Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Dokkok és kikötő (új) Csatornarendszer (új) Vérkert (új) | Lakónegyed | Rumos Rókalyuk (új) Sellőház (új) Vámház (új) Hét Varjú Taverna (új) |  |
960. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-03 21:28:45
Üzenet elküldve: 2019-09-03 21:28:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Legsötétebb éj - másnap reggel//
//Őrjárat//
//Reyraa, Ikta, Xurra, Khul'ie//
*Xurra legfeljebb a szó abszolút szoros értelmében taknyolt nagyot. Mondjuk az orra alatt szétkent cuccot önkéntelenül nyalogatni kezdi. Az orrában kint-bent határesetnek számító részt meg szívogatni, ahogy rendesen.
Rogarr végül szerencsésen megkerül, bár Xurra arcán némi féltékenység mutatkozik meg, mikor meglátja, hogy kihez húz a kis rohadék. Igazából már kezd egy kicsit beletörődni a dologba. Elvégre Xurra mutatta be őket egymásnak.*
- Énnnem *vonja meg a vállát, míg csomóba gyűri apró ökleiben a ruhaujját.* - Ésssti? *böki magasba az orrát, mert az ilyen feltételezéseket illik visszapasszolni, ha jól tudja. Mint a Hogy vagy? meg a Mit keres maga itt? esetében. Xurra biztos, ami biztos, alkalmazza a tételt, amikor csak eszébe jut. Ez elég esetleges mondjuk. A ki követ kit így egy szép nagy karikába is kapcsolódik. Az okok azért még megérnének egy misét, de ez valószínűleg (és hála az égnek) már nem fognak belenézni.
A mélységi találkozóra körbenéz, és bárgyú vigyorgással bólogatni kezd, aztán a körben elér Khul'ie kormosokhoz képest sápkóros ábrázatához, ami megtöri az egészen addig zseniális észrevételnek tűnő teóriát, és a bólogatás egy kissé szontyolodott fejrázásra vált át.
A felé nyújtott kézre viszont határozottan elmosolyodik. Nagy, sárga szemeit Khul'ie-ra mereszti. Aztán oldalra sandít a lökdösődő fura-nő felé és megrázza a fejét. Nem jutnak eszébe olyan gondolatok, hogy a "futólag" esetleg pontosabb válasz lenne, mert ugye ez felvetné, hogy ehhez vajon mindkettejüknek futni kellett volna, vagy elégséges az ő megállapított rohanása a találkozás pillanatában? Xurra most csak Rogarral van elfoglalva. Nyúl felé, hogy újra magához ölelhesse az elkallódott tagot, de akkor történik valami... vagy nem történik. Annyi a biztos, hogy a fura-nő megpróbálja megelőzni mindebben, de azért az kérdéses, hogy Khul'ie neki is olyan készségesen a rendelkezésére bocsátaná-e Rogot, mint a kis mélységinek.
Összeráncolt homlokkal hallgatja végig a vinnyogást valami Pimről, akihez elég kétes tulajdonviszonyt próbál fűzni a fura-nő Rogarral. Xurra viszont pontosan tudja, hogy Rog az ő keze és senki másé (na jó, egy kicsit talán Khul'ieé, mert ki ő, hogy útjába álljon az ilyen spontán komaságnak?). Előtte meg az élőhalott vízi nemhulla szőke lányé volt, azelőtt meg valami kalózé vagy szörnyetegé vagy valakié aki egy másik mellett volt a... Ez a rész már némileg sörbuborékban úszik az emlékezetében. De lényeg a lényeg, ilyen Pim fazonról szó se volt, és ez Xurra képére van írva. Khul'ie meg Reyraa néni felé sandít a fejét ingatva, jelezve, hogy bizony büdös a sztori.*
//Őrjárat//
//Reyraa, Ikta, Xurra, Khul'ie//
*Xurra legfeljebb a szó abszolút szoros értelmében taknyolt nagyot. Mondjuk az orra alatt szétkent cuccot önkéntelenül nyalogatni kezdi. Az orrában kint-bent határesetnek számító részt meg szívogatni, ahogy rendesen.
Rogarr végül szerencsésen megkerül, bár Xurra arcán némi féltékenység mutatkozik meg, mikor meglátja, hogy kihez húz a kis rohadék. Igazából már kezd egy kicsit beletörődni a dologba. Elvégre Xurra mutatta be őket egymásnak.*
- Énnnem *vonja meg a vállát, míg csomóba gyűri apró ökleiben a ruhaujját.* - Ésssti? *böki magasba az orrát, mert az ilyen feltételezéseket illik visszapasszolni, ha jól tudja. Mint a Hogy vagy? meg a Mit keres maga itt? esetében. Xurra biztos, ami biztos, alkalmazza a tételt, amikor csak eszébe jut. Ez elég esetleges mondjuk. A ki követ kit így egy szép nagy karikába is kapcsolódik. Az okok azért még megérnének egy misét, de ez valószínűleg (és hála az égnek) már nem fognak belenézni.
A mélységi találkozóra körbenéz, és bárgyú vigyorgással bólogatni kezd, aztán a körben elér Khul'ie kormosokhoz képest sápkóros ábrázatához, ami megtöri az egészen addig zseniális észrevételnek tűnő teóriát, és a bólogatás egy kissé szontyolodott fejrázásra vált át.
A felé nyújtott kézre viszont határozottan elmosolyodik. Nagy, sárga szemeit Khul'ie-ra mereszti. Aztán oldalra sandít a lökdösődő fura-nő felé és megrázza a fejét. Nem jutnak eszébe olyan gondolatok, hogy a "futólag" esetleg pontosabb válasz lenne, mert ugye ez felvetné, hogy ehhez vajon mindkettejüknek futni kellett volna, vagy elégséges az ő megállapított rohanása a találkozás pillanatában? Xurra most csak Rogarral van elfoglalva. Nyúl felé, hogy újra magához ölelhesse az elkallódott tagot, de akkor történik valami... vagy nem történik. Annyi a biztos, hogy a fura-nő megpróbálja megelőzni mindebben, de azért az kérdéses, hogy Khul'ie neki is olyan készségesen a rendelkezésére bocsátaná-e Rogot, mint a kis mélységinek.
Összeráncolt homlokkal hallgatja végig a vinnyogást valami Pimről, akihez elég kétes tulajdonviszonyt próbál fűzni a fura-nő Rogarral. Xurra viszont pontosan tudja, hogy Rog az ő keze és senki másé (na jó, egy kicsit talán Khul'ieé, mert ki ő, hogy útjába álljon az ilyen spontán komaságnak?). Előtte meg az élőhalott vízi nemhulla szőke lányé volt, azelőtt meg valami kalózé vagy szörnyetegé vagy valakié aki egy másik mellett volt a... Ez a rész már némileg sörbuborékban úszik az emlékezetében. De lényeg a lényeg, ilyen Pim fazonról szó se volt, és ez Xurra képére van írva. Khul'ie meg Reyraa néni felé sandít a fejét ingatva, jelezve, hogy bizony büdös a sztori.*
959. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-03 21:09:36
Üzenet elküldve: 2019-09-03 21:09:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Felfedező út//
* A férfi úgy, dönt, hogy a házak felé kéne menni. Így hát arra veszik az irányt. A kikötő elkezdte megmutatni a rosszabbik arcát. Mocskos kis bódék és szenny. A levegőt is megtölti ez a szag. Persze néha egy-egy fuvallat frissíti a levegőt, így talán elviselhetőbbé téve a helyet. Viszont az embereken ez nem segít. Koldusok, örömlányok és mindenféle kétes kinézetű alak mászkál az utcán. Ráadásul zsúfolt szűk kis utcák vannak, így nehézkessé téve a haladást. Rokir még valahogy meg is van, de lánynak jóval nehezebb a dolga. Mintha apró bogarak lennének körülötte és neki ügyelnie kell, hogy ne tegyen bennük túl nagy kárt. Bár így is akadnak balesetek. Egy-két megtaposott láb vagy falhoz passzírozott test. A nagyszájú alakok, persze egyből ráförmednek, de látva a termettét és a kísérőjét inkább gyorsan tovább állnak. A barbár meg jót nevet rajta.*
– Mi olyan vicces ebben? * Ezzel lök rajta egyet, bár a másikat elnézve lehet nagyobbat kellett volna, hogy hatása is legyen. A hely közepére érve, azért már valamit csak javul a helyzet. Most már kőből épült házakat is lehet látni, nem csak összetákolt kalyibákat. Magas többemeletes házak, ami valószínűleg a munkásoknak add szállást. Ahol munkások vannak ott nagyobb számban lehet látni a testüket kínáló nőket. Rokirnak valószínűleg róluk jut eszébe a kérdés, amit a lánynak szegez. És ezt úgy teszi, mintha ha valami teljesen átlagos dologról beszélne. Közben az egyik nőre mutat, hogy nyomatékot adjon a mondandójának. Meglepi a kérdés, de nem akad ki rajta. Látszik, hogy tudatlanság beszél belőle és nem a gúny.*
– Hát nem pont ilyen. Én egy szép házban laktam a többi lánnyal. Mondjuk azt, hogy egy elegáns fogadó. Mi nem érintkeztünk az alja néppel. Még most is ott lennék ha nem éget volna le az egész hely. Most se vettem meg a szakmát, de nem csak a pénz hajt. Élvezetből is csinálom, mert hajt a felfedezési vágy. Most egy veled vagyok, mert különleges vagy. Egy vad és nyers szerető, aki határozott. Nem csak a testet nézem, hanem a benne lévő szellemet is. Én nem fogok igénytelen népséggel hálni.* Reméli kielégítette a férfi kíváncsiságát. Az ostobasága említésére mosolyogni támad kedve.*
– Mindjárt gondolom.* Örül, hogy ilyen társat fogott ki. Közben ritkulni kezdenek a házak. Az utcán lévő ember tömeg is drasztikusan megfogyatkozik. Pár lépés és már csak ketten sétálnak. Előttük nem is olyan túl messze egy lilás vöröses ködöt pillantanak meg. Az eddigi szag semmi volt ahhoz képest, ami itt kezd el érződni. ~ Mi a franc van itt? ~ Mintha bizonytalanná válna Zrinanda járása. Nem tudja, mit rejt a hely, de nem szívesen menne oda. Viszont a kíváncsisága is feltámad és ha Rokir nem visszakozik, akkor már be merne menni. Ha még nem tette volna, meg akkor rászól.*
– Talán nem ártana fegyvert rántani. Ki tudja kik vagy mik lehetnek ott. Biztos, ami biztos.* Egy biztos szorosan beáll a háta mögé a férfinak.*
* A férfi úgy, dönt, hogy a házak felé kéne menni. Így hát arra veszik az irányt. A kikötő elkezdte megmutatni a rosszabbik arcát. Mocskos kis bódék és szenny. A levegőt is megtölti ez a szag. Persze néha egy-egy fuvallat frissíti a levegőt, így talán elviselhetőbbé téve a helyet. Viszont az embereken ez nem segít. Koldusok, örömlányok és mindenféle kétes kinézetű alak mászkál az utcán. Ráadásul zsúfolt szűk kis utcák vannak, így nehézkessé téve a haladást. Rokir még valahogy meg is van, de lánynak jóval nehezebb a dolga. Mintha apró bogarak lennének körülötte és neki ügyelnie kell, hogy ne tegyen bennük túl nagy kárt. Bár így is akadnak balesetek. Egy-két megtaposott láb vagy falhoz passzírozott test. A nagyszájú alakok, persze egyből ráförmednek, de látva a termettét és a kísérőjét inkább gyorsan tovább állnak. A barbár meg jót nevet rajta.*
– Mi olyan vicces ebben? * Ezzel lök rajta egyet, bár a másikat elnézve lehet nagyobbat kellett volna, hogy hatása is legyen. A hely közepére érve, azért már valamit csak javul a helyzet. Most már kőből épült házakat is lehet látni, nem csak összetákolt kalyibákat. Magas többemeletes házak, ami valószínűleg a munkásoknak add szállást. Ahol munkások vannak ott nagyobb számban lehet látni a testüket kínáló nőket. Rokirnak valószínűleg róluk jut eszébe a kérdés, amit a lánynak szegez. És ezt úgy teszi, mintha ha valami teljesen átlagos dologról beszélne. Közben az egyik nőre mutat, hogy nyomatékot adjon a mondandójának. Meglepi a kérdés, de nem akad ki rajta. Látszik, hogy tudatlanság beszél belőle és nem a gúny.*
– Hát nem pont ilyen. Én egy szép házban laktam a többi lánnyal. Mondjuk azt, hogy egy elegáns fogadó. Mi nem érintkeztünk az alja néppel. Még most is ott lennék ha nem éget volna le az egész hely. Most se vettem meg a szakmát, de nem csak a pénz hajt. Élvezetből is csinálom, mert hajt a felfedezési vágy. Most egy veled vagyok, mert különleges vagy. Egy vad és nyers szerető, aki határozott. Nem csak a testet nézem, hanem a benne lévő szellemet is. Én nem fogok igénytelen népséggel hálni.* Reméli kielégítette a férfi kíváncsiságát. Az ostobasága említésére mosolyogni támad kedve.*
– Mindjárt gondolom.* Örül, hogy ilyen társat fogott ki. Közben ritkulni kezdenek a házak. Az utcán lévő ember tömeg is drasztikusan megfogyatkozik. Pár lépés és már csak ketten sétálnak. Előttük nem is olyan túl messze egy lilás vöröses ködöt pillantanak meg. Az eddigi szag semmi volt ahhoz képest, ami itt kezd el érződni. ~ Mi a franc van itt? ~ Mintha bizonytalanná válna Zrinanda járása. Nem tudja, mit rejt a hely, de nem szívesen menne oda. Viszont a kíváncsisága is feltámad és ha Rokir nem visszakozik, akkor már be merne menni. Ha még nem tette volna, meg akkor rászól.*
– Talán nem ártana fegyvert rántani. Ki tudja kik vagy mik lehetnek ott. Biztos, ami biztos.* Egy biztos szorosan beáll a háta mögé a férfinak.*
958. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-03 17:28:22
Üzenet elküldve: 2019-09-03 17:28:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//Legsötétebb éj - másnap reggel//
//Őrjárat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Ikta, Xurra, Khul'ie, Reyraa,//
*Meglehetősen nagyot taknyolt, színesítve Ikta napját és az utcát egyaránt. Egy botnak kinéző akármi nem létező íveken elszállva magára hagyja a dzsuvás tulaját, elhagyva a sziszegő látóterét. Nénizés nem talál célt, talán picit büszke is a csaló külsejére, de fáradt, hogy ennek jelét is adja.
A tacskó mélységi békésebben viselkedik, mint azt elvárta. Sehol egy anyja picsájába elküldő szó, vagy egy szaporodásra felhívó parancs.*
~Milyen jól nevelt gyermek. Szép és őszinte halott lenne.~
*Figyeli az égés nyomait, ahogy a földön a másik keres valamit. Puszta kíváncsiságból járatja a szemét az elhagyott holmi után, amit másvalaki meg is talál és csakhamar használatba is veszi a vakaró célszerszámot.*
~Holtakat tisztelni kéne!~
*Elkönyvelte Rogarr nagyobbik részét halottnak.
A viszkető ficsúr stílusa, beszéde, járása mindazt imitálja, ahogyan elképzeli a területek kiskiskisfőnökeit, akiknek a befolyása csak a képzeletükben létezik, amit rá akarnak erőltetni mindenkire. A ficsúrnő, amennyiben létezik ilyen szó, ódzkodik a végtagtól. Valószínűleg ismerik koszos vakarcsot.*
- Ez Pim keze!
*Kapja ki férfi kezéből a segítő kezet. Megtetszett a kis mélységi játékszere. Csak az fog jobban tetszeni, ahogyan megválik tőle.*
- Nap mint nap kezet fogtam vele. Száz közül is felismerném.
*Hangja szándékosan megcsuklik.
Kezeit az arcába emeli, néhányat dörzsöl a szemén, mintha az odaköltözött könnyeket lakoltatná ki. Három kezével takarja az arcát, megejtve egy gyors nyalintást is. Sós íz keveredik az utca mocskával. Sok minden történhetett, amíg a kezet idáig kézbesítették, ezért véletlenszerűen találgat. Az alkarcsont törött, izmai még nem ernyedtek el teljesen. Egy hetesnél biztos nem több.*
- Negyedik napja, hogy kiment a halászni a nyílt vízre.
*Pirosabb szemeket, ha nem lett volna elég a fáradtság, újra felfedi. Nyugodt hangon folytatja a történetét. A kart fogdossa, dörzsöli, mintha tényleg hiányozna neki, pedig csak vizsgálgatja.*
- Nem jött vissza. Szegény ember volt. Csak az ereje volt neki. Nem is élt még. Idén töltötte volna a huszonötöt.
*Egy ember férfi karja, aki húszas évei körül járhatott.*
- Tegnap éjjel vízre tettük a testét, de... Nem tetszett az égnek, hogy csonkán égettük el. A kutyák...egész éjjel...az ég is...
*Nem folytatja a monológot, a többit majd kiegészíti mindenki magának.*
- Oda kell küldenünk a kezét, ahol a többi része is van. El kell égetni. Csak így nyerhet örök nyugalmat ő és a kikötő.
A hozzászólás írója (Ikta Crouren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.03 18:55:33
//Őrjárat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Ikta, Xurra, Khul'ie, Reyraa,//
*Meglehetősen nagyot taknyolt, színesítve Ikta napját és az utcát egyaránt. Egy botnak kinéző akármi nem létező íveken elszállva magára hagyja a dzsuvás tulaját, elhagyva a sziszegő látóterét. Nénizés nem talál célt, talán picit büszke is a csaló külsejére, de fáradt, hogy ennek jelét is adja.
A tacskó mélységi békésebben viselkedik, mint azt elvárta. Sehol egy anyja picsájába elküldő szó, vagy egy szaporodásra felhívó parancs.*
~Milyen jól nevelt gyermek. Szép és őszinte halott lenne.~
*Figyeli az égés nyomait, ahogy a földön a másik keres valamit. Puszta kíváncsiságból járatja a szemét az elhagyott holmi után, amit másvalaki meg is talál és csakhamar használatba is veszi a vakaró célszerszámot.*
~Holtakat tisztelni kéne!~
*Elkönyvelte Rogarr nagyobbik részét halottnak.
A viszkető ficsúr stílusa, beszéde, járása mindazt imitálja, ahogyan elképzeli a területek kiskiskisfőnökeit, akiknek a befolyása csak a képzeletükben létezik, amit rá akarnak erőltetni mindenkire. A ficsúrnő, amennyiben létezik ilyen szó, ódzkodik a végtagtól. Valószínűleg ismerik koszos vakarcsot.*
- Ez Pim keze!
*Kapja ki férfi kezéből a segítő kezet. Megtetszett a kis mélységi játékszere. Csak az fog jobban tetszeni, ahogyan megválik tőle.*
- Nap mint nap kezet fogtam vele. Száz közül is felismerném.
*Hangja szándékosan megcsuklik.
Kezeit az arcába emeli, néhányat dörzsöl a szemén, mintha az odaköltözött könnyeket lakoltatná ki. Három kezével takarja az arcát, megejtve egy gyors nyalintást is. Sós íz keveredik az utca mocskával. Sok minden történhetett, amíg a kezet idáig kézbesítették, ezért véletlenszerűen találgat. Az alkarcsont törött, izmai még nem ernyedtek el teljesen. Egy hetesnél biztos nem több.*
- Negyedik napja, hogy kiment a halászni a nyílt vízre.
*Pirosabb szemeket, ha nem lett volna elég a fáradtság, újra felfedi. Nyugodt hangon folytatja a történetét. A kart fogdossa, dörzsöli, mintha tényleg hiányozna neki, pedig csak vizsgálgatja.*
- Nem jött vissza. Szegény ember volt. Csak az ereje volt neki. Nem is élt még. Idén töltötte volna a huszonötöt.
*Egy ember férfi karja, aki húszas évei körül járhatott.*
- Tegnap éjjel vízre tettük a testét, de... Nem tetszett az égnek, hogy csonkán égettük el. A kutyák...egész éjjel...az ég is...
*Nem folytatja a monológot, a többit majd kiegészíti mindenki magának.*
- Oda kell küldenünk a kezét, ahol a többi része is van. El kell égetni. Csak így nyerhet örök nyugalmat ő és a kikötő.
A hozzászólás írója (Ikta Crouren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.03 18:55:33
957. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-03 09:45:40
Üzenet elküldve: 2019-09-03 09:45:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Felfedező út//
*Lázadás, gazagokat lemészároló banditák, és mindenféle alvilági népek. ~Tényleg izgalmas helynek tűnik a hegy eme oldalán lévő lakott terület.~ Gondolja, s közben azon is agyal, hogy merre menjenek.*
-Menjünk akkor az épületek felé, kíváncsi vagyok, hogy vajon milyenek lehetnek.
*Mondja, majd elindul arra, amerről a nő a magas házakat említette. Ahogy beérnek a lakónegyedbe a friss hal, és tengeri szellő által keltett huzat adta friss és üde levegő hamar eltűnik, és helyét valami egész más veszi át. Emberi ürülék, és bűz. Látja ugyan, hogy vannak nagyobb és rendezettebb részei is, de a zöme inkább csak szűk sikátorszerű utcák. Nehezen is fér el igazából, hogy ne lökjön fel senkit, és valószínűleg a nőnek sem lehet könnyebb dolga, de Rorkir csak jót nevet rajta.*
-Háh, nézd meg. Meg sem tudják építeni normálisan. Még a kutya sem piszkít oda, ahol enni kap. Ki érti ezt. Aztán meg csodálkoznak, hogy miért lesznek betegek.
*Csóválja közben a fejét nem tetszését kifejezve. Mindenfelé koldusokat lát, legalábbis kéregetőket, akik még az átlagos embereknél is szakadtabb ruhákban járnak, vagy épp csak ülnek egy sötét sarokban. Aztán magukat illegető lányokat is lát, bár őt nem igazán hozzák lázba. Zrinandához fordul, majd illemet, vagy bármi hasonlót nem ismerve rámutat az egyikre, és kérdezi tőle.*
-Te is ilyen vagy? Vagy voltál? Vagy valami másfajta?
*Teszi fel neki a kérdést, de semmi rosszindulat, vagy lenéző tekintet nem párosul hozzá, csupán a gyermeki kíváncsiság, hogy többféle létezik-e, vagy hasonló rossz körülmények között élt-e vajon az újdonsült társa is.*
-Bár akárhogy is, örülök, hogy már nem vagy ott, ahol eddig voltál. Akkor nem lehetnél itt velem. És egyedül még valami ostobaságot csinálnék. Meg amúgy is.
*Halkul ez a mondat végén a hangja, és rámosolyog a lányra.*
*Lázadás, gazagokat lemészároló banditák, és mindenféle alvilági népek. ~Tényleg izgalmas helynek tűnik a hegy eme oldalán lévő lakott terület.~ Gondolja, s közben azon is agyal, hogy merre menjenek.*
-Menjünk akkor az épületek felé, kíváncsi vagyok, hogy vajon milyenek lehetnek.
*Mondja, majd elindul arra, amerről a nő a magas házakat említette. Ahogy beérnek a lakónegyedbe a friss hal, és tengeri szellő által keltett huzat adta friss és üde levegő hamar eltűnik, és helyét valami egész más veszi át. Emberi ürülék, és bűz. Látja ugyan, hogy vannak nagyobb és rendezettebb részei is, de a zöme inkább csak szűk sikátorszerű utcák. Nehezen is fér el igazából, hogy ne lökjön fel senkit, és valószínűleg a nőnek sem lehet könnyebb dolga, de Rorkir csak jót nevet rajta.*
-Háh, nézd meg. Meg sem tudják építeni normálisan. Még a kutya sem piszkít oda, ahol enni kap. Ki érti ezt. Aztán meg csodálkoznak, hogy miért lesznek betegek.
*Csóválja közben a fejét nem tetszését kifejezve. Mindenfelé koldusokat lát, legalábbis kéregetőket, akik még az átlagos embereknél is szakadtabb ruhákban járnak, vagy épp csak ülnek egy sötét sarokban. Aztán magukat illegető lányokat is lát, bár őt nem igazán hozzák lázba. Zrinandához fordul, majd illemet, vagy bármi hasonlót nem ismerve rámutat az egyikre, és kérdezi tőle.*
-Te is ilyen vagy? Vagy voltál? Vagy valami másfajta?
*Teszi fel neki a kérdést, de semmi rosszindulat, vagy lenéző tekintet nem párosul hozzá, csupán a gyermeki kíváncsiság, hogy többféle létezik-e, vagy hasonló rossz körülmények között élt-e vajon az újdonsült társa is.*
-Bár akárhogy is, örülök, hogy már nem vagy ott, ahol eddig voltál. Akkor nem lehetnél itt velem. És egyedül még valami ostobaságot csinálnék. Meg amúgy is.
*Halkul ez a mondat végén a hangja, és rámosolyog a lányra.*
956. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-03 06:53:41
Üzenet elküldve: 2019-09-03 06:53:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//A valóság határán//
//A földeken vár majd ránk//
*Míg Ortas keresgél, Kaiyko gyorsan kimossa a levetett ruhákat a dézsa vízében. Szívesen kiterítené őket odakint a napra, de attól tart, lábuk kélne, míg visszaérnek, így inkább bent tereget. Így az amúgy is szűkös kis lak még zsúfoltabbnak tűnik, de remélhetőleg hamar megszáradnak majd a holmik a melegben.
A fejében egyre csak az őrlődik, amit Ortas mondott: "mi kínban távozik, örökké kínban él". Mardossa a szavak igazsága, de ez olyan dolog, amit sehogy sem tud elfogadni. Hiszi, hogy a meggyötört lelkek is békére találhatnak. Így kell lennie. S ha rajta múlik, így is lesz. Talál rá módot... valahogyan.
Először arra gondolt, majd felveszi az egyik tiszta inget, de akkora lenne rá a ruhadarab, hogy inkább más megoldást keres. Az egyik lepedőből kanyarít magának rögtönzött ruhát. Áthúzza a háta mögött, elöl keresztezi a két csücskét és megköti a tarkójánál, végül felteszi hozzá az övét is. Nedves haját laza kontyba igazítja, hogy ne legyen útban, aztán körülnéz, hogy mindent rendben hagyott-e. Egy tömlő vizet azért magához vesz, mielőtt kilép Ortas nyomában a házikóból.*
- A csónakodhoz *bólint a kérdésre.
Igyekszik nem mutatni, de azért még mindig aggódik a vízre szállás miatt. Ami egyszer már csaknem elvette az életét, attól joggal tart az ember.*
- Ortas... *szólal meg tétován, míg a szegényes viskók között bandukolnak. A kikötő népének egy része már rég a tengeren van, a másik része pedig még talán javában húzza a lóbőrt az előző esti tivornya után.* - Nehéz dolog megtanulni *kérdi, s csak félszeg pillantása rebben a férfi felé* - úszni?
//A földeken vár majd ránk//
*Míg Ortas keresgél, Kaiyko gyorsan kimossa a levetett ruhákat a dézsa vízében. Szívesen kiterítené őket odakint a napra, de attól tart, lábuk kélne, míg visszaérnek, így inkább bent tereget. Így az amúgy is szűkös kis lak még zsúfoltabbnak tűnik, de remélhetőleg hamar megszáradnak majd a holmik a melegben.
A fejében egyre csak az őrlődik, amit Ortas mondott: "mi kínban távozik, örökké kínban él". Mardossa a szavak igazsága, de ez olyan dolog, amit sehogy sem tud elfogadni. Hiszi, hogy a meggyötört lelkek is békére találhatnak. Így kell lennie. S ha rajta múlik, így is lesz. Talál rá módot... valahogyan.
Először arra gondolt, majd felveszi az egyik tiszta inget, de akkora lenne rá a ruhadarab, hogy inkább más megoldást keres. Az egyik lepedőből kanyarít magának rögtönzött ruhát. Áthúzza a háta mögött, elöl keresztezi a két csücskét és megköti a tarkójánál, végül felteszi hozzá az övét is. Nedves haját laza kontyba igazítja, hogy ne legyen útban, aztán körülnéz, hogy mindent rendben hagyott-e. Egy tömlő vizet azért magához vesz, mielőtt kilép Ortas nyomában a házikóból.*
- A csónakodhoz *bólint a kérdésre.
Igyekszik nem mutatni, de azért még mindig aggódik a vízre szállás miatt. Ami egyszer már csaknem elvette az életét, attól joggal tart az ember.*
- Ortas... *szólal meg tétován, míg a szegényes viskók között bandukolnak. A kikötő népének egy része már rég a tengeren van, a másik része pedig még talán javában húzza a lóbőrt az előző esti tivornya után.* - Nehéz dolog megtanulni *kérdi, s csak félszeg pillantása rebben a férfi felé* - úszni?
955. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-02 20:09:14
Üzenet elküldve: 2019-09-02 20:09:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Hanloren//
*A maga részéről már szívesebben lenne a Vérkertben, mint ezen a környéken. Biztosan vannak ennél borzalmasabb helyek is, és ugyanígy biztosan vannak olyanok, akiket az északi barbárok szállásterületétől vagy éppen a Vashegytől rázna ki a hideg, de Nirs bizalmatlanul pislog körbe amikor az elf megtorpan. A bejelentésre bólint egyet, és kíváncsian csillan a szeme. Rá is kérdezne, hogy miféle táncot kell elképzelni, de Hanloren folytatja, Nirs pedig - a változatosság kedvéért - kissé zavarba jön. Már megint ez a búgó hang, egy bizalmasabb érintés. Ráadásul valami adósság is szóba kerül, és bár Nirs nem tudja, hogy az elf lány miként óhajtaná leróni azt, rögtön támad egy elképzelése. Eggyel több ok a zavarra.*
- Számíthatsz rám. *jelenti ki eltökélten ami azért is mulatságos kicsit, mert nem is ismerik egymást. Talán maga Sa'Tereth akarja, hogy megbízzon a lányban. Ám ahogy mondani szokták, a feketeleves még hátravan. Mert pont elég ha ő gondol Aenae-re amikor ifjú férjhez nem illő gondolatai támadnak, semmi szükség rá, hogy emlékeztessék is.*
- Igen. *válaszolja tehát kurtán, és összeszorítja az ajkait* Van feleségem.
*De aztán csak folytatja, ahogy tovább indulnak. Ebben szerepet játszhat az, hogy dolgozik benne a tharg hiúság, és úgy veszi a kérdést, hogy még elf szemmel is kívánatosnak számít. Hogy ez jut eszébe és nem más, abban pedig ifjú korának lehet szerepe.*
- Az érzelmek megélése csak akkor lehet baj, ha elhomályosítják a tisztánlátást. Ameddig ez a veszély nem fenyeget, azt hiszem megélhetjük őket.
*Csak miután kimondta, akkor jut eszébe, hogy ezt akár amolyan ajánlatnak is lehetne venni. Ismét szerencsének vehetjük, hogy a fordulatos társalgás a jótékony esti homályban hangzik el ami elrejti azt, hogy Nirs fülének színe az érett paradicsomhoz lesz hasonlatos.*
*A maga részéről már szívesebben lenne a Vérkertben, mint ezen a környéken. Biztosan vannak ennél borzalmasabb helyek is, és ugyanígy biztosan vannak olyanok, akiket az északi barbárok szállásterületétől vagy éppen a Vashegytől rázna ki a hideg, de Nirs bizalmatlanul pislog körbe amikor az elf megtorpan. A bejelentésre bólint egyet, és kíváncsian csillan a szeme. Rá is kérdezne, hogy miféle táncot kell elképzelni, de Hanloren folytatja, Nirs pedig - a változatosság kedvéért - kissé zavarba jön. Már megint ez a búgó hang, egy bizalmasabb érintés. Ráadásul valami adósság is szóba kerül, és bár Nirs nem tudja, hogy az elf lány miként óhajtaná leróni azt, rögtön támad egy elképzelése. Eggyel több ok a zavarra.*
- Számíthatsz rám. *jelenti ki eltökélten ami azért is mulatságos kicsit, mert nem is ismerik egymást. Talán maga Sa'Tereth akarja, hogy megbízzon a lányban. Ám ahogy mondani szokták, a feketeleves még hátravan. Mert pont elég ha ő gondol Aenae-re amikor ifjú férjhez nem illő gondolatai támadnak, semmi szükség rá, hogy emlékeztessék is.*
- Igen. *válaszolja tehát kurtán, és összeszorítja az ajkait* Van feleségem.
*De aztán csak folytatja, ahogy tovább indulnak. Ebben szerepet játszhat az, hogy dolgozik benne a tharg hiúság, és úgy veszi a kérdést, hogy még elf szemmel is kívánatosnak számít. Hogy ez jut eszébe és nem más, abban pedig ifjú korának lehet szerepe.*
- Az érzelmek megélése csak akkor lehet baj, ha elhomályosítják a tisztánlátást. Ameddig ez a veszély nem fenyeget, azt hiszem megélhetjük őket.
*Csak miután kimondta, akkor jut eszébe, hogy ezt akár amolyan ajánlatnak is lehetne venni. Ismét szerencsének vehetjük, hogy a fordulatos társalgás a jótékony esti homályban hangzik el ami elrejti azt, hogy Nirs fülének színe az érett paradicsomhoz lesz hasonlatos.*
954. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-02 12:22:10
Üzenet elküldve: 2019-09-02 12:22:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Legsötétebb éj - másnap reggel//
//Őrjárat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Ikta, Xurra, Khul'ie, Reyraa,//
*Úgy tűnik, a zsoldos igen jókedvében van, bár Rey szerint elég kevés humorérzékkel áldta meg az ég.*
- Nem értem, miről beszélsz, én soha nem vagyok "morci".
*Feleli szokásos, közömbös hangján.*
- Ez elég szar poén volt.
*Veti oda egy vigyor kíséretében Khulnak, majd magában elmormol egy imát. Ha az istene meghallgatja, akkor nem kell soha hallania Khult énekelnie, ezért fohászkodott. Még csak az hiányozna ebből a csodálatos napból.*
- Nem hiszem. Akkor neked is átlagos éjszakád volt. Csak érdekelt, mert egyre többen rebesgetik, hogy történt valami a Vérkertben, ami megrázta a kikötőt. Meg ugye Darelld is kérte, hogy hallgatózzunk ez ügyben.
*Éppen felvetné, hogy esetleg elnézhetnek a Vérkert felé, de nem tudja véghezvinni eme tervét, ugyanis a becsapódás félbeszakítja. Reflexből tőréért nyúl, elő is rántaná, de amint felfogja, mi történt, inkább visszacsúsztatja övébe a fegyvert. Csak nem fog megrémiszteni egy szerencsétlen kölyköt.
Ahogy viszont felismeri a kicsi fekete arcot, és meglátja Khul kezében az elhagyott végtagot, vészjósló fintor szalad át arcán.*
- Ajánlom neki, hogy ne kövessen... A végén még véletlenül beleáll valami.
*Morog, hiszen mint már kiderült, nem szívleli a kölyköket, ebből a taknyosból pedig már egyszer elege lett.
Szemét most a másik alakra emeli.*
-Mi van itt, mélységi találkozó?
*Egyértelműen direkt csinálta, amit csinált, bár Reynek ötlete sincs, mit akarhat bárki is egy ilyen kiskölyöktől. Meg is kérdezi tőle, hátha választ kap, bár igazán kevés esélyt lát rá.*
- Mit ártott neked ez a tökkelütött kölyök, hogy ilyen csúnyán fel kellett lökni?
*Nem csodálkozna rajta, ha kiderülne, hogy Xurra tényleg ártott valamit, és ez megérdemelt büntetés, Mégsem akar elhamarkodott következtetéseket levonni, inkább vár és figyel, kíváncsi a fejleményekre.*
//Őrjárat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Ikta, Xurra, Khul'ie, Reyraa,//
*Úgy tűnik, a zsoldos igen jókedvében van, bár Rey szerint elég kevés humorérzékkel áldta meg az ég.*
- Nem értem, miről beszélsz, én soha nem vagyok "morci".
*Feleli szokásos, közömbös hangján.*
- Ez elég szar poén volt.
*Veti oda egy vigyor kíséretében Khulnak, majd magában elmormol egy imát. Ha az istene meghallgatja, akkor nem kell soha hallania Khult énekelnie, ezért fohászkodott. Még csak az hiányozna ebből a csodálatos napból.*
- Nem hiszem. Akkor neked is átlagos éjszakád volt. Csak érdekelt, mert egyre többen rebesgetik, hogy történt valami a Vérkertben, ami megrázta a kikötőt. Meg ugye Darelld is kérte, hogy hallgatózzunk ez ügyben.
*Éppen felvetné, hogy esetleg elnézhetnek a Vérkert felé, de nem tudja véghezvinni eme tervét, ugyanis a becsapódás félbeszakítja. Reflexből tőréért nyúl, elő is rántaná, de amint felfogja, mi történt, inkább visszacsúsztatja övébe a fegyvert. Csak nem fog megrémiszteni egy szerencsétlen kölyköt.
Ahogy viszont felismeri a kicsi fekete arcot, és meglátja Khul kezében az elhagyott végtagot, vészjósló fintor szalad át arcán.*
- Ajánlom neki, hogy ne kövessen... A végén még véletlenül beleáll valami.
*Morog, hiszen mint már kiderült, nem szívleli a kölyköket, ebből a taknyosból pedig már egyszer elege lett.
Szemét most a másik alakra emeli.*
-Mi van itt, mélységi találkozó?
*Egyértelműen direkt csinálta, amit csinált, bár Reynek ötlete sincs, mit akarhat bárki is egy ilyen kiskölyöktől. Meg is kérdezi tőle, hátha választ kap, bár igazán kevés esélyt lát rá.*
- Mit ártott neked ez a tökkelütött kölyök, hogy ilyen csúnyán fel kellett lökni?
*Nem csodálkozna rajta, ha kiderülne, hogy Xurra tényleg ártott valamit, és ez megérdemelt büntetés, Mégsem akar elhamarkodott következtetéseket levonni, inkább vár és figyel, kíváncsi a fejleményekre.*
953. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-01 20:49:25
Üzenet elküldve: 2019-09-01 20:49:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Legsötétebb éj - másnap reggel//
//Őrjárat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Reyraa, Ikta, Xurra, Khul'ie//
*Valahogy sejti, hogy iszonyatosan mély és rendkívül sokatmondó, tartalmas filozofikus értekezése nem arat oly nagy sikert, amit a képére ismét kiülő vigyor hűen jelez, tekintve, hogy reakciót azért kapott, mégpedig elbaszott lényekről. Felkapja tekintetét a fricskára, ami a füleit célozza, oda is kapja kezét, hogy végigsimítson rajta.*
- Amit kell, azért meghallom, morcika. *Vigyorog megint szenvtelenül, de azért fejét fordítja egy másik irányba és sasol, amennyire csak tud.*
- Az! Néha meló-drámákat is írok, amikor sok a... meló. *Vakarja meg a fejét, ez nem egészen úgy sikeredett, ahogyan tervezte, bár nem az a tipikus művész lélek.* Még kicsit ismerkedünk, aztán énekelek is neked, beza! *Bólogat, s maga is a lakónegyedi beszélgetésre fordítja immár figyelmét.*
- Az én éjszakám forgolódós volt, hajnalban majdnem okádtam... vagy, mire vagy kíváncsi? *Semmiféle nyugtalanságot nem tapasztalt, tekintve, hogy kiütötte magát, mint a falnak koppanó büdösbogár... vagyis...*
- Hát nemtom... lehet rosszat álmodtam, meg kutyaugatást hallottam. Vagy száztíz kutya akart seggbe harapni, mert épp csövesként tengődtem és kaját loptam a táljukból. Ez rossznak számít? *Rántja meg a vállát, mikor félig nyitott fülei és teljesen nyitott szemei, előbb egy mélységi előrelépésének, majd egy kis kormos becsapódására lesznek figyelmesek. Az idősebbik gyanúsan szándékosan tette, amit tett. A becsapódott fél, ráadásul elhagyja fél karját, amit nem átall meg felvenni.*
- Nicsak! Szevasz Rogar! *Fog vele kezet a másik kezével.* Szia Reyraa néééniii! *Torzítja el a hangját vékonyan, s integet a mélységinek a torz csontos kézmaradvánnyal.*
- Hát te meg... tán követsz bennünket, bütyök?*Néz mosolyogva az alant orrát kenegető leányra, miközben Rogárral megvakarja a füle tövét, csak úgy recsegnek az ujjpercek. A másik mélységire, akiről jelen pillanatában nem igazán tudja eldönteni, hogy férfi, vagy nő, már szúrósabb szemmel néz, de előbb Reyraahoz szól:*
- Te láttad, Rey? Direkt csinálta? *Mondja miközben végig a kötekedőn tartja a tekintetét, majd a kis kezet Xurra felé nyújtja.*
- Ez a tiéd, kiscsaj. Ismered? *Kérdezi Ikta felé biccentve.*
//Őrjárat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Reyraa, Ikta, Xurra, Khul'ie//
*Valahogy sejti, hogy iszonyatosan mély és rendkívül sokatmondó, tartalmas filozofikus értekezése nem arat oly nagy sikert, amit a képére ismét kiülő vigyor hűen jelez, tekintve, hogy reakciót azért kapott, mégpedig elbaszott lényekről. Felkapja tekintetét a fricskára, ami a füleit célozza, oda is kapja kezét, hogy végigsimítson rajta.*
- Amit kell, azért meghallom, morcika. *Vigyorog megint szenvtelenül, de azért fejét fordítja egy másik irányba és sasol, amennyire csak tud.*
- Az! Néha meló-drámákat is írok, amikor sok a... meló. *Vakarja meg a fejét, ez nem egészen úgy sikeredett, ahogyan tervezte, bár nem az a tipikus művész lélek.* Még kicsit ismerkedünk, aztán énekelek is neked, beza! *Bólogat, s maga is a lakónegyedi beszélgetésre fordítja immár figyelmét.*
- Az én éjszakám forgolódós volt, hajnalban majdnem okádtam... vagy, mire vagy kíváncsi? *Semmiféle nyugtalanságot nem tapasztalt, tekintve, hogy kiütötte magát, mint a falnak koppanó büdösbogár... vagyis...*
- Hát nemtom... lehet rosszat álmodtam, meg kutyaugatást hallottam. Vagy száztíz kutya akart seggbe harapni, mert épp csövesként tengődtem és kaját loptam a táljukból. Ez rossznak számít? *Rántja meg a vállát, mikor félig nyitott fülei és teljesen nyitott szemei, előbb egy mélységi előrelépésének, majd egy kis kormos becsapódására lesznek figyelmesek. Az idősebbik gyanúsan szándékosan tette, amit tett. A becsapódott fél, ráadásul elhagyja fél karját, amit nem átall meg felvenni.*
- Nicsak! Szevasz Rogar! *Fog vele kezet a másik kezével.* Szia Reyraa néééniii! *Torzítja el a hangját vékonyan, s integet a mélységinek a torz csontos kézmaradvánnyal.*
- Hát te meg... tán követsz bennünket, bütyök?*Néz mosolyogva az alant orrát kenegető leányra, miközben Rogárral megvakarja a füle tövét, csak úgy recsegnek az ujjpercek. A másik mélységire, akiről jelen pillanatában nem igazán tudja eldönteni, hogy férfi, vagy nő, már szúrósabb szemmel néz, de előbb Reyraahoz szól:*
- Te láttad, Rey? Direkt csinálta? *Mondja miközben végig a kötekedőn tartja a tekintetét, majd a kis kezet Xurra felé nyújtja.*
- Ez a tiéd, kiscsaj. Ismered? *Kérdezi Ikta felé biccentve.*
952. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-01 20:38:54
Üzenet elküldve: 2019-09-01 20:38:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//a Sellő közelében - Őrjárat//
//a hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
//Ikta, Reyraa, Khul'ie//
*Ha valaki egy csúnyácska kis béka egy olyan patinás és magasan kvalifikált környéken, mint a Kikötő, szerez némi rutint a rosszindulat talaján való közlekedésben. Xurra ritkán szaladozik közel a népekhez. Ez amolyan íratlan egyezmény közte meg a népek között. A tökrészegen horpasztók és a hullák ez alól természetesen kivételt képeznek.
Az más tészta amikor passzióból ugrálnak ki elé. Az olyanra csak viszonylag van felkészülve, mert általában épp az ellenkezője szokott történni. Így eshet, hogy a gyors irányváltás kényszerében az útjába álló lábfején kénytelen kitámasztani, míg a szisszegő lökése arrébb nem taszajtja. Xurrát tovább viszi a lendület. Az utána küldött csula meg vagy eltalálja vagy nem, azt bizony egy akolnyi okulárés tudós fajzat se tudná megállapítani. Amennyi dzsuva Xurrán már megtapadt, abból aztán az elhivatottságtól guvadó vizsgálódás se válogatja ki.*
- Bocsánat, néni! *nyekkeni, kicsit arrébbról, miután mandinerből tovább koccol a házfalról. Egy kicsit bebaszcsizza a nóziját, de a takonnyal keveredő vért is csak pont úgy keni szét az orra alatt, mint rendesen. Az már jobban felzaklatja, hogy nem találja Rogot, aki a jelek szerint kibucskázott a kezéből az incidens alatt.*
//a hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
//Ikta, Reyraa, Khul'ie//
*Ha valaki egy csúnyácska kis béka egy olyan patinás és magasan kvalifikált környéken, mint a Kikötő, szerez némi rutint a rosszindulat talaján való közlekedésben. Xurra ritkán szaladozik közel a népekhez. Ez amolyan íratlan egyezmény közte meg a népek között. A tökrészegen horpasztók és a hullák ez alól természetesen kivételt képeznek.
Az más tészta amikor passzióból ugrálnak ki elé. Az olyanra csak viszonylag van felkészülve, mert általában épp az ellenkezője szokott történni. Így eshet, hogy a gyors irányváltás kényszerében az útjába álló lábfején kénytelen kitámasztani, míg a szisszegő lökése arrébb nem taszajtja. Xurrát tovább viszi a lendület. Az utána küldött csula meg vagy eltalálja vagy nem, azt bizony egy akolnyi okulárés tudós fajzat se tudná megállapítani. Amennyi dzsuva Xurrán már megtapadt, abból aztán az elhivatottságtól guvadó vizsgálódás se válogatja ki.*
- Bocsánat, néni! *nyekkeni, kicsit arrébbról, miután mandinerből tovább koccol a házfalról. Egy kicsit bebaszcsizza a nóziját, de a takonnyal keveredő vért is csak pont úgy keni szét az orra alatt, mint rendesen. Az már jobban felzaklatja, hogy nem találja Rogot, aki a jelek szerint kibucskázott a kezéből az incidens alatt.*
951. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-01 18:41:37
Üzenet elküldve: 2019-09-01 18:41:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//a hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
//Xurra//
*Néhány perce még hiába volt feldobva az isteni hívásért, mostanra csak az út artheniori út kilométerei jajgatnak a lábában. Nyűgösen káromkodik, belerúg mindenbe, ami az útját állja, abba is, ami nem, ha pedig nem jár sikerrel újra átkozza a világmindenséget.*
- Kétszemű felkészül, neki fut, ééés rúg!
*A kiszemelt magányos kosár minden gyümölcsével a falra kenődik, és díszes foltként tetszeleg a felületen.*
- Az anyját bassza teherbe a bánat, aki telerakta.
*Fájdalmas lábujjai sajognak a labda súlyától, de muszáj lesz futnia a következő sarokig, nehogy az újdonsült falfesték tulaja visszaérve elkapja. Guggolva a sarok takarásában türelmesen várja a gazdát, de egyelőre nyoma sincs, csak az álmosság lepi meg. Fáradtságtól megrészegítve feláll, de oldalra tántorítják a korlátai hatalma. Gyermeki csínyekkel tartja magát ébren a szállásig, nehogy az Kikötő utcáin érje az álom. Visszafordul az előző utcára, nyugodtan lépkedve rövidíti a távot a Sellőhöz.
Következő tréfája most szalad felé. Valami fekete lány rohan az utcán. ~Talán egy szarka lehet.~ Ennyivel meg is magyarázza magának a lány rohanását. Olyat hozott elé a sors, akibe kedve szerint beleköthet, és ha úgy adódik, akkor a meglopott fél is közelbe teremtődik, netalántán még honorálja is a hősies fellépést.
Nem is kell több. Útjába áll a mélységinek, testével lök rajta, és még sípcsonton is próbálja rúgni.*
- Bocsáss meg! Az árnyékomnak néztelek.
*Hallhatóan felszisszent a lábujjait ért újabb sérelmekért. Szájában összegyűjti a nyálát, és egy köpéssel elhelyezi a ruháján.*
- Máris sokkal szebb vagy.
//Xurra//
*Néhány perce még hiába volt feldobva az isteni hívásért, mostanra csak az út artheniori út kilométerei jajgatnak a lábában. Nyűgösen káromkodik, belerúg mindenbe, ami az útját állja, abba is, ami nem, ha pedig nem jár sikerrel újra átkozza a világmindenséget.*
- Kétszemű felkészül, neki fut, ééés rúg!
*A kiszemelt magányos kosár minden gyümölcsével a falra kenődik, és díszes foltként tetszeleg a felületen.*
- Az anyját bassza teherbe a bánat, aki telerakta.
*Fájdalmas lábujjai sajognak a labda súlyától, de muszáj lesz futnia a következő sarokig, nehogy az újdonsült falfesték tulaja visszaérve elkapja. Guggolva a sarok takarásában türelmesen várja a gazdát, de egyelőre nyoma sincs, csak az álmosság lepi meg. Fáradtságtól megrészegítve feláll, de oldalra tántorítják a korlátai hatalma. Gyermeki csínyekkel tartja magát ébren a szállásig, nehogy az Kikötő utcáin érje az álom. Visszafordul az előző utcára, nyugodtan lépkedve rövidíti a távot a Sellőhöz.
Következő tréfája most szalad felé. Valami fekete lány rohan az utcán. ~Talán egy szarka lehet.~ Ennyivel meg is magyarázza magának a lány rohanását. Olyat hozott elé a sors, akibe kedve szerint beleköthet, és ha úgy adódik, akkor a meglopott fél is közelbe teremtődik, netalántán még honorálja is a hősies fellépést.
Nem is kell több. Útjába áll a mélységinek, testével lök rajta, és még sípcsonton is próbálja rúgni.*
- Bocsáss meg! Az árnyékomnak néztelek.
*Hallhatóan felszisszent a lábujjait ért újabb sérelmekért. Szájában összegyűjti a nyálát, és egy köpéssel elhelyezi a ruháján.*
- Máris sokkal szebb vagy.
950. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-31 14:41:32
Üzenet elküldve: 2019-08-31 14:41:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Legsötétebb éj - másnap reggel//
//Őrjárat//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Álarcok, álcák, vagy igazi arc, Rey sem tudja, mi van rajta. Amit az elején még álarcként húzott magára, hogy megvédje kislány lelkét a nagy és gonosz világtól, mára már a része lett, ráolvadt bőrére. Új arcot adott neki, ami tetszett a mélységinek. Tetszik neki, hogy a tükörből egy határozott, erős, bármilyen helyzetben túlélni képes, még talán némileg vonzó mélységi vigyorog vissza rá gúnyosan.*
- Nem a világ az elbaszott, hanem akik benne élnek.
*Mondja halkan, fel-felpillantva néha a zsoldosra. Persze elsősorban magára gondol. Elcseszett, minden értelemben, eltér a normálistól, de büszke erre. Biztos nem sokan képesek hidegvérrel dobótőrt hajítani egy olyan személy mellkasába, akivel együtt töltötték az előző éjszakát. Ő megtette. Talán nem is egyszer, nem számolja. És nem érez semmit. Akkor sem és most sem. Hát mi ez, ha nem egy elbaszott lélek.*
-Éppen ezért nekem már hegyeznem sem kell, eleve az. Neked viszont van még mit dolgoznod rajta.
*Villantja ki hófehér fogait egy kissé szelídebb, de még mindig nem kedves mosoly kíséretében. Talán egészen kezdi kedvelni a zsoldost, ébred rá hirtelen. Bár totál ellentét a két stílus, és talán legjobb barátok sosem lesznek, legalább nem unalmas vele az őrjárat.*
-Hú, de költői valaki!
*Jegyzi meg szarkasztikusan, miután a másik befejezi a nagyon mély, szarról szóló hasonlatát a világról.
Majd ha akarna, se tudna válaszolni, mert néhány járókelőtől elkap egy-két érdekes mondatot. A nyugtalan éjszakáról, és furcsa jelenségről beszélnek. Már reggel felkeltette ez a dolog Rey érdeklődését, amikor Darelld kiadta a feladatokat. Főleg, hogy neki tök nyugodt éjszakája volt, legalábbis nem igazán tapasztalt semmi extrát.*
-Amúgy tudsz arról valamit, mi történhetett az éjjel?
*Fordul társa felé, ha jól emlékszik, mintha reggel ő is panaszkodott volna.*
//Őrjárat//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Álarcok, álcák, vagy igazi arc, Rey sem tudja, mi van rajta. Amit az elején még álarcként húzott magára, hogy megvédje kislány lelkét a nagy és gonosz világtól, mára már a része lett, ráolvadt bőrére. Új arcot adott neki, ami tetszett a mélységinek. Tetszik neki, hogy a tükörből egy határozott, erős, bármilyen helyzetben túlélni képes, még talán némileg vonzó mélységi vigyorog vissza rá gúnyosan.*
- Nem a világ az elbaszott, hanem akik benne élnek.
*Mondja halkan, fel-felpillantva néha a zsoldosra. Persze elsősorban magára gondol. Elcseszett, minden értelemben, eltér a normálistól, de büszke erre. Biztos nem sokan képesek hidegvérrel dobótőrt hajítani egy olyan személy mellkasába, akivel együtt töltötték az előző éjszakát. Ő megtette. Talán nem is egyszer, nem számolja. És nem érez semmit. Akkor sem és most sem. Hát mi ez, ha nem egy elbaszott lélek.*
-Éppen ezért nekem már hegyeznem sem kell, eleve az. Neked viszont van még mit dolgoznod rajta.
*Villantja ki hófehér fogait egy kissé szelídebb, de még mindig nem kedves mosoly kíséretében. Talán egészen kezdi kedvelni a zsoldost, ébred rá hirtelen. Bár totál ellentét a két stílus, és talán legjobb barátok sosem lesznek, legalább nem unalmas vele az őrjárat.*
-Hú, de költői valaki!
*Jegyzi meg szarkasztikusan, miután a másik befejezi a nagyon mély, szarról szóló hasonlatát a világról.
Majd ha akarna, se tudna válaszolni, mert néhány járókelőtől elkap egy-két érdekes mondatot. A nyugtalan éjszakáról, és furcsa jelenségről beszélnek. Már reggel felkeltette ez a dolog Rey érdeklődését, amikor Darelld kiadta a feladatokat. Főleg, hogy neki tök nyugodt éjszakája volt, legalábbis nem igazán tapasztalt semmi extrát.*
-Amúgy tudsz arról valamit, mi történhetett az éjjel?
*Fordul társa felé, ha jól emlékszik, mintha reggel ő is panaszkodott volna.*
949. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-30 16:25:03
Üzenet elküldve: 2019-08-30 16:25:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Legsötétebb éj - másnap reggel//
//Őrjárat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem ül képére bosszantó vigyor, persze azért vigyornak vigyor, de legkevésbé sem gúnyos, vagy cinikus, mikor a lány egy pillantást enged magába. Enyhül, mikor Reyraa arca egy szempillantás alatt megváltozik, s mi eddig jóízű (vagy kárörvendő és kissé talán gonosz) kacajnak tűnik, az most hirtelen elhal. Nem feddi érte, ismeri az érzést, a magányos szív jéghideg takaróba történő bebugyolálása. Vagy tragédia vezetett idáig, egy rossz élmény, mely megrázó volt, vagy olyan, mi lelkére volt hatással, de Khulnak nem dolga vájkálni, így csak letörli a vigyort a képéről és csak hosszú idő után szólal meg csendesen.*
- Héj... *Kezdi, egy pillanatra megbökve a vállát, ha eléri.* Kettőnk titka marad. *Mosolyodik el, majd megvonja a vállát.* Mindenkinek saját dolga eldönteni, hogy milyen álcát húz... van, ki harsány, nagypofájút és utálatost, van, ki ennek pont az ellenkezőjét. *Fogai között sercint ki oldalra, mikor már a házak között járnak, kézfejével letörölve állát.*
- Elbaszott egy világban élünk, he?! *Pillant fel szomorkásan, s a felszólításra némán bólint.* Hegyezem, bár te ebben jobb vagy, mélységi. *Véletlenül sem tiszteletlenül megnyomva a faji megnevezést. Ismét sétálnak egy darabig, figyeli a körülöttük elhaladó lassan ébredező kikötői népséget, majd lassan megint csak megszólal.*
- Tudod... van az úgy, hogy egyik pillanatban még minden rendben, a másikban meg már nyakig ülsz a szarral teli dézsában, amit két oldalról billegtetnek, hogy olykor a pofádba csapjon. *Kuncog fel mélyen, hideg tekintettel.*
- De hát... attól vagyunk valaki, hogy tele szájjal behabzsoljuk, nem igaz? *Hosszan sóhajt.* Levegővétel, öklendezés, vagy undor nélkül... ez jutott, mi a faszt lehet csinálni? Főleg egy ilyen helyen. Ezért örülök, hogy idekerülhettem, bár néha húz a szív hazafelé. *Befejezi mondandóját, s legszívesebben inna egy kortyot, aztán rájön, hogy szolgálatban van.*
A hozzászólás írója (Khul'ie Vantruez) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.30 16:26:12
//Őrjárat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem ül képére bosszantó vigyor, persze azért vigyornak vigyor, de legkevésbé sem gúnyos, vagy cinikus, mikor a lány egy pillantást enged magába. Enyhül, mikor Reyraa arca egy szempillantás alatt megváltozik, s mi eddig jóízű (vagy kárörvendő és kissé talán gonosz) kacajnak tűnik, az most hirtelen elhal. Nem feddi érte, ismeri az érzést, a magányos szív jéghideg takaróba történő bebugyolálása. Vagy tragédia vezetett idáig, egy rossz élmény, mely megrázó volt, vagy olyan, mi lelkére volt hatással, de Khulnak nem dolga vájkálni, így csak letörli a vigyort a képéről és csak hosszú idő után szólal meg csendesen.*
- Héj... *Kezdi, egy pillanatra megbökve a vállát, ha eléri.* Kettőnk titka marad. *Mosolyodik el, majd megvonja a vállát.* Mindenkinek saját dolga eldönteni, hogy milyen álcát húz... van, ki harsány, nagypofájút és utálatost, van, ki ennek pont az ellenkezőjét. *Fogai között sercint ki oldalra, mikor már a házak között járnak, kézfejével letörölve állát.*
- Elbaszott egy világban élünk, he?! *Pillant fel szomorkásan, s a felszólításra némán bólint.* Hegyezem, bár te ebben jobb vagy, mélységi. *Véletlenül sem tiszteletlenül megnyomva a faji megnevezést. Ismét sétálnak egy darabig, figyeli a körülöttük elhaladó lassan ébredező kikötői népséget, majd lassan megint csak megszólal.*
- Tudod... van az úgy, hogy egyik pillanatban még minden rendben, a másikban meg már nyakig ülsz a szarral teli dézsában, amit két oldalról billegtetnek, hogy olykor a pofádba csapjon. *Kuncog fel mélyen, hideg tekintettel.*
- De hát... attól vagyunk valaki, hogy tele szájjal behabzsoljuk, nem igaz? *Hosszan sóhajt.* Levegővétel, öklendezés, vagy undor nélkül... ez jutott, mi a faszt lehet csinálni? Főleg egy ilyen helyen. Ezért örülök, hogy idekerülhettem, bár néha húz a szív hazafelé. *Befejezi mondandóját, s legszívesebben inna egy kortyot, aztán rájön, hogy szolgálatban van.*
A hozzászólás írója (Khul'ie Vantruez) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.30 16:26:12
948. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-29 19:26:17
Üzenet elküldve: 2019-08-29 19:26:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Legsötétebb éj - másnap reggel//
//Őrjárat//
*Végre tényleg nekiindulnak, Rey nem szereti a hosszas tétlenkedést, vagy azt, ha feleslegesen feltartják holmi taknyos kölykök. Örül, hogy gyorsan megszabadulás a kormostól, ez pedig részben Khul egyedi stílusának köszönhető. Elijesztette.
A kis incidens után Rey is gyorsan visszatér eredeti önmagához, a mosoly egy szempillantás alatt eltűnik arcáról, semmi nyoma nem marad annak a véletlenül kieresztett kacajnak.*
- Jobb, ha megjegyzed, mert nem sűrűn lesz részed ilyenben.
*Veti oda a zsoldosnak, azért nem igen akarja lerontani sötét és titokzatos kisugárzását.
Néha vet egy-egy pillantást azokra a házakra, amelyek kicsiny ablakából valami mozgást észlel. Szakmai ártalom ez a fajta éberség. A csatornában töltött évek alatt egy észre nem vett mozdulat a figyelmetlen személy halálát okozta sokszor. Eközben persze a mostani feladatáról sem feledkezik meg.*
-Aztán hegyezd a füleid, hátha elkapunk egy-két érdekes szófoszlányt.
*Szól ismét Khulhoz, kicsit megenyhüve. Mégis csak társak mostantól, számítaniuk kell egymásra. Hiába nincs ínyére a csapatmunka, azért azt ő is belátja, hogy vannak előnyei annak, ha valaki tárja a hátát bizonyos helyzetekben. Csak ehhez sajnos szükség van egy olyan, Rey számára végtelenül távoli dologra, mint a bizalom. Egyelőre még egy normális beszélgetést sem tud senkivel kezdeményezni, sem pedig részt venni ilyenben, nemhogy ész nélkül fecsegni az életéről és barátkozni. Talán erre sosem lesz képes, és egy idő után majd ráébred, hogy a Sellőház nem neki való hely.*
//Őrjárat//
*Végre tényleg nekiindulnak, Rey nem szereti a hosszas tétlenkedést, vagy azt, ha feleslegesen feltartják holmi taknyos kölykök. Örül, hogy gyorsan megszabadulás a kormostól, ez pedig részben Khul egyedi stílusának köszönhető. Elijesztette.
A kis incidens után Rey is gyorsan visszatér eredeti önmagához, a mosoly egy szempillantás alatt eltűnik arcáról, semmi nyoma nem marad annak a véletlenül kieresztett kacajnak.*
- Jobb, ha megjegyzed, mert nem sűrűn lesz részed ilyenben.
*Veti oda a zsoldosnak, azért nem igen akarja lerontani sötét és titokzatos kisugárzását.
Néha vet egy-egy pillantást azokra a házakra, amelyek kicsiny ablakából valami mozgást észlel. Szakmai ártalom ez a fajta éberség. A csatornában töltött évek alatt egy észre nem vett mozdulat a figyelmetlen személy halálát okozta sokszor. Eközben persze a mostani feladatáról sem feledkezik meg.*
-Aztán hegyezd a füleid, hátha elkapunk egy-két érdekes szófoszlányt.
*Szól ismét Khulhoz, kicsit megenyhüve. Mégis csak társak mostantól, számítaniuk kell egymásra. Hiába nincs ínyére a csapatmunka, azért azt ő is belátja, hogy vannak előnyei annak, ha valaki tárja a hátát bizonyos helyzetekben. Csak ehhez sajnos szükség van egy olyan, Rey számára végtelenül távoli dologra, mint a bizalom. Egyelőre még egy normális beszélgetést sem tud senkivel kezdeményezni, sem pedig részt venni ilyenben, nemhogy ész nélkül fecsegni az életéről és barátkozni. Talán erre sosem lesz képes, és egy idő után majd ráébred, hogy a Sellőház nem neki való hely.*
947. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-28 00:43:26
Üzenet elküldve: 2019-08-28 00:43:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Daesys Vaelyora//
*Daesys nem is állhatna távolabb egy hajlott hátú öregasszonytól, de Anlendra ennek nem ad hangot, csak egy visszafogott mosollyal nyugtázza a viccet. Amikor barátnője az átlagosan megevett ételmennyiségről beszél, egyből azonosulni tud, s ezt – egyelőre – hangtalanul mocorgó gyomra is alátámasztja.*
- Egy cipőben járunk! Esküszöm, mintha két éhes szájat tartanék el.
~Mondjuk Eiressa sem szórakozik, ha evésről van szó...~
*Gondol egy pillanatra a pej kancára, aki valószínűleg most is békésen rágcsál egy nyaláb szénát. Fogalma sincs, hogy hol lehet errefelé libacombot kapni, de hát, ha Daesys azt mondja, megoldható, akkor biztosan így van, hisz ő a helyi. Meg egyébként is, nagyon meggyőző a határozottság, amivel a vörös nő a feladat elé állítja magát. A hal Anlendra számára sem a legvonzóbb étel jelen pillanatban, tekintve, hogy nincsenek messze a dokkok, ahonnan a néha azért meg-megmozduló levegő a hal-lét kevésbé vonzó aromáit sodorja feléjük. *
- Krumplival! Bármilyen formában.
*Fejeli meg a közeljövőben remélhetőleg manifesztálódó vágyálom képét az első dologgal, ami eszébe jut a libacomb hallatán. *
- Csak tőled az imént.
*Utal vissza a kurtizános kérdésre. Sosem hallott a Sellőházról korábban, a környéken egyedül a Rumos Rókalyuk mellett vezette útja egyszer, de egyedül nem éppen volt kedve betérni a kedves, hívogató kis fogadóba. Menet közben kurtán bólint, s hagyatkozik Daesys további útmutatására.*
- Akkor irány a Sellőház, de azért pincérnőnek ne ma este állj be, ha már így egymásra akadtunk.
*Érzékeli a pillanat tört része alatt bekövetkező megkomolyodást, úgyhogy önkéntelenül is egy picit jobban figyel Daesys szavaira. *
- Tudom. Érdekes, nagyjából én is össze tudnám ezekkel a mondatokkal foglalni mostani életem, bár lefogadom, hogy teljesen mások a körülmények.
*Mondja eltűnődve.*
- Történt valami, ami miatt elkoptak, vagy csak a szokásos rendje a dolgoknak?
*Kérdezi őszinte kíváncsisággal, meg mert megismerkedésük módja alapján könnyedén el tudja képzelni, hogy egy veszélyesebb kaland nyomán fogyatkoztak meg Daesys körül a népek. Mindketten kissé fiatalnak tűnnek, hogy az élet megszokott rendjéről beszéljenek, mikor barátok, vagy akármilyen közeli ismerősök elkopásáról van szó. Nem kellene így lennie, de mégis teljes mértékben átérzi Daesys utolsó mondatát mióta Artheniorba vezette sorsa.*
*Úgy sejti lassacskán megérkeznek ahhoz a híres-neves Sellőházhoz, mert egyre több vidáman vagy éppen ittasan andalgó egyén és kisebb csoport keresztezi útjukat, akiken látszik, hogy aznap este igencsak jól végezték dolgukat. Hagyja, hogy Daesys a megfelelő épülethez érve megálljon, és belépjenek a libacomb ígéretét követve a kapun. *
*Daesys nem is állhatna távolabb egy hajlott hátú öregasszonytól, de Anlendra ennek nem ad hangot, csak egy visszafogott mosollyal nyugtázza a viccet. Amikor barátnője az átlagosan megevett ételmennyiségről beszél, egyből azonosulni tud, s ezt – egyelőre – hangtalanul mocorgó gyomra is alátámasztja.*
- Egy cipőben járunk! Esküszöm, mintha két éhes szájat tartanék el.
~Mondjuk Eiressa sem szórakozik, ha evésről van szó...~
*Gondol egy pillanatra a pej kancára, aki valószínűleg most is békésen rágcsál egy nyaláb szénát. Fogalma sincs, hogy hol lehet errefelé libacombot kapni, de hát, ha Daesys azt mondja, megoldható, akkor biztosan így van, hisz ő a helyi. Meg egyébként is, nagyon meggyőző a határozottság, amivel a vörös nő a feladat elé állítja magát. A hal Anlendra számára sem a legvonzóbb étel jelen pillanatban, tekintve, hogy nincsenek messze a dokkok, ahonnan a néha azért meg-megmozduló levegő a hal-lét kevésbé vonzó aromáit sodorja feléjük. *
- Krumplival! Bármilyen formában.
*Fejeli meg a közeljövőben remélhetőleg manifesztálódó vágyálom képét az első dologgal, ami eszébe jut a libacomb hallatán. *
- Csak tőled az imént.
*Utal vissza a kurtizános kérdésre. Sosem hallott a Sellőházról korábban, a környéken egyedül a Rumos Rókalyuk mellett vezette útja egyszer, de egyedül nem éppen volt kedve betérni a kedves, hívogató kis fogadóba. Menet közben kurtán bólint, s hagyatkozik Daesys további útmutatására.*
- Akkor irány a Sellőház, de azért pincérnőnek ne ma este állj be, ha már így egymásra akadtunk.
*Érzékeli a pillanat tört része alatt bekövetkező megkomolyodást, úgyhogy önkéntelenül is egy picit jobban figyel Daesys szavaira. *
- Tudom. Érdekes, nagyjából én is össze tudnám ezekkel a mondatokkal foglalni mostani életem, bár lefogadom, hogy teljesen mások a körülmények.
*Mondja eltűnődve.*
- Történt valami, ami miatt elkoptak, vagy csak a szokásos rendje a dolgoknak?
*Kérdezi őszinte kíváncsisággal, meg mert megismerkedésük módja alapján könnyedén el tudja képzelni, hogy egy veszélyesebb kaland nyomán fogyatkoztak meg Daesys körül a népek. Mindketten kissé fiatalnak tűnnek, hogy az élet megszokott rendjéről beszéljenek, mikor barátok, vagy akármilyen közeli ismerősök elkopásáról van szó. Nem kellene így lennie, de mégis teljes mértékben átérzi Daesys utolsó mondatát mióta Artheniorba vezette sorsa.*
*Úgy sejti lassacskán megérkeznek ahhoz a híres-neves Sellőházhoz, mert egyre több vidáman vagy éppen ittasan andalgó egyén és kisebb csoport keresztezi útjukat, akiken látszik, hogy aznap este igencsak jól végezték dolgukat. Hagyja, hogy Daesys a megfelelő épülethez érve megálljon, és belépjenek a libacomb ígéretét követve a kapun. *
946. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-28 00:01:11
Üzenet elküldve: 2019-08-28 00:01:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Nirs//
-Ez a beszéd.
*Rebben szeme elégedetten, majd kissé visszafogja a tempót. Van még idejük, s nem árt néhány dolgot tisztázni, mielőtt a Vérkertbe érnek.*
-A sötét úr kéri fel ma éjjel keringőre a halál királynőjét. Ne tegyél semmi olyat, amit megbánhatnál. Én tudom, hogy nem fogsz.
*Fordul szembe megint a fiúval hunyorogva, majd gyengéden lesöpör Nirs válláról némi port.*
-Szükségem van a védelmedre. Nagyon is... És adósod leszek, ha segítesz. Már ha ez számít neked bármit is.
*Húzódnak ajkai kaján mosolyba.*
-Erre az éjszakára mindig emlékezni fogsz majd. Mondd csak, Nirs Thargodrym...
*Emelkedik fel a szemöldök finoman, még mindig széles vigyorral arcán.*
-Melegíti-e észak fiának ágyát asszony? Utat enged-e... Az érzelmeknek?
*Indul el a férfi mellett, miközben fokozatosan eltünedeznek körülöttük a fények. Útjukat romos, régi kúriák szegélyezik, a környék pedig néma csendbe burkolódzik. Olyan hatást kelt, mintha évek óta nem járt volna itt egy árva lélek sem. Pedig nagyon is sokan rejtőznek az árnyak között.*
-Ez a beszéd.
*Rebben szeme elégedetten, majd kissé visszafogja a tempót. Van még idejük, s nem árt néhány dolgot tisztázni, mielőtt a Vérkertbe érnek.*
-A sötét úr kéri fel ma éjjel keringőre a halál királynőjét. Ne tegyél semmi olyat, amit megbánhatnál. Én tudom, hogy nem fogsz.
*Fordul szembe megint a fiúval hunyorogva, majd gyengéden lesöpör Nirs válláról némi port.*
-Szükségem van a védelmedre. Nagyon is... És adósod leszek, ha segítesz. Már ha ez számít neked bármit is.
*Húzódnak ajkai kaján mosolyba.*
-Erre az éjszakára mindig emlékezni fogsz majd. Mondd csak, Nirs Thargodrym...
*Emelkedik fel a szemöldök finoman, még mindig széles vigyorral arcán.*
-Melegíti-e észak fiának ágyát asszony? Utat enged-e... Az érzelmeknek?
*Indul el a férfi mellett, miközben fokozatosan eltünedeznek körülöttük a fények. Útjukat romos, régi kúriák szegélyezik, a környék pedig néma csendbe burkolódzik. Olyan hatást kelt, mintha évek óta nem járt volna itt egy árva lélek sem. Pedig nagyon is sokan rejtőznek az árnyak között.*
945. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-27 21:42:27
Üzenet elküldve: 2019-08-27 21:42:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Daesys Vaelyora//
- Kizárt!
*Tiltakozik hevesen, és tetetett rémülettel arcán.*
- Már csak az kéne, hogy összegörnyedjek, mint egy vénasszony. Jól is néznék ki.
*Egyébként meg szereti a magasságát. Éppen elég magas ahhoz, hogy ne érezze túl kicsinek magát másokhoz képest, de nem túlzottan ahhoz, hogy ezzel nem kívánt figyelmet szerezzen. Ha figyelemre vágyik, akkor ő majd megköveteli magának tettekkel.*
- Ahj, eszem én annyit, ne tudd meg. Mint egy megtermett férfi. Nem is értem hova fér belém annyi, de egy kicsit sem hízom. Bár nem bánom, legalább fürge vagyok.
*Egyébként meg taszítja a nemesi réteg, és azok közül is a pökhendi nemes asszonyok, akik gyengék, és terebélyesek is mellé. Számára ezek nem vonzó tulajdonságok.*
- Mmm, libacomb. De ennék most olyat. Itt leginkább halat lehet enni. Meg kenyeret, és halat.
*Teátrálisan felsóhajt, és szemeit is forgatja. Talán szeretné is a halat, de nem emlékszik arra már, hogy valaha is így volt, vagy lát esélyt arra, hogy lehetne, hiszen annyit evett élete során, hogy az bőven több volt számára, mint elég.*
- Szerezzünk libacombot! Bár biztos nem olyan jó, mint egykor nálatok, de sebaj. Libacombot akarok.
*Jelenti ki ellentmondást nem tűrően, és láthatóan egy pillanat alatt végletekig eltökéli magát. Igen makacs tud lenni, ez elsőre is látható, de Anlendra már találkozott is ezzel a tulajdonságával. Sok esetben nem is éri meg a fáradtság, amit beleöl egy ilyen elképzelés végrehajtásába, de őt mégis elégedettséggel tölti el.*
- Megy ez neked.
*Megint meglepi Anlendra válasza, és ismételten elismerést vált ki belőle. Határozottan szórakoztatóbb a lány, mint amilyennek emlékezett rá.*
- A Sellőházról amúgy hallottál már? Azt mondják bámulatos. Most megnézzük, hogy tényleg az.
*Még ő maga sem járt ott, pedig igen sok helyre vitte a lába, egy ló, vagy hajó, ám olyan nívós helyekre még sosem szánta el magát, mint amilyennek a Sellőházat is nevezik.*
- Bár egyszer hallottam valami híresztelést arról, hogy pocsék ott a kiszolgálás, de úgysem az érdekel, hanem a kaja. Ha kell, kihozom én magunknak a konyháról.
*Megrántja a vállát. Ilyen apróságokból Daesys nem fog problémát csinálni, jobban szereti élvezni a pillanatot, mint ostobaságokkal elvesztegetni azt.*
- Fhu, hát nem is tudom.
*Valójában elgondolkodik.*
- Mindent és semmit. Sodródom, hagyom, hogy minden történjen úgy, ahogy történnie kell.
*Kissé megkomolyodik arca. Energiái nem hagynak alább, csupán láthatóan nem kívánja elviccelni a felé intézett kérdést.*
- Keresem a helyem, meg az embereimet. Tudod. Mindenki úgy elkopott mellőlem.
- Kizárt!
*Tiltakozik hevesen, és tetetett rémülettel arcán.*
- Már csak az kéne, hogy összegörnyedjek, mint egy vénasszony. Jól is néznék ki.
*Egyébként meg szereti a magasságát. Éppen elég magas ahhoz, hogy ne érezze túl kicsinek magát másokhoz képest, de nem túlzottan ahhoz, hogy ezzel nem kívánt figyelmet szerezzen. Ha figyelemre vágyik, akkor ő majd megköveteli magának tettekkel.*
- Ahj, eszem én annyit, ne tudd meg. Mint egy megtermett férfi. Nem is értem hova fér belém annyi, de egy kicsit sem hízom. Bár nem bánom, legalább fürge vagyok.
*Egyébként meg taszítja a nemesi réteg, és azok közül is a pökhendi nemes asszonyok, akik gyengék, és terebélyesek is mellé. Számára ezek nem vonzó tulajdonságok.*
- Mmm, libacomb. De ennék most olyat. Itt leginkább halat lehet enni. Meg kenyeret, és halat.
*Teátrálisan felsóhajt, és szemeit is forgatja. Talán szeretné is a halat, de nem emlékszik arra már, hogy valaha is így volt, vagy lát esélyt arra, hogy lehetne, hiszen annyit evett élete során, hogy az bőven több volt számára, mint elég.*
- Szerezzünk libacombot! Bár biztos nem olyan jó, mint egykor nálatok, de sebaj. Libacombot akarok.
*Jelenti ki ellentmondást nem tűrően, és láthatóan egy pillanat alatt végletekig eltökéli magát. Igen makacs tud lenni, ez elsőre is látható, de Anlendra már találkozott is ezzel a tulajdonságával. Sok esetben nem is éri meg a fáradtság, amit beleöl egy ilyen elképzelés végrehajtásába, de őt mégis elégedettséggel tölti el.*
- Megy ez neked.
*Megint meglepi Anlendra válasza, és ismételten elismerést vált ki belőle. Határozottan szórakoztatóbb a lány, mint amilyennek emlékezett rá.*
- A Sellőházról amúgy hallottál már? Azt mondják bámulatos. Most megnézzük, hogy tényleg az.
*Még ő maga sem járt ott, pedig igen sok helyre vitte a lába, egy ló, vagy hajó, ám olyan nívós helyekre még sosem szánta el magát, mint amilyennek a Sellőházat is nevezik.*
- Bár egyszer hallottam valami híresztelést arról, hogy pocsék ott a kiszolgálás, de úgysem az érdekel, hanem a kaja. Ha kell, kihozom én magunknak a konyháról.
*Megrántja a vállát. Ilyen apróságokból Daesys nem fog problémát csinálni, jobban szereti élvezni a pillanatot, mint ostobaságokkal elvesztegetni azt.*
- Fhu, hát nem is tudom.
*Valójában elgondolkodik.*
- Mindent és semmit. Sodródom, hagyom, hogy minden történjen úgy, ahogy történnie kell.
*Kissé megkomolyodik arca. Energiái nem hagynak alább, csupán láthatóan nem kívánja elviccelni a felé intézett kérdést.*
- Keresem a helyem, meg az embereimet. Tudod. Mindenki úgy elkopott mellőlem.
944. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-27 21:06:24
Üzenet elküldve: 2019-08-27 21:06:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Hanloren//
*Igaz lehet az a vélekedés, hogy a hegsesfülűek kiszámíthatatlan népség, hiszen Hanlorenen sem nagyon tud kiigazodni. Egyik pillanatban villámokat szórnak a szemei, a következőben már-már zavarba ejtően kedves. Egyszer szűkszavúan kioktató, azután valami soha nem látott csodát ígér. Nirs mindenesetre reméli, hogy nem a kikötőnek ezen szeglete lenne az, mert a környék pont olyan, hogy bizalmatlanul pislogjon körbe. Ha igaz az, hogy a kikötőben gyűlik össze Lanawin söpredéke, akkor itt húzhatja meg magát a legalja népség. Persze erősen szubjektív, hogy kinek ki a gazember. Ezzel le is zárja magában ezt a kérdést, már csak azért is, mert ha a Vérkertbe tartanak, akkor aligha fognak sokat időzni itt. No meg azért is, mert az elf leányzó megtorpan, Nirs pedig egészen zavarba jön a pillantástól, az érintéstől és az ellágyuló hangtól.*
- Megígérem. *böki ki kicsit dadogva, aztán feltámad benne a férfiúi büszkeség és a tharg önbizalom* Akkor pedig neked sincs okod az aggodalomra. Kötve hiszem, hogy lesz bárki is olyan ostoba, hogy velünk kezdjen. És ha mégis, hát megbánják majd. Vigyázni fogok rád.
*Ezt már valóban nagy magabiztossággal mondja, és tulajdonképpen roppant büszke rá, hogy ez az elf létére nagyon érdekes leányzó az ő segítségét kéri. Ennek megfelelően nem ezt a pillanatot tartja alkalmasnak arra, hogy elárulja: a mágiában még nem mélyedt el annyira mint szeretné, és fegyveres tudása sem mérhető egy valamirevaló tharghoz. Inkább a már ismert igéket próbálja felidézni az elméjében, és kis érdeklődéssel figyeli ahogy Hanloren felhajt valamit egy kis fiolából. Sejti, hogy valami serkentőszer lehet, és azt is tudni véli, hogy ahhoz van szükség rá, amire készül. Most már valóban kíváncsi, de mielőtt tovább kérdezősködhetne, a lány ismét karon ragadja, és vonszolja tovább a kikötőn. Bár a vonszolás enyhe túlzás, Nirs egyáltalán nem ellenkezik.*
*Igaz lehet az a vélekedés, hogy a hegsesfülűek kiszámíthatatlan népség, hiszen Hanlorenen sem nagyon tud kiigazodni. Egyik pillanatban villámokat szórnak a szemei, a következőben már-már zavarba ejtően kedves. Egyszer szűkszavúan kioktató, azután valami soha nem látott csodát ígér. Nirs mindenesetre reméli, hogy nem a kikötőnek ezen szeglete lenne az, mert a környék pont olyan, hogy bizalmatlanul pislogjon körbe. Ha igaz az, hogy a kikötőben gyűlik össze Lanawin söpredéke, akkor itt húzhatja meg magát a legalja népség. Persze erősen szubjektív, hogy kinek ki a gazember. Ezzel le is zárja magában ezt a kérdést, már csak azért is, mert ha a Vérkertbe tartanak, akkor aligha fognak sokat időzni itt. No meg azért is, mert az elf leányzó megtorpan, Nirs pedig egészen zavarba jön a pillantástól, az érintéstől és az ellágyuló hangtól.*
- Megígérem. *böki ki kicsit dadogva, aztán feltámad benne a férfiúi büszkeség és a tharg önbizalom* Akkor pedig neked sincs okod az aggodalomra. Kötve hiszem, hogy lesz bárki is olyan ostoba, hogy velünk kezdjen. És ha mégis, hát megbánják majd. Vigyázni fogok rád.
*Ezt már valóban nagy magabiztossággal mondja, és tulajdonképpen roppant büszke rá, hogy ez az elf létére nagyon érdekes leányzó az ő segítségét kéri. Ennek megfelelően nem ezt a pillanatot tartja alkalmasnak arra, hogy elárulja: a mágiában még nem mélyedt el annyira mint szeretné, és fegyveres tudása sem mérhető egy valamirevaló tharghoz. Inkább a már ismert igéket próbálja felidézni az elméjében, és kis érdeklődéssel figyeli ahogy Hanloren felhajt valamit egy kis fiolából. Sejti, hogy valami serkentőszer lehet, és azt is tudni véli, hogy ahhoz van szükség rá, amire készül. Most már valóban kíváncsi, de mielőtt tovább kérdezősködhetne, a lány ismét karon ragadja, és vonszolja tovább a kikötőn. Bár a vonszolás enyhe túlzás, Nirs egyáltalán nem ellenkezik.*
943. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-27 20:53:49
Üzenet elküldve: 2019-08-27 20:53:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Egy magafajtának azért nem olyan nehéz a Kikötőben némi pénzhez jutni. Az viszont már egy kicsit nagyobb kihívás, hogy bármit is beszerezzen itt. Mindenesetre míg kérdezősködik, legalább egy kicsit jobban megismeri a környéket. Nem fog ártani. Ki tudja, meddig marad itt. Azért kellő óvatossággal közlekedik. A wegtoreni alvilágban sürgölődni se volt egyszerű, bár ott a céh védelmét élvezte, és nem sűrűn járt egyedül. Ezt az új felállást még mindig szoknia kell. Igyekszik inkább nyitva tartani a fülét, hogy kevesebbet kelljen kérdezősködnie. Nem okos dolog a kirakatba tenni, hogy idegen erre.*
942. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-27 00:45:16
Üzenet elküldve: 2019-08-27 00:45:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Daesys Vaelyora//
*Akár akarja, akár nem, ráragad a vigyor a fél-elf után szabadon.*
- Magasabb? Erősen kétlem. Talán te lettél alacsonyabb!?
*Igazából Anlendrának fogalma sincs, hogy magassága megindult-e felfelé, hiszen leginkább egyedül múlatja az időt, így nem sok viszonyítási alapja van. Esetleg szeretett lova kengyeléhez mérhetné, de azt még nem kellett hosszabbra engednie azóta, szóval valószínűleg az akkori termetét őrizgeti, egy-két centi ide vagy oda. A következő megjegyzés viszont betalál, teltebb az bizony nem lett, de ez meg preferencia kérdése. Igazán esztétikusnak látja magát, és élvezi, hogy őt nem köti holmi túlsúly a földhöz, mint olyannyi fajtársát, leginkább a gazdagabbik rétegből valókat. Nemtörődöm módon megvonja vállát.*
- Nicsak, ki beszél! Akár ehetnénk is valamit, hogy mindketten gyarapodjunk!
*Jegyzi meg félig gúnyosan, hiszen igazándiból mindketten egészen jó formában vannak, gyarapodásra lényegében semmi szükség. Annak ellenére, hogy vékonyka, Anlendrát óriási étvággyal áldotta meg az élet, és ha kell, ha nem kell, bármikor tud enni, s ennek hangot is ad amint a legkevésbé kényelmesen érzi magát valaki társaságában. *
- Bár, az otthoni libacombnak nem érhet semmi a nyomába...
*Utal múltbéli közös lakomájukra barátnőjével. Hirtelen elönti az otthon melegének emléke, s egy pillanatra még az éjszaka is majdhogynem elviselhetetlen kánikulában is átfut rajta a lúdbőr. Nagyjából ezzel az érzéssel egyszerre érkezik a cirógatás, amit hirtelen el sem tud dönteni, hogy kellemesen, vagy inkább idegenül érinti. Nem sokan nyúlkáltak hozzá mióta elhagyta a családi fészket, s ezért automatikusan megrezzen egy pillanatra, de nem húzódik el, hiszen Daesystől nem érkezik fenyegetően a mozdulat. Színtiszta kedvességként érzékeli, és ezzel nincs gond, sosem volt. Tény, hogy Anlendra nem illik a kikötő mocskába, viszont mégis otthonosabban érzi magát, mint a gazdagabb környékeken bárhol, bármikor. Életszagúbb, emberközelibb, még ha veszélyes is. Néha félti életét, de gyakrabban hajtja az emberi természet – vagy elfi, fél-elfi, s egyéb – rejtelmei iránt érzett vonzalom, ami felülírja a néhai rettegést egy-egy sötét sarkon túlról érkező kétes eredetű morgás miatt. A kikötő pedig remek helyszín mindenféle szerzet megfigyelésére. A történetet is elmeséli szívesen, amint olyan helyre érnek, ahol kissé megpihenve félig nyugodalmas pozíciót felvéve, hosszabb beszélgetésbe elegyedhetnek.*
- Titkos hozzávaló? Csak nem a dokkmunkások izzadtsága?
*A Daesys által felvett irányba fordul, és készségesen indul is tovább.*
- Remek, menjünk, épp ráérek! Átutazóban igen, illetve átmeneti szállásom van errefelé, amíg ki nem találom, mit is akarok kezdeni magammal ebben a városban. A te életedben mi történik, mikor épp nem üres üvegeket hajigálsz ártatlan járókelők felé?
*Akár akarja, akár nem, ráragad a vigyor a fél-elf után szabadon.*
- Magasabb? Erősen kétlem. Talán te lettél alacsonyabb!?
*Igazából Anlendrának fogalma sincs, hogy magassága megindult-e felfelé, hiszen leginkább egyedül múlatja az időt, így nem sok viszonyítási alapja van. Esetleg szeretett lova kengyeléhez mérhetné, de azt még nem kellett hosszabbra engednie azóta, szóval valószínűleg az akkori termetét őrizgeti, egy-két centi ide vagy oda. A következő megjegyzés viszont betalál, teltebb az bizony nem lett, de ez meg preferencia kérdése. Igazán esztétikusnak látja magát, és élvezi, hogy őt nem köti holmi túlsúly a földhöz, mint olyannyi fajtársát, leginkább a gazdagabbik rétegből valókat. Nemtörődöm módon megvonja vállát.*
- Nicsak, ki beszél! Akár ehetnénk is valamit, hogy mindketten gyarapodjunk!
*Jegyzi meg félig gúnyosan, hiszen igazándiból mindketten egészen jó formában vannak, gyarapodásra lényegében semmi szükség. Annak ellenére, hogy vékonyka, Anlendrát óriási étvággyal áldotta meg az élet, és ha kell, ha nem kell, bármikor tud enni, s ennek hangot is ad amint a legkevésbé kényelmesen érzi magát valaki társaságában. *
- Bár, az otthoni libacombnak nem érhet semmi a nyomába...
*Utal múltbéli közös lakomájukra barátnőjével. Hirtelen elönti az otthon melegének emléke, s egy pillanatra még az éjszaka is majdhogynem elviselhetetlen kánikulában is átfut rajta a lúdbőr. Nagyjából ezzel az érzéssel egyszerre érkezik a cirógatás, amit hirtelen el sem tud dönteni, hogy kellemesen, vagy inkább idegenül érinti. Nem sokan nyúlkáltak hozzá mióta elhagyta a családi fészket, s ezért automatikusan megrezzen egy pillanatra, de nem húzódik el, hiszen Daesystől nem érkezik fenyegetően a mozdulat. Színtiszta kedvességként érzékeli, és ezzel nincs gond, sosem volt. Tény, hogy Anlendra nem illik a kikötő mocskába, viszont mégis otthonosabban érzi magát, mint a gazdagabb környékeken bárhol, bármikor. Életszagúbb, emberközelibb, még ha veszélyes is. Néha félti életét, de gyakrabban hajtja az emberi természet – vagy elfi, fél-elfi, s egyéb – rejtelmei iránt érzett vonzalom, ami felülírja a néhai rettegést egy-egy sötét sarkon túlról érkező kétes eredetű morgás miatt. A kikötő pedig remek helyszín mindenféle szerzet megfigyelésére. A történetet is elmeséli szívesen, amint olyan helyre érnek, ahol kissé megpihenve félig nyugodalmas pozíciót felvéve, hosszabb beszélgetésbe elegyedhetnek.*
- Titkos hozzávaló? Csak nem a dokkmunkások izzadtsága?
*A Daesys által felvett irányba fordul, és készségesen indul is tovább.*
- Remek, menjünk, épp ráérek! Átutazóban igen, illetve átmeneti szállásom van errefelé, amíg ki nem találom, mit is akarok kezdeni magammal ebben a városban. A te életedben mi történik, mikor épp nem üres üvegeket hajigálsz ártatlan járókelők felé?
941. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-08-27 00:09:07
Üzenet elküldve: 2019-08-27 00:09:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Daesys Vaelyora//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Úgy tűnik szerencséje van, és nem egy a régi ismerősére kísértetiesen hasonlító idegen nyakába borult, ami egy nem elhanyagolható előny. Ahogy kicsit eltávolodik a lánytól egy lépésnyi távolságra, - mindezt arcán széles vigyorral - jó alaposan, és arcátlan pimaszsággal kezdi el méregetni.*
- Magasabb lettél, nem?
*Ami nem lenne meglepő az eltelt évek során, különösen, mert azt is megdöbbenve veszi tudomásul, hogy Anlendra ember, akik gyorsabban nőnek fel, és öregednek meg. Ezt az egyszerű tényt igen gyakran képes elfeledni, csak nagy kihagyásoknál eszmél rá újra, és újra, mint most is. De az is lehet, hogy csupán emlékezete csapja be, és ebben sem lenne semmi meglepő, tekintve, hogy állandóan alkohol hatása alatt múlatja el az idejét.*
- De egy kis húst még mindig nem sikerült felszedned magadra.
*Ingatja meg rosszallóan fejét, mintha ő bármivel is teltebb, vagy testesebb lenne.*
- Hát azt én is nehezen hiszem el, galambom. Nem vagy te ilyen közegbe való.
*Nem zavartatva magát nyúl a lány felé karjával, hogy gyengéden megcirógathassa annak arcát. A kedves mozdulattal barátnője finomságára, és szépségére próbál utalni, ami nem kifejezetten illik a Kikötő zord, és mocskos világába.
Anlendra nem jön zavarba az örömlányok emlegetésére, reakciója pedig egy cinkos mosolyt vált ki Daesysből.*
- Milyen igazad van!
*A magabiztosság fontos, és tetszik is neki, persze ha egy elveszett bárányka lenne Anlendra, abban is meg tudná látni a szépet.*
- Ehh.
*Húzza el újra a száját egy látványos fintorba, és karjait összefonja mellkasa előtt.*
- Úgy érzem határozottan érdekel ez a történet.
*Arcán a gesztusok is erről árulkodnak, de elég egyszerűen csak szemeibe nézni, amik nem rejtenek semmi mögöttes szándékot.*
- De bizony, itt nőttem fel. Tündérmesébe illő.
*Egyik karja az emberlány derekára csúszik, a másikkal pedig színpadiasan végigmutat a sötét, szűk utcákon.*
- A szag teszi igazán autentikussá. Hal, hányás, és egy titkos hozzávaló. Hát nem fantasztikus?
*Teszi hozzá továbbra is boldog vigyorral az arcán, majd sarkon pördül, keze ezúttal Anlendra felkarjához vándorol, ahol belé karol úgy, ahogy szerinte a nemes uraságok szoktak együtt sétálni.*
- Remélem csak átutazóban vagy, és nem maradsz sokáig ebben a koszfészekben. Közben gyere, elviszlek egy szebb helyre, ott tudunk beszélgetni is.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Úgy tűnik szerencséje van, és nem egy a régi ismerősére kísértetiesen hasonlító idegen nyakába borult, ami egy nem elhanyagolható előny. Ahogy kicsit eltávolodik a lánytól egy lépésnyi távolságra, - mindezt arcán széles vigyorral - jó alaposan, és arcátlan pimaszsággal kezdi el méregetni.*
- Magasabb lettél, nem?
*Ami nem lenne meglepő az eltelt évek során, különösen, mert azt is megdöbbenve veszi tudomásul, hogy Anlendra ember, akik gyorsabban nőnek fel, és öregednek meg. Ezt az egyszerű tényt igen gyakran képes elfeledni, csak nagy kihagyásoknál eszmél rá újra, és újra, mint most is. De az is lehet, hogy csupán emlékezete csapja be, és ebben sem lenne semmi meglepő, tekintve, hogy állandóan alkohol hatása alatt múlatja el az idejét.*
- De egy kis húst még mindig nem sikerült felszedned magadra.
*Ingatja meg rosszallóan fejét, mintha ő bármivel is teltebb, vagy testesebb lenne.*
- Hát azt én is nehezen hiszem el, galambom. Nem vagy te ilyen közegbe való.
*Nem zavartatva magát nyúl a lány felé karjával, hogy gyengéden megcirógathassa annak arcát. A kedves mozdulattal barátnője finomságára, és szépségére próbál utalni, ami nem kifejezetten illik a Kikötő zord, és mocskos világába.
Anlendra nem jön zavarba az örömlányok emlegetésére, reakciója pedig egy cinkos mosolyt vált ki Daesysből.*
- Milyen igazad van!
*A magabiztosság fontos, és tetszik is neki, persze ha egy elveszett bárányka lenne Anlendra, abban is meg tudná látni a szépet.*
- Ehh.
*Húzza el újra a száját egy látványos fintorba, és karjait összefonja mellkasa előtt.*
- Úgy érzem határozottan érdekel ez a történet.
*Arcán a gesztusok is erről árulkodnak, de elég egyszerűen csak szemeibe nézni, amik nem rejtenek semmi mögöttes szándékot.*
- De bizony, itt nőttem fel. Tündérmesébe illő.
*Egyik karja az emberlány derekára csúszik, a másikkal pedig színpadiasan végigmutat a sötét, szűk utcákon.*
- A szag teszi igazán autentikussá. Hal, hányás, és egy titkos hozzávaló. Hát nem fantasztikus?
*Teszi hozzá továbbra is boldog vigyorral az arcán, majd sarkon pördül, keze ezúttal Anlendra felkarjához vándorol, ahol belé karol úgy, ahogy szerinte a nemes uraságok szoktak együtt sétálni.*
- Remélem csak átutazóban vagy, és nem maradsz sokáig ebben a koszfészekben. Közben gyere, elviszlek egy szebb helyre, ott tudunk beszélgetni is.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1805-1824