Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Dokkok és kikötő (új) Csatornarendszer (új) Vérkert (új) | Lakónegyed | Rumos Rókalyuk (új) Sellőház (új) Vámház (új) Hét Varjú Taverna (új) |  |
40. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-01-03 19:33:41
Üzenet elküldve: 2017-01-03 19:33:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Jajszó//
*A félvér nem kedveli ezeket a helyzeteket és ha lehet el is kerüli azokat, viszont ha már ott van a sűrűjében akkor döntéseket kell hoznia. Mivel az elf észre veszi így nem marad sok választása. Idegesen körbetekint és próbál hallgatózni, hogy vajon ki az aki még észre vehette ezt a helyzetet, vagy esetleg figyelheti az eseményeket mint ő. Nem akar sokat vacakolni az egésszel, hiszen minden pillanat súlyos következményeket vonhat maga után, így egy pár pillanatnyi tanakodás után döntésre jut. Nem akarja elhalasztani a kínálkozó lehetőséget, hiszen az elfnél akár lehetnek számára értékes felszerelések, vagy arany, vagy bármi egyéb. Szíve szerint végignézné ahogy kivérzik és utána menne oda, de hiába a nagy vérveszteség ez az állapot még sokáig eltarthat a szerencsétlennek tűnő elfnél. Alludrin szeret óvatos lenni és ez az óvatosság egy nagy adag paranoiával is megjutalmazta őt a kikötői évek során, így azt sem tartja kizártnak, hogy az elf nem is sérült és csak valami csapda akar lenni az arra tévedő egyén számára. Mindenesetre mégis úgy dönt, hogy oda megy hozzá.
Egy tervet eszel ki, amely talán beválhat. A félvér nem túl izmos teremtés, de talán annyit még kibírna, hogy a sérült elfet elcipeli a kanálishoz, ahol nem épp olyan régen tartózkodott, majd oda behajítva csöndben végez a flótással. Így elképzelése szerint csöndben és a figyelő szemek elől elrejtve foszthatná ki a nyomorultat, vagy ejthetné fogságba, hogy utána kedvére eldönthesse mi az amit tegyen vele. Ezt a tervet hagyja jóvá, és óvatos léptekkel, de inkább gyors tempóban indul meg az áldozat irányába. Miközben felé halad megpróbálja felmérni terve realitását, hiszen minden pillanatban változhat a dolog. Figyeli, a másik reakcióját, milyen fegyvere lehet, nem e csak megjátssza a dolgot. Amikor közelebb ér halkan megszólítja, vagyis inkább rászól.*
- Pszt! Halkan barátom! Még meghallják. *Tekint gyorsan körbe, majd vissza a másikra, természetesen tartva egy jó fél lépés távolságot.*
- Gyere velem! Segítek neked. *Mondja kedvesen a hamis szavakat.*
- Tudsz mozogni? Csak egy keveset.
*A félvér nem kedveli ezeket a helyzeteket és ha lehet el is kerüli azokat, viszont ha már ott van a sűrűjében akkor döntéseket kell hoznia. Mivel az elf észre veszi így nem marad sok választása. Idegesen körbetekint és próbál hallgatózni, hogy vajon ki az aki még észre vehette ezt a helyzetet, vagy esetleg figyelheti az eseményeket mint ő. Nem akar sokat vacakolni az egésszel, hiszen minden pillanat súlyos következményeket vonhat maga után, így egy pár pillanatnyi tanakodás után döntésre jut. Nem akarja elhalasztani a kínálkozó lehetőséget, hiszen az elfnél akár lehetnek számára értékes felszerelések, vagy arany, vagy bármi egyéb. Szíve szerint végignézné ahogy kivérzik és utána menne oda, de hiába a nagy vérveszteség ez az állapot még sokáig eltarthat a szerencsétlennek tűnő elfnél. Alludrin szeret óvatos lenni és ez az óvatosság egy nagy adag paranoiával is megjutalmazta őt a kikötői évek során, így azt sem tartja kizártnak, hogy az elf nem is sérült és csak valami csapda akar lenni az arra tévedő egyén számára. Mindenesetre mégis úgy dönt, hogy oda megy hozzá.
Egy tervet eszel ki, amely talán beválhat. A félvér nem túl izmos teremtés, de talán annyit még kibírna, hogy a sérült elfet elcipeli a kanálishoz, ahol nem épp olyan régen tartózkodott, majd oda behajítva csöndben végez a flótással. Így elképzelése szerint csöndben és a figyelő szemek elől elrejtve foszthatná ki a nyomorultat, vagy ejthetné fogságba, hogy utána kedvére eldönthesse mi az amit tegyen vele. Ezt a tervet hagyja jóvá, és óvatos léptekkel, de inkább gyors tempóban indul meg az áldozat irányába. Miközben felé halad megpróbálja felmérni terve realitását, hiszen minden pillanatban változhat a dolog. Figyeli, a másik reakcióját, milyen fegyvere lehet, nem e csak megjátssza a dolgot. Amikor közelebb ér halkan megszólítja, vagyis inkább rászól.*
- Pszt! Halkan barátom! Még meghallják. *Tekint gyorsan körbe, majd vissza a másikra, természetesen tartva egy jó fél lépés távolságot.*
- Gyere velem! Segítek neked. *Mondja kedvesen a hamis szavakat.*
- Tudsz mozogni? Csak egy keveset.
39. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-01-03 19:03:30
Üzenet elküldve: 2017-01-03 19:03:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Jajszó//
*Ahogy ezen a környéken általában, a legérdekesebb dolgokat a legnagyobb sötétben kell keresni. Így jellemző módon Alludrin is egy fal árnyékos oldalán bukkan rá a hang forrására. Egy elf az, termetéről ez rögtön látszik. Arra pedig, hogy nincs jó állapotban, az alatta terjedő sötét folt, a hörgő légzés és a hasára szorított keze a bizonyíték. A férfi hátát a falnak vetve ücsörög, egész tartása reménytelenséget sugall. Nehezen emeli tekintetét Alludrinra.*
-Kérlek... kérlek, segíts! Adj vizet, kérlek!
*Nem kell gyógyító bölcsnek lenni ahhoz, hogy látni lehessen, a férfinek már nem sok van hátra. Ha meg is érné a reggelt, a környék közbiztonsága nem nagyon teszi lehetővé a kiszolgáltatottan ücsörgést éjszaka.*
*Ahogy ezen a környéken általában, a legérdekesebb dolgokat a legnagyobb sötétben kell keresni. Így jellemző módon Alludrin is egy fal árnyékos oldalán bukkan rá a hang forrására. Egy elf az, termetéről ez rögtön látszik. Arra pedig, hogy nincs jó állapotban, az alatta terjedő sötét folt, a hörgő légzés és a hasára szorított keze a bizonyíték. A férfi hátát a falnak vetve ücsörög, egész tartása reménytelenséget sugall. Nehezen emeli tekintetét Alludrinra.*
-Kérlek... kérlek, segíts! Adj vizet, kérlek!
*Nem kell gyógyító bölcsnek lenni ahhoz, hogy látni lehessen, a férfinek már nem sok van hátra. Ha meg is érné a reggelt, a környék közbiztonsága nem nagyon teszi lehetővé a kiszolgáltatottan ücsörgést éjszaka.*
38. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-01-02 22:16:58
Üzenet elküldve: 2017-01-02 22:16:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
*A menekülés hevében az ereiben pumpáló adrenalintól észre sem vette, hogy a szegénynegyed utcái meglehetősen megviselték a taplait, viszont amikor leenged, kellően távol érzi magát a veszélytől megáll, és lassan kezdi felfogni a környezetét, majd a talpa alá és köré lassan csordogáló langyos nedvet. Le pillant a hideg kövekre, amiket vörösre fest a talpából folydogáló vér. Felszisszen a lány, ahogy először belehasít a fájdalom, felemeli azt a lábát, amelyiken súlyosabbnak érzi hirtelen a sérüléseket, de ezzel a másik lábát teheli, egyúttal intenzívebb fájdalomra kárhoztatja, úgyhogy arra a megállaptásra jut, hogy egyelőre jobb lesz ha két lábbal a földön marad. Tovább sántikál egy eldugottabb helyre, ahol végigböngészi a talpát, hogy az eltávolítható testeket kibányássza onnan. Eltart egy darabig a művelet, de a továbbiakban is tartja a száját, nem akarja, hogy így bukjon le valaki előtt - ebben a helyzetben egészen bizonyos, hogy mi lenne a sorsa. Amennyiben nyugodtan tud végezni a folyamattal, úgy a táskájában kutat némi kötszernek használható rongy után, legrosszabb esetben pedig tőrével hasít egy darabot a ruhaujjából, hogy aztán azt a lábára tekerje, és a versikét felidézve meginduljon a rejtekhely felé.*
~Egy kocsma, meg trombita, vízbe fúlt dal, vagy, hogy a fenébe szólt?~
*Újra a táskájába veti magát, s előkeríti a papírost, amit Reydistől kapott, hogy annak alapján elindulhasson a barlang felé.*
~Egy kocsma, meg trombita, vízbe fúlt dal, vagy, hogy a fenébe szólt?~
*Újra a táskájába veti magát, s előkeríti a papírost, amit Reydistől kapott, hogy annak alapján elindulhasson a barlang felé.*
37. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-01-02 21:46:19
Üzenet elküldve: 2017-01-02 21:46:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Fénytelen éjszaka//
//Sikeres menekülés//
*A lány fürgesége, jó erőnléte, gyors gondolkozása meghozza a jutalmat, üldözője nem tudja tartani vele a lépést, lemarad mögötte. Persze Velnora bolond lenne megállni, még sokáig szalad, mire biztos lehet benne, hogy elmaradt mögötte a nagydarab gyilkos. Mikor lihegve megtorpan, melegséget érez a lábán. Lepillantva, esetleg oda nyúlva érezheti, hogy mindkét lába bokáig véres. Bizony, a mezítláb szaladgálás az utcaköveken kockázatos dolog, talpát több élesebb kő, esetleg üvegszilánk szabdalta össze. A sebek nem mélyek és egyelőre nem is fájdalmasak, de nem kérdés, hogy tisztításra, kötözésre szorulnak, valamint hamarosan nagyon kellemetlen élményt jelentenek majd. Egy pár cipőt is szereznie kell valahonnan. De ami a legfontosabb, hogy megmenekült és nála a gyűrű.*
//Sikeres menekülés//
*A lány fürgesége, jó erőnléte, gyors gondolkozása meghozza a jutalmat, üldözője nem tudja tartani vele a lépést, lemarad mögötte. Persze Velnora bolond lenne megállni, még sokáig szalad, mire biztos lehet benne, hogy elmaradt mögötte a nagydarab gyilkos. Mikor lihegve megtorpan, melegséget érez a lábán. Lepillantva, esetleg oda nyúlva érezheti, hogy mindkét lába bokáig véres. Bizony, a mezítláb szaladgálás az utcaköveken kockázatos dolog, talpát több élesebb kő, esetleg üvegszilánk szabdalta össze. A sebek nem mélyek és egyelőre nem is fájdalmasak, de nem kérdés, hogy tisztításra, kötözésre szorulnak, valamint hamarosan nagyon kellemetlen élményt jelentenek majd. Egy pár cipőt is szereznie kell valahonnan. De ami a legfontosabb, hogy megmenekült és nála a gyűrű.*
36. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2017-01-01 20:04:04
Üzenet elküldve: 2017-01-01 20:04:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Jajszó//
*Alig porolja le magát a csatorna kaland után, máris legrosszabb álma válik valóra. Valaki észrevette. Vagy legalábbis lehetséges, hiszen amikor meghallja a szavakat akkor rádöbben, hogy ez csak egy általános felszólítás lehet. Ennek ellenére a vér is megfagy az ereiben. Már épp elszelelne, hiszen egy ilyen hang ezen a környéken mindig veszélyt jelent. Lehet egy rajtaütés, rablás, vagy épp neki állított csapda. Mindenesetre most mégis másként dönt. Nem a hang, hanem az esetleges haszon az, amely meggyőzi a maradásról.
Elindul a hang irányába. De esze ágába sincs segíteni. Pusztán meg akarja tekinteni mit nyerhet a dologgal. Óvatosan halad és figyel, nehogy csapdába essen. Próbál úgy közel jutni a hang tulajához, hogy az ha eddig nem vette észre akkor most se vegye. Tekintete az utcát fürkészi óvatos léptei mellett. Jó pár évet lehúzott itt a kikötőben így számításba veszi a lehetséges menekülő utakat is.*
*Alig porolja le magát a csatorna kaland után, máris legrosszabb álma válik valóra. Valaki észrevette. Vagy legalábbis lehetséges, hiszen amikor meghallja a szavakat akkor rádöbben, hogy ez csak egy általános felszólítás lehet. Ennek ellenére a vér is megfagy az ereiben. Már épp elszelelne, hiszen egy ilyen hang ezen a környéken mindig veszélyt jelent. Lehet egy rajtaütés, rablás, vagy épp neki állított csapda. Mindenesetre most mégis másként dönt. Nem a hang, hanem az esetleges haszon az, amely meggyőzi a maradásról.
Elindul a hang irányába. De esze ágába sincs segíteni. Pusztán meg akarja tekinteni mit nyerhet a dologgal. Óvatosan halad és figyel, nehogy csapdába essen. Próbál úgy közel jutni a hang tulajához, hogy az ha eddig nem vette észre akkor most se vegye. Tekintete az utcát fürkészi óvatos léptei mellett. Jó pár évet lehúzott itt a kikötőben így számításba veszi a lehetséges menekülő utakat is.*
35. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2016-12-30 22:15:43
Üzenet elküldve: 2016-12-30 22:15:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Átlagos nap a kikötőben. Amióta a harcok lezárultak és ezzel új időszak költözött a világra, valahogy az emberek más szemmel tekintenek a mindennapokra itt délen és északon is. A félvér sincs ezzel másként. Évek óta nem igazán mozdult el a környékről, de amióta a vidék a harcok lezárultával komorabb és vészjóslóbb lett, az élet is kicsit megsavanyodott. Alludrin aki mindig is érzékeny volt ezekre a hangulati jellemzőkre most is hamar észleli ezeket a jeleket.
A lakónegyedben kialakított szerény életéből pont ezért ideje kissé kivonulnia és máshol keresni boldogulást. A sok vészjósló jel, épp elég indokod ad egy jószándékú vándornak, hogy szedje a sátorfáját és tovább álljon. Amikor meghozza a végső döntést, összepakolja kis felszerelését és üvegcséit, majd némi élelmet is pakol magának, hogy az esetleg hosszú úton ne kelljen éheznie és amikor elkészül mindezzel udvariasan búcsúzik a nem épp barátságos környéktől, majd elindul északnak. Vagyis indulna, hiszen akad még némi elintézni valója. Ez a kellemetlen kitérő egy régi ügy eredménye, ahol is néhány gazember szorongatta meg és ennek eredményeként arra kényszerült, hogy javai egy részét elássa a kikötő alatti csatornába. Mivel a félvér nem épp dúskál a javakban, így nem nélkülözheti a felbecsülhetetlen muníciót, főleg ha az némi kemikáliát tartalmaz a számára. Nem a legjobb szájízzel, de elindul a csatorna irányába.*
A lakónegyedben kialakított szerény életéből pont ezért ideje kissé kivonulnia és máshol keresni boldogulást. A sok vészjósló jel, épp elég indokod ad egy jószándékú vándornak, hogy szedje a sátorfáját és tovább álljon. Amikor meghozza a végső döntést, összepakolja kis felszerelését és üvegcséit, majd némi élelmet is pakol magának, hogy az esetleg hosszú úton ne kelljen éheznie és amikor elkészül mindezzel udvariasan búcsúzik a nem épp barátságos környéktől, majd elindul északnak. Vagyis indulna, hiszen akad még némi elintézni valója. Ez a kellemetlen kitérő egy régi ügy eredménye, ahol is néhány gazember szorongatta meg és ennek eredményeként arra kényszerült, hogy javai egy részét elássa a kikötő alatti csatornába. Mivel a félvér nem épp dúskál a javakban, így nem nélkülözheti a felbecsülhetetlen muníciót, főleg ha az némi kemikáliát tartalmaz a számára. Nem a legjobb szájízzel, de elindul a csatorna irányába.*
34. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2016-12-29 23:21:11
Üzenet elküldve: 2016-12-29 23:21:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Fénytelen éjszaka//
*Beletelik ugyan egy kis időbe, s tán a kutakodás sorrendjét is rosszul választja meg, de idővel rátalál valami oda igazán nem illő dologra. Egy szép, míves gyűrűt emel ki, sejthetően arany, a drágakő legalábbis azt sejteti, hogy nem acélba van ültetve, meg a beszűrődő fénynél is körülbelül azt a szín veszi ki a lány. Nincs igazán ideje, legfeljebb pillanatok, mígnem észre veszi, hogy immáron nincs egyedül. A gyilkos fickó visszatért, és feltehetőleg nem negyvenesezni kíván a keselyűvel. Velnora reflexből elkapja a tekintetét, ez amolyan beívódás. Ha lebukik, legalább arcról ne, vagy nehezebben ismerjék fel később. Egy szempillantás nem sok, annyi sem kell, hogy a lány máris talpon legyen és a túlélését tekintve előnyösebbik irányba kezdjen el lélekszakadva rohanni. A sikátorból kiérvén az utca túloldalára, onnan pedig további keskeny és sötét utcákon keresztül tervez menekülni. Nem telik sok időbe, mígnem ráeszmél, hogy véres lábnyomot hagy maga mögött, így a hátra pillant, és ha van épp arra ideje, hogy levesse magáról a menekülés irányát igen könnyen eláruló kiegészítőtől megszabadulva fusson tovább, lehetőleg néhány váratlan kanyaron át, hogy még azelőtt lerázza, hogy a kövön csupasz talpa valami sérülés következtében magától is nyomot hagy.*
*Beletelik ugyan egy kis időbe, s tán a kutakodás sorrendjét is rosszul választja meg, de idővel rátalál valami oda igazán nem illő dologra. Egy szép, míves gyűrűt emel ki, sejthetően arany, a drágakő legalábbis azt sejteti, hogy nem acélba van ültetve, meg a beszűrődő fénynél is körülbelül azt a szín veszi ki a lány. Nincs igazán ideje, legfeljebb pillanatok, mígnem észre veszi, hogy immáron nincs egyedül. A gyilkos fickó visszatért, és feltehetőleg nem negyvenesezni kíván a keselyűvel. Velnora reflexből elkapja a tekintetét, ez amolyan beívódás. Ha lebukik, legalább arcról ne, vagy nehezebben ismerjék fel később. Egy szempillantás nem sok, annyi sem kell, hogy a lány máris talpon legyen és a túlélését tekintve előnyösebbik irányba kezdjen el lélekszakadva rohanni. A sikátorból kiérvén az utca túloldalára, onnan pedig további keskeny és sötét utcákon keresztül tervez menekülni. Nem telik sok időbe, mígnem ráeszmél, hogy véres lábnyomot hagy maga mögött, így a hátra pillant, és ha van épp arra ideje, hogy levesse magáról a menekülés irányát igen könnyen eláruló kiegészítőtől megszabadulva fusson tovább, lehetőleg néhány váratlan kanyaron át, hogy még azelőtt lerázza, hogy a kövön csupasz talpa valami sérülés következtében magától is nyomot hagy.*
33. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2016-12-29 16:54:18
Üzenet elküldve: 2016-12-29 16:54:18
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Fénytelen éjszaka//
//Átlagos keresés//
*Az alapos vizsgálat igen időigényes, de a hosszú matatás, bogarászás meghozza gyümölcsét. A szétvert ládakupaccal szomszédos, még ép ládakupac alján tapogató ujjai fémet éreznek két kő közti résben. Ahogy kihúzza a talált tárgyat, a gyér fény aranyon csillan. Ez bizony egy pecsét gyűrű, valamilyen sötét kővel. A kövön belük arannyal futtatott véset csillan, hogy mit ábrázol, azt ilyen fényviszonyok mellett lehetetlen kibogarászni. Egészében véve a lány elégedett lehet a zsákmánnyal, annyi biztosan látszik, hogy a gyűrű igen értékes darab.
Velnora a jól végzett munka örömével eltelve elgondolkodhat, hogy mit tegyen. Megpróbálhatja a szemét erőltetve mégis csak kibogarászni, hogy pontosan mit ábrázol a kő. Le is ülhet a fal tövébe a halottat nézve elmélkedni azon, milyen súlyos következményekkel járhat az, ha valaki rosszul emlékszik, melyik láda halom alá dugta el a minden bizonnyal lopott holmit. Kényelmes esti sétával is ünnepelheti nem várt szerencséjét. Akár egy orgazda irányába, ha ismer ilyet, hogy azon nyomban túladjon a szajrén.
Vagy eszeveszett sprintbe kezdhet, hogy lerázza a sarkon beforduló behemót gyilkost, aki visszajött és éppen látta, ahogy a lány előhúzza a ládák alól a gyűrűt.*
//Átlagos keresés//
*Az alapos vizsgálat igen időigényes, de a hosszú matatás, bogarászás meghozza gyümölcsét. A szétvert ládakupaccal szomszédos, még ép ládakupac alján tapogató ujjai fémet éreznek két kő közti résben. Ahogy kihúzza a talált tárgyat, a gyér fény aranyon csillan. Ez bizony egy pecsét gyűrű, valamilyen sötét kővel. A kövön belük arannyal futtatott véset csillan, hogy mit ábrázol, azt ilyen fényviszonyok mellett lehetetlen kibogarászni. Egészében véve a lány elégedett lehet a zsákmánnyal, annyi biztosan látszik, hogy a gyűrű igen értékes darab.
Velnora a jól végzett munka örömével eltelve elgondolkodhat, hogy mit tegyen. Megpróbálhatja a szemét erőltetve mégis csak kibogarászni, hogy pontosan mit ábrázol a kő. Le is ülhet a fal tövébe a halottat nézve elmélkedni azon, milyen súlyos következményekkel járhat az, ha valaki rosszul emlékszik, melyik láda halom alá dugta el a minden bizonnyal lopott holmit. Kényelmes esti sétával is ünnepelheti nem várt szerencséjét. Akár egy orgazda irányába, ha ismer ilyet, hogy azon nyomban túladjon a szajrén.
Vagy eszeveszett sprintbe kezdhet, hogy lerázza a sarkon beforduló behemót gyilkost, aki visszajött és éppen látta, ahogy a lány előhúzza a ládák alól a gyűrűt.*
32. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2016-12-28 15:31:40
Üzenet elküldve: 2016-12-28 15:31:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Fénytelen éjszaka//
~Semmi. Sehol semmi.~
*Sóhajt fel magában a mérsékelten véres nő.*
~Sebaj.~
*Néz végig magán a dolga végeztével.*
~Innen majd egyenesen az új barátaim búvóhelyére megyek, bizonyára ki tudnak segíteni némi váltóruhával.~
*Eztán tekintete tovasiklik a szerencsétlenül járt fickóról, s a ládakupaccal kezd el foglalatoskodni, mivel amit már szétvert a fickó, azzal bizonyára nem kell már foglalkozni, egyszer ő, s utóbb Velnora kutakodó szemei sem hoztak semmi eredményt, így elkönyveli azt a részt is átvizsgáltnak.*
~Na akkor lássuk a többi rekeszt. Vajon azért verte szét ezeket az a tuskó, mert valahol a deszkák között van, amit keres? De legjobb esetben is maximum akkora, hogy befér.~
*Mérlegel röviden, amíg odalép a szépen rendezett kupachoz, s előbb csendben, a ládákat kímélve kezdi el átvizsgálni őket, hátha talál valami említésre méltót. Ha egyszer végigment az egészen, csak aztán kezdi el majd széttörni őket, amíg nem muszáj, ne keltsen felesleges feltűnést. A ládák környékét is pásztázza szabad pillanataiban, hátha a mögöttük lévő fal kövei közt, a járdakövek alatt megbújhat-e valami.*
~Semmi. Sehol semmi.~
*Sóhajt fel magában a mérsékelten véres nő.*
~Sebaj.~
*Néz végig magán a dolga végeztével.*
~Innen majd egyenesen az új barátaim búvóhelyére megyek, bizonyára ki tudnak segíteni némi váltóruhával.~
*Eztán tekintete tovasiklik a szerencsétlenül járt fickóról, s a ládakupaccal kezd el foglalatoskodni, mivel amit már szétvert a fickó, azzal bizonyára nem kell már foglalkozni, egyszer ő, s utóbb Velnora kutakodó szemei sem hoztak semmi eredményt, így elkönyveli azt a részt is átvizsgáltnak.*
~Na akkor lássuk a többi rekeszt. Vajon azért verte szét ezeket az a tuskó, mert valahol a deszkák között van, amit keres? De legjobb esetben is maximum akkora, hogy befér.~
*Mérlegel röviden, amíg odalép a szépen rendezett kupachoz, s előbb csendben, a ládákat kímélve kezdi el átvizsgálni őket, hátha talál valami említésre méltót. Ha egyszer végigment az egészen, csak aztán kezdi el majd széttörni őket, amíg nem muszáj, ne keltsen felesleges feltűnést. A ládák környékét is pásztázza szabad pillanataiban, hátha a mögöttük lévő fal kövei közt, a járdakövek alatt megbújhat-e valami.*
31. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2016-12-23 23:25:37
Üzenet elküldve: 2016-12-23 23:25:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Fénytelen éjszaka//
*A halott zsebeinek átkutatása nem hoz eredményt, a böszme gyilkos alapos volt. A kutakodás egyetlen hozománya, hogy a lány minden ügyessége ellenére összevérezi a cipőjét, ha a ruháját sikerül is megóvnia. A ruhákat végigtapogatva annyit megállapíthat, hogy egy toprongyos, nyomorult, éhező férfival hozta össze a rossz sors. Nehéz elképzelni, hogy egy ilyen szerencsétlennek lehetett bármilyen olyan értéke, amiért megölték. Ugyanígy valószínűtlen, hogy a kínzás hatása alatt képes lett volna hazudni.
Akármi is veszett itt el, egy embert megöltek érte és a gyilkos dolga végezetlen távozott. A lassan terjedő vértócsa eléri a szétvert ládahalom romjait, megtölti a kövek közti réseket, megfesti a száraz deszkákat.*
*A halott zsebeinek átkutatása nem hoz eredményt, a böszme gyilkos alapos volt. A kutakodás egyetlen hozománya, hogy a lány minden ügyessége ellenére összevérezi a cipőjét, ha a ruháját sikerül is megóvnia. A ruhákat végigtapogatva annyit megállapíthat, hogy egy toprongyos, nyomorult, éhező férfival hozta össze a rossz sors. Nehéz elképzelni, hogy egy ilyen szerencsétlennek lehetett bármilyen olyan értéke, amiért megölték. Ugyanígy valószínűtlen, hogy a kínzás hatása alatt képes lett volna hazudni.
Akármi is veszett itt el, egy embert megöltek érte és a gyilkos dolga végezetlen távozott. A lassan terjedő vértócsa eléri a szétvert ládahalom romjait, megtölti a kövek közti réseket, megfesti a száraz deszkákat.*
30. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2016-12-21 23:59:57
Üzenet elküldve: 2016-12-21 23:59:57
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arhius, Rakrenor//
- Nem, én nem megyek! Hagyjanak! - * vergődik a kezek között, csak nem akar beletörődni sorsába, s a hatalmas erőveszítés közepette könnyei is elerednek. *
- Kérem...! - * hajlik át hüppögéssel társított rimánkodásba, ahogy egyre szorul körülötte az a láthatatlan hurok.
Elég egyetlen ütés a fejére ahhoz, hogy beléfojtsák a szót. A koponyáján koppanó fokos nyomán csillagokat kezd látni a leány, s egyre jobban szédül, táncol alatta a homok és felette az ég, táncol a sötétség is és táncol a fény. Megkettőződnek az őt tartó kezek és mikor az óriás lép, rögtön két lábbal van előrébb az eddigi egy helyett.
A gyermek már nem a szabadulásáért küzd, hanem azért, hogy eszméleténél legyen, nagyokat próbál pislogni, de minden hiába, egyre csak terjed a sötétség, mígnem lassan, hatalmas fogai közé be nem rántja és az aprócska test el nem ernyed. *
A hozzászólás írója (Keta Na Canis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.22 00:26:03
- Nem, én nem megyek! Hagyjanak! - * vergődik a kezek között, csak nem akar beletörődni sorsába, s a hatalmas erőveszítés közepette könnyei is elerednek. *
- Kérem...! - * hajlik át hüppögéssel társított rimánkodásba, ahogy egyre szorul körülötte az a láthatatlan hurok.
Elég egyetlen ütés a fejére ahhoz, hogy beléfojtsák a szót. A koponyáján koppanó fokos nyomán csillagokat kezd látni a leány, s egyre jobban szédül, táncol alatta a homok és felette az ég, táncol a sötétség is és táncol a fény. Megkettőződnek az őt tartó kezek és mikor az óriás lép, rögtön két lábbal van előrébb az eddigi egy helyett.
A gyermek már nem a szabadulásáért küzd, hanem azért, hogy eszméleténél legyen, nagyokat próbál pislogni, de minden hiába, egyre csak terjed a sötétség, mígnem lassan, hatalmas fogai közé be nem rántja és az aprócska test el nem ernyed. *
A hozzászólás írója (Keta Na Canis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.22 00:26:03
29. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2016-12-21 10:27:56
Üzenet elküldve: 2016-12-21 10:27:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Fénytelen éjszaka//
*A kutakodás percekig nem jár sikerrel, Velnora akkor fújja le a műveletet, mikor a lassan terjedő vörös tócsa már a cipője orrát nyaldossa. Tesz egy lépést hátra, majd újra rápillant akaratlanul a pórul jártra. Továbbra sem nyújt szebb látványt, épp annyit segít a lány lelki állapotán, hogy még el is képzeli, hogy az ő torka is olyan élhetetlen állapotban éktelenkedik az állának vonala alatt. Végigszalad a hideg a hátán, de végül újra elemeli a tekintetét, hogy tovább folytassa a kutakodást, már ha látja értelmét.*
*Felmerül a fosztogató fejében a gondolat, hogy vajon mi volt a nagydarab fickó kérdése, amire olyan hevesen helyeselt a vékonyabbik? Ha az pontosan tudta, hogy hol van, akkor az életét óvva sejthető, hogy előbb-utóbb kibökte volna. Tehát nem nála lesz, csak valahol itt a környéken. Már ha egyáltalán létezik az a valami, amit korábban a gyilkos, most pedig a lány keres. Körbetekint a sikátorban, és megpillant néhány szépen felstócolt ládát, aminek talán köze lehet az itt történtekhez.*
~Oda tette. De hova? Valaki más elvihette, vagy összekeverte a ládákat?~
*Újabb pillantást vet a gyanús kupacra, majd arra a megállapításra jut, hogy mielőtt beleveti magát az újabb rekeszek nyújtotta feladványba, átkutatja a fickó zsebeit, hátha legalább azt megtudja, hogy mit is keres pontosan. Odalép a tetemhez, majd első körben a kabátját tervezi átvizsgálni. Ha ki van gombolva, mutató és hüvelykujjával megfogja a gallérját, majd hasra fordítja a fickót, igyekezvén a lehető legkevésbé összevérezni magát. Ha megtörtént, úgy lehúzza a válláról, majd karjairól és elemeli onnan, majd leteríti két lépéssel odébb és átvizsgálja a zsebeit. Ha nem jár sikerrel, akkor jön a dolog kellemetlenebbik része, a nadrágjának zsebeit lesz kénytelen megnézegetni. Addig kutat, amíg még van esélyes zug a férfin, az inge mellzsebe, a cipője szárába, a zoknija alá, legvégül pedig a inge alatt a nadrágszíjában - minden lehetőséget igyekszik kimeríteni. Ha idő közben bármi egyéb használható vagy értékes dologra bukkan, azt sem rest eltulajdonítani.*
~Neked már úgysem fog kelleni.~
*A vérre vigyáz amennyire tud, de a kedvenc zöld darabja még mindig a táska mélyén lapul, bár kétes, hogy egy nemeshölgyhöz méltó darab vagy a véres öltözék a feltűnőbb a kikötőben.*
*A kutakodás percekig nem jár sikerrel, Velnora akkor fújja le a műveletet, mikor a lassan terjedő vörös tócsa már a cipője orrát nyaldossa. Tesz egy lépést hátra, majd újra rápillant akaratlanul a pórul jártra. Továbbra sem nyújt szebb látványt, épp annyit segít a lány lelki állapotán, hogy még el is képzeli, hogy az ő torka is olyan élhetetlen állapotban éktelenkedik az állának vonala alatt. Végigszalad a hideg a hátán, de végül újra elemeli a tekintetét, hogy tovább folytassa a kutakodást, már ha látja értelmét.*
*Felmerül a fosztogató fejében a gondolat, hogy vajon mi volt a nagydarab fickó kérdése, amire olyan hevesen helyeselt a vékonyabbik? Ha az pontosan tudta, hogy hol van, akkor az életét óvva sejthető, hogy előbb-utóbb kibökte volna. Tehát nem nála lesz, csak valahol itt a környéken. Már ha egyáltalán létezik az a valami, amit korábban a gyilkos, most pedig a lány keres. Körbetekint a sikátorban, és megpillant néhány szépen felstócolt ládát, aminek talán köze lehet az itt történtekhez.*
~Oda tette. De hova? Valaki más elvihette, vagy összekeverte a ládákat?~
*Újabb pillantást vet a gyanús kupacra, majd arra a megállapításra jut, hogy mielőtt beleveti magát az újabb rekeszek nyújtotta feladványba, átkutatja a fickó zsebeit, hátha legalább azt megtudja, hogy mit is keres pontosan. Odalép a tetemhez, majd első körben a kabátját tervezi átvizsgálni. Ha ki van gombolva, mutató és hüvelykujjával megfogja a gallérját, majd hasra fordítja a fickót, igyekezvén a lehető legkevésbé összevérezni magát. Ha megtörtént, úgy lehúzza a válláról, majd karjairól és elemeli onnan, majd leteríti két lépéssel odébb és átvizsgálja a zsebeit. Ha nem jár sikerrel, akkor jön a dolog kellemetlenebbik része, a nadrágjának zsebeit lesz kénytelen megnézegetni. Addig kutat, amíg még van esélyes zug a férfin, az inge mellzsebe, a cipője szárába, a zoknija alá, legvégül pedig a inge alatt a nadrágszíjában - minden lehetőséget igyekszik kimeríteni. Ha idő közben bármi egyéb használható vagy értékes dologra bukkan, azt sem rest eltulajdonítani.*
~Neked már úgysem fog kelleni.~
*A vérre vigyáz amennyire tud, de a kedvenc zöld darabja még mindig a táska mélyén lapul, bár kétes, hogy egy nemeshölgyhöz méltó darab vagy a véres öltözék a feltűnőbb a kikötőben.*
28. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2016-12-20 22:04:55
Üzenet elküldve: 2016-12-20 22:04:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Fénytelen éjszaka//
//Sikertelen keresés//
*Az áldozat kimondottan megrendítő látványt nyújt. A benyomást elsősorban a lassan terjedő vértócsa határozza meg. Közelebbről megvizsgálva az is látható, hogy ez elsősorban a férfi torkán folyt ki, ami nagyon roncsolt állapotban van. Ezen túl még az egyik térde csúnyán el van törve, pokoli kínokat állhatott ki, mielőtt a gyilkos kivégezte. A tettes távozásának irányát egyébként egyértelműen mutatják a véres lábnyomok.
A ládák között kutakodva a lány meg kell, hogy állapítsa, hogy a nagydarab gazember dühe nem volt alaptalan. A szilánkosan hasadt deszkák, rozsdás szögek, fél ládák között matatva a feladat lehetetlennek tűnik, Velnora nem is akad az elrejtett tárgy nyomára. Mintha tűt keresne a szénakazalban. Ha meg akarja találni, más módszerhez kell folyamodnia.
Ahogy pillanatnyi tanácstalanságában körülnéz, az épület fala mellett a rejtekhelyétől távolodva több kupac ládát is lát, ránézésre mind üres ládákból rakva. Rendszerető lehetett, aki ide pakolta őket, mert minden kupac felépítése teljesen ugyanolyan.
Mellette a holttest mozdulatlanul, az éjszaka veszélyeinek sötét mementójaként hever, saját vérében. Talán maradt még nála valami érték vagy más, érdeklődésre okot adó tárgy, de a holtest átkutatásával azt kockáztatja a lány, hogy összevérezi a ruháját, ami nappal kellemetlenségeket okozhat.*
//Sikertelen keresés//
*Az áldozat kimondottan megrendítő látványt nyújt. A benyomást elsősorban a lassan terjedő vértócsa határozza meg. Közelebbről megvizsgálva az is látható, hogy ez elsősorban a férfi torkán folyt ki, ami nagyon roncsolt állapotban van. Ezen túl még az egyik térde csúnyán el van törve, pokoli kínokat állhatott ki, mielőtt a gyilkos kivégezte. A tettes távozásának irányát egyébként egyértelműen mutatják a véres lábnyomok.
A ládák között kutakodva a lány meg kell, hogy állapítsa, hogy a nagydarab gazember dühe nem volt alaptalan. A szilánkosan hasadt deszkák, rozsdás szögek, fél ládák között matatva a feladat lehetetlennek tűnik, Velnora nem is akad az elrejtett tárgy nyomára. Mintha tűt keresne a szénakazalban. Ha meg akarja találni, más módszerhez kell folyamodnia.
Ahogy pillanatnyi tanácstalanságában körülnéz, az épület fala mellett a rejtekhelyétől távolodva több kupac ládát is lát, ránézésre mind üres ládákból rakva. Rendszerető lehetett, aki ide pakolta őket, mert minden kupac felépítése teljesen ugyanolyan.
Mellette a holttest mozdulatlanul, az éjszaka veszélyeinek sötét mementójaként hever, saját vérében. Talán maradt még nála valami érték vagy más, érdeklődésre okot adó tárgy, de a holtest átkutatásával azt kockáztatja a lány, hogy összevérezi a ruháját, ami nappal kellemetlenségeket okozhat.*
27. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2016-12-20 07:43:34
Üzenet elküldve: 2016-12-20 07:43:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Fénytelen éjszaka//
*Akármilyen szörnyűek a hangok, amik a tetthely felől érkeznek, Velnora nem meri megfosztani magát minden használható érzékszervétől. Ennek ellenére igyekszik bármi másra terelni a gondolatait, amíg el nem csendesedik a környék. Kicsit matat még a fickó, ami azt jelentheti, hogy rutinos, másfelől pedig azt, hogy sajnos a lánynak még ennyivel is kevesebb marad. Ha már bevállalta a veszélyt és kivárta a dolgot, akkor nem a célegyenesben fog visszakozni. Megvárja, míg a nagydarab kitrappol a sikátorból, majd vár még egy kicsit, nem támad-e ötlete valamiért újra bekanyarodni. Ha már úgy érzi, biztosan nem kell tartania tőle, előbújik a rekeszek mögül, és habár tudatosan igyekszik tekintetét másfelé terelni, mégis rá-rá pillant a torz testre, ami lehetetlen pózban fekszik előtte, kiforgatott zsebekkel és felismerhetetlen arccal. Összerándul a lány gyomra, ez a szerencsétlen a szokásosnál is csúnyább véget ért, de ahogy pillanatokkal később sikerül valamelyest túllépni a problémán, közelebb lép a romhalmazhoz, amit a kutakodásban hagyott maga mögött a gyilkos, majd Velnora is szemügyre veszi, hogy vajon itt van-e az a valami, ami oly fontos volt a hústoronynak, és amiről a kisebbik váltig állította, hogy itt kell lennie. Fogalma sincs pontosan, hogy mit keres, talán egy kulcs, talán egy jelvény, medál, talán egy darab papír, de átnéz mindent, amit épen hagyott a fickó, van-e bármi ami képvisel valami értéket.*
*Akármilyen szörnyűek a hangok, amik a tetthely felől érkeznek, Velnora nem meri megfosztani magát minden használható érzékszervétől. Ennek ellenére igyekszik bármi másra terelni a gondolatait, amíg el nem csendesedik a környék. Kicsit matat még a fickó, ami azt jelentheti, hogy rutinos, másfelől pedig azt, hogy sajnos a lánynak még ennyivel is kevesebb marad. Ha már bevállalta a veszélyt és kivárta a dolgot, akkor nem a célegyenesben fog visszakozni. Megvárja, míg a nagydarab kitrappol a sikátorból, majd vár még egy kicsit, nem támad-e ötlete valamiért újra bekanyarodni. Ha már úgy érzi, biztosan nem kell tartania tőle, előbújik a rekeszek mögül, és habár tudatosan igyekszik tekintetét másfelé terelni, mégis rá-rá pillant a torz testre, ami lehetetlen pózban fekszik előtte, kiforgatott zsebekkel és felismerhetetlen arccal. Összerándul a lány gyomra, ez a szerencsétlen a szokásosnál is csúnyább véget ért, de ahogy pillanatokkal később sikerül valamelyest túllépni a problémán, közelebb lép a romhalmazhoz, amit a kutakodásban hagyott maga mögött a gyilkos, majd Velnora is szemügyre veszi, hogy vajon itt van-e az a valami, ami oly fontos volt a hústoronynak, és amiről a kisebbik váltig állította, hogy itt kell lennie. Fogalma sincs pontosan, hogy mit keres, talán egy kulcs, talán egy jelvény, medál, talán egy darab papír, de átnéz mindent, amit épen hagyott a fickó, van-e bármi ami képvisel valami értéket.*
26. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2016-12-20 01:16:30
Üzenet elküldve: 2016-12-20 01:16:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Fénytelen éjszaka//
*Velnora a búvóhely felmérésekor megállapíthatja, hogy ha csak nem sejti valaki, hogy ott rejtőzik, nem kell a lebukástól tartania, legalábbis ebben a sötétségben. Ha a látványtól egy félrenézés és a sötétség meg is kíméli a lányt, a hangok ellen csak a fülbefogás. Márpedig azok elég hátborzongatóak. Előbb egy rémült jajdulás, majd némi csapkodás, dulakodás hallatszik, végül egy újabb jajszó fordul hörgésbe. Még egy-két percig hallani a mozgolódást, aztán minden elcsendesül. Rövid matatás következik, ahogy a nagydarab fickó kiforgatja áldozatának zsebeit, aztán méretéhez képest meglepő fürgeséggel tovább áll, teljesen ellenkező irányba, mint amerre a lány rejtőzködik. Lépteinek hangja hamar elhal, utána a környéken semmi sem mozdul.*
*Velnora a búvóhely felmérésekor megállapíthatja, hogy ha csak nem sejti valaki, hogy ott rejtőzik, nem kell a lebukástól tartania, legalábbis ebben a sötétségben. Ha a látványtól egy félrenézés és a sötétség meg is kíméli a lányt, a hangok ellen csak a fülbefogás. Márpedig azok elég hátborzongatóak. Előbb egy rémült jajdulás, majd némi csapkodás, dulakodás hallatszik, végül egy újabb jajszó fordul hörgésbe. Még egy-két percig hallani a mozgolódást, aztán minden elcsendesül. Rövid matatás következik, ahogy a nagydarab fickó kiforgatja áldozatának zsebeit, aztán méretéhez képest meglepő fürgeséggel tovább áll, teljesen ellenkező irányba, mint amerre a lány rejtőzködik. Lépteinek hangja hamar elhal, utána a környéken semmi sem mozdul.*
25. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2016-12-16 15:33:28
Üzenet elküldve: 2016-12-16 15:33:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Fénytelen éjszaka//
*Sikeresen eljutott egy rejtett, biztosnak tűnő helyre, ahonnan lát és hall is, bár egy ponton még az is eszébe jut, hogy talán kár volt. A földön fekvő pacák, habár Velnora egyáltalán nem ért az ilyesmihez, úgy tippelné, hogy az utolsókat rúgja. Nem okoz ez a lányban különösebb lelki törést, majd' három évtizedet élt le az artheniori szegénynegyed mocskában, ott pedig ha az ember lánya nem szokja meg, hogy néha át kell lépni mozdulatlan testeken süketen és vakon, akkor rövid úton ő lesz a következő, akin átlépdelnek. Ez viszont még lélegzik, ami megnehezíti a reménybeli haszon gondtalan aratását, egész pontosan duplájára. Bár még abban sem biztos a lány, hogy egyáltalán megéri-e itt lebzselnie, ezért a következői pillanatait néma, mozdulatlan hallgatózással tölti el, hátha kiszűr valami használható információt. Ennek eredményeképpen megbizonyosodik afelől, hogy a szélesebbik bajkeverő valamit keresett, de nagyon, és sokkal kevésbé sikeresen, mint ahogy azt ő szeretné. Mikor az ép fickó a másik fölé tornyosul, és dühödten morog a szerencsétlenül jártnak, Velnora már tudja hova vezet a dolog. Volt már ehhez is szerencséje, persze, de kivétel nélkül megoldotta egy elegáns eloldalazással, most viszont ez nem megoldás. Ha lebukik, talán neki is vége, így még a saját száját is befogja, és néhány röpke pillantást leszámítva inkább oda sem néz. A szíve szinte a torkában dobog - ezt nem lehet megszokni. Remegő gyomorral méri fel közvetlen környezetét, hogy ha a gyilkos abba az irányba akarna távozni, amerre a lány is bujkál, rejtve tud-e maradni a fickó elől, a ládák kellő takarást nyújtanak-e. Ha arra a megállapításra jut, hogy bizonyosan lebukik, ha a szerencse nem neki kedvez, úgy a besettenkedéshez hasonló óvatossággal, de szaporábban igyekszik kijutni a sikátorból, amíg amaz hentest játszik, és nem egy, egyből két sarkon fordul be, hogy véletlen se kerüljön a szeme elé.*
*Sikeresen eljutott egy rejtett, biztosnak tűnő helyre, ahonnan lát és hall is, bár egy ponton még az is eszébe jut, hogy talán kár volt. A földön fekvő pacák, habár Velnora egyáltalán nem ért az ilyesmihez, úgy tippelné, hogy az utolsókat rúgja. Nem okoz ez a lányban különösebb lelki törést, majd' három évtizedet élt le az artheniori szegénynegyed mocskában, ott pedig ha az ember lánya nem szokja meg, hogy néha át kell lépni mozdulatlan testeken süketen és vakon, akkor rövid úton ő lesz a következő, akin átlépdelnek. Ez viszont még lélegzik, ami megnehezíti a reménybeli haszon gondtalan aratását, egész pontosan duplájára. Bár még abban sem biztos a lány, hogy egyáltalán megéri-e itt lebzselnie, ezért a következői pillanatait néma, mozdulatlan hallgatózással tölti el, hátha kiszűr valami használható információt. Ennek eredményeképpen megbizonyosodik afelől, hogy a szélesebbik bajkeverő valamit keresett, de nagyon, és sokkal kevésbé sikeresen, mint ahogy azt ő szeretné. Mikor az ép fickó a másik fölé tornyosul, és dühödten morog a szerencsétlenül jártnak, Velnora már tudja hova vezet a dolog. Volt már ehhez is szerencséje, persze, de kivétel nélkül megoldotta egy elegáns eloldalazással, most viszont ez nem megoldás. Ha lebukik, talán neki is vége, így még a saját száját is befogja, és néhány röpke pillantást leszámítva inkább oda sem néz. A szíve szinte a torkában dobog - ezt nem lehet megszokni. Remegő gyomorral méri fel közvetlen környezetét, hogy ha a gyilkos abba az irányba akarna távozni, amerre a lány is bujkál, rejtve tud-e maradni a fickó elől, a ládák kellő takarást nyújtanak-e. Ha arra a megállapításra jut, hogy bizonyosan lebukik, ha a szerencse nem neki kedvez, úgy a besettenkedéshez hasonló óvatossággal, de szaporábban igyekszik kijutni a sikátorból, amíg amaz hentest játszik, és nem egy, egyből két sarkon fordul be, hogy véletlen se kerüljön a szeme elé.*
24. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2016-12-16 15:01:56
Üzenet elküldve: 2016-12-16 15:01:56
ÚJ
![>Rakrenor, a Megtért [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10786_1481039350_orias_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Keta, Arhius, Rakrenor//
*A lányka kalampálása annyira nem hatja meg, elég erős a szorítás, hogy ne legyen gond a kiszabadulás megakadályozásával.*
- Köszönjük hatalmunk Sa'Terethnek. *Válaszolja a férfi első szavaira. A továbbiakban pedig nem is igen kell azzal törődnie, hogy a lány kiszabadul-e, legalábbis ha Arhius eltalálja. De hát csak igen, lévén egy helyben van. Szinte. Bár a lány fejét nem fogja semmit.
Szinte megbűvölve hallgatja a sötételf szavait. ~Nagy tudású személy. Talán varázsló is?! Lehet, hogy Sa'Tereth mágikus adománnyal kedveskedett neki. Remélem ez egyszer az én életemben is eljő.~ Fűzi a gondolatokat. Közben természetesen követi a sötételfet.*
- Mik a terveid akkor a lánnyal? *Teszi fel a kérdést. Mintha egy szolga lenne egy mester alatt, de akárhogy is, ő ennél több. Ő nem lesz szolga, ez az alak meg nem mestere lesz. Együtt dolgozhatnak majd, de nem fog hódolni neki, és nem fog parancsra ugrani. Bár lehet nem kell szabad akaratát adnia ehhez, az előbb látott trükk például elég lenyűgöző volt.*
- Úgy hallottam, hogy véráldozattal tiszteleghetünk istenünk előtt. *Magyarázza a megtudottakat.* Te tudsz valamit ennek mikéntjéről? *Érdeklődi meg. Ez egy jó teszt, hogy megtudja, a másik vajon milyen erős ténylegesen. Közben hamarosan megérkeznek a Várkertbe, azaz a Szent Földre.*
- A Vér Földje... *Inkább így hívná. A Szent maradjon csak azoké az élősködő férgeké, akik hamis istenek szolgálatába állnak.*
*A lányka kalampálása annyira nem hatja meg, elég erős a szorítás, hogy ne legyen gond a kiszabadulás megakadályozásával.*
- Köszönjük hatalmunk Sa'Terethnek. *Válaszolja a férfi első szavaira. A továbbiakban pedig nem is igen kell azzal törődnie, hogy a lány kiszabadul-e, legalábbis ha Arhius eltalálja. De hát csak igen, lévén egy helyben van. Szinte. Bár a lány fejét nem fogja semmit.
Szinte megbűvölve hallgatja a sötételf szavait. ~Nagy tudású személy. Talán varázsló is?! Lehet, hogy Sa'Tereth mágikus adománnyal kedveskedett neki. Remélem ez egyszer az én életemben is eljő.~ Fűzi a gondolatokat. Közben természetesen követi a sötételfet.*
- Mik a terveid akkor a lánnyal? *Teszi fel a kérdést. Mintha egy szolga lenne egy mester alatt, de akárhogy is, ő ennél több. Ő nem lesz szolga, ez az alak meg nem mestere lesz. Együtt dolgozhatnak majd, de nem fog hódolni neki, és nem fog parancsra ugrani. Bár lehet nem kell szabad akaratát adnia ehhez, az előbb látott trükk például elég lenyűgöző volt.*
- Úgy hallottam, hogy véráldozattal tiszteleghetünk istenünk előtt. *Magyarázza a megtudottakat.* Te tudsz valamit ennek mikéntjéről? *Érdeklődi meg. Ez egy jó teszt, hogy megtudja, a másik vajon milyen erős ténylegesen. Közben hamarosan megérkeznek a Várkertbe, azaz a Szent Földre.*
- A Vér Földje... *Inkább így hívná. A Szent maradjon csak azoké az élősködő férgeké, akik hamis istenek szolgálatába állnak.*
23. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2016-12-15 23:12:07
Üzenet elküldve: 2016-12-15 23:12:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Fénytelen éjszaka//
//Lopakodás sikeres//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A lány minden lépésére figyel, vagy csak szerencsés, de szinte semmi zajt nem csap, miközben árnyékról árnyékra suhanva közelebb óvakodik. Tucatnyi lépésre a két férfitől behúzódik néhány láda takarásába. A résen keresztül kiválóan lát és hall, de őt valószínűleg nem fogják észrevenni. Van is mit látni, hallani. Innen megállapíthatja, hogy a földön fekvő férfi vékony, inas testalkat, fajára nézve sötételf. Alatta sötét tócsa, ami minden bizonnyal a vére lehet, arca pedig torzzá van verve, már amennyire ilyen látási viszonyok között látni lehet. Remegő kézzel támaszkodik a földön és próbálja magát ülő helyzetben tartani, látható nehézségek árán.
A másik férfi ember lehet, magassága és testalkata alapján legalábbis erre lehet gyanakodni. Hátán, vállán feszül az ócska ruha az alatta dagadó izmoktól, Velnora mind hosszában, mind széltében eltörpülne mellette, ha lenne olyan bolond, hogy odaálljon a dühöngő férfi mellé, aki éppen dühödten túrja szét az előtte lévő ládakupac maradékát olyan lendülettel, hogy néhány fatákolmány darabokra törik a keze alatt. Akármit is keres, nem leli és ettől egyre dühösebb.
Röpködnek, törnek a ládák, míg a kupacból már csak néhány törött deszka, görbült szög marad. A melák fújtatva felegyenesedik, majd egypillanatnyi csend után az egyik ládába akkorát rúg, hogy szétrepülő szilánkjai két tucat lépéssel távolabb pattognak a kövön. A földön fekvő a vesztét érezve nyög fel.*
-Ne, kérlek! Ott kell lennie, oda tettem. Emlékszem!
*De úgy tűnik, a másikat már nem érdekli, mit mond.*
-Hazudtál, te kis féreg. Hazudtál, te kis...
*Nem folytatja, helyette övéből kést húz elő. Nagyobb disznókat, borjúkat szoktak ilyesmivel leszúrni a hentesek. De a közelben se disznó, se borjú, úgyhogy sejthető, mire készül.*
//Lopakodás sikeres//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A lány minden lépésére figyel, vagy csak szerencsés, de szinte semmi zajt nem csap, miközben árnyékról árnyékra suhanva közelebb óvakodik. Tucatnyi lépésre a két férfitől behúzódik néhány láda takarásába. A résen keresztül kiválóan lát és hall, de őt valószínűleg nem fogják észrevenni. Van is mit látni, hallani. Innen megállapíthatja, hogy a földön fekvő férfi vékony, inas testalkat, fajára nézve sötételf. Alatta sötét tócsa, ami minden bizonnyal a vére lehet, arca pedig torzzá van verve, már amennyire ilyen látási viszonyok között látni lehet. Remegő kézzel támaszkodik a földön és próbálja magát ülő helyzetben tartani, látható nehézségek árán.
A másik férfi ember lehet, magassága és testalkata alapján legalábbis erre lehet gyanakodni. Hátán, vállán feszül az ócska ruha az alatta dagadó izmoktól, Velnora mind hosszában, mind széltében eltörpülne mellette, ha lenne olyan bolond, hogy odaálljon a dühöngő férfi mellé, aki éppen dühödten túrja szét az előtte lévő ládakupac maradékát olyan lendülettel, hogy néhány fatákolmány darabokra törik a keze alatt. Akármit is keres, nem leli és ettől egyre dühösebb.
Röpködnek, törnek a ládák, míg a kupacból már csak néhány törött deszka, görbült szög marad. A melák fújtatva felegyenesedik, majd egypillanatnyi csend után az egyik ládába akkorát rúg, hogy szétrepülő szilánkjai két tucat lépéssel távolabb pattognak a kövön. A földön fekvő a vesztét érezve nyög fel.*
-Ne, kérlek! Ott kell lennie, oda tettem. Emlékszem!
*De úgy tűnik, a másikat már nem érdekli, mit mond.*
-Hazudtál, te kis féreg. Hazudtál, te kis...
*Nem folytatja, helyette övéből kést húz elő. Nagyobb disznókat, borjúkat szoktak ilyesmivel leszúrni a hentesek. De a közelben se disznó, se borjú, úgyhogy sejthető, mire készül.*
22. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2016-12-15 08:41:48
Üzenet elküldve: 2016-12-15 08:41:48
ÚJ
![>Arhius Dequitra [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/607_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Keta, Rakrenor//
~Jó!~
*Nyugtázza magában dala után az eredményt, amivel Ura erejének kinyilatkoztatása járt.*
-Áldott legyen az Ő neve, Akhan!
*Dicsőíti az Urat, és a behemótra pillant.*
-Láthattad Testvérem, Urunk Árnyéka hatalmas. Most menjünk, készüljünk fel a Szeánszra.
*Javasolja jóval hidegebben, mint előbbi szavait kiejtette.*
-Csitulj leány!
*Lép oda társa mellé, aki az elkapott lánykát szorongatja.*
-Urunk felajánlotta neked szolgálatának keserű gyümölcsét, s te porba hánytad azt. Most véreddel fogod szolgálni.
*Ezzel fokosának lapjával jókorát sóz Keta fejére. Ha az mocorog akár többször is próbálkozva. Remélhetőleg elkábítja vele a jajveszékelő utcalányt, vagy akár el is ájul.*
~Ostoba, botor gyermek! Pedig élve nagyobb hasznot húzhattunk volna belőle.~
*Végül, ha Rakrenor nem tétovázik tovább, és a lány is szállítható állapotba került, elindulhatnak. Arhius olyan irányt vesz, amerre még nem járt. Egyrészt a szertartáshoz kihalt terület kell, másrészt hátha ráakadnak a Szent Földre.*
-Testvérem!
*Szól a gigászhoz.*
-Habár Urunknak mindig kedves volt az álnok ártatlanok vére, Horan írásaiban azt írja, hogy a nagyobb rossz érdekében a pillanatnyit, Sa'Tereth szolgálatában fel lehet adni.
*Idézi pontosan a fontos törvényt.*
-És én látom eme leány szívében az odaadás és romlás magvait. Élve több hasznot húz, hiszen be tud épülni az álnokok közé gyermeteg kinézetével. Urunk szolgálatában így egy helyett tucat áldozatot tudunk felajánlani.
*Nem tesz fel kérdést arra vonatkozóan, hogy mi a másik véleménye. Egy Kiválasztott nem tesz olyat, mégis azért hozta fel a témát, hogy Rakrenornak legyen beleszólása.*
~Túl nagy ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyhassam.~
*Nem is olyan sokára kiérnek a házak közül, s elérik az ösvényt, mely tekergőzve vezet a sziklákon. Arhius persze Áldott, így látja az utat, testvérét pedig oltalmazza eközben, hiszen ő cipeli zsákmányukat is, Uruk pedig nem ajándékozott neki látást.*
-Testvérem. Érzem, közeledünk!
*Szól kissé sunyin, mikor valami nappal vöröset lát csillanni az egyik hasadékban, még pár percre maguk előtt.*
~Jó!~
*Nyugtázza magában dala után az eredményt, amivel Ura erejének kinyilatkoztatása járt.*
-Áldott legyen az Ő neve, Akhan!
*Dicsőíti az Urat, és a behemótra pillant.*
-Láthattad Testvérem, Urunk Árnyéka hatalmas. Most menjünk, készüljünk fel a Szeánszra.
*Javasolja jóval hidegebben, mint előbbi szavait kiejtette.*
-Csitulj leány!
*Lép oda társa mellé, aki az elkapott lánykát szorongatja.*
-Urunk felajánlotta neked szolgálatának keserű gyümölcsét, s te porba hánytad azt. Most véreddel fogod szolgálni.
*Ezzel fokosának lapjával jókorát sóz Keta fejére. Ha az mocorog akár többször is próbálkozva. Remélhetőleg elkábítja vele a jajveszékelő utcalányt, vagy akár el is ájul.*
~Ostoba, botor gyermek! Pedig élve nagyobb hasznot húzhattunk volna belőle.~
*Végül, ha Rakrenor nem tétovázik tovább, és a lány is szállítható állapotba került, elindulhatnak. Arhius olyan irányt vesz, amerre még nem járt. Egyrészt a szertartáshoz kihalt terület kell, másrészt hátha ráakadnak a Szent Földre.*
-Testvérem!
*Szól a gigászhoz.*
-Habár Urunknak mindig kedves volt az álnok ártatlanok vére, Horan írásaiban azt írja, hogy a nagyobb rossz érdekében a pillanatnyit, Sa'Tereth szolgálatában fel lehet adni.
*Idézi pontosan a fontos törvényt.*
-És én látom eme leány szívében az odaadás és romlás magvait. Élve több hasznot húz, hiszen be tud épülni az álnokok közé gyermeteg kinézetével. Urunk szolgálatában így egy helyett tucat áldozatot tudunk felajánlani.
*Nem tesz fel kérdést arra vonatkozóan, hogy mi a másik véleménye. Egy Kiválasztott nem tesz olyat, mégis azért hozta fel a témát, hogy Rakrenornak legyen beleszólása.*
~Túl nagy ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyhassam.~
*Nem is olyan sokára kiérnek a házak közül, s elérik az ösvényt, mely tekergőzve vezet a sziklákon. Arhius persze Áldott, így látja az utat, testvérét pedig oltalmazza eközben, hiszen ő cipeli zsákmányukat is, Uruk pedig nem ajándékozott neki látást.*
-Testvérem. Érzem, közeledünk!
*Szól kissé sunyin, mikor valami nappal vöröset lát csillanni az egyik hasadékban, még pár percre maguk előtt.*
21. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2016-12-15 00:10:13
Üzenet elküldve: 2016-12-15 00:10:13
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arhius, Rakrenor//
* Felnyög a kiadott utasításra és amennyire csak tudja, megpróbálja megnyújtani a közte és a férfiak között húzódó távolságot. Hatalmas szemei a sötétben cikáznak, egérút után kutatva, fejében tervet kovácsol, lehetséges utakat mérlegelve, míg meg nem találja a számára legmegfelelőbbet.
Az óriásnál fog próbálkozni, a másik magasságát kihasználva. Apró testével könnyedén át fog tudni csúszni a méretes lábak között, ha igazán gyors, amaz még csak reagálni sem fog tud időben, azután a szemközti hordó segítségével felmászik majd a tetőre, ahonnan kúszva néhány pillanat alatt el lehet tűnni a gaz szemek elől. Nem lesz egyszerű, de a vérében tomboló izgalom bizonyára segíteni fogja a gyermeket.
Teste megfeszül, lábait behajlítja, indulásra készen, míg várja, hogy a melák lépjen. Titkon mégis reménykedik, hogy talán a fiatalabb az ő védelmére kel, de kárára hamarost a termetes léptek megindulnak felé. Elrugaszkodik... azután kiegyenesedik és ellazulnak eddig merev vállai.
Megbűvölten tekint fel a bárdra, szemei fátyolosan csillognak az éji égbolt csillagait visszatükrözve a mennyekbe.
A támadásra semmiféle ellenkezést nem ad a gyermek, egyedül akkor nyüszít fel egy pillanatra, mikor majdnem kicsavarják csuklóját. De a hangon kívül semmi egyéb reakciót még bottal sem lehetne kicsikarni belőle. Minden zokszó nélkül hagyja, hogy a levegőbe emeljék, csendben tűr mindent, míg a sötételf abba nem hagyja énekét.
A megbűvöltség hamar lehull a fruskáról, előbb csak mocorog, mint aki álmából ébred, aztán egész testével megpróbál szabadulni, kalimpáló lábaival iparkodik sebezhető ponton eltalálni Rakrenoron. *
- Tegyen le! Tegyen le! Nem hallja? Mit tett velem? - * hol egyiknek, hol másiknak ordibál és parancsolgat, nem fukarkodik sem szóval sem hangerővel. Nem érti a helyzetet a fattyú lányka, a teste nem is volt az övé abban a percben és ez még nagyobb pánikot vált ki belőle, az pedig, hogy mérhetetlen kezek közé szorult, nem nyugtatják meg a rémült verebet.*
* Felnyög a kiadott utasításra és amennyire csak tudja, megpróbálja megnyújtani a közte és a férfiak között húzódó távolságot. Hatalmas szemei a sötétben cikáznak, egérút után kutatva, fejében tervet kovácsol, lehetséges utakat mérlegelve, míg meg nem találja a számára legmegfelelőbbet.
Az óriásnál fog próbálkozni, a másik magasságát kihasználva. Apró testével könnyedén át fog tudni csúszni a méretes lábak között, ha igazán gyors, amaz még csak reagálni sem fog tud időben, azután a szemközti hordó segítségével felmászik majd a tetőre, ahonnan kúszva néhány pillanat alatt el lehet tűnni a gaz szemek elől. Nem lesz egyszerű, de a vérében tomboló izgalom bizonyára segíteni fogja a gyermeket.
Teste megfeszül, lábait behajlítja, indulásra készen, míg várja, hogy a melák lépjen. Titkon mégis reménykedik, hogy talán a fiatalabb az ő védelmére kel, de kárára hamarost a termetes léptek megindulnak felé. Elrugaszkodik... azután kiegyenesedik és ellazulnak eddig merev vállai.
Megbűvölten tekint fel a bárdra, szemei fátyolosan csillognak az éji égbolt csillagait visszatükrözve a mennyekbe.
A támadásra semmiféle ellenkezést nem ad a gyermek, egyedül akkor nyüszít fel egy pillanatra, mikor majdnem kicsavarják csuklóját. De a hangon kívül semmi egyéb reakciót még bottal sem lehetne kicsikarni belőle. Minden zokszó nélkül hagyja, hogy a levegőbe emeljék, csendben tűr mindent, míg a sötételf abba nem hagyja énekét.
A megbűvöltség hamar lehull a fruskáról, előbb csak mocorog, mint aki álmából ébred, aztán egész testével megpróbál szabadulni, kalimpáló lábaival iparkodik sebezhető ponton eltalálni Rakrenoron. *
- Tegyen le! Tegyen le! Nem hallja? Mit tett velem? - * hol egyiknek, hol másiknak ordibál és parancsolgat, nem fukarkodik sem szóval sem hangerővel. Nem érti a helyzetet a fattyú lányka, a teste nem is volt az övé abban a percben és ez még nagyobb pánikot vált ki belőle, az pedig, hogy mérhetetlen kezek közé szorult, nem nyugtatják meg a rémült verebet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1805-1824