Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Dokkok és kikötő (új) Csatornarendszer (új) Vérkert (új) | Lakónegyed | Rumos Rókalyuk (új) Sellőház (új) Vámház (új) Hét Varjú Taverna (új) |  |
1020. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-10 19:18:57
Üzenet elküldve: 2019-10-10 19:18:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Szirén a sellők közt//
- Én is, kedvesem, én is *súgja szinte már a cserfes ajkakra. Nyomorult gúzsban a kétfelé húzó kötelesség közt. Nászéjen hadba hívó parancs se lehet keményebb dió. Nem szívesen hagyja ott a báró úr formás kapitányát. Érett, telt, dús zamatú nyalánkságnak tűnik, ami fűszeres és pikáns csemege is egyben.*
- Csak maradjon benned erő és egy csepp józanság, míg visszaérek *kacsint a vörösre még búcsúzóra, aztán irány a Sellőház előtti tér, hiszen a másik kis hölgyike se valószínű, hogy a türelméről híres.*
//Egy becsületbeli ügy//
*Kilép az ajtón, de azért tapasztalt róka lévén elég óvatos, hogy nem egy meglepetés maflás fogadja.
Kint már javában zsolozsmázza paprikás kedvét a kicsike, ami bicskanyitogató vigyort szalaszt Ambroggio képére.*
- Édes, hogy aggódsz értem, bogaram *tárja szét a karjait.* - Az égiek is arra teremtettek, hogy a testőröm legyél.
*Ahogy az erejüket méregető ragadozók, elkezdi kerülni a lányt. Közben persze kaján mosolygással méregeti. Formás a kicsike, meg kell hagyni. Fiatalka még, de tagadhatatlanul formás.*
- És? Hogy csináljuk? *kérdi.* - Az ökölpárbaj nem való egy ilyen zsenge kis pukkancsnak, mint te. A penge pedig nem tesz jót se a csipkének se a hamvas bőrnek. Mit szólnál, ha levennénk a fegyverövet és a kardhüvellyel mérkőznénk meg? *ajánlja.* - Akit lefegyvereznek, a földre kerül vagy feladja, az veszít.
*Jobban örülne neki, ha elvek feszülnének egymásnak, mint élre fent acél.*
- Ha én nyerek, egy hónapig a testőröm leszel. Utána pedig eldöntheted, hogy maradnál-e a poszton vagy visszamennél... akármit is csinálsz épp *mondja, de a mondat vége határozottan degradáló kicsengést hordoz azzal szemben, hogy ilyen jelentős személyt szolgáljon a tűzrőlpattant kis csitri.*
- Én is, kedvesem, én is *súgja szinte már a cserfes ajkakra. Nyomorult gúzsban a kétfelé húzó kötelesség közt. Nászéjen hadba hívó parancs se lehet keményebb dió. Nem szívesen hagyja ott a báró úr formás kapitányát. Érett, telt, dús zamatú nyalánkságnak tűnik, ami fűszeres és pikáns csemege is egyben.*
- Csak maradjon benned erő és egy csepp józanság, míg visszaérek *kacsint a vörösre még búcsúzóra, aztán irány a Sellőház előtti tér, hiszen a másik kis hölgyike se valószínű, hogy a türelméről híres.*
//Egy becsületbeli ügy//
*Kilép az ajtón, de azért tapasztalt róka lévén elég óvatos, hogy nem egy meglepetés maflás fogadja.
Kint már javában zsolozsmázza paprikás kedvét a kicsike, ami bicskanyitogató vigyort szalaszt Ambroggio képére.*
- Édes, hogy aggódsz értem, bogaram *tárja szét a karjait.* - Az égiek is arra teremtettek, hogy a testőröm legyél.
*Ahogy az erejüket méregető ragadozók, elkezdi kerülni a lányt. Közben persze kaján mosolygással méregeti. Formás a kicsike, meg kell hagyni. Fiatalka még, de tagadhatatlanul formás.*
- És? Hogy csináljuk? *kérdi.* - Az ökölpárbaj nem való egy ilyen zsenge kis pukkancsnak, mint te. A penge pedig nem tesz jót se a csipkének se a hamvas bőrnek. Mit szólnál, ha levennénk a fegyverövet és a kardhüvellyel mérkőznénk meg? *ajánlja.* - Akit lefegyvereznek, a földre kerül vagy feladja, az veszít.
*Jobban örülne neki, ha elvek feszülnének egymásnak, mint élre fent acél.*
- Ha én nyerek, egy hónapig a testőröm leszel. Utána pedig eldöntheted, hogy maradnál-e a poszton vagy visszamennél... akármit is csinálsz épp *mondja, de a mondat vége határozottan degradáló kicsengést hordoz azzal szemben, hogy ilyen jelentős személyt szolgáljon a tűzrőlpattant kis csitri.*
1019. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-08 22:27:58
Üzenet elküldve: 2019-10-08 22:27:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy becsületbeli ügy//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Még hogy a gnómokat kifelejtettem!
*Puffog magában, ahogy a Sellőházból kilép az utcára. Felettébb bosszantja Ambroggio tenyérbemászó jelleme, és nem is fér a fejébe, hogy miért van annyira oda az örömlányokért. Daesys is elismeri szépségüket, tagadhatatlanul szemrevaló, és bájos leány az a szőke elf is, de ugyanúgy jelen vannak benne az ellenérzések is. Legfőképpen pedig sajnálja azt az elragadó teremtést, hogy jobb dolga sincs, mint gusztustalan alakok elé térdepelni. Daesys becsüli annyira magát, hogy ilyenre sose vetemedjen, és partnereit is megválogassa, így például a ringyókat csókolgató férfiakkal ne kezdjen.
Magában tovább folytatja a vitát, érvel, elképzeli, hogy a férfi mit válaszolna. Gondolatban kiszalad a száján az is, hogy „azért mert a szart selyembe csomagolod még büdös marad”, de ez nem is feltétlenül fedi le azt, amire valójában gondol, ezért igyekszik frappánsan átfogalmazni. Hiszen akárhogy is szépíti a dolgokat, ezek a lányok nem a vonzó értelemben mocskos munkát végeznek, és Daesys látott már csúnya nemi betegségeket, éppen elég riasztó volt a számára ahhoz, hogy ne akarjon egyet magának.*
- Majd akkor legyen nagy a szád, amikor sopánkodva vakargatod a tökeidet.
*Morogja bele a levegőbe, feltehetően pont akkor, amikor Ambroggio is kilép az ajtón. Még nem tudja eldönteni, hogy mire számítson. Úgy érzi még nem sikerült kiismernie a férfit, ezért azt is elképzelhetőnek tartja, hogy csak nagy a szája, vagy azt, hogy ez egy trükk arra irányulóan, hogy esetleg a falnak szoríthassa őt. Márpedig akkor bizonyosan orrba fogja csűrni, hiszen őt bizony ne fogdossa senki, aki örömlányok csőréből vesz ízmintát a nyelvével, miközben azoknak nem éppen az ezüstkanál lóg ki a szájukból. Nyilván ez erős túlzás, de Daesys szereti a túlzó költői képeket, mert ő már csak ilyen igényes leány.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Még hogy a gnómokat kifelejtettem!
*Puffog magában, ahogy a Sellőházból kilép az utcára. Felettébb bosszantja Ambroggio tenyérbemászó jelleme, és nem is fér a fejébe, hogy miért van annyira oda az örömlányokért. Daesys is elismeri szépségüket, tagadhatatlanul szemrevaló, és bájos leány az a szőke elf is, de ugyanúgy jelen vannak benne az ellenérzések is. Legfőképpen pedig sajnálja azt az elragadó teremtést, hogy jobb dolga sincs, mint gusztustalan alakok elé térdepelni. Daesys becsüli annyira magát, hogy ilyenre sose vetemedjen, és partnereit is megválogassa, így például a ringyókat csókolgató férfiakkal ne kezdjen.
Magában tovább folytatja a vitát, érvel, elképzeli, hogy a férfi mit válaszolna. Gondolatban kiszalad a száján az is, hogy „azért mert a szart selyembe csomagolod még büdös marad”, de ez nem is feltétlenül fedi le azt, amire valójában gondol, ezért igyekszik frappánsan átfogalmazni. Hiszen akárhogy is szépíti a dolgokat, ezek a lányok nem a vonzó értelemben mocskos munkát végeznek, és Daesys látott már csúnya nemi betegségeket, éppen elég riasztó volt a számára ahhoz, hogy ne akarjon egyet magának.*
- Majd akkor legyen nagy a szád, amikor sopánkodva vakargatod a tökeidet.
*Morogja bele a levegőbe, feltehetően pont akkor, amikor Ambroggio is kilép az ajtón. Még nem tudja eldönteni, hogy mire számítson. Úgy érzi még nem sikerült kiismernie a férfit, ezért azt is elképzelhetőnek tartja, hogy csak nagy a szája, vagy azt, hogy ez egy trükk arra irányulóan, hogy esetleg a falnak szoríthassa őt. Márpedig akkor bizonyosan orrba fogja csűrni, hiszen őt bizony ne fogdossa senki, aki örömlányok csőréből vesz ízmintát a nyelvével, miközben azoknak nem éppen az ezüstkanál lóg ki a szájukból. Nyilván ez erős túlzás, de Daesys szereti a túlzó költői képeket, mert ő már csak ilyen igényes leány.*
1018. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-08 21:25:16
Üzenet elküldve: 2019-10-08 21:25:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A Kóbor, a Kócos és Vancsevicze néni//
*Az iszákos szipirtyó még szép, hogy magára hagyja a férfi félvért a legégetőbb szükség idején. Balarick arca egy árnyalatnyit halványabb lesz, szája egy reménytelen vonallá keskenyedik, de hangos szó nélkül - bár megereszkedő vállakkal - veszi tudomásul, hogy a vízi csata kifárasztásos része biztosan ráhárul. Aztán, hogy ki fog egy fertályóra múlva a kimerültségtől hullaszerűen lebegni a víz tetején, az remek fogadási téma lehetne a kockázatkereső egyéneknek.
Balarick úgy lavíroz végig, hogy a kis fürdőhely egyetlen kijáratát és egyúttal menekülési útvonalát blokád alatt tartsa, a minden irányba izgő-mozgó, végtagjaival az összes szilárd felületen betámasztó kis ördögfattyút pedig a vízfelszín tisztálkodás szempontjából kedvezőbb oldalán. Ez nyilvánvaló okokból csak félig-meddig sikerül. A két alsó polc tartalma csörömpölve borul a dulakodásban, színes zselék csúsznak végig amorf csigaként a falon, dézsán egyaránt, illatozó tócsák habzanak mindenfelé, csak Xurra testén nem, szikkadt szivacsdarabok cafatnyi teste hullik alá hóesésszerűen mindenfelől.*
- Ne tessék szűken mérni a rumot az enyémből se! *kiált, pontosabban ordít ki a szobából Balarick, amikor megérzi az első adagnyi vízcsorgást a gerince mentén egészen az alsónadrágja korcáig. Inge mellkastájon kislánytalp mintázatúvá vált, feltűrt ingujjából már csorog a fürdővíz. Haja szintúgy hamar víztől lesz kócosabb. Egy habpaca éppen szemében találna végső felszívódási helyre, amit egy felkarjába törléssel oldana meg, ám ez egy meggondolatlan mozdulatnak minősül, ugyanis kisvártatva hegyes fogacskák mélyednek másik kezébe, amivel mindhiába próbálja vízen/vízben tartani Xurrát.*
- HOGYAZA! *ordít fel, és máris két kézzel tartja "veszteg" állapotban a kislányt, hogy valahogy lerázza magáról a harapást. Könnyezés a végeredmény több szempontból is. Szerencsére érkezik Vancsevicze néni, Balarick pedig mormogó hálálkodással ballag ki a tett helyszínéről. Ismét átöltözik egy száraz ingbe, áttörli a harapást fertőtlenítővel, és beköti vékony gyolccsal. Mire végez, a pucér, mindenhova dörgölőző kislány rohan át lába közt, szerencsére ezúttal nem lefejelve a kényes részeket. A dolgok ismét borulnak, reccsennek, macska nyervog fel, de Balarick úgy véli, úgyis új szabályok lépnek életbe a háztartásban: például mindenki vigyázzon jobban önmagára. Egy macska csak elbír a kislánnyal... remélhetőleg. Az elégedett fizimiskájú néni odatotyog mellé a teával, Balaricknak természetesen elfeledve hozni egy adaggal. Mindegy is.*
- Lehet. De én nem láttam még leláncolható fergeteg semmilyen viharos égen *motyogja egy ásítást követően, egészen estének érződik már, pedig még alig múlhatott ebédidő.* Mégiscsak gyerekből van. Azok meg szoktak összeesni a fáradtságtól, ugye? *kérdezi olyannyira reménykedve, hogy egyértelmű, kinek lenne éppen szüksége pár órányi békére és nyugalomra.*
- Mindenképpen kell neki valami értelmesebben hordható. Hol készítenek ekkora ruhákat?
*Balarick magának sem túl gyakran vesz ruhát, így nem igazán rendelkezik szabóságok válogatott listájával elméjében.*
- Mi kell még ezen kívül egy ekkora kislánynak?
*Balarick tanácstalanul pislog, mint egyszeri úrilány, aki egzotikus pillangót kapott, és fogalma sincs arról, hogyan tarthatná életben. A vacok elkészítése nagyobb kreativitást igényel részéről, mint amennyi tartalékkal rendelkezik még a mai napra. Xurra persze kétség kívül speciális. Biztosan kell néhány extra, szokatlan dolog is neki az általános dolgokon túl. És most még csak nem is a pórázra kell gondolni.*
*Az iszákos szipirtyó még szép, hogy magára hagyja a férfi félvért a legégetőbb szükség idején. Balarick arca egy árnyalatnyit halványabb lesz, szája egy reménytelen vonallá keskenyedik, de hangos szó nélkül - bár megereszkedő vállakkal - veszi tudomásul, hogy a vízi csata kifárasztásos része biztosan ráhárul. Aztán, hogy ki fog egy fertályóra múlva a kimerültségtől hullaszerűen lebegni a víz tetején, az remek fogadási téma lehetne a kockázatkereső egyéneknek.
Balarick úgy lavíroz végig, hogy a kis fürdőhely egyetlen kijáratát és egyúttal menekülési útvonalát blokád alatt tartsa, a minden irányba izgő-mozgó, végtagjaival az összes szilárd felületen betámasztó kis ördögfattyút pedig a vízfelszín tisztálkodás szempontjából kedvezőbb oldalán. Ez nyilvánvaló okokból csak félig-meddig sikerül. A két alsó polc tartalma csörömpölve borul a dulakodásban, színes zselék csúsznak végig amorf csigaként a falon, dézsán egyaránt, illatozó tócsák habzanak mindenfelé, csak Xurra testén nem, szikkadt szivacsdarabok cafatnyi teste hullik alá hóesésszerűen mindenfelől.*
- Ne tessék szűken mérni a rumot az enyémből se! *kiált, pontosabban ordít ki a szobából Balarick, amikor megérzi az első adagnyi vízcsorgást a gerince mentén egészen az alsónadrágja korcáig. Inge mellkastájon kislánytalp mintázatúvá vált, feltűrt ingujjából már csorog a fürdővíz. Haja szintúgy hamar víztől lesz kócosabb. Egy habpaca éppen szemében találna végső felszívódási helyre, amit egy felkarjába törléssel oldana meg, ám ez egy meggondolatlan mozdulatnak minősül, ugyanis kisvártatva hegyes fogacskák mélyednek másik kezébe, amivel mindhiába próbálja vízen/vízben tartani Xurrát.*
- HOGYAZA! *ordít fel, és máris két kézzel tartja "veszteg" állapotban a kislányt, hogy valahogy lerázza magáról a harapást. Könnyezés a végeredmény több szempontból is. Szerencsére érkezik Vancsevicze néni, Balarick pedig mormogó hálálkodással ballag ki a tett helyszínéről. Ismét átöltözik egy száraz ingbe, áttörli a harapást fertőtlenítővel, és beköti vékony gyolccsal. Mire végez, a pucér, mindenhova dörgölőző kislány rohan át lába közt, szerencsére ezúttal nem lefejelve a kényes részeket. A dolgok ismét borulnak, reccsennek, macska nyervog fel, de Balarick úgy véli, úgyis új szabályok lépnek életbe a háztartásban: például mindenki vigyázzon jobban önmagára. Egy macska csak elbír a kislánnyal... remélhetőleg. Az elégedett fizimiskájú néni odatotyog mellé a teával, Balaricknak természetesen elfeledve hozni egy adaggal. Mindegy is.*
- Lehet. De én nem láttam még leláncolható fergeteg semmilyen viharos égen *motyogja egy ásítást követően, egészen estének érződik már, pedig még alig múlhatott ebédidő.* Mégiscsak gyerekből van. Azok meg szoktak összeesni a fáradtságtól, ugye? *kérdezi olyannyira reménykedve, hogy egyértelmű, kinek lenne éppen szüksége pár órányi békére és nyugalomra.*
- Mindenképpen kell neki valami értelmesebben hordható. Hol készítenek ekkora ruhákat?
*Balarick magának sem túl gyakran vesz ruhát, így nem igazán rendelkezik szabóságok válogatott listájával elméjében.*
- Mi kell még ezen kívül egy ekkora kislánynak?
*Balarick tanácstalanul pislog, mint egyszeri úrilány, aki egzotikus pillangót kapott, és fogalma sincs arról, hogyan tarthatná életben. A vacok elkészítése nagyobb kreativitást igényel részéről, mint amennyi tartalékkal rendelkezik még a mai napra. Xurra persze kétség kívül speciális. Biztosan kell néhány extra, szokatlan dolog is neki az általános dolgokon túl. És most még csak nem is a pórázra kell gondolni.*
1017. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-07 21:46:13
Üzenet elküldve: 2019-10-07 21:46:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hazatérés//
*Egyidejűleg sokkal több titok és nyíltság veszi körül őket, mint gondolnák. Mindketten csak a maguk szemszögéből látják, s ugyanúgy elsiklik a figyelmük valamin. Cassy felkapja a tekintetét a tiltó szóra, majd elkapja Khul szemeiről, képtelen állni szigorú pillantását. Attól is fél, hogy meglátja, nem csak miatta eredtek egy könnyei. A szelíd érintés utoléri, mikor megpróbál elfordulni, a férfi ujját melegnek érzi szélfútta arcához képest, így mintha melegségéből is átadna neki. Kissé megborzong, mint mikor a házba lép valaki, és kezdi átjárni a melege.*
- Sajnálom. Abbahagyom.
*Gyorsan megkeresi magában az erős falakat, és a támaszt a zsoldos vállán, mit igazából támogató gesztusnak szánt, de önmaga számára is erőt nyer vele. A magasztalását ő nem látja ennyire sarkosan.*
- Nem vagyok jobb nálad. Pusztán más szokásokat vettünk fel a munkánkból adódóan. Ki venne komolyan minket, ha úgy viselkednénk, ahogy a másik?
*Kuncog most ő röviden, amint elképzeli, hogy Khul felvenné a szerepét, és szinte lábujjhegyen libbenne erre-arra, szendén pirulva és vigyorogva, vagy ha Cassy kezdene hangosan káromkodni, és kiharapni a dugót a fél kézzel felmart üvegből, vagy egy állig felfegyverzett alak elé állna csípőre tett kezekkel, hogy már pedig egy tapodtat se tehet beljebb, míg a vasakat le nem pakolja a szélre.*
- Akkor egy távolabbi földön.
*Von vállat a betöltött szomszédsági pozíció kifogására egy vigyorral. Kellemes lehet a szántóföldeken lakni. Összesimuló arcuk nagyon bensőséges közelséget teremt, ami megijeszti, ezért félénken kihúzza magát. Jóllehet ő kezdte vigasztalás címén a „bújást”, de ezt már veszélyesnek érzi, nagyon megugrik tőle a szívverése. A mai egy különleges nap, és nagyon örül, hogy itt lehet Khullal, de ha nincs észnél, és sodródik az árral, amerre jólesne sodródni, könnyen mindent elronthat. Egyre vékonyodik a kötél, melybe kapaszkodik józansága, előre pillantgat, feltűnik-e már az ismerős szélkakas és a magas épület. Az érzékeny témák felerősítik magányérzetüket, és egyre kézenfekvőbbé kezd válni, hogy enyhíteni tudnák egymás kínjait. Csábító gondolat, még nem ért véget a szabadságuk, mág ráfoghatja, hogy ami ma történt, annak nincs köze a hétköznapokhoz, különösen a jövőt illetően. De ez olyan csapda lenne, melyen egy értékes barátság és a megközelíthetetlenség illúziója veszne oda. Megrepedne az álarc, mellyel oly könnyűléptűnek és gondtalannak látszik. Nélküle pedig úgy érzi, már lélegezni se lenne képes. Eltereli hát a figyelmet a férfi jövőjére, és beleszövi saját óhajait, melyeket már sosem érhet el. Először úgy tűnik, működik a dolog, de az elszólás szíven üti, a bosszúság pedig ráerősít gyanújára. Míg Khul elnézést kér, bizonytalanul, zavaros gondolatokkal néz rá. Egy kislány szívbemarkoló képe jelenik meg a szemei előtt. Fürtösen szőke, mint az apja, pajkosan viháncoló. De már a Fal túloldalán rekedt, a szellemkép áttetszőn halványul el. Képtelen ránézni a férfira, többször is lenyeli könnyeit. Feltűnik a Sellőház, ám még percek állnak előttük, a kérdés pedig elhangzott, súlyosan lóg a levegőben. Nem akarja megbántani a zsoldost, de nem is mer engedni neki.*
- Khul…
*Suttogja rekedten. Megköszörüli a torkát.*
- Én… nem vagyok rá kész, hogy erről beszéljek. Nem vagyok olyan erős, mint te.
*Lesüti égő szemeit. Aztán gondol egyet, és magához szorítja a zsoldos karját, egy kicsit hozzásimul oldalról. Még mindig halkan beszél.*
- Olyan szép volt ez a mai nap! Olyan rég volt ilyesmiben utoljára részem!
*Most már elég erőt érez magában, hogy a férfi szemébe nézzen.*
- Kérlek… szeretnék így emlékezni rá. Cserébe elmondok egy dolgot, mikor elbúcsúzunk.
*Szomorúan, könyörgőn rámosolyog, és ujjainak külső felével óvatosan megsimogatja az arcát, ha engedi. Ekkor érzi csak meg, milyen hidegek, visszarántja őket.*
- Jaj, bocsáss meg, kérlek! Jobb is, hogy megjöttünk, hűvös lett az éjszaka.
//Hazatérés//
*Egyidejűleg sokkal több titok és nyíltság veszi körül őket, mint gondolnák. Mindketten csak a maguk szemszögéből látják, s ugyanúgy elsiklik a figyelmük valamin. Cassy felkapja a tekintetét a tiltó szóra, majd elkapja Khul szemeiről, képtelen állni szigorú pillantását. Attól is fél, hogy meglátja, nem csak miatta eredtek egy könnyei. A szelíd érintés utoléri, mikor megpróbál elfordulni, a férfi ujját melegnek érzi szélfútta arcához képest, így mintha melegségéből is átadna neki. Kissé megborzong, mint mikor a házba lép valaki, és kezdi átjárni a melege.*
- Sajnálom. Abbahagyom.
*Gyorsan megkeresi magában az erős falakat, és a támaszt a zsoldos vállán, mit igazából támogató gesztusnak szánt, de önmaga számára is erőt nyer vele. A magasztalását ő nem látja ennyire sarkosan.*
- Nem vagyok jobb nálad. Pusztán más szokásokat vettünk fel a munkánkból adódóan. Ki venne komolyan minket, ha úgy viselkednénk, ahogy a másik?
*Kuncog most ő röviden, amint elképzeli, hogy Khul felvenné a szerepét, és szinte lábujjhegyen libbenne erre-arra, szendén pirulva és vigyorogva, vagy ha Cassy kezdene hangosan káromkodni, és kiharapni a dugót a fél kézzel felmart üvegből, vagy egy állig felfegyverzett alak elé állna csípőre tett kezekkel, hogy már pedig egy tapodtat se tehet beljebb, míg a vasakat le nem pakolja a szélre.*
- Akkor egy távolabbi földön.
*Von vállat a betöltött szomszédsági pozíció kifogására egy vigyorral. Kellemes lehet a szántóföldeken lakni. Összesimuló arcuk nagyon bensőséges közelséget teremt, ami megijeszti, ezért félénken kihúzza magát. Jóllehet ő kezdte vigasztalás címén a „bújást”, de ezt már veszélyesnek érzi, nagyon megugrik tőle a szívverése. A mai egy különleges nap, és nagyon örül, hogy itt lehet Khullal, de ha nincs észnél, és sodródik az árral, amerre jólesne sodródni, könnyen mindent elronthat. Egyre vékonyodik a kötél, melybe kapaszkodik józansága, előre pillantgat, feltűnik-e már az ismerős szélkakas és a magas épület. Az érzékeny témák felerősítik magányérzetüket, és egyre kézenfekvőbbé kezd válni, hogy enyhíteni tudnák egymás kínjait. Csábító gondolat, még nem ért véget a szabadságuk, mág ráfoghatja, hogy ami ma történt, annak nincs köze a hétköznapokhoz, különösen a jövőt illetően. De ez olyan csapda lenne, melyen egy értékes barátság és a megközelíthetetlenség illúziója veszne oda. Megrepedne az álarc, mellyel oly könnyűléptűnek és gondtalannak látszik. Nélküle pedig úgy érzi, már lélegezni se lenne képes. Eltereli hát a figyelmet a férfi jövőjére, és beleszövi saját óhajait, melyeket már sosem érhet el. Először úgy tűnik, működik a dolog, de az elszólás szíven üti, a bosszúság pedig ráerősít gyanújára. Míg Khul elnézést kér, bizonytalanul, zavaros gondolatokkal néz rá. Egy kislány szívbemarkoló képe jelenik meg a szemei előtt. Fürtösen szőke, mint az apja, pajkosan viháncoló. De már a Fal túloldalán rekedt, a szellemkép áttetszőn halványul el. Képtelen ránézni a férfira, többször is lenyeli könnyeit. Feltűnik a Sellőház, ám még percek állnak előttük, a kérdés pedig elhangzott, súlyosan lóg a levegőben. Nem akarja megbántani a zsoldost, de nem is mer engedni neki.*
- Khul…
*Suttogja rekedten. Megköszörüli a torkát.*
- Én… nem vagyok rá kész, hogy erről beszéljek. Nem vagyok olyan erős, mint te.
*Lesüti égő szemeit. Aztán gondol egyet, és magához szorítja a zsoldos karját, egy kicsit hozzásimul oldalról. Még mindig halkan beszél.*
- Olyan szép volt ez a mai nap! Olyan rég volt ilyesmiben utoljára részem!
*Most már elég erőt érez magában, hogy a férfi szemébe nézzen.*
- Kérlek… szeretnék így emlékezni rá. Cserébe elmondok egy dolgot, mikor elbúcsúzunk.
*Szomorúan, könyörgőn rámosolyog, és ujjainak külső felével óvatosan megsimogatja az arcát, ha engedi. Ekkor érzi csak meg, milyen hidegek, visszarántja őket.*
- Jaj, bocsáss meg, kérlek! Jobb is, hogy megjöttünk, hűvös lett az éjszaka.
1016. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-07 19:26:42
Üzenet elküldve: 2019-10-07 19:26:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hazatérés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szeliden kitartott göcögésbe vált a fájdalmas nevetés, s az arcon is úgy ül meg, akár egy vénséges, vén tekintet, mi már sokat látott, olyat is, melyet soha nem akart. Khul nem fiatal már, igaz, idősnek sem idős, saját magát fiatal felnőttnek vallaná, de sosem foglalkozott valójában korával. Apró szarkalábak aztán kisimulnak szeme körül, mikor a magyarázatot hallgatja, melyre tompán biccent, tudja ő... hisz csak viccelt, jelzi a tekintet somolyogva. Nem akart ő megkeverni senkit, pusztán van, ki saját védelmében, van, ki mások védelmében húzza álcáját, s lám, mi történik, mikor a lepel lehull? Meglepetten pillant a karján szoruló apró, vékony és kecses ujjakra, de jól esik neki az érintés, tán ezen lepődik me igazán. Mintha rég elfeledett megtapasztalás útjából most egy apró szellő egy szikladarabot gurított volna el.*
- Ne... *Emeli fel szigorúan tekinteté, s szabad hüvelykujjával a lány szeme sarkából, ha tud elmázol egy kószán megjelenő könnycseppet. Elmosolyodik.*
- Ezt ne... *Csóválja meg fejét, tán még bölcsnek is tűnhet. Halkan felsóhajt, aztán lassan sétál tovább, olykor belebólintva egy-egy érintésbe.*
- Jó lennék? Én?! Akkor te mi vagy csibebaba? Itt hallgatsz órák óta, s költői ömlengésem csúcspontján érzékenyülsz el! *Nevet fel, már-már jóízűen, jóllehet nem a szituáció kacagtatja, belül háborog. Nevetése csak akkor erősödik kissé, mikor Learon szóba kerül.*
- Laknak a szomszédjában, így oda csak akkor kerülhetek, ha előtte kifüstölöm az ebadtát. *kacsint a lányra, s arcát odafúrja az övéhez kuncogva, érezve a hűvös szellő által megcsípett puha bőrt.*
- Szép képek... *Biccent.* Bár laor lenne a megmondhatója, hogy egy zsoldos élete sohasem ilyen... *Mereng el egy pillanatra a távolba révedve, szinte látja, frissen megismert idős cimboráját, aki épp egy átkos küldetésen szorítja két kezét, az éles penge által feltépett torkára, lassan üvegesedő tekintettel. Felpillant... valami megváltozott. A szép történetből hirtelen, nem egy odaadó, hanem inkább borzalmas mese kerekedik. Felszalad a szemöldöke:*
- Én... nem hiszem, hogy gyilkos rablóbandáról meséltem volna a lányomnak... *Szalad ki a száján hirtelen, majd hirtelen penge vékonyra simul.*
- Bassza meg... *Morogja kissé megrendülten, majd a lányra pillant.*
- Bocsáss meg, nem neked szólt. Nem te vagy a hibás. *Fejét rázza.* Szóval rablóbanda? Wegtoren? Elég jellemző, drága... szüleid? *Kérdezi röviden, s immár, hogy maga is önkéntelenül megnyílt, hát miért ne kérdezne tovább, hogy belemerüljenek saját, eltitkolt világuk kellős közepébe?*
//Hazatérés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szeliden kitartott göcögésbe vált a fájdalmas nevetés, s az arcon is úgy ül meg, akár egy vénséges, vén tekintet, mi már sokat látott, olyat is, melyet soha nem akart. Khul nem fiatal már, igaz, idősnek sem idős, saját magát fiatal felnőttnek vallaná, de sosem foglalkozott valójában korával. Apró szarkalábak aztán kisimulnak szeme körül, mikor a magyarázatot hallgatja, melyre tompán biccent, tudja ő... hisz csak viccelt, jelzi a tekintet somolyogva. Nem akart ő megkeverni senkit, pusztán van, ki saját védelmében, van, ki mások védelmében húzza álcáját, s lám, mi történik, mikor a lepel lehull? Meglepetten pillant a karján szoruló apró, vékony és kecses ujjakra, de jól esik neki az érintés, tán ezen lepődik me igazán. Mintha rég elfeledett megtapasztalás útjából most egy apró szellő egy szikladarabot gurított volna el.*
- Ne... *Emeli fel szigorúan tekinteté, s szabad hüvelykujjával a lány szeme sarkából, ha tud elmázol egy kószán megjelenő könnycseppet. Elmosolyodik.*
- Ezt ne... *Csóválja meg fejét, tán még bölcsnek is tűnhet. Halkan felsóhajt, aztán lassan sétál tovább, olykor belebólintva egy-egy érintésbe.*
- Jó lennék? Én?! Akkor te mi vagy csibebaba? Itt hallgatsz órák óta, s költői ömlengésem csúcspontján érzékenyülsz el! *Nevet fel, már-már jóízűen, jóllehet nem a szituáció kacagtatja, belül háborog. Nevetése csak akkor erősödik kissé, mikor Learon szóba kerül.*
- Laknak a szomszédjában, így oda csak akkor kerülhetek, ha előtte kifüstölöm az ebadtát. *kacsint a lányra, s arcát odafúrja az övéhez kuncogva, érezve a hűvös szellő által megcsípett puha bőrt.*
- Szép képek... *Biccent.* Bár laor lenne a megmondhatója, hogy egy zsoldos élete sohasem ilyen... *Mereng el egy pillanatra a távolba révedve, szinte látja, frissen megismert idős cimboráját, aki épp egy átkos küldetésen szorítja két kezét, az éles penge által feltépett torkára, lassan üvegesedő tekintettel. Felpillant... valami megváltozott. A szép történetből hirtelen, nem egy odaadó, hanem inkább borzalmas mese kerekedik. Felszalad a szemöldöke:*
- Én... nem hiszem, hogy gyilkos rablóbandáról meséltem volna a lányomnak... *Szalad ki a száján hirtelen, majd hirtelen penge vékonyra simul.*
- Bassza meg... *Morogja kissé megrendülten, majd a lányra pillant.*
- Bocsáss meg, nem neked szólt. Nem te vagy a hibás. *Fejét rázza.* Szóval rablóbanda? Wegtoren? Elég jellemző, drága... szüleid? *Kérdezi röviden, s immár, hogy maga is önkéntelenül megnyílt, hát miért ne kérdezne tovább, hogy belemerüljenek saját, eltitkolt világuk kellős közepébe?*
1015. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-06 21:18:57
Üzenet elküldve: 2019-10-06 21:18:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kóbor, a Kócos és Vancsevicze néni//
*Vancsevicze néni ördögi, tapasztalatból jócskán építkező taktikája nyomán Xurra úgy belemerül a magyarázásba, hogy ha meg nem érzi a tiszta víz szörnyen gyanús szagát, talán egy kis félrevezető noszogatásra magától bele is mászik a dézsába anélkül, hogy kizökkenne a mesélésből. Vagy átesne a szélén és magára borítaná az egészet. Balarick valószínűleg még ezt a verziót is jobban értékelné azután, ami ezt követően jön. A néni a hóna alá csapja a Xurráról lehámozott, átkozottul koszos ruhakupacot és egy* - Teszek fel egy teját *(így jével, mert Vancsevicze néni nem ad a flancos szalonzsargonra) kijelentéssel elhagyja a színt és engedi a félvért érvényesülni. Jó, van azért a dologban egy kis tüneményes, csendesen kuncogó rosszindulat, de a néni már csak ilyen. Neki is kijár a szórakozás néha.
Természetesen csak akkor tér vissza, amire Balarick már legalább olyan vizes, mint a kis szurtos és azok ketten túl vannak a repertoár nagy részén.*
- Menjél, csináld meg a vackot a kölöknek. Raktam oda ágyneműt *nyom Balarick kezébe egy bögre teát.* - És szedd rendbe magad. Az a harapás elég rútul néz ki *csóválja a fejét, aztán a gyerkőc felé fordul és feltűri a ruhaujját.*
- Na fiam, most megfürdöl *mondja félelmetes tárgyilagossággal Xurrának, aki épp kézzel-lábbal igyekszik kitámasztani a dézsa peremén, nehogy elérje a szörnyűséges, levendulaillatot párálló rettenet.
A dézsa felől egy darabig csönd van, aztán jön némi loccs-poccs, egy kis vinnyogás, aztán már csak Vancsevicze néni ütemtelen, igazából dallamtalan, de nagyon elégedett dudorászása hallatszik. Meg mellette valami halk, kitartó és mindemellett bazi reménytelen morgás.
Mikor a fürdetés tortúráján túl vannak, Vancsevicze néninek rá kell jönnie, hogy Xurrát megtörölni éppen annyira reménytelen vállalkozás, mint egy izgága ebet. Engedi hát a kis mihasznát, hadd szaladjon. Majd megdörgölődzik, ahol jólesik neki. Így is lesz. A fotelben, a díszpárnákon, a szőnyegen. Mire a néni beéri, Xurra nagyjából már meg is szárítkozott és épp a macskát igyekszik sarokba szorítani.*
- Bújj bele. Na gyerünk, add szépen a kezed. A másikat is *koordinálja a kölökre Balarick egyik régi ingét. Az ujjait ugyan felhajtja szépen, de Xurra úgy felélénkül ettől a nagy tisztaságtól, hogy rövid időn belül már ismét a földön húzza őket.*
- Lehet, hogy meg kéne kötni hátul *biccenti félre a fejét Vancsevicze néni és az erősen rumszagú teájába hörpöl. A cafogó ruhaujjak ilyetén hasznost a praktikussal felhasználása valószínűleg egy idő után bárkinek eszébe jutna, aki a gyerkőcöt fél percnél tovább figyeli.*
*Vancsevicze néni ördögi, tapasztalatból jócskán építkező taktikája nyomán Xurra úgy belemerül a magyarázásba, hogy ha meg nem érzi a tiszta víz szörnyen gyanús szagát, talán egy kis félrevezető noszogatásra magától bele is mászik a dézsába anélkül, hogy kizökkenne a mesélésből. Vagy átesne a szélén és magára borítaná az egészet. Balarick valószínűleg még ezt a verziót is jobban értékelné azután, ami ezt követően jön. A néni a hóna alá csapja a Xurráról lehámozott, átkozottul koszos ruhakupacot és egy* - Teszek fel egy teját *(így jével, mert Vancsevicze néni nem ad a flancos szalonzsargonra) kijelentéssel elhagyja a színt és engedi a félvért érvényesülni. Jó, van azért a dologban egy kis tüneményes, csendesen kuncogó rosszindulat, de a néni már csak ilyen. Neki is kijár a szórakozás néha.
Természetesen csak akkor tér vissza, amire Balarick már legalább olyan vizes, mint a kis szurtos és azok ketten túl vannak a repertoár nagy részén.*
- Menjél, csináld meg a vackot a kölöknek. Raktam oda ágyneműt *nyom Balarick kezébe egy bögre teát.* - És szedd rendbe magad. Az a harapás elég rútul néz ki *csóválja a fejét, aztán a gyerkőc felé fordul és feltűri a ruhaujját.*
- Na fiam, most megfürdöl *mondja félelmetes tárgyilagossággal Xurrának, aki épp kézzel-lábbal igyekszik kitámasztani a dézsa peremén, nehogy elérje a szörnyűséges, levendulaillatot párálló rettenet.
A dézsa felől egy darabig csönd van, aztán jön némi loccs-poccs, egy kis vinnyogás, aztán már csak Vancsevicze néni ütemtelen, igazából dallamtalan, de nagyon elégedett dudorászása hallatszik. Meg mellette valami halk, kitartó és mindemellett bazi reménytelen morgás.
Mikor a fürdetés tortúráján túl vannak, Vancsevicze néninek rá kell jönnie, hogy Xurrát megtörölni éppen annyira reménytelen vállalkozás, mint egy izgága ebet. Engedi hát a kis mihasznát, hadd szaladjon. Majd megdörgölődzik, ahol jólesik neki. Így is lesz. A fotelben, a díszpárnákon, a szőnyegen. Mire a néni beéri, Xurra nagyjából már meg is szárítkozott és épp a macskát igyekszik sarokba szorítani.*
- Bújj bele. Na gyerünk, add szépen a kezed. A másikat is *koordinálja a kölökre Balarick egyik régi ingét. Az ujjait ugyan felhajtja szépen, de Xurra úgy felélénkül ettől a nagy tisztaságtól, hogy rövid időn belül már ismét a földön húzza őket.*
- Lehet, hogy meg kéne kötni hátul *biccenti félre a fejét Vancsevicze néni és az erősen rumszagú teájába hörpöl. A cafogó ruhaujjak ilyetén hasznost a praktikussal felhasználása valószínűleg egy idő után bárkinek eszébe jutna, aki a gyerkőcöt fél percnél tovább figyeli.*
1014. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-05 17:30:11
Üzenet elküldve: 2019-10-05 17:30:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hazatérés//
*Értetlenül pislog a különös nevetésre, mely valahogy nem cseng szívből jövőn. Mintha valamely tréfa áldozata lett volna, és mégsem. Bizonytalanul mosolyog.*
- Ügyesen kevered meg a kártyákat, kedves. És engem is.
*Kuncog halkan. Úgy sejti, nem pusztán tréfáról volt szó, de tapasztalata szerint fájó hangulatot enyhítenek most félszeg derűjükkel, amit semmiképpen nem szeretne lerombolni. Az elméjére ülő bódulat alatt könnyű céltáblává válik, önkéntelenül hagyja vezetni gondolatait a pajzán jelképek felé, amin megint felkuncog.*
- Nem-nem, még mikor kislány voltam, akkor neveztem el így. A falunk elöljárójának házában volt egy ilyen családi örökség. Egy finoman megmunkált ezüst gyertyatartó, amit hosszú nemzedékeken keresztül örököltek. Mindig nagyon tetszett, csodaszép volt, és ez a csillagkép… rá emlékeztetett.
*Süti le szemeit restelkedőn, hiszen kislányos áhítat áll a nemes szimbólum magasztalása helyett e rejtély mögött. Khul azonnal megfejti, miről van szó, az ismerős csillagok szelíden ragyognak az égen.*
- Nyitott könyv vagyok előtted, édes!
*Villannak ki fogai, de belül retteg, hogy valóban így van, s a férfi észreveszi, mennyire közel kerültek egymáshoz lelkileg és fizikailag is. A kikötő félelmetes sötétjét enyhíti a holdak csendes fénye, de azért Khul karjához húzódik testével. Tudja, mindentől a zsoldos sem mentheti meg. Félelmeinek ad hangot a férfi, mikor éppen azokkal a szavakkal fejezi ki hasonlóságukat, melyeket először úgy értelmez, hogy nagy egyetértés van közöttük, melyből akár lehetne valami. De nem csak ezért hallgatja figyelmes csendben, feledve a veszélyt, mi körülveszi őket. Megnyílik a mélység, de nem elrettentéssel, hanem baráti bizalmassággal, a zsoldos lelkébe betekintést engedőn. Khul érezheti, hogy Cassy ujjai szorosabban, támogatón fonódnak karjára, s a törődő tekintet szeretettel pihen az arcán. Az ajkak csodálkozón elnyílnak, a döbbenettől csillogó szemekben megremeg a fény, és vékony csíkokat fest az arcára. Szégyenkezőn fordítja el és hajtja le a fejét. Diszkréten letörli az arcát, és megpróbál úrrá lenni a torkát fojtogató síráson, a lelkét elárasztó fájdalmas bánaton. Nyelnie kell, és hosszan visszatartani a lélegzetét, hogy ő legyen az erősebb. Még egy-két törlés, és rendesen levegőhöz jut.*
- Khul…
*Suttogja egészen halkan, mikor végre meg mer szólalni, ám épp egy időben a záró szavakkal, „rég volt”, ezért elhallgat. Kényszeredetten, önkéntelenül kuncog, ahogy néha bánatában is rájön az emberre, ha valami képtelenséget mondanak neki. Nem gondolja, hogy ilyesmit kitalálna a férfi, és ezzel próbálna csalni vele szemben. Akkor kihasználhatta volna a helyzetet korábban. Megpróbál nem mélyebb értelmet keresni a kijelentésben. Ha teheti, fejét a férfi vállára hajtja, jobbjával kezdi simogatni a karját, amit szinte már teljesen magához ölel, ezért egészen hozzá kell igazítani a lépését a zsoldoséhoz.*
- Én elhiszem neked. Te egy jó ember vagy. Törődsz mindenkivel, és mindenkihez van egy jó szavad akkor is, ha teljesen idegen számodra.
*Az apró simítások kitartanak, ha tehetik, háborgó lelkére visszahat a szeretetet közvetítő gesztus. Legalább annyira szüksége van rá, mint amennyire sejti, hogy a férfinak lehet szüksége gyászában. Nem tudja, mit mondhatna, amivel vigaszt nyújthat, tudja jól, hogy erre nehéz szavakat találni, amiket érdemes kimondani is. Talán némi csend ereszkedik közéjük inkább, mialatt testbeszéddel osztják meg a terhet. Többet, mint azt Khul sejthetné.*
- Nem vagy egyedül, Khul. És lehetsz még boldog. Kívánom neked, hogy így legyen.
*A mosoly bánatosan ül vissza az arcára, bár, ha még mindig Khul vállán támaszkodik a feje, talán nem is látja.*
- Találsz majd egy erényes, tiszta, szemrevaló menyecskét, leteszed a kardod és földet veszel Learon mester szomszédságában. Asszonyoddal visszavonulsz gazdálkodni, és egy rakás gyereket neveltek fel együtt. Olykor Laorral kártyáztok a tornácon, Learonnal boroztok, lábadnál egy borzas kutyával, felemásan álló fülekkel. Esténként pedig asszonyodat átkarolva a kandalló pattogó tüzénél mesélsz a gyerekeidnek a rablóbandáról, mely az életedre tört a sivatagban. Századszor is feszülten fogják hallgatni, és mindig el akarják majd játszani, mikor szigorúan ágyba küldöd már őket.
*Ismét elfátyolosodik a tekintete egy kissé.*
//Hazatérés//
*Értetlenül pislog a különös nevetésre, mely valahogy nem cseng szívből jövőn. Mintha valamely tréfa áldozata lett volna, és mégsem. Bizonytalanul mosolyog.*
- Ügyesen kevered meg a kártyákat, kedves. És engem is.
*Kuncog halkan. Úgy sejti, nem pusztán tréfáról volt szó, de tapasztalata szerint fájó hangulatot enyhítenek most félszeg derűjükkel, amit semmiképpen nem szeretne lerombolni. Az elméjére ülő bódulat alatt könnyű céltáblává válik, önkéntelenül hagyja vezetni gondolatait a pajzán jelképek felé, amin megint felkuncog.*
- Nem-nem, még mikor kislány voltam, akkor neveztem el így. A falunk elöljárójának házában volt egy ilyen családi örökség. Egy finoman megmunkált ezüst gyertyatartó, amit hosszú nemzedékeken keresztül örököltek. Mindig nagyon tetszett, csodaszép volt, és ez a csillagkép… rá emlékeztetett.
*Süti le szemeit restelkedőn, hiszen kislányos áhítat áll a nemes szimbólum magasztalása helyett e rejtély mögött. Khul azonnal megfejti, miről van szó, az ismerős csillagok szelíden ragyognak az égen.*
- Nyitott könyv vagyok előtted, édes!
*Villannak ki fogai, de belül retteg, hogy valóban így van, s a férfi észreveszi, mennyire közel kerültek egymáshoz lelkileg és fizikailag is. A kikötő félelmetes sötétjét enyhíti a holdak csendes fénye, de azért Khul karjához húzódik testével. Tudja, mindentől a zsoldos sem mentheti meg. Félelmeinek ad hangot a férfi, mikor éppen azokkal a szavakkal fejezi ki hasonlóságukat, melyeket először úgy értelmez, hogy nagy egyetértés van közöttük, melyből akár lehetne valami. De nem csak ezért hallgatja figyelmes csendben, feledve a veszélyt, mi körülveszi őket. Megnyílik a mélység, de nem elrettentéssel, hanem baráti bizalmassággal, a zsoldos lelkébe betekintést engedőn. Khul érezheti, hogy Cassy ujjai szorosabban, támogatón fonódnak karjára, s a törődő tekintet szeretettel pihen az arcán. Az ajkak csodálkozón elnyílnak, a döbbenettől csillogó szemekben megremeg a fény, és vékony csíkokat fest az arcára. Szégyenkezőn fordítja el és hajtja le a fejét. Diszkréten letörli az arcát, és megpróbál úrrá lenni a torkát fojtogató síráson, a lelkét elárasztó fájdalmas bánaton. Nyelnie kell, és hosszan visszatartani a lélegzetét, hogy ő legyen az erősebb. Még egy-két törlés, és rendesen levegőhöz jut.*
- Khul…
*Suttogja egészen halkan, mikor végre meg mer szólalni, ám épp egy időben a záró szavakkal, „rég volt”, ezért elhallgat. Kényszeredetten, önkéntelenül kuncog, ahogy néha bánatában is rájön az emberre, ha valami képtelenséget mondanak neki. Nem gondolja, hogy ilyesmit kitalálna a férfi, és ezzel próbálna csalni vele szemben. Akkor kihasználhatta volna a helyzetet korábban. Megpróbál nem mélyebb értelmet keresni a kijelentésben. Ha teheti, fejét a férfi vállára hajtja, jobbjával kezdi simogatni a karját, amit szinte már teljesen magához ölel, ezért egészen hozzá kell igazítani a lépését a zsoldoséhoz.*
- Én elhiszem neked. Te egy jó ember vagy. Törődsz mindenkivel, és mindenkihez van egy jó szavad akkor is, ha teljesen idegen számodra.
*Az apró simítások kitartanak, ha tehetik, háborgó lelkére visszahat a szeretetet közvetítő gesztus. Legalább annyira szüksége van rá, mint amennyire sejti, hogy a férfinak lehet szüksége gyászában. Nem tudja, mit mondhatna, amivel vigaszt nyújthat, tudja jól, hogy erre nehéz szavakat találni, amiket érdemes kimondani is. Talán némi csend ereszkedik közéjük inkább, mialatt testbeszéddel osztják meg a terhet. Többet, mint azt Khul sejthetné.*
- Nem vagy egyedül, Khul. És lehetsz még boldog. Kívánom neked, hogy így legyen.
*A mosoly bánatosan ül vissza az arcára, bár, ha még mindig Khul vállán támaszkodik a feje, talán nem is látja.*
- Találsz majd egy erényes, tiszta, szemrevaló menyecskét, leteszed a kardod és földet veszel Learon mester szomszédságában. Asszonyoddal visszavonulsz gazdálkodni, és egy rakás gyereket neveltek fel együtt. Olykor Laorral kártyáztok a tornácon, Learonnal boroztok, lábadnál egy borzas kutyával, felemásan álló fülekkel. Esténként pedig asszonyodat átkarolva a kandalló pattogó tüzénél mesélsz a gyerekeidnek a rablóbandáról, mely az életedre tört a sivatagban. Századszor is feszülten fogják hallgatni, és mindig el akarják majd játszani, mikor szigorúan ágyba küldöd már őket.
*Ismét elfátyolosodik a tekintete egy kissé.*
1013. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-04 13:34:37
Üzenet elküldve: 2019-10-04 13:34:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A Kóbor, a Kócos és Vancsevicze néni//
*A kis tűz alatt hamar felmelegedik annyira az erre a célra szánt kondér, hogy hozzáadott hideg vízzel már egy kellemesnek mondható hőmérsékletű fürdővizet lehessen kikeverni belőle. Talán ez az egyetlen olyan bájital, amit Balarick még csukott szemmel is képes összehozni. Nem dudorászós fajta, túl sok múltbéli tartozás és jövőbeli terv kering egyszerre a gondolatai közt ahhoz, hogy a jelen pillanatát könnyed dallamokkal ajándékozza meg. Ha egyszer mégis dúdolna, az biztosan nem könnyed lenne, nem csilingelő madárfütty a városi forgatagban, inkább egy mélyebb orgánumú, komor nóta, ami egy másfajta szépségideálhoz gyönyörűségesen illeszkedne.
A fürdővíz tehát a dézsában. Balarick feltűrt ingujjban, könyékig merülve kavargatja, hogy megbizonyosodjon a jóságáról, közben pillantása a polcot fürkészi egy nem túl kirívó illatú, de mégis tisztító hatású szappananyagot keresve. A buborékok vajon jók lesznek? Vagy legyen kevéssé habzó? Erős illat biztosan nem jó, hiszen lehet, hogy Xurrának ez élete első fürdése és... ugyan, felesleges kábítania magát, hiszen régóta ismeri a kislányt. Xurra valószínűleg soha életében nem kapott ilyesfajta rendes gondoskodást.
Egy rozmaringos illat mellett dönt, az még a hajra is jó lehet, és minimálisan csípi csak a szemet, sebeket, egyéb problémás részeket. Balarick önt egy kicsit a vízbe, belehajít még egy-két szikkadt tengeri szivacsot, kartávolságon belülre rakja a körömkefét, majd indul kifelé vancsevicze néniékhez.
A küszöbön aztán megtorpan. Majdnem el is felejtette. Gyorsan visszalép, és az előrelátás áldásos jegyében kibújik ingéből, mellényéből, és kerít egy amolyan "otthoni, játszós" fajtát. Nincsenek pozitív reményei a fürdés sikerét illetően. Amikor átöltözött és kellő magasságba helyezte gúnyáját, kimasírozik a néni ölében nagy történetmesélésbe merült kölyökhöz. Igazság szerint jobb taktikának látja nem bejelenteni az apokalipszis eljövetelét, vagyis fürdést, úgyhogy csak a néninek jelez finom fejbiccentéssel, hogy készen van a terep. Ez ennél készebb már nem lesz.
Vancsevicze néni a maga határozott öreganyós, de mégis szelíd gesztusaival a fürdőrész felé terelgeti a kislányt, Balarick reményei szerint egyre kevesebb ruhadarabban. Aztán a magyarázkodás, könyörgés, parancsolás, utasítás, hiszti és kompromisszum keresés ráér majd akkor, ha a tények és a dézsa elé vannak állítva mindhárman.*
*A kis tűz alatt hamar felmelegedik annyira az erre a célra szánt kondér, hogy hozzáadott hideg vízzel már egy kellemesnek mondható hőmérsékletű fürdővizet lehessen kikeverni belőle. Talán ez az egyetlen olyan bájital, amit Balarick még csukott szemmel is képes összehozni. Nem dudorászós fajta, túl sok múltbéli tartozás és jövőbeli terv kering egyszerre a gondolatai közt ahhoz, hogy a jelen pillanatát könnyed dallamokkal ajándékozza meg. Ha egyszer mégis dúdolna, az biztosan nem könnyed lenne, nem csilingelő madárfütty a városi forgatagban, inkább egy mélyebb orgánumú, komor nóta, ami egy másfajta szépségideálhoz gyönyörűségesen illeszkedne.
A fürdővíz tehát a dézsában. Balarick feltűrt ingujjban, könyékig merülve kavargatja, hogy megbizonyosodjon a jóságáról, közben pillantása a polcot fürkészi egy nem túl kirívó illatú, de mégis tisztító hatású szappananyagot keresve. A buborékok vajon jók lesznek? Vagy legyen kevéssé habzó? Erős illat biztosan nem jó, hiszen lehet, hogy Xurrának ez élete első fürdése és... ugyan, felesleges kábítania magát, hiszen régóta ismeri a kislányt. Xurra valószínűleg soha életében nem kapott ilyesfajta rendes gondoskodást.
Egy rozmaringos illat mellett dönt, az még a hajra is jó lehet, és minimálisan csípi csak a szemet, sebeket, egyéb problémás részeket. Balarick önt egy kicsit a vízbe, belehajít még egy-két szikkadt tengeri szivacsot, kartávolságon belülre rakja a körömkefét, majd indul kifelé vancsevicze néniékhez.
A küszöbön aztán megtorpan. Majdnem el is felejtette. Gyorsan visszalép, és az előrelátás áldásos jegyében kibújik ingéből, mellényéből, és kerít egy amolyan "otthoni, játszós" fajtát. Nincsenek pozitív reményei a fürdés sikerét illetően. Amikor átöltözött és kellő magasságba helyezte gúnyáját, kimasírozik a néni ölében nagy történetmesélésbe merült kölyökhöz. Igazság szerint jobb taktikának látja nem bejelenteni az apokalipszis eljövetelét, vagyis fürdést, úgyhogy csak a néninek jelez finom fejbiccentéssel, hogy készen van a terep. Ez ennél készebb már nem lesz.
Vancsevicze néni a maga határozott öreganyós, de mégis szelíd gesztusaival a fürdőrész felé terelgeti a kislányt, Balarick reményei szerint egyre kevesebb ruhadarabban. Aztán a magyarázkodás, könyörgés, parancsolás, utasítás, hiszti és kompromisszum keresés ráér majd akkor, ha a tények és a dézsa elé vannak állítva mindhárman.*
1012. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-30 22:33:43
Üzenet elküldve: 2019-09-30 22:33:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kóbor, a Kócos és Vancsevicze néni//
*A felfedező körút egy pontján Balarick megállítja és a hanglejtésből ítélve fontos kérdést tesz fel. Finoman árnyalva domborítja ki a pozitívumokat és lebegteti be az ajánlaton kívül váró negatívumokat. Xurra arcáról mondjuk nem a józan és mélységeiben alaposan megforgatott megfontolás olvasható le, hanem az, hogy neki teljesen kényelmes, ha más hozza meg ezt a döntést.*
- Ühümm *bólint azért, ami bőven megfelel erre a szóbeli szerződésre tett két X-nek. Esetében ez nagyon találóan egyben a valódi szignója is.
Neki igazából szinte bárhol megfelel. Főleg, ha Balarick is ott van. Ott... vagy legalább a környéken. Jobb, ha vigyáz rá. Mármint ő Balarickra. Még nagyon sok dolgot kell neki megtanítania, hogy rendesen meg tudjon maradni. Az egyik ilyen például rákkupacolás a parton a szottyadt hínárral. Az nagyon fontos! Mert a rákok nagyon szemtelen népség. Ha nincsenek kordában tartva, ki tudja, mire képesek.
Míg a nagyok beszélnek, Xurra talál magának egy könyvecskét elfoglaltságnak, amivel le is kuporodik és nagy műgonddal az összes jelölést, amit a lapok közé tettek átrendezgeti. Szépen sorba, ahogy kell. Szigorúan az egymást követő oldalakra.*
- Pom-pom-pom-pom. Püm-pom-pom-pom *düdörészi közben, aztán nagy sóhajjal nyilvánítja befejezettnek a rendcsinálást, ami fontos és nagyon-nagyon fárasztó munka.
Mire Balarick visszakukkant a vizezésből, Xurra már Vancsevicze néni ölében ülve mesél nagy átéléssel.*
- És a félszemű azt mondta, hogy nyuvaszthatnánk embereket pénzért, de a vízihulla néni szerintem inkább a nyögdösős dologra gondolt. És aztán a puszpángon meg már át se lehet férni. Meg a pókok is beleköltöztek. Jó nagyon. Akkorák, mint az ujjam. És kapok ajándékot, de még csak egyet, mert a másik még nem jön ki *mutatja foghíjas vigyorban a mozgatással már puhítani kezdett következő delikvenst. Nem nagyon zavartatja magát az összefüggéstelen csapongásban. Lelkesen mesél, Vancsevicze néni pedig bólogatva, figyelmesen hallgatja. Legalábbis Xurra teljesen elhiszi, hogy így van. Fel se tűnik neki, hogy közben szépen megszabadítják lóbálódzó lábait a koszlott lábbelitől és kezdik lassacskán kibontogatni a ruhácskából a professzionális aljassággal dolgozó ráncos ujjak, hogy a kárhozat tornácáca felé terelgessék, melynek neve: fürdés.*
*A felfedező körút egy pontján Balarick megállítja és a hanglejtésből ítélve fontos kérdést tesz fel. Finoman árnyalva domborítja ki a pozitívumokat és lebegteti be az ajánlaton kívül váró negatívumokat. Xurra arcáról mondjuk nem a józan és mélységeiben alaposan megforgatott megfontolás olvasható le, hanem az, hogy neki teljesen kényelmes, ha más hozza meg ezt a döntést.*
- Ühümm *bólint azért, ami bőven megfelel erre a szóbeli szerződésre tett két X-nek. Esetében ez nagyon találóan egyben a valódi szignója is.
Neki igazából szinte bárhol megfelel. Főleg, ha Balarick is ott van. Ott... vagy legalább a környéken. Jobb, ha vigyáz rá. Mármint ő Balarickra. Még nagyon sok dolgot kell neki megtanítania, hogy rendesen meg tudjon maradni. Az egyik ilyen például rákkupacolás a parton a szottyadt hínárral. Az nagyon fontos! Mert a rákok nagyon szemtelen népség. Ha nincsenek kordában tartva, ki tudja, mire képesek.
Míg a nagyok beszélnek, Xurra talál magának egy könyvecskét elfoglaltságnak, amivel le is kuporodik és nagy műgonddal az összes jelölést, amit a lapok közé tettek átrendezgeti. Szépen sorba, ahogy kell. Szigorúan az egymást követő oldalakra.*
- Pom-pom-pom-pom. Püm-pom-pom-pom *düdörészi közben, aztán nagy sóhajjal nyilvánítja befejezettnek a rendcsinálást, ami fontos és nagyon-nagyon fárasztó munka.
Mire Balarick visszakukkant a vizezésből, Xurra már Vancsevicze néni ölében ülve mesél nagy átéléssel.*
- És a félszemű azt mondta, hogy nyuvaszthatnánk embereket pénzért, de a vízihulla néni szerintem inkább a nyögdösős dologra gondolt. És aztán a puszpángon meg már át se lehet férni. Meg a pókok is beleköltöztek. Jó nagyon. Akkorák, mint az ujjam. És kapok ajándékot, de még csak egyet, mert a másik még nem jön ki *mutatja foghíjas vigyorban a mozgatással már puhítani kezdett következő delikvenst. Nem nagyon zavartatja magát az összefüggéstelen csapongásban. Lelkesen mesél, Vancsevicze néni pedig bólogatva, figyelmesen hallgatja. Legalábbis Xurra teljesen elhiszi, hogy így van. Fel se tűnik neki, hogy közben szépen megszabadítják lóbálódzó lábait a koszlott lábbelitől és kezdik lassacskán kibontogatni a ruhácskából a professzionális aljassággal dolgozó ráncos ujjak, hogy a kárhozat tornácáca felé terelgessék, melynek neve: fürdés.*
1011. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-29 22:54:49
Üzenet elküldve: 2019-09-29 22:54:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Úton a Sellőbe//
*A Lakónegyedbe cipekedik, ahol a kőházba lépve meg kell állapítania, hogy valóban nem járt itt senki jó ideje. Ismerős lépcsőn megy fel, ahol szobájában zsákot rángat elő, és abba rámolja a láda tartalmát. Nem szereti, mert nincs rajta zár, de minden tekintetben nagy nyűg ezzel cipekedni. Míg ölebe volt, addig nem így volt, de most nincs, tehát kénytelen ehhez alkalmazkodni. Néhány zugból fényes kavicsot vesz elő, némi érme is akad, de Latamie mindig jobban szerette ezeket a csillogó kavicsokat. Értő embernek továbbadni sokkal kifizetődőbb volt mindig is, mint az arany. Vállára veti a zsákot, hóna alá csapja a becsomagolt képet, díszes gomboktól ékes kabátja fölé köpönyeget kanyarint, majd fejére illeszti tolldíszes kalapját. A kőépület ajtaját gondosan visszazárja maga mögött, majd a Sellőig viszi lába.*
*A Lakónegyedbe cipekedik, ahol a kőházba lépve meg kell állapítania, hogy valóban nem járt itt senki jó ideje. Ismerős lépcsőn megy fel, ahol szobájában zsákot rángat elő, és abba rámolja a láda tartalmát. Nem szereti, mert nincs rajta zár, de minden tekintetben nagy nyűg ezzel cipekedni. Míg ölebe volt, addig nem így volt, de most nincs, tehát kénytelen ehhez alkalmazkodni. Néhány zugból fényes kavicsot vesz elő, némi érme is akad, de Latamie mindig jobban szerette ezeket a csillogó kavicsokat. Értő embernek továbbadni sokkal kifizetődőbb volt mindig is, mint az arany. Vállára veti a zsákot, hóna alá csapja a becsomagolt képet, díszes gomboktól ékes kabátja fölé köpönyeget kanyarint, majd fejére illeszti tolldíszes kalapját. A kőépület ajtaját gondosan visszazárja maga mögött, majd a Sellőig viszi lába.*
1010. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-29 22:34:40
Üzenet elküldve: 2019-09-29 22:34:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A Kóbor, a Kócos és Vancsevicze néni//
*Amíg nők is akadnak a közvetlen közelében, addig biztos, hogy nem ő lesz a megoldások kulcsa. Vancsevicze néninek bezzeg szépen kiköpi a szurtos a kiköpnivalót, így megoldódik a fél-elfet próbáló feladat. A kislány utána sündisznókat is szégyenbehozó matatásba, szuszogásba, és úgy általános felderítőkörútba kezd. Balarick egy ideig szótlanul követi tekintetével, majd az első kazalnyi hervadó kamillavirágzat földet érését követően inkább csak fejben listázza tovább a rend oltárán elkövetett apró szentségtöréseket.
Inkább letelepszik dolgozóasztalához, és végre megeszi a pitét, hogy kicsit enyhítsen éhségén. iszik rá egy kancsóból némi vizet, hiszen az egyéb, finomabb italokból álló készlete jócskán megcsappant mostanság. ~ A szelídgesztenyék begurultak a komód alá. Remek. Ez vagy az indigóhoz előkészített áztatóvíz volt, vagy a zsálya vázájából a ~ Tüsszögés, prüszkölés szakítja meg gondolatfolyamát. Balarick lassan bólogatni kezd. ~ Igen, ez inkább az ecetes víz volt. Sebaj, úgyis fel kellene már mosni azt a sarkot. Ez mi? Érdekes hangja volt. Nem is emlékszem már, mit tároltam ott...~ Annak, aki sötétedés után mondhatni alig lát az orráig, és ezen nem feltétlenül segít mindig a mesterséges megvilágítás, annak nem árt, ha fejből tudja lakrészének és műhelyének a pontos térképét. Jól tudja, hogy minden értékes és veszélyeshez közeli dolga jól elzárva van egy olyan súlyos, vaspántos tölgyfa láda mélyén, amit még ő maga is alig bír megmozdítani. Fél-elf fülek adta hallással pedig gyerekjáték követni egy nyammogó, csoszogó kölök útját. Közben elfogy a pitéje, Xurra pedig visszabattyog hozzájuk. A fél-elf férfi ismét megpróbálkozik egy kérdéssel, hátha ezúttal tényleg kap választ.*
- Xurra. Szeretnél itt maradni? Velem, meg néha Vancsevicze nénivel. Lenne egy állandó helyed aludni, enni, nem kellene minden este máshol kuporogni a házak tövében.
*Nem teljesen biztos abban, hogy a kislány érti-e egyáltalán a kérdést, és annak vonzatait. Nem egy felelősségteljes kölyök, de hát miért is lenne az? Mázlista volt eddig. A sors kegyeltje, nincs más magyarázat arra, hogy eddig hogyan úszott meg minden veszélyt, sérülést, betegséget, egyebet. Persze ez még csak a bevezető kérdés volt, mondhatni, hogy a csali, a beugró, a mézesmadzag első fele. Vancsevicze néni természetesen beletrafál a lényegbe, mindkét esetet illetően, de Balarick még ha borús is az alaphangulata azért tud mást is érezni. Kedves mosollyal fordul a néni felé, egészen jól áll neki, talán emiatt sem csinálja túl gyakran.*
- Mindig találok valami félnivalót. *Megvonja vállát. Ő se vak, látja, hogy micsoda vadóc ez a kislány. De akkor is egy kislány.* Majd figyelek arra, hogy rendszeresen kapjon enni. És ha az kevés, akkor még mindig vannak keserű kencéim, amivel bekenhetem magam. Viszont a másik dolgot illetően...
*Fürdés kell. Nincs mese. Lehet mese, de csak a fürdés után. Ezúttal pedig rendesen, lavórban, szappannal és kefével. Emlékszik még ő is az első próbálkozásokra, és bizony bősz vadkant hamarabb sütött volna ki serpenyőben, mint hogy Xurrát rávegye az efféle illatos különcségekre.*
- Legyünk túl rajta minél előbb *jelenti ki, és felkel, hogy vizet forraljon és fürdővizet készítsen a hátsó szoba dézsájába. Kifelé persze óvatosa lépked az esetleges romok közt, de amit könnyen a helyére tud tenni, azt visszaakasztja, felállítja, lábával bekotorja a helyére. Amíg ő tesz-vesz, remélhetőleg Vanczevicze néni nem rettenti el a kislányt a fürdés titkos részleteinek felfedésével. Bár a gyerekek csak gyerekek, nem pedig ostobák. Xurra se az, inkább egyszerűen csak túl szétszórt ahhoz, hogy figyeljen a felnőttek szavaira.*
*Amíg nők is akadnak a közvetlen közelében, addig biztos, hogy nem ő lesz a megoldások kulcsa. Vancsevicze néninek bezzeg szépen kiköpi a szurtos a kiköpnivalót, így megoldódik a fél-elfet próbáló feladat. A kislány utána sündisznókat is szégyenbehozó matatásba, szuszogásba, és úgy általános felderítőkörútba kezd. Balarick egy ideig szótlanul követi tekintetével, majd az első kazalnyi hervadó kamillavirágzat földet érését követően inkább csak fejben listázza tovább a rend oltárán elkövetett apró szentségtöréseket.
Inkább letelepszik dolgozóasztalához, és végre megeszi a pitét, hogy kicsit enyhítsen éhségén. iszik rá egy kancsóból némi vizet, hiszen az egyéb, finomabb italokból álló készlete jócskán megcsappant mostanság. ~ A szelídgesztenyék begurultak a komód alá. Remek. Ez vagy az indigóhoz előkészített áztatóvíz volt, vagy a zsálya vázájából a ~ Tüsszögés, prüszkölés szakítja meg gondolatfolyamát. Balarick lassan bólogatni kezd. ~ Igen, ez inkább az ecetes víz volt. Sebaj, úgyis fel kellene már mosni azt a sarkot. Ez mi? Érdekes hangja volt. Nem is emlékszem már, mit tároltam ott...~ Annak, aki sötétedés után mondhatni alig lát az orráig, és ezen nem feltétlenül segít mindig a mesterséges megvilágítás, annak nem árt, ha fejből tudja lakrészének és műhelyének a pontos térképét. Jól tudja, hogy minden értékes és veszélyeshez közeli dolga jól elzárva van egy olyan súlyos, vaspántos tölgyfa láda mélyén, amit még ő maga is alig bír megmozdítani. Fél-elf fülek adta hallással pedig gyerekjáték követni egy nyammogó, csoszogó kölök útját. Közben elfogy a pitéje, Xurra pedig visszabattyog hozzájuk. A fél-elf férfi ismét megpróbálkozik egy kérdéssel, hátha ezúttal tényleg kap választ.*
- Xurra. Szeretnél itt maradni? Velem, meg néha Vancsevicze nénivel. Lenne egy állandó helyed aludni, enni, nem kellene minden este máshol kuporogni a házak tövében.
*Nem teljesen biztos abban, hogy a kislány érti-e egyáltalán a kérdést, és annak vonzatait. Nem egy felelősségteljes kölyök, de hát miért is lenne az? Mázlista volt eddig. A sors kegyeltje, nincs más magyarázat arra, hogy eddig hogyan úszott meg minden veszélyt, sérülést, betegséget, egyebet. Persze ez még csak a bevezető kérdés volt, mondhatni, hogy a csali, a beugró, a mézesmadzag első fele. Vancsevicze néni természetesen beletrafál a lényegbe, mindkét esetet illetően, de Balarick még ha borús is az alaphangulata azért tud mást is érezni. Kedves mosollyal fordul a néni felé, egészen jól áll neki, talán emiatt sem csinálja túl gyakran.*
- Mindig találok valami félnivalót. *Megvonja vállát. Ő se vak, látja, hogy micsoda vadóc ez a kislány. De akkor is egy kislány.* Majd figyelek arra, hogy rendszeresen kapjon enni. És ha az kevés, akkor még mindig vannak keserű kencéim, amivel bekenhetem magam. Viszont a másik dolgot illetően...
*Fürdés kell. Nincs mese. Lehet mese, de csak a fürdés után. Ezúttal pedig rendesen, lavórban, szappannal és kefével. Emlékszik még ő is az első próbálkozásokra, és bizony bősz vadkant hamarabb sütött volna ki serpenyőben, mint hogy Xurrát rávegye az efféle illatos különcségekre.*
- Legyünk túl rajta minél előbb *jelenti ki, és felkel, hogy vizet forraljon és fürdővizet készítsen a hátsó szoba dézsájába. Kifelé persze óvatosa lépked az esetleges romok közt, de amit könnyen a helyére tud tenni, azt visszaakasztja, felállítja, lábával bekotorja a helyére. Amíg ő tesz-vesz, remélhetőleg Vanczevicze néni nem rettenti el a kislányt a fürdés titkos részleteinek felfedésével. Bár a gyerekek csak gyerekek, nem pedig ostobák. Xurra se az, inkább egyszerűen csak túl szétszórt ahhoz, hogy figyeljen a felnőttek szavaira.*
1009. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-29 11:32:57
Üzenet elküldve: 2019-09-29 11:32:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kóbor, a Kócos és Vancsevicze néni//
*Balarick végül letérdel a bajban lévő szurtos pocok elé. A kérdésre viszont Xurra elsőre dacos fejrázásba kezd. Olyan nincs, hogy túl sok! Aztán megérzi egyre kellemetlenebbül feszülő pofija ellenvéleményét, mire szontyolodott, nyomorult pislogásra vált a heves fejrázás, ez pedig végül beismerő bólogatásra. Kivételesen nagyon figyel Balarick szavaira, amikor a lehetőségekről beszél. Az első opcióval próbálkozik is, de annyi süti van a szájában, hogy már a nyelvét se nagyon tudja mozgatni tőle. A dolog kudarca mondhatni az arcára van írva. A másik lehetőség viszont elvi akadályokba ütközik. Bár a helyzet így kétség kívül tarthatatlan, Xurrának esze ágában sincs kiköpni amit egyszer már behúzott magának. Picike száját egészen összeszorítja ezt kifejezendő.
Közben párbeszéd kezdődik a két felnőtt között, amire Xurra csak a szemét forgatja hol egyikre, hol másikra, attól függően, épp melyikük beszél. Már-már úgy is tűnhet, egészen el is feledkeztek róla meg a problémájáról, mikor Balarick újabb alkupozíciót kínál. Látszik, hogy már jól ismeri a kölyköt, mert most feloldódni látszik a nagy dilemma. Xurra mégis habozik még egy kicsit.*
- Az ég szerelmére, köpd már ki, kiscsikó! *elégeli meg a dolgot Vancsevicze néni és Xurra kezébe nyomja az egyik üres tányért. Mintegy varázsütésre, a kislány ki is adja a nagyjából megrágott sütitömeget, de nem csak egy részét, hanem mindent, ami a szájában volt. Az pedig nem kevés. Aligha fért volna el a tenyerében. Hatalmas grimaszokkal mozgatja át elgémberedett rágóizmait. Nyammog és nyeldekel, de mint azok a felhúzhatós gnóm játékok, már megy is tovább cirkálni a szobában a kezében a tányérral. Szökdécselve, düdörészve, minden lehetséges dolgot alaposan megnézve, sütikés ujjacskáival megtapogatva. Csak addig teszi le a tányérját, amíg iszik egy kis vizet egy vödörből, ami valószínűleg a rossz tetőn becsöpögő esővíznek van oda lefixálva. Utána viszont tovább tömi a fejébe a tányérról a nem túl gusztusos pépet. Jön-megy, míg a másik kettő beszélget. Mikor eltűnik szem elől, olykor gyanús hangok hallatszanak, mint mikor valami eldől, felborul, leesik, fújva és vernyogva menekül... és hasonlók. Aztán persze Xurra úgy kerül elő, mint akiről még csak feltételezni se lehetne, hogy bármi bajt csinált. Majszolja a sütikéjét, düdörészik, mindenre rácsodálkozik, az utolsó kiálló szögig.
Vancsevicze néni tapasztalataival ellentétben Xurra és a pocsékolás nagyon nem egy kategória. Ő még a tányért is fényesre nyalja. De olyan fényesre, hogy az az érzése támad tőle az embernek, hogy ha nem veszik el tőle, a következő pillanatban azt is nekiáll elmajszolni.*
- Nem félsz, hogy lerágja a lábujjad, míg alszol? *csúszik ki a néni száján a költői kérdés, ahogy a kis füstöst nézi.* - Azért egy alapos csutakolás nem ártana neki. Ha így dugod ágyba, kimarja az ágyneműt.
*Balarick végül letérdel a bajban lévő szurtos pocok elé. A kérdésre viszont Xurra elsőre dacos fejrázásba kezd. Olyan nincs, hogy túl sok! Aztán megérzi egyre kellemetlenebbül feszülő pofija ellenvéleményét, mire szontyolodott, nyomorult pislogásra vált a heves fejrázás, ez pedig végül beismerő bólogatásra. Kivételesen nagyon figyel Balarick szavaira, amikor a lehetőségekről beszél. Az első opcióval próbálkozik is, de annyi süti van a szájában, hogy már a nyelvét se nagyon tudja mozgatni tőle. A dolog kudarca mondhatni az arcára van írva. A másik lehetőség viszont elvi akadályokba ütközik. Bár a helyzet így kétség kívül tarthatatlan, Xurrának esze ágában sincs kiköpni amit egyszer már behúzott magának. Picike száját egészen összeszorítja ezt kifejezendő.
Közben párbeszéd kezdődik a két felnőtt között, amire Xurra csak a szemét forgatja hol egyikre, hol másikra, attól függően, épp melyikük beszél. Már-már úgy is tűnhet, egészen el is feledkeztek róla meg a problémájáról, mikor Balarick újabb alkupozíciót kínál. Látszik, hogy már jól ismeri a kölyköt, mert most feloldódni látszik a nagy dilemma. Xurra mégis habozik még egy kicsit.*
- Az ég szerelmére, köpd már ki, kiscsikó! *elégeli meg a dolgot Vancsevicze néni és Xurra kezébe nyomja az egyik üres tányért. Mintegy varázsütésre, a kislány ki is adja a nagyjából megrágott sütitömeget, de nem csak egy részét, hanem mindent, ami a szájában volt. Az pedig nem kevés. Aligha fért volna el a tenyerében. Hatalmas grimaszokkal mozgatja át elgémberedett rágóizmait. Nyammog és nyeldekel, de mint azok a felhúzhatós gnóm játékok, már megy is tovább cirkálni a szobában a kezében a tányérral. Szökdécselve, düdörészve, minden lehetséges dolgot alaposan megnézve, sütikés ujjacskáival megtapogatva. Csak addig teszi le a tányérját, amíg iszik egy kis vizet egy vödörből, ami valószínűleg a rossz tetőn becsöpögő esővíznek van oda lefixálva. Utána viszont tovább tömi a fejébe a tányérról a nem túl gusztusos pépet. Jön-megy, míg a másik kettő beszélget. Mikor eltűnik szem elől, olykor gyanús hangok hallatszanak, mint mikor valami eldől, felborul, leesik, fújva és vernyogva menekül... és hasonlók. Aztán persze Xurra úgy kerül elő, mint akiről még csak feltételezni se lehetne, hogy bármi bajt csinált. Majszolja a sütikéjét, düdörészik, mindenre rácsodálkozik, az utolsó kiálló szögig.
Vancsevicze néni tapasztalataival ellentétben Xurra és a pocsékolás nagyon nem egy kategória. Ő még a tányért is fényesre nyalja. De olyan fényesre, hogy az az érzése támad tőle az embernek, hogy ha nem veszik el tőle, a következő pillanatban azt is nekiáll elmajszolni.*
- Nem félsz, hogy lerágja a lábujjad, míg alszol? *csúszik ki a néni száján a költői kérdés, ahogy a kis füstöst nézi.* - Azért egy alapos csutakolás nem ártana neki. Ha így dugod ágyba, kimarja az ágyneműt.
1008. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-29 10:13:00
Üzenet elküldve: 2019-09-29 10:13:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
*Neki nem igazán fogalmazódik meg haditerv a fejében, egészen egyszerű óhajok vezetik, jólesne már lefeküdnie valahová, ahol meleg van. Nem mintha olyan borzasztó hideg szelek járnának, csak ugye a hidegrázás csontig hatoló egy kórság. Mikor viszont a nő rákérdez az imént csepegtetett információmorzsák egyik fontos elemére, kényszeredett nevetés tör elő belőle.*
-Nem! Ő nem lakik sehol. *Válaszol tőmondatokban, most csak ennyi telik ki az erejéből.*
-Van itt egy lakása, a házvezetőnő, meg az inas tartja karban. Ők csípnek engem. Biztos megengedik majd, hogy néhány éjszakát ellegyek ott. *Közli röviden és tömören a tervének apróbb részleteit.*
-Amúgy apám kitagadott. Szóval remélem nincs a környéken. *Bár nevethetnékje van, de ezúttal egy hatalmas tüsszentést produkál, amit talán még a nő is megérez, minthogy átvándorol belé is az ő testét megrázó kényszeredett rengéshullám. Ezt követően érkezik a gyengéd simítás, csók a nyakára, ami minden egyéb esetben vágykeltő hatással bírna, azonban most, csak még egy hidegrázást produkál. Önkénytelenül is behúzza a nyakát, amint az apró szőrszálak mindegyike felágaskodott már a hátán.*
-Te tényleg… meg akarsz ölni… kislány. *Mondja heherészve maga elé. ~Ebben az állapotban használhatatlan… vagyok. De a lakására se mehetek, a végén még, szerencsétlenségemre kidobatna, ha ott van. Ebből nagyon gyorsan ki kell gyógyuljak.~ Töröli meg a ruhaujjával a homlokát.*
-Menjünk a Rumosba. Kiveszek egy szobát. Én fizetem, ha nem baj, neked is vennék ki egyet. *Hozakodik elő a dologgal, mert mint minden férfinek, neki is van büszkesége és talán egyedül lassabban gyógyul, de több szívességet a nőtől nem akar. Pont elég, ha elvonszolja a fogadóba. ~Egy nőnek tartozni mindig veszélyes. ~ *
*Neki nem igazán fogalmazódik meg haditerv a fejében, egészen egyszerű óhajok vezetik, jólesne már lefeküdnie valahová, ahol meleg van. Nem mintha olyan borzasztó hideg szelek járnának, csak ugye a hidegrázás csontig hatoló egy kórság. Mikor viszont a nő rákérdez az imént csepegtetett információmorzsák egyik fontos elemére, kényszeredett nevetés tör elő belőle.*
-Nem! Ő nem lakik sehol. *Válaszol tőmondatokban, most csak ennyi telik ki az erejéből.*
-Van itt egy lakása, a házvezetőnő, meg az inas tartja karban. Ők csípnek engem. Biztos megengedik majd, hogy néhány éjszakát ellegyek ott. *Közli röviden és tömören a tervének apróbb részleteit.*
-Amúgy apám kitagadott. Szóval remélem nincs a környéken. *Bár nevethetnékje van, de ezúttal egy hatalmas tüsszentést produkál, amit talán még a nő is megérez, minthogy átvándorol belé is az ő testét megrázó kényszeredett rengéshullám. Ezt követően érkezik a gyengéd simítás, csók a nyakára, ami minden egyéb esetben vágykeltő hatással bírna, azonban most, csak még egy hidegrázást produkál. Önkénytelenül is behúzza a nyakát, amint az apró szőrszálak mindegyike felágaskodott már a hátán.*
-Te tényleg… meg akarsz ölni… kislány. *Mondja heherészve maga elé. ~Ebben az állapotban használhatatlan… vagyok. De a lakására se mehetek, a végén még, szerencsétlenségemre kidobatna, ha ott van. Ebből nagyon gyorsan ki kell gyógyuljak.~ Töröli meg a ruhaujjával a homlokát.*
-Menjünk a Rumosba. Kiveszek egy szobát. Én fizetem, ha nem baj, neked is vennék ki egyet. *Hozakodik elő a dologgal, mert mint minden férfinek, neki is van büszkesége és talán egyedül lassabban gyógyul, de több szívességet a nőtől nem akar. Pont elég, ha elvonszolja a fogadóba. ~Egy nőnek tartozni mindig veszélyes. ~ *
1007. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-29 08:38:50
Üzenet elküldve: 2019-09-29 08:38:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
*A férfiak érdekes madarak. A büszkeségük szent és sérthetetlen, de ha betegségről van szó és végre sikerül rájuk erőltetni a segítséget, átmennek haldoklóba. Persze, a láz már többeket is elvitt, de ez remélhetőleg semmi komoly, csak egy kis meghűlés. A kölykök szokták ezt csinálni. Ahogy fejbe vágja őket a láz, elhagyják magukat és tíz karommal kapaszkodnak a gondoskodásba, mint a túlvilágra készülők. Aztán egy óra múlva már viháncolva kergetik egymást a szoba közepén. Nagyon reméli, hogy az igricből is hamar kirágja a láz a nyavalyát, kiizzadja és egy gazdag leves meg valami mézes tea ki is űzi belőle a kint töltött éjszaka emlékét. Mély sóhajjal kapaszkodik meg a felvázolt folyományokban. Így kell lennie. Muszáj.*
- Az a... Az apád itt lakik? *kérdez vissza meglepetten. Meg is torpan mindjárt és körülnéz, mintha így egyszerűen bármi jelből felismerhető lenne az az ingatlan, amit a bárd emleget.* - Menjünk oda? Merre? Merre lakik? *Mi tagadás, könnyebbség lenne, ha a családja gondjaira bízhatná a félvért. Kérdés, hogy milyen is ez az apa. Mert ha egy részeges semmirekellő, mint itt a legtöbb fikcó, hát... nem biztos, hogy a legjobb ötlet lenne rá bízni egy lázas beteget. Újabb dilemma. Mert ha már ott vannak és igaza lesz az öregről, talán óhatatlanul is belekeverednek abba a vitába, hogy majd ő azt tudja, hogy mi a jó a fiának.*
- Vagy vegyünk ki egy szobát a Rumosban míg jobban leszel? Hm? *Félresimít pár sötét tincset, melyek a verejtéktől a félvér bőrére tapadtak, és finom kis csókocskát lehel a nyakába, a füle alá.* - Hogy szeretnéd?
*A férfiak érdekes madarak. A büszkeségük szent és sérthetetlen, de ha betegségről van szó és végre sikerül rájuk erőltetni a segítséget, átmennek haldoklóba. Persze, a láz már többeket is elvitt, de ez remélhetőleg semmi komoly, csak egy kis meghűlés. A kölykök szokták ezt csinálni. Ahogy fejbe vágja őket a láz, elhagyják magukat és tíz karommal kapaszkodnak a gondoskodásba, mint a túlvilágra készülők. Aztán egy óra múlva már viháncolva kergetik egymást a szoba közepén. Nagyon reméli, hogy az igricből is hamar kirágja a láz a nyavalyát, kiizzadja és egy gazdag leves meg valami mézes tea ki is űzi belőle a kint töltött éjszaka emlékét. Mély sóhajjal kapaszkodik meg a felvázolt folyományokban. Így kell lennie. Muszáj.*
- Az a... Az apád itt lakik? *kérdez vissza meglepetten. Meg is torpan mindjárt és körülnéz, mintha így egyszerűen bármi jelből felismerhető lenne az az ingatlan, amit a bárd emleget.* - Menjünk oda? Merre? Merre lakik? *Mi tagadás, könnyebbség lenne, ha a családja gondjaira bízhatná a félvért. Kérdés, hogy milyen is ez az apa. Mert ha egy részeges semmirekellő, mint itt a legtöbb fikcó, hát... nem biztos, hogy a legjobb ötlet lenne rá bízni egy lázas beteget. Újabb dilemma. Mert ha már ott vannak és igaza lesz az öregről, talán óhatatlanul is belekeverednek abba a vitába, hogy majd ő azt tudja, hogy mi a jó a fiának.*
- Vagy vegyünk ki egy szobát a Rumosban míg jobban leszel? Hm? *Félresimít pár sötét tincset, melyek a verejtéktől a félvér bőrére tapadtak, és finom kis csókocskát lehel a nyakába, a füle alá.* - Hogy szeretnéd?
1006. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-28 23:04:34
Üzenet elküldve: 2019-09-28 23:04:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A Kóbor, a Kócos és Vancsevicze néni//
*Hunyorogva emeli világosság felé az aprócska poharat, hogy minőségellenőrzés alá vesse a frissen leszűrt párlatot. A színe még halványbarna, később fog igazán szép, teli barna színt ölteni, a szemcsék még ott vannak a párlat alján, de aki nagyon türelmetlen (vagy nagy a szükség), annak a felső, üledéktől mentes rész már kóstolható. A konklúzió után Balarick a néni felé nyújtja az italt. Épp, hogy gazdát cserél a pohárka, és Vancsevicze néni mindentudó mosollyal ízlelgetni kezdi, a fél-elf férfi máris kénytelen egy erőteljes gyomorkorgást elviselni. Mert hát a piterészét lenyúlták, behúzták, pont úgy, ahogy az utca törvényei szerint kell. Balarick meg hagyta. Mert ő családban nőtt fel, nem az utcán, így legalább régi emlékei vannak arról, amikor illemre és alapvető társadalmi normákra oktatták. Hagyta, ráhagyta a kölyökre, mert egyelőre fogalma sincs milyen stratégiával lehetne kicsit megnevelni. Elkullog a hátsó részre, szed magának egy újabb adagot, ami szerencsére akad. Vagy az ízkombináció nem volt nyerő, vagy túl sokat csinált a mamóka, de az is lehet, hogy lemondtak egy látogatást a kóborló családtagok. Balarick nem akarja tudni a választ.
Visszatér a nappaliba, és tűnődve szemléli a hörcsögképű gyerkőcöt, akinél egyértelmű problémák léptek fel a mohóság, meg persze a kissé száraz, avas falatok kapcsolata révén.*
- Túl sokat tömtél a szádba, mi? *pillant az első falat előtt a ideges állatkaként szimatoló Xurrára. Segítségkérően pillant Vancsevicze nénire, de a mamó még annyira egy másik világban nőtt fel, hogy csak legyint és kuncog egyet.*
- Majd megoldja az, csak nem fulladik itten meg hát!
- Én ebben nem vagyok olyan nagyon biztos... *dünnyögi Balarick, és lemondón és talán felelőtlenül is, ott hagyja ennivalóját, hogy Xurrához lépjen. Gyomorkorgások közepette leguggol elé.*
- Ide figyelj, két lehetőséged van szerintem. Vagy az egyik pofazacskódból külön választasz egy KICSI falatot, és azt próbálod meg lenyelni, vagy kiköpöd a tenyeredbe az egyik nagyobb részt.
*Türelmesen vár, amiért lassan díjat is kellene már kapnia. De persze kit is érdekel egy árva szurtos kölök, meg egy mélabús fél-elf férfi magánelőadása egy utolsó kis jelöletlen utca földszinti szobájában? A nagyobb istenségeket aligha.
Amíg várja Xurra döntését, Balarick mintegy félhangosan gondolkodik, éppen csak szeme sarkából sandítva Vancsevicze nénire.*
- Fogalmam sincs, mit kezdjek vele. Ez az igazság. Régen voltam gyerek, még ha más is látszik rajtam, és az emlékeim jó nagy adagja ködös, előhívhatatlan massza lett csak valahol a ritka álmok kérge alatt. Régen voltam gyerek, akkor se sötételf kislány, hanem félvér kisfiú, méghozzá a szófogadó fajta. Mit tegyek, Vancsevicze néni?
*A néni mostanra elszopogatta a diólikőrt, és hangos cuppogásokkal nyalogatja le a szirupos italt ujjairól. Egyetlen pillanatig tűnik csak megértő nagymamának, aztán a megfelelő stílussal helyre rántja Balarickot, pontosan úgy, ahogy mindig is tette, mióta ismeri a férfit. Nem sok idő az, vagy talán nem is kevés. Egy öreg néni és egy tétova fél-elf számára a világ legtöbb dolga fontosabb, mint az idő kíméletlen múlása.*
- A gyerekek okos kis jószágok, fiam. Felnőnek így is, meg úgy is, azt siettetni nem szabad. Látszik rajtad, hogy nyafka voltál, ez a kislány meg már mennyi dolgon keresztülment, nem igaz? Tanács kellene, mi? Nesze: legyél kedves. Az fontos. A többi mindegy. És használj kevesebb szót. Én se értem sokszor a szóvirágaidat, te poéta! És ne edd meg mindig a maradékot, attól csak elhízol. Egy gyerek az rengeteget pocsékol, meglátod majd.
*Balarick szokásos megütközött pislogással fogadja a jó tanácsokat, és a szokásos kedveskedő sértegetés mellett most is igyekszik kihámozni a használható dolgokat. A néninek sok dologban igaza van, de persze azt nem mondta el neki, hogyan vegye rá Xurrát a kulturált viselkedésre, és szófogadásra. Bár, így jobban belegondolva, tényleg nem ezt kérdezte. Tényleg egyszerűbb mondatokkal kellene ezentúl zsonglőrködnie. Gyomra újabbat kordul, amíg guggoltában Xurra reakcióját várja, hogy megoldja-e a pitefalatok dolgát, vagy inkább rosszabbra fordulnak a dolgok, és meg kell mentse a fuldoklástól a fattyat. Pocsolyaszínű pillantását a sárga szemekbe mereszti, nem egyértelműen, figyelmet kérően.*
- Miután kiköpted, újra megeheted. Nem veszi el senki tőled. Nem kell így sietni az evéssel *próbálkozik újra nyugodt hangon, lassan tagolva a szavakat, amihez gyomrának morgása szolgáltat háttérzenét: és valódi bizonyítékot arra nézve, hogy nem kamu, tényleg lehet lassítani.*
*Hunyorogva emeli világosság felé az aprócska poharat, hogy minőségellenőrzés alá vesse a frissen leszűrt párlatot. A színe még halványbarna, később fog igazán szép, teli barna színt ölteni, a szemcsék még ott vannak a párlat alján, de aki nagyon türelmetlen (vagy nagy a szükség), annak a felső, üledéktől mentes rész már kóstolható. A konklúzió után Balarick a néni felé nyújtja az italt. Épp, hogy gazdát cserél a pohárka, és Vancsevicze néni mindentudó mosollyal ízlelgetni kezdi, a fél-elf férfi máris kénytelen egy erőteljes gyomorkorgást elviselni. Mert hát a piterészét lenyúlták, behúzták, pont úgy, ahogy az utca törvényei szerint kell. Balarick meg hagyta. Mert ő családban nőtt fel, nem az utcán, így legalább régi emlékei vannak arról, amikor illemre és alapvető társadalmi normákra oktatták. Hagyta, ráhagyta a kölyökre, mert egyelőre fogalma sincs milyen stratégiával lehetne kicsit megnevelni. Elkullog a hátsó részre, szed magának egy újabb adagot, ami szerencsére akad. Vagy az ízkombináció nem volt nyerő, vagy túl sokat csinált a mamóka, de az is lehet, hogy lemondtak egy látogatást a kóborló családtagok. Balarick nem akarja tudni a választ.
Visszatér a nappaliba, és tűnődve szemléli a hörcsögképű gyerkőcöt, akinél egyértelmű problémák léptek fel a mohóság, meg persze a kissé száraz, avas falatok kapcsolata révén.*
- Túl sokat tömtél a szádba, mi? *pillant az első falat előtt a ideges állatkaként szimatoló Xurrára. Segítségkérően pillant Vancsevicze nénire, de a mamó még annyira egy másik világban nőtt fel, hogy csak legyint és kuncog egyet.*
- Majd megoldja az, csak nem fulladik itten meg hát!
- Én ebben nem vagyok olyan nagyon biztos... *dünnyögi Balarick, és lemondón és talán felelőtlenül is, ott hagyja ennivalóját, hogy Xurrához lépjen. Gyomorkorgások közepette leguggol elé.*
- Ide figyelj, két lehetőséged van szerintem. Vagy az egyik pofazacskódból külön választasz egy KICSI falatot, és azt próbálod meg lenyelni, vagy kiköpöd a tenyeredbe az egyik nagyobb részt.
*Türelmesen vár, amiért lassan díjat is kellene már kapnia. De persze kit is érdekel egy árva szurtos kölök, meg egy mélabús fél-elf férfi magánelőadása egy utolsó kis jelöletlen utca földszinti szobájában? A nagyobb istenségeket aligha.
Amíg várja Xurra döntését, Balarick mintegy félhangosan gondolkodik, éppen csak szeme sarkából sandítva Vancsevicze nénire.*
- Fogalmam sincs, mit kezdjek vele. Ez az igazság. Régen voltam gyerek, még ha más is látszik rajtam, és az emlékeim jó nagy adagja ködös, előhívhatatlan massza lett csak valahol a ritka álmok kérge alatt. Régen voltam gyerek, akkor se sötételf kislány, hanem félvér kisfiú, méghozzá a szófogadó fajta. Mit tegyek, Vancsevicze néni?
*A néni mostanra elszopogatta a diólikőrt, és hangos cuppogásokkal nyalogatja le a szirupos italt ujjairól. Egyetlen pillanatig tűnik csak megértő nagymamának, aztán a megfelelő stílussal helyre rántja Balarickot, pontosan úgy, ahogy mindig is tette, mióta ismeri a férfit. Nem sok idő az, vagy talán nem is kevés. Egy öreg néni és egy tétova fél-elf számára a világ legtöbb dolga fontosabb, mint az idő kíméletlen múlása.*
- A gyerekek okos kis jószágok, fiam. Felnőnek így is, meg úgy is, azt siettetni nem szabad. Látszik rajtad, hogy nyafka voltál, ez a kislány meg már mennyi dolgon keresztülment, nem igaz? Tanács kellene, mi? Nesze: legyél kedves. Az fontos. A többi mindegy. És használj kevesebb szót. Én se értem sokszor a szóvirágaidat, te poéta! És ne edd meg mindig a maradékot, attól csak elhízol. Egy gyerek az rengeteget pocsékol, meglátod majd.
*Balarick szokásos megütközött pislogással fogadja a jó tanácsokat, és a szokásos kedveskedő sértegetés mellett most is igyekszik kihámozni a használható dolgokat. A néninek sok dologban igaza van, de persze azt nem mondta el neki, hogyan vegye rá Xurrát a kulturált viselkedésre, és szófogadásra. Bár, így jobban belegondolva, tényleg nem ezt kérdezte. Tényleg egyszerűbb mondatokkal kellene ezentúl zsonglőrködnie. Gyomra újabbat kordul, amíg guggoltában Xurra reakcióját várja, hogy megoldja-e a pitefalatok dolgát, vagy inkább rosszabbra fordulnak a dolgok, és meg kell mentse a fuldoklástól a fattyat. Pocsolyaszínű pillantását a sárga szemekbe mereszti, nem egyértelműen, figyelmet kérően.*
- Miután kiköpted, újra megeheted. Nem veszi el senki tőled. Nem kell így sietni az evéssel *próbálkozik újra nyugodt hangon, lassan tagolva a szavakat, amihez gyomrának morgása szolgáltat háttérzenét: és valódi bizonyítékot arra nézve, hogy nem kamu, tényleg lehet lassítani.*
1005. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-28 19:02:35
Üzenet elküldve: 2019-09-28 19:02:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
*Látszik rajta, hogy a láztól tompább, de tisztában van vele, hogy csak a vörösnek köszönheti majd, ha végre valóban eljut egy ágyig. Ahogy vesszük, igazából minden ágy, amin feküdni lehet, így akár két egymásmellé borított szalmabálának vagy néhány összehordott pokrócnak is pont ugyan olyan hálás lenne, mint egy hamisítatlan ágy megnevezésre hallgató fekvőhelynek. ~Na, szépen vagyunk. ~ Néz oldalra, a nő irányába. ~Én szédelged, ő meg cipel. Igazán férfias helytállás. ~ Reménykedik benne, hogy hamarosan célt érnek, mert ugyan a nő közelsége igen hízelgő, de sajnos nem abból az apropóból, amire egy férfi büszke lehetne.*
-Majd valahogy meghálálom. *Csak ennyi jön ki a száján menet közben, próbál ugyanis arra koncentrálni, hogy minél kevesebb korrigálásra legyen szükség, néha pedig megtörli a homlokát. A kikötőben eléggé otthonosan mozog, bár most minden utca annyira egyformának tűnik és minden további lépés egy küzdelem. Tudja, hogy abban, hogy a helyzet ennyire elharapózott, része van a vörösnek, de milyen férfi az, aki hagyja, hogy egy nő végignézze, ahogy gyenge pillanataiban fetreng? Akármit is mond, talán lázálmában is majd az éjszaka folyamán, többet le nem mossa magáról. Remélhetőleg jól kiüti magát, ha meg hülyeséget beszél, akkor majd Yeza és aludni fog egész este. Remélhetőleg. Bár most ez nagyon nem úgy néz ki, mintha a hidegrázás csak úgy, édesdeden hagyná majd szunyókálni. Ez és ehhez hasonló dolgok kóvályognak a fejében, mikor a kérdés éri.*
-Mit? *Ráncolja össze a homlokát.*
-Ja persze… *Érti meg a kérdés.*
-Van itt egy lakása az apámnak, oda akartam bevenni magam. Itt meg aztán mindig akad valamilyen munka… férfiak között. *Hangsúlyozza ki a végét, talán egy időre elege van a női alkalmazókból. ~Abból mindig csak a baj volt. ~ Fizikuma igazából nincsen dokkmunkásnak, de minden csak akarás kérdése. Ez a mottó. Aztán most szépen cserben is hagyja, az első megpróbáltatás kapujában.*
*Látszik rajta, hogy a láztól tompább, de tisztában van vele, hogy csak a vörösnek köszönheti majd, ha végre valóban eljut egy ágyig. Ahogy vesszük, igazából minden ágy, amin feküdni lehet, így akár két egymásmellé borított szalmabálának vagy néhány összehordott pokrócnak is pont ugyan olyan hálás lenne, mint egy hamisítatlan ágy megnevezésre hallgató fekvőhelynek. ~Na, szépen vagyunk. ~ Néz oldalra, a nő irányába. ~Én szédelged, ő meg cipel. Igazán férfias helytállás. ~ Reménykedik benne, hogy hamarosan célt érnek, mert ugyan a nő közelsége igen hízelgő, de sajnos nem abból az apropóból, amire egy férfi büszke lehetne.*
-Majd valahogy meghálálom. *Csak ennyi jön ki a száján menet közben, próbál ugyanis arra koncentrálni, hogy minél kevesebb korrigálásra legyen szükség, néha pedig megtörli a homlokát. A kikötőben eléggé otthonosan mozog, bár most minden utca annyira egyformának tűnik és minden további lépés egy küzdelem. Tudja, hogy abban, hogy a helyzet ennyire elharapózott, része van a vörösnek, de milyen férfi az, aki hagyja, hogy egy nő végignézze, ahogy gyenge pillanataiban fetreng? Akármit is mond, talán lázálmában is majd az éjszaka folyamán, többet le nem mossa magáról. Remélhetőleg jól kiüti magát, ha meg hülyeséget beszél, akkor majd Yeza és aludni fog egész este. Remélhetőleg. Bár most ez nagyon nem úgy néz ki, mintha a hidegrázás csak úgy, édesdeden hagyná majd szunyókálni. Ez és ehhez hasonló dolgok kóvályognak a fejében, mikor a kérdés éri.*
-Mit? *Ráncolja össze a homlokát.*
-Ja persze… *Érti meg a kérdés.*
-Van itt egy lakása az apámnak, oda akartam bevenni magam. Itt meg aztán mindig akad valamilyen munka… férfiak között. *Hangsúlyozza ki a végét, talán egy időre elege van a női alkalmazókból. ~Abból mindig csak a baj volt. ~ Fizikuma igazából nincsen dokkmunkásnak, de minden csak akarás kérdése. Ez a mottó. Aztán most szépen cserben is hagyja, az első megpróbáltatás kapujában.*
1004. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-28 16:36:31
Üzenet elküldve: 2019-09-28 16:36:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
*Azt nem tudja eldönteni, hogy ez az "Ahogy mondod… de csak most az egyszer kiscsillag." mire vonatkozik. Vajon arra, hogy úgy lesz, ahogy ő mondja vagy arra, hogy ma este vele kell beérnie? Mindegy is. Most szerencsére kisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy ezen gondolkozzon. Nem egyszerű mutatvány egyenesben tartani a ficsúrt, de ahogy a keresztúthoz érnek szembesül a dilemmával is, hogy merre menjenek. Vihetné a Sellőbe, hiszen kifizetett szobája van (meg egy pocsékba ment reggelije, minthogy az estét kénytelen volt bőrig ázva egy csűrben tölteni). De pont elég kényes dolog történt már ott, hogy ne akarjon egy újabbat odavinni. Nem szeretné ennél is jobban tovább bonyolítani az ottani ügyeit. Elég csak a pillantásokra gondolnia, mikor megjelenik az ajtóban egy tántorgó muzsikussal, akit felcibál a szobájába. Úgyhogy a dilemmán viszonylag hamar túl is jut. A Rumos felé veszi az irányt. Ahogy hallotta a hírét, jóval kevésbé patinás hely, mint a Sellőház. Egyesek szerint igazi becsületsüllyesztő késdobáló, de az emeleten vannak egészen tűrhető szobák is. Messze még az este, úgyhogy talán túl nagy tömegre nem is kell számítaniuk. Hogy ott ki nézi meg őket, arra meg tesz magasról, csak tudja már ágyba dugni ezt a kótyomfittyet.*
- És, amúgy mit terveztél itt a kikötőben, igric? *próbálja szóval tartani a félvért, hogy kevésbé foglalja le a hidegrázás. Emellett igyekszik minél gyorsabb tempót diktálni. Nem mintha sietne, de úgy rémlik neki, jót tesz ilyenkor az ilyesmi. Könnyebben kiizzadja magából a lázat.*
*Azt nem tudja eldönteni, hogy ez az "Ahogy mondod… de csak most az egyszer kiscsillag." mire vonatkozik. Vajon arra, hogy úgy lesz, ahogy ő mondja vagy arra, hogy ma este vele kell beérnie? Mindegy is. Most szerencsére kisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy ezen gondolkozzon. Nem egyszerű mutatvány egyenesben tartani a ficsúrt, de ahogy a keresztúthoz érnek szembesül a dilemmával is, hogy merre menjenek. Vihetné a Sellőbe, hiszen kifizetett szobája van (meg egy pocsékba ment reggelije, minthogy az estét kénytelen volt bőrig ázva egy csűrben tölteni). De pont elég kényes dolog történt már ott, hogy ne akarjon egy újabbat odavinni. Nem szeretné ennél is jobban tovább bonyolítani az ottani ügyeit. Elég csak a pillantásokra gondolnia, mikor megjelenik az ajtóban egy tántorgó muzsikussal, akit felcibál a szobájába. Úgyhogy a dilemmán viszonylag hamar túl is jut. A Rumos felé veszi az irányt. Ahogy hallotta a hírét, jóval kevésbé patinás hely, mint a Sellőház. Egyesek szerint igazi becsületsüllyesztő késdobáló, de az emeleten vannak egészen tűrhető szobák is. Messze még az este, úgyhogy talán túl nagy tömegre nem is kell számítaniuk. Hogy ott ki nézi meg őket, arra meg tesz magasról, csak tudja már ágyba dugni ezt a kótyomfittyet.*
- És, amúgy mit terveztél itt a kikötőben, igric? *próbálja szóval tartani a félvért, hogy kevésbé foglalja le a hidegrázás. Emellett igyekszik minél gyorsabb tempót diktálni. Nem mintha sietne, de úgy rémlik neki, jót tesz ilyenkor az ilyesmi. Könnyebben kiizzadja magából a lázat.*
1003. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-28 10:22:04
Üzenet elküldve: 2019-09-28 10:22:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kóbor, a Kócos és Vancsevicze néni//
*A nyünyürgetés egy dolog, de amikor a kendő előkerül, annak már a fele se tréfa. A néni egy idő után jól meg is köpködi, hogy hatékonyabb legyen a dörgölés. Mert tudvalévő, hogy a kölykökön lévő koszt semmi nem oldja olyan hatékonyan, mint a gondoskodással nyálazott zsebkendő. Xurra persze vergődik és vinnyog, mintha a nagysád nem is pucolná a képét, hanem egyenesen a bőrét kapirgálná le a húsáról a sárga, vaskos körmeivel. Balarick ilyen jellegű kísérletei alól szinte mindig meg tudott lógni valahogy, de a néni jóval rutinosabb Balaricknál a dologban. És erősebb is. Sokkal erősebb. Az egész procedúra mondjuk nem sokat segít az összképen, mert amióta Xurra nem fürdött, az már hónapokban mérhető. Az utolsó, fürdésnek nevezhető incidens is úgy esett meg, hogy Balarick jól összeszappanozta egy nagyobb záporra időzített fontos séta előtt. Volt pár próbálkozás dézsával is, de Xurrát egy olyanba beleerőltetni (és ami fontosabb, benne is tartani) nagyobb feladat, mint fuszeklibe bújtatni egy vad gwuffot.
Mikor végre szabadul, úgy rohan a férfi után, mintha az élete múlna rajta. Balarick lábába kapaszkodva bújik mögé és onnan mereszti gyanakvó, sárga pillantását a nénin. Csak addig ereszti el Balarickot, míg reagál a felé nyújtott kajára. Nem a tányért veszi el, hanem a pitét. Természetesen mind a kettőt. Ha ennyire koncentrál valamire, olykor szelektív a hallása. Ha meg kajáról van szó, akkor a szavak amúgy se nagyon tartják vissza. Xurra lelkifurdalás nélkül beleeszik más tányérjába is, ha az illető nem elég gyors vagy óvatos.
A kis fekete kezek markolják a két pitét, mintha nem is sütemény, hanem döglött kisállat lenne (igaz, Xurránál a két dolog között viszolyogtatóan kicsi a különbség). Egyszer az egyikből, másszor a másikból töm az arcába egy nagy harapásnyit, amit hosszan forgat a szájában. Aztán mikor már helytakarékosabbra rágta, de még mielőtt lenyelte volna, harap még hozzá. Ezt addig folytatja, míg egészen hörcsögszerűvé dagad a pofázmánya. Neki még nem jut el a tudatáig, hogy a sütemény túl száraz, hogy így magában lenyelje. Csak feldolgozó üzemmódban rágja bőszen, míg már kezd fájni tőle a szája. Ekkor kezd induló kétségbeeséssel pislogni Balarick felé. Ezt így most már biztos nem fogja tudni lenyelni. Még akkor se, ha vízzel rásegít. "A mohó kis pocok esete a többnapos pitével" iskolapéldája. Ebből kifolyólag a válaszadás is némi problémába ütközik. Bár a dolognak megvan az az előnye, hogy így legalább csöndben van az ebadta, de a nagy szemekkel pislogó, szélesre meredő kis orrcimpákkal szuszogó kölyköt aligha tudná ilyen szorult helyzetben hagyni, akinek van egy kis szíve.*
*A nyünyürgetés egy dolog, de amikor a kendő előkerül, annak már a fele se tréfa. A néni egy idő után jól meg is köpködi, hogy hatékonyabb legyen a dörgölés. Mert tudvalévő, hogy a kölykökön lévő koszt semmi nem oldja olyan hatékonyan, mint a gondoskodással nyálazott zsebkendő. Xurra persze vergődik és vinnyog, mintha a nagysád nem is pucolná a képét, hanem egyenesen a bőrét kapirgálná le a húsáról a sárga, vaskos körmeivel. Balarick ilyen jellegű kísérletei alól szinte mindig meg tudott lógni valahogy, de a néni jóval rutinosabb Balaricknál a dologban. És erősebb is. Sokkal erősebb. Az egész procedúra mondjuk nem sokat segít az összképen, mert amióta Xurra nem fürdött, az már hónapokban mérhető. Az utolsó, fürdésnek nevezhető incidens is úgy esett meg, hogy Balarick jól összeszappanozta egy nagyobb záporra időzített fontos séta előtt. Volt pár próbálkozás dézsával is, de Xurrát egy olyanba beleerőltetni (és ami fontosabb, benne is tartani) nagyobb feladat, mint fuszeklibe bújtatni egy vad gwuffot.
Mikor végre szabadul, úgy rohan a férfi után, mintha az élete múlna rajta. Balarick lábába kapaszkodva bújik mögé és onnan mereszti gyanakvó, sárga pillantását a nénin. Csak addig ereszti el Balarickot, míg reagál a felé nyújtott kajára. Nem a tányért veszi el, hanem a pitét. Természetesen mind a kettőt. Ha ennyire koncentrál valamire, olykor szelektív a hallása. Ha meg kajáról van szó, akkor a szavak amúgy se nagyon tartják vissza. Xurra lelkifurdalás nélkül beleeszik más tányérjába is, ha az illető nem elég gyors vagy óvatos.
A kis fekete kezek markolják a két pitét, mintha nem is sütemény, hanem döglött kisállat lenne (igaz, Xurránál a két dolog között viszolyogtatóan kicsi a különbség). Egyszer az egyikből, másszor a másikból töm az arcába egy nagy harapásnyit, amit hosszan forgat a szájában. Aztán mikor már helytakarékosabbra rágta, de még mielőtt lenyelte volna, harap még hozzá. Ezt addig folytatja, míg egészen hörcsögszerűvé dagad a pofázmánya. Neki még nem jut el a tudatáig, hogy a sütemény túl száraz, hogy így magában lenyelje. Csak feldolgozó üzemmódban rágja bőszen, míg már kezd fájni tőle a szája. Ekkor kezd induló kétségbeeséssel pislogni Balarick felé. Ezt így most már biztos nem fogja tudni lenyelni. Még akkor se, ha vízzel rásegít. "A mohó kis pocok esete a többnapos pitével" iskolapéldája. Ebből kifolyólag a válaszadás is némi problémába ütközik. Bár a dolognak megvan az az előnye, hogy így legalább csöndben van az ebadta, de a nagy szemekkel pislogó, szélesre meredő kis orrcimpákkal szuszogó kölyköt aligha tudná ilyen szorult helyzetben hagyni, akinek van egy kis szíve.*
1002. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-27 18:05:47
Üzenet elküldve: 2019-09-27 18:05:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
*Az ajtó kilépve nagyot szippant a nagy csokorból.*
~Vajon ennyi elég lesz?~
*Falja az utat maga alatt, midőn a virágok szépségét mérlegeli.
Gondolkozik az első szavain, miként fogja megszólítani a lányt.*
~Szóba fog velem állni a történtek után is?~
*Minél közelebb ér, annál jobban izzad a tenyere, de ezt le kell rendeznie.*
~Vajon ennyi elég lesz?~
*Falja az utat maga alatt, midőn a virágok szépségét mérlegeli.
Gondolkozik az első szavain, miként fogja megszólítani a lányt.*
~Szóba fog velem állni a történtek után is?~
*Minél közelebb ér, annál jobban izzad a tenyere, de ezt le kell rendeznie.*
1001. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-09-26 13:20:53
Üzenet elküldve: 2019-09-26 13:20:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Orm, Gyldwa, Throgg, Wagzal//
*A díszes kis társaság végül szépen összegyűlik és a mohos óriás is kap némi meghívást a közös táplálkozásra, amelyet pár nem kellemes kísérő szó is követ.*
- Te sem vagy egy szép darab zöldbőrű. *Méregeti az Ormronym névre hallgató orkot álmoskás szemeivel, majd folytatja dörmögő mély öblös hangján.*
- Menjünk már enni! *Végül meginvitálják és elindulnak valamerre. Throgg nem tudja merre tartanak, csak azt, hogy az utca népe bizony nincs igazán oda a kis kompániájukért. Hasa néha néha megkordul, jelezve, hogy nem igazán van már türelme.*
- Nem ismerem a tengert. *Feleli röviden és velősen Orm megjegyzésére, majd haladnak tovább.*
- A nevem Throgg. *Teszi hozzá félvállról és cammog tovább a többiekkel.*
*A díszes kis társaság végül szépen összegyűlik és a mohos óriás is kap némi meghívást a közös táplálkozásra, amelyet pár nem kellemes kísérő szó is követ.*
- Te sem vagy egy szép darab zöldbőrű. *Méregeti az Ormronym névre hallgató orkot álmoskás szemeivel, majd folytatja dörmögő mély öblös hangján.*
- Menjünk már enni! *Végül meginvitálják és elindulnak valamerre. Throgg nem tudja merre tartanak, csak azt, hogy az utca népe bizony nincs igazán oda a kis kompániájukért. Hasa néha néha megkordul, jelezve, hogy nem igazán van már türelme.*
- Nem ismerem a tengert. *Feleli röviden és velősen Orm megjegyzésére, majd haladnak tovább.*
- A nevem Throgg. *Teszi hozzá félvállról és cammog tovább a többiekkel.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1805-1824