Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Dokkok és kikötő (új) Csatornarendszer (új) Vérkert (új) | Lakónegyed | Rumos Rókalyuk (új) Sellőház (új) Vámház (új) Hét Varjú Taverna (új) |  |
920. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-10 21:34:36
Üzenet elküldve: 2019-08-10 21:34:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas //
* Úgy látszik elgondolkodtatta a férfit. Őt magát nem izgatja a dolog, de egy olyasfajta, mint Ralas csak nem sétálgathat így. A hajóra kérdőn néz.*
– Fel lehetett hajóval jutni a városba. Az de jó lehetett. Nem kellett annyit utazni a két hely között.* Hüledezik a fiú. Ez neki új, de szívesen kipróbálná ha lenne rá módja. A következő kérdésre megáll egy pillanatra. Még válaszolni se tud, máris jön a következő kérdés.*
– Nem nem tudok se lovagolni se hajtani. Miért kérded? Mit tervezel?* Kérdezi, mert rosszat sejt ez ügy kapcsán. Aztán jön a válasz. Kocsit akar Ralas.*
– He? Csak a ruhám miatt ne fáradozz! El vagyok én így is.* Nem tudja, mit tervez a másik, de rossz érzése van az üggyel kapcsolatban. Így mennek tovább közben áttérnek a másik témára. Ráerősít a dologra, hogy lenyomja az árat és ennyiben is maradnak. Már majdnem elérik a dokkokat mikor újra előjön az a kérdés.*
– Nem még mindig nem. ~ Remélem nem lóval akar menni.~* A fiú már előre tart a továbbiaktól.*
* Úgy látszik elgondolkodtatta a férfit. Őt magát nem izgatja a dolog, de egy olyasfajta, mint Ralas csak nem sétálgathat így. A hajóra kérdőn néz.*
– Fel lehetett hajóval jutni a városba. Az de jó lehetett. Nem kellett annyit utazni a két hely között.* Hüledezik a fiú. Ez neki új, de szívesen kipróbálná ha lenne rá módja. A következő kérdésre megáll egy pillanatra. Még válaszolni se tud, máris jön a következő kérdés.*
– Nem nem tudok se lovagolni se hajtani. Miért kérded? Mit tervezel?* Kérdezi, mert rosszat sejt ez ügy kapcsán. Aztán jön a válasz. Kocsit akar Ralas.*
– He? Csak a ruhám miatt ne fáradozz! El vagyok én így is.* Nem tudja, mit tervez a másik, de rossz érzése van az üggyel kapcsolatban. Így mennek tovább közben áttérnek a másik témára. Ráerősít a dologra, hogy lenyomja az árat és ennyiben is maradnak. Már majdnem elérik a dokkokat mikor újra előjön az a kérdés.*
– Nem még mindig nem. ~ Remélem nem lóval akar menni.~* A fiú már előre tart a továbbiaktól.*
919. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-10 19:16:34
Üzenet elküldve: 2019-08-10 19:16:34
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Wrexan//
*Összeráncolja szemöldökét, persze nem azért, mert a kölyök hülyeséget, mondott volna, vagy tiszteletlen. Mielőtt kimondta végig sem gondolta, amit kér, a kikötő mélyen lent húzódik, míg a város legalább harminc mérföldre fekszik. Hosszú út.*
- Hmm... mondasz valamit. *Pillant a fiúra, mígnem kilépve a szabadba megigazgatja a kabátja ujját. Viselete sem épp vándorlásra termett, sőt, mondhatni kilóg a tömegből.*
- Hajó kellene, amivel a folyón felhajózhatnánk. Ezért is szeretném, ha a rév ismét helyreállításra kerülne, mint régen. *Árulja el egy tervét. Kusza gondolatok egyikeként eszébe ötlik az elmúlt éjszaka. " Te tudsz lovagolni? Megtaníthatlak..." Zammiria hangja közel cseng fülében, s most milyen jól is jönne ez a tudás.*
- Tudsz lovagolni, Wrexan? *Kérdezi. Ha legalább egy kocsija lenne, de azt is venni kellene, akkor csak felülnének, s Wrexan máris vihetné. Mielőtt még válaszolna máris továbblép.*
- És kocsit hajtani? *Látja maga mellett a kölyköt, egyen öltözetben, egyenes derékkal ülve a bakon.* Útközben szerzünk egy kocsit. *Biccent mosolyogva.*
- Naa, ne nézz így, mindent megoldunk, meglásd jó lesz! *Kacsint Wrexanra, s immár a házak tetején turbékoló galambokat figyeli, a messze bent a tenger felett repülő sirályokat, s léptei hamarosan a dokkok kiszögelt deszkáin fognak koppanni.*
- Szóval félreeső. Igen, az az árat meglehetősen lejjebb nyomhatja. Nem baj. *Legyint, mert közben már máson is jár az esze. Erősen delelőre jár, útravaló is kellene, de majd mindent megszereznek, ami csak kell. A dokkokban bevásárolnak. Vagyis...*
- Hmm... szóval tudsz lovagolni Wrexan? *Kérdezi, mert máris egy újabb ötlet jut eszébe, s meg is áll, a dokkokat csak néhány lépéssel érintve.*
*Összeráncolja szemöldökét, persze nem azért, mert a kölyök hülyeséget, mondott volna, vagy tiszteletlen. Mielőtt kimondta végig sem gondolta, amit kér, a kikötő mélyen lent húzódik, míg a város legalább harminc mérföldre fekszik. Hosszú út.*
- Hmm... mondasz valamit. *Pillant a fiúra, mígnem kilépve a szabadba megigazgatja a kabátja ujját. Viselete sem épp vándorlásra termett, sőt, mondhatni kilóg a tömegből.*
- Hajó kellene, amivel a folyón felhajózhatnánk. Ezért is szeretném, ha a rév ismét helyreállításra kerülne, mint régen. *Árulja el egy tervét. Kusza gondolatok egyikeként eszébe ötlik az elmúlt éjszaka. " Te tudsz lovagolni? Megtaníthatlak..." Zammiria hangja közel cseng fülében, s most milyen jól is jönne ez a tudás.*
- Tudsz lovagolni, Wrexan? *Kérdezi. Ha legalább egy kocsija lenne, de azt is venni kellene, akkor csak felülnének, s Wrexan máris vihetné. Mielőtt még válaszolna máris továbblép.*
- És kocsit hajtani? *Látja maga mellett a kölyköt, egyen öltözetben, egyenes derékkal ülve a bakon.* Útközben szerzünk egy kocsit. *Biccent mosolyogva.*
- Naa, ne nézz így, mindent megoldunk, meglásd jó lesz! *Kacsint Wrexanra, s immár a házak tetején turbékoló galambokat figyeli, a messze bent a tenger felett repülő sirályokat, s léptei hamarosan a dokkok kiszögelt deszkáin fognak koppanni.*
- Szóval félreeső. Igen, az az árat meglehetősen lejjebb nyomhatja. Nem baj. *Legyint, mert közben már máson is jár az esze. Erősen delelőre jár, útravaló is kellene, de majd mindent megszereznek, ami csak kell. A dokkokban bevásárolnak. Vagyis...*
- Hmm... szóval tudsz lovagolni Wrexan? *Kérdezi, mert máris egy újabb ötlet jut eszébe, s meg is áll, a dokkokat csak néhány lépéssel érintve.*
918. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-10 18:28:30
Üzenet elküldve: 2019-08-10 18:28:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas //
* Úgy néz ki itt végeztek mindennel. Wrexan még becsukja az ablakot és kilép a lakásból. A lépcsőház a szokásos hangjait hallatja. Ahogy a másik végig méri furcsa érzése támad. Főleg akkor mikor elkezd a ruhájáról beszélni.*
– Hát lehet, de én így is elboldogulok. * Válaszolja bizonytalanul, mivel még nem árulták el az úti célt. Mikor megtudja, hogy merre is mennek ledöbben egy pillanatra.*
– Be a városba? Te csak úgy átgyalogolsz a városba velem? Semmi ló vagy testőr meg ilyesmi? * Hüledezik a fiú. Azt eddig is látta, hogy Ralas sok mindenben különbözik az átlagos pénzes emberektől. Mert pénzesnek tartja. De ilyet, azért nem feltételezett volna róla. Közben ő is tartja az iramot a dokkok felé.*
– Hát körbejártam a helyet. A negyedet azt elég jól megismertem közben. Az ottani istennek szánt oltár az jóval barátságosabb, mint az itteni.* Ösztönösen a Vérkert felé pillant. Még mindig nincs kibékülve azzal a hellyel. A birtokra vonatkozó kérdésen felnevet.*
– Csak annyit tudok róla, hogy van. Soha nem láttam még a helyet. Majd ha megvettem megkérem az ügyben eljárót, hogy mutassa meg térképen a hollétét. Azt majd akkor megnézem. Azt mondták félreeső helyen van, azért is reménykedek, hogy olcsóbb lesz talán.* Fejezi be a beszédet. Elég rossz, hogy azt se tudja mit vesz majd meg. Eléggé zsákbamacskának tűnk a dolog, de hát szegény ember vízzel főz.*
* Úgy néz ki itt végeztek mindennel. Wrexan még becsukja az ablakot és kilép a lakásból. A lépcsőház a szokásos hangjait hallatja. Ahogy a másik végig méri furcsa érzése támad. Főleg akkor mikor elkezd a ruhájáról beszélni.*
– Hát lehet, de én így is elboldogulok. * Válaszolja bizonytalanul, mivel még nem árulták el az úti célt. Mikor megtudja, hogy merre is mennek ledöbben egy pillanatra.*
– Be a városba? Te csak úgy átgyalogolsz a városba velem? Semmi ló vagy testőr meg ilyesmi? * Hüledezik a fiú. Azt eddig is látta, hogy Ralas sok mindenben különbözik az átlagos pénzes emberektől. Mert pénzesnek tartja. De ilyet, azért nem feltételezett volna róla. Közben ő is tartja az iramot a dokkok felé.*
– Hát körbejártam a helyet. A negyedet azt elég jól megismertem közben. Az ottani istennek szánt oltár az jóval barátságosabb, mint az itteni.* Ösztönösen a Vérkert felé pillant. Még mindig nincs kibékülve azzal a hellyel. A birtokra vonatkozó kérdésen felnevet.*
– Csak annyit tudok róla, hogy van. Soha nem láttam még a helyet. Majd ha megvettem megkérem az ügyben eljárót, hogy mutassa meg térképen a hollétét. Azt majd akkor megnézem. Azt mondták félreeső helyen van, azért is reménykedek, hogy olcsóbb lesz talán.* Fejezi be a beszédet. Elég rossz, hogy azt se tudja mit vesz majd meg. Eléggé zsákbamacskának tűnk a dolog, de hát szegény ember vízzel főz.*
917. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-10 16:08:49
Üzenet elküldve: 2019-08-10 16:08:49
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Wrexan//
*Felkuncog a szavakra. Bizony. Minden egyes alkalmazott érdekes, de erről már kár szót ejteni, még a férfi azt gondolná, hogy nagyzol, azt pedig nem akarja. Távol áll tőle. Miután a kalapját fejébe nyomta, gyakorlatilag a maga részéről indulásra készen áll. A két poharat még fordultával egy tálcára teszi.*
- Igen, kérlek, köszönöm. *Bólint, az ablakról valóban elfeledkezett, még csak az hiányzik, hogy egy kikötői vihar eláztassa ezt a remek lakást. Van egy olyan érzése, hogy Zammiria sem túlságosan örülne neki. Ha Wrexan megteszi, még egy utolsó pillantást vet a lakásra, majd kilép az ajtón, s a férfi után bezárja azt. Kissé bizonytalan, korán van még ahhoz, hogy hazafelé induljon el, de egyelőre más cél nem jut az eszébe, illetve igen, de az túlságosan messze van... vagy mégsem? A lépcsőn lefelé már a szokásos lakónegyedi hangok hallatszódnak, itt-ott gyermeksírás, sőt, valahonnan még kutyaugatás is. Felpillant, s a vélhetően mellette sétáló férfi ruházatára tekint. Mezítlábas, szakadt öltözet. ~ Hmm... ~ *
- Szükséged van egy makulátlan öltözetre és egy cipőre is. Nem biztos, hogy a munkakörödnek megfelelő viseletet találnánk. *Nehéz munkákat szán neki, s a sellőházi szekrényekben jórészt öltönyök és egyéb kiegészítők akadnak. Felcsillan a tekintete.*
- Bemegyünk a városba. *Mondja egyszerűen vállát megvonva, s kilép a lakónegyedi tömbből, hogy a dokkok felé forduljon.* Ismerős vagy arrafelé? A szántón megmutathatnád a leendő birtokodat... érdekelne. *Biccent Wrexannak, kíváncsian figyelve a reakcióit.*
- Feltéve persze, ha tudod, hogy nagyjából merre van. *Mert arra nem emlékszik pontosan, hogy birtoklevél nélkül vajon a helyszín pontos helye adott-e?*
*Felkuncog a szavakra. Bizony. Minden egyes alkalmazott érdekes, de erről már kár szót ejteni, még a férfi azt gondolná, hogy nagyzol, azt pedig nem akarja. Távol áll tőle. Miután a kalapját fejébe nyomta, gyakorlatilag a maga részéről indulásra készen áll. A két poharat még fordultával egy tálcára teszi.*
- Igen, kérlek, köszönöm. *Bólint, az ablakról valóban elfeledkezett, még csak az hiányzik, hogy egy kikötői vihar eláztassa ezt a remek lakást. Van egy olyan érzése, hogy Zammiria sem túlságosan örülne neki. Ha Wrexan megteszi, még egy utolsó pillantást vet a lakásra, majd kilép az ajtón, s a férfi után bezárja azt. Kissé bizonytalan, korán van még ahhoz, hogy hazafelé induljon el, de egyelőre más cél nem jut az eszébe, illetve igen, de az túlságosan messze van... vagy mégsem? A lépcsőn lefelé már a szokásos lakónegyedi hangok hallatszódnak, itt-ott gyermeksírás, sőt, valahonnan még kutyaugatás is. Felpillant, s a vélhetően mellette sétáló férfi ruházatára tekint. Mezítlábas, szakadt öltözet. ~ Hmm... ~ *
- Szükséged van egy makulátlan öltözetre és egy cipőre is. Nem biztos, hogy a munkakörödnek megfelelő viseletet találnánk. *Nehéz munkákat szán neki, s a sellőházi szekrényekben jórészt öltönyök és egyéb kiegészítők akadnak. Felcsillan a tekintete.*
- Bemegyünk a városba. *Mondja egyszerűen vállát megvonva, s kilép a lakónegyedi tömbből, hogy a dokkok felé forduljon.* Ismerős vagy arrafelé? A szántón megmutathatnád a leendő birtokodat... érdekelne. *Biccent Wrexannak, kíváncsian figyelve a reakcióit.*
- Feltéve persze, ha tudod, hogy nagyjából merre van. *Mert arra nem emlékszik pontosan, hogy birtoklevél nélkül vajon a helyszín pontos helye adott-e?*
916. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-10 14:52:03
Üzenet elküldve: 2019-08-10 14:52:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas //
* A beszélgetésük ezen részét lezártnak tekinti és úgy néz ki Ralas is. Most már csak a bizonyítás van hátra, hogy képes megtenni azt amiről beszéltek és nem csak a szája járt. Az orvosról megtud pár dolgot. ~ Poli mi van? Biztos úgy van. De legalább nem én vagyok az egyetlen aki még nem bizonyított. Bár ha túl azokon a nehéz napokon, akkor lehet, hogy mégis csak bizonyított valamit. ~ Gondalja ezt, de inkább ezt se mondja ki.*
– Biztosan érdekes ember lehet ez a Maydeleine.* A nyitottsággal kapcsolatos dolgokat figyelmesen hallgatja, mert nagyon hasznosnak véli. Közben egyetértően bólogat. A semlegességre egyetértően válaszol.*
– Én is azt csinálom.* Az indulási utasításnál feláll és már indul is a férfi után csak még előtte kérdez gyorsan.*
– Becsukjam az ablakot? * Ha megkérik rá, akkor megteszi és utána indul el.*
* A beszélgetésük ezen részét lezártnak tekinti és úgy néz ki Ralas is. Most már csak a bizonyítás van hátra, hogy képes megtenni azt amiről beszéltek és nem csak a szája járt. Az orvosról megtud pár dolgot. ~ Poli mi van? Biztos úgy van. De legalább nem én vagyok az egyetlen aki még nem bizonyított. Bár ha túl azokon a nehéz napokon, akkor lehet, hogy mégis csak bizonyított valamit. ~ Gondalja ezt, de inkább ezt se mondja ki.*
– Biztosan érdekes ember lehet ez a Maydeleine.* A nyitottsággal kapcsolatos dolgokat figyelmesen hallgatja, mert nagyon hasznosnak véli. Közben egyetértően bólogat. A semlegességre egyetértően válaszol.*
– Én is azt csinálom.* Az indulási utasításnál feláll és már indul is a férfi után csak még előtte kérdez gyorsan.*
– Becsukjam az ablakot? * Ha megkérik rá, akkor megteszi és utána indul el.*
915. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-09 22:12:04
Üzenet elküldve: 2019-08-09 22:12:04
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Wrexan//
*Igyekszik alaposan megrágni minden szavát, persze ez Ralasnak nehézkesen megy. Hirtelen beszél, sokszor álmokat kergetve, ebből a szempontból céljait tekintve igencsak nehezen fejezi ki magát. Ezért is muszáj fürkésző tekintetét minduntalan a kölyökre vetni, hogy lássa a reakciókat, mely kapcsán irányt tud váltani, ha kell. Ennek szükségét nem látja, egyrészt saját indíttatásból, másrészt a reakciók hasonlóak, mint, amire számít, vagy elvár.*
- Rendben van. *Hárít röviden, ez úgy is majd munka közbeni hozzáálláson mutatkozik meg. Ha a fiú első lépése során berezel, akkor ő sem tud mit tenni, bár ezt nem tartja valószínűnek.*
- Maydeleine, amolyan polihisztor e téren. Az orvoslást korábbi munkái során tanulta, de erről elképzelhető, hogy maga is mesélni fog, nem szeretném elorozni tőle. A lényeg az volt, hogy céljának tekinti a segítséget, legalábbis mikor megérkezett akkor ezt mondta. Sajnos egyelőre még nem tudta bizonyítani, kissé forgalmas napokon vagyunk túl. *Vonja meg a vállát.*
- Nyitott vagyok, mert nyitottnak kell lennem. Ez a világ alkalmazkodást kíván és gyors helyzetfelismerést. *Bólint.* Azért is igyekeztem megmutatni jórészt minden oldalát, hogy ezzel tisztába légy és ne lepődj meg, ha egyszer berúgják az ajtót és védelmi pénzt követelnek, mert bizony ilyesmi is előfordulhat. *Néz fel komoran.*
- A fő a diplomácia és a semlegesség, egy kicsit minden oldalhoz húzunk, de valójában a magunkét nézzük. Nagyban ugyanezt csinálják a kikötői népek is, mert nincs számukra alternatíva. *Felsóhajt, majd kalapjáért nyúl, amit már felállás közben nyom a fejébe.*
- Induljunk. Eleget ültünk. *Biccent, majd az ajtó felé indul, a kölyöknek pedig int, hogy kövesse.*
*Igyekszik alaposan megrágni minden szavát, persze ez Ralasnak nehézkesen megy. Hirtelen beszél, sokszor álmokat kergetve, ebből a szempontból céljait tekintve igencsak nehezen fejezi ki magát. Ezért is muszáj fürkésző tekintetét minduntalan a kölyökre vetni, hogy lássa a reakciókat, mely kapcsán irányt tud váltani, ha kell. Ennek szükségét nem látja, egyrészt saját indíttatásból, másrészt a reakciók hasonlóak, mint, amire számít, vagy elvár.*
- Rendben van. *Hárít röviden, ez úgy is majd munka közbeni hozzáálláson mutatkozik meg. Ha a fiú első lépése során berezel, akkor ő sem tud mit tenni, bár ezt nem tartja valószínűnek.*
- Maydeleine, amolyan polihisztor e téren. Az orvoslást korábbi munkái során tanulta, de erről elképzelhető, hogy maga is mesélni fog, nem szeretném elorozni tőle. A lényeg az volt, hogy céljának tekinti a segítséget, legalábbis mikor megérkezett akkor ezt mondta. Sajnos egyelőre még nem tudta bizonyítani, kissé forgalmas napokon vagyunk túl. *Vonja meg a vállát.*
- Nyitott vagyok, mert nyitottnak kell lennem. Ez a világ alkalmazkodást kíván és gyors helyzetfelismerést. *Bólint.* Azért is igyekeztem megmutatni jórészt minden oldalát, hogy ezzel tisztába légy és ne lepődj meg, ha egyszer berúgják az ajtót és védelmi pénzt követelnek, mert bizony ilyesmi is előfordulhat. *Néz fel komoran.*
- A fő a diplomácia és a semlegesség, egy kicsit minden oldalhoz húzunk, de valójában a magunkét nézzük. Nagyban ugyanezt csinálják a kikötői népek is, mert nincs számukra alternatíva. *Felsóhajt, majd kalapjáért nyúl, amit már felállás közben nyom a fejébe.*
- Induljunk. Eleget ültünk. *Biccent, majd az ajtó felé indul, a kölyöknek pedig int, hogy kövesse.*
914. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-09 18:59:00
Üzenet elküldve: 2019-08-09 18:59:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas //
* Végül is megdorgálják és meg is dicsérik a fiút. ~ Persze neki könnyen megy az ilyesmi. Nem hiszem, hogy sok dolog lenne, amit ő nem tud. Bezzeg én szinte semmit.~ Persze ezen gondolatait megtartja magának.*
– Igyekezni fogok, hogy úgy cselekedjek ahogyan mondtad.* Csöndesen végig hallgatja a Sellőházról szóló kis beszámolót. Már kezdi rendesen érdekelni, hogy néz ki az emlegetett hely. Ahogy beszéd folytatódik kiderül, hogy a csapatban van egy orvos is.*
– Ó szóval van orvosotok is. Mondjuk azok rendes emberek szoktak lenni. Segítenek másokon.* Őt magát jó helyre sorolták, mert bár szívesen segít bárkin, azért nem fog önként közjótevőnek felcsapni. Ha Ralas segíteni akar rajta, ő nem fog ellenkezni.*
– Úgy látom nyitott vagy elég sok irányba.* Mondja neki elismerően.*
* Végül is megdorgálják és meg is dicsérik a fiút. ~ Persze neki könnyen megy az ilyesmi. Nem hiszem, hogy sok dolog lenne, amit ő nem tud. Bezzeg én szinte semmit.~ Persze ezen gondolatait megtartja magának.*
– Igyekezni fogok, hogy úgy cselekedjek ahogyan mondtad.* Csöndesen végig hallgatja a Sellőházról szóló kis beszámolót. Már kezdi rendesen érdekelni, hogy néz ki az emlegetett hely. Ahogy beszéd folytatódik kiderül, hogy a csapatban van egy orvos is.*
– Ó szóval van orvosotok is. Mondjuk azok rendes emberek szoktak lenni. Segítenek másokon.* Őt magát jó helyre sorolták, mert bár szívesen segít bárkin, azért nem fog önként közjótevőnek felcsapni. Ha Ralas segíteni akar rajta, ő nem fog ellenkezni.*
– Úgy látom nyitott vagy elég sok irányba.* Mondja neki elismerően.*
913. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-09 12:37:11
Üzenet elküldve: 2019-08-09 12:37:11
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A valóság határán//
//A földeken vár majd ránk//
*Figyel és igyekszik mindent megragadni a végre csendességben lopott, tulajdonképpen meghitt pillanatokból. Oly ritka ez közöttük, pedig mindketten megérdemelnék már, régóta vágynak rá. A téma nem egyszerű, de könnyen kezelik, akárha egész életükben, sőt, más életükben is erről beszélgettek volna, legalábbis Ortasnak kezd egyre inkább ez az érzése lenni. Nem gondolta, hogy a tűz bárhol gyújtható, valamiért a füves puszta magasan, surrogva lengedező szálaihoz kötötte, hol a ritmust a szél, a parazsat a gyorsan, szárazon összeszedett gallyak adják, a színt pedig a lélek. Nos, Kaiyko elmondása alapján bizonyos értelemben így van, de bárhol kivitelezhető. Bólint. Megértette. Ahogy a lány is, hogy Ortasnak is ott kell lennie, bár e kapcsán választási lehetőséget nem is akart kínálni.*
- Kimenekíteni? *Húzódik fel a szemöldöke, mert eddig csupán beszélgetés zajlott a tűz mellett, nem gondolta, hogy ettől több is lehetséges.* Árt neked, mit látsz? *Kezd nem tetszeni neki így a javaslat, számára ez megfoghatatlan, bár tény, hogy fogékony a változásra is, bizonyos szintig.*
- Egy növény? *Nem hallott még róla, de, ha a lány azt mondja, bizonyára úgy van.* Megszerzem. *Bólint, hisz miért ne tenné, minden adott hozzá, tüdeje erős és ép, ráadásul talán merülnie sem kell, úszni is kiválóan tud. Igyekszik aztán minden összetevőt gondosan megjegyezni, mert akad belőle bőven. Zsálya, gyertya, tükör. Beszerezhető alapanyagok, miértjüket nem érti, de ez nem is feladata. Látja a lány arcán és hallja hangján a lelkesedést, amire maga is megnyugszik.*
- Megoldjuk. Mindent megoldunk, aztán indulunk, hogy éljünk végre. *Morogja halkan, de mosoly bujkál arcán, ráragad a lelkesedés.*
- Most hadd nézzem meg az inget. *Kéri a lányt.* Lépésről lépésre. *Szól, bár kettejük közül a lány a sokkal józanabb, megengedi magának ezt a luxust.*
- A vízre éjjel evezek, hogy ne lássanak. Már ma megszerezzem? Az a baj, nem értek nagyon a növényekhez. *Horgasztja le kissé fejét.* De ha elég kitartó vagyok sikerülhet. *Nyugtatja máris magát.* A többivel nem lesz gond, megszerzem a piacon, ahhoz viszont ismét el kell mennem dolgozni a dokkokba. Muszáj. *Sóhajt fel csendesen, önvádlón, hogy megint csak itt kell hagynia a lányt, bár nem szívesen teszi.*
- Ígérd meg, hogy nem fogsz elmenni holnap körülnézni.
//A földeken vár majd ránk//
*Figyel és igyekszik mindent megragadni a végre csendességben lopott, tulajdonképpen meghitt pillanatokból. Oly ritka ez közöttük, pedig mindketten megérdemelnék már, régóta vágynak rá. A téma nem egyszerű, de könnyen kezelik, akárha egész életükben, sőt, más életükben is erről beszélgettek volna, legalábbis Ortasnak kezd egyre inkább ez az érzése lenni. Nem gondolta, hogy a tűz bárhol gyújtható, valamiért a füves puszta magasan, surrogva lengedező szálaihoz kötötte, hol a ritmust a szél, a parazsat a gyorsan, szárazon összeszedett gallyak adják, a színt pedig a lélek. Nos, Kaiyko elmondása alapján bizonyos értelemben így van, de bárhol kivitelezhető. Bólint. Megértette. Ahogy a lány is, hogy Ortasnak is ott kell lennie, bár e kapcsán választási lehetőséget nem is akart kínálni.*
- Kimenekíteni? *Húzódik fel a szemöldöke, mert eddig csupán beszélgetés zajlott a tűz mellett, nem gondolta, hogy ettől több is lehetséges.* Árt neked, mit látsz? *Kezd nem tetszeni neki így a javaslat, számára ez megfoghatatlan, bár tény, hogy fogékony a változásra is, bizonyos szintig.*
- Egy növény? *Nem hallott még róla, de, ha a lány azt mondja, bizonyára úgy van.* Megszerzem. *Bólint, hisz miért ne tenné, minden adott hozzá, tüdeje erős és ép, ráadásul talán merülnie sem kell, úszni is kiválóan tud. Igyekszik aztán minden összetevőt gondosan megjegyezni, mert akad belőle bőven. Zsálya, gyertya, tükör. Beszerezhető alapanyagok, miértjüket nem érti, de ez nem is feladata. Látja a lány arcán és hallja hangján a lelkesedést, amire maga is megnyugszik.*
- Megoldjuk. Mindent megoldunk, aztán indulunk, hogy éljünk végre. *Morogja halkan, de mosoly bujkál arcán, ráragad a lelkesedés.*
- Most hadd nézzem meg az inget. *Kéri a lányt.* Lépésről lépésre. *Szól, bár kettejük közül a lány a sokkal józanabb, megengedi magának ezt a luxust.*
- A vízre éjjel evezek, hogy ne lássanak. Már ma megszerezzem? Az a baj, nem értek nagyon a növényekhez. *Horgasztja le kissé fejét.* De ha elég kitartó vagyok sikerülhet. *Nyugtatja máris magát.* A többivel nem lesz gond, megszerzem a piacon, ahhoz viszont ismét el kell mennem dolgozni a dokkokba. Muszáj. *Sóhajt fel csendesen, önvádlón, hogy megint csak itt kell hagynia a lányt, bár nem szívesen teszi.*
- Ígérd meg, hogy nem fogsz elmenni holnap körülnézni.
912. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-09 11:58:24
Üzenet elküldve: 2019-08-09 11:58:24
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Wrexan//
*Ebben gondolatban nem osztoznak, jóllehet Ralas nem is látja Wrexanon azt, amin elmélkedik. Bár színes társaságnak tartja csapatát, korántsem furának. Jóllehet a szó, a legnemesebbik értelmében nem pejoratív, azonban nyíltságára Ralas mindig is büszke volt, sokszor persze ez is okozta neki a problémát. Zammiriával való kapcsolata erre csak ráerősít, hiszen bár korlátok között, de a legszabadabb mellette, pedig egy sötételfről van szó. A maga nemében meg nem értett, csendes, fennkölt matróna és mégis kölcsönösen jól érzik magukat. Nem kalandozik el, gondolatfoszlányai pillanatnyi mosolyt csalnak az arcára, mi hamar elhal.*
- Ne mentegetőzz! *Emeli fel kezét szigorúan.* Honnan tudhattad volna, hiszen nem mondtam?! *Ismét burkába húzódik vissza a kölyök, de ez nem jó út.* Ha nem is tudsz valamit, vagy meglep, ne mutasd ki, légy hideg és rugalmas. Ez a nyitja a kikötőnek, sokszor szükséged lesz rá. Persze a vezetés felé elvárom az őszinteséget, így ezúttal olyannyira nem hibáztál. *Biccent megadóan.*
- Meg fogod szokni, ugyanolyan hely, mint bármi más. *Vonja meg a vállát.* Ízléses és modern, ha kell kissé konzervatív, egy szolgálató létesítmény, ekként kezeld, a bordélyokról sok helyütt rossz pletykák forognak közszájon, a miénkről is volt már. *Sóhajt fel.* Szerencsére ez a vendégkörünket jottányit sem befolyásolta, szerencsésnek tartom magam, hogy ott lehetek. Érezd te is így, kiváltságnak. ˙*Mosolyodik el, mert melyik szűz kölyök ne vágyna arra, hogy sugárzó szépségű hölgyek vegyék körbe, s leküzdve a zavarát olyan tapasztalatot tanulhasson testközelből, melyekről mások csak álmodhatnak. Persze ez Ralasnak nem célja, ezt a részét az ifjúra bízza.*
- A Sellő egy ház, a céljaink viszont ettől sokkal magasztosabbak. *Fűzi össze ismét a kezét.* Segíteni szeretnénk, persze nem mindenáron, csak amennyire ez lehetséges. Az egyik legrégebbi tagunk célul tűzte ki, hogy a sellőlányok hányattatását és a betérő vendégek rossz hangulatát száműzze, hogy egészségügyi tudományával segíthessen kicsit akár a városiakon, akár a kikötőn. Hogy felkarolja a sellőlányok méltatlanul elorzott tiszteletét. Van persze olyan is, ki csak saját boldogulása miatt lesz nálunk, mint, amilyen te is lehetsz. De mi jogon vitatnám el tőlük, tőled ezt a jogot? *Gesztikulálva magyaráz, de mozdulatai megmaradnak a jó ízlés és csendesség határán.* Ezért szeretnék neked segíteni, Wrexan. *Koppant az asztalon.*
*Ebben gondolatban nem osztoznak, jóllehet Ralas nem is látja Wrexanon azt, amin elmélkedik. Bár színes társaságnak tartja csapatát, korántsem furának. Jóllehet a szó, a legnemesebbik értelmében nem pejoratív, azonban nyíltságára Ralas mindig is büszke volt, sokszor persze ez is okozta neki a problémát. Zammiriával való kapcsolata erre csak ráerősít, hiszen bár korlátok között, de a legszabadabb mellette, pedig egy sötételfről van szó. A maga nemében meg nem értett, csendes, fennkölt matróna és mégis kölcsönösen jól érzik magukat. Nem kalandozik el, gondolatfoszlányai pillanatnyi mosolyt csalnak az arcára, mi hamar elhal.*
- Ne mentegetőzz! *Emeli fel kezét szigorúan.* Honnan tudhattad volna, hiszen nem mondtam?! *Ismét burkába húzódik vissza a kölyök, de ez nem jó út.* Ha nem is tudsz valamit, vagy meglep, ne mutasd ki, légy hideg és rugalmas. Ez a nyitja a kikötőnek, sokszor szükséged lesz rá. Persze a vezetés felé elvárom az őszinteséget, így ezúttal olyannyira nem hibáztál. *Biccent megadóan.*
- Meg fogod szokni, ugyanolyan hely, mint bármi más. *Vonja meg a vállát.* Ízléses és modern, ha kell kissé konzervatív, egy szolgálató létesítmény, ekként kezeld, a bordélyokról sok helyütt rossz pletykák forognak közszájon, a miénkről is volt már. *Sóhajt fel.* Szerencsére ez a vendégkörünket jottányit sem befolyásolta, szerencsésnek tartom magam, hogy ott lehetek. Érezd te is így, kiváltságnak. ˙*Mosolyodik el, mert melyik szűz kölyök ne vágyna arra, hogy sugárzó szépségű hölgyek vegyék körbe, s leküzdve a zavarát olyan tapasztalatot tanulhasson testközelből, melyekről mások csak álmodhatnak. Persze ez Ralasnak nem célja, ezt a részét az ifjúra bízza.*
- A Sellő egy ház, a céljaink viszont ettől sokkal magasztosabbak. *Fűzi össze ismét a kezét.* Segíteni szeretnénk, persze nem mindenáron, csak amennyire ez lehetséges. Az egyik legrégebbi tagunk célul tűzte ki, hogy a sellőlányok hányattatását és a betérő vendégek rossz hangulatát száműzze, hogy egészségügyi tudományával segíthessen kicsit akár a városiakon, akár a kikötőn. Hogy felkarolja a sellőlányok méltatlanul elorzott tiszteletét. Van persze olyan is, ki csak saját boldogulása miatt lesz nálunk, mint, amilyen te is lehetsz. De mi jogon vitatnám el tőlük, tőled ezt a jogot? *Gesztikulálva magyaráz, de mozdulatai megmaradnak a jó ízlés és csendesség határán.* Ezért szeretnék neked segíteni, Wrexan. *Koppant az asztalon.*
911. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-09 07:15:42
Üzenet elküldve: 2019-08-09 07:15:42
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//A valóság határán//
//A földeken vár majd ránk//
- Azt a tüzet bárhol meggyújthatja aki tudja a módját. *A nomád törzsek szent emberei és az öreg csontvetők minden kellék nélkül boldogulnak az ilyesmivel. De neki egyelőre még csak a porral megy. Most viszont nem biztos, hogy jó ötlet lenne a jóscsontok közé nyúlni érte. Akaratlanul is eszébe jut Kallan meséje a mélységiről, aki úgy nyúlt a jóscsontok közé, hogy azok nem fogadták el őt. Bizony az ujjai bánták. Nem tudja, csak ijesztegetés volt-e, túlzó tanmese a tiszteletről, de muszáj lesz kiderítenie. Valamit majd kitalál.*
- Te is velem jössz *bólint.* - Szükség van az erődre. Ha baj történne, két pillanatig rajtad fog múlni minden. Addig kell, hogy feltartsd, amíg kimenekítem magunkat. *Nem említi, hogy odaát két pillanat nagyon hosszúra tud nyúlni. Ortas erős. Maradéktalanul bízik benne, hogy képes rá. Hogy együtt képesek rá. A kellékek dolgán viszont elgondolkodik. Igaz, hogy átléphetnek a zöld tűz fényén csupán a por segítségével, de ahhoz, hogy magához hívjon egy szellemállatot, mélyebbre kell menniük.*
- A Kétarcú *szólal meg némi töprengés után. Egészen felderül az arca, hiszen minden adja magát.* - Kallan mesélt nekem róla. Van egy növény. Olyasmi, mint a hínár. Elszórtan, kis telepekben tenyészik a sekélyebb vízben, a tenger melegebb áramlatainál.
Ott a csónakod, azon kievezhetsz. Meg fogod találni. Ilyenkor még talán virágzik is. Apró, lila, fürtös virágot növeszt, de eléggé benne járunk a nyárban, hogy már termést is találj rajta. A levele, a virága, a termése is hasznos. Hozz belőle, amennyit csak tudsz. A terméséből párlatot készítenek, ami segíthet. Sajnos én nem tudom a módját, de a nyers növényért biztosan tudunk cserélni. *Egészen reménytelivé válik a hangja az ötlet nyomán. Kezét Ortaséra teszi és nagyot sóhajt.* - Talán még némi aranyat is kaphatunk pluszban. Talán nem is keveset, ha találunk valakit, aki ilyesmivel foglalkozik.
*A nagy lelkesedésből azonban lassan komolyba vált a tekintete, hiszen az is komoly dolog, amire készülnek.*
- Szükség lesz még szárított zsályára, gyertyára és két egyforma tükörre is. Nem nagyra, elég ekkora *mutatja a kezével a nagyjából emberfej nagyságú méretet.*
//A földeken vár majd ránk//
- Azt a tüzet bárhol meggyújthatja aki tudja a módját. *A nomád törzsek szent emberei és az öreg csontvetők minden kellék nélkül boldogulnak az ilyesmivel. De neki egyelőre még csak a porral megy. Most viszont nem biztos, hogy jó ötlet lenne a jóscsontok közé nyúlni érte. Akaratlanul is eszébe jut Kallan meséje a mélységiről, aki úgy nyúlt a jóscsontok közé, hogy azok nem fogadták el őt. Bizony az ujjai bánták. Nem tudja, csak ijesztegetés volt-e, túlzó tanmese a tiszteletről, de muszáj lesz kiderítenie. Valamit majd kitalál.*
- Te is velem jössz *bólint.* - Szükség van az erődre. Ha baj történne, két pillanatig rajtad fog múlni minden. Addig kell, hogy feltartsd, amíg kimenekítem magunkat. *Nem említi, hogy odaát két pillanat nagyon hosszúra tud nyúlni. Ortas erős. Maradéktalanul bízik benne, hogy képes rá. Hogy együtt képesek rá. A kellékek dolgán viszont elgondolkodik. Igaz, hogy átléphetnek a zöld tűz fényén csupán a por segítségével, de ahhoz, hogy magához hívjon egy szellemállatot, mélyebbre kell menniük.*
- A Kétarcú *szólal meg némi töprengés után. Egészen felderül az arca, hiszen minden adja magát.* - Kallan mesélt nekem róla. Van egy növény. Olyasmi, mint a hínár. Elszórtan, kis telepekben tenyészik a sekélyebb vízben, a tenger melegebb áramlatainál.
Ott a csónakod, azon kievezhetsz. Meg fogod találni. Ilyenkor még talán virágzik is. Apró, lila, fürtös virágot növeszt, de eléggé benne járunk a nyárban, hogy már termést is találj rajta. A levele, a virága, a termése is hasznos. Hozz belőle, amennyit csak tudsz. A terméséből párlatot készítenek, ami segíthet. Sajnos én nem tudom a módját, de a nyers növényért biztosan tudunk cserélni. *Egészen reménytelivé válik a hangja az ötlet nyomán. Kezét Ortaséra teszi és nagyot sóhajt.* - Talán még némi aranyat is kaphatunk pluszban. Talán nem is keveset, ha találunk valakit, aki ilyesmivel foglalkozik.
*A nagy lelkesedésből azonban lassan komolyba vált a tekintete, hiszen az is komoly dolog, amire készülnek.*
- Szükség lesz még szárított zsályára, gyertyára és két egyforma tükörre is. Nem nagyra, elég ekkora *mutatja a kezével a nagyjából emberfej nagyságú méretet.*
910. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-08 21:06:16
Üzenet elküldve: 2019-08-08 21:06:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas //
* Legalább Wrexan elkönyvelheti magánban, hogy tényleg fura szerzeteket foglalkoztat. Az egyik oldalon egy harcos nő. A másikon meg a paraszt. Amíg emésztgeti a hallottakat az erkély felé bámul. Persze ezzel még nem ért véget a nőkről folyó téma. Sőt csak most kezdenek bele igazán. A bordély szó roppant ismerősnek tűnik neki. Mintha már hallotta volna a szót. Aztán összeveti a hallottakat az által mesélt kuplerájjal. Most már kezd neki derengeni a dolog. Látszik az arcán, hogy jár az agya valamin. A teljes igazság aztán, úgy éri, mintha egy tőrt döftek volna a bordáiba. Pedig Ralas elég, diszkréten fogalmazta meg a dolgot. Elvörösödik, szegény kínjában majd el süllyed. Hebegve próbál mentegetőzni.*
– Sa-sajnálom. Mekkora bolond vagyok, hogy eddig nem esett le nekem. Nem szoktam ilyen helyekre járni. Főleg nem bordélyba. Még csak messziről se láttam. * Nemhiába meglátszik, hogy csóri gyermek kora java részét az anyja ápolásával töltötte és nem csavargással. Munkában is csak dolgozott és utána igyekezett haza. Ezalatt a mai nap alatt többet tanult a külvilágról, mint ezidáig az életében. Úgy látszik maradnak még egy kicsit. Nem bánja, jól el van ő itt a székben. Ralas szavai elgondolkodtatják.*
– Hát nem árthat az óvatosság. * Mond valami, megint ami talán válasz talán nem. Valamennyire már kezdi átlátni a dolgokat. Ha nekilát dolgozni a férfinál, biztos, hogy jobban megismeri, majd a férfit. Ez a perc pedig, úgy tűnik, hogy egyre közeledik.*
* Legalább Wrexan elkönyvelheti magánban, hogy tényleg fura szerzeteket foglalkoztat. Az egyik oldalon egy harcos nő. A másikon meg a paraszt. Amíg emésztgeti a hallottakat az erkély felé bámul. Persze ezzel még nem ért véget a nőkről folyó téma. Sőt csak most kezdenek bele igazán. A bordély szó roppant ismerősnek tűnik neki. Mintha már hallotta volna a szót. Aztán összeveti a hallottakat az által mesélt kuplerájjal. Most már kezd neki derengeni a dolog. Látszik az arcán, hogy jár az agya valamin. A teljes igazság aztán, úgy éri, mintha egy tőrt döftek volna a bordáiba. Pedig Ralas elég, diszkréten fogalmazta meg a dolgot. Elvörösödik, szegény kínjában majd el süllyed. Hebegve próbál mentegetőzni.*
– Sa-sajnálom. Mekkora bolond vagyok, hogy eddig nem esett le nekem. Nem szoktam ilyen helyekre járni. Főleg nem bordélyba. Még csak messziről se láttam. * Nemhiába meglátszik, hogy csóri gyermek kora java részét az anyja ápolásával töltötte és nem csavargással. Munkában is csak dolgozott és utána igyekezett haza. Ezalatt a mai nap alatt többet tanult a külvilágról, mint ezidáig az életében. Úgy látszik maradnak még egy kicsit. Nem bánja, jól el van ő itt a székben. Ralas szavai elgondolkodtatják.*
– Hát nem árthat az óvatosság. * Mond valami, megint ami talán válasz talán nem. Valamennyire már kezdi átlátni a dolgokat. Ha nekilát dolgozni a férfinál, biztos, hogy jobban megismeri, majd a férfit. Ez a perc pedig, úgy tűnik, hogy egyre közeledik.*
909. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-08 15:39:52
Üzenet elküldve: 2019-08-08 15:39:52
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Wrexan//
*Ismét tölt, hosszú beszélgetés, kiszárad közben, s élvezi, amint a nyitott erkélyajtón be-bezúduló friss szél, arcát érinti, lágy halszagot hozva a szobába.*
- Amennyiben szükséges igen, sőt, az egyik legrégebbi tagunk egy mélységi harcos. Kemény és határozott, sok tapasztalattal. *Miután ivott összefűzi maga előtt a kezét, s koncentráltan figyel.Wrexan egyre érdekesebb figura, jóllehet ez kívülről egyáltalán nem látszott. Látható, hogy mindent megrág és alaposan megfontol, érdeklődő és figyelmes, koncentrált. Fiatal az elméje, tiszta, mint a fehér lap, mely megtölthető, azonban nem ír mindent azonnal elméjébe, csupán azt, mivel azonosulni tud és ez már nem egy egyszerű elme téblábolásának tűnik. Ez szimpatikus.*
- Felszolgálónak is. *Tárja szét a kezét, majd kezdi egyre kínosabban érezni magát. Felsóhajt.* Wrexan, egy bordélyról beszélünk. *Koppantja meg ujját az asztalon.* Ez ne tántorítson el, majd meg fogod látni miért, nem kupleráj, mint amiről már beszéltél is. *Foglalja össze, csak reméli, hogy Wrexan ismeri a szót, mit az imént mondott.*
- Egyébiránt főleg vendéglátás persze, egy kis extrával. *Vonja meg a vállát.* Ha kell masszázs, ha kell fürdetés, ha kell együttlét. *Mégis kibökte, nem tudta elodázni, pedig e nemes feladatot valóban inkább Zammiriának szánta. Bár lehet, egy nő szájából hallani, még kínosabb, mint egy szűz kölyöknek. Aki nem éhes, így a magyarázatot vélhetően tovább kell részleteznie, de már nem számít, megembereli magát.*
- Akkor még beszélgetünk kicsit, aztán megyünk el a Sellőbe, úgysem sietek, ráér a dolog, körúton vagyok. *Mosolyodik el halványan.* Szeretem újból és újból megismerni a környezetemet, főleg, ha céljaink elsősorban azt érintik. *Elhallgat, megvárja, míg korábbi mondatainak hatása lecseng, már, ha történik persze ilyesmi. Talán kérdés is lesz ezzel kapcsolatosan, vagy néma tagadás kikerekedett szemekkel. Nem mindenki érti meg, hogy miért jó az, amit csinál, persze egészen addig, míg magát a környezetet és a lányokat meg nem látja. Nem piszkosak, nem igénytelenek, nem betegek és jó szándékkal, erős gyomorral teszik azt, amit. Többnyire hivatástudatból.*
*Ismét tölt, hosszú beszélgetés, kiszárad közben, s élvezi, amint a nyitott erkélyajtón be-bezúduló friss szél, arcát érinti, lágy halszagot hozva a szobába.*
- Amennyiben szükséges igen, sőt, az egyik legrégebbi tagunk egy mélységi harcos. Kemény és határozott, sok tapasztalattal. *Miután ivott összefűzi maga előtt a kezét, s koncentráltan figyel.Wrexan egyre érdekesebb figura, jóllehet ez kívülről egyáltalán nem látszott. Látható, hogy mindent megrág és alaposan megfontol, érdeklődő és figyelmes, koncentrált. Fiatal az elméje, tiszta, mint a fehér lap, mely megtölthető, azonban nem ír mindent azonnal elméjébe, csupán azt, mivel azonosulni tud és ez már nem egy egyszerű elme téblábolásának tűnik. Ez szimpatikus.*
- Felszolgálónak is. *Tárja szét a kezét, majd kezdi egyre kínosabban érezni magát. Felsóhajt.* Wrexan, egy bordélyról beszélünk. *Koppantja meg ujját az asztalon.* Ez ne tántorítson el, majd meg fogod látni miért, nem kupleráj, mint amiről már beszéltél is. *Foglalja össze, csak reméli, hogy Wrexan ismeri a szót, mit az imént mondott.*
- Egyébiránt főleg vendéglátás persze, egy kis extrával. *Vonja meg a vállát.* Ha kell masszázs, ha kell fürdetés, ha kell együttlét. *Mégis kibökte, nem tudta elodázni, pedig e nemes feladatot valóban inkább Zammiriának szánta. Bár lehet, egy nő szájából hallani, még kínosabb, mint egy szűz kölyöknek. Aki nem éhes, így a magyarázatot vélhetően tovább kell részleteznie, de már nem számít, megembereli magát.*
- Akkor még beszélgetünk kicsit, aztán megyünk el a Sellőbe, úgysem sietek, ráér a dolog, körúton vagyok. *Mosolyodik el halványan.* Szeretem újból és újból megismerni a környezetemet, főleg, ha céljaink elsősorban azt érintik. *Elhallgat, megvárja, míg korábbi mondatainak hatása lecseng, már, ha történik persze ilyesmi. Talán kérdés is lesz ezzel kapcsolatosan, vagy néma tagadás kikerekedett szemekkel. Nem mindenki érti meg, hogy miért jó az, amit csinál, persze egészen addig, míg magát a környezetet és a lányokat meg nem látja. Nem piszkosak, nem igénytelenek, nem betegek és jó szándékkal, erős gyomorral teszik azt, amit. Többnyire hivatástudatból.*
908. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-07 16:50:53
Üzenet elküldve: 2019-08-07 16:50:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas //
* Miután pozitív visszajelzést kapott a férfitól, elégedettség érzése járja át. ~Lehet, hogy nem is volt olyan rossz az a pár év. Még a végén kiderül, hogy a hasznomra vált.~ A korbácsolásra mindjárt gondolta, hogy itt másként intézik a dolgot. Végtére is ha ellenséget szerez vele. Márpedig ahogy eddig elnézte az itt nem nyerő. Na és persze a halottak már nem jelentenek problémát. Nem is fűz hát hozzá semmit. A fizikai erőnlétnél kikerekedik a szeme.*
– A lányok is harcolnak errefelé? * Idegen számára dolog. Pedig Pirtianesben is voltak női katonák, csak ő azokat nem láthatta, mivel a férfiakkal csak férfi őrök lehettek. A nők vagy könnyű munkát végeztek, vagy gyermeket neveltek. Esetleg volt egynéhány lezüllött, aki a testét árulta a koszos utcán. De azok elég visszataszítóak voltak, pont annyira, mint a kuncsaftjaik. Pedig volt belőlük bőven, főleg fizetéskor. A házzal kapcsolatban kezd valamilyen kép összeállni, de még nem nagyon tudja szavakba foglalni.*
– Fura, de ha neked jó így én nem panaszkodom.* Közben a poharat a kezébe veszi és élvezettel forgatja. Nem volt még dolga üveg pohárral. Durva fém vagy fa eszközöket használtak erre a célra. Zammiria említésére elkomorodik a tekintette.*
– Hát nem tudom. Nem túl nagy a meggyőző képességem.* Feleli a másiknak. Nemsokára megtudja, hogy milyen hely is az a Sellőház.*
– Ó értem már! Akkor a lányok félszolgalónak kellenek.* A fejében egy kép rajzolódik ki a helyről. Egy nagy kocsma hasonlóan, mint náluk a kis kocsma. Csak ez jóval tisztább, meg valamivel elegánsabb a berendezése. Sejtése szerint az italok is jobbak lehetnek, mint otthon. Ez a kis kép a fejében valószínűleg egy elég egyszerű változata a valóságbelinek. Nem tehet róla szegényke, mert soha nem volt rá alkalma, hogy lássa mulatni a pénzes embereket.*
– Annyira még nem. * Válaszol egy olyan kérdéssel ami igen is meg nem is.*
* Miután pozitív visszajelzést kapott a férfitól, elégedettség érzése járja át. ~Lehet, hogy nem is volt olyan rossz az a pár év. Még a végén kiderül, hogy a hasznomra vált.~ A korbácsolásra mindjárt gondolta, hogy itt másként intézik a dolgot. Végtére is ha ellenséget szerez vele. Márpedig ahogy eddig elnézte az itt nem nyerő. Na és persze a halottak már nem jelentenek problémát. Nem is fűz hát hozzá semmit. A fizikai erőnlétnél kikerekedik a szeme.*
– A lányok is harcolnak errefelé? * Idegen számára dolog. Pedig Pirtianesben is voltak női katonák, csak ő azokat nem láthatta, mivel a férfiakkal csak férfi őrök lehettek. A nők vagy könnyű munkát végeztek, vagy gyermeket neveltek. Esetleg volt egynéhány lezüllött, aki a testét árulta a koszos utcán. De azok elég visszataszítóak voltak, pont annyira, mint a kuncsaftjaik. Pedig volt belőlük bőven, főleg fizetéskor. A házzal kapcsolatban kezd valamilyen kép összeállni, de még nem nagyon tudja szavakba foglalni.*
– Fura, de ha neked jó így én nem panaszkodom.* Közben a poharat a kezébe veszi és élvezettel forgatja. Nem volt még dolga üveg pohárral. Durva fém vagy fa eszközöket használtak erre a célra. Zammiria említésére elkomorodik a tekintette.*
– Hát nem tudom. Nem túl nagy a meggyőző képességem.* Feleli a másiknak. Nemsokára megtudja, hogy milyen hely is az a Sellőház.*
– Ó értem már! Akkor a lányok félszolgalónak kellenek.* A fejében egy kép rajzolódik ki a helyről. Egy nagy kocsma hasonlóan, mint náluk a kis kocsma. Csak ez jóval tisztább, meg valamivel elegánsabb a berendezése. Sejtése szerint az italok is jobbak lehetnek, mint otthon. Ez a kis kép a fejében valószínűleg egy elég egyszerű változata a valóságbelinek. Nem tehet róla szegényke, mert soha nem volt rá alkalma, hogy lássa mulatni a pénzes embereket.*
– Annyira még nem. * Válaszol egy olyan kérdéssel ami igen is meg nem is.*
907. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-07 14:16:04
Üzenet elküldve: 2019-08-07 14:16:04
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A valóság határán//
//A földeken vár majd ránk//
*Két meleg és sós korty között a kanál felett pillant fel. Akár egy meghitt vacsora, kedves és ura között egy jól megérdemelt, a dolgos nap után. Ez is lehetne, de valami mindig közbejön. A látomás kínzó emléke persze már nem zavarja annyira, látott már ettől sokkal rosszabbat is, persze ott lappang azért, valahol mélyen.*
- Igazad lehet. *Ismeri el, hisz maga is csupán átutazóban volt és azt is a járt úton, s nem a földeken tette meg. A lány egyébként is gyenge egy ekkora úthoz, soha nem kényszerítené rá, elhagyni pedig immár nem fogja. A csontok kérdését nem is tudja miért vetette fel. Borzasztó volt, azt sem tudja elképzelni, hogy a lány hogyan tudja minden egyes alkalommal ezt átélni, persze az is lehet, hogy nem mindig ilyen. Biccent. Nem fogja felhozni többé a témát, azonban Kaiyko választása meglepő fordulatként érkezik. ~ A zöld tűz... ~ Álombéli találkozásuk első pillanata, a lány a pusztán, csendesen és mélyen hallgatva, a tűz ropogása, melynek sejtelmes zölden, sötét égbolt felé kígyózó lángjai nem adnak meleget, csupán kísértést. Amint befejezik az ebédet, leszedi az asztalt, s nem szól. Tűnődve gyűjti össze a tányérokat és evőeszközöket. Megszokta már, mikor egyedül volt, nem terhes számára, főkánt, hogy a lány pedig rajta segít szabótudományával, mely neki nem adatott meg. Szellemállat. Soha nem látott még hasonlót, bár hallani pont az imént hallotta először a vörös pupilla kapcsán.*
- A pusztára szeretnél menni? Vagy bárhol lehet ilyen tüzet csinálni? *Kérdezi szórakozottan, miközben lassan megáll a lány mögött és vállán végigsimítva nézi, ahogyan a folt lassan beleolvad a szakadt ruhadarabba.*
- Nekem mi lesz a feladatom? Nem hagyom, hogy egyedül csináld! *A csontokból jóslás is borzasztó erőket emésztett fel, hát még az idézés. A fogalom nem tiszta számára, de így képzeli, ezt pedig nem engedheti.*
- Szükséged van hozzá valamire? *Kérdezi hirtelen, mert eszébe jut, hogy ahhoz alapanyagokra is szükség lehet, még valami mesében olvasta annak idején.* De csak, ha kipihented magad. *Mondja.* Ezúttal melletted töltöm az éjszakát. *Jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon.* Úgy álmunk közös és nyugodt lesz.
//A földeken vár majd ránk//
*Két meleg és sós korty között a kanál felett pillant fel. Akár egy meghitt vacsora, kedves és ura között egy jól megérdemelt, a dolgos nap után. Ez is lehetne, de valami mindig közbejön. A látomás kínzó emléke persze már nem zavarja annyira, látott már ettől sokkal rosszabbat is, persze ott lappang azért, valahol mélyen.*
- Igazad lehet. *Ismeri el, hisz maga is csupán átutazóban volt és azt is a járt úton, s nem a földeken tette meg. A lány egyébként is gyenge egy ekkora úthoz, soha nem kényszerítené rá, elhagyni pedig immár nem fogja. A csontok kérdését nem is tudja miért vetette fel. Borzasztó volt, azt sem tudja elképzelni, hogy a lány hogyan tudja minden egyes alkalommal ezt átélni, persze az is lehet, hogy nem mindig ilyen. Biccent. Nem fogja felhozni többé a témát, azonban Kaiyko választása meglepő fordulatként érkezik. ~ A zöld tűz... ~ Álombéli találkozásuk első pillanata, a lány a pusztán, csendesen és mélyen hallgatva, a tűz ropogása, melynek sejtelmes zölden, sötét égbolt felé kígyózó lángjai nem adnak meleget, csupán kísértést. Amint befejezik az ebédet, leszedi az asztalt, s nem szól. Tűnődve gyűjti össze a tányérokat és evőeszközöket. Megszokta már, mikor egyedül volt, nem terhes számára, főkánt, hogy a lány pedig rajta segít szabótudományával, mely neki nem adatott meg. Szellemállat. Soha nem látott még hasonlót, bár hallani pont az imént hallotta először a vörös pupilla kapcsán.*
- A pusztára szeretnél menni? Vagy bárhol lehet ilyen tüzet csinálni? *Kérdezi szórakozottan, miközben lassan megáll a lány mögött és vállán végigsimítva nézi, ahogyan a folt lassan beleolvad a szakadt ruhadarabba.*
- Nekem mi lesz a feladatom? Nem hagyom, hogy egyedül csináld! *A csontokból jóslás is borzasztó erőket emésztett fel, hát még az idézés. A fogalom nem tiszta számára, de így képzeli, ezt pedig nem engedheti.*
- Szükséged van hozzá valamire? *Kérdezi hirtelen, mert eszébe jut, hogy ahhoz alapanyagokra is szükség lehet, még valami mesében olvasta annak idején.* De csak, ha kipihented magad. *Mondja.* Ezúttal melletted töltöm az éjszakát. *Jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon.* Úgy álmunk közös és nyugodt lesz.
906. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-07 12:09:21
Üzenet elküldve: 2019-08-07 12:09:21
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Valóság határán//
//A földeken vár majd ránk//
*Asztalhoz ül ő is és elgondolkodva kevergeti egy kicsit a levest. Nem azért, mert túl forró lenne, inkább csak megszokásból. Bólint a szántóföldekkel kapcsolatban. Ő is arra jött idefelé.* - Igen *mondja* - de azok a földek hatalmasak. A várostól majdnem egészen a kikötőig nyújtóznak. A folyóparttól a pusztáig.
*Bolyonghatnának ott napokig, akkor se biztos, hogy bármit találnak. Igaz, talán ott újra megéreznék ezt a hívást. Vagy talán nem. Az se biztos, hogy azokról a földekről van szó. Meglehet, a távoli szigeteken van valahol, amit keresnek, vagy északon vagy a hegyeken túl.
Magában morfondírozva kanalazza az ételt. Jó darabig fel sem tűnik neki, hogy gondolatai csak azon forognak, hogyan találhatná meg a helyet, ahová ez a felzaklató meghívás szól, viszont azt furcsamód nem hánytorgatja, hogy vajon mi is lehet ez a hívás és milyen céllal találta meg őket.*
- Nem *rázza meg a fejét.* - A csontok elzárkóznak ettől. Rossz néven veszik a kényszert. Márpedig ezt a kinyilatkozást az akaratukon kívül tették. Egy darabig jobb lesz őket békében hagyni. Amíg megnyugszanak.
*Ezúttal már könnyebben megy az evés. Nem hagy semmit a tányérban. Visszatérni látszik az étvágya, ami valljuk be, sosem volt igazán nagy, de hogy most egész könnyedén csúszott le a porciója, az mindenképpen jó jel.*
- Arra gondoltam, a zöld tűz túloldalán megpróbálhatnék megszólítani egy szellemállatot. Egy rókát vagy egy macskát. Hátha a vágott pupillás, vörös szemén át jobban látja, mi az, ami hív bennünket, és hogy hová. De most még biztos nem. Holnapután meglátom.
*Evés után keres valami ruhaneműt, amiből foltot tud varrni Ortas ingének belsejébe, hogy a javítás jobban tartson. Nem szeretné, ha a használatban mindjárt megadná magát.*
//A földeken vár majd ránk//
*Asztalhoz ül ő is és elgondolkodva kevergeti egy kicsit a levest. Nem azért, mert túl forró lenne, inkább csak megszokásból. Bólint a szántóföldekkel kapcsolatban. Ő is arra jött idefelé.* - Igen *mondja* - de azok a földek hatalmasak. A várostól majdnem egészen a kikötőig nyújtóznak. A folyóparttól a pusztáig.
*Bolyonghatnának ott napokig, akkor se biztos, hogy bármit találnak. Igaz, talán ott újra megéreznék ezt a hívást. Vagy talán nem. Az se biztos, hogy azokról a földekről van szó. Meglehet, a távoli szigeteken van valahol, amit keresnek, vagy északon vagy a hegyeken túl.
Magában morfondírozva kanalazza az ételt. Jó darabig fel sem tűnik neki, hogy gondolatai csak azon forognak, hogyan találhatná meg a helyet, ahová ez a felzaklató meghívás szól, viszont azt furcsamód nem hánytorgatja, hogy vajon mi is lehet ez a hívás és milyen céllal találta meg őket.*
- Nem *rázza meg a fejét.* - A csontok elzárkóznak ettől. Rossz néven veszik a kényszert. Márpedig ezt a kinyilatkozást az akaratukon kívül tették. Egy darabig jobb lesz őket békében hagyni. Amíg megnyugszanak.
*Ezúttal már könnyebben megy az evés. Nem hagy semmit a tányérban. Visszatérni látszik az étvágya, ami valljuk be, sosem volt igazán nagy, de hogy most egész könnyedén csúszott le a porciója, az mindenképpen jó jel.*
- Arra gondoltam, a zöld tűz túloldalán megpróbálhatnék megszólítani egy szellemállatot. Egy rókát vagy egy macskát. Hátha a vágott pupillás, vörös szemén át jobban látja, mi az, ami hív bennünket, és hogy hová. De most még biztos nem. Holnapután meglátom.
*Evés után keres valami ruhaneműt, amiből foltot tud varrni Ortas ingének belsejébe, hogy a javítás jobban tartson. Nem szeretné, ha a használatban mindjárt megadná magát.*
905. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-07 05:01:36
Üzenet elküldve: 2019-08-07 05:01:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//Legsötétebb éj - esemény//
*Unottan járkál az utcán, írisze csak megszokásból jár fel és alá. A látatlan nő sikolya megszakítja a monoton cselekvést, háta kihúzza magát és szemei egyből keresik a rémület miértjét, amit csakugyan meg is talál.*
~A halál nem új dolog. Rendszeresen történik ilyen. Valakik ünnepnek tartják, mert egy jobb helyre kerülnek a lelkek, valaki egy perc csenddel tiszteleg az elhunyt előtt, akkor ezek a szipirtyók a szokások keverékével róják le a tiszteletület?~
*Próbálja beerőszakolni a furcsa viselkedést a földi logika keretei közé.
Pillanatokig állja a nézést, amíg eszébe jut, hogy ellenőrizze semmibe vesző tekintet tárgyát. Hátrafordul, de nem talál semmit.*
~Valami rosszat tettem, hogy a nézésével akar megnevelni? Talán utánozzam?~
*Erőltetve ő is vigyorgásba kezd és versenyt néz a két pletykafészekkel. A ráncok alatt megbúvó fáradtságnak nyoma sincs. A groteszk gyász olyan gyorsan tűnik el, ahogyan jött. A táskák visszamennek a ráncok közé, a öreg strázsák is a teret figyelik és a mindennapok örömét kezdik mesélni. Újra megindul a korábbi élet, Ikta is indul vele.*
~Miért hallgattak el a galambok? Mi volt ez?~
*Kezd gyanakodni, hogy a kikötőben valami rendellenes készülődik.*
*Unottan járkál az utcán, írisze csak megszokásból jár fel és alá. A látatlan nő sikolya megszakítja a monoton cselekvést, háta kihúzza magát és szemei egyből keresik a rémület miértjét, amit csakugyan meg is talál.*
~A halál nem új dolog. Rendszeresen történik ilyen. Valakik ünnepnek tartják, mert egy jobb helyre kerülnek a lelkek, valaki egy perc csenddel tiszteleg az elhunyt előtt, akkor ezek a szipirtyók a szokások keverékével róják le a tiszteletület?~
*Próbálja beerőszakolni a furcsa viselkedést a földi logika keretei közé.
Pillanatokig állja a nézést, amíg eszébe jut, hogy ellenőrizze semmibe vesző tekintet tárgyát. Hátrafordul, de nem talál semmit.*
~Valami rosszat tettem, hogy a nézésével akar megnevelni? Talán utánozzam?~
*Erőltetve ő is vigyorgásba kezd és versenyt néz a két pletykafészekkel. A ráncok alatt megbúvó fáradtságnak nyoma sincs. A groteszk gyász olyan gyorsan tűnik el, ahogyan jött. A táskák visszamennek a ráncok közé, a öreg strázsák is a teret figyelik és a mindennapok örömét kezdik mesélni. Újra megindul a korábbi élet, Ikta is indul vele.*
~Miért hallgattak el a galambok? Mi volt ez?~
*Kezd gyanakodni, hogy a kikötőben valami rendellenes készülődik.*
904. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-05 22:07:26
Üzenet elküldve: 2019-08-05 22:07:26
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Wrexan//
*Bár látszólag a poharat szemléli még mindig, azonban ezúttal is a kölyökre figyel. A mosolyt látva nem gondol semmire, hiszen hamarosan megkapja rá a választ, tehát a társaság összetétele nem lesz szokatlan. Jó. Sokakat pont ez rettentene el, Wrexant nem, talán álságos múltja, ebben megerősítette az embert, jóllehet másokat sokkal inkább meggyengített volna. Ralas, ebből azt a következtetést vonja, le, hogy a férfi képes táplálkozni a múltból, sőt, hasznára fordítja azt.*
- Értem. *Bólint közbeszúrva. A munkavezetőket tekintve azért nem olyan biztos a dolgában, főként, hogy nem a szokványos kétkezi munkát csinálják, gyakran adódnak váratlan és megoldandó helyzetek, de némiképp lehet benne valami, így kíváncsian hallgatja a folytatást. A korbácsra kissé elnyílik tekintete, nem hisz a testi fenyítésben, illetve, ha már odáig fajul, akkor sokkal inkább a halál. Megalázni senkit sem akar, semmi okból.*
- Másként Wrexan, másként. *Mosolyodik el hidegen, nem mulattatja a téma. Nem ismeri a kölyköt, de, ha ennyi idősen ilyen munkát, ilyen körülmények között kellett megélnie, nem csodálja, hogy egy hétköznapi lakónegyedi lakást ilyen nagyszerűnek tart. Legyint.*
- Fontos a fizikai és mentális állóképesség. A lányoknak és az őröknek egyaránt... meg hát... nézz körül... a kikötőben vagyunk. *Vonja meg a vállát.* Bármelyik pillanatban kardot kell rántanod, persze nem a mi házunkban. Ott elvárom a semlegességet mindenkitől, még a legnagyobb ellenségektől is, ezt egyfajta biztosítékként is kezelhetik. *Magyarázza csendesen, majd leteszi a poharat. A nap már magasra hágott, hosszú ideje beszélgetnek már, hirtelen nem is tudja, hogy milyen napszak van.*
- A munkádért cserébe, ha úgy tetszik, ez amolyan juttatás, ez is hozzájárul ahhoz, hogy jól érezd magad nálunk. *Feleli egyszerűen, s a pohár végleg az asztalra kerül, koppanva egyet.* Félre ne érts, nem csak én döntök, előbb meg kell győznöd Zammiriát. *Emeli fel végül ujját, majd a Sellőház kapcsán kezd mesébe, bár, nem tudja, hogyan meséljen erről egy férfinak, aki még nem volt nővel, így egy pillanatra elbizonytalanodik.*
- Nos... egyfajta szórakozóhely. Kikapcsolódni járnak oda emberek, mulatnak, beszélgetnek, olykor kártyáznak, vacsoráznak. Akár egy fogadó. Egyéb szolgáltatást is nyújtunk, azonban egyelőre ezt nem kell tudnod. *Megkíméli a valóságtól. Zammiria eben mindig is jobb volt, Ralas mondandója hirtelen, Zamban pedig ott az a kifinomult lágyság, melyet annyira szeret. Egyszer majd megtanulja tőle, de nem most.*
- Nem vagy éhes, kölyök? *Persze nem a kamrára gondol. Akár haza is térhetne, reményei szerint az éjszakaiak már végeztek feladatukkal. Bár, mehetnének a Rumosba is, ott még úgysem jártak és nem ártana felderíteni a terepet. Igaz, joggal merülhetne fel a kérdés, hogy miért nem a Sellőházba mennek, így ezt elveti.*
*Bár látszólag a poharat szemléli még mindig, azonban ezúttal is a kölyökre figyel. A mosolyt látva nem gondol semmire, hiszen hamarosan megkapja rá a választ, tehát a társaság összetétele nem lesz szokatlan. Jó. Sokakat pont ez rettentene el, Wrexant nem, talán álságos múltja, ebben megerősítette az embert, jóllehet másokat sokkal inkább meggyengített volna. Ralas, ebből azt a következtetést vonja, le, hogy a férfi képes táplálkozni a múltból, sőt, hasznára fordítja azt.*
- Értem. *Bólint közbeszúrva. A munkavezetőket tekintve azért nem olyan biztos a dolgában, főként, hogy nem a szokványos kétkezi munkát csinálják, gyakran adódnak váratlan és megoldandó helyzetek, de némiképp lehet benne valami, így kíváncsian hallgatja a folytatást. A korbácsra kissé elnyílik tekintete, nem hisz a testi fenyítésben, illetve, ha már odáig fajul, akkor sokkal inkább a halál. Megalázni senkit sem akar, semmi okból.*
- Másként Wrexan, másként. *Mosolyodik el hidegen, nem mulattatja a téma. Nem ismeri a kölyköt, de, ha ennyi idősen ilyen munkát, ilyen körülmények között kellett megélnie, nem csodálja, hogy egy hétköznapi lakónegyedi lakást ilyen nagyszerűnek tart. Legyint.*
- Fontos a fizikai és mentális állóképesség. A lányoknak és az őröknek egyaránt... meg hát... nézz körül... a kikötőben vagyunk. *Vonja meg a vállát.* Bármelyik pillanatban kardot kell rántanod, persze nem a mi házunkban. Ott elvárom a semlegességet mindenkitől, még a legnagyobb ellenségektől is, ezt egyfajta biztosítékként is kezelhetik. *Magyarázza csendesen, majd leteszi a poharat. A nap már magasra hágott, hosszú ideje beszélgetnek már, hirtelen nem is tudja, hogy milyen napszak van.*
- A munkádért cserébe, ha úgy tetszik, ez amolyan juttatás, ez is hozzájárul ahhoz, hogy jól érezd magad nálunk. *Feleli egyszerűen, s a pohár végleg az asztalra kerül, koppanva egyet.* Félre ne érts, nem csak én döntök, előbb meg kell győznöd Zammiriát. *Emeli fel végül ujját, majd a Sellőház kapcsán kezd mesébe, bár, nem tudja, hogyan meséljen erről egy férfinak, aki még nem volt nővel, így egy pillanatra elbizonytalanodik.*
- Nos... egyfajta szórakozóhely. Kikapcsolódni járnak oda emberek, mulatnak, beszélgetnek, olykor kártyáznak, vacsoráznak. Akár egy fogadó. Egyéb szolgáltatást is nyújtunk, azonban egyelőre ezt nem kell tudnod. *Megkíméli a valóságtól. Zammiria eben mindig is jobb volt, Ralas mondandója hirtelen, Zamban pedig ott az a kifinomult lágyság, melyet annyira szeret. Egyszer majd megtanulja tőle, de nem most.*
- Nem vagy éhes, kölyök? *Persze nem a kamrára gondol. Akár haza is térhetne, reményei szerint az éjszakaiak már végeztek feladatukkal. Bár, mehetnének a Rumosba is, ott még úgysem jártak és nem ártana felderíteni a terepet. Igaz, joggal merülhetne fel a kérdés, hogy miért nem a Sellőházba mennek, így ezt elveti.*
903. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-05 20:56:28
Üzenet elküldve: 2019-08-05 20:56:28
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Legsötétebb éj - esemény//
//Ikta Crouren//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A mélységi igencsak fiatalon merészkedett a kikötőbe, ámde, hogy hová sorolja magát nem fűződik hozzá kétség. E borús éjszaka után, a nap valóban erőteljesen tűz, s emberek, elfek, megannyi szerzet sétál az utcán, mindenki végzi a dolgát. Talán jóval több a fáradt, kialvatlan tekintetű, mint korábban, de tekintve, hogy Ikta olyannyira nem ismerős errefelé, betudhatja annak is, hogy egy-egy átmulatott éjszaka utáni másnaposság következményei látja. A kis sámlikon ülő öregek, nem feltétlen a kikötő tipikus képét mutatják, jóllehet a lakónegyedben akárha elő is fordulhat, ahogy a városban, úgy a pletyka adott mindenütt, főként, ha éjszaka szokatlan dolog történik, ami nem gyilkosság... mert itt azért az elég gyakori eset. Az öregasszonyok arca a szokásos, jól értesült, tudálékos és egymásra kontrázó, annyira belemerülnek, hogy még azt sem veszik észre, hogy egy fiatal mélységi sétál el előttük. Furcsa. A szőke idegent sem, aki az ajtót veri, ahogy az ablakból kitekintő légyáztatta arcú nagyapát sem. Ez Iktának nyilvánvalóan nem tűnik fel, hiszen rémképe oly élesen él, hogy valóságosnak látja. Egy dolog, azonban változik. A két öreg. Hamarosan csend lesz, csend, mint a sírok között, mély és éteri csend, az utcán megáll az élet, az eddig házak tetején turbékoló galambok, mintha megfagytak volna. Feltűnhet a férfinak, ahogyan az is, hogy a kiáltás, mit hallani vél, a házban egyszerűen elhal, mintha valójában soha nem lett volna, csak képzeletében. Ikta téved. Senki sem borzong meg, sokkal inkább saját magának van lehetősége erre, mert miközben sötét urához szól, a két öreg, egyszeriben csak felé fordított fejjel ránéz. Mi korábban még folytonosan mozgó ajak volt, most fülig érő hideg vigyorra húzódik, s mindkét nő, úgy néz ki, akárha valami borzasztó vicceset hallott volna. Hideg tekintetük keresztülnéz Iktán, s csak a széles, pengével szabott vigyor marad szájukon, az egyszeriben széles, jéghideg, fogatlan és eszelős vigyor, semmi pletyka. Jó néhány másodpercig így is marad, csak a férfit nézik pislogás nélkül és arcuk változatlan. Amint Ikta rájuk néz, hirtelen, mintha egy mesteri színjátéknak lenne vége, a pletyka folytatódik:*
- Képzeld, a szomszéd férje a minap két hálónyi rákot fogott... ne is mondd, volt aztán dőzsölés! *Legyint egyet hüledezve.* No, de megyek, van még dolog! *Egy egyszerű köszönés, s mindenki megy a dolgára.*
//Ikta Crouren//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A mélységi igencsak fiatalon merészkedett a kikötőbe, ámde, hogy hová sorolja magát nem fűződik hozzá kétség. E borús éjszaka után, a nap valóban erőteljesen tűz, s emberek, elfek, megannyi szerzet sétál az utcán, mindenki végzi a dolgát. Talán jóval több a fáradt, kialvatlan tekintetű, mint korábban, de tekintve, hogy Ikta olyannyira nem ismerős errefelé, betudhatja annak is, hogy egy-egy átmulatott éjszaka utáni másnaposság következményei látja. A kis sámlikon ülő öregek, nem feltétlen a kikötő tipikus képét mutatják, jóllehet a lakónegyedben akárha elő is fordulhat, ahogy a városban, úgy a pletyka adott mindenütt, főként, ha éjszaka szokatlan dolog történik, ami nem gyilkosság... mert itt azért az elég gyakori eset. Az öregasszonyok arca a szokásos, jól értesült, tudálékos és egymásra kontrázó, annyira belemerülnek, hogy még azt sem veszik észre, hogy egy fiatal mélységi sétál el előttük. Furcsa. A szőke idegent sem, aki az ajtót veri, ahogy az ablakból kitekintő légyáztatta arcú nagyapát sem. Ez Iktának nyilvánvalóan nem tűnik fel, hiszen rémképe oly élesen él, hogy valóságosnak látja. Egy dolog, azonban változik. A két öreg. Hamarosan csend lesz, csend, mint a sírok között, mély és éteri csend, az utcán megáll az élet, az eddig házak tetején turbékoló galambok, mintha megfagytak volna. Feltűnhet a férfinak, ahogyan az is, hogy a kiáltás, mit hallani vél, a házban egyszerűen elhal, mintha valójában soha nem lett volna, csak képzeletében. Ikta téved. Senki sem borzong meg, sokkal inkább saját magának van lehetősége erre, mert miközben sötét urához szól, a két öreg, egyszeriben csak felé fordított fejjel ránéz. Mi korábban még folytonosan mozgó ajak volt, most fülig érő hideg vigyorra húzódik, s mindkét nő, úgy néz ki, akárha valami borzasztó vicceset hallott volna. Hideg tekintetük keresztülnéz Iktán, s csak a széles, pengével szabott vigyor marad szájukon, az egyszeriben széles, jéghideg, fogatlan és eszelős vigyor, semmi pletyka. Jó néhány másodpercig így is marad, csak a férfit nézik pislogás nélkül és arcuk változatlan. Amint Ikta rájuk néz, hirtelen, mintha egy mesteri színjátéknak lenne vége, a pletyka folytatódik:*
- Képzeld, a szomszéd férje a minap két hálónyi rákot fogott... ne is mondd, volt aztán dőzsölés! *Legyint egyet hüledezve.* No, de megyek, van még dolog! *Egy egyszerű köszönés, s mindenki megy a dolgára.*
902. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-05 18:27:55
Üzenet elküldve: 2019-08-05 18:27:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas //
* A csapat leosztást hallgatva elmosolyodik. Mivel csupa olyan népséggel fog együtt dolgozni, mint régen.*
– Sötételfekkel és emberekkel már dolgoztam együtt. A félelfek meg egyrészt emberek. Elfet azt nem sokat ismerek, mivel Pirtianesben nem szívlelik őket. * Bár Wrexan nem tartja magát színes egyéniségnek, még a mai nap történéseinek ellenére sem. De ha Ralasnak ez a véleménye róla, hát legyen. Az össze csiszolódásra majdnem felnevet, de visszafogja magát.*
– Részemről szerintem nem lesz baj. A bányában is össze kellett szoknunk és segíteni egymást, mert ha nem akkor hamar otthagytuk volna a fogunk.* Azt már nem teszi hozzá, hogy ő amúgy is hamar aláveti magát mások akaratának. Hiába a mai nap, a sok éves berögződést nehéz elfelejteni ilyen rövid idő alatt. A páros munka idegen számára, mivel eddig kis csapatokban dolgozott.*
– Lehet van benne valami. Bár nekem az a tapasztalatom, hogy ha jó a munkavezető motivációs képessége, akkor nincs baj a csapatmunkával sem. Márpedig a mi vezetőnk igencsak jó volt ebben. Ha sok volt a duma, akkor közénk csapot a korbáccsal és mindjárt csend lett. Na meg kapkodtuk is a lábunkat. Gondolom itt másként megy a dolog. Valami az súgja, hogy az itteni népeket nem egészséges ütlegelni.* Az edzőtermet kissé furcsának találja.*
– Hát az meg mire kell? Katonákat akarsz képezni?* Jobbra nem tud gondolni. A vele egy szinten lévő embereknek elég volt a munka. A katonáktól hallotta eddig, csak hogy edzeni járnak. A takarítás nem hangzik túl nehéz dolognak, bár az indokolatlanul hosszú pihenő idő szobánkét gyanúra ad okot. Az ingyenes ruhát megérti, még a szállást is, de az kosztra értetlenül néz.*
– Ingyen adnád ezt a sok mindent? Miért nem vonod le a béremből? * Kérdezi értetlenül. Azt elhiszi, hogy Ralasnak fontosak az emberek, de hogy ilyeneket is megengedjen magának, azt elképzelhetetlennek tartja. A felemelt vizespohárra az ő tekintettét is magához vonzza. Jólesik néznie, ahogy a víz imbolyog a pohárban.*
– Szívesen okulok, ha ezzel nem jelentek terhet senki számára.* Ha tanítják akkor tanul, de ha nem hát nem fog sírni miatta. A következő mondat már úgy hangzik, mintha Ralas már alkalmazottjának tekintené Wrexant. Abban se talál kivetni valót, hogy fokozatosan nehezedő munkákat fog kapni.~ Felméri, hogy mennyire vagyok terhelhető.~*
– Rendben. Teljes mértékben érthető a dolog miértje.* Válaszolja a férfinak. Az utolsó kérdésen kicsit gondolkodik, mert mintha valami rémlene neki.*
– Azt hiszem igen. De csak annyit tudok róla, hogy van itt valahol egy ilyen nevezetű hely. Ilyen félfüllel elkapott beszéd foszlányokból tudom ezt is.
* A csapat leosztást hallgatva elmosolyodik. Mivel csupa olyan népséggel fog együtt dolgozni, mint régen.*
– Sötételfekkel és emberekkel már dolgoztam együtt. A félelfek meg egyrészt emberek. Elfet azt nem sokat ismerek, mivel Pirtianesben nem szívlelik őket. * Bár Wrexan nem tartja magát színes egyéniségnek, még a mai nap történéseinek ellenére sem. De ha Ralasnak ez a véleménye róla, hát legyen. Az össze csiszolódásra majdnem felnevet, de visszafogja magát.*
– Részemről szerintem nem lesz baj. A bányában is össze kellett szoknunk és segíteni egymást, mert ha nem akkor hamar otthagytuk volna a fogunk.* Azt már nem teszi hozzá, hogy ő amúgy is hamar aláveti magát mások akaratának. Hiába a mai nap, a sok éves berögződést nehéz elfelejteni ilyen rövid idő alatt. A páros munka idegen számára, mivel eddig kis csapatokban dolgozott.*
– Lehet van benne valami. Bár nekem az a tapasztalatom, hogy ha jó a munkavezető motivációs képessége, akkor nincs baj a csapatmunkával sem. Márpedig a mi vezetőnk igencsak jó volt ebben. Ha sok volt a duma, akkor közénk csapot a korbáccsal és mindjárt csend lett. Na meg kapkodtuk is a lábunkat. Gondolom itt másként megy a dolog. Valami az súgja, hogy az itteni népeket nem egészséges ütlegelni.* Az edzőtermet kissé furcsának találja.*
– Hát az meg mire kell? Katonákat akarsz képezni?* Jobbra nem tud gondolni. A vele egy szinten lévő embereknek elég volt a munka. A katonáktól hallotta eddig, csak hogy edzeni járnak. A takarítás nem hangzik túl nehéz dolognak, bár az indokolatlanul hosszú pihenő idő szobánkét gyanúra ad okot. Az ingyenes ruhát megérti, még a szállást is, de az kosztra értetlenül néz.*
– Ingyen adnád ezt a sok mindent? Miért nem vonod le a béremből? * Kérdezi értetlenül. Azt elhiszi, hogy Ralasnak fontosak az emberek, de hogy ilyeneket is megengedjen magának, azt elképzelhetetlennek tartja. A felemelt vizespohárra az ő tekintettét is magához vonzza. Jólesik néznie, ahogy a víz imbolyog a pohárban.*
– Szívesen okulok, ha ezzel nem jelentek terhet senki számára.* Ha tanítják akkor tanul, de ha nem hát nem fog sírni miatta. A következő mondat már úgy hangzik, mintha Ralas már alkalmazottjának tekintené Wrexant. Abban se talál kivetni valót, hogy fokozatosan nehezedő munkákat fog kapni.~ Felméri, hogy mennyire vagyok terhelhető.~*
– Rendben. Teljes mértékben érthető a dolog miértje.* Válaszolja a férfinak. Az utolsó kérdésen kicsit gondolkodik, mert mintha valami rémlene neki.*
– Azt hiszem igen. De csak annyit tudok róla, hogy van itt valahol egy ilyen nevezetű hely. Ilyen félfüllel elkapott beszéd foszlányokból tudom ezt is.
901. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-04 11:00:50
Üzenet elküldve: 2019-08-04 11:00:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//a hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A nap jócskán sújtja fényével a Kikötő népét, de ez a szokatlan erősség sem idegen a lakosoknak. Felfed minden homályt a legapróbb sikátorokban is. Két öreg banya pletykál az utca szélén ülve, egy pökhendi gazdag két fős testőrségével vonul, gyerekek a mai fogócskát elnapolják, egy rozoga viskó ajtajánál egy szőke ideges kopog, míg az ablakból egy öreg rezdületlenül tekint halotti szemekkel, hiába mászkál rajta egynéhány légy. A békés képet a szemek alatt megbújó sötét táskák torzítják, fáradtan ülnek mindenki arcán.*
- Képzeld Ihreen, este már megint nem bírtam aludni. Bhodri megveszett, már harmadik este, hogy vadul ugat a kertben. Kénytelen voltam megköttetni az urammal, de a lánc már kikezdte a nyakát. A szőre véres csomókban hullik nyakáról. Lehet, hogy megkergült volna? Pedig olyan okos kutya volt...
- Martsi, ne is mondd! Az uram térde szüntelen fáj. Eddig mindig csak a viharok előtt jött meg a kín, de most... Ma fel se bírt állni az ágyából. Csak azt mondja, hogy egy nagy vihar közeledik, de kint az égen még bárányfelhő sincs.
*Panaszkodik egymásnak a két öreg.
Vadul veri két kezével az ajtót a szőke.*
- Nagyapa! Bent vagy? Nagyapa,
*Hangjában kétségbeesés növekszik, végül a szú rágta ajtó megadja magát. Berohan az ajtón. Néhány pillanatnyi csend.*
- NEEE!
*Az kifelé tekintő öreget szorosan magához szorítja. Az utcában mindenki megborzong. A gazdag, az öregek, a gyerekek. Csak gyülekeznek a rossz ómenek, immáron harmadik napja.
Ikta a mai ötven kilométernyi fájdalommal a lábában szállást keres, nem kerüli el a figyelmét az utca élete.*
~Mi folyik itt? Ezért hívtál Uram? Ugye nem annak a balgának a tette?~
*Ökölbe szorul a keze, amint a villámcsapott testre gondol, akit a Vérkert kerítésére szúrt fel.
Tesz még néhány kósza kört a lakónegyedben mielőtt szállást bérelne. A közel múlt álmatlan éjszakái felcsigázták az érdeklődését.*
*A nap jócskán sújtja fényével a Kikötő népét, de ez a szokatlan erősség sem idegen a lakosoknak. Felfed minden homályt a legapróbb sikátorokban is. Két öreg banya pletykál az utca szélén ülve, egy pökhendi gazdag két fős testőrségével vonul, gyerekek a mai fogócskát elnapolják, egy rozoga viskó ajtajánál egy szőke ideges kopog, míg az ablakból egy öreg rezdületlenül tekint halotti szemekkel, hiába mászkál rajta egynéhány légy. A békés képet a szemek alatt megbújó sötét táskák torzítják, fáradtan ülnek mindenki arcán.*
- Képzeld Ihreen, este már megint nem bírtam aludni. Bhodri megveszett, már harmadik este, hogy vadul ugat a kertben. Kénytelen voltam megköttetni az urammal, de a lánc már kikezdte a nyakát. A szőre véres csomókban hullik nyakáról. Lehet, hogy megkergült volna? Pedig olyan okos kutya volt...
- Martsi, ne is mondd! Az uram térde szüntelen fáj. Eddig mindig csak a viharok előtt jött meg a kín, de most... Ma fel se bírt állni az ágyából. Csak azt mondja, hogy egy nagy vihar közeledik, de kint az égen még bárányfelhő sincs.
*Panaszkodik egymásnak a két öreg.
Vadul veri két kezével az ajtót a szőke.*
- Nagyapa! Bent vagy? Nagyapa,
*Hangjában kétségbeesés növekszik, végül a szú rágta ajtó megadja magát. Berohan az ajtón. Néhány pillanatnyi csend.*
- NEEE!
*Az kifelé tekintő öreget szorosan magához szorítja. Az utcában mindenki megborzong. A gazdag, az öregek, a gyerekek. Csak gyülekeznek a rossz ómenek, immáron harmadik napja.
Ikta a mai ötven kilométernyi fájdalommal a lábában szállást keres, nem kerüli el a figyelmét az utca élete.*
~Mi folyik itt? Ezért hívtál Uram? Ugye nem annak a balgának a tette?~
*Ökölbe szorul a keze, amint a villámcsapott testre gondol, akit a Vérkert kerítésére szúrt fel.
Tesz még néhány kósza kört a lakónegyedben mielőtt szállást bérelne. A közel múlt álmatlan éjszakái felcsigázták az érdeklődését.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1805-1824