az útvesztőt…
*Feledkezne bele okfejtésébe, ám ekkor pontosan olyan dolog történik, amire eddig nem számított. Egészen pontosan eltűnik a labirintus. Helyette, mivel jobb szó nem jut eszébe hősünknek, a semmiben találja magát.*
- Ajj-ajj…
*Összegzi első benyomását a dologról, ám másodikra már nincs ideje, ugyanis némi döccenéssel fog talajt, nem éppen délceg pózban. Halk nyögéssel tápászkodik fel, majd porolja le vizes ruháit.*
- Na, ez azért egy fokkal jobb, mint amire számítottam.
*És tényleg! Ez merőben baráti megoldás volt az ugrálós varázsló-izétől. Halax roppantul meg is van elégedve. Leginkább magával. Hiába, egy olyan tekintélyes adottságokkal megáldott férfiúnak, mint ő, nem akadály egy végtelen mágiával megtámogatott útvesztő. Elgondolkodva pillant Jazre.*
- Mit szólnál, ha viharos sebességgel meglépnénk innen? *Elvigyorodik, mintha valami világrengető jutna eszébe.* Van rá egy aranyam, hogy előbb kapsz így tüdőgyulladást, mint én.
*Pát int a félszerzetnek, és előzékenyen még csak utána se köp. Hiába, ennek a személyiségfejlődésnek talán mégis van létjogosultsága a világban. De ez egy másik nap roppant komoly kérdése lesz.
Megveregeti Jaz vállát, majd nekilát, hogy kifejtse véleményét az előbb hangzott kérdésről.*
- Sose értettem, hogy miért útvesztő. Folyamatosan megy az út, akkor meg hogy veszted el? Irányvesztő! Na, az egy fokkal jobb, de még mindig nem az igazi. Ahogy nagyapád, tudod, a vadbarom, szokta volt mondogatni, ha már az utadat is elveszted, akkor meg se találtad. Na, ezt pont úgy nem értem, mint az útvesztőt…
*Feledkezne bele okfejtésébe, ám ekkor pontosan olyan dolog történik, amire eddig nem számított. Egészen pontosan eltűnik a labirintus. Helyette, mivel jobb szó nem jut eszébe hősünknek, a semmiben találja magát.*
- Ajj-ajj…
*Összegzi első benyomását a dologról, ám másodikra már nincs ideje, ugyanis némi döccenéssel fog talajt, nem éppen délceg pózban. Halk nyögéssel tápászkodik fel, majd porolja le vizes ruháit.*
- Na, ez azért egy fokkal jobb, mint amire számítottam.
*És tényleg! Ez merőben baráti megoldás volt az ugrálós varázsló-izétől. Halax roppantul meg is van elégedve. Leginkább magával. Hiába, egy olyan tekintélyes adottságokkal megáldott férfiúnak, mint ő, nem akadály egy végtelen mágiával megtámogatott útvesztő. Elgondolkodva pillant Jazre.*
- Mit szólnál, ha viharos sebességgel meglépnénk innen? *Elvigyorodik, mintha valami világrengető jutna eszébe.* Van rá egy aranyam, hogy előbb kapsz így tüdőgyulladást, mint én.
158. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-03-17 19:12:10
Üzenet elküldve: 2014-03-17 19:12:10
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Mert a növényeknek is van lelkük - Zárás //
*Mikor mindkét férfi kiér a vízből, s elköszönnek a leánytól, az csak pirulva int egyet - különösen Jaz felé -, majd pillanatokon belül elnyeli őt a mélység. Bár a páros újabb labirintusba csöppent, az viszont nem marad meg sokáig. Ahogy a hölgyeknél, úgy a két férfinél is pillanatokon belül oszlik az fel az egész, s miután egy kis időt valami gomolygó sötétségben töltenek, váratlanul leesnek egy füves területre. Mégpedig pontosan a kijárat elé, ahol bejöttek. Az árny, az Úrnő sehol, épp úgy, ahogy a többi lakó sem, az ajtó viszont nyitva. Ha átlépnek rajta, akkor ők is a barlang előtt találhatják magukat - visszaút már nincs -, épp ott, ahova Cai és Thela is érkezett. A hölgyeket még pont láthatják maguk előtt!
Úgy látszik, hogy a két férfi a vártak ellenére sikerrel zárta le a kalandot... Talán túl jól hazudtak, vagy talán az árny a jóság egy halovány szikráját mégis felfedezte bennük? Nem tudni, s ez örök rejtély marad... A két hölgy láthatóan eléggé szerencsétlen állapotba került, viszont a két férfi is felfedezhet magán valamit.
Halax hajkoronája és bőre szokatlan módon színváltós lett! A rikító pirostól a feketéig bármilyen színt képes felvenni egy rövid ideig, csak erősen gondolnia kell rá! Jaz pedig ha jobban fülel, akkor bizonyos állatok hangját képes meghallani. Beszélni ugyan beszélhet hozzájuk, ám azt ők már nem értik, viszont a fiú egy kis ideig remekül érti őket!*
*Mikor mindkét férfi kiér a vízből, s elköszönnek a leánytól, az csak pirulva int egyet - különösen Jaz felé -, majd pillanatokon belül elnyeli őt a mélység. Bár a páros újabb labirintusba csöppent, az viszont nem marad meg sokáig. Ahogy a hölgyeknél, úgy a két férfinél is pillanatokon belül oszlik az fel az egész, s miután egy kis időt valami gomolygó sötétségben töltenek, váratlanul leesnek egy füves területre. Mégpedig pontosan a kijárat elé, ahol bejöttek. Az árny, az Úrnő sehol, épp úgy, ahogy a többi lakó sem, az ajtó viszont nyitva. Ha átlépnek rajta, akkor ők is a barlang előtt találhatják magukat - visszaút már nincs -, épp ott, ahova Cai és Thela is érkezett. A hölgyeket még pont láthatják maguk előtt!
Úgy látszik, hogy a két férfi a vártak ellenére sikerrel zárta le a kalandot... Talán túl jól hazudtak, vagy talán az árny a jóság egy halovány szikráját mégis felfedezte bennük? Nem tudni, s ez örök rejtély marad... A két hölgy láthatóan eléggé szerencsétlen állapotba került, viszont a két férfi is felfedezhet magán valamit.
Halax hajkoronája és bőre szokatlan módon színváltós lett! A rikító pirostól a feketéig bármilyen színt képes felvenni egy rövid ideig, csak erősen gondolnia kell rá! Jaz pedig ha jobban fülel, akkor bizonyos állatok hangját képes meghallani. Beszélni ugyan beszélhet hozzájuk, ám azt ők már nem értik, viszont a fiú egy kis ideig remekül érti őket!*
157. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-03-17 18:30:23
Üzenet elküldve: 2014-03-17 18:30:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Mert a növényeknek is van lelkük… meg labirintusuk!//
*A disputából kimarad, bár élénken figyel a másik kettő mimikájára, mely szerint aggodalomra semmi ok, szépen haladnak. Ő addig igyekszik füléből kirázni a vizet, teljesen feleslegesen persze, hisz tudja jól újra merülnie kell majd. Halax helyzetjelentésére, csak vacogva morog vissza.*
-Persze, mert te végezted a munka nehezét.
*A sellő -véleménye szerint- anyáskodó pillantására, és mosolyára miképpen reagálhatna, mint angyalian ártatlan tekintettel? Nem lát sértést saját cselekedetében, mert nem annak szánta, kész, passz. Öt aranyat is megérő ábrázatát tovább viszi apja felé, jelezve, lesz az több is, mint kettő, ha rajta múlik.
Halax példáját követve ő is elkezdi magára rángatni ruháit, úgy ahogy végez is vele, mire a vöröske visszaér, mondjuk az immár páratlan, és egyébként is lyukas zokni ott marad, az inget és a kabátot, pedig kézben viszi át, de ez már olyan mindegy. Újra merül a vízbe, maga nyújtja karját a sellőnek, és a hideg dacára bizony élvezi a száguldásnak eme fojtogató változatát.
A túlparton, mint ázott kiskutya emelkedik ki a vízből, visszafordulva simítja ki haját arcából, és a félszerzetre nevetve búcsúzkodik.*
-Hálásan köszönjük, ezentúl te leszel a kedvenc halleány ismerősöm. *Majd futva gázol ki a vízből, és sorol be apja mellé.*
-Akkor megint útvesztő?
*A disputából kimarad, bár élénken figyel a másik kettő mimikájára, mely szerint aggodalomra semmi ok, szépen haladnak. Ő addig igyekszik füléből kirázni a vizet, teljesen feleslegesen persze, hisz tudja jól újra merülnie kell majd. Halax helyzetjelentésére, csak vacogva morog vissza.*
-Persze, mert te végezted a munka nehezét.
*A sellő -véleménye szerint- anyáskodó pillantására, és mosolyára miképpen reagálhatna, mint angyalian ártatlan tekintettel? Nem lát sértést saját cselekedetében, mert nem annak szánta, kész, passz. Öt aranyat is megérő ábrázatát tovább viszi apja felé, jelezve, lesz az több is, mint kettő, ha rajta múlik.
Halax példáját követve ő is elkezdi magára rángatni ruháit, úgy ahogy végez is vele, mire a vöröske visszaér, mondjuk az immár páratlan, és egyébként is lyukas zokni ott marad, az inget és a kabátot, pedig kézben viszi át, de ez már olyan mindegy. Újra merül a vízbe, maga nyújtja karját a sellőnek, és a hideg dacára bizony élvezi a száguldásnak eme fojtogató változatát.
A túlparton, mint ázott kiskutya emelkedik ki a vízből, visszafordulva simítja ki haját arcából, és a félszerzetre nevetve búcsúzkodik.*
-Hálásan köszönjük, ezentúl te leszel a kedvenc halleány ismerősöm. *Majd futva gázol ki a vízből, és sorol be apja mellé.*
-Akkor megint útvesztő?
156. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-03-17 18:10:36
Üzenet elküldve: 2014-03-17 18:10:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Mert a növényeknek is van lelkük… meg labirintusuk!//
*Megy itt minden, mint a karikacsapás! De legalábbis nem indul meg a lavina, ami ilyen helyeken, ilyen helyzetekben már-már örömódákra ingerli hősünket.
A vöröses félszerzet ugyanis nem kezd el tombolni, vagy ki tudja, hogy azok mit szoktak csinálni, ha morcosak. Ráadásul Halax is kifejezetten fogékony állapotban leledzik, úgyhogy meg is érti, hogy mit akar tőle a sellő. Alig ötpillanatnyi hezitálás után, mely során legalább kéttucat szörnyűséges halál pereg le szeme előtt, dugja fejét a víz alá. Két lélegzetvétel között hevesen bólogat, jelenleg akár azt is készségesen elismerné, hogy szabadidejében delfineket nevel és kecskékkel hál, nemhogy egyetértsen ezzel az izével.
Mikor a fél-ember befejezi a mondókáját, ismét víz fölé emeli fejét, és elvigyorodik. Sima liba. Fiacskája felé fordul, és önnön fontosságának teljes tudatában bólint felé.*
- Na, így kell ezt csinálni! Tanulj a nagyoktól, és ne szárítkozz túl sokáig!
*Azzal magára ölti ismét csizmáját, elvégre, ha a halak birodalmába készül az ember, azt vagy talpig díszben, vagy önmaga ékével teszi. Halax per pillanat az előbbit részesíti előnyben, Jaz meg maradhat a második verziónál.
A tóba gázol, majd még visszafordul fiacskája felé.*
- Ha esetleg mégse lesz nyerő megoldás, akkor rúgj be vagy kétszer az emlékemre. *Mély levegőt vesz.* És akkor hajrá!
*Azzal bukik le a víz alá, hogy a vöröske tegye, amit tennie kell. Az markoló karok előbb olyan viszolygást váltanak ki Halaxból, amit nem hagy kiülni arcára, ám mikor elindulnak, kifejezetten felvidul. A túlparton olyan kecsesen bukik elő a vízből, mint egy különösen túlsúlyos bálna. Vizet köpködve, arcot törölgetve integet a túlparton maradt süvölvénynek.*
- Pánikra semmi ok, hala vagyok a helyzetnek! Csipkedd magad, aztán haladjunk!
*Száraz, szilárd talajra evickél, megrázza fejét, némi ugrálással a füléből is száműzi a vizet, és úgy várja, hogy megérkezzen a másik utas is.*
*Megy itt minden, mint a karikacsapás! De legalábbis nem indul meg a lavina, ami ilyen helyeken, ilyen helyzetekben már-már örömódákra ingerli hősünket.
A vöröses félszerzet ugyanis nem kezd el tombolni, vagy ki tudja, hogy azok mit szoktak csinálni, ha morcosak. Ráadásul Halax is kifejezetten fogékony állapotban leledzik, úgyhogy meg is érti, hogy mit akar tőle a sellő. Alig ötpillanatnyi hezitálás után, mely során legalább kéttucat szörnyűséges halál pereg le szeme előtt, dugja fejét a víz alá. Két lélegzetvétel között hevesen bólogat, jelenleg akár azt is készségesen elismerné, hogy szabadidejében delfineket nevel és kecskékkel hál, nemhogy egyetértsen ezzel az izével.
Mikor a fél-ember befejezi a mondókáját, ismét víz fölé emeli fejét, és elvigyorodik. Sima liba. Fiacskája felé fordul, és önnön fontosságának teljes tudatában bólint felé.*
- Na, így kell ezt csinálni! Tanulj a nagyoktól, és ne szárítkozz túl sokáig!
*Azzal magára ölti ismét csizmáját, elvégre, ha a halak birodalmába készül az ember, azt vagy talpig díszben, vagy önmaga ékével teszi. Halax per pillanat az előbbit részesíti előnyben, Jaz meg maradhat a második verziónál.
A tóba gázol, majd még visszafordul fiacskája felé.*
- Ha esetleg mégse lesz nyerő megoldás, akkor rúgj be vagy kétszer az emlékemre. *Mély levegőt vesz.* És akkor hajrá!
*Azzal bukik le a víz alá, hogy a vöröske tegye, amit tennie kell. Az markoló karok előbb olyan viszolygást váltanak ki Halaxból, amit nem hagy kiülni arcára, ám mikor elindulnak, kifejezetten felvidul. A túlparton olyan kecsesen bukik elő a vízből, mint egy különösen túlsúlyos bálna. Vizet köpködve, arcot törölgetve integet a túlparton maradt süvölvénynek.*
- Pánikra semmi ok, hala vagyok a helyzetnek! Csipkedd magad, aztán haladjunk!
*Száraz, szilárd talajra evickél, megrázza fejét, némi ugrálással a füléből is száműzi a vizet, és úgy várja, hogy megérkezzen a másik utas is.*
155. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-03-17 14:13:31
Üzenet elküldve: 2014-03-17 14:13:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Mert a növényeknek is van lelkük... //
// Halax, Jaz //
*A vörös hajú szépség arcán értetlen vonások tűnnek fel, persze nem azért, mert nem érti őket. Nagyon is érti, csupán nem tudja eldönteni, hogy segítsen-e. Tény, hogy igazak lehetnek Halax szavai, hiszen nem mindenki viseli jól, hogy egy ilyen igen kusza álomvilágba csöppen. Minden bizonnyal ha a sellőnek lába nőne s feldobnák a felszínre hirtelen, hogy menjen amerre lát, nagy valószínűséggel ő is hasonlóan reagálna. Így hát végül egy lágy, amolyan megadó mosoly jelenik meg arcán, s bársonyos kezével Halax felé int. Megszólalni egyértelműen nem tud, hiszen arra csak víz alatt képes, ám ha a férfi veszi a bátorságot, s bemászik mellé, akkor végül megszólal.*
- Rendben, segítek nektek... Azt viszont sose feledd, hogy én nem önszántamból választottam ezt a sorsot. Hiába vagyok képes lélegezni a víz alatt *ekkor megáll egy pillanatra, hogy Halax levegőt tudjon venni, majd ha visszadugta fejét, folytatja*, bármit megtennék azért, hogy lábaim legyenek, s hogy a homokos parton, érezve a lágy szellőt szaladhassak. Mielőtt elítélsz valakit, azelőtt gondold végig, hogy miért is bántod.
*Mondja igen komolyan, s szokatlan módon elmosolyodik. Nem gonosz ő, nem tartja a haragot, csupán megértésre vágyik egy idegentől - aki nem darázseledelként végzi.
Mikor a zoknit elveszi, először nem tudja, hogy az mégis milyen célt szolgál, így felhúzza kezére. Hát, nem igazán illik rá... Majd mikor nagyjából összeveti Jaz lábával, akkor szemrehányóan elmosolyodik, de egy "Hát, jó" pillantással végül megköszöni az "ajándékot".*
- Akkor, indulhatunk?
*Kérdi Halaxot, ha a feje a vízben van, s ha megkapta az engedélyt, akkor selymes karjával megragadja a férfit, s szélsebesen úszni kezd vele a túloldalra! Most már egyértelmű lesz, hogy egyetlen kiút van a vízből, az pedig a másik oldalon van, melyhez csak a sellőlány képes elvinni őket. Ha átért Halax, akkor jelezhet nyugodtan Jaznak, hogy tiszta a terep, ez esetben a lány érte is visszamegy, s gyorsan átúszik vele az egyelőre még labirintusnak kinéző túloldalra.*
// Halax, Jaz //
*A vörös hajú szépség arcán értetlen vonások tűnnek fel, persze nem azért, mert nem érti őket. Nagyon is érti, csupán nem tudja eldönteni, hogy segítsen-e. Tény, hogy igazak lehetnek Halax szavai, hiszen nem mindenki viseli jól, hogy egy ilyen igen kusza álomvilágba csöppen. Minden bizonnyal ha a sellőnek lába nőne s feldobnák a felszínre hirtelen, hogy menjen amerre lát, nagy valószínűséggel ő is hasonlóan reagálna. Így hát végül egy lágy, amolyan megadó mosoly jelenik meg arcán, s bársonyos kezével Halax felé int. Megszólalni egyértelműen nem tud, hiszen arra csak víz alatt képes, ám ha a férfi veszi a bátorságot, s bemászik mellé, akkor végül megszólal.*
- Rendben, segítek nektek... Azt viszont sose feledd, hogy én nem önszántamból választottam ezt a sorsot. Hiába vagyok képes lélegezni a víz alatt *ekkor megáll egy pillanatra, hogy Halax levegőt tudjon venni, majd ha visszadugta fejét, folytatja*, bármit megtennék azért, hogy lábaim legyenek, s hogy a homokos parton, érezve a lágy szellőt szaladhassak. Mielőtt elítélsz valakit, azelőtt gondold végig, hogy miért is bántod.
*Mondja igen komolyan, s szokatlan módon elmosolyodik. Nem gonosz ő, nem tartja a haragot, csupán megértésre vágyik egy idegentől - aki nem darázseledelként végzi.
Mikor a zoknit elveszi, először nem tudja, hogy az mégis milyen célt szolgál, így felhúzza kezére. Hát, nem igazán illik rá... Majd mikor nagyjából összeveti Jaz lábával, akkor szemrehányóan elmosolyodik, de egy "Hát, jó" pillantással végül megköszöni az "ajándékot".*
- Akkor, indulhatunk?
*Kérdi Halaxot, ha a feje a vízben van, s ha megkapta az engedélyt, akkor selymes karjával megragadja a férfit, s szélsebesen úszni kezd vele a túloldalra! Most már egyértelmű lesz, hogy egyetlen kiút van a vízből, az pedig a másik oldalon van, melyhez csak a sellőlány képes elvinni őket. Ha átért Halax, akkor jelezhet nyugodtan Jaznak, hogy tiszta a terep, ez esetben a lány érte is visszamegy, s gyorsan átúszik vele az egyelőre még labirintusnak kinéző túloldalra.*
154. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-03-17 12:22:24
Üzenet elküldve: 2014-03-17 12:22:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Mert a növényeknek is van lelkük//
*Cai választása egyértelmű. Otthagyják a két alakot, Cai szinte vonszolja magával az első néhány lépésnél. Érzi, hogy lelkében lesz még következménye annak, hogy itt hagyják a két illetőt, de most még az életükért futnak. Vagyis az elől, hogy ne tokozódjanak be a sövénybe. A lánnyal együtt néz hátra, s látják, hogy a sövény belassult. Érzékeli társában is a szándékot, hogy visszamenjenek segíteni, de már szinte késő. Ő sem tudta volna jobban mondani Cainál az észrevételüket.*
- Eléggé, de nem tudhattuk, hogy le fog lassulni. * Magyarázkodik csak magának. Mellkasában egy eddig számára ismeretlen szorítást érez, de nincs ideje ezzel foglalkozniuk, hiszen a sövény egy szempillantás alatt felgyorsul. Néhány lépést tesz hátra, de ez semmire sem elég. A sövény elkapja őket. Egy apró halk sikoly hagyja el ajkait, közben szemeit is lezárta, ahogy körülzárja őket a zöld növényoszlop. Viszont semmit sem érez. Mikor kinyitja szemeit, látja, hogy a sövény fekete pillangókká változtak. Illúzió volt, hát persze. A labirintus lassan eltűnik a szemük elől, s visszatérnek a barlang közepébe. Ott állnak előttük az férfi, az Úrnő és a gomba lány. Tudatják velük, hogy elbukták a próbát, ezt Cai úgy látszik, hogy nehezen emészti meg. Habár teljesen egyetért a lánnyal, mégsem lenne ildomos, ha ismét egy újabb próba alá vetnék őket, ha felbosszantják az árnyat. Nyugtatólag fogja meg a lány vállát, hátha megérti, hogy most jobb ha mennek. Szomorúan néz vissza a nőre és a gombalányra. *
- Mi csak visszahoztuk a szobrot, kérlek, vigyázzatok rá jobban. *Mosolyodik el a mondat végére barátságosan. Megfordul és Cai oldalán elindul ki a barlangból. Hihetetlen módon rögtön, ahogy elindulnak, rögtön kijutnak a barlang elé, onnan, ahonnan indultak. Mintha több ideig tartott volna a befelé vezető út.
A barlang előtt kissé leporolja magát. Ekkor veszi észre rajta a szokatlan változásokat. Virágok. Rajta. Szinte mindenhol. És színesek és jó illatúak, ami viszont vonzani fogja a bogarakat. Érdekesnek találja a jelenséget, de azért reménykedik, hogy nem maradnak rajta ezek a virágok örökké. Cai szavára felkapja a fejét. Valóban, nem kelthet túl komoly benyomást ezzel a kinézettel. Akarva akaratlanul is kitör belőle a röhögés, miközben elindul a lány felé, hogy segítsen annak levetni a növényeit. Csakhogy rátör a köhögő roham. Érzi, hogy gyomra köhögés közben szinte teljesen felgyorsul. Az első katica kirepülésekor meglepődik, s elfelejt levegőt venni. Erre majd csak a köhögés kényszere vet véget, melynek nyomán újabb katicák szállnak ki a szájából.*
- Ez mi ez? *csodálkozik* Bogárköpővé váltam, vagy inkább katica köpővé. *Kerekednek ki szemei. A katicák körberepülik őket, s rászállnak előbb az ő virágaira, majd Cai ruhájára.
Köhögés közben letérdel a lány mellé, viszont ő sem boldogul a ruhájával. Hiába húzná le róla, az nem jön. Ahogy húzná le az egyik növényt megfigyeli, hogy azzal a lány bőre is jönne vele együtt. Szemeit kissé összehúzva figyeli a jelenséget, s újra és újra megpróbálja, de viszont a növények nem engednek.*
- Nem fáj, ha húzom őket? Mert mintha a bőröd is jönni akarna le velük.
*Cai választása egyértelmű. Otthagyják a két alakot, Cai szinte vonszolja magával az első néhány lépésnél. Érzi, hogy lelkében lesz még következménye annak, hogy itt hagyják a két illetőt, de most még az életükért futnak. Vagyis az elől, hogy ne tokozódjanak be a sövénybe. A lánnyal együtt néz hátra, s látják, hogy a sövény belassult. Érzékeli társában is a szándékot, hogy visszamenjenek segíteni, de már szinte késő. Ő sem tudta volna jobban mondani Cainál az észrevételüket.*
- Eléggé, de nem tudhattuk, hogy le fog lassulni. * Magyarázkodik csak magának. Mellkasában egy eddig számára ismeretlen szorítást érez, de nincs ideje ezzel foglalkozniuk, hiszen a sövény egy szempillantás alatt felgyorsul. Néhány lépést tesz hátra, de ez semmire sem elég. A sövény elkapja őket. Egy apró halk sikoly hagyja el ajkait, közben szemeit is lezárta, ahogy körülzárja őket a zöld növényoszlop. Viszont semmit sem érez. Mikor kinyitja szemeit, látja, hogy a sövény fekete pillangókká változtak. Illúzió volt, hát persze. A labirintus lassan eltűnik a szemük elől, s visszatérnek a barlang közepébe. Ott állnak előttük az férfi, az Úrnő és a gomba lány. Tudatják velük, hogy elbukták a próbát, ezt Cai úgy látszik, hogy nehezen emészti meg. Habár teljesen egyetért a lánnyal, mégsem lenne ildomos, ha ismét egy újabb próba alá vetnék őket, ha felbosszantják az árnyat. Nyugtatólag fogja meg a lány vállát, hátha megérti, hogy most jobb ha mennek. Szomorúan néz vissza a nőre és a gombalányra. *
- Mi csak visszahoztuk a szobrot, kérlek, vigyázzatok rá jobban. *Mosolyodik el a mondat végére barátságosan. Megfordul és Cai oldalán elindul ki a barlangból. Hihetetlen módon rögtön, ahogy elindulnak, rögtön kijutnak a barlang elé, onnan, ahonnan indultak. Mintha több ideig tartott volna a befelé vezető út.
A barlang előtt kissé leporolja magát. Ekkor veszi észre rajta a szokatlan változásokat. Virágok. Rajta. Szinte mindenhol. És színesek és jó illatúak, ami viszont vonzani fogja a bogarakat. Érdekesnek találja a jelenséget, de azért reménykedik, hogy nem maradnak rajta ezek a virágok örökké. Cai szavára felkapja a fejét. Valóban, nem kelthet túl komoly benyomást ezzel a kinézettel. Akarva akaratlanul is kitör belőle a röhögés, miközben elindul a lány felé, hogy segítsen annak levetni a növényeit. Csakhogy rátör a köhögő roham. Érzi, hogy gyomra köhögés közben szinte teljesen felgyorsul. Az első katica kirepülésekor meglepődik, s elfelejt levegőt venni. Erre majd csak a köhögés kényszere vet véget, melynek nyomán újabb katicák szállnak ki a szájából.*
- Ez mi ez? *csodálkozik* Bogárköpővé váltam, vagy inkább katica köpővé. *Kerekednek ki szemei. A katicák körberepülik őket, s rászállnak előbb az ő virágaira, majd Cai ruhájára.
Köhögés közben letérdel a lány mellé, viszont ő sem boldogul a ruhájával. Hiába húzná le róla, az nem jön. Ahogy húzná le az egyik növényt megfigyeli, hogy azzal a lány bőre is jönne vele együtt. Szemeit kissé összehúzva figyeli a jelenséget, s újra és újra megpróbálja, de viszont a növények nem engednek.*
- Nem fáj, ha húzom őket? Mert mintha a bőröd is jönni akarna le velük.
153. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-03-16 22:30:09
Üzenet elküldve: 2014-03-16 22:30:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Mert a növényeknek is van lelkük… meg labirintusuk!//
*Megkönnyebbülten konstatálja, hogy a kis vörös követi, fejét kidugva a vízből csápol a parthoz. Halax lehetne igazán kedvesebb is, elvégre könnyű neki, ott a parton ücsörögve. Ha megszabadul innen keres egy szeretet-házat, ahol az ilyen megkeseredett vén rókákat dunsztolják. Pár nap pépes ételen, a saját vizeletében, alkohol nélkül, és majd megtanulja becsülni az ifjabb, róla gondoskodó generációt. Az biztos.*
-Se kiutat, se semmiféle kapcsoló, nyitó, eltüntető szerkezetet, ami segítségünkre lehetne. Csak őt. *Mutat a vízben úszkáló fél-lányra. Kinek rövid, heves kézmozdulatokkal próbálja tudtára adni, hogy ugyan, emelje már ki fejecskéjét a vízből. Ám nem várja be a sellő reakcióját, fájdalmas nyögéssel tornázza fel magát a partra, és kabátjába tekerőzve tér vissza Halax mellé, immár a szárazon, a víz fölé hajolva szaporítja a szót. Az öltözködéssel nem bajlódik, feltehetően fog ő még hideg fürdőt venni, ha jól alakulnak a dolgok. Bátorítóan mosolyog a félhalra, mint egy nyomatékosítva apja kijelentéseit. Személy szerint semmi baja a félszerzettel, kicsit sajnálja, nem lehet jó lábak nélkül. Biztos szeretne futni, érezni a selymes füvet a talpa alatt, táncolni, ugrálni. Ilyesmi.
Illedelmesen végig várja, hogy Halax befejezze szónoklatát, majd barátságos vidámsággal folytatja.*
-Igazán kedves lenne tőled, ha megmutatnád a kijáratot. Szörnyen fázok már. És még nem is vacsoráztam. Cserébe neked adom a hmmm, olyat, amit még biztos sosem láttál!
*Felpattan, hátra nyúl, majd diadalittas pofával fordul a lány felé.*
-Ezt! *Tartja magasra kék kötött zokniját. Van benne annyi tisztesség, hogy nem a lyukasat kínálgatja.* Nagyon praktikus ám, tarthatsz benne mindenfélét.
*Megkönnyebbülten konstatálja, hogy a kis vörös követi, fejét kidugva a vízből csápol a parthoz. Halax lehetne igazán kedvesebb is, elvégre könnyű neki, ott a parton ücsörögve. Ha megszabadul innen keres egy szeretet-házat, ahol az ilyen megkeseredett vén rókákat dunsztolják. Pár nap pépes ételen, a saját vizeletében, alkohol nélkül, és majd megtanulja becsülni az ifjabb, róla gondoskodó generációt. Az biztos.*
-Se kiutat, se semmiféle kapcsoló, nyitó, eltüntető szerkezetet, ami segítségünkre lehetne. Csak őt. *Mutat a vízben úszkáló fél-lányra. Kinek rövid, heves kézmozdulatokkal próbálja tudtára adni, hogy ugyan, emelje már ki fejecskéjét a vízből. Ám nem várja be a sellő reakcióját, fájdalmas nyögéssel tornázza fel magát a partra, és kabátjába tekerőzve tér vissza Halax mellé, immár a szárazon, a víz fölé hajolva szaporítja a szót. Az öltözködéssel nem bajlódik, feltehetően fog ő még hideg fürdőt venni, ha jól alakulnak a dolgok. Bátorítóan mosolyog a félhalra, mint egy nyomatékosítva apja kijelentéseit. Személy szerint semmi baja a félszerzettel, kicsit sajnálja, nem lehet jó lábak nélkül. Biztos szeretne futni, érezni a selymes füvet a talpa alatt, táncolni, ugrálni. Ilyesmi.
Illedelmesen végig várja, hogy Halax befejezze szónoklatát, majd barátságos vidámsággal folytatja.*
-Igazán kedves lenne tőled, ha megmutatnád a kijáratot. Szörnyen fázok már. És még nem is vacsoráztam. Cserébe neked adom a hmmm, olyat, amit még biztos sosem láttál!
*Felpattan, hátra nyúl, majd diadalittas pofával fordul a lány felé.*
-Ezt! *Tartja magasra kék kötött zokniját. Van benne annyi tisztesség, hogy nem a lyukasat kínálgatja.* Nagyon praktikus ám, tarthatsz benne mindenfélét.
152. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-03-16 20:24:07
Üzenet elküldve: 2014-03-16 20:24:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Mert a növényeknek is van lelkük… meg labirintusuk!//
*Az az átkozott sövény úgy tűnik, nem vette tervbe, hogy békén hagyja hősünket. Sőt! Kifejezetten úgy néz ki, hogy kiszemelte magának Halaxot, és mindent elkövet, hogy az idegeire menjen, mielőtt felszecskázza. Mocskos susnyások! Igazán megtanulhatnák már, hogy hol is van a helyük ebben a világban!
Ám nem túl sokáig elmélkedhet az élet ilyetén igazságtalanságain, hisz Jaz hamarosan visszatér. Élve, ami mondjuk nagy megkönnyebbülésre ad okot. Ám minden jel szerint nem azért jött, hogy a felhőtlen boldogság magasságaiba röpítse a Lamansot.
Állkapcsa hangos csattanással záródik össze, ahogy emésztgeti a hallottakat. Persze, akár bocsánatot is kérhetne. Vagy mondjuk felszögelhetné magát egy hajó kormánylapátjára. Esetleg bekötött szemmel sétálhatna egy függőhídon. Részegen. Mindegyik hasonlóan magas élvezeti értéket képvisel számára, ám ezt a körülményekre való tekintettel nem osztja meg a másikkal. Még nem. De azt azért eldönti, hogy ha innen egyszer kikerülnek egy hétre ispotályba záratja a büdös kölköt, ahol csak nagydarab férfiak az ápolók, és nem csinálhat semmi mást, mint hogy fekszik, és gyógyulgat. Egyedül. Dögunalomban!*
- Hát persze… Gondolom ezek szerint nem találtál kiutat…
*Elgyötört sóhaj szakad fel mellkasából, ahogy összegzi a helyzetet. Itt bizony akkora gyötrelemnek lesz kicsiny gazdája, amekkorát már régen élt meg. Csak a baj, folyton csak a baj…
Újabb kísérletet tesz arra, hogy megszabaduljon a sövénykaroktól egy intéssel, majd mosolyt varázsol arcára, mely egy Halaxot nem ismerő szemlélő számára talán még őszintének is tűnhet. Aztán pedig a félszerzet felé fordul, és megfogadja, hogy ha hazaér, odaáll a tükör elé, és fél órán keresztül köpködni fogja a képmását. De ki kell innen jutniuk, ugyanis kifejezetten szereti, és ragaszkodik életéhez, amit nem egy ilyen helyen akar eltölteni és eme cél érdekében még némi áldozatra is hajlandó.*
- Á, drága hölgyem, jó hogy újra látom! Az előző találkozásunkkor talán kicsit elragadtattam magam, de hát tudja, hogy megy ez! Beszélő fák meg gombák, sok volt ez egyszerre egy ilyen egyszerű léleknek, mint én. Elpattant a húr, és magácskán csattant az ostor, ahogy mondani szokás, és ezért fogadja legőszintébb bocsánatkérésem. *Mit köpködni?! Úgy vágja magát pofán vagy hat soron, hogy annak eldöntése is egy fél nap lesz, hogy a keze vagy az arca fáj jobban.* Remélem, túl tudunk lépni ezen az apró kis félreértésen, és segítségünkre lesz ezen a vészterhes órán… Mondjuk megsúgja, vagy mit szokott magácska csinálni, hogy miképp jutunk innen ki.
*Reménykedve néz a fél-emberre, igyekszik olyan szerencsétlen képet vágni, amilyet csak tud. Ami, tegyük hozzá, nem túl sok, azon apró okból kifolyólag, hogy arca meglehetősen alkalmatlan az ilyen feladatokra. De ettől független próbálkozik vele, miközben elméjén átfut a gondolat, hogy ha rájuk szakad az ég az előbbi beszédétől, az vajon jó avagy rossz lenne-e?*
*Az az átkozott sövény úgy tűnik, nem vette tervbe, hogy békén hagyja hősünket. Sőt! Kifejezetten úgy néz ki, hogy kiszemelte magának Halaxot, és mindent elkövet, hogy az idegeire menjen, mielőtt felszecskázza. Mocskos susnyások! Igazán megtanulhatnák már, hogy hol is van a helyük ebben a világban!
Ám nem túl sokáig elmélkedhet az élet ilyetén igazságtalanságain, hisz Jaz hamarosan visszatér. Élve, ami mondjuk nagy megkönnyebbülésre ad okot. Ám minden jel szerint nem azért jött, hogy a felhőtlen boldogság magasságaiba röpítse a Lamansot.
Állkapcsa hangos csattanással záródik össze, ahogy emésztgeti a hallottakat. Persze, akár bocsánatot is kérhetne. Vagy mondjuk felszögelhetné magát egy hajó kormánylapátjára. Esetleg bekötött szemmel sétálhatna egy függőhídon. Részegen. Mindegyik hasonlóan magas élvezeti értéket képvisel számára, ám ezt a körülményekre való tekintettel nem osztja meg a másikkal. Még nem. De azt azért eldönti, hogy ha innen egyszer kikerülnek egy hétre ispotályba záratja a büdös kölköt, ahol csak nagydarab férfiak az ápolók, és nem csinálhat semmi mást, mint hogy fekszik, és gyógyulgat. Egyedül. Dögunalomban!*
- Hát persze… Gondolom ezek szerint nem találtál kiutat…
*Elgyötört sóhaj szakad fel mellkasából, ahogy összegzi a helyzetet. Itt bizony akkora gyötrelemnek lesz kicsiny gazdája, amekkorát már régen élt meg. Csak a baj, folyton csak a baj…
Újabb kísérletet tesz arra, hogy megszabaduljon a sövénykaroktól egy intéssel, majd mosolyt varázsol arcára, mely egy Halaxot nem ismerő szemlélő számára talán még őszintének is tűnhet. Aztán pedig a félszerzet felé fordul, és megfogadja, hogy ha hazaér, odaáll a tükör elé, és fél órán keresztül köpködni fogja a képmását. De ki kell innen jutniuk, ugyanis kifejezetten szereti, és ragaszkodik életéhez, amit nem egy ilyen helyen akar eltölteni és eme cél érdekében még némi áldozatra is hajlandó.*
- Á, drága hölgyem, jó hogy újra látom! Az előző találkozásunkkor talán kicsit elragadtattam magam, de hát tudja, hogy megy ez! Beszélő fák meg gombák, sok volt ez egyszerre egy ilyen egyszerű léleknek, mint én. Elpattant a húr, és magácskán csattant az ostor, ahogy mondani szokás, és ezért fogadja legőszintébb bocsánatkérésem. *Mit köpködni?! Úgy vágja magát pofán vagy hat soron, hogy annak eldöntése is egy fél nap lesz, hogy a keze vagy az arca fáj jobban.* Remélem, túl tudunk lépni ezen az apró kis félreértésen, és segítségünkre lesz ezen a vészterhes órán… Mondjuk megsúgja, vagy mit szokott magácska csinálni, hogy miképp jutunk innen ki.
*Reménykedve néz a fél-emberre, igyekszik olyan szerencsétlen képet vágni, amilyet csak tud. Ami, tegyük hozzá, nem túl sok, azon apró okból kifolyólag, hogy arca meglehetősen alkalmatlan az ilyen feladatokra. De ettől független próbálkozik vele, miközben elméjén átfut a gondolat, hogy ha rájuk szakad az ég az előbbi beszédétől, az vajon jó avagy rossz lenne-e?*
151. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-03-16 10:29:51
Üzenet elküldve: 2014-03-16 10:29:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Mert a növényeknek is van lelkük... //
*Amint kiérnek megáll és lehajolva piheg. Nem szokása a futás, jobban szereti a lassú tempót. Gonosz énje azonban most is előtérbe furakodik, így hát megfordul, hogy lássa a két szerencsétlen vesztét. A sövény láthatóan lelassul, ezzel még rosszabb és szörnyűbb halálfélelemet okozhat a két idegennek. Ekkor esik csak le neki , hogy mi van ha azok nem is rendes lények, csak valami varázsolt cuccok, akik miatt most szívhatnak. Már épp elindulna, hogy mégiscsak kihúzza legalább az egyiket, mikor rájön, hogy erre már nincs idő.*
-Ezt lehet elcsesztük.-*Ekkor végre eléri azt a kettőt a sövény és lám-lám mily igaz, a két alak fekete lepkék formájában távozik.*
-Milyen szépek.-*Néz utánuk ragyogó szemekkel.*
-Mondjuk a vér se lett volna rossz...-*eltűnik végre a labirintus. Megjelenik a gonosz köd és kis családja. Ámulva néz a férfira, majd egyre nagyobb undorral tekint rá.*
-És annak a két hitvány kúszó-mászó szerencsétlennek mégis mi köze van, a mi természetszeretetünkhöz?? Ebből látszik, hogy Te is csak egy szájhős vagy, de agyad annyi, mint egy utolsó orknak.-*Azzal jó bőségesen leköpi a ködférfit, aminek valószínűleg semmi haszna nincs, de érzéseit kifejezte. Nem is hallgatja tovább, elindul a kijárat felé.*
-Ti ketten drága Úrnő és kis gombácska, már nem vagytok csodálatosak, mivel hagyjátok, hogy egy ilyen alak befolyásolja szépséges világotokat.-*Fordul meg egy pillanatra, majd kilép a szabadba. Egy fához sétál és leül annak tövébe. Igencsak idegesnek látszik. A kék égre tekint, hátha lenyugodhat, de nem sikerül. Majd lenéz a fűre, letép egy szálat és az ujja köré fonja. Ekkor látja, hogy a növények a testén igen rossz állapotban vannak. Furcsa szürkés-barnás színt vesznek fel.*
-Ilyen rossz hatással lett volna rájuk a lenti környezet?-*Feláll, hogy új zöldségek után nézzen. Összeszed párat és levenni a régieket, mikor is nem sikerül. Megrázza fejét, biztos csak hallucinált. Ekkor nézi meg jobban Thelat.*
-Az egekre, mi a franc történt veled? Viccesen nézel ki. Segíts leszedni a zöldeket rólam, mert nem akarnak lejönni.-
A hozzászólást Shiro (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.03.16 14:11:45, a következő indokkal:
Világidegen szó javítása.
*Amint kiérnek megáll és lehajolva piheg. Nem szokása a futás, jobban szereti a lassú tempót. Gonosz énje azonban most is előtérbe furakodik, így hát megfordul, hogy lássa a két szerencsétlen vesztét. A sövény láthatóan lelassul, ezzel még rosszabb és szörnyűbb halálfélelemet okozhat a két idegennek. Ekkor esik csak le neki , hogy mi van ha azok nem is rendes lények, csak valami varázsolt cuccok, akik miatt most szívhatnak. Már épp elindulna, hogy mégiscsak kihúzza legalább az egyiket, mikor rájön, hogy erre már nincs idő.*
-Ezt lehet elcsesztük.-*Ekkor végre eléri azt a kettőt a sövény és lám-lám mily igaz, a két alak fekete lepkék formájában távozik.*
-Milyen szépek.-*Néz utánuk ragyogó szemekkel.*
-Mondjuk a vér se lett volna rossz...-*eltűnik végre a labirintus. Megjelenik a gonosz köd és kis családja. Ámulva néz a férfira, majd egyre nagyobb undorral tekint rá.*
-És annak a két hitvány kúszó-mászó szerencsétlennek mégis mi köze van, a mi természetszeretetünkhöz?? Ebből látszik, hogy Te is csak egy szájhős vagy, de agyad annyi, mint egy utolsó orknak.-*Azzal jó bőségesen leköpi a ködférfit, aminek valószínűleg semmi haszna nincs, de érzéseit kifejezte. Nem is hallgatja tovább, elindul a kijárat felé.*
-Ti ketten drága Úrnő és kis gombácska, már nem vagytok csodálatosak, mivel hagyjátok, hogy egy ilyen alak befolyásolja szépséges világotokat.-*Fordul meg egy pillanatra, majd kilép a szabadba. Egy fához sétál és leül annak tövébe. Igencsak idegesnek látszik. A kék égre tekint, hátha lenyugodhat, de nem sikerül. Majd lenéz a fűre, letép egy szálat és az ujja köré fonja. Ekkor látja, hogy a növények a testén igen rossz állapotban vannak. Furcsa szürkés-barnás színt vesznek fel.*
-Ilyen rossz hatással lett volna rájuk a lenti környezet?-*Feláll, hogy új zöldségek után nézzen. Összeszed párat és levenni a régieket, mikor is nem sikerül. Megrázza fejét, biztos csak hallucinált. Ekkor nézi meg jobban Thelat.*
-Az egekre, mi a franc történt veled? Viccesen nézel ki. Segíts leszedni a zöldeket rólam, mert nem akarnak lejönni.-
A hozzászólást Shiro (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.03.16 14:11:45, a következő indokkal:
Világidegen szó javítása.
150. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-03-13 20:50:06
Üzenet elküldve: 2014-03-13 20:50:06
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Mert a növényeknek is van lelkük... //
// Cai, Thela //
*A két hölgyemény valóban egy karcolás nélkül megússza az egészet, ugyanakkor mikor kijutnak a rendesebb útra, a sövény kissé belassul - persze idejük nincs arra, hogy visszamenjenek a két idegenért - viszont ha maradtak volna velük, pontosan kijutottak volna épségben az utolsó pillanatban. Mind a négyen... Így meg is kapják a jutalmukat a sérültek: a sövény pillanatokon belül elkapja őket, s összecsapódik! Ám ahelyett, hogy apró cafatokra tépné őket, szokatlan módon fekete pillangók képében szakadnak szét, melyek eltűnnek a levegőben.
Ez azonban még nem minden... Az árnyalak egy próbát emlegetett, melynek úgy látszik, hogy vége szakad, hiszen hirtelen halványulni kezd a labirintus, majd egy nagy sötétség után a terem közepén találják magukat az Úrnővel, az Úrral, s a kis gombával, aki szomorúan pillant a két hölgy felé.*
- Elbuktatok. *jelenti ki komoran az árny* A jutalmatok pedig meglesz. *természetesen az Anya és a leány is kérlelve néz rá, de nagyon úgy néz ki, hogy az ő szava itt szent* Most pedig takarodjatok innét, és egy életre felejtsétek el ezt a helyet!
*Ha a kijárat felé mennek, akkor az szokatlan módon rögtön a barlang elé vezeti őket, ki a természetbe. Viszont ha vissza akarnának menni, akkor egyáltalán nem tudnának, mintha elnyelte volna teljesen az egészet a sötétség... Mintha csak valami igen erős, szokatlan mágia kerítette volna hatalmába, olyan volt ez az egész remeknek tűnő kaland, mely aztán rémálommá vált. No de hol marad a megígért jutalom? Hát itt!
Thela igazán szokatlan dolgot fedezhet fel testén: virágok nőnek rajta! A szivárvány minden színében, kicsik, és nagyok! Első pillantásra szépnek tűnhet, ám mikor megjelennek körülötte a rovarok, hogy bizony megrontsák a virágokat, akkor már nem is tűnik olyan jónak! Ám ez még nem minden... Negyedóránként nagyjából erős köhögőroham tör rá, melynek következtében katicabogarak szállnak ki a szájából! Nem is kell mondani, mennyire szörnyű és hányingerkeltő ízük van! Viszont neki szerencséje volt, hiszen ez az átok csupán ideiglenes, így hamar el fog tűnni - nem úgy mint Cainál...
Ő egyelőre nem vesz szokatlanabb változást észre magán, ám hamarosan tapasztalhat pár érdekes dolgot ruháján. Az egyik, hogy képtelen levenni magáról, mintha a bőréhez nőtt volna! Ha megpróbálja letépni, akkor ugyanolyan fájdalmat érezhet, mintha a bőrével tenné ugyanezt, emellett ha valamilyen barbár ötlettől vezérelve le akarná vágni magáról, akkor az hamar visszanőne. Akárcsak egy növény... Emellett a hölgy hangulata is remekül meglátszik a ruhán: ha szomorú, akkor inkább halottnak, szürkének tűnik, ha pedig boldog, akkor apró kis virágok is feltűnhetnek, melyek vonzzák a pillangókat. Egyszóval, a külseje eléggé függ attól, hogy a lelkében milyen dolgok mennek végbe! Ha pedig ez nem lenne elég, hajkoronájában is szokatlan dolgot fedezhet fel, mégpedig, hogy "érzi". Azaz ha meghúzzák neki, beleakad valamibe, valaki belekapaszkodik, akkor igen nagy fájdalmat érezhet!
A két hölgy úgy látszik, hogy kisebb-nagyobb károkkal, de túlélte a kalandot. Remélhetőleg legközelebb nem csöppennek bele egy hasonló rémálomba...*
// Jaz, Halax //
*A sellőleány kissé zavarba jön, de finoman visszaint Jaznek, és távolságtartóan, de követni kezdi őt. Elúszik a partig a fiú után, majd a vízből Halaxot kezdi figyelni, aki körül nem messze még ott tekergőzik a sövény, arra várva, hogy jól megszurkálhassa! Ugyanakkor a szépség feltűnésével a növény jobban visszahúzódik. Viszont a lány nem szól semmit. Hiszen hogy is tudna? Víz alatt van... Ugyanakkor vár, nem tudni, hogy mire, de egyértelműek a céljai. Hol Jazt figyeli, hol Halaxot, viszont utóbbira eléggé mérges és kiábrándult pillantásokat vet, ami nem is véletlen, hiszen nemrég igen szépen elküldte a férfi egy melegebb éghajlatra! Még az a szerencse, hogy ő nem egy haragos lény, hiszen ha az lenne, akkor a két páros biztosan nem élne már. Most viszont arra vár, hogy végre megtudja, mégis mi a búbánatot akar tőle ez a meztelen suhanc, és a goromba férfi, akit nagyon kedvelnek a növények!*
// Cai, Thela //
*A két hölgyemény valóban egy karcolás nélkül megússza az egészet, ugyanakkor mikor kijutnak a rendesebb útra, a sövény kissé belassul - persze idejük nincs arra, hogy visszamenjenek a két idegenért - viszont ha maradtak volna velük, pontosan kijutottak volna épségben az utolsó pillanatban. Mind a négyen... Így meg is kapják a jutalmukat a sérültek: a sövény pillanatokon belül elkapja őket, s összecsapódik! Ám ahelyett, hogy apró cafatokra tépné őket, szokatlan módon fekete pillangók képében szakadnak szét, melyek eltűnnek a levegőben.
Ez azonban még nem minden... Az árnyalak egy próbát emlegetett, melynek úgy látszik, hogy vége szakad, hiszen hirtelen halványulni kezd a labirintus, majd egy nagy sötétség után a terem közepén találják magukat az Úrnővel, az Úrral, s a kis gombával, aki szomorúan pillant a két hölgy felé.*
- Elbuktatok. *jelenti ki komoran az árny* A jutalmatok pedig meglesz. *természetesen az Anya és a leány is kérlelve néz rá, de nagyon úgy néz ki, hogy az ő szava itt szent* Most pedig takarodjatok innét, és egy életre felejtsétek el ezt a helyet!
*Ha a kijárat felé mennek, akkor az szokatlan módon rögtön a barlang elé vezeti őket, ki a természetbe. Viszont ha vissza akarnának menni, akkor egyáltalán nem tudnának, mintha elnyelte volna teljesen az egészet a sötétség... Mintha csak valami igen erős, szokatlan mágia kerítette volna hatalmába, olyan volt ez az egész remeknek tűnő kaland, mely aztán rémálommá vált. No de hol marad a megígért jutalom? Hát itt!
Thela igazán szokatlan dolgot fedezhet fel testén: virágok nőnek rajta! A szivárvány minden színében, kicsik, és nagyok! Első pillantásra szépnek tűnhet, ám mikor megjelennek körülötte a rovarok, hogy bizony megrontsák a virágokat, akkor már nem is tűnik olyan jónak! Ám ez még nem minden... Negyedóránként nagyjából erős köhögőroham tör rá, melynek következtében katicabogarak szállnak ki a szájából! Nem is kell mondani, mennyire szörnyű és hányingerkeltő ízük van! Viszont neki szerencséje volt, hiszen ez az átok csupán ideiglenes, így hamar el fog tűnni - nem úgy mint Cainál...
Ő egyelőre nem vesz szokatlanabb változást észre magán, ám hamarosan tapasztalhat pár érdekes dolgot ruháján. Az egyik, hogy képtelen levenni magáról, mintha a bőréhez nőtt volna! Ha megpróbálja letépni, akkor ugyanolyan fájdalmat érezhet, mintha a bőrével tenné ugyanezt, emellett ha valamilyen barbár ötlettől vezérelve le akarná vágni magáról, akkor az hamar visszanőne. Akárcsak egy növény... Emellett a hölgy hangulata is remekül meglátszik a ruhán: ha szomorú, akkor inkább halottnak, szürkének tűnik, ha pedig boldog, akkor apró kis virágok is feltűnhetnek, melyek vonzzák a pillangókat. Egyszóval, a külseje eléggé függ attól, hogy a lelkében milyen dolgok mennek végbe! Ha pedig ez nem lenne elég, hajkoronájában is szokatlan dolgot fedezhet fel, mégpedig, hogy "érzi". Azaz ha meghúzzák neki, beleakad valamibe, valaki belekapaszkodik, akkor igen nagy fájdalmat érezhet!
A két hölgy úgy látszik, hogy kisebb-nagyobb károkkal, de túlélte a kalandot. Remélhetőleg legközelebb nem csöppennek bele egy hasonló rémálomba...*
// Jaz, Halax //
*A sellőleány kissé zavarba jön, de finoman visszaint Jaznek, és távolságtartóan, de követni kezdi őt. Elúszik a partig a fiú után, majd a vízből Halaxot kezdi figyelni, aki körül nem messze még ott tekergőzik a sövény, arra várva, hogy jól megszurkálhassa! Ugyanakkor a szépség feltűnésével a növény jobban visszahúzódik. Viszont a lány nem szól semmit. Hiszen hogy is tudna? Víz alatt van... Ugyanakkor vár, nem tudni, hogy mire, de egyértelműek a céljai. Hol Jazt figyeli, hol Halaxot, viszont utóbbira eléggé mérges és kiábrándult pillantásokat vet, ami nem is véletlen, hiszen nemrég igen szépen elküldte a férfi egy melegebb éghajlatra! Még az a szerencse, hogy ő nem egy haragos lény, hiszen ha az lenne, akkor a két páros biztosan nem élne már. Most viszont arra vár, hogy végre megtudja, mégis mi a búbánatot akar tőle ez a meztelen suhanc, és a goromba férfi, akit nagyon kedvelnek a növények!*
149. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-03-13 06:24:40
Üzenet elküldve: 2014-03-13 06:24:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Mert a növényeknek is van lelkük…//
*Tovább morfondírozna az ötleteken, amikor is a sövény gondol egyet és kinyílik előtte. Meglepődik kissé, és előrenyújtott nyakkal meresztgeti szemét, a távolban lévő alakokra. Nem tudja mik lehetnek azok, de nem bizalomgerjesztő látvány, hogy valami ott sejlik előtte a ködben. Hátrapillant Thelara, és úgy látszik a szöszke indul is egy újabb kaland felé. Végül is ha az ösvény csak egy irányba mutat, akkor arra kell menni. Összekaparja magát a földről és jóval lassabban lemaradva indul meg Thela mögött. Majd ha valami szörnyek vannak ott, akkor az előtte lévő lány úgy is sikítani fog, bár kicsit sajnálná. Ekkor furcsa csattanás hallatszik a háta mögül. Ismét egy rossz dolog, ez akkor be is bizonyosodik mikor a szöszke hátrafordul és tátott szájjal próbál valamit habogni. Gyors fordulatot vesz és szinte már ott is van a sövény, hogy összezárja éhes száját Cai körül.*
-Azt a jó büdös éhes sövényét.-*Ahogy társa is teszi, Cai elkezd futni teljes erejéből. Nem akar növényzúzalék lenni. Egyre jobban közeledik a ködös alakokhoz, akik lassan kezdenek emberformát ölteni. Na meg kiáltozni. Nem érzékeny lelkű. kicsit sem hatja meg a két balfácán sorsa. Megfogja Thela karját és magával rántja.*
-Most nincs itt a segítségnyújtás ideje.-*Mondja hátra a szőkének. A sövény egyre közelebb ér a testükhöz és Cai ereje fogytán van. Nem a sietség elfre. Szerencséjükre időben kiérnek a gyilkos folyosóból és megállhatnak pihenni.*
-Remélem nem sajnálod azt a két alakot. Hidd el az életben jobb a saját bőrödet menteni, mint másét.-
*Tovább morfondírozna az ötleteken, amikor is a sövény gondol egyet és kinyílik előtte. Meglepődik kissé, és előrenyújtott nyakkal meresztgeti szemét, a távolban lévő alakokra. Nem tudja mik lehetnek azok, de nem bizalomgerjesztő látvány, hogy valami ott sejlik előtte a ködben. Hátrapillant Thelara, és úgy látszik a szöszke indul is egy újabb kaland felé. Végül is ha az ösvény csak egy irányba mutat, akkor arra kell menni. Összekaparja magát a földről és jóval lassabban lemaradva indul meg Thela mögött. Majd ha valami szörnyek vannak ott, akkor az előtte lévő lány úgy is sikítani fog, bár kicsit sajnálná. Ekkor furcsa csattanás hallatszik a háta mögül. Ismét egy rossz dolog, ez akkor be is bizonyosodik mikor a szöszke hátrafordul és tátott szájjal próbál valamit habogni. Gyors fordulatot vesz és szinte már ott is van a sövény, hogy összezárja éhes száját Cai körül.*
-Azt a jó büdös éhes sövényét.-*Ahogy társa is teszi, Cai elkezd futni teljes erejéből. Nem akar növényzúzalék lenni. Egyre jobban közeledik a ködös alakokhoz, akik lassan kezdenek emberformát ölteni. Na meg kiáltozni. Nem érzékeny lelkű. kicsit sem hatja meg a két balfácán sorsa. Megfogja Thela karját és magával rántja.*
-Most nincs itt a segítségnyújtás ideje.-*Mondja hátra a szőkének. A sövény egyre közelebb ér a testükhöz és Cai ereje fogytán van. Nem a sietség elfre. Szerencséjükre időben kiérnek a gyilkos folyosóból és megállhatnak pihenni.*
-Remélem nem sajnálod azt a két alakot. Hidd el az életben jobb a saját bőrödet menteni, mint másét.-
148. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-03-11 18:36:14
Üzenet elküldve: 2014-03-11 18:36:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Mert a növényeknek is van lelkük… meg labirintusuk!//
*Inkább figyelmen kívül hagyja Halax megjegyzéseit, jobb túl lenni ezen a kényszerű fürdőn mielőbb, na meg egészen biztos, hogy nem a hideg vízben vacogva fog küszködni apja megbecsüléséért.
Nagy levegővel bukik hát a víz alá, keresni azt a bizonyos dolgot, mely Halax szerint kinyitja a titkos ajtót, eltünteti a sövényt, vagy egyéb módon eredményezi gyors szabadulásukat. Átúszni nem is próbál, egyelőre a part közeli helyzetet méri fel. Persze semmi. Rugaszkodik fel levegőért, és helyzet jelenteni. A szeme elé táruló kép előbb ledöbbenti, majd hamar széles vigyorra sarkalja. Halaxot egy növény leckézteti.*
-A közelben nem találtam semmit, kicsit odébb úszok. Te maradj nyugton, és gondolj szép dolgokra.
*Újra merül alá, tempózik odébb, csak most pillantja meg a közelebb merészkedett sellőt. Baromira igyekszik mosolyogni, miközben agya zakatolva küzd a problémával.
~Nincs rajtam gatya. Kínos! Nem támad. Jó. Csak figyel. Nem olyan jó, de lehetne rosszabb~ Kissé közelebb úszik, kedvesen integet, már amennyire az adott körülmények között lehet kedveskedni. Sajnálatos, hogy a víz alatt nem tud beszélni, megkérdezné merre van a kiút. ~És elhinném a választ? Talán.~
Levegője kezd fogyni, így ismét kénytelen a felszínre úszni, a hallánynak jelez, hogy kövesse, és rugaszkodik fel, előkészíteni a terepet, amennyiben sikerül magával csalogatnia.*
-Itt a félszerzet, egyedül. Viselkedj kérlek. Esetleg bocsánatot is kérhetnél tőle.
*Inkább figyelmen kívül hagyja Halax megjegyzéseit, jobb túl lenni ezen a kényszerű fürdőn mielőbb, na meg egészen biztos, hogy nem a hideg vízben vacogva fog küszködni apja megbecsüléséért.
Nagy levegővel bukik hát a víz alá, keresni azt a bizonyos dolgot, mely Halax szerint kinyitja a titkos ajtót, eltünteti a sövényt, vagy egyéb módon eredményezi gyors szabadulásukat. Átúszni nem is próbál, egyelőre a part közeli helyzetet méri fel. Persze semmi. Rugaszkodik fel levegőért, és helyzet jelenteni. A szeme elé táruló kép előbb ledöbbenti, majd hamar széles vigyorra sarkalja. Halaxot egy növény leckézteti.*
-A közelben nem találtam semmit, kicsit odébb úszok. Te maradj nyugton, és gondolj szép dolgokra.
*Újra merül alá, tempózik odébb, csak most pillantja meg a közelebb merészkedett sellőt. Baromira igyekszik mosolyogni, miközben agya zakatolva küzd a problémával.
~Nincs rajtam gatya. Kínos! Nem támad. Jó. Csak figyel. Nem olyan jó, de lehetne rosszabb~ Kissé közelebb úszik, kedvesen integet, már amennyire az adott körülmények között lehet kedveskedni. Sajnálatos, hogy a víz alatt nem tud beszélni, megkérdezné merre van a kiút. ~És elhinném a választ? Talán.~
Levegője kezd fogyni, így ismét kénytelen a felszínre úszni, a hallánynak jelez, hogy kövesse, és rugaszkodik fel, előkészíteni a terepet, amennyiben sikerül magával csalogatnia.*
-Itt a félszerzet, egyedül. Viselkedj kérlek. Esetleg bocsánatot is kérhetnél tőle.
147. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-03-10 20:26:23
Üzenet elküldve: 2014-03-10 20:26:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Mert a növényeknek is van lelkük… meg labirintusuk!//
*Elégedetten felmorran, amikor kiderül, hogy néha az Égiek is másfele figyelnek. Nem ő fog csobbanni! Más körülmények közt hosszadalmasan ecsetelné, hogy mennyire egyértelmű is volt, hogy ebben is ő a legjobb, akit hátán hordott a föld. Ám jelen helyzetben csak elvigyorodik, miközben besöpri a kockákat.*
- Csak ügyesen, kisköpet!
*Bólogat Jaz litániájára, miközben az nekivetkőzik a fürdőzéshez. Igen, a csizma és zokni készletek feltöltése igazán dicséretes terv, nem is sűrűn feltételezett volna ilyen fokú előrelátást fiacskájától. Leginkább azért, mert ennek tizede sincs meg Halaxban, de ez most mellékes.
Ám midőn feltűnik a Jazt ékítő legutolsó ruhadarab, hősünk felröhög, majd köhögéssé szelídíti a kacajt, és már-már komoly fejjel biccent a másik szavaira.*
- Persze. Hideg. *Köhint egyet.* Hátulgombolós…
*Többre egyelőre nem ragadtatja magát, inkább összeszedi, és takaros kupacba pakolja Jaz ruháit, nehogy valami galádság történjen velük. Saját pár csizmáját is mellépakolja a frissen emelt halomnak, majd letelepszik. Kegyesen int porontya felé.*
- Na, látod? Ha olyan kellemes, akkor eridj!
*Eképpen letudva az erkölcsi támogatás néz körül, mikor is meglátja a felé csápoló sövénykarokat. Egy pillanatra még az ütő is megáll benne, és kevés híja, hogy fel nem pattan heveny átkozódások közepette. Ám eszébe ötlik, hogy ez a susnyás is biztos olyan, mint az állatok. Csak semmi heves mozgás, mert akkor támad! Úgyhogy kezével finoman hessegetve próbál megszabadulni a zöldségek eme ölelő karjaitól.*
- Visszamenjél!
*Elégedetten felmorran, amikor kiderül, hogy néha az Égiek is másfele figyelnek. Nem ő fog csobbanni! Más körülmények közt hosszadalmasan ecsetelné, hogy mennyire egyértelmű is volt, hogy ebben is ő a legjobb, akit hátán hordott a föld. Ám jelen helyzetben csak elvigyorodik, miközben besöpri a kockákat.*
- Csak ügyesen, kisköpet!
*Bólogat Jaz litániájára, miközben az nekivetkőzik a fürdőzéshez. Igen, a csizma és zokni készletek feltöltése igazán dicséretes terv, nem is sűrűn feltételezett volna ilyen fokú előrelátást fiacskájától. Leginkább azért, mert ennek tizede sincs meg Halaxban, de ez most mellékes.
Ám midőn feltűnik a Jazt ékítő legutolsó ruhadarab, hősünk felröhög, majd köhögéssé szelídíti a kacajt, és már-már komoly fejjel biccent a másik szavaira.*
- Persze. Hideg. *Köhint egyet.* Hátulgombolós…
*Többre egyelőre nem ragadtatja magát, inkább összeszedi, és takaros kupacba pakolja Jaz ruháit, nehogy valami galádság történjen velük. Saját pár csizmáját is mellépakolja a frissen emelt halomnak, majd letelepszik. Kegyesen int porontya felé.*
- Na, látod? Ha olyan kellemes, akkor eridj!
*Eképpen letudva az erkölcsi támogatás néz körül, mikor is meglátja a felé csápoló sövénykarokat. Egy pillanatra még az ütő is megáll benne, és kevés híja, hogy fel nem pattan heveny átkozódások közepette. Ám eszébe ötlik, hogy ez a susnyás is biztos olyan, mint az állatok. Csak semmi heves mozgás, mert akkor támad! Úgyhogy kezével finoman hessegetve próbál megszabadulni a zöldségek eme ölelő karjaitól.*
- Visszamenjél!
146. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-03-10 19:37:46
Üzenet elküldve: 2014-03-10 19:37:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Mert a növényeknek is van lelkük//
//Cai//
*Cai ötletére kapva, épp nagy levegőt vesz, hogy meséljen, vagy énekeljen, amikor a mellettük lévő sövényrész elválik egymástól, mintegy utat nyitva maguknak. A levegő a lányba szorul. Vagyis inkább nem cseréli azt le frissre. Ezáltal a feje először a piros különböző halvány árnyalatait veszi fel, majd átcsap vörösbe. Néhány jó másodperc eltelik, hogy kifújja, s újat vegyen. Lassan feláll s szembe néz az új úttal. Mivel nincs semerre se menniük, ezért logikusnak látszik, hogy elindul a sövény mentén, ha még nem is a legbizalomgerjesztőbb az ösvény. Ha vele együtt jön Cai, akkor megvárja, hogy egymás mellett menjenek. Valamiért nem bízik ebben az ösvényben és labirintusban. Úgy tűnik, mintha az út végén lenne valami, de lépteit nem sieti el.
A nagy csattanásra hátra fordul. Összehúzott szemekkel figyeli az egyre összecsapodó sövényt, amely feléjük halad. Túl sok lehetőségük nincsen. Futniuk kell. Meglepődöttségében nem sok hang hagyja el a torkát, csak szavakat próbál formázni.*
- Hogy a, mi a, miért?
*Ha Cai is vele fut, feltűnik, hogy egyre gyorsabban csapódik össze mögötte az ösvény. Az út végén hirtelen fékez le. Ezáltal a felsőteste kissé tovább hajlik még. Megnézi magának a két alakot, akik segítségért kiabálnak. Közben hátrafordul megnézve, hogy merre is halad a sövényzárlat. Oldalra Caira néz, ha megállt mellette, ha nem akkor meg utána néz. Segítene a bajba jutottakon, de tudja, hogy egyedül képtelen lenne rá. Ha egyedül is segítene rajtuk, akkor vagy ő is velük veszne a sövény által, vagy csak az egyiket tudná megmenteni. Viszont ha Cai nem akar segíteni nekik, akkor mély lelkiismeret furdalással futna tovább a lánnyal. Ha Cai úgy dönt, hogy nem segít rajtuk, akkor valószínű, hogy ő futni fog utána, ha meg nem, akkor segít a bajbajutottakon. *
- Mi legyen?
//Cai//
*Cai ötletére kapva, épp nagy levegőt vesz, hogy meséljen, vagy énekeljen, amikor a mellettük lévő sövényrész elválik egymástól, mintegy utat nyitva maguknak. A levegő a lányba szorul. Vagyis inkább nem cseréli azt le frissre. Ezáltal a feje először a piros különböző halvány árnyalatait veszi fel, majd átcsap vörösbe. Néhány jó másodperc eltelik, hogy kifújja, s újat vegyen. Lassan feláll s szembe néz az új úttal. Mivel nincs semerre se menniük, ezért logikusnak látszik, hogy elindul a sövény mentén, ha még nem is a legbizalomgerjesztőbb az ösvény. Ha vele együtt jön Cai, akkor megvárja, hogy egymás mellett menjenek. Valamiért nem bízik ebben az ösvényben és labirintusban. Úgy tűnik, mintha az út végén lenne valami, de lépteit nem sieti el.
A nagy csattanásra hátra fordul. Összehúzott szemekkel figyeli az egyre összecsapodó sövényt, amely feléjük halad. Túl sok lehetőségük nincsen. Futniuk kell. Meglepődöttségében nem sok hang hagyja el a torkát, csak szavakat próbál formázni.*
- Hogy a, mi a, miért?
*Ha Cai is vele fut, feltűnik, hogy egyre gyorsabban csapódik össze mögötte az ösvény. Az út végén hirtelen fékez le. Ezáltal a felsőteste kissé tovább hajlik még. Megnézi magának a két alakot, akik segítségért kiabálnak. Közben hátrafordul megnézve, hogy merre is halad a sövényzárlat. Oldalra Caira néz, ha megállt mellette, ha nem akkor meg utána néz. Segítene a bajba jutottakon, de tudja, hogy egyedül képtelen lenne rá. Ha egyedül is segítene rajtuk, akkor vagy ő is velük veszne a sövény által, vagy csak az egyiket tudná megmenteni. Viszont ha Cai nem akar segíteni nekik, akkor mély lelkiismeret furdalással futna tovább a lánnyal. Ha Cai úgy dönt, hogy nem segít rajtuk, akkor valószínű, hogy ő futni fog utána, ha meg nem, akkor segít a bajbajutottakon. *
- Mi legyen?
145. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-03-10 13:46:35
Üzenet elküldve: 2014-03-10 13:46:35
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Mert a növényeknek is van lelkük... //
// Cai, Thela //
*Tényleg mintha bolondot akarnának belőlük csinálni, úgy nyílik meg újra a nagy sövény egy oldala, mely egy igen hosszú járatot tár fel a hölgyek előtt. Se jobbra, se balra, se hátra, csupán előre vezet út, mely kissé ködös, s igen baljóslatú. Viszont a végén mintha mozogna valami.. Alig van idejük szemügyre venni, mikor hirtelen mögöttük nagy csattanás hangja hallatszik! A tüskés sövény hátsó része ugyanis erősen összecsapódott, melyet egy újabb rész követ! Egyértelmű, hogy még végzetes is lehet, ha éppen rájuk csapódik a sövény, úgyhogy lényegében egy út maradt - mégpedig előre, minél gyorsabban. A növényzet nem kíméli őket, ha ott maradnak, akkor rájuk csapja tüskés ágait. Ha esetleg elkezdenek futni, akkor a sövény is felgyorsul, azzal a céllal, hogy rájuk csapja végzetes tüskéit.
Ha előrébb érnek, akkor a mozgó alak is testet ölt: nem is egy, de két embert is láthatnak a földön, akik után nem sokkal az út elágazik előre, jobbra és balra. A két idegen a földön kúszik, az egyik egy idősebb férfi, a másik egy negyven év körüli nő lehet. Amint megpillantják Cait és Thelát, rögtön kiáltozni kezdenek.*
- Segítség, segítsetek!
*Kiáltják hangosan, ám a sövény egyre csak közeledik. Az idő pedig véges... A két hölgyemény két lehetőség elé áll: vagy segítenek a két idegenen - akik talán szintén egy próbán vesznek részt -, vagy pedig mentik saját életüket, és futnak tovább. Mindkettő mellett akadnak érvek, s ellenérvek egyaránt. Például egyáltalán nem biztos, hogy ha segítenek, akkor nem éri őket utol a vészesen közeledő növényzet, emellett ha úgy döntenek, akkor mindketten egyszerre csak egyet képesek maximum az út végéhez vonszolni, tehát ha esetleg egyikőjük menekülne, és a másik segítene az idegeneken, akkor mindkét emberre nem lenne ideje. Hogy döntenek? Kockáztatják az életüket a sérültekért, vagy inkább magukat mentik ki a majdnem biztosnak tűnő halálból? Az út vége már nincs messze, innentől csak rajtuk múlik minden!*
// Jaz, Halax //
*Mikor Jaz bemászik a vízbe, szokatlan - vagy talán nem is annyira szokatlan - dolgot fedezhet fel. Ha lebukik a felszín alá, akkor észrevehet a távolban valami vöröses dolgot - hajkoronát -, s egy hozzá tartozó testet, melynek halfarka van. Csak nem a vízesésnél levő sellőlány az? Hát dehogynem! Lassan közelebb is úszik a fiúhoz, persze tartva a távolságot tőle, majd szomorkásan elmosolyodik, de nem csinál semmit, csupán figyel.
Annyit még érdemes megemlíteni, hogy Jaz nem lenne képes egy levegővel átjutni a túloldalra, mert bár a táv felét megtudná tenni, a végéhez nem lenne elég levegője, így pedig visszafordulni sem tudna. Tehát úgy néz ki, hogy lehetetlen átjutni.. Vagy tán mégsem? Mit keres ott az a sellőlány?
Eközben odafent a sövényből hirtelen kinyúl pár tüskés kar, melyek megállnak közvetlenül Halax mellett. Az éneke, az újabb ócsárló szavak megtették hatásukat, s az ágak már csak arra várnak, hogy egy újabb megnyilvánulása végett jól megszorongathassák a férfit! Ez így is történik, ha bármi kellemetlen szót, mondatot ejt ki száján, viszont ha ilyen nem történik, akkor amazok egy ideig még ott keringenek körülötte, majd szép lassan visszahúzódnak.*
// Cai, Thela //
*Tényleg mintha bolondot akarnának belőlük csinálni, úgy nyílik meg újra a nagy sövény egy oldala, mely egy igen hosszú járatot tár fel a hölgyek előtt. Se jobbra, se balra, se hátra, csupán előre vezet út, mely kissé ködös, s igen baljóslatú. Viszont a végén mintha mozogna valami.. Alig van idejük szemügyre venni, mikor hirtelen mögöttük nagy csattanás hangja hallatszik! A tüskés sövény hátsó része ugyanis erősen összecsapódott, melyet egy újabb rész követ! Egyértelmű, hogy még végzetes is lehet, ha éppen rájuk csapódik a sövény, úgyhogy lényegében egy út maradt - mégpedig előre, minél gyorsabban. A növényzet nem kíméli őket, ha ott maradnak, akkor rájuk csapja tüskés ágait. Ha esetleg elkezdenek futni, akkor a sövény is felgyorsul, azzal a céllal, hogy rájuk csapja végzetes tüskéit.
Ha előrébb érnek, akkor a mozgó alak is testet ölt: nem is egy, de két embert is láthatnak a földön, akik után nem sokkal az út elágazik előre, jobbra és balra. A két idegen a földön kúszik, az egyik egy idősebb férfi, a másik egy negyven év körüli nő lehet. Amint megpillantják Cait és Thelát, rögtön kiáltozni kezdenek.*
- Segítség, segítsetek!
*Kiáltják hangosan, ám a sövény egyre csak közeledik. Az idő pedig véges... A két hölgyemény két lehetőség elé áll: vagy segítenek a két idegenen - akik talán szintén egy próbán vesznek részt -, vagy pedig mentik saját életüket, és futnak tovább. Mindkettő mellett akadnak érvek, s ellenérvek egyaránt. Például egyáltalán nem biztos, hogy ha segítenek, akkor nem éri őket utol a vészesen közeledő növényzet, emellett ha úgy döntenek, akkor mindketten egyszerre csak egyet képesek maximum az út végéhez vonszolni, tehát ha esetleg egyikőjük menekülne, és a másik segítene az idegeneken, akkor mindkét emberre nem lenne ideje. Hogy döntenek? Kockáztatják az életüket a sérültekért, vagy inkább magukat mentik ki a majdnem biztosnak tűnő halálból? Az út vége már nincs messze, innentől csak rajtuk múlik minden!*
// Jaz, Halax //
*Mikor Jaz bemászik a vízbe, szokatlan - vagy talán nem is annyira szokatlan - dolgot fedezhet fel. Ha lebukik a felszín alá, akkor észrevehet a távolban valami vöröses dolgot - hajkoronát -, s egy hozzá tartozó testet, melynek halfarka van. Csak nem a vízesésnél levő sellőlány az? Hát dehogynem! Lassan közelebb is úszik a fiúhoz, persze tartva a távolságot tőle, majd szomorkásan elmosolyodik, de nem csinál semmit, csupán figyel.
Annyit még érdemes megemlíteni, hogy Jaz nem lenne képes egy levegővel átjutni a túloldalra, mert bár a táv felét megtudná tenni, a végéhez nem lenne elég levegője, így pedig visszafordulni sem tudna. Tehát úgy néz ki, hogy lehetetlen átjutni.. Vagy tán mégsem? Mit keres ott az a sellőlány?
Eközben odafent a sövényből hirtelen kinyúl pár tüskés kar, melyek megállnak közvetlenül Halax mellett. Az éneke, az újabb ócsárló szavak megtették hatásukat, s az ágak már csak arra várnak, hogy egy újabb megnyilvánulása végett jól megszorongathassák a férfit! Ez így is történik, ha bármi kellemetlen szót, mondatot ejt ki száján, viszont ha ilyen nem történik, akkor amazok egy ideig még ott keringenek körülötte, majd szép lassan visszahúzódnak.*
144. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-03-10 06:32:15
Üzenet elküldve: 2014-03-10 06:32:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Mert a növényeknek is van lelkük//
*Próbál minél nyugodtabb maradni, hisz az elf lánya persze, hogy nem ideges ha be van zárva. Na de még mennyire nem az. Hisz kit érdekel, hogy étlen-szomjan egy élő sövény veszi körül a semmi miatt. Így hát itt mindenki nyugodt.*
-De miért akarnának itt tartani? Mit tudunk mi? És mi hasznuk ebből az egészből, ha közben nem érintkeznek velünk. És azt a nőt miért nem tartották így itt, aki ellopta a szobrot? Látod mennyi megmagyarázhatatlan kérdés? Felesleges velük törődni.-*Kinyitja szemeit és a sövény leveleit nézi. Legszívesebben nekiesne már ennek az átoknak és szétkaszabolna, de biztos újranőne. Nagyot sóhajt Thela mondatára miután átgondolta.*
-Nem használnak a szavak és nem használnak a tettek sem itt. Ez igaz. De akkor mi segíthet? A gondolatok? Hülyeség. Nem olvashat senki sem a gondolatainkban.-*Egyre jobban kiül a gondolkodás az arcára, de nem jut semmire. Lemondóan legyint egyet gondolatban.*
-Lehet a beszéd egy formája hat rá. Mondjuk az éneklés. Vagy ha mesélünk neki. Vagy ha barátságosan beszélgetünk.-*teszi fel végül butuska ötleteit, hisz a szabadulás érdekében mindent el kell követni.*
*Próbál minél nyugodtabb maradni, hisz az elf lánya persze, hogy nem ideges ha be van zárva. Na de még mennyire nem az. Hisz kit érdekel, hogy étlen-szomjan egy élő sövény veszi körül a semmi miatt. Így hát itt mindenki nyugodt.*
-De miért akarnának itt tartani? Mit tudunk mi? És mi hasznuk ebből az egészből, ha közben nem érintkeznek velünk. És azt a nőt miért nem tartották így itt, aki ellopta a szobrot? Látod mennyi megmagyarázhatatlan kérdés? Felesleges velük törődni.-*Kinyitja szemeit és a sövény leveleit nézi. Legszívesebben nekiesne már ennek az átoknak és szétkaszabolna, de biztos újranőne. Nagyot sóhajt Thela mondatára miután átgondolta.*
-Nem használnak a szavak és nem használnak a tettek sem itt. Ez igaz. De akkor mi segíthet? A gondolatok? Hülyeség. Nem olvashat senki sem a gondolatainkban.-*Egyre jobban kiül a gondolkodás az arcára, de nem jut semmire. Lemondóan legyint egyet gondolatban.*
-Lehet a beszéd egy formája hat rá. Mondjuk az éneklés. Vagy ha mesélünk neki. Vagy ha barátságosan beszélgetünk.-*teszi fel végül butuska ötleteit, hisz a szabadulás érdekében mindent el kell követni.*
143. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-03-09 16:31:11
Üzenet elküldve: 2014-03-09 16:31:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Mert a növényeknek is van lelkük… meg labirintusuk!//
*Igazán csúnya pillantással díjazza a legújabb nagyapa sztorit, legalább ilyenkor megkímélhetné Halax drága fiacskája lelkét. De persze nem.*
-Meg teher alatt, ki mint veti. Tudom. *Morogja elég halkan vissza.
Az okításra figyel, de közben ő is a kockákat bűvöli, így egyelőre nem szól vissza, csak mikor már Halax zörgeti tenyerében azokat.*
-Rendben, értem.
*Egy gyors, aggódó pillantás az eredményre, megkönnyebbült sóhaj az egyenlőséget látván. Magához térhetett egy pillanatra az a részeges állat, ki sorsának őrzője.*
-Lássuk! *Mondja rá nagy vígan áldását az újbóli dobásra.* Vigyázok a ruhádra, meg a zsebek tartalmára, nem lesz gond.
*Tíz. Nem olyan rossz. Húzza el kicsit száját, és lelkesedését vesztve veszi át a kockákat. Jobb túl lenni már ezen, így az előző szertartást kihagyva ráz-vet, és egy, négy, három.*
-Ne.
*Úgy fest a magasságbéli csak felébredt egy percre, vizelt egy kicsinykét, s nem törődött semmit Jaz helyzetével.
Kéretni azért nem fogja magát, már nem kisgyerek. Felkászálódik szép lassan a földről, és dobja is le nagykabátját hanyagul.*
-Jól van megyek. *Nem is gombolja ingjét, csak morgolódva húzza le, és hajítja a kabátra.* Úgyis én okoztam a bajt.
*Alatta szürkésfehér, hosszú ujjú, szintén végig gombos ing fekete nadrágjába tűrve jó szorosan. Ezzel már elbabrál, sorban küzd meg minden gombbal, egészen addig, míg övcsatjához nem ér. Ekkor kihúzza karjait a felsőrész ujjából, bár mily fura, az nem hullik a földre, csak lóg a fiú dereka körül. Jól látható a jobb vállán éktelenkedő tenyérnyi, lila zúzódás, míg oldalán a kiterjedt zöld folt repedt bordákat hivatott tükrözni. Láthatóan Jaz nem igen törődik ezekkel. Alkatán azért felismerhető életvitelének nyoma, szikár, de izmos. Mi azért még árulkodik koráról is, épp csak kezd vállasodni, de jelenleg azért még csak egy csupa végtag kamasz.*
-Kellett nekem ilyen ostoba nőcskéket felszedni, pf. *Következő lépésként ledobja magát kabátjára, és bakancsait kezdi lábáról lerángatni. Ez kissé hosszadalmas folyamat, a fűzők állapota miatta.*
-Ha megúszom lopok egy csizmát. Vörös bőr csizmát. Magas szárral. *Álmodozik kicsit. Hát hogy úszni fog az biztos, aztán majd a csizma dolga is alakul. Közben végez a lábbelikkel, így feltűnik kék kötött zoknija, melyből a jobbos lyukadva engedi kikandikálni lábujját* Ilyet is lopok.* Hamar kerülnek ezek is a kupacba, Jaz pedig pattan fel, és oldja övét, tolja le nadrágját, módszeresen taposva le annak szárát lábáról. Most válik egyértelművé, hogy a szürke ing, igazából egy elől végig gombos kezes-lábas, mely fenekén, egy jókora darabban szintén lelehet nyitni.*
-Hideg van az utcán éjszakázni, nah. *Magyarázza az igencsak furcsa ruhadarabot miközben hasonló módon bújik ki belőle, mint nadrágjából. Immár anyaszült meztelen didereg a tó partján, túl sokat nem habozva a fürdésen, és túl sok időt nem hagyva Halaxnak a bámészkodásra lép bele a tóba, és merül is el felszisszenve a hideg vízben. Egy nagy korty, majd máris bukkan fel összevert képe.* Kellemes.
*Igazán csúnya pillantással díjazza a legújabb nagyapa sztorit, legalább ilyenkor megkímélhetné Halax drága fiacskája lelkét. De persze nem.*
-Meg teher alatt, ki mint veti. Tudom. *Morogja elég halkan vissza.
Az okításra figyel, de közben ő is a kockákat bűvöli, így egyelőre nem szól vissza, csak mikor már Halax zörgeti tenyerében azokat.*
-Rendben, értem.
*Egy gyors, aggódó pillantás az eredményre, megkönnyebbült sóhaj az egyenlőséget látván. Magához térhetett egy pillanatra az a részeges állat, ki sorsának őrzője.*
-Lássuk! *Mondja rá nagy vígan áldását az újbóli dobásra.* Vigyázok a ruhádra, meg a zsebek tartalmára, nem lesz gond.
*Tíz. Nem olyan rossz. Húzza el kicsit száját, és lelkesedését vesztve veszi át a kockákat. Jobb túl lenni már ezen, így az előző szertartást kihagyva ráz-vet, és egy, négy, három.*
-Ne.
*Úgy fest a magasságbéli csak felébredt egy percre, vizelt egy kicsinykét, s nem törődött semmit Jaz helyzetével.
Kéretni azért nem fogja magát, már nem kisgyerek. Felkászálódik szép lassan a földről, és dobja is le nagykabátját hanyagul.*
-Jól van megyek. *Nem is gombolja ingjét, csak morgolódva húzza le, és hajítja a kabátra.* Úgyis én okoztam a bajt.
*Alatta szürkésfehér, hosszú ujjú, szintén végig gombos ing fekete nadrágjába tűrve jó szorosan. Ezzel már elbabrál, sorban küzd meg minden gombbal, egészen addig, míg övcsatjához nem ér. Ekkor kihúzza karjait a felsőrész ujjából, bár mily fura, az nem hullik a földre, csak lóg a fiú dereka körül. Jól látható a jobb vállán éktelenkedő tenyérnyi, lila zúzódás, míg oldalán a kiterjedt zöld folt repedt bordákat hivatott tükrözni. Láthatóan Jaz nem igen törődik ezekkel. Alkatán azért felismerhető életvitelének nyoma, szikár, de izmos. Mi azért még árulkodik koráról is, épp csak kezd vállasodni, de jelenleg azért még csak egy csupa végtag kamasz.*
-Kellett nekem ilyen ostoba nőcskéket felszedni, pf. *Következő lépésként ledobja magát kabátjára, és bakancsait kezdi lábáról lerángatni. Ez kissé hosszadalmas folyamat, a fűzők állapota miatta.*
-Ha megúszom lopok egy csizmát. Vörös bőr csizmát. Magas szárral. *Álmodozik kicsit. Hát hogy úszni fog az biztos, aztán majd a csizma dolga is alakul. Közben végez a lábbelikkel, így feltűnik kék kötött zoknija, melyből a jobbos lyukadva engedi kikandikálni lábujját* Ilyet is lopok.* Hamar kerülnek ezek is a kupacba, Jaz pedig pattan fel, és oldja övét, tolja le nadrágját, módszeresen taposva le annak szárát lábáról. Most válik egyértelművé, hogy a szürke ing, igazából egy elől végig gombos kezes-lábas, mely fenekén, egy jókora darabban szintén lelehet nyitni.*
-Hideg van az utcán éjszakázni, nah. *Magyarázza az igencsak furcsa ruhadarabot miközben hasonló módon bújik ki belőle, mint nadrágjából. Immár anyaszült meztelen didereg a tó partján, túl sokat nem habozva a fürdésen, és túl sok időt nem hagyva Halaxnak a bámészkodásra lép bele a tóba, és merül is el felszisszenve a hideg vízben. Egy nagy korty, majd máris bukkan fel összevert képe.* Kellemes.
142. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-03-09 12:55:01
Üzenet elküldve: 2014-03-09 12:55:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Mert a növényeknek is van lelkük… meg labirintusuk!//
*Csak megvetően felhorkant Jaz feltételezésére.*
- Ugyan, mindenki tudja, hogy a halak a víz urai, nem azok a nyomoronc fél-dögök! Tőlük neked se kell félni. Bár megértem az ellenérzéseidet, nekem se jött még meg a kedvem a csobbanáshoz. De, ahogy jobb létre szenderült nagyapád szokta volt mondogatni: aki éjjel reggel, az reggel is reggel! *Összecsapja tenyerét.* Csinálni kell, ha csinálni kell, nincs mese!
*Elgondolkodva rágja magában a siheder szavait. Valóban, az odáig teljesen rendben van, hogy lesz valami, de mégis, micsoda?
Zsebre vágja a megmaradt kockákat, és lehuppan, csizmáját arrébb löki, hogy szemmel kísérje fogadott fia dobását, nehogy valami suskus legyen. Közben persze átgondolja, hogy az eleddig meglehetősen hiányos tervet miként lehetne kicsit finomítani.*
- Nézd, az elsőt és legfontosabbat mind a kinti, mind benti folyamatosan csinálja, miszerint megpróbálja elkerülni, hogy meghaljon. Mondhatni ez a fő feladat. *Szeme nagyot villan, ahogy az első kocka ötösre fordul. Nem mókás.* Másodsorban meg mivel nem véletlen van itt ez a túlméretezett pocsolya, így véletlen se fog benne történni semmi véletlenszerű. *Másodjára egy kettes. Lesz még itt jóság!* Úgyhogy gyors mélységmérés után alagutat, sövénynyitó kart, varázsigés táblát, mágikus kavicsot vagy valami hasonlóan képtelen dolgot kell keresni. Gondolom én…
*Vállat von, különösebb ötlete nincs, hogy ezen a helyen mik a jellemzőek. Közben a kocka megint kettesre fordul. Halax megenged magának egy vigyort. Lehetne rosszabb is. Felmarkolja a játékszereket, megrázza őket kezeiben, majd nemes egyszerűséggel dobja őket le a földre, de durván ám. Kettő, három, négy. Dühösen felmorran, tekintete az ég felé cikázik. Most komolyan, Égiek? Nem lehetne csak néha, nem sűrűn, de néha szerencséje?! Dühösen szedegeti össze az áruló alkalmatosságokat.*
- Új kör. *Közli a nyilvánvalót Jazzel.* Aki meg kint marad *Veszi fel az előbbi gondolatmenetet.*, az őrködik. Meg ruhára vigyáz. Meg ami eszébe jut. Vész esetén meg eldönti, hogy érdemes-e még mentésre adni a fejét…
*Ismét csak vállait vonogatja, miközben kezei közt csörögnek a kockák. Attól független, hogy ez a zseniális terv az ő fejéből pattant ki, még meglehetősen sok homályos ponttal rendelkezik. De, kit is érdekel? Olyan még úgyse volt soha, hogy valahogy ne legyen.
Nagy sóhajjal gurítja a kockákat, melyek most kettő, három, öt formában állapodnak meg. Tíz. Egy fokkal jobb, de messze van attól, hogy hősünk fellélegezhessen.*
- Te jössz…
*Nyújtja a szerencsejátékosok kicsit viharvert szerszámait Jaz felé.*
*Csak megvetően felhorkant Jaz feltételezésére.*
- Ugyan, mindenki tudja, hogy a halak a víz urai, nem azok a nyomoronc fél-dögök! Tőlük neked se kell félni. Bár megértem az ellenérzéseidet, nekem se jött még meg a kedvem a csobbanáshoz. De, ahogy jobb létre szenderült nagyapád szokta volt mondogatni: aki éjjel reggel, az reggel is reggel! *Összecsapja tenyerét.* Csinálni kell, ha csinálni kell, nincs mese!
*Elgondolkodva rágja magában a siheder szavait. Valóban, az odáig teljesen rendben van, hogy lesz valami, de mégis, micsoda?
Zsebre vágja a megmaradt kockákat, és lehuppan, csizmáját arrébb löki, hogy szemmel kísérje fogadott fia dobását, nehogy valami suskus legyen. Közben persze átgondolja, hogy az eleddig meglehetősen hiányos tervet miként lehetne kicsit finomítani.*
- Nézd, az elsőt és legfontosabbat mind a kinti, mind benti folyamatosan csinálja, miszerint megpróbálja elkerülni, hogy meghaljon. Mondhatni ez a fő feladat. *Szeme nagyot villan, ahogy az első kocka ötösre fordul. Nem mókás.* Másodsorban meg mivel nem véletlen van itt ez a túlméretezett pocsolya, így véletlen se fog benne történni semmi véletlenszerű. *Másodjára egy kettes. Lesz még itt jóság!* Úgyhogy gyors mélységmérés után alagutat, sövénynyitó kart, varázsigés táblát, mágikus kavicsot vagy valami hasonlóan képtelen dolgot kell keresni. Gondolom én…
*Vállat von, különösebb ötlete nincs, hogy ezen a helyen mik a jellemzőek. Közben a kocka megint kettesre fordul. Halax megenged magának egy vigyort. Lehetne rosszabb is. Felmarkolja a játékszereket, megrázza őket kezeiben, majd nemes egyszerűséggel dobja őket le a földre, de durván ám. Kettő, három, négy. Dühösen felmorran, tekintete az ég felé cikázik. Most komolyan, Égiek? Nem lehetne csak néha, nem sűrűn, de néha szerencséje?! Dühösen szedegeti össze az áruló alkalmatosságokat.*
- Új kör. *Közli a nyilvánvalót Jazzel.* Aki meg kint marad *Veszi fel az előbbi gondolatmenetet.*, az őrködik. Meg ruhára vigyáz. Meg ami eszébe jut. Vész esetén meg eldönti, hogy érdemes-e még mentésre adni a fejét…
*Ismét csak vállait vonogatja, miközben kezei közt csörögnek a kockák. Attól független, hogy ez a zseniális terv az ő fejéből pattant ki, még meglehetősen sok homályos ponttal rendelkezik. De, kit is érdekel? Olyan még úgyse volt soha, hogy valahogy ne legyen.
Nagy sóhajjal gurítja a kockákat, melyek most kettő, három, öt formában állapodnak meg. Tíz. Egy fokkal jobb, de messze van attól, hogy hősünk fellélegezhessen.*
- Te jössz…
*Nyújtja a szerencsejátékosok kicsit viharvert szerszámait Jaz felé.*
141. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-03-09 12:19:19
Üzenet elküldve: 2014-03-09 12:19:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Mert a növényeknek is van lelkük… meg labirintusuk!/
*Nem fognak kórust alapítani az már biztos, vagy ha mégis, nem reménykedhetnek átnedvesedett alsóneműben sikongató, értük epekedő szűzlányokban. Van ez így. Rosszallva méregeti Halax tevékenységét, nagyon nem tetszik neki ez a vetkőzés, meg a lábszag sem. *
-Neked se kéne. *Próbálja aggodalmát érvényre juttatni.* Láttad mik úszkáltak benne.
*Figyelmesen hallgatja Halax magyarázatát, röviden mérlegeli az elhangzottakat. Nagyon nem lát más lehetőséget ő sem. De ha belegondol, ott a hideg vízben talán még kiszolgáltatottabbak lesznek, mint jelenleg. Viszont úgy fest hiába várnak az égi harsonák dalára bevonuló pucér felmentő tündérseregre. Ezt bizonyítja Halax ábrázata is.*
-Na jó, egyikünk be megy. És aztán? Lubickol egy sort és? Mi lesz vele? És mi lesz a másikkal? *Választ sem várva hajtja le kócos fejét, úgy morog vissza.* Inkább dobjunk rá.
*Azzal kelletlenül ugyan, de át is vesz három kockát fogadott apjától, majd letérdelve ereszkedik sarkára. Minden idegszála ellenkezik a kényszer-fürdő miatt, mégis belemegy a játékba. Egyrészt nem szokott meghátrálni a nehézség elől, másrészt valahol, a lelke mélyén azért szeretné, hogy Halax büszke legyen rá, pláne amennyi csalódást okozhatott eddig ezzel az egész bokorelf mizériával.
Sérült vállát kissé megmozgatja, ha úgy hozná, a vakszerencse vajon képes lenne úszni? A válasz igen, némi fájdalommal ugyan, de annyi még elviselhető.*
-Akkor lássuk! *Rázza meg tenyerében a faragott kockákat egy nagy sóhajjal, kis hatásszünet, még valami rövid kis fohászt is megereszt az ég felé, ha esetleg lenne ott valaki, aki figyelemmel kíséri Jaz sorsát akkor most kezdje el összekapni magát hamarjában. Majd dobj maga elé finom, gyakorlott mozdulattal, na meg lélegzet visszafojtva. Szemöldökét felvonva konstatálja a képet. Egy ötös ~Óigen!~ és két kettes ~francfrancfranc~ Igazi mostoha ücsöröghet a kölyök szerencséje felett, vagy ami valószínűbb egy iszákos naplopót rendeltek mellé, aki részegen hever vagy egy napja, miközben savanyú borral kevert nyála, pont ide csöpög, és gonosz kis tavat alkot. Száját húzva néz fel Halaxra, elég reménytelennek ítéli saját helyzetét. *
-Te jössz.
*Szedegeti fel az áruló kis csont játékszereket, és nyújtja át a Lamansok Halának.*
*Nem fognak kórust alapítani az már biztos, vagy ha mégis, nem reménykedhetnek átnedvesedett alsóneműben sikongató, értük epekedő szűzlányokban. Van ez így. Rosszallva méregeti Halax tevékenységét, nagyon nem tetszik neki ez a vetkőzés, meg a lábszag sem. *
-Neked se kéne. *Próbálja aggodalmát érvényre juttatni.* Láttad mik úszkáltak benne.
*Figyelmesen hallgatja Halax magyarázatát, röviden mérlegeli az elhangzottakat. Nagyon nem lát más lehetőséget ő sem. De ha belegondol, ott a hideg vízben talán még kiszolgáltatottabbak lesznek, mint jelenleg. Viszont úgy fest hiába várnak az égi harsonák dalára bevonuló pucér felmentő tündérseregre. Ezt bizonyítja Halax ábrázata is.*
-Na jó, egyikünk be megy. És aztán? Lubickol egy sort és? Mi lesz vele? És mi lesz a másikkal? *Választ sem várva hajtja le kócos fejét, úgy morog vissza.* Inkább dobjunk rá.
*Azzal kelletlenül ugyan, de át is vesz három kockát fogadott apjától, majd letérdelve ereszkedik sarkára. Minden idegszála ellenkezik a kényszer-fürdő miatt, mégis belemegy a játékba. Egyrészt nem szokott meghátrálni a nehézség elől, másrészt valahol, a lelke mélyén azért szeretné, hogy Halax büszke legyen rá, pláne amennyi csalódást okozhatott eddig ezzel az egész bokorelf mizériával.
Sérült vállát kissé megmozgatja, ha úgy hozná, a vakszerencse vajon képes lenne úszni? A válasz igen, némi fájdalommal ugyan, de annyi még elviselhető.*
-Akkor lássuk! *Rázza meg tenyerében a faragott kockákat egy nagy sóhajjal, kis hatásszünet, még valami rövid kis fohászt is megereszt az ég felé, ha esetleg lenne ott valaki, aki figyelemmel kíséri Jaz sorsát akkor most kezdje el összekapni magát hamarjában. Majd dobj maga elé finom, gyakorlott mozdulattal, na meg lélegzet visszafojtva. Szemöldökét felvonva konstatálja a képet. Egy ötös ~Óigen!~ és két kettes ~francfrancfranc~ Igazi mostoha ücsöröghet a kölyök szerencséje felett, vagy ami valószínűbb egy iszákos naplopót rendeltek mellé, aki részegen hever vagy egy napja, miközben savanyú borral kevert nyála, pont ide csöpög, és gonosz kis tavat alkot. Száját húzva néz fel Halaxra, elég reménytelennek ítéli saját helyzetét. *
-Te jössz.
*Szedegeti fel az áruló kis csont játékszereket, és nyújtja át a Lamansok Halának.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 965-984