//Utcai harcok - Kutatás//
//Hálójavítók utcája//
*A férfi, aki eddig is beszélt, meglepett arcot vág.*
-Ha errefelé élsz, nem tudom, mit csináltál az elmúlt hetekben és főleg az elmúlt napokban, ha nem tudod, mi történik itt.
*Nagyon azért nem akad fönt a dolgon. Látszik, hogy sok benne a feszültség és örül az alkalomnak, hogy kibeszélheti.*
-Ez a fanatikus banda meg az ő örök, tiszta fényű istenük, az történt. Az történt, hogy először jött pár fehér ruhás pap, vagy valami olyasmi és elkezdett prédikálni a népnek, hogy térjen meg a fényhez, esküdjön föl az istenüknek, meg ezek a marhaságok. Egy darabig senkit nem zavart a dolog, de aztán egy-két vagányabb srác, akik erősnek érezték magukat, kiröhögték őket meg megdobálták tojással meg zöldségekkel a szép fehér ruhájukat. Másnap sehol nem találta őket senki, harmadnap meg meztelenül száradtak házfalakhoz szögelve és ahogy kinéztek, nem volt könnyű útjuk odaátra.
*A férfi elhallgat egy pillanatra. Kemény kötésű, sokat látott haramiának tűnik, de az emlék szemmel láthatóan felkavarja.*
-Akkor a nagyfőnök kiadta, hogy minden fehér ruhásért nagy pénzt fizet. Volt is rá bőven jelentkező, de amazok megneszelhettek valamit, mert amikor páran elkezdték keresni ezeket a papokat, helyettük csak elborult gyilkológépeket találtak, teljes lemezpáncélban, pallosokkal. Azt mondják, úgy hullottak, mint a kalász. Lekaszálták őket, egész utcák lettek iszamosak a vértől. Utána már nem voltak nyilvános térítések, visszahúzódtak a vackukra, arrafelé, ahol ez az utca véget ér.
*Az utca csendes vége felé mutat. Nem látszik, mi van ott, de a férfi nem habozik elmesélni.*
-Azt mondják, megerősítettek ott egy háztömböt, ami most valóságos erőd. Én nem tudom, nem láttam és ami azt illeti, nem is akarom látni. Amit viszont láttam, az az, ahogy ezek a papok megjelennek a nehéz páncélos haverjaikkal és elkezdik a derék, védelmi pénzt rendesen fizető polgárokat terelni a megerősített házikójuk felé, hogy aztán senki ne kerüljön onnan elő.
*A férfi köp egyet.*
-Az egy dolog, hogy a főnöknek ez nem tetszett. De nőket, gyerekeket... Nem lehet ilyet csinálni, na. Nem lehetett hagyni. De már amúgy is ment a mozgolódás. Megindultunk jó százan, hogy akkor ennek itt most vége, rendet teszünk. Nem jutottunk sehova se, aki megúszta a nyílzáport, az szedte a lábát visszafelé. Most ott tartunk, hogy nem engedjük ki őket, megvárjuk, amíg éhen döglenek a rohadt erődjükben. Csak persze ők meg próbálnak kijönni. Ezért van minden oda vezető utcában barikád és ezért vannak a legkeményebb tökű Patkányok, mint mi is, a barikádoknál. Hogy figyeljünk és ha jön még egy fehér ruhás őrült, azt elküldjük a vérszomjas istenéhez!
*A közelben ülő hallgatók szórványosan éljenzik vezetőjük dicsérő szavait, de látszik rajtuk, tudják, hogy ezt a problémát a lelkesedés nem oldja meg, ide acél kell és harcos, aki ellenáll a támadásnak. A férfi újra Alludrinra néz.*
-Na ez a nagy helyzet. Képben vagy már?