Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Dokkok és kikötő (új) Csatornarendszer (új) Vérkert (új) | Lakónegyed | Rumos Rókalyuk (új) Sellőház (új) Vámház (új) Hét Varjú Taverna (új) |  |
1040. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-20 14:03:37
Üzenet elküldve: 2019-10-20 14:03:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy becsületbeli ügy + Eldaran, az ablakos//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Végre némi sikere is akad, amit nem képes nem egy önelégült mosollyal nyugtázni. Bár a várt reakciónak csak a töredékét kapja, de Daesys így sem mondható csalódottnak, vagy elégedetlennek. Legalább újra rendelkezik némi személyes térrel.*
- Szívtelen. Hümmm, tetszik.
*Ízlelgeti elégedetten a kifejezést, és ha már betyár becsület, úgy most is türelmesen kivárja azt, hogy Ambroggio összeszedje magát, és ezúttal sem támadja hátba. Ad neki némi időt szusszanni, de nem túl sokat, hogy továbbra is megmaradhasson a kezdeményező szerepében.
Úgy látja némileg sikerül meglepnie vetélytársát, ámbár az most is elég ügyesnek bizonyul ahhoz, hogy ne maradjon alul. Ha éppen lenne ideje töprengeni, akkor feltehetően tisztelettel elismerné Ambroggio képességeit, de ez most nem az az időpont. Második csapása már némileg dühösebb, elszántabb, de ez sem befolyásolja eredményét, és Ambroggio újra hárítja próbálkozását. Daesys büszkeségének picit fáj ez, hiszen ilyen csúfos vereséget még sosem szenvedett el. Már csak hab a tortán, hogy pár pillanat leforgása alatt a földön találja magát. Hangosan fel is nyög, hiszen előzőleg jól eltalált feneke nem kifejezetten díjazza a durva landolást sem.*
- A picsába!
*Szalad ki még a száján, és felszisszen. Felettébb bosszantja a férfi fölé magasodó látványa, és kardhüvelyének jelenléte nyaka környékén. Utóbbi pár emléket idéz fel benne, amikor valódi penge szegeződött csinos kis torkának, ennek okán feszülten nyel is egyet.*
- Lebecsültelek. Elismerésem.
*Annyira azért még Daesys sem nagypofájú, és mufurc, hogy pár jó szót ne intézzen az Intéző felé, és ne fogadja el annak segítségét. Karját nyújtja, és belekapaszkodva Ambroggioba feltápászkodik, illetve tenné ezt, de a férfi pillanatok alatt rántja fel a földről.*
- Ehh.
*Csak értetlenül pislog, és néz körbe, de nem lesz ettől sokkal okosabb.*
- Biztos valami kikötői suhanc. Elég sok ilyen van itt, meglehetősen utálatossá teszik az itt létet.
*Morogja, és valahol hálás is azért, hogy Ambroggio még időben kisegítette, mielőtt paták és szekér kerék áldozata lett volna.*
- Kösz szépen, már elengedhetsz.
*Érdekesnek találja, hogy első testőrként töltött percében máris Ambroggio az, aki kimenti egy kényes szituációból, és nem fordítva.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Végre némi sikere is akad, amit nem képes nem egy önelégült mosollyal nyugtázni. Bár a várt reakciónak csak a töredékét kapja, de Daesys így sem mondható csalódottnak, vagy elégedetlennek. Legalább újra rendelkezik némi személyes térrel.*
- Szívtelen. Hümmm, tetszik.
*Ízlelgeti elégedetten a kifejezést, és ha már betyár becsület, úgy most is türelmesen kivárja azt, hogy Ambroggio összeszedje magát, és ezúttal sem támadja hátba. Ad neki némi időt szusszanni, de nem túl sokat, hogy továbbra is megmaradhasson a kezdeményező szerepében.
Úgy látja némileg sikerül meglepnie vetélytársát, ámbár az most is elég ügyesnek bizonyul ahhoz, hogy ne maradjon alul. Ha éppen lenne ideje töprengeni, akkor feltehetően tisztelettel elismerné Ambroggio képességeit, de ez most nem az az időpont. Második csapása már némileg dühösebb, elszántabb, de ez sem befolyásolja eredményét, és Ambroggio újra hárítja próbálkozását. Daesys büszkeségének picit fáj ez, hiszen ilyen csúfos vereséget még sosem szenvedett el. Már csak hab a tortán, hogy pár pillanat leforgása alatt a földön találja magát. Hangosan fel is nyög, hiszen előzőleg jól eltalált feneke nem kifejezetten díjazza a durva landolást sem.*
- A picsába!
*Szalad ki még a száján, és felszisszen. Felettébb bosszantja a férfi fölé magasodó látványa, és kardhüvelyének jelenléte nyaka környékén. Utóbbi pár emléket idéz fel benne, amikor valódi penge szegeződött csinos kis torkának, ennek okán feszülten nyel is egyet.*
- Lebecsültelek. Elismerésem.
*Annyira azért még Daesys sem nagypofájú, és mufurc, hogy pár jó szót ne intézzen az Intéző felé, és ne fogadja el annak segítségét. Karját nyújtja, és belekapaszkodva Ambroggioba feltápászkodik, illetve tenné ezt, de a férfi pillanatok alatt rántja fel a földről.*
- Ehh.
*Csak értetlenül pislog, és néz körbe, de nem lesz ettől sokkal okosabb.*
- Biztos valami kikötői suhanc. Elég sok ilyen van itt, meglehetősen utálatossá teszik az itt létet.
*Morogja, és valahol hálás is azért, hogy Ambroggio még időben kisegítette, mielőtt paták és szekér kerék áldozata lett volna.*
- Kösz szépen, már elengedhetsz.
*Érdekesnek találja, hogy első testőrként töltött percében máris Ambroggio az, aki kimenti egy kényes szituációból, és nem fordítva.*
1039. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-20 13:03:13
Üzenet elküldve: 2019-10-20 13:03:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Egy becsületbeli ügy + Eldaran, az ablakos//
//joker és 3-5. kör//
*Elbódítja a sarokba szorított préda édes illata. Jóval erősebb a kicsikénél, a fiatal, formás idomok közelsége pedig kísérti, hogy vetkőzze le ami visszatartja tőle. Ám úgy mondják, a nőket kegyetlenségből és mézből gyúrták a teremtéskor, és ez újból és újból bebizonyosodik. Ambroggio nem figyel eléggé és az a térdecske talál magának egy lendülésnyi helyet. Ennek folyománya miatt pedig Daesys bőven meg is kapja a helyet, amire vágyik. Az Intéző arca grimaszba feszül, de nem görnyed össze. Lop magának is némi távolságot, hogy egy kicsit kirázza a tájékról a lüktető zsibbadást és a mozgása is mintha darabosabb volna most, de ez minden. A bajsza alatt szűrt morgolódás se szitkok válogatatlan halmaza, hanem csak a szokásos zsolozsmája. Ambroggio egyáltalán nem hívő ember, de az ilyen alkalmakkor mindig elmormol egy áldást annak a zseniális léleknek a műhelyére, aki csak úgy hirdeti magát, hogy az artheniori intimkovács. Elsőosztályú, egyedi herevédőket készít, elegáns bőrbevonattal, kényelmes kialakítással. Élete legjobb beruházása az a holmi, nem kétséges.*
- Ez nagyon szívtelen dolog volt, szépségem *ingatja a fejét, de nincs nagyon ideje a méltatlankodásra, a kicsike máris támadásba lendül. Ha Ambroggio nem lenne ilyen rutinos vén róka a fegyverforgatásban, talán még szégyenben is maradna. Alig védi ki a lány suhintását, a kis fúria támad is tovább, mint aki vérszemet kapott. A gyorsaságával a férfi ügyessége akaszkodik össze, és most igazán hálás érte magának az Intéző úr, hogy jó kondícióban tartotta magát, mert szüksége is van rá, hogy ne szedjen be egy fájdalmas találatot. Kizökkentette és hátrálásra kényszerítette egy ilyen felvágott nyelvű kis fruska. Még ilyet! Lehet, hogy pont emiatt kapja össze magát hirtelen. Kifordul a támadás elől és egy jól irányzott, lendületes mozdulattal sodorja ki Daesys lábait, hogy rövidre zárja a párbajt. Fölé magasodva, a lány nyaka felé tartja a kardhüvelyt, hogy hozzá méltón eléggé színpadias legyen a befejezés.*
- Szép volt *vigyorodik elégedetten.* - Üdv a szolgálatomban, kislány *nyújtja a kezét, hogy felsegítse, de az események nem adnak most teret a kötelező pukkancskodásra, hogy Daesys félreüsse a felé nyújtott kezet az önérzetes válasszal, hogy fel tud ő kelni magától is, vagy valami ilyesmi. Ablakcsörömpölés és zűrzavar hangjai borítják a koreográfiát, Ambroggio pedig ösztönösen rántja fel a lányt a nekilóduló lovak hangját hallva. Hátraugrik vele és addig el se ereszti, míg meg nem bizonyosodott róla, hogy nem tarolja le semmi.*
- Ez meg mi a jó élet volt?
A hozzászólás írója (Ambroggio Duarrte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.20 13:05:28
//joker és 3-5. kör//
*Elbódítja a sarokba szorított préda édes illata. Jóval erősebb a kicsikénél, a fiatal, formás idomok közelsége pedig kísérti, hogy vetkőzze le ami visszatartja tőle. Ám úgy mondják, a nőket kegyetlenségből és mézből gyúrták a teremtéskor, és ez újból és újból bebizonyosodik. Ambroggio nem figyel eléggé és az a térdecske talál magának egy lendülésnyi helyet. Ennek folyománya miatt pedig Daesys bőven meg is kapja a helyet, amire vágyik. Az Intéző arca grimaszba feszül, de nem görnyed össze. Lop magának is némi távolságot, hogy egy kicsit kirázza a tájékról a lüktető zsibbadást és a mozgása is mintha darabosabb volna most, de ez minden. A bajsza alatt szűrt morgolódás se szitkok válogatatlan halmaza, hanem csak a szokásos zsolozsmája. Ambroggio egyáltalán nem hívő ember, de az ilyen alkalmakkor mindig elmormol egy áldást annak a zseniális léleknek a műhelyére, aki csak úgy hirdeti magát, hogy az artheniori intimkovács. Elsőosztályú, egyedi herevédőket készít, elegáns bőrbevonattal, kényelmes kialakítással. Élete legjobb beruházása az a holmi, nem kétséges.*
- Ez nagyon szívtelen dolog volt, szépségem *ingatja a fejét, de nincs nagyon ideje a méltatlankodásra, a kicsike máris támadásba lendül. Ha Ambroggio nem lenne ilyen rutinos vén róka a fegyverforgatásban, talán még szégyenben is maradna. Alig védi ki a lány suhintását, a kis fúria támad is tovább, mint aki vérszemet kapott. A gyorsaságával a férfi ügyessége akaszkodik össze, és most igazán hálás érte magának az Intéző úr, hogy jó kondícióban tartotta magát, mert szüksége is van rá, hogy ne szedjen be egy fájdalmas találatot. Kizökkentette és hátrálásra kényszerítette egy ilyen felvágott nyelvű kis fruska. Még ilyet! Lehet, hogy pont emiatt kapja össze magát hirtelen. Kifordul a támadás elől és egy jól irányzott, lendületes mozdulattal sodorja ki Daesys lábait, hogy rövidre zárja a párbajt. Fölé magasodva, a lány nyaka felé tartja a kardhüvelyt, hogy hozzá méltón eléggé színpadias legyen a befejezés.*
- Szép volt *vigyorodik elégedetten.* - Üdv a szolgálatomban, kislány *nyújtja a kezét, hogy felsegítse, de az események nem adnak most teret a kötelező pukkancskodásra, hogy Daesys félreüsse a felé nyújtott kezet az önérzetes válasszal, hogy fel tud ő kelni magától is, vagy valami ilyesmi. Ablakcsörömpölés és zűrzavar hangjai borítják a koreográfiát, Ambroggio pedig ösztönösen rántja fel a lányt a nekilóduló lovak hangját hallva. Hátraugrik vele és addig el se ereszti, míg meg nem bizonyosodott róla, hogy nem tarolja le semmi.*
- Ez meg mi a jó élet volt?
A hozzászólás írója (Ambroggio Duarrte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.20 13:05:28
1038. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-20 01:09:15
Üzenet elküldve: 2019-10-20 01:09:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy becsületbeli ügy//
//1.-2. kör//
*Daesys türelmesen figyeli a karddal folytatott kis magánakciót. Minden alkalommal, amikor Ambroggio megfordul, Daesys szemöldökei egy leheletnyivel feljebb szöknek. Mellőzi a türelmetlen fújtatást, vagy lábdobolást, bármi ilyesmi reakciót, csak fogait szorítja össze. Nem tudja eldönteni, hogy a műsor szándékos, vagy ellenfele ennyire ügyetlen. Arra jut, hogy Ambroggio biztos csak ezt akarja elhitetni vele, hiszen minden csipkelődés ellenére nem gondolná szerencsétlennek vetélytársát.
Amíg Ambroggio újra visszafordul, hogy ezúttal kalapját tegye le, Daesys óvatosan kiszedi füleiből az aranyló karikákat, és csíkos nadrágjának zsebébe csúsztatja őket. Még megropogtatja ujjait, majd biccentve jelez partnerének.*
- Igen, kezdhetjük.
*Nem mondaná, hogy elbambult, mert nem, a tény, hogy Ambroggio gyorsan, és meglehetősen ügyesen mozdul viszont tagadhatatlanul meglepi. Hangosan felnyög, és felszisszen, de nem kap sajgó része felé. Egyébként sem elég komoly ahhoz, hogy különösebb figyelmet szenteljen neki, de főleg nem egy olyan helyzetben, amikor Ambroggio arcát próbálná beverni.
De próbálkozása sikertelen, és arca elpirul a dühtől, ahogy újra kudarcot vall, és ezúttal háta a hideg falnak érkezik. Vicsorogva mordul a férfira, szemeiben gyilkos düh jelenik meg.*
- Csak el ne bízd magad!
*Sziszegi utálatosan fogai közül, és elsőként csak megpróbálja ellökni magától Ambroggiot, hogy egy kis teret nyerve magának talán ő kezdeményezhessen végre, vagy adott esetben védekezhessen, remélhetőleg ez alkalommal sikeresebben.*
//1.-2. kör//
*Daesys türelmesen figyeli a karddal folytatott kis magánakciót. Minden alkalommal, amikor Ambroggio megfordul, Daesys szemöldökei egy leheletnyivel feljebb szöknek. Mellőzi a türelmetlen fújtatást, vagy lábdobolást, bármi ilyesmi reakciót, csak fogait szorítja össze. Nem tudja eldönteni, hogy a műsor szándékos, vagy ellenfele ennyire ügyetlen. Arra jut, hogy Ambroggio biztos csak ezt akarja elhitetni vele, hiszen minden csipkelődés ellenére nem gondolná szerencsétlennek vetélytársát.
Amíg Ambroggio újra visszafordul, hogy ezúttal kalapját tegye le, Daesys óvatosan kiszedi füleiből az aranyló karikákat, és csíkos nadrágjának zsebébe csúsztatja őket. Még megropogtatja ujjait, majd biccentve jelez partnerének.*
- Igen, kezdhetjük.
*Nem mondaná, hogy elbambult, mert nem, a tény, hogy Ambroggio gyorsan, és meglehetősen ügyesen mozdul viszont tagadhatatlanul meglepi. Hangosan felnyög, és felszisszen, de nem kap sajgó része felé. Egyébként sem elég komoly ahhoz, hogy különösebb figyelmet szenteljen neki, de főleg nem egy olyan helyzetben, amikor Ambroggio arcát próbálná beverni.
De próbálkozása sikertelen, és arca elpirul a dühtől, ahogy újra kudarcot vall, és ezúttal háta a hideg falnak érkezik. Vicsorogva mordul a férfira, szemeiben gyilkos düh jelenik meg.*
- Csak el ne bízd magad!
*Sziszegi utálatosan fogai közül, és elsőként csak megpróbálja ellökni magától Ambroggiot, hogy egy kis teret nyerve magának talán ő kezdeményezhessen végre, vagy adott esetben védekezhessen, remélhetőleg ez alkalommal sikeresebben.*
1037. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-17 11:04:25
Üzenet elküldve: 2019-10-17 11:04:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A Kóbor, a Kócos és Vancsevicze néni//
*Egy tea ide vagy oda, nem fog sokat változtatni a rendezett, családias kis káoszon. A fürdetés élménye kissé túlterhelte elméjének azon feldolgozó részét, ami a váratlan élmények és reakciók reagálására hivatott. Így nem csoda, hogy elfeledte azt a pár kortyot, amit némi fürdőhabbal együtt sikerült lenyelnie. Mivel a kislány a kinyúlt ingben mintegy önmaga után törli fel a víztócsákat, és a macska teljes mértékben lefoglalja figyelmét, legalább jut ideje Balaricknak némi eszmecserére, vagy inkább akcióterv kidolgozásra.*
- Hát, mindent meg lehet szokni, a rendezett életvitel meg talán nem a poklok pokla *morfondírozik a fél-elf, és maga is elnyom egy fáradt ásítást. Közben hirtelen kirázza a hideg, s csak ekkor tudatosul benne ismét, hogy azért alaposan elázva ácsorog a lakásban. Az eddigieken töprengve nekilát hát ismét átöltözni. Mindenféle flanc és szégyenlősség nélkül cserél magán inget és nadrágot. Egy gyerek meg egy mamóka előtt még nincs és már nincs értelme takargatnia magát. Ráérősen teszi a dolgát félmeztelenül is, mert közben kavarognak a tervek fejében, meg ha már szekrénytől ruhafogasig viszik léptei, akkor ami a kezébe akad, azt vagy helyére pakolja, vagy legalább egy magasabb polcra teszi.
Időközben fekvőhelyet is készít Xurrának, a keskeny ágy mellé húz egy kidőlt falú almás kosarat, amit ezeddig lusta volt a tűzbe vetni, meg persze Vancsevicze néni is mindig hajtogatta, hogy megjavítja ő azt a fonást, jót tesz a köszvényes ujjainak a mozgatása. Most már mindegy, viszont belehalmozni egy nagy adag paplant, arra tökéletes. Kerít még egy másik kosarat, kötegelt fiatalabb rőzsét, és aláalmoz a kislány fekhelyének. Egészen halványan azért azt a hangot is hallja, ami arra figyelmezteti, hogy könnyen juthat ő is arra a sorsra, hogy reggelre magát találja az almás kosárba kuporodva, Xurrát meg az ágyikóban.
Sikerül lassacskán felöltöznie, begombolja keskeny mellkasán a gombokat, és magára kanyarít még egy amolyan otthoni köntöst is, aminek számtalan zsebe rejt ottfelejtett, elfonnyadt növényeket, csigaházat, meg persze szeszbe mártott cukorkát is, nem beszélve a gyanús foltokról, amik a főzetek készülése során cseppentek, égtek rá. Ahogy meghallja a szomszédék meg a lányaik említését ösztönösen kicsit behúzza a nyakát. Nehezen tud mit kezdeni azzal az indokolatlan és feltétlen rajongással, ami feléjük árad csak úgy rá. Persze, mindig normális volt velük, de ekkora hálára soha semmivel sem szolgált rá. Ez az élet egyik legnagyobb rejtélye számára.*
- Nahát, jó, hogy eszembe juttattad *dörzsöli meg arcán a szavaival teljes mértékben ellentmondó arckifejezés grimaszát.* Akkor kénytelen leszek maholnap meglátogatni őket.
*Pillantása az égre, vagy hát a plafonig emelkedik, de nincs mit tenni. Nem szakad rá semmi, ami megmenthetné a szomszédolástól. Ha nem, hát nem. Inkább az elhalkuló Xurrát keresi meg tekintete, a csend az mindig minden korosztályban gyanús számára. A kislány hason lesve horpaszt félig a szekrény alá kúszva. ~ Hány éves lehet? Kik a szülei? ~ felesleges kérdések, felesleges válaszokhoz. Minden válasz jó, egyik sem rossz. A végén még az sem, hogy gondviselőjének, röviden szólva apjának kiáltják ki a népek. Ez ellen is csak egy ideig lehet hadakozni, aztán tovább nem érdemes.*
- Az én fattyam, mi? *Ismerkedik a fogalommal, eleinte még csak kérdő hangsúllyal, aztán az idő majd csinál ebből kijelentőt is. Felcsóválva sétál a szekrényhez, hogy óvatos mozdulattal kiszedje alóla a kölyköt, majd karjában tartva a megvetett vacokra fektesse.* - Nem értek én a kölykökhöz.
*Motyogja még maga elé, nem mintha lenne értelme Vancsevicze nénivel vitatkozni ezen. Ha a kölyök alvó állapotban marad, akkor lesz még idejük kitalálni a házi szabályokat, amik persze teljesen biztosan kiegészítésekre, alpontokra, és erős kivételkezelésre fognak szorulni, ha gyakorlati alkalmazásba kerülnek.*
*Egy tea ide vagy oda, nem fog sokat változtatni a rendezett, családias kis káoszon. A fürdetés élménye kissé túlterhelte elméjének azon feldolgozó részét, ami a váratlan élmények és reakciók reagálására hivatott. Így nem csoda, hogy elfeledte azt a pár kortyot, amit némi fürdőhabbal együtt sikerült lenyelnie. Mivel a kislány a kinyúlt ingben mintegy önmaga után törli fel a víztócsákat, és a macska teljes mértékben lefoglalja figyelmét, legalább jut ideje Balaricknak némi eszmecserére, vagy inkább akcióterv kidolgozásra.*
- Hát, mindent meg lehet szokni, a rendezett életvitel meg talán nem a poklok pokla *morfondírozik a fél-elf, és maga is elnyom egy fáradt ásítást. Közben hirtelen kirázza a hideg, s csak ekkor tudatosul benne ismét, hogy azért alaposan elázva ácsorog a lakásban. Az eddigieken töprengve nekilát hát ismét átöltözni. Mindenféle flanc és szégyenlősség nélkül cserél magán inget és nadrágot. Egy gyerek meg egy mamóka előtt még nincs és már nincs értelme takargatnia magát. Ráérősen teszi a dolgát félmeztelenül is, mert közben kavarognak a tervek fejében, meg ha már szekrénytől ruhafogasig viszik léptei, akkor ami a kezébe akad, azt vagy helyére pakolja, vagy legalább egy magasabb polcra teszi.
Időközben fekvőhelyet is készít Xurrának, a keskeny ágy mellé húz egy kidőlt falú almás kosarat, amit ezeddig lusta volt a tűzbe vetni, meg persze Vancsevicze néni is mindig hajtogatta, hogy megjavítja ő azt a fonást, jót tesz a köszvényes ujjainak a mozgatása. Most már mindegy, viszont belehalmozni egy nagy adag paplant, arra tökéletes. Kerít még egy másik kosarat, kötegelt fiatalabb rőzsét, és aláalmoz a kislány fekhelyének. Egészen halványan azért azt a hangot is hallja, ami arra figyelmezteti, hogy könnyen juthat ő is arra a sorsra, hogy reggelre magát találja az almás kosárba kuporodva, Xurrát meg az ágyikóban.
Sikerül lassacskán felöltöznie, begombolja keskeny mellkasán a gombokat, és magára kanyarít még egy amolyan otthoni köntöst is, aminek számtalan zsebe rejt ottfelejtett, elfonnyadt növényeket, csigaházat, meg persze szeszbe mártott cukorkát is, nem beszélve a gyanús foltokról, amik a főzetek készülése során cseppentek, égtek rá. Ahogy meghallja a szomszédék meg a lányaik említését ösztönösen kicsit behúzza a nyakát. Nehezen tud mit kezdeni azzal az indokolatlan és feltétlen rajongással, ami feléjük árad csak úgy rá. Persze, mindig normális volt velük, de ekkora hálára soha semmivel sem szolgált rá. Ez az élet egyik legnagyobb rejtélye számára.*
- Nahát, jó, hogy eszembe juttattad *dörzsöli meg arcán a szavaival teljes mértékben ellentmondó arckifejezés grimaszát.* Akkor kénytelen leszek maholnap meglátogatni őket.
*Pillantása az égre, vagy hát a plafonig emelkedik, de nincs mit tenni. Nem szakad rá semmi, ami megmenthetné a szomszédolástól. Ha nem, hát nem. Inkább az elhalkuló Xurrát keresi meg tekintete, a csend az mindig minden korosztályban gyanús számára. A kislány hason lesve horpaszt félig a szekrény alá kúszva. ~ Hány éves lehet? Kik a szülei? ~ felesleges kérdések, felesleges válaszokhoz. Minden válasz jó, egyik sem rossz. A végén még az sem, hogy gondviselőjének, röviden szólva apjának kiáltják ki a népek. Ez ellen is csak egy ideig lehet hadakozni, aztán tovább nem érdemes.*
- Az én fattyam, mi? *Ismerkedik a fogalommal, eleinte még csak kérdő hangsúllyal, aztán az idő majd csinál ebből kijelentőt is. Felcsóválva sétál a szekrényhez, hogy óvatos mozdulattal kiszedje alóla a kölyköt, majd karjában tartva a megvetett vacokra fektesse.* - Nem értek én a kölykökhöz.
*Motyogja még maga elé, nem mintha lenne értelme Vancsevicze nénivel vitatkozni ezen. Ha a kölyök alvó állapotban marad, akkor lesz még idejük kitalálni a házi szabályokat, amik persze teljesen biztosan kiegészítésekre, alpontokra, és erős kivételkezelésre fognak szorulni, ha gyakorlati alkalmazásba kerülnek.*
1036. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-16 20:59:33
Üzenet elküldve: 2019-10-16 20:59:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Egy becsületbeli ügy//
//1.-2. kör//
- Betyárbecsület is létezik a világon *vonja meg a vállát, de olyan kifejezés ül vigyorgó ábrázatán, mint aki még arról is csak mendemondákból hallott.
Az már biztos, hogy alkudni legalább tud a kicsike. Ami azt illeti, ebben Ambroggio se kutyaütő, de ezúttal nem akarja túl hosszúra nyújtani a mérleg billegtetését.*
- Legyen *bólint rá végül, úgyhogy nem marad más, mint a megmérettetés. Az Intéző Úr fesztelenül, nagy mellénnyel áll ki. Nem kérkedő, de eléggé magabiztosnak tűnik, ami határozottan szembemegy a ténnyel, hogy már a kardja letámasztásánál is problémái adódnak. Csak többedszerre sikerül fixálni a fegyvert egy stabil pozícióban, Ambroggio pedig többször is visszafordul, hogy biztos nem kezdett-e suttyomban dőlésbe a féltett holmi. A kardhüvelyt hányaveti módon megpörgeti, mielőtt felveszi a pozíciót, de kis híja van, hogy kupán nem vágja magát vele. A dolgot persze igyekszik egy laza vigyorral a szőnyeg alá söpörni.*
- Ó, a kalap *fordul vissza újra, hogy a tollas fejfedőt is a fegyverövre tegye, aztán habókos szemforgatással siet vissza a "pástra"* - Elnézést. Akkor őőő... Kezdhetjük, ugye? *kérdi, miközben igazából még a csipkemandzsettáival van elfoglalva, de ahogy a lány megerősíti a kezdés tényét, már mozdul is. Eddigi sutasága mintha egy pillanat alatt szétrebbenne. Villámgyors és csípősen határozott suhintással indít Daesys hátsóját célozva. A lánynak nincs sok esélye kivédeni a dolgot, és az Intéző már indítja is a következő támadást, míg a meglepetés tart. Ezúttal a lányka az előzőnél is jobban szembesülhet vele, hogy a piperkőc külső némileg csalóka lehet. A mozdulatokban nagyon is férfias erő munkál, ami ezúttal gyakorlatilag elsöpri a védekezésre emelt kardhüvelyt és a falnak nyekkenti a félvért.*
- A végén még kiderül, hogy az a Sellő is vérmesebb nálad *súgja egészen irritálóan közelről azzal a bicskanyitogató rókavigyorral a képén.*
//1.-2. kör//
- Betyárbecsület is létezik a világon *vonja meg a vállát, de olyan kifejezés ül vigyorgó ábrázatán, mint aki még arról is csak mendemondákból hallott.
Az már biztos, hogy alkudni legalább tud a kicsike. Ami azt illeti, ebben Ambroggio se kutyaütő, de ezúttal nem akarja túl hosszúra nyújtani a mérleg billegtetését.*
- Legyen *bólint rá végül, úgyhogy nem marad más, mint a megmérettetés. Az Intéző Úr fesztelenül, nagy mellénnyel áll ki. Nem kérkedő, de eléggé magabiztosnak tűnik, ami határozottan szembemegy a ténnyel, hogy már a kardja letámasztásánál is problémái adódnak. Csak többedszerre sikerül fixálni a fegyvert egy stabil pozícióban, Ambroggio pedig többször is visszafordul, hogy biztos nem kezdett-e suttyomban dőlésbe a féltett holmi. A kardhüvelyt hányaveti módon megpörgeti, mielőtt felveszi a pozíciót, de kis híja van, hogy kupán nem vágja magát vele. A dolgot persze igyekszik egy laza vigyorral a szőnyeg alá söpörni.*
- Ó, a kalap *fordul vissza újra, hogy a tollas fejfedőt is a fegyverövre tegye, aztán habókos szemforgatással siet vissza a "pástra"* - Elnézést. Akkor őőő... Kezdhetjük, ugye? *kérdi, miközben igazából még a csipkemandzsettáival van elfoglalva, de ahogy a lány megerősíti a kezdés tényét, már mozdul is. Eddigi sutasága mintha egy pillanat alatt szétrebbenne. Villámgyors és csípősen határozott suhintással indít Daesys hátsóját célozva. A lánynak nincs sok esélye kivédeni a dolgot, és az Intéző már indítja is a következő támadást, míg a meglepetés tart. Ezúttal a lányka az előzőnél is jobban szembesülhet vele, hogy a piperkőc külső némileg csalóka lehet. A mozdulatokban nagyon is férfias erő munkál, ami ezúttal gyakorlatilag elsöpri a védekezésre emelt kardhüvelyt és a falnak nyekkenti a félvért.*
- A végén még kiderül, hogy az a Sellő is vérmesebb nálad *súgja egészen irritálóan közelről azzal a bicskanyitogató rókavigyorral a képén.*
1035. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-15 23:18:27
Üzenet elküldve: 2019-10-15 23:18:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy becsületbeli ügy//
*A szájába harap, hogy ne vágjon vissza Ambroggio kijelentését illetően, mert még a végén pajzán vicceknek adna teret, hogy mit kapna be szőröstül-bőröstül. Márpedig Daesys, az örömlány csókolgatás után nem vevő ilyen jellegű incselkedésre.
Azért akárhogy is, de a 250 arany gondolata felpiszkálja gondolatait, és így akár még szívesen is veszítene, ha éppen nem lenne makacs, és nem tökélte volna el korábban, hogy jól a földbe fogja döngölni a nagyszájút. Mondaná, hogy az majdnem annyit ér, mint az esetleg felmerülő pénz, de sajnos nem, fáj ebbe belegondolnia is, de mégis 250 arany ütné markát hatonként. Életében eddig mindig rengeteget kellett küzdjön, lopjon, és egyebek, csak a töredékéért is.*
- Komolyan becstelenségről beszélsz a kikötőben?
*Homlokát ráncolja a kifejezést hallva. Daesys többnyire szeret tisztán játszani, de adott esetben ha éppen úgy jönnek ki a kártyák, akkor nem furdalja lelkiismeret az ellenkezője esetében sem. Ambroggio fenyegetése sem rendíti meg pici lelkivilágát.*
- Egy hat?
*Elgondolkodik, mert kicsit kevesli azt az időt, ugyanakkor, ha Ambroggioról van szó, még talán sok is.*
- Legyen kettő, és megegyeztünk. És fordított esetben is hasonlóképpen.
*Annyira nem ragaszkodik végső soron az időhöz, így ha Ambroggio semmiképpen sem akar engedni belőle, úgy Daesys megteszi azt. Főleg azért, mert az ezt követő mozdulatsort kísérő arckifejezés kellőképpen felbosszantja őt ahhoz, hogy mindent sutba dobva oda pattanjon, és öklével letörölje onnan. Felettébb bosszantó Lyo számára, akinek végtagjain égnek is állnak világos szőrszálai a férfi önelégültsége miatt.
Daesys kevésbé törődik a finom lehelyezéssel. Fegyvereit ugyan valamivel óvatosabban támasztja le, de övét nemes egyszerűséggel elhajítja. Nyakával egy kört végez még balra, majd egyet jobbra, ezzel kiropogtatva azt, és megkezdve, egyúttal lezárva a párbaj előtti rítusát.*
- Nyerjen a jobbik!
*Biccenti még Ambroggio felé, és annak mozdulatait - legyen az aprócska szemmozgás - igyekezve lekövetni várja, hogy először ő mozduljon.*
*A szájába harap, hogy ne vágjon vissza Ambroggio kijelentését illetően, mert még a végén pajzán vicceknek adna teret, hogy mit kapna be szőröstül-bőröstül. Márpedig Daesys, az örömlány csókolgatás után nem vevő ilyen jellegű incselkedésre.
Azért akárhogy is, de a 250 arany gondolata felpiszkálja gondolatait, és így akár még szívesen is veszítene, ha éppen nem lenne makacs, és nem tökélte volna el korábban, hogy jól a földbe fogja döngölni a nagyszájút. Mondaná, hogy az majdnem annyit ér, mint az esetleg felmerülő pénz, de sajnos nem, fáj ebbe belegondolnia is, de mégis 250 arany ütné markát hatonként. Életében eddig mindig rengeteget kellett küzdjön, lopjon, és egyebek, csak a töredékéért is.*
- Komolyan becstelenségről beszélsz a kikötőben?
*Homlokát ráncolja a kifejezést hallva. Daesys többnyire szeret tisztán játszani, de adott esetben ha éppen úgy jönnek ki a kártyák, akkor nem furdalja lelkiismeret az ellenkezője esetében sem. Ambroggio fenyegetése sem rendíti meg pici lelkivilágát.*
- Egy hat?
*Elgondolkodik, mert kicsit kevesli azt az időt, ugyanakkor, ha Ambroggioról van szó, még talán sok is.*
- Legyen kettő, és megegyeztünk. És fordított esetben is hasonlóképpen.
*Annyira nem ragaszkodik végső soron az időhöz, így ha Ambroggio semmiképpen sem akar engedni belőle, úgy Daesys megteszi azt. Főleg azért, mert az ezt követő mozdulatsort kísérő arckifejezés kellőképpen felbosszantja őt ahhoz, hogy mindent sutba dobva oda pattanjon, és öklével letörölje onnan. Felettébb bosszantó Lyo számára, akinek végtagjain égnek is állnak világos szőrszálai a férfi önelégültsége miatt.
Daesys kevésbé törődik a finom lehelyezéssel. Fegyvereit ugyan valamivel óvatosabban támasztja le, de övét nemes egyszerűséggel elhajítja. Nyakával egy kört végez még balra, majd egyet jobbra, ezzel kiropogtatva azt, és megkezdve, egyúttal lezárva a párbaj előtti rítusát.*
- Nyerjen a jobbik!
*Biccenti még Ambroggio felé, és annak mozdulatait - legyen az aprócska szemmozgás - igyekezve lekövetni várja, hogy először ő mozduljon.*
1034. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-15 15:25:14
Üzenet elküldve: 2019-10-15 15:25:14
ÚJ
![>Sywerna Cruelitia Divrine [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11050_1511125016_elf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Váratlan találkozó//
//Syw részéről zárás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Ó, hogy a Sellőt! Várjanak csak! *Megtörli egy selyemkendőben a kezét, jó alaposan. Segít nekik, hiszen olyan együgyűek! Plusz így hamarabb is szabadulhat.*
-Nos, itt lefordulnak jobbra, aztán végig egyenesen. Jön egy nagyobb ház, ott BALRA menjenek. *Mosolyog az orkokra, persze ez nem valódi. A térképet visszaveszi és bólintással fogadja. Nem reagál semmire, csak belül képzeli el a nő halálának minden válfaját, mikor szegény Corvenus megsütéséről diskurálna vele. Pukedlizik, azzal elköszön.*
-Nos, viszont látásra, remélem eltalálnak a Sellőbe és ~ útközben feldobják a talpukat ~ jól fogják érezni magukat a továbbiakban! Szép estét! *Sűrű léptekkel halad a kurta zárás végeztével a Vérkert felé, közben szörnyülködve magában. ~ URAM, LEGHATALMASABB SÖTÉTSÉG: MIÉRT ENGEDSZ ILYENEKET LÉTEZNI EZEN A VILÁGON? ~ Majd egy pillanatra megáll, eszébe jut valami és újra folytatja a belső monológot. ~ Ja, tényleg: nem hagyod, mi szúrjuk le őket. ~ Ezen a megállapításon elmosolyodik. Amikor a házak teljes takarásába ér és előtte áll úti célja, kitárja karját.*
-Corvenus! *Csilingel hangja és a károgó holló már rajta is terem. Nagyot sóhajt a kultúrálatlann, disznó orkokkal teli jeleneten még egyszer utoljára és belép a "kertbe".*
//Syw részéről zárás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Ó, hogy a Sellőt! Várjanak csak! *Megtörli egy selyemkendőben a kezét, jó alaposan. Segít nekik, hiszen olyan együgyűek! Plusz így hamarabb is szabadulhat.*
-Nos, itt lefordulnak jobbra, aztán végig egyenesen. Jön egy nagyobb ház, ott BALRA menjenek. *Mosolyog az orkokra, persze ez nem valódi. A térképet visszaveszi és bólintással fogadja. Nem reagál semmire, csak belül képzeli el a nő halálának minden válfaját, mikor szegény Corvenus megsütéséről diskurálna vele. Pukedlizik, azzal elköszön.*
-Nos, viszont látásra, remélem eltalálnak a Sellőbe és ~ útközben feldobják a talpukat ~ jól fogják érezni magukat a továbbiakban! Szép estét! *Sűrű léptekkel halad a kurta zárás végeztével a Vérkert felé, közben szörnyülködve magában. ~ URAM, LEGHATALMASABB SÖTÉTSÉG: MIÉRT ENGEDSZ ILYENEKET LÉTEZNI EZEN A VILÁGON? ~ Majd egy pillanatra megáll, eszébe jut valami és újra folytatja a belső monológot. ~ Ja, tényleg: nem hagyod, mi szúrjuk le őket. ~ Ezen a megállapításon elmosolyodik. Amikor a házak teljes takarásába ér és előtte áll úti célja, kitárja karját.*
-Corvenus! *Csilingel hangja és a károgó holló már rajta is terem. Nagyot sóhajt a kultúrálatlann, disznó orkokkal teli jeleneten még egyszer utoljára és belép a "kertbe".*
1033. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-15 13:40:06
Üzenet elküldve: 2019-10-15 13:40:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Váratlan találkozó//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz.//
*Széles vigyorral néz a bátyjára, úgy, hogy az agyarai is jobban megvillannak. Persze aztán ez a tekintet átvándorol a nőre is. Valami olyan fura benne, bár különösebben nem akar belefolyni Gyldwa, de azért furcsa neki. Viszont belecsap a tenyerébe, így jól meg is szorongatja neki azt, ahogy azt a szokás diktálja, és egy pár másodpercig le-fel rázza.*
-Sellőt, aha. Aztat mondta.
*Bólogat is hozzá hevesen.*
-Miért vennénk el csak úgy valaki mástól a saját cuccát? Itt ilyenek az orkok, anyukám?
*Kérdezi elszörnyülködve, hisz ő még sosem látott ilyesmit.*
-Hát ha ilyen sietős a dolgod, nincs mit tenni azt hiszem...
*Vonja meg a vállát, majd Ormra néz. Nem érdekli, hogy a nő elment-e már, vagy sem.*
-A többi gyakran csak elszaladt sikítva és összeszarva magát. Már ez is haladás. Ügyesek vagyunk, bátyó!
*Majd még a nőhöz szól, ha elindulna, úgy utána kiált, esetleg megpróbálja finoman megérinteni a karját.*
-Majd elfelejtettem. Köszönjük.
*Mosolyog.*
-Ó és jó étvágyat a madárkádhoz. Nyárson sütve finomabb, de lassan kell forgatni, hogy mindenhol jól átsüljön. És ne adj neki enni előtte egy nappal, mert akkor tele lesz a bele szarral.
*Teszi hozzá jó tanácsként. Úgy érzi, hogy ezzel némiképp viszonozza a szívességét, hisz ő jóformán ehhez ért a legjobban, a főzéshez, az állatokhoz.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz.//
*Széles vigyorral néz a bátyjára, úgy, hogy az agyarai is jobban megvillannak. Persze aztán ez a tekintet átvándorol a nőre is. Valami olyan fura benne, bár különösebben nem akar belefolyni Gyldwa, de azért furcsa neki. Viszont belecsap a tenyerébe, így jól meg is szorongatja neki azt, ahogy azt a szokás diktálja, és egy pár másodpercig le-fel rázza.*
-Sellőt, aha. Aztat mondta.
*Bólogat is hozzá hevesen.*
-Miért vennénk el csak úgy valaki mástól a saját cuccát? Itt ilyenek az orkok, anyukám?
*Kérdezi elszörnyülködve, hisz ő még sosem látott ilyesmit.*
-Hát ha ilyen sietős a dolgod, nincs mit tenni azt hiszem...
*Vonja meg a vállát, majd Ormra néz. Nem érdekli, hogy a nő elment-e már, vagy sem.*
-A többi gyakran csak elszaladt sikítva és összeszarva magát. Már ez is haladás. Ügyesek vagyunk, bátyó!
*Majd még a nőhöz szól, ha elindulna, úgy utána kiált, esetleg megpróbálja finoman megérinteni a karját.*
-Majd elfelejtettem. Köszönjük.
*Mosolyog.*
-Ó és jó étvágyat a madárkádhoz. Nyárson sütve finomabb, de lassan kell forgatni, hogy mindenhol jól átsüljön. És ne adj neki enni előtte egy nappal, mert akkor tele lesz a bele szarral.
*Teszi hozzá jó tanácsként. Úgy érzi, hogy ezzel némiképp viszonozza a szívességét, hisz ő jóformán ehhez ért a legjobban, a főzéshez, az állatokhoz.*
1032. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-14 14:40:34
Üzenet elküldve: 2019-10-14 14:40:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Váratlan találkozó//
-Nézd má! Hát én ebből se lettem okosabb, bocsesz. *Adja vissza a lánynak némi nézegetés után a térképet, ugyanis fájó, de még olvasni se tud.*
-Aztat keressük a Sellőt! Ugye Wagzal ezt mondta? *Néz Gyldwa felé egy megerősítő biccentésért. Most egészen büszke magára, hogy normálisan el tud beszélgetni egy ilyen kis csinosarcúval, merthát mégis csak férfi, fontos, hogy ne szaladjanak el a nők, amint meglátják az agyarait.*
-Csak mutasd meg, a térképed szerint merre van az arra. *Kéri, miután, talán a nő ellenkezései közepette is megpróbálja visszatuszkolni a kezébe a papírost.*
-Tartsd csak meg, nem vagyunk mi olyan orkok ám! *Dörgöli meg az orrát az öklével. Aztán éri villámcsapásként a dolog, a nőnek máris mennie kell. ~De nem szaladt el visítva, ez már nagydolog. ~ Veregetné meg akár a saját vállát is, de ezúttal kihagyja, csak egy elégedett vigyor terül szét a pofázmányán. Mikor pedig látja, hogy a Gyldwa által megtisztelt tenyérbe csap, elkerekednek a szemei a felismeréstől. ~Hogy ez nem nekem jutott először eszembe! Há úgy fest, itt is ez a szokás! ~ Elgondolkodik a tenyerét nézve, de úgy dönt már elszállt a dolog és a nő is félig már a másik utcában jár szinte. ~No! majd legközelebb! ~ Így, ha tényleg nagyon mehetnékje van, hát utána lóbálja a hatalmas tenyerét, mert úgy tapasztalta ez is bevált elköszönés.*
-Osztán vigyázz magadra kisasszonka, jó utat! *Majd felszívja magát büszkén és a húgára néz.*
-Nem is volt olyan nehéz. *Veregeti meg a mellkasát.*
-Nézd má! Hát én ebből se lettem okosabb, bocsesz. *Adja vissza a lánynak némi nézegetés után a térképet, ugyanis fájó, de még olvasni se tud.*
-Aztat keressük a Sellőt! Ugye Wagzal ezt mondta? *Néz Gyldwa felé egy megerősítő biccentésért. Most egészen büszke magára, hogy normálisan el tud beszélgetni egy ilyen kis csinosarcúval, merthát mégis csak férfi, fontos, hogy ne szaladjanak el a nők, amint meglátják az agyarait.*
-Csak mutasd meg, a térképed szerint merre van az arra. *Kéri, miután, talán a nő ellenkezései közepette is megpróbálja visszatuszkolni a kezébe a papírost.*
-Tartsd csak meg, nem vagyunk mi olyan orkok ám! *Dörgöli meg az orrát az öklével. Aztán éri villámcsapásként a dolog, a nőnek máris mennie kell. ~De nem szaladt el visítva, ez már nagydolog. ~ Veregetné meg akár a saját vállát is, de ezúttal kihagyja, csak egy elégedett vigyor terül szét a pofázmányán. Mikor pedig látja, hogy a Gyldwa által megtisztelt tenyérbe csap, elkerekednek a szemei a felismeréstől. ~Hogy ez nem nekem jutott először eszembe! Há úgy fest, itt is ez a szokás! ~ Elgondolkodik a tenyerét nézve, de úgy dönt már elszállt a dolog és a nő is félig már a másik utcában jár szinte. ~No! majd legközelebb! ~ Így, ha tényleg nagyon mehetnékje van, hát utána lóbálja a hatalmas tenyerét, mert úgy tapasztalta ez is bevált elköszönés.*
-Osztán vigyázz magadra kisasszonka, jó utat! *Majd felszívja magát büszkén és a húgára néz.*
-Nem is volt olyan nehéz. *Veregeti meg a mellkasát.*
1031. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-13 20:57:51
Üzenet elküldve: 2019-10-13 20:57:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
* Igaza volt a tömeggel kapcsolatban, mert a lakóházak közzé érve tényleg ritkulni kezdenek a népek. A kiskocsmák is kezdenek megtelni, sőt már az első verekedések is elkezdődnek. Az utcalányokat sorban kapkodják el. Ilyenkor még az se számít ha kicsit csúnyácska a leányzó. ~ Tűzoltásra a moslékos vödör is jó. ~ Fogan meg eme bölcs gondolat a kalóz fejében. Egy másik gondolat is utat tör magának. Gyorsan ő is oda csapódik egy ilyen hölgyikéhez.*
– Na gyere csak cicám!* Húzza el egy félre eső helyre. A csaj egyből benyögi neki az árat.*
– Húsz arany lesz drága egy menet. Persze ha más óhajaid vannak, akkor arra más a tarifa. Ha ilyen van mondd és felszámolom neked.
– Nem rabolom sokáig az idődet ne aggódj! Reményeim szerint hamar túlesünk a dolgon. Ezeket kéne befűznöd a szakállamba és utána mehetsz is tovább.* Ezzel előveszi a három szakállgyűrűjét.*
– Csak ennyi? Na jó nekem mindegy. Mondjuk tíz aranyért megteszem ezt neked.
– Fenét! Ötöt adok érte és kész. Ha nem tetszik, akkor keresek mást.
– Jól van legyen öt! Add ide őket nekem akkor!
– Nesze itt vannak. De meg ne próbálj nekem meglépni velük, mert annak nem lesz jó vége.* Azzal elhúzza a nő arca előtt a kampóját. A madara is élénken figyeli a válláról a nőcskét, ami talán nyomasztóan hathat rá. Az ékszereket átadja a nőnek, aki azért egy kicsit meg van szeppenve a fenyegetés miatt. Szorgosan kezdi el felfűzni őket Svornt fekete szakállára. Két kézzel ez nem túl bonyolult dolog, ezért hát hamar meg is van a dolog.*
– Hát igen. Könnyű így neked két kézzel. Nekem kicsit nehéz lett volna.
– Ne szövegelj itt nekem tovább! Add ide a pénzem ha nem akarsz mást tőlem!
– Jól van nesze! * Előkotor gyorsan 5 aranyat és a nő Mesélő (Mimóza) kezébe nyomja
. Ezzel letudják a dolgot és elválnak útjaik. Alig lép ki a nő a forgalmasabb részre máris akad újabb partnere aki valószínűleg jobban megdolgoztatja majd. A kalóz meg megtekinti a szakállát és elégedetten nyugtázza azt amit lát. ~ Megérte megvenni ezeket a kis apróságokat. Mondjuk nem egy sellő lányka fűzte be, de most ez is megfelel. Majd ha elviszek egy jó pénzt érő fejet az illetékesnek, akkor lehet szó azokról a sellőkről is. Most viszont irány a fogadó.~ Azzal becsatlakozik abba a csoportba amelyik éppen oda tart, hogy elverje az aznapi keresetét.*
– Na gyere csak cicám!* Húzza el egy félre eső helyre. A csaj egyből benyögi neki az árat.*
– Húsz arany lesz drága egy menet. Persze ha más óhajaid vannak, akkor arra más a tarifa. Ha ilyen van mondd és felszámolom neked.
– Nem rabolom sokáig az idődet ne aggódj! Reményeim szerint hamar túlesünk a dolgon. Ezeket kéne befűznöd a szakállamba és utána mehetsz is tovább.* Ezzel előveszi a három szakállgyűrűjét.*
– Csak ennyi? Na jó nekem mindegy. Mondjuk tíz aranyért megteszem ezt neked.
– Fenét! Ötöt adok érte és kész. Ha nem tetszik, akkor keresek mást.
– Jól van legyen öt! Add ide őket nekem akkor!
– Nesze itt vannak. De meg ne próbálj nekem meglépni velük, mert annak nem lesz jó vége.* Azzal elhúzza a nő arca előtt a kampóját. A madara is élénken figyeli a válláról a nőcskét, ami talán nyomasztóan hathat rá. Az ékszereket átadja a nőnek, aki azért egy kicsit meg van szeppenve a fenyegetés miatt. Szorgosan kezdi el felfűzni őket Svornt fekete szakállára. Két kézzel ez nem túl bonyolult dolog, ezért hát hamar meg is van a dolog.*
– Hát igen. Könnyű így neked két kézzel. Nekem kicsit nehéz lett volna.
– Ne szövegelj itt nekem tovább! Add ide a pénzem ha nem akarsz mást tőlem!
– Jól van nesze! * Előkotor gyorsan 5 aranyat és a nő Mesélő (Mimóza) kezébe nyomja
. Ezzel letudják a dolgot és elválnak útjaik. Alig lép ki a nő a forgalmasabb részre máris akad újabb partnere aki valószínűleg jobban megdolgoztatja majd. A kalóz meg megtekinti a szakállát és elégedetten nyugtázza azt amit lát. ~ Megérte megvenni ezeket a kis apróságokat. Mondjuk nem egy sellő lányka fűzte be, de most ez is megfelel. Majd ha elviszek egy jó pénzt érő fejet az illetékesnek, akkor lehet szó azokról a sellőkről is. Most viszont irány a fogadó.~ Azzal becsatlakozik abba a csoportba amelyik éppen oda tart, hogy elverje az aznapi keresetét.*
1030. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-13 14:06:15
Üzenet elküldve: 2019-10-13 14:06:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Kóbor, a Kócos és Vancsevicze néni//
*A néni nem szereti, ha úgy néznek a teájára, mint most Balarick. Ismeri már annyira a nyeszledt félvért, hogy tudja, akkor se szólna, ha valóban kimaradt volna az osztásból. Ezúttal azonban nem tudja hibáztatni, hogy megfeledkezett a tényről, hogy bizony a kezébe nyomott neki is egy adag teát, amikor átvette a fürdetést. Méghozzá jó rumosat, pedig a saját készletét ritkán kótyavetyéli másra. Lapos pillantása hamar végigpásztázza a terepet, aztán a tikfa szekrényke felé bök az orrával, ahol Balarick bögréje árválkodik.
A fergeteges hasonlatra azért a néni is jóízűen eldödörög. Nagyon találó. Látszik, hogy azért az alkimistának se ez az első napja a kölökkel.*
- Ne aggódj, fiam, fertályóra és olyan nyugodt lesz, mintha vederbe fujtottad vón *bólogat értőn, bár Xurrát elnézve elég valószínűtlennek tetszik a kijelentés.* - Már akkor ásítozott, mikor a vizet csinyátad. Nem sokat aludhatott az iccaka.
*Vancsevicze néni részvétlenül figyeli a macska élet-halál harcát a kis szurtossal, akiről nehéz eldönteni, hogy meg akarja simogatni vagy ki akarja fordítani... vagy legalább a sorrendet.
A kopott hintaszék felnyög az asszonyság meglett súlya alatt, a tarkabarka, horgolt takaró lelógó részei unottan követik a hintázás ütemét. Egykor biztos sokkal kevésbé volt fakó, de az idő ezt is kikezdte, mint itt a legtöbb dolgot.*
- Pedig jobb lesz, ha hozzászokik, hogy este nincs viribölés. *Komoly képpel legyez a pipája szárával a szabályt illetően. Igaz, Vancsevicze néni úgy tud aludni, hogy ha orkok ostromolnák a Kikötőt, arra se ébredne fel. Mondjuk pár szendébb orkot talán meg is ugrasztana a néni horkolásának orgánuma.*
- A szomszédék ikrei úgy nyúlnak, mintha húznák üket. A nyáron biztos kinyőtték az összes ruhát, amit tavaly varratott nekik. *Oldalra biccentett fejjel méregeti a kislányt aki a szekrény elé hasalva próbálja meg elérni az alatta kucorgó cirmost.* - Hány éves lehet? *morfondírozik két füstkarika között, aztán csak legyint. Olyan mindegy. Mire kettőt pislog az ember, már szájaló kamaszok.*
- Fegyelem, az köll neki. Meg szabályok *mondja a pipa csutoráját rágicsálva.* - Ruhát, cipőt szerzünk rá a szomszédéktú. Ha meghallják, hogy a te kölked, a fél világok rátukmá'ják úgyis.
*Xurra közben egyre laposabbakat pislog a macskát leső élénksárga szemeivel, és így, hogy hirtelen kirohangálta magát, most meg vízszintesbe került, a fáradtság szépen fogja a tudatos énjét, a vállára csapja, mint egy fonnyadt zsákot és elviszi, hogy aztán lerúgja az álomország határán húzódó meredek lejtőn.*
*A néni nem szereti, ha úgy néznek a teájára, mint most Balarick. Ismeri már annyira a nyeszledt félvért, hogy tudja, akkor se szólna, ha valóban kimaradt volna az osztásból. Ezúttal azonban nem tudja hibáztatni, hogy megfeledkezett a tényről, hogy bizony a kezébe nyomott neki is egy adag teát, amikor átvette a fürdetést. Méghozzá jó rumosat, pedig a saját készletét ritkán kótyavetyéli másra. Lapos pillantása hamar végigpásztázza a terepet, aztán a tikfa szekrényke felé bök az orrával, ahol Balarick bögréje árválkodik.
A fergeteges hasonlatra azért a néni is jóízűen eldödörög. Nagyon találó. Látszik, hogy azért az alkimistának se ez az első napja a kölökkel.*
- Ne aggódj, fiam, fertályóra és olyan nyugodt lesz, mintha vederbe fujtottad vón *bólogat értőn, bár Xurrát elnézve elég valószínűtlennek tetszik a kijelentés.* - Már akkor ásítozott, mikor a vizet csinyátad. Nem sokat aludhatott az iccaka.
*Vancsevicze néni részvétlenül figyeli a macska élet-halál harcát a kis szurtossal, akiről nehéz eldönteni, hogy meg akarja simogatni vagy ki akarja fordítani... vagy legalább a sorrendet.
A kopott hintaszék felnyög az asszonyság meglett súlya alatt, a tarkabarka, horgolt takaró lelógó részei unottan követik a hintázás ütemét. Egykor biztos sokkal kevésbé volt fakó, de az idő ezt is kikezdte, mint itt a legtöbb dolgot.*
- Pedig jobb lesz, ha hozzászokik, hogy este nincs viribölés. *Komoly képpel legyez a pipája szárával a szabályt illetően. Igaz, Vancsevicze néni úgy tud aludni, hogy ha orkok ostromolnák a Kikötőt, arra se ébredne fel. Mondjuk pár szendébb orkot talán meg is ugrasztana a néni horkolásának orgánuma.*
- A szomszédék ikrei úgy nyúlnak, mintha húznák üket. A nyáron biztos kinyőtték az összes ruhát, amit tavaly varratott nekik. *Oldalra biccentett fejjel méregeti a kislányt aki a szekrény elé hasalva próbálja meg elérni az alatta kucorgó cirmost.* - Hány éves lehet? *morfondírozik két füstkarika között, aztán csak legyint. Olyan mindegy. Mire kettőt pislog az ember, már szájaló kamaszok.*
- Fegyelem, az köll neki. Meg szabályok *mondja a pipa csutoráját rágicsálva.* - Ruhát, cipőt szerzünk rá a szomszédéktú. Ha meghallják, hogy a te kölked, a fél világok rátukmá'ják úgyis.
*Xurra közben egyre laposabbakat pislog a macskát leső élénksárga szemeivel, és így, hogy hirtelen kirohangálta magát, most meg vízszintesbe került, a fáradtság szépen fogja a tudatos énjét, a vállára csapja, mint egy fonnyadt zsákot és elviszi, hogy aztán lerúgja az álomország határán húzódó meredek lejtőn.*
1029. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-13 10:33:22
Üzenet elküldve: 2019-10-13 10:33:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Egy becsületbeli ügy//
*A mondat azért némi óvatosságra inti. A kikötői fruskák eléggé tűzrőlpattantak, ez tény, de a meggondolatlan rátartiság inkább a városi lánykákra jellemző. Ez felveti, hogy a kis vörös talán azért ilyen merész, mert valaki vagy valakik eddig megvédték a csinos hátsóját. Ha a Vihar Fiai vagy a Patkányok berkein belül egy fontos személynek a lánya, az felvethet némi problémát. De az is lehet, hogy csak van vagy négy jókötésű bátyja. Mondjuk ez se lenne túl örvendetes hír. Főleg ha fel is bukkannának. Jobb lesz vigyázni, ám Ambroggio nem olyan, aki pár kósza felvetéstől visszatáncolna egy ilyen kihívás elől.*
- Bekapnálak én szőröstül-bőröstül *válaszol vissza a bajsza alatt azzal az irritáló rókavigyorral. A zöld szemek villogása igazából csak hájjal kenegeti. Egy kicsit azért bízik benne, hogy a lány magabiztossága csak abból ered, hogy ügyesen harcol. Őszintén, ha így lenne, az még egy vereséget is megérne neki.*
- A testőrömként minden hat végén 250 arany lesz a béred. Lehet több is, de ahhoz még bizonyítanod kell. Egy haton két nap szabad, de én mondom meg, melyik kettő. A szolgálatban töltött időd pedig napkeltétől napnyugtáig tart. Vagy épp napnyugtától napkeltéig, ahogy épp rendelkezem *sorolja a részleteket, mintha fejben már meg is írta volna a szerződést.* - Ha azt látom, hogy nem végzed lelkiismeretesen a munkát, elküldelek és fogadok helyetted mást. De azt tudnod kell, hogy a becstelenséget nem felejtem el senkinek. *Ebből az utolsó részből kihallható, hogy ez a "más", akit felfogadna, esetlegesen arról is tenne, hogy a munkáltatóját ért sérelem kellő retorziót kapjon.*
- Viszont ha te ingyen szeretnéd a szolgálataimat, az legfeljebb egy hatra működik. Így igazságos *tárja szét a karjait, mint akinek meg van kötve a keze a gavallérság tekintetében, hiszen a mérleg egyik serpenyőjében se lehet több.* - Vagy pedig te is ingyen szolgálsz nekem, ha én nyerek.
*Amint megegyeztek a feltételekben, Ambroggio nekilát, hogy megoldja az övét. Nagyjából olyan önelégült, élveteg képet vág hozzá, mintha máris nyert volna és nem utolsósorban mintha valami egészen más feltételekben egyeztek volna meg.
Mindenesetre arra figyel, hogy a lánnyal egy ütemben végezze a műveletet. Nem szeretne abba a hibába esni, hogy túlságosan előreszalad, aztán ő ott áll egy kardhüvellyel, míg a kicsike rávonja a pengéjét.
A fegyverövet leteszi az ablakpárkányra, a cirádás, díszkosaras kardot pedig a falnak támasztja.*
*A mondat azért némi óvatosságra inti. A kikötői fruskák eléggé tűzrőlpattantak, ez tény, de a meggondolatlan rátartiság inkább a városi lánykákra jellemző. Ez felveti, hogy a kis vörös talán azért ilyen merész, mert valaki vagy valakik eddig megvédték a csinos hátsóját. Ha a Vihar Fiai vagy a Patkányok berkein belül egy fontos személynek a lánya, az felvethet némi problémát. De az is lehet, hogy csak van vagy négy jókötésű bátyja. Mondjuk ez se lenne túl örvendetes hír. Főleg ha fel is bukkannának. Jobb lesz vigyázni, ám Ambroggio nem olyan, aki pár kósza felvetéstől visszatáncolna egy ilyen kihívás elől.*
- Bekapnálak én szőröstül-bőröstül *válaszol vissza a bajsza alatt azzal az irritáló rókavigyorral. A zöld szemek villogása igazából csak hájjal kenegeti. Egy kicsit azért bízik benne, hogy a lány magabiztossága csak abból ered, hogy ügyesen harcol. Őszintén, ha így lenne, az még egy vereséget is megérne neki.*
- A testőrömként minden hat végén 250 arany lesz a béred. Lehet több is, de ahhoz még bizonyítanod kell. Egy haton két nap szabad, de én mondom meg, melyik kettő. A szolgálatban töltött időd pedig napkeltétől napnyugtáig tart. Vagy épp napnyugtától napkeltéig, ahogy épp rendelkezem *sorolja a részleteket, mintha fejben már meg is írta volna a szerződést.* - Ha azt látom, hogy nem végzed lelkiismeretesen a munkát, elküldelek és fogadok helyetted mást. De azt tudnod kell, hogy a becstelenséget nem felejtem el senkinek. *Ebből az utolsó részből kihallható, hogy ez a "más", akit felfogadna, esetlegesen arról is tenne, hogy a munkáltatóját ért sérelem kellő retorziót kapjon.*
- Viszont ha te ingyen szeretnéd a szolgálataimat, az legfeljebb egy hatra működik. Így igazságos *tárja szét a karjait, mint akinek meg van kötve a keze a gavallérság tekintetében, hiszen a mérleg egyik serpenyőjében se lehet több.* - Vagy pedig te is ingyen szolgálsz nekem, ha én nyerek.
*Amint megegyeztek a feltételekben, Ambroggio nekilát, hogy megoldja az övét. Nagyjából olyan önelégült, élveteg képet vág hozzá, mintha máris nyert volna és nem utolsósorban mintha valami egészen más feltételekben egyeztek volna meg.
Mindenesetre arra figyel, hogy a lánnyal egy ütemben végezze a műveletet. Nem szeretne abba a hibába esni, hogy túlságosan előreszalad, aztán ő ott áll egy kardhüvellyel, míg a kicsike rávonja a pengéjét.
A fegyverövet leteszi az ablakpárkányra, a cirádás, díszkosaras kardot pedig a falnak támasztja.*
1028. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-12 15:40:51
Üzenet elküldve: 2019-10-12 15:40:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy becsületbeli ügy//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Daesysnek nem kenyere az aljaskodás, bár néha tagadhatatlanul szükségszerű. Ez viszont nem az az alkalom, amikor szeretne tisztességtelenül előnyre szert tenni, hiszen az élete nem múlik rajta, legfeljebb csak a szép arcának épsége.*
- Hogyne, az égiek.
*Morogja maga elé, amikor Ambroggio kilép az ajtón, és újabb bosszantó szövegelésbe kezd. Először csak tekintetével követi a férfi mozgását, majd fejét is fordítja felé, de testével nem mozdul, mereven áll, és feszülten jár állkapcsa. Nem tetszik neki a szituáció, amiben azt érzi, mintha egy őzgida lenne, miközben azt várja, hogy a farkas lecsapjon rá.*
- Már miért ne lenne való? A kikötőben nőttem fel, azt hiszed nem volt még ilyenhez szerencsém?
*Összeszűkült szemekkel méregeti Ambroggiot, és megfordul a fejében, hogy a férfi esetleg nem túlzottan jeleskedik a harc ezen ágában, és ezért próbálja elterelni magukat attól az opciótól. Daesyst ezt persze nem zavarja, bármilyen kihívásra készen áll.*
- Legyen így!
*Bólint rá az ötletre, de még nem kezdi el megszabadítani magát pengéjétől, mert a büntetés feltételeire nem bólintott rá.*
- Kapd be!
*Morogja orra alatt a sértő hangnem miatt. Zöld szemei ellenszenvesen villannak fel.*
- Rendben. Ha én nyerek, úgy fordítva, szolgálataid az enyémek lesznek egy hónapig, és teljesen ingyen.
*Szándékosan fogalmaz valamelyest félreérthetően, bár úgy sejti Ambroggionak feltűnik majd ez az apró elszólás. Mindenesetre a lekezelő megjegyzés után örömmel dirigálgatna a férfinak. Amint megtörténik a megegyezés - ha megtörténik - úgy lassan megszabadítja magát a fegyverövétől, ahogy ebben megállapodtak.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Daesysnek nem kenyere az aljaskodás, bár néha tagadhatatlanul szükségszerű. Ez viszont nem az az alkalom, amikor szeretne tisztességtelenül előnyre szert tenni, hiszen az élete nem múlik rajta, legfeljebb csak a szép arcának épsége.*
- Hogyne, az égiek.
*Morogja maga elé, amikor Ambroggio kilép az ajtón, és újabb bosszantó szövegelésbe kezd. Először csak tekintetével követi a férfi mozgását, majd fejét is fordítja felé, de testével nem mozdul, mereven áll, és feszülten jár állkapcsa. Nem tetszik neki a szituáció, amiben azt érzi, mintha egy őzgida lenne, miközben azt várja, hogy a farkas lecsapjon rá.*
- Már miért ne lenne való? A kikötőben nőttem fel, azt hiszed nem volt még ilyenhez szerencsém?
*Összeszűkült szemekkel méregeti Ambroggiot, és megfordul a fejében, hogy a férfi esetleg nem túlzottan jeleskedik a harc ezen ágában, és ezért próbálja elterelni magukat attól az opciótól. Daesyst ezt persze nem zavarja, bármilyen kihívásra készen áll.*
- Legyen így!
*Bólint rá az ötletre, de még nem kezdi el megszabadítani magát pengéjétől, mert a büntetés feltételeire nem bólintott rá.*
- Kapd be!
*Morogja orra alatt a sértő hangnem miatt. Zöld szemei ellenszenvesen villannak fel.*
- Rendben. Ha én nyerek, úgy fordítva, szolgálataid az enyémek lesznek egy hónapig, és teljesen ingyen.
*Szándékosan fogalmaz valamelyest félreérthetően, bár úgy sejti Ambroggionak feltűnik majd ez az apró elszólás. Mindenesetre a lekezelő megjegyzés után örömmel dirigálgatna a férfinak. Amint megtörténik a megegyezés - ha megtörténik - úgy lassan megszabadítja magát a fegyverövétől, ahogy ebben megállapodtak.*
1027. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-12 10:14:50
Üzenet elküldve: 2019-10-12 10:14:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Váratlan találkozó//
*Ez az egész út egy katasztrófába torkollott! Sywerna jelenleg a legmélyebb apokalipsziseket éli meg, egymás után, másodpercenként. Türtőztetnie kell magát, hiszen orkkal áll szemben, erősebb nála. Kikapják a térképet a kezéből, ami roppantul felidegesíti, de az előző okok miatt nem reagál, változatlanul mosolyog.*
-Szívesen Önnek adom, ha szeretné. Megtarthatja. ~ Úgyis megjegyeztem már, merre van a Vérkert, kaparék. A többit majd megtalálom, csak hagy álljak tovább, könyörgöm, ennyi környörület legyen benned! ~ *Együgyű teremtésnek véli az orkot, aki... akiből kettő lett?! Ráadásul egy nőstén? ~ Jaj, ne, könyörgöm ne! ~ Sóhajtozik magában. ~ Hogyan kerülhetnék el innen? Áh, megvan! ~ Pattan ki belőle az isteni szikra. Megerőlteti magát, nagy levegőt vesz és aranyos, csilingelő hangjával szólal meg.*
-Megtarthatja a térképet, amennyiben tényleg egy fogadót keres. Mind a Rókalyuk, mind a Sellő rajta van. Gondolom valamelyik ezek közül lesz a kiszemelt célpontjuk. ~ CSAK HAGYJ MÁR BÉKÉN! ~ *Itt egy cseppet kuncog, hogy árnyalja az ártatlan nemeslány képét. A nőstény azonban! Ez hihetetlen: egy ork köpetes kézbe rakja a... sajátját! ~ Légy erős, Divrine! Ki kell bírnod! Add be, hogy Corvenust meg kell keresned és fuss! Úgyis az ork hessegette el. ~ Mosolyog, szinte úgy, mintha bánná, hogy nem tud a zöldekkel tartani, s ezt lágy hangjával erősíti.*
-Mélységesen sajnálom, de időre kell mennem egy találkozóra, nem messze innen, ráadásul az elszálló hollómat is meg kell keresnem! Tényleg nagyon röstellem, szívesen veletek tartanék, de nem engedi ez a rohanó világ! Persze a térképet megtarthatjátok: még hasznotokra lehet. *Kacsint a hím felé, aztán összeszorított fogakkal, hányingerrel küszködve, de belecsap a nyálas mancsba. Ha valaki hallaná a gondolatait, egyszerre harmincezer megkínzott nő sikításától zúgna a feje; ha Cruelitia tényleges lelki állapotát akarná megtapasztalni. Ha nem tartják vissza, részéről el is indulna a Vérkert irányába, míg el nem felejti, merre van az.*
*Ez az egész út egy katasztrófába torkollott! Sywerna jelenleg a legmélyebb apokalipsziseket éli meg, egymás után, másodpercenként. Türtőztetnie kell magát, hiszen orkkal áll szemben, erősebb nála. Kikapják a térképet a kezéből, ami roppantul felidegesíti, de az előző okok miatt nem reagál, változatlanul mosolyog.*
-Szívesen Önnek adom, ha szeretné. Megtarthatja. ~ Úgyis megjegyeztem már, merre van a Vérkert, kaparék. A többit majd megtalálom, csak hagy álljak tovább, könyörgöm, ennyi környörület legyen benned! ~ *Együgyű teremtésnek véli az orkot, aki... akiből kettő lett?! Ráadásul egy nőstén? ~ Jaj, ne, könyörgöm ne! ~ Sóhajtozik magában. ~ Hogyan kerülhetnék el innen? Áh, megvan! ~ Pattan ki belőle az isteni szikra. Megerőlteti magát, nagy levegőt vesz és aranyos, csilingelő hangjával szólal meg.*
-Megtarthatja a térképet, amennyiben tényleg egy fogadót keres. Mind a Rókalyuk, mind a Sellő rajta van. Gondolom valamelyik ezek közül lesz a kiszemelt célpontjuk. ~ CSAK HAGYJ MÁR BÉKÉN! ~ *Itt egy cseppet kuncog, hogy árnyalja az ártatlan nemeslány képét. A nőstény azonban! Ez hihetetlen: egy ork köpetes kézbe rakja a... sajátját! ~ Légy erős, Divrine! Ki kell bírnod! Add be, hogy Corvenust meg kell keresned és fuss! Úgyis az ork hessegette el. ~ Mosolyog, szinte úgy, mintha bánná, hogy nem tud a zöldekkel tartani, s ezt lágy hangjával erősíti.*
-Mélységesen sajnálom, de időre kell mennem egy találkozóra, nem messze innen, ráadásul az elszálló hollómat is meg kell keresnem! Tényleg nagyon röstellem, szívesen veletek tartanék, de nem engedi ez a rohanó világ! Persze a térképet megtarthatjátok: még hasznotokra lehet. *Kacsint a hím felé, aztán összeszorított fogakkal, hányingerrel küszködve, de belecsap a nyálas mancsba. Ha valaki hallaná a gondolatait, egyszerre harmincezer megkínzott nő sikításától zúgna a feje; ha Cruelitia tényleges lelki állapotát akarná megtapasztalni. Ha nem tartják vissza, részéről el is indulna a Vérkert irányába, míg el nem felejti, merre van az.*
1026. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-12 09:26:51
Üzenet elküldve: 2019-10-12 09:26:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Váratlan találkozó//
*Hamar beéri Ormot, de mire odaér, arra lesz figyelmes, hogy egy szőke nővel társalog. Már beszélnek is valamit, ez Gyldwa fülét is megcsapja, hisz annyira nincs leszakadva tőle. Csak amennyire a kóborló emberek feltarthatták. A másik ork már valami papírral a kezében nevetgél.*
-Hát te mit nézegetel annyira, bátyó?
*A nőre pillant furcsa, vizslató tekintettel. ~Ez biztos egy olyan nemesizé lehet, akikről a tengerészek meséltek. Aszondják ezek hazudnak mint a vízfolyás. Bár nem tudom mennyire lehet adni az ő szavukra.~ Elmélkedik, mielőtt újra kinyitná a száját.*
-Szép napot, kedves...
*Itt mondaná a nevét, de nem tudja.*
-Hallottam igen. Látod, ezt is megéltük.
*Ő maga is nevetésben tör ki, hisz így még talán sosem szólították őt. Majd nevetését némileg elfolytva a saját kezére néz, majd a lányéra. Pár másodperc, és beleköp egy hatalmasat a tenyerébe, és úgy nyújtja jobbját neki üdvözlésképp.*
-Ha nem vagyunk túl büdösek neked, úgy csapj hát bele! Gyldwa vagyok!
*Hamar beéri Ormot, de mire odaér, arra lesz figyelmes, hogy egy szőke nővel társalog. Már beszélnek is valamit, ez Gyldwa fülét is megcsapja, hisz annyira nincs leszakadva tőle. Csak amennyire a kóborló emberek feltarthatták. A másik ork már valami papírral a kezében nevetgél.*
-Hát te mit nézegetel annyira, bátyó?
*A nőre pillant furcsa, vizslató tekintettel. ~Ez biztos egy olyan nemesizé lehet, akikről a tengerészek meséltek. Aszondják ezek hazudnak mint a vízfolyás. Bár nem tudom mennyire lehet adni az ő szavukra.~ Elmélkedik, mielőtt újra kinyitná a száját.*
-Szép napot, kedves...
*Itt mondaná a nevét, de nem tudja.*
-Hallottam igen. Látod, ezt is megéltük.
*Ő maga is nevetésben tör ki, hisz így még talán sosem szólították őt. Majd nevetését némileg elfolytva a saját kezére néz, majd a lányéra. Pár másodperc, és beleköp egy hatalmasat a tenyerébe, és úgy nyújtja jobbját neki üdvözlésképp.*
-Ha nem vagyunk túl büdösek neked, úgy csapj hát bele! Gyldwa vagyok!
1025. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-11 16:42:36
Üzenet elküldve: 2019-10-11 16:42:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Váratlan találkozó//
*Nem ül le ő sehova, főleg, mert a elf is épp az utcán ácsorog, pergamennel a kezében. Na meg úgy ő maga is hatalmasabbnak tűnik, bár ülve se lenne kisebb, csak tömörebb. Valóban nem tűnik fel neki, hogy a nő az egyik kezét a háta mögé vezeti, hogy a tőrt rejtve tartsa, így nyugodt szívvel kapja ki a kezéből az imént még oly serényen nézegetett térképet.*
-Hova igyekezöl mutasd! *Morogja maga elé, majd ha sikerült elorozni a papírost jól meg is nézi magának.*
-Höhö! Hallottad Gyldwa? Uramnak szólított. *Ez valójában igenis jólesett neki, mintha az arcán is valami vidámságféle rajzolódna ki, majd szabad kezével megütögeti a nő karját elismerően.*
-Neked is szépet! *Néz oldalra a húgára, hogy lássa, teljesen jól viselkedik, és udvarias is, ahogy azt tőle elvárja. Persze az idegen arcát még mindig nem látja tisztán, ugyanis azt fekete fátyol borítja.*
-Mi egy fogadót keresünk. *Áll elő a dologgal, hiszen ezért vannak itt.*
*Nem ül le ő sehova, főleg, mert a elf is épp az utcán ácsorog, pergamennel a kezében. Na meg úgy ő maga is hatalmasabbnak tűnik, bár ülve se lenne kisebb, csak tömörebb. Valóban nem tűnik fel neki, hogy a nő az egyik kezét a háta mögé vezeti, hogy a tőrt rejtve tartsa, így nyugodt szívvel kapja ki a kezéből az imént még oly serényen nézegetett térképet.*
-Hova igyekezöl mutasd! *Morogja maga elé, majd ha sikerült elorozni a papírost jól meg is nézi magának.*
-Höhö! Hallottad Gyldwa? Uramnak szólított. *Ez valójában igenis jólesett neki, mintha az arcán is valami vidámságféle rajzolódna ki, majd szabad kezével megütögeti a nő karját elismerően.*
-Neked is szépet! *Néz oldalra a húgára, hogy lássa, teljesen jól viselkedik, és udvarias is, ahogy azt tőle elvárja. Persze az idegen arcát még mindig nem látja tisztán, ugyanis azt fekete fátyol borítja.*
-Mi egy fogadót keresünk. *Áll elő a dologgal, hiszen ezért vannak itt.*
1024. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-11 15:14:05
Üzenet elküldve: 2019-10-11 15:14:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Váratlan találkozó//
//Egyelőre Orm//
//Érintőlegesen Gyldwa//
*Nyugodtan sétálgat a bűzös házak között, továbbra is a sós levegőt, a holdak fényét és Corvenus szállingózását kiélvezve. A holló karjára telepedik le egy kis idő múlva. Fejét simogatva mondja neki, nedédes mosollyal arcán.*
-Nincsen messze a Vérkert már, drágaságom. *Ekkor azonban baljóslatú lépéseket hall maga mögött. Ruhaujjába csúsztatja a hosszútőrt, vészhelyzet esetére. Egy szemében undorító ork félfajzat telepedik le mellé, ráadásul szerencsétlen madarát is elhessegeti. Balját háta mögé viszi, hogy a penge élét még érezhesse csuklójánál. ~ Meghalsz, kutya, ha bántani mered Corvenust, vagy engem. ~ Gondolatainak és tetteinek azonban vészesen ellentmond arca. Kedvesen mosolyog a másikra, mintha csak egy régi jó barát lenne. Csicsergő madárhangján, finoman szólal meg.*
-Jó estét, uram! ~ Fordulnál fel, te zöld szörnyeteg. ~ Neeem, nem tévedtem el, csupán tennék egy kellemes sétát a finom, hűs tengeri levegő és a kellemesen fújdogáló szélben, a holdak ezüstös fénye alatt. ~ Na persze, ebben az undorító bűzben. Véletlenül sem az istenem itteni helyéhez igyekszek. ~ Na és ön mi járatban errefelé? ~ Remélem eltakarodni, büdös ebkölyke. ~ *Rebegteti szempilláit sűrűn. Újabb lépteket hall a távolban, amira csak még inkább megszorítja bal első végtagjával a ruhaujját. Persze ennek az okát a két jövevény nem tudhatja. Sywerna jelenleg óvatosan a pengéjét markolászgatja az anyag takarásában.*
//Egyelőre Orm//
//Érintőlegesen Gyldwa//
*Nyugodtan sétálgat a bűzös házak között, továbbra is a sós levegőt, a holdak fényét és Corvenus szállingózását kiélvezve. A holló karjára telepedik le egy kis idő múlva. Fejét simogatva mondja neki, nedédes mosollyal arcán.*
-Nincsen messze a Vérkert már, drágaságom. *Ekkor azonban baljóslatú lépéseket hall maga mögött. Ruhaujjába csúsztatja a hosszútőrt, vészhelyzet esetére. Egy szemében undorító ork félfajzat telepedik le mellé, ráadásul szerencsétlen madarát is elhessegeti. Balját háta mögé viszi, hogy a penge élét még érezhesse csuklójánál. ~ Meghalsz, kutya, ha bántani mered Corvenust, vagy engem. ~ Gondolatainak és tetteinek azonban vészesen ellentmond arca. Kedvesen mosolyog a másikra, mintha csak egy régi jó barát lenne. Csicsergő madárhangján, finoman szólal meg.*
-Jó estét, uram! ~ Fordulnál fel, te zöld szörnyeteg. ~ Neeem, nem tévedtem el, csupán tennék egy kellemes sétát a finom, hűs tengeri levegő és a kellemesen fújdogáló szélben, a holdak ezüstös fénye alatt. ~ Na persze, ebben az undorító bűzben. Véletlenül sem az istenem itteni helyéhez igyekszek. ~ Na és ön mi járatban errefelé? ~ Remélem eltakarodni, büdös ebkölyke. ~ *Rebegteti szempilláit sűrűn. Újabb lépteket hall a távolban, amira csak még inkább megszorítja bal első végtagjával a ruhaujját. Persze ennek az okát a két jövevény nem tudhatja. Sywerna jelenleg óvatosan a pengéjét markolászgatja az anyag takarásában.*
1023. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-11 11:02:10
Üzenet elküldve: 2019-10-11 11:02:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Sywerna Cruelitia Divrine, Orm//
*Orm távozik a toronyból, így természetesen Gyldwa is követi. Valószínűleg elhatározta magát. Ilyenkor nem jó egy ork útjába kerülni, ezt minden valamirevaló élőlény tudja. Lassan lépked, korábban már járt itt. Akkor sem tetszett neki, hogy ilyen szűkek az utcák, na és a bűz. Feladja, hogy próbálja Ormot figyelmeztetni, hogy ezek a kis emberkék olyanok neki, mint valami apró állatkák, akikre ügyelnie kellene, mert óvatlanul is rossz vége lehet. Csak a fejét csóválja, ahogy valamivel mögötte halad. Közben nézelődik, próbálja megtalálni a szépséget a legocsmányabb dologban is. Ki akarja deríteni, hogy mit rejt még magában a kikötő, és környéke. Talán felfedezni mindent, mielőtt tovább állna abba a városba, amit látott korábban. De bátyja gyorsabb, és úgy látszik, hogy oda is megy valakihez. ~Mi a? Mit keres itt így egy madár. Meg mi ez a fekete fátyol? Tán gyászol a nő. Nem fiatal ahhoz egy kicsit? Jaj bátyó csak ne csinálj semmi hülyeséget.~ Gondolja magában, miközben igyekszik odaérni hozzájuk.*
//Sywerna Cruelitia Divrine, Orm//
*Orm távozik a toronyból, így természetesen Gyldwa is követi. Valószínűleg elhatározta magát. Ilyenkor nem jó egy ork útjába kerülni, ezt minden valamirevaló élőlény tudja. Lassan lépked, korábban már járt itt. Akkor sem tetszett neki, hogy ilyen szűkek az utcák, na és a bűz. Feladja, hogy próbálja Ormot figyelmeztetni, hogy ezek a kis emberkék olyanok neki, mint valami apró állatkák, akikre ügyelnie kellene, mert óvatlanul is rossz vége lehet. Csak a fejét csóválja, ahogy valamivel mögötte halad. Közben nézelődik, próbálja megtalálni a szépséget a legocsmányabb dologban is. Ki akarja deríteni, hogy mit rejt még magában a kikötő, és környéke. Talán felfedezni mindent, mielőtt tovább állna abba a városba, amit látott korábban. De bátyja gyorsabb, és úgy látszik, hogy oda is megy valakihez. ~Mi a? Mit keres itt így egy madár. Meg mi ez a fekete fátyol? Tán gyászol a nő. Nem fiatal ahhoz egy kicsit? Jaj bátyó csak ne csinálj semmi hülyeséget.~ Gondolja magában, miközben igyekszik odaérni hozzájuk.*
1022. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-11 10:36:35
Üzenet elküldve: 2019-10-11 10:36:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Sywerna Cruelitia Divrine, Gyldwa//
*Ahogy csörtet előre a koszos utcákon, lehagyva az éppen még részegségük teljében andalgó matrózokat, akik némelyike nem félti az életét és még hozzá is odatámolyog.*
-No! Álljá má meg a lábadon! *Löki arrébb az útjukból, nem nagy lendülettel, csak éppen hogy. Most, hogy végre szereztek elég aranyat, a lánnyal meghányták vetették a dolgot és úgy döntöttek még adnak egy esélyt a kivénhedt környéknek és az őket hetykén lenéző ficsúroknak.*
-Ha meg elesik és megfesti a házfalat, az meg az én bajom lesz. *Motyog mogorván maga elé. Ekkor valami igen szokatlan dolgot pillant meg a keresztutcában. Egy madár meg egy kirívó külsejű, talán nő, valami papírossal a kezében.*
-Odanézzé má! *Változtat mindjárt irányt a szokatlan jelenség felé trappol, majd elé áll, a madáron tartva a szemeit.*
-Kisasszonka! Csak nem eltévelyedtél errefelé? *Még így is, hogy az arcán nem látja, ruhája és alkata, na meg, hogy csak egyedül bóklászik errefelé, máris felkelti a figyelmét. Néhány karlendítést is végez a tollas jószág felé, hogy elhessegesse.*
-Ennek meg mi baja van? Érzi a vesztét, hogy így csapkod? *Egyelőre úgy véli, csak valami kaja reményében szegődhetett a tollas bestia az idegen mellé, fel sem merül benne, hogy talán egyéb oka is lehet.*
//Sywerna Cruelitia Divrine, Gyldwa//
*Ahogy csörtet előre a koszos utcákon, lehagyva az éppen még részegségük teljében andalgó matrózokat, akik némelyike nem félti az életét és még hozzá is odatámolyog.*
-No! Álljá má meg a lábadon! *Löki arrébb az útjukból, nem nagy lendülettel, csak éppen hogy. Most, hogy végre szereztek elég aranyat, a lánnyal meghányták vetették a dolgot és úgy döntöttek még adnak egy esélyt a kivénhedt környéknek és az őket hetykén lenéző ficsúroknak.*
-Ha meg elesik és megfesti a házfalat, az meg az én bajom lesz. *Motyog mogorván maga elé. Ekkor valami igen szokatlan dolgot pillant meg a keresztutcában. Egy madár meg egy kirívó külsejű, talán nő, valami papírossal a kezében.*
-Odanézzé má! *Változtat mindjárt irányt a szokatlan jelenség felé trappol, majd elé áll, a madáron tartva a szemeit.*
-Kisasszonka! Csak nem eltévelyedtél errefelé? *Még így is, hogy az arcán nem látja, ruhája és alkata, na meg, hogy csak egyedül bóklászik errefelé, máris felkelti a figyelmét. Néhány karlendítést is végez a tollas jószág felé, hogy elhessegesse.*
-Ennek meg mi baja van? Érzi a vesztét, hogy így csapkod? *Egyelőre úgy véli, csak valami kaja reményében szegődhetett a tollas bestia az idegen mellé, fel sem merül benne, hogy talán egyéb oka is lehet.*
1021. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-10-11 09:18:58
Üzenet elküldve: 2019-10-11 09:18:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Útja egyenesen a sós levegő alatt rostokoló házak közé vezet be. ~ Még szerencse, hogy utánanéztem ennek a helynek, indulás előtt! ~ Tökéletesen annak a tudatnak a csapdája alatt van a lány, hogy pillanatokon belül eltévedne, ha nem a pergamen darabra vázolt térkép lenne a segítségére. A holló szálldos körülötte, úgy tűnik Corvenus postamadár helyett sirálynak érzi most magát.*
-Azért itt ne hagyjál! *Fenyegeti ujjával a szárnyast. Az utcák nem olyan néptelenek, mint képzelte volna. Sokat ront a fejében elképzelt összképen ez így. ~ De ha nincs mit tenni, akkor nincs mit tenni. ~ Vonja meg a vállát a hirtelen felállított életbölcseleten, majd a sárral tarkított utcákon kígyózik jobbra-balra. Megpróbálja kikerülni a legtöbb részees tengerészt, koldusbotra jutott árvát és mellesleg a vele szembe jövő egyéb szerzetet is. Dolgát az sem könnyíti meg igazán, hogy a ruháját a legkevésbé sem szeretné bepiszkolni. Fekete fátylat borít arcára a hátizsákot elővéve, hogy ne lássák meg vonásait. Ám ennek a furcsának tűnhető mozdulatnak lehet az is az árnyoldala, hogy valaki felfigyel rá. Ezzel azonban ő nem törődik. Újra előveszi a papírt, mely a tájékozódásban segíti, s megpróbálja betájolni magát. Amennyiben sikerrel jár és senki nem állítja meg, folytatja az útját, egészen céljáig.*
*Útja egyenesen a sós levegő alatt rostokoló házak közé vezet be. ~ Még szerencse, hogy utánanéztem ennek a helynek, indulás előtt! ~ Tökéletesen annak a tudatnak a csapdája alatt van a lány, hogy pillanatokon belül eltévedne, ha nem a pergamen darabra vázolt térkép lenne a segítségére. A holló szálldos körülötte, úgy tűnik Corvenus postamadár helyett sirálynak érzi most magát.*
-Azért itt ne hagyjál! *Fenyegeti ujjával a szárnyast. Az utcák nem olyan néptelenek, mint képzelte volna. Sokat ront a fejében elképzelt összképen ez így. ~ De ha nincs mit tenni, akkor nincs mit tenni. ~ Vonja meg a vállát a hirtelen felállított életbölcseleten, majd a sárral tarkított utcákon kígyózik jobbra-balra. Megpróbálja kikerülni a legtöbb részees tengerészt, koldusbotra jutott árvát és mellesleg a vele szembe jövő egyéb szerzetet is. Dolgát az sem könnyíti meg igazán, hogy a ruháját a legkevésbé sem szeretné bepiszkolni. Fekete fátylat borít arcára a hátizsákot elővéve, hogy ne lássák meg vonásait. Ám ennek a furcsának tűnhető mozdulatnak lehet az is az árnyoldala, hogy valaki felfigyel rá. Ezzel azonban ő nem törődik. Újra előveszi a papírt, mely a tájékozódásban segíti, s megpróbálja betájolni magát. Amennyiben sikerrel jár és senki nem állítja meg, folytatja az útját, egészen céljáig.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1805-1824