Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Dokkok és kikötő (új) Csatornarendszer (új) Vérkert (új) | Lakónegyed | Rumos Rókalyuk (új) Sellőház (új) Vámház (új) Hét Varjú Taverna (új) |  |
1140. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-01-26 22:22:22
Üzenet elküldve: 2020-01-26 22:22:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kóbor és Kócos//
*Van már benne annyi a felnőttek kesernyés unalmából, hogy késve válaszoljon olyan dolgokra, amiket elsőre nem ér, vagy meglepik, vagy még másodjára sem biztos abban, hogy jól értette. Viszont szerencséjére nem rontotta el még annyira ez a posványos város, hogy ne emlékezzen a kölyökkori játékszabályokra, ahol igenis szokás válaszolni mindenre. A "calfka" kifejezést akárhogy csavarja nem tudja máshogy értelmezni, mint ahogy Xurra szerette volna mondani.*
- Honnan tudsz te ilyen szavakat? *emeli fel egyik szemöldökét, és majdnem kijavítja a szóból a tévesen odagabalyodott "l" betűt, de inkább ott hagyja. Az ártatlansággal együtt ráér az kikopni onnan. Hangját kissé lehalkítja, mintha bárki is kifigyelhetné őket.*
- Vettem már. *feleli őszintén, majd szája egy leheletnyivel többet mozog, mint ahogy torkából döccen elő a hang. Talán sose fogalmazta meg magának még ilyen egyszerűen azt a réges régi konklúziót, amivel szembe kellett volna néznie már jó ideje.* És kevéske mosolyt, inkább több szomorúságot kaptam tőle. Igazából nem calfkát kellett volna vennem, hanem bátorságot, de azt egy másik alkalomra.
*Ennyi kóstoló elég az életviteli tanácsokból, szerencsére a világ nem ragad bele úgy a múltbéli gondokba, mint muslinca a pókhálóba, és újabb megoldandó helyzeteket kínál fel helyette. Az ajtó kitárul, mit tárul, inkább vágódik, és megjelenik benne Lerantea asszonyság. Balarick valószínűleg fordított esetben észre sem vette volna az előtoppanó szurtos kislányt, de hát a női szemeket nem lehet egyszerűen megvezetni. Xurra pedig még rá is tesz egy lapáttal. A célirányos kérdés megmosolyogtatja a férfit. Érdekes kísérletnek ígérkezik megfigyelni, ahogy Xurra gyakorlatilag minden egyes megmozdulását a kocsmai részegek és kufárok mindennapi cselekedeteiből képezi le. Furcsa. És a furcsaság felismerése mellé máris társul az önbizalomhiányos friss szülők tünete kérdés formájában, hogy vajon Tőle fog-e majd tanulni Xurra? Ha igen, akkor mit? Gesztust, illemet, alkudozást? Felismerni, hogy mikor várjon még egy keveset hazaindulás előtt, mikor tegye a párna alá a kést? Olyat, ami életben tartja még kamaszkoráig?
Ahogy ölebek az első farkasukat meglátva, úgy simul a szurtos kis test a fél-elf lába vonalához, és mire észbe kap, már ujjacskák fúrták magukat tenyerébe. Viszonozza a szorítást, majd a kabátcsücsök megrángatása után egy lépést előrelép, hogy Xurra némileg mögé kerüljön. Az asszonyság némileg értetlenül bámul a kislányra, de igen könnyen túllép a botorságokon, hiszen unokahúgai kapcsán azért hozzászokott ő a gyermeki világ felnőttekhez átsejlő badarságaihoz. Meg hát minek is pazarolja figyelmét, ha itt van egy szomorkás ábrázatú agglegény, akivel bizonyára izgalmasabb, kipletykálandó dolgok történtek, mint egy sötét kis békával. A jó szándékú mosoly azért kijár a kislánynak, Balaricknak meg egy nyájas invitálás.*
- Larentea, hát tudod, hogy van az a mondás a rossz pénzről meg arról, hogy a *Nem mondhatja végig, mert máris betessékelik, Xurrával egyetemben, akinek halk kérdése és a élő lánykákkal való viszonyára alig van ideje reagálni.*
- Xurra. Az igazi kislányok is érdekesek. Próbáld megismerni őket. Ez egy jó, új tapasztalat lesz neked *suttogja lefelé pillantva, majd egy kicsit eltűnődve fontosnak érzi hozzátenni.* Próbálj óvatos lenni eleinte, lehet, hogy rosszabbul viselik a, öhm, a kalandjaidat.
*Ennyi telik tőle. Most kapásból több dolog is eszébe jut, ami nem ekkora gyermekek fülének való, de azért azt is szem előtt tartja, hogy gyereknek gyerek a barátja, tehát meg kell oldaniuk maguknak a barátkozást. Ha Xurra nem bántja őket nagyon, akkor talán csak egy kis hányingerrel megússzák. Csak az a kéz ne kerüljön szóba... meg a rákok, a sirály, meg a sör, jaj, meg azok a hetek, amikor elvesztették egymást. Tekintete keresi a kislányét, egy bólintást, megerősítést vár, de nem biztos abban, hogy kap is. Közben udvariatlan lenne nem foglalkozni a többi felnőttel, így persze az ajtófélfa árnyékában meghúzódó másik testvérrel is.*
- Igen, még az én szétszórt és fáradt elmém is megjegyez efféle tüneménységet.
*Válaszol immáron erősebb hangerővel, és felfelé pillantva, ahogy lassan mindhárman áthaladnak az udvaron a ház bejárata és Hiana felé.*
- Köszönöm a meghívást, amit vétek is volna visszautasítani. De most egy kéréssel érkeztem, és nem is rejteném véka alá, a kislánynak, akit magam mellé vettem, kellene megfelelő ruhanemű.
*Ezt még sikerül három lépés alatt elhadarnia, és ez mind Larentea, mind a hallótávolságban lévő Hiana és a kislányok figyelmét is felkelti. Bizonyára más-más szempontokat tartanak izgalmasnak benne. Larentea meg is torpan, de Xurra helyett Balarickot méri végig, majd jóízűen felkacag.*
- Meghiszem azt! Miért is lenne nálad bármi, ami egy ekkorka bakfisnak kell, Balarick uram? Mindjárt kezelésbe vesszük, a ruhaválogatás úgyis az időtlen hobbi a magunkfajtának. Ha már itt tartunk, csodálom, hogy Vancsevicze mama még mindig nem tudta elkobozni és darabokra szaggatva elégetni ezt a köntösödet. Ugyan-ugyan, ne fintorogj, vagyunk ilyen viszonyban, hogy Te is tudod, hogy ez egy...
*De nem fejezi be. Van szíve. Látja a kétségbeesést a férfi szemében, aki dacosan hordja tovább kedvenc ruhadarabját, fittyet hányva a külvilág egyöntetű véleményére. Inkább sóhajt, legyint egyet a levegőbe, hogy a baráti sértések leheletnyi mérge is elillanjon.*
- Gyerünk lányok, dologra! Mi meg kerüljünk beljebb, hátha még egy érdekes történetet is kapunk ajándékba a vendéglátás megtisztelése mellé.
*Balarick sóhajt egyet. Igen, ilyesmire számított. Lopva lepislant Xurrára, próbálja megfejteni, hogy milyen terv járhat a másik fejében. Remélhetőleg nem fog elszökni még a leves előtt.*
A hozzászólás írója (Balarick Benwell) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.26 22:29:51
*Van már benne annyi a felnőttek kesernyés unalmából, hogy késve válaszoljon olyan dolgokra, amiket elsőre nem ér, vagy meglepik, vagy még másodjára sem biztos abban, hogy jól értette. Viszont szerencséjére nem rontotta el még annyira ez a posványos város, hogy ne emlékezzen a kölyökkori játékszabályokra, ahol igenis szokás válaszolni mindenre. A "calfka" kifejezést akárhogy csavarja nem tudja máshogy értelmezni, mint ahogy Xurra szerette volna mondani.*
- Honnan tudsz te ilyen szavakat? *emeli fel egyik szemöldökét, és majdnem kijavítja a szóból a tévesen odagabalyodott "l" betűt, de inkább ott hagyja. Az ártatlansággal együtt ráér az kikopni onnan. Hangját kissé lehalkítja, mintha bárki is kifigyelhetné őket.*
- Vettem már. *feleli őszintén, majd szája egy leheletnyivel többet mozog, mint ahogy torkából döccen elő a hang. Talán sose fogalmazta meg magának még ilyen egyszerűen azt a réges régi konklúziót, amivel szembe kellett volna néznie már jó ideje.* És kevéske mosolyt, inkább több szomorúságot kaptam tőle. Igazából nem calfkát kellett volna vennem, hanem bátorságot, de azt egy másik alkalomra.
*Ennyi kóstoló elég az életviteli tanácsokból, szerencsére a világ nem ragad bele úgy a múltbéli gondokba, mint muslinca a pókhálóba, és újabb megoldandó helyzeteket kínál fel helyette. Az ajtó kitárul, mit tárul, inkább vágódik, és megjelenik benne Lerantea asszonyság. Balarick valószínűleg fordított esetben észre sem vette volna az előtoppanó szurtos kislányt, de hát a női szemeket nem lehet egyszerűen megvezetni. Xurra pedig még rá is tesz egy lapáttal. A célirányos kérdés megmosolyogtatja a férfit. Érdekes kísérletnek ígérkezik megfigyelni, ahogy Xurra gyakorlatilag minden egyes megmozdulását a kocsmai részegek és kufárok mindennapi cselekedeteiből képezi le. Furcsa. És a furcsaság felismerése mellé máris társul az önbizalomhiányos friss szülők tünete kérdés formájában, hogy vajon Tőle fog-e majd tanulni Xurra? Ha igen, akkor mit? Gesztust, illemet, alkudozást? Felismerni, hogy mikor várjon még egy keveset hazaindulás előtt, mikor tegye a párna alá a kést? Olyat, ami életben tartja még kamaszkoráig?
Ahogy ölebek az első farkasukat meglátva, úgy simul a szurtos kis test a fél-elf lába vonalához, és mire észbe kap, már ujjacskák fúrták magukat tenyerébe. Viszonozza a szorítást, majd a kabátcsücsök megrángatása után egy lépést előrelép, hogy Xurra némileg mögé kerüljön. Az asszonyság némileg értetlenül bámul a kislányra, de igen könnyen túllép a botorságokon, hiszen unokahúgai kapcsán azért hozzászokott ő a gyermeki világ felnőttekhez átsejlő badarságaihoz. Meg hát minek is pazarolja figyelmét, ha itt van egy szomorkás ábrázatú agglegény, akivel bizonyára izgalmasabb, kipletykálandó dolgok történtek, mint egy sötét kis békával. A jó szándékú mosoly azért kijár a kislánynak, Balaricknak meg egy nyájas invitálás.*
- Larentea, hát tudod, hogy van az a mondás a rossz pénzről meg arról, hogy a *Nem mondhatja végig, mert máris betessékelik, Xurrával egyetemben, akinek halk kérdése és a élő lánykákkal való viszonyára alig van ideje reagálni.*
- Xurra. Az igazi kislányok is érdekesek. Próbáld megismerni őket. Ez egy jó, új tapasztalat lesz neked *suttogja lefelé pillantva, majd egy kicsit eltűnődve fontosnak érzi hozzátenni.* Próbálj óvatos lenni eleinte, lehet, hogy rosszabbul viselik a, öhm, a kalandjaidat.
*Ennyi telik tőle. Most kapásból több dolog is eszébe jut, ami nem ekkora gyermekek fülének való, de azért azt is szem előtt tartja, hogy gyereknek gyerek a barátja, tehát meg kell oldaniuk maguknak a barátkozást. Ha Xurra nem bántja őket nagyon, akkor talán csak egy kis hányingerrel megússzák. Csak az a kéz ne kerüljön szóba... meg a rákok, a sirály, meg a sör, jaj, meg azok a hetek, amikor elvesztették egymást. Tekintete keresi a kislányét, egy bólintást, megerősítést vár, de nem biztos abban, hogy kap is. Közben udvariatlan lenne nem foglalkozni a többi felnőttel, így persze az ajtófélfa árnyékában meghúzódó másik testvérrel is.*
- Igen, még az én szétszórt és fáradt elmém is megjegyez efféle tüneménységet.
*Válaszol immáron erősebb hangerővel, és felfelé pillantva, ahogy lassan mindhárman áthaladnak az udvaron a ház bejárata és Hiana felé.*
- Köszönöm a meghívást, amit vétek is volna visszautasítani. De most egy kéréssel érkeztem, és nem is rejteném véka alá, a kislánynak, akit magam mellé vettem, kellene megfelelő ruhanemű.
*Ezt még sikerül három lépés alatt elhadarnia, és ez mind Larentea, mind a hallótávolságban lévő Hiana és a kislányok figyelmét is felkelti. Bizonyára más-más szempontokat tartanak izgalmasnak benne. Larentea meg is torpan, de Xurra helyett Balarickot méri végig, majd jóízűen felkacag.*
- Meghiszem azt! Miért is lenne nálad bármi, ami egy ekkorka bakfisnak kell, Balarick uram? Mindjárt kezelésbe vesszük, a ruhaválogatás úgyis az időtlen hobbi a magunkfajtának. Ha már itt tartunk, csodálom, hogy Vancsevicze mama még mindig nem tudta elkobozni és darabokra szaggatva elégetni ezt a köntösödet. Ugyan-ugyan, ne fintorogj, vagyunk ilyen viszonyban, hogy Te is tudod, hogy ez egy...
*De nem fejezi be. Van szíve. Látja a kétségbeesést a férfi szemében, aki dacosan hordja tovább kedvenc ruhadarabját, fittyet hányva a külvilág egyöntetű véleményére. Inkább sóhajt, legyint egyet a levegőbe, hogy a baráti sértések leheletnyi mérge is elillanjon.*
- Gyerünk lányok, dologra! Mi meg kerüljünk beljebb, hátha még egy érdekes történetet is kapunk ajándékba a vendéglátás megtisztelése mellé.
*Balarick sóhajt egyet. Igen, ilyesmire számított. Lopva lepislant Xurrára, próbálja megfejteni, hogy milyen terv járhat a másik fejében. Remélhetőleg nem fog elszökni még a leves előtt.*
A hozzászólás írója (Balarick Benwell) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.26 22:29:51
1139. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-01-24 22:16:38
Üzenet elküldve: 2020-01-24 22:16:38
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Elmenőben//
*Cuccaival a vállán immár kép nélkül indul vissza Rheenot felhajtani. Kantáron vezeti a fekete mént maga mellett, mivel egyéb rakományuk nincs. Nem volt nehéz megdumálni a lovasfiút, hogy kiadja a lovat. Nem mintha nem sajt szakállra tenné, de legfeljebb majd levágják kolbásznak. Ugyanakkor saját lova felé tart, mert eltökélte, ha Rheeno morog is, őt az sem érdekli, ezek bizony velük jönnek. Illetve a sajátja feltétlen, a többi meg majd kiderül. Jót röhögcsél magában, de már a törekvés is előrelépés a vörös sziréntől. A lakónegyedben felszerszámozza saját lovát, s azzal együtt meg sem áll a dokkokig. Elméletileg Rheenonak indulásra készen kellene állnia, hisz a szabadsága szépen le is telt.*
*Cuccaival a vállán immár kép nélkül indul vissza Rheenot felhajtani. Kantáron vezeti a fekete mént maga mellett, mivel egyéb rakományuk nincs. Nem volt nehéz megdumálni a lovasfiút, hogy kiadja a lovat. Nem mintha nem sajt szakállra tenné, de legfeljebb majd levágják kolbásznak. Ugyanakkor saját lova felé tart, mert eltökélte, ha Rheeno morog is, őt az sem érdekli, ezek bizony velük jönnek. Illetve a sajátja feltétlen, a többi meg majd kiderül. Jót röhögcsél magában, de már a törekvés is előrelépés a vörös sziréntől. A lakónegyedben felszerszámozza saját lovát, s azzal együtt meg sem áll a dokkokig. Elméletileg Rheenonak indulásra készen kellene állnia, hisz a szabadsága szépen le is telt.*
1138. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-01-23 10:50:22
Üzenet elküldve: 2020-01-23 10:50:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 425
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
// Homokozás //
* A talicskát tolva indul el a part irányába. Vicces belegondolni, hogy nem is olyan rég járt erre szekéren. A Lakónegyed köves utcáján kopog a csizmája. Annyira nem forgalmas most ez a környék. A munkások most dolgoznak. A gyerekek kergetőznek meg hadakoznak egymással fakardokkal. Az idősek közül is lehet látni párat. Azok javarészt csak melengetik az öreg csontjaikat a napfényben. Ha azt vesszük elég békés most a hely. Bár azért lehet látni most is egy pár rossz arcot. Valószínűleg ők lesznek a helyi rendfenetartó erők, ha lehet őket így nevezni. A reggeli hűvös ellenére most jó idő van. Gyenge szellő játszik Wrexan hajával. Jó kedve kerekedik, ami hamar elmúlik, mikor elér azt helyet, ahol le lehet fordulni a Vérkert irányába. Elég arra tekintenie, ahol a hely található. A hideg máris végig fut a hátán. Szaporábbra is veszi a lepéseit. Bár már elhagyta az a helyet olyan érzése van, mintha a lila köd most is sejtelmesen gomolyogna ott és csak rá várna. Megpróbál inkább nem is gondolni rá. Igazából hamar el is felejteni az egészet, ahogy kezdenek megritkulni előtte a házak.*
* A talicskát tolva indul el a part irányába. Vicces belegondolni, hogy nem is olyan rég járt erre szekéren. A Lakónegyed köves utcáján kopog a csizmája. Annyira nem forgalmas most ez a környék. A munkások most dolgoznak. A gyerekek kergetőznek meg hadakoznak egymással fakardokkal. Az idősek közül is lehet látni párat. Azok javarészt csak melengetik az öreg csontjaikat a napfényben. Ha azt vesszük elég békés most a hely. Bár azért lehet látni most is egy pár rossz arcot. Valószínűleg ők lesznek a helyi rendfenetartó erők, ha lehet őket így nevezni. A reggeli hűvös ellenére most jó idő van. Gyenge szellő játszik Wrexan hajával. Jó kedve kerekedik, ami hamar elmúlik, mikor elér azt helyet, ahol le lehet fordulni a Vérkert irányába. Elég arra tekintenie, ahol a hely található. A hideg máris végig fut a hátán. Szaporábbra is veszi a lepéseit. Bár már elhagyta az a helyet olyan érzése van, mintha a lila köd most is sejtelmesen gomolyogna ott és csak rá várna. Megpróbál inkább nem is gondolni rá. Igazából hamar el is felejteni az egészet, ahogy kezdenek megritkulni előtte a házak.*
1137. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-01-21 20:50:59
Üzenet elküldve: 2020-01-21 20:50:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szép remények - Reggel//
*Csodálattal hallgatja, ahogy a kalóz mesél neki, majd mikor az végez, ő is közbe szól.*
-Akkor lehet azt mondani, hogy ütős egy kalandban volt részetek?
*Torskelre kacsint, majd újabb kérdést tesz fel.*
-Ezek szerint az úr esetleg szereti a rumot?
*Viszonozza a csókot, majd aprót bólint.*
-Nekem tökéletesen megfelel, ami neked is. Őszintén szólva, mindig is vonzott a tenger.
*Megsimogatja a párjának az arcát, majd jelentőségteljesen hozzá teszi.*
-És valahogy mindig vissza találok hozzá, legalább is eddig mindig vissza találtam.
*Csodálattal hallgatja, ahogy a kalóz mesél neki, majd mikor az végez, ő is közbe szól.*
-Akkor lehet azt mondani, hogy ütős egy kalandban volt részetek?
*Torskelre kacsint, majd újabb kérdést tesz fel.*
-Ezek szerint az úr esetleg szereti a rumot?
*Viszonozza a csókot, majd aprót bólint.*
-Nekem tökéletesen megfelel, ami neked is. Őszintén szólva, mindig is vonzott a tenger.
*Megsimogatja a párjának az arcát, majd jelentőségteljesen hozzá teszi.*
-És valahogy mindig vissza találok hozzá, legalább is eddig mindig vissza találtam.
1136. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-01-21 14:18:29
Üzenet elküldve: 2020-01-21 14:18:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szép remények - Reggel//
*A tenger felől érkező szél sós illatot hoz magával, ami eszébe juttatja azokat az időket, amit a tengeren töltött. Kedvese kérésére bele is kezd egy történetbe.*
- Egyszer egy nagy adag wegtoreni rumszállítmányra csaptunk le. Nem voltak tapasztalt hajósok, így könnyűszerrel elvettük a zsákmányt. Hadd ne mondjam, hogy hamar a nyakára lett lépve.*- mosolyodik el a férfi, miközben a Lakónegyeden sétálnak.*
- A kikötő tetszeni fog neked. Bár sajátos világ, a tenger látványa viszont varázslatos!*-mondja és egy csókot lehet a nő ajkaira.*
*A tenger felől érkező szél sós illatot hoz magával, ami eszébe juttatja azokat az időket, amit a tengeren töltött. Kedvese kérésére bele is kezd egy történetbe.*
- Egyszer egy nagy adag wegtoreni rumszállítmányra csaptunk le. Nem voltak tapasztalt hajósok, így könnyűszerrel elvettük a zsákmányt. Hadd ne mondjam, hogy hamar a nyakára lett lépve.*- mosolyodik el a férfi, miközben a Lakónegyeden sétálnak.*
- A kikötő tetszeni fog neked. Bár sajátos világ, a tenger látványa viszont varázslatos!*-mondja és egy csókot lehet a nő ajkaira.*
1135. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-01-19 18:44:53
Üzenet elküldve: 2020-01-19 18:44:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Boszorkánykonyha építése//
* Az óriás tovább fejtegeti a kincses kérdést, amire Elgroon próbál megfelelő válaszokat adni.*
- Na igen nem árt ha vigyáz rá az illető. Az okosabbja nem rajzolja inkább a fejében tartja az egészet.* Miután megnógatta legalább összekapja magát Bubbo és nekilát dolgozni. Sajnos ez rövid életű munka, mert megzavarják őket. Szerencsére n a vezetőjük nem annyira bárdolatlan, mint amilyennek tűnik. Vagy csak éppen jó pillanatában sikerült elkapniuk. Ez most annyira nem is lényeges. A kezdeti fenyegetőzések ellenére a mérleg nyelve az építészek irányába mozdul el. Úgy tűnik a biztonságukat most egy pár hamvas mellnek és kerek popsinak köszönhetik. A legnagyobb meglepetés csak ezután éri a mestert. Ugyanis még rá is segítenek a további munkálataikra nyersanyagokkal.*
- Köszönjük uraknak a felajánlást. Azt hiszem mindnyájunknak előnyős lesz ez a megállapodás. ~ Nem hiszem, hogy lett volna más lehetőségünk. ~* Fut át fejében ez a gondolat, miközben válaszol Feledictnek. Azért belegondolva tényleg nem rossz üzlet ez, mert így az építőanyagok szinte a szomszédból érkeznek majd. Ezzel jelentősen felgyorsul az anyagok érkezési ideje. Sőt talán a szállítási költség is csökkenni fog a távolság miatt. Már csak abban reménykedik, hogy ezzel le is van tudva az egész és távozni is fognak a hívatlan vendégek.*
* Az óriás tovább fejtegeti a kincses kérdést, amire Elgroon próbál megfelelő válaszokat adni.*
- Na igen nem árt ha vigyáz rá az illető. Az okosabbja nem rajzolja inkább a fejében tartja az egészet.* Miután megnógatta legalább összekapja magát Bubbo és nekilát dolgozni. Sajnos ez rövid életű munka, mert megzavarják őket. Szerencsére n a vezetőjük nem annyira bárdolatlan, mint amilyennek tűnik. Vagy csak éppen jó pillanatában sikerült elkapniuk. Ez most annyira nem is lényeges. A kezdeti fenyegetőzések ellenére a mérleg nyelve az építészek irányába mozdul el. Úgy tűnik a biztonságukat most egy pár hamvas mellnek és kerek popsinak köszönhetik. A legnagyobb meglepetés csak ezután éri a mestert. Ugyanis még rá is segítenek a további munkálataikra nyersanyagokkal.*
- Köszönjük uraknak a felajánlást. Azt hiszem mindnyájunknak előnyős lesz ez a megállapodás. ~ Nem hiszem, hogy lett volna más lehetőségünk. ~* Fut át fejében ez a gondolat, miközben válaszol Feledictnek. Azért belegondolva tényleg nem rossz üzlet ez, mert így az építőanyagok szinte a szomszédból érkeznek majd. Ezzel jelentősen felgyorsul az anyagok érkezési ideje. Sőt talán a szállítási költség is csökkenni fog a távolság miatt. Már csak abban reménykedik, hogy ezzel le is van tudva az egész és távozni is fognak a hívatlan vendégek.*
1134. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-01-18 13:34:08
Üzenet elküldve: 2020-01-18 13:34:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Boszorkánykonyha építése//
*Igazából arra gondolt, hogy a rejtekhelyet kifoszthatják, ha nincs elég közel és szem előtt, ám Elgroon magyarázata annyira leköti, hogy elfelejti a dolgot.*
- Akkó` nagyon kéne ám vigyázni arra a térképre.
*Most már azon gondolkodik, vajon mit kezdene vele, ha találna egy ilyet. Sajnos ilyesmi nem volt a földben. Elgroon nógatása, hogy dolgozni kellene, megakadályozza, hogy megfelelő állatot találjon a hasonlathoz, de azért elvigyorodik, mielőtt szót fogad.*
- Rendben, főnök!
*Nem érti ő megfelelően Feledict felemás mimikáját. Számára, amit az arcán lát, a derű jele, így ő is vigyorog, mint a tök. Persze csak addig, míg ki nem derül, milyen komoly rendfelügyelőkkel van dolga. Édesanyja mindig rendes gyereknek próbálta nevelni, aki tiszteli a törvényt és annak betartóit, így aztán rögtön igyekszik jól viselni magát. Úgy látja, nem a szigorúbb fajtával futott össze, még kedélyesen el is lehet beszélgetni, bár előttük azért nem hozná szóba a kalózok titkos kincses térképét. Meglepett arcot vág, mikor hallja, milyen veszélyes lett itt az élet, és a fejét csóválja.*
- Az baj. A jó melóst meg köll becsűni pedig. Meg senkinek se árt, nem értem én ezeket a dógokat. Mázli, hogy itt vannak.
*Bólint komolyan. Elgroon átveszi a szót, ő pedig elhallgat. A husángos megjegyzésére zavartan a háta mögé néz jobbról és balról is, miféle bulákról van szó, és egyáltalán hogy jönnek ide. De csak a fejét vakarja, port és apró rögöket sodorva ki a hajából. Majd később Elgroont megkérdezi róla, nem akar mindenki előtt butának tűnni. A társa megszokta már a kérdéseit, legalábbis többnyire türelmesen válaszolgat rájuk, és még sose nevette ki. Egyre inkább érzi a törődést és a jó szándékot a rendfelügyelők részéről. Egy kicsit megdöbben, mikor a Patkányokat említi Feledict, de a felajánlásra átértékeli ismereteit, és barátságos vigyorral, poros-maszatos lapátkezével meglöki Elgroon hátát, egy fél lépést tán taszajtva is rajta.*
- Látod, milyen rendes népek vannak itten, főnök? Nem értem, mér` mondták, hogy itt alávaló gazfickó mindenki. Biztos csak rosszul választottak nevet. Bár nekem nincs bajom vele, a patkány okos állat.
*Az ajánlatra nem érez jogot, sem felelősséget válaszolni, az a főnök dolga.*
*Igazából arra gondolt, hogy a rejtekhelyet kifoszthatják, ha nincs elég közel és szem előtt, ám Elgroon magyarázata annyira leköti, hogy elfelejti a dolgot.*
- Akkó` nagyon kéne ám vigyázni arra a térképre.
*Most már azon gondolkodik, vajon mit kezdene vele, ha találna egy ilyet. Sajnos ilyesmi nem volt a földben. Elgroon nógatása, hogy dolgozni kellene, megakadályozza, hogy megfelelő állatot találjon a hasonlathoz, de azért elvigyorodik, mielőtt szót fogad.*
- Rendben, főnök!
*Nem érti ő megfelelően Feledict felemás mimikáját. Számára, amit az arcán lát, a derű jele, így ő is vigyorog, mint a tök. Persze csak addig, míg ki nem derül, milyen komoly rendfelügyelőkkel van dolga. Édesanyja mindig rendes gyereknek próbálta nevelni, aki tiszteli a törvényt és annak betartóit, így aztán rögtön igyekszik jól viselni magát. Úgy látja, nem a szigorúbb fajtával futott össze, még kedélyesen el is lehet beszélgetni, bár előttük azért nem hozná szóba a kalózok titkos kincses térképét. Meglepett arcot vág, mikor hallja, milyen veszélyes lett itt az élet, és a fejét csóválja.*
- Az baj. A jó melóst meg köll becsűni pedig. Meg senkinek se árt, nem értem én ezeket a dógokat. Mázli, hogy itt vannak.
*Bólint komolyan. Elgroon átveszi a szót, ő pedig elhallgat. A husángos megjegyzésére zavartan a háta mögé néz jobbról és balról is, miféle bulákról van szó, és egyáltalán hogy jönnek ide. De csak a fejét vakarja, port és apró rögöket sodorva ki a hajából. Majd később Elgroont megkérdezi róla, nem akar mindenki előtt butának tűnni. A társa megszokta már a kérdéseit, legalábbis többnyire türelmesen válaszolgat rájuk, és még sose nevette ki. Egyre inkább érzi a törődést és a jó szándékot a rendfelügyelők részéről. Egy kicsit megdöbben, mikor a Patkányokat említi Feledict, de a felajánlásra átértékeli ismereteit, és barátságos vigyorral, poros-maszatos lapátkezével meglöki Elgroon hátát, egy fél lépést tán taszajtva is rajta.*
- Látod, milyen rendes népek vannak itten, főnök? Nem értem, mér` mondták, hogy itt alávaló gazfickó mindenki. Biztos csak rosszul választottak nevet. Bár nekem nincs bajom vele, a patkány okos állat.
*Az ajánlatra nem érez jogot, sem felelősséget válaszolni, az a főnök dolga.*
1133. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-01-16 21:31:00
Üzenet elküldve: 2020-01-16 21:31:00
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Boszorkánykonyha építése//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Feledict nézi ahogy a jó munkás óriás szépen elékeveredik. Mikor őszintén elgondolkodik a romboló csapatokon akkor bizony elvigyorodik gonosz vigyorral fogadja a kézfogást, de egy gyors bemutatkozás után el is lép. Arcán a lenézés és a szórakoztatottság kiegyensúlyozott elegye csapódik ki.*
-Feledict, biztonsági személyzet.
*Kacsint az óriásra, majd a közben megérkező építészre néz, de még az óriáshoz intéz pár szót.*
-Sajnálatos módon nemrégiben megszaporodtak erre a csetepaték, rombolások. Gyakran munkások is eltűnnek...
*Ecseteli, ám nem is sokára Sellőház hallatán állát kezdi vakargatni inkább. Elgondolkodik. Mélyen, mert ő szokott ilyet is csinálni. Végül egyik husángosa fogalmazza meg gondolatait.*
-Főnök, azér' egy pár jó bula útjába nem állhatunk.
*Feledict homloka ráncokba borul, gondolatai még az időközben nyugalomba helyezett fegyverén kopogó ujjainál is gyorsabban cikáznak.*
-Nem fogunk, Bélontó, ne aggódj.
*Egy pillanatra Elgroonra siklik a tekintete, majd a terepet kezdi pásztázni.*
-Sőt!
*Böki ki hirtelen.*
-Toldjuk meg azt a védelmet némi építőanyaggal is. Látom híján vannak az urak.
*Széttárja karjait.*
-Biztosíthatom, hogy a Patkányok készlete a környék legjobbja. Ha onnan veszik az alapanyagot bizony mondom nem fog itt egy tégla sarka sem letörni, és a pince sem lesz tele mindenféle... Maradványokkal.
*Húzza össze szemét egy ajánlatot adva az építésznek, aki megbízói jó hírnevének is köszönheti ezt az ajánlatát a jól felvett viselkedésforma mellett.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Feledict nézi ahogy a jó munkás óriás szépen elékeveredik. Mikor őszintén elgondolkodik a romboló csapatokon akkor bizony elvigyorodik gonosz vigyorral fogadja a kézfogást, de egy gyors bemutatkozás után el is lép. Arcán a lenézés és a szórakoztatottság kiegyensúlyozott elegye csapódik ki.*
-Feledict, biztonsági személyzet.
*Kacsint az óriásra, majd a közben megérkező építészre néz, de még az óriáshoz intéz pár szót.*
-Sajnálatos módon nemrégiben megszaporodtak erre a csetepaték, rombolások. Gyakran munkások is eltűnnek...
*Ecseteli, ám nem is sokára Sellőház hallatán állát kezdi vakargatni inkább. Elgondolkodik. Mélyen, mert ő szokott ilyet is csinálni. Végül egyik husángosa fogalmazza meg gondolatait.*
-Főnök, azér' egy pár jó bula útjába nem állhatunk.
*Feledict homloka ráncokba borul, gondolatai még az időközben nyugalomba helyezett fegyverén kopogó ujjainál is gyorsabban cikáznak.*
-Nem fogunk, Bélontó, ne aggódj.
*Egy pillanatra Elgroonra siklik a tekintete, majd a terepet kezdi pásztázni.*
-Sőt!
*Böki ki hirtelen.*
-Toldjuk meg azt a védelmet némi építőanyaggal is. Látom híján vannak az urak.
*Széttárja karjait.*
-Biztosíthatom, hogy a Patkányok készlete a környék legjobbja. Ha onnan veszik az alapanyagot bizony mondom nem fog itt egy tégla sarka sem letörni, és a pince sem lesz tele mindenféle... Maradványokkal.
*Húzza össze szemét egy ajánlatot adva az építésznek, aki megbízói jó hírnevének is köszönheti ezt az ajánlatát a jól felvett viselkedésforma mellett.*
1132. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-01-16 18:47:36
Üzenet elküldve: 2020-01-16 18:47:36
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*Nézelődött, most tovább is áll. A reggel lassan délelőttbe vált át, ő pedig rájött sajnos, hogy nincsenek nála olyan dolgok, amik igazán kellenének neki, hiszen a szükség nagy úr. Lábai kivezetnek a Rumosból, átvág a Lakónegyedbe. Nem a legizgalmasabb hely, az is igaz sajnos, de a Kikötő az időszakos életveszélyen kívül eddig nem is nyújtott neki túl sok izgalmat. Nagy levegőt vesz hát, prüszköl egyet, s igyekszik minél hamarabb a dokkokhoz, hogy Artheniorba látogathasson.
Az elf sok mindent észrevehet egy séta során, főként, ha nyitott szemmel és füllel járja az utcákat, bár orrát alkalmanként érdemes kevésbé használni, mert a néha látogató szagok azt igen irritálhatják, nem a legkedvesebb emléket hagyva a szerv gazdájában. A köpenyes-sálas hosszúéletű utóbbi ruhadarabjának piszéjére húzásával, annak elfedésével próbálja meg tompítani a válogatott bűzöket, valódi alakját pedig a szürke lepel és a nagyon is hasznosnak tűnő csuklya igyekszik megvédeni, hiszen ha nem tudják felmérni, különösebben kicsoda, vagy micsoda, úgy még kevesebb arra az esély, hogy megkockáztatják a váratlannal való találkozást, így a kötekedések, nem tervezett összefutások is kiküszöbölhetőek.
Az utcák egyformánnak tűnnek, egyik követi a másikat. Semmi különösebb dolog nem jelenik meg rajtuk, ami érdekelné, nincsen oka rá, hogy megálljon, nézelődjön, olyan sületlenségeken elmerengjen, mint laboratóriumi társai. Ő ezekből sosem kért, s feltehetően nem is fog, ahogyan a felesleges merengésből sem, amíg nem jön el annak is az ideje, márpedig nem igazán érzi itt magát nyugodtnak.*
Az elf sok mindent észrevehet egy séta során, főként, ha nyitott szemmel és füllel járja az utcákat, bár orrát alkalmanként érdemes kevésbé használni, mert a néha látogató szagok azt igen irritálhatják, nem a legkedvesebb emléket hagyva a szerv gazdájában. A köpenyes-sálas hosszúéletű utóbbi ruhadarabjának piszéjére húzásával, annak elfedésével próbálja meg tompítani a válogatott bűzöket, valódi alakját pedig a szürke lepel és a nagyon is hasznosnak tűnő csuklya igyekszik megvédeni, hiszen ha nem tudják felmérni, különösebben kicsoda, vagy micsoda, úgy még kevesebb arra az esély, hogy megkockáztatják a váratlannal való találkozást, így a kötekedések, nem tervezett összefutások is kiküszöbölhetőek.
Az utcák egyformánnak tűnnek, egyik követi a másikat. Semmi különösebb dolog nem jelenik meg rajtuk, ami érdekelné, nincsen oka rá, hogy megálljon, nézelődjön, olyan sületlenségeken elmerengjen, mint laboratóriumi társai. Ő ezekből sosem kért, s feltehetően nem is fog, ahogyan a felesleges merengésből sem, amíg nem jön el annak is az ideje, márpedig nem igazán érzi itt magát nyugodtnak.*
1131. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-01-13 19:48:00
Üzenet elküldve: 2020-01-13 19:48:00
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Őrjárat tán, vagy világgá?//
//Milhen, Khul//
*Igyekszik a zöld fátyol rejteke mögé nézni, s bár sejti, külső szemlélő nem lát fájdalmat egy karcolás kapcsán, főleg egy ilyen nőn, de nem kérdez. Mereven bólint, s várja a választ, hisz lehetőséget kínált, szerinte egész jót, de, mint kiderül ez csupán szerinte igaz. A lány nem kalandot, csupán esztelenséget és izgalmat keres, bármily indokból, mit ő nem adhat neki. Sajnálja, s a kezdődő töprengő, majd a kirobbanó nevetéstől kissé hátrahőkölve, maga is homlokát ráncolja.*
- Én ilyet nem mondtam... azt hiszem... *Válaszol kissé megbántódva, mint az, akit félnótásnak néznek.* Bár, mintha a főnököknek elhangzott volna ilyesmi... nem tudsz ellenállni... meg ilyenek. *Réved el, s néz a másik, feladatának irányába.*
- Neked legalább van otthonod. Hmm... *Néz vissza, de nem búsan, csak egykedvűen és egyszerűen.* Az is valami.
*Mosolyodik el, végignézve az előtte szökkenő lányt, ki kecsesen ugorja át, még a borosüveget is. ~ Akár egy besurranó... még, hogy nem tolvaj, baaah... ~ Fejét csóválná, de csupán bandukol Milhen után, s nem szól, csak akkor áll meg, mikor a lány megállva, méri végig ismét. Állja tekintetét, bár ő csak arcát nézi. ~ Egy rejtély... ~ Sajnos rühelli a rejtélyeket. Egyszerű ember. Odavág, ha kell, aztán kész, de az ilyen helyzetekkel nem tud és nem is akar mit kezdeni, főleg, hogy Milhen sem az a lelkizős fajta. Halkan felsóhajt, válla megereszkedik megadóan, tekintete a földet söpri.*
- Nos... rendben. *Felsandít, tulajdonképpen huncutan mosolyogva.* Tudod merről jöttünk, igazából tán, ha száz lépést jöttünk el azóta, meg hát idevalósi vagy, hajrá! *Biccent, majd kezet nyújt.*
- Örülök, hogy megismerhettelek, az istenek kísérjenek utadon és vigyázz magadra Milhen! *Fogai villannak.* Nekem arra van feladatom! *Int fejével a dokkok irányába, majd kardját megigazítva, kezeit zsebre vágva indul meg, Milhennel ellenkező irányba.* Légy jó és szobatiszta, basszki! Hehehehe! *Legyint kezével hátrafelé, s szaporázza lépteit, majd fütyörészni kezd.*
//Milhen, Khul//
*Igyekszik a zöld fátyol rejteke mögé nézni, s bár sejti, külső szemlélő nem lát fájdalmat egy karcolás kapcsán, főleg egy ilyen nőn, de nem kérdez. Mereven bólint, s várja a választ, hisz lehetőséget kínált, szerinte egész jót, de, mint kiderül ez csupán szerinte igaz. A lány nem kalandot, csupán esztelenséget és izgalmat keres, bármily indokból, mit ő nem adhat neki. Sajnálja, s a kezdődő töprengő, majd a kirobbanó nevetéstől kissé hátrahőkölve, maga is homlokát ráncolja.*
- Én ilyet nem mondtam... azt hiszem... *Válaszol kissé megbántódva, mint az, akit félnótásnak néznek.* Bár, mintha a főnököknek elhangzott volna ilyesmi... nem tudsz ellenállni... meg ilyenek. *Réved el, s néz a másik, feladatának irányába.*
- Neked legalább van otthonod. Hmm... *Néz vissza, de nem búsan, csak egykedvűen és egyszerűen.* Az is valami.
*Mosolyodik el, végignézve az előtte szökkenő lányt, ki kecsesen ugorja át, még a borosüveget is. ~ Akár egy besurranó... még, hogy nem tolvaj, baaah... ~ Fejét csóválná, de csupán bandukol Milhen után, s nem szól, csak akkor áll meg, mikor a lány megállva, méri végig ismét. Állja tekintetét, bár ő csak arcát nézi. ~ Egy rejtély... ~ Sajnos rühelli a rejtélyeket. Egyszerű ember. Odavág, ha kell, aztán kész, de az ilyen helyzetekkel nem tud és nem is akar mit kezdeni, főleg, hogy Milhen sem az a lelkizős fajta. Halkan felsóhajt, válla megereszkedik megadóan, tekintete a földet söpri.*
- Nos... rendben. *Felsandít, tulajdonképpen huncutan mosolyogva.* Tudod merről jöttünk, igazából tán, ha száz lépést jöttünk el azóta, meg hát idevalósi vagy, hajrá! *Biccent, majd kezet nyújt.*
- Örülök, hogy megismerhettelek, az istenek kísérjenek utadon és vigyázz magadra Milhen! *Fogai villannak.* Nekem arra van feladatom! *Int fejével a dokkok irányába, majd kardját megigazítva, kezeit zsebre vágva indul meg, Milhennel ellenkező irányba.* Légy jó és szobatiszta, basszki! Hehehehe! *Legyint kezével hátrafelé, s szaporázza lépteit, majd fütyörészni kezd.*
1130. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-01-12 22:08:33
Üzenet elküldve: 2020-01-12 22:08:33
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Őrjárat tán, vagy világgá?//
//Milhen, Khul//
-Csak egy karcolás. *Hessegeti el a büntetés dolgát. Épp eleget foglalkozott vele már. Hogy Ralas nyámnyila lenne... Talán látszólag. Gyomra viszont olybá tűnik, sok mindenhez van.*
-Artheniorba? *Fintorodik el homlokráncolva, majd néhány másodperc múlva elneveti magát.* -Talán azt hiszed, nekem lételemem a lopás? Igyekszem megélni, Te ökör. Én csak ehhez értek. És itt, nem Arthban és nem máshol. A Kikötő az otthonom, a tenger pedig a kertem. Még hogy Artheniorba.
*Kacag fel megint, majd szórakozottan átszökken egy úton hagyott, ripityára tört borosüvegen, némileg Khul előtt haladva immáron.*
-Tudom én, hogy bordély... És semmi több. Nem tudom, mit is akartam itt pontosan. Azt hiszem, megfizettem a tartozásom és mivel tennivalóm aligha akad, ideje lelécelnem. Egyet viszont tudok.
*Fordul meg, összeszűkült szemekkel fixírozva a termetes férfit.*
-A fegyvereim nélkül nem megyek messzire. Tudod, nincs sok mindenem. Úgyhoogy...
*Fordul sarkon és indul el az ellenkező irányba, amerről jöttek. Másra nem is, a kis séta arra kitűnő volt, hogy kitisztítsa az elméjét.*
//Milhen, Khul//
-Csak egy karcolás. *Hessegeti el a büntetés dolgát. Épp eleget foglalkozott vele már. Hogy Ralas nyámnyila lenne... Talán látszólag. Gyomra viszont olybá tűnik, sok mindenhez van.*
-Artheniorba? *Fintorodik el homlokráncolva, majd néhány másodperc múlva elneveti magát.* -Talán azt hiszed, nekem lételemem a lopás? Igyekszem megélni, Te ökör. Én csak ehhez értek. És itt, nem Arthban és nem máshol. A Kikötő az otthonom, a tenger pedig a kertem. Még hogy Artheniorba.
*Kacag fel megint, majd szórakozottan átszökken egy úton hagyott, ripityára tört borosüvegen, némileg Khul előtt haladva immáron.*
-Tudom én, hogy bordély... És semmi több. Nem tudom, mit is akartam itt pontosan. Azt hiszem, megfizettem a tartozásom és mivel tennivalóm aligha akad, ideje lelécelnem. Egyet viszont tudok.
*Fordul meg, összeszűkült szemekkel fixírozva a termetes férfit.*
-A fegyvereim nélkül nem megyek messzire. Tudod, nincs sok mindenem. Úgyhoogy...
*Fordul sarkon és indul el az ellenkező irányba, amerről jöttek. Másra nem is, a kis séta arra kitűnő volt, hogy kitisztítsa az elméjét.*
1129. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-01-12 20:33:34
Üzenet elküldve: 2020-01-12 20:33:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Boszorkánykonyha építése//
* A kincsvadászat érdekli Bubbót és mivel jobb dolga nincs munka közben, ezért próbál megfelelő választ adni neki.*
- Általában olyan helyre ássák, hogy meg is találják. Furcsán kinéző fa vagy szikla mellé meg ilyesmik. Meg biztosan hallottál már róla, hogy rajzolnak térképet is.* Az óriás elbambul, ami egyenlő azzal, hogy nem dolgozik. Az ilyesmit nem szabad szó nélkül hagyni ám.*
- Ne csak ácsorogj ott! Gyerünk dolgozni! Beszélni munka közben is lehet.* Azon már meg se lepődik, hogy az első talicska kő, amit kap az történetesen mészkő. Vissza is küldi egyből. Ezt leszámítva zökkenő mentesen halad a munka. Bár az óriás az tetőtől-talpig meszes lesz. A köhögése se hangzik túl jól, ezért Elg már azon gondolkodik, hogy beiktatt egy kis pihenőt, meg kerít neki egy rongyot, amit az arca elé köthet. Sajnos a porozásba bele se tudnak kezdeni, mert hirtelen látogatók érkeznek a rosszabbik fajtából. Látomásra csak egy csapat csóró banditának tűnnek, de a szavaik mögött ott bujkál a fenyegetőzés. Órás segédje elég mamlasz, mert nem érzi a dolog súlyát. Bár Elgroon nem is vár el tőle ilyesmit. Viszont most fő a feje, mert megoldást kell, hogy találjon erre a kényes ügyre.*
- Jó napot az uraknak! Elgroon Tramal építész volnék. * Még meg is hajol némi eleganciával. Végül is ő egy tanult építész, nem valami bugris. A viccesedést inkább elengedi a füle mellet. A kis társaságot se bámulja meg túlzottan. Szemében csak egy csapat rongyos bandita. Már maga az is szégyentelen, hogy ilyet megmerészelnek tenni.*
- Nos uraim mi mint látszik építészek vagyunk és a Sellőháznak építünk egy új épületet itt fel.* Nem mutatja ki mennyire lenézi őket. Még azt is igyekszik rejteni, hogy be van rezelve egy kicsit. Reméli, hogy a dolgok nem durvulnak el, mert se ő se Bubbó nem egy nagy harcos. Bár az óriásnak még mindig ott a nyers ereje. A félvér sajnos nem büszkélkedhet ilyen muszklikkal.*
* A kincsvadászat érdekli Bubbót és mivel jobb dolga nincs munka közben, ezért próbál megfelelő választ adni neki.*
- Általában olyan helyre ássák, hogy meg is találják. Furcsán kinéző fa vagy szikla mellé meg ilyesmik. Meg biztosan hallottál már róla, hogy rajzolnak térképet is.* Az óriás elbambul, ami egyenlő azzal, hogy nem dolgozik. Az ilyesmit nem szabad szó nélkül hagyni ám.*
- Ne csak ácsorogj ott! Gyerünk dolgozni! Beszélni munka közben is lehet.* Azon már meg se lepődik, hogy az első talicska kő, amit kap az történetesen mészkő. Vissza is küldi egyből. Ezt leszámítva zökkenő mentesen halad a munka. Bár az óriás az tetőtől-talpig meszes lesz. A köhögése se hangzik túl jól, ezért Elg már azon gondolkodik, hogy beiktatt egy kis pihenőt, meg kerít neki egy rongyot, amit az arca elé köthet. Sajnos a porozásba bele se tudnak kezdeni, mert hirtelen látogatók érkeznek a rosszabbik fajtából. Látomásra csak egy csapat csóró banditának tűnnek, de a szavaik mögött ott bujkál a fenyegetőzés. Órás segédje elég mamlasz, mert nem érzi a dolog súlyát. Bár Elgroon nem is vár el tőle ilyesmit. Viszont most fő a feje, mert megoldást kell, hogy találjon erre a kényes ügyre.*
- Jó napot az uraknak! Elgroon Tramal építész volnék. * Még meg is hajol némi eleganciával. Végül is ő egy tanult építész, nem valami bugris. A viccesedést inkább elengedi a füle mellet. A kis társaságot se bámulja meg túlzottan. Szemében csak egy csapat rongyos bandita. Már maga az is szégyentelen, hogy ilyet megmerészelnek tenni.*
- Nos uraim mi mint látszik építészek vagyunk és a Sellőháznak építünk egy új épületet itt fel.* Nem mutatja ki mennyire lenézi őket. Még azt is igyekszik rejteni, hogy be van rezelve egy kicsit. Reméli, hogy a dolgok nem durvulnak el, mert se ő se Bubbó nem egy nagy harcos. Bár az óriásnak még mindig ott a nyers ereje. A félvér sajnos nem büszkélkedhet ilyen muszklikkal.*
1128. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-01-12 09:01:22
Üzenet elküldve: 2020-01-12 09:01:22
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Őrjárat tán, vagy világgá?//
//Milhen, Khul//
*Nem változik az arckifejezése. Tudja, hogy Milhen épp a főnökasszonyt próbálta meglopni, jóllehet fogalma sem volt tán, hogy kivel kezd, számított rá, hogy lesz valami fajta büntetés... mondjuk ez eszébe sem jutott.*
- Fizikailag? Az a nyámnyila?! *Szinte felnevet.* Hmm... eddig azt gondoltam, hogy beszédben erős és ehhez nincs gyomra. Na mindegy. Lekezelték? Ellátták? *Kérdezi, miközben tekintete immár a házak környékén jár, csődület után kutatva, vagy olyan esemény után, mely nem megszokott... na jó. Igazából fogalma sincs, hogy minek is őrjáratoznak, egyetlen utasítás, hogy segítsenek a szegényeknek és elesetteknek. Neki végeredményben mindegy, a cél magasztos, így követendő.*
- Hát... elvégre ez egy bordély, szivi... persze, hogy elvárják. *Von vállat, s pillant Milhenre.* Persze, azért a tolvajokról máshol is kis fenntartásokkal vélekednek, nem igaz? *Kacsint a lányra. Ahhoz képest, hogy rosszul aludt, jó a kedve, jól esik a csípős levegőn. Ez van egyik pillanatban. A másikban megtorpan, majd bődület röhögésben tör ki.*
- A kikötő császára?! Ez jó! Heh... Hisz tudod, mi van itt. *Jelenti ki teljes bizonysággal, Milhen kikötői, legalábbis azt mondta.* Hozzám hasonló emberből akad vagy száz, mi meg csak ketten vagyunk, bármily vonzó is az ajánlatod, zöldszemű! Szeretek bunyózni. *Enyhül vigyora mosollyá, miközben állja az őt végigmérő tekintete.*
- Sehová, vagy mindenhová való... *Tárja szét a kezét.* De szeretek itt, szabadnak érzem magam. Ha mindenáron lopni akarsz, inkább Arthban próbálkozz, itt a söpredék van, vagy a vasgyúrók... *Felsóhajt, majd megáll, s szemében némi megértés foszlánya csillan, nem titkolt szimpátiával. Kedveli a ravaszságot is.*
- Átmehetünk Arthba, hamar megjárjuk, itt jelenleg nincs semmi. Felsétálunk a dokkokig, teljesítjük a feladatot és bemegyünk, szerzünk neked tőrt. Mit szólsz, zöldszemű? De lopásban semmilyen módon nem veszek részt, soha nem tettem ilyet... asszem. *Mondjuk ebben bizonytalan.* Kíváncsi vagyok Sárvárosra... *Mélázik el.* De az első adandó szerzettel üzenünk a Sellőbe.
//Milhen, Khul//
*Nem változik az arckifejezése. Tudja, hogy Milhen épp a főnökasszonyt próbálta meglopni, jóllehet fogalma sem volt tán, hogy kivel kezd, számított rá, hogy lesz valami fajta büntetés... mondjuk ez eszébe sem jutott.*
- Fizikailag? Az a nyámnyila?! *Szinte felnevet.* Hmm... eddig azt gondoltam, hogy beszédben erős és ehhez nincs gyomra. Na mindegy. Lekezelték? Ellátták? *Kérdezi, miközben tekintete immár a házak környékén jár, csődület után kutatva, vagy olyan esemény után, mely nem megszokott... na jó. Igazából fogalma sincs, hogy minek is őrjáratoznak, egyetlen utasítás, hogy segítsenek a szegényeknek és elesetteknek. Neki végeredményben mindegy, a cél magasztos, így követendő.*
- Hát... elvégre ez egy bordély, szivi... persze, hogy elvárják. *Von vállat, s pillant Milhenre.* Persze, azért a tolvajokról máshol is kis fenntartásokkal vélekednek, nem igaz? *Kacsint a lányra. Ahhoz képest, hogy rosszul aludt, jó a kedve, jól esik a csípős levegőn. Ez van egyik pillanatban. A másikban megtorpan, majd bődület röhögésben tör ki.*
- A kikötő császára?! Ez jó! Heh... Hisz tudod, mi van itt. *Jelenti ki teljes bizonysággal, Milhen kikötői, legalábbis azt mondta.* Hozzám hasonló emberből akad vagy száz, mi meg csak ketten vagyunk, bármily vonzó is az ajánlatod, zöldszemű! Szeretek bunyózni. *Enyhül vigyora mosollyá, miközben állja az őt végigmérő tekintete.*
- Sehová, vagy mindenhová való... *Tárja szét a kezét.* De szeretek itt, szabadnak érzem magam. Ha mindenáron lopni akarsz, inkább Arthban próbálkozz, itt a söpredék van, vagy a vasgyúrók... *Felsóhajt, majd megáll, s szemében némi megértés foszlánya csillan, nem titkolt szimpátiával. Kedveli a ravaszságot is.*
- Átmehetünk Arthba, hamar megjárjuk, itt jelenleg nincs semmi. Felsétálunk a dokkokig, teljesítjük a feladatot és bemegyünk, szerzünk neked tőrt. Mit szólsz, zöldszemű? De lopásban semmilyen módon nem veszek részt, soha nem tettem ilyet... asszem. *Mondjuk ebben bizonytalan.* Kíváncsi vagyok Sárvárosra... *Mélázik el.* De az első adandó szerzettel üzenünk a Sellőbe.
1127. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-01-11 23:25:19
Üzenet elküldve: 2020-01-11 23:25:19
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Őrjárat tán, vagy világgá?//
//Milhen, Khul//
*A kérdésre először csak vállat von, s csak néhány másodperc múlva nyitja száját válaszra.*
-Ralas úr kicsit megrendszabályozott. Megérdemeltem. *Von vállat újra, de kerüli a férfi tekintetét. Nem szívesen ismerné be a büntetés miértjét.*
-Szerettem volna hasznos lenni és talán Zammiria kisasszony is látott bennem valamit... De lehet, hogy rosszul. Tudod, észrevettem a sanda pillantásokat, nem vagyok hülye. Persze, a Sellőház... Elvárják, hogy mindenhez jó pofát vágj, trécselj és mosolyogj. Nem vagyok sellő... Nem vagyok idevaló és kinéznek azért, ami vagyok.
*Megemeli kalapját, hogy türelmetlenül hátrasimíthassa haját alatta. Egészen megeredt a nyelve most, hogy kettesben maradtak.*
-Te sem vagy idevaló. *Pillant a férfire, majd szenvtelenül végigméri.*
-Ha akkora lennék, mint Te, már a Kikötő császára lennék. *Kajánul csillannak a piszkoszöld szemek, majd elmosolyodik. Hirtelen megtorpan, majd egyik lábáról a másikra állva mered a férfire.*
-Gyere, ruházzunk meg valakit. Felezünk.
*Naná, hogy királyi többesben beszél, pedig valószínűleg Khul lesz, aki üt, ő pedig az, aki kikotorja a zsebekből az erszényeket.*
-Meglátod, sokkal több pénzhez jutnál velem, mint a Sellőházban.
*Kíváncsi, mit felel a zsoldos. Merthogy annak nézi, legalábbis elsőre. És másodikra is.*
//Milhen, Khul//
*A kérdésre először csak vállat von, s csak néhány másodperc múlva nyitja száját válaszra.*
-Ralas úr kicsit megrendszabályozott. Megérdemeltem. *Von vállat újra, de kerüli a férfi tekintetét. Nem szívesen ismerné be a büntetés miértjét.*
-Szerettem volna hasznos lenni és talán Zammiria kisasszony is látott bennem valamit... De lehet, hogy rosszul. Tudod, észrevettem a sanda pillantásokat, nem vagyok hülye. Persze, a Sellőház... Elvárják, hogy mindenhez jó pofát vágj, trécselj és mosolyogj. Nem vagyok sellő... Nem vagyok idevaló és kinéznek azért, ami vagyok.
*Megemeli kalapját, hogy türelmetlenül hátrasimíthassa haját alatta. Egészen megeredt a nyelve most, hogy kettesben maradtak.*
-Te sem vagy idevaló. *Pillant a férfire, majd szenvtelenül végigméri.*
-Ha akkora lennék, mint Te, már a Kikötő császára lennék. *Kajánul csillannak a piszkoszöld szemek, majd elmosolyodik. Hirtelen megtorpan, majd egyik lábáról a másikra állva mered a férfire.*
-Gyere, ruházzunk meg valakit. Felezünk.
*Naná, hogy királyi többesben beszél, pedig valószínűleg Khul lesz, aki üt, ő pedig az, aki kikotorja a zsebekből az erszényeket.*
-Meglátod, sokkal több pénzhez jutnál velem, mint a Sellőházban.
*Kíváncsi, mit felel a zsoldos. Merthogy annak nézi, legalábbis elsőre. És másodikra is.*
1126. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-01-11 19:28:59
Üzenet elküldve: 2020-01-11 19:28:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Boszorkánykonyha építése//
*Hümmög Elgroon érveire, hogy miért nem jó itt titkos kincset elásni. Nem azért, mert vitatná, amit mond, pusztán nem gondolta még végig a témát. Egy dologban azért mégis másképp látja a dolgot.*
- De hát akkó` honnan tuggya, hogy még ott van, ha olyan messzi viszi? Én a ház mögütt ásnám el. A Csibész mingyá` kaffog, ha idegen jár kinn. A fél szemére vak, de az orra, meg a füle éles, mint a baglyé! Ja nem. Minek van éles füle? A lónak?
*Dörgöli borostás állát töprengőn ráncolt szemöldökkel, míg családjuk viharvert, termetes ebét megfelelő állathoz nem tudja hasonlítani. S mivel csak egy dolgot tud egyszerre csinálni, addig nem csinál semmi mást. Vagy míg Elgroon bokán nem billenti. Az új feladat ismertetése egészen jól indul, követ hordani nem nehéz. Mármint szellemileg nem megterhelő. Ám a dolog bonyolódik, egyszerre több dolgot is meg kellene jegyeznie, és ettől enyhén összezavarodik, főleg a kőtörésnél. Na de nem volna Bubbo, ha ez kedvét szegné, s ha nem bízna társa szakértelmében és belé vetett bizalmában.*
- Rendben, főnök! Te szobrászkodsz, én porzok.
*Egy kicsit azért összekeveri a dolgokat, ami az első talicska mészkő visszaküldésével feltehetően tisztázódik. Utána a kőhordás nem ütközik akadályba. Egy darabig tanácstalankodik a mészkő fölött, de úgy tűnik, kellő erő hatására repedezik, morzsolódik. Ezen felvidulva, akár egy gyermek, heherészni kezd, hiszen mégiscsak követ tör. Aztán nagyokat köhög a portól, mely lassanként kezd megtapadni rajta sárgás-fehéren, a hajában még apróbb darabkák is fészkükre lelnek. A köhögés vissza-visszatér a munka során, sűrűn rápislog. Azt gondolta, a víz a legrosszabb a tüdőnek, de kezdi átértékelni a dolgot. Mikor Elgroon csatlakozik hozzá, megörül.*
- Ebédidő van?
*Vigyorog a férfira, ám mikor kiderül, hogy csak a köveket kell porral behintenie, leereszkednek vállai. Na de attól még egyetlen panaszszó sem hagyja el a száját, az nem jellemző rá.*
- Jóvan. Beporzom én!
*Épp nyúlna a dézsa füléért, mikor a látogatók érkeznek. Bubbo alig érintkezett valakivel a Sellőházból, ezért számára azt is el tudnák adni, hogy ők maguk a tulajdonosok. Kicsit kevésbé tudja elképzelni őket a szépen öltözött lányok fölött, mármint beosztásban, de Bubbo nem ítélkezik senki megjelenése fölött. Szokásosan barátságosan fogadja az idegeneket, tetőtől talpig mészkőporral borítva, de főleg derék fölött. Megtörli a homlokát a kezével, ezért egy darabon el is maszatolja a „púdert”.*
- Szép napot maguknak is!
*Egészen kihúzza magát büszke vigyorral, mikor megdicsérik a pincét, de aztán bamba képpel fogadja a burkolt fenyegetést, amit ő szó szerint annak vesz, aminek hangzik: jó szándékú aggodalomnak. Egyetértőn bólogat rá.*
- Há` nem tudom, minek csinálná, de nem vóna jó még eccer kiásni, mer` sokáig tart. Bár a szemetet is visszadobtuk, pedig előtte kivettük, én aztat se értettem.
*Von vállat. Kicsit megnyúlik a képe, mikor kiderül, hogy a helyi véderővel van dolguk, és valamit a jelek szerint rosszul csináltak. Emlékszik még, mit tanított anyja az udvariasságról, ezért a homlokára csap, majd készségesen megindul a benne mindjárt nagy tiszteletet ébresztő Rokh felé, hogy bemutatkozzon.*
- Én nem tudtam, hogy mint szokik errefelé dógozni, senki nem mondta, hogy ilyen Védő Bizékre van szükség. Bubboru Zombraf vagyok, gyöngyhalász.
*Mondja a szokásos szöveget, amit általában szokott, és amivel egy úrias kereskedőt utánoz, akit egyszer a piacon hallott bemutatkozni. Ha elég közel engedik, mondjuk úgy két lépésre a saját mércéje szerint, akkor még poros kezét is előre nyújtja barátságos vigyorral. Ha megállítják, akkor engedelmesen megtorpan távolabb.*
A hozzászólás írója (Bubboru Zombraf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.11 19:32:24
*Hümmög Elgroon érveire, hogy miért nem jó itt titkos kincset elásni. Nem azért, mert vitatná, amit mond, pusztán nem gondolta még végig a témát. Egy dologban azért mégis másképp látja a dolgot.*
- De hát akkó` honnan tuggya, hogy még ott van, ha olyan messzi viszi? Én a ház mögütt ásnám el. A Csibész mingyá` kaffog, ha idegen jár kinn. A fél szemére vak, de az orra, meg a füle éles, mint a baglyé! Ja nem. Minek van éles füle? A lónak?
*Dörgöli borostás állát töprengőn ráncolt szemöldökkel, míg családjuk viharvert, termetes ebét megfelelő állathoz nem tudja hasonlítani. S mivel csak egy dolgot tud egyszerre csinálni, addig nem csinál semmi mást. Vagy míg Elgroon bokán nem billenti. Az új feladat ismertetése egészen jól indul, követ hordani nem nehéz. Mármint szellemileg nem megterhelő. Ám a dolog bonyolódik, egyszerre több dolgot is meg kellene jegyeznie, és ettől enyhén összezavarodik, főleg a kőtörésnél. Na de nem volna Bubbo, ha ez kedvét szegné, s ha nem bízna társa szakértelmében és belé vetett bizalmában.*
- Rendben, főnök! Te szobrászkodsz, én porzok.
*Egy kicsit azért összekeveri a dolgokat, ami az első talicska mészkő visszaküldésével feltehetően tisztázódik. Utána a kőhordás nem ütközik akadályba. Egy darabig tanácstalankodik a mészkő fölött, de úgy tűnik, kellő erő hatására repedezik, morzsolódik. Ezen felvidulva, akár egy gyermek, heherészni kezd, hiszen mégiscsak követ tör. Aztán nagyokat köhög a portól, mely lassanként kezd megtapadni rajta sárgás-fehéren, a hajában még apróbb darabkák is fészkükre lelnek. A köhögés vissza-visszatér a munka során, sűrűn rápislog. Azt gondolta, a víz a legrosszabb a tüdőnek, de kezdi átértékelni a dolgot. Mikor Elgroon csatlakozik hozzá, megörül.*
- Ebédidő van?
*Vigyorog a férfira, ám mikor kiderül, hogy csak a köveket kell porral behintenie, leereszkednek vállai. Na de attól még egyetlen panaszszó sem hagyja el a száját, az nem jellemző rá.*
- Jóvan. Beporzom én!
*Épp nyúlna a dézsa füléért, mikor a látogatók érkeznek. Bubbo alig érintkezett valakivel a Sellőházból, ezért számára azt is el tudnák adni, hogy ők maguk a tulajdonosok. Kicsit kevésbé tudja elképzelni őket a szépen öltözött lányok fölött, mármint beosztásban, de Bubbo nem ítélkezik senki megjelenése fölött. Szokásosan barátságosan fogadja az idegeneket, tetőtől talpig mészkőporral borítva, de főleg derék fölött. Megtörli a homlokát a kezével, ezért egy darabon el is maszatolja a „púdert”.*
- Szép napot maguknak is!
*Egészen kihúzza magát büszke vigyorral, mikor megdicsérik a pincét, de aztán bamba képpel fogadja a burkolt fenyegetést, amit ő szó szerint annak vesz, aminek hangzik: jó szándékú aggodalomnak. Egyetértőn bólogat rá.*
- Há` nem tudom, minek csinálná, de nem vóna jó még eccer kiásni, mer` sokáig tart. Bár a szemetet is visszadobtuk, pedig előtte kivettük, én aztat se értettem.
*Von vállat. Kicsit megnyúlik a képe, mikor kiderül, hogy a helyi véderővel van dolguk, és valamit a jelek szerint rosszul csináltak. Emlékszik még, mit tanított anyja az udvariasságról, ezért a homlokára csap, majd készségesen megindul a benne mindjárt nagy tiszteletet ébresztő Rokh felé, hogy bemutatkozzon.*
- Én nem tudtam, hogy mint szokik errefelé dógozni, senki nem mondta, hogy ilyen Védő Bizékre van szükség. Bubboru Zombraf vagyok, gyöngyhalász.
*Mondja a szokásos szöveget, amit általában szokott, és amivel egy úrias kereskedőt utánoz, akit egyszer a piacon hallott bemutatkozni. Ha elég közel engedik, mondjuk úgy két lépésre a saját mércéje szerint, akkor még poros kezét is előre nyújtja barátságos vigyorral. Ha megállítják, akkor engedelmesen megtorpan távolabb.*
A hozzászólás írója (Bubboru Zombraf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.11 19:32:24
1125. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-01-10 11:13:57
Üzenet elküldve: 2020-01-10 11:13:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
*A fiú kicsit ráncolja a szemöldökét.*
~Koblord?~
*Egy pillanatig valami kikötői sértésnek nézi a dolgot, aztán rájön.*
-Már miért lennék kobold? Kettőnk közül nem én hasonlítok.
*Aztán felnevet.*
-Bár lehet a szivárványom végén van egy kis arany.
*A lányra néz, kicsit méregeti.*
~Elsőre azért gnómokhoz mérten sem langaléta.~
*Hümmög kicsit gondolatban, de aztán csak a lányra hagyja a dolgot.*
-A magasság átka.
*Biccent egyetértően, de azért egy kis vigyor kibújik szája szélére. Aztán szeme sarkából elkapja a tamponálás soha sem igazán biztató pillanatait, majd indulhatnak is a Sellőházba.*
-Zordon egy tanítóm volt, afféle nevelőapám. *Egy pillanatra megtorpan, majd folytatja.* -Az egyik. Egy elég bölcs, sokat látott vándor.
*Azt, hogy ő menjen előre, netán pont hogy ő válasszon lányt is, nem igazán ellenzi.*
-Hát még milyen fura hangok lesznek ha így besétálunk. Egy botos mágus, meg egy vérszomjas, kalapos törperozmár. *Két ujjával agyart mutat, a lány orrából kitüremkedő anyagdarabokra utalva vele.*
-Akkor erre?
*Kérdezi arra mutatva ahol a Sellőházat sejti, aztán csak követi a lány útmutatását a lassan teljesen éjszakába burkolózó Kikötői utcákon.*
//Fodrok a víz tükrén//
*A fiú kicsit ráncolja a szemöldökét.*
~Koblord?~
*Egy pillanatig valami kikötői sértésnek nézi a dolgot, aztán rájön.*
-Már miért lennék kobold? Kettőnk közül nem én hasonlítok.
*Aztán felnevet.*
-Bár lehet a szivárványom végén van egy kis arany.
*A lányra néz, kicsit méregeti.*
~Elsőre azért gnómokhoz mérten sem langaléta.~
*Hümmög kicsit gondolatban, de aztán csak a lányra hagyja a dolgot.*
-A magasság átka.
*Biccent egyetértően, de azért egy kis vigyor kibújik szája szélére. Aztán szeme sarkából elkapja a tamponálás soha sem igazán biztató pillanatait, majd indulhatnak is a Sellőházba.*
-Zordon egy tanítóm volt, afféle nevelőapám. *Egy pillanatra megtorpan, majd folytatja.* -Az egyik. Egy elég bölcs, sokat látott vándor.
*Azt, hogy ő menjen előre, netán pont hogy ő válasszon lányt is, nem igazán ellenzi.*
-Hát még milyen fura hangok lesznek ha így besétálunk. Egy botos mágus, meg egy vérszomjas, kalapos törperozmár. *Két ujjával agyart mutat, a lány orrából kitüremkedő anyagdarabokra utalva vele.*
-Akkor erre?
*Kérdezi arra mutatva ahol a Sellőházat sejti, aztán csak követi a lány útmutatását a lassan teljesen éjszakába burkolózó Kikötői utcákon.*
1124. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-01-09 19:44:35
Üzenet elküldve: 2020-01-09 19:44:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
-..a dem dudnám ogy deb így an, ara gyagyakodnék, ogy te biconyára degy koblord agy. *Látszik rajta, miközben összecsípett, a plafon felé ágaskodó orral ácsorog, hogy próbálkozik megfelelően kiejteni a szavakat. Hiába. Bár azt szó se róla nagyon is elégedetten és magabiztosan teszi. A szalvétát elmarja és próbálja a szája környékét és a nem éppen lefoglalt kezét megtisztítani, bár a maszatoló mozdulatokkal némiképp célt ér, de az összkép még így sem tökéletes.*
-Töszi. *Böki oda.*
-Oh! Dem tesz cembit. Cokta. *Legyint a szabad kezével.*
-A nyanya azt bondta, ogy e azé van bert túl bagasra nőtdeb. *Magyarázza igen tudományosan kapálózva a kezével a levegőben, mintha csak a csillagok állását mutogatná az éjszakai égbolton. Valóban sajnos elég gyakran elered az orra vére, néha egészen indokolatlanul, de szerencsére gyorsan el is áll, csak nagy koszt hagy maga után. Az meg, hogy a banya azzal magyarázta az egészet, hogy a fajához képest magasra nőtt, mindig is imádta ezt a felvetést, így minden bizonnyal csakis igaz lehet. Aki mást állít, az irigykedik.
Mikor a beszélgetőtársa megiramodik, ő sem akar lemaradni mögötte, így elmarja a cókmókját és beletúr két kezével. Az orrát persze nem felejti el fölfelé tartani, miközben a maga előtt tartott táskában kotorászik, így elég nevetséges látványt nyújtva ismét, de egy „bedvan” kijelentés jelzi, megtalálta, amit keresett. A két, már nem fehér rongydarabot betömködi az orrlyukaiba, erre a szája kinyílik, hogy ezek után majd azzal elégítse ki teste levegő iránti szükségleteit. Immár ismét normálisnak néz ki, a két orrából kilógó rongydarabtól eltekintve.*
-Ki az a Cordon? *Közben kiérnek az utcára, körbe is néz, majd egy határozott mozdulattal a kupi irányába bök.*
-De te bész előre. Dem bízok acokban a helyekbed. Furta hangok jödek ki odan azt bondják. *Közben odasétál a legközelebbi vizes hordóhoz és egy kis rongyot belelógat, majd körbetörli magát kicsit jobban, hogy ne nézzék véreshurkának kalapban.*
//Fodrok a víz tükrén//
-..a dem dudnám ogy deb így an, ara gyagyakodnék, ogy te biconyára degy koblord agy. *Látszik rajta, miközben összecsípett, a plafon felé ágaskodó orral ácsorog, hogy próbálkozik megfelelően kiejteni a szavakat. Hiába. Bár azt szó se róla nagyon is elégedetten és magabiztosan teszi. A szalvétát elmarja és próbálja a szája környékét és a nem éppen lefoglalt kezét megtisztítani, bár a maszatoló mozdulatokkal némiképp célt ér, de az összkép még így sem tökéletes.*
-Töszi. *Böki oda.*
-Oh! Dem tesz cembit. Cokta. *Legyint a szabad kezével.*
-A nyanya azt bondta, ogy e azé van bert túl bagasra nőtdeb. *Magyarázza igen tudományosan kapálózva a kezével a levegőben, mintha csak a csillagok állását mutogatná az éjszakai égbolton. Valóban sajnos elég gyakran elered az orra vére, néha egészen indokolatlanul, de szerencsére gyorsan el is áll, csak nagy koszt hagy maga után. Az meg, hogy a banya azzal magyarázta az egészet, hogy a fajához képest magasra nőtt, mindig is imádta ezt a felvetést, így minden bizonnyal csakis igaz lehet. Aki mást állít, az irigykedik.
Mikor a beszélgetőtársa megiramodik, ő sem akar lemaradni mögötte, így elmarja a cókmókját és beletúr két kezével. Az orrát persze nem felejti el fölfelé tartani, miközben a maga előtt tartott táskában kotorászik, így elég nevetséges látványt nyújtva ismét, de egy „bedvan” kijelentés jelzi, megtalálta, amit keresett. A két, már nem fehér rongydarabot betömködi az orrlyukaiba, erre a szája kinyílik, hogy ezek után majd azzal elégítse ki teste levegő iránti szükségleteit. Immár ismét normálisnak néz ki, a két orrából kilógó rongydarabtól eltekintve.*
-Ki az a Cordon? *Közben kiérnek az utcára, körbe is néz, majd egy határozott mozdulattal a kupi irányába bök.*
-De te bész előre. Dem bízok acokban a helyekbed. Furta hangok jödek ki odan azt bondják. *Közben odasétál a legközelebbi vizes hordóhoz és egy kis rongyot belelógat, majd körbetörli magát kicsit jobban, hogy ne nézzék véreshurkának kalapban.*
1123. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-01-09 16:58:25
Üzenet elküldve: 2020-01-09 16:58:25
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Boszorkánykonyha építése//
*Feledict Rokh egyszerű verőember volt világéletében. Itt volt ő Arthenior uralma alatt is, itt volt a harcok alatt a hátsó sorokban, aztán megint itt van a Patkányoknak dolgozva. Azóta kicsit lépdelt is előre a ranglétrán, ha nemesebb lenne a hivatása tizedesnek hívnák, így csak négy szakadt másik ember, illetve ork követi kehes lovakon és egy szamáron. Terepszemle lesz, ugyanis járókelők jelentették, hogy valami készül, amiről a főnökség nem tudott. Meg is érkeznek az építkezés területére. Feledict leszáll lováról, az övé legalább normális. Kopottas bőrvértje és szöges buzogánya vele együtt ér földet, ahogy az amúgy átlagos termetű, de széles férfi lép előre egyet. Még mielőtt ez a munkanap is elkezdődik számára szeretettel gondol feleségére, illetve himlős kisfiára, aki úgy tűnik csodák csodájára túléli a kórt.* ~Nagyon kell a guba.~ *Villan át agyán ekkor, ugyanis tényleg szűkében vannak. Besétál az alapzat széléhez és neki is lát.*
-Na szép napot az uraknak!
*Köszön oda, s leakasztja bunkóját. Mögötte a másik négy is leszáll a három lóról és a szamárról. Egyiküknél még íj is van.*
-De szép pincét építenek itt. Nagy kár lenne ha valami gyüttment itten betömné az egészet aztán még két hantot is emelne a tetejére.
*Vicceskedik egy kicsit.*
-Szóval ha szabadna kérdeznem kik maguk és mi a lófütyülőért érzik magukat ekkora biztonságban errefelé a magunkfajta _Védelmi Bizottság_ nélkül? *Nyomja meg kicsit a nemes tisztséget, mire borostás arca vigyorba rándul és némi höhögést is kicsikar a másik négyből.*
*Feledict Rokh egyszerű verőember volt világéletében. Itt volt ő Arthenior uralma alatt is, itt volt a harcok alatt a hátsó sorokban, aztán megint itt van a Patkányoknak dolgozva. Azóta kicsit lépdelt is előre a ranglétrán, ha nemesebb lenne a hivatása tizedesnek hívnák, így csak négy szakadt másik ember, illetve ork követi kehes lovakon és egy szamáron. Terepszemle lesz, ugyanis járókelők jelentették, hogy valami készül, amiről a főnökség nem tudott. Meg is érkeznek az építkezés területére. Feledict leszáll lováról, az övé legalább normális. Kopottas bőrvértje és szöges buzogánya vele együtt ér földet, ahogy az amúgy átlagos termetű, de széles férfi lép előre egyet. Még mielőtt ez a munkanap is elkezdődik számára szeretettel gondol feleségére, illetve himlős kisfiára, aki úgy tűnik csodák csodájára túléli a kórt.* ~Nagyon kell a guba.~ *Villan át agyán ekkor, ugyanis tényleg szűkében vannak. Besétál az alapzat széléhez és neki is lát.*
-Na szép napot az uraknak!
*Köszön oda, s leakasztja bunkóját. Mögötte a másik négy is leszáll a három lóról és a szamárról. Egyiküknél még íj is van.*
-De szép pincét építenek itt. Nagy kár lenne ha valami gyüttment itten betömné az egészet aztán még két hantot is emelne a tetejére.
*Vicceskedik egy kicsit.*
-Szóval ha szabadna kérdeznem kik maguk és mi a lófütyülőért érzik magukat ekkora biztonságban errefelé a magunkfajta _Védelmi Bizottság_ nélkül? *Nyomja meg kicsit a nemes tisztséget, mire borostás arca vigyorba rándul és némi höhögést is kicsikar a másik négyből.*
1122. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-01-02 19:24:21
Üzenet elküldve: 2020-01-02 19:24:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kóbor és Kócos//
*Xurra grimaszba fújt arca, laposan, szúrósan néző szeme egyértelműen kiáll "A sör mindenkié!" vezérelv mellett. Ha lenne e nézetrendszernek zászlóshajója, az biztos, hogy Xurra lenne rajta a leghangosabb matróz, aki feltehetőleg végigrókázná az egész utat (de az elvek nem a gyomortartalom helyrajzi irányulásáról szólnak ugyebár). Viszont Balarick szavaiban nem érhető tetten egyértelmű elzárkózás, így a kölyök egyelőre nem robbantja ki azt a forradalmat a fiatalkorúak alkoholjogaiért.
Balarickot hallgatva mindjárt közbe is vágna, hogy márpedig szerinte a kocsmában mindenki nagyon is komolyan gondolja a búját. Az arcukra van írva, ahogy rágörnyedve néznek bele a nagy habos vagy kis hab nélküli kilátástalanságkútba. De az alkimista olyan felnőttesen beszél, hogy a hangja fáradt dallama csak húzza magával a kislány figyelmét. A dallama. Az értelme már kevésbé. Ez a Balarickból áradó hangulat elgondolkodtatja, és ez a gondolat a rákok meg a rájuk oktojált arany égetőbb kérdése mögött azért dolgozik szépen, csendben, a maga fonalán.
A ragacs kérdésében kapott válasz nem győzi meg teljesen, mert a kikötői népek bár gyakran buták, mint a bogarak, de ha aranyról van szó, csodálatra méltóan találékonyak. A félmegoldások itt nem jöhetnek szóba, úgyhogy ez a témát még alaposan át kell gondolni. Lehet, hogy a kezébe veszi az ügyet és csinál valami ragacsot. Látta már, Balarick hogyan szokta az ilyesmit. Összeönt dolgokat, lötyköli, kevergeti, rázogatja, meggyújtja, eloltja, eloltja a köntöse ujját is és tádááá! Nem lehet akkora ördöngösség.
Morfondírozva, hümmögve, csücsörögve trappol az alkimista mellett, míg oda nem érnek a bizonyos ingatlanhoz.*
- Kéne venned egy calfkát *szúrja le a másik szálon közben végigért gondolatmenet konklúzióját Balarickhoz fordulva. Hozzátehetné, hogy neki is vehetnek egyet akár, de sajátos módon az valahogy leült nála, hogy ehhez még nem elég nagy. A sörrel kapcsolatban más a helyzet. A sört érti. A sör összerántja az arcát, mert keserű, de ettől olyan felnőttes. Viszont azzal elboldogul. A buborék felmegy az orrába, minden dülöngél és répásat rókázik (akkor is, ha nem is evett olyat). A sörnek megvannak a pillérei. De a másik dolog... Az totál zavaros és zagyvalékos. Ugyanakkor olyan talány ez, amiből azt azért felfogja, hogy fontos. Szóval, amikor egy fél pillanat múlva nyílik az ajtó, Xurra magához is ragadja a kezdeményezést. Előre lép és nagy, sárga szemeivel felnéz az eléjük toppanó asszonyságra.*
- Mennyi? *teszi fel a már kifigyelt folyamatindító kérdést. Az arcán széles, ártatlan és őszinte mosoly húzódik fültől fülig. A nyaka egészen hátranyeklik, ahogy egy kicsit túl közelről, bizakodó pislogással bámul felfelé a tésasszonyra. Csak akkor kezdi el zavartan gyűrögetni a ruháját, amikor válaszul csak egy csodálkozó "Mi?" érkezik. Ennek nem így kéne menni, ezzel a problémával pedig menthetetlenül ki is siklanak Xurra tervei. A mosolygása meg a pislogása hasonlóvá válik, mikor nem bírta lenyelni a szájába tömött pitét, kiköpni meg nem volt hajlandó. Remélhetőleg Balarick ezúttal is kisegíti, ha másban nem, hát legalább abban, hogy lekerüljön a porondról.*
- Benwell mester! *kerekedik ki a meglepetés örömmé, ahogy a kislány mögött felfedezi a félvért.* - Már azt hittük végleg beevett magába az a posványos város, de hála az égnek, csak visszataláltál! Nézzenek oda, hogy le vagy soványkodva *csóválja a fejét rosszalló tekintettel.* - Most már itt foglak ebédre! Meg a kis kormost is, ha veled van. Hinia épp most terít. Ugye találkoztál már a húgommal? *kérdi, de mielőtt az alkimista bármit kinyöghetne, a "Hinia, nézd, ki van itt!" kiáltásból kiderül, hogy ha eddig még nem, akkor most fog. A mogyoróbarna, kunkori fürtök mögül kivillanó kacérkás pillantás viszont elárulja, hogy bizony ismerik egymást.*
- Balarick *mosolyog rá a kezét konyharuhába törölgető lány az ajtófélfának támaszkodva. A hangja sokkal másabb, mint Lerantea asszonyé. Csendesebb, búgóbb. Pont, mint kamaszkorában. Kései gyerek volt, ez látszik, és a rossz nyelvek szerint egészen más apától.
Az ajtónál megjelennek a kíváncsian leskelődő ikerlányok is. Talán hasonló idősek lehetnek, mint Xurra, de a mélységi kölyök sokkal nyamvadtabb, sokkal kisebb náluk. Mikor a lányok feltűnnek, Xurra óvatosan Balarick tenyerébe csúsztatja a kezét. Nem jellemző rá az ilyesmi. Nem szokott elmaradni az alkimista mellől, de mindig elég szabadon bóklászott a környékén. Most viszont egészen a lábához húzódik, ami nem is biztos, hogy elsőre feltűnik Balaricknak az események sodrában. Egészen addig, míg Xurra meg nem húzkodja a köpenyét. Nem mondja, mit akar, csak ha az alkimista odahajol hozzá, hogy a fülébe súghasson.*
- Balarick *kezdi kicsit gyámoltalanul, borostyánsárga szemeit a méricskélőn vizslató, sutyorgó ikerlányok felé fordítva.* - Én a halott gyerekeket jobban szeretem *mondja csendesen. Az árvaházi gyerekekkel jól elvolt, igaz, miután az árvaház leégett, már jóval kevesebbszer lehetett őket látni. Inkább hallani. Susorogtak, kapargásztak, néha zörögtek. Semmi különös. De az élő gyerekek mások. Az élő gyerekek gonoszak.* - Kell velük játszanom?
*Xurra grimaszba fújt arca, laposan, szúrósan néző szeme egyértelműen kiáll "A sör mindenkié!" vezérelv mellett. Ha lenne e nézetrendszernek zászlóshajója, az biztos, hogy Xurra lenne rajta a leghangosabb matróz, aki feltehetőleg végigrókázná az egész utat (de az elvek nem a gyomortartalom helyrajzi irányulásáról szólnak ugyebár). Viszont Balarick szavaiban nem érhető tetten egyértelmű elzárkózás, így a kölyök egyelőre nem robbantja ki azt a forradalmat a fiatalkorúak alkoholjogaiért.
Balarickot hallgatva mindjárt közbe is vágna, hogy márpedig szerinte a kocsmában mindenki nagyon is komolyan gondolja a búját. Az arcukra van írva, ahogy rágörnyedve néznek bele a nagy habos vagy kis hab nélküli kilátástalanságkútba. De az alkimista olyan felnőttesen beszél, hogy a hangja fáradt dallama csak húzza magával a kislány figyelmét. A dallama. Az értelme már kevésbé. Ez a Balarickból áradó hangulat elgondolkodtatja, és ez a gondolat a rákok meg a rájuk oktojált arany égetőbb kérdése mögött azért dolgozik szépen, csendben, a maga fonalán.
A ragacs kérdésében kapott válasz nem győzi meg teljesen, mert a kikötői népek bár gyakran buták, mint a bogarak, de ha aranyról van szó, csodálatra méltóan találékonyak. A félmegoldások itt nem jöhetnek szóba, úgyhogy ez a témát még alaposan át kell gondolni. Lehet, hogy a kezébe veszi az ügyet és csinál valami ragacsot. Látta már, Balarick hogyan szokta az ilyesmit. Összeönt dolgokat, lötyköli, kevergeti, rázogatja, meggyújtja, eloltja, eloltja a köntöse ujját is és tádááá! Nem lehet akkora ördöngösség.
Morfondírozva, hümmögve, csücsörögve trappol az alkimista mellett, míg oda nem érnek a bizonyos ingatlanhoz.*
- Kéne venned egy calfkát *szúrja le a másik szálon közben végigért gondolatmenet konklúzióját Balarickhoz fordulva. Hozzátehetné, hogy neki is vehetnek egyet akár, de sajátos módon az valahogy leült nála, hogy ehhez még nem elég nagy. A sörrel kapcsolatban más a helyzet. A sört érti. A sör összerántja az arcát, mert keserű, de ettől olyan felnőttes. Viszont azzal elboldogul. A buborék felmegy az orrába, minden dülöngél és répásat rókázik (akkor is, ha nem is evett olyat). A sörnek megvannak a pillérei. De a másik dolog... Az totál zavaros és zagyvalékos. Ugyanakkor olyan talány ez, amiből azt azért felfogja, hogy fontos. Szóval, amikor egy fél pillanat múlva nyílik az ajtó, Xurra magához is ragadja a kezdeményezést. Előre lép és nagy, sárga szemeivel felnéz az eléjük toppanó asszonyságra.*
- Mennyi? *teszi fel a már kifigyelt folyamatindító kérdést. Az arcán széles, ártatlan és őszinte mosoly húzódik fültől fülig. A nyaka egészen hátranyeklik, ahogy egy kicsit túl közelről, bizakodó pislogással bámul felfelé a tésasszonyra. Csak akkor kezdi el zavartan gyűrögetni a ruháját, amikor válaszul csak egy csodálkozó "Mi?" érkezik. Ennek nem így kéne menni, ezzel a problémával pedig menthetetlenül ki is siklanak Xurra tervei. A mosolygása meg a pislogása hasonlóvá válik, mikor nem bírta lenyelni a szájába tömött pitét, kiköpni meg nem volt hajlandó. Remélhetőleg Balarick ezúttal is kisegíti, ha másban nem, hát legalább abban, hogy lekerüljön a porondról.*
- Benwell mester! *kerekedik ki a meglepetés örömmé, ahogy a kislány mögött felfedezi a félvért.* - Már azt hittük végleg beevett magába az a posványos város, de hála az égnek, csak visszataláltál! Nézzenek oda, hogy le vagy soványkodva *csóválja a fejét rosszalló tekintettel.* - Most már itt foglak ebédre! Meg a kis kormost is, ha veled van. Hinia épp most terít. Ugye találkoztál már a húgommal? *kérdi, de mielőtt az alkimista bármit kinyöghetne, a "Hinia, nézd, ki van itt!" kiáltásból kiderül, hogy ha eddig még nem, akkor most fog. A mogyoróbarna, kunkori fürtök mögül kivillanó kacérkás pillantás viszont elárulja, hogy bizony ismerik egymást.*
- Balarick *mosolyog rá a kezét konyharuhába törölgető lány az ajtófélfának támaszkodva. A hangja sokkal másabb, mint Lerantea asszonyé. Csendesebb, búgóbb. Pont, mint kamaszkorában. Kései gyerek volt, ez látszik, és a rossz nyelvek szerint egészen más apától.
Az ajtónál megjelennek a kíváncsian leskelődő ikerlányok is. Talán hasonló idősek lehetnek, mint Xurra, de a mélységi kölyök sokkal nyamvadtabb, sokkal kisebb náluk. Mikor a lányok feltűnnek, Xurra óvatosan Balarick tenyerébe csúsztatja a kezét. Nem jellemző rá az ilyesmi. Nem szokott elmaradni az alkimista mellől, de mindig elég szabadon bóklászott a környékén. Most viszont egészen a lábához húzódik, ami nem is biztos, hogy elsőre feltűnik Balaricknak az események sodrában. Egészen addig, míg Xurra meg nem húzkodja a köpenyét. Nem mondja, mit akar, csak ha az alkimista odahajol hozzá, hogy a fülébe súghasson.*
- Balarick *kezdi kicsit gyámoltalanul, borostyánsárga szemeit a méricskélőn vizslató, sutyorgó ikerlányok felé fordítva.* - Én a halott gyerekeket jobban szeretem *mondja csendesen. Az árvaházi gyerekekkel jól elvolt, igaz, miután az árvaház leégett, már jóval kevesebbszer lehetett őket látni. Inkább hallani. Susorogtak, kapargásztak, néha zörögtek. Semmi különös. De az élő gyerekek mások. Az élő gyerekek gonoszak.* - Kell velük játszanom?
1121. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2019-12-31 17:53:12
Üzenet elküldve: 2019-12-31 17:53:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kóbor és Kócos//
*Xurra lelkes örömköreire, amit az ács rezidenciáján leművel nagyjából immúnis. Ez annyit tesz, hogy semleges arckifejezéssel áll, és lép egyet oldalra, amikor a kis szurtos elsüvít mellette, és bal kezével kapja el a lendület hevétől táncra perdült vázát a komód tetején.
Sikerül elhagyniuk Mordik mester házát, és az úton a szomszédék ruhaügylete felé máris életviteli tanácsokat kap a kislánytól. Tűnődve megemeli egyik szemöldökét, de aztán gyorsan végigpörgeti az emlékeit, és csak foga közt ciccegve megcsóválja fejét.*
- A sört még meglátjuk. Az alkohol alapvetően nem gyerekeknek való ital. A kocsmákkal nincsen baj, de ott nagyon ritkán akadok olyan ügyfélre, aki komolyan is gondolja a búját, baját. A szesztől, tudod, mindenki egy kicsit búsabban, boldogabban, lazábban, vagy éppen feszültebben látja az életét. És ez nem jó tanácsadó azt illetően, hogy rendeljenek tőlem ezt-azt, amit aztán fáradságos munkával elkészítek, és szállításkor pedig még csak nem is emlékeznek a rendelésre *morranva sóhajt egyet* Megbízási szerződést meg előleggel kapcsolatos aláírást meg nem igazán lehet kicsikarni a kocsmanépből. Majd meglátod te is.
*Nyugodt lépésben ballagnak az utcán, amikor régi ismerősként köszönt társalgásukba az alattomos rákhordák karbantartásának ügye.*
- Alapvetően a felhevített dolgok, amikor megszilárdulnak, akkor képesek összeragasztani két felületet. Akár a garasokat is ráolvaszthatod a hátukra, ha van elég jó tüzed és óvatosságod hozzá. Mondjuk a rákpáncélt valószínűleg átégetné a folyékony fém. Hmm. Van az állatból főzött enyv meg a növényekből főzhető csiriz. Az a szomorú helyzet, hogy a víz mindkettőt oldja. De ha az utcán engeded el őket, és éppen nem esik, akkor valószínűleg nem engedne el a ragasztás.
*Balarickot érdeklik a problémák. Mind. Az összes. Teljesen mindegy, hogy egy gyermeki fantázia szüleménye, egy hóbortos öregember delíriumos álma, vagy egy csillogó szemű hajadon hisztis rikácsolása veti elé. A probléma az probléma, azt meg kell oldani, pláne, hogy az ő alkimista szakértelme kell hozzá. Rákok hátára pénzt? Legyen. Nem szeleburdibb ötlet, mint a pékné férjének ajzószert adni, amikor egyszerűbb ott a megoldás, csak kissé férfiasabb küllem kellene az asszonynak, és máris meglenne ott a kedv az esti mókára. De őt nem ilyen tanácsokért fizetik meg, hanem kencékért és pirulákért. Így megy ez. Oldalra sandít a kislányra, amaz érdeklődve figyel rá- Furcsa ez a naiv, lelkes érdeklődés, a végén még hozzászokik.
Időközben sajnos nem tudnak olyan lassan andalogni, hogy ne fogyjon el az előttük álló út, és csak-csak a szomszédék kapuja előtt állnak. Itt egy kicsit több lélekjelenlét kell, amit egy Xurrára pillantásból nyer - igen, az az ing már rajta is foltozott volt, és egyértelműen nem kislány ruhának való -, aztán végül bezörget.
Egyetlen pillanatig nem történik semmi, aztán hangos és szapora cipősarok kopogás és visszafojtott vihogás zaja szűrődik ki a deszkaajtó mögül. Balarick alig észrevehetően nyel egyet, és kissé hátralép, mint aki egy felé vágtató, öklelni kész bika szarvát készül két kézre kapni.*
*Xurra lelkes örömköreire, amit az ács rezidenciáján leművel nagyjából immúnis. Ez annyit tesz, hogy semleges arckifejezéssel áll, és lép egyet oldalra, amikor a kis szurtos elsüvít mellette, és bal kezével kapja el a lendület hevétől táncra perdült vázát a komód tetején.
Sikerül elhagyniuk Mordik mester házát, és az úton a szomszédék ruhaügylete felé máris életviteli tanácsokat kap a kislánytól. Tűnődve megemeli egyik szemöldökét, de aztán gyorsan végigpörgeti az emlékeit, és csak foga közt ciccegve megcsóválja fejét.*
- A sört még meglátjuk. Az alkohol alapvetően nem gyerekeknek való ital. A kocsmákkal nincsen baj, de ott nagyon ritkán akadok olyan ügyfélre, aki komolyan is gondolja a búját, baját. A szesztől, tudod, mindenki egy kicsit búsabban, boldogabban, lazábban, vagy éppen feszültebben látja az életét. És ez nem jó tanácsadó azt illetően, hogy rendeljenek tőlem ezt-azt, amit aztán fáradságos munkával elkészítek, és szállításkor pedig még csak nem is emlékeznek a rendelésre *morranva sóhajt egyet* Megbízási szerződést meg előleggel kapcsolatos aláírást meg nem igazán lehet kicsikarni a kocsmanépből. Majd meglátod te is.
*Nyugodt lépésben ballagnak az utcán, amikor régi ismerősként köszönt társalgásukba az alattomos rákhordák karbantartásának ügye.*
- Alapvetően a felhevített dolgok, amikor megszilárdulnak, akkor képesek összeragasztani két felületet. Akár a garasokat is ráolvaszthatod a hátukra, ha van elég jó tüzed és óvatosságod hozzá. Mondjuk a rákpáncélt valószínűleg átégetné a folyékony fém. Hmm. Van az állatból főzött enyv meg a növényekből főzhető csiriz. Az a szomorú helyzet, hogy a víz mindkettőt oldja. De ha az utcán engeded el őket, és éppen nem esik, akkor valószínűleg nem engedne el a ragasztás.
*Balarickot érdeklik a problémák. Mind. Az összes. Teljesen mindegy, hogy egy gyermeki fantázia szüleménye, egy hóbortos öregember delíriumos álma, vagy egy csillogó szemű hajadon hisztis rikácsolása veti elé. A probléma az probléma, azt meg kell oldani, pláne, hogy az ő alkimista szakértelme kell hozzá. Rákok hátára pénzt? Legyen. Nem szeleburdibb ötlet, mint a pékné férjének ajzószert adni, amikor egyszerűbb ott a megoldás, csak kissé férfiasabb küllem kellene az asszonynak, és máris meglenne ott a kedv az esti mókára. De őt nem ilyen tanácsokért fizetik meg, hanem kencékért és pirulákért. Így megy ez. Oldalra sandít a kislányra, amaz érdeklődve figyel rá- Furcsa ez a naiv, lelkes érdeklődés, a végén még hozzászokik.
Időközben sajnos nem tudnak olyan lassan andalogni, hogy ne fogyjon el az előttük álló út, és csak-csak a szomszédék kapuja előtt állnak. Itt egy kicsit több lélekjelenlét kell, amit egy Xurrára pillantásból nyer - igen, az az ing már rajta is foltozott volt, és egyértelműen nem kislány ruhának való -, aztán végül bezörget.
Egyetlen pillanatig nem történik semmi, aztán hangos és szapora cipősarok kopogás és visszafojtott vihogás zaja szűrődik ki a deszkaajtó mögül. Balarick alig észrevehetően nyel egyet, és kissé hátralép, mint aki egy felé vágtató, öklelni kész bika szarvát készül két kézre kapni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1805-1824