//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem számolta hányszor bánta meg, mikor a lányt magára engedte. Úgy háromig még viszonylag éberebb volt elméje, de aztán már elveszítette a fonalat. Ralas gyakorlatilag megszűnt létezni, s a túlburjánzó érzések azok, melyek mindenhol maga alá teperik, Zammiria mozdulatai, érintései, az izzadtsággal keveredő testnedvek illata. Az olaj és annak sikamlóssága. Nem így tervezte az estét, bár tény, hogy megfordult a fejében, ha legközelebb találkozik Zammiriával, akkor mindenféleképpen ismétlésre buzdítja, azonban a korábbiakhoz képest ismét megfejelték néhány lépéssel. Olykor felszisszen, olykor pedig szinte már-már ajkába harapva kiált fel. Korábbi ritmikátlan mozdulataiba ujjai is keverednek, s már nyelve is más tájakon mesél. Hevesen és rugalmasan dolgozik, immár megfeszítve száját be-behatolva, s magában dönti el, az utolsó néhány másodpercben tudja magát átadni teljesen, kevés mozgással, mert egész egyszerűen nem bírja tovább, ez a fajta együttlét most kevesebb időt kap. Most még az ital sem tartja vissza, mint legutóbb, pontosan emiatt ő sem teketóriázik. Ujjaival húzza kissé szét a lányt, s nyelvével, kezével szintén fel-le mozdulatokat végez, egyre hevesebben és gyorsabban. Van, mikor nem bír magával, s egész arcát fúrja oda a lányhoz, néha aprót szív ajkaival a megfelelő ponton. Zammiria jelzéseit sem hagyja figyelmen kívül, a számára kedves részeken jóval több időt tölt, mind nyelvének, mind ujjainak körkörös, majd fel-le irányuló masszásával. Aztán elérkezik az a pont, ahonnan már nincs visszaút, mert teste is hevesebb rángásba kezd, s a sóhajokkal vegyített fel-felkiáltások jelzik lassan az út végét. Zammiria utolsó mondata elemi erővel hat rá, s elméjére vörös köd telepszik. Igazából már csillagokat lát, bár, ha be kellene vallania bizonyára csak slendrián módon legyintene, s azt mondaná: Ahogy a partner kívánja! Ez azonban már korántsem így van.*
- Z... Zam... ülj... ülj... előrébb... e-elég! *Hördül fel hangosan, s hirtelen fel is nevet, mert a kényeztetés már olyan érzékennyé tette, hogyha a lány ráfújna is robbanna.* Ez... rövid lesz... * Nyögi ki, s Zammiria csípőjére, egy szeméremébe kifejtett utolsó heves szívás után, lassan nyomást fejt ki kezével, hogy anélkül, hogy bármerre fordulna, csak csusszanjon kissé lejjebb testén, s most másra üljön rá, ne az arcára. Valamiért nem akarja, hogy ez a játék legyen a vége, bár már annyira túlfeszítették a húrt, hogy gyakorlatilag pillanatok kérdése és megérkezik. Nem is cicózik, ha Zam teljesíti kérését, ami az erőteljesebb nyomás hatására, talán sikerül, nem köntörfalazik. (Ha esetleg Zam mást szeretne, bizony ajkai fogadják a férfi beteljesült vágyát.) Mindketten alaposan felkészítették a másikat, s irányítás nélkül, hirtelen, agresszívan tolja felfelé csípőjét, hogy addig hatoljon a lányba, míg már hasfala szinte összeolvad Zam combjának alsó felével. Ha tud ugrálni a lány, ha nem, izmait megfeszítve kezd eszeveszett tempót diktálni, s ahogyan az összeérő olajos testek cuppogása, úgy hangja is egyre hangosabb és hangosabb lesz, immár képtelen Zam igényeire is figyelni, jóllehet feje előrefeszítve elemelkedik a padlóról, s a lány gerincének ívében merül el. Titkon reméli, hogy csak rövid időre van szüksége a lánynak is, ez azért a korábbi jelekből már megfigyelhető volt. A lány derekán tartott ujjai durván vájnak a Zam oldalába, szemei szinte önkívületi állapotban, mígnem a tompa és gyors, ritmikus puffanásokat gerincének megfeszülése és ágyékának lövellése váltja fel, s Zam érezheti, ahogyan belülről elönti a forróság. Ralas megmerevedik, csak önkéntelen mozdulatokat tud tenni, miképp férfiasságának össze-összehúzódása, rángása is jelzi az út végét. Két kezével magához feszíti a lányt, amennyire tudja, majd lassan csúsznak le kezei róla, feje nagyot puffan a szőnyegen, s az imént lecsúszott kezek, már széttárva fekszenek a padlón, csak a kandalló tüzének pattogása és szinte hörgő lihegése hallatszik. Féloldalas mosolyra húzódik szája, de megszólalni képtelen. Nem számolta, de valószínűleg ez volt az eddigi legrövidebb közösülése. Ennyit bírt, bár még soha nem figyeltek az ő igényeire is. Ha Zammiria még rajta ül, élvezettel megvillanó tekintettel simít végig az előtte meghajló bársonyos, s hamuszín testen, mi még alaposan fénylik az olajtól, miképp Ralasé is. Összeszedi magát, majd saját módján elvigyorodik:*
- Noh... akkor jöhet a fürdő. *Elkapja a nevetés, s izzadt homlokára tapadó haját söpri félre, mert kettejük között ezek a tompán fénylő utalások is sok mindent sejtetnek, s vélhetően az ismétlés előszele inkább csak nagyzolás, mintsem komoly kijelentés.*