Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Dokkok és kikötő (új) Csatornarendszer (új) Vérkert (új) | Lakónegyed | Rumos Rókalyuk (új) Sellőház (új) Vámház (új) Hét Varjú Taverna (új) |  |
840. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-06-21 16:04:19
Üzenet elküldve: 2019-06-21 16:04:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ernuss//
*Elismeri, hogy hibázott. Túlságosan alábecsülte a mélységit. Ez a kezdők hibája, és igen csak sérti Vic büszkeségét. Most ott áll a férfi előtt, akinél nagy valószínűséggel fegyver van, és bizony használni is fogja, ha van egy kis esze. Vic pedig valamelyik csatornában köt majd ki, jobb esetben csak félholtan. Szemtől szembe aligha lenne esélye egy termetesebb, edzett hím ellen. De hidegvérét azért megőrzi, került már halál közelébe máskor is. Ha most jött el pályafutásának vége, hát ez van. Legalább szembe néz vele.
Tekintetét a mélységi szemeibe fúrja, és a tőle telhető leghatározottabban felel. *
-Csupán kíváncsi voltam. Mindig is érdekeltek a sötételfek, úgy gondoltam, közelebbről megnézek egyet.
*Ezzel nem hazudik, de azt a részt inkább elhallgatja, hogy azon gondolkodott, kirabolja-e vagy sem. Bár ha van némi sütnivalója a másiknak, már pedig úgy tűnik, akad, akkor erre már régen rajött.
Érdeklődéssel fürkészi a férfi arcát, próbál valamit kihámozni arckifejezéséből, de nem lát semmi egyebet, kifejezéstelen. És nyugodt. Máris tetszik neki.*
~Biztosan valami alvilági személy.~
*Elismeri, hogy hibázott. Túlságosan alábecsülte a mélységit. Ez a kezdők hibája, és igen csak sérti Vic büszkeségét. Most ott áll a férfi előtt, akinél nagy valószínűséggel fegyver van, és bizony használni is fogja, ha van egy kis esze. Vic pedig valamelyik csatornában köt majd ki, jobb esetben csak félholtan. Szemtől szembe aligha lenne esélye egy termetesebb, edzett hím ellen. De hidegvérét azért megőrzi, került már halál közelébe máskor is. Ha most jött el pályafutásának vége, hát ez van. Legalább szembe néz vele.
Tekintetét a mélységi szemeibe fúrja, és a tőle telhető leghatározottabban felel. *
-Csupán kíváncsi voltam. Mindig is érdekeltek a sötételfek, úgy gondoltam, közelebbről megnézek egyet.
*Ezzel nem hazudik, de azt a részt inkább elhallgatja, hogy azon gondolkodott, kirabolja-e vagy sem. Bár ha van némi sütnivalója a másiknak, már pedig úgy tűnik, akad, akkor erre már régen rajött.
Érdeklődéssel fürkészi a férfi arcát, próbál valamit kihámozni arckifejezéséből, de nem lát semmi egyebet, kifejezéstelen. És nyugodt. Máris tetszik neki.*
~Biztosan valami alvilági személy.~
839. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-06-21 07:04:00
Üzenet elküldve: 2019-06-21 07:04:00
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Vic//
*A szeme sarkából lassan feltűnik neki a nő, aki követi. A dokkoknál nem tulajdonított neki nagyon jelentőségét, hiszen bárki járhat erre, ám ha ilyen sokáig jön utána, pontosan ugyan azokon az utcákon, akkor egy idő után bizony feltűnő lesz.
Mikor felmarkolja az aranyat és indulna kifelé, az ablakból tökéletesen látja, ahogyan a nő az ajtóhoz lép, és a zárat kezdi el vizsgálni. Megfogja az egyik tőrét, elrejti a háta mögött, majd odalép az ajtóhoz és kinyitja.*
- Segíthetek? *kérdezi az idegentől.
A hangja és a mimikája teljesen nyugodt, hideg, érződik belőle, hogy nem lepik meg az esemémyek, és nem izgulja túl, hogy lehet: most össze kell vernie valakit. Mert ha valaki még akarná lopni, vagy hátba akarná szúrni, vagy egyéb rondaságot tervez művelni, akkor bizony megtenné, függetlenül attól, hogy az illető nő-e, vagy sem.*
*A szeme sarkából lassan feltűnik neki a nő, aki követi. A dokkoknál nem tulajdonított neki nagyon jelentőségét, hiszen bárki járhat erre, ám ha ilyen sokáig jön utána, pontosan ugyan azokon az utcákon, akkor egy idő után bizony feltűnő lesz.
Mikor felmarkolja az aranyat és indulna kifelé, az ablakból tökéletesen látja, ahogyan a nő az ajtóhoz lép, és a zárat kezdi el vizsgálni. Megfogja az egyik tőrét, elrejti a háta mögött, majd odalép az ajtóhoz és kinyitja.*
- Segíthetek? *kérdezi az idegentől.
A hangja és a mimikája teljesen nyugodt, hideg, érződik belőle, hogy nem lepik meg az esemémyek, és nem izgulja túl, hogy lehet: most össze kell vernie valakit. Mert ha valaki még akarná lopni, vagy hátba akarná szúrni, vagy egyéb rondaságot tervez művelni, akkor bizony megtenné, függetlenül attól, hogy az illető nő-e, vagy sem.*
838. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-06-20 23:18:04
Üzenet elküldve: 2019-06-20 23:18:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ernuss//
*Egészen a házig követi a férfit, mint egy árnyék. Mikor az megáll, ő is rögtön behúzódik egy épület beugrójába, hogy véletlenül se vegye észre. Mikor a mélységi eltűnik az épületben, Vic is előmerészkedik relytekhelyéről. Macskaléptekkel körbenéz, szemuüyre veszi a házat, ami bizonyára az általa kiszemelt személy otthona lehet. Nem nagy szám, de takaros, el lehet benne éldegélni.*
~Középszerű.~
*Újabb bizonyíték, hogy a megérzései nem csaltak. Úgy tűnik, nincs semmi veszélyes ebben a sötételfben, habár érzett valami furcsa, vészjósló borzongást, mikor a nyomába szegődött. Mintha figyelné valaki, vagy valami.*
~Biztosan csak a szokásos izgalom, akció előtt.~
*Nem tudja, hogy a férfi csak rövid betérőt tett a házba, így ráérősen nézelődik. Felméri a terepet, majd közelebb lép az ajtóhoz, és a zárat kezdi vizsgálni.*
~Na, majd kifigyelem, mikor megy el. Aztán lehet visszatérek még ide. ~
*Egészen a házig követi a férfit, mint egy árnyék. Mikor az megáll, ő is rögtön behúzódik egy épület beugrójába, hogy véletlenül se vegye észre. Mikor a mélységi eltűnik az épületben, Vic is előmerészkedik relytekhelyéről. Macskaléptekkel körbenéz, szemuüyre veszi a házat, ami bizonyára az általa kiszemelt személy otthona lehet. Nem nagy szám, de takaros, el lehet benne éldegélni.*
~Középszerű.~
*Újabb bizonyíték, hogy a megérzései nem csaltak. Úgy tűnik, nincs semmi veszélyes ebben a sötételfben, habár érzett valami furcsa, vészjósló borzongást, mikor a nyomába szegődött. Mintha figyelné valaki, vagy valami.*
~Biztosan csak a szokásos izgalom, akció előtt.~
*Nem tudja, hogy a férfi csak rövid betérőt tett a házba, így ráérősen nézelődik. Felméri a terepet, majd közelebb lép az ajtóhoz, és a zárat kezdi vizsgálni.*
~Na, majd kifigyelem, mikor megy el. Aztán lehet visszatérek még ide. ~
837. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-06-20 22:38:45
Üzenet elküldve: 2019-06-20 22:38:45
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Vic//
*Unottan járja az ismerős utcákat. A Lakónegyed olyan, mint egy jó mocsár: elnyel mindent, kívülről pedig úgy tűnik, mintha nem lenne benne semmi. Tele vannak a házak romlottsággal, ám ha itt valakit megölnek, ráadásul látványosan, senki nem tesz semmit, mindenki éli tovább az életét. Pont ez a jó ebben a helyben: a teljes szabadság, senki nem mondja, hogy mit csinálj és mindenki kiélheti magát kedve szerint.
Nem kutyagol sokat, úgy dönt, hogy a Sellőházba lépés előtt hazamegy, és magához vesz egy kevés aranyat. Ha netán igénybe venné az egyik lány szolgáltatásait, az bizony kelleni fog.
Mivel a Lakónegyed szélén lakik, így kevés utcát kell csak bejárnia, és hamar megáll az egyik ház előtt. Teljesen ugyan olyan, mint a többi, nincs benne semmi érdekes. Kattan az ajtón a zár, majd a férfi belép, és eltűnik az épületben.*
*Unottan járja az ismerős utcákat. A Lakónegyed olyan, mint egy jó mocsár: elnyel mindent, kívülről pedig úgy tűnik, mintha nem lenne benne semmi. Tele vannak a házak romlottsággal, ám ha itt valakit megölnek, ráadásul látványosan, senki nem tesz semmit, mindenki éli tovább az életét. Pont ez a jó ebben a helyben: a teljes szabadság, senki nem mondja, hogy mit csinálj és mindenki kiélheti magát kedve szerint.
Nem kutyagol sokat, úgy dönt, hogy a Sellőházba lépés előtt hazamegy, és magához vesz egy kevés aranyat. Ha netán igénybe venné az egyik lány szolgáltatásait, az bizony kelleni fog.
Mivel a Lakónegyed szélén lakik, így kevés utcát kell csak bejárnia, és hamar megáll az egyik ház előtt. Teljesen ugyan olyan, mint a többi, nincs benne semmi érdekes. Kattan az ajtón a zár, majd a férfi belép, és eltűnik az épületben.*
836. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-06-20 20:05:26
Üzenet elküldve: 2019-06-20 20:05:26
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Valóság határán//
*Érti, érzi a feddést a szavakban, de akkor is elszorul a szíve. Fekete pillantása Ortaséba mélyed. Semmi szúrósság nincs benne, csak nyíltság. Akadálytalan és megállíthatatlan őszinteség.* - Ismerlek *suttogja. Ez az egy szó sokkal régebbi a találkozásuknál, ami kissé különössé, de inkább különlegessé, de leginkább meghitté teszi.* - És ez csak pénz. *Rásimítja Ortas ujjait az erszényre. A férfi sokkal többet adott neki holmi érméknél. Hogy ezt a kevéske aranyat megosztja vele, az igazán csekély viszonzás.
Felelőssége súlyát nagyon is érzi, ahogy Ortasra pillant. A kemény arcra költöző búskomorság miatt bűntudat fészkeli magát a lelkébe. Nem kell, hogy túl messzire engedje a gondolatot, az az érzés sarló penge élére görbíti a világot, szemei vörösébe borítja. Hiába súgná most neki, hogy mindig vele maradna, bármi történjen is vele.*
- Jól leszek *viszonozza a mosolyt, s bár jobban szeretné, ha Ortas még maradna, nem tartóztatja. Visszadől a lócára. Minden aggodalma ellenére az a mosoly bizakodást ültetett el benne. Soha megnyugtatóbb gondolatot nem kívánhatna hozzá, hogy átadja elcsigázott tenmagát a pihenésnek. Az orráig húzza a takarót és egészen apróra gömbölyödik össze alatta. Minél előbb össze kell szednie magát, hogy le tudjon venni némi terhet Ortas válláról. Ha mindez megvalósítható lenne pusztán elhatározásból, már talpon is lenne. De az élet sajnos nem így működik. A jóscsontokat a markába zárva alszik el. Sajog, húzódik a talpa a sok gyaloglástól, fájnak az izmai a reszketéstől. A kis házikó nehezen melegszik be, de a lassan erőre kapó meleg álomtalan pihenést old köré.*
*Érti, érzi a feddést a szavakban, de akkor is elszorul a szíve. Fekete pillantása Ortaséba mélyed. Semmi szúrósság nincs benne, csak nyíltság. Akadálytalan és megállíthatatlan őszinteség.* - Ismerlek *suttogja. Ez az egy szó sokkal régebbi a találkozásuknál, ami kissé különössé, de inkább különlegessé, de leginkább meghitté teszi.* - És ez csak pénz. *Rásimítja Ortas ujjait az erszényre. A férfi sokkal többet adott neki holmi érméknél. Hogy ezt a kevéske aranyat megosztja vele, az igazán csekély viszonzás.
Felelőssége súlyát nagyon is érzi, ahogy Ortasra pillant. A kemény arcra költöző búskomorság miatt bűntudat fészkeli magát a lelkébe. Nem kell, hogy túl messzire engedje a gondolatot, az az érzés sarló penge élére görbíti a világot, szemei vörösébe borítja. Hiába súgná most neki, hogy mindig vele maradna, bármi történjen is vele.*
- Jól leszek *viszonozza a mosolyt, s bár jobban szeretné, ha Ortas még maradna, nem tartóztatja. Visszadől a lócára. Minden aggodalma ellenére az a mosoly bizakodást ültetett el benne. Soha megnyugtatóbb gondolatot nem kívánhatna hozzá, hogy átadja elcsigázott tenmagát a pihenésnek. Az orráig húzza a takarót és egészen apróra gömbölyödik össze alatta. Minél előbb össze kell szednie magát, hogy le tudjon venni némi terhet Ortas válláról. Ha mindez megvalósítható lenne pusztán elhatározásból, már talpon is lenne. De az élet sajnos nem így működik. A jóscsontokat a markába zárva alszik el. Sajog, húzódik a talpa a sok gyaloglástól, fájnak az izmai a reszketéstől. A kis házikó nehezen melegszik be, de a lassan erőre kapó meleg álomtalan pihenést old köré.*
835. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-06-20 17:38:07
Üzenet elküldve: 2019-06-20 17:38:07
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Igazán otthon érzi magát a sáros utakon, és a veszélyes aurájú, kétes alakok között. Elvégre ő is közéjük tartozik. Elhalad két vihorászó örömlány mellett. Amint a közelükbe ér, elhallgatnak, mintha a torkukat vágták volna el. Ők is itt nőttek fel, nagyon jól tudják, milyen hely ez, kitől kell tartani. Nem ítéli el őket. Akárcsak ő, mindent megtesznek, hogy kimásszanak a mocsokból. Errefelé pedig nincs túl sok munkalehetőség. Évekkel ezelőtt belekóstolt ő is ebbe az életbe, nagyon jól emlékszik rá. De mivel természetéből fakadóan képtelen meghunyászkodni, és kiszolgáltatottnak lenni, hamar felhagyott vele, és inkább átállt egy sokkal testhezállóbb foglalkozásra. Persze előfordul, hogy miközben a lakónegyed utcáin lófrál céltalanul, nem egy hím nézi szajhának, és mindenféle mocskos dolgot utána kiabálva próbálják felhívni a figyelmét. Amíg csak a szájuk jár, megússzák egy hideg, szürke tekintettel. De aki messzebbre megy... Az kezdhet imádkozni, ha van istene.
A Sellőház felé veszi az irányt, ugyanis pénzszűkében van, és itt mindig akad egy-egy elvégzendő feladat. Talán akad olyan is, amiben kedve telik.*
A Sellőház felé veszi az irányt, ugyanis pénzszűkében van, és itt mindig akad egy-egy elvégzendő feladat. Talán akad olyan is, amiben kedve telik.*
834. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-06-19 21:23:22
Üzenet elküldve: 2019-06-19 21:23:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Arcán még akkor is játszik a furcsa kis mosoly, mikor a Lakónegyed már egy elhagyatottabb helyén vág át a Vérkert felé. A bot koppanásának ütemes hangját százszorosan verik vissza az omladozó épületek, a sötéten ásító ablakokból azonban nem bukkannak fel kíváncsi arcok. Tudja, a sellőházi kis túrája talán felér majd némi hírveréssel... És minél többen meghallják a hangját, annál jobb. Mennyivel könnyebben ment ez régen, mikor még a Fényboszorkát kellett szolgálnia! A népek anélkül szavaztak bizalmat, hogy ismerték volna. Bezzeg ha ismernék a sötét úr akaratát... De nem. A bizalmatlanság, mi körbelengi Sa'Tereth-et, legyőzhetetlen. Ő azonban nem az és a tűzzel játszik, akárhányszor csak felfedi magát.
Talán a kis mélységinek igaza volt... Pillant le meztelen vállára, majd simítja végig a madáralakot karján. Hittek benne és talán még most is hinnének. De nem söpörné e el egyből a Fény? Nem látná e meg lelkét egyből az atya, nem próbálná meg-e kiűzni belőle azt, amivé vált?
Még a gondolatra is beleborzong, miközben belép a romos házba. Valahol neki is meg kell húznia magát. Hamar be is vackolja magát egy eldugott kis szobába. Nem taszítja sem a sötét, sem a magány, ám még is oly egyedül van most, mint még talán soha.*
Talán a kis mélységinek igaza volt... Pillant le meztelen vállára, majd simítja végig a madáralakot karján. Hittek benne és talán még most is hinnének. De nem söpörné e el egyből a Fény? Nem látná e meg lelkét egyből az atya, nem próbálná meg-e kiűzni belőle azt, amivé vált?
Még a gondolatra is beleborzong, miközben belép a romos házba. Valahol neki is meg kell húznia magát. Hamar be is vackolja magát egy eldugott kis szobába. Nem taszítja sem a sötét, sem a magány, ám még is oly egyedül van most, mint még talán soha.*
833. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-06-17 19:29:31
Üzenet elküldve: 2019-06-17 19:29:31
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Valóság határán//
*Olykor apró kortyokban adagolják csak az életet, s sokszor egy fél pohár is elég belőle. A cserepes ajkak megnedvesítője, s a test új élettel, némi reménységgel telítődik. Persze ebben lehet szerepe a lány fölé hajoló férfinak is, miképpen a lány, a férfira hat hasonlóképp. Türelmesen vár, míg végez, nem sietteti, s nem feszült emiatt, az idő immár az övék ismét, Kaiykor megharcolt érte, hogy megérdemelje az ajándék perceket, vagy órákat. A szív már nem dübörög, talán csak az ismételt érintésre gyorsul fel megint, hogy aztán burkába fagyva váljon újra hideggé, legalábbis színleg, a felszínen. Hiába tűnik oly természetesnek szájából, hogy az utazáshoz pénz kell, Kaiykor rápillantó szepárja miatt mégis némi zavar lesz rajta úrrá.*
- Hiszen ételt kell vennünk... *Kezdené, majd a lány további mondatai nyomán, fuvallatként szakad ki belőle a sóhaj. ~ Nem úgy értette. ~ Apró játéka a pillanatoknak, melyek egymást kergetik, a dialógus, a beszéd, a néhány korty ismerkedés, melyet szintén nem szabad egy mozdulattal legördíteni. Jobban árt. Bár markába zárja a kapott aranyat, szeme elé sötét felhő húzódik, s fejét csóválja meg lassan.*
- Miért? Miért adod oda mindened? Hisz alig ismersz... *Szalad ki a száján a lágy korholás.* Ne aggódj semmi miatt, megoldom, te csak pihenj, a helyet lakatlannak hiszik, de nem is megyek messzire. *Magyarázza duruzsolva, olykor egy-egy simítással kísérve.*
- Jó ötlet a hal, de, ha nem lesz, hát hajót rakodom, vagy árut szállítok egyik helyről a másikra. Megleszünk... csak néhány nap... *A plafonra tekintve ismétli meg, s aggodalmát immár nem tudja leplezni.*
- De vigyázz magadra Kaiyko, túlságosan kötődöm hozzád, hogy ép elmével kibírjam, ha bármi történne veled... nagy felelősséget róttál magadra, Csontvető. *Néz búskomoran a lányra, majd lassan betakarja.*
- Most pihenj... néhány órára elmegyek, s munka után nézek. Haamr visszatérek, meglásd. *Mosolyog végül, s az illedelmes köszönés után, ha teheti, távozik.*
*Olykor apró kortyokban adagolják csak az életet, s sokszor egy fél pohár is elég belőle. A cserepes ajkak megnedvesítője, s a test új élettel, némi reménységgel telítődik. Persze ebben lehet szerepe a lány fölé hajoló férfinak is, miképpen a lány, a férfira hat hasonlóképp. Türelmesen vár, míg végez, nem sietteti, s nem feszült emiatt, az idő immár az övék ismét, Kaiykor megharcolt érte, hogy megérdemelje az ajándék perceket, vagy órákat. A szív már nem dübörög, talán csak az ismételt érintésre gyorsul fel megint, hogy aztán burkába fagyva váljon újra hideggé, legalábbis színleg, a felszínen. Hiába tűnik oly természetesnek szájából, hogy az utazáshoz pénz kell, Kaiykor rápillantó szepárja miatt mégis némi zavar lesz rajta úrrá.*
- Hiszen ételt kell vennünk... *Kezdené, majd a lány további mondatai nyomán, fuvallatként szakad ki belőle a sóhaj. ~ Nem úgy értette. ~ Apró játéka a pillanatoknak, melyek egymást kergetik, a dialógus, a beszéd, a néhány korty ismerkedés, melyet szintén nem szabad egy mozdulattal legördíteni. Jobban árt. Bár markába zárja a kapott aranyat, szeme elé sötét felhő húzódik, s fejét csóválja meg lassan.*
- Miért? Miért adod oda mindened? Hisz alig ismersz... *Szalad ki a száján a lágy korholás.* Ne aggódj semmi miatt, megoldom, te csak pihenj, a helyet lakatlannak hiszik, de nem is megyek messzire. *Magyarázza duruzsolva, olykor egy-egy simítással kísérve.*
- Jó ötlet a hal, de, ha nem lesz, hát hajót rakodom, vagy árut szállítok egyik helyről a másikra. Megleszünk... csak néhány nap... *A plafonra tekintve ismétli meg, s aggodalmát immár nem tudja leplezni.*
- De vigyázz magadra Kaiyko, túlságosan kötődöm hozzád, hogy ép elmével kibírjam, ha bármi történne veled... nagy felelősséget róttál magadra, Csontvető. *Néz búskomoran a lányra, majd lassan betakarja.*
- Most pihenj... néhány órára elmegyek, s munka után nézek. Haamr visszatérek, meglásd. *Mosolyog végül, s az illedelmes köszönés után, ha teheti, távozik.*
832. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-06-16 19:14:50
Üzenet elküldve: 2019-06-16 19:14:50
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Valóság határán//
*Igazából csak arra ébred, amikor a lócára fektetik. Először önkéntelen mozdulattal kapaszkodik meg Ortasban, nehogy az eltávolodjon tőle, aztán mikor rájön, hogy mi történik körülötte, szégyellősen visszahúzza a kezét és elengedi a másikat. Hálás a segítségért, de néhány kortynál többet egyszerre így sem tud inni. Csak apránként. Tudja ő is, hogy muszáj.*
- Pénzt *ismétli aggodalmasan. Egészen kamaszkoráig szinte azt se tudta, mi az. Megvolt mindene. Az erdő meg a vizek ellátták őket élelemmel, amiben pedig hiányt szenvedtek, azt cserével pótolták olyasvalamiből, amiben bőven volt. A pénz gonosz hatalmával a városba kerülve szembesült először. A kapzsisággal, amivel megmérgezi az embereket. Aljassággal, ami kibújik belőlük, ha egy szükséget szenvedő kér segítséget. Pár garason vesznek lelkeket, mert a szükség pár garason is eladja a lelket és ezt megérzik a pénz éhes kufárjai. Itt pedig talán még közelebb vannak a sötétség szájához.*
- Csak pár nap kell és én... jól leszek *mondja szinte szabadkozva.* - Tudok dolgozni. Majd... én majd takarítok vagy *erőlködve igyekszik még a felsorolással, de itt mégis elakad. Cipekedésre aligha lenne alkalmas, jósolni itt nem merne. Bár a karavánpihenő jósdájában egészen jól ment neki, de még ott is előfordult, hogy Yves embereinek kellett közbelépni. A jövő nem mindenkire mosolyog, egy Csontvető pedig nem tud hazudni róla. A csontok nem engedik. Fogalmazhat kétértelműen, elhallgathatja, amit lát, de hazudni, azt nem tud róla. Az itteniekkel már első ránézésre se lenne jó ötlet ilyesmit megpróbálni. A kardját pedig hiába ajánlaná. Először is, mert nincs neki, másodszor pedig túl rég volt. Elszokott tőle és a teste is túl gyenge, hogy ilyesmiből akarjon pénzt szerezni.*
- Tessék *támaszkodik fel erőlködve a könyökére és előhúzza az övéből a sovány kis erszénykét. Azzal Ortas Hroops kezébe nyomja minden vagyonát, ami sajnos jelenleg nem több 23 huncut aranynál.
Nem engedi visszautasítani.*
- Csak pár nap. A kikötőben voltak halászhajók. Talán... Régen szoktam halat pucolni. Nem nagy dolog. *Igyekszik biztatóan Ortasra mosolyogni. A piacokra sok filézett-sózott halat visznek. A feldolgozóknál pedig bizonyára elkél a dolgos kéz, ha más munka nem is jut.*
*Igazából csak arra ébred, amikor a lócára fektetik. Először önkéntelen mozdulattal kapaszkodik meg Ortasban, nehogy az eltávolodjon tőle, aztán mikor rájön, hogy mi történik körülötte, szégyellősen visszahúzza a kezét és elengedi a másikat. Hálás a segítségért, de néhány kortynál többet egyszerre így sem tud inni. Csak apránként. Tudja ő is, hogy muszáj.*
- Pénzt *ismétli aggodalmasan. Egészen kamaszkoráig szinte azt se tudta, mi az. Megvolt mindene. Az erdő meg a vizek ellátták őket élelemmel, amiben pedig hiányt szenvedtek, azt cserével pótolták olyasvalamiből, amiben bőven volt. A pénz gonosz hatalmával a városba kerülve szembesült először. A kapzsisággal, amivel megmérgezi az embereket. Aljassággal, ami kibújik belőlük, ha egy szükséget szenvedő kér segítséget. Pár garason vesznek lelkeket, mert a szükség pár garason is eladja a lelket és ezt megérzik a pénz éhes kufárjai. Itt pedig talán még közelebb vannak a sötétség szájához.*
- Csak pár nap kell és én... jól leszek *mondja szinte szabadkozva.* - Tudok dolgozni. Majd... én majd takarítok vagy *erőlködve igyekszik még a felsorolással, de itt mégis elakad. Cipekedésre aligha lenne alkalmas, jósolni itt nem merne. Bár a karavánpihenő jósdájában egészen jól ment neki, de még ott is előfordult, hogy Yves embereinek kellett közbelépni. A jövő nem mindenkire mosolyog, egy Csontvető pedig nem tud hazudni róla. A csontok nem engedik. Fogalmazhat kétértelműen, elhallgathatja, amit lát, de hazudni, azt nem tud róla. Az itteniekkel már első ránézésre se lenne jó ötlet ilyesmit megpróbálni. A kardját pedig hiába ajánlaná. Először is, mert nincs neki, másodszor pedig túl rég volt. Elszokott tőle és a teste is túl gyenge, hogy ilyesmiből akarjon pénzt szerezni.*
- Tessék *támaszkodik fel erőlködve a könyökére és előhúzza az övéből a sovány kis erszénykét. Azzal Ortas Hroops kezébe nyomja minden vagyonát, ami sajnos jelenleg nem több 23 huncut aranynál.
Nem engedi visszautasítani.*
- Csak pár nap. A kikötőben voltak halászhajók. Talán... Régen szoktam halat pucolni. Nem nagy dolog. *Igyekszik biztatóan Ortasra mosolyogni. A piacokra sok filézett-sózott halat visznek. A feldolgozóknál pedig bizonyára elkél a dolgos kéz, ha más munka nem is jut.*
831. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-06-16 11:35:48
Üzenet elküldve: 2019-06-16 11:35:48
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Valóság határán//
*Nem érzi a lány súlyát, mintha csupán a lelke lakozna a porhüvelyben, bár az ing résein beférkőző hűvös kéz érintésébe beleborzong, s felsóhajt. Vajona tűzzel játszik? Vagy immár minden tüzét kioltotta, s csendesíti a lángokat? Ortas nem tudja, de nem érez késztetést arra, hogy az érintést morogva torolja meg, sokkal inkább futnak át még számára értelmezhetetlen érzelmek az arcán. Karjaiban a fénnyel koppan halkan csizmájának sarka az itt-ott korhadó deszkákkal tűzdelt mólók tömegében, hogy végül immár düledező viskók és tenger morajlásától körbevett sötétségben járjanak. Ortas ideiglenes lakása nem nagy és nincs kivilágítva. Eldugott kis utcában, a többi házba olvadva, szinte azok részeként, feltűnésmentesen és leharcoltan áll. Deszkafalain átfú a szél, s ablakai csupán rongyokkal és szedett-vedett vitorlavásznakkal vannak beburkolva. Mind a kettő. Az ajtón nincs kilincs, csupán egy összetákolt fatábla, melyet csizmájának orrával lök be. A berendezés szegényes, a szag kissé áporodott és kissé halakat idéz.*
- Egy öreg halászé volt, aki nemrég halt meg. Birtokba vettem. *Vonja meg a vállát, mikzöben a lány gyenge testét egy egyszerű szalmalócára fekteti, két ablak között az ajtótól jobbra.*
- Innod kell, kedvesem. *Mondja, s az egyetlen szoba közepén álló asztalról bőrbutykosból tölt egy agyagkupába. A pohárba beleszagolva megfelelőnek ítéli, aztán a lányhoz lép, majd letérdel a fejéhez, hogy kezével megemelve azt megitathassa.*
- Pénzt kell szereznünk... élelmet, tűzszerzszámot az útra. A Hleyen már gondoskodom rólad, Kaiyko... csak addig tarts ki. *Ha a lány iszik, apró, vékony fadarabokat hasít sarlójával és egy kis tűzhelyben tüzet rak. Egyetlen égő gyertya az asztal közepén, s a faaprítékba lassan belekapó lángok nyújtják az egyedüli fényforrást, mikor ismét a lányhoz lép, hogy szeretettel simítson végig homlokán, s föléhajolva csókolja meg azt, míg kezét sajátjába veszi óvatosan. Nem beszél, sötétlő, mélyen ülő tekintetében csupán aggodalom tükröződik.*
*Nem érzi a lány súlyát, mintha csupán a lelke lakozna a porhüvelyben, bár az ing résein beférkőző hűvös kéz érintésébe beleborzong, s felsóhajt. Vajona tűzzel játszik? Vagy immár minden tüzét kioltotta, s csendesíti a lángokat? Ortas nem tudja, de nem érez késztetést arra, hogy az érintést morogva torolja meg, sokkal inkább futnak át még számára értelmezhetetlen érzelmek az arcán. Karjaiban a fénnyel koppan halkan csizmájának sarka az itt-ott korhadó deszkákkal tűzdelt mólók tömegében, hogy végül immár düledező viskók és tenger morajlásától körbevett sötétségben járjanak. Ortas ideiglenes lakása nem nagy és nincs kivilágítva. Eldugott kis utcában, a többi házba olvadva, szinte azok részeként, feltűnésmentesen és leharcoltan áll. Deszkafalain átfú a szél, s ablakai csupán rongyokkal és szedett-vedett vitorlavásznakkal vannak beburkolva. Mind a kettő. Az ajtón nincs kilincs, csupán egy összetákolt fatábla, melyet csizmájának orrával lök be. A berendezés szegényes, a szag kissé áporodott és kissé halakat idéz.*
- Egy öreg halászé volt, aki nemrég halt meg. Birtokba vettem. *Vonja meg a vállát, mikzöben a lány gyenge testét egy egyszerű szalmalócára fekteti, két ablak között az ajtótól jobbra.*
- Innod kell, kedvesem. *Mondja, s az egyetlen szoba közepén álló asztalról bőrbutykosból tölt egy agyagkupába. A pohárba beleszagolva megfelelőnek ítéli, aztán a lányhoz lép, majd letérdel a fejéhez, hogy kezével megemelve azt megitathassa.*
- Pénzt kell szereznünk... élelmet, tűzszerzszámot az útra. A Hleyen már gondoskodom rólad, Kaiyko... csak addig tarts ki. *Ha a lány iszik, apró, vékony fadarabokat hasít sarlójával és egy kis tűzhelyben tüzet rak. Egyetlen égő gyertya az asztal közepén, s a faaprítékba lassan belekapó lángok nyújtják az egyedüli fényforrást, mikor ismét a lányhoz lép, hogy szeretettel simítson végig homlokán, s föléhajolva csókolja meg azt, míg kezét sajátjába veszi óvatosan. Nem beszél, sötétlő, mélyen ülő tekintetében csupán aggodalom tükröződik.*
830. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-06-15 16:13:20
Üzenet elküldve: 2019-06-15 16:13:20
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Valóság határán//
*Megmosolyogtatja a felelőtlen ígéret. Igaz, nem ártana sose Ortas bajuszának, de tudja jól, a férfiak milyen kényesek tudnak lenni rá, így a felajánlás kedvesebb húrokat pendít, mint ahogy hangzik.*
- Most már minden jó lesz *sóhajtja. Balja bebúvik Ortas ingének gombok közti résein. Az a szív olyan erős, olyan elszánt ütemet dübörög. Az ő gyenge kis fénye szinte elveszik benne. Rá bízza magát. Fenntartás nélkül. Hagyja, hogy a fáradtság magával húzza oda, ahonnan már Ortas hangja is csak megnyugtató duruzsolásnak hallatszik, ahogy Narr bácsié, amikor lázas betegen ringatta az ölében gyerekkorában. A hintaszék ütemes nyikorgása, a veterán karcos dúdolása, a tűz ropogása a kályhában... Tudta, hogy nem eshet baja, pedig a halál ott settenkedett körülötte. Azon a télen. Amikor a jég beszakadt alatta. A hideg hosszú hetekig kapaszkodott a csontjaiba. De most csak kimerült. Rendesen kellene ennie, de a hosszú nélkülözésben töltött évek alatt megszokta a keveset. Könnyű préda egy ilyen hosszú, viszontagságos útnak. De nem bánta meg. Csak azért korholja magát, hogy nem jött előbb. Bár engedné ez a gyönge kis test szólni, örülni a viszontlátásnak. Majd eljön annak is az ideje. Ám most csak pihen, szófogadón, boldog mosolygásban Ortas karjába bágyadva.*
*Megmosolyogtatja a felelőtlen ígéret. Igaz, nem ártana sose Ortas bajuszának, de tudja jól, a férfiak milyen kényesek tudnak lenni rá, így a felajánlás kedvesebb húrokat pendít, mint ahogy hangzik.*
- Most már minden jó lesz *sóhajtja. Balja bebúvik Ortas ingének gombok közti résein. Az a szív olyan erős, olyan elszánt ütemet dübörög. Az ő gyenge kis fénye szinte elveszik benne. Rá bízza magát. Fenntartás nélkül. Hagyja, hogy a fáradtság magával húzza oda, ahonnan már Ortas hangja is csak megnyugtató duruzsolásnak hallatszik, ahogy Narr bácsié, amikor lázas betegen ringatta az ölében gyerekkorában. A hintaszék ütemes nyikorgása, a veterán karcos dúdolása, a tűz ropogása a kályhában... Tudta, hogy nem eshet baja, pedig a halál ott settenkedett körülötte. Azon a télen. Amikor a jég beszakadt alatta. A hideg hosszú hetekig kapaszkodott a csontjaiba. De most csak kimerült. Rendesen kellene ennie, de a hosszú nélkülözésben töltött évek alatt megszokta a keveset. Könnyű préda egy ilyen hosszú, viszontagságos útnak. De nem bánta meg. Csak azért korholja magát, hogy nem jött előbb. Bár engedné ez a gyönge kis test szólni, örülni a viszontlátásnak. Majd eljön annak is az ideje. Ám most csak pihen, szófogadón, boldog mosolygásban Ortas karjába bágyadva.*
829. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-06-06 16:48:49
Üzenet elküldve: 2019-06-06 16:48:49
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Khul, Aleimord, Mady//
- Hát, nagyon úgy tűnik *mosolyog rá Madyra, mikor meglátja az örömöt az arcán. Hozzátenné, hogy lemondott a halálra éhezésről, ám az idegen férfi miatt inkább nem teszi. Aleimord is végigméri Madyt, ki most is olyan elbűvölő, mikor először találkoztak.
Mikor megragadják a kezét, meglepődik, ám nem bontakozik ki az érintésből, és hagyja, hogy a nő a megfelelő irányba rángassa.*
- Dehogy felejtettelek *szalad fel mosoly az arcára.* Azt nem lehet elfelejteni.
*Mady volt az egyik, aki mellette volt, mikor mindenki más elhagyta. Ha másra nem is, az az időszak arra tökéletes volt, hogy tudja, kikre számíthat igazán, és kik azok, akik csak a pénze és a hírneve miatt voltak mindvégig mellette.*
- Hogy hol dolgozol? *kérdez vissza, hiszen elsőnek nem érti, hogy a nő miért pont a munkahelyére akarja vinni, ám ha eljött idáig, akkor már vele tart.*
- Ó, igen, hallottam róla *bólint a férfi felé.* Jobbnak tűnt álruhában jönni. *A utolsó mondatot már csak halkabban teszi hozzá, úgy, hogy más ne hallhassa. Már csak az a kérdés vetül fel, ha a teljesen átlagos ruha Aleimordnak álruha, akkor milyen lehet a rendes?*
//Khul, Aleimord, Mady//
- Hát, nagyon úgy tűnik *mosolyog rá Madyra, mikor meglátja az örömöt az arcán. Hozzátenné, hogy lemondott a halálra éhezésről, ám az idegen férfi miatt inkább nem teszi. Aleimord is végigméri Madyt, ki most is olyan elbűvölő, mikor először találkoztak.
Mikor megragadják a kezét, meglepődik, ám nem bontakozik ki az érintésből, és hagyja, hogy a nő a megfelelő irányba rángassa.*
- Dehogy felejtettelek *szalad fel mosoly az arcára.* Azt nem lehet elfelejteni.
*Mady volt az egyik, aki mellette volt, mikor mindenki más elhagyta. Ha másra nem is, az az időszak arra tökéletes volt, hogy tudja, kikre számíthat igazán, és kik azok, akik csak a pénze és a hírneve miatt voltak mindvégig mellette.*
- Hogy hol dolgozol? *kérdez vissza, hiszen elsőnek nem érti, hogy a nő miért pont a munkahelyére akarja vinni, ám ha eljött idáig, akkor már vele tart.*
- Ó, igen, hallottam róla *bólint a férfi felé.* Jobbnak tűnt álruhában jönni. *A utolsó mondatot már csak halkabban teszi hozzá, úgy, hogy más ne hallhassa. Már csak az a kérdés vetül fel, ha a teljesen átlagos ruha Aleimordnak álruha, akkor milyen lehet a rendes?*
828. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-06-06 14:21:34
Üzenet elküldve: 2019-06-06 14:21:34
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Khul, Aleimord, Mady//
*Megvonja vállát, a szemek meresztésére. Vannak bizonyos szavai, amik nem biztos, hogy azt tükrözik, amire valójában gondol. Ezeket szívesen használja és repteti meg, nem bánja, ha másokban ez megbotránkozást, vagy meglepetést kelt. Igaz, az utóbbi időben már erőteljesen visszafogta magát. Sőt. Nem is kellett visszafognia, talán végérvényesen asszimilálódik a csapathoz, ki tudja?*
- Igaz. Úgyis unatkoztam és valójában nem is szeretném, ha bármelyikőtöknek is baja esne. *Mondja csendesen házsaroktól, házsarokig nézve, egészen addig, amíg meg nem állítja a lányt. Azt persze látja, hogy a fickó, sok veszélyt nem jelent, legalábbis így első ránézésre.*
- Ne szívd mellre, nem úgy értettem. *Szűri ki fogai között, miközben a fegyvert a hüvelyben hagyja.* Más szemszögből nézünk dolgokat, szivi és ez így van jól. *Zárja rövidre, mert olybá tűnik, hogy a gilisztás-belű meg közeledik, ráadásul udvariasan. Eleinte még kissé megfeszül, azonban a következő mondatok már enyhítenek izmain.*
- Üdv! Ti, ismeritek egymást? Ismered? *Fordul Mady felé, mert bár nem oly nagy a kikötő, mégis kevés eséllyel futhatnak itt össze ismerőssel, általában a koszhadt csőcseléken és a rablógyilkosokon kívül olyan sokan nem járnak erre.*
- Nem tesz semmit. *Viszonozza halványan a mosolyt, s ha már Mady ismeri, hát igyekszik udvariasan is viselkedni, miközben szolidan hátrébb lép, hogy az esetleges beszélgetést ne zavarja, úgyis csak kíséretnek van itt. Mady kedvesen bemutatja, mire immár kissé szélesebb mosollyal meg is hajol, aztán kezet nyújt.*
- Örvendek a találkozásnak. Veszélyes idekint egyedül, javaslom hallgass a kisasszonyra! *Tanácsolja az egyik legkedvesebb hangszínén. Gondolatban persze arra gondol, húzzanak már erl az utcáról, mert gyakorlatilag céltáblát aggathatnának a nyakukba idekint. Ha a duó elindul, hát követi őket, egyiküket sem megzavarva, szemeit az utcán és a rejtőzködésre, és támadásra alkalmas helyeken nyugtatva.*
//Khul, Aleimord, Mady//
*Megvonja vállát, a szemek meresztésére. Vannak bizonyos szavai, amik nem biztos, hogy azt tükrözik, amire valójában gondol. Ezeket szívesen használja és repteti meg, nem bánja, ha másokban ez megbotránkozást, vagy meglepetést kelt. Igaz, az utóbbi időben már erőteljesen visszafogta magát. Sőt. Nem is kellett visszafognia, talán végérvényesen asszimilálódik a csapathoz, ki tudja?*
- Igaz. Úgyis unatkoztam és valójában nem is szeretném, ha bármelyikőtöknek is baja esne. *Mondja csendesen házsaroktól, házsarokig nézve, egészen addig, amíg meg nem állítja a lányt. Azt persze látja, hogy a fickó, sok veszélyt nem jelent, legalábbis így első ránézésre.*
- Ne szívd mellre, nem úgy értettem. *Szűri ki fogai között, miközben a fegyvert a hüvelyben hagyja.* Más szemszögből nézünk dolgokat, szivi és ez így van jól. *Zárja rövidre, mert olybá tűnik, hogy a gilisztás-belű meg közeledik, ráadásul udvariasan. Eleinte még kissé megfeszül, azonban a következő mondatok már enyhítenek izmain.*
- Üdv! Ti, ismeritek egymást? Ismered? *Fordul Mady felé, mert bár nem oly nagy a kikötő, mégis kevés eséllyel futhatnak itt össze ismerőssel, általában a koszhadt csőcseléken és a rablógyilkosokon kívül olyan sokan nem járnak erre.*
- Nem tesz semmit. *Viszonozza halványan a mosolyt, s ha már Mady ismeri, hát igyekszik udvariasan is viselkedni, miközben szolidan hátrébb lép, hogy az esetleges beszélgetést ne zavarja, úgyis csak kíséretnek van itt. Mady kedvesen bemutatja, mire immár kissé szélesebb mosollyal meg is hajol, aztán kezet nyújt.*
- Örvendek a találkozásnak. Veszélyes idekint egyedül, javaslom hallgass a kisasszonyra! *Tanácsolja az egyik legkedvesebb hangszínén. Gondolatban persze arra gondol, húzzanak már erl az utcáról, mert gyakorlatilag céltáblát aggathatnának a nyakukba idekint. Ha a duó elindul, hát követi őket, egyiküket sem megzavarva, szemeit az utcán és a rejtőzködésre, és támadásra alkalmas helyeken nyugtatva.*
827. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-06-06 13:30:49
Üzenet elküldve: 2019-06-06 13:30:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Khul, Aleimord, Mady//
-Összegyógyulva? *Néz nagy szemekkel a másikra. Persze, ő úgy véli, hogy abban nincs semmi szokatlan, ha inkább a nők társaságában érzi jól magát, nem tartja létszükségletnek, hogy még a szabad idejében is egy férfi bámulja folyton. Azonban az utcán, ha arról esik szó, hogy egy kísérőt kell választania, a másik nemből szívesebben teszi, valahogy tőle távol áll a női testőr fogalma. ~Ha a mese úgy kezdődik, hogy két nő sétál a kikötőben, akkor már előre sejthető, hogy rémtörténet lesz belőle.~ Persze egyértelműen nem akarja ezt a másik tudtára adni, még elbízná magát, ami Khul esetében többet árt, mint használ kategória.*
-Csak gondoltam te is megmozgatnád a lábaidat, de mondhatsz nemet is legközelebb, akkor megyek Dreyiához.*Jegyzi meg, valóban nem akar senkire semmit ráerőltetni, ha nem muszáj.*
-Csak veled nagyobb biztonságban érzem magam.*Csúszik ki mégis, nem akarja, hogy a másik úgy érezze, némi ellenszenvet tanúsít irányába. Aztán hirtelen megállásra szólítja fel a férfi, így is tesz. Majd elnéz az említett személy felé, de a fülét megüti valami, ami heves ellenkezést vált ki belőle.*
-Megesett a pici szívem, hogy istápoljam?! *Húzza fel az egyik szemöldökét. Nem igazán történt még meg vele, hogy azért szólják meg mert kedves, sőt, hiszen nála ez elvárás. Azonban még neki is vannak olyan pillanatai, amikor kifejezetten nehéz feladat, mint most, de nem fog egyéb megjegyzést hozzáfűzni. Nem is lenne ideje, hiszen az idegen odalép hozzájuk és megszólítja. Nem találkoztak olyan régen, hogy ne emlékezne még a csontsovány nemesre. Mióta megérkezett a Sellőbe, időről időre eszébe jutott Aleimord, utólag már nagyon megbánta, hogy egyedül hagyta, hiszen olyan bizonytalan volt. Féltette saját magától. Továbbá csak reménykedhetett benne, hogy a levél alapján megtalálja a helyes címet.*
-Te jó ég! Tényleg te vagy az? *Kapja a szája elég az egyik kezét meglepetésében, de a szemeiből kiolvasható, hogy repes a boldogságtól. Tetőtől talpig felméri az elfet, magában megállapítja, hogy azért még van hova magára szednie, de már csak az is, hogy eljött és, hogy miatta egészen idáig, a meghatottságtól szinte alig tud megszólalni.*
-Nem, éppen visszafele tartunk, gyere.*Ragadja meg a szabad kezével az elfet és indul is mindjárt a Sellő irányába.*
~Idekint elég veszélyes, gyorsan vissza kell érjünk.~ *Latolgatja magában, hiszen Aleimord az egyetlen, akit a városból ismer, ő az, akit talán a barátjának mondhat. Még emlékszik rá mennyire jól érezte magát vele, izgalmas nap volt, ami soha nem fog kifakulni az emlékezetéből.*
-Khul kedves! Ő az egyik barátom a városból és látogatóba jött. Azt hiszem éppen ideje lesz visszaindulnunk. *Intézi szavait a tőle nem messze ácsorgó férfihez.*
-Azt hittem már el is felejtettél. *Teszi még azért hozzá a nemes irányába címezve a félénk mondatot, de habozni ez pillanatra sem habozik, fogja kézen, és aki kapta marja alapon már viszi is. *
-Gyere, megmutatom hol dolgozom, biztos tetszeni fog. *Mondja nagy lelkesedéssel, majd egy idő után kezd ráébredni, a nemesnek nem kötötte az orrára mivel foglalkozik, igazából szégyellte is magát miatta. Azonban itt a kikötőben más biztonságos helyet nem ismer, így marad a Sellő.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.06.09 16:43:31, a következő indokkal:
Kérésre.
//Khul, Aleimord, Mady//
-Összegyógyulva? *Néz nagy szemekkel a másikra. Persze, ő úgy véli, hogy abban nincs semmi szokatlan, ha inkább a nők társaságában érzi jól magát, nem tartja létszükségletnek, hogy még a szabad idejében is egy férfi bámulja folyton. Azonban az utcán, ha arról esik szó, hogy egy kísérőt kell választania, a másik nemből szívesebben teszi, valahogy tőle távol áll a női testőr fogalma. ~Ha a mese úgy kezdődik, hogy két nő sétál a kikötőben, akkor már előre sejthető, hogy rémtörténet lesz belőle.~ Persze egyértelműen nem akarja ezt a másik tudtára adni, még elbízná magát, ami Khul esetében többet árt, mint használ kategória.*
-Csak gondoltam te is megmozgatnád a lábaidat, de mondhatsz nemet is legközelebb, akkor megyek Dreyiához.*Jegyzi meg, valóban nem akar senkire semmit ráerőltetni, ha nem muszáj.*
-Csak veled nagyobb biztonságban érzem magam.*Csúszik ki mégis, nem akarja, hogy a másik úgy érezze, némi ellenszenvet tanúsít irányába. Aztán hirtelen megállásra szólítja fel a férfi, így is tesz. Majd elnéz az említett személy felé, de a fülét megüti valami, ami heves ellenkezést vált ki belőle.*
-Megesett a pici szívem, hogy istápoljam?! *Húzza fel az egyik szemöldökét. Nem igazán történt még meg vele, hogy azért szólják meg mert kedves, sőt, hiszen nála ez elvárás. Azonban még neki is vannak olyan pillanatai, amikor kifejezetten nehéz feladat, mint most, de nem fog egyéb megjegyzést hozzáfűzni. Nem is lenne ideje, hiszen az idegen odalép hozzájuk és megszólítja. Nem találkoztak olyan régen, hogy ne emlékezne még a csontsovány nemesre. Mióta megérkezett a Sellőbe, időről időre eszébe jutott Aleimord, utólag már nagyon megbánta, hogy egyedül hagyta, hiszen olyan bizonytalan volt. Féltette saját magától. Továbbá csak reménykedhetett benne, hogy a levél alapján megtalálja a helyes címet.*
-Te jó ég! Tényleg te vagy az? *Kapja a szája elég az egyik kezét meglepetésében, de a szemeiből kiolvasható, hogy repes a boldogságtól. Tetőtől talpig felméri az elfet, magában megállapítja, hogy azért még van hova magára szednie, de már csak az is, hogy eljött és, hogy miatta egészen idáig, a meghatottságtól szinte alig tud megszólalni.*
-Nem, éppen visszafele tartunk, gyere.*Ragadja meg a szabad kezével az elfet és indul is mindjárt a Sellő irányába.*
~Idekint elég veszélyes, gyorsan vissza kell érjünk.~ *Latolgatja magában, hiszen Aleimord az egyetlen, akit a városból ismer, ő az, akit talán a barátjának mondhat. Még emlékszik rá mennyire jól érezte magát vele, izgalmas nap volt, ami soha nem fog kifakulni az emlékezetéből.*
-Khul kedves! Ő az egyik barátom a városból és látogatóba jött. Azt hiszem éppen ideje lesz visszaindulnunk. *Intézi szavait a tőle nem messze ácsorgó férfihez.*
-Azt hittem már el is felejtettél. *Teszi még azért hozzá a nemes irányába címezve a félénk mondatot, de habozni ez pillanatra sem habozik, fogja kézen, és aki kapta marja alapon már viszi is. *
-Gyere, megmutatom hol dolgozom, biztos tetszeni fog. *Mondja nagy lelkesedéssel, majd egy idő után kezd ráébredni, a nemesnek nem kötötte az orrára mivel foglalkozik, igazából szégyellte is magát miatta. Azonban itt a kikötőben más biztonságos helyet nem ismer, így marad a Sellő.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.06.09 16:43:31, a következő indokkal:
Kérésre.
826. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-06-06 12:17:02
Üzenet elküldve: 2019-06-06 12:17:02
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Khul, Aleimord, Mady//
*Kezd elérkezni arra a pontra, hogy odamegy az első emberhez, aki értelmesebben néz ki, és útba tudja igazítani. Oda is lép az első pároshoz, akit alkalmasnak talál rá.*
Elnézést, hogy zavarlak titeket. Meg tudnátok mondani, hogy…? *Mikor rátör a felismerés, kicsit elakadnak a szavait.* Mady? *pislog a nőre.* Ne haragudj… Különös véletlenek vannak, nem de bár? Azt írtad, felkereshetlek, de bevallom őszintén, most járok a Kikötőben először.
*Bár többet is mondana, nem akar, mert a tekintete az idegen férfira téved. Itt már csak a vezetékneve miatt képes lenne bárki megölni.*
- Üdvözöllek, elnézést, hogy csak így rátok törtem. *Próbál kedves mosolyt küldeni a férfi felé, miközben azon gondolkodik, hogy bemutatkozzon-e. Inkább most kihagyja, és visszafordul Madyhoz.*
- Tudom, hogy üzennem kellett volna, ám pont a Mágustoronyban voltam, gondoltam… Remélem, nem választottam rossz időpontot.
//Khul, Aleimord, Mady//
*Kezd elérkezni arra a pontra, hogy odamegy az első emberhez, aki értelmesebben néz ki, és útba tudja igazítani. Oda is lép az első pároshoz, akit alkalmasnak talál rá.*
Elnézést, hogy zavarlak titeket. Meg tudnátok mondani, hogy…? *Mikor rátör a felismerés, kicsit elakadnak a szavait.* Mady? *pislog a nőre.* Ne haragudj… Különös véletlenek vannak, nem de bár? Azt írtad, felkereshetlek, de bevallom őszintén, most járok a Kikötőben először.
*Bár többet is mondana, nem akar, mert a tekintete az idegen férfira téved. Itt már csak a vezetékneve miatt képes lenne bárki megölni.*
- Üdvözöllek, elnézést, hogy csak így rátok törtem. *Próbál kedves mosolyt küldeni a férfi felé, miközben azon gondolkodik, hogy bemutatkozzon-e. Inkább most kihagyja, és visszafordul Madyhoz.*
- Tudom, hogy üzennem kellett volna, ám pont a Mágustoronyban voltam, gondoltam… Remélem, nem választottam rossz időpontot.
825. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-06-05 19:01:26
Üzenet elküldve: 2019-06-05 19:01:26
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Khul, Aleimord, Mady//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Éppen a szokásos falat támasztotta a Sellő fogadóterében unottan, amikor Mady megkereste. Természetesen meglepődött. Ugyan sok idő telt el, de valahogy nem tudott szabadulni attól az érzéstől, hogy a lány nem kedveli, így természetes, hogy váratlanul érte a kérés. Talán a nagy pofája miatt, de lehet az ábrázata a gond, nem tudja, mindenesetre nem akar ellenkezni azzal, hogy munkaköri kötelességének eleget tegyen. Ahogy azt sem tudná elviselni, ha a Sellő bármelyik lányának meg baja esne, igaz ezt nyilvánvalóan nem fogja a lány orrára kötni, még a végén elbízná magát, amúgy is nagyon magabiztos természet.*
- Ugyan! *Legyint morcosan, miközben összeszűkült szemekkel az utcát figyeli, ha őrjáraton van nem viccelődik.* Nem tesz semmit, hisz ez is a munkám, bár csodálom, hogy nem Dreyiát hívtad el, vele vagy összegyógyulva! *Mondja elvigyorodva.*
- Állj meg. *Torpan meg hirtelen.* Ismered azt azt a tipegő fosógalambot ott elől? *Kérdezi miközben karja lassan a fegyver markolatára csúszik.*
- Kétes alaknak tűnik. Csontkollekció, kerüljük ki. *Javasolja, majd meg is indul egy másik irányba, s a lánynak csak int, hogy kövesse.*
- Remélem nem esett meg rajta a pici szíved, hogy istápold, a múltkorival is megjártuk. *Gondol itt számtalan múltbéli eseményre, főleg elsősorban egyre.*
//Khul, Aleimord, Mady//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Éppen a szokásos falat támasztotta a Sellő fogadóterében unottan, amikor Mady megkereste. Természetesen meglepődött. Ugyan sok idő telt el, de valahogy nem tudott szabadulni attól az érzéstől, hogy a lány nem kedveli, így természetes, hogy váratlanul érte a kérés. Talán a nagy pofája miatt, de lehet az ábrázata a gond, nem tudja, mindenesetre nem akar ellenkezni azzal, hogy munkaköri kötelességének eleget tegyen. Ahogy azt sem tudná elviselni, ha a Sellő bármelyik lányának meg baja esne, igaz ezt nyilvánvalóan nem fogja a lány orrára kötni, még a végén elbízná magát, amúgy is nagyon magabiztos természet.*
- Ugyan! *Legyint morcosan, miközben összeszűkült szemekkel az utcát figyeli, ha őrjáraton van nem viccelődik.* Nem tesz semmit, hisz ez is a munkám, bár csodálom, hogy nem Dreyiát hívtad el, vele vagy összegyógyulva! *Mondja elvigyorodva.*
- Állj meg. *Torpan meg hirtelen.* Ismered azt azt a tipegő fosógalambot ott elől? *Kérdezi miközben karja lassan a fegyver markolatára csúszik.*
- Kétes alaknak tűnik. Csontkollekció, kerüljük ki. *Javasolja, majd meg is indul egy másik irányba, s a lánynak csak int, hogy kövesse.*
- Remélem nem esett meg rajta a pici szíved, hogy istápold, a múltkorival is megjártuk. *Gondol itt számtalan múltbéli eseményre, főleg elsősorban egyre.*
824. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-06-05 16:29:59
Üzenet elküldve: 2019-06-05 16:29:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Khul, Aleimord, Mady//
*Éppen Khullal sétál odakint az utcán, hiszen egyedül soha nem menne ki, mert veszélyes a környék, nemcsak neki, itt másnak is. Karján egy kosár, amiben néhány kagylóhéj, amit a kikötőből szerzett, valójában inkább a vele tartó nem kicsit masszív, izmos testalkatú kísérőjének köszönheti, meg a kedves mosolyának. Már egy ideje a Sellőben szolgál, de csak most először szedte össze a bátorságát, hogy egy kis kimenőt kérjen és egy kísérőt maga mellé. Mióta elhagyta a várost és nem kis szenvedések árán megérkezett a kikötőbe, azóta jóformán az orrát se dugta ki a már említett helyről. Márpedig, a környék ismerete azért elengedhetetlen, akármi történhet, bele se mert gondolni, milyen eshetőségekkor is jön majd jól neki ez, de akkor majd örülni fog neki, hogy járt már odakint.*
-Ha visszaérünk a vendégem vagy egy italra. Kedves volt tőled, hogy elvállaltál.*Beszél a férfihoz, közben pedig a szeme a környéket pásztázza. Mivel Aleimord teljesen más ruhában van, mint utolsó találkozásukkor, így elsőre nem ismeri meg, valamint sokban nehezíti a dolgot, hogy jelenleg háttal áll neki. De a toporgásán egyértelműen látszik, hogy össze van zavarodva, így a viselkedése miatt megáll rajta Mady fürkésző tekintete. Továbbá az sem utolsó, hogy mások azon az utcán éppen nincsenek, akiket nézegethetne.*
//Khul, Aleimord, Mady//
*Éppen Khullal sétál odakint az utcán, hiszen egyedül soha nem menne ki, mert veszélyes a környék, nemcsak neki, itt másnak is. Karján egy kosár, amiben néhány kagylóhéj, amit a kikötőből szerzett, valójában inkább a vele tartó nem kicsit masszív, izmos testalkatú kísérőjének köszönheti, meg a kedves mosolyának. Már egy ideje a Sellőben szolgál, de csak most először szedte össze a bátorságát, hogy egy kis kimenőt kérjen és egy kísérőt maga mellé. Mióta elhagyta a várost és nem kis szenvedések árán megérkezett a kikötőbe, azóta jóformán az orrát se dugta ki a már említett helyről. Márpedig, a környék ismerete azért elengedhetetlen, akármi történhet, bele se mert gondolni, milyen eshetőségekkor is jön majd jól neki ez, de akkor majd örülni fog neki, hogy járt már odakint.*
-Ha visszaérünk a vendégem vagy egy italra. Kedves volt tőled, hogy elvállaltál.*Beszél a férfihoz, közben pedig a szeme a környéket pásztázza. Mivel Aleimord teljesen más ruhában van, mint utolsó találkozásukkor, így elsőre nem ismeri meg, valamint sokban nehezíti a dolgot, hogy jelenleg háttal áll neki. De a toporgásán egyértelműen látszik, hogy össze van zavarodva, így a viselkedése miatt megáll rajta Mady fürkésző tekintete. Továbbá az sem utolsó, hogy mások azon az utcán éppen nincsenek, akiket nézegethetne.*
823. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-06-05 14:40:09
Üzenet elküldve: 2019-06-05 14:40:09
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem mondja, hogy eltévedt, ám ennek ellenére bizony teljesen eltévedt. Talán még sosem járt itt, a Kikötőben azelőtt, ám valahol le kell kezdeni mindent. Mióta rendesen eszik - ami nem is olyan sok idő -, már nem tör rá a szédülés és a rosszullét, így lényegesen könnyebb előre haladnia a saját lábán.
Próbált olyan ruhákba bújni, amitől kevésbé nézik majd nemesnek, ám ez nemesként nem is volt olyan könnyű dolog. Azért minden tőle telhetőt megtett, elvégre nem itt akarja végezni az egyik sikátorban, már kezd rájönni, hogy van még feladata, végre teljesen megértette, Rielle mire célzott. Bár, ha így halad az eltévedésben és nem talál el valamerre lassacskán - legyen az az a hely, ahol Mady van, akár újra a dokkok, lassan kénytelen lesz leszólítani kétes alakokat, akik már a személyiségébe nevelt mozdulatok alapján is azonnal leszűrik, hogy miféle néppel van dolguk.*
*Nem mondja, hogy eltévedt, ám ennek ellenére bizony teljesen eltévedt. Talán még sosem járt itt, a Kikötőben azelőtt, ám valahol le kell kezdeni mindent. Mióta rendesen eszik - ami nem is olyan sok idő -, már nem tör rá a szédülés és a rosszullét, így lényegesen könnyebb előre haladnia a saját lábán.
Próbált olyan ruhákba bújni, amitől kevésbé nézik majd nemesnek, ám ez nemesként nem is volt olyan könnyű dolog. Azért minden tőle telhetőt megtett, elvégre nem itt akarja végezni az egyik sikátorban, már kezd rájönni, hogy van még feladata, végre teljesen megértette, Rielle mire célzott. Bár, ha így halad az eltévedésben és nem talál el valamerre lassacskán - legyen az az a hely, ahol Mady van, akár újra a dokkok, lassan kénytelen lesz leszólítani kétes alakokat, akik már a személyiségébe nevelt mozdulatok alapján is azonnal leszűrik, hogy miféle néppel van dolguk.*
822. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-06-04 01:49:36
Üzenet elküldve: 2019-06-04 01:49:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//Elv elf ellen//
*Arcizmait újra rendezi és vidám kifejezést erőltet magára. Vidámság nem volt teljesen hamis. A sötételf nő visszament a tömegbe, oda ahonnan jött.*
- Azért megyek, amiért már olyan sokszor, de mindig elbuktam.
*Felel Hanloren válaszára, de hamar keres más témát. Nem szeret magáról beszélni.*
- Uram, látom határozottan járja az utakat.
*Mondja Ernussnak, hátha elindul egy beszélgetés. Ahol beszélgetnek ott dolgok kerülnek ki egymásról, amiknek a morzsáit fel akarja csipegetni.*
- Nagyon szép tőrei vannak. Biztos erős és nemes, látszik magán.
~A díszes tőr csak felesleges fényűzés. Aki fegyvert forgat az mind tudja.~
- Lehet bármilyen erős, akkor is a nővérem a legerősebb. Nővérem, mondd el neki milyen erős vagy!
*Ha megkérdezik, hogy ő milyen "erős" akkor közli, hogy "Csak a Vérkert közelében tudom megmutatni."*
*Arcizmait újra rendezi és vidám kifejezést erőltet magára. Vidámság nem volt teljesen hamis. A sötételf nő visszament a tömegbe, oda ahonnan jött.*
- Azért megyek, amiért már olyan sokszor, de mindig elbuktam.
*Felel Hanloren válaszára, de hamar keres más témát. Nem szeret magáról beszélni.*
- Uram, látom határozottan járja az utakat.
*Mondja Ernussnak, hátha elindul egy beszélgetés. Ahol beszélgetnek ott dolgok kerülnek ki egymásról, amiknek a morzsáit fel akarja csipegetni.*
- Nagyon szép tőrei vannak. Biztos erős és nemes, látszik magán.
~A díszes tőr csak felesleges fényűzés. Aki fegyvert forgat az mind tudja.~
- Lehet bármilyen erős, akkor is a nővérem a legerősebb. Nővérem, mondd el neki milyen erős vagy!
*Ha megkérdezik, hogy ő milyen "erős" akkor közli, hogy "Csak a Vérkert közelében tudom megmutatni."*
821. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-06-03 20:30:06
Üzenet elküldve: 2019-06-03 20:30:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Elv elf ellen//
– Igen. *Válaszolja Hanlorennek. Érti ő, hogy fontos a titokzatosság a sötét ügyleteknél, de szereti tudni, hogy éppen hová és miért megy. Ernussra csak egy rosszalló pillantást vet a megjegyzése miatt.*
~Ó, egy igazi fanatikus.~
*Nem jó emberismerő, de még számára is nyilvánvaló, hogy az elf nő nem egyszerű kikötői haramia, akinek elég egy nagy zsák arany a boldogsághoz. Shaia élete során úgy tapasztalta, hogy nem jó olyanokkal társulni, akik túlságosan buzgón hisznek valamiben, abból mindig csak a baj kerekedik.*
– Még mit nem. *Jegyzi meg szemforgatva.*
– Sok szerencsét az uratokkal! *Biccent a társaságnak, majd lemarad, hogy eltűnjön az egyik sikátorban. Talán túlságosan óvatos, talán csak van benne egy egészséges életösztön. Akárhogy is, a hallottak fényében nem kíván a csapattal tartani.*
– Igen. *Válaszolja Hanlorennek. Érti ő, hogy fontos a titokzatosság a sötét ügyleteknél, de szereti tudni, hogy éppen hová és miért megy. Ernussra csak egy rosszalló pillantást vet a megjegyzése miatt.*
~Ó, egy igazi fanatikus.~
*Nem jó emberismerő, de még számára is nyilvánvaló, hogy az elf nő nem egyszerű kikötői haramia, akinek elég egy nagy zsák arany a boldogsághoz. Shaia élete során úgy tapasztalta, hogy nem jó olyanokkal társulni, akik túlságosan buzgón hisznek valamiben, abból mindig csak a baj kerekedik.*
– Még mit nem. *Jegyzi meg szemforgatva.*
– Sok szerencsét az uratokkal! *Biccent a társaságnak, majd lemarad, hogy eltűnjön az egyik sikátorban. Talán túlságosan óvatos, talán csak van benne egy egészséges életösztön. Akárhogy is, a hallottak fényében nem kíván a csapattal tartani.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1805-1824