Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Dokkok és kikötő (új) Csatornarendszer (új) Vérkert (új) | Lakónegyed | Rumos Rókalyuk (új) Sellőház (új) Vámház (új) Hét Varjú Taverna (új) |  |
760. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-04 09:48:16
Üzenet elküldve: 2019-04-04 09:48:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Meztelen igazság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tüzes vágyak lepik meg, bár nem éri váratlanul, mégis beleremeg. Zam nem ellenkezik, sőt végre elérhető közeleségbe ér. Ralas nem gondolta, de valójában, talán egész este erre várt. A szótlan, majd hangosan elköltött estebéd, a váratlan kirohanások, az asztalban meredő tőr, már mind a múlté, jóllehet nem felejtik. A történet bizonyára folytatódik, azonban most egy nem kevésbé fontos mellékszálra terelődik át. Érzékin szorítja meg Zam kezét, s ujjközeibe fúrva sajátját, akárha csak egy lágy hangszert tartana. Tekintetét a lassú és nedves csók után nem szakítja a lány szeméből, majd lassan hunyja le, mikor az apró ujjak az inge alá fúródnak. Halványan mosolyodik csak el, ahogy gombonként halad, jól tudja, saját fegyverét fordítja ellene, de még milyen jól is teszi. Kiszakad belőle egy kósza sóhaj, majd Zam meztelen vállgödrébe fúrja nedves ajkát, hogy ott és nyakán kényeztesse puhán, nyelvhegyének érintéseivel. A hátát simító keze lágyan kúszik fel ujjbegyein táncolva a karra, s óvatosan kezdi lefejteni a ruhát a lányról, kigombolt inge nem képez már akadályt Zam érezhetően ébredező mellei és mellkasa között. Próbál közelebb férkőzni, próbál teljes testével a lányé lenni, tenyerével annak arcát fogja át, hogy a szemébe nézhessen.*
- Melletted férfi vagyok. S, te mellettem nő. *Heves csókra indul, majd jobb keze is a lány válláról fejti le a ruhát, ujjaival görgeti lefelé, lágyan mosolyogva, ahogyan felgöngyölődik a puha anyag. Így saját bőre nem érinti a lányét, csupán érezheti, hogy keze nagyon közel. Egészen a mellek vonaláig halad, onnan mindkét keze ismét a hátra, majd a tarkóra csúszik, csípőjével enyhe nyomást fejt ki előre, s kezével húzza magára a lányt. Nem tudni hogy a lány kezei merre járnak, de Ralas eggyel már továbblép, mert egy kósza gondolattal, a lány combjait fogja át hátulról, hogy enyhe emeléssel kapja ölbe, s úgy csókolja tovább, enyhén felfelé fordított fejjel. A nagy ablak párkánya felé indul, hol kint a zúgó szél mindenen keresztül süvít, de nem a forró szobában, hol nyelve és ajka ismét keres, s a lány szegycsontjáig, majd onnan lefelé indul, immár heves és erőteljes csókokkal.*
- Úgy érzem, mindig kívánlak! *Suttogja a lány szemébe nézve.* Mindig kívánlak! *Ismétli meg türelmetlenül, s felültetve a párkányra, ha hagyja, két lába között helyezkedik el, majd elmélázó arccal, kissé félrebiccentett fejjel, a lány halmainak irányába indul, hogy a puha anyagot tovább fejthesse, lassan és óvatosan. Bár ez borzasztó nehezére esik, hiszen a ruha tetején és elején átsejlő hamuszín mellek látványa már most a végletekig csigázza.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tüzes vágyak lepik meg, bár nem éri váratlanul, mégis beleremeg. Zam nem ellenkezik, sőt végre elérhető közeleségbe ér. Ralas nem gondolta, de valójában, talán egész este erre várt. A szótlan, majd hangosan elköltött estebéd, a váratlan kirohanások, az asztalban meredő tőr, már mind a múlté, jóllehet nem felejtik. A történet bizonyára folytatódik, azonban most egy nem kevésbé fontos mellékszálra terelődik át. Érzékin szorítja meg Zam kezét, s ujjközeibe fúrva sajátját, akárha csak egy lágy hangszert tartana. Tekintetét a lassú és nedves csók után nem szakítja a lány szeméből, majd lassan hunyja le, mikor az apró ujjak az inge alá fúródnak. Halványan mosolyodik csak el, ahogy gombonként halad, jól tudja, saját fegyverét fordítja ellene, de még milyen jól is teszi. Kiszakad belőle egy kósza sóhaj, majd Zam meztelen vállgödrébe fúrja nedves ajkát, hogy ott és nyakán kényeztesse puhán, nyelvhegyének érintéseivel. A hátát simító keze lágyan kúszik fel ujjbegyein táncolva a karra, s óvatosan kezdi lefejteni a ruhát a lányról, kigombolt inge nem képez már akadályt Zam érezhetően ébredező mellei és mellkasa között. Próbál közelebb férkőzni, próbál teljes testével a lányé lenni, tenyerével annak arcát fogja át, hogy a szemébe nézhessen.*
- Melletted férfi vagyok. S, te mellettem nő. *Heves csókra indul, majd jobb keze is a lány válláról fejti le a ruhát, ujjaival görgeti lefelé, lágyan mosolyogva, ahogyan felgöngyölődik a puha anyag. Így saját bőre nem érinti a lányét, csupán érezheti, hogy keze nagyon közel. Egészen a mellek vonaláig halad, onnan mindkét keze ismét a hátra, majd a tarkóra csúszik, csípőjével enyhe nyomást fejt ki előre, s kezével húzza magára a lányt. Nem tudni hogy a lány kezei merre járnak, de Ralas eggyel már továbblép, mert egy kósza gondolattal, a lány combjait fogja át hátulról, hogy enyhe emeléssel kapja ölbe, s úgy csókolja tovább, enyhén felfelé fordított fejjel. A nagy ablak párkánya felé indul, hol kint a zúgó szél mindenen keresztül süvít, de nem a forró szobában, hol nyelve és ajka ismét keres, s a lány szegycsontjáig, majd onnan lefelé indul, immár heves és erőteljes csókokkal.*
- Úgy érzem, mindig kívánlak! *Suttogja a lány szemébe nézve.* Mindig kívánlak! *Ismétli meg türelmetlenül, s felültetve a párkányra, ha hagyja, két lába között helyezkedik el, majd elmélázó arccal, kissé félrebiccentett fejjel, a lány halmainak irányába indul, hogy a puha anyagot tovább fejthesse, lassan és óvatosan. Bár ez borzasztó nehezére esik, hiszen a ruha tetején és elején átsejlő hamuszín mellek látványa már most a végletekig csigázza.*
759. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-04 09:14:17
Üzenet elküldve: 2019-04-04 09:14:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Meztelen igazság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A rajongás a férfi hideg színű szemeiben egészen magával ragadó, ha akarna, se tudna közömbösséget mutatni iránta ilyen lehelet-közelről, a karja fogságában. Rabul ejti a tekintetét, melyben vibrál némi bizonytalanság, hogy ezt a beszélgetést itt és most hagyja-e félbeszakítani. A választ hamarosan teste adja meg, kérlelhetetlen vágyat gerjesztve, eltompítva elméje gyengülő uralmát. Felpezsdül a vére minden apró simítástól, Ralas lélegzésének hangjától, bőrének tiszta, szappanos illatától. Távoli már a csörömpölő tányérok durva zaja, a szenvedélyes indulat emlékhagyó szúrásai az asztalon, pedig a fényes penge még mindig belemélyed a fa húsába, átdöfve a szerződést. Még távolibb a részeg kábaság, melynek hatása alatt is érte kapott Ralas az ajtóban, és olyan sután próbált rendet rakni a lakásban.
Összezavarodik lélegzésének üteme a közeledéstől, puhán érnek össze a csókban, az elsőben, mióta megérkezett. Mióta elváltak egymástól. Lehunyt szemmel élvezi, szinte elfeledte, milyen. Bár ez így talán nem teljesen igaz. Inkább csak a valóságban sokkal intenzívebb, mint az emlékeiben. A szaggatottan elmondott ígéret épp csak karcolja tudatát, de úgyis csak annyira venné komolyan. Koránt sem beszéltek meg mindent, de némi tanakodás után örömmel tart szünetet az üzletasszony, s küldi ki maga helyett az élvezeteket vágyó nőt. Épp ezért tervezték meg előre titkos szobájukat minden kényelemmel. Hosszú tárgyalások során kell a pihenés.
Amerre csak megérinti a férfi, édes borzongás és feszültség éled, immár érezhetően vibrál körülöttük a levegő, mégis csak ízlelgetik a viszontlátás örömeit. Nem bánja, hiszen ezek igazi ínyencségek egy viszonyban, Ralasszal pedig mindketten a testi szerelem magas fokú élvezői. A harmadik csók már mohóbb, a fenekére kalandozó kéztől ő is épp mély levegőt vesz, így hosszan bírja a nyelvek játékát. Összekulcsolódó ujjaikra finoman rászorít. Érzelmes gesztus, voltaképp nem tartja helyénvalónak, de nem tagadja meg. Hagyja, hogy levegye lábáról az akaratos odaadás, szabad kezével átbújik a férfi karja alatt és magához öleli, mikor csípőjük összeér. Megérezve vágyát az övé is erősebbre gerjed, halkan, élvezettel morran bele a csókba, érzékin simít végig partnere hátán, majd kissé elszakad nedves ajkaitól.*
- Még hogy mellettem ne lennél férfi…
*Súgja közelről, elfogódottan, félig lehunyt szemmel.*
- Elképzelhetetlen...
*Átbillenti a fejét a másik oldalra, hogy folytassa a csókot. Összefűzött kezét kiszabadítja és a másikat is előre hozza, hogy a félrement gombsort kioldja. Lassan, ahogy Ralas is szokta hergelni, egyiket a másik után, úgy nyúlva be felülről a kettéváló anyag mögé, hogy ujjai súrolják a bőrt, s így Ralas pontosan érezze, hol jár a keze, mikor enged az anyag, s hol fogja meg ismét. És hova tart. Ám az utolsó gomb után nem ereszkedik tovább a csípő vonalába, helyette mindkét tenyere felsimít a hason át a mellkasig, majd megfordulva le a derékig, ott pedig besurran az ing alá. Egész testével hozzásimul, feszes blúzán ébredező keblek sejlenek át. Csókjai a férfi nyakán folytatódnak, de gyorsan áttér bal fülcimpájának finom harapdálására. Bal kezét megint előre hozza, és végre beletúr a nedves hajba a túloldalon. Apró mosoly fut át ajkain, Ralas szinte mindig vizes hajjal csábítja el. Mintha tudná, hogy tetszik neki.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A rajongás a férfi hideg színű szemeiben egészen magával ragadó, ha akarna, se tudna közömbösséget mutatni iránta ilyen lehelet-közelről, a karja fogságában. Rabul ejti a tekintetét, melyben vibrál némi bizonytalanság, hogy ezt a beszélgetést itt és most hagyja-e félbeszakítani. A választ hamarosan teste adja meg, kérlelhetetlen vágyat gerjesztve, eltompítva elméje gyengülő uralmát. Felpezsdül a vére minden apró simítástól, Ralas lélegzésének hangjától, bőrének tiszta, szappanos illatától. Távoli már a csörömpölő tányérok durva zaja, a szenvedélyes indulat emlékhagyó szúrásai az asztalon, pedig a fényes penge még mindig belemélyed a fa húsába, átdöfve a szerződést. Még távolibb a részeg kábaság, melynek hatása alatt is érte kapott Ralas az ajtóban, és olyan sután próbált rendet rakni a lakásban.
Összezavarodik lélegzésének üteme a közeledéstől, puhán érnek össze a csókban, az elsőben, mióta megérkezett. Mióta elváltak egymástól. Lehunyt szemmel élvezi, szinte elfeledte, milyen. Bár ez így talán nem teljesen igaz. Inkább csak a valóságban sokkal intenzívebb, mint az emlékeiben. A szaggatottan elmondott ígéret épp csak karcolja tudatát, de úgyis csak annyira venné komolyan. Koránt sem beszéltek meg mindent, de némi tanakodás után örömmel tart szünetet az üzletasszony, s küldi ki maga helyett az élvezeteket vágyó nőt. Épp ezért tervezték meg előre titkos szobájukat minden kényelemmel. Hosszú tárgyalások során kell a pihenés.
Amerre csak megérinti a férfi, édes borzongás és feszültség éled, immár érezhetően vibrál körülöttük a levegő, mégis csak ízlelgetik a viszontlátás örömeit. Nem bánja, hiszen ezek igazi ínyencségek egy viszonyban, Ralasszal pedig mindketten a testi szerelem magas fokú élvezői. A harmadik csók már mohóbb, a fenekére kalandozó kéztől ő is épp mély levegőt vesz, így hosszan bírja a nyelvek játékát. Összekulcsolódó ujjaikra finoman rászorít. Érzelmes gesztus, voltaképp nem tartja helyénvalónak, de nem tagadja meg. Hagyja, hogy levegye lábáról az akaratos odaadás, szabad kezével átbújik a férfi karja alatt és magához öleli, mikor csípőjük összeér. Megérezve vágyát az övé is erősebbre gerjed, halkan, élvezettel morran bele a csókba, érzékin simít végig partnere hátán, majd kissé elszakad nedves ajkaitól.*
- Még hogy mellettem ne lennél férfi…
*Súgja közelről, elfogódottan, félig lehunyt szemmel.*
- Elképzelhetetlen...
*Átbillenti a fejét a másik oldalra, hogy folytassa a csókot. Összefűzött kezét kiszabadítja és a másikat is előre hozza, hogy a félrement gombsort kioldja. Lassan, ahogy Ralas is szokta hergelni, egyiket a másik után, úgy nyúlva be felülről a kettéváló anyag mögé, hogy ujjai súrolják a bőrt, s így Ralas pontosan érezze, hol jár a keze, mikor enged az anyag, s hol fogja meg ismét. És hova tart. Ám az utolsó gomb után nem ereszkedik tovább a csípő vonalába, helyette mindkét tenyere felsimít a hason át a mellkasig, majd megfordulva le a derékig, ott pedig besurran az ing alá. Egész testével hozzásimul, feszes blúzán ébredező keblek sejlenek át. Csókjai a férfi nyakán folytatódnak, de gyorsan áttér bal fülcimpájának finom harapdálására. Bal kezét megint előre hozza, és végre beletúr a nedves hajba a túloldalon. Apró mosoly fut át ajkain, Ralas szinte mindig vizes hajjal csábítja el. Mintha tudná, hogy tetszik neki.*
758. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-04 07:36:16
Üzenet elküldve: 2019-04-04 07:36:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Meztelen igazság//
//A hozzászólás 16+ jelenetettartalmaz!//
*Szinte a levegőt is visszatartja, s szomorú szemekkel nézi a lányt, megkönnyebbülve veszi tudomásul közeledését, s, hogy nem húzódik el. ~ Gyönyörű. ~ Mint mindig most is a legjobb jelzők jutnak eszébe, mellyel csak illetheti, s a mélyen ülő szemek pillantását keresztezve sajátjával, lassan ismét merülni látszik. Nem csak Zam érez hőt, Ralast is hirtelen tüzes vágy borítja el, lélegzete kissé erősödik, s az iménti feszültség lassan alakul át a legnagyobb kívánsággá, a bőr ízévé, a nyelv tapintásává, a haj illatává, a combok csendes súrlódásává, az ölek sikamlós csusszanásává. Arca meglehetősen komoly, kihallik ziháló lélegzete, s apró megborzongása is érezhető, mikor a lány arcát érinti, s tapintható, érezhető közelségbe kerül, egyesítve forró aurájukat. Mindvégig a szemébe néz, akkor is, mikor a kéz lassan csúszik le mellkasán, miképpen saját bal keze is a lány hátára szorul, s egy erőteljes hirtelen rántással húzza magához szorosan. Tekintetét akkor sem veszi el, nem foglalkozik a kettejük közé szorult kézzel, mert így még inkább érezheti azt. Nem is válaszol a elhangzott mondatokra, egyre inkább türelmetlen énje kerekedik felül rajta, s kényelmetlennek kezdi érezni öltözetét. Keze lassan csúszik lefelé a lány hátán, s derekán állapodik meg, a másikkal lassan fonja álla alá kezét, hol eddig csupán ujja volt, most már egész tenyerét kínálja párnának. Ajkai elnyílnak kissé, s úgy leheli a választ:*
- Így lesz. *Még beszél, amikor ajka megindul a lányé felé, lágyan elnyílva, s ha sikerül csókot vált a lánnyal.*
- Én is... *Apró csók.* Figyelni fogok... *Keze még lejjebb csúszik a fenékre.* rá... *Erőteljesen szívja be orrán a levegőt, s immár teljesen a lány ajkára tapasztja saját száját, szinte azonnal nyelvét kezdi el keresni, hogy tüzes és vad csókot válthasson vele, érzékien és hosszan, miközben másik kezével a lányét fogja meg, hogy ujjaik egymásba fonódhassanak. Érezni akarja az ízt, a lány nedves ajkain, a nyelvének puhaságát, gyengéd érdességét. A virágok illatát. Zammiriát akarja, mindenhogyan, most és azonnal, ezt érezteti is, amint csípőjét erőteljesebben lányéhoz nyomja.*
//A hozzászólás 16+ jelenetettartalmaz!//
*Szinte a levegőt is visszatartja, s szomorú szemekkel nézi a lányt, megkönnyebbülve veszi tudomásul közeledését, s, hogy nem húzódik el. ~ Gyönyörű. ~ Mint mindig most is a legjobb jelzők jutnak eszébe, mellyel csak illetheti, s a mélyen ülő szemek pillantását keresztezve sajátjával, lassan ismét merülni látszik. Nem csak Zam érez hőt, Ralast is hirtelen tüzes vágy borítja el, lélegzete kissé erősödik, s az iménti feszültség lassan alakul át a legnagyobb kívánsággá, a bőr ízévé, a nyelv tapintásává, a haj illatává, a combok csendes súrlódásává, az ölek sikamlós csusszanásává. Arca meglehetősen komoly, kihallik ziháló lélegzete, s apró megborzongása is érezhető, mikor a lány arcát érinti, s tapintható, érezhető közelségbe kerül, egyesítve forró aurájukat. Mindvégig a szemébe néz, akkor is, mikor a kéz lassan csúszik le mellkasán, miképpen saját bal keze is a lány hátára szorul, s egy erőteljes hirtelen rántással húzza magához szorosan. Tekintetét akkor sem veszi el, nem foglalkozik a kettejük közé szorult kézzel, mert így még inkább érezheti azt. Nem is válaszol a elhangzott mondatokra, egyre inkább türelmetlen énje kerekedik felül rajta, s kényelmetlennek kezdi érezni öltözetét. Keze lassan csúszik lefelé a lány hátán, s derekán állapodik meg, a másikkal lassan fonja álla alá kezét, hol eddig csupán ujja volt, most már egész tenyerét kínálja párnának. Ajkai elnyílnak kissé, s úgy leheli a választ:*
- Így lesz. *Még beszél, amikor ajka megindul a lányé felé, lágyan elnyílva, s ha sikerül csókot vált a lánnyal.*
- Én is... *Apró csók.* Figyelni fogok... *Keze még lejjebb csúszik a fenékre.* rá... *Erőteljesen szívja be orrán a levegőt, s immár teljesen a lány ajkára tapasztja saját száját, szinte azonnal nyelvét kezdi el keresni, hogy tüzes és vad csókot válthasson vele, érzékien és hosszan, miközben másik kezével a lányét fogja meg, hogy ujjaik egymásba fonódhassanak. Érezni akarja az ízt, a lány nedves ajkain, a nyelvének puhaságát, gyengéd érdességét. A virágok illatát. Zammiriát akarja, mindenhogyan, most és azonnal, ezt érezteti is, amint csípőjét erőteljesebben lányéhoz nyomja.*
757. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-04 06:44:00
Üzenet elküldve: 2019-04-04 06:44:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Meztelen igazság//
*Az érintéstől nem húzódik el, valójában jól esik neki, ahogy az ismerős, csendes hang is. Kihúzza belőle a feszültség egy részét, s helyette kellemesebbet plántál belé. Maga is megtehette volna, de úgy látta jobbnak, ha ezt a lépést Ralas teheti meg. Enyhén felmosolyog rá a „megbízó” szó hallatán. A szerződést még nem nézte meg alaposan, csak mint egy titkos paktum szimbólumát, mely a háta mögött köttetett, mégis hatással van az életére. Talán hiba, mert így a részletek megismerése és feldolgozása még várat magára. De most más áll figyelme fókuszában. Sokkal fontosabb, amit a férfi mond neki, ezért fordítja a fejét felé, még közelibbnek érezve őt. Szinte már érzi a testéből áradó hőt, mely titkon vonzza hozzá. De nem engedhet még ösztöne jelzéseinek. Amennyire megnyugtatja az ígéret megerősítése, annyira kezd feszengeni belül a közös jövőre való célozgatástól. De most nem teheti meg, hogy ennek hangot adjon. Majd szép apránként lefektetik a határokat. Engedi a húzást, melytől kellemesen megborzong. Pontosan tudja, hogy a férfi manipulálni akarja ezzel, sajnos nem teljesen eredménytelenül, hiába van tudatában a hatásnak. Tekintetük meghitt összekapcsolódásakor a tétova lágyság mellett még ott ül a neheztelés sötét szemeiben, az apró ráncok is szemöldökei között, a mosolytalan arc pedig bizalmatlanságot sejtet. Aljas húzás az az utolsó elsuttogott szó, hirtelen nagyon melege lesz tőle, és komoly harcot kell vívnia magával, hogy ne simuljon Ralashoz minden mást feledve. De tudja, hogy pontosan ez a célja, és azt is, hogy miért. Haragudni nem tud rá, mímelni sem próbálja, kisimulnak hát az elégedetlenség apró ráncai, elfakulnak hideg fényei. Viszonozza az érintést, igazságtalan, hogy csak az ő feje zavarodjon ennyire össze, így hát ő is jobbjával nyúl a férfi arcához és puhán megérinti, mintegy véletlennek tetszőn a nyakát is.*
- Ralas…
*Kezdi csendesen és lágyan, ahogy mindig.*
- Sajnálom, ami történt. Váratlanul ért a hír… és elég ijesztően hangzott.
*Finoman lecsúszik keze az arcról a nyakon át a mellkasra, ott csatlakozik hozzá a másik is, miközben még bizalmasabb közelségbe lép, de még csak karjai simulnak a férfihoz. Pillantása megakad egy félregombolt részen az ingen. Felidézi benne, milyen idegesen állt neki Ralas, mikor színt készült vallani. Egy pillanatra halványan elmosolyodik, mielőtt felnéz. Tényleg a Sellő tulajdonosa áll előtte félregombolt ingben, vizes hajjal? Vagy most látja utoljára a kikötői csibészt?*
- Értem, amit mondasz. Figyelni fogok rá a jövőben.
*Bólint.*
- De az első komoly döntést nélkülem hoztad meg. Sőt, az első kettőt. Honnan tudjam, hogy nem történik meg újra? Hogy adjam a pénzem és az elköteleződésem, akár az életemet is, ha nem lehetek benne biztos, hogy nem döntesz egy nap másképp, mint ahogy megállapodtunk?
*Ujjai a félregombolt részre simulnak, futólag becsusszan az elálló szél alá és megérinti a csupasz bőrt.*
- Ha együtt vezetjük a Sellőt, ha tényleg egyenrangú társadnak tekintesz, akkor nekem is kell, hogy legyen szavam. Nem vagyok olyan, aki rátelepszik a társára és elnyomja minden akaratát, ezt sejtheted. De ha valamit fontosnak tartok, azért vitába fogok szállni. Az üzletben nincsenek nemek. De még csak érzelmek sem.
*Az érintéstől nem húzódik el, valójában jól esik neki, ahogy az ismerős, csendes hang is. Kihúzza belőle a feszültség egy részét, s helyette kellemesebbet plántál belé. Maga is megtehette volna, de úgy látta jobbnak, ha ezt a lépést Ralas teheti meg. Enyhén felmosolyog rá a „megbízó” szó hallatán. A szerződést még nem nézte meg alaposan, csak mint egy titkos paktum szimbólumát, mely a háta mögött köttetett, mégis hatással van az életére. Talán hiba, mert így a részletek megismerése és feldolgozása még várat magára. De most más áll figyelme fókuszában. Sokkal fontosabb, amit a férfi mond neki, ezért fordítja a fejét felé, még közelibbnek érezve őt. Szinte már érzi a testéből áradó hőt, mely titkon vonzza hozzá. De nem engedhet még ösztöne jelzéseinek. Amennyire megnyugtatja az ígéret megerősítése, annyira kezd feszengeni belül a közös jövőre való célozgatástól. De most nem teheti meg, hogy ennek hangot adjon. Majd szép apránként lefektetik a határokat. Engedi a húzást, melytől kellemesen megborzong. Pontosan tudja, hogy a férfi manipulálni akarja ezzel, sajnos nem teljesen eredménytelenül, hiába van tudatában a hatásnak. Tekintetük meghitt összekapcsolódásakor a tétova lágyság mellett még ott ül a neheztelés sötét szemeiben, az apró ráncok is szemöldökei között, a mosolytalan arc pedig bizalmatlanságot sejtet. Aljas húzás az az utolsó elsuttogott szó, hirtelen nagyon melege lesz tőle, és komoly harcot kell vívnia magával, hogy ne simuljon Ralashoz minden mást feledve. De tudja, hogy pontosan ez a célja, és azt is, hogy miért. Haragudni nem tud rá, mímelni sem próbálja, kisimulnak hát az elégedetlenség apró ráncai, elfakulnak hideg fényei. Viszonozza az érintést, igazságtalan, hogy csak az ő feje zavarodjon ennyire össze, így hát ő is jobbjával nyúl a férfi arcához és puhán megérinti, mintegy véletlennek tetszőn a nyakát is.*
- Ralas…
*Kezdi csendesen és lágyan, ahogy mindig.*
- Sajnálom, ami történt. Váratlanul ért a hír… és elég ijesztően hangzott.
*Finoman lecsúszik keze az arcról a nyakon át a mellkasra, ott csatlakozik hozzá a másik is, miközben még bizalmasabb közelségbe lép, de még csak karjai simulnak a férfihoz. Pillantása megakad egy félregombolt részen az ingen. Felidézi benne, milyen idegesen állt neki Ralas, mikor színt készült vallani. Egy pillanatra halványan elmosolyodik, mielőtt felnéz. Tényleg a Sellő tulajdonosa áll előtte félregombolt ingben, vizes hajjal? Vagy most látja utoljára a kikötői csibészt?*
- Értem, amit mondasz. Figyelni fogok rá a jövőben.
*Bólint.*
- De az első komoly döntést nélkülem hoztad meg. Sőt, az első kettőt. Honnan tudjam, hogy nem történik meg újra? Hogy adjam a pénzem és az elköteleződésem, akár az életemet is, ha nem lehetek benne biztos, hogy nem döntesz egy nap másképp, mint ahogy megállapodtunk?
*Ujjai a félregombolt részre simulnak, futólag becsusszan az elálló szél alá és megérinti a csupasz bőrt.*
- Ha együtt vezetjük a Sellőt, ha tényleg egyenrangú társadnak tekintesz, akkor nekem is kell, hogy legyen szavam. Nem vagyok olyan, aki rátelepszik a társára és elnyomja minden akaratát, ezt sejtheted. De ha valamit fontosnak tartok, azért vitába fogok szállni. Az üzletben nincsenek nemek. De még csak érzelmek sem.
756. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-03 23:01:09
Üzenet elküldve: 2019-04-03 23:01:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Meztelen igazság//
*Peckesen mered a tőr az asztalból, a szerződés közepén, kissé áthasítva azt. Persze túlságosan nem sérült meg, erre még szüksége lehet, bizonyíték. Ki tudja Rollen hány alkalommal írja át, vagy próbálja megmásítani, ne adja ég, a pénz behajtására küldött fickók nincsenek tisztában lehetőségeikkel. Akkor jó lesz lobogtatni. Persze Zammiriára nézve ez most teljesen más színben tűnik fel, s mi eddig talán előny volt, mára már hátránnyá válik. Megérti a lány sértettségét, valóban sietett a dolgokkal. Ettől függetlenül amiket viszont mondott, azokat nem bánta meg. Fel kell nőnie a feladathoz, társsal is, mi kapcsán még mindig Zamot képzeli el maga mellett. Halkan felsóhajt, de nem vág közbe, hagyja, hogy a lány is összeszedje magát. Végigkíséri tekintetével a közeledést, ami azt illeti némiképp még fel is izgatja ez a fajta csend, a meztelen vállak, a virágillat fuvallata, persze az esze azért helyén van. Szótlan engedi, hogy a szerződést kézbefogják, persze ahelyett, hogy a kedvező hatást érné el, sokkal inkább még rosszabb helyzetbe kerül, ami miatt rosszul is érzi magát. Zam nem tekint az ékes okiratra.*
- Persze, hogy azt.
*Sután emeli meg kezét, korábbi magabiztossága most nagyon távol van, nem tudja meddig és hogyan mehet el. Ha Zam nem húzódik el, keze felkarjára csúszik, s ott érinti meg kedvesen, hüvelykujjával végigsimítva a lányt.*
- De nem akartalak kiadni. Pedig kérdezték, azt mondtam, van egy megbízóm. *Mondja félrebiccentett fejjel, a lány hamuszürke bőrének játékát figyelve. Hasonlóan nyílt a tartása neki is, hangja jóval csendesebb és kedvesebb, mint az imént.*
- Amit korábban mondtam, továbbra is áll, de nem akartam, hogy elhappolják előlünk a közös jövőnket. *Motyogja.* Igen, olykor meggondolatlan vagyok, kevésbé tervezek előre, de talán... ezért egészíthetjük ki egymást. *A lány kezéből kihulló szerződés után nem kap, nem is számít neki.* Ez csak... egy papír, nem számít semmit. Te számítasz és igen, a törődésed is, de ha minden egyes döntésemet megkérdőjelezed... nem érzem magam férfinak melletted. *Kissé elpirul, soha nem volt nőgyűlölő és nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a döntéseket ki hozza és mennyi szava van benne. Most valahogy mégis eszébe jut. Ha a korábbi érintés sikerült, gyengéd húzást fejt ki a lányra, jobb kezének mutatóujját annak álla alá tolja, s arra készteti, hogy színes tekintetébe nézzen.*
- Fontos vagy nekem. Akarom, hogy együtt csináljuk. Akarom, hogy velem legyél. Akarlak. *Suttogja, s az eddigi feszültséget, a vitát tükröző szempár már inkább sután vágyakozó, semmint ideges.*
*Peckesen mered a tőr az asztalból, a szerződés közepén, kissé áthasítva azt. Persze túlságosan nem sérült meg, erre még szüksége lehet, bizonyíték. Ki tudja Rollen hány alkalommal írja át, vagy próbálja megmásítani, ne adja ég, a pénz behajtására küldött fickók nincsenek tisztában lehetőségeikkel. Akkor jó lesz lobogtatni. Persze Zammiriára nézve ez most teljesen más színben tűnik fel, s mi eddig talán előny volt, mára már hátránnyá válik. Megérti a lány sértettségét, valóban sietett a dolgokkal. Ettől függetlenül amiket viszont mondott, azokat nem bánta meg. Fel kell nőnie a feladathoz, társsal is, mi kapcsán még mindig Zamot képzeli el maga mellett. Halkan felsóhajt, de nem vág közbe, hagyja, hogy a lány is összeszedje magát. Végigkíséri tekintetével a közeledést, ami azt illeti némiképp még fel is izgatja ez a fajta csend, a meztelen vállak, a virágillat fuvallata, persze az esze azért helyén van. Szótlan engedi, hogy a szerződést kézbefogják, persze ahelyett, hogy a kedvező hatást érné el, sokkal inkább még rosszabb helyzetbe kerül, ami miatt rosszul is érzi magát. Zam nem tekint az ékes okiratra.*
- Persze, hogy azt.
*Sután emeli meg kezét, korábbi magabiztossága most nagyon távol van, nem tudja meddig és hogyan mehet el. Ha Zam nem húzódik el, keze felkarjára csúszik, s ott érinti meg kedvesen, hüvelykujjával végigsimítva a lányt.*
- De nem akartalak kiadni. Pedig kérdezték, azt mondtam, van egy megbízóm. *Mondja félrebiccentett fejjel, a lány hamuszürke bőrének játékát figyelve. Hasonlóan nyílt a tartása neki is, hangja jóval csendesebb és kedvesebb, mint az imént.*
- Amit korábban mondtam, továbbra is áll, de nem akartam, hogy elhappolják előlünk a közös jövőnket. *Motyogja.* Igen, olykor meggondolatlan vagyok, kevésbé tervezek előre, de talán... ezért egészíthetjük ki egymást. *A lány kezéből kihulló szerződés után nem kap, nem is számít neki.* Ez csak... egy papír, nem számít semmit. Te számítasz és igen, a törődésed is, de ha minden egyes döntésemet megkérdőjelezed... nem érzem magam férfinak melletted. *Kissé elpirul, soha nem volt nőgyűlölő és nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a döntéseket ki hozza és mennyi szava van benne. Most valahogy mégis eszébe jut. Ha a korábbi érintés sikerült, gyengéd húzást fejt ki a lányra, jobb kezének mutatóujját annak álla alá tolja, s arra készteti, hogy színes tekintetébe nézzen.*
- Fontos vagy nekem. Akarom, hogy együtt csináljuk. Akarom, hogy velem legyél. Akarlak. *Suttogja, s az eddigi feszültséget, a vitát tükröző szempár már inkább sután vágyakozó, semmint ideges.*
755. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-03 22:26:47
Üzenet elküldve: 2019-04-03 22:26:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Meztelen igazság//
*Gyomra ideges feszültségtől remeg, gondolatai sem tiszták, rendezetteknek pedig különösen nem nevezhetők. Egyszerre kavarog benne az elképesztő összeg, a kihagyottság miatti keserűség, az átgondolatlanság, a veszély és némi rémület. Az ablaküveg túloldalán tombolnak az elemek, a széltől felkorbácsolt tenger vad tajtékban csapódik a szirtekre a szürke égbolt alatt, az ablaknak nekifeszülő orkán rezegteti a keretet. Mintha csak belső lelkivilágát mutatná meg a táj. Mikor a férfi megszólal, nyel egyet. Tekintete a tükröződő arcot keresi, nem fordul meg azonnal. A megnyugtatásnak szánt névtelenség hidegségként furakszik mellkasába. Hát jól sejtette. A korábbi ígéretekből semmi olyat nem szán neki, amivel számolt. Megfordul, mikor előkerül a szerződés. Még mindig dacos arccal, de már nagyobb önuralommal pillant a papírra. Indulna is, hogy közelebbről megnézze, ám a késleltetett kifakadás, s főként a tőr felrántása miatt megtorpan. Megvárja a továbbiakat is, a sértett önérzet zöngéit, és még egy kicsit tovább csendben nézi a férfit. Bár a csend éles, valahogy mégis helyénvalónak érzi, neki legalábbis segít nagy levegőt venni és összeszedni magát. Ugyan komoly energiákat követel, de tudja, megfontoltnak kell maradnia továbbra is, különben mindent elront. Leereszti a tekintetét, mielőtt elszánja magát és visszamegy. Igyekszik úgy megállni, hogy az már bizalmas távolságnak hasson, de nem pont szembe, hanem mintha egyet jobbra lépett volna, így a szerződésre is rálát. Nem érinti meg Ralast, de leeresztett karja miatt nyitottságot sugall a dac helyett. Jobb kezének ujjvégei megpihennek a szerződés alján, ránéz, de láthatóan nem azért, hogy olvassa, hanem hogy gondolkodjon.*
- Azt hittem, társat akarsz.
*Nagyon csendesen szól a hangja. Csalódott tekintete most fordul Ralas felé.*
- Valakit, akiben megbízhatsz, és aki együtt tolja veled a szekeret. Nem csak kullog utánad.
*Mély levegőt vesz.*
- Amit te pátyolgatásnak nevezel, azt én törődésnek. De ha zavar, akkor többé nem teszem.
*Elengedi a papírt.*
*Gyomra ideges feszültségtől remeg, gondolatai sem tiszták, rendezetteknek pedig különösen nem nevezhetők. Egyszerre kavarog benne az elképesztő összeg, a kihagyottság miatti keserűség, az átgondolatlanság, a veszély és némi rémület. Az ablaküveg túloldalán tombolnak az elemek, a széltől felkorbácsolt tenger vad tajtékban csapódik a szirtekre a szürke égbolt alatt, az ablaknak nekifeszülő orkán rezegteti a keretet. Mintha csak belső lelkivilágát mutatná meg a táj. Mikor a férfi megszólal, nyel egyet. Tekintete a tükröződő arcot keresi, nem fordul meg azonnal. A megnyugtatásnak szánt névtelenség hidegségként furakszik mellkasába. Hát jól sejtette. A korábbi ígéretekből semmi olyat nem szán neki, amivel számolt. Megfordul, mikor előkerül a szerződés. Még mindig dacos arccal, de már nagyobb önuralommal pillant a papírra. Indulna is, hogy közelebbről megnézze, ám a késleltetett kifakadás, s főként a tőr felrántása miatt megtorpan. Megvárja a továbbiakat is, a sértett önérzet zöngéit, és még egy kicsit tovább csendben nézi a férfit. Bár a csend éles, valahogy mégis helyénvalónak érzi, neki legalábbis segít nagy levegőt venni és összeszedni magát. Ugyan komoly energiákat követel, de tudja, megfontoltnak kell maradnia továbbra is, különben mindent elront. Leereszti a tekintetét, mielőtt elszánja magát és visszamegy. Igyekszik úgy megállni, hogy az már bizalmas távolságnak hasson, de nem pont szembe, hanem mintha egyet jobbra lépett volna, így a szerződésre is rálát. Nem érinti meg Ralast, de leeresztett karja miatt nyitottságot sugall a dac helyett. Jobb kezének ujjvégei megpihennek a szerződés alján, ránéz, de láthatóan nem azért, hogy olvassa, hanem hogy gondolkodjon.*
- Azt hittem, társat akarsz.
*Nagyon csendesen szól a hangja. Csalódott tekintete most fordul Ralas felé.*
- Valakit, akiben megbízhatsz, és aki együtt tolja veled a szekeret. Nem csak kullog utánad.
*Mély levegőt vesz.*
- Amit te pátyolgatásnak nevezel, azt én törődésnek. De ha zavar, akkor többé nem teszem.
*Elengedi a papírt.*
754. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-03 22:05:31
Üzenet elküldve: 2019-04-03 22:05:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Meztelen igazság//
*Reménykedve tekint fel kissé előrehajolva a lányra, tekintetében a megbánás és a dac érdekes egyvelege látszik, jóllehet esze ágában sincs megsérteni Zammiriát és veszekedni sem szeretne vele, pontosan ezért igyekszik közeledni hozzá, hátha megenyhül. Nem így történik. Miközben beszél már látja a feszültséget, azonban a folytatás, hazudna, ha azt mondaná nem lepi meg. Az elhúzódó térdet még érti, a felpattanástól, majd az utána következő eseményektől hátrahőköl, s elkerekedett szemekkel kissé szomorkásan néz a lányra. A csattanás hangos, a férfi össze is rezzen kissé miatta, de meghatározhatatlan színű tekintetét a lány szemein tartja. Az ezt követő felhördülés és kiáltás már nem lepi meg annyira, az előzmény reakciókból bőséggel következtethető, nyugodtan ül tovább, csak járomcsontja indul apró játékba a fejéhez vágott vádak után. Aprót nyílik szája, hogy válaszoljon, neki nem áll szándékában senkit megölni, főleg nem Zammiriát, aki olyan kedves lelkének, de nem jut szóhoz, így inkább becsukja, s csak kissé immár lesütött szemmel tűri az áradatot. Szeme rezzen csupán, amikor a tőr az asztallapba vágódik, pontosan tudja, hogy ez felhevült érzelmi reakció, a lány sem gondolhatja komolyan, hogy most azonnal belevágja a tőrt, hogy véget vessenek ennek az egésznek. Nem áll fel és nem szab gátat semminek, hagyja, hogy kitombolja magát, így Zam az ablakhoz mehet, semmilyen akadályba nem ütközik, míg Ralas marad egyedül az asztalnál. Egy pillanatot még vár, míg a düh vihara kissé lágyabb széllé csendesül, majd feltekint és csendesen megszólal.*
- Befejezted? *A kapott dolgokat neki sem egyszerű feldolgozni, főleg, hogy a mondatok alapján úgy érzi, mintha félkegyelműnek kezelnék, aki gyámságra szorul. Ezelőtt pont arra biztatták, hogy legyenek céljai, hogy kerekedjen felül önmagán, hogy merjen váltani most meg... Persze azt is tudja, hogy a lány haragja miről szól. Nem is olyan biztos, hogy a saját életét, semmint inkább Ralasét félti, ezen egy pillanatra elgondolkodik, mielőtt újra megszólalna.*
- Ne kezelj gyerekként. Lehet, hogy hirtelen és meggondolatlanul döntök, de az én döntésem. Az én pénzem. Nem rángattalak bele, a szerződésen nem szerepel a neved, ami azt illeti ki sem ejtettem a számon.
*Néz mereven a lányra, majd ingébe nyúlva veszi elő az összetekercselt pergament és kirakja a kés mellé az asztalra.*
- Tessék. Olvasd el. *Egész idáig türtőztette magát, ami azt illeti Ralasnak ezzel soha nem volt gondja, világ életében türelmes volt.*
- Vágjam beléd? Hogy mondhatsz ilyet?! *Hirtelen felpattan, s az asztal lapjába szegezett tőrt kirántva, azt egy ideig a levegőben tartja, miközben Zamra néz, majd egy határozott, bár jóval sutább mozdulattal a szerződésbe vágja.*
- Nem kell a pátyolgatás. *Húzza ki magát fejét rázva.* Felnőtt ember vagyok. Még ha csupán egy szerencsétlen hebehurgya idiótának is tartasz! *Csattan fel ökölbe szorított kezekkel.*
*Reménykedve tekint fel kissé előrehajolva a lányra, tekintetében a megbánás és a dac érdekes egyvelege látszik, jóllehet esze ágában sincs megsérteni Zammiriát és veszekedni sem szeretne vele, pontosan ezért igyekszik közeledni hozzá, hátha megenyhül. Nem így történik. Miközben beszél már látja a feszültséget, azonban a folytatás, hazudna, ha azt mondaná nem lepi meg. Az elhúzódó térdet még érti, a felpattanástól, majd az utána következő eseményektől hátrahőköl, s elkerekedett szemekkel kissé szomorkásan néz a lányra. A csattanás hangos, a férfi össze is rezzen kissé miatta, de meghatározhatatlan színű tekintetét a lány szemein tartja. Az ezt követő felhördülés és kiáltás már nem lepi meg annyira, az előzmény reakciókból bőséggel következtethető, nyugodtan ül tovább, csak járomcsontja indul apró játékba a fejéhez vágott vádak után. Aprót nyílik szája, hogy válaszoljon, neki nem áll szándékában senkit megölni, főleg nem Zammiriát, aki olyan kedves lelkének, de nem jut szóhoz, így inkább becsukja, s csak kissé immár lesütött szemmel tűri az áradatot. Szeme rezzen csupán, amikor a tőr az asztallapba vágódik, pontosan tudja, hogy ez felhevült érzelmi reakció, a lány sem gondolhatja komolyan, hogy most azonnal belevágja a tőrt, hogy véget vessenek ennek az egésznek. Nem áll fel és nem szab gátat semminek, hagyja, hogy kitombolja magát, így Zam az ablakhoz mehet, semmilyen akadályba nem ütközik, míg Ralas marad egyedül az asztalnál. Egy pillanatot még vár, míg a düh vihara kissé lágyabb széllé csendesül, majd feltekint és csendesen megszólal.*
- Befejezted? *A kapott dolgokat neki sem egyszerű feldolgozni, főleg, hogy a mondatok alapján úgy érzi, mintha félkegyelműnek kezelnék, aki gyámságra szorul. Ezelőtt pont arra biztatták, hogy legyenek céljai, hogy kerekedjen felül önmagán, hogy merjen váltani most meg... Persze azt is tudja, hogy a lány haragja miről szól. Nem is olyan biztos, hogy a saját életét, semmint inkább Ralasét félti, ezen egy pillanatra elgondolkodik, mielőtt újra megszólalna.*
- Ne kezelj gyerekként. Lehet, hogy hirtelen és meggondolatlanul döntök, de az én döntésem. Az én pénzem. Nem rángattalak bele, a szerződésen nem szerepel a neved, ami azt illeti ki sem ejtettem a számon.
*Néz mereven a lányra, majd ingébe nyúlva veszi elő az összetekercselt pergament és kirakja a kés mellé az asztalra.*
- Tessék. Olvasd el. *Egész idáig türtőztette magát, ami azt illeti Ralasnak ezzel soha nem volt gondja, világ életében türelmes volt.*
- Vágjam beléd? Hogy mondhatsz ilyet?! *Hirtelen felpattan, s az asztal lapjába szegezett tőrt kirántva, azt egy ideig a levegőben tartja, miközben Zamra néz, majd egy határozott, bár jóval sutább mozdulattal a szerződésbe vágja.*
- Nem kell a pátyolgatás. *Húzza ki magát fejét rázva.* Felnőtt ember vagyok. Még ha csupán egy szerencsétlen hebehurgya idiótának is tartasz! *Csattan fel ökölbe szorított kezekkel.*
753. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-03 21:45:43
Üzenet elküldve: 2019-04-03 21:45:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Meztelen igazság//
*Ismét kissé laposan néz az étellel küzdő hörcsögre, de kivárja a vallomást. A türelme közben fogy. Rollen nevének említésére elkerekednek a szemei és hamarosan az ajkai is elnyílnak résnyire. Újra megáll a lélegzésben, s bár az ő bőrén ez kevésbé látszik, kissé kifut a vér az arcából. Úgy érzi magát, mint aki épp végignézi, amint cápák marcangolják szét a díjnyertes kancáját, amit jó pénzért fedeztetni akart vinni. Nézi, de nem hiszi el, miként porlik el nagy terve. Megrendülése miatt Ralas el tudja érni, ám kezének bizalmas melege adja a végső lökést Zam székének. Ugyanis csikorogva mozdul hátrafelé, egy időben azzal, hogy a mélységi nőstény kezei csattanva állapodnak meg az asztalon, miközben feláll. Az evőeszközök megint megcsörrennek.*
- Micsoda?!
*Villámló tekintettel mered a férfira.*
- Nem elég, hogy ígéreteddel ellentétben nélkülem léptél, ráköltöttél egy egész vagyont a Sellőre, de még a Kikötő egyik legnagyobb uzsorásával is üzletet kötöttél?!
*Tekintete a kandallópárkányon sorakozó üvegekre esik.*
- Van fogalmad róla, mibe rángattál bele? Itt már nem csak a saját életeddel játszol, hanem az enyémmel is! Ha meg akarsz ölni minket, van annak sokkal egyszerűbb módja is.
*Kirántja tőrét és indulattal az asztal lapjába állítja, a rajta álló vacsora minden tartozékának hangos csörömpölésével. Olyan erővel és szögből sikerül eltalálnia, hogy meg is áll benne, úgyhogy otthagyja. Rögtön utána látszik is, hogy higgadtabb lesz, de még mindig villámlik a tekintete. Érzi, hogy olyan indulatok is a felszínre akarnak törni, amiért nem szegény Ralas a hibás, hanem mások miatt munkálkodik benne, így mielőtt még jobban leteremtené, vagy a várható visszavágásokon felpaprikázná magát, az ablak felé indul lehiggadni, hacsak nem gátolják meg benne. Ha odáig eljut, akkor összefonja a karjait és önnön tükröződése mellett a szemét rajta tartja a tőr pengéjének csillanásán is.*
*Ismét kissé laposan néz az étellel küzdő hörcsögre, de kivárja a vallomást. A türelme közben fogy. Rollen nevének említésére elkerekednek a szemei és hamarosan az ajkai is elnyílnak résnyire. Újra megáll a lélegzésben, s bár az ő bőrén ez kevésbé látszik, kissé kifut a vér az arcából. Úgy érzi magát, mint aki épp végignézi, amint cápák marcangolják szét a díjnyertes kancáját, amit jó pénzért fedeztetni akart vinni. Nézi, de nem hiszi el, miként porlik el nagy terve. Megrendülése miatt Ralas el tudja érni, ám kezének bizalmas melege adja a végső lökést Zam székének. Ugyanis csikorogva mozdul hátrafelé, egy időben azzal, hogy a mélységi nőstény kezei csattanva állapodnak meg az asztalon, miközben feláll. Az evőeszközök megint megcsörrennek.*
- Micsoda?!
*Villámló tekintettel mered a férfira.*
- Nem elég, hogy ígéreteddel ellentétben nélkülem léptél, ráköltöttél egy egész vagyont a Sellőre, de még a Kikötő egyik legnagyobb uzsorásával is üzletet kötöttél?!
*Tekintete a kandallópárkányon sorakozó üvegekre esik.*
- Van fogalmad róla, mibe rángattál bele? Itt már nem csak a saját életeddel játszol, hanem az enyémmel is! Ha meg akarsz ölni minket, van annak sokkal egyszerűbb módja is.
*Kirántja tőrét és indulattal az asztal lapjába állítja, a rajta álló vacsora minden tartozékának hangos csörömpölésével. Olyan erővel és szögből sikerül eltalálnia, hogy meg is áll benne, úgyhogy otthagyja. Rögtön utána látszik is, hogy higgadtabb lesz, de még mindig villámlik a tekintete. Érzi, hogy olyan indulatok is a felszínre akarnak törni, amiért nem szegény Ralas a hibás, hanem mások miatt munkálkodik benne, így mielőtt még jobban leteremtené, vagy a várható visszavágásokon felpaprikázná magát, az ablak felé indul lehiggadni, hacsak nem gátolják meg benne. Ha odáig eljut, akkor összefonja a karjait és önnön tükröződése mellett a szemét rajta tartja a tőr pengéjének csillanásán is.*
752. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-03 21:28:06
Üzenet elküldve: 2019-04-03 21:28:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Meztelen igazság//
- Ung... mufudum... kmmaungau. *Bólogat hevesen, majd szemein látszik, hogy feladja a helyzetet. Kezét felemeli, s ujjával mutatja azt a pillanatkérést, melyre még szüksége van, hogy lenyelje a falatot. Amikor végez nagy nyeldeklések árán, lassan Zammiriára néz és megadóan felsóhajt.*
- Rollennek hívják, nem ismerem. A kikötőből származhat, talán egy banda ügyintézője, talán valami nagyobbé, fogalmam sincs. Havonta kilencszáz aranyat kell fizetnem mindaddig, míg a teljes kilencezer aranyat meg nem fizetem.
*Keze az asztal alatt a lány szoknyája alá csusszan, hogy elérje a térdét, ha sikerül. Csak érezni akarja, egyéb szándéka nincs, mert a másikkal már inkább a kezét keresi.*
- Gyere ide. *Mutatva hívja csendesen, s ha a lány fejét rázza, megismétli.* Gyere ide! Kérlek, ülj ide hozzám. *Mutat az ölébe.*
- Fontos vagy nekem. Most már van miből gazdálkodnunk. Azóta is nagyon sokat összeszedtem, nézd! *Mutatja fel az összes aranyat, mi nála van. Nem annyi, mint amennyi kell, de azért valóban jó sok pénzt összegyűjtött már.*
- És már van alkalmazottam! Mady, Cassy, Kheri, Khul és még sokan!. *Mutat fel mosolyogva büszkén, közben még mindig várja, hogy odabújjon hozzá a lány. Kedvesen szorítaná meg, s a fülébe súgná, hogy ez mind azért van, hogy végre legyen valaki, hogy végre ne senki legyen, ne csak egy strici, hanem _a_ strici, vagy inkább attól sokkal több.*
- Veled akarom csinálni. A fele a tiéd, hiszen mondtam már korábban. A felébe én is beletartozom.
*Mosolyodik el bánatosan, már kissé bánja hirtelen döntését, de aztán elhessegeti a gondolatot. Jó döntés volt. Már csak végig kell vinni.*
- Ung... mufudum... kmmaungau. *Bólogat hevesen, majd szemein látszik, hogy feladja a helyzetet. Kezét felemeli, s ujjával mutatja azt a pillanatkérést, melyre még szüksége van, hogy lenyelje a falatot. Amikor végez nagy nyeldeklések árán, lassan Zammiriára néz és megadóan felsóhajt.*
- Rollennek hívják, nem ismerem. A kikötőből származhat, talán egy banda ügyintézője, talán valami nagyobbé, fogalmam sincs. Havonta kilencszáz aranyat kell fizetnem mindaddig, míg a teljes kilencezer aranyat meg nem fizetem.
*Keze az asztal alatt a lány szoknyája alá csusszan, hogy elérje a térdét, ha sikerül. Csak érezni akarja, egyéb szándéka nincs, mert a másikkal már inkább a kezét keresi.*
- Gyere ide. *Mutatva hívja csendesen, s ha a lány fejét rázza, megismétli.* Gyere ide! Kérlek, ülj ide hozzám. *Mutat az ölébe.*
- Fontos vagy nekem. Most már van miből gazdálkodnunk. Azóta is nagyon sokat összeszedtem, nézd! *Mutatja fel az összes aranyat, mi nála van. Nem annyi, mint amennyi kell, de azért valóban jó sok pénzt összegyűjtött már.*
- És már van alkalmazottam! Mady, Cassy, Kheri, Khul és még sokan!. *Mutat fel mosolyogva büszkén, közben még mindig várja, hogy odabújjon hozzá a lány. Kedvesen szorítaná meg, s a fülébe súgná, hogy ez mind azért van, hogy végre legyen valaki, hogy végre ne senki legyen, ne csak egy strici, hanem _a_ strici, vagy inkább attól sokkal több.*
- Veled akarom csinálni. A fele a tiéd, hiszen mondtam már korábban. A felébe én is beletartozom.
*Mosolyodik el bánatosan, már kissé bánja hirtelen döntését, de aztán elhessegeti a gondolatot. Jó döntés volt. Már csak végig kell vinni.*
751. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-03 20:49:47
Üzenet elküldve: 2019-04-03 20:49:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Meztelen igazság//
*Bár épp kezd mérges lenni, a nemtetszést jelző villanás nem kerüli el a figyelmét. Ez új dolog, megjegyzi magának. Ralas feltehetően egyfajta elutasításként élte meg elhúzódását, és talán van is benne igazság, de inkább az érintés manipulációja alól kívánta kivonni magát. A szómagyarázatra elsőként értetlenség zavarja össze hűvössé vált arckifejezését, aztán viszont laposan néz a továbbiakban. De ez már egyáltalán nem annyira hűvös, mint előtte. A bocsánatkérésére elhúzza a száját kissé. Valahogy ez sem annyira bosszantó jellegű gesztus, lappang benne valamiféle megengedés.
Az ezer arany megspórolására felélénkül a tekintete, ám gyorsan agyoncsapja az a „majdnem”. Kezd mégis megfontolt arcot ölteni, bár még mindig erősen veszi a levegőt, hiszen még nem ismeri a teljes történetet. A 4500 arany kissé megdöbbenti, bár a férfi mondta, hogy sok pénzre lesz szükség, és maga is szerezni fog valahonnan. A zavart viselkedés egyértelműen jelzi, hogy a jó hírek elfogytak. Vagy legalábbis már nincs sok belőlük. Az elmotyogott szavakra eláll a lélegzete. Úgy gondolja, rosszul hallotta. A csörömpöléssel egybekötött terelés alatt a bosszúsággal vegyes rémület visszaköltözik az arcára, újra elkezd lélegezni, teljesen kaotikusan.*
- Hogy... mi…?
*Kezdi nagyon csendesen és nagyon-nagyon kimérten. A folytatás is ilyen, mintha erőltetné magát, hogy egyenletes tempóban beszéljen, amitől elvész a hangsor természetes dallama. S középen egy szünet még meg is töri.*
- Azt hiszem… nem értettem jól az összeget.
*Pillanatok alatt kiszáradt a torka. Nyel egyet. A végét is ugyanazzal a vontatott tempóval ejti ki.*
- És azt is megmondanád, honnan vettél fel hitelt?
*Bár épp kezd mérges lenni, a nemtetszést jelző villanás nem kerüli el a figyelmét. Ez új dolog, megjegyzi magának. Ralas feltehetően egyfajta elutasításként élte meg elhúzódását, és talán van is benne igazság, de inkább az érintés manipulációja alól kívánta kivonni magát. A szómagyarázatra elsőként értetlenség zavarja össze hűvössé vált arckifejezését, aztán viszont laposan néz a továbbiakban. De ez már egyáltalán nem annyira hűvös, mint előtte. A bocsánatkérésére elhúzza a száját kissé. Valahogy ez sem annyira bosszantó jellegű gesztus, lappang benne valamiféle megengedés.
Az ezer arany megspórolására felélénkül a tekintete, ám gyorsan agyoncsapja az a „majdnem”. Kezd mégis megfontolt arcot ölteni, bár még mindig erősen veszi a levegőt, hiszen még nem ismeri a teljes történetet. A 4500 arany kissé megdöbbenti, bár a férfi mondta, hogy sok pénzre lesz szükség, és maga is szerezni fog valahonnan. A zavart viselkedés egyértelműen jelzi, hogy a jó hírek elfogytak. Vagy legalábbis már nincs sok belőlük. Az elmotyogott szavakra eláll a lélegzete. Úgy gondolja, rosszul hallotta. A csörömpöléssel egybekötött terelés alatt a bosszúsággal vegyes rémület visszaköltözik az arcára, újra elkezd lélegezni, teljesen kaotikusan.*
- Hogy... mi…?
*Kezdi nagyon csendesen és nagyon-nagyon kimérten. A folytatás is ilyen, mintha erőltetné magát, hogy egyenletes tempóban beszéljen, amitől elvész a hangsor természetes dallama. S középen egy szünet még meg is töri.*
- Azt hiszem… nem értettem jól az összeget.
*Pillanatok alatt kiszáradt a torka. Nyel egyet. A végét is ugyanazzal a vontatott tempóval ejti ki.*
- És azt is megmondanád, honnan vettél fel hitelt?
750. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-03 20:16:40
Üzenet elküldve: 2019-04-03 20:16:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Helyes!
*Mondja kelletlen örömmel egyszerre megnyugodva, hogy a lány eltette a még Sa'Terethet is elborzasztó kínszerszámot, és egyszerre helyeselve az új nevére.*
~Mégsem akkora fapofa.~
*Örül meg, hogy talán ez az estebéd nem is lesz olyan kellemetlen.
A kurvák használata persze igen érdekes kérdés. Taitos biztos benne, hogy nem egy kis angyallal van dolga, de abban nem biztos, hogy a lány tudja is, hogy mi fán terem egy örömlány.*
-Hát biztosan nem lehet megnézni, ahogy bomlásnak indulnak.
*Nevet fel.*
-De hidd el, tudnának neked pár kellemes percet szerezni.
*Marad végül ennyiben magyarázat terén. Taitos szemében is felcsillan ugyanakkor valami.*
-Viszont ha akarod szerezhetek egyet, aztán megmutatom mire jók.
*Kicsit elbizonytalanodik ugyan magában, hiába mondja teljesen komolyan. Ő nem ilyen ember, aki bordélyokba járna.*
~A név kötelez, mi?~
*Dorgálja meg magát, ahogy töretlenül a Rumos felé tart. Taitos fantáziája aztán olyan területekre téved, ahol koránt sem akart ilyen élénk állapotban tartózkodni. Lelki szemei előtt legyek köpnek be döglött patkányokat.*
-Oh, hát igen, a döglegyek ilyenek. A gomba még ritkább, de az is előfordul.
*Próbálja azért tartani a beszélgetés gombafonalát.*
-Ennyire hasonlít az ember és az egér? Miket próbáltál már ki rajtuk?
*Kérdezi, hiszen nem kétli, hogy az egér is felfordul egy halálos méregtől, de ha csak arra gondol, hogy egyes dolgok az ember gyomrát is kifordítják, míg Ragronnak mennyei étkek, akkor nem biztos abban, hogy az egér a legjobb módszer.*
~Mondjuk legalább nem ártatlan kölykökre vadászik.~
-Áhá! Szóval nem te vagy a boszorkány, hanem csak a tanonca! Tudtam én!
*Örül magának a zsörtölődés hallatán. Rájött.*
-A?
*Kérdez vissza, mikor a kedvenc növényekhez érkeznek. A kamilla hallatán persze összehúzza szemét.*
-Szóval te így hívod.
*Hümmög egy sort.*
-De tény, jó dolog a kamilla. Megnyugtatja a lelket.
*Nevet fel.*
-A kamillateánál meg csak a vad csalán a jobb.
*Kacsint vissza egy újabb hasonlóan tiszta gyógynövényt felhozva, ahogy a piszkos fogadóépület tejes valójában emelkedik fejük felé. Belöki az ajtót.*
-Csak a hölgy után!
*Tesz le arról, hogy előreosonjon.*
//Fodrok a víz tükrén//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Helyes!
*Mondja kelletlen örömmel egyszerre megnyugodva, hogy a lány eltette a még Sa'Terethet is elborzasztó kínszerszámot, és egyszerre helyeselve az új nevére.*
~Mégsem akkora fapofa.~
*Örül meg, hogy talán ez az estebéd nem is lesz olyan kellemetlen.
A kurvák használata persze igen érdekes kérdés. Taitos biztos benne, hogy nem egy kis angyallal van dolga, de abban nem biztos, hogy a lány tudja is, hogy mi fán terem egy örömlány.*
-Hát biztosan nem lehet megnézni, ahogy bomlásnak indulnak.
*Nevet fel.*
-De hidd el, tudnának neked pár kellemes percet szerezni.
*Marad végül ennyiben magyarázat terén. Taitos szemében is felcsillan ugyanakkor valami.*
-Viszont ha akarod szerezhetek egyet, aztán megmutatom mire jók.
*Kicsit elbizonytalanodik ugyan magában, hiába mondja teljesen komolyan. Ő nem ilyen ember, aki bordélyokba járna.*
~A név kötelez, mi?~
*Dorgálja meg magát, ahogy töretlenül a Rumos felé tart. Taitos fantáziája aztán olyan területekre téved, ahol koránt sem akart ilyen élénk állapotban tartózkodni. Lelki szemei előtt legyek köpnek be döglött patkányokat.*
-Oh, hát igen, a döglegyek ilyenek. A gomba még ritkább, de az is előfordul.
*Próbálja azért tartani a beszélgetés gombafonalát.*
-Ennyire hasonlít az ember és az egér? Miket próbáltál már ki rajtuk?
*Kérdezi, hiszen nem kétli, hogy az egér is felfordul egy halálos méregtől, de ha csak arra gondol, hogy egyes dolgok az ember gyomrát is kifordítják, míg Ragronnak mennyei étkek, akkor nem biztos abban, hogy az egér a legjobb módszer.*
~Mondjuk legalább nem ártatlan kölykökre vadászik.~
-Áhá! Szóval nem te vagy a boszorkány, hanem csak a tanonca! Tudtam én!
*Örül magának a zsörtölődés hallatán. Rájött.*
-A?
*Kérdez vissza, mikor a kedvenc növényekhez érkeznek. A kamilla hallatán persze összehúzza szemét.*
-Szóval te így hívod.
*Hümmög egy sort.*
-De tény, jó dolog a kamilla. Megnyugtatja a lelket.
*Nevet fel.*
-A kamillateánál meg csak a vad csalán a jobb.
*Kacsint vissza egy újabb hasonlóan tiszta gyógynövényt felhozva, ahogy a piszkos fogadóépület tejes valójában emelkedik fejük felé. Belöki az ajtót.*
-Csak a hölgy után!
*Tesz le arról, hogy előreosonjon.*
749. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-03 20:06:45
Üzenet elküldve: 2019-04-03 20:06:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Meztelen igazság//
*Kissé megvillan tekintete az elhúzott kézre, de nem szól, csupán otthagyja az asztalon. Sok minden végigfut gondolataiban, mindez hol romlott el, illetve, hogy megint túl gyorsan cselekedett ahelyett, hogy bármit végiggondolt volna. Igaz ez bármire, amit életében elkövetett, persze szerencsére mindig volt valami, vagy valaki, aki visszahúzta őt a butaságban. Egyenes háttal és immár kissé büszke tekintettel várja a további kérdéseket, mert bizonyos benne, hogy azok lesznek bőven. Feszültsége és izgatottsága ellenére nem akar bizonytalannak látszani. A terv jó, ezt érzi. A megvalósítás? Hát, abban lehet, hogy egy hangyányit végig kellett volna gondolni pár dolgot, erre meg legszívesebben legyintene, de nem mer. Zammiriát nem akarja megbántani.*
- A méltányos azt jelenti, amikor egy eladandó árucikkért vagy felkínált szolgáltatásért annyit kérnek, amennyit az eladni vagy felkínálni kívánt dolog jogosan megér. Ilyenkor mindkét fél elégedett lesz, mert egyiknek sem sérül az adásvétellel kapcsolatos igazságérzete.
*Bólogat büszkén, aztán kuncogni kezd. Világosan érti a kérdést, de természetesen viccel igyekszik elodázni a dolgot, vagy a választ, mert vélhetően korántsem tekinthető méltányosnak, bár a Sellő bizony sok pénzt ér.*
- Bocsánat. *Fűzi hozzá gyorsan.* Hát... méltányos. Igazán jó árat sikerült kialkudnom, képzeld ezer aranyat elengedtek belőle... majdnem.
*Bólogat a szokványosnál talán kissé gyorsabban.* Igazán semmi ok az ijedtségre. *Emeli meg szemöldökét, szinte sértettséget színlelve, mert ő bizony kiváló vételt csinált. Persze ez csak a látszat, valójában rohadtul nem.*
- A magam részéről négyezer-ötszáz aranyat kifizettem! *Vágja rá hirtelen, itt el is harapja a mondatot. Ez igaz is, valóban ennyit fizetett ki. A többit nem ő fizette, hanem más, igaz, a feltételeket neki szabták. Kezd egy kissé megizzadni, de ahelyett, hogy kigombolkozna, mivel ki van, ezért inkább zavartan kezd inkább begombolkozni, de ettől még melegebb lesz, de legalább addig sem Zam fürkésző tekintetére figyel. Így lehajtott fejjel motyogva egészíti ki végül a korábban elhangzottakat:*
- Megvettemfelkilencezeraranykölcsönt. *Hadarja villámgyorsan.* Húúú, ez a kaja valami fenséges! *Mutat az ételre.* Te is így gondolod?! *Kerekedik el tekintete, majd azonnal rácsap a tányérra késsel, villával, mintha még nem is evett volna egy falatot sem, gyorsan a szájába töm egy-két csirkét, emiatt hörcsögképe lesz.*
*Kissé megvillan tekintete az elhúzott kézre, de nem szól, csupán otthagyja az asztalon. Sok minden végigfut gondolataiban, mindez hol romlott el, illetve, hogy megint túl gyorsan cselekedett ahelyett, hogy bármit végiggondolt volna. Igaz ez bármire, amit életében elkövetett, persze szerencsére mindig volt valami, vagy valaki, aki visszahúzta őt a butaságban. Egyenes háttal és immár kissé büszke tekintettel várja a további kérdéseket, mert bizonyos benne, hogy azok lesznek bőven. Feszültsége és izgatottsága ellenére nem akar bizonytalannak látszani. A terv jó, ezt érzi. A megvalósítás? Hát, abban lehet, hogy egy hangyányit végig kellett volna gondolni pár dolgot, erre meg legszívesebben legyintene, de nem mer. Zammiriát nem akarja megbántani.*
- A méltányos azt jelenti, amikor egy eladandó árucikkért vagy felkínált szolgáltatásért annyit kérnek, amennyit az eladni vagy felkínálni kívánt dolog jogosan megér. Ilyenkor mindkét fél elégedett lesz, mert egyiknek sem sérül az adásvétellel kapcsolatos igazságérzete.
*Bólogat büszkén, aztán kuncogni kezd. Világosan érti a kérdést, de természetesen viccel igyekszik elodázni a dolgot, vagy a választ, mert vélhetően korántsem tekinthető méltányosnak, bár a Sellő bizony sok pénzt ér.*
- Bocsánat. *Fűzi hozzá gyorsan.* Hát... méltányos. Igazán jó árat sikerült kialkudnom, képzeld ezer aranyat elengedtek belőle... majdnem.
*Bólogat a szokványosnál talán kissé gyorsabban.* Igazán semmi ok az ijedtségre. *Emeli meg szemöldökét, szinte sértettséget színlelve, mert ő bizony kiváló vételt csinált. Persze ez csak a látszat, valójában rohadtul nem.*
- A magam részéről négyezer-ötszáz aranyat kifizettem! *Vágja rá hirtelen, itt el is harapja a mondatot. Ez igaz is, valóban ennyit fizetett ki. A többit nem ő fizette, hanem más, igaz, a feltételeket neki szabták. Kezd egy kissé megizzadni, de ahelyett, hogy kigombolkozna, mivel ki van, ezért inkább zavartan kezd inkább begombolkozni, de ettől még melegebb lesz, de legalább addig sem Zam fürkésző tekintetére figyel. Így lehajtott fejjel motyogva egészíti ki végül a korábban elhangzottakat:*
- Megvettemfelkilencezeraranykölcsönt. *Hadarja villámgyorsan.* Húúú, ez a kaja valami fenséges! *Mutat az ételre.* Te is így gondolod?! *Kerekedik el tekintete, majd azonnal rácsap a tányérra késsel, villával, mintha még nem is evett volna egy falatot sem, gyorsan a szájába töm egy-két csirkét, emiatt hörcsögképe lesz.*
748. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-03 18:42:14
Üzenet elküldve: 2019-04-03 18:42:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Meztelen igazság//
*Ralas egyre inkább kezd magára találni, s ez nincs ellenére. Ő meg abban nem kíván hazudni magának, hogy reménykedett némi kellemes társaságban, így cinkos mosolyban fejezi ki egyetértését.*
- Bizony hosszú és fárasztó út áll mögöttem. Minden kényeztetés jól jön.
*Kényszeríti magát, hogy az étkezéssel haladjon, bár az étvágya kezd csillapodni. Legalábbis az étel iránt. Ám sajnos a szórakozás hirtelen nagyon távoli lehetőséggé zsugorodik a megtorpanó hangulatban. Nehéz lenne eldönteni, hogy ki néz ijedtebben a másikra, hiszen ez a hír Zam számára éppolyan aggasztó, mint Ralasnak, hogy megtudta. Arra számított, hogy együtt felderítik a terepet, összeteszik, amijük van, és együtt kötik meg az üzletet. Ha már úgyis együtt akarják vinni. Ám mindebből teljesen kimaradt, s ki tudja, mit veszített még el terveiből? Vajon akarja még őt Ralas a Sellő élére? Vagy rájött, hogy igaza volt, mikor azt mondta, az üzlet arcának őt kellene megtenni, nem egy mélységi nőstényt, aki ugyan nőiességével jó cégér lehet, ám az üzletben mind faja, mind neme miatt komoly hátránnyal indul?
Dermedten ül, a szélviharra oda sem néz. Egyébként így is hallani. A férfi ezért meg tudja érinteni a kezét mozdulatlansága miatt. Amint viszont Zam feldolgozza a hallottakat, elhúzza az ölébe. Most már nem ijedt, hanem bosszús, hangja ezért kimért. A huncutkodás ajánlatát elereszti a füle mellett.*
- Mit jelent az, hogy méltányos?
*Mellkasa erősebben jár, látszik, hogy türtőzteti magát. Pedig még alig van miért haragudnia.*
*Ralas egyre inkább kezd magára találni, s ez nincs ellenére. Ő meg abban nem kíván hazudni magának, hogy reménykedett némi kellemes társaságban, így cinkos mosolyban fejezi ki egyetértését.*
- Bizony hosszú és fárasztó út áll mögöttem. Minden kényeztetés jól jön.
*Kényszeríti magát, hogy az étkezéssel haladjon, bár az étvágya kezd csillapodni. Legalábbis az étel iránt. Ám sajnos a szórakozás hirtelen nagyon távoli lehetőséggé zsugorodik a megtorpanó hangulatban. Nehéz lenne eldönteni, hogy ki néz ijedtebben a másikra, hiszen ez a hír Zam számára éppolyan aggasztó, mint Ralasnak, hogy megtudta. Arra számított, hogy együtt felderítik a terepet, összeteszik, amijük van, és együtt kötik meg az üzletet. Ha már úgyis együtt akarják vinni. Ám mindebből teljesen kimaradt, s ki tudja, mit veszített még el terveiből? Vajon akarja még őt Ralas a Sellő élére? Vagy rájött, hogy igaza volt, mikor azt mondta, az üzlet arcának őt kellene megtenni, nem egy mélységi nőstényt, aki ugyan nőiességével jó cégér lehet, ám az üzletben mind faja, mind neme miatt komoly hátránnyal indul?
Dermedten ül, a szélviharra oda sem néz. Egyébként így is hallani. A férfi ezért meg tudja érinteni a kezét mozdulatlansága miatt. Amint viszont Zam feldolgozza a hallottakat, elhúzza az ölébe. Most már nem ijedt, hanem bosszús, hangja ezért kimért. A huncutkodás ajánlatát elereszti a füle mellett.*
- Mit jelent az, hogy méltányos?
*Mellkasa erősebben jár, látszik, hogy türtőzteti magát. Pedig még alig van miért haragudnia.*
747. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-03 17:21:54
Üzenet elküldve: 2019-04-03 17:21:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Meztelen igazság//
*Játékosan fájdalmas képet vág az ajánlatra, ha ezen múlik, akkor olyan fejfájást csinál magának, hogy egész estés kényeztetést kaphasson. Jól ismeri már Zammiria mozdulatait, fejbőrén és máshol is, ha azok a kezek örökre rajta maradhatnának... halkan felsóhajt.*
- Azt hiszem élek vele. *Pillant ravaszul a lányra, aztán kiegészíti.* Bizonyára... te is alaposan elfáradtál, s neked is kijár a kényeztetés, azt hiszem ebben talán én sem vagyok rossz.
*Vonja meg a vállát, miközben hatalmasra tátott szájjal bekap egy falatot, s a lányra kacsint.*
- Ez megnyugtató.
*Fejezi be korábbi gondolatmenetét. Nem akart ő túlzó aggodalmat mutatni, de hazudna, ha azt mondaná nem fontos neki a lány. Óriásit hazudna, persze ezt nem feltétlenül szeretné nyilvánosan közölni. Önkéntelenül is a meztelen vállakra siklik tekintete, s legszívesebben beleharapna az egyikbe, az a szürkés-fehér színben játszó bőr, máris másfelé viszi el gondolatait, talán nem véletlen hát, hogy összezavarodva kezd el mindenféléről beszélni. Arról is, amiről eleinte nem akart. Zammiria hirtelen feltett kérdésére zavarát nem tudja már tovább leplezni, ahogyan eddig sem igazán sikerült.*
- Tessék? *Kérdez vissza ijedt tekintettel, bár jól tudja, hogy ezzel a rövidke kis kérdéssel soká nem ódázza el az elkerülhetetlent. Mondhatná legyintve, hogy semmi-semmi, valószínűleg a lány, mit megragadott, azt már nem ereszti, szerencsére nem együttlétük során jutott eszébe elszólnia magát.*
- Jaj, nem kell megijedni, semmi különös! *Mégis legyint, bár legszívesebben legyintgető kezét tőből levágná.*
- Beszéljünk inkább másról, milyen szép idő kerekedett nemde bár? *Néz ki a süvítő, szinte orkánerejű szélre és a rendkívül hideg fuvallatok még itt a szobában is kitisztítják az agyát. Halkan felsóhajt, majd leteszi az evőeszközt és Zam keze felé nyúl, hogy sajátját lágyan ráhelyezze.*
- Megvettem. Igen. Khm... másnap. *Fűzi hozzá nagyon halkan, szinte lehelve a szavakat.*
- A megtakarításomból, meg szereztem hozzá pénzt. Méltányos ajánlat... *Sóhaj.* Méltányos ajánlat volt, bizonyára te is ezt fogod gondolni, ha meghallod. De miért nem nézzük meg most rögtön, hagyjuk a szürke üzleties részeket másra, vegyünk ki egy szobát és élvezzük, hogy végre ismét együtt vagyunk, hmmm? *Reménykedő szemeit nem is magáénak érzi, hiszen gondolatban tudja, hogy korántsem ússza meg ilyen könnyen a dolgot. De Ralas nem lenne Ralas, ha nem próbálkozna terelni.*
*Játékosan fájdalmas képet vág az ajánlatra, ha ezen múlik, akkor olyan fejfájást csinál magának, hogy egész estés kényeztetést kaphasson. Jól ismeri már Zammiria mozdulatait, fejbőrén és máshol is, ha azok a kezek örökre rajta maradhatnának... halkan felsóhajt.*
- Azt hiszem élek vele. *Pillant ravaszul a lányra, aztán kiegészíti.* Bizonyára... te is alaposan elfáradtál, s neked is kijár a kényeztetés, azt hiszem ebben talán én sem vagyok rossz.
*Vonja meg a vállát, miközben hatalmasra tátott szájjal bekap egy falatot, s a lányra kacsint.*
- Ez megnyugtató.
*Fejezi be korábbi gondolatmenetét. Nem akart ő túlzó aggodalmat mutatni, de hazudna, ha azt mondaná nem fontos neki a lány. Óriásit hazudna, persze ezt nem feltétlenül szeretné nyilvánosan közölni. Önkéntelenül is a meztelen vállakra siklik tekintete, s legszívesebben beleharapna az egyikbe, az a szürkés-fehér színben játszó bőr, máris másfelé viszi el gondolatait, talán nem véletlen hát, hogy összezavarodva kezd el mindenféléről beszélni. Arról is, amiről eleinte nem akart. Zammiria hirtelen feltett kérdésére zavarát nem tudja már tovább leplezni, ahogyan eddig sem igazán sikerült.*
- Tessék? *Kérdez vissza ijedt tekintettel, bár jól tudja, hogy ezzel a rövidke kis kérdéssel soká nem ódázza el az elkerülhetetlent. Mondhatná legyintve, hogy semmi-semmi, valószínűleg a lány, mit megragadott, azt már nem ereszti, szerencsére nem együttlétük során jutott eszébe elszólnia magát.*
- Jaj, nem kell megijedni, semmi különös! *Mégis legyint, bár legszívesebben legyintgető kezét tőből levágná.*
- Beszéljünk inkább másról, milyen szép idő kerekedett nemde bár? *Néz ki a süvítő, szinte orkánerejű szélre és a rendkívül hideg fuvallatok még itt a szobában is kitisztítják az agyát. Halkan felsóhajt, majd leteszi az evőeszközt és Zam keze felé nyúl, hogy sajátját lágyan ráhelyezze.*
- Megvettem. Igen. Khm... másnap. *Fűzi hozzá nagyon halkan, szinte lehelve a szavakat.*
- A megtakarításomból, meg szereztem hozzá pénzt. Méltányos ajánlat... *Sóhaj.* Méltányos ajánlat volt, bizonyára te is ezt fogod gondolni, ha meghallod. De miért nem nézzük meg most rögtön, hagyjuk a szürke üzleties részeket másra, vegyünk ki egy szobát és élvezzük, hogy végre ismét együtt vagyunk, hmmm? *Reménykedő szemeit nem is magáénak érzi, hiszen gondolatban tudja, hogy korántsem ússza meg ilyen könnyen a dolgot. De Ralas nem lenne Ralas, ha nem próbálkozna terelni.*
746. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-03 16:55:59
Üzenet elküldve: 2019-04-03 16:55:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Meztelen igazság//
- Szegénykém. Azt hiszem, tudok rajta segíteni.
*Somolyog biztatón, mikor Ralas a fejét fájlalja.*
- Nem minden esetben múlik el tőle a fájdalom, de általában kellemes, nyugtató hatású. Vacsora után kipróbáljuk, ha szeretnéd. Ezt tulajdonképpen meg is akartam mutatni neked, a masszázshoz tartozik. Azt hiszem, már meséltem, hogy nem csak a vágyébresztés eszköze lehet, hanem lazító, egészségmegőrző hatása is van. Bár nem hiszem, hogy sok fejfájós nőt kellene kezelned...
*Somolyog incselkedőn, de azért komolyan gondolja. Valahogy kedve is van hozzá, hogy egy kicsit hasznossá tegye magát, s büntetlenül érhessen a férfihoz, fúrhassa ujjait vizes hajfürtjei közé.
Talán kár volt annyira megmutatnia, hogy nem szeretne az utazásáról beszélni, de valahogy nem akaródzott egyszerűen csak kitiltani az ügyeiből Ralast, elvégre bizalmat próbál építeni vele. Még ha bizonyos dolgokról soha sem tudhat. Az aggodalmas érintésre és féltésre azonban nincs szüksége, ezért magabiztos mosolyt ölt.*
- Nem. Csak jó újra itt lenni a Kikötőben. Hiányzott.
*Megbillenti fedetlen vállait. Jót mulat a férfi zavarán és huncut álmai emlegetésén, s még inkább örül, hogy másfelé terelődik a szó, egy kicsit felengedhet. Először fel sem fogja, hogy mit hall, szinte csak Ralas saját reakciója árulja csak el, hogy itt valami komoly turpisság akad. Zam evőeszközei hangosan csörrennek a tányérján, de kezei lazán rajta maradnak, s a mosoly lehull az arcáról.*
- Tessék?
*Egyelőre csupán döbbenet ül rajta, hiszen honnan is tudná, milyen feltételekkel került tulajdonába a mulató? Persze bosszantja a dolog, hogy kihagyták belőle, s hirtelen azt sem tudja, milyen szerepe lesz neki akkor. Többről van szó puszta önérzetnél. Ez az üzlet fontos számára.*
- Hogyhogy… megvetted? Mikor? És hogyan?
- Szegénykém. Azt hiszem, tudok rajta segíteni.
*Somolyog biztatón, mikor Ralas a fejét fájlalja.*
- Nem minden esetben múlik el tőle a fájdalom, de általában kellemes, nyugtató hatású. Vacsora után kipróbáljuk, ha szeretnéd. Ezt tulajdonképpen meg is akartam mutatni neked, a masszázshoz tartozik. Azt hiszem, már meséltem, hogy nem csak a vágyébresztés eszköze lehet, hanem lazító, egészségmegőrző hatása is van. Bár nem hiszem, hogy sok fejfájós nőt kellene kezelned...
*Somolyog incselkedőn, de azért komolyan gondolja. Valahogy kedve is van hozzá, hogy egy kicsit hasznossá tegye magát, s büntetlenül érhessen a férfihoz, fúrhassa ujjait vizes hajfürtjei közé.
Talán kár volt annyira megmutatnia, hogy nem szeretne az utazásáról beszélni, de valahogy nem akaródzott egyszerűen csak kitiltani az ügyeiből Ralast, elvégre bizalmat próbál építeni vele. Még ha bizonyos dolgokról soha sem tudhat. Az aggodalmas érintésre és féltésre azonban nincs szüksége, ezért magabiztos mosolyt ölt.*
- Nem. Csak jó újra itt lenni a Kikötőben. Hiányzott.
*Megbillenti fedetlen vállait. Jót mulat a férfi zavarán és huncut álmai emlegetésén, s még inkább örül, hogy másfelé terelődik a szó, egy kicsit felengedhet. Először fel sem fogja, hogy mit hall, szinte csak Ralas saját reakciója árulja csak el, hogy itt valami komoly turpisság akad. Zam evőeszközei hangosan csörrennek a tányérján, de kezei lazán rajta maradnak, s a mosoly lehull az arcáról.*
- Tessék?
*Egyelőre csupán döbbenet ül rajta, hiszen honnan is tudná, milyen feltételekkel került tulajdonába a mulató? Persze bosszantja a dolog, hogy kihagyták belőle, s hirtelen azt sem tudja, milyen szerepe lesz neki akkor. Többről van szó puszta önérzetnél. Ez az üzlet fontos számára.*
- Hogyhogy… megvetted? Mikor? És hogyan?
745. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-03 16:40:10
Üzenet elküldve: 2019-04-03 16:40:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Meztelen igazság//
*Állja a tekintetet, mint mindig, soha nem volt az, ki kószán és szerényen sütné le, jóllehet Zammiriával szemben soha nem is érzett erre késztetést. Valahogy mindig egy harmóniában játszottak, mint két azonos hangszer, talán kissé más hangnemben, de attól még nem volt disszonáns.*
- Jól emlékszel. *Bólint mosolyogva.* De valójában azt sem bírom annyira. *Kérdés persze, hogy ki mit nevez bírásnak, mert azért néhány pohárral le tud gurítani, ha akar, elég relatív a határ, mit felállít. Aztán a következő mondatokra felnevet.*
- Én most nem érzem szerencsének. *Kap a homlokához, ahonnan olykor vibráló fájdalmat, lüktetést érez.* Olykor meghasad kissé. *Göcög immár halkabban, majd csak legyint.* Elmúlik.
*Csendesen fogyaszt tovább, szinte minden egyes falatnál felsóhajtva. Nagyon jól esik neki az étel, ezt Zammiria kívülről is láthatja, talán még a tea is, mert kiszáradt torkán gyakran gurít le egy-egy kortyot. Látja a hirtelen, támadt zavart, így bal kezét, aggódó tekintettel lassan Zamméra csúsztatja.*
- Nem kell róla beszélj, ha nem akarsz, de, ugye nem lett semmi bajod.
*Mint a villámcsapás éri a mondat, jóllehet talán semmi nem sejtet, de Ralas most döbbent rá, hogy mákonyos állapotában jóformán meg sem nézte a lányt. Jól láthatóan futtatja végig rajta tekintetét, most másképp, mint szokta, sérüléseket, sebesüléseket keres. Miután így szemmel nem lát semmit, visszafordul a tányérjához, persze ettől még nem lett nyugodtabb. A következő mondatoktól pedig egyenesen megfagy a kezében az evőeszköz. Kínlódva felnevet, majd tarkójához kapja a kezét, mint mindig, mikor zavarban van.*
- Az álmaimmal? Hehehe... *Kezdődik.* Mármint pontosan melyikekre gondolsz? Amiben meztelenül látlak? Vagy... amiben meztelenül látlak?
*Gyorsan a szájába töm néhány falatot, hogy beszélni se tudjon, kezdi magát meglehetősen zavarban érezni.*
- Meleg van. *Nyögi ki teli szájjal.* Bocsánat. *Kapja szája elé a kezét.*
- Neeem... neeem. Dehooogy! *Legyint látványosan. Ő ugyan nem érzi zavarban magát, semmint, hogy ilyen dolgok, mint a beszédtéma egy kicsit is kilendítsék komfortzónájából.* Mindig is tudtunk beszélni, mit változtat ez azon, hogy megvettem a Sellőt. *Darálja nevetgélve, s legyintve közben, aztán hátravágja magát a széken, mikor leesik neki, hogy mit is mondott. ~ Bassza meg. ~*
- Látod, beszélek hülyeségeket!
*Heherészik tovább, persze laposan sunyít a lányra, hogy mit hallott abból, amit mondott, nyilván mindent. Bár kigombolt inggel ül az asztalnál, nyakánál mégis megigazítja kissé. Mintha szorítaná. Tekintetével közben már a lány kezét nézi, közben átkozódik magában, hogy sikerült akkor elszólnia magát, mikor pont étkeznek, s Zamnál kés van. Nem ismeri még a lány haragját, ami azt illeti annyira nem is akarta megismerni.*
*Állja a tekintetet, mint mindig, soha nem volt az, ki kószán és szerényen sütné le, jóllehet Zammiriával szemben soha nem is érzett erre késztetést. Valahogy mindig egy harmóniában játszottak, mint két azonos hangszer, talán kissé más hangnemben, de attól még nem volt disszonáns.*
- Jól emlékszel. *Bólint mosolyogva.* De valójában azt sem bírom annyira. *Kérdés persze, hogy ki mit nevez bírásnak, mert azért néhány pohárral le tud gurítani, ha akar, elég relatív a határ, mit felállít. Aztán a következő mondatokra felnevet.*
- Én most nem érzem szerencsének. *Kap a homlokához, ahonnan olykor vibráló fájdalmat, lüktetést érez.* Olykor meghasad kissé. *Göcög immár halkabban, majd csak legyint.* Elmúlik.
*Csendesen fogyaszt tovább, szinte minden egyes falatnál felsóhajtva. Nagyon jól esik neki az étel, ezt Zammiria kívülről is láthatja, talán még a tea is, mert kiszáradt torkán gyakran gurít le egy-egy kortyot. Látja a hirtelen, támadt zavart, így bal kezét, aggódó tekintettel lassan Zamméra csúsztatja.*
- Nem kell róla beszélj, ha nem akarsz, de, ugye nem lett semmi bajod.
*Mint a villámcsapás éri a mondat, jóllehet talán semmi nem sejtet, de Ralas most döbbent rá, hogy mákonyos állapotában jóformán meg sem nézte a lányt. Jól láthatóan futtatja végig rajta tekintetét, most másképp, mint szokta, sérüléseket, sebesüléseket keres. Miután így szemmel nem lát semmit, visszafordul a tányérjához, persze ettől még nem lett nyugodtabb. A következő mondatoktól pedig egyenesen megfagy a kezében az evőeszköz. Kínlódva felnevet, majd tarkójához kapja a kezét, mint mindig, mikor zavarban van.*
- Az álmaimmal? Hehehe... *Kezdődik.* Mármint pontosan melyikekre gondolsz? Amiben meztelenül látlak? Vagy... amiben meztelenül látlak?
*Gyorsan a szájába töm néhány falatot, hogy beszélni se tudjon, kezdi magát meglehetősen zavarban érezni.*
- Meleg van. *Nyögi ki teli szájjal.* Bocsánat. *Kapja szája elé a kezét.*
- Neeem... neeem. Dehooogy! *Legyint látványosan. Ő ugyan nem érzi zavarban magát, semmint, hogy ilyen dolgok, mint a beszédtéma egy kicsit is kilendítsék komfortzónájából.* Mindig is tudtunk beszélni, mit változtat ez azon, hogy megvettem a Sellőt. *Darálja nevetgélve, s legyintve közben, aztán hátravágja magát a széken, mikor leesik neki, hogy mit is mondott. ~ Bassza meg. ~*
- Látod, beszélek hülyeségeket!
*Heherészik tovább, persze laposan sunyít a lányra, hogy mit hallott abból, amit mondott, nyilván mindent. Bár kigombolt inggel ül az asztalnál, nyakánál mégis megigazítja kissé. Mintha szorítaná. Tekintetével közben már a lány kezét nézi, közben átkozódik magában, hogy sikerült akkor elszólnia magát, mikor pont étkeznek, s Zamnál kés van. Nem ismeri még a lány haragját, ami azt illeti annyira nem is akarta megismerni.*
744. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-03 15:19:32
Üzenet elküldve: 2019-04-03 15:19:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Meztelen igazság//
*A lazán nyitva hagyott ing aljas húzás, ezért igyekszik tüntetőleg nem tudomást venni róla. Saját teste jelzéseit ugyanakkor élvezi közben, akár egy tiltott játékot, s ez a szemében huncut fényekként bukkan fel, szája szélén pedig sejlő mosolyban. Általában Ralas szokott kezdeményezni kettejük között, de állapotának köszönhetően eddig erre nem került sor. Legalábbis ebben látja az okot, bár érezni véli a levegőben az érzéki feszültséget, ami idővel talán vezetni fog valahova, ha máshogy nem, ezúttal ő lesz a csábító. Különös, hogy mikor a férfi megölelte, egészen másképp hatott rá. Talán mert mindketten épp megpihenni vágytak a melegségben. Nem szívesen időz gyenge pillanatánál, már egyébként is távoli mozzanatnak érzi. Tán igaz se volt.
Elégedetten somolyog az elmulasztott fürösztés fölötti bánaton, hiszen visszavágásnak szánta a fogadtatásért, s pontosan tudta, hogy nem tart sokáig a szomorkodás. Máris újabb riposzt érkezik, s a mély pillantást viszonozza egy vigyor kíséretében. A hajába szippantás kissé összezavarja figyelmét, de hasonló nevetéssel igyekszik leplezni. Már-már kezdi úgy érezni, ha így folytatják, a végén meghiúsulnak tervei, de kikötnek végre az asztalnál, s szerencsére nem rajta. Kár lenne az ételért.
A bókra csábosan pillant fel. Most már meri, hiszen elkezdődött az étkezés. Maga is leöblíti az első falatokat teával, miközben a férfi alkohollal kapcsolatos problémáján tanakodik. Eddig nem tapasztalta, de első alkalommal egészen másra figyelt, a méretvételkor pedig csak teát fogyasztottak. Erre ezentúl oda fog figyelni, hogy megalkothassa a saját véleményét a dologról. Fontos információ.*
- Ha jól emlékszem, azt mondtad, a töményebb italokat kedveled, a pezsgőt nem. Bár ezt megértem, a pezsgő nekem is gyorsan a fejembe száll.
*Somolyog cinkosan.*
- Valójában szerencsés vagy, ha kevés is elég, hogy jól érezd magad. A nők úgysem isznak sokat.
*A témaváltáskor a derű elpárolog az arcáról és kerüli Ralas tekintetét. Újabb falatot vág le a húsból és egy adagot a krumplipüréből is eszik. Mielőtt megszólal, vesz egy mély levegőt.*
- Nem vagyok benne biztos, hogy szeretnék épp most mesélni róla.
*Felpillant Ralasra egy halvány mosollyal és lehalkítja a hangját.*
- Valójában azt reméltem, egy kicsit mással foglalkozhatok. Érdekelt, mi lehet veled, hogy haladsz az álmaiddal.
*Pillantása a kandallópárkányra esik, ahová az üres üvegek kerültek.*
- Bár talán… te meg erről nem szeretnél beszélni.
*Visszafordul kuncogva, incselkedő tekintettel.*
- Lehet, hogy nehezebb beszédtémát találnunk, mint gondoltam. Eddig ez nem tűnt fel…
*A lazán nyitva hagyott ing aljas húzás, ezért igyekszik tüntetőleg nem tudomást venni róla. Saját teste jelzéseit ugyanakkor élvezi közben, akár egy tiltott játékot, s ez a szemében huncut fényekként bukkan fel, szája szélén pedig sejlő mosolyban. Általában Ralas szokott kezdeményezni kettejük között, de állapotának köszönhetően eddig erre nem került sor. Legalábbis ebben látja az okot, bár érezni véli a levegőben az érzéki feszültséget, ami idővel talán vezetni fog valahova, ha máshogy nem, ezúttal ő lesz a csábító. Különös, hogy mikor a férfi megölelte, egészen másképp hatott rá. Talán mert mindketten épp megpihenni vágytak a melegségben. Nem szívesen időz gyenge pillanatánál, már egyébként is távoli mozzanatnak érzi. Tán igaz se volt.
Elégedetten somolyog az elmulasztott fürösztés fölötti bánaton, hiszen visszavágásnak szánta a fogadtatásért, s pontosan tudta, hogy nem tart sokáig a szomorkodás. Máris újabb riposzt érkezik, s a mély pillantást viszonozza egy vigyor kíséretében. A hajába szippantás kissé összezavarja figyelmét, de hasonló nevetéssel igyekszik leplezni. Már-már kezdi úgy érezni, ha így folytatják, a végén meghiúsulnak tervei, de kikötnek végre az asztalnál, s szerencsére nem rajta. Kár lenne az ételért.
A bókra csábosan pillant fel. Most már meri, hiszen elkezdődött az étkezés. Maga is leöblíti az első falatokat teával, miközben a férfi alkohollal kapcsolatos problémáján tanakodik. Eddig nem tapasztalta, de első alkalommal egészen másra figyelt, a méretvételkor pedig csak teát fogyasztottak. Erre ezentúl oda fog figyelni, hogy megalkothassa a saját véleményét a dologról. Fontos információ.*
- Ha jól emlékszem, azt mondtad, a töményebb italokat kedveled, a pezsgőt nem. Bár ezt megértem, a pezsgő nekem is gyorsan a fejembe száll.
*Somolyog cinkosan.*
- Valójában szerencsés vagy, ha kevés is elég, hogy jól érezd magad. A nők úgysem isznak sokat.
*A témaváltáskor a derű elpárolog az arcáról és kerüli Ralas tekintetét. Újabb falatot vág le a húsból és egy adagot a krumplipüréből is eszik. Mielőtt megszólal, vesz egy mély levegőt.*
- Nem vagyok benne biztos, hogy szeretnék épp most mesélni róla.
*Felpillant Ralasra egy halvány mosollyal és lehalkítja a hangját.*
- Valójában azt reméltem, egy kicsit mással foglalkozhatok. Érdekelt, mi lehet veled, hogy haladsz az álmaiddal.
*Pillantása a kandallópárkányra esik, ahová az üres üvegek kerültek.*
- Bár talán… te meg erről nem szeretnél beszélni.
*Visszafordul kuncogva, incselkedő tekintettel.*
- Lehet, hogy nehezebb beszédtémát találnunk, mint gondoltam. Eddig ez nem tűnt fel…
743. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-03 14:26:06
Üzenet elküldve: 2019-04-03 14:26:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Meztelen igazság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egy pillanatra kiegyenesedik a kérdésre, majd vizes haját előrehajtva két kézzel dörgöli meg, hogy aztán hátrasimítsa egy határozott mozdulattal. Nem feszélyezi a meztelenség, Zammiria előtt egyébként sem szemérmes, valójában azt sem bánná, ha a lány hasonlóképp állna előtte. Akár el is költhetnék így a vacsorát. Bár valójában azt sem tudja, hogy jelenleg hogy áll a nap az égen. Azt viszont tudja, ha így költenék azt a bizonyos étkezést, akkor nem sok falat menne le a torkán, inkább Zam ajkaira vágyna. A gondolatmenetre máris ébredezni kezd, ezért inkább fél lábon ugrálva próbál belebújni a nadrágjába.*
- Így szoktam. *Mondja szaggatottan nevetve, miközben felrántja magára. Aztán az ing jön, melybe szintén kényelmesen és lazán belebújik. Egy pillanatnyi gondolkodás után ravasz vigyort villant, aztán mégsem gombolja be, egyébként is kellemes kicsit a hűs levegő és a szabadság.*
- Nagyszerű! *Nyel egyet elégedetten a sült hús illatára.* Egyébiránt, ha tudtam volna, hogy besegítenél, nem mászom ki a dézsából. *Néz bánatosan egy pillanatra vízre, aztán elmosolyodva legyint egyet.*
- Ezt elszúrtam. *Az asztalhoz lép, s a lány tekintetébe fúrja sajátját.* De még, hogy megmosnám sze... főnökasszony. *Kacsint egyet, valóban a régi Ralas áll a lány előtt. Huncut, szájhős és magát adja. Bár feje még mákonyos kissé, de gyorsan tisztul, az egész arról szól, hogy annyira nem bírja az alkoholt. Nem kell sok, azonban így a tisztuláshoz sem. Egy kellemes beszélgetés. Most még. Meg egy forró fürdő, egy kiadós étkezés, persze hozzá az elengedhetetlen virágillat. Mielőtt leülne, közelebb lép a lányhoz, s miközben az asztalnál ténykedik lehunyt szemmel, leplezetlenül szív bele a hajába.*
- Egek, hogy ez mennyire hiányzott. *Nevet fel, s teszi tarkóra zavartan a kezét, majd lassan helyet foglal.*
- Mindenképpen. Később. *Szedi össze magát végül a lányon végigfutó tekintettel, s kényszeríti magát, hogy mielőtt leülne, ne futtassa végig ujjbegyeit szoknyából elővillanó vádliján. Gyomra hangos korgással jelzi, hogy jelenleg inkább másfelé koncentráljon, így tenyerét összedörzsölve áll neki maga is.*
- Eszményi, akár csak te. *Bókol elégedetten.* És nem, nem szimuláltam. *Mosolyodik el.* Nem bírom az alkoholt, legalábbis azt gondolom, kevésbé, mint mások, ennek ellenére elég gyakran gyakorlok, hogy menjen. *Nevet fel, megvárva, míg lenyeli a falatot. Aprót kortyol a teájába, majd a lányra néz.*
- Mesélj, merre jártál? *Kérdezi csendesen, majd visszafordul tányérja fölé.*
A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.03 14:30:05
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egy pillanatra kiegyenesedik a kérdésre, majd vizes haját előrehajtva két kézzel dörgöli meg, hogy aztán hátrasimítsa egy határozott mozdulattal. Nem feszélyezi a meztelenség, Zammiria előtt egyébként sem szemérmes, valójában azt sem bánná, ha a lány hasonlóképp állna előtte. Akár el is költhetnék így a vacsorát. Bár valójában azt sem tudja, hogy jelenleg hogy áll a nap az égen. Azt viszont tudja, ha így költenék azt a bizonyos étkezést, akkor nem sok falat menne le a torkán, inkább Zam ajkaira vágyna. A gondolatmenetre máris ébredezni kezd, ezért inkább fél lábon ugrálva próbál belebújni a nadrágjába.*
- Így szoktam. *Mondja szaggatottan nevetve, miközben felrántja magára. Aztán az ing jön, melybe szintén kényelmesen és lazán belebújik. Egy pillanatnyi gondolkodás után ravasz vigyort villant, aztán mégsem gombolja be, egyébként is kellemes kicsit a hűs levegő és a szabadság.*
- Nagyszerű! *Nyel egyet elégedetten a sült hús illatára.* Egyébiránt, ha tudtam volna, hogy besegítenél, nem mászom ki a dézsából. *Néz bánatosan egy pillanatra vízre, aztán elmosolyodva legyint egyet.*
- Ezt elszúrtam. *Az asztalhoz lép, s a lány tekintetébe fúrja sajátját.* De még, hogy megmosnám sze... főnökasszony. *Kacsint egyet, valóban a régi Ralas áll a lány előtt. Huncut, szájhős és magát adja. Bár feje még mákonyos kissé, de gyorsan tisztul, az egész arról szól, hogy annyira nem bírja az alkoholt. Nem kell sok, azonban így a tisztuláshoz sem. Egy kellemes beszélgetés. Most még. Meg egy forró fürdő, egy kiadós étkezés, persze hozzá az elengedhetetlen virágillat. Mielőtt leülne, közelebb lép a lányhoz, s miközben az asztalnál ténykedik lehunyt szemmel, leplezetlenül szív bele a hajába.*
- Egek, hogy ez mennyire hiányzott. *Nevet fel, s teszi tarkóra zavartan a kezét, majd lassan helyet foglal.*
- Mindenképpen. Később. *Szedi össze magát végül a lányon végigfutó tekintettel, s kényszeríti magát, hogy mielőtt leülne, ne futtassa végig ujjbegyeit szoknyából elővillanó vádliján. Gyomra hangos korgással jelzi, hogy jelenleg inkább másfelé koncentráljon, így tenyerét összedörzsölve áll neki maga is.*
- Eszményi, akár csak te. *Bókol elégedetten.* És nem, nem szimuláltam. *Mosolyodik el.* Nem bírom az alkoholt, legalábbis azt gondolom, kevésbé, mint mások, ennek ellenére elég gyakran gyakorlok, hogy menjen. *Nevet fel, megvárva, míg lenyeli a falatot. Aprót kortyol a teájába, majd a lányra néz.*
- Mesélj, merre jártál? *Kérdezi csendesen, majd visszafordul tányérja fölé.*
A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.03 14:30:05
742. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-03 12:54:05
Üzenet elküldve: 2019-04-03 12:54:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Meztelen igazság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Elég aggasztóan cseng a tartozás rendezésére vonatkozó ígéret, néhány pillanatra elodázza a kopogást. Fülelni kezd, vajon van-e valaki a férfinél, nem szeretne egy lakbérvitába vagy kártyaadósságba berontani. Ám másik hangot nem hall, s az egészen tompa neszek sem árulnak el sokat. Végül hát bekopog, s benyit már említett köszöntésével. Tekintete gyorsan megállapodik a kandalló előtt meztelenül pózoló férfin, s a látvány néhány pillanatra megakasztja minden addigi gondolatát, így csak félig-meddig hallja, amit mond. A fürdéstől nedves hajon, a tűz meleg fényében csillanó vízcseppeken, a megfelelő erőnlétben tartott test barázdáin és férfias domborulatain játszó izgalmas fény-árnyék játékon és a hanyag elegancián nem tud csak úgy átlépni a figyelme. A vizes lábnyomok maradékát meglátva végül egy halk nevetés mögé rejtett torokköszörüléssel elvigyorodik, és becsukja a háromnegyedig már behajtott ajtót.*
- Nem találtál törölközőt?
*Állapítja meg a festménynek beillő látkép hétköznapi magyarázatát. Incselkedő mosollyal válaszol a fenyegető, felfaló ötletre, mintha nem lenne annyira ellenére, ha ő lenne a főfogás, pedig megéhezett a jó illatoktól az úton. Mulat Ralas egész bohóckodásán, már ebből érzi, hogy jobban van, sokkal inkább önmaga. Megkönnyebbül a változástól, olyan nagy talán mégsem volt a baj, mint először gondolta.*
- Tapasztalatom szerint a piac legjobb fogását hoztam, töltött csirkehúst.
*Feleli, miközben lepakol az asztalra. A köszönetnyilvánításra visszamosolyog.*
- Ugyan, te is megtennéd értem. Sőt, szerintem még a hátamat is megmosnád.
*Hunyorít.*
- Ha nem kellett volna elmennem, természetesen én is segítettem volna. De örülök, hogy magad is ilyen jól elboldogultál.
*A gyúló gyertyák lágyabb, otthonosabb, sejtelmesebb hangulatot kölcsönöznek a szobának. Halkan nevet a romantikus vacsora ötletén, belül azonban uralkodnia kell vágyán, hogy ne lépjen közelebb, csókért égő ajkainak engedve. Kezdetnek. Mert ennyinél nem állna meg, tudja előre. Hiába a higgadt fegyelem, mégiscsak egy nő, akinek tálcán kínálja magát egy vonzó férfi, aki kezdettől fogva erős hatással van rá. És talán… egy kicsit... valóban régen látta. Így új erőre kap az újdonság varázsa.*
- Esetleg majd később.
*Felel puhán, nyitva hagyva a fürdés lehetőségét. Már a kiegyensúlyozott lélegzés sem olyan könnyű feladat ennyi ingerre, de a tevékenységre összpontosítás segít. Egy-egy tányérra rendezi el az ételt, melléjük evőeszközöket tesz, a gyümölcssalátát egyelőre félreteszi csak az asztalon. Az öltözködő férfi felé sandít. Meg kell állapítania, hogy meztelenül izgalmas látvány, ruhájában viszont nagyon sármos és másképp dobogtatja meg a szívét. Alig várja, hogy lássa a megálmodott elegáns ruhában, amit neki szán. A nők körül fogják dongani. Akkor majd nem fog annyira ragaszkodni hozzá a férfi. Vagy Zam fog még jobban – bár ezt az ötletet még óvatos gondolatai között sem tűri meg. Újratölti a teás poharakat és elégedett mosollyal hátat fordít az asztalnak.*
- Készen vagyok. Ehetünk.
*Érzi, hogy nem lesz jó, ha állva várja meg Ralast, így inkább leül, de az evéssel megvárja, hogy ő is helyet foglaljon.*
- Jó étvágyat!
*Maga jóízűen lát neki a falatozásnak, de a férfi arcát megvizsgálva hamarosan beszélni kezd.*
- Tényleg sokkal jobban festesz. Biztos, hogy nem csak szimuláltál?
*Hunyorít somolyogva, mert hisz rosszabb állapotban hagyta itt a férfit, és fel volt rá készülve, hogy gyorsan ágyba kell dugnia.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Elég aggasztóan cseng a tartozás rendezésére vonatkozó ígéret, néhány pillanatra elodázza a kopogást. Fülelni kezd, vajon van-e valaki a férfinél, nem szeretne egy lakbérvitába vagy kártyaadósságba berontani. Ám másik hangot nem hall, s az egészen tompa neszek sem árulnak el sokat. Végül hát bekopog, s benyit már említett köszöntésével. Tekintete gyorsan megállapodik a kandalló előtt meztelenül pózoló férfin, s a látvány néhány pillanatra megakasztja minden addigi gondolatát, így csak félig-meddig hallja, amit mond. A fürdéstől nedves hajon, a tűz meleg fényében csillanó vízcseppeken, a megfelelő erőnlétben tartott test barázdáin és férfias domborulatain játszó izgalmas fény-árnyék játékon és a hanyag elegancián nem tud csak úgy átlépni a figyelme. A vizes lábnyomok maradékát meglátva végül egy halk nevetés mögé rejtett torokköszörüléssel elvigyorodik, és becsukja a háromnegyedig már behajtott ajtót.*
- Nem találtál törölközőt?
*Állapítja meg a festménynek beillő látkép hétköznapi magyarázatát. Incselkedő mosollyal válaszol a fenyegető, felfaló ötletre, mintha nem lenne annyira ellenére, ha ő lenne a főfogás, pedig megéhezett a jó illatoktól az úton. Mulat Ralas egész bohóckodásán, már ebből érzi, hogy jobban van, sokkal inkább önmaga. Megkönnyebbül a változástól, olyan nagy talán mégsem volt a baj, mint először gondolta.*
- Tapasztalatom szerint a piac legjobb fogását hoztam, töltött csirkehúst.
*Feleli, miközben lepakol az asztalra. A köszönetnyilvánításra visszamosolyog.*
- Ugyan, te is megtennéd értem. Sőt, szerintem még a hátamat is megmosnád.
*Hunyorít.*
- Ha nem kellett volna elmennem, természetesen én is segítettem volna. De örülök, hogy magad is ilyen jól elboldogultál.
*A gyúló gyertyák lágyabb, otthonosabb, sejtelmesebb hangulatot kölcsönöznek a szobának. Halkan nevet a romantikus vacsora ötletén, belül azonban uralkodnia kell vágyán, hogy ne lépjen közelebb, csókért égő ajkainak engedve. Kezdetnek. Mert ennyinél nem állna meg, tudja előre. Hiába a higgadt fegyelem, mégiscsak egy nő, akinek tálcán kínálja magát egy vonzó férfi, aki kezdettől fogva erős hatással van rá. És talán… egy kicsit... valóban régen látta. Így új erőre kap az újdonság varázsa.*
- Esetleg majd később.
*Felel puhán, nyitva hagyva a fürdés lehetőségét. Már a kiegyensúlyozott lélegzés sem olyan könnyű feladat ennyi ingerre, de a tevékenységre összpontosítás segít. Egy-egy tányérra rendezi el az ételt, melléjük evőeszközöket tesz, a gyümölcssalátát egyelőre félreteszi csak az asztalon. Az öltözködő férfi felé sandít. Meg kell állapítania, hogy meztelenül izgalmas látvány, ruhájában viszont nagyon sármos és másképp dobogtatja meg a szívét. Alig várja, hogy lássa a megálmodott elegáns ruhában, amit neki szán. A nők körül fogják dongani. Akkor majd nem fog annyira ragaszkodni hozzá a férfi. Vagy Zam fog még jobban – bár ezt az ötletet még óvatos gondolatai között sem tűri meg. Újratölti a teás poharakat és elégedett mosollyal hátat fordít az asztalnak.*
- Készen vagyok. Ehetünk.
*Érzi, hogy nem lesz jó, ha állva várja meg Ralast, így inkább leül, de az evéssel megvárja, hogy ő is helyet foglaljon.*
- Jó étvágyat!
*Maga jóízűen lát neki a falatozásnak, de a férfi arcát megvizsgálva hamarosan beszélni kezd.*
- Tényleg sokkal jobban festesz. Biztos, hogy nem csak szimuláltál?
*Hunyorít somolyogva, mert hisz rosszabb állapotban hagyta itt a férfit, és fel volt rá készülve, hogy gyorsan ágyba kell dugnia.*
741. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-04-03 12:16:57
Üzenet elküldve: 2019-04-03 12:16:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Meztelen igazság//
*Kellemesen felhevíti a fürdő, Zammiriának igaza volt, mert fáradt tagjait újult erővel tölti el. Jól esik a pihenés is, lehunyt szemmel álmodik tovább, bár a homlokára terített kendő kezd egyre hűvösebb lenni, igaz a lány által felszított tűz már a szobában is érezteti hatását. Egy kicsit mozdul, helyezkedik a dézsában, de egyelőre semmi kedve kimászni. Egy kósza pillanatban hirtelen kiáltva ébred fel:*
- Esküszöm megadom! *Ül fel hirtelen a dézsában, majd lopva tekint körbe, hogy még egyedül tartózkodik-e a szobában. Zammiria még sehol, jóllehet, hallhatta, ha már épp az ajtó előtt áll. Morogva kapaszkodik meg a dézsa szélében, hogy felhúzza magát. Úgy, ahogy van meztelenül a kandalló elé sétál, nem foglalkozik azzal, hogy a szobát elárasztja, s mindenhol talpának lenyomata virít. A szőnyeg, mint mindig kellemesen puha, érzi, ahogy belesüpped a lába, s a kandallóból áradó hő, lassan felszárítja az összes, testén lefelé szaladó hűvös vízcseppeket.*
- Nem kell kopognod. *Mosolyodik el, mikor meghallja a hangot.* Neked nem kell, nem tudsz olyat látni, mit még ne láttál volna. *Szélesedik a mosoly, s mikor a lány belép, egykedvűen támasztja meg a már kellemesen meleg kandalló párkányát oldalról, hogy bordáit azért ne süsse meg a lobogó tűz.*
- Mint a farkas! Téged is felfalnálak! *Villan meg a tekintete vigyorogva, aztán kíváncsian tekintget a Zammiria kezében látható holmik felé.* Mi finomat hoztál? *Kérdezi lelkesen, kezével hasát megdörgölve. Még mindig nem izgatja, hogy meztelen, lustán nézi meg körmeit.* Egész felébredtem. *Sóhajt fel.* Ez jól esett, köszönöm.
*Biccent kedvesen a lány felé, majd elindul, hogy megkeresse a nadrágját és a szokványos ingét.*
- Forró még a víz, ha gondolod. *Pillant lustán a dézsában kavargó hullámokra, mit még ő ébresztett fel, mikor kiszállt belőle. Kissé körbenéz, majd egy pillanat múlva ahelyett, hogy öltözni kezdene, a kandallóból kivett kis égő végű ágdarabbal, a szobában körben található gyertyákat kezdi meggyújtani, elébb a kandalló párkányon lévőket.*
- Gyertyafényes étkezésben részesítem a kedves vendéget. *Vigyorodik el, s ezúttal már tényleg a ruháit ragadja kézbe, hogy öltözködni kezdjen.*
*Kellemesen felhevíti a fürdő, Zammiriának igaza volt, mert fáradt tagjait újult erővel tölti el. Jól esik a pihenés is, lehunyt szemmel álmodik tovább, bár a homlokára terített kendő kezd egyre hűvösebb lenni, igaz a lány által felszított tűz már a szobában is érezteti hatását. Egy kicsit mozdul, helyezkedik a dézsában, de egyelőre semmi kedve kimászni. Egy kósza pillanatban hirtelen kiáltva ébred fel:*
- Esküszöm megadom! *Ül fel hirtelen a dézsában, majd lopva tekint körbe, hogy még egyedül tartózkodik-e a szobában. Zammiria még sehol, jóllehet, hallhatta, ha már épp az ajtó előtt áll. Morogva kapaszkodik meg a dézsa szélében, hogy felhúzza magát. Úgy, ahogy van meztelenül a kandalló elé sétál, nem foglalkozik azzal, hogy a szobát elárasztja, s mindenhol talpának lenyomata virít. A szőnyeg, mint mindig kellemesen puha, érzi, ahogy belesüpped a lába, s a kandallóból áradó hő, lassan felszárítja az összes, testén lefelé szaladó hűvös vízcseppeket.*
- Nem kell kopognod. *Mosolyodik el, mikor meghallja a hangot.* Neked nem kell, nem tudsz olyat látni, mit még ne láttál volna. *Szélesedik a mosoly, s mikor a lány belép, egykedvűen támasztja meg a már kellemesen meleg kandalló párkányát oldalról, hogy bordáit azért ne süsse meg a lobogó tűz.*
- Mint a farkas! Téged is felfalnálak! *Villan meg a tekintete vigyorogva, aztán kíváncsian tekintget a Zammiria kezében látható holmik felé.* Mi finomat hoztál? *Kérdezi lelkesen, kezével hasát megdörgölve. Még mindig nem izgatja, hogy meztelen, lustán nézi meg körmeit.* Egész felébredtem. *Sóhajt fel.* Ez jól esett, köszönöm.
*Biccent kedvesen a lány felé, majd elindul, hogy megkeresse a nadrágját és a szokványos ingét.*
- Forró még a víz, ha gondolod. *Pillant lustán a dézsában kavargó hullámokra, mit még ő ébresztett fel, mikor kiszállt belőle. Kissé körbenéz, majd egy pillanat múlva ahelyett, hogy öltözni kezdene, a kandallóból kivett kis égő végű ágdarabbal, a szobában körben található gyertyákat kezdi meggyújtani, elébb a kandalló párkányon lévőket.*
- Gyertyafényes étkezésben részesítem a kedves vendéget. *Vigyorodik el, s ezúttal már tényleg a ruháit ragadja kézbe, hogy öltözködni kezdjen.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1805-1824