//Az én utam//
*Nyomon van és nagy a kísértés, hogy azonnal a két gazfickó után eredjen. De többé-kevésbé gond nélkül bejutott a Kikötőbe, ellenséges területre. Most már olyan emberek is vannak, akikre hivatkozhat, ha összeütközésbe kerülne az új renddel, esetleg valaki gyanakodni kezdene. Szóval akár körül is nézhet egy kicsit. Elsősorban a Patkányok ellenségei érdeklik, hátha van esély együttműködni velük, ha a Kikötő visszafoglalására szánná magát Arthenior városa. Először csak céltalanul sétálgat, élelmet, inni valót szerez és közben nyitott szemmel és füllel jár. Nem sok idő kell, hogy feltűnjön neki, a Kikötő egy részéről úgy beszélnek, mint ahova nem megy épeszű lény. Óvatos kérdezősködés után az is kiderül számára, hogy ez a rész a Halászok utcája, ami valójában négy irányból egy kis magaslatra összefutó négy utcát jelent. Arrafelé veszi az irányt, de hamar akadályba ütközik. Nem is annyira lepődik meg, mikor céljához közel, az egyik utca kezdeténél ládákból, deszkákból ügyesen masszívra barkácsolt védművek zárják el az útját, amelyeket tucatnyi jól fegyverzett, bőrpáncélos, szemmel láthatóan éber zsoldos őriz. Pajzsaik, számszeríjaik alapján nem csak az elrettentést szolgálják, valamilyen valóságos fenyegetés miatt vannak ide rendelve. Ahogy Syd közeledik, igen hamar szúrós tekintetek kereszttüzébe kerül. Az egyik harcos, akinek színes kendőkből mintha valamilyen jelvény lenne a bal felkarján a vértjére varrva, oda is lép a félvérhez.*
-Ki vagy és mit akarsz errefelé?
*Syd úgy dönt, minél kisebbet hazudik, annál kisebb a lebukás veszélye.*
-Zsoldos vagyok, megbízás miatt jöttem a Kikötőbe. Hallottam erről a Rendről vagy miről, hát gondoltam, megnézem magamnak.
*Válasza nem nyűgözi le az őröket.*
-Márpedig ennél közelebbről nem fogod nézni őket, úgyhogy innen bámészkodj! A Halászok utcájából senki sem jöhet ki, és még kevésbé mehet be.
-Kiéheztetjük a rohadékokat, amíg meg nem eszik a rohadt páncéljaikat! *kiált közbe egy másik martalóc lelkesen, de a többség lepisszegi. A parancsnok azért bólint egyet.*
-Ja, ez a terv. Ha csak nem laknak jól a drágalátos fényükkel, amit annyira imádnak, hamarosan ki kell jönniük. Gondolom, elszántak lesznek, szóval nem akarsz a közelben lenni, mikor megindulnak.
-Ami azt illeti, én sem *így egy másik.* A rohadt lovagjaik páncélja szinte átüthetetlen, a számszeríjászaik baromi pontosan lőnek és akkor még ott vannak a "papjaik"... *A hangsúlyból süt a gyűlölettel vegyes félelem. Syd érdeklődése nőttön nő.*
-Így, ahogy mondjátok, máris kisebb kedvem van oda menni. Inkább meséljetek, mit érdemes egy egyszerű átutazónak tudni a Rendről!
*A zsoldosok össze pillantanak, aztán a parancsnokra, aki mintha bólintana egy kicsit, aztán visszatér a posztjára. A katonák erre lelkes mesélésbe kezdenek, mintha örülnének, hogy az információ megosztásával oldhatnák egy kicsit a veszély feszültségét.*
-A fény istenét imádják, a Tiszta Fényt, ahogy ők hívják...
-Jaja, mindenki másnak pusztulnia kell, akár mást imád, akár senkit...
-Kevesen vannak, de jók a harcban, baromi jók...
-Portyákat szerveznek, amik során ártatlanokat rabolnak el, aztán vagy megtérnek és csatlakoznak a Rendhez, vagy rabszolgaként dolgoztatják, kínozzák őket halálra...
-Egy régi palotában van az erődjük, ahogy ők hívják. Megerősítették, most már gyakorlatilag egy erőd. Úgy kéne megostromolni...
*Syd nagyon figyel és minden információt elraktároz. Ha másban nem is ért még el nagy sikereket, a nyomozás kezd rutinná válni nála. Bólogatva hallgat és csak néha kérdez közbe. Úgy tűnik, mindenkinek van néhány hátborzongató sztorija a Tiszta Fény Rendjéről és mindenki el szeretné mesélni a sajátját. Alig húsz perc telhet el, de mikor búcsúzik, Syd úgy érzi, mindent tud már, amit tudni érdemes a Rendről.
~Ezekből nem lesz a Városi Őrség szövetségese~, gondolja, miközben búcsút int és jó szerencsét kíván a zsoldos csapatnak.*