Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Dokkok és kikötő (új) Csatornarendszer (új) Vérkert (új) | Lakónegyed | Rumos Rókalyuk (új) Sellőház (új) Vámház (új) Hét Varjú Taverna (új) |  |
20. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2016-12-14 23:06:24
Üzenet elküldve: 2016-12-14 23:06:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Fénytelen éjszaka//
*A Velnora szemei elé táruló látvány kellemesen vegyíti az egyszerű tolvaj szakavatott szemeinek biztató látványt ennek az ellenkezőjével, egy sejthetően törött lábú fickóval. A morgósabb hangú valamit igen nagy hévvel kutat, és mi ez, ha nem jó jel? Viszont annyit nem biztos, hogy megér, hogy saját lábát vagy nyakát tegye kockára némi információért vagy pár aranyért cserébe. Néhány másodpercig mérlegel, majd úgy dönt, közelít feléjük csak néhány métert, hogy kivegye a szavakat amik elhangzanak a meglehetősen érdekesnek vagy értékesnek ígérkező láda fölött, minden egyes lépésre külön gondot fordít, hogy semmi zörgő-csörgő-recsegő dologra ne lépjen rá. Az éjsötét éjszakában még a hold fénye is csak halványan dereng, bármi fényforrás létezhet most a lakónegyed ezen sikátorát megvilágítva, a lány most attól árnyékot kutatva lép néhány óvatosat a fickók felé.*
*A Velnora szemei elé táruló látvány kellemesen vegyíti az egyszerű tolvaj szakavatott szemeinek biztató látványt ennek az ellenkezőjével, egy sejthetően törött lábú fickóval. A morgósabb hangú valamit igen nagy hévvel kutat, és mi ez, ha nem jó jel? Viszont annyit nem biztos, hogy megér, hogy saját lábát vagy nyakát tegye kockára némi információért vagy pár aranyért cserébe. Néhány másodpercig mérlegel, majd úgy dönt, közelít feléjük csak néhány métert, hogy kivegye a szavakat amik elhangzanak a meglehetősen érdekesnek vagy értékesnek ígérkező láda fölött, minden egyes lépésre külön gondot fordít, hogy semmi zörgő-csörgő-recsegő dologra ne lépjen rá. Az éjsötét éjszakában még a hold fénye is csak halványan dereng, bármi fényforrás létezhet most a lakónegyed ezen sikátorát megvilágítva, a lány most attól árnyékot kutatva lép néhány óvatosat a fickók felé.*
19. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2016-12-14 21:42:52
Üzenet elküldve: 2016-12-14 21:42:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Fénytelen éjszaka//
//Velnora//
*A lány óvatos leselkedése eredményre vezet. Amennyire ki tudja venni a sötétben, egy tagbaszakadt, magas termetű férfi türelmetlen mozdulatokkal keres valamit egy nagy halom láda és ládaroncs alatt. Tőle egy-két lépésnyire egy sokkal vékonyabb alak ül a földön, egyik térde rendellenes szögben hajlik. A nagydarab férfi folyamatosan morog, mintha káromkodna, a nyüzüge vékony, elhaló hangon felelget rá, hangja alapján ő is férfi. Gyakori rándulásai alapján fájdalmai lehetnek. Hogy mit mondanak, a lány még mindig nem érti, csak szavak töredékeit csípi el. Ha hallani akar valamit, még közelebb kell kerülnie, ami viszont már próbára teheti a lopakodó képességét és szerencséjét is. A nagy darab férfi türelmetlenségét látva az sem kizárt, hogy hamarosan ráun a keresésre és jobb elfoglaltság után néz.*
//Velnora//
*A lány óvatos leselkedése eredményre vezet. Amennyire ki tudja venni a sötétben, egy tagbaszakadt, magas termetű férfi türelmetlen mozdulatokkal keres valamit egy nagy halom láda és ládaroncs alatt. Tőle egy-két lépésnyire egy sokkal vékonyabb alak ül a földön, egyik térde rendellenes szögben hajlik. A nagydarab férfi folyamatosan morog, mintha káromkodna, a nyüzüge vékony, elhaló hangon felelget rá, hangja alapján ő is férfi. Gyakori rándulásai alapján fájdalmai lehetnek. Hogy mit mondanak, a lány még mindig nem érti, csak szavak töredékeit csípi el. Ha hallani akar valamit, még közelebb kell kerülnie, ami viszont már próbára teheti a lopakodó képességét és szerencséjét is. A nagy darab férfi türelmetlenségét látva az sem kizárt, hogy hamarosan ráun a keresésre és jobb elfoglaltság után néz.*
18. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2016-12-14 21:00:35
Üzenet elküldve: 2016-12-14 21:00:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Vérborz//
*Settenkedését egy érces, kissé hátborzongató hang különös dala zavarja meg, amitől így a sötét éjszakában, még a szöveget értelmezni képzelen lánynak is feláll a hátán a szőr, és egészen egyértelműen távol kíván maradni a kísérteties dal előadójától. Nem annyira eredeti úti céljától, amihez egyre közeledvén határozottabban kirajzolódik előtte egy kép, amit így a sarkon túlról hallottak alapján össze vél fércelni. Mikor a ház falának tövében settenkedik, vet néhány pillantást a roskadozó viskóra, és ablakán keresztül a belterére ami jól láthatóan raktárként funkcionál valami tehetős zsiványnak, aki a lakónegyed ezen környékén vetette meg a lábát. Vagy nagykereskedelmi ládaüzérnek, bár a helynek nem ők a jellegzetességei, de egy biztos: valami történik a sarkon túl, így a kíváncsi lány nyughatatlanságáról tanúbizonyságot téve odasettenkedik, hallgatózik egy pillanatra, hogy nem hall-e arra utaló jelet, hogy bármelyik fickó közeledne-e hozzá, erről meggyőződvén pedig óvatosan kiles az épület mögül, hogy szemügyre vegye mi is folyik ott.*
*Settenkedését egy érces, kissé hátborzongató hang különös dala zavarja meg, amitől így a sötét éjszakában, még a szöveget értelmezni képzelen lánynak is feláll a hátán a szőr, és egészen egyértelműen távol kíván maradni a kísérteties dal előadójától. Nem annyira eredeti úti céljától, amihez egyre közeledvén határozottabban kirajzolódik előtte egy kép, amit így a sarkon túlról hallottak alapján össze vél fércelni. Mikor a ház falának tövében settenkedik, vet néhány pillantást a roskadozó viskóra, és ablakán keresztül a belterére ami jól láthatóan raktárként funkcionál valami tehetős zsiványnak, aki a lakónegyed ezen környékén vetette meg a lábát. Vagy nagykereskedelmi ládaüzérnek, bár a helynek nem ők a jellegzetességei, de egy biztos: valami történik a sarkon túl, így a kíváncsi lány nyughatatlanságáról tanúbizonyságot téve odasettenkedik, hallgatózik egy pillanatra, hogy nem hall-e arra utaló jelet, hogy bármelyik fickó közeledne-e hozzá, erről meggyőződvén pedig óvatosan kiles az épület mögül, hogy szemügyre vegye mi is folyik ott.*
17. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2016-12-14 20:41:36
Üzenet elküldve: 2016-12-14 20:41:36
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Velnora Saelnys figyelmébe//
*Egy kis raktárépület irányából érkeznek a zajok. Errefelé már ritkulnak az ilyen épületek, ócska viskók, házikók düledeznek mindenfelé. Ez az egy szintes kőépület is szállása lehetett valakinek, mielőtt ledöntötték a belső elválasztó falakat és ki tudja, mit tartalmazó ládákkal pakolták tele az egész belső teret. Most a rohadás édeskés bűze szivárog belőle és a betört ablakon bepillantva csak hatalmas, ládahalmok alkotta káosz látható. A zajok azonban nem bentről, hanem a ház lánytól előre és jobbra eső oldalfalának takarásából érkeznek. Közelebb érve Velnora már valami suttogást is hallhat. A szavakat nem tudja kivenni, de a hangsúlyok felismerhetőek. Valaki mély, dühös hangon követel, míg valaki más nagyon ijedten és gyorsan válaszolgat. Szavaik megértését az egyre hangosabb kopogás, csattogás is zavarja, mintha valaki egy halom ládát túrna éppen át, próbálva vigyázni, hogy ne csapjon túl nagy zajt. Akárki is van az épület sarkán túl, a saját maga által okozott zajól valószínűleg nem hallja meg a lányt akkor sem, ha közelebb megy, persze ha a szeme elé kerül, még megláthatja.
Kérdés, hogy Velnora mit kezd a helyzettel? Megpróbálja valamilyen módon kilesni, mi zajlik az éjszakában, vagy úgy véli, akármi is történik, jobb abból kimaradni?*
*Egy kis raktárépület irányából érkeznek a zajok. Errefelé már ritkulnak az ilyen épületek, ócska viskók, házikók düledeznek mindenfelé. Ez az egy szintes kőépület is szállása lehetett valakinek, mielőtt ledöntötték a belső elválasztó falakat és ki tudja, mit tartalmazó ládákkal pakolták tele az egész belső teret. Most a rohadás édeskés bűze szivárog belőle és a betört ablakon bepillantva csak hatalmas, ládahalmok alkotta káosz látható. A zajok azonban nem bentről, hanem a ház lánytól előre és jobbra eső oldalfalának takarásából érkeznek. Közelebb érve Velnora már valami suttogást is hallhat. A szavakat nem tudja kivenni, de a hangsúlyok felismerhetőek. Valaki mély, dühös hangon követel, míg valaki más nagyon ijedten és gyorsan válaszolgat. Szavaik megértését az egyre hangosabb kopogás, csattogás is zavarja, mintha valaki egy halom ládát túrna éppen át, próbálva vigyázni, hogy ne csapjon túl nagy zajt. Akárki is van az épület sarkán túl, a saját maga által okozott zajól valószínűleg nem hallja meg a lányt akkor sem, ha közelebb megy, persze ha a szeme elé kerül, még megláthatja.
Kérdés, hogy Velnora mit kezd a helyzettel? Megpróbálja valamilyen módon kilesni, mi zajlik az éjszakában, vagy úgy véli, akármi is történik, jobb abból kimaradni?*
16. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2016-12-13 00:08:21
Üzenet elküldve: 2016-12-13 00:08:21
ÚJ
![>Rakrenor, a Megtért [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10786_1481039350_orias_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arhius, Rakrenor//
*Megerősítést kap a másiktól, hogy ő is oda tart, ahova Rakrenor. Izgatottság kezdi átjárni testét. ~Lehet, hogy istenem végre befogad, és végre megmutathatom hitem erősségét.~ Már-már fohászkodik magában. Közben nem nagyon veszi észre, hogy a lány távozni készül vagy félne, ő eleddig a férfira koncentrált. Azonban annak utasítása teljesen áttereli figyelmét a lányra. A néhány másodperc, amíg habozik, elég arra, hogy Testvére rákezdjen a furcsa, ámbár ízlésüknek való dallamra. Nem tudja, hogy mire ez az ének, nem ismeri a bárdzene hatását, viszont az utasítás egyértelmű.
A néhány másodperces habozás után lendületesen indul meg a lány felé, és próbálja elkapni annak kezeit - lévén akár még fegyver is lehet nála, amivel ilyen kis pöttöm is veszélyes. Az óriás jó erőben van, ha sikerül elkapni a lány két kezét, akkor már nem kell sok: azokat megpróbálja a fél-elf teste mögé hátracsavarni - eltörni azért nem kívánja, csak biztonságosan megfogni azokat -, és félig kicsavart állapotban, egy kézzel megfogni - a lány karjának vastagsága az ő lapátkezeinek nem sok, a kettő valószínűleg lazán elfér tenyerében. Másik kezével pedig megpróbálja átkarolni a lány testét (hátulról), és a levegőbe próbálja emelni.
Nem gyors, így ha a lány menekül, valószínűleg kényelmesen kicsusszan az óriás karjai közül.*
A hozzászólás írója (Rakrenor, a Megtért) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.13 00:09:27
*Megerősítést kap a másiktól, hogy ő is oda tart, ahova Rakrenor. Izgatottság kezdi átjárni testét. ~Lehet, hogy istenem végre befogad, és végre megmutathatom hitem erősségét.~ Már-már fohászkodik magában. Közben nem nagyon veszi észre, hogy a lány távozni készül vagy félne, ő eleddig a férfira koncentrált. Azonban annak utasítása teljesen áttereli figyelmét a lányra. A néhány másodperc, amíg habozik, elég arra, hogy Testvére rákezdjen a furcsa, ámbár ízlésüknek való dallamra. Nem tudja, hogy mire ez az ének, nem ismeri a bárdzene hatását, viszont az utasítás egyértelmű.
A néhány másodperces habozás után lendületesen indul meg a lány felé, és próbálja elkapni annak kezeit - lévén akár még fegyver is lehet nála, amivel ilyen kis pöttöm is veszélyes. Az óriás jó erőben van, ha sikerül elkapni a lány két kezét, akkor már nem kell sok: azokat megpróbálja a fél-elf teste mögé hátracsavarni - eltörni azért nem kívánja, csak biztonságosan megfogni azokat -, és félig kicsavart állapotban, egy kézzel megfogni - a lány karjának vastagsága az ő lapátkezeinek nem sok, a kettő valószínűleg lazán elfér tenyerében. Másik kezével pedig megpróbálja átkarolni a lány testét (hátulról), és a levegőbe próbálja emelni.
Nem gyors, így ha a lány menekül, valószínűleg kényelmesen kicsusszan az óriás karjai közül.*
A hozzászólás írója (Rakrenor, a Megtért) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.13 00:09:27
15. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2016-12-12 22:46:56
Üzenet elküldve: 2016-12-12 22:46:56
ÚJ
![>Arhius Dequitra [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/607_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Keta, Rakrenor, esetleg Velnora//
*Kétkedés fut át Arhius arcán. Uruk egyértelmű parancsára indult a Vérkert, az Ígéretek Földjének felkutatására, és csillagászati számításaiból ide is valószínűsítette azt, de az óriás biztosabbnak tűnik dolgában.*
~Nem, lehetetlen, hogy ő tudja, én pedig nem. Az elsők között indultam. Nem mutathatom ki bizonytalanságomat, hiszen Kiválasztott vagyok.~
*Közben a lányra pillant, és látható félelmét nyugtázza, végül a harcosnak kimérten bólint.*
-Magam is a Szent Földre igyekszem. Egy irányba visz hát utunk. Fel fogom hát előtted fedni Urunk akaratát, Akhan!
*Fogadkozik. Hangja érzelemmentes, száraz, és ugyanígy folytatja is.*
-Kapd el a lányt Testvérem!
*Utasítás és kérés között ingadozó Rakrenorhoz intézett szavai után pedig kinyilvánítja Ura akaratát egy invokáció formájában, melyet a mélységiek nyelvén, gyászos mély baritonnal ad elő.*
//Bárdzene//
-Sa'Tereth, kavargó mélységednek
Romlása a Világra veti Szent Árnyát.
Pusztuljon, ki ellene áll, s
A holtak rettegése legyen örömödre!
Halál, oh jöjj el a férgekért,
Kik tudatlanul járják Országodat!
Szolgáid ezer csápja törje
Hazug fényfattyak csontjait,
S erőszakod teljesedjen be a szüzeken!
*A nagyjából egy perces lassú ima után, mialatt végig csak a lányra koncentrált, és reményei szerint a behemót is cselekedett közben, a Sa'Tereth említése után illendő szóval zárja a dallamot.*
-Aakhaan!
*Ezzel ő kellő ízelítőt adhatott Testvérének Uruk áldásából, s az eközben sötéten is átlátó tekintetét elkerülve a negyeden áthaladó Velnora is hallhatja a kormosok nyelvén megszólaló imát, a hordók és rekeszek zörgése mellett, és persze Arhius boldog lenne, ha nagyobb figyelmet fordítana rájuk. Két áldozat egy este ugyanis biztosan Sa'Tereth, Uruk kedvére tenne.*
*Kétkedés fut át Arhius arcán. Uruk egyértelmű parancsára indult a Vérkert, az Ígéretek Földjének felkutatására, és csillagászati számításaiból ide is valószínűsítette azt, de az óriás biztosabbnak tűnik dolgában.*
~Nem, lehetetlen, hogy ő tudja, én pedig nem. Az elsők között indultam. Nem mutathatom ki bizonytalanságomat, hiszen Kiválasztott vagyok.~
*Közben a lányra pillant, és látható félelmét nyugtázza, végül a harcosnak kimérten bólint.*
-Magam is a Szent Földre igyekszem. Egy irányba visz hát utunk. Fel fogom hát előtted fedni Urunk akaratát, Akhan!
*Fogadkozik. Hangja érzelemmentes, száraz, és ugyanígy folytatja is.*
-Kapd el a lányt Testvérem!
*Utasítás és kérés között ingadozó Rakrenorhoz intézett szavai után pedig kinyilvánítja Ura akaratát egy invokáció formájában, melyet a mélységiek nyelvén, gyászos mély baritonnal ad elő.*
//Bárdzene//
-Sa'Tereth, kavargó mélységednek
Romlása a Világra veti Szent Árnyát.
Pusztuljon, ki ellene áll, s
A holtak rettegése legyen örömödre!
Halál, oh jöjj el a férgekért,
Kik tudatlanul járják Országodat!
Szolgáid ezer csápja törje
Hazug fényfattyak csontjait,
S erőszakod teljesedjen be a szüzeken!
*A nagyjából egy perces lassú ima után, mialatt végig csak a lányra koncentrált, és reményei szerint a behemót is cselekedett közben, a Sa'Tereth említése után illendő szóval zárja a dallamot.*
-Aakhaan!
*Ezzel ő kellő ízelítőt adhatott Testvérének Uruk áldásából, s az eközben sötéten is átlátó tekintetét elkerülve a negyeden áthaladó Velnora is hallhatja a kormosok nyelvén megszólaló imát, a hordók és rekeszek zörgése mellett, és persze Arhius boldog lenne, ha nagyobb figyelmet fordítana rájuk. Két áldozat egy este ugyanis biztosan Sa'Tereth, Uruk kedvére tenne.*
14. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2016-12-12 22:30:18
Üzenet elküldve: 2016-12-12 22:30:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
*A lakónegyed ilyen kései órákban kissé félelmetes hely. Minél csendesebb, annál feltűnőbbek az apró, védtelen lányt riasztó zajok, amiket rendre hall vagy hallani vél a sarkokon túlról. Szerencsére minden baj elkerüli, mondjuk bizonyára köze van ahhoz a tényleg, hogy olyan óvatosan közlekedik, mintha egy arannyal megrakott zsákkal próbálna a városőröktől bujdosni. A hely kivilágításának hiánya is segíti ebben, észrevétlen árnyként suhan az utcákon, egyelőre céltalanul, amíg nem talál magának egy szimpatikus elhagyatott házat, ahol meghúzhatja magát reggelig. Már egészen a part felé jár, mikor valamit ezúttal egészen biztosan meghal. Hordók vagy rekeszek verődnek a macskakövön - ez összetéveszthetetlen. A tavernák közelében szokott hajnalok hajnalán felharsanni ez a melódia, ezúttal viszont sem hajnal, sem taverna. A kíváncsi lány dacolva saját félszével, közelebb merészkedik a hangforrás irányába.*
13. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2016-12-11 23:47:37
Üzenet elküldve: 2016-12-11 23:47:37
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arhius, Rakrenor//
* A férfi lehúzza csuklyáját és felfedi eddig elrejtett arcát. Alvadt vér borítja őt, groteszk mintákban kacskaringózva sötét bőrén. A leány megdermed, minden szőrszála az ég felé ágaskodik, s hálát ad az égnek, hogy valószínűleg társalgópartnerei közül egyik sem őt részesíti jelen pillanatban előnyben, mert, hogy ami orcájára kiül, abból minden kiolvasható. Az undor, a pánik, a rémület, mind egykét üvölt szemei csillogásában, ajkai rángásában, orra ráncolásában.
Elfordítani fejét nem meri, fél, hogy valamelyikőjük kiszúrja, de tekintetével mégis inkább valami mást keres, egy háztetőt, egy megtépett ablakot, bármit amin nem ül vér.
A felszólításra mégis azonnal visszarohan figyelme a férfira. Látja testét, a csillagot, s bár nem tudja mit jelent, azzal mégis tisztában van, hogy akármiről is legyen szó, az életéhez ragaszkodik és az ilyeneknél a hasonló mulandó és törékeny dolgok könnyen a süllyesztőbe vesznek.
Amikor őt hozza szóba a próféta a félvér vállai megugranak, de legalább képéről addigra letöröli a rémület és a félelem nagy részét, ami az idegen arca láttán kukacként mardossa belülről.
Nem akar megtérni. Nem akar jótékony fordulatot. Nem akar semmi olyanba belemászni, ami sötét felhőket vonhat apró feje fölé. Nem szereti az ismeretlen, a bizonytalanságot, a homályt.
Míg a férfi monológját mondja teljes beleéléssel, addig Keta ingatja fejét, hasonló lelkesedéssel. Ajkairól halk tiltakozások elszakadt töredékei kúsznak elő, s lábaival egyre hátrébb-hátrébb lépdel. Hiába leplezi sokáig, mostanra látszik, hogy halálra rémítették a szavak és a helyzet. *
- Nem vagyok én ilyesmire való... - * motyogja. Az óriás könnyen beszél, ő hatalmas és erős, de Keta akár egy légy, fél kézzel is könnyen a falra kenhető. Eddig azért élte túl, mert gyors volt, kicsi és eliszkolt ha bajt észlelt. Ő csak egy gyermek s ennek megfelelően remeg apró testecskéje, ha ilyesmi invitálást kap egy sötét alaktól az este közepén, valami sötét helyre. *
A hozzászólás írója (Keta Na Canis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.12 00:08:04
* A férfi lehúzza csuklyáját és felfedi eddig elrejtett arcát. Alvadt vér borítja őt, groteszk mintákban kacskaringózva sötét bőrén. A leány megdermed, minden szőrszála az ég felé ágaskodik, s hálát ad az égnek, hogy valószínűleg társalgópartnerei közül egyik sem őt részesíti jelen pillanatban előnyben, mert, hogy ami orcájára kiül, abból minden kiolvasható. Az undor, a pánik, a rémület, mind egykét üvölt szemei csillogásában, ajkai rángásában, orra ráncolásában.
Elfordítani fejét nem meri, fél, hogy valamelyikőjük kiszúrja, de tekintetével mégis inkább valami mást keres, egy háztetőt, egy megtépett ablakot, bármit amin nem ül vér.
A felszólításra mégis azonnal visszarohan figyelme a férfira. Látja testét, a csillagot, s bár nem tudja mit jelent, azzal mégis tisztában van, hogy akármiről is legyen szó, az életéhez ragaszkodik és az ilyeneknél a hasonló mulandó és törékeny dolgok könnyen a süllyesztőbe vesznek.
Amikor őt hozza szóba a próféta a félvér vállai megugranak, de legalább képéről addigra letöröli a rémület és a félelem nagy részét, ami az idegen arca láttán kukacként mardossa belülről.
Nem akar megtérni. Nem akar jótékony fordulatot. Nem akar semmi olyanba belemászni, ami sötét felhőket vonhat apró feje fölé. Nem szereti az ismeretlen, a bizonytalanságot, a homályt.
Míg a férfi monológját mondja teljes beleéléssel, addig Keta ingatja fejét, hasonló lelkesedéssel. Ajkairól halk tiltakozások elszakadt töredékei kúsznak elő, s lábaival egyre hátrébb-hátrébb lépdel. Hiába leplezi sokáig, mostanra látszik, hogy halálra rémítették a szavak és a helyzet. *
- Nem vagyok én ilyesmire való... - * motyogja. Az óriás könnyen beszél, ő hatalmas és erős, de Keta akár egy légy, fél kézzel is könnyen a falra kenhető. Eddig azért élte túl, mert gyors volt, kicsi és eliszkolt ha bajt észlelt. Ő csak egy gyermek s ennek megfelelően remeg apró testecskéje, ha ilyesmi invitálást kap egy sötét alaktól az este közepén, valami sötét helyre. *
A hozzászólás írója (Keta Na Canis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.12 00:08:04
12. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2016-12-10 11:49:49
Üzenet elküldve: 2016-12-10 11:49:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arhius, Keta//
*A lány kezdetben elfordítja a tekintetét, de utána visszanéz rá. Pár másodpercig nézi tovább, majd fő is inkább a beszélő sötételfet figyeli, aki immár teljes monológot tart, belevegyítvén vizuális elemeket. Meggyőző mindaz, mit a férfi mutat számára, ezek a jelek és az istenének nevének kiejtése biztosítják, hogy jól gondolta, amit eddig gondolt a férfiról.
~Már csak a halandzsáját kell megfejtenem.~ Morfondírozik. Óriásként amúgy sem a legokosabb teremtmény a világon, hát még ha ilyen áhítatos, bonyolult, hosszú beszédet tartanak neki ismeretlen nevekkel. Nem az első eset, hogy valamit nem ért meg, így könnyedséggel lép túl ezen az apró akadályon.*
- Amúgy is a Vérkertbe tartottam. Hosszú utam végén nem lenne rossz egy olyan helyre érkezni, ahol őszintén kiteregethetem a hitem, és testvérek között vagyok. *Vallja be. Nem tudja teljesen miért, talán a másik miatt. Valahol nagyon meggyőző a figura. Érdekes, de nagyon meggyőző.*
- Kész vagyok megismerni a Teljes Igazságot általad. *Egyezik bele. Hogy pontosan mibe? Jó kérdés, de nincs mitől félnie. Így vagy úgy, de nem gondolja, hogy bántódása esnék.*
*A lány kezdetben elfordítja a tekintetét, de utána visszanéz rá. Pár másodpercig nézi tovább, majd fő is inkább a beszélő sötételfet figyeli, aki immár teljes monológot tart, belevegyítvén vizuális elemeket. Meggyőző mindaz, mit a férfi mutat számára, ezek a jelek és az istenének nevének kiejtése biztosítják, hogy jól gondolta, amit eddig gondolt a férfiról.
~Már csak a halandzsáját kell megfejtenem.~ Morfondírozik. Óriásként amúgy sem a legokosabb teremtmény a világon, hát még ha ilyen áhítatos, bonyolult, hosszú beszédet tartanak neki ismeretlen nevekkel. Nem az első eset, hogy valamit nem ért meg, így könnyedséggel lép túl ezen az apró akadályon.*
- Amúgy is a Vérkertbe tartottam. Hosszú utam végén nem lenne rossz egy olyan helyre érkezni, ahol őszintén kiteregethetem a hitem, és testvérek között vagyok. *Vallja be. Nem tudja teljesen miért, talán a másik miatt. Valahol nagyon meggyőző a figura. Érdekes, de nagyon meggyőző.*
- Kész vagyok megismerni a Teljes Igazságot általad. *Egyezik bele. Hogy pontosan mibe? Jó kérdés, de nincs mitől félnie. Így vagy úgy, de nem gondolja, hogy bántódása esnék.*
11. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2016-12-09 11:26:14
Üzenet elküldve: 2016-12-09 11:26:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Keta, Rakrenor//
*Arhius arca kissé megfeszül a "testvérgyermek" köszöntésre.*
-Testvéremnek szólíts gyermekem!
*Szól végül hidegen. Ha melák jártas lenne Horan illemtanában tudná, hogy ez megfelelően kedves gesztus most a sötételftől.*
-Arhius Dequitra vagyok. A Nyers Igazság Hordozója, Urunk megbízásából, Akhan.
*Mutatkozik be tisztességesen is, csak hogy tényleg kitisztítsa az elé járuló megtért látását. Fejéről leveszi a köpenyt, és így látszódhatnak jellemzői. Ma ugyan saját vérével festette fel a jeleket, egyet ujjnyi vastagon a homlokra, egyet-egyet arcának tetejére, szemének meghosszabbításaként, egy párost pedig torkától mellkasáig, ezzel összekötvén szívét és szavait szertartásosan. Innen ismerszik meg ugyanis egy igazmondó Horan tanai alapján.*
~Bah, tudatlan.~
*Mérgelődik magában, és úgy dönt, ennyi nem lesz elég.*
-Lásd hát te is saját szemeddel!
*Jobb válláról lecsúsztatja a ruhát, ami nem ütközik nehézségekbe ilyen szikár alkattal, és ott a behemót láthatja a tenyérnyi szent nyolcágú oktáriót, a csillagot a nyolcszögben. Ezután halk morgással bal szemére mutat, melyet nyolc folt ölel körbe. Bizonyítva kilétét emeli hát két kezét a magasba, hogy elmondhassa az örömhírt.*
-Áldottak vagyunk gyermekeim! Ő, eljött közénk, s magam hallottam hívó szavát. Azt mondta nekem vigyem elé az Ő összes igazhitű Fattyát, és ezáltal váltassunk meg mindannyian eme földi létben, Akhan!
*Szavait áhítatosan engedi ki, szinte holtakéra emlékeztető szájüregéből, és az örömhírt elzengvén picit tovább is fűzi gondolatait.*
-Ti, ti igaznak, megrontatlannak tűntök. Jöjjetek hát, tartsatok velem az éjféli szeánszra, üljünk tort, és zengjük az Ő dicsőségét, mert abban van a Szent Megváltás, Akhan.
*Picit habozik, mintha elgondolkodna, de már tudja is mit fog mondani. Lehalkított hanggal közelebb húzódik mindkét mentoráltjához.*
-Köztünk legyen szólva, ha a sok tudatlan mind végezné a napi szolgálatot, rég nem itt tartana a világ. Ez szörnyű!
*Ítéli el horgas orrát ingáztatva az egész élvhajhász társadalmat, joggal élve a kritikával.*
-Ezt a leányt itt,
*Kezd bele az óriásnak beszélve.*
-Habár nem látszik rajta, Urunk, Sa'Tereth, dicsőítsék Nevét mindenhol, Akhan. Azért küldte ide hozzánk, hogy életében beállhasson a jótékony fordulat, melyre mindannyian áhítunk. A megtérés.
*Közben méregeti a leányt.*
-Térj meg hát Leányom, hisz látom, birtokában vagy a tapasztalatnak. A tudásnak, hogy az élet nem boldogság, mint ahogyan azt a hazug manipulátorok hirdetik, élükön az önfényező nevetséges tüzes, otromba némberrel.
*Kiköp oldalra.*
-Ő azonban, ki a Teljes Igazságot hirdeti, kiválasztott téged, hiszen mind engem, mind ezt a hatalmas harcost elküldte érted, hogy megmentsünk a hitványoktól.
Azt mondom menjünk ki az erdőbe, ott állítsunk oltárt, és tartsuk végezzük el vallásos kötelességeinket!
*Fejezi be az örömhír taglalását, és várakozóan tekint hallgatóságára. Igazából tekintete azt sugallja, hogy beleegyezést vár, hiszen ez az, mire vágyniuk kellett egész életükben. Ő maga is tíz éven át kutatta a csillagokban azt a helyet, ahol majd Ő eljön, és már csak karnyújtásnyira van tőle. Ez egy Szent éjszaka, az Ő elrendezéséből.*
~Milyen gyámoltalanok.~
*Tekint mindkét társára elkönyvelve már most magának saját igazát, még mielőtt megismerte volna őket. Ezen kívül még egy elhatározásra jut. A melákot, és a gyermeket maga mellett fogja tartani, mert úgy tűnik hasznára lehetnek neki is, és a Legsötétebb Mélységnek is.*
*Arhius arca kissé megfeszül a "testvérgyermek" köszöntésre.*
-Testvéremnek szólíts gyermekem!
*Szól végül hidegen. Ha melák jártas lenne Horan illemtanában tudná, hogy ez megfelelően kedves gesztus most a sötételftől.*
-Arhius Dequitra vagyok. A Nyers Igazság Hordozója, Urunk megbízásából, Akhan.
*Mutatkozik be tisztességesen is, csak hogy tényleg kitisztítsa az elé járuló megtért látását. Fejéről leveszi a köpenyt, és így látszódhatnak jellemzői. Ma ugyan saját vérével festette fel a jeleket, egyet ujjnyi vastagon a homlokra, egyet-egyet arcának tetejére, szemének meghosszabbításaként, egy párost pedig torkától mellkasáig, ezzel összekötvén szívét és szavait szertartásosan. Innen ismerszik meg ugyanis egy igazmondó Horan tanai alapján.*
~Bah, tudatlan.~
*Mérgelődik magában, és úgy dönt, ennyi nem lesz elég.*
-Lásd hát te is saját szemeddel!
*Jobb válláról lecsúsztatja a ruhát, ami nem ütközik nehézségekbe ilyen szikár alkattal, és ott a behemót láthatja a tenyérnyi szent nyolcágú oktáriót, a csillagot a nyolcszögben. Ezután halk morgással bal szemére mutat, melyet nyolc folt ölel körbe. Bizonyítva kilétét emeli hát két kezét a magasba, hogy elmondhassa az örömhírt.*
-Áldottak vagyunk gyermekeim! Ő, eljött közénk, s magam hallottam hívó szavát. Azt mondta nekem vigyem elé az Ő összes igazhitű Fattyát, és ezáltal váltassunk meg mindannyian eme földi létben, Akhan!
*Szavait áhítatosan engedi ki, szinte holtakéra emlékeztető szájüregéből, és az örömhírt elzengvén picit tovább is fűzi gondolatait.*
-Ti, ti igaznak, megrontatlannak tűntök. Jöjjetek hát, tartsatok velem az éjféli szeánszra, üljünk tort, és zengjük az Ő dicsőségét, mert abban van a Szent Megváltás, Akhan.
*Picit habozik, mintha elgondolkodna, de már tudja is mit fog mondani. Lehalkított hanggal közelebb húzódik mindkét mentoráltjához.*
-Köztünk legyen szólva, ha a sok tudatlan mind végezné a napi szolgálatot, rég nem itt tartana a világ. Ez szörnyű!
*Ítéli el horgas orrát ingáztatva az egész élvhajhász társadalmat, joggal élve a kritikával.*
-Ezt a leányt itt,
*Kezd bele az óriásnak beszélve.*
-Habár nem látszik rajta, Urunk, Sa'Tereth, dicsőítsék Nevét mindenhol, Akhan. Azért küldte ide hozzánk, hogy életében beállhasson a jótékony fordulat, melyre mindannyian áhítunk. A megtérés.
*Közben méregeti a leányt.*
-Térj meg hát Leányom, hisz látom, birtokában vagy a tapasztalatnak. A tudásnak, hogy az élet nem boldogság, mint ahogyan azt a hazug manipulátorok hirdetik, élükön az önfényező nevetséges tüzes, otromba némberrel.
*Kiköp oldalra.*
-Ő azonban, ki a Teljes Igazságot hirdeti, kiválasztott téged, hiszen mind engem, mind ezt a hatalmas harcost elküldte érted, hogy megmentsünk a hitványoktól.
Azt mondom menjünk ki az erdőbe, ott állítsunk oltárt, és tartsuk végezzük el vallásos kötelességeinket!
*Fejezi be az örömhír taglalását, és várakozóan tekint hallgatóságára. Igazából tekintete azt sugallja, hogy beleegyezést vár, hiszen ez az, mire vágyniuk kellett egész életükben. Ő maga is tíz éven át kutatta a csillagokban azt a helyet, ahol majd Ő eljön, és már csak karnyújtásnyira van tőle. Ez egy Szent éjszaka, az Ő elrendezéséből.*
~Milyen gyámoltalanok.~
*Tekint mindkét társára elkönyvelve már most magának saját igazát, még mielőtt megismerte volna őket. Ezen kívül még egy elhatározásra jut. A melákot, és a gyermeket maga mellett fogja tartani, mert úgy tűnik hasznára lehetnek neki is, és a Legsötétebb Mélységnek is.*
10. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2016-12-08 21:38:12
Üzenet elküldve: 2016-12-08 21:38:12
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arhius, Rakrenor//
*Milyen szépen csengő sors, azonban Keta sem bolond, naiv ugyan valamelyest - mint amennyire ilyen korban gyermek fej hiszékeny szokik lenni - de azt még ő is igen jól tudja, hogy ami túlságosan sok jóval kecsegtet előre, amögött könnyen turpisság is meglapulhat.
Mégsem gondolja úgy, hogy ideje volna a távozásnak, csendesen hallgatja a férfit, reménykedik, hogy az isteneknek megesett rajta a szívük és valamelyik talán magához karolja, olyan életet nyomva a parányi markocskáiba, amelyről álmodni se merne ezen az éjszakán még.
A harcost, - ahogy az úr nevezte az imént - ő is észreveszi egy idő után, viszont azt mégsem érti, mire ez a hercehurca, ünnepélyes köszöntés, talán csak nem ismeri emez amazt?
~ Jobb lesz meglapulni kicsit ~ gondolja magában, mikor az óriás is odaér, mégsem játék az élet, vagy szép színház. Jobb előre felkészülni a kilépni nem kívánt, utolsó lépésre, mint belebukni a kiásott gödörbe.
Egész addig pillái mögül az újonnan érkezettet méricskéli míg az vissza nem néz rá. No akkor aztán hamar elfordítja inkább a másik irányba tekintetét, csakhogy miután pillanatok múltán is érzi magán azt a fürkésző vizslatást kénytelen felpillantani azokkal az óriási bogárszemeivel. Nem járja, hogy csak a másik kukucskál, meg akarja mutatni, hogy ő sem fél, még ha talán egy kicsit mégis.
Úgy dönt a beszélgetésbe egyelőre nem szól bele, marad inkább csupán fültanú, így is feszeng a társaságban ahová került, nemhogy úgy, hogy mindenki az ő vékonyka hangját hallgassa és aprócska testét lesse. Talán lassan ideje lenne visszabújni az árnyékba, vagy legalább felállni egy hordó tetejére, hogy ne érezze magát ennyire eltaposhatónak. *
*Milyen szépen csengő sors, azonban Keta sem bolond, naiv ugyan valamelyest - mint amennyire ilyen korban gyermek fej hiszékeny szokik lenni - de azt még ő is igen jól tudja, hogy ami túlságosan sok jóval kecsegtet előre, amögött könnyen turpisság is meglapulhat.
Mégsem gondolja úgy, hogy ideje volna a távozásnak, csendesen hallgatja a férfit, reménykedik, hogy az isteneknek megesett rajta a szívük és valamelyik talán magához karolja, olyan életet nyomva a parányi markocskáiba, amelyről álmodni se merne ezen az éjszakán még.
A harcost, - ahogy az úr nevezte az imént - ő is észreveszi egy idő után, viszont azt mégsem érti, mire ez a hercehurca, ünnepélyes köszöntés, talán csak nem ismeri emez amazt?
~ Jobb lesz meglapulni kicsit ~ gondolja magában, mikor az óriás is odaér, mégsem játék az élet, vagy szép színház. Jobb előre felkészülni a kilépni nem kívánt, utolsó lépésre, mint belebukni a kiásott gödörbe.
Egész addig pillái mögül az újonnan érkezettet méricskéli míg az vissza nem néz rá. No akkor aztán hamar elfordítja inkább a másik irányba tekintetét, csakhogy miután pillanatok múltán is érzi magán azt a fürkésző vizslatást kénytelen felpillantani azokkal az óriási bogárszemeivel. Nem járja, hogy csak a másik kukucskál, meg akarja mutatni, hogy ő sem fél, még ha talán egy kicsit mégis.
Úgy dönt a beszélgetésbe egyelőre nem szól bele, marad inkább csupán fültanú, így is feszeng a társaságban ahová került, nemhogy úgy, hogy mindenki az ő vékonyka hangját hallgassa és aprócska testét lesse. Talán lassan ideje lenne visszabújni az árnyékba, vagy legalább felállni egy hordó tetejére, hogy ne érezze magát ennyire eltaposhatónak. *
9. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2016-12-06 23:49:08
Üzenet elküldve: 2016-12-06 23:49:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arhius, Keta//
*Közeledtére két egyszerű dolog történik: a lány (akit most vesz észre, hogy egy leány) összébb húzza magát, látszik rajta, hogy kissé magába fordul. Vagy fél, vagy valami meglepetésre szánja el magát, vagy csak figyel a háttérből. Nehéz megmondani, melyik. A férfi viszont sokkal tártabb karokkal fogadja. Nem válaszol, míg oda nem ér négy-öt lépés távolságba a másikhoz, megfontolja a másodpercek alatt a mondandóját.*
- A te ellenségeidre is szálljék vér és halál, Testvérgyermekem. *Válaszol mély, hordószerű hangjával a látszólag igencsak sajátos kifejezéseket válogató férfinak, aki így ránézésre talán sötételf lehet a bőrszín alapján. Reméli, hogy nem egy hatalmas hívővel van dolga, így a Testvérgyermek megszólításra nem kerül őrá a harag, és lesz eltaposva mint egy bogár. Csúfos és gyors vége lenne egy igaz hit kezdetének. Több évet megélt ő már annál, minthogy egy sötételf gyermeknek nevezze, így gondolatai szerint inkább mint Sa'Tereth gyermekére hivatkozhat a másik. Ezért reméli, hogy a megszólítás helyét találja a másik gondolatmenetében.
Fejét most a sötételfről a lány felé fordítja. A vas sisak mögötti narancssárga szempár most nem látszódik ki a sötétben, így zavartalanul kémlelheti a lányt. Persze elég feltűnő így is bámulása, lévén teljes arca arra fordul, úgy magasodik tekintetével a másik fölé, még úgy is, hogy jó pár lépésre van tőle.*
- Kérlek, oszd meg velem az örömhírt. *Mondja a férfinak, de közben továbbra is a leányt kémleli. Fiatalnak tűnik, valószínűleg ember. ~Vajon mit keres egy ilyen törékeny alak egy veszélyes utcán, ilyen időtájt? Jobb lesz vigyázni vele.~ Érvel magának, miközben a Próféta válaszát várja. ~És az is érdekelne, hogy mit keres egy ilyen férfi társaságában?~*
*Közeledtére két egyszerű dolog történik: a lány (akit most vesz észre, hogy egy leány) összébb húzza magát, látszik rajta, hogy kissé magába fordul. Vagy fél, vagy valami meglepetésre szánja el magát, vagy csak figyel a háttérből. Nehéz megmondani, melyik. A férfi viszont sokkal tártabb karokkal fogadja. Nem válaszol, míg oda nem ér négy-öt lépés távolságba a másikhoz, megfontolja a másodpercek alatt a mondandóját.*
- A te ellenségeidre is szálljék vér és halál, Testvérgyermekem. *Válaszol mély, hordószerű hangjával a látszólag igencsak sajátos kifejezéseket válogató férfinak, aki így ránézésre talán sötételf lehet a bőrszín alapján. Reméli, hogy nem egy hatalmas hívővel van dolga, így a Testvérgyermek megszólításra nem kerül őrá a harag, és lesz eltaposva mint egy bogár. Csúfos és gyors vége lenne egy igaz hit kezdetének. Több évet megélt ő már annál, minthogy egy sötételf gyermeknek nevezze, így gondolatai szerint inkább mint Sa'Tereth gyermekére hivatkozhat a másik. Ezért reméli, hogy a megszólítás helyét találja a másik gondolatmenetében.
Fejét most a sötételfről a lány felé fordítja. A vas sisak mögötti narancssárga szempár most nem látszódik ki a sötétben, így zavartalanul kémlelheti a lányt. Persze elég feltűnő így is bámulása, lévén teljes arca arra fordul, úgy magasodik tekintetével a másik fölé, még úgy is, hogy jó pár lépésre van tőle.*
- Kérlek, oszd meg velem az örömhírt. *Mondja a férfinak, de közben továbbra is a leányt kémleli. Fiatalnak tűnik, valószínűleg ember. ~Vajon mit keres egy ilyen törékeny alak egy veszélyes utcán, ilyen időtájt? Jobb lesz vigyázni vele.~ Érvel magának, miközben a Próféta válaszát várja. ~És az is érdekelne, hogy mit keres egy ilyen férfi társaságában?~*
8. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2016-12-06 22:20:10
Üzenet elküldve: 2016-12-06 22:20:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Keta, Rakrenor//
*Arhius rámered a lányra végigméri, elméleteket gyárt. Arca rezzenéstelen.*
-Látom a sorsokat leány! A tied pedig hamarosan jó irányba fordul. Urunk megedzett téged idekint.
*Blöfföl. Ránézésre próbálja összerakni a kis lányka életét, remélhetőleg nagy sikerrel.*
-Én, Arhius, az Ő Egyetlen Szent Igazságának Hordozója, Akhan
*Áhítattal ejti ki a magasztos szavakat.*
-Meg tudom vizsgálni a csillagokat, melyek megmondják alkalmas vagy-e, hogy részese légy Urunk csodatételeinek.
*Ekkor meglát valamit az utcán. Emberi szem számára láthatatlan távolban, az éji sötétben közeledik egy még a szikár Arhiusnál is magasabb alak.*
-Érzem, hogy nagy harcos közeleg, viseltess kellő tisztelettel!
*Szól a leányra, és kiáll az út közepére, úgy várja a züllött külsejű kolosszust.*
-Ellenségeidre Sa'Tereth, Oltalmazó Urunk Romlása száljék, Gyermekem! Akhan!
*Szólítja meg a benga utazót.*
~Pont rá van szükségem, köszönöm Uram!~
*Belső vigyorát persze kint pedáns egyenes tartás, és összeszorított ajkak rejtik.*
-Hallottad hát az Örömhírt?
*Kérdez rá azonnal, hogy megtudja honnan kell kezdenie ma este a pásztorkodást, hiszen ő azért van itt, hogy mindenki lelkét Szent Kárhozat általi beteljesülésre vigye, az meg nem kis munka, és komoly felelősséggel jár. A lány miatt elég nagy kitérőt is kell tennie majd.*
*Arhius rámered a lányra végigméri, elméleteket gyárt. Arca rezzenéstelen.*
-Látom a sorsokat leány! A tied pedig hamarosan jó irányba fordul. Urunk megedzett téged idekint.
*Blöfföl. Ránézésre próbálja összerakni a kis lányka életét, remélhetőleg nagy sikerrel.*
-Én, Arhius, az Ő Egyetlen Szent Igazságának Hordozója, Akhan
*Áhítattal ejti ki a magasztos szavakat.*
-Meg tudom vizsgálni a csillagokat, melyek megmondják alkalmas vagy-e, hogy részese légy Urunk csodatételeinek.
*Ekkor meglát valamit az utcán. Emberi szem számára láthatatlan távolban, az éji sötétben közeledik egy még a szikár Arhiusnál is magasabb alak.*
-Érzem, hogy nagy harcos közeleg, viseltess kellő tisztelettel!
*Szól a leányra, és kiáll az út közepére, úgy várja a züllött külsejű kolosszust.*
-Ellenségeidre Sa'Tereth, Oltalmazó Urunk Romlása száljék, Gyermekem! Akhan!
*Szólítja meg a benga utazót.*
~Pont rá van szükségem, köszönöm Uram!~
*Belső vigyorát persze kint pedáns egyenes tartás, és összeszorított ajkak rejtik.*
-Hallottad hát az Örömhírt?
*Kérdez rá azonnal, hogy megtudja honnan kell kezdenie ma este a pásztorkodást, hiszen ő azért van itt, hogy mindenki lelkét Szent Kárhozat általi beteljesülésre vigye, az meg nem kis munka, és komoly felelősséggel jár. A lány miatt elég nagy kitérőt is kell tennie majd.*
7. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2016-12-06 21:59:18
Üzenet elküldve: 2016-12-06 21:59:18
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arhius, Rakrenor//
* A hangra azonnal kihúzza magát, testtartásával is jelezve a másik felé éberségét. Általában az emberek zöme még arra is rest, hogy reá emeljék tekintetüket, nemhogy meg is szólítsák, nyíltan keressék társaságát. Túl rongyos és apró ahhoz, hogy bárkiben is felkeltse a kíváncsiságot.
Pontosan ezen okból is hátrál egy lépést, óvatosan tartva a távolságot kettejük között, de szemei kíváncsiságról árulkodnak.
A köszöntésre visszabiccent némán, állát majdhogynem egészen leszegi, csupán hatalmas szemei néznek fel a termetes férfira, hogy alaposabban is szemügyre vegyék az idegent. A ruhája nem tűnik rongyosnak, tartásában nyoma sincs a szolgákra jellemző alázatnak.
A beszédre azonban csakhamar abbahagyja a másik külső méricskélését, hiszen amit mond, az érdekesebb bárminemű öltözéknél. *
- Látod a sorsokat, jó Uram? - * izgatottan fojtja el az elsőre az eddigi társalgási szint fölé hajló hangokat, de pillái mögött megbújó bogarán táncoló csillogás minden szónál hangosabban üvölti, hogy mennyire felkeltette a gyermek figyelmét.
Az utca dermedtségét léptek zaja szakítja félbe. Könnyen hallható, nehézkes lépteké, melyeket felnagyít a csend. Keta szeme sarkából hamar kiszúrja a közeledő alakot, elvégre bár már a vele szembenállóról sem gondolja azt, hogy alacsony volna, amaz már lassan az egeket karcolta feje búbjával, s ilyenkor érezi is csak ő igazán, hogy milyen parányi termettel is áldotta meg az ég.
Ahogy közeledik a lány úgy húzza egyre jobban össze magát, úgy lesz egyre éberebb, hogy ha szükséges, kereket oldjon, mielőtt baja esne. No persze nem várja, hogy majd megtámadja őket a beszélgetőtársánál bizonyára fiatalabb férfi, de ami félelmet kelt benne, ahhoz úgy is áll, mint ami bánthatja őt. *
A hozzászólás írója (Keta Na Canis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.06 22:01:49
* A hangra azonnal kihúzza magát, testtartásával is jelezve a másik felé éberségét. Általában az emberek zöme még arra is rest, hogy reá emeljék tekintetüket, nemhogy meg is szólítsák, nyíltan keressék társaságát. Túl rongyos és apró ahhoz, hogy bárkiben is felkeltse a kíváncsiságot.
Pontosan ezen okból is hátrál egy lépést, óvatosan tartva a távolságot kettejük között, de szemei kíváncsiságról árulkodnak.
A köszöntésre visszabiccent némán, állát majdhogynem egészen leszegi, csupán hatalmas szemei néznek fel a termetes férfira, hogy alaposabban is szemügyre vegyék az idegent. A ruhája nem tűnik rongyosnak, tartásában nyoma sincs a szolgákra jellemző alázatnak.
A beszédre azonban csakhamar abbahagyja a másik külső méricskélését, hiszen amit mond, az érdekesebb bárminemű öltözéknél. *
- Látod a sorsokat, jó Uram? - * izgatottan fojtja el az elsőre az eddigi társalgási szint fölé hajló hangokat, de pillái mögött megbújó bogarán táncoló csillogás minden szónál hangosabban üvölti, hogy mennyire felkeltette a gyermek figyelmét.
Az utca dermedtségét léptek zaja szakítja félbe. Könnyen hallható, nehézkes lépteké, melyeket felnagyít a csend. Keta szeme sarkából hamar kiszúrja a közeledő alakot, elvégre bár már a vele szembenállóról sem gondolja azt, hogy alacsony volna, amaz már lassan az egeket karcolta feje búbjával, s ilyenkor érezi is csak ő igazán, hogy milyen parányi termettel is áldotta meg az ég.
Ahogy közeledik a lány úgy húzza egyre jobban össze magát, úgy lesz egyre éberebb, hogy ha szükséges, kereket oldjon, mielőtt baja esne. No persze nem várja, hogy majd megtámadja őket a beszélgetőtársánál bizonyára fiatalabb férfi, de ami félelmet kelt benne, ahhoz úgy is áll, mint ami bánthatja őt. *
A hozzászólás írója (Keta Na Canis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.06 22:01:49
6. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2016-12-06 17:52:20
Üzenet elküldve: 2016-12-06 17:52:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arhius, Keta//
*Már most nem tud megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy útja a lakóházak közötti utcákon visz végig. Igazán lehetne egy rövidebb út végig a part mellett. Valószínűleg túl sziklás és veszélyes, hogy arra el lehessen jutni a vérkertbe, de ez tán nem is baj. Így legalább megláthatja, milyen kihalt is erre minden. Az utcán alig lézengenek emberek és egyéb lények. Bár miért is tennék?! Úgy hallotta, hogy ezek az utcák nem a legbiztonságosabbak, így nem csoda, hogy nem tömeges hajlanak arra, hogy ilyen idő tájt végigróják őket. A kihaltságot csak két alak szakítja meg, akit először viszonylag távolabbról lát meg. No persze azok is simán kivehetik őt, elvégre mégis egy hatalmas, egyáltalán nem csöndben mozgó egyénről légyen szó. Rekrenor figyelmét felkelti a furcsa páros. Nem tudja, mióta állnak itt, de közelebb érve hallja a férfi prédikáló szavainak utolsó részeit: "Urunk, a legfőbb Igazság megtestesülése, s a Szövevények Megalkotója áldásából." Csak ekkor tudja jobban megfigyelni a párost, ekkor már bizonyára észreveszi őt a másik kettő is.
Úgy hallotta, az istenek harcaiban a kikötő elég egyértelmű, melyik oldalra került, és ennek bizonyára az itt élő alakoknak is közük van. Legalábbis így mesélték neki, valójában még semmi kézzelfoghatót nem látott vagy tapasztalt, ami bizonyítaná, hogy ez a hely melyik istenséghez tartozik. Őt viszont álmában ide hívta a vér és halál istene, és legjobb tudomása szerint a vérkert is itt alakult. Talán valamelyik helyi szekta által, de az biztos, hogy itt, a kikötő mellett, és hogy ez már egy ideje állandóan jelen van. Ez pedig bizonyíték lehet arra, hogy hova is áll be ez a városnak alig tekinthető földdarabka.
Nem lassít léptein, nem tűnik úgy, mintha meg akarná szólítani a párost. Bár még nem ért oda hozzájuk, ha továbbmegy útján, akkor a másik kettő mellett halad el. Terve egyszerűen annyi, hogy még egy keveset megtudjon róluk, miközben elhalad mellettük, hogy - ha valami érdekeset hall -, akkor utólag visszafordulhasson feléjük. Vagy hogy maga a páros szólítsa meg őt. Vagy ne. Igazából mindegy, lesz valahogy. Mindenesetre bizonyára valamilyen módon reagálni fognak egy három méteres alak közeledtére, pláne, ha úgy néz ki, ahogy.*
*Már most nem tud megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy útja a lakóházak közötti utcákon visz végig. Igazán lehetne egy rövidebb út végig a part mellett. Valószínűleg túl sziklás és veszélyes, hogy arra el lehessen jutni a vérkertbe, de ez tán nem is baj. Így legalább megláthatja, milyen kihalt is erre minden. Az utcán alig lézengenek emberek és egyéb lények. Bár miért is tennék?! Úgy hallotta, hogy ezek az utcák nem a legbiztonságosabbak, így nem csoda, hogy nem tömeges hajlanak arra, hogy ilyen idő tájt végigróják őket. A kihaltságot csak két alak szakítja meg, akit először viszonylag távolabbról lát meg. No persze azok is simán kivehetik őt, elvégre mégis egy hatalmas, egyáltalán nem csöndben mozgó egyénről légyen szó. Rekrenor figyelmét felkelti a furcsa páros. Nem tudja, mióta állnak itt, de közelebb érve hallja a férfi prédikáló szavainak utolsó részeit: "Urunk, a legfőbb Igazság megtestesülése, s a Szövevények Megalkotója áldásából." Csak ekkor tudja jobban megfigyelni a párost, ekkor már bizonyára észreveszi őt a másik kettő is.
Úgy hallotta, az istenek harcaiban a kikötő elég egyértelmű, melyik oldalra került, és ennek bizonyára az itt élő alakoknak is közük van. Legalábbis így mesélték neki, valójában még semmi kézzelfoghatót nem látott vagy tapasztalt, ami bizonyítaná, hogy ez a hely melyik istenséghez tartozik. Őt viszont álmában ide hívta a vér és halál istene, és legjobb tudomása szerint a vérkert is itt alakult. Talán valamelyik helyi szekta által, de az biztos, hogy itt, a kikötő mellett, és hogy ez már egy ideje állandóan jelen van. Ez pedig bizonyíték lehet arra, hogy hova is áll be ez a városnak alig tekinthető földdarabka.
Nem lassít léptein, nem tűnik úgy, mintha meg akarná szólítani a párost. Bár még nem ért oda hozzájuk, ha továbbmegy útján, akkor a másik kettő mellett halad el. Terve egyszerűen annyi, hogy még egy keveset megtudjon róluk, miközben elhalad mellettük, hogy - ha valami érdekeset hall -, akkor utólag visszafordulhasson feléjük. Vagy hogy maga a páros szólítsa meg őt. Vagy ne. Igazából mindegy, lesz valahogy. Mindenesetre bizonyára valamilyen módon reagálni fognak egy három méteres alak közeledtére, pláne, ha úgy néz ki, ahogy.*
5. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2016-12-05 21:58:56
Üzenet elküldve: 2016-12-05 21:58:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Később, Keta//
*Arhius eredménytelen napot zárt. A toronytól visszafele Ura elhanyagolása felett érzett dühe irányíthatatlan alakot öltött, és kisebb kerülőt téve a pusztában órákig dühöngött. Szeme így mostanra karikás. Öklét véres karmolások tarkítják, s rá is sötétedett. Kiváló alkalom arra, hogy visszatérjen a Rumosba, és onnan elkezdje fürkészni a csillagokat. Most azonban az utat figyeli éjen is átlátó szemeivel, és pengére sajtolt ajkaival rosszallást fejez ki. Ekkor azonban megpillantja a kis összekucorodott leányt a járdán.*
-Urunk áldása rajtad leány!
*Köszönti egy intéssel.*
~Tökéletes áldozat lesz.~
*Csendül fel odabent egy hang.*
~Igen.~
*Méri végig a vézna alkatot.*
-S Ő kegyes hozzád, mert étellel lát el, hogy beteljesíthesd sorsod.
*Nagyot sóhajt.*
-De oh, csak a csillagok a megmondhatói ennek leány, hisz azok az Ő szemei, Akhan!
Én viszont tudom olvasni eme rejtett jeleket, Urunk, a legfőbb Igazság megtestesülése, s a Szövevények Megalkotója áldásából.
*Reméli beszéde felkeltette a leány figyelmét, vagy legalább nem készteti futásra. Sok sablonos szövege van még fiatalok elcsábítására, azonban nem tudja melyiknek van itt az ideje, de hiszi, hogy Ura küldte elé ezt a balga gyermeket, hogy segítse feladataiban, s alapanyagul szolgáljon egy szeánszhoz.*
*Arhius eredménytelen napot zárt. A toronytól visszafele Ura elhanyagolása felett érzett dühe irányíthatatlan alakot öltött, és kisebb kerülőt téve a pusztában órákig dühöngött. Szeme így mostanra karikás. Öklét véres karmolások tarkítják, s rá is sötétedett. Kiváló alkalom arra, hogy visszatérjen a Rumosba, és onnan elkezdje fürkészni a csillagokat. Most azonban az utat figyeli éjen is átlátó szemeivel, és pengére sajtolt ajkaival rosszallást fejez ki. Ekkor azonban megpillantja a kis összekucorodott leányt a járdán.*
-Urunk áldása rajtad leány!
*Köszönti egy intéssel.*
~Tökéletes áldozat lesz.~
*Csendül fel odabent egy hang.*
~Igen.~
*Méri végig a vézna alkatot.*
-S Ő kegyes hozzád, mert étellel lát el, hogy beteljesíthesd sorsod.
*Nagyot sóhajt.*
-De oh, csak a csillagok a megmondhatói ennek leány, hisz azok az Ő szemei, Akhan!
Én viszont tudom olvasni eme rejtett jeleket, Urunk, a legfőbb Igazság megtestesülése, s a Szövevények Megalkotója áldásából.
*Reméli beszéde felkeltette a leány figyelmét, vagy legalább nem készteti futásra. Sok sablonos szövege van még fiatalok elcsábítására, azonban nem tudja melyiknek van itt az ideje, de hiszi, hogy Ura küldte elé ezt a balga gyermeket, hogy segítse feladataiban, s alapanyagul szolgáljon egy szeánszhoz.*
4. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2016-12-05 21:04:12
Üzenet elküldve: 2016-12-05 21:04:12
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Élesen kifújja a levegőt, majd újabb, óriási mennyiséget tuszkol le tüdejébe és csak hallgat. Odakinn csend van, meglepő némaságba és sötétségbe burkolóznak mind a házak, mind a köztük szlalomozó utcák. Ez pedig roppantul nyugtalanítja a lányt. Először összehúzza magát kicsire a sikátor egyik sarkában, próbálva magára erőszakolni valamiféle álmot, megszokta már, hogy szépet nem lát odaát sem, de mégis vágyik valamilyenre, akár azon áron is, ha rút, kegyetlent jut csak neki, de mindhiába várja, úgy tűnik ezen az éjszakán nem jut osztályrészéül sem mámor sem galádság, ezért aztán azután fel is hagy a próbálkozással s inkább kijjebb araszol, hogy kilessen a nyílt járdára.
Sehol senki, vagy csak nem látszódik az árnyaktól, ő mégis úgy figyel hatalmas, bogár szemeivel, mintha valami érdekveszítő történne odakinn. Oldalán lógó tarisznyájából valamiféle több napos cipőtöredéket húz elő, s kínjában, unalmában azt kezdi szopogatni várva a csodára.
Régóta tervezgeti, hogy elmegy innen, el az utcáról, de sohasem volt még mersze eddig elhagyni a viszonylagos biztonságot nyújtó falakat az erdőkre és szántóföldekre cserélve, tehát marad és tűr, mert megszokni mégsem lehet a körülményeket, megszökni meg képtelen a gyermek, hevesen verő szíve minduntalan visszarántja. *
A hozzászólás írója (Keta Na Canis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.05 21:09:15
Sehol senki, vagy csak nem látszódik az árnyaktól, ő mégis úgy figyel hatalmas, bogár szemeivel, mintha valami érdekveszítő történne odakinn. Oldalán lógó tarisznyájából valamiféle több napos cipőtöredéket húz elő, s kínjában, unalmában azt kezdi szopogatni várva a csodára.
Régóta tervezgeti, hogy elmegy innen, el az utcáról, de sohasem volt még mersze eddig elhagyni a viszonylagos biztonságot nyújtó falakat az erdőkre és szántóföldekre cserélve, tehát marad és tűr, mert megszokni mégsem lehet a körülményeket, megszökni meg képtelen a gyermek, hevesen verő szíve minduntalan visszarántja. *
A hozzászólás írója (Keta Na Canis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.05 21:09:15
3. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2016-12-03 20:20:20
Üzenet elküldve: 2016-12-03 20:20:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Másnap ugyanitt//
*Eltelik már picit több, mint fél nap, mire Arhius ismét a Lakónegyed utcáit koptathatja.*
~Ez a város elég kihalt. Éppen megfelel.~
*Kezeit háta mögött összekulcsolva lépdel, és szemléli az utcákat. Látja már mindegyiken, hogy mit kellene alakítani, hogy ideálisak legyenek. Azt is sejti, hogy ez mennyire nehéz lesz. Azonban tudja, hogy az egyszerű emberek szeretik a vallást. Ő pedig ezt meg tudja nekik adni Ura, a Sötétség személyében. Gondolatai messze elkalandoznak. Elképzeli, ahogy az éppen aznapi kiválasztottakat vonszolják végig napnyugtakor a tenger partján rakott farakáshoz, hogy azt meggyújtják, azonban a Nagy Szeánszra kiválasztottak csak éjfélkor fogják beteljesíteni életüket. Lelki szemei látják az ájtatos arcokat, ahogyan egyesével lépnek fel a pódiumra, és saját maguk vetnek véget keserves életüknek. Ő, Arhius pedig hátulról figyeli a szertartás menetét, hogy minden rendben legyen, hogy a csillagok megfelelően álljanak a feltámadáshoz, a feltámadáshoz, melyet Mestere megkíván halottaitól.*
~Eljön majd a Te Országod, oh Mester, Akhan!~
*Idézi fel magában Horan szavait.*
~Igen, az Ő országa a tökéletességet elért holtak országa, ez a feltámadás.~
*Nem teljesen biztos benne, de valakinek el kell kezdenie hinni ezekben. Az emberek ötlet nélkül nem fogják megölni magukat Urukért.*
~Uram, hamarosan megtalálom az Igazság Földjét!~
*Fohászkodik magában, és úgy dönt a világítótoronyból szemléli meg a környéket, hátha ott árulkodóbb jeleket talál a Világ Urának hollétére.*
*Eltelik már picit több, mint fél nap, mire Arhius ismét a Lakónegyed utcáit koptathatja.*
~Ez a város elég kihalt. Éppen megfelel.~
*Kezeit háta mögött összekulcsolva lépdel, és szemléli az utcákat. Látja már mindegyiken, hogy mit kellene alakítani, hogy ideálisak legyenek. Azt is sejti, hogy ez mennyire nehéz lesz. Azonban tudja, hogy az egyszerű emberek szeretik a vallást. Ő pedig ezt meg tudja nekik adni Ura, a Sötétség személyében. Gondolatai messze elkalandoznak. Elképzeli, ahogy az éppen aznapi kiválasztottakat vonszolják végig napnyugtakor a tenger partján rakott farakáshoz, hogy azt meggyújtják, azonban a Nagy Szeánszra kiválasztottak csak éjfélkor fogják beteljesíteni életüket. Lelki szemei látják az ájtatos arcokat, ahogyan egyesével lépnek fel a pódiumra, és saját maguk vetnek véget keserves életüknek. Ő, Arhius pedig hátulról figyeli a szertartás menetét, hogy minden rendben legyen, hogy a csillagok megfelelően álljanak a feltámadáshoz, a feltámadáshoz, melyet Mestere megkíván halottaitól.*
~Eljön majd a Te Országod, oh Mester, Akhan!~
*Idézi fel magában Horan szavait.*
~Igen, az Ő országa a tökéletességet elért holtak országa, ez a feltámadás.~
*Nem teljesen biztos benne, de valakinek el kell kezdenie hinni ezekben. Az emberek ötlet nélkül nem fogják megölni magukat Urukért.*
~Uram, hamarosan megtalálom az Igazság Földjét!~
*Fohászkodik magában, és úgy dönt a világítótoronyból szemléli meg a környéket, hátha ott árulkodóbb jeleket talál a Világ Urának hollétére.*
2. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2016-12-03 08:11:13
Üzenet elküldve: 2016-12-03 08:11:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*A sötétben vág át a lakónegyeden, kissé értetlenkedve figyeli, hogy egyik házon sincsen egyetlen okkult szimbólum sem. Azért ez elvárható lenne az Ő érkezése után, Arhius szemében mindenképpen.*
~Balgák.~
*Gyomra eléggé fájdalmasan korog már, régen evett, és sokat jött. A fogadóig azonban még biztosan kibírja. Most leginkább azon ügyködik, hogy Horan könyvével és holmijaival a hátán egyenesen járjon, és méltóságot sugározzon, melyet megviselten nehéz betartani, de azért igyekszik.*
~Meríts erőt mások szenvedéséből, szintúgy sajátodból, mert csak a szenvedés vezethet a legdicsőbb Kínhalálhoz, az élet beteljesítőjéhez. A Kínhalál az Ő túlvilági Országának kapuja, melyet átlépni máshogy nem lehet. Igyekezz, hogy minél többeket segíts át ezen a kapun. Akhan!~
*Ettől picit máris kevésbé mardossa hasát a sav. Persze ez csak közérzeti, de Arhius felnézve imát rebeg az égnek, amiért most is megsegítette az ő Ura.*
-Köszönöm Uram, ki segedelmeddel látod el fattyaidat, magasztaltassék Neved mindenhol, Akhan!
*Imádsága után még egy Horan idézet ötlik fel benne. Töviről-hegyire ismeri a Szentírást.*
~Minden pillanatban megfelelően kell élni, úgy nappal, mint éjjel, ámde az éjjel legyen még szentebb, ekkor csak ájtatos tettekbe fogj bele, s a szertartások során ne véts hibát, mert Ő csak a tökéletes szolgálatot szereti, hiszen Ő az Egyetlen Igazság, Akhan!~
*Az intelmek felidézése után ajkait összébb szorítja, és arcát igyekszik meg sem rebbenteni a fájdalmas korgásoknál, és léptén ugyan lassít, de így ki tudja küszöbölni a fáradtság jeleit járásából. Így magasztosabbnak tűnik.*
~Kiválasztott vagy, viselkedj is úgy!~
*Magát is megszabályozza, és ezzel az utolsó gondolattal emelt fővel lép be a fogadóba.*
~Balgák.~
*Gyomra eléggé fájdalmasan korog már, régen evett, és sokat jött. A fogadóig azonban még biztosan kibírja. Most leginkább azon ügyködik, hogy Horan könyvével és holmijaival a hátán egyenesen járjon, és méltóságot sugározzon, melyet megviselten nehéz betartani, de azért igyekszik.*
~Meríts erőt mások szenvedéséből, szintúgy sajátodból, mert csak a szenvedés vezethet a legdicsőbb Kínhalálhoz, az élet beteljesítőjéhez. A Kínhalál az Ő túlvilági Országának kapuja, melyet átlépni máshogy nem lehet. Igyekezz, hogy minél többeket segíts át ezen a kapun. Akhan!~
*Ettől picit máris kevésbé mardossa hasát a sav. Persze ez csak közérzeti, de Arhius felnézve imát rebeg az égnek, amiért most is megsegítette az ő Ura.*
-Köszönöm Uram, ki segedelmeddel látod el fattyaidat, magasztaltassék Neved mindenhol, Akhan!
*Imádsága után még egy Horan idézet ötlik fel benne. Töviről-hegyire ismeri a Szentírást.*
~Minden pillanatban megfelelően kell élni, úgy nappal, mint éjjel, ámde az éjjel legyen még szentebb, ekkor csak ájtatos tettekbe fogj bele, s a szertartások során ne véts hibát, mert Ő csak a tökéletes szolgálatot szereti, hiszen Ő az Egyetlen Igazság, Akhan!~
*Az intelmek felidézése után ajkait összébb szorítja, és arcát igyekszik meg sem rebbenteni a fájdalmas korgásoknál, és léptén ugyan lassít, de így ki tudja küszöbölni a fáradtság jeleit járásából. Így magasztosabbnak tűnik.*
~Kiválasztott vagy, viselkedj is úgy!~
*Magát is megszabályozza, és ezzel az utolsó gondolattal emelt fővel lép be a fogadóba.*
1. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2016-11-27 12:07:48
Üzenet elküldve: 2016-11-27 12:07:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Akármennyire is szerette volna, csak nem jött össze a trió észrevétlen követése. Hogy őket becsülte alá, vagy magát túl, jó kérdés, talán mindkettő, vagy egyik sem, s csupán a szerencséjükön múlott, hogy Inavaris ráunt, ráeszmél, ha tudja, merre tartanak, sem lesz célravezető.
Ezért hát inkább szomorúan, egy szegény kavicsot rugdosva maga előtt ballag a lakóházak felé. Azt túlzás lenne kijelenteni, hogy vett vagy bérel itt egy lakást, de mivel amúgy sincsenek tömegek a kikötőben, főleg a nemrég történt események miatt, így nem egy gazdátlanná vált ház áll a negyedben. Nycorach pedig egy ilyet vett kölcsön, persze csak azért, hogy rendben tartsa, míg a jogos tulajdonosok vissza nem térnek.
Nem épp a fogadóhoz legközelebbi, mert azokat már benyúlták őelőtte, de a ház közvetlen közelében van egy lejárat a csatornába, ahova el lehet rejteni ezt azt, ha már a házban hagyni, mindenféle zár használatával sem igazán biztonságos. *
Ezért hát inkább szomorúan, egy szegény kavicsot rugdosva maga előtt ballag a lakóházak felé. Azt túlzás lenne kijelenteni, hogy vett vagy bérel itt egy lakást, de mivel amúgy sincsenek tömegek a kikötőben, főleg a nemrég történt események miatt, így nem egy gazdátlanná vált ház áll a negyedben. Nycorach pedig egy ilyet vett kölcsön, persze csak azért, hogy rendben tartsa, míg a jogos tulajdonosok vissza nem térnek.
Nem épp a fogadóhoz legközelebbi, mert azokat már benyúlták őelőtte, de a ház közvetlen közelében van egy lejárat a csatornába, ahova el lehet rejteni ezt azt, ha már a házban hagyni, mindenféle zár használatával sem igazán biztonságos. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1805-1824