//Óvatlanok//
//Ziana//
*A férfi olyan arccal mered Zianára, mint aki alig bírja megállni, hogy elkezdjen nagyon csúnyán szitkozódni, de mégis visszafogja magát, hogy ne lássák rajta, mennyire ideges. Ezen hiába erőlködik, ordít róla, hogy ordítana, de szegény tovább kapaszkodik a látszat látszatába.*
-Te akartad. Majd meglátod, mire mész a főnökkel.
*Megindul az ajtó felé, két társa pedig továbbra is szúrós szemmel fixírozza a vöröst. Így nem is veszik észre, hogy milyen hirtelen torpan meg a nyitott ajtóban morgós hangulatú bajtársuk. Kiomló beleinek nedves csattanására azért már fölkapják a fejüket, de mire egyáltalán fölfoghatnák, hogy most éppen nagyon nagy baj van, már ki is kerülnek belőle, csak sajnos rossz irányba. Egy két rángásra, kisebb hördülésre még futja erejükből, de mire a fekete köpenyes alakok átlépnek fölöttük, már gyakorlatilag halottak. A köpenyesek meg, se szó, se beszéd, már nyiszálják is Ziana kötelékeit, ragadják meg a nő karját és ellentmondást nem tűrően rángatják magukkal kifelé. Már a szottyosra szabdalt hasú vallató is csak egy szaftos emlék a szomszéd szobából, mikor az első szavak elhangzanak az egyik fekete csuklya alól.*
-Egy hangot se, csak gyere! Barátok vagyunk.
*Ha Zianát érdekli az ilyesmi, megállapíthatja, hogy újabb elrabolói ketten vannak, fekete köpenyük alatt masszív vérteket viselnek, kezük tőrt markol, oldalukon kard és olyan magabiztossággal mozognak, mint akik bármelyik pillanatban képesek ölni. Mondjuk ez az eddigiek alapján nem is lehet kétséges.*
//Ald//
*Nagyon úgy néz ki, hogy Ald testén hamarosan több nyílás lesz, mint amennyi egészséges, és olyasmi is kifolyik majd, aminek pedig bent lenne a helye. Azért a csökkenő méretű arcra válaszul az acél közelítésének sebessége is csökken és a penge nyelét szorongató kéz gazdája elmosolyodik.*
-Na lám, mégsem vagy teljesen hülye. Meg a tökeid sem olyan kemények, mint gondoltam. Ne bánd, én imádok kemény tököket törni.
*Ez valami belsős poén lehet, mert fenyegetésnek elég röhejes. Mindenesetre Ald nyert legalább még egy-két percet, hogy kimagyarázza magát, legalábbis a következő szavak erre utalnak.*
-Akkor most mesélj nekem, ki is pontosan ez a Zia, mit akar, kivel akart találkozni és hol! Ha teljesen őszinte leszel és mindenre szépen válaszolsz, még az is lehet, hogy hörgh...
*Nem valószínű, hogy ki fog derülni, mi lesz, ha Ald teljesen őszinte lesz és mindenre szépen válaszol, mert vallatója a torkához kap, aminek elején egy teljesen oda nem illő, véres kis fémhegy jelent meg nagyon hirtelen, némi vér fröccsenést produkálva. Egyik társa hasonló tüneteket produkál, fél kézzel a torkához kap, másik kézzel a megtántorodás kezelésére keres és talál támaszt egy mellé lépő, fekete csuklyás alak személyében. Ezzel azért annyira nem jár jól, mert az alak már nyomja is a tőrét szívtájékra, a pontos szúrás pedig a bordák között nem véti el a célt, megy át mindenen, bőrön, húson, szívburkon, ahogy azt kell. Társa sem tétlenkedik, de mivel neki egy még sértetlen ellenfél jut, nem rest tőrét nemes egyszerűséggel az arcába vágni. A nem erre tervezett eszköz nyéllel érkezik meg a célpont arcába, de az így nyert fél másodperc elég a kard kirántásához és az első ijedtség hatása alatt csak hátralépni képes szerencsétlen felnyársalásához, szintén egy jól sikerült, szívtájéki szúrással. Az elkövető nem sokat gyönyörködik művében, már rántja is ki a kardot és a lendületet nem megtörve indítja a vágást az Ald előtt álló tarkójára. Nincs földre koppanó, majd arrébb guruló fej, de a nyak elég mélyen sérül ahhoz, hogy a vallatóból torkonlőtté vált férfi gyorsan összecsukló halottá váljon. Közben csak úgy lobognak a fekete köpenyek, pedig csak ketten tüsténkednek alattuk és Ald'as máris szabad és rángatódik ki a szobából, keresztül egy árnyas nagyobb házon, valami hátsó kijárat felé, miközben az összes beszéd, amit hall, ennyi csupán:*
-Gyere és kuss! Segíteni jöttünk.
//Caerva//
*Nem úgy tűnik, hogy a lány mondandója meghatotta a férfiakat. Sőt, úgy tűnik, itt már a sikítás sem fog segíteni, a férfiak egyre hevesebb mozdulatokkal kezdik simogatni, markolászni a lányt. Kezük mohón keresi az utat Caerva ruhái alá és olybá tűnik, ha nem érnek célt, hát leszaggatják a lányról, ami gátolja a további tapogatózást. Közben az egyik pasas odáig jut a hevülésben, hogy nem szégyelli ajkait a lány nyakára tapasztani. Forró lehelet surran végig nyakának íve felett, borosta súrolja végig a nyakát, meleg nyál csurran le a bőrén. Aztán valami még melegebbet érez, ezúttal az arcán. Ez is valami nedvesség, de sokkal sűrűbb. Szagra kissé fémesnek tűnik. Erőszakolói a jelek szerint a lány alteste felé fordítják figyelmüket, egyik a lány mellé térdel és a csípőjén babrál valamit, a másik fejét a feszes combok közé fúrja. Itt azonban megpihennek, mintha elfáradtak volna a vágyban. Fura módon a szobában most is két férfi áll. Mielőtt azonban Caerva végig gondolhatná, hogy sehogy sem jön ki a matek, azok ketten jól irányzott rúgásokkal penderítik arrébb a két, gyanúsan nyugodttá vált alakot és serényen a lány kötelékeinek nyiszálásába fognak. Pillanatok alatt szabad keze, lába, de Ő maga mégsem szabad, mert már karon is ragadják és húzzák kifelé. Mentében majdnem átesik egy testen, aki a jelek szerint pórul járt vallatója. A két köpenyes férfi nem túl beszédes, éppen csak egy-két szót sziszegnek neki.*
-Gyere, ha élni akarsz! Segítünk, de nyughass és engedelmeskedj!