Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Dokkok és kikötő (új) Csatornarendszer (új) Vérkert (új) | Lakónegyed | Rumos Rókalyuk (új) Sellőház (új) Vámház (új) Hét Varjú Taverna (új) |  |
320. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-10-02 07:09:58
Üzenet elküldve: 2017-10-02 07:09:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Idya, Nori//
*Furcsa még neki azon helyzet, hogy hárman vannak. Igazság szerint úgy tervezte, hogy senkivel sem áll össze. Osztozni a hatalmon és megosztani? Nem-nem. Ez nem Sa'Tereth útja. Hacsak... osztozni, elhinteni, és a végén mind elragadni? Nori a mágus számára egyelőre csak eszköz, mi szentesíti a célt. Idya már kicsit másabb, ő közelebb áll az elfhez és talán keze megremegne, ha végzetes csapást kellene mérni a tündérre. Viszont mohósága és elképesztő önteltsége miatt talán felülkerekedne érzésein.*
~Ölj, vagy ölnek! Farkas leszel, vagy bárány? Vadász, vagy préda? Légy hiéna!~
*Ezeket egy olyan ember mondta neki régen, akinek adott a szavára. És ilyenek kevesen vannak.*
-Jó válasz, most megfogtál. *kacsint kedvenc tündérkéjére, akitől egyébként valami hasonló választ várt.* -De jelen esetben a dióhéj is elég.
*Nem említi meg a szegénynegyedi örömlányt, akinek megfordult a lakásában. Azt a némbert saját kis magán kapcsolatnak akarja megtartani.
Nagy meglepetésére Idya most nem kontrázik rá szavaira, hanem egyszerűen csak bólint és felfogja az elf szavait. Nem mintha baj lenne a felfogóképességével, mert nem, de a csípős nyelvét ritkán képes a szájában tartani. Most mégis megteszi.*
~Nocsak... miből lesz a cserebogár?~
-Kellemes változás. *néz Norira egy ravaszkás félmosollyal. Egészen belejön ebbe.* -Rókalyuk? Áh... ott martam be, mielőtt találkoztunk.
*Nem túl kellemes emlék, mármint a berúgás. A találka eddig igen.
Sajnos ha Nori azt hiszi, hogy Are csak úgy továbblép, hát téved. Cincálják csak tovább a lerágott csontot, az a jó! Szemétláda...*
-Ó, nocsak! Eltetted láb alól az egyik fajtársamat. Nos, mit mondhatnék? Gratuláljak? Vagy megsimogassam a kis lelkedet, hogy ne furdaljon? *gonoszkodik. De olyan jó!* -Nem ismerlek még annyira és nem tudom, hogy mi a te esetedben az eljárás. Meséld el, hogy történt! Imádom az ilyen történeteket. Hogy miért? Egyszerű. Kíváncsi vagyok, hogy képes e még beleköpni a levesünkbe.
*Furcsa még neki azon helyzet, hogy hárman vannak. Igazság szerint úgy tervezte, hogy senkivel sem áll össze. Osztozni a hatalmon és megosztani? Nem-nem. Ez nem Sa'Tereth útja. Hacsak... osztozni, elhinteni, és a végén mind elragadni? Nori a mágus számára egyelőre csak eszköz, mi szentesíti a célt. Idya már kicsit másabb, ő közelebb áll az elfhez és talán keze megremegne, ha végzetes csapást kellene mérni a tündérre. Viszont mohósága és elképesztő önteltsége miatt talán felülkerekedne érzésein.*
~Ölj, vagy ölnek! Farkas leszel, vagy bárány? Vadász, vagy préda? Légy hiéna!~
*Ezeket egy olyan ember mondta neki régen, akinek adott a szavára. És ilyenek kevesen vannak.*
-Jó válasz, most megfogtál. *kacsint kedvenc tündérkéjére, akitől egyébként valami hasonló választ várt.* -De jelen esetben a dióhéj is elég.
*Nem említi meg a szegénynegyedi örömlányt, akinek megfordult a lakásában. Azt a némbert saját kis magán kapcsolatnak akarja megtartani.
Nagy meglepetésére Idya most nem kontrázik rá szavaira, hanem egyszerűen csak bólint és felfogja az elf szavait. Nem mintha baj lenne a felfogóképességével, mert nem, de a csípős nyelvét ritkán képes a szájában tartani. Most mégis megteszi.*
~Nocsak... miből lesz a cserebogár?~
-Kellemes változás. *néz Norira egy ravaszkás félmosollyal. Egészen belejön ebbe.* -Rókalyuk? Áh... ott martam be, mielőtt találkoztunk.
*Nem túl kellemes emlék, mármint a berúgás. A találka eddig igen.
Sajnos ha Nori azt hiszi, hogy Are csak úgy továbblép, hát téved. Cincálják csak tovább a lerágott csontot, az a jó! Szemétláda...*
-Ó, nocsak! Eltetted láb alól az egyik fajtársamat. Nos, mit mondhatnék? Gratuláljak? Vagy megsimogassam a kis lelkedet, hogy ne furdaljon? *gonoszkodik. De olyan jó!* -Nem ismerlek még annyira és nem tudom, hogy mi a te esetedben az eljárás. Meséld el, hogy történt! Imádom az ilyen történeteket. Hogy miért? Egyszerű. Kíváncsi vagyok, hogy képes e még beleköpni a levesünkbe.
319. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-10-01 10:31:20
Üzenet elküldve: 2017-10-01 10:31:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Óvatlanok//
*Körbepillant, már amennyire képes erre a székhez kötözve. Mocorognak, morognak, és szüntelenül őt bámulják. Kezd az egész helyzet túl bizarr lenni.*
-Hiába mondok bármit, nem hiszitek el. *Fordul vissza a vallatójához, aki eddigre már egészen az arcába mászott.* Vagy kitalálok valamit az őrségről, és akkor talán elengedtek, vagy az igazat mondom, de akkor itt fogok megrohadni. Azt várjátok, hogy azt mondjam, amit hallani akartok.
*Hátrahúzódik, amennyire a kötelei engedik, hogy minél távolabb kerüljön a férfitől. Ahogy a neve elhangzik, szemöldöke lassan felfelé kúszik. Valamit tudnak. Nem csak véletlenül kapták el őket, találomra, mert az üldözésről beszélgettek és Bögréék után kérdezősködtek. Az is megfordul a fejébe, hogy vártak rájuk.*
-De igen, Caervának hívnak. És ha már ilyen jól informáltak vagytok, igazán tudhatnátok, hogy évek óta semmi közöm az őrséghez. 5 éve visszamentem Lihanechbe, azóta nem kerestem őket. Nem ismerek senkit, nem tudok semmiről.
*Ez majdnem igaz. Szerencsére nem kell hirtelen hazugságot kitalálni, az lehet nem lenne hiteles, de így, hogy azt a három éves eltűnését kitolja ötre, könnyebben mesél magának alibit. Még az is majdnem kiszalad a száján, hogy így bizony már semmi haszna a számukra, úgyhogy akár el is engedhetnék, de végül meggondolja magát. Nem akarja siettetni őket, abból csak baj lesz.*
*Körbepillant, már amennyire képes erre a székhez kötözve. Mocorognak, morognak, és szüntelenül őt bámulják. Kezd az egész helyzet túl bizarr lenni.*
-Hiába mondok bármit, nem hiszitek el. *Fordul vissza a vallatójához, aki eddigre már egészen az arcába mászott.* Vagy kitalálok valamit az őrségről, és akkor talán elengedtek, vagy az igazat mondom, de akkor itt fogok megrohadni. Azt várjátok, hogy azt mondjam, amit hallani akartok.
*Hátrahúzódik, amennyire a kötelei engedik, hogy minél távolabb kerüljön a férfitől. Ahogy a neve elhangzik, szemöldöke lassan felfelé kúszik. Valamit tudnak. Nem csak véletlenül kapták el őket, találomra, mert az üldözésről beszélgettek és Bögréék után kérdezősködtek. Az is megfordul a fejébe, hogy vártak rájuk.*
-De igen, Caervának hívnak. És ha már ilyen jól informáltak vagytok, igazán tudhatnátok, hogy évek óta semmi közöm az őrséghez. 5 éve visszamentem Lihanechbe, azóta nem kerestem őket. Nem ismerek senkit, nem tudok semmiről.
*Ez majdnem igaz. Szerencsére nem kell hirtelen hazugságot kitalálni, az lehet nem lenne hiteles, de így, hogy azt a három éves eltűnését kitolja ötre, könnyebben mesél magának alibit. Még az is majdnem kiszalad a száján, hogy így bizony már semmi haszna a számukra, úgyhogy akár el is engedhetnék, de végül meggondolja magát. Nem akarja siettetni őket, abból csak baj lesz.*
318. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-10-01 00:28:34
Üzenet elküldve: 2017-10-01 00:28:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Kopp-kopp//
*A férfi arra utaló reakcióját, miszerint a szomszédja szörnyű, undorító alak teljesen megérti. A baltás incidens után ő is így érez, hozzátéve még azt is, hogy veszélyes. Veszélyes rájuk, így pedig magára is, mert Svir a legközelebbi alkalommal már nem hagyja sem szó, sem elgáncsolás, sem fenékbe rúgás nélkül. Vagy legalább a baltáját elveszik még mielőtt utána szaladhatna, elejét véve a további baltadobálásnak.*
- El tudom képzelni. És az fájhat csak igazán, ha valakinek a fejébe áll bele az a balta. Így valóban nem a legjobb a környék. *Ezt ki kell jelentenie méltatlankodva. Még egy érv az alacsonyabb ár mellett.*
- Legalább ez. Örülök, hogy van istálló. Szükség lesz rá, úgyhogy két ló helyét elő is készíthetik. *Rendelkezik.*
- Hogyne, ahogy megbeszéltük. *Bólint Rhebossenek. A bólintás után Huggenar úrra néz cinkost keresve. Bizonyosan a házigazda is tudja, hogy az asszonyok már csak ilyenek. Kitalálják, mire kell költeni a pénzt, aztán fizetni meg már a férfiaknak kell.*
- Akkor ugye húsz arany a szobáért, meg hat a lovak helyéért, az mondjuk öt napra annyi mint… *Homlokot ráncol amíg számol.*
- Pont százötven, ha reggelit is kérünk holnapra. Ha maradnánk még, azt majd később megbeszéljük, elsőre elég ez a néhány nap is amíg körülnézünk. *Pénzt kap elő az erszényéből és az előbb kiszámolt értéket fedező aranyakat a fickó kezébe nyomja. Átad a pasasnak (Mesélő (Vérborz)) 150 aranyat.
Ezek után már csak a lovakat kell majd behozni az utcáról is rendben is vannak.*
*A férfi arra utaló reakcióját, miszerint a szomszédja szörnyű, undorító alak teljesen megérti. A baltás incidens után ő is így érez, hozzátéve még azt is, hogy veszélyes. Veszélyes rájuk, így pedig magára is, mert Svir a legközelebbi alkalommal már nem hagyja sem szó, sem elgáncsolás, sem fenékbe rúgás nélkül. Vagy legalább a baltáját elveszik még mielőtt utána szaladhatna, elejét véve a további baltadobálásnak.*
- El tudom képzelni. És az fájhat csak igazán, ha valakinek a fejébe áll bele az a balta. Így valóban nem a legjobb a környék. *Ezt ki kell jelentenie méltatlankodva. Még egy érv az alacsonyabb ár mellett.*
- Legalább ez. Örülök, hogy van istálló. Szükség lesz rá, úgyhogy két ló helyét elő is készíthetik. *Rendelkezik.*
- Hogyne, ahogy megbeszéltük. *Bólint Rhebossenek. A bólintás után Huggenar úrra néz cinkost keresve. Bizonyosan a házigazda is tudja, hogy az asszonyok már csak ilyenek. Kitalálják, mire kell költeni a pénzt, aztán fizetni meg már a férfiaknak kell.*
- Akkor ugye húsz arany a szobáért, meg hat a lovak helyéért, az mondjuk öt napra annyi mint… *Homlokot ráncol amíg számol.*
- Pont százötven, ha reggelit is kérünk holnapra. Ha maradnánk még, azt majd később megbeszéljük, elsőre elég ez a néhány nap is amíg körülnézünk. *Pénzt kap elő az erszényéből és az előbb kiszámolt értéket fedező aranyakat a fickó kezébe nyomja. Átad a pasasnak (Mesélő (Vérborz)) 150 aranyat.
Ezek után már csak a lovakat kell majd behozni az utcáról is rendben is vannak.*
317. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-09-30 19:31:05
Üzenet elküldve: 2017-09-30 19:31:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Kopp-Kopp //
- Ahogy mondja! *csatlakozik a szomszéd szapulásához, és forgatja hozzá a szemét. Persze, erre kivételesen minden oka megvan, hiszen a pasas baltát dobott rájuk. Emez sokkal kifinomultabbnak tűnik, Rhebosse elvárja, hogy álmukban fojtsa meg őket holmi barbár dobálózás helyett.*
- Borzasztó alaknak tűnk.
*Kicsit húzza a száját a lovankénti három aranyon (mint mindenen, mikor fizetni kell), de mit lehet tenni; az ő szemük fényeinek kijár, hogy rendes ellátást kapjanak.*
- Rendben. *és eldönti, hogy az istállófiúval mindenképp beszélni akar majd. Azért holmi jöttment ne csutakolja az ő Perecét. Az artheniori legény már jó ismerősük, de vajon van-e oly lágy Huggenar úr alkalmazottjának keze, mint a „nagyváros” legjobb lovászáé?*
- Akkor ahogy megbeszéltük. *bök kedvese felé. Mert neki egy vasa sem – csak néhány aranya.
Az idejét meg eszük ágában sincs húzni az úrnak, s ha lehet, ő se húzza az övékét. Nekik itt komoly bujdosást kell végezniük. *
- És még egy apróság. Nem tud egy fodrászt a környéken? *ejti meg utolsó tárgyát jelenlegi kíváncsiságának. A kendő alatt ugyanannyira lehet kopasz is a nő, mint tulajdonosa hosszan leomló, szőke lágy hajzuhatagnak. Ő azonban eldöntötte, hogy megszabadul az árulkodó vörös tincsektől, nem akarja, hogy valamelyik régi ivócimborája fölismerje, s emígyen hozzájáruljon Svir lebukásához*
- Ahogy mondja! *csatlakozik a szomszéd szapulásához, és forgatja hozzá a szemét. Persze, erre kivételesen minden oka megvan, hiszen a pasas baltát dobott rájuk. Emez sokkal kifinomultabbnak tűnik, Rhebosse elvárja, hogy álmukban fojtsa meg őket holmi barbár dobálózás helyett.*
- Borzasztó alaknak tűnk.
*Kicsit húzza a száját a lovankénti három aranyon (mint mindenen, mikor fizetni kell), de mit lehet tenni; az ő szemük fényeinek kijár, hogy rendes ellátást kapjanak.*
- Rendben. *és eldönti, hogy az istállófiúval mindenképp beszélni akar majd. Azért holmi jöttment ne csutakolja az ő Perecét. Az artheniori legény már jó ismerősük, de vajon van-e oly lágy Huggenar úr alkalmazottjának keze, mint a „nagyváros” legjobb lovászáé?*
- Akkor ahogy megbeszéltük. *bök kedvese felé. Mert neki egy vasa sem – csak néhány aranya.
Az idejét meg eszük ágában sincs húzni az úrnak, s ha lehet, ő se húzza az övékét. Nekik itt komoly bujdosást kell végezniük. *
- És még egy apróság. Nem tud egy fodrászt a környéken? *ejti meg utolsó tárgyát jelenlegi kíváncsiságának. A kendő alatt ugyanannyira lehet kopasz is a nő, mint tulajdonosa hosszan leomló, szőke lágy hajzuhatagnak. Ő azonban eldöntötte, hogy megszabadul az árulkodó vörös tincsektől, nem akarja, hogy valamelyik régi ivócimborája fölismerje, s emígyen hozzájáruljon Svir lebukásához*
316. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-09-30 00:34:37
Üzenet elküldve: 2017-09-30 00:34:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Idya, Are//
*Ja, valóban korán felébredt, de minek? Igazából nem is akart még ő felkelni, csak Idya császkálása és Aregeor érkezése, meg a későbbi duruzsolásuk ébresztette fel.
Felteszi a kérdését, ám választ nem kap egyhamar. Karba tett kezekkel, ujjaival az egyik könyökén dobolva várakozik, hogy mikor veszik már őt is észre, ha már ilyen tapintatlanul felébresztették.
Jobb híján csak hallgatja őket, de semmihez sem tud igazán hozzászólni, amiről a másik kettő beszél. Teysus nevére is csak felmorran. Idya tudhatja már, hogyan viszonul Nori Teysushoz. A szegénynegyedi találkozón elmondta. Sa'Tereth az egyik oldal, Eeyr a másik, Teysus pedig a döntésképteleneknek való. Most azonban még túl álmos ahhoz, hogy ezt kifejtse a férfinek is, ezért csendben is marad.
Így továbbra sem kap elég figyelmet. Tudja jól, hogy Idya tudja jól, hogy ez őt mennyire bosszantja, ezért csak még idegesebb lesz. Már duzzogva újra eldőlne a pokrócok között, hogy ha nem foglalkoznak vele, akkor alszik tovább, de Are mégis válaszol neki, sőt, még egy kellemetlen kérdést is kap. ~Mi a francért kérdezget mindenki Clionról?~ Akad ki.*
- Fogalmam sincs hol van, de nem is érdekel. Kinyírtam egy elfet a városban, hogy megmentsem az életét, miután kidobott a menedékükről. Miért érdekel annyira, mi van vele?
*Csak reméli, hogy nem kérdeznek vissza az elmondottakra. Nem akarja elmondani, hogy nem csak Cliont, hanem Noliet is védte a harc során. Jobb lenne, ha végre leszállnának a "hollós pasas" témájáról, és úgy kezelnék, mintha nem is létezne. Nori is ezt fogja tenni. Így nem kell majd megölnie.*
*Ja, valóban korán felébredt, de minek? Igazából nem is akart még ő felkelni, csak Idya császkálása és Aregeor érkezése, meg a későbbi duruzsolásuk ébresztette fel.
Felteszi a kérdését, ám választ nem kap egyhamar. Karba tett kezekkel, ujjaival az egyik könyökén dobolva várakozik, hogy mikor veszik már őt is észre, ha már ilyen tapintatlanul felébresztették.
Jobb híján csak hallgatja őket, de semmihez sem tud igazán hozzászólni, amiről a másik kettő beszél. Teysus nevére is csak felmorran. Idya tudhatja már, hogyan viszonul Nori Teysushoz. A szegénynegyedi találkozón elmondta. Sa'Tereth az egyik oldal, Eeyr a másik, Teysus pedig a döntésképteleneknek való. Most azonban még túl álmos ahhoz, hogy ezt kifejtse a férfinek is, ezért csendben is marad.
Így továbbra sem kap elég figyelmet. Tudja jól, hogy Idya tudja jól, hogy ez őt mennyire bosszantja, ezért csak még idegesebb lesz. Már duzzogva újra eldőlne a pokrócok között, hogy ha nem foglalkoznak vele, akkor alszik tovább, de Are mégis válaszol neki, sőt, még egy kellemetlen kérdést is kap. ~Mi a francért kérdezget mindenki Clionról?~ Akad ki.*
- Fogalmam sincs hol van, de nem is érdekel. Kinyírtam egy elfet a városban, hogy megmentsem az életét, miután kidobott a menedékükről. Miért érdekel annyira, mi van vele?
*Csak reméli, hogy nem kérdeznek vissza az elmondottakra. Nem akarja elmondani, hogy nem csak Cliont, hanem Noliet is védte a harc során. Jobb lenne, ha végre leszállnának a "hollós pasas" témájáról, és úgy kezelnék, mintha nem is létezne. Nori is ezt fogja tenni. Így nem kell majd megölnie.*
315. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-09-29 19:33:57
Üzenet elküldve: 2017-09-29 19:33:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Óvatlanok//
//A hozzászólás 16-os elemeket tartalmaz//
*A fickó felolvas egy rövid személyleírást, ami ha nagyon akarjuk ráillik Cotysra. Meg még egy csomó más félvérre is a környéken. Mindenesetre ez elég arra, hogy az őrmesternek eszébe jusson még egy lehetőség. Mégpedig az, hogy az után a balhé után amit a szegénynegyed egyik kocsmájában csinált Delgair-al együtt, bizony stílusosan szólva kiadták rá a vadász engedélyt.*
~Na ez kezd kissé bosszantó lenni.~
*Mindenesetre Ald'as úgy dönt nem esik ki a megkezdett szerepéből. Lesajnáló grimasszal a képén válaszol az előtte állónak.*
-Ennyi? Ezért kaptatok el? Ha eldobok egy követ az egy ilyen kinézetű fickót talál el. Azon kívül nem figyeltél arra amit az előbb mondtam. Vagy csupán a szöveg értelmezéssel vannak problémáid. Megismétlem még egyszer lassan, hogy te is értsd.
*És ekkor lassan, artikuláltan folytatja, mintha egy sükettel próbálná megértetni magát.*
-A Városőrségnek semmi dolga itt. Leszarják mi van veletek.
A hozzászólás írója (Ald'as Cotys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.09.29 19:41:17
//A hozzászólás 16-os elemeket tartalmaz//
*A fickó felolvas egy rövid személyleírást, ami ha nagyon akarjuk ráillik Cotysra. Meg még egy csomó más félvérre is a környéken. Mindenesetre ez elég arra, hogy az őrmesternek eszébe jusson még egy lehetőség. Mégpedig az, hogy az után a balhé után amit a szegénynegyed egyik kocsmájában csinált Delgair-al együtt, bizony stílusosan szólva kiadták rá a vadász engedélyt.*
~Na ez kezd kissé bosszantó lenni.~
*Mindenesetre Ald'as úgy dönt nem esik ki a megkezdett szerepéből. Lesajnáló grimasszal a képén válaszol az előtte állónak.*
-Ennyi? Ezért kaptatok el? Ha eldobok egy követ az egy ilyen kinézetű fickót talál el. Azon kívül nem figyeltél arra amit az előbb mondtam. Vagy csupán a szöveg értelmezéssel vannak problémáid. Megismétlem még egyszer lassan, hogy te is értsd.
*És ekkor lassan, artikuláltan folytatja, mintha egy sükettel próbálná megértetni magát.*
-A Városőrségnek semmi dolga itt. Leszarják mi van veletek.
A hozzászólás írója (Ald'as Cotys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.09.29 19:41:17
314. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-09-29 18:56:45
Üzenet elküldve: 2017-09-29 18:56:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Nori, Are//
*Jobb félni, mint megijedni. Egy ilyen környéken, ahol mindenki tetőt keres a feje fölé, mert az utcán bármikor elkaphatják, nem szívesen hagyná nyitva az ajtót, még akkor sem, ha hárman vannak benn. Felesleges munkát adnának maguknak, ha még az erre járó csavargókkal is foglalkozniuk kéne.
Nori is hamar kel. Ha aludt is, valószínűleg felzavarták a beszélgetésükkel. Nem mintha sajnálná, hogy felkeltették, de még kifejezetten örül is annak, hogy magához tért, így ha Arének kérdése van, nyugodtan felteheti közvetlenül neki, nem kell ezzel neki foglalkoznia. Még szerencse, hogy a lány mindenbe beleüti az orrát, így már beszélgetnek is. Kap annyi időt, hogy megegye a száraz zsemle maradékát, a morzsákat a földre szórja, majd nagyot nyújtózkodva a férfire pillant.*
-Egy világban, amit nemrég három istenség hajtott az uralma alá, a halandók között sötét lények és félistenek szaladgálnak... nem hiszem, hogy tudnál olyat mesélni, amit ne hinnék el.
*Az mondjuk kicsit böki a csőrét, hogy Teysusnak szerezte meg a könyvet, de nem lehet mindig minden tökéletes. A mágus magasba emelt ujját bámulja félrebillent fejjel. Nagyon magyaráz, ő pedig még fáradt ahhoz, hogy rendesen figyeljen is.*
-Kedves.
*Bólint. Nyilván nem fogja bárkinek... sőt, nem fogja senkinek mutogatni a könyvet vagy fecsegni a tartalmáról. Mindig is ügyesen őrizte a titkait, főleg azokat, amiktől több lehet az egyszerű városi népségnél.*
-Csak ő. *Biccent Nori felé, mintha itt se lenne. Tudja, hogy utálja a feketeség ha kimarad valamiből vagy nem szentelnek neki elég figyelmet, ezért most néhány napig ezzel fogja húzni az agyát, büntetésképpen, amiért késett.* Meg a napokban majd el kell mennem a Rókalyukba, van egy megbeszélt találkozóm, de ennyi.
*Az elf is Clionról kérdezi, ami gonoszkás mosolyt csal a tündér arcára. Ezt az ismeretséget már sosem mossa le magáról. Kellett neki ilyen fajankókkal összeállnia, méghozzá teljesen feleslegesen, a férfi eldobta magától. Ennyit érnek a barátok. Bezzeg Idya, mint kegyes úrnő sosem szabadulna meg tőle ilyen kegyetlen módon, mint egy darab rongytól. Abból nem tanulna semmit...*
*Jobb félni, mint megijedni. Egy ilyen környéken, ahol mindenki tetőt keres a feje fölé, mert az utcán bármikor elkaphatják, nem szívesen hagyná nyitva az ajtót, még akkor sem, ha hárman vannak benn. Felesleges munkát adnának maguknak, ha még az erre járó csavargókkal is foglalkozniuk kéne.
Nori is hamar kel. Ha aludt is, valószínűleg felzavarták a beszélgetésükkel. Nem mintha sajnálná, hogy felkeltették, de még kifejezetten örül is annak, hogy magához tért, így ha Arének kérdése van, nyugodtan felteheti közvetlenül neki, nem kell ezzel neki foglalkoznia. Még szerencse, hogy a lány mindenbe beleüti az orrát, így már beszélgetnek is. Kap annyi időt, hogy megegye a száraz zsemle maradékát, a morzsákat a földre szórja, majd nagyot nyújtózkodva a férfire pillant.*
-Egy világban, amit nemrég három istenség hajtott az uralma alá, a halandók között sötét lények és félistenek szaladgálnak... nem hiszem, hogy tudnál olyat mesélni, amit ne hinnék el.
*Az mondjuk kicsit böki a csőrét, hogy Teysusnak szerezte meg a könyvet, de nem lehet mindig minden tökéletes. A mágus magasba emelt ujját bámulja félrebillent fejjel. Nagyon magyaráz, ő pedig még fáradt ahhoz, hogy rendesen figyeljen is.*
-Kedves.
*Bólint. Nyilván nem fogja bárkinek... sőt, nem fogja senkinek mutogatni a könyvet vagy fecsegni a tartalmáról. Mindig is ügyesen őrizte a titkait, főleg azokat, amiktől több lehet az egyszerű városi népségnél.*
-Csak ő. *Biccent Nori felé, mintha itt se lenne. Tudja, hogy utálja a feketeség ha kimarad valamiből vagy nem szentelnek neki elég figyelmet, ezért most néhány napig ezzel fogja húzni az agyát, büntetésképpen, amiért késett.* Meg a napokban majd el kell mennem a Rókalyukba, van egy megbeszélt találkozóm, de ennyi.
*Az elf is Clionról kérdezi, ami gonoszkás mosolyt csal a tündér arcára. Ezt az ismeretséget már sosem mossa le magáról. Kellett neki ilyen fajankókkal összeállnia, méghozzá teljesen feleslegesen, a férfi eldobta magától. Ennyit érnek a barátok. Bezzeg Idya, mint kegyes úrnő sosem szabadulna meg tőle ilyen kegyetlen módon, mint egy darab rongytól. Abból nem tanulna semmit...*
313. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-09-29 18:07:59
Üzenet elküldve: 2017-09-29 18:07:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Óvatlanok//
*Icipicikét kételkedve pillant vendéglátójára, mikor az belekezd a dominánsba. Majd őszintén nevet fel, avagy röhög a pofájába. Jól sejtette, a kikötő százszor szórakoztatóbb hely, mint a barakk.
Nem pislog, nem gyenge, és nem kezd védőbeszédbe a fegyverek kapcsán. Viszont újra felnevet, tiszta csengő hangon mikor hadnagynak titulálják.*
-Oké Pofika, láthatóan nem ugyanazon a fogaton utazunk.
*Vigyorog tovább lelkesen. Ha arra számítottak beijed, megalázkodik, összeroppan, épp úgy csalódni fognak, mint azon mágusok kik nevelő célzattal lobbantották lángra.*
-Most tipegj el szépen a vezéretekhez, és mondd meg meg neki, hogy Zia akar vele beszélni. Az a Zia aki egyedül kipucolta a kikötőt, túlélt egy csomó találkozást Sárgatót csatlósaival, aki pontosan tudja mi miért történt, és hogyan lehetne véget vetni az istenek és bürokraták uralmának, akire vadászik a tanács és akit parancsmegtagadásért köröznek a városőrök. Addig itt várok.
*Adja pergő módon utasításait, és jelét annak a szerepzavara kitartó, továbbra sem hajlandó törődni saját szorult helyzetével.
Bosszantónak találja azonban, hogy még mindig vérzik a seb a combján, hogy ennyire rossz az információ áramlás az alvilágiak között, hogy ilyen komoly lemaradással küszködnek a szerencsétlen rágcsálók, és leginkább azt, hogy nem képesek saját magukat tartani a számukra oly lényeges rövid, lényegre törő párbeszédhez.*
-Még hogy hadnagy.
*Rázza fejét hitetlenkedve, kuncogva a jól sikerült tréfán. Nyilván az volt, abba inkább bele se mer gondolni, hogy ezek tényleg, komolyan ennyire hülyék.*
-Jó hogy nem mindjárt fogadós.
*Az is rég volt, és csak reméli nem kell több év távlatából kezdenie a felzárkóztató összefoglalást.*
*Icipicikét kételkedve pillant vendéglátójára, mikor az belekezd a dominánsba. Majd őszintén nevet fel, avagy röhög a pofájába. Jól sejtette, a kikötő százszor szórakoztatóbb hely, mint a barakk.
Nem pislog, nem gyenge, és nem kezd védőbeszédbe a fegyverek kapcsán. Viszont újra felnevet, tiszta csengő hangon mikor hadnagynak titulálják.*
-Oké Pofika, láthatóan nem ugyanazon a fogaton utazunk.
*Vigyorog tovább lelkesen. Ha arra számítottak beijed, megalázkodik, összeroppan, épp úgy csalódni fognak, mint azon mágusok kik nevelő célzattal lobbantották lángra.*
-Most tipegj el szépen a vezéretekhez, és mondd meg meg neki, hogy Zia akar vele beszélni. Az a Zia aki egyedül kipucolta a kikötőt, túlélt egy csomó találkozást Sárgatót csatlósaival, aki pontosan tudja mi miért történt, és hogyan lehetne véget vetni az istenek és bürokraták uralmának, akire vadászik a tanács és akit parancsmegtagadásért köröznek a városőrök. Addig itt várok.
*Adja pergő módon utasításait, és jelét annak a szerepzavara kitartó, továbbra sem hajlandó törődni saját szorult helyzetével.
Bosszantónak találja azonban, hogy még mindig vérzik a seb a combján, hogy ennyire rossz az információ áramlás az alvilágiak között, hogy ilyen komoly lemaradással küszködnek a szerencsétlen rágcsálók, és leginkább azt, hogy nem képesek saját magukat tartani a számukra oly lényeges rövid, lényegre törő párbeszédhez.*
-Még hogy hadnagy.
*Rázza fejét hitetlenkedve, kuncogva a jól sikerült tréfán. Nyilván az volt, abba inkább bele se mer gondolni, hogy ezek tényleg, komolyan ennyire hülyék.*
-Jó hogy nem mindjárt fogadós.
*Az is rég volt, és csak reméli nem kell több év távlatából kezdenie a felzárkóztató összefoglalást.*
312. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-09-29 15:26:15
Üzenet elküldve: 2017-09-29 15:26:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Óvatlanok//
//Ziana//
*A férfi egy fokkal figyelmesebben hallgatja. Azért igyekszik éreztetni, hogy ki az úr a háznál.*
-A fegyvereitek már a miénk, azokat hiába ajánlgatod. Semmit nem tudsz felajánlani, ami nálad van, mert mindenestül a hatalmunkban vagy. *Ezzel látszólag vissza is zökken az előbbi hangulatába, hogy Ő diktál, a gyenge, megkötözött nő meg csak pislog. Aztán a nő számító szavaitól megint kicsit kizökken. Azért igyekszik eljátszani a mindenhatót.*
-Na akkor mondd csak el, milyen információid vannak, aztán majd mi eldöntjük, hogy mit ér, amit tudsz! Bár kétlem, hogy egy ilyen kis hadnagyocska sokat tudna nekünk mondani a Városi Őrségről.
//Ald//
*Szavaira ismét némi derű és bólogatás a válasz.*
-Úgy van, ahogy mondod. Öngyilkosság. Nem is értem, hogy gondoltátok. Hogy miért vagy akkor itt? Kémkedni, nyilván. Egyébként jó próbálkozás volt, tetszett.
*Elővesz egy darab papírt és a homályban hunyorogva olvasni kezd róla.*
-"Átlagos magasságú, átlagos testalkatú, sötétebb bőrű. Haja középen felnyírva, középen hosszúra hagyva, varkocsba fonva. Rövid szakállt visel. Kardja valószínűleg mesterkard."
*Elteszi a papírt, aztán a férfire vigyorog.*
-Ahogy itt körülnézek, ez leginkább rád illik. Jól mondom, Cotys őrmester? Szóval most akkor megint megkérdezem, szeretnél-e mondani valamit, vagy mehetünk akasztani? Ha sietsz, még láthatod a vöröst rángatózni a kötélen.
//Caerva//
*A vallatói nem látszanak meghatódni a válaszától.*
-Nagyon okosnak gondolod magad, de ezzel itt semmit nem érsz el. Ha nem vagy értékes a számunkra, semmi okunk rá, hogy kíméljünk.
*Társai kicsit mocorognak a háttérben, mint akik már kissé türelmetlenek. Leplezetlenül méricskélik a lányt, mintha csak arra várnának, hogy azt mondják nekik, "rendben, szabad a vásár". Az eddig beszélő most egészen közel hajol a lány arcához. Nincs penetráns szájszaga, bár kissé izzadt. Ez azonban megbocsátható, hiszen nem rég még részt vett egy emberrablásban, ami azért kemény fizikai munka.*
-Szóval, Te lihanechi zsoldos anya, akit még véletlenül sem Caervának hívnak és persze nem a Városi Őrség kémje vagy, mondasz nekünk valami érdekeset, vagy tényleg azt tehetünk veled, amit csak szeretnénk.
*Lassú mozdulattal a lány füle mögé tűri a haját, hogy éreztesse, éppen mihez lenne kedve.*
//Ziana//
*A férfi egy fokkal figyelmesebben hallgatja. Azért igyekszik éreztetni, hogy ki az úr a háznál.*
-A fegyvereitek már a miénk, azokat hiába ajánlgatod. Semmit nem tudsz felajánlani, ami nálad van, mert mindenestül a hatalmunkban vagy. *Ezzel látszólag vissza is zökken az előbbi hangulatába, hogy Ő diktál, a gyenge, megkötözött nő meg csak pislog. Aztán a nő számító szavaitól megint kicsit kizökken. Azért igyekszik eljátszani a mindenhatót.*
-Na akkor mondd csak el, milyen információid vannak, aztán majd mi eldöntjük, hogy mit ér, amit tudsz! Bár kétlem, hogy egy ilyen kis hadnagyocska sokat tudna nekünk mondani a Városi Őrségről.
//Ald//
*Szavaira ismét némi derű és bólogatás a válasz.*
-Úgy van, ahogy mondod. Öngyilkosság. Nem is értem, hogy gondoltátok. Hogy miért vagy akkor itt? Kémkedni, nyilván. Egyébként jó próbálkozás volt, tetszett.
*Elővesz egy darab papírt és a homályban hunyorogva olvasni kezd róla.*
-"Átlagos magasságú, átlagos testalkatú, sötétebb bőrű. Haja középen felnyírva, középen hosszúra hagyva, varkocsba fonva. Rövid szakállt visel. Kardja valószínűleg mesterkard."
*Elteszi a papírt, aztán a férfire vigyorog.*
-Ahogy itt körülnézek, ez leginkább rád illik. Jól mondom, Cotys őrmester? Szóval most akkor megint megkérdezem, szeretnél-e mondani valamit, vagy mehetünk akasztani? Ha sietsz, még láthatod a vöröst rángatózni a kötélen.
//Caerva//
*A vallatói nem látszanak meghatódni a válaszától.*
-Nagyon okosnak gondolod magad, de ezzel itt semmit nem érsz el. Ha nem vagy értékes a számunkra, semmi okunk rá, hogy kíméljünk.
*Társai kicsit mocorognak a háttérben, mint akik már kissé türelmetlenek. Leplezetlenül méricskélik a lányt, mintha csak arra várnának, hogy azt mondják nekik, "rendben, szabad a vásár". Az eddig beszélő most egészen közel hajol a lány arcához. Nincs penetráns szájszaga, bár kissé izzadt. Ez azonban megbocsátható, hiszen nem rég még részt vett egy emberrablásban, ami azért kemény fizikai munka.*
-Szóval, Te lihanechi zsoldos anya, akit még véletlenül sem Caervának hívnak és persze nem a Városi Őrség kémje vagy, mondasz nekünk valami érdekeset, vagy tényleg azt tehetünk veled, amit csak szeretnénk.
*Lassú mozdulattal a lány füle mögé tűri a haját, hogy éreztesse, éppen mihez lenne kedve.*
311. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-09-29 11:58:09
Üzenet elküldve: 2017-09-29 11:58:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Kopp-kopp//
*A szomszéd említésére a férfi úgy szipákol, mintha egy borzasztóan undorító és büdös dolgot juttattak volna eszébe.*
-Nos, sajnálatos módon nem válogathatjuk meg a környéken lakókat. Kuranol úr és a... khm zűrös ügyei sok fejfájást okoztak már nekünk. Nem szerencsés a környezetébe kerülni, ennyit mondanék csak. Nektek sem javaslom, hogy akár csak szóba álljatok vele, hacsak nem akartok... khm pórul járni. Volt már ilyesmire példa, sajnos, nem is egy esetben.
*Az istállót firtató kérdésekre is válasz érkezik.*
-Igen, állatonként 3 aranyért tudunk biztosítani istállót. A legény naponta kétszer ellátja a lovakat vagy egyéb, nem agresszív hátasokat, ide értve a takarmányozást is. Más istállóról nem tudok a környéken.
*A párosra néz, szemmel láthatóan már várja, hogy eldöntsék, szeretnének-e élni az ajánlattal, vagy tovább állnak, nem rabolva magas személyének értékes idejét. Arcára legalábbis valami ilyesmi, ellenszenvesen gőgös, egyszersmind kissé kapzsi kifejezés ül. Korábbi zavara mostanra elmúlt.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.09.29 11:58:37
*A szomszéd említésére a férfi úgy szipákol, mintha egy borzasztóan undorító és büdös dolgot juttattak volna eszébe.*
-Nos, sajnálatos módon nem válogathatjuk meg a környéken lakókat. Kuranol úr és a... khm zűrös ügyei sok fejfájást okoztak már nekünk. Nem szerencsés a környezetébe kerülni, ennyit mondanék csak. Nektek sem javaslom, hogy akár csak szóba álljatok vele, hacsak nem akartok... khm pórul járni. Volt már ilyesmire példa, sajnos, nem is egy esetben.
*Az istállót firtató kérdésekre is válasz érkezik.*
-Igen, állatonként 3 aranyért tudunk biztosítani istállót. A legény naponta kétszer ellátja a lovakat vagy egyéb, nem agresszív hátasokat, ide értve a takarmányozást is. Más istállóról nem tudok a környéken.
*A párosra néz, szemmel láthatóan már várja, hogy eldöntsék, szeretnének-e élni az ajánlattal, vagy tovább állnak, nem rabolva magas személyének értékes idejét. Arcára legalábbis valami ilyesmi, ellenszenvesen gőgös, egyszersmind kissé kapzsi kifejezés ül. Korábbi zavara mostanra elmúlt.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.09.29 11:58:37
310. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-09-29 11:32:43
Üzenet elküldve: 2017-09-29 11:32:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Idya, Nori//
*Rátolja a reteszt az ajtóra, bár nem mintha bármelyik percben bejönne valaki. Akinek van egy kis józan esze, az elkerüli a kívülről látszólag üres és elhagyatott raktárat.*
-Ó, nagy kár. *sóhajt egy nagyot. Remek színészi alakítás...*
-Akkor nincs más hátra, mint hogy meghajoljak az ilyenkor bevett szokásoknak. Helló! *köszön oda Norinak már némileg barátságosabban, bár az elfnél sosem lehet tudni, hogy mikor őszinte és mikor szarkasztikus. Most inkább az első. A hűségeskü részletei marhára nem érdeklik, ezért is nem kérdez rá. Lényeg, hogy Nori itt van.*
-Úgysem hinnéd el. *húzza száját ravaszkás mosolyra.* -Úgyhogy elmondom röviden, hogy ti is értsétek. *ércelődik.* -Teysusnak dolgoztam. Úgy érted, a kincs? *kérdezi és kacsint.* -Megpuhítottam érte egy szukafattya hívőt.
*A megpuhítást értsék úgy, ahogy akarják.*
-Viszont. *emeli meg mutató ujját.* -A tartalma csak rád és rám tartozik! Nem olyan holmi, amit minden sarkon mutogathatsz lévén, hogy nem volt ingyen. Csak a miheztartás végett mondom, ám szerintem vagy annyira bölcs, hogy diszkréten kezeled az információkat. Ha nem... azt majd elmondom később.
*Idya veheti akár fenyegetésnek is. Nem mintha megijedne, de tudja, hogy hol a helye!*
-Öhm... hát most az előbb. *mondja értetlenül, majd vigyorogni kezd.* -Komolyra fordítva a szót, tegnap. Pár napig elvoltam a városba, tegnap pedig a megbízóval volt még egy kis egyeztetésem. És itt? Van valami változás. Apropó... *fordul Nori felé.* -A barátod merre van? Tudod, akiről meséltél. A hollós pasas.
*Rátolja a reteszt az ajtóra, bár nem mintha bármelyik percben bejönne valaki. Akinek van egy kis józan esze, az elkerüli a kívülről látszólag üres és elhagyatott raktárat.*
-Ó, nagy kár. *sóhajt egy nagyot. Remek színészi alakítás...*
-Akkor nincs más hátra, mint hogy meghajoljak az ilyenkor bevett szokásoknak. Helló! *köszön oda Norinak már némileg barátságosabban, bár az elfnél sosem lehet tudni, hogy mikor őszinte és mikor szarkasztikus. Most inkább az első. A hűségeskü részletei marhára nem érdeklik, ezért is nem kérdez rá. Lényeg, hogy Nori itt van.*
-Úgysem hinnéd el. *húzza száját ravaszkás mosolyra.* -Úgyhogy elmondom röviden, hogy ti is értsétek. *ércelődik.* -Teysusnak dolgoztam. Úgy érted, a kincs? *kérdezi és kacsint.* -Megpuhítottam érte egy szukafattya hívőt.
*A megpuhítást értsék úgy, ahogy akarják.*
-Viszont. *emeli meg mutató ujját.* -A tartalma csak rád és rám tartozik! Nem olyan holmi, amit minden sarkon mutogathatsz lévén, hogy nem volt ingyen. Csak a miheztartás végett mondom, ám szerintem vagy annyira bölcs, hogy diszkréten kezeled az információkat. Ha nem... azt majd elmondom később.
*Idya veheti akár fenyegetésnek is. Nem mintha megijedne, de tudja, hogy hol a helye!*
-Öhm... hát most az előbb. *mondja értetlenül, majd vigyorogni kezd.* -Komolyra fordítva a szót, tegnap. Pár napig elvoltam a városba, tegnap pedig a megbízóval volt még egy kis egyeztetésem. És itt? Van valami változás. Apropó... *fordul Nori felé.* -A barátod merre van? Tudod, akiről meséltél. A hollós pasas.
309. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-09-28 21:39:20
Üzenet elküldve: 2017-09-28 21:39:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Idya, Are//
*Nori hamar feladja, hogy Idyával kekeckedjen. Egyrészt nem éri meg, másrészt pedig a megfogadott esküje miatt nem is igazán teheti meg. Kellemetlen egy helyzet, de tudja jól, ha visszatáncolna, Idya rögtön kivégezné. Túl sok titkát ismeri már a tündérnek ahhoz, hogy életben hagyja, ha a dolgok ismét rosszul alakulnának köztük.*
- Rendben.
*Sóhajt a sarokban lévő pokrócokra nézve. Hát ez egyáltalán nem lesz olyan, mint Nolie végtelenül puha ágyikója, de lehetne rosszabb is. Itt benn legalább meleg van. Forgácsra nincs szüksége, csak két pokrócot vesz magához. Az egyiket maga alá, a másikat pedig betakarózni. Lerak egy párnát is magának, hogy legyen mire fejét hajtania, majd miután tőrét is elhelyezte maga mellett, be is bújik a rögtönzött ágy kreálmányába.
Nem tud hamar elaludni, de ez nem csak a kényelmetlenebb hely meg nem szokása miatt van, hanem az agya is sokáig pörög. A plafont bámulja még akkor is, mikor Idya már kis gombóc alakban alszik mellette.
~Ilyenkor milyen nyugodt.~ Veszi szemügyre az alvó tündért, aki sokkal barátságosabbnak tűnik így, mint amikor ébren van. Végül az utazás okozta fáradalmak megteszik a hatásukat, és neki is sikerül elaludnia.
Másnap nem szívesen kelne még fel, habár Idya motoszkálása miatt már nem alszik olyan mélyen, a későbbi ajtónyikorgás meg a beszélgetés pedig teljesen kiveri az álmot a szeméből. Felül, majd álmosan megdörzsölgeti a szemeit, nem törődve azzal, hogy így elkeni a szemein lévő fekete festéket, amit tegnap este elfelejtett lemosni.*
- Um, hali. *Pislog az azóta már kétszer annyian lévő társaságra. Ha őt magát nem számoljuk persze. A beszélgetést ugyan hallotta, de tartalmát nem fogta fel, ami szerencse, mert biztosan lenne egy-két csípős megjegyzése. Idyának engedelmességet fogadott, Aregeornak nem. Nem fogja hagyni, hogy a mágus ilyen lekezelően bánjon vele, de ez egyelőre lényegtelen, mert az illetlen megszólításra nem figyelt.*
- Mikor érkeztél, Are? *Kérdezi a férfit, de csak azért, mert utálja, ha kihagyják valamiből, ezért valahogy csatlakoznia kell a beszélgetéshez.*
*Nori hamar feladja, hogy Idyával kekeckedjen. Egyrészt nem éri meg, másrészt pedig a megfogadott esküje miatt nem is igazán teheti meg. Kellemetlen egy helyzet, de tudja jól, ha visszatáncolna, Idya rögtön kivégezné. Túl sok titkát ismeri már a tündérnek ahhoz, hogy életben hagyja, ha a dolgok ismét rosszul alakulnának köztük.*
- Rendben.
*Sóhajt a sarokban lévő pokrócokra nézve. Hát ez egyáltalán nem lesz olyan, mint Nolie végtelenül puha ágyikója, de lehetne rosszabb is. Itt benn legalább meleg van. Forgácsra nincs szüksége, csak két pokrócot vesz magához. Az egyiket maga alá, a másikat pedig betakarózni. Lerak egy párnát is magának, hogy legyen mire fejét hajtania, majd miután tőrét is elhelyezte maga mellett, be is bújik a rögtönzött ágy kreálmányába.
Nem tud hamar elaludni, de ez nem csak a kényelmetlenebb hely meg nem szokása miatt van, hanem az agya is sokáig pörög. A plafont bámulja még akkor is, mikor Idya már kis gombóc alakban alszik mellette.
~Ilyenkor milyen nyugodt.~ Veszi szemügyre az alvó tündért, aki sokkal barátságosabbnak tűnik így, mint amikor ébren van. Végül az utazás okozta fáradalmak megteszik a hatásukat, és neki is sikerül elaludnia.
Másnap nem szívesen kelne még fel, habár Idya motoszkálása miatt már nem alszik olyan mélyen, a későbbi ajtónyikorgás meg a beszélgetés pedig teljesen kiveri az álmot a szeméből. Felül, majd álmosan megdörzsölgeti a szemeit, nem törődve azzal, hogy így elkeni a szemein lévő fekete festéket, amit tegnap este elfelejtett lemosni.*
- Um, hali. *Pislog az azóta már kétszer annyian lévő társaságra. Ha őt magát nem számoljuk persze. A beszélgetést ugyan hallotta, de tartalmát nem fogta fel, ami szerencse, mert biztosan lenne egy-két csípős megjegyzése. Idyának engedelmességet fogadott, Aregeornak nem. Nem fogja hagyni, hogy a mágus ilyen lekezelően bánjon vele, de ez egyelőre lényegtelen, mert az illetlen megszólításra nem figyelt.*
- Mikor érkeztél, Are? *Kérdezi a férfit, de csak azért, mert utálja, ha kihagyják valamiből, ezért valahogy csatlakoznia kell a beszélgetéshez.*
308. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-09-28 17:19:58
Üzenet elküldve: 2017-09-28 17:19:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Nori, Are//
*Nagyokat nyújtózkodva ébred. A nap sugarai beszűrődnek a deszkák között, kellemes félhomályba burkolva a kis helyiséget. Norira pillant, aki mozdulatlanul fekszik mellette. Nem tudja, alszik-e, vagy csak heverészik, de nem keltegeti. Nincs semmi dolguk a mai napra, majd ébred, amikor akar. A pokrócot visszadobja a sarokban lévő halomba, majd a táskájából előkotor egy száraz cipót. Még az Amon Ruadhra való indulás előtt vásárolt be, abból maradt néhány falat, amit most megehet reggelire. Az asztalhoz telepszik, és lassan majszolni kezdi a kenyeret, mikor nyílik az ajtó. Már nyúl a fegyveréért, de az ismerős hang megállítja. Csak Are.*
-Reteszeld is el.
*Veti oda, miután nagy nehezen lenyelt egy megkövült falatot.*
-Mi? *Pillant fel értetlenül, majd követi a férfi tekintetét a földön heverő lányig.* Ja, ő... Az új üdvösként. *Vigyorodik el.* Kár, hogy nem voltál ott, mikor találkoztunk. Olyan kis édes volt, ahogy térden állva könyörgött, aztán hűséget fogadott nekem.
*Nem mintha a tündérnek hiányzott volna a jelenléte, kettesben sokkal hangulatosabb volt, hogy Nori életét és vérét neki ajánlotta. Esküt tett, és ezzel elkötelezte magát Idya mellett.*
-Te merre jártál? *Kérdezi. Lábait maga alá húzza a puffon ülve, kíváncsian fordul a mágus felé.* És honnan van a könyv?
*Húzza össze a szemöldökét. Még emlékszik, hogy Are említette, hogy Teysust akarja felkeresni, biztosan annak a küldetésnek a nyomán tett szert erre a kincsre is, ami mindkettőjüknek nagy segítség lehet.*
A hozzászólás írója (Idya Rotan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.09.28 17:20:58
*Nagyokat nyújtózkodva ébred. A nap sugarai beszűrődnek a deszkák között, kellemes félhomályba burkolva a kis helyiséget. Norira pillant, aki mozdulatlanul fekszik mellette. Nem tudja, alszik-e, vagy csak heverészik, de nem keltegeti. Nincs semmi dolguk a mai napra, majd ébred, amikor akar. A pokrócot visszadobja a sarokban lévő halomba, majd a táskájából előkotor egy száraz cipót. Még az Amon Ruadhra való indulás előtt vásárolt be, abból maradt néhány falat, amit most megehet reggelire. Az asztalhoz telepszik, és lassan majszolni kezdi a kenyeret, mikor nyílik az ajtó. Már nyúl a fegyveréért, de az ismerős hang megállítja. Csak Are.*
-Reteszeld is el.
*Veti oda, miután nagy nehezen lenyelt egy megkövült falatot.*
-Mi? *Pillant fel értetlenül, majd követi a férfi tekintetét a földön heverő lányig.* Ja, ő... Az új üdvösként. *Vigyorodik el.* Kár, hogy nem voltál ott, mikor találkoztunk. Olyan kis édes volt, ahogy térden állva könyörgött, aztán hűséget fogadott nekem.
*Nem mintha a tündérnek hiányzott volna a jelenléte, kettesben sokkal hangulatosabb volt, hogy Nori életét és vérét neki ajánlotta. Esküt tett, és ezzel elkötelezte magát Idya mellett.*
-Te merre jártál? *Kérdezi. Lábait maga alá húzza a puffon ülve, kíváncsian fordul a mágus felé.* És honnan van a könyv?
*Húzza össze a szemöldökét. Még emlékszik, hogy Are említette, hogy Teysust akarja felkeresni, biztosan annak a küldetésnek a nyomán tett szert erre a kincsre is, ami mindkettőjüknek nagy segítség lehet.*
A hozzászólás írója (Idya Rotan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.09.28 17:20:58
307. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-09-27 11:09:44
Üzenet elküldve: 2017-09-27 11:09:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Idya, Nori//
*Mivel feladatát immáron letudottnak tekintheti, nincs más hátra, mint visszatérni a jó öreg menedékbe. Mások számára lepratelep, Aregeornak viszont amolyan otthonául szolgál a raktár, amit kedvenc tündérkéje osztott meg vele. És lám mit tesz a bizalom és a töretlen szeretet, még kulcsot is kapott hozzá.
Mikor a raktárhoz érkezik épp előszedné kulcsát, amikor is látja, hogy az otthon nem üres. Nyilván Idya itthon van.*
~Nem is baj. Kicsit hiányzik.~
*Azt szereti a legjobban, ahogy egymást szekálják, mintegy bizonygatván, hogy melyikük a "jobb". Mindketten két méterrel járnak a föld felett, úgy elvannak szállva maguktól, mint egy begyógyszerezett, világát sem tudó elmebeteg.
Aregeor nem kopog, hanem egyszerűen csak benyit. Mielőtt tőrt kapna szívébe, hűvösen beszól.*
-Én vagyok. *csukja be maga mögött az ajtót, és Idya felé fordul... ekkor veszi észre, hogy a haláltündér nincs egyedül.*
-Hát ez? *biccent fejével Nori felé, de a kérdés Idyanak van címezve.* -Mit keres itt?
*Mivel feladatát immáron letudottnak tekintheti, nincs más hátra, mint visszatérni a jó öreg menedékbe. Mások számára lepratelep, Aregeornak viszont amolyan otthonául szolgál a raktár, amit kedvenc tündérkéje osztott meg vele. És lám mit tesz a bizalom és a töretlen szeretet, még kulcsot is kapott hozzá.
Mikor a raktárhoz érkezik épp előszedné kulcsát, amikor is látja, hogy az otthon nem üres. Nyilván Idya itthon van.*
~Nem is baj. Kicsit hiányzik.~
*Azt szereti a legjobban, ahogy egymást szekálják, mintegy bizonygatván, hogy melyikük a "jobb". Mindketten két méterrel járnak a föld felett, úgy elvannak szállva maguktól, mint egy begyógyszerezett, világát sem tudó elmebeteg.
Aregeor nem kopog, hanem egyszerűen csak benyit. Mielőtt tőrt kapna szívébe, hűvösen beszól.*
-Én vagyok. *csukja be maga mögött az ajtót, és Idya felé fordul... ekkor veszi észre, hogy a haláltündér nincs egyedül.*
-Hát ez? *biccent fejével Nori felé, de a kérdés Idyanak van címezve.* -Mit keres itt?
306. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-09-26 19:17:04
Üzenet elküldve: 2017-09-26 19:17:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Nori//
*Vajon miért nincs meglepődve? Dühös a lányra, hogy egy ilyen gyenge kifogással, három napos késéssel képes volt csak úgy idetolni a képét, de szinte tudta, hogy ez lesz. Hiába esküdött fel, hiába szolgálja hűségesen, nem fog az egyik pillanatról a másikra megváltozni. Egy meg nem értett, kissé önelégült, de azért önmagában tehetetlen gyerek, akit meg kell nevelnie, és megvédenie a világtól. Mert ha ő nem tenné, talán megtenné más, és elveszítene egy erős jellemet, aki még a segítségére lehet. Jelenleg úgy tekint Norira, mint egy beidomításra váró kutyára. Rosszalkodik, de ha megfelelően adagolja neki a büntetést és jutalmat, akkor hamarosan már egyikre sem lesz szükség ahhoz, hogy tökéletes munkát végezzen a tündér kénye-kedvére.*
-Tény.
*Horkan fel. Már nem is fűz hozzá semmit, önmagában elég szánalmas, hogy ilyen apróságok, mint a világ meg a Sors megakadályozhatták abban, hogy betartsa az ígéretét.*
-Nem is azért kérdeztem, mert mentesítene a büntetés alól, hanem mert kíváncsi vagyok, mire számítsak legközelebb. Ha jól látom, Clion a te egyetlen bajod, és ezért az enyém is.
*Szeme szikrákat szór, a férfi létezése ellen egyelőre nem tehet semmit. Nem fogja felkutatni, és megölni, és a lányt sem kötelezi erre. Bőven elég annyi, hogyha véletlenül összefutnának, akkor végezzen vele, amúgy meg kerülje el a lehető legmesszebb. Szemöldöke magasra szökik a következő mondat hallatán.*
-Úgy gondoltad, hogy nem zavartatod magad azért, mert késésben vagy tőlem, inkább elkíséred a drága barátodat a városba? *Hangja egyre halkabb, érezni, hogy a benne fortyogó dühöt próbálja visszatartani.* Nagyon rosszban leszünk, ha ennyit ér neked a szavam, és a nekem tett ígéret. Ha valamit megbeszélünk, az úgy legyen, megértetted?
*Ha nem lenne elég önuralma, most képen törölné a feketeséget, de ilyen ostoba, vad módszerekhez egyelőre nem folyamodik. Ad neki még egy esélyt, most már tudja, hányadán állnak, és ha még egyszer csalódást okoz neki, akkor kegyetlenül meg fogja kínozni. Ezt Nori is tudhatja, vagy legalábbis sejtheti, úgyhogy remélhetőleg máskor jobban igyekszik majd.
Kiadta a felgyülemlett feszültséget, egyikük idejét sem rabolná tovább felesleges szócsépléssel. Visszaül az asztalhoz, és folytatja az olvasást. Még mindig hátravan több, mint fele a könyvnek, és szeretne a végére jutni, mire Are felbukkan, hogy feltehesse neki a kérdéseit.
Pár perc csend és nyugalom jut neki, mikor a lány ismét megszólal. Kezét felemelve csendre inti, és még végigolvassa az aktuális bekezdést, majd hátrafordul.*
-Párnák és pokrócok a sarokban. Ha nem akarsz a hideg földön aludni, akkor kotorj össze magadnak egy halom forgácsot.
*Minden elmondott, amit kellett. Még végigolvassa a maradék pár oldalt, és ő is nyugovóra tér. A könyvet becsukja, elviszi az egyetlen zárható fiókos szekrényhez, és el is zárja, nehogy Nori kedvet kapjon elolvasni, amíg ő alszik. Kiválaszt egy vastag pokrócot, maga köré tekeri, mint egy palástot, és a lány mellé telepszik. Összegömbölyödik, mint egy kismacska, és pillanatok alatt elalszik.*
*Vajon miért nincs meglepődve? Dühös a lányra, hogy egy ilyen gyenge kifogással, három napos késéssel képes volt csak úgy idetolni a képét, de szinte tudta, hogy ez lesz. Hiába esküdött fel, hiába szolgálja hűségesen, nem fog az egyik pillanatról a másikra megváltozni. Egy meg nem értett, kissé önelégült, de azért önmagában tehetetlen gyerek, akit meg kell nevelnie, és megvédenie a világtól. Mert ha ő nem tenné, talán megtenné más, és elveszítene egy erős jellemet, aki még a segítségére lehet. Jelenleg úgy tekint Norira, mint egy beidomításra váró kutyára. Rosszalkodik, de ha megfelelően adagolja neki a büntetést és jutalmat, akkor hamarosan már egyikre sem lesz szükség ahhoz, hogy tökéletes munkát végezzen a tündér kénye-kedvére.*
-Tény.
*Horkan fel. Már nem is fűz hozzá semmit, önmagában elég szánalmas, hogy ilyen apróságok, mint a világ meg a Sors megakadályozhatták abban, hogy betartsa az ígéretét.*
-Nem is azért kérdeztem, mert mentesítene a büntetés alól, hanem mert kíváncsi vagyok, mire számítsak legközelebb. Ha jól látom, Clion a te egyetlen bajod, és ezért az enyém is.
*Szeme szikrákat szór, a férfi létezése ellen egyelőre nem tehet semmit. Nem fogja felkutatni, és megölni, és a lányt sem kötelezi erre. Bőven elég annyi, hogyha véletlenül összefutnának, akkor végezzen vele, amúgy meg kerülje el a lehető legmesszebb. Szemöldöke magasra szökik a következő mondat hallatán.*
-Úgy gondoltad, hogy nem zavartatod magad azért, mert késésben vagy tőlem, inkább elkíséred a drága barátodat a városba? *Hangja egyre halkabb, érezni, hogy a benne fortyogó dühöt próbálja visszatartani.* Nagyon rosszban leszünk, ha ennyit ér neked a szavam, és a nekem tett ígéret. Ha valamit megbeszélünk, az úgy legyen, megértetted?
*Ha nem lenne elég önuralma, most képen törölné a feketeséget, de ilyen ostoba, vad módszerekhez egyelőre nem folyamodik. Ad neki még egy esélyt, most már tudja, hányadán állnak, és ha még egyszer csalódást okoz neki, akkor kegyetlenül meg fogja kínozni. Ezt Nori is tudhatja, vagy legalábbis sejtheti, úgyhogy remélhetőleg máskor jobban igyekszik majd.
Kiadta a felgyülemlett feszültséget, egyikük idejét sem rabolná tovább felesleges szócsépléssel. Visszaül az asztalhoz, és folytatja az olvasást. Még mindig hátravan több, mint fele a könyvnek, és szeretne a végére jutni, mire Are felbukkan, hogy feltehesse neki a kérdéseit.
Pár perc csend és nyugalom jut neki, mikor a lány ismét megszólal. Kezét felemelve csendre inti, és még végigolvassa az aktuális bekezdést, majd hátrafordul.*
-Párnák és pokrócok a sarokban. Ha nem akarsz a hideg földön aludni, akkor kotorj össze magadnak egy halom forgácsot.
*Minden elmondott, amit kellett. Még végigolvassa a maradék pár oldalt, és ő is nyugovóra tér. A könyvet becsukja, elviszi az egyetlen zárható fiókos szekrényhez, és el is zárja, nehogy Nori kedvet kapjon elolvasni, amíg ő alszik. Kiválaszt egy vastag pokrócot, maga köré tekeri, mint egy palástot, és a lány mellé telepszik. Összegömbölyödik, mint egy kismacska, és pillanatok alatt elalszik.*
305. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-09-26 15:46:11
Üzenet elküldve: 2017-09-26 15:46:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Idya//
*Titkon remélte, hogy nagyobb szidás nélkül megúszhatja ezt az egészet, de most is csak újabb bizonyítást nyer, hogy reménykedni teljesen felesleges. Idya a szokásos természetével tiporja a sárba szerencsétlen lány lelkét, és valószínűleg még meg sem kell hozzá erőltetnie magát.*
- Nem, nem kifogás hanem... Tény.
*Most már csak suttog. Még szerencse, hogy a történetet csak picit ferdítve adta elő. Ha Idya megtudná, hogy ő tartott makacsuk Clionnal, aztán pedig ő követte a folyópartra, majd tudván, hogy már így is jócskán késésben van, még Noliet is megkereste az oltár miatt. Nem is akarja tudni, mi történne, ha teljesen őszintén mesélte volna el a dolgot.
A történet végére érve még mindig képtelen a tündér szemeibe nézni. Nem akarja azt a dühöt és megvetést látni, ami iránta áradhat belőlük.*
- Lehet, hogy az én hibám volt, de ez már semmin nem változtat.
*Makacskodik egy kicsit úrnőjével szemben. Azért a saját büszkeségét nagyon nehéz lesz kiírtani belőle. Sajnos, hiába nem akar a sötét íriszekbe nézni, a jeges ujjak kényszerítik rá, pont úgy, ahogyan nemrég a világítótoronynál. Úgy látszik, Idyát kifejezetten zavarja, ha nem néznek a szemébe, mikor beszél.*
- Nem, nem voltam hozzáláncolva, csak ő is a városba ment, meg én is.
*Legnagyobb pechjére ő maga is kezd belezavarodni a saját magyarázkodásába. Annyival egyszerűbb lett volna az igazat mondani, de most már nem hátrálhat meg. Ugye nem is Clion, hanem Nolie miatt indult a vihar után Artheniorba, de az biztos, hogy a fehér tündérről még csak említést sem fog tenni Idyának. Cliont is képtelen lesz megölni, ha újra találkoznak, így az egyetlen megoldás csak az, ha messziről elkerüli a madaras fickót. Akkor nem szegi meg a parancsot.*
- Értettem, és sajnálom. *Ennyit nyög ki végül. Úgy tűnik egyelőre megmenekült. Idya olvasgatni kezd, a szobára pedig kínos csend honol. Mikor Nori már viszonylag biztonságban érzi magát, újra megszólal.*
- Aludhatok valahol?
*Hangzik el a félénk kérdés. Ha Idyának nincs kifogása az ötlet ellen, és még helyet is ad neki, akkor a lány el is foglalja azt, és lehunyja szemeit, de nem alszik el, csak gondolkozik. Milyen furcsa, hogy ismét teljesen máshol van. A gyermekkori házából az utca gyermekévé vált, aztán egy bűzös pöcegödör, undorító alakok társaságába keveredett. Aztán az artheniori koszos pince, majd Clion barlangja, Nolie szobája jött, most pedig Idya raktárában van. Soha nem tudott még sokáig egy helyben maradni, vajon Idya mellett eljön majd az a nap, mikor úgy érzi, tartozik valahová?*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.09.26 15:50:13
*Titkon remélte, hogy nagyobb szidás nélkül megúszhatja ezt az egészet, de most is csak újabb bizonyítást nyer, hogy reménykedni teljesen felesleges. Idya a szokásos természetével tiporja a sárba szerencsétlen lány lelkét, és valószínűleg még meg sem kell hozzá erőltetnie magát.*
- Nem, nem kifogás hanem... Tény.
*Most már csak suttog. Még szerencse, hogy a történetet csak picit ferdítve adta elő. Ha Idya megtudná, hogy ő tartott makacsuk Clionnal, aztán pedig ő követte a folyópartra, majd tudván, hogy már így is jócskán késésben van, még Noliet is megkereste az oltár miatt. Nem is akarja tudni, mi történne, ha teljesen őszintén mesélte volna el a dolgot.
A történet végére érve még mindig képtelen a tündér szemeibe nézni. Nem akarja azt a dühöt és megvetést látni, ami iránta áradhat belőlük.*
- Lehet, hogy az én hibám volt, de ez már semmin nem változtat.
*Makacskodik egy kicsit úrnőjével szemben. Azért a saját büszkeségét nagyon nehéz lesz kiírtani belőle. Sajnos, hiába nem akar a sötét íriszekbe nézni, a jeges ujjak kényszerítik rá, pont úgy, ahogyan nemrég a világítótoronynál. Úgy látszik, Idyát kifejezetten zavarja, ha nem néznek a szemébe, mikor beszél.*
- Nem, nem voltam hozzáláncolva, csak ő is a városba ment, meg én is.
*Legnagyobb pechjére ő maga is kezd belezavarodni a saját magyarázkodásába. Annyival egyszerűbb lett volna az igazat mondani, de most már nem hátrálhat meg. Ugye nem is Clion, hanem Nolie miatt indult a vihar után Artheniorba, de az biztos, hogy a fehér tündérről még csak említést sem fog tenni Idyának. Cliont is képtelen lesz megölni, ha újra találkoznak, így az egyetlen megoldás csak az, ha messziről elkerüli a madaras fickót. Akkor nem szegi meg a parancsot.*
- Értettem, és sajnálom. *Ennyit nyög ki végül. Úgy tűnik egyelőre megmenekült. Idya olvasgatni kezd, a szobára pedig kínos csend honol. Mikor Nori már viszonylag biztonságban érzi magát, újra megszólal.*
- Aludhatok valahol?
*Hangzik el a félénk kérdés. Ha Idyának nincs kifogása az ötlet ellen, és még helyet is ad neki, akkor a lány el is foglalja azt, és lehunyja szemeit, de nem alszik el, csak gondolkozik. Milyen furcsa, hogy ismét teljesen máshol van. A gyermekkori házából az utca gyermekévé vált, aztán egy bűzös pöcegödör, undorító alakok társaságába keveredett. Aztán az artheniori koszos pince, majd Clion barlangja, Nolie szobája jött, most pedig Idya raktárában van. Soha nem tudott még sokáig egy helyben maradni, vajon Idya mellett eljön majd az a nap, mikor úgy érzi, tartozik valahová?*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.09.26 15:50:13
304. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-09-25 22:05:04
Üzenet elküldve: 2017-09-25 22:05:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Óvatlanok//
-Hát fiúk, sajnálom, rosszul hiszitek.
*Sóhajtja. Semmi kedve az efféle játékokhoz. Fárasztó útjuk volt, a Rumosban sem jutottak sokkal előrébb, és most itt ücsörög megkötözve néhány kiéhezett kanmarha kénye-kedvére. Volt már rosszabb napja is, de biztos benne, hogy ez a mai is előkelő helyen szerepelne rossz napjai listáján.*
-Biztos felizgat titeket a kufirc gondolata egy őrségi taggal, de el kell, hogy keserítselek titeket. Viszont ha nagyon mesét akartok hallani... *Megköszörüli a torkát.* Egyszerű utazó zsoldos vagyok Lihanechből, a férjem meghalt, és van egy lányom, aki a városban maradt. Most ti is meséljetek nekem valami érdekeset! *Emeli hűvös tekintetét arra, amelyik a képébe mászott.* Téged az anyád, vagy az apád vert, hogy ilyen ronda lettél?
*Hogy felvágták a nyelvét! De nem tehet róla, pokolra kívánja az összeset, aki miatt most itt kell ülnie ahelyett, hogy egy kényelmes, tetves ágyon heverészne a kocsmában.*
-Hát fiúk, sajnálom, rosszul hiszitek.
*Sóhajtja. Semmi kedve az efféle játékokhoz. Fárasztó útjuk volt, a Rumosban sem jutottak sokkal előrébb, és most itt ücsörög megkötözve néhány kiéhezett kanmarha kénye-kedvére. Volt már rosszabb napja is, de biztos benne, hogy ez a mai is előkelő helyen szerepelne rossz napjai listáján.*
-Biztos felizgat titeket a kufirc gondolata egy őrségi taggal, de el kell, hogy keserítselek titeket. Viszont ha nagyon mesét akartok hallani... *Megköszörüli a torkát.* Egyszerű utazó zsoldos vagyok Lihanechből, a férjem meghalt, és van egy lányom, aki a városban maradt. Most ti is meséljetek nekem valami érdekeset! *Emeli hűvös tekintetét arra, amelyik a képébe mászott.* Téged az anyád, vagy az apád vert, hogy ilyen ronda lettél?
*Hogy felvágták a nyelvét! De nem tehet róla, pokolra kívánja az összeset, aki miatt most itt kell ülnie ahelyett, hogy egy kényelmes, tetves ágyon heverészne a kocsmában.*
303. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-09-25 21:17:51
Üzenet elküldve: 2017-09-25 21:17:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Nori//
*Amúgy sem rohanna senki kedvéért, most meg zsibbadt lábai miatt még lépni is alig, bír, így majdnem három percbe is beletelik, mire elvánszorog az ajtóig, és kinyitja a jövevénynek. Nem épp az, akire számított, de jobb később, mint soha. Beinvitálja a raktárba, de nem puszta kedvességből. Sőt! Ha rajta múlna, a következő három éjszakát kinn töltené a hidegben, mert épp ennyit érdemel a három nap késéséért, de beszéde van vele, és nem akarja, hogy a kibélelt, felmelegedett helyiség lehűljön, amíg beszélgetnek. Gyorsan be is csukja az ajtót, elreteszeli, és haragos tekintettel a lány felé fordul. Türelmetlenül várja, hogy lepakolja a holmiját, kicsit kidideregje magát, aztán nekiszegezi az ominózus kérdést. Nem csak udvariasságból, nem csak a látszat kedvéért, őszintén kíváncsi, mi történhetett, amiért felesketett kis szolgája három teljes napot megváratta.*
-Ó, igen?! Ez lenne a kifogás?!
*Harapja le rögtön Nori fejét szinte az első mondat után. A történetet még nem is hallotta, de már előre érzi, hogy egyetlen egy valamit akar neki megmagyarázni: nem az ő hibája, jött volna, csak valami megakadályozta ebben.*
-Talán nem a világra kéne fogni ezt az egészet! *Sziszegi hűvösen.* A világ soha semmit nem tett érted, és jó lenne, ha megtanulnád, hogy soha nem is fog. Bármit is tervezel, abba millió és egy hiba csúszhat, és fog is. Erre fel kell készülnöd, és ha tényleg tönkremegy minden, az csak és kizárólag a te hibád lesz.
*Nem káromkodik olyan csúnyán, mint a feketeség, ne borult el az agya, és megőrzi azt a drága méltóságát. Tekintetét nem veszi le a másikról, most kivételes nem azért, mert abban reménykedik, hogy pillantása nyomán lángra lobban szerencsétlen áldozata, beérné azzal is, ha a fájdalomtól visítva vergődne a földön. De mivel ez nem történik meg, végighallgatja a mesét, amiből kiderülhet, miért is késett.*
-Clion...
*Úgy mondja ki a férfi nevét, mintha szitokszó lenne. Csak egyszer kapja el azt a nyomorékot, kikaparja a szemét és megeteti vele.*
-Téged? Mégis milyen jogon idegesít az téged, hogy én vártam rád ebben a romhalmazban. Hozzá voltál láncolva? Nem hinném... Eskü köt hozzá? Nem ajánlom... *Hosszú, jeges ujjaival megragadja Nori állás, megemeli a fejét, hogy kénytelen legyen a szemébe nézni.* Elnézem neked a baklövésedet, mert mint úrnőd, vigyáznom kell rád. De ha még egyszer találkozol ezzel a Clionnal, öld meg! *Halálosan komolyan beszél.* Nem érdekel sem a múltatok, sem a jelenetek, de jövőtök nem lesz. Emiatt a féreg miatt nem fogok veled szenvedni. Ha nem ölöd meg, azzal parancsot szegsz, és én öllek meg téged. Remélem, érthető voltam!
*Elkapja kezét az arcáról, hátat fordít neki, és visszaül az asztalhoz olvasni. A mécsest közelebb teszi a könyvhöz, mivel közben besötétedett, és a deszkák közötti réseken beszivárgó fény már nem elég.*
*Amúgy sem rohanna senki kedvéért, most meg zsibbadt lábai miatt még lépni is alig, bír, így majdnem három percbe is beletelik, mire elvánszorog az ajtóig, és kinyitja a jövevénynek. Nem épp az, akire számított, de jobb később, mint soha. Beinvitálja a raktárba, de nem puszta kedvességből. Sőt! Ha rajta múlna, a következő három éjszakát kinn töltené a hidegben, mert épp ennyit érdemel a három nap késéséért, de beszéde van vele, és nem akarja, hogy a kibélelt, felmelegedett helyiség lehűljön, amíg beszélgetnek. Gyorsan be is csukja az ajtót, elreteszeli, és haragos tekintettel a lány felé fordul. Türelmetlenül várja, hogy lepakolja a holmiját, kicsit kidideregje magát, aztán nekiszegezi az ominózus kérdést. Nem csak udvariasságból, nem csak a látszat kedvéért, őszintén kíváncsi, mi történhetett, amiért felesketett kis szolgája három teljes napot megváratta.*
-Ó, igen?! Ez lenne a kifogás?!
*Harapja le rögtön Nori fejét szinte az első mondat után. A történetet még nem is hallotta, de már előre érzi, hogy egyetlen egy valamit akar neki megmagyarázni: nem az ő hibája, jött volna, csak valami megakadályozta ebben.*
-Talán nem a világra kéne fogni ezt az egészet! *Sziszegi hűvösen.* A világ soha semmit nem tett érted, és jó lenne, ha megtanulnád, hogy soha nem is fog. Bármit is tervezel, abba millió és egy hiba csúszhat, és fog is. Erre fel kell készülnöd, és ha tényleg tönkremegy minden, az csak és kizárólag a te hibád lesz.
*Nem káromkodik olyan csúnyán, mint a feketeség, ne borult el az agya, és megőrzi azt a drága méltóságát. Tekintetét nem veszi le a másikról, most kivételes nem azért, mert abban reménykedik, hogy pillantása nyomán lángra lobban szerencsétlen áldozata, beérné azzal is, ha a fájdalomtól visítva vergődne a földön. De mivel ez nem történik meg, végighallgatja a mesét, amiből kiderülhet, miért is késett.*
-Clion...
*Úgy mondja ki a férfi nevét, mintha szitokszó lenne. Csak egyszer kapja el azt a nyomorékot, kikaparja a szemét és megeteti vele.*
-Téged? Mégis milyen jogon idegesít az téged, hogy én vártam rád ebben a romhalmazban. Hozzá voltál láncolva? Nem hinném... Eskü köt hozzá? Nem ajánlom... *Hosszú, jeges ujjaival megragadja Nori állás, megemeli a fejét, hogy kénytelen legyen a szemébe nézni.* Elnézem neked a baklövésedet, mert mint úrnőd, vigyáznom kell rád. De ha még egyszer találkozol ezzel a Clionnal, öld meg! *Halálosan komolyan beszél.* Nem érdekel sem a múltatok, sem a jelenetek, de jövőtök nem lesz. Emiatt a féreg miatt nem fogok veled szenvedni. Ha nem ölöd meg, azzal parancsot szegsz, és én öllek meg téged. Remélem, érthető voltam!
*Elkapja kezét az arcáról, hátat fordít neki, és visszaül az asztalhoz olvasni. A mécsest közelebb teszi a könyvhöz, mivel közben besötétedett, és a deszkák közötti réseken beszivárgó fény már nem elég.*
302. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-09-24 11:50:22
Üzenet elküldve: 2017-09-24 11:50:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Óvatlanok//
*A semmiből érkező csattanós válasz érkezik a félvér arcára. A pofon nem túl erős így nem is rendíti meg különösebben. Kikké megrázza magát és máris visszaül képére az iménti vigyor. Csupán kékjei villanásából láthatnák, ha ismernék őt ennyire, hogy bizony elszállt a tréfás kedve és lassan kavargó düh kezdi átvenni a helyét. A hozzá beszélő fickó felé fordulva vészjósló nyugalommal válaszol.*
-Kezdem azt hinni, hogy komolyan meg akartok bántani. Előbb le "füstösöztök", most meg már Városi őr is vagyok? Ejnye fiúk! Nem leszünk így jóban. Mégis mi a fenéért lennék én Városőr? Minden hülye tudja, hogy azok levették a kezüket a Kikötőről. Ilyen körülmények között öngyilkosság volna itt lófrálni, hacsak nincs velem egy hadsereg.
*A semmiből érkező csattanós válasz érkezik a félvér arcára. A pofon nem túl erős így nem is rendíti meg különösebben. Kikké megrázza magát és máris visszaül képére az iménti vigyor. Csupán kékjei villanásából láthatnák, ha ismernék őt ennyire, hogy bizony elszállt a tréfás kedve és lassan kavargó düh kezdi átvenni a helyét. A hozzá beszélő fickó felé fordulva vészjósló nyugalommal válaszol.*
-Kezdem azt hinni, hogy komolyan meg akartok bántani. Előbb le "füstösöztök", most meg már Városi őr is vagyok? Ejnye fiúk! Nem leszünk így jóban. Mégis mi a fenéért lennék én Városőr? Minden hülye tudja, hogy azok levették a kezüket a Kikötőről. Ilyen körülmények között öngyilkosság volna itt lófrálni, hacsak nincs velem egy hadsereg.
301. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-09-24 02:14:05
Üzenet elküldve: 2017-09-24 02:14:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Idya//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Elég sokáig kell ácsorognia a hideg szélben, de legalább meghallja Idya hangját, hogy mindjárt kinyitja az ajtót. Arra nem kíváncsi, hogy mit csinálhatott ott benn ennyi ideig, ami miatt nem tudja rögtön beengedni. Nincs is ideje ezen gondolkozni, mert ahogy arra számított, a már nyitott ajtóban egy kifejezetten mérgesnek tűnő Idya fogadja.
Abban talán egyetértenek, hogy bármi is történt, azt nem itt kinn akarják megbeszélni, ezért az utasítás hallatán rögtön be is lép a raktárba. Megkönnyebbülten felsóhajt, mikor érzi, hogy itt benn már nem fog megfagyni, habár bele fog telni egy kis időbe, mire átmelegszenek a végtagjai. Táskáját és fegyvereit leteszi az egyik fal mellé, majd akkor fordul vissza a tündér felé, és akkor hangzik el a váratlan kérdés is.*
- Öh... *Ez most nagyon nem esik jól neki. Clion kidobta, és úgy hangzik, mintha Idya sem látná már szívesen többé. Pedig erről most csak részben tehet.
~Utállak Clion!~ Csikorgatja a fogait, mert még mindig meg van győződve róla, hogy ha nem fut össze a férfivel út közben, akkor időben ideért volna, ahogy ígérte. Fejét lehajtja, mert nem mer Idya szemeibe nézni, közben elszámol tízig, hogy nehogy olyasmi történjen, amit később valamelyikük megbánna.*
- Tudod, vannak olyan napok, amikor minden előrejelzés nélkül csak úgy elbaszódik minden. Amikor azt hiszed, hogy talán egyetlenegyszer valami a terveid szerint halad, aztán rájössz, hogy mégsem, és elveszíted a maradék bizalmadat is, amit ebbe a rohadt kurva világba vetettél.
*Eléggé harapós kedve miatt most nem tűri jól Idya nyers stílusát, és amúgy is csak most jön ki rajta az elmúlt napok feszültsége. Reszketve leül az egyik székre, és a fejét fogva kezd bele a történet tárgyilagos részébe.*
- Eláztam egy nyamvadt esőben, aztán találkoztam Clionnal, de remélem, hogy a hollója élve fogja felfalni azt az idiótát. Meg akarta tiltani, hogy a városba menjek, persze nem hallgattam rá. Elküldött a francba és még Sa'Tereth-et is sértegette. Azt akarta, hogy öljem meg, de nem tettem. Velem nem szórakozhat! *Szorítja ökölbe a kezeit.* Volt egy elf, aki valamiért üldözte Cliont, és mivel vele voltam, én is belekeveredtem. Kinyírtam.
*A mondandója végére már egész nyugodt hangszínben beszél, kitombolta magát. Persze a történetet csak lerövidítve adja elő. Azt kihagyja belőle, hogy igazából ő követte Cliont a folyópartra, azt meg főleg, hogy Nolie is velük volt. Még csak Nolie létezését sem akarja tudatni Idyával. Ennek következtében az oltár látogatás is kimarad a beszámolóból.*
- Szóval hidd el, engem idegesít a legjobban, hogy nem tudtam előbb jönni. *Fejezi be végül. Hogy őszinte legyen magához, jót tett neki, hogy kiadhatta magából ezeket, és talán semmi olyasmit sem mondott, amiért Idya haragudhatna.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Elég sokáig kell ácsorognia a hideg szélben, de legalább meghallja Idya hangját, hogy mindjárt kinyitja az ajtót. Arra nem kíváncsi, hogy mit csinálhatott ott benn ennyi ideig, ami miatt nem tudja rögtön beengedni. Nincs is ideje ezen gondolkozni, mert ahogy arra számított, a már nyitott ajtóban egy kifejezetten mérgesnek tűnő Idya fogadja.
Abban talán egyetértenek, hogy bármi is történt, azt nem itt kinn akarják megbeszélni, ezért az utasítás hallatán rögtön be is lép a raktárba. Megkönnyebbülten felsóhajt, mikor érzi, hogy itt benn már nem fog megfagyni, habár bele fog telni egy kis időbe, mire átmelegszenek a végtagjai. Táskáját és fegyvereit leteszi az egyik fal mellé, majd akkor fordul vissza a tündér felé, és akkor hangzik el a váratlan kérdés is.*
- Öh... *Ez most nagyon nem esik jól neki. Clion kidobta, és úgy hangzik, mintha Idya sem látná már szívesen többé. Pedig erről most csak részben tehet.
~Utállak Clion!~ Csikorgatja a fogait, mert még mindig meg van győződve róla, hogy ha nem fut össze a férfivel út közben, akkor időben ideért volna, ahogy ígérte. Fejét lehajtja, mert nem mer Idya szemeibe nézni, közben elszámol tízig, hogy nehogy olyasmi történjen, amit később valamelyikük megbánna.*
- Tudod, vannak olyan napok, amikor minden előrejelzés nélkül csak úgy elbaszódik minden. Amikor azt hiszed, hogy talán egyetlenegyszer valami a terveid szerint halad, aztán rájössz, hogy mégsem, és elveszíted a maradék bizalmadat is, amit ebbe a rohadt kurva világba vetettél.
*Eléggé harapós kedve miatt most nem tűri jól Idya nyers stílusát, és amúgy is csak most jön ki rajta az elmúlt napok feszültsége. Reszketve leül az egyik székre, és a fejét fogva kezd bele a történet tárgyilagos részébe.*
- Eláztam egy nyamvadt esőben, aztán találkoztam Clionnal, de remélem, hogy a hollója élve fogja felfalni azt az idiótát. Meg akarta tiltani, hogy a városba menjek, persze nem hallgattam rá. Elküldött a francba és még Sa'Tereth-et is sértegette. Azt akarta, hogy öljem meg, de nem tettem. Velem nem szórakozhat! *Szorítja ökölbe a kezeit.* Volt egy elf, aki valamiért üldözte Cliont, és mivel vele voltam, én is belekeveredtem. Kinyírtam.
*A mondandója végére már egész nyugodt hangszínben beszél, kitombolta magát. Persze a történetet csak lerövidítve adja elő. Azt kihagyja belőle, hogy igazából ő követte Cliont a folyópartra, azt meg főleg, hogy Nolie is velük volt. Még csak Nolie létezését sem akarja tudatni Idyával. Ennek következtében az oltár látogatás is kimarad a beszámolóból.*
- Szóval hidd el, engem idegesít a legjobban, hogy nem tudtam előbb jönni. *Fejezi be végül. Hogy őszinte legyen magához, jót tett neki, hogy kiadhatta magából ezeket, és talán semmi olyasmit sem mondott, amiért Idya haragudhatna.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1805-1824