Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Dokkok és kikötő (új) Csatornarendszer (új) Vérkert (új) | Lakónegyed | Rumos Rókalyuk (új) Sellőház (új) Vámház (új) Hét Varjú Taverna (új) |  |
1000. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-24 23:22:17
Üzenet elküldve: 2019-09-24 23:22:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Legsötétebb éj - másnap reggel//
//Őrjárat//
//Vyl, Milhen, Khul, Rey//
*Nem sok szó esik az odaúton, de valahol hálás ezért. Hogy útitársnőivel nem sokat beszél, annak is megvan a maga oka. A mélységi nősténytől kissé tart, a vérkerti túrájuk után meg aztán pláne. A túlfűtött félelf... Nos... Nincs vele dolga.*
-Elkormányzom.
*Pillant gyermeki mosollyal arcán Khulra a hajó dolgát illetően. Kötve hiszi, hogy a Sellőháznak van a tulajdonában hajó... Ugyan miért lenne? És ha lenne is, minden bizonnyal igen csak jóban kell lenniük a Vihar Fiaival, ha hagyják őket kihajózni.
Elhúzza a száját utóbbi gondolatra. Nagy a Kikötő, de nem akkora, hogy elkerülje azokat a fickókat. Mégpedig akit a Viharfiak bármiért is nyakon csípnek, az rövid úton az árbóchoz kötve találja magát anyaszült meztelen. És ez a jobbik eset. Látott ő már flótást hajóorrdíszként is funkcionálni, és hát nem volt épp szívderítő látvány. Egy szó mint száz, azzal a bagázzsal illik jóba lenni, ha valaki a tengerről érkezik.*
-Miért kérdezed?
*Mielőtt azonban választ kapna, feltünedezik előttük a sokat emlegetett Sellőház. Nem lepődik meg, látta már elégszer, noha belülről még egyszer sem. Most talán majd lesz szerencséje.*
A hozzászólás írója (Milhen Raeymoor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.24 23:22:46
//Őrjárat//
//Vyl, Milhen, Khul, Rey//
*Nem sok szó esik az odaúton, de valahol hálás ezért. Hogy útitársnőivel nem sokat beszél, annak is megvan a maga oka. A mélységi nősténytől kissé tart, a vérkerti túrájuk után meg aztán pláne. A túlfűtött félelf... Nos... Nincs vele dolga.*
-Elkormányzom.
*Pillant gyermeki mosollyal arcán Khulra a hajó dolgát illetően. Kötve hiszi, hogy a Sellőháznak van a tulajdonában hajó... Ugyan miért lenne? És ha lenne is, minden bizonnyal igen csak jóban kell lenniük a Vihar Fiaival, ha hagyják őket kihajózni.
Elhúzza a száját utóbbi gondolatra. Nagy a Kikötő, de nem akkora, hogy elkerülje azokat a fickókat. Mégpedig akit a Viharfiak bármiért is nyakon csípnek, az rövid úton az árbóchoz kötve találja magát anyaszült meztelen. És ez a jobbik eset. Látott ő már flótást hajóorrdíszként is funkcionálni, és hát nem volt épp szívderítő látvány. Egy szó mint száz, azzal a bagázzsal illik jóba lenni, ha valaki a tengerről érkezik.*
-Miért kérdezed?
*Mielőtt azonban választ kapna, feltünedezik előttük a sokat emlegetett Sellőház. Nem lepődik meg, látta már elégszer, noha belülről még egyszer sem. Most talán majd lesz szerencséje.*
A hozzászólás írója (Milhen Raeymoor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.24 23:22:46
999. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-24 21:50:44
Üzenet elküldve: 2019-09-24 21:50:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Egyedül //
* Az egyik sütijét majszolja, miközben az utcán sétál. Az emberek körülötte feszültek és mindenféle zagyvasággal próbálják magyarázni az éjszaka történteket. Zrinának más is feltűnik. A falakon furcsa írás van. Nézi, de számára nem jelent semmit. Nem is rágódik rajta tovább. Inkább utána kérdez, hogy merre kell menni tovább.*
– Bocsánat a zavarásért, de meg tudná mondani, hogy merre van a város felé vezető út?* Kérdez meg egy nőt. Kellétlenül, de útba igazítja az asszony. Az új irány a dokkok. Szapora léptekkel indul el arra az óriás. Nem finomkodik ma. Ha valaki nagyon az útjában, akkor egyszerűen félre taszítja.*
* Az egyik sütijét majszolja, miközben az utcán sétál. Az emberek körülötte feszültek és mindenféle zagyvasággal próbálják magyarázni az éjszaka történteket. Zrinának más is feltűnik. A falakon furcsa írás van. Nézi, de számára nem jelent semmit. Nem is rágódik rajta tovább. Inkább utána kérdez, hogy merre kell menni tovább.*
– Bocsánat a zavarásért, de meg tudná mondani, hogy merre van a város felé vezető út?* Kérdez meg egy nőt. Kellétlenül, de útba igazítja az asszony. Az új irány a dokkok. Szapora léptekkel indul el arra az óriás. Nem finomkodik ma. Ha valaki nagyon az útjában, akkor egyszerűen félre taszítja.*
998. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-24 17:45:40
Üzenet elküldve: 2019-09-24 17:45:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Orm, Gyldwa, Throgg, Wagzal//
*Még visszaszól egy elcsüggedt „jóvanna” morgást, a lány kioktatására, minthogy neki kell vigyázni a gyengébbekre, és nem fordítva. Nagyon nem érzi még magában a késztetést ehhez a békemenethez, de ő csak kísérő, azt teszi, ami a cél eléréséig vezető úton ki van jelölve neki.*
-Még szép, hogy én vagyok, ezeknél a véznáknál még a lódarázs is erősebb pofont ad, mikor rossz napja van. *Motyogja maga elé sértetten, minthogy most rá lett szólva. Aztán látja felderengeni a Gyldwa kíváncsi természetet, merthogy nem tud már megint megmaradni a seggén, és csak bele kell pofáznia a férfiak dolgába is.*
-Hát jah! Jó nehéz lehet a vértezet, nem semmi a cucc. *Kopogtatja meg Wagzalon. Nagyon úgy tűnik, hogy nem lesz itt semmilyen kommunikációs vagy egyéb természetű probléma, a megtermett ork ugyanis pontosan tudja hova készülnek.*
-Hát ha te is odajársz zabáért, akkor biztos jól főznek. Ez megnyugtató. *Csap egy hatalmasat a hasa környékére a vért felületén. Bár a lány azzal mond valamit, hogyha őt megtűrik itt a népek, velük se lehet nagyobb probléma, viszont azt is érzi, így hárman már sokkalta jobban kiszúrható csürhét alkotnak.*
-A harag mi? Majd lesz időd mesélni, nem érdekes kit szolgáltál, mi nem ismerjük ám az isteneket, se törzsvezéreket erre fele. *Legyint, viszont Pirtianes említésére kidülledő szemekkel reagál.*
-Az a város, ott, annak a környékén tanyázunk. Beszari egy népek azok, nem csoda, hogy te is otthagytad őket. *Csap indulna meg az irányba, a kis törpés közjátékra nem is figyel oda mivel épp ekkor valami feltűnő jelenségre lesz figyelmes.*
-No! Hát már a sziklák is mozognak meg beszélnek errefelé! *Kiált rá az óriásra, amint az odaérve melléjük kinyilvánítja a baját.*
-Én is éhes vagyok! Mondj valamit újat! *Támasztja ki a lábait szemben az óriással. Felmérve őt, úgy fest még nála is magasabb, így talán nem lenne olyan jó ötlet ő és a kajája közé beállnia.*
-De rusnya egy teremtés vagy, mint akit most vetett ki a tenger! *Közben az jár a fejében, hogy itt bizonyára akkor olyan helyek is vannak, ahova az ilyen nagy culák, mint ők, meg a furcsa, sziklára és ürülékre hasonlító teremtmény befér.*
-Ormronym vagyok ez meg a húgom, Gyldwa. *Indul meg ismét az irányba, hogy végre haladjanak, mert itt összetömörülve igen csúnya látványt nyújtanak, van aki jól meg is bámulja őket.*
-Na, haladjunk! *Int az óriásnak is.*
*Még visszaszól egy elcsüggedt „jóvanna” morgást, a lány kioktatására, minthogy neki kell vigyázni a gyengébbekre, és nem fordítva. Nagyon nem érzi még magában a késztetést ehhez a békemenethez, de ő csak kísérő, azt teszi, ami a cél eléréséig vezető úton ki van jelölve neki.*
-Még szép, hogy én vagyok, ezeknél a véznáknál még a lódarázs is erősebb pofont ad, mikor rossz napja van. *Motyogja maga elé sértetten, minthogy most rá lett szólva. Aztán látja felderengeni a Gyldwa kíváncsi természetet, merthogy nem tud már megint megmaradni a seggén, és csak bele kell pofáznia a férfiak dolgába is.*
-Hát jah! Jó nehéz lehet a vértezet, nem semmi a cucc. *Kopogtatja meg Wagzalon. Nagyon úgy tűnik, hogy nem lesz itt semmilyen kommunikációs vagy egyéb természetű probléma, a megtermett ork ugyanis pontosan tudja hova készülnek.*
-Hát ha te is odajársz zabáért, akkor biztos jól főznek. Ez megnyugtató. *Csap egy hatalmasat a hasa környékére a vért felületén. Bár a lány azzal mond valamit, hogyha őt megtűrik itt a népek, velük se lehet nagyobb probléma, viszont azt is érzi, így hárman már sokkalta jobban kiszúrható csürhét alkotnak.*
-A harag mi? Majd lesz időd mesélni, nem érdekes kit szolgáltál, mi nem ismerjük ám az isteneket, se törzsvezéreket erre fele. *Legyint, viszont Pirtianes említésére kidülledő szemekkel reagál.*
-Az a város, ott, annak a környékén tanyázunk. Beszari egy népek azok, nem csoda, hogy te is otthagytad őket. *Csap indulna meg az irányba, a kis törpés közjátékra nem is figyel oda mivel épp ekkor valami feltűnő jelenségre lesz figyelmes.*
-No! Hát már a sziklák is mozognak meg beszélnek errefelé! *Kiált rá az óriásra, amint az odaérve melléjük kinyilvánítja a baját.*
-Én is éhes vagyok! Mondj valamit újat! *Támasztja ki a lábait szemben az óriással. Felmérve őt, úgy fest még nála is magasabb, így talán nem lenne olyan jó ötlet ő és a kajája közé beállnia.*
-De rusnya egy teremtés vagy, mint akit most vetett ki a tenger! *Közben az jár a fejében, hogy itt bizonyára akkor olyan helyek is vannak, ahova az ilyen nagy culák, mint ők, meg a furcsa, sziklára és ürülékre hasonlító teremtmény befér.*
-Ormronym vagyok ez meg a húgom, Gyldwa. *Indul meg ismét az irányba, hogy végre haladjanak, mert itt összetömörülve igen csúnya látványt nyújtanak, van aki jól meg is bámulja őket.*
-Na, haladjunk! *Int az óriásnak is.*
997. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-24 16:05:39
Üzenet elküldve: 2019-09-24 16:05:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Wagzal, Orm, Gyldwa//
* Ormronym szemében meglátni vélte a barátság halvány ígéretét és mintha még csak hallanánk a távoli cunami morajlását a tenger felől, ám az érkező hullámot nem mértük volna fel, olyan érzéssel próbált belőle a jóneveltség újból kitörni. Kívülről csupán annyi látszódott, hogy egy levert kedvű alak felvidul a népe felbukkanására, csak az egyik isten tudhatta, hogy tervei mekkorát omlottak vissza egy követője lelkében. Vagy talán épp most konstatálja vidáman, hogy kesze-kusza számításai valóra váltak és eme hívő újra tettre kész hosszú inaktivitás után?
Még nekem, narrátorként sincs elég világos látásom afelől, hogy a három idétlen mit akar kavarni a halandók lelkében. De azt a vak is látja, hogy a páncélba bújt harcos jobban érzi tőle magát. Talán kevésbé a véletlennek és az égieknek köszönjük meg ezt, mint sem Ormnak és Gylnek!
De ne is húzzuk tovább az időt! Hiszen mire végére érnék eszmefuttatásomnak, már talán el is szalasztanánk hőseink között az ismerkedés kötelező köreit!*
-Nem az isten hozott, hanem a harag. *mondja utálva a világot még mindig, majd biccent* Testvér! *szavaiból ezúttal őszinte bizalmat és szeretet sugároz, a vérük úgy tűnik, közel hozza őket* A Rókalyuk, igen. *feleli helyeslően* Erre felé erdő és szellemek helyett jobb lesz bíznotok az öklünk erejében.
* Eközben megindul a kocsma felé. Nem kerülte el figyelmét érkezésekor a testbeszéd. Összetéveszthetetlenül az elől haladó nőt társa maga mögé dugta, hogy ezzel is védje. Ez szimpatikus mozdulat volt számára. De egyértelművé tette a védelmező szerepet. És hosszú lenne elmesélnem, mi mindent váltott ez ki benne, lemaradnánk sok érdekes részről közben.*
-Én a sötét úrnőt szolgáltam, Wy... *hangja elakadt és mintha csak a néven gondolkodna, de kis habozás után másként folytatta* Erre felé úgy sem ismerik. *legyintett, leplezve, hogy első gondolata az volt, hogy "nektek úgy sem mondana semmit", de ezt egyfelől nem tudhatta, másfelől sokkal sértőbbnek hatott volna, és erre gondolkodás közben rájött, mint hogy ezen a környéken nincs jelentősége* Pirtianesben egy koszos képű nemes. Az a lényeg, hogy az ő testőre voltam és bele születtem a vasba. Meg sem kottyan, hogy viselem, szinte a bőrömnek érzem.
* Mondatai közben apránként egyre jobban eltávolodtak a kezei a testétől. Járása ellenben továbbra is könnyed maradt.*
-A Rumos a város legklasszabb helye. Helyei egyike. Meglátjátok, bírni fogjátok. *válaszolta a nő felvetésére, nem rántva le a leplet két új barátja szeme előtt, hogy miért javította ki magát többesszámra. Ezt megtartotta magának. Lehajolt és egy őt épp kikerülni készülő törpe fejét fentről megfogta és merőlegesen elfordítva messze eltolta magától. A nem túl harciasnak tűnő alak engedve az erőszaknak követte lábával a mozdulatot és örült, hogy a bádogdoboz kartávolságon túl akarja tudni magától... nem pedig belül.*
-Amúgy Wagzal a nevem. *nyújtott kezet nekik.
A kiejtése talán csak agyarai miatt nem volt tiszta, az első magánhangzót inkább "ea"-nak ejtette. Nem volt türelmetlen, jól tudta, hogy elvileg még egy kis idő, hogy odaérjenek a tavernához.
Hirtelen egy óriás tűnik fel a járókelők tömegében és feltette a öt milliót érő kérdést.*
-Gyere! Épp oda megyünk. *felelte neki, remélve a többieknek nem lesz ellenére, valahogy nehezebbnek tűnt volna levakarni az óriást, mint magukkal vinni. No meg, ha verekedés lenne, akkor csak többet érnek négyen, mint ha kevesebben vannak. Mindannyian nagyobb biztonságban vannak, a puhány fajok tagjai így kevésbé tesznek hülyeséget.*
A hozzászólás írója (Wagzal Hororin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.24 16:12:24
* Ormronym szemében meglátni vélte a barátság halvány ígéretét és mintha még csak hallanánk a távoli cunami morajlását a tenger felől, ám az érkező hullámot nem mértük volna fel, olyan érzéssel próbált belőle a jóneveltség újból kitörni. Kívülről csupán annyi látszódott, hogy egy levert kedvű alak felvidul a népe felbukkanására, csak az egyik isten tudhatta, hogy tervei mekkorát omlottak vissza egy követője lelkében. Vagy talán épp most konstatálja vidáman, hogy kesze-kusza számításai valóra váltak és eme hívő újra tettre kész hosszú inaktivitás után?
Még nekem, narrátorként sincs elég világos látásom afelől, hogy a három idétlen mit akar kavarni a halandók lelkében. De azt a vak is látja, hogy a páncélba bújt harcos jobban érzi tőle magát. Talán kevésbé a véletlennek és az égieknek köszönjük meg ezt, mint sem Ormnak és Gylnek!
De ne is húzzuk tovább az időt! Hiszen mire végére érnék eszmefuttatásomnak, már talán el is szalasztanánk hőseink között az ismerkedés kötelező köreit!*
-Nem az isten hozott, hanem a harag. *mondja utálva a világot még mindig, majd biccent* Testvér! *szavaiból ezúttal őszinte bizalmat és szeretet sugároz, a vérük úgy tűnik, közel hozza őket* A Rókalyuk, igen. *feleli helyeslően* Erre felé erdő és szellemek helyett jobb lesz bíznotok az öklünk erejében.
* Eközben megindul a kocsma felé. Nem kerülte el figyelmét érkezésekor a testbeszéd. Összetéveszthetetlenül az elől haladó nőt társa maga mögé dugta, hogy ezzel is védje. Ez szimpatikus mozdulat volt számára. De egyértelművé tette a védelmező szerepet. És hosszú lenne elmesélnem, mi mindent váltott ez ki benne, lemaradnánk sok érdekes részről közben.*
-Én a sötét úrnőt szolgáltam, Wy... *hangja elakadt és mintha csak a néven gondolkodna, de kis habozás után másként folytatta* Erre felé úgy sem ismerik. *legyintett, leplezve, hogy első gondolata az volt, hogy "nektek úgy sem mondana semmit", de ezt egyfelől nem tudhatta, másfelől sokkal sértőbbnek hatott volna, és erre gondolkodás közben rájött, mint hogy ezen a környéken nincs jelentősége* Pirtianesben egy koszos képű nemes. Az a lényeg, hogy az ő testőre voltam és bele születtem a vasba. Meg sem kottyan, hogy viselem, szinte a bőrömnek érzem.
* Mondatai közben apránként egyre jobban eltávolodtak a kezei a testétől. Járása ellenben továbbra is könnyed maradt.*
-A Rumos a város legklasszabb helye. Helyei egyike. Meglátjátok, bírni fogjátok. *válaszolta a nő felvetésére, nem rántva le a leplet két új barátja szeme előtt, hogy miért javította ki magát többesszámra. Ezt megtartotta magának. Lehajolt és egy őt épp kikerülni készülő törpe fejét fentről megfogta és merőlegesen elfordítva messze eltolta magától. A nem túl harciasnak tűnő alak engedve az erőszaknak követte lábával a mozdulatot és örült, hogy a bádogdoboz kartávolságon túl akarja tudni magától... nem pedig belül.*
-Amúgy Wagzal a nevem. *nyújtott kezet nekik.
A kiejtése talán csak agyarai miatt nem volt tiszta, az első magánhangzót inkább "ea"-nak ejtette. Nem volt türelmetlen, jól tudta, hogy elvileg még egy kis idő, hogy odaérjenek a tavernához.
Hirtelen egy óriás tűnik fel a járókelők tömegében és feltette a öt milliót érő kérdést.*
-Gyere! Épp oda megyünk. *felelte neki, remélve a többieknek nem lesz ellenére, valahogy nehezebbnek tűnt volna levakarni az óriást, mint magukkal vinni. No meg, ha verekedés lenne, akkor csak többet érnek négyen, mint ha kevesebben vannak. Mindannyian nagyobb biztonságban vannak, a puhány fajok tagjai így kevésbé tesznek hülyeséget.*
A hozzászólás írója (Wagzal Hororin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.24 16:12:24
996. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-24 15:59:47
Üzenet elküldve: 2019-09-24 15:59:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Wagzal, Orm, Gyldwa, Throgg//
*Elcsüggedve sétálgat vissza a kikötő irányába. Most már nagyon a végét és türelme végét járja az egész helyzete. Éhsége mardossa és az ereje is fogytán. Lassan beér a dokkok közé és azonnal a lakott részekhez vezeti az útja. Tudja, hogy az emberek valahol csináltak biztosan egy piacot, vagy egy halpiacot. Nincs kedve azonban kérdezősködni. Az emberek fura kérdéseket tesznek fel általában és összezavarják az elméjét, és ha azt valaki megzavarja akkor dühös lesz és ideges, attól vagy törni zúzni kezd, vagy pedig elálmosodik. Az alvás mondjuk nem lenne ellenére, hiszen azt mindig szereti, de épp az előbb próbálta meg a szántóföldön és így az most nem annyira fog neki összejönni.
Ahogy halad a házak között az emberek inkább elhúzódnak rusnya kinézetén megbotránkoznak, ő pedig csak cammog előre, néha egy egy embert félrelök vagy eltaszigál, ha az útjába kerül. Ezek az ember népségek nem fognak neki segíteni. Hát akkor ki fog. Egy kisebb elágazásnál megáll és körbe tekint, hogy talál e valakit, aki segít majd neki. Egyszer csak három orkot pillant meg a távolban.
Végre nem emberek vagy elfek vagy ki tudja milyen népségek.
Határozott léptekkel indul meg az irányukba lépései kisebb rengések és bunkóját maga után húzva szép sarat csinál maga mögött. Egyszerű és célratörő kérdést intéz a társasághoz.*
- Orkok! Éhes vagyok. Hol lehet itt enni? *Nem akarja túl bonyolítani a dolgot. Ennyi elég lesz az elején.*
*Elcsüggedve sétálgat vissza a kikötő irányába. Most már nagyon a végét és türelme végét járja az egész helyzete. Éhsége mardossa és az ereje is fogytán. Lassan beér a dokkok közé és azonnal a lakott részekhez vezeti az útja. Tudja, hogy az emberek valahol csináltak biztosan egy piacot, vagy egy halpiacot. Nincs kedve azonban kérdezősködni. Az emberek fura kérdéseket tesznek fel általában és összezavarják az elméjét, és ha azt valaki megzavarja akkor dühös lesz és ideges, attól vagy törni zúzni kezd, vagy pedig elálmosodik. Az alvás mondjuk nem lenne ellenére, hiszen azt mindig szereti, de épp az előbb próbálta meg a szántóföldön és így az most nem annyira fog neki összejönni.
Ahogy halad a házak között az emberek inkább elhúzódnak rusnya kinézetén megbotránkoznak, ő pedig csak cammog előre, néha egy egy embert félrelök vagy eltaszigál, ha az útjába kerül. Ezek az ember népségek nem fognak neki segíteni. Hát akkor ki fog. Egy kisebb elágazásnál megáll és körbe tekint, hogy talál e valakit, aki segít majd neki. Egyszer csak három orkot pillant meg a távolban.
Végre nem emberek vagy elfek vagy ki tudja milyen népségek.
Határozott léptekkel indul meg az irányukba lépései kisebb rengések és bunkóját maga után húzva szép sarat csinál maga mögött. Egyszerű és célratörő kérdést intéz a társasághoz.*
- Orkok! Éhes vagyok. Hol lehet itt enni? *Nem akarja túl bonyolítani a dolgot. Ennyi elég lesz az elején.*
995. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-24 11:44:26
Üzenet elküldve: 2019-09-24 11:44:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Wagzal, Orm, Gyldwa//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz.//
-Ja. Teljesen igazad van.
*Mondja helyeslően bátyja szavaira. Tényleg nem érti, hogy hogy viselkedhetnek így ezek itt egymással. Annyira furcsa, és idegen neki ez a szemlélet. De hát ahány nép, annyi szokás. ~Ne lepődjenek meg, ha véletlen megrohamozza őket pár ork horda.~ Gondolja magában fejét csóválva.*
-Dehogy te tehetsz. De te vagy az erősebb, neked kell odafigyelni. Szegények nem tudnak mit csinálni.
*Válaszolja a másik ártatlan, szinte költői kérdésére, amikor is egy hatalmas alak lépdel oda. Szeme elkerekedik a meglepődöttségtől, és talán a hallása is kihagy némileg. Annyit hall csak, hogy üdv, és hogy kaja. Aztán persze megrázza fejét, és ráeszmél, hogy mi is itt a szituáció. Egy fajtársuk. Úgy látszik, hogy nagyon csörög és zörög ahogy lépdel, sok rajta a fém.*
-Üdv, én Gyldwa vagyok. Bocsánat, de.
*Vakarja meg a fejét, nem is tudja, hogy hogy mondja ki, de borzasztó kíváncsi, és a városiak illeméről sem sokat tud.*
-Hogy mész el ebben, tudod, szarni? Olyan nehéznek tűnik. Én megszakadnék alatta.
*Mondja, miközben hangosan nevetni kezd, nem törődve a körülöttük lévővel. De hamar egy újabb gondolat ötlik ki a fejében, melyet igyekszik csak a bátyjának megsúgni, esetleg félrehajtott fejjel, vagy akár arrébb lépve.*
-Bátyó. Látod milyen páncélban vagy, és fegyverrel? Ha őt eltűrik itt, talán minket is. Féltem, ha így jelennénk meg elvinne valami őrség, vagy nemtom. De, érdekes. Kérdezgessük ki, hogy mi a dörgés errefelé.
*Majd ha meghallgatja őt a másik, úgy visszafordul és az újonnan érkezetthez szól.*
-Akkor mehetnénk akár együtt is. De nehogy valami szutykos sikátorba vezess minket!
*Mondja, de úgy, hogy hangja és a szeme közben mosolyt és kedvességet sugároz, miközben a szavai nem éppen. Furcsa egy lányka ő.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz.//
-Ja. Teljesen igazad van.
*Mondja helyeslően bátyja szavaira. Tényleg nem érti, hogy hogy viselkedhetnek így ezek itt egymással. Annyira furcsa, és idegen neki ez a szemlélet. De hát ahány nép, annyi szokás. ~Ne lepődjenek meg, ha véletlen megrohamozza őket pár ork horda.~ Gondolja magában fejét csóválva.*
-Dehogy te tehetsz. De te vagy az erősebb, neked kell odafigyelni. Szegények nem tudnak mit csinálni.
*Válaszolja a másik ártatlan, szinte költői kérdésére, amikor is egy hatalmas alak lépdel oda. Szeme elkerekedik a meglepődöttségtől, és talán a hallása is kihagy némileg. Annyit hall csak, hogy üdv, és hogy kaja. Aztán persze megrázza fejét, és ráeszmél, hogy mi is itt a szituáció. Egy fajtársuk. Úgy látszik, hogy nagyon csörög és zörög ahogy lépdel, sok rajta a fém.*
-Üdv, én Gyldwa vagyok. Bocsánat, de.
*Vakarja meg a fejét, nem is tudja, hogy hogy mondja ki, de borzasztó kíváncsi, és a városiak illeméről sem sokat tud.*
-Hogy mész el ebben, tudod, szarni? Olyan nehéznek tűnik. Én megszakadnék alatta.
*Mondja, miközben hangosan nevetni kezd, nem törődve a körülöttük lévővel. De hamar egy újabb gondolat ötlik ki a fejében, melyet igyekszik csak a bátyjának megsúgni, esetleg félrehajtott fejjel, vagy akár arrébb lépve.*
-Bátyó. Látod milyen páncélban vagy, és fegyverrel? Ha őt eltűrik itt, talán minket is. Féltem, ha így jelennénk meg elvinne valami őrség, vagy nemtom. De, érdekes. Kérdezgessük ki, hogy mi a dörgés errefelé.
*Majd ha meghallgatja őt a másik, úgy visszafordul és az újonnan érkezetthez szól.*
-Akkor mehetnénk akár együtt is. De nehogy valami szutykos sikátorba vezess minket!
*Mondja, de úgy, hogy hangja és a szeme közben mosolyt és kedvességet sugároz, miközben a szavai nem éppen. Furcsa egy lányka ő.*
994. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-24 09:58:48
Üzenet elküldve: 2019-09-24 09:58:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Gyldwa, Wagzal//
*Ahogy kiérnek a kikötőből egyre gyérebb lesz a fajsűrűség, ami nem is igazán zavarja, bár a várostól mást várt volna. Az épületeket figyeli, kőből vannak és egészen tetszetősen egymás mellé vannak feldobálva. Talán még barlangi búvóhelyét is elcserélné egy ilyen viskóra. Persze azért néhány szerencsétlen fetreng az utcán, egy részeg tengerész pedig majd hogy nem bele is kapaszkodik, miközben támolyogva a földet veszi szemügyre, alig fél méterről.
~Mi a büdös élet?! ~ Húzódik félre, de mielőtt utána kiáltana, a lány odalép mellé és megjegyzi, a szinte számára is érthetetlen észrevételét.*
-Jah! Nem is érdemlik meg ezeket. Nagy jólétükben má nem is tudnak mit kezdeni magukkal. *Súgja vissza, de csupán csak azért mert a lány is így tett. Mikor az egyik kéregető közelebb merészkedik hozzájuk, rá is morran, villogtatva agyarait.*
-Ne told közelebb a pofád! *Trappol el mellette.*
-Ha ez a város, akkor én nem kérek belőle, jól megvagyok ott a kis barlangomban. *Morogja maga elé. Mikor megkéri a lány, hogy azért ne tegyen kárt semmiben, megint csak felhorkan, mert valóban szűkek az utcák, de próbál figyelni a népekre.*
-Heh! De ha nem megy arrébb! Az én hibám, ha felkenődik a kőre? *Vág ártatlan képet és besorol a lány mögé, hogy minél kisebbre összehúzza magát. Ekkor azonban valami teljesen váratlan dolog történik, a ledöbbent tekintet árulkodik róla, hogy nem volt az ork erre felkészülve. Egy fajtárs lépked oda hozzájuk, talpig fémmel felszerelve. Hozzá képest az ő bőrvértje és csonteszközei csupán fogpiszkálónak hatnak.*
-Azanyját! *Viszont mivel ork, mégiscsak ismeri a természetét, próbál a lány előtt takarásul szolgálni.*
-Nem számítottunk rá, hogy itt fajtással futunk össze! Micsoda meglepetés! *Mivel úgy tűnik az idegennek nincsen ártó szándéka, így közelebb lép és erősen megütögeti a férfi mellkasát, ahogy otthon, üdvözlésképp szokás.*
-Testvérem! Az erdőszellem hozott! Hát pont jókor! Éppen kajára vadászunk mink is ám. Azt hallottuk errefelé valami rumos helyen adnak is. *Mutat a kezével az irányba, amerre tartanak.*
*Ahogy kiérnek a kikötőből egyre gyérebb lesz a fajsűrűség, ami nem is igazán zavarja, bár a várostól mást várt volna. Az épületeket figyeli, kőből vannak és egészen tetszetősen egymás mellé vannak feldobálva. Talán még barlangi búvóhelyét is elcserélné egy ilyen viskóra. Persze azért néhány szerencsétlen fetreng az utcán, egy részeg tengerész pedig majd hogy nem bele is kapaszkodik, miközben támolyogva a földet veszi szemügyre, alig fél méterről.
~Mi a büdös élet?! ~ Húzódik félre, de mielőtt utána kiáltana, a lány odalép mellé és megjegyzi, a szinte számára is érthetetlen észrevételét.*
-Jah! Nem is érdemlik meg ezeket. Nagy jólétükben má nem is tudnak mit kezdeni magukkal. *Súgja vissza, de csupán csak azért mert a lány is így tett. Mikor az egyik kéregető közelebb merészkedik hozzájuk, rá is morran, villogtatva agyarait.*
-Ne told közelebb a pofád! *Trappol el mellette.*
-Ha ez a város, akkor én nem kérek belőle, jól megvagyok ott a kis barlangomban. *Morogja maga elé. Mikor megkéri a lány, hogy azért ne tegyen kárt semmiben, megint csak felhorkan, mert valóban szűkek az utcák, de próbál figyelni a népekre.*
-Heh! De ha nem megy arrébb! Az én hibám, ha felkenődik a kőre? *Vág ártatlan képet és besorol a lány mögé, hogy minél kisebbre összehúzza magát. Ekkor azonban valami teljesen váratlan dolog történik, a ledöbbent tekintet árulkodik róla, hogy nem volt az ork erre felkészülve. Egy fajtárs lépked oda hozzájuk, talpig fémmel felszerelve. Hozzá képest az ő bőrvértje és csonteszközei csupán fogpiszkálónak hatnak.*
-Azanyját! *Viszont mivel ork, mégiscsak ismeri a természetét, próbál a lány előtt takarásul szolgálni.*
-Nem számítottunk rá, hogy itt fajtással futunk össze! Micsoda meglepetés! *Mivel úgy tűnik az idegennek nincsen ártó szándéka, így közelebb lép és erősen megütögeti a férfi mellkasát, ahogy otthon, üdvözlésképp szokás.*
-Testvérem! Az erdőszellem hozott! Hát pont jókor! Éppen kajára vadászunk mink is ám. Azt hallottuk errefelé valami rumos helyen adnak is. *Mutat a kezével az irányba, amerre tartanak.*
993. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-24 06:00:45
Üzenet elküldve: 2019-09-24 06:00:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Legsötétebb éj - másnap reggel//
//Őrjárat//
//Vyl, Milhen, Khul, Rey//
*Úgy veszi észre, hogy Rey nem igazán értékeli a keresést, vagy úgy egyáltalán a lényét. Eléggé tapasztalatlan az élethez a félvérke, hiszen eddig egyedül nem is járt a világban, nemhogy a Kikötőben. Khul az egyetlen a társaságban, akivel akár barátságot is el tudna képzelni a jövőben, bár most nem ez az elsődleges dolog, amit a férfitól akar. Ha teheti, kicsit lejjebb lassít a többiektől, hogy a barna hajú mellett találja magát. Jól láthatóan, de nagyon halkan suttog a fülébe, hogy csak a férfi hallhassa. Arca közben elszánt és rezdületlen.*
-Mikor lehetünk kettesben? *Teszi fel a kérdést, majd a továbbiakban is a kardon tartva a kezét, egyenesen halad. A hűvös szellő erővel tölti fel, ahogy közben arcát cirógatja. A sós levegő (a halszagtól és részeg tengerészek mellé járó bukéktól való eltekintéssel) kifejezetten kellemesen hat rá. Ha itt nem is fog különösebben beszélgetőpartnerre, vagy bármelyik nőben érdekes egyénre találni, legalább kihozza a legtöbbet abból a munkából, amit Khul (Vyliassa értelmezése szerint) felajánlott neki. ~ Megszoktam már a népszerűtlenséget. Úgy néz ki, ez végig fog kísérni. ~ Ekkor eszébe jut a cselédek által szajkózott gúnynév. ~ Aranyfattyú, mi? Milyen találó! Aranyat érek. ~ Burkolózik önmaga dicsérésében, de a merengésből kiszakadva neki is szeme elé tárul a Sellőház hatalmas épülete. Ahová eredetileg tartott.*
//Őrjárat//
//Vyl, Milhen, Khul, Rey//
*Úgy veszi észre, hogy Rey nem igazán értékeli a keresést, vagy úgy egyáltalán a lényét. Eléggé tapasztalatlan az élethez a félvérke, hiszen eddig egyedül nem is járt a világban, nemhogy a Kikötőben. Khul az egyetlen a társaságban, akivel akár barátságot is el tudna képzelni a jövőben, bár most nem ez az elsődleges dolog, amit a férfitól akar. Ha teheti, kicsit lejjebb lassít a többiektől, hogy a barna hajú mellett találja magát. Jól láthatóan, de nagyon halkan suttog a fülébe, hogy csak a férfi hallhassa. Arca közben elszánt és rezdületlen.*
-Mikor lehetünk kettesben? *Teszi fel a kérdést, majd a továbbiakban is a kardon tartva a kezét, egyenesen halad. A hűvös szellő erővel tölti fel, ahogy közben arcát cirógatja. A sós levegő (a halszagtól és részeg tengerészek mellé járó bukéktól való eltekintéssel) kifejezetten kellemesen hat rá. Ha itt nem is fog különösebben beszélgetőpartnerre, vagy bármelyik nőben érdekes egyénre találni, legalább kihozza a legtöbbet abból a munkából, amit Khul (Vyliassa értelmezése szerint) felajánlott neki. ~ Megszoktam már a népszerűtlenséget. Úgy néz ki, ez végig fog kísérni. ~ Ekkor eszébe jut a cselédek által szajkózott gúnynév. ~ Aranyfattyú, mi? Milyen találó! Aranyat érek. ~ Burkolózik önmaga dicsérésében, de a merengésből kiszakadva neki is szeme elé tárul a Sellőház hatalmas épülete. Ahová eredetileg tartott.*
992. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-24 00:04:25
Üzenet elküldve: 2019-09-24 00:04:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Legsötétebb éj - másnap reggel//
//Őrjárat//
//Vyl, Milhen, Khul, Rey//
*Khul után siet, amint végez apró kis dolgával. Mondhatná, hogy csak szigorúan a munka miatt tért be körülnézni, de nem látja az értelmét az efféle felesleges kis hazugságoknak. Amúgy sem szégyelli hitét, csak nem teregeti feleslegesen. Ha rákérdeznek, elmondja ő bárkinek szívesen.
Az utána siető lányt némileg szórakoztatónak találja. Csak nehogy egyszer baja essen túlzott tettrekészségétől, a kikötőben sokan haltak már meg meggondolatlan cselekvések miatt.
Inkább Khul mellé siet, aki már visszafelé indul. Ő sem akar mást, mint enni egy kiadósat, és bezárkózni az eddigiekhez képest úriasan kényelmes szobájába. Az újakkal majd foglalkoznak mások, már így is nagyon kegyesnek érzi magát, hogy hajlandó volt idáig kísérni őket.*
- Sejtettem, hogy volt valami múltja.
*Motyogja a zsoldos megjegyzését, a főnökét illetően. Hiszan a vak is látja, nagyon érti a dolgát, remekül szót ért a Sellőkkel, és úgy minden nővel szinte. A modora, a stílusa, a tekintete mind-mind arról árulkodik, hogy talán több köze van a helyhez, és a többi Sellőhöz, mint csak szimpla főnök.*
- Egyszerűen tudja, mi kell a vendégeknek, mintha ő maga is benne lett volna a szakmában.
*Szemük előtt lassan feltűnik a távolban a Sellőház tiszta, fehér fala.*
~Végre.~
//Őrjárat//
//Vyl, Milhen, Khul, Rey//
*Khul után siet, amint végez apró kis dolgával. Mondhatná, hogy csak szigorúan a munka miatt tért be körülnézni, de nem látja az értelmét az efféle felesleges kis hazugságoknak. Amúgy sem szégyelli hitét, csak nem teregeti feleslegesen. Ha rákérdeznek, elmondja ő bárkinek szívesen.
Az utána siető lányt némileg szórakoztatónak találja. Csak nehogy egyszer baja essen túlzott tettrekészségétől, a kikötőben sokan haltak már meg meggondolatlan cselekvések miatt.
Inkább Khul mellé siet, aki már visszafelé indul. Ő sem akar mást, mint enni egy kiadósat, és bezárkózni az eddigiekhez képest úriasan kényelmes szobájába. Az újakkal majd foglalkoznak mások, már így is nagyon kegyesnek érzi magát, hogy hajlandó volt idáig kísérni őket.*
- Sejtettem, hogy volt valami múltja.
*Motyogja a zsoldos megjegyzését, a főnökét illetően. Hiszan a vak is látja, nagyon érti a dolgát, remekül szót ért a Sellőkkel, és úgy minden nővel szinte. A modora, a stílusa, a tekintete mind-mind arról árulkodik, hogy talán több köze van a helyhez, és a többi Sellőhöz, mint csak szimpla főnök.*
- Egyszerűen tudja, mi kell a vendégeknek, mintha ő maga is benne lett volna a szakmában.
*Szemük előtt lassan feltűnik a távolban a Sellőház tiszta, fehér fala.*
~Végre.~
991. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-23 22:30:51
Üzenet elküldve: 2019-09-23 22:30:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Orm és Gyl figyelmébe//
* Ork hősünk egykedvűen járta az utcákat. A szagot sosem lehet megszokni, de már jóval kevésbé zavarta, mint amikor elsőként megcsapta az orrát. Most is súlyos vasak lógnak rajta, ám régi mivoltához képest járása cseppet sem olyan délceg. Tartása megtört, háta kicsit meggörnyedt, szemével egykedvűen a lába elé néz.
A gondok kiültek arcára és a járókelők csak találgathatták, hogy vajon mi nehézsége lehet egy ilyen nagy darab agyarasnak, aki méretesre nőtt, fegyvere mellett még vértet is szerzett magának valahonnan és csak élnie kellene bugyuta, sehova nem vezető életét.
Még az ő borús kedvében sem tévesztette el az átlag városlakóktól jóval méretesebb fajtársát. Orrcimpái remegve szívták magukba az undort keltő levegőt. Fejét felemelte és kihívóan végig mérte Ormot. Ha ő észre sem veszi vagy csupán esetleges pillantása nem magabiztosságot és gőgöt sugároz, akkor a Hororin család sarja is mosolyra szélesedő szájjal lép oda hozzájuk. De ha a népükre jellemző kivagyiság csillog a másik hím szemében, akkor sem hagyta ki a lehetőséget, hogy beszéljen velük. Csupán arca nem lesz barátságos, inkább bajt kereső a fiúval szemben.*
-Üdv! Újnak látszotok erre felé. Csatlakozhatok? Épp kajálni indultam.
* A nőt végig méri, bár igyekszik a nagyonnál kevésbé stírölni. De kíváncsi arra, hogy mégis hogyan néz ki. Elsőre annyira fejébe tódult a régi érzés, hogy egy másik agyaras férfival hozta szembe a sors, hogy csak az kötötte le, vajon a másik mennyi fenyegetést jelenthetne számára.
Hiába! Több száz év evolúcióját nehéz a génekből kiiktatni. És nem is biztos, hogy szükséges.*
* Ork hősünk egykedvűen járta az utcákat. A szagot sosem lehet megszokni, de már jóval kevésbé zavarta, mint amikor elsőként megcsapta az orrát. Most is súlyos vasak lógnak rajta, ám régi mivoltához képest járása cseppet sem olyan délceg. Tartása megtört, háta kicsit meggörnyedt, szemével egykedvűen a lába elé néz.
A gondok kiültek arcára és a járókelők csak találgathatták, hogy vajon mi nehézsége lehet egy ilyen nagy darab agyarasnak, aki méretesre nőtt, fegyvere mellett még vértet is szerzett magának valahonnan és csak élnie kellene bugyuta, sehova nem vezető életét.
Még az ő borús kedvében sem tévesztette el az átlag városlakóktól jóval méretesebb fajtársát. Orrcimpái remegve szívták magukba az undort keltő levegőt. Fejét felemelte és kihívóan végig mérte Ormot. Ha ő észre sem veszi vagy csupán esetleges pillantása nem magabiztosságot és gőgöt sugároz, akkor a Hororin család sarja is mosolyra szélesedő szájjal lép oda hozzájuk. De ha a népükre jellemző kivagyiság csillog a másik hím szemében, akkor sem hagyta ki a lehetőséget, hogy beszéljen velük. Csupán arca nem lesz barátságos, inkább bajt kereső a fiúval szemben.*
-Üdv! Újnak látszotok erre felé. Csatlakozhatok? Épp kajálni indultam.
* A nőt végig méri, bár igyekszik a nagyonnál kevésbé stírölni. De kíváncsi arra, hogy mégis hogyan néz ki. Elsőre annyira fejébe tódult a régi érzés, hogy egy másik agyaras férfival hozta szembe a sors, hogy csak az kötötte le, vajon a másik mennyi fenyegetést jelenthetne számára.
Hiába! Több száz év evolúcióját nehéz a génekből kiiktatni. És nem is biztos, hogy szükséges.*
990. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-23 22:11:38
Üzenet elküldve: 2019-09-23 22:11:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A Kóbor, a Kócos és Vancsevicze néni//
*A helyzet, amiben találja magát egy képzeletekben élő mágikus macskabalerina ügyességével egyensúlyoz az idill és a groteszk benyomás között. Balarick aprót sóhajt, ujjaival lassan dörzsölni kezdi homlokát. Óvatosan, ahogy sirályok készítik fel tollukat a hosszú repülésre az óceán felett, úgy mélyednek gondok ráncaivá homlokán a sápadt bőr redői.*
- Le kell fektetnünk néhány házi szabályt. Javaslatot. Jó tanácsot *szépítgeti magában a dolgokat, mert sem a nénike, sem a szurtos kölök nem olyanok, akik megértik vagy éppenséggel meg akarják érteni azt a pár józan gondolatot, ami segítené az együttélést.*
- Jajj, hát már megint azt a fancsali képet vágod, mint a háromlábú bakmacska az eresz alatt, fiam! Szedd össze kicsit magad, és szabályok helyett inkább valami élelmet fektess a hasadba, így is már olyan a fizimiskád, mintha maholnapra önmagad emlékművének készülnél.
*Vancsevicze néni ezzel az ékesszóló dorgálással fejezi be Xurra tutujgatását, és máris elővesz egy macskaszőrös, levendulaszagú textilzsebkendőt kötényéből és a kislány arcának dörgölésébe fog.*
- Van a pulton húsos-kökényes rozspite, egyed, mert már nem friss úgyse.
*Balarick pedig mintegy parancsszóra hirtelen megérzi gyomrának morranó ürességét, szinte fájdalmasan nyilall bele az éhség.*
- Igaza van, Vancsevicze néni *válaszol megadóan, és megy is a hátsó részbe vágni abból a pitéből, aminek a szokásostól eltérően egészen felfogható ízkombinációja van. Balaricknak mindig is a lepattanó jutott, így a megégett tetejű, morzsálódó szélű, tegnapi avas zsírral kent étek egy elég jó fogásnak ígérkezik. Xurrának is szel egy adagot, majd a két tányérnyi adaggal visszasétál hozzájuk.*
- Válassz! Egyet. *nyújtja Xurra felé a két tányért, mintegy teszt gyanánt. Ha megtörtént az akció, akkor még egy aprócska dolga akad, nevezetesen leszűrni a néninek egy felespohárnyit a készülő diólikőrből. Ahogy az üvegcsével babrál, visszapillant a kölökre.*
- És miért csináltad, amúgy? *veti oda mellékesen, majd a megtelt pohárkát odaadja a néninek, ő maga meg a megmaradt - ha van, ami megmaradt - tányér után néz, mert lassan már tényleg szédülni kezd az éhségtől.*
*A helyzet, amiben találja magát egy képzeletekben élő mágikus macskabalerina ügyességével egyensúlyoz az idill és a groteszk benyomás között. Balarick aprót sóhajt, ujjaival lassan dörzsölni kezdi homlokát. Óvatosan, ahogy sirályok készítik fel tollukat a hosszú repülésre az óceán felett, úgy mélyednek gondok ráncaivá homlokán a sápadt bőr redői.*
- Le kell fektetnünk néhány házi szabályt. Javaslatot. Jó tanácsot *szépítgeti magában a dolgokat, mert sem a nénike, sem a szurtos kölök nem olyanok, akik megértik vagy éppenséggel meg akarják érteni azt a pár józan gondolatot, ami segítené az együttélést.*
- Jajj, hát már megint azt a fancsali képet vágod, mint a háromlábú bakmacska az eresz alatt, fiam! Szedd össze kicsit magad, és szabályok helyett inkább valami élelmet fektess a hasadba, így is már olyan a fizimiskád, mintha maholnapra önmagad emlékművének készülnél.
*Vancsevicze néni ezzel az ékesszóló dorgálással fejezi be Xurra tutujgatását, és máris elővesz egy macskaszőrös, levendulaszagú textilzsebkendőt kötényéből és a kislány arcának dörgölésébe fog.*
- Van a pulton húsos-kökényes rozspite, egyed, mert már nem friss úgyse.
*Balarick pedig mintegy parancsszóra hirtelen megérzi gyomrának morranó ürességét, szinte fájdalmasan nyilall bele az éhség.*
- Igaza van, Vancsevicze néni *válaszol megadóan, és megy is a hátsó részbe vágni abból a pitéből, aminek a szokásostól eltérően egészen felfogható ízkombinációja van. Balaricknak mindig is a lepattanó jutott, így a megégett tetejű, morzsálódó szélű, tegnapi avas zsírral kent étek egy elég jó fogásnak ígérkezik. Xurrának is szel egy adagot, majd a két tányérnyi adaggal visszasétál hozzájuk.*
- Válassz! Egyet. *nyújtja Xurra felé a két tányért, mintegy teszt gyanánt. Ha megtörtént az akció, akkor még egy aprócska dolga akad, nevezetesen leszűrni a néninek egy felespohárnyit a készülő diólikőrből. Ahogy az üvegcsével babrál, visszapillant a kölökre.*
- És miért csináltad, amúgy? *veti oda mellékesen, majd a megtelt pohárkát odaadja a néninek, ő maga meg a megmaradt - ha van, ami megmaradt - tányér után néz, mert lassan már tényleg szédülni kezd az éhségtől.*
989. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-23 21:24:10
Üzenet elküldve: 2019-09-23 21:24:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Az elmúlt napok rengeteg újdonságot borítottak a nyakába. Nalaeä azelőtt még sosem volt sehol, most meg átutazta hirtelen a fél világot. Igazi kalandornak érzi magát a sok új tapasztalattól. Most egy kicsit már másabb. Az úrnő emberei csak a dokkokig kísérték. Így, hogy csak maga van, azért leheletnyit kerülgeti a félsz. Szedi is a lábát, de nem szalad, mert az valószínűleg rosszul venné ki magát. Siet, de a természetét nem tudja levetkőzni, rámosolyog a marcona helyiekre, aztán gyorsan le is szegi a tekintetét, mielőtt még félreértenék. Szerencsére nem kell túl messzire mennie, hamarosan meg is látja a keresett épületet.*
988. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-23 20:39:32
Üzenet elküldve: 2019-09-23 20:39:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
* A kaja hamar lecsúszik a torkán. Piálni egyelőre még nem fog. Tartalékolnia kell a maradék pénzét. Kilép a kocsmából és a lakónegyedek felé veszi az irányt. Már nem ismeretlen neki a járás, mint múltkor. Ahogy ott sétál egy feliratra lesz figyelmes a falakon, meg úgy konkrétan mindenűt. XUЯЯA. Megenged magának egy kósza mosolyt. ~ Szóval ez volt olyan sürgős neki, hogy csak úgy lelépet.~ A bolond emberek meg mindenféle marhaságot mondanak az írásról. A kalóz csak legyint rájuk, mert ő tudja, hogy csak egy bolond kölyök műve az egész. A fények is téma az utcán. Mindenféle teória kering. Ember legyen a talpán aki ezt megérti. Inkább a keze pótlása után kezd el érdeklődni. Több választ is kap, de a legtöbb a kikötőbe küldené. Mivel jobb ötlete nincs, ezért arra megy tovább.*
987. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-23 20:08:40
Üzenet elküldve: 2019-09-23 20:08:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kóbor, a Kócos és Vancsevicze néni//
*Ha nem állítják meg benne, ő bizony bűntudat nélkül bemutatkozik. Még egy kis büszke, kópé mosolygást is megereszt utána. Xurrát annyira nem zavarja a vérző ínye, ahogy nem zavarja a kosszal antikolt hígtakony lakk se az orra alatt. De jó gyerek ő, szóval elveszi Balaricktól a rongyot. Egy kicsit gyűrögeti a kezében, aztán a zsebébe tömi a többi holmi mellé, amitől már igencsak eláll a koszlott kötényruha.
Az emberszagra azért felszöknek a kölyök szemöldökei. Sok dologban hiányosak az ismeretei, de abban majdnem teljesen biztos, hogy nem ember. Szurtos, kormos, kis patkány, féreg, fattyú... ilyesminek szokták inkább titulálni. De a fattyút mondjuk annyira nem érti, mert az állítólag valami nagy, hófehér madár. Aztán eszébe jut, hogy a néni biztosan Rogarra gondol. Hát igen Rognak a végén már tényleg elég emberes szaga volt, az ziher.
Xurra bírja a nyünyürgetést. Vigyorog hozzá ezerrel a véres kis fogsorával. Az idillnek az az általános szitokszó vet véget, amire Xurra arca mindjárt durcás csücsörgésbe rándul. A sárga tekintet már keresi is a menekülőutat. Szerencsére mintha csak valami kósza lírai töltelék lett volna a beszélgetés ezen szegmensében a dolog, hamar elterelődik róla a szó.*
- Nem *mondja olyan széles, büszke mosollyal a képén, hogy még a szemét is lehunyja az elragadtatásban. Hát Balarick mégse siklott el a nagyszerű mű felett ami Xurra kiválóságát dicséri.*
*Ha nem állítják meg benne, ő bizony bűntudat nélkül bemutatkozik. Még egy kis büszke, kópé mosolygást is megereszt utána. Xurrát annyira nem zavarja a vérző ínye, ahogy nem zavarja a kosszal antikolt hígtakony lakk se az orra alatt. De jó gyerek ő, szóval elveszi Balaricktól a rongyot. Egy kicsit gyűrögeti a kezében, aztán a zsebébe tömi a többi holmi mellé, amitől már igencsak eláll a koszlott kötényruha.
Az emberszagra azért felszöknek a kölyök szemöldökei. Sok dologban hiányosak az ismeretei, de abban majdnem teljesen biztos, hogy nem ember. Szurtos, kormos, kis patkány, féreg, fattyú... ilyesminek szokták inkább titulálni. De a fattyút mondjuk annyira nem érti, mert az állítólag valami nagy, hófehér madár. Aztán eszébe jut, hogy a néni biztosan Rogarra gondol. Hát igen Rognak a végén már tényleg elég emberes szaga volt, az ziher.
Xurra bírja a nyünyürgetést. Vigyorog hozzá ezerrel a véres kis fogsorával. Az idillnek az az általános szitokszó vet véget, amire Xurra arca mindjárt durcás csücsörgésbe rándul. A sárga tekintet már keresi is a menekülőutat. Szerencsére mintha csak valami kósza lírai töltelék lett volna a beszélgetés ezen szegmensében a dolog, hamar elterelődik róla a szó.*
- Nem *mondja olyan széles, büszke mosollyal a képén, hogy még a szemét is lehunyja az elragadtatásban. Hát Balarick mégse siklott el a nagyszerű mű felett ami Xurra kiválóságát dicséri.*
986. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-23 19:29:35
Üzenet elküldve: 2019-09-23 19:29:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új világ//
-Rumos, hát. Hahh.
*Nevet ő is fel így jobban belegondolva, talán itt nincs olyan sok másféle szerzet, hogy megijedjen tőle, vagy inkább tőlük. Viszont ahogy haladnak a megadott irányba, a lakónegyedbe érnek.*
-Wáo. Ezek itt élnek az utcán, ülnek a saját szarjukban, és kéregetnek, meg a testüket árulják, mikor itt van a sok ház? Miért nem költöznek bele? Ezek nagyon buta népek hallod.
*Súgja a testvérének, mert nem érti, hogy ez hogy lehetséges. Neki ismeretlen ez a fogalom, hogy koldus. Náluk ha valakinek nincs hol lakni, mert esetleg leég a ház, vagy valami, akkor befogadja őt egy másik család, és így tovább. Senkit nem hagynak a sorsára. De itt.. El sem tudja képzelni, hogy mi ez. A szagról nem is beszélve.*
-Remélem hamar elérünk abba a rumos akármibe. Nem birom ezt. El se férünk rendesen, főleg a te kis termeteddel. Azért ne rombolj le semmit, jó?
*Kéri, mert tudja, hogy megtehetné. Főleg ha mérges. Olyankor ő sem szívesen állna elébe, vagy a célja és közé. Ki tudja, hogy mit tenne?*
-Rumos, hát. Hahh.
*Nevet ő is fel így jobban belegondolva, talán itt nincs olyan sok másféle szerzet, hogy megijedjen tőle, vagy inkább tőlük. Viszont ahogy haladnak a megadott irányba, a lakónegyedbe érnek.*
-Wáo. Ezek itt élnek az utcán, ülnek a saját szarjukban, és kéregetnek, meg a testüket árulják, mikor itt van a sok ház? Miért nem költöznek bele? Ezek nagyon buta népek hallod.
*Súgja a testvérének, mert nem érti, hogy ez hogy lehetséges. Neki ismeretlen ez a fogalom, hogy koldus. Náluk ha valakinek nincs hol lakni, mert esetleg leég a ház, vagy valami, akkor befogadja őt egy másik család, és így tovább. Senkit nem hagynak a sorsára. De itt.. El sem tudja képzelni, hogy mi ez. A szagról nem is beszélve.*
-Remélem hamar elérünk abba a rumos akármibe. Nem birom ezt. El se férünk rendesen, főleg a te kis termeteddel. Azért ne rombolj le semmit, jó?
*Kéri, mert tudja, hogy megtehetné. Főleg ha mérges. Olyankor ő sem szívesen állna elébe, vagy a célja és közé. Ki tudja, hogy mit tenne?*
985. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-23 15:09:51
Üzenet elküldve: 2019-09-23 15:09:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Legsötétebb éj - másnap reggel//
//Őrjárat//
//Vyl, Milhen, Khul, Rey//
*Az erős idegek kelleni fognak, a Sellőbe, az őrjáratokhoz, egyéb olyan tevékenységhez, melyhez elengedhetetlen a jó gyomor és a kitartás. Khul ezt nem veszi figyelembe, jóllehet, azért aggodalommal vegyes fürkésző tekintettel figyeli az utcákat és a vele tartó lányokat is. Nem ismeri még a képzettségeiket, így nem von le következtetést kinézetük alapján. Látja, hogy Rey előreigyekszik, ezzel nincs semmi gondja, így a lány először léphet a volt Tündérkertbe, ki tudja milyen célból. Tippje van ugyan, de nem forszírozza a dolgokat, hagyja, hogy minden menjen magától, ennyi önállóság és intim szféra kell... egészen addig, míg nem csinál ökörséget. A férfit nem taszítja a hely, nem is fintorog, egyszerűen csak egy véres, koszos helyszín, olyan, mint a többi véres, koszos helyszín, vállvonást sem pazarol rá.*
- Akkor maradunk. *Biccent Rey szavaira, majd hátát az egyik bedőlt kerítésnek támasztva várakozó álláspontra helyezi magát. Az őket követő Vyl, kis kitérővel érkezik.*
- Ott elől, nyugi kislány, nincs semmi gond. *Kacsint a lányra, ellenben engedi, hogy körbenézzen, hiszen itt mindenki saját szerencséjének kovácsa. Elnézve a kis határozottan toppanó lépteket még szimpatikus is, eddig csupán kissé csapodár, fecsegő természetét mutatta. Önkéntelenül is elvigyorodik, aztán már csak Rey mormogását próbálja kivenni a távolból, de csak szemével követi le a reakciókat és a töprengő kifejezést, mely kapcsán adott pillanatban majd mikéntjére rákérdez. Mikor visszatér, csak legyint. Milhennek és Reynek is egyaránt.*
- Én ugyan nem, ellenben kajás és szomjas is vagyok, gondolom ti is, jól fog esni a pihenés. *Mosolyog a többiekre.* No, toronyiránt. *Épp csak mozgalmi dalokat nem kezd énekelni, megindul a lakónegyed felé, melynek házait hamarosan elérik.*
- A főnöknek állítólag van itt egy lakása, azt pusmogták korábban ott fogadta a kuncsaftokat. *Kezd mesélni, mert nem lenne Khul, ha nem mesélne valamit csak úgy mindenkinek.* Persze ez azelőtt volt, hogy a Sellőházat birtokba vette volna, azóta már elég jól kikupált, örülni fog nektek, sok embert szeretne alkalmazni. *Mondja, aztán gyorsan módosít.* Meg félelfet is, babám! *Nevet Vylre, nehogy már kimaradjon a felsorolásból.*
- Milhen, hajót vezetni tudsz? *Kérdezi. Fogalma sincs, hogy egy kalózkinézetű tengerész mikre képes, de nem árt leinfózni.*
//Őrjárat//
//Vyl, Milhen, Khul, Rey//
*Az erős idegek kelleni fognak, a Sellőbe, az őrjáratokhoz, egyéb olyan tevékenységhez, melyhez elengedhetetlen a jó gyomor és a kitartás. Khul ezt nem veszi figyelembe, jóllehet, azért aggodalommal vegyes fürkésző tekintettel figyeli az utcákat és a vele tartó lányokat is. Nem ismeri még a képzettségeiket, így nem von le következtetést kinézetük alapján. Látja, hogy Rey előreigyekszik, ezzel nincs semmi gondja, így a lány először léphet a volt Tündérkertbe, ki tudja milyen célból. Tippje van ugyan, de nem forszírozza a dolgokat, hagyja, hogy minden menjen magától, ennyi önállóság és intim szféra kell... egészen addig, míg nem csinál ökörséget. A férfit nem taszítja a hely, nem is fintorog, egyszerűen csak egy véres, koszos helyszín, olyan, mint a többi véres, koszos helyszín, vállvonást sem pazarol rá.*
- Akkor maradunk. *Biccent Rey szavaira, majd hátát az egyik bedőlt kerítésnek támasztva várakozó álláspontra helyezi magát. Az őket követő Vyl, kis kitérővel érkezik.*
- Ott elől, nyugi kislány, nincs semmi gond. *Kacsint a lányra, ellenben engedi, hogy körbenézzen, hiszen itt mindenki saját szerencséjének kovácsa. Elnézve a kis határozottan toppanó lépteket még szimpatikus is, eddig csupán kissé csapodár, fecsegő természetét mutatta. Önkéntelenül is elvigyorodik, aztán már csak Rey mormogását próbálja kivenni a távolból, de csak szemével követi le a reakciókat és a töprengő kifejezést, mely kapcsán adott pillanatban majd mikéntjére rákérdez. Mikor visszatér, csak legyint. Milhennek és Reynek is egyaránt.*
- Én ugyan nem, ellenben kajás és szomjas is vagyok, gondolom ti is, jól fog esni a pihenés. *Mosolyog a többiekre.* No, toronyiránt. *Épp csak mozgalmi dalokat nem kezd énekelni, megindul a lakónegyed felé, melynek házait hamarosan elérik.*
- A főnöknek állítólag van itt egy lakása, azt pusmogták korábban ott fogadta a kuncsaftokat. *Kezd mesélni, mert nem lenne Khul, ha nem mesélne valamit csak úgy mindenkinek.* Persze ez azelőtt volt, hogy a Sellőházat birtokba vette volna, azóta már elég jól kikupált, örülni fog nektek, sok embert szeretne alkalmazni. *Mondja, aztán gyorsan módosít.* Meg félelfet is, babám! *Nevet Vylre, nehogy már kimaradjon a felsorolásból.*
- Milhen, hajót vezetni tudsz? *Kérdezi. Fogalma sincs, hogy egy kalózkinézetű tengerész mikre képes, de nem árt leinfózni.*
984. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-22 21:03:56
Üzenet elküldve: 2019-09-22 21:03:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A Kóbor, a Kócos és Vancsevicze néni//
*Balarick nem a kihívások fél-elfje. Inkább az elfogadásoké. Ennek logikai folyománya, hogy ha egyszer eldöntött valamit, akkor amellett kitart a logika és a szív érveinek figyelembe vétele ellenére is. Ettől függetlenül azért visszhangot kongat bensőjében a felismerés, hogy talán nem a legjobb előjel egy véresen vigyorgó sötételf pöttöm a bérelt alkimista laborja közepén.*
- Teringettét, te kölök, ne piszkáld már! Összevérzel mindent! *morog kissé megemelve a hangját, majd felpattan ültéből és egy tiszta rongyot kerít, amit Xurrának nyújt.*
- Apropó, Vancsevicze néni, akkor az a helyzet, hogy velem lakna itt ez a kölök, rendben lenne így?
*kérdezi, amint a néni kitutujgatta magát a kislány pofiján. Xurra közben valószínűleg elárulta a nevét, bár nála sose lehet tudni, hogy éppen melyik fantáziavilág szegletéből csen el egy szót, hogy ide a szürke kikötői valóságba hintse. Balarick mindenesetre nem állította meg benne. Nem titok. Köztük biztosan nem. Vancsevicze néni amúgy is csak a dolgok harmadára emlékszik... szavak szintjén is. Így lett Balarickból Ari, vagy jobb napokon Lókötő. A férfi bizonyosra veszi, hogy a Xurra név is lerövidül és átalakul a kimondása utána percekben. Igaz, hogy Xurrával még nem beszélt erről a befogadás dologról, de a közös tapasztalatok, az Árvaház eltűnése után egészen egyértelmű dologként következik ez. Még neki is, aki végképp semmilyen atyai ösztönökkel nem rendelkezik. legalábbis saját meglátása szerint.
A néni bezzeg teljesen odavan a kis szurtos fattyútól, úgyhogy még mindig vidám bámuldozásban, mintegy félvállról felel csak az alkimistának.*
- Hát még szép! Ennek a porontynak legalább valami felismerhető emberszaga van. Nem úgy, mint neked, ez a sok növény meg főzgélés, teljesen patikaszag van itt. Csodálom, hogy a lányok beengednek az ágyukba, milyen kis aranyos ez a fattya, nézd a szemét, tisztára, mint a Frenzeriné macskájának. Ott is tarkákat ellett a Cirmos. Ez ilyen színű, vagy ha letisztítja magát, akkor olyan sápadt lesz, mint te?
*A néni kicsit sem zavartatja magát, Balarick időközben ledöbbent, megsértődött, majd újra közömbös arcán meg aztán végképp nem. Ez a fajta naivan tudatlan rasszizmus olyan elemi és ártatlan erővel tör ki a néniből, hogy Balarick inkább érzi magát önjelölt felvilágosítónak és fajok közti ismeretterjesztő kapocsnak magát, mintsem sértett félvérnek. Vancsevicze néni egész családja csak messziről látott valaha is hegyesfülű népet, nekik az ember az ember, a többi meg... hát azt el kell viselni, és a néni még az aranyosabb, érdeklődő kategóriába tartozik.*
- Hmmm *tűnődik el Balarick, ahogy sikerül feldolgoznia az eddigieket, és néhány következtetést levonnia.*
- Mondd csak, Xurra, lehetséges az, hogy esetleg bajba kerültél a falakon olvasható feliratok miatt?
*Balarick nem a kihívások fél-elfje. Inkább az elfogadásoké. Ennek logikai folyománya, hogy ha egyszer eldöntött valamit, akkor amellett kitart a logika és a szív érveinek figyelembe vétele ellenére is. Ettől függetlenül azért visszhangot kongat bensőjében a felismerés, hogy talán nem a legjobb előjel egy véresen vigyorgó sötételf pöttöm a bérelt alkimista laborja közepén.*
- Teringettét, te kölök, ne piszkáld már! Összevérzel mindent! *morog kissé megemelve a hangját, majd felpattan ültéből és egy tiszta rongyot kerít, amit Xurrának nyújt.*
- Apropó, Vancsevicze néni, akkor az a helyzet, hogy velem lakna itt ez a kölök, rendben lenne így?
*kérdezi, amint a néni kitutujgatta magát a kislány pofiján. Xurra közben valószínűleg elárulta a nevét, bár nála sose lehet tudni, hogy éppen melyik fantáziavilág szegletéből csen el egy szót, hogy ide a szürke kikötői valóságba hintse. Balarick mindenesetre nem állította meg benne. Nem titok. Köztük biztosan nem. Vancsevicze néni amúgy is csak a dolgok harmadára emlékszik... szavak szintjén is. Így lett Balarickból Ari, vagy jobb napokon Lókötő. A férfi bizonyosra veszi, hogy a Xurra név is lerövidül és átalakul a kimondása utána percekben. Igaz, hogy Xurrával még nem beszélt erről a befogadás dologról, de a közös tapasztalatok, az Árvaház eltűnése után egészen egyértelmű dologként következik ez. Még neki is, aki végképp semmilyen atyai ösztönökkel nem rendelkezik. legalábbis saját meglátása szerint.
A néni bezzeg teljesen odavan a kis szurtos fattyútól, úgyhogy még mindig vidám bámuldozásban, mintegy félvállról felel csak az alkimistának.*
- Hát még szép! Ennek a porontynak legalább valami felismerhető emberszaga van. Nem úgy, mint neked, ez a sok növény meg főzgélés, teljesen patikaszag van itt. Csodálom, hogy a lányok beengednek az ágyukba, milyen kis aranyos ez a fattya, nézd a szemét, tisztára, mint a Frenzeriné macskájának. Ott is tarkákat ellett a Cirmos. Ez ilyen színű, vagy ha letisztítja magát, akkor olyan sápadt lesz, mint te?
*A néni kicsit sem zavartatja magát, Balarick időközben ledöbbent, megsértődött, majd újra közömbös arcán meg aztán végképp nem. Ez a fajta naivan tudatlan rasszizmus olyan elemi és ártatlan erővel tör ki a néniből, hogy Balarick inkább érzi magát önjelölt felvilágosítónak és fajok közti ismeretterjesztő kapocsnak magát, mintsem sértett félvérnek. Vancsevicze néni egész családja csak messziről látott valaha is hegyesfülű népet, nekik az ember az ember, a többi meg... hát azt el kell viselni, és a néni még az aranyosabb, érdeklődő kategóriába tartozik.*
- Hmmm *tűnődik el Balarick, ahogy sikerül feldolgoznia az eddigieket, és néhány következtetést levonnia.*
- Mondd csak, Xurra, lehetséges az, hogy esetleg bajba kerültél a falakon olvasható feliratok miatt?
983. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-21 14:50:45
Üzenet elküldve: 2019-09-21 14:50:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kóbor, a Kócos és Vancsevicze néni//
*Miután a Vámház küszöbén kézrátétellel elrendezte Rog sorsát, nem sokáig időznek már ott. Xurra a maga kelekótya úttartásával követi Balarickot. Összevissza kanyarjait egy spicces muslinca is bőven megirigyelhetné. A néhány utcányi távolság alatt teleszedi a zsebeit mindenféle kinccsel, amik csak úgy szerteszét hevernek mindenütt. De minden precíz keszekuszasággal felmázolt XUЯЯA feliratnál lopva a félvérre sandít igazán büszke a dologra, de Balarick nem pedzegeti a témát. Valószínűleg majd a fogért járó ajándékkal együtt akarja felhozni. Ez teljesen érthető.
Xurra úgy pislog be a kinyitott ajtón, mint a legtöbb kóbor állat: némi bizonytalansággal és nagy-nagy érdeklődéssel szimatolva. Aztán lassacskán beljebb merészkedik és mikor Balarick szól neki, becsukja maga mögött az ajtót. Bele lehet szédülni, úgy járatja körbe mindenen azt az élénksárga pillantását a padlótól a mennyezetig. Vancsevicze nénit is hamar kiszúrja, de nem tulajdonít neki nagyobb jelentőséget, mint a csorba fülű bögrének az asztalon. Túl sok még a néznivaló, amin még nem ért végig. Pont emiatt kicsit el is megy mellette a felnőttek beszélgetése. Baljának három ujjával a szájában vizsgálja végig az üvegcsék csodálatosan taszító szagú kiállítását az egyik polcon, aztán megpiszkál valami kék, zselés izét egy tégelyben, amikor mintha a rá irányuló figyelem megkocogtatná a vállát. Megfordul és egyfelől nyálas, másfelől kék ujjait a háta mögé csúsztatva rávigyorog a nénire. Foghíjasságban ő is épp versenybe száll. Méghozzá komoly versenybe. Erről is tanúskodik a vérben úszó vigyorgás. Az az átok szemfog mozogni már mozog, de még nem adja magát, hiába dolgozott rajta egész ideúton. Meg is örül mindjárt, mert azonnal felismeri, hogy Vancsevicze néni igazi profi lehet a kimozgatásban a mosolya alapján. Biztos meg tud osztani vele majd néhány szakmai trükköt. És érdekelné az ajándékok kérdése is, mert Balarick nem sokat mondott eddig a dologról.*
- Hogy hívnak, kiscsikó? *kérdi a néni és összecsippentve meglöfögteti Xurra pofiját. Erre a kis szurtos csak bizonytalan vigyorgásba fagyva pislog Balarick felé, de már csücsöríti a neve kezdőbetűjét a válaszhoz.*
*Miután a Vámház küszöbén kézrátétellel elrendezte Rog sorsát, nem sokáig időznek már ott. Xurra a maga kelekótya úttartásával követi Balarickot. Összevissza kanyarjait egy spicces muslinca is bőven megirigyelhetné. A néhány utcányi távolság alatt teleszedi a zsebeit mindenféle kinccsel, amik csak úgy szerteszét hevernek mindenütt. De minden precíz keszekuszasággal felmázolt XUЯЯA feliratnál lopva a félvérre sandít igazán büszke a dologra, de Balarick nem pedzegeti a témát. Valószínűleg majd a fogért járó ajándékkal együtt akarja felhozni. Ez teljesen érthető.
Xurra úgy pislog be a kinyitott ajtón, mint a legtöbb kóbor állat: némi bizonytalansággal és nagy-nagy érdeklődéssel szimatolva. Aztán lassacskán beljebb merészkedik és mikor Balarick szól neki, becsukja maga mögött az ajtót. Bele lehet szédülni, úgy járatja körbe mindenen azt az élénksárga pillantását a padlótól a mennyezetig. Vancsevicze nénit is hamar kiszúrja, de nem tulajdonít neki nagyobb jelentőséget, mint a csorba fülű bögrének az asztalon. Túl sok még a néznivaló, amin még nem ért végig. Pont emiatt kicsit el is megy mellette a felnőttek beszélgetése. Baljának három ujjával a szájában vizsgálja végig az üvegcsék csodálatosan taszító szagú kiállítását az egyik polcon, aztán megpiszkál valami kék, zselés izét egy tégelyben, amikor mintha a rá irányuló figyelem megkocogtatná a vállát. Megfordul és egyfelől nyálas, másfelől kék ujjait a háta mögé csúsztatva rávigyorog a nénire. Foghíjasságban ő is épp versenybe száll. Méghozzá komoly versenybe. Erről is tanúskodik a vérben úszó vigyorgás. Az az átok szemfog mozogni már mozog, de még nem adja magát, hiába dolgozott rajta egész ideúton. Meg is örül mindjárt, mert azonnal felismeri, hogy Vancsevicze néni igazi profi lehet a kimozgatásban a mosolya alapján. Biztos meg tud osztani vele majd néhány szakmai trükköt. És érdekelné az ajándékok kérdése is, mert Balarick nem sokat mondott eddig a dologról.*
- Hogy hívnak, kiscsikó? *kérdi a néni és összecsippentve meglöfögteti Xurra pofiját. Erre a kis szurtos csak bizonytalan vigyorgásba fagyva pislog Balarick felé, de már csücsöríti a neve kezdőbetűjét a válaszhoz.*
982. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-20 16:03:49
Üzenet elküldve: 2019-09-20 16:03:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkertbe//
*Eltévedt, elkeveredett Khuléktól. Valami házakkal teli, valamiért számára kellemesen otthonosnak tűnő helyre téved. ~ Talán erre kellene lennie. ~ Vakarja a fejét, de úgy hiszi, rossz úton van. Emiatt úgy gondolja, érdemes lenne megkérdezni egy idevalósit arról, merre is találhatja a azt a bizonyos Vérkertet. Egy halas asszonyra figyel fel, az öreg anyóka nehezen cipeli a hátán lévő súlyt. Vyl odasiet és átveszi a rakományt.*
-Adja csak ide, néném! Mondja, merre vigyem? *Az asszony átengedi a halakat és mosolyogva feleli.*
-Köszönöm, édes lányom! Addig a kis kunyhóig elég lesz. *Mutat a távolba a nő, mire a félvér bólint és elcipeli a kívánt célig a holmikat. Ahogy leteszi, az idős hölgy köszönetet mond. Vyl kihasználja a helyzetet és kérdez.*
-Bocsásson meg, anyóka, de merre találom a Vérkertet? *Az asszony óbégatva felel, de látva a félvér rezzenéstelen arcát, rájön a másik komoly szándékaira.*
-Jaj, édes lyányom, minek mész te olyan veszélyes helyre? Arra lesz. Szervusz. *Feleli egyhangúan a gyors kárálás után, majd eltűnik morcos arccal kunyhójában. A lány egy darabig kuncog a banyán, majd elindul a helyes irányba.*
*Eltévedt, elkeveredett Khuléktól. Valami házakkal teli, valamiért számára kellemesen otthonosnak tűnő helyre téved. ~ Talán erre kellene lennie. ~ Vakarja a fejét, de úgy hiszi, rossz úton van. Emiatt úgy gondolja, érdemes lenne megkérdezni egy idevalósit arról, merre is találhatja a azt a bizonyos Vérkertet. Egy halas asszonyra figyel fel, az öreg anyóka nehezen cipeli a hátán lévő súlyt. Vyl odasiet és átveszi a rakományt.*
-Adja csak ide, néném! Mondja, merre vigyem? *Az asszony átengedi a halakat és mosolyogva feleli.*
-Köszönöm, édes lányom! Addig a kis kunyhóig elég lesz. *Mutat a távolba a nő, mire a félvér bólint és elcipeli a kívánt célig a holmikat. Ahogy leteszi, az idős hölgy köszönetet mond. Vyl kihasználja a helyzetet és kérdez.*
-Bocsásson meg, anyóka, de merre találom a Vérkertet? *Az asszony óbégatva felel, de látva a félvér rezzenéstelen arcát, rájön a másik komoly szándékaira.*
-Jaj, édes lyányom, minek mész te olyan veszélyes helyre? Arra lesz. Szervusz. *Feleli egyhangúan a gyors kárálás után, majd eltűnik morcos arccal kunyhójában. A lány egy darabig kuncog a banyán, majd elindul a helyes irányba.*
981. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-19 21:21:59
Üzenet elküldve: 2019-09-19 21:21:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Xurra, Balarick//
*A szurtos kis béka tehát nem a borok pártolója, hanem a menthetetlen átlag kocsmatöltelék ízlésével rendelkezik. Majd a kamaszkorban elválik, hogy fiatalkori tévelygésről van-e szó, vagy sajnos így is marad az állapot. De azt még meg is kell élni: mindkettejüknek.
Balarick hangtalan, apró sóhajjal nyugtázza azt, ami nagyon is gyakori eset lenne, ha társaságba járna inni: kevesebben innának vele bort. Szerencsére ritkán jár társaságba. Talán mindez megváltozik, ha ezúttal huzamosabban együtt maradnak a kislánnyal. A fogacskás meséből úgy tűnik, hogy még több fejezetet is ki kell találnia, de ez teljes mértékben józanul már biztosan nem fog menni. Azért a kéz itt hagyása felettébb előremutató haladásnak minősül kapcsolatukban.*
- Most megyünk oda, ahol dolgom van. Nevezzük otthonnak, egyelőre ennél jobb nincs.
*Tömören így tudja összefoglalni azt az egyébként igencsak összetett kapcsolati rendszeren alapuló viszonyt, amit Vancsevicze nénivel alakított ki. Elsőre sem tűnt könnyű paktumnak, de aztán már többször is megfizette a komoly árat a lakhatásért.*
- Jössz velem, kölyök? *kérdi mintegy mellékesen, s nem sokat vár a válaszra, noha lépteit addig nem indítja meg, amíg Xurra nem mutatja jelét annak, hogy valóban vele tartana.*
//A Kóbor, a Kócos és Vancsevicze néni//
*Ő nem szándékozik sokat társalogni az úton. A nap további teendőit veszi sorra elméjének tünékeny listáján. Az egyik görbe Xurra utca és egy hosszabb, ritkásan kövezett Xurra feliratú utca kereszteződése után befordulnak egy aránylag tisztának mondható területre, ahol a megvetemedett faajtó széléről kandikál a XURRA felirat. ~ Vancsevicze néni ettől nem lesz boldog ~ gondolja magában Balarick, majd zsebében kotorászva kisvártatva kulcsot vesz elő. A zár halkan kattan, de az ajtót vállával kell meglöknie, hogy kitáruljon. Előremegy, odabent pedig rutinosan kihúzza a függönyöket az ablakok elől. A belső tér kicsi, meglepően zsúfolt, és olyan illatot áraszt, mint egy frissen kaszált, üde rét. A felső tartógerendáról takaros csokrokba szedett zsálya, kamilla, édeskömény, menta és más növények száradófélben lévő hajtásai lógnak. A falon, hosszabb szögekre tüskés, fás szárakból szintén feldolgozásra váró növények sora van erősítve: komló, csalán, szeder és kökény.
Az asztalon nagy üvegekben különféle halványpiros, sárga, vagy egészen sötétbarna lében apróra vágott termések úsznak, mellettük több mozsárban is félbehagyott őrölnivalók. Noha a falak mellé állított szekrények roskadoznak a könyvektől és mintául szolgáló, vagy éppen már eladandó termékként becsomagolt üvegcséktől, csomagoktól, a fal mellett is bőven vannak gyanús, bontatlan zsákok. Bevetetlen ágy, asztalka, alig pár személyes ingóság, meg egy hátrébb, a kivilágítatlan részbe nyúló kisszoba van még a szűkös kis lakás belső terében. Balarick úgy lát neki a teendőinek, mint aki még az ajtócsukásról és Xurráról is megfeledkezett. Ezt ide pakolja, amazt arrébb löki, keres valamit, közben halkan dohog orra alatt. Első megtorpanása egy üresen tátongó üveg felemelésekor tör rá, majd egy morranással tovább keresgél, de csak egy következő üres flaskát talál. Ekkor téved tekintete a kislányra.*
- Hmm, ha lehet, a dolgok... *Eltöpreng, milyen egyszerű és kikezdhetetlen szabályt mondhatna. Az élő maradjon élő? A halott meg halott? De hát elszáradó vagy kihajtó növények közepette egy ilyen fantáziájú kis fattyúnak ez bármire is utalhat. Ne törjön össze dolgokat? De akkor hogyan segít neki majd a mozsárral?* azok itt fontos dolgok. Inkább kérdezz, mielőtt csinálsz valamit. És gyere be. Nem harap itt semmi, legalábbis nagyot, kivéve talán...
*Egy ijedt kiáltással odébb ugrik, amikor egy mellkasáig érő, fekete kendőkbe burkolt, ősz hajú, kontyos öregasszony totyog mellé a hátsó szobából.*
- Vancsevicze néni! A frászt hozza rám, arról volt szó, hogy egy ideig még nem jön.
- Tudom, te lókötő *feleli a néni.*
- Meg tetszett inni a boromat *kezdett bele Balarick a szomorú tények felsorolásába.*
- Nem tetszett, de csak elfogyott, bizony. *A néni ráncos arcán egy életnyi tapasztalat árkai rendeződnek olyan elnéző mosolyba, ami a legkedvencebb unokáknak jár, de csak a hátuk mögött.*
- Meg tetszett inni a likőrömet is.
- Az legalább jobb volt, fiam, de mindegy, noh. Szerzel majd másikat. De mi ez itten? *pillant a néni meglepően jóindulatú, foghíjas mosollyal a szurtos kislányra* Lefialtál? Mi vagy te, aranyhal?
*Balarick meglepően hamar felfogja a szavak értelmét. Megköszörüli torkát, és azon a hangján felel, amit minden bizonnyal a gazdag vevőknek, vagy a sosem létezett dédiknek tartogat.*
- Az a csikóhal, Vancsevicze néni, a csikóhalaknál szokott a hím, de mégis honnan ismeri a tengeri, áh, mindegy is *legyint* Ő nem, ő csak. Lehet, hogy a segédem lesz *nyögi ki, immáron végleg feladva a szép délután nyugodt reményeit. Leroskad egy közeli székbe és töprengve jártatja tekintetét a nénike, Xurra, és aközött a barna lötty között, ami a legközelebb van a diólikőr fogalmához.*
*A szurtos kis béka tehát nem a borok pártolója, hanem a menthetetlen átlag kocsmatöltelék ízlésével rendelkezik. Majd a kamaszkorban elválik, hogy fiatalkori tévelygésről van-e szó, vagy sajnos így is marad az állapot. De azt még meg is kell élni: mindkettejüknek.
Balarick hangtalan, apró sóhajjal nyugtázza azt, ami nagyon is gyakori eset lenne, ha társaságba járna inni: kevesebben innának vele bort. Szerencsére ritkán jár társaságba. Talán mindez megváltozik, ha ezúttal huzamosabban együtt maradnak a kislánnyal. A fogacskás meséből úgy tűnik, hogy még több fejezetet is ki kell találnia, de ez teljes mértékben józanul már biztosan nem fog menni. Azért a kéz itt hagyása felettébb előremutató haladásnak minősül kapcsolatukban.*
- Most megyünk oda, ahol dolgom van. Nevezzük otthonnak, egyelőre ennél jobb nincs.
*Tömören így tudja összefoglalni azt az egyébként igencsak összetett kapcsolati rendszeren alapuló viszonyt, amit Vancsevicze nénivel alakított ki. Elsőre sem tűnt könnyű paktumnak, de aztán már többször is megfizette a komoly árat a lakhatásért.*
- Jössz velem, kölyök? *kérdi mintegy mellékesen, s nem sokat vár a válaszra, noha lépteit addig nem indítja meg, amíg Xurra nem mutatja jelét annak, hogy valóban vele tartana.*
//A Kóbor, a Kócos és Vancsevicze néni//
*Ő nem szándékozik sokat társalogni az úton. A nap további teendőit veszi sorra elméjének tünékeny listáján. Az egyik görbe Xurra utca és egy hosszabb, ritkásan kövezett Xurra feliratú utca kereszteződése után befordulnak egy aránylag tisztának mondható területre, ahol a megvetemedett faajtó széléről kandikál a XURRA felirat. ~ Vancsevicze néni ettől nem lesz boldog ~ gondolja magában Balarick, majd zsebében kotorászva kisvártatva kulcsot vesz elő. A zár halkan kattan, de az ajtót vállával kell meglöknie, hogy kitáruljon. Előremegy, odabent pedig rutinosan kihúzza a függönyöket az ablakok elől. A belső tér kicsi, meglepően zsúfolt, és olyan illatot áraszt, mint egy frissen kaszált, üde rét. A felső tartógerendáról takaros csokrokba szedett zsálya, kamilla, édeskömény, menta és más növények száradófélben lévő hajtásai lógnak. A falon, hosszabb szögekre tüskés, fás szárakból szintén feldolgozásra váró növények sora van erősítve: komló, csalán, szeder és kökény.
Az asztalon nagy üvegekben különféle halványpiros, sárga, vagy egészen sötétbarna lében apróra vágott termések úsznak, mellettük több mozsárban is félbehagyott őrölnivalók. Noha a falak mellé állított szekrények roskadoznak a könyvektől és mintául szolgáló, vagy éppen már eladandó termékként becsomagolt üvegcséktől, csomagoktól, a fal mellett is bőven vannak gyanús, bontatlan zsákok. Bevetetlen ágy, asztalka, alig pár személyes ingóság, meg egy hátrébb, a kivilágítatlan részbe nyúló kisszoba van még a szűkös kis lakás belső terében. Balarick úgy lát neki a teendőinek, mint aki még az ajtócsukásról és Xurráról is megfeledkezett. Ezt ide pakolja, amazt arrébb löki, keres valamit, közben halkan dohog orra alatt. Első megtorpanása egy üresen tátongó üveg felemelésekor tör rá, majd egy morranással tovább keresgél, de csak egy következő üres flaskát talál. Ekkor téved tekintete a kislányra.*
- Hmm, ha lehet, a dolgok... *Eltöpreng, milyen egyszerű és kikezdhetetlen szabályt mondhatna. Az élő maradjon élő? A halott meg halott? De hát elszáradó vagy kihajtó növények közepette egy ilyen fantáziájú kis fattyúnak ez bármire is utalhat. Ne törjön össze dolgokat? De akkor hogyan segít neki majd a mozsárral?* azok itt fontos dolgok. Inkább kérdezz, mielőtt csinálsz valamit. És gyere be. Nem harap itt semmi, legalábbis nagyot, kivéve talán...
*Egy ijedt kiáltással odébb ugrik, amikor egy mellkasáig érő, fekete kendőkbe burkolt, ősz hajú, kontyos öregasszony totyog mellé a hátsó szobából.*
- Vancsevicze néni! A frászt hozza rám, arról volt szó, hogy egy ideig még nem jön.
- Tudom, te lókötő *feleli a néni.*
- Meg tetszett inni a boromat *kezdett bele Balarick a szomorú tények felsorolásába.*
- Nem tetszett, de csak elfogyott, bizony. *A néni ráncos arcán egy életnyi tapasztalat árkai rendeződnek olyan elnéző mosolyba, ami a legkedvencebb unokáknak jár, de csak a hátuk mögött.*
- Meg tetszett inni a likőrömet is.
- Az legalább jobb volt, fiam, de mindegy, noh. Szerzel majd másikat. De mi ez itten? *pillant a néni meglepően jóindulatú, foghíjas mosollyal a szurtos kislányra* Lefialtál? Mi vagy te, aranyhal?
*Balarick meglepően hamar felfogja a szavak értelmét. Megköszörüli torkát, és azon a hangján felel, amit minden bizonnyal a gazdag vevőknek, vagy a sosem létezett dédiknek tartogat.*
- Az a csikóhal, Vancsevicze néni, a csikóhalaknál szokott a hím, de mégis honnan ismeri a tengeri, áh, mindegy is *legyint* Ő nem, ő csak. Lehet, hogy a segédem lesz *nyögi ki, immáron végleg feladva a szép délután nyugodt reményeit. Leroskad egy közeli székbe és töprengve jártatja tekintetét a nénike, Xurra, és aközött a barna lötty között, ami a legközelebb van a diólikőr fogalmához.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1805-1824