//Frissen mosva//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Eljött hát a pillanat. Goon szinte bele is könnyezik, ahogy farzsebéből előhúzza a kulcsot, mi a rabtáborban erényöveként is szolgált.*
~Mer ugye amelyik átfér rajta, az már nagyon ne bánthat.~
*Az utolsó napsugarakba emeli, és gyönyörködik abban, ahogy a míves vason megcsillannak a vérszín sugarak. Goon soha nem volt érzelgős, de ez valami törpés dolog lehet. Ki nem állhatja a hegyes füleket, és elérzékenyül, ha otthonáról van szó. Ami azt illeti a kis kertnélküli sorházikó tartogat meglepetéseket. Ahogy törpénk elfordítja a kulcsot a zárban máris a három szoba egyikében találja magát. Amiben máris egy asztal foglal helyet. Jobbra nyílik egy szalmaágyas szoba, egyben ez a mellékhelyiség is egy biztosan nem szivárgó vödör, és egy ablak formájában. Dézsa van benne még, általában ez tele friss vízzel, amit reggel az utcai kútról húz. Most csak félig van, és frissnek sem igazán mondható. Balra a konyha található kemencével, ami nyitott ajtóval a kályha szerepéz is betőlti, és egy másik vödör vízzel, amit alkalomadtán sem lehet tengervízzel helyettesíteni.*
~Aztán csodálkoznak a népek ha a halaknak guvvad a szemük... Hát folyton azt a szart inni.~
*Goon éppen ezért nem lenne matróz soha. Vörös fürtjeibe túr, aztán lerúgja bakancsát, és elindul a konyha túloldalának irányába. Mert a varázslat bizony ott kezdődik. Pici szobácska, de helyet kap benne még valami. Egy csapóajtó és egy fölé szerelt csiga. Mindkettő az áthaladádt igyekszik megkönnyíteni, ám utóbbit a hordók miatt kellett felszerelni. Goon felcsapja az ajtót, és a gyertyás tálért nyúl, nomeg valamiért amivel szikrát tud pattintani.*
-Mer ugye mindennek fingania kell. A kibaszott sör is fingik.
*Mormolja a bölcsességet, ahogyan felkészül az akcióra, a másik fele pedig már csak a létrán lefele, fejében hangzik el.*
~Csak ettől a törpe lelke is ódzkodik, aztán kiszalad a mellyéből.~
*Na már csak ez kéne neki a nap végére, hogy bármi kiszaladjon a melléből. Leér, utolsó levegőjét a létra felénél veszi, majd leguggol a gyertyával. Elszámol tízig, majd felállva, sóhajtva szippant bele abba az aromás levegőbe, melytől orkcsecsemők valószínűleg egy életre beállnánsk.*
-Áhh igen, azért... Egy törpe csak a föld alatt törpe...
*Végignézi mind a tizenkét hordót, melyek az előszoba alatt vannak, aztán átvonul köztük és elér dolgozóasztalához, ahol szén, pergamen és két üres fiola várja. Két üres szék mellett. Na nem kell megijedni, ide sem párba jár, csak lábát pihenteti a másikon. Mögötte szekrény tornyosul a "köcsög karám" felirattal oldalán, melyet egy kevésbé józan estén eltört üres palack szilánkjával karcolt bele, a szekrény mellett pedig az éppen aktuálisan csapra vert hordó csücsül. Leakasztja övéről a kupát.*
-Hogy mikor láttál utoljára rendes nedűt Lúcsija... Most bizony megfürdesz, te kis ribanc!
*Azzal valóra is váltja ígéretét, és négyszer dugja a kupa alját a sör áldásos sugara alá, miközben újra átnézi a rajzokat. Ugyanis egyetlen hátránya van ennek a pincének négynél több órácska idelent fejfájást okoz, ami pedig bizony nem kellemes. Goon azonban talpraesett törpe. Tudja, hogy közte és a szomszéd között van egy járásnyi rés, ahova most kétségbeesetten igyekszik felásni. A rácshoz való vasrudak már meg is vannak, egyedül a vízzel, az esővel nem tud mit kezdeni. Eddig lezárható járatra gondolt, ám ha megint két hatig nem lesz itthon, akkor bizony úgy ázna be az egész pince, ahogy annak a rendje.*
-Fentre kell kalapos téglaizét... Rittyentni.
*Állapítja meg a fáradtság és a négy kupa sör vegyes bódulatában, mielőtt utolsó erejével fel nem cammog a konyhába. Ott száraz cipót eszik, aztán elvégzi dolgát a szobájában. Kissé kacskaringós mozdulatokkal borítja az utca árkába azt, amit leginkább ahhoz a büdös bivalysajthoz tud hasonlítani, amit az előkelőbb helyeken saját levéből esznek ki, aztán lefekszik, ugyanis másnap nagy kalandra indul, és mint egy tisztességes nagy törpekaland, ez is a kocsmában fog kezdődni.*