//Nyakig mocskosan//
*Az elf mosolya a tündér zavarára kicsit szélesebb lesz, amolyan gavallérosan csibészes, esetleg csibészesen gavalléros, de semmiképpen sem olyan, mint aki fiatal lányokat kényszerít olyasmire, amit maguktól nem tennének meg anyagi haszonszerzés céljából. Társa, a ronda sötételf nem mosolyog, ő továbbra is csak grimaszol, mint aki gyűlöli az egész világot és minden pillanat, amit mások társaságában kell töltenie, kínszenvedés. Nem olyan grimasz ez, mint amit azok viselnek, akik fiatal lányokat vernek félholtra, ha nem csinálják, amit mondanak nekik. A kérdésre a szebbik férfi válaszol.*
-Sok minden változott itt mostanában. Bevallom, a mágusok dolgaival kevéssé vagyok tisztában, de mintha úgy hallottam volna, hogy a torony már nem áll a helyén.
*Mikor megfordul, hogy a tündérhez lépjen, az elf csak megértően bólint. A tündér szipogása felerősödik, ahogy a megszólításra felemeli a fejét. Szeme úszik a könnyben, ami nem tesz jót a köré kent festéknek. Kétségbeesetten néz a lányra.*
-Én... én... *Syessiss válla fölött a háta mögé néz, aztán lesüti a tekintetét és kitör belőle a zokogás.*
-Sajnálom... kérem, ne...
*A következő pillanatban a lány valami tompa csattanást hall, amitől furcsa sajgás áll a koponyájába és elkenődik körülötte a világ, aztán minden kimozdul a helyéről. Homályosan még látja egy pillanatra az eget, amit hirtelen kitakar az elf férfi szép arca, amint közelről rá mosolyog és valamit teljesen érthetetlent mond.*
-Te leszel a mi új csillagunk. Meglátod, milyen jó lesz.
*Aztán minden elsötétül.*
*A következő, amit érez, tompa, de pokoli fejfájás. Mintha az agya folyamatosan keresné a rést a koponyáján, hogy hol türemkedhetne, hol mászhatna ki rajta. Ha kinyitja a szemét, először csak csillagokat lát, amint föl-alá ugrálnak, csak lassan tisztul a kép. Akkor viszont szemrevételezheti a környezetét. Elsőre egy lepukkant fogadó szobának tűnik, jó nagy ággyal, ami a szoba egyharmadát kitölti, ezen fekszik a lány. A sarokba vizes dézsa, az ágy két oldalán két kis éjjeli szekrény, fiókokkal. Az ajtó fele szemben, a lába felé. Az ajtó mellett egy széken egy korábban nem látott férfi, egy szakállas törpe ül és egy késsel egy hosszú kötelet darabol. Morogva méricskéli a darabokat, aztán amit jónak ítél, azt az ágy végére rakja, a lány lábától pár arasznyira. Más berendezés nincs a szobában. A feje felől az ágy mögött már rögtön ott a fal, amin balról és jobbról is egy-egy ablak található.*