Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Dokkok és kikötő (új) Csatornarendszer (új) Vérkert (új) | Lakónegyed | Rumos Rókalyuk (új) Sellőház (új) Vámház (új) Hét Varjú Taverna (új) |  |
660. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-07 19:22:33
Üzenet elküldve: 2019-01-07 19:22:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Ralas//
*Természetesen észreveszi, hogy a férfi figyeli a törölközését, és amikor az megtörli az arcát ő is enged magának pár pillantást. Kimászik és jót nevet a Ralas szavain.*
-Ha rám esel rosszul jársz. Nem sokat tompítanék az esésen.
*Rak a kályhára és helyet foglal. Gondolataiból Ralas hangja zökkenti ki és egy kicsit meg is lepődik.*
-Így is mondhatjuk igen. Vagy ha úgy tetszik jó és rossz.
*Elemeli a kezét mellkasáról és össze rezzen amikor a kezek elindulnak felé. A kérdésre csak alig láthatóan biccent és rezzenéstelenül várja a férfi meleg ujjait.*
-Hát mondhatjuk igen, ahhoz képest ami a hátamon van, ez tényleg szép. *Az a háta közepén található, körülbelül egy arasznyi lehet.* Annak sem lett volna gond a gyógyulás, csak sajnos sokszor szétszakadt. Többször mint kellett volna, és ez meglátszik rajta. *Alig észrevehető mosoly bújik meg a szája szélén.* Visszatérve a mellkasomra, Askim elég haragos tud lenni. Nem jó vele ujjat, vagyis inkább karmot húzni.
*Engedve, hogy a férfi érintse tovább üldögél és a tüzet figyeli a kályhában, amely a vörös és a sárga ezer árnyalatát festi fel a szobára. Ez emlékezteti egy picit az otthonára, bár az ő kandallójuk körülbelül akkora volt, mint Ralas egész dézsája.*
*Természetesen észreveszi, hogy a férfi figyeli a törölközését, és amikor az megtörli az arcát ő is enged magának pár pillantást. Kimászik és jót nevet a Ralas szavain.*
-Ha rám esel rosszul jársz. Nem sokat tompítanék az esésen.
*Rak a kályhára és helyet foglal. Gondolataiból Ralas hangja zökkenti ki és egy kicsit meg is lepődik.*
-Így is mondhatjuk igen. Vagy ha úgy tetszik jó és rossz.
*Elemeli a kezét mellkasáról és össze rezzen amikor a kezek elindulnak felé. A kérdésre csak alig láthatóan biccent és rezzenéstelenül várja a férfi meleg ujjait.*
-Hát mondhatjuk igen, ahhoz képest ami a hátamon van, ez tényleg szép. *Az a háta közepén található, körülbelül egy arasznyi lehet.* Annak sem lett volna gond a gyógyulás, csak sajnos sokszor szétszakadt. Többször mint kellett volna, és ez meglátszik rajta. *Alig észrevehető mosoly bújik meg a szája szélén.* Visszatérve a mellkasomra, Askim elég haragos tud lenni. Nem jó vele ujjat, vagyis inkább karmot húzni.
*Engedve, hogy a férfi érintse tovább üldögél és a tüzet figyeli a kályhában, amely a vörös és a sárga ezer árnyalatát festi fel a szobára. Ez emlékezteti egy picit az otthonára, bár az ő kandallójuk körülbelül akkora volt, mint Ralas egész dézsája.*
659. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-06 20:36:50
Üzenet elküldve: 2019-01-06 20:36:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Ceale//
*Természetesen végignézi a törölközést, még ott bent a dézsában. Mosolyogva néz a lányra, aztán arcát mártja sajátjába, hogy jó alaposan megtörülközzön.*
- Ez jól esett. *Bólint.* Örülök, hogy csatlakoztál, jót beszélget közben az ember.
*Mosolya őszinte és tiszta. Megvárja, míg Ceale kilép a dézsából, majd követi őt*
- Vigyázok. Még a végén rád esnék. Ó, jaj. *Szalad végig a száján egy csábos vigyor, hihetetlen, hogy nem tudja abbahagyni. Számtalan feldobott lehetőségre mind lecsap, reméli a lány nem orrol meg rá ezért. A kandalló előtt melegszik egy kicsit. Ő is derekára csavarja a törülközőt, de igazából csak Ceale kedvéért, majd helyet foglal mellette, s ismét megnézi, ezúttal nem a ragadozó pillantással, csak úgy. Így nem kerüli el figyelmét az sem, hogy a heg kap némi óvatos érintést. Felnéz a gondolkodó arcra:*
- Azok a szemek sok mindenről tudnak mesélni. *Fordítja oldalra a fejét.* Sötét és világosabb, az érem két oldala, fekete és fehér. *Tűnődik el, majd kezét a lány mellkasa felé emelve, húzódik kissé közelebb, előtt kérdőn a lányra néz, s halkan kérdi meg.*
- Megengeded? *Egyértelműen a seb felé biccent, láthatóan megérinteni szeretné, de tisztában van vele, hogy ott már határokat feszeget.*
- Azért szépen behegedt. *Köszörüli meg kissé a torkát, s kérdőn tekint a lányra.*
*Természetesen végignézi a törölközést, még ott bent a dézsában. Mosolyogva néz a lányra, aztán arcát mártja sajátjába, hogy jó alaposan megtörülközzön.*
- Ez jól esett. *Bólint.* Örülök, hogy csatlakoztál, jót beszélget közben az ember.
*Mosolya őszinte és tiszta. Megvárja, míg Ceale kilép a dézsából, majd követi őt*
- Vigyázok. Még a végén rád esnék. Ó, jaj. *Szalad végig a száján egy csábos vigyor, hihetetlen, hogy nem tudja abbahagyni. Számtalan feldobott lehetőségre mind lecsap, reméli a lány nem orrol meg rá ezért. A kandalló előtt melegszik egy kicsit. Ő is derekára csavarja a törülközőt, de igazából csak Ceale kedvéért, majd helyet foglal mellette, s ismét megnézi, ezúttal nem a ragadozó pillantással, csak úgy. Így nem kerüli el figyelmét az sem, hogy a heg kap némi óvatos érintést. Felnéz a gondolkodó arcra:*
- Azok a szemek sok mindenről tudnak mesélni. *Fordítja oldalra a fejét.* Sötét és világosabb, az érem két oldala, fekete és fehér. *Tűnődik el, majd kezét a lány mellkasa felé emelve, húzódik kissé közelebb, előtt kérdőn a lányra néz, s halkan kérdi meg.*
- Megengeded? *Egyértelműen a seb felé biccent, láthatóan megérinteni szeretné, de tisztában van vele, hogy ott már határokat feszeget.*
- Azért szépen behegedt. *Köszörüli meg kissé a torkát, s kérdőn tekint a lányra.*
658. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-06 19:30:00
Üzenet elküldve: 2019-01-06 19:30:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Ralas//
*Nem tudja miért lett a férfi hirtelen ennyire komoly, de nem is tudja megkérdezni, mivel Ralas feláll és felé nyújtja az egyik törölközőt. Elveszi, feltápászkodik ő is és szárítkozni kezd. Amikor már viszonylag száraz a teste, feltámasztja az egyik lábát a dézsa szélére, hogy megtörölje. Nem akarja össze vizezni a férfi padlóját, így amikor végzett az egyikkel, azt szárazon kirakja és jöhet a másik láb is. Végül mikor már kint áll, maga köré csavarja a törölközőt és hátra sandít a férfira.*
-Vigyázz el ne csússz.
*A kandallóhoz sétál, hogy ahol még bőre egy picit nedves az is megszáradjon, majd egy nagyobb fát felemel és rádob a tűzre. Figyeli ahogy a fa szépen lassan lángra kap, majd ha a férfi is ott van mellette akkor helyet foglal. Önkéntelenül végigsimít a hegen a mellkasán. Valószínűleg furcsa számára, hogy bőre szabadon lehet, de az előfordulhat, hogy a férfi figyelmét szeretné ez által felkelteni.*
*Nem tudja miért lett a férfi hirtelen ennyire komoly, de nem is tudja megkérdezni, mivel Ralas feláll és felé nyújtja az egyik törölközőt. Elveszi, feltápászkodik ő is és szárítkozni kezd. Amikor már viszonylag száraz a teste, feltámasztja az egyik lábát a dézsa szélére, hogy megtörölje. Nem akarja össze vizezni a férfi padlóját, így amikor végzett az egyikkel, azt szárazon kirakja és jöhet a másik láb is. Végül mikor már kint áll, maga köré csavarja a törölközőt és hátra sandít a férfira.*
-Vigyázz el ne csússz.
*A kandallóhoz sétál, hogy ahol még bőre egy picit nedves az is megszáradjon, majd egy nagyobb fát felemel és rádob a tűzre. Figyeli ahogy a fa szépen lassan lángra kap, majd ha a férfi is ott van mellette akkor helyet foglal. Önkéntelenül végigsimít a hegen a mellkasán. Valószínűleg furcsa számára, hogy bőre szabadon lehet, de az előfordulhat, hogy a férfi figyelmét szeretné ez által felkelteni.*
657. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-06 16:52:39
Üzenet elküldve: 2019-01-06 16:52:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha megérezheti a remegést, felmerül benne, hogy előbb el kellene hagyniuk a dézsát, mint tervezte. Egyelőre viszont eltereli a figyelmét a borzongató cirógatás, a suttogás, fülének becézése, Ralas egész gyengéd lénye. A csapda készen áll, és most nem érzékeli határait. Talán már benne is áll, csak még nem csapódott le a fedele. Talán most a Vadász sem koncentrál a zsákmányra eléggé. Vagyis... inkább a vadászatra. Az éjszaka ígéretére különös éhség fogja el. Belső konfliktusba kerül, mert az eszével tudja, épp ezt nem szabadna, mert a hosszan együtt töltött idő a legalkalmasabb a kötődés kialakulására. Pedig olyan egyszerű lenne csak igent mondani rá, temérdek kifogást találni a miértre, s közte lenne az is, miért ne? Egyelőre inkább nem mond semmit.
Érzi a férfi csókjában a narancsos mandulát, orrában már inkább a szappanillat dominál. Mindez aztán háttérbe szorul, mert a határok kettejük közöttük elmosódnak, feloldónak egymásban, visszanyerve a lelkesítő pezsgést. Vibráló fény és puha sötétség násza nem is lehet lagymatag vagy jelentéktelen, különösen, hogy ínyencekről van szó.
A több helyet kihasználja, szavak nélkül is érti, mit akarnak tőle, s nem unszolja ő sem a férfit, bár ehhez neki szintén vissza kell fognia vágyait. Egy-egy alkalommal megáll, mikor mélyen egybeolvadnak, vagy épp akkor, mikor Ralas majdnem teljesen kicsusszan, hosszabban megtartva a pillanatot, mielőtt visszafogadja, hogy kizökkentse így magukat az önkéntelen ritmusból, s újra és újra kezdhessék a táncot.
Míg a becézés lentebb jár keblein, kezei gyengéden túrják össze Ralas frissen mosott haját, cirógatják tarkóját. Közben Zam sötét szemei lágyan, vágyakozón néznek le az izgalmas játékra, ami érzéki örömöket kelt. Önkéntelenül erősebben nyomja le csípőjét, mert még többet akar a férfiból, majd elégedett morranással engedi hátra a fejét, hosszan felfedve nyakát, s a ritmikát így viszi egy ideig halk nyögésekkel. Hajának vége bele-beleér a buja hullámokba, de annak súlya még nem érezhető. Maga felé húzza Ralast, de nem korlátozza terveiben, csak jelzi, hogy kedvére volna a folytatás abban, amit a nyelvével, ajkaival művel.
Az incselkedő ötlet, mellyel aztán Zam előáll, termékeny földet találva máris csírázásnak indul, sőt, csaknem szárba szökken, ám nem a tervei szerint. Bár a hajába markoló kéz felcsigázza. A merész ígéret viszont a masszírozásról mulattatja.*
- Eléggé felvillanyoztál, lazítani pedig nem akarok. Azonban… a dézsához sem ragaszkodnék már… túl hideg kezd lenni. Vagy én vagyok túl forró…
*Hajol a füléhez egy kis becézésre. S valóban, ajkai és nyelve is melegnek tetszhetnek. Bár Ralas tervét nem viszi véghez a fordulással, feltételezhetően az utolsó szavak elhangzanak és a gyönyör határát súroló mozdulat is megtörténik, amire Zam felmorran, és önkéntelenül nyomakszik a férfi mellkasához még jobban, fülét eleresztve. Kissé bódultnak kezdte érzi magát, de a választás szó kijózanította. Mélyen hallgat róla, hogy e pillanatban ő se érzi magát annyira határozottnak, mint korábban. Ám a kikövetelt szemkontaktussal egybekötött vallomásra bizonytalan zavara árulkodó lehet. Nyakán érzi a hurkot. Tán csak egy rántás kell, hogy a Vadász elcsípje? Nem, nem adja magát ilyen könnyen, bármennyire is ügyes abban, hogy megpuhítsa. Amint a csók, mely igen érzelmesre sikerül, véget ér, ravaszul elmosolyodik.*
- Rég megtanultam, hogy ne higgyem el egy férfi egyetlen szavát sem, amit szeretkezéskor, közvetlenül előtte vagy utána mond.
*Megsimogatja az ajkait hüvelykujjával.*
- A te érdekedben sem.
*Csókot lehel rájuk. Puhán, melegen tesz hozzá kiegészítést.*
- Ne gondolj most erre… megpróbálok olyan megoldást találni, amivel mindketten elégedettek leszünk.
*Egy újabb csók után pedig új javaslattal áll elő.*
- De most szerintem folytassuk szárazabb környezetben.
*Ha Ralas ezzel egyetért, akkor lemondó sóhajjal válik el tőle, hogy mindketten felállhassanak, s törölköző után nézhessenek. Nem szívesen szakítja meg az eseményeket, de biztos benne, hogy megéri. Persze ha mégsem talál tetszést az ötlete, akkor alkalmazkodik.*
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha megérezheti a remegést, felmerül benne, hogy előbb el kellene hagyniuk a dézsát, mint tervezte. Egyelőre viszont eltereli a figyelmét a borzongató cirógatás, a suttogás, fülének becézése, Ralas egész gyengéd lénye. A csapda készen áll, és most nem érzékeli határait. Talán már benne is áll, csak még nem csapódott le a fedele. Talán most a Vadász sem koncentrál a zsákmányra eléggé. Vagyis... inkább a vadászatra. Az éjszaka ígéretére különös éhség fogja el. Belső konfliktusba kerül, mert az eszével tudja, épp ezt nem szabadna, mert a hosszan együtt töltött idő a legalkalmasabb a kötődés kialakulására. Pedig olyan egyszerű lenne csak igent mondani rá, temérdek kifogást találni a miértre, s közte lenne az is, miért ne? Egyelőre inkább nem mond semmit.
Érzi a férfi csókjában a narancsos mandulát, orrában már inkább a szappanillat dominál. Mindez aztán háttérbe szorul, mert a határok kettejük közöttük elmosódnak, feloldónak egymásban, visszanyerve a lelkesítő pezsgést. Vibráló fény és puha sötétség násza nem is lehet lagymatag vagy jelentéktelen, különösen, hogy ínyencekről van szó.
A több helyet kihasználja, szavak nélkül is érti, mit akarnak tőle, s nem unszolja ő sem a férfit, bár ehhez neki szintén vissza kell fognia vágyait. Egy-egy alkalommal megáll, mikor mélyen egybeolvadnak, vagy épp akkor, mikor Ralas majdnem teljesen kicsusszan, hosszabban megtartva a pillanatot, mielőtt visszafogadja, hogy kizökkentse így magukat az önkéntelen ritmusból, s újra és újra kezdhessék a táncot.
Míg a becézés lentebb jár keblein, kezei gyengéden túrják össze Ralas frissen mosott haját, cirógatják tarkóját. Közben Zam sötét szemei lágyan, vágyakozón néznek le az izgalmas játékra, ami érzéki örömöket kelt. Önkéntelenül erősebben nyomja le csípőjét, mert még többet akar a férfiból, majd elégedett morranással engedi hátra a fejét, hosszan felfedve nyakát, s a ritmikát így viszi egy ideig halk nyögésekkel. Hajának vége bele-beleér a buja hullámokba, de annak súlya még nem érezhető. Maga felé húzza Ralast, de nem korlátozza terveiben, csak jelzi, hogy kedvére volna a folytatás abban, amit a nyelvével, ajkaival művel.
Az incselkedő ötlet, mellyel aztán Zam előáll, termékeny földet találva máris csírázásnak indul, sőt, csaknem szárba szökken, ám nem a tervei szerint. Bár a hajába markoló kéz felcsigázza. A merész ígéret viszont a masszírozásról mulattatja.*
- Eléggé felvillanyoztál, lazítani pedig nem akarok. Azonban… a dézsához sem ragaszkodnék már… túl hideg kezd lenni. Vagy én vagyok túl forró…
*Hajol a füléhez egy kis becézésre. S valóban, ajkai és nyelve is melegnek tetszhetnek. Bár Ralas tervét nem viszi véghez a fordulással, feltételezhetően az utolsó szavak elhangzanak és a gyönyör határát súroló mozdulat is megtörténik, amire Zam felmorran, és önkéntelenül nyomakszik a férfi mellkasához még jobban, fülét eleresztve. Kissé bódultnak kezdte érzi magát, de a választás szó kijózanította. Mélyen hallgat róla, hogy e pillanatban ő se érzi magát annyira határozottnak, mint korábban. Ám a kikövetelt szemkontaktussal egybekötött vallomásra bizonytalan zavara árulkodó lehet. Nyakán érzi a hurkot. Tán csak egy rántás kell, hogy a Vadász elcsípje? Nem, nem adja magát ilyen könnyen, bármennyire is ügyes abban, hogy megpuhítsa. Amint a csók, mely igen érzelmesre sikerül, véget ér, ravaszul elmosolyodik.*
- Rég megtanultam, hogy ne higgyem el egy férfi egyetlen szavát sem, amit szeretkezéskor, közvetlenül előtte vagy utána mond.
*Megsimogatja az ajkait hüvelykujjával.*
- A te érdekedben sem.
*Csókot lehel rájuk. Puhán, melegen tesz hozzá kiegészítést.*
- Ne gondolj most erre… megpróbálok olyan megoldást találni, amivel mindketten elégedettek leszünk.
*Egy újabb csók után pedig új javaslattal áll elő.*
- De most szerintem folytassuk szárazabb környezetben.
*Ha Ralas ezzel egyetért, akkor lemondó sóhajjal válik el tőle, hogy mindketten felállhassanak, s törölköző után nézhessenek. Nem szívesen szakítja meg az eseményeket, de biztos benne, hogy megéri. Persze ha mégsem talál tetszést az ötlete, akkor alkalmazkodik.*
656. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-06 15:01:10
Üzenet elküldve: 2019-01-06 15:01:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Sóhajtva és talán a víz hűvösségétől kissé remegve fogadja magához a közeledő lányt, s kezei külön utakat fedeznek fel a gerinc mentén, apró ujjbegynyi érintésekkel, olykor a tarkón át az alsó, jóval lágyabb szürke színű hajba futva.*
- Majd megszárítkozunk... *Suttogja halkan azokba a kacéran hegyesedő fülekbe, s ajkai közé szívja a fülcimpát.* De... maradhatsz... nem bánnám. *Gyengül el egészen, s lágy, óvatos ritmusra jár csípője a lánnyal ellentétesen. Hátrébb hajolva fogadja a csókot, egyre hevesebben és tüzesebben, keresi és kutatja a lány nyelvét, érezni akarja az ízt, s annak puhaságát, mintha még sosem kóstolta volna. Egy-egy erősebb mozdulatnál szemöldöke felszalad, s orrán hosszabban szívja be a levegőt, kissé hátrébb dől, hogy helyet adjon a még nagyobb beteljesüléshez, ó érzi ő, hogy immár lassan szabad az út, s bátrabban mozoghat, de még visszafogja magát, nem kell sietni, így, hogy a játék kimaradt, bőséggel van idő a maximális élvezetekhez. Lágyan hullámzik a víz körülöttük, olykor néha vissza-visszacsap a dézsa faláról, s a férfi combjain érzi a lány melegét. Nem fázik már, de remegése nem marad abba, akár egy fázós kismadár, mi ismét a fészekbe igyekszik. Néha a testét simító kézbe markol, hogy tenyerébe csókolhasson, de a hozzá préselődő keblekből is ízt akar, mellyel nem lehet betelni. Nyelve egy heves csók után ismét útra indul, mert senki sem mondta, hogy, ha a játék elmarad, nem mehetne közben is. Nem érzi már az olaj ízét, azért a csúcsosodó apró süvegeket körbejárja rendesen, hogy minden apró recében felkutathassa annak maradékát. Igaz, nem olajat keres, pusztán inkább csak élvezeteket a sötét ormokon. Egészen belelendül, s akaratlanul is kissé gyorsabbra vált csípője, miközben ajkaival szív néhányat, míg nyelve visszahúzódik. Egyik keze a lány csípőjén, másik azonban felfut a tarkójáig, hogy hajába markoljon óvatosan, ennek megfelelően szemei is érzéki haragossá válnak.*
- Nem bántam, hogy oda kerülhettem, s nem bánnám most sem, kedves. *Villant meg egy halvány mosolyt, de elveszik az éle, mert egyre inkább könnyen mozog altájékon, az út nedves és csúszós, forró, mint a tűz belseje. Lágyan csusszan le keze a lány derekára, hogy immár nyakába csókoljon, s csak onnan lehelje a kérést:*
- Hát fordulj meg... Zam... ohh... fordulj meg és kapaszkodj erősen. *Mosolyodik el szélesebben.* Meglátjuk, hogy másik oldalról megközelítve, milyen véleményed lesz. *A mosoly fennáll, de erőszakkal nem tesz semmit, a lány ajánlata bár lehet nem erre vonatkozott, mégis tisztán érthető, legalábbis Ralas azt gondolja.*
- Egyébiránt is megvizsgálnám, gerinced ívét, talán egy kis masszázs is belefér közben. *Vigyorodik el, persze elfúló hangon, talán iménti kijelentése sem volt komoly, hisz ki tudna figyelni, egy ilyen lány mögött a masszázs apró praktikáira, bár titkon már ki van éhezve arra, hogy a vállaiba kapaszkodhasson, s hátára gömbölyödjön.*
- Talán nem is kell választani. Talán a fázós téli estéken lehetünk így. *Mélázik el.* Min... mindenesetre... *Nyög fel hirtelen, s míg a lány esetleg fordul mélyre hatol, s férfiasságát is a végletekig feszíti.* azért nehéz így bármiről is gondolkodni... lehet inkább elengedném, ha nem baj, s maradnál csak te. *Emeli fel ujjával a lány állát, ha tudja, s szemébe nézve kíván vele csókot váltani.*
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Sóhajtva és talán a víz hűvösségétől kissé remegve fogadja magához a közeledő lányt, s kezei külön utakat fedeznek fel a gerinc mentén, apró ujjbegynyi érintésekkel, olykor a tarkón át az alsó, jóval lágyabb szürke színű hajba futva.*
- Majd megszárítkozunk... *Suttogja halkan azokba a kacéran hegyesedő fülekbe, s ajkai közé szívja a fülcimpát.* De... maradhatsz... nem bánnám. *Gyengül el egészen, s lágy, óvatos ritmusra jár csípője a lánnyal ellentétesen. Hátrébb hajolva fogadja a csókot, egyre hevesebben és tüzesebben, keresi és kutatja a lány nyelvét, érezni akarja az ízt, s annak puhaságát, mintha még sosem kóstolta volna. Egy-egy erősebb mozdulatnál szemöldöke felszalad, s orrán hosszabban szívja be a levegőt, kissé hátrébb dől, hogy helyet adjon a még nagyobb beteljesüléshez, ó érzi ő, hogy immár lassan szabad az út, s bátrabban mozoghat, de még visszafogja magát, nem kell sietni, így, hogy a játék kimaradt, bőséggel van idő a maximális élvezetekhez. Lágyan hullámzik a víz körülöttük, olykor néha vissza-visszacsap a dézsa faláról, s a férfi combjain érzi a lány melegét. Nem fázik már, de remegése nem marad abba, akár egy fázós kismadár, mi ismét a fészekbe igyekszik. Néha a testét simító kézbe markol, hogy tenyerébe csókolhasson, de a hozzá préselődő keblekből is ízt akar, mellyel nem lehet betelni. Nyelve egy heves csók után ismét útra indul, mert senki sem mondta, hogy, ha a játék elmarad, nem mehetne közben is. Nem érzi már az olaj ízét, azért a csúcsosodó apró süvegeket körbejárja rendesen, hogy minden apró recében felkutathassa annak maradékát. Igaz, nem olajat keres, pusztán inkább csak élvezeteket a sötét ormokon. Egészen belelendül, s akaratlanul is kissé gyorsabbra vált csípője, miközben ajkaival szív néhányat, míg nyelve visszahúzódik. Egyik keze a lány csípőjén, másik azonban felfut a tarkójáig, hogy hajába markoljon óvatosan, ennek megfelelően szemei is érzéki haragossá válnak.*
- Nem bántam, hogy oda kerülhettem, s nem bánnám most sem, kedves. *Villant meg egy halvány mosolyt, de elveszik az éle, mert egyre inkább könnyen mozog altájékon, az út nedves és csúszós, forró, mint a tűz belseje. Lágyan csusszan le keze a lány derekára, hogy immár nyakába csókoljon, s csak onnan lehelje a kérést:*
- Hát fordulj meg... Zam... ohh... fordulj meg és kapaszkodj erősen. *Mosolyodik el szélesebben.* Meglátjuk, hogy másik oldalról megközelítve, milyen véleményed lesz. *A mosoly fennáll, de erőszakkal nem tesz semmit, a lány ajánlata bár lehet nem erre vonatkozott, mégis tisztán érthető, legalábbis Ralas azt gondolja.*
- Egyébiránt is megvizsgálnám, gerinced ívét, talán egy kis masszázs is belefér közben. *Vigyorodik el, persze elfúló hangon, talán iménti kijelentése sem volt komoly, hisz ki tudna figyelni, egy ilyen lány mögött a masszázs apró praktikáira, bár titkon már ki van éhezve arra, hogy a vállaiba kapaszkodhasson, s hátára gömbölyödjön.*
- Talán nem is kell választani. Talán a fázós téli estéken lehetünk így. *Mélázik el.* Min... mindenesetre... *Nyög fel hirtelen, s míg a lány esetleg fordul mélyre hatol, s férfiasságát is a végletekig feszíti.* azért nehéz így bármiről is gondolkodni... lehet inkább elengedném, ha nem baj, s maradnál csak te. *Emeli fel ujjával a lány állát, ha tudja, s szemébe nézve kíván vele csókot váltani.*
655. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-06 13:32:36
Üzenet elküldve: 2019-01-06 13:32:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Túlzottan elmerül a gondolataiban ahhoz, hogy önkéntelen jeleket fejtsen, s ez zárkózott viselkedésén tükröződik. Időleges mosolya a tanonckodás után akkor fakul ki, mikor Ralas megint a titkos kapcsolatot említi. Majdnem mond valamit, de aztán meggondolja magát. Mikor a férfi felvágósan dicséri saját találékonyságát, jelzésértékűn az égre emeli a tekintetét. Vagy a plafonra?
Nem kifejezetten az alkudozás hajtja közelebb, de tényleg kellemesebb így. Gyorsabban és jobban alakul, mint tervezte. A Vadász támadásba lendül. Halkan felnevet a karosszéken, s míg a férfi kellemesen futtatja ujjait a testén, s kóstolgatja karját, élvezettel, mélyen szívja be a levegőt, s még a csókolgatás előtt a füléhez hajolva halkan hárítja a vízmelegítés ajánlatát.*
- Ha te itt vagy nekem, a víz is hamar felforrósodik.
*S csakugyan, a vonzás erősödni kezd a bizalmas közelséggel. Kerülgeti a Vadász csapdáját az ínycsiklandó csalétek után vágyva, a lehetőséget keresve, hogy megszerezze és meglógjon vele.
Időt nyer hát, bár ez nem volt számára kétséges kimenetel, gondolta, hogy Ralas meg fogja engedni neki, hiszen semmit nem veszít néhány nappal. Gyomra édes feszültségtől zsugorodik össze a szótlan akarat irányításának hatására. Amint testével megérzi a mondanivalót, belebizsereg, vére buzgón indul meg, s mohón csillan össze a pillantása a férfiéval. Nem tűnik meghunyászkodó áldozatnak. Ebben a harcban még kioszthat ő is néhány karmolást.
Kacéran vigyorodik el az ágy kihasználatlanságának érvén, s innen könnyű továbbvezetni a mozdulatot alsó ajkára harapássá. Kérdővé válik viszont arckifejezése a túlzottan magabiztos kijelentésen, mely áttetszőnek tünteti fel, aki önmaga érzéseivel sincs tisztában. Egy kissé bosszantja. Ám aztán rájön, egyelőre talán jobb, ha azt hiszi róla a férfi, hogy ismeri. Különösen bizalom terén.
A kíváncsi vendégnek surrannia kell egy kicsit, de ezzel csak több izgalmat gerjeszt, míg célba ér. Zam teste enyhén megfeszül, szemhéját leheletnyit leereszti. Gonosz manipuláció, hogy emlékeztessen, miről akar lemondani. S Ralas még csak nem is titkolja szándékát.
Megint teljesen kinyitja a szemét és felpillant, mikor azt mondja, neki szintén választania kell. De csak míg el nem merül benne ismét.*
- Igen… de nem most…
*Feleli a választás kényszerére méla mosollyal. Szuszogása, testének meg-megfeszülése, belemoccanása elárulhatja, hogy kellemesen érinti az intimitás ezen módja, egyre könnyebbnek érezheti útját a férfi. Zam ajkai elnyílnak, homályosuló tekintete a lehunyt szemű Ralas arcán függ, ami átélést kölcsönös neki. A mélységi kezei simogatón, lassún járnak izgatóan vizes mellkasán lentről fölfelé a vállakig, s ott megint megtámaszkodnak karjai, kezeit lazán fogja össze. Igen. Erről nehéz lesz lemondani, főleg, ha a Vadász nem adja fel. De tudja, hogy képes lenne rá. A kérdés az, hogy tényleg szükséges-e.
Ralas már-már fölényes magabiztossága kedvességgé enyhül, ez cinkos mosolyt fakaszt a nőstény arcán. Éppolyan manipulatívnak tartja, mint korábban, ugyanakkor szórakoztatónak találja. Szavainak visszahallásán elvigyorodik, ajkait diszkréten megnedvesíti. Hangosabban ereszti ki a levegőt a mélyebb mozdulatra, aztán csillogó szemekkel szuszog nevetés helyett a hibáztatáson, végül megpróbál szigorú lenni.*
- De baj. Ha vizes lesz a hajam, nem tudok ebben az időben hazamenni.
*Pillant a puhán hulló hóra az ablakon át, majd visszafordul.*
- Ráadásul valaki letépte rólam az alsóneműt is…
*Korholó szavai után ráhajol Ralasra, egyik karját a nyaka mögé hajtja, a másikkal finoman megtámasztja az arcát.*
- Úgy érzem, sokba fog ez nekem kerülni…
*Suttogja enyhülten, majd hosszan csókolja a férfit, ha engedi. Közben aktívabban bekapcsolódik a mozgásba, mely már egészen sikamlóssá kezd válni. Nem sietteti a tempót, nagyon élvezi a hódító ízlelgetését, erőt inkább csak ott visz bele, mikor az mélyen jár. Olykor halkan morran hozzá. Amennyire a kényelem engedi, hozzásimul Ralashoz legalább melleivel, így tulajdonképpen hozzádörgölőzik, miközben mozog. Az izgalmas percek kezdenek nyomot hagyni rajtuk, külön figyelem nélkül is feszesebbek, mint nyugalomban. Közreműködésével kisebb hullámok emelkednek a fürdővízben, néha egy-egy apró loccsanás vegyül a meghitt pattogásba és szuszogásba. Az arcot érintő kéz megint cirógatni vágyik, lassan siklik lefelé a nyakra, mellkasra, tovább oldalt a csípőig, s a fenék vonaláig. Aztán vissza a derékra, itt pedig hátra, hogy kapaszkodóként használja a vonaglásban. Egy alkalmas pillanatban, mikor már ajkai is szabadok, elfogódottan megszólal.*
- Egy biztos. Nem bántam meg, hogy korábban a hátam mögé engedtelek.
*Kajánul elmosolyodik, finoman harapdálni kezdi Ralas bal fülét.*
- Nagyon tetszett. Kíváncsi vagyok, milyen lehet, ha… nagyobb mozgásteret kapsz...
*Csak egy visszajelzés, s felvetés, amit el lehet tenni későbbre.*
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Túlzottan elmerül a gondolataiban ahhoz, hogy önkéntelen jeleket fejtsen, s ez zárkózott viselkedésén tükröződik. Időleges mosolya a tanonckodás után akkor fakul ki, mikor Ralas megint a titkos kapcsolatot említi. Majdnem mond valamit, de aztán meggondolja magát. Mikor a férfi felvágósan dicséri saját találékonyságát, jelzésértékűn az égre emeli a tekintetét. Vagy a plafonra?
Nem kifejezetten az alkudozás hajtja közelebb, de tényleg kellemesebb így. Gyorsabban és jobban alakul, mint tervezte. A Vadász támadásba lendül. Halkan felnevet a karosszéken, s míg a férfi kellemesen futtatja ujjait a testén, s kóstolgatja karját, élvezettel, mélyen szívja be a levegőt, s még a csókolgatás előtt a füléhez hajolva halkan hárítja a vízmelegítés ajánlatát.*
- Ha te itt vagy nekem, a víz is hamar felforrósodik.
*S csakugyan, a vonzás erősödni kezd a bizalmas közelséggel. Kerülgeti a Vadász csapdáját az ínycsiklandó csalétek után vágyva, a lehetőséget keresve, hogy megszerezze és meglógjon vele.
Időt nyer hát, bár ez nem volt számára kétséges kimenetel, gondolta, hogy Ralas meg fogja engedni neki, hiszen semmit nem veszít néhány nappal. Gyomra édes feszültségtől zsugorodik össze a szótlan akarat irányításának hatására. Amint testével megérzi a mondanivalót, belebizsereg, vére buzgón indul meg, s mohón csillan össze a pillantása a férfiéval. Nem tűnik meghunyászkodó áldozatnak. Ebben a harcban még kioszthat ő is néhány karmolást.
Kacéran vigyorodik el az ágy kihasználatlanságának érvén, s innen könnyű továbbvezetni a mozdulatot alsó ajkára harapássá. Kérdővé válik viszont arckifejezése a túlzottan magabiztos kijelentésen, mely áttetszőnek tünteti fel, aki önmaga érzéseivel sincs tisztában. Egy kissé bosszantja. Ám aztán rájön, egyelőre talán jobb, ha azt hiszi róla a férfi, hogy ismeri. Különösen bizalom terén.
A kíváncsi vendégnek surrannia kell egy kicsit, de ezzel csak több izgalmat gerjeszt, míg célba ér. Zam teste enyhén megfeszül, szemhéját leheletnyit leereszti. Gonosz manipuláció, hogy emlékeztessen, miről akar lemondani. S Ralas még csak nem is titkolja szándékát.
Megint teljesen kinyitja a szemét és felpillant, mikor azt mondja, neki szintén választania kell. De csak míg el nem merül benne ismét.*
- Igen… de nem most…
*Feleli a választás kényszerére méla mosollyal. Szuszogása, testének meg-megfeszülése, belemoccanása elárulhatja, hogy kellemesen érinti az intimitás ezen módja, egyre könnyebbnek érezheti útját a férfi. Zam ajkai elnyílnak, homályosuló tekintete a lehunyt szemű Ralas arcán függ, ami átélést kölcsönös neki. A mélységi kezei simogatón, lassún járnak izgatóan vizes mellkasán lentről fölfelé a vállakig, s ott megint megtámaszkodnak karjai, kezeit lazán fogja össze. Igen. Erről nehéz lesz lemondani, főleg, ha a Vadász nem adja fel. De tudja, hogy képes lenne rá. A kérdés az, hogy tényleg szükséges-e.
Ralas már-már fölényes magabiztossága kedvességgé enyhül, ez cinkos mosolyt fakaszt a nőstény arcán. Éppolyan manipulatívnak tartja, mint korábban, ugyanakkor szórakoztatónak találja. Szavainak visszahallásán elvigyorodik, ajkait diszkréten megnedvesíti. Hangosabban ereszti ki a levegőt a mélyebb mozdulatra, aztán csillogó szemekkel szuszog nevetés helyett a hibáztatáson, végül megpróbál szigorú lenni.*
- De baj. Ha vizes lesz a hajam, nem tudok ebben az időben hazamenni.
*Pillant a puhán hulló hóra az ablakon át, majd visszafordul.*
- Ráadásul valaki letépte rólam az alsóneműt is…
*Korholó szavai után ráhajol Ralasra, egyik karját a nyaka mögé hajtja, a másikkal finoman megtámasztja az arcát.*
- Úgy érzem, sokba fog ez nekem kerülni…
*Suttogja enyhülten, majd hosszan csókolja a férfit, ha engedi. Közben aktívabban bekapcsolódik a mozgásba, mely már egészen sikamlóssá kezd válni. Nem sietteti a tempót, nagyon élvezi a hódító ízlelgetését, erőt inkább csak ott visz bele, mikor az mélyen jár. Olykor halkan morran hozzá. Amennyire a kényelem engedi, hozzásimul Ralashoz legalább melleivel, így tulajdonképpen hozzádörgölőzik, miközben mozog. Az izgalmas percek kezdenek nyomot hagyni rajtuk, külön figyelem nélkül is feszesebbek, mint nyugalomban. Közreműködésével kisebb hullámok emelkednek a fürdővízben, néha egy-egy apró loccsanás vegyül a meghitt pattogásba és szuszogásba. Az arcot érintő kéz megint cirógatni vágyik, lassan siklik lefelé a nyakra, mellkasra, tovább oldalt a csípőig, s a fenék vonaláig. Aztán vissza a derékra, itt pedig hátra, hogy kapaszkodóként használja a vonaglásban. Egy alkalmas pillanatban, mikor már ajkai is szabadok, elfogódottan megszólal.*
- Egy biztos. Nem bántam meg, hogy korábban a hátam mögé engedtelek.
*Kajánul elmosolyodik, finoman harapdálni kezdi Ralas bal fülét.*
- Nagyon tetszett. Kíváncsi vagyok, milyen lehet, ha… nagyobb mozgásteret kapsz...
*Csak egy visszajelzés, s felvetés, amit el lehet tenni későbbre.*
654. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-05 22:12:11
Üzenet elküldve: 2019-01-05 22:12:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egyik kezét kiemelve a vízből, komótosan kavargatni kezdi felszínét ujjaival, közben olykor-olykor sután Zammiriára pillant, mintha csak gondolatait próbálná meg kifürkészni, vagy pont, hogy egy kicsit megkavarni. Egyébiránt a mozdulat félreérthető lehet, de a férfinak nincs ilyen szándéka. A felkínált lehetőség pusztán logikai alapon jutott eszébe, mert függetlenül attól, hogy Ralas szeret elmélyedni a kevésbé tudományos művekben is, elég világi és racionális gondolkodást tudhat magáénak. Tehát vár, mígnem meg nem kapja az első makacs visszajelzést, amire azonnal őszintén fel is nevet.*
- Lehet segéded is, de ha gondolod engem is kitaníthatsz, bár nem szeretném, ha tudnának a kapcsolatunkról, ahogyan te sem. *Mosolyodik el, s lazán megmossa kissé vállát és tarkóját kavargató kezével. Vállát vonja meg, majd Zammiriára kacsint.*
- Persze, hogy van. Hisz én mondtam. *Húzza vigyorra a száját, majd tekintetével követi a hozzá hajoló lányt lányt. Félrefordított tekintettel követi a lágy érintést, önkéntelen is haját simítja végig tarkójánál közben, s elmosolyodik. Meg kell vallja erre nem számított, de nyilván a lány sem ma kezdte az üzletelést és Ralas élvezi ezt a fajta játékot, ó, de még, hogy élvezi. Ez Zammiria személyiségének köszönhető, mással tán nem alkudozna ennyi ideig. Bár, ami azt illeti még soha nem is alkudozott senkivel.*
- Ugyan. Csak tessék, használj karosszéknek! *Tárja szét kezét engedelmesen, s felnevetve igazgatja meg lábait, hogy a lánynak kényelmesebb legyen. Elnyújtózik maga is a víz alatt, s kacér tekintettel méregeti a közeledő kebleket, s a lány nyakát, míg az a combjaira ül, még pont elég messze, de már elég közel is.* Persze melegíthetek még bele, ha gondolod, ahogy elnézem valóban fázhatsz. *Biggyeszti le száját, s a tárgyalás közepével nem foglalkozva futtatja végig kezét a lány oldalán derekáig, lefelé, miközben a vállát támasztó csuklóba, alkarba kóstol egy leheletnyit.*
- Úgy van. Gondold át, nekem van időm. *Bólint határozottan jóváhagyólag, s miközben a lány hátradől, kezei azonnal indulnak maga felé... Zam derekával együtt. Talán bőrük elég síkos még, ahhoz, hogy a mozdulat létrejöjjön, s talán a lány se támasztja meg magát annyira. A hűvös víz jótékony hatása hamar lehűtötte a vágyakat, persze akadályát sem képezte annak, hogy ezek ismételten feléledjenek. Mert Ralas él. Ezt Zammiria elég könnyen észreveheti. A Vadász szemei megvillannak, mint mindig, mikor valamire készül, s ezúttal nem játékkal kezd.*
- Kezdjük azzal, hogy az ágyamban még nem voltunk. *Nyílik tágra szeme, szinte a szájával egy időben, hogy nyelvét ajkán futtassa végig, miközben tekintete talán már az ölében ülő lányéba fúródik.*
- A bizalmadat pedig már réges-rég elértem, még akkor is, ha te úgy gondolod, hogy nem. *Teszi fel az "i"-re a pontot.* De... *Emeli fel ujját, miközben lök egy aprót felfelé csípőjével, hogy ha tud, akkor behatolhasson a lányba, erre kezével is igyekszik rásegíteni.* úgy lesz, ahogyan szeretnéd, én nem erőltetem. *Húzódik vissza óvatosan.*
- Választani pedig nem csak nekem kell. *Hunyja le szemét, s szívja be alsó ajkát, miközben ismét feljebb tornássza csípőjét, ezúttal sokkal mélyebbre.* És nem keverem az üzletet a szórakozással. *Kissé visszahúzódik, aztán immár végig csukott szemmel megint támad. Lassú, sejtelmes, némiképp ütemtelen mozgásokkal egyelőre, de hamarosan már ritmust is visz bele. Míg a lány felkészül igyekszik gyöngéd maradni, bár mindig nehézkes, mikor Zammiriával van, kevesebb a türelem és nagyobb az étvágy. Sokszor elgondolkodik ezen, vajon vele van-e a baj, egyáltalán ez baj-e? Aztán csak elhessegeti a gondolatot, mert részének érzi, ami nem csoda, hiszen, ha együtt vannak, általában fizikailag is eggyé válnak. Elmosolyodik a gondolatra, csendesen és érzelmesen, miközben kinyitja szemét, s kedvesen a lányra néz.*
- Remélem nem baj. *Vonja meg a vállát.* Valamiért felébredt, én nem tudom mi van ezzel a fickóval. *Hatol be mélyen a lányba.* Folyton csak a kaland... *Suttogja csendesen.* a felfedezés íze... a játék. A te hibád! *Nevet fel, s csípője apránként, nagyon lassan fel, s le mozog, akár az együtt lélegző testek. Hangosat pattan egy hasáb a kandallóban, s a hó szakadatlan hull kint. ~ Talán sétálni is elmehetnénk utána... ~ De ezt a gondolatot egyelőre nem kívánja megosztani. Túl romantikus lenne.*
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egyik kezét kiemelve a vízből, komótosan kavargatni kezdi felszínét ujjaival, közben olykor-olykor sután Zammiriára pillant, mintha csak gondolatait próbálná meg kifürkészni, vagy pont, hogy egy kicsit megkavarni. Egyébiránt a mozdulat félreérthető lehet, de a férfinak nincs ilyen szándéka. A felkínált lehetőség pusztán logikai alapon jutott eszébe, mert függetlenül attól, hogy Ralas szeret elmélyedni a kevésbé tudományos művekben is, elég világi és racionális gondolkodást tudhat magáénak. Tehát vár, mígnem meg nem kapja az első makacs visszajelzést, amire azonnal őszintén fel is nevet.*
- Lehet segéded is, de ha gondolod engem is kitaníthatsz, bár nem szeretném, ha tudnának a kapcsolatunkról, ahogyan te sem. *Mosolyodik el, s lazán megmossa kissé vállát és tarkóját kavargató kezével. Vállát vonja meg, majd Zammiriára kacsint.*
- Persze, hogy van. Hisz én mondtam. *Húzza vigyorra a száját, majd tekintetével követi a hozzá hajoló lányt lányt. Félrefordított tekintettel követi a lágy érintést, önkéntelen is haját simítja végig tarkójánál közben, s elmosolyodik. Meg kell vallja erre nem számított, de nyilván a lány sem ma kezdte az üzletelést és Ralas élvezi ezt a fajta játékot, ó, de még, hogy élvezi. Ez Zammiria személyiségének köszönhető, mással tán nem alkudozna ennyi ideig. Bár, ami azt illeti még soha nem is alkudozott senkivel.*
- Ugyan. Csak tessék, használj karosszéknek! *Tárja szét kezét engedelmesen, s felnevetve igazgatja meg lábait, hogy a lánynak kényelmesebb legyen. Elnyújtózik maga is a víz alatt, s kacér tekintettel méregeti a közeledő kebleket, s a lány nyakát, míg az a combjaira ül, még pont elég messze, de már elég közel is.* Persze melegíthetek még bele, ha gondolod, ahogy elnézem valóban fázhatsz. *Biggyeszti le száját, s a tárgyalás közepével nem foglalkozva futtatja végig kezét a lány oldalán derekáig, lefelé, miközben a vállát támasztó csuklóba, alkarba kóstol egy leheletnyit.*
- Úgy van. Gondold át, nekem van időm. *Bólint határozottan jóváhagyólag, s miközben a lány hátradől, kezei azonnal indulnak maga felé... Zam derekával együtt. Talán bőrük elég síkos még, ahhoz, hogy a mozdulat létrejöjjön, s talán a lány se támasztja meg magát annyira. A hűvös víz jótékony hatása hamar lehűtötte a vágyakat, persze akadályát sem képezte annak, hogy ezek ismételten feléledjenek. Mert Ralas él. Ezt Zammiria elég könnyen észreveheti. A Vadász szemei megvillannak, mint mindig, mikor valamire készül, s ezúttal nem játékkal kezd.*
- Kezdjük azzal, hogy az ágyamban még nem voltunk. *Nyílik tágra szeme, szinte a szájával egy időben, hogy nyelvét ajkán futtassa végig, miközben tekintete talán már az ölében ülő lányéba fúródik.*
- A bizalmadat pedig már réges-rég elértem, még akkor is, ha te úgy gondolod, hogy nem. *Teszi fel az "i"-re a pontot.* De... *Emeli fel ujját, miközben lök egy aprót felfelé csípőjével, hogy ha tud, akkor behatolhasson a lányba, erre kezével is igyekszik rásegíteni.* úgy lesz, ahogyan szeretnéd, én nem erőltetem. *Húzódik vissza óvatosan.*
- Választani pedig nem csak nekem kell. *Hunyja le szemét, s szívja be alsó ajkát, miközben ismét feljebb tornássza csípőjét, ezúttal sokkal mélyebbre.* És nem keverem az üzletet a szórakozással. *Kissé visszahúzódik, aztán immár végig csukott szemmel megint támad. Lassú, sejtelmes, némiképp ütemtelen mozgásokkal egyelőre, de hamarosan már ritmust is visz bele. Míg a lány felkészül igyekszik gyöngéd maradni, bár mindig nehézkes, mikor Zammiriával van, kevesebb a türelem és nagyobb az étvágy. Sokszor elgondolkodik ezen, vajon vele van-e a baj, egyáltalán ez baj-e? Aztán csak elhessegeti a gondolatot, mert részének érzi, ami nem csoda, hiszen, ha együtt vannak, általában fizikailag is eggyé válnak. Elmosolyodik a gondolatra, csendesen és érzelmesen, miközben kinyitja szemét, s kedvesen a lányra néz.*
- Remélem nem baj. *Vonja meg a vállát.* Valamiért felébredt, én nem tudom mi van ezzel a fickóval. *Hatol be mélyen a lányba.* Folyton csak a kaland... *Suttogja csendesen.* a felfedezés íze... a játék. A te hibád! *Nevet fel, s csípője apránként, nagyon lassan fel, s le mozog, akár az együtt lélegző testek. Hangosat pattan egy hasáb a kandallóban, s a hó szakadatlan hull kint. ~ Talán sétálni is elmehetnénk utána... ~ De ezt a gondolatot egyelőre nem kívánja megosztani. Túl romantikus lenne.*
653. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-05 15:00:09
Üzenet elküldve: 2019-01-05 15:00:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem érzi magát annyira gyengének a férfi csáberejével szemben, hogy oka legyen idő előtt megtörni a szemkontaktust. Vannak más trükkjei, hogyan oldjon fel egy túlzottan magával ragadó pillanatot, hogy az ne érjen túl mélyre. Az egyiket be is veti aztán. Persze a gondolkodás idejére egy kicsit befelé figyel, így a tekintete önkéntelenül elkalandozik egy nyugvópontra. Jelen esetben egy izgalmas vízcseppre Ralas mellkasán.
A férfinak volt ideje átgondolni az ötletét, Zamnak nem megy olyan gyorsan a felzárkózás. Üzleti és személyes vonatkozásban is át kell rágnia magát rajta, hiszen ez szoros együttműködést jelentene részükről. Napi szinten látnák egymást. Mindig elérhető közelségben... nem tetszik neki az a belső izgalom, amit ez kelt benne. Sem a lehetőség, amit megnyitna. De talán csak az iménti vad percek telepszenek még rá, vagy az az ellenállhatatlan vonzalom, amit belépése óta érzett. Netán a simogatás, mely bár céltalannak tetszik, teljesen hidegen mégsem hagyja. Gondolatai közé beékeli, hogy másképp is folytatódhat az este, mint hogy összeszedi a cókmókját és hazamegy. S nem csak gondolatai reagálnak a kellemes érintésre.
A részéről elhangzó, tán kitérőnek tetsző kérdés fontos része az egésznek. Figyelmesen hallgatja a férfi minden szavát, nagyon érdekli, mi motiválja a felvázolt ötletre. Bocsánatkérőn mosolyog vissza, mikor a pénz nehézkes felajánlásáról esik szó. Hiszen ő sem volt különb. De csak mert sosem fizetne egy férfinak a testi örömökért. Ralast nem volt terve elcsábítani, tehát nem ingyen élvezetekre tört. Valahol egy kicsit rosszul érzi magát, hogy engedett neki, és cserébe csak holmi apró-cseprő tanácsokat adott, valamint egy szebb élet ígéretét. No meg önmagát. Ám pénzt nem. Hosszútávon nagyon is sokat kapott a férfi, de erről csak később lesz bizonyítéka. Kissé felvonja a szemöldökét az áron való osztozást hallva.*
- Tudod te, mennyi ideig tart egy kabátot elkészíteni?
*Hangjának azonban nincs éle. A zárást megfontoltan hallgatja meg. Némi sejtelmes mosoly kúszik ajkaira. Nagyjából egy időben combja simogatásával kissé összeszűkíti szemeit. De nem szúrósan, inkább ravasz hatást keltve.*
- Van benne fantázia.
*Aztán gondol egyet, és ha Ralasnak nincs ellenvetése, akkor közelebb helyezkedik. Haját néhány pillanatra felfogva, hogy megóvja a víztől, végre lecsókolja mellkasáról az egyik kitartóbb vízcseppet, majd átül az ölébe, karjait pedig hanyagul támasztja meg vállain, a nyaka mellett. Ha még mindig fejmagasságban van a dézsa pereme, akkor persze azon. Lustán húzza ki a hátát a görbe testhelyzet után, aztán lazán engedi megint leesni vállait. Bőven hagy helyet maguk között, hiszen a beszélgetés még tart. Elvileg.*
- Remélem, nem bánod, kezd hűlni a víz.
*Kér engedélyt utólag puhán, negédes mosollyal és hátrasimítja egyik oldalt a férfi haját, teljes tenyerét és minden ujját használva hozzá. Az arcához hajol apró, jelentéktelen csókokat adni baloldalt, miközben beszél.*
- Át fogom gondolni. De az biztos, hogy ez tényleg csak egy lehetséges jövő. Itt vannak még a Patkányok is. Egy ilyen szalon nagyon feltűnő, nem lehet elkerülni őket. Róluk is többet szeretnék tudni.
*Hátradől, hogy szemtől szembe kerüljenek. Nem siet sehová, míg nem kergetik. A meghatározhatatlan színű szemekbe merül és sóhajt egyet.*
- Még mindig sokat kérsz. Ugye tudod? A bizalmat nem érheted el azzal, hogy megosztod velem az ágyad. Sőt…
*Szórakozottan simogatja meg a férfi arcélét, a mozdulatot tekintetével követi, mielőtt felnéz.*
- Lehet, hogy választanod kell.
*Ezt már csak suttogja szinte. Mintha némi szomorúság csengene a hangjában.*
- Ha ilyen szorosan működünk együtt, akkor jobb csak üzleti síkra terelni a kapcsolatunkat.
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem érzi magát annyira gyengének a férfi csáberejével szemben, hogy oka legyen idő előtt megtörni a szemkontaktust. Vannak más trükkjei, hogyan oldjon fel egy túlzottan magával ragadó pillanatot, hogy az ne érjen túl mélyre. Az egyiket be is veti aztán. Persze a gondolkodás idejére egy kicsit befelé figyel, így a tekintete önkéntelenül elkalandozik egy nyugvópontra. Jelen esetben egy izgalmas vízcseppre Ralas mellkasán.
A férfinak volt ideje átgondolni az ötletét, Zamnak nem megy olyan gyorsan a felzárkózás. Üzleti és személyes vonatkozásban is át kell rágnia magát rajta, hiszen ez szoros együttműködést jelentene részükről. Napi szinten látnák egymást. Mindig elérhető közelségben... nem tetszik neki az a belső izgalom, amit ez kelt benne. Sem a lehetőség, amit megnyitna. De talán csak az iménti vad percek telepszenek még rá, vagy az az ellenállhatatlan vonzalom, amit belépése óta érzett. Netán a simogatás, mely bár céltalannak tetszik, teljesen hidegen mégsem hagyja. Gondolatai közé beékeli, hogy másképp is folytatódhat az este, mint hogy összeszedi a cókmókját és hazamegy. S nem csak gondolatai reagálnak a kellemes érintésre.
A részéről elhangzó, tán kitérőnek tetsző kérdés fontos része az egésznek. Figyelmesen hallgatja a férfi minden szavát, nagyon érdekli, mi motiválja a felvázolt ötletre. Bocsánatkérőn mosolyog vissza, mikor a pénz nehézkes felajánlásáról esik szó. Hiszen ő sem volt különb. De csak mert sosem fizetne egy férfinak a testi örömökért. Ralast nem volt terve elcsábítani, tehát nem ingyen élvezetekre tört. Valahol egy kicsit rosszul érzi magát, hogy engedett neki, és cserébe csak holmi apró-cseprő tanácsokat adott, valamint egy szebb élet ígéretét. No meg önmagát. Ám pénzt nem. Hosszútávon nagyon is sokat kapott a férfi, de erről csak később lesz bizonyítéka. Kissé felvonja a szemöldökét az áron való osztozást hallva.*
- Tudod te, mennyi ideig tart egy kabátot elkészíteni?
*Hangjának azonban nincs éle. A zárást megfontoltan hallgatja meg. Némi sejtelmes mosoly kúszik ajkaira. Nagyjából egy időben combja simogatásával kissé összeszűkíti szemeit. De nem szúrósan, inkább ravasz hatást keltve.*
- Van benne fantázia.
*Aztán gondol egyet, és ha Ralasnak nincs ellenvetése, akkor közelebb helyezkedik. Haját néhány pillanatra felfogva, hogy megóvja a víztől, végre lecsókolja mellkasáról az egyik kitartóbb vízcseppet, majd átül az ölébe, karjait pedig hanyagul támasztja meg vállain, a nyaka mellett. Ha még mindig fejmagasságban van a dézsa pereme, akkor persze azon. Lustán húzza ki a hátát a görbe testhelyzet után, aztán lazán engedi megint leesni vállait. Bőven hagy helyet maguk között, hiszen a beszélgetés még tart. Elvileg.*
- Remélem, nem bánod, kezd hűlni a víz.
*Kér engedélyt utólag puhán, negédes mosollyal és hátrasimítja egyik oldalt a férfi haját, teljes tenyerét és minden ujját használva hozzá. Az arcához hajol apró, jelentéktelen csókokat adni baloldalt, miközben beszél.*
- Át fogom gondolni. De az biztos, hogy ez tényleg csak egy lehetséges jövő. Itt vannak még a Patkányok is. Egy ilyen szalon nagyon feltűnő, nem lehet elkerülni őket. Róluk is többet szeretnék tudni.
*Hátradől, hogy szemtől szembe kerüljenek. Nem siet sehová, míg nem kergetik. A meghatározhatatlan színű szemekbe merül és sóhajt egyet.*
- Még mindig sokat kérsz. Ugye tudod? A bizalmat nem érheted el azzal, hogy megosztod velem az ágyad. Sőt…
*Szórakozottan simogatja meg a férfi arcélét, a mozdulatot tekintetével követi, mielőtt felnéz.*
- Lehet, hogy választanod kell.
*Ezt már csak suttogja szinte. Mintha némi szomorúság csengene a hangjában.*
- Ha ilyen szorosan működünk együtt, akkor jobb csak üzleti síkra terelni a kapcsolatunkat.
652. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-04 23:04:10
Üzenet elküldve: 2019-01-04 23:04:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha teheti persze állja a tekintete, nem versenynek szánja, csupán élvezi a pezsgést, mi még ebben a nyugodt dézsában is vibrálva sziporkázik, akár a megtapadt hópelyhek az ablakpárkányon. Csendesen mesél arról, mi eszébe jutott, s jelenleg keze is csak önkéntelen felfedezésekbe bocsátkozik, céllal nem rendelkezik, valahogy nem érzi, hogy ott volna a helye. Főleg, az aláálló néma csendnek tulajdonítja elsősorban, mi megreked a dézsa köríves pereme között. Nem vész el benne, pusztán talán fürdőzik a figyelemben, mert a csend mindig ezt jelenti. Kivéve talán, ha vészjósló, de ez a pillanat egyáltalán nem hasonlít arra, inkább kósza kíváncsiságot és továbbgondolást feltételez. Érzi lábán az érintést, s vétlen mosoly húzódik szája sarkába, talán apró vidámság a szeme sarkába, majd elhangzik a kérdés, s most a férfit ejtik gondolkodóba, ami persze nem több, mint csupán néhány pillanat.*
- Az ügyfélkör nem számít. *Mondja keményebben talán, mert legszívesebben legyintene mellé. A válasz nem teljesen igaz, mert természetesen a koszos, lezüllött és elhanyagolt külsővel megáldott asszonyokat ő sem kedveli, de eddig sem volt válogatós, bár a szerencse általában neki kedvezett, s ha az illető nem is volt túl szép, hát legalább ápolt.*
- És itt nem is rólam, vagy a győzködésemről, hanem pont az ügyfélkörről van szó. Azt gondolom egyetlen nő sem mondja ki szemtől szemben, hogy: Itt van negyven arany az éjszakáért. Esetleg, fizetek neked ötven aranyat, csak légy az enyém. *Mosolyogva dörzsöli meg nedves kezével kissé homlokát, s Zammiria lábairól önkéntelen is elkalandozik a keze a gesztikulációban.*
- Hiszem, hogy a nők szívesebben fizetnének bármi másért, ha tudják, hogy engem is megkaphatnak... csak úgy és nem az aranyért. Persze valójában értem fizetnek, mert az a kabát másutt csupán húsz és nem ötven arany volna. *Kedélyesen felnevet, majd a lányra bök:*
- És itt jön az üzlet a képbe. A húsz arany a tiéd én megelégszem a harminccal, persze, ha bővül a csapat, kik terjeszthetik az igét a csodálatos női ruhaszalonról, hol a vevő igénye minden szempontból kielégül... nos *megvonja a vállát* akkor a kis csapatnak is pénz kell. De nekik nem kell tudni mennyi a tényleges bevétel, emellett a szalon alaksorában kosztot és kvártélyt kaphatnak. *Fondorlatosan kúszik lejjebb a tekintete a lány nyakára, a víz felszín alól előbukkanó formás mellekre, majd felsóhajt.*
- Ez... a... jövő... Előtte ismeretség és igényfelmérés kell. Emellett nem árt bebiztosítani magunkat. *Emeli fel ujját ismét.* Más ügyfeleket is kiszolgálhatunk, kik nem kabátért, hanem információért érkeznek, hisz valójában ez lenne a célod, *szélesen elmosolyodik, s ujjai ismét szelíd vándorútra indulnak a lány combjain, ha eléri azokat* nem igaz, főnökasszony?
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha teheti persze állja a tekintete, nem versenynek szánja, csupán élvezi a pezsgést, mi még ebben a nyugodt dézsában is vibrálva sziporkázik, akár a megtapadt hópelyhek az ablakpárkányon. Csendesen mesél arról, mi eszébe jutott, s jelenleg keze is csak önkéntelen felfedezésekbe bocsátkozik, céllal nem rendelkezik, valahogy nem érzi, hogy ott volna a helye. Főleg, az aláálló néma csendnek tulajdonítja elsősorban, mi megreked a dézsa köríves pereme között. Nem vész el benne, pusztán talán fürdőzik a figyelemben, mert a csend mindig ezt jelenti. Kivéve talán, ha vészjósló, de ez a pillanat egyáltalán nem hasonlít arra, inkább kósza kíváncsiságot és továbbgondolást feltételez. Érzi lábán az érintést, s vétlen mosoly húzódik szája sarkába, talán apró vidámság a szeme sarkába, majd elhangzik a kérdés, s most a férfit ejtik gondolkodóba, ami persze nem több, mint csupán néhány pillanat.*
- Az ügyfélkör nem számít. *Mondja keményebben talán, mert legszívesebben legyintene mellé. A válasz nem teljesen igaz, mert természetesen a koszos, lezüllött és elhanyagolt külsővel megáldott asszonyokat ő sem kedveli, de eddig sem volt válogatós, bár a szerencse általában neki kedvezett, s ha az illető nem is volt túl szép, hát legalább ápolt.*
- És itt nem is rólam, vagy a győzködésemről, hanem pont az ügyfélkörről van szó. Azt gondolom egyetlen nő sem mondja ki szemtől szemben, hogy: Itt van negyven arany az éjszakáért. Esetleg, fizetek neked ötven aranyat, csak légy az enyém. *Mosolyogva dörzsöli meg nedves kezével kissé homlokát, s Zammiria lábairól önkéntelen is elkalandozik a keze a gesztikulációban.*
- Hiszem, hogy a nők szívesebben fizetnének bármi másért, ha tudják, hogy engem is megkaphatnak... csak úgy és nem az aranyért. Persze valójában értem fizetnek, mert az a kabát másutt csupán húsz és nem ötven arany volna. *Kedélyesen felnevet, majd a lányra bök:*
- És itt jön az üzlet a képbe. A húsz arany a tiéd én megelégszem a harminccal, persze, ha bővül a csapat, kik terjeszthetik az igét a csodálatos női ruhaszalonról, hol a vevő igénye minden szempontból kielégül... nos *megvonja a vállát* akkor a kis csapatnak is pénz kell. De nekik nem kell tudni mennyi a tényleges bevétel, emellett a szalon alaksorában kosztot és kvártélyt kaphatnak. *Fondorlatosan kúszik lejjebb a tekintete a lány nyakára, a víz felszín alól előbukkanó formás mellekre, majd felsóhajt.*
- Ez... a... jövő... Előtte ismeretség és igényfelmérés kell. Emellett nem árt bebiztosítani magunkat. *Emeli fel ujját ismét.* Más ügyfeleket is kiszolgálhatunk, kik nem kabátért, hanem információért érkeznek, hisz valójában ez lenne a célod, *szélesen elmosolyodik, s ujjai ismét szelíd vándorútra indulnak a lány combjain, ha eléri azokat* nem igaz, főnökasszony?
651. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-03 19:19:28
Üzenet elküldve: 2019-01-03 19:19:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A szemlélődés nem csupán Ralas szórakozása, Zam éppúgy élvezi a helyzetet. Hiúsága napokra jóllakik a meztelen bőrén bizsergő tekintettől. Ha ez tervezett együttlét lenne, vagy nem lenne épp ennyire jóllakott testi örömökkel, számos ötlettel állna elő, s egyiknek sem lenne része ez a fegyelmezett távolságtartás. Nem szomorkodik viszont nyugvópontra jutott párosuk békéjén sem. Biztos benne, ha napokra összezárnák őket, se fogynának ki a beszédtémákból, ha egy kicsit nekiülnek a beszélgetésnek. No persze nem csak annak ülnének neki... ki akarná folyton csak járatni a száját?*
- Igen?
*Kérdez vissza titokzatos mosollyal az egész éjszakás áztatás felelőtlen vállalására. A csábítós felháborodáson új lendületet kap kuncogása. Talán a kezdeményező nem ő volt, de ártatlannak se érzi magát. S cseppet se bánja, hogy a méretvétel így alakult. Míg a kabát méretei nem voltak meg, nem engedett volna, az ing és nadrág viszont ráadás volt, s lesz ideje pótolni a hiányzó adatokat.
A bókkal és mosollyal összekapcsolódó tekintetük felett kissé megállni látszik az idő. Sejti, hogy ez többet jelent puszta dicséretnél a külsejét illetően. Veszélyesebb húrokat pendít meg. Ismét. Nem véletlenül lépnek hátra utána mindketten az incselkedő humor jótékony leple alatt. Az érintés ugyan egyoldalú, de a fizikai kontaktus oda-vissza hat. Természetesen nem azért ül feljebb, hogy a férfi kezét lentebb száműzze, pusztán önkéntelen fókuszkeresés áll mögötte, függetlenül a simogató kéztől.
Nagyon figyelmesen, mély csendben hallgatja a szalonról szóló beszámolót, lassanként az indító tréfa miatti mosoly is kisimul az arcán. Nem csak az érdekli, amit Ralas mond, hanem annak mikéntje is. S még inkább, ami el sem hangzik, csak meglapul a sorok között. Tömören számol be a férfi az ötletéről, sok helyen kell kipótolnia saját meglátásaival, így némi óvatos csend ereszkedik közéjük. A közelebb húzódásnak nem állja útját, s mintha csak önkéntelenül tenné, ő is kedveskedőn cirógatni kezdi a férfi alsó lábszárát. Tán csak időt szeretne nyerni a gondolkodásra. Ralas alaposan felkavarta most az állóvizet, egészen más irányba tekint, mint Zam tervezte. Rengeteg kérdést vet fel benne. Végül a mélységi nőstény elrévedő tekintete enyhülten megállapodik a férfi szemein, finoman végigsimít a térdén, és puhán szólal meg.*
- Azért szeretnél váltani, mert elégedetlen vagy az ügyfélköröddel? Vagy nem szereted győzködni a nőket, hogy fizessenek érted?
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A szemlélődés nem csupán Ralas szórakozása, Zam éppúgy élvezi a helyzetet. Hiúsága napokra jóllakik a meztelen bőrén bizsergő tekintettől. Ha ez tervezett együttlét lenne, vagy nem lenne épp ennyire jóllakott testi örömökkel, számos ötlettel állna elő, s egyiknek sem lenne része ez a fegyelmezett távolságtartás. Nem szomorkodik viszont nyugvópontra jutott párosuk békéjén sem. Biztos benne, ha napokra összezárnák őket, se fogynának ki a beszédtémákból, ha egy kicsit nekiülnek a beszélgetésnek. No persze nem csak annak ülnének neki... ki akarná folyton csak járatni a száját?*
- Igen?
*Kérdez vissza titokzatos mosollyal az egész éjszakás áztatás felelőtlen vállalására. A csábítós felháborodáson új lendületet kap kuncogása. Talán a kezdeményező nem ő volt, de ártatlannak se érzi magát. S cseppet se bánja, hogy a méretvétel így alakult. Míg a kabát méretei nem voltak meg, nem engedett volna, az ing és nadrág viszont ráadás volt, s lesz ideje pótolni a hiányzó adatokat.
A bókkal és mosollyal összekapcsolódó tekintetük felett kissé megállni látszik az idő. Sejti, hogy ez többet jelent puszta dicséretnél a külsejét illetően. Veszélyesebb húrokat pendít meg. Ismét. Nem véletlenül lépnek hátra utána mindketten az incselkedő humor jótékony leple alatt. Az érintés ugyan egyoldalú, de a fizikai kontaktus oda-vissza hat. Természetesen nem azért ül feljebb, hogy a férfi kezét lentebb száműzze, pusztán önkéntelen fókuszkeresés áll mögötte, függetlenül a simogató kéztől.
Nagyon figyelmesen, mély csendben hallgatja a szalonról szóló beszámolót, lassanként az indító tréfa miatti mosoly is kisimul az arcán. Nem csak az érdekli, amit Ralas mond, hanem annak mikéntje is. S még inkább, ami el sem hangzik, csak meglapul a sorok között. Tömören számol be a férfi az ötletéről, sok helyen kell kipótolnia saját meglátásaival, így némi óvatos csend ereszkedik közéjük. A közelebb húzódásnak nem állja útját, s mintha csak önkéntelenül tenné, ő is kedveskedőn cirógatni kezdi a férfi alsó lábszárát. Tán csak időt szeretne nyerni a gondolkodásra. Ralas alaposan felkavarta most az állóvizet, egészen más irányba tekint, mint Zam tervezte. Rengeteg kérdést vet fel benne. Végül a mélységi nőstény elrévedő tekintete enyhülten megállapodik a férfi szemein, finoman végigsimít a térdén, és puhán szólal meg.*
- Azért szeretnél váltani, mert elégedetlen vagy az ügyfélköröddel? Vagy nem szereted győzködni a nőket, hogy fizessenek érted?
650. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-03 17:58:13
Üzenet elküldve: 2019-01-03 17:58:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Ceale//
- Rendben, ahogy gondolod. De, ha kell még víz, csak szólj. *Vigyorogva dől hátra, s immár lehunyt szemmel pihenteti magát, az illetlenség kérdésére persze nevetve legyint.*
- A szokás hatalma. *Böki ki, mielőtt még egyszer elkapja a nevetés. Egy kicsit úgy érzi sok is volt belőle a mai napra, így azért hamar megkomolyodik. Azt sem szeretnék, hogy azt gondolják máson sem jár az esze csak a huncutságon, persze ez olykor azért így van.*
- Jó, ezt akkor megbeszéltük. Javaslom folytassuk száradás közben a kandalló előtt. *Bólint, valóban komolyabb arccal, s kényelmesen feltápászkodik, hogy a törülközőkért nyúljon.*
- Igazából nem voltam benne biztos, de a remény hal meg utoljára. *Mosolyodik el, majd Ceale felé nyújtja az egyik törölközőt, s maga is szárítkozni kezd, még egyelőre a dézsában állva.*
- Rendben, ahogy gondolod. De, ha kell még víz, csak szólj. *Vigyorogva dől hátra, s immár lehunyt szemmel pihenteti magát, az illetlenség kérdésére persze nevetve legyint.*
- A szokás hatalma. *Böki ki, mielőtt még egyszer elkapja a nevetés. Egy kicsit úgy érzi sok is volt belőle a mai napra, így azért hamar megkomolyodik. Azt sem szeretnék, hogy azt gondolják máson sem jár az esze csak a huncutságon, persze ez olykor azért így van.*
- Jó, ezt akkor megbeszéltük. Javaslom folytassuk száradás közben a kandalló előtt. *Bólint, valóban komolyabb arccal, s kényelmesen feltápászkodik, hogy a törülközőkért nyúljon.*
- Igazából nem voltam benne biztos, de a remény hal meg utoljára. *Mosolyodik el, majd Ceale felé nyújtja az egyik törölközőt, s maga is szárítkozni kezd, még egyelőre a dézsában állva.*
649. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-02 23:46:09
Üzenet elküldve: 2019-01-02 23:46:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Ralas//
*Szomorúan ingatja a fejét.*
-Nem, nem igazán volt egyik sem már. Régen még az volt, el sem tudtam volna jobb és szebb helyet képzelni, ahol az ember felnőhet.
*A férfi egyik karja, közelebb kerül hozzá. Nem tudja, hogy ez a véletlen műve vagy egy jól kivitelezett praktika, mindenesetre nem foglalkozik vele, nem zavarja a dolog. A férfi víz forralós tervén felnevet.*
-Oh, csak vicceltem, nem kell ezzel törődnöd. *Legyint.* A padlón nekem tökéletes.
*Látja, hogy Ralas azért nem hagyja ki az alkalmat, hogy ebben a helyzetben is meg nézze, sőt még hangot is a látottaknak.*
-De hát kérem! *Kuncogva maga elé kapja a kezeit, eltakarva ezzel a mellét.* Nagyon illetlen! *Persze csak viccel és, hogy ez nyilvánvaló legyen vissza ereszti a kezeit, miközben a másikat hallgatja.*
-Rendben! Hát ez nem okoz problémát. *Ravasz mosolyra húzza a száját.* A megtévesztés nem okoz problémát. Majd kitaláljuk mi legyen. *Újabb adag vizet locsol magára.* Mellesleg nem untatsz. Élvezem a beszélgetést, bár szerintem hamarosan tényleg kiszállok ebből a dézsából. *Felnevet és vissza rakja a vízbe kilógatott lábait, hogy még egyszer azt is körül ölelje a víz. Újra megmossa az arcát és a mellkasát, majd a törölközőkre pillant.*
-Ezek szerint biztos voltál benne, hogy csatlakozok.
*Szomorúan ingatja a fejét.*
-Nem, nem igazán volt egyik sem már. Régen még az volt, el sem tudtam volna jobb és szebb helyet képzelni, ahol az ember felnőhet.
*A férfi egyik karja, közelebb kerül hozzá. Nem tudja, hogy ez a véletlen műve vagy egy jól kivitelezett praktika, mindenesetre nem foglalkozik vele, nem zavarja a dolog. A férfi víz forralós tervén felnevet.*
-Oh, csak vicceltem, nem kell ezzel törődnöd. *Legyint.* A padlón nekem tökéletes.
*Látja, hogy Ralas azért nem hagyja ki az alkalmat, hogy ebben a helyzetben is meg nézze, sőt még hangot is a látottaknak.*
-De hát kérem! *Kuncogva maga elé kapja a kezeit, eltakarva ezzel a mellét.* Nagyon illetlen! *Persze csak viccel és, hogy ez nyilvánvaló legyen vissza ereszti a kezeit, miközben a másikat hallgatja.*
-Rendben! Hát ez nem okoz problémát. *Ravasz mosolyra húzza a száját.* A megtévesztés nem okoz problémát. Majd kitaláljuk mi legyen. *Újabb adag vizet locsol magára.* Mellesleg nem untatsz. Élvezem a beszélgetést, bár szerintem hamarosan tényleg kiszállok ebből a dézsából. *Felnevet és vissza rakja a vízbe kilógatott lábait, hogy még egyszer azt is körül ölelje a víz. Újra megmossa az arcát és a mellkasát, majd a törölközőkre pillant.*
-Ezek szerint biztos voltál benne, hogy csatlakozok.
648. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-02 23:31:07
Üzenet elküldve: 2019-01-02 23:31:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kedvtelve pihenteti szemét a lányon, egészen elmerül benne, mondhatni szégyentelenül, de valahol azt gondolja ez már bőséggel kijár. Ami azt illeti van is mit nézni, főleg ebből a szemszögből. S a csendes víztükrön megcsillanó ringatózó gyertyaláng fénye kereszttüzében pihenő kebleken kúszó vízcseppek játéka, a sötéten figyelő huncut szempár kellemes kiegészítője. A nem túl mélyen szántó filozofikus gondolatra persze Ralas szendén mosolyodik el, miközben karja a lány kinyújtott lábának selymes bőrén jár fel, s alá, különösebb szándék nélkül. A mosoly csak szélesedik, s felhúzott szemöldökkel párosul a lány eltalált megjegyzésére. ~ Okos válasz. ~ Szisszen fel gondolatban, s kissé mélyebbre süllyed a vízben.*
- Nem, nem fázom. *Feleli vigyorogva.* Felőlem egész éjjel itt fekhetünk. *Tettetett unalommal felel, mintha épp csak körmeit szemlélné meg gondolatban.*
- Dolgozni... hahhh... *Ismét színleg háborodik fel, még szabad kezét is mellkasára kapja hüledezve.* Badarság... te csábító! *Morran oda, mintha nem épp ő tetszelegne ebben a képben, persze aztán ismét csak nevet, s fejét kissé oldalra biccentve merül el az immár hóesést figyelő leány arcvonásaiban. Egy kissé a sebhelyen is elidőzik, bár a lány nem láthatja, de egy pillanatra arca furcsa játékot űz, s állkapcsa megmerevedik. Ralas ebből a szempontból kissé meghasonlott személyiség. Nem átallja a nőkön ejtett erőszakot, persze, ha a kifejezett kérés ez, bizonyos szintig elmegy. De ott van a határ, a képzeletbeli, mit soha nem lépne át. Ebbe a körbe tartozik a világosan látszó maradandó heg is, bár jelenleg Zammiriát sokkal szebbnek látja ettől. Hogy sajnálja-e? Nem. Soha nem vetemedne lesajnálásra. Zam nem az a személy, akit sajnálni kellene. Most mégis, talán a gyertyák, vagy a kandalló fénye, esetleg a gyöngyöző vízpárában fürdő elmélázó lány tekintete okozza, hogy kibelezné a fickót, aki ezt tette vele. Elkapja tekintetét, mikor Zam visszafordul, s csak kedvesen rámosolyog:*
- Igen. Gyönyörű. *Feleli csendesen, a lány tekintetébe fúrva sajátját. Hogy aztán kétkedve és színleg ismét meglepetten, levegőért kapkodva kerekedjen el a három-négy hatra.*
- De hát... az üzlet az üzlet... *Veti oda nevetve, s közben a lány combjára simuló keze egy kissé megszorul, de még mindig csak érezni akarja maga mellett, egészen addig, míg Zammiria feljebb nem ül, akkor hagyja kicsusszanni markából, persze csak lábszáráig.* No, azért. *Nevet fel, mikor a kedvező választ mégis megkapja, aztán a szalonra terelődött szavak már több komolyságot kívánnak. Persze szokásához híven előbb vállát vonja meg, egy kicsit olyan ettől, mintha nem venné komolyan, bár a tekintetében látszik a tűz.*
- Akár. Egy egész kicsi, szabóság mondjuk, némi kiegészítéssel. Persze a kiegészítés nem lenne nyilvános, csak akiknek kell. Én csak az eladó lenék, mondjuk, aki a ruhát megigazgatja és véleményt mond. *Széles mosolyra húzódik szája.* Értem nem fizetne senki. Csupán az anyagért és a ruháért. *Mélán kitekint az ablakon, majd visszafordul a lány felé.*
- Valahogy azt érzem, hogy ha konkrétan én vagyok az áru, az visszásnak tűnhet és kevésbé kezdeményezők azok, akik kívánják. Gyakorlatilag én lennék a gonosz csábító, a vásárlás előtt. Persze, hogy a szabóság és az apró kiegészítés mellett, esetleg egy pincében milyen üzelmek folynának... az pedig már csak rajtad múlik. Arról kívülről látszólag nekem nem is kellene semmit tudnom... hiszen én csak egy eladó fiú volnék. *Sóhajt fel, s másik keze a lány másik lábára csúszik, s óvatosan, ha engedik, egy leheletnyit tornássza közelebb magát, a lány lábai között.*
- Csak egy csábító... *Dől hátra, dézsának támasztott fejjel.* Semmi több...
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kedvtelve pihenteti szemét a lányon, egészen elmerül benne, mondhatni szégyentelenül, de valahol azt gondolja ez már bőséggel kijár. Ami azt illeti van is mit nézni, főleg ebből a szemszögből. S a csendes víztükrön megcsillanó ringatózó gyertyaláng fénye kereszttüzében pihenő kebleken kúszó vízcseppek játéka, a sötéten figyelő huncut szempár kellemes kiegészítője. A nem túl mélyen szántó filozofikus gondolatra persze Ralas szendén mosolyodik el, miközben karja a lány kinyújtott lábának selymes bőrén jár fel, s alá, különösebb szándék nélkül. A mosoly csak szélesedik, s felhúzott szemöldökkel párosul a lány eltalált megjegyzésére. ~ Okos válasz. ~ Szisszen fel gondolatban, s kissé mélyebbre süllyed a vízben.*
- Nem, nem fázom. *Feleli vigyorogva.* Felőlem egész éjjel itt fekhetünk. *Tettetett unalommal felel, mintha épp csak körmeit szemlélné meg gondolatban.*
- Dolgozni... hahhh... *Ismét színleg háborodik fel, még szabad kezét is mellkasára kapja hüledezve.* Badarság... te csábító! *Morran oda, mintha nem épp ő tetszelegne ebben a képben, persze aztán ismét csak nevet, s fejét kissé oldalra biccentve merül el az immár hóesést figyelő leány arcvonásaiban. Egy kissé a sebhelyen is elidőzik, bár a lány nem láthatja, de egy pillanatra arca furcsa játékot űz, s állkapcsa megmerevedik. Ralas ebből a szempontból kissé meghasonlott személyiség. Nem átallja a nőkön ejtett erőszakot, persze, ha a kifejezett kérés ez, bizonyos szintig elmegy. De ott van a határ, a képzeletbeli, mit soha nem lépne át. Ebbe a körbe tartozik a világosan látszó maradandó heg is, bár jelenleg Zammiriát sokkal szebbnek látja ettől. Hogy sajnálja-e? Nem. Soha nem vetemedne lesajnálásra. Zam nem az a személy, akit sajnálni kellene. Most mégis, talán a gyertyák, vagy a kandalló fénye, esetleg a gyöngyöző vízpárában fürdő elmélázó lány tekintete okozza, hogy kibelezné a fickót, aki ezt tette vele. Elkapja tekintetét, mikor Zam visszafordul, s csak kedvesen rámosolyog:*
- Igen. Gyönyörű. *Feleli csendesen, a lány tekintetébe fúrva sajátját. Hogy aztán kétkedve és színleg ismét meglepetten, levegőért kapkodva kerekedjen el a három-négy hatra.*
- De hát... az üzlet az üzlet... *Veti oda nevetve, s közben a lány combjára simuló keze egy kissé megszorul, de még mindig csak érezni akarja maga mellett, egészen addig, míg Zammiria feljebb nem ül, akkor hagyja kicsusszanni markából, persze csak lábszáráig.* No, azért. *Nevet fel, mikor a kedvező választ mégis megkapja, aztán a szalonra terelődött szavak már több komolyságot kívánnak. Persze szokásához híven előbb vállát vonja meg, egy kicsit olyan ettől, mintha nem venné komolyan, bár a tekintetében látszik a tűz.*
- Akár. Egy egész kicsi, szabóság mondjuk, némi kiegészítéssel. Persze a kiegészítés nem lenne nyilvános, csak akiknek kell. Én csak az eladó lenék, mondjuk, aki a ruhát megigazgatja és véleményt mond. *Széles mosolyra húzódik szája.* Értem nem fizetne senki. Csupán az anyagért és a ruháért. *Mélán kitekint az ablakon, majd visszafordul a lány felé.*
- Valahogy azt érzem, hogy ha konkrétan én vagyok az áru, az visszásnak tűnhet és kevésbé kezdeményezők azok, akik kívánják. Gyakorlatilag én lennék a gonosz csábító, a vásárlás előtt. Persze, hogy a szabóság és az apró kiegészítés mellett, esetleg egy pincében milyen üzelmek folynának... az pedig már csak rajtad múlik. Arról kívülről látszólag nekem nem is kellene semmit tudnom... hiszen én csak egy eladó fiú volnék. *Sóhajt fel, s másik keze a lány másik lábára csúszik, s óvatosan, ha engedik, egy leheletnyit tornássza közelebb magát, a lány lábai között.*
- Csak egy csábító... *Dől hátra, dézsának támasztott fejjel.* Semmi több...
647. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-01-02 22:52:44
Üzenet elküldve: 2019-01-02 22:52:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Ceale//
*Ahogy mélyebbre csusszannak a vízben, úgy tud meg egyre többet a lányról. A külső ugyan kissé sötét és hideg, de valójában meglehetősen érzelmes belsőt takar. Legalábbis Ralas szerint, bár elképzelhető, hogy ez a szív, olykor már kihagyott és meghűlt kissé. A férfi nem tudja megfelelően felmérni, valójában soha nem volt még szerelmes, egyszerűen nem adódott rá alkalom. Persze Ceale jelenlegi állapota, elsősorban ruházatának hiánya sem sötét külsőt takar, fiatal és természetes szépségét, edzett alakját az a néhány heg bizony nem befolyásolja, nem csoda hát, hogy Ralas olykor a víz alá merül, még a végén ingyen odaadná magát. Megint. Akkor pedig nem tudni miből élne meg.*
- Úgy értem... biztonságról, bizalomról és nyugalomról beszélsz, ha valaki az otthont jelenti neked. Ahonnan eljöttél... ez gondolom akkor nem volt biztosított ugye? *Kérdezi ismét magyarázatképpen, hiszen valóban hirtelen feltett kérdés volt, mely talán kevésbé érthető. A választ megvárja, s csak azt követően beszél tovább.*
- Felőlem! *Nevet fel, majd kezeit a hordó peremén támasztja meg, ebből jobb oldali karja véletlenül Ceale mögé kerül, persze csak a hordó peremére. Talán vétlen mozdulat, mindenesetre nem kér utána elnézést.*
- Csak akkor még forralok vizet, meg közben a kandallóba is tennem kell. *Sután oldalra sandít fél szemmel a lányra, s mi látszik belőle azon végigfuttatja a tekintetét.*
- Hmmm... nem látszol aszottnak... sőt. Ami azt illeti itt-ott egészen... hogy is mondjam... hetykén pendül... *Morran fel, aztán elvigyorodik. A kérdésre vállát vonja.*
- Részletekkel nem untatlak, de illenétek egymáshoz. Más karakter mégis hasonló jelleg. A többit majd inkább ti megbeszélitek, viszont, ha velem jössz, álcáznunk kell a kapcsolatot. A szándék nem látszódhat, pusztán véletlen műve lehetne az egész. *Ismét odasandít a lányra.*
- Mintha például csupán egy szerelmesen andalgó pár futna bele a mentorba. Mintha én sem ismerném. *Vállat von, majd ismét a lányra néz.* Persze lehet másképp is. Lehetsz mondjuk a testőröm is, vagy én a tiéd! *Húzza színleg gonosz marconára össze tekintetét.*
*Ahogy mélyebbre csusszannak a vízben, úgy tud meg egyre többet a lányról. A külső ugyan kissé sötét és hideg, de valójában meglehetősen érzelmes belsőt takar. Legalábbis Ralas szerint, bár elképzelhető, hogy ez a szív, olykor már kihagyott és meghűlt kissé. A férfi nem tudja megfelelően felmérni, valójában soha nem volt még szerelmes, egyszerűen nem adódott rá alkalom. Persze Ceale jelenlegi állapota, elsősorban ruházatának hiánya sem sötét külsőt takar, fiatal és természetes szépségét, edzett alakját az a néhány heg bizony nem befolyásolja, nem csoda hát, hogy Ralas olykor a víz alá merül, még a végén ingyen odaadná magát. Megint. Akkor pedig nem tudni miből élne meg.*
- Úgy értem... biztonságról, bizalomról és nyugalomról beszélsz, ha valaki az otthont jelenti neked. Ahonnan eljöttél... ez gondolom akkor nem volt biztosított ugye? *Kérdezi ismét magyarázatképpen, hiszen valóban hirtelen feltett kérdés volt, mely talán kevésbé érthető. A választ megvárja, s csak azt követően beszél tovább.*
- Felőlem! *Nevet fel, majd kezeit a hordó peremén támasztja meg, ebből jobb oldali karja véletlenül Ceale mögé kerül, persze csak a hordó peremére. Talán vétlen mozdulat, mindenesetre nem kér utána elnézést.*
- Csak akkor még forralok vizet, meg közben a kandallóba is tennem kell. *Sután oldalra sandít fél szemmel a lányra, s mi látszik belőle azon végigfuttatja a tekintetét.*
- Hmmm... nem látszol aszottnak... sőt. Ami azt illeti itt-ott egészen... hogy is mondjam... hetykén pendül... *Morran fel, aztán elvigyorodik. A kérdésre vállát vonja.*
- Részletekkel nem untatlak, de illenétek egymáshoz. Más karakter mégis hasonló jelleg. A többit majd inkább ti megbeszélitek, viszont, ha velem jössz, álcáznunk kell a kapcsolatot. A szándék nem látszódhat, pusztán véletlen műve lehetne az egész. *Ismét odasandít a lányra.*
- Mintha például csupán egy szerelmesen andalgó pár futna bele a mentorba. Mintha én sem ismerném. *Vállat von, majd ismét a lányra néz.* Persze lehet másképp is. Lehetsz mondjuk a testőröm is, vagy én a tiéd! *Húzza színleg gonosz marconára össze tekintetét.*
646. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-12-30 15:21:42
Üzenet elküldve: 2018-12-30 15:21:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Ralas//
-Egyszer voltam. *Elmosolyodik.* Még fiatal koromban. Plátói, igazi fiatal szerelem volt, lehet csak sejtette, hogy érzek iránta valamit. Nem halt meg, csak végül egyszer nyakába vette ő is a nagyvilágot. *Egy pillanatra megáll.* Már nem érzek iránta semmit.
*Ő is megmossa az arcát.*
-Kétlem, hogy mindenki így gondolja, de én igen.
*Nevetve megmossa a tarkóját amikor a férfi a vadmacskát említi.*
-Hát igen azt elhiszem.
*Végighallgatja a férfi ajánlatát, majd elmosolyodik.*
-Rendben, ha ő is így gondolja, akkor benne vagyok.
*Biztatóan mosolyog, és örül, hogy a férfi nem bánja a személyesebb beszélgetést. A kérdést nem igazán érti. Nem tudja mi vele Ralas célja.*
-Nem teljesen értem a kérdésedet.
*Nem zavarja, hogy a férfi közelebb kerül hozzá. Ő is hasonló testhelyzetet vesz fel és szemeit lehunyja.*
-Szerintem itt alszok a dézsába. *Felkuncog.* Nem akarok kiszállni. Mondjuk szerintem így is jó aszott lesz a bőröm hogyha kiszállok. *Egy pillanatra kinyitja a szemét.* Otthon sokszor hűvös vízben fürödtem. Bőr feszesítő hatása van és a vérkeringésnek is jó. Most már nagyon nem lenne mit feszesíteni. *Felnevet, majd ismét megmossa az arcát.* Mesélj erről a mentorról. Hogy ismerkedtetek meg? Kíváncsi vagyok miért szeretnéd, hogy megismerjem.
-Egyszer voltam. *Elmosolyodik.* Még fiatal koromban. Plátói, igazi fiatal szerelem volt, lehet csak sejtette, hogy érzek iránta valamit. Nem halt meg, csak végül egyszer nyakába vette ő is a nagyvilágot. *Egy pillanatra megáll.* Már nem érzek iránta semmit.
*Ő is megmossa az arcát.*
-Kétlem, hogy mindenki így gondolja, de én igen.
*Nevetve megmossa a tarkóját amikor a férfi a vadmacskát említi.*
-Hát igen azt elhiszem.
*Végighallgatja a férfi ajánlatát, majd elmosolyodik.*
-Rendben, ha ő is így gondolja, akkor benne vagyok.
*Biztatóan mosolyog, és örül, hogy a férfi nem bánja a személyesebb beszélgetést. A kérdést nem igazán érti. Nem tudja mi vele Ralas célja.*
-Nem teljesen értem a kérdésedet.
*Nem zavarja, hogy a férfi közelebb kerül hozzá. Ő is hasonló testhelyzetet vesz fel és szemeit lehunyja.*
-Szerintem itt alszok a dézsába. *Felkuncog.* Nem akarok kiszállni. Mondjuk szerintem így is jó aszott lesz a bőröm hogyha kiszállok. *Egy pillanatra kinyitja a szemét.* Otthon sokszor hűvös vízben fürödtem. Bőr feszesítő hatása van és a vérkeringésnek is jó. Most már nagyon nem lenne mit feszesíteni. *Felnevet, majd ismét megmossa az arcát.* Mesélj erről a mentorról. Hogy ismerkedtetek meg? Kíváncsi vagyok miért szeretnéd, hogy megismerjem.
645. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-12-30 00:16:19
Üzenet elküldve: 2018-12-30 00:16:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Köszönöm.
*Feleli a bókra magabiztosan mosolyogva, mint aki tudatában van az igazságnak anélkül is, hogy mondanák neki. Persze azért a visszajelzés sosem árt, bár megfordul a fejében, hogy a befolyásolás egyik eszközéről van szó. Az időzítés remek, hiszen azonnali célját nem látni, ám a hosszútávú együttműködést az ilyen apró mozzanatok is segítik gördülékennyé tenni. Többet nem képzel mögé.*
- Te pedig nagyon vonzó.
*Dobja vissza a labdát cinkos mosollyal. Ha már olajozzák a szerkezetet, ő is hozzáteszi a magáét.
Tudja ő, hogy nehéz még moccanni, a kezét ezért ajánlja fel, holott haját kacéran hátradobva mehetne előre. A rántás nem érné váratlanul, a férfiak általában, Ralas pedig különösen az a huncut fajta, aki élne egy ilyen lehetőséggel, ezért szinte az számít meglepetésnek, hogy a csel elmarad.
Akkor hát a méreteket élvezve, mert hisz azok képezik egész idejövetele célját, a haját kilógatja a dézsából és a tarkóját támasztja meg a peremen. Jóleső szusszanással merül bele az éppen még elfogadható hőmérsékletű vízbe. A forró fürdőt jobb szereti lazítás céljából, de most nincsenek ilyen nagy igényei. Ez épp megfelel arra, amire szánja.
Laposan pislog, míg a férfival elhelyezkednek, tekintete ösztönösen jár meztelen testén, aztán lehunyt szemmel kezd erőt gyűjteni. Kezeit hasán pihenteti, a víz épp mellig ér, akár egy nagyon merész és kihívó dekoltázs. Míg el nem ülnek az apró hullámok, kellemesen simogatják halmait.
Ezek a percek békések, ahogy szánta őket. Orrát betölti a nyugtató szappanillat, keveredve a narancsos mandulás olajjal, az izmok feszültségét oldja a víz simogató melege, Ralasszal pedig egyszerre vannak egymástól távol és bizalmas közelségben is. Lenyugszanak a kedélyek, egy ilyen kör után muszáj is nekik, most nem kellene úgy beletapadni a testiségbe, mint legutóbb. Persze ez a gondolat igen hiteltelennek tűnik, tekintve, hogy Ralas jelenleg a lábai között ül meztelenül. Egy futó, kétkedő mosoly fel is bukkan Zam ajkain. Már az is valami, hogy ilyen csendesen megvannak egymás mellett.
A férfi mély hangja döccenti ki lassan fókuszáló gondolatai közül. Vesz egy mély levegőt.*
- Csak addig gondoltam itt ülni, míg összeszedjük magunkat. Azt akarod mondani, hogy megint fázol?
*Sandít fel fél szemmel, cukkolódón somolyogva. A házigazda szerep különös színt ad Ralas jellemének, pedig a figyelmesség eddig sem hiányzott belőle. Ez most mégis más. Kinyitja mindkét szemét.*
- Ah, a tea! Arról megfeledkeztünk.
*Aztán lehunyja szemeit ismét, mert semmi kedve megmozdulni, és nem várja el a férfitól sem. Ennek jeleként a térdére simítja a kezét néhány pillanat erejéig.*
- Nem számít, még ráér.
*Aztán halkan, lágyan szól.*
- Nincs szükségem semmire. Nem vendég vagyok, dolgozni jöttem.
*Halkan nevetve néz fel mégis. Tán hozzáteszik mindketten fejben azt, hogy "elvileg". Vajon hol volt az a pont, ahol még a kezében volt a gyeplő? Mert a végére nyilvánvalóan elvesztette, az eszével együtt. Vajon csak kacérkodás, vagy gyengeség, hogy ennyire közel engedi magához a Vadászt? Ha sokáig ilyen könnyedén lobban fel a tűz, előbb-utóbb egyikük megégeti magát vele. Az pedig ártani fog az üzletnek.
Önkéntelenül moccan tekintete az ablak felé, mikor Ralas felhívja a figyelmét, s kissé megemelkednek szemöldökei a hópelyhek láttán.*
- Gyönyörű.
*Suttogja maga elé néhány lélegzetvétellel később. Egy kis ideig belefeledkezve nézi a szokatlan jelenséget. Egyszerre látva a kandalló fényes, forró lángjait, s az erkélyre puhán ereszkedő fehérséget, valahogy önmagukra emlékeztetik. Vajon végül a tűz olvasztja meg a havat, vagy a hó fojtja el a lángokat?
Ismét a férfi hangja zökkenti ki, ezúttal egy elharapott mondattal. Ránéz a szokatlanul bizonytalan Ralasra, tekintete zárkózottá válik. Jó együtt, de nem szabad ennél többnek lennie. Ez veszélyes terep, amit bizonyára nem csak Zam érez. Úgy gondolja, ezért jön a gyors témaváltás, amin viszont a mélységi nőstény felenged egy kuncogásban, majd hunyorogva néz.*
- Gyorsan benyújtod a számlát, barátom. Rögtön a sikereid sugalmazása után...
*Vigyorogva lögyböl egy kis fürdővizet magára ott, ahol nem ázik le magától a masszázsolaj, vagyis karjaira, mellkasára, nyakára.*
- Van másik megrendelésem is...
*Kezdi becslését közben.*
- Mondjuk... három-négy hat múlva...
*Felsandít Ralasra és elvigyorodik.*
- Na jó, csak neked a következő hatra talán be tudom szorítani.
*A házhoz szállításon elmosolyodik, kissé oldalra fordítja az arcát.*
- Ahogy az ügyfél kívánja!
*A váratlan felvetésen láthatóan meglepődik. Elgondolkodik, majd feljebb ül, hogy tarkója helyett a vállait támassza lazán a dézsa pereméhez.*
- Szalonunk?
*Hangsúlya nem számonkérő, inkább kíváncsi. Érzi a szelíd érintést a lábán, de figyelmét nem engedi eltéríteni ilyen könnyen. Mosolyra szalad a szája.*
- És mit csinálnánk ebben a... szalonban? Én adnék ruhát a férfiakra vagy... te vennéd le a nőkről? Netán mindkettőt?
*Láthatóan jól mulat, bár érzi, hogy ez többnek ígérkezik puszta tréfánál. Nagyon kíváncsi, merre vezet ez az ambíció.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.30 00:27:15
//A méret a lényeg//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Köszönöm.
*Feleli a bókra magabiztosan mosolyogva, mint aki tudatában van az igazságnak anélkül is, hogy mondanák neki. Persze azért a visszajelzés sosem árt, bár megfordul a fejében, hogy a befolyásolás egyik eszközéről van szó. Az időzítés remek, hiszen azonnali célját nem látni, ám a hosszútávú együttműködést az ilyen apró mozzanatok is segítik gördülékennyé tenni. Többet nem képzel mögé.*
- Te pedig nagyon vonzó.
*Dobja vissza a labdát cinkos mosollyal. Ha már olajozzák a szerkezetet, ő is hozzáteszi a magáét.
Tudja ő, hogy nehéz még moccanni, a kezét ezért ajánlja fel, holott haját kacéran hátradobva mehetne előre. A rántás nem érné váratlanul, a férfiak általában, Ralas pedig különösen az a huncut fajta, aki élne egy ilyen lehetőséggel, ezért szinte az számít meglepetésnek, hogy a csel elmarad.
Akkor hát a méreteket élvezve, mert hisz azok képezik egész idejövetele célját, a haját kilógatja a dézsából és a tarkóját támasztja meg a peremen. Jóleső szusszanással merül bele az éppen még elfogadható hőmérsékletű vízbe. A forró fürdőt jobb szereti lazítás céljából, de most nincsenek ilyen nagy igényei. Ez épp megfelel arra, amire szánja.
Laposan pislog, míg a férfival elhelyezkednek, tekintete ösztönösen jár meztelen testén, aztán lehunyt szemmel kezd erőt gyűjteni. Kezeit hasán pihenteti, a víz épp mellig ér, akár egy nagyon merész és kihívó dekoltázs. Míg el nem ülnek az apró hullámok, kellemesen simogatják halmait.
Ezek a percek békések, ahogy szánta őket. Orrát betölti a nyugtató szappanillat, keveredve a narancsos mandulás olajjal, az izmok feszültségét oldja a víz simogató melege, Ralasszal pedig egyszerre vannak egymástól távol és bizalmas közelségben is. Lenyugszanak a kedélyek, egy ilyen kör után muszáj is nekik, most nem kellene úgy beletapadni a testiségbe, mint legutóbb. Persze ez a gondolat igen hiteltelennek tűnik, tekintve, hogy Ralas jelenleg a lábai között ül meztelenül. Egy futó, kétkedő mosoly fel is bukkan Zam ajkain. Már az is valami, hogy ilyen csendesen megvannak egymás mellett.
A férfi mély hangja döccenti ki lassan fókuszáló gondolatai közül. Vesz egy mély levegőt.*
- Csak addig gondoltam itt ülni, míg összeszedjük magunkat. Azt akarod mondani, hogy megint fázol?
*Sandít fel fél szemmel, cukkolódón somolyogva. A házigazda szerep különös színt ad Ralas jellemének, pedig a figyelmesség eddig sem hiányzott belőle. Ez most mégis más. Kinyitja mindkét szemét.*
- Ah, a tea! Arról megfeledkeztünk.
*Aztán lehunyja szemeit ismét, mert semmi kedve megmozdulni, és nem várja el a férfitól sem. Ennek jeleként a térdére simítja a kezét néhány pillanat erejéig.*
- Nem számít, még ráér.
*Aztán halkan, lágyan szól.*
- Nincs szükségem semmire. Nem vendég vagyok, dolgozni jöttem.
*Halkan nevetve néz fel mégis. Tán hozzáteszik mindketten fejben azt, hogy "elvileg". Vajon hol volt az a pont, ahol még a kezében volt a gyeplő? Mert a végére nyilvánvalóan elvesztette, az eszével együtt. Vajon csak kacérkodás, vagy gyengeség, hogy ennyire közel engedi magához a Vadászt? Ha sokáig ilyen könnyedén lobban fel a tűz, előbb-utóbb egyikük megégeti magát vele. Az pedig ártani fog az üzletnek.
Önkéntelenül moccan tekintete az ablak felé, mikor Ralas felhívja a figyelmét, s kissé megemelkednek szemöldökei a hópelyhek láttán.*
- Gyönyörű.
*Suttogja maga elé néhány lélegzetvétellel később. Egy kis ideig belefeledkezve nézi a szokatlan jelenséget. Egyszerre látva a kandalló fényes, forró lángjait, s az erkélyre puhán ereszkedő fehérséget, valahogy önmagukra emlékeztetik. Vajon végül a tűz olvasztja meg a havat, vagy a hó fojtja el a lángokat?
Ismét a férfi hangja zökkenti ki, ezúttal egy elharapott mondattal. Ránéz a szokatlanul bizonytalan Ralasra, tekintete zárkózottá válik. Jó együtt, de nem szabad ennél többnek lennie. Ez veszélyes terep, amit bizonyára nem csak Zam érez. Úgy gondolja, ezért jön a gyors témaváltás, amin viszont a mélységi nőstény felenged egy kuncogásban, majd hunyorogva néz.*
- Gyorsan benyújtod a számlát, barátom. Rögtön a sikereid sugalmazása után...
*Vigyorogva lögyböl egy kis fürdővizet magára ott, ahol nem ázik le magától a masszázsolaj, vagyis karjaira, mellkasára, nyakára.*
- Van másik megrendelésem is...
*Kezdi becslését közben.*
- Mondjuk... három-négy hat múlva...
*Felsandít Ralasra és elvigyorodik.*
- Na jó, csak neked a következő hatra talán be tudom szorítani.
*A házhoz szállításon elmosolyodik, kissé oldalra fordítja az arcát.*
- Ahogy az ügyfél kívánja!
*A váratlan felvetésen láthatóan meglepődik. Elgondolkodik, majd feljebb ül, hogy tarkója helyett a vállait támassza lazán a dézsa pereméhez.*
- Szalonunk?
*Hangsúlya nem számonkérő, inkább kíváncsi. Érzi a szelíd érintést a lábán, de figyelmét nem engedi eltéríteni ilyen könnyen. Mosolyra szalad a szája.*
- És mit csinálnánk ebben a... szalonban? Én adnék ruhát a férfiakra vagy... te vennéd le a nőkről? Netán mindkettőt?
*Láthatóan jól mulat, bár érzi, hogy ez többnek ígérkezik puszta tréfánál. Nagyon kíváncsi, merre vezet ez az ambíció.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.30 00:27:15
644. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-12-29 22:07:37
Üzenet elküldve: 2018-12-29 22:07:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Ceale//
*Érdeklődve hallgatja a lányt, közben kissé benedvesíti az arcát. Kellemes a víz, élvezi a forróságot.*
- Szép szavak. *Bólint elismerően a lányra tekintve.* Olyan, mintha már átéltél volna hasonlót. A te párod merre van? Vagy róla beszéltél korábban? *Kérdezi csendesen, nem akar régi sebeket feltépni.*
- De vajon mindenki így gondolja? Ha így is lenne, még nem találtam meg az igazit. *Von szokás szerint vállat, majd egy pillanatra a víz alá bukik, hogy haját is bevizezze. Mikor feljön, megtörli szemét, haját kissé hátrasimítja, majd ismét a lány sérüléseit veszi szemügyre.*
- Ha te mondod! *Nevet fel, majd kezét emeli ki a vízből.* Rajtam nincs semmi. *Mondja csalódottan.* Karmolásnyomok persze olykor előfordulnak, *Kuncog.* de csak ritkán akad vadmacska az utamba. *Immár csak szélesen mosolyog, s vidám tekintettel figyeli Cealeát.*
- Van egy ötletem. Ami azt illeti van egy nagyon jó munkaadóm, mondhatni mentorom. Nem különösebben szívleljük egymást, de hasznos társaság. Alkalomadtán bemutatnálak neki, nem oly soká úgyis hozzá készülök. Jön nekem eggyel. *Vigyorodik el, mert eszébe jut mi lenne, ha ezt Zammiria meghallaná.* Ha van kedved, akkor tarts velem. *Fűzi hozzá.*
- És nem baj. *Hirtelen mondat, magyarázatra szorul.* Egyáltalán nem vájkálsz a lelki világomban, jól esik ezekről a dolgokról is beszélgetni, mondanom sem kell, hogy ritkán adatik meg. *Mondja csendesen.*
- Ha te eljöttél otthonról, akkor senki sem biztosította a... a nyugalmat, igaz? *Kérdezi, s lustán dől hátra ismét, immár ő is felteszi lábait, Ceale lábai mellé, akaratlanul is közelebb sodródva a lány mellé.*
- Bocs, nem akarlak kitúrni. *Mosolyodik el maga mellé nézve, egészen közel a lány vállaihoz.* Így kényelmesebb. *Mondja, majd visszacsukja szemét.*
*Érdeklődve hallgatja a lányt, közben kissé benedvesíti az arcát. Kellemes a víz, élvezi a forróságot.*
- Szép szavak. *Bólint elismerően a lányra tekintve.* Olyan, mintha már átéltél volna hasonlót. A te párod merre van? Vagy róla beszéltél korábban? *Kérdezi csendesen, nem akar régi sebeket feltépni.*
- De vajon mindenki így gondolja? Ha így is lenne, még nem találtam meg az igazit. *Von szokás szerint vállat, majd egy pillanatra a víz alá bukik, hogy haját is bevizezze. Mikor feljön, megtörli szemét, haját kissé hátrasimítja, majd ismét a lány sérüléseit veszi szemügyre.*
- Ha te mondod! *Nevet fel, majd kezét emeli ki a vízből.* Rajtam nincs semmi. *Mondja csalódottan.* Karmolásnyomok persze olykor előfordulnak, *Kuncog.* de csak ritkán akad vadmacska az utamba. *Immár csak szélesen mosolyog, s vidám tekintettel figyeli Cealeát.*
- Van egy ötletem. Ami azt illeti van egy nagyon jó munkaadóm, mondhatni mentorom. Nem különösebben szívleljük egymást, de hasznos társaság. Alkalomadtán bemutatnálak neki, nem oly soká úgyis hozzá készülök. Jön nekem eggyel. *Vigyorodik el, mert eszébe jut mi lenne, ha ezt Zammiria meghallaná.* Ha van kedved, akkor tarts velem. *Fűzi hozzá.*
- És nem baj. *Hirtelen mondat, magyarázatra szorul.* Egyáltalán nem vájkálsz a lelki világomban, jól esik ezekről a dolgokról is beszélgetni, mondanom sem kell, hogy ritkán adatik meg. *Mondja csendesen.*
- Ha te eljöttél otthonról, akkor senki sem biztosította a... a nyugalmat, igaz? *Kérdezi, s lustán dől hátra ismét, immár ő is felteszi lábait, Ceale lábai mellé, akaratlanul is közelebb sodródva a lány mellé.*
- Bocs, nem akarlak kitúrni. *Mosolyodik el maga mellé nézve, egészen közel a lány vállaihoz.* Így kényelmesebb. *Mondja, majd visszacsukja szemét.*
643. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-12-29 21:35:08
Üzenet elküldve: 2018-12-29 21:35:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Ralas//
-Hát igen, sajnos a kor mindenkit utolér. Engem is, csak később, de rám számíthatsz bármiben. *A férfira kacsint.* Ami pedig a méltatást illeti, nem túloztam. Én így gondolom.
*Ad egy kis időt mindkettejüknek, pihenni, majd megdöbbenve hallgatja a férfi szavait.*
-Szerintem, aki tényleg szeret valakit az úgy fogadja el a másikat ahogy van. Nyilván nem lehet könnyű így egy kapcsolat, de a bizalom a fő. Ameddig egy nő érzi, hogy szeretik, foglalkoznak vele, biztonságban van és ő jelenti az otthont addig nincsen gond. Persze ez alkati dolog is. Valaki képtelen elfogadni, hogy nem csak ő létezik a világon és miegymás. A szerelemre pedig mindenki képes. Csak meg kell találni az az embert, aki mellett önmagad lehetsz, és akivel nem csak én, vagy ő, hanem a mi létezik. *Egy pillanatra elhallgat.* Nem akartam vájkálni a lelki világodban csupán érdekelt a dolog.
*Ralas szavaira legyint.*
-Ugyan ezek csak karcolások. *Nevet, majd arra, hogy csodaszép lenne, inkább nem mond semmit, csak méltósággal hallgat.*
-Hát igen, sajnos a kor mindenkit utolér. Engem is, csak később, de rám számíthatsz bármiben. *A férfira kacsint.* Ami pedig a méltatást illeti, nem túloztam. Én így gondolom.
*Ad egy kis időt mindkettejüknek, pihenni, majd megdöbbenve hallgatja a férfi szavait.*
-Szerintem, aki tényleg szeret valakit az úgy fogadja el a másikat ahogy van. Nyilván nem lehet könnyű így egy kapcsolat, de a bizalom a fő. Ameddig egy nő érzi, hogy szeretik, foglalkoznak vele, biztonságban van és ő jelenti az otthont addig nincsen gond. Persze ez alkati dolog is. Valaki képtelen elfogadni, hogy nem csak ő létezik a világon és miegymás. A szerelemre pedig mindenki képes. Csak meg kell találni az az embert, aki mellett önmagad lehetsz, és akivel nem csak én, vagy ő, hanem a mi létezik. *Egy pillanatra elhallgat.* Nem akartam vájkálni a lelki világodban csupán érdekelt a dolog.
*Ralas szavaira legyint.*
-Ugyan ezek csak karcolások. *Nevet, majd arra, hogy csodaszép lenne, inkább nem mond semmit, csak méltósággal hallgat.*
642. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-12-29 21:20:40
Üzenet elküldve: 2018-12-29 21:20:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Éjszakai kitérő//
*A kabát gallérját felállítva, kalapját a szemébe húzva oson a sötét sikátorok közt. Elég jól ismeri a kikötőt ahhoz, hogy ne okozzon gondot a tájékozódás. Kárörvendően elmosolyodik, amikor megáll újra a kőépület előtt, nem hallgatózik, de nem is kell, az óra már letelt, amit az apja szabott annak az amazonnak. Aztán nagy lendülettel újra belöki az ajtaját.*
- Csak én vagyok *Szól fennhangon, aztán bevágja maga mögött az ajtót, s elnyeli a felfelé vezető lépcsősor.
Reggel kócosan ébred, s van egy olyan érzése, hogy piszkosul el van késve. Ezt a nap állásából bőven meg tudja állapítani.*
- Csesszemeg.* Kapkodja össze magát.*
- Ha egy ócska bárkát vesz nekem, kikötöm vitorlának. *Morog az orra alá, nyilván Chayssre gondol, de már csapja is be maga mögött az ajtót, és indul a dokkokhoz.*
*A kabát gallérját felállítva, kalapját a szemébe húzva oson a sötét sikátorok közt. Elég jól ismeri a kikötőt ahhoz, hogy ne okozzon gondot a tájékozódás. Kárörvendően elmosolyodik, amikor megáll újra a kőépület előtt, nem hallgatózik, de nem is kell, az óra már letelt, amit az apja szabott annak az amazonnak. Aztán nagy lendülettel újra belöki az ajtaját.*
- Csak én vagyok *Szól fennhangon, aztán bevágja maga mögött az ajtót, s elnyeli a felfelé vezető lépcsősor.
Reggel kócosan ébred, s van egy olyan érzése, hogy piszkosul el van késve. Ezt a nap állásából bőven meg tudja állapítani.*
- Csesszemeg.* Kapkodja össze magát.*
- Ha egy ócska bárkát vesz nekem, kikötöm vitorlának. *Morog az orra alá, nyilván Chayssre gondol, de már csapja is be maga mögött az ajtót, és indul a dokkokhoz.*
641. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2018-12-29 20:59:38
Üzenet elküldve: 2018-12-29 20:59:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Ceale//
*A nő kuncogására kissé felhúzza a szemöldökét, vajon mit mondhatott? Még kérdőn magára is tekint, de aztán ő is elvigyorodik. Ha a vendég jól érzi magát, bármitől legyen is, az jó. Bár azért az érzés ott bujkál benne, hogy mintha rajta nevettek volna, nem jegyzi meg, csak mosolyog tovább.*
- Hogy tiszteletre méltó, vagy sem, örökké nem csinálhatom ezt. Egyszer megöregszem és nem kellek már senkinek, hamarabb eljön, mint gondolná az ember. Ezért tanulok, amennyit tudok. *Fordul hirtelen a polcokon sorakozó könyvek felé.*
- De kifolyik a kezemből a pénz és azért ez az üzlet nem megy olyan jól, mint mások gondolnák. *Mondja ki őszintén.* Azért kedves tőled. *Bólint mosolyogva a dicséretre.* Még, ha kissé túlzásnak is érzem a méltatást. Örülök, hogy így gondolod. *Teszi ki a kezeit a dézsa szélére, s vállra hajtott fejjel hunyja le szemét, hogy kicsit pihenjen ő is. Így is válaszol, bár a következő kérdésre félig nyitott szemmel azért a lányra sandít.*
- Hogy szerelemből? *Megrázza a fejét.* Nem. Nem volt még olyan. Ki az, ki elviselné, hogy minden este mással bújok ágyba? Van, hogy napokig haza sem térek. Szerintem én nem is tudok szerelmes lenni, de miért kérdezed? *Ül fel hirtelen Caleának szegezve a kérdést.*
- Valóban bőségesen elég. Más már a felét sem élte volna túl, vagy legalábbis megnyomorodik egy életre. Te viszont, ahogy látom tanultál belőle. Ráadásul csodaszép vagy, élet vagy nem élet, de odafigyelsz magadra. A női báj, még izommal sem rejthető, vagy van valakinek, vagy nincs. Neked, így elnézve bőséggel adatott. *Nevet fel.*
*A nő kuncogására kissé felhúzza a szemöldökét, vajon mit mondhatott? Még kérdőn magára is tekint, de aztán ő is elvigyorodik. Ha a vendég jól érzi magát, bármitől legyen is, az jó. Bár azért az érzés ott bujkál benne, hogy mintha rajta nevettek volna, nem jegyzi meg, csak mosolyog tovább.*
- Hogy tiszteletre méltó, vagy sem, örökké nem csinálhatom ezt. Egyszer megöregszem és nem kellek már senkinek, hamarabb eljön, mint gondolná az ember. Ezért tanulok, amennyit tudok. *Fordul hirtelen a polcokon sorakozó könyvek felé.*
- De kifolyik a kezemből a pénz és azért ez az üzlet nem megy olyan jól, mint mások gondolnák. *Mondja ki őszintén.* Azért kedves tőled. *Bólint mosolyogva a dicséretre.* Még, ha kissé túlzásnak is érzem a méltatást. Örülök, hogy így gondolod. *Teszi ki a kezeit a dézsa szélére, s vállra hajtott fejjel hunyja le szemét, hogy kicsit pihenjen ő is. Így is válaszol, bár a következő kérdésre félig nyitott szemmel azért a lányra sandít.*
- Hogy szerelemből? *Megrázza a fejét.* Nem. Nem volt még olyan. Ki az, ki elviselné, hogy minden este mással bújok ágyba? Van, hogy napokig haza sem térek. Szerintem én nem is tudok szerelmes lenni, de miért kérdezed? *Ül fel hirtelen Caleának szegezve a kérdést.*
- Valóban bőségesen elég. Más már a felét sem élte volna túl, vagy legalábbis megnyomorodik egy életre. Te viszont, ahogy látom tanultál belőle. Ráadásul csodaszép vagy, élet vagy nem élet, de odafigyelsz magadra. A női báj, még izommal sem rejthető, vagy van valakinek, vagy nincs. Neked, így elnézve bőséggel adatott. *Nevet fel.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1805-1824