Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Dokkok és kikötő (új) Csatornarendszer (új) Vérkert (új) | Lakónegyed | Rumos Rókalyuk (új) Sellőház (új) Vámház (új) Hét Varjú Taverna (új) |  |
1220. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-06-02 10:52:37
Üzenet elküldve: 2020-06-02 10:52:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Az eltűnt rokonság nyomában //
* Ismét megmosolyogtatja a gondolat, hogy Meira vigyázni akar rá. Megígérte, hogy nem fog hadakozni ez ellen és meg is érti a lány álláspontját, a helyében ő is így cselekedne.*
- Akkor hát igyekezzünk.* sürgeti meg még egyszer a lányt, mielőtt magára hagyná az öltözéssel. Türelmetlenül toporog az ajtó előtt. Gondolatban már a háznál jár melynek címét előző nap megkapta a félelftől. A háznál, ahol a családja átmenetileg lakott, de ahol már csak anyját találhatja ott, ha szerencséje van. Olyan sok év telt el utolsó találkozásuk óta, melyek most ólom súlyként nehezednek Rhule mellkasára. Mielőtt még aggodalmai még mélyebbre ránthatnák kinyílik az ajtó.*
- Nagyszerű.* bólint Meira szavaira, majd együtt elindulnak az istálló felé. Útközben Rhule is magához veszi a fegyvereit.*
- Nincs messze a ház, amit keresünk egyszerűbb lesz, ha a lovakat egyelőre itt hagyjuk.* más okból ugyan, de ő is hasonló véleményen van Meirával.*
- Egyébként is a lehető legkisebb feltűnést szeretném kelteni.* fűzi még hozzá. Gyorsan ellenőrzi, hogy a lovakkal minden rendben van-e, majd nem látja akadályát az indulásnak.*
- Kicsit ideges vagyok.* osztja meg a nyilvánvaló információt a lánnyal. Néhány utcányi távolságot kell csak megtenniük, míg el nem érnek a keresett épülethez. Az út során Rhule a szokottnál is csendesebb. Feszülten figyeli a környéket, megnéz magának minden szembejövőt. Beszélgetést egyáltalán nem kezdeményez, ha Meira kérdezi arra is csak a lehető legrövidebben felel.*
- Hm.* torpan meg hirtelen egy feketére festett ajtajú ház előtt. Az épület rendezettebbnek tűnik a környék többi házához képest, de még így is meghökkenti Rhulet, hogy az anyja egy ilyen helyen él. Az a elkényeztetett, makacs asszony, akit ő ismert szinte elképzelhetetlen, hogy egy ilyen környékre betette a lábát. A fiút mardossa a bűntudat.*
- Talán be kellene kopognunk.* ismét bizonytalan gyermeknek érzi magát, mintha visszautazott volna az időben míg elértek idáig a Sellőtől. Meira is láthatja rajta gyötrődést, amikor a lány pillantását keresi mielőtt kopogtatni kezdene. Nem érkezik válasz.*
- Hahó!* veri meg erélyesebben az ajtót, de még mindig semmi reakció odabentről. Némi tétovázás után egyszerűen lenyomja a kilincset, de az nem enged.*
- Zárva van.* hozza Meira tudtára is, amit megtapasztal. ~ Talán csak nincs itthon, vagy már őt is elragadták.~ Kergetik egymást a gondolatok a fejében. Meira ekkor észreveheti, hogy a közeli ablakban a kifakult sötétítő, mintha megmozdult volna.*
A hozzászólás írója (Rhule Bedowir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.02 10:56:48
* Ismét megmosolyogtatja a gondolat, hogy Meira vigyázni akar rá. Megígérte, hogy nem fog hadakozni ez ellen és meg is érti a lány álláspontját, a helyében ő is így cselekedne.*
- Akkor hát igyekezzünk.* sürgeti meg még egyszer a lányt, mielőtt magára hagyná az öltözéssel. Türelmetlenül toporog az ajtó előtt. Gondolatban már a háznál jár melynek címét előző nap megkapta a félelftől. A háznál, ahol a családja átmenetileg lakott, de ahol már csak anyját találhatja ott, ha szerencséje van. Olyan sok év telt el utolsó találkozásuk óta, melyek most ólom súlyként nehezednek Rhule mellkasára. Mielőtt még aggodalmai még mélyebbre ránthatnák kinyílik az ajtó.*
- Nagyszerű.* bólint Meira szavaira, majd együtt elindulnak az istálló felé. Útközben Rhule is magához veszi a fegyvereit.*
- Nincs messze a ház, amit keresünk egyszerűbb lesz, ha a lovakat egyelőre itt hagyjuk.* más okból ugyan, de ő is hasonló véleményen van Meirával.*
- Egyébként is a lehető legkisebb feltűnést szeretném kelteni.* fűzi még hozzá. Gyorsan ellenőrzi, hogy a lovakkal minden rendben van-e, majd nem látja akadályát az indulásnak.*
- Kicsit ideges vagyok.* osztja meg a nyilvánvaló információt a lánnyal. Néhány utcányi távolságot kell csak megtenniük, míg el nem érnek a keresett épülethez. Az út során Rhule a szokottnál is csendesebb. Feszülten figyeli a környéket, megnéz magának minden szembejövőt. Beszélgetést egyáltalán nem kezdeményez, ha Meira kérdezi arra is csak a lehető legrövidebben felel.*
- Hm.* torpan meg hirtelen egy feketére festett ajtajú ház előtt. Az épület rendezettebbnek tűnik a környék többi házához képest, de még így is meghökkenti Rhulet, hogy az anyja egy ilyen helyen él. Az a elkényeztetett, makacs asszony, akit ő ismert szinte elképzelhetetlen, hogy egy ilyen környékre betette a lábát. A fiút mardossa a bűntudat.*
- Talán be kellene kopognunk.* ismét bizonytalan gyermeknek érzi magát, mintha visszautazott volna az időben míg elértek idáig a Sellőtől. Meira is láthatja rajta gyötrődést, amikor a lány pillantását keresi mielőtt kopogtatni kezdene. Nem érkezik válasz.*
- Hahó!* veri meg erélyesebben az ajtót, de még mindig semmi reakció odabentről. Némi tétovázás után egyszerűen lenyomja a kilincset, de az nem enged.*
- Zárva van.* hozza Meira tudtára is, amit megtapasztal. ~ Talán csak nincs itthon, vagy már őt is elragadták.~ Kergetik egymást a gondolatok a fejében. Meira ekkor észreveheti, hogy a közeli ablakban a kifakult sötétítő, mintha megmozdult volna.*
A hozzászólás írója (Rhule Bedowir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.06.02 10:56:48
1219. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-06-01 22:19:47
Üzenet elküldve: 2020-06-01 22:19:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// vissza a Rumosba //
*De azért akad néha olyan pillanata, amikor kifejezetten sokat beszél, bár azt tény, hogy Nazron még nem tapasztalta. Az incidens után kicsit elment a kedve mindentől, főleg a várostól. Naz beleegyező nyilatkozata az erdei kirándulásra elmélyülten hallgatja.*
- Vonz a kalandvágy? *kérdezi, ezt az erdő felé valahogy sosem nézte volna ki a fiúból.*
- De ugye tudod, hogy az erdőben nincsenek lányok, csak nagyjából olyanok, akik az életedre akarnak törni. *magyarázza, hogy akad is nő, az nem éppen az ilyen Sellős házból származóra kell számítani a fiúnak. Azonban Nazron sértetten kikel magából. Amire meglepődik, mert nem bántani akarja, hanem ezek inkább figyelmeztetések. ~Nagyon úgy fest, hogy süket fülekre találnak.~ Nagyot sóhajt.*
- Nem tudom, hogy puhány vagy-e, de városinak tűnsz, ami az erdőben nincsen. És két három nap nem olyan sok, de bizony bőven előfordulhat az is, hogy több lesz belőle, és nem tudunk visszajönni.*magyarázza komolyan a lehetőségeket.*
- Úgy is akarsz jönni, hogy esetleg ez a kis kirándulás két három nap helyett esetleg hetekké nyúlik majd? *kérdezi és nagyon komoly most. Meg is áll, hogy szavainak nyomatékot adjon. Az az érzése, hogy Naz nagyon félvállról kezeli ezt az egészet, így könnyen meglehet, hogy meg fogja bánni a kirándulást. Azt pedig nem is akarja érteni, felfogni, hogy mi járhat a fiú eszében. Főleg, ha a hajának mosdatlan állapotára és azokra a nagy szimatolásokra gondol. ~Magasságos szellemek, mi lesz, ha neki is vad szaga lesz?~ Esik kétségbe gondolatai között Lisé.*
- Jó nem bánom induljunk reggel. *a többire csak bólint, a füstölőre pedig elfintorodik. A futó verseny gondolata azonban nem hozza lázba.*
- Még vizes a hajam, így nem futkározok. *mondja, de azért ajkára alig észlelhető huncut mosoly ül. Valóban kényelmetlen így, főleg hogy a köpenye is a kezében van, és az egész háta a nadrág a blúz tiszta víz. Meglehetősen kényelmetlen kezd lenni már számára.*
- Nazroon.* sikkant fel, ahogy megérzi a fenekébe csípő ujjakat. Na ha nem most fürdött volna, és nem lenne a vizes a haja, biztos elkaszálná a fiú lábait, és a földre teperné. De így mellőzi, és csak a köpenyét vágja a fiú fejének, a jelek szerint hátulról. Közben másik kezével a csípés nyomát dörzsölgeti.*
- Vissza fogod ezt kapni még. *mondja, megjósolva az elkövetkezendő események láncolatát.*
*De azért akad néha olyan pillanata, amikor kifejezetten sokat beszél, bár azt tény, hogy Nazron még nem tapasztalta. Az incidens után kicsit elment a kedve mindentől, főleg a várostól. Naz beleegyező nyilatkozata az erdei kirándulásra elmélyülten hallgatja.*
- Vonz a kalandvágy? *kérdezi, ezt az erdő felé valahogy sosem nézte volna ki a fiúból.*
- De ugye tudod, hogy az erdőben nincsenek lányok, csak nagyjából olyanok, akik az életedre akarnak törni. *magyarázza, hogy akad is nő, az nem éppen az ilyen Sellős házból származóra kell számítani a fiúnak. Azonban Nazron sértetten kikel magából. Amire meglepődik, mert nem bántani akarja, hanem ezek inkább figyelmeztetések. ~Nagyon úgy fest, hogy süket fülekre találnak.~ Nagyot sóhajt.*
- Nem tudom, hogy puhány vagy-e, de városinak tűnsz, ami az erdőben nincsen. És két három nap nem olyan sok, de bizony bőven előfordulhat az is, hogy több lesz belőle, és nem tudunk visszajönni.*magyarázza komolyan a lehetőségeket.*
- Úgy is akarsz jönni, hogy esetleg ez a kis kirándulás két három nap helyett esetleg hetekké nyúlik majd? *kérdezi és nagyon komoly most. Meg is áll, hogy szavainak nyomatékot adjon. Az az érzése, hogy Naz nagyon félvállról kezeli ezt az egészet, így könnyen meglehet, hogy meg fogja bánni a kirándulást. Azt pedig nem is akarja érteni, felfogni, hogy mi járhat a fiú eszében. Főleg, ha a hajának mosdatlan állapotára és azokra a nagy szimatolásokra gondol. ~Magasságos szellemek, mi lesz, ha neki is vad szaga lesz?~ Esik kétségbe gondolatai között Lisé.*
- Jó nem bánom induljunk reggel. *a többire csak bólint, a füstölőre pedig elfintorodik. A futó verseny gondolata azonban nem hozza lázba.*
- Még vizes a hajam, így nem futkározok. *mondja, de azért ajkára alig észlelhető huncut mosoly ül. Valóban kényelmetlen így, főleg hogy a köpenye is a kezében van, és az egész háta a nadrág a blúz tiszta víz. Meglehetősen kényelmetlen kezd lenni már számára.*
- Nazroon.* sikkant fel, ahogy megérzi a fenekébe csípő ujjakat. Na ha nem most fürdött volna, és nem lenne a vizes a haja, biztos elkaszálná a fiú lábait, és a földre teperné. De így mellőzi, és csak a köpenyét vágja a fiú fejének, a jelek szerint hátulról. Közben másik kezével a csípés nyomát dörzsölgeti.*
- Vissza fogod ezt kapni még. *mondja, megjósolva az elkövetkezendő események láncolatát.*
1218. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-05-29 14:51:59
Üzenet elküldve: 2020-05-29 14:51:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Boszorkánykonyha építése//
*Akad pár kérdés amit hamar igyekszik megválaszolni. Néha teljesen elfelejti, hogy mások nem biztos, hogy tudják mi az amiről beszél.*
- A sárgerenda kérlek az fogja össze a falat. Ha nem tennénk fel ilyesmit, akkor a tető a falat kezdené el nyomi. Képzelj el egy papír kocká, ahogyan a tenyereddel ránehézkedsz. Nagyjából a tető is így működik. A sárgerenda, ha fent lesz, akkor az elvezeti ezt a súlyt a falakról, meg megakadályozza a felülről érkező vizesedést is.* Ezzel, ha nincs más kérdés, akkor neki is láthatnak. A munka nehéz, de valahogy csak megbirkóznak vele, bár néha Elg hajlamos túlzásokba esni, de ekkor Drogg kérésére mindig beiktatnak pihenőt. Lassan, de biztosan több napi munka után felhúzzák a tetőt. A lécezés előtt viszont vár még rájuk kőműves munka. Persze a tető után is kihagynak pár pihenő napot a munkásoknak. Az első munkanapon aztán közli a fennmaradó munkálatokat.*
- Na fiúk már csak a tűzfalak, a terasz és a lécezés utáni cserepezés van hátra. Először a terasznak esünk neki. Kikövezzük és aztán lerakjuk a tartó oszlopokat.* A kikövezés az nem olyan vészes munka. Bubboruval még korábban kimérték ezt a területet, amit a földmunkákkor meg is tisztítottak. Nagyobb kőkockákkal körberakják a kijelölt részt, hogy aztán elkezdjék homokkal és törmelékkel feltölteni Nagyjából a felétől már csak zúzott követ használ az építész, mivel azt jól össze tudja majd fogatni a mészporral. A lépcsőnek külön hagynak helyet ki az oszlopok helyénél meg jobban alá dolgozzák az anyagot. A zúzott követ aztán be mészporozzák és aztán belocsolják vízzel. A többit, majd másnap folytatják. Másnap megint egy kis homok következik, mert abba lehet jól belerakni a kőtéglákat, amik a záró sort fogják alkotni. A téglákat szépen egy szintre kihozva rendezi el Elgroon, hogy aztán ezeket is a már jól ismert mészporos kötéssel rögzítsék. Aztán már csak a lépcsővel kell bajlódni, de azt már korábban Elg megtervezte papírra. Sok bajlódással jár a lépcső elkészítése. Amíg ezt ő a törppel csinálja a többi munkást a belső tér anyagainak behordására utasítja. A lépcsőket pontosan kell kimérni és aztán berakni a helyére. A hosszú és a pepecs munka után újfent néhány nap pihenőt iktat be. Visszatérve a munkába a kerek kőoszlopok következnek. Az oszlopok egyben lévő karcsú kőhengerek. Nehéz lenne még négyüknek is elcipelni a megfelelő helyig, ezért Elgroon egy napra bérel még pár izmos óriás kart a környékről 100 aranyért. Egy napra ez jó bér a Mesélő (Daidalos) munkásoknak.
. Így már jóval könnyebb dolguk van. Az oszlopokat felállítják és alul jó erősen rögzítik a terasz kövéhez. Nehéz munka ez, ezért egy nap pihenőt megint be kell iktatni. A következő munkanapon a terasz tetejét kell majd megcsinálni. Lényegében az oszlopok tetejére felraknak egy újabb sárgerendát, hogy arra rátudják tenni a kinyúló tetőt. Ezt az elő tetőt is ugyan úgy építik fel, mint a nagyot, csak kicsiben. A főtetőnél már korábban kihagytak egy kis részt ahova be fog csatlakozni.*
*Akad pár kérdés amit hamar igyekszik megválaszolni. Néha teljesen elfelejti, hogy mások nem biztos, hogy tudják mi az amiről beszél.*
- A sárgerenda kérlek az fogja össze a falat. Ha nem tennénk fel ilyesmit, akkor a tető a falat kezdené el nyomi. Képzelj el egy papír kocká, ahogyan a tenyereddel ránehézkedsz. Nagyjából a tető is így működik. A sárgerenda, ha fent lesz, akkor az elvezeti ezt a súlyt a falakról, meg megakadályozza a felülről érkező vizesedést is.* Ezzel, ha nincs más kérdés, akkor neki is láthatnak. A munka nehéz, de valahogy csak megbirkóznak vele, bár néha Elg hajlamos túlzásokba esni, de ekkor Drogg kérésére mindig beiktatnak pihenőt. Lassan, de biztosan több napi munka után felhúzzák a tetőt. A lécezés előtt viszont vár még rájuk kőműves munka. Persze a tető után is kihagynak pár pihenő napot a munkásoknak. Az első munkanapon aztán közli a fennmaradó munkálatokat.*
- Na fiúk már csak a tűzfalak, a terasz és a lécezés utáni cserepezés van hátra. Először a terasznak esünk neki. Kikövezzük és aztán lerakjuk a tartó oszlopokat.* A kikövezés az nem olyan vészes munka. Bubboruval még korábban kimérték ezt a területet, amit a földmunkákkor meg is tisztítottak. Nagyobb kőkockákkal körberakják a kijelölt részt, hogy aztán elkezdjék homokkal és törmelékkel feltölteni Nagyjából a felétől már csak zúzott követ használ az építész, mivel azt jól össze tudja majd fogatni a mészporral. A lépcsőnek külön hagynak helyet ki az oszlopok helyénél meg jobban alá dolgozzák az anyagot. A zúzott követ aztán be mészporozzák és aztán belocsolják vízzel. A többit, majd másnap folytatják. Másnap megint egy kis homok következik, mert abba lehet jól belerakni a kőtéglákat, amik a záró sort fogják alkotni. A téglákat szépen egy szintre kihozva rendezi el Elgroon, hogy aztán ezeket is a már jól ismert mészporos kötéssel rögzítsék. Aztán már csak a lépcsővel kell bajlódni, de azt már korábban Elg megtervezte papírra. Sok bajlódással jár a lépcső elkészítése. Amíg ezt ő a törppel csinálja a többi munkást a belső tér anyagainak behordására utasítja. A lépcsőket pontosan kell kimérni és aztán berakni a helyére. A hosszú és a pepecs munka után újfent néhány nap pihenőt iktat be. Visszatérve a munkába a kerek kőoszlopok következnek. Az oszlopok egyben lévő karcsú kőhengerek. Nehéz lenne még négyüknek is elcipelni a megfelelő helyig, ezért Elgroon egy napra bérel még pár izmos óriás kart a környékről 100 aranyért. Egy napra ez jó bér a Mesélő (Daidalos) munkásoknak.
. Így már jóval könnyebb dolguk van. Az oszlopokat felállítják és alul jó erősen rögzítik a terasz kövéhez. Nehéz munka ez, ezért egy nap pihenőt megint be kell iktatni. A következő munkanapon a terasz tetejét kell majd megcsinálni. Lényegében az oszlopok tetejére felraknak egy újabb sárgerendát, hogy arra rátudják tenni a kinyúló tetőt. Ezt az elő tetőt is ugyan úgy építik fel, mint a nagyot, csak kicsiben. A főtetőnél már korábban kihagytak egy kis részt ahova be fog csatlakozni.*
1217. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-05-28 17:41:06
Üzenet elküldve: 2020-05-28 17:41:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Boszorkánykonyha építése//
*Másnapra továbbra is tető maradt feladatnak, konstatálta Drogg. Bár nem a munkát tartotta nehéznek, abban sosem volt hiba, inkább az új dolgok megjegyzése és értelmezése okozott némi zűrt. De a feladatait mind elvégezte így nincs miért aggódnia. Elg a kora reggeli időn újra kiosztotta a feladatokat, amik rájuk várnak a nap és esetleg a hatok folyamán.*
- Azaz felhúzzuk végre a tartórészeket? Sárgerenda az mi?
*Ha kap is választ, biztos furán néz a főnökére, viszont nem áll le kekeckedni avagy akadályozni a munkát. Nem ezért fizetik, és nem is ezért van itt. A korábbi napon, napokon megvágott fák elhelyezése és a ferde bemetszések is egyfajta értelmet nyernek Drogg esetében, bár hajókon is dolgozott rühellte ezen járműveket így csak dolgozott mint a mérgezett egér, hogy hamarabb szabaduljon a rémálmától. Tanulni ott keveset tanult, bár egy idő után már ott is ügyesen helyt állt. A fizikai munka erősen megizzasztja a társaságot, még Drogot is bár ő jobban bírja a gyűrődést, mint a többiek. Ellenben ő sincs sziklából, hogy csak úgy kibírja ezt a terhelést. Amint az első gerenda a helyére kerül, kifújják magukat, viszont nem állhat meg az élet ezért a hozzá passzoló felet is felhelyezik. Amíg Elg rögzíti a két részt addig a trió igyekszik a főnök számára előnyös helyzetbe hozni a második gerendát. Azért hogy az se okozzon sok zűrt miután elhelyezték, és összerögzítették a másikfelével. A munka folyamatossága halad, de Drogg azért jelzi a munkamániás főnökének hogy nem gólemeket, csupán segédmunkásokat hozott. De ennek ellenére a feladatok szépen haladnak. Gerendák és deszkák kerülnek a helyükre, egyre stabilabb formát felvéve, és végre épületként kezdhetnek hivatkozni erre a házra. Folyamatosan lesi a főnökét, aki mintha beborulna a munkába.*
- Azért néha mondhatnád is mit csináljunk.
*Jelzi Elg felé még az első pár gerenda feltételénél, hisz az hogy a félelf tudja, mit kell tenniük, a három munkást nem hozza közelebb a megoldáshoz. Amint a főnökük az első folyamatok közt, jó eséllyel magyarázni kezdi a feladatok aktuális részét. A munka is pörgősen halad. Nem kevés munkával végeznek estére, viszont rengeteg feladat hátra van még. Azt is látja hogy a főnöke büszkén néz az épületre, bár Drogg perpill a pokolba kívánná, annyira elfáradtak a hajtásban.*
*Másnapra továbbra is tető maradt feladatnak, konstatálta Drogg. Bár nem a munkát tartotta nehéznek, abban sosem volt hiba, inkább az új dolgok megjegyzése és értelmezése okozott némi zűrt. De a feladatait mind elvégezte így nincs miért aggódnia. Elg a kora reggeli időn újra kiosztotta a feladatokat, amik rájuk várnak a nap és esetleg a hatok folyamán.*
- Azaz felhúzzuk végre a tartórészeket? Sárgerenda az mi?
*Ha kap is választ, biztos furán néz a főnökére, viszont nem áll le kekeckedni avagy akadályozni a munkát. Nem ezért fizetik, és nem is ezért van itt. A korábbi napon, napokon megvágott fák elhelyezése és a ferde bemetszések is egyfajta értelmet nyernek Drogg esetében, bár hajókon is dolgozott rühellte ezen járműveket így csak dolgozott mint a mérgezett egér, hogy hamarabb szabaduljon a rémálmától. Tanulni ott keveset tanult, bár egy idő után már ott is ügyesen helyt állt. A fizikai munka erősen megizzasztja a társaságot, még Drogot is bár ő jobban bírja a gyűrődést, mint a többiek. Ellenben ő sincs sziklából, hogy csak úgy kibírja ezt a terhelést. Amint az első gerenda a helyére kerül, kifújják magukat, viszont nem állhat meg az élet ezért a hozzá passzoló felet is felhelyezik. Amíg Elg rögzíti a két részt addig a trió igyekszik a főnök számára előnyös helyzetbe hozni a második gerendát. Azért hogy az se okozzon sok zűrt miután elhelyezték, és összerögzítették a másikfelével. A munka folyamatossága halad, de Drogg azért jelzi a munkamániás főnökének hogy nem gólemeket, csupán segédmunkásokat hozott. De ennek ellenére a feladatok szépen haladnak. Gerendák és deszkák kerülnek a helyükre, egyre stabilabb formát felvéve, és végre épületként kezdhetnek hivatkozni erre a házra. Folyamatosan lesi a főnökét, aki mintha beborulna a munkába.*
- Azért néha mondhatnád is mit csináljunk.
*Jelzi Elg felé még az első pár gerenda feltételénél, hisz az hogy a félelf tudja, mit kell tenniük, a három munkást nem hozza közelebb a megoldáshoz. Amint a főnökük az első folyamatok közt, jó eséllyel magyarázni kezdi a feladatok aktuális részét. A munka is pörgősen halad. Nem kevés munkával végeznek estére, viszont rengeteg feladat hátra van még. Azt is látja hogy a főnöke büszkén néz az épületre, bár Drogg perpill a pokolba kívánná, annyira elfáradtak a hajtásban.*
1216. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-05-27 16:25:52
Üzenet elküldve: 2020-05-27 16:25:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// vissza a Rumosba //
* Egy bólintással jelzi a vörös, hogy igen az erdőre gondolt. Kijelentésére megint csak egy bólintás a válasz. Lisé kissé szűkszavú lett azóta, megtörtént az az incidens. Bár, ha jobban belegondol a vörös lány sose volt túlzottan bőbeszédű. A megsértés dolgot végül aztán elengedik. A bárd egyáltalán nem neheztel rá emiatt a kis zűr miatt. Persze amikor ezt át kellett élnie, akkor mérges volt, de be kell, hogy lássa, hogy Lisé nem tehet arról, hogy nem ismeri teljesen az ilyen helyek viselkedési szabályait. Ráadásul egyrészről ő is hibás volt a saját kis magán száma miatt. Ha van oka a neheztelésre az a csípés miatt van lehet, de ezt később még szándékában áll vissza adni. Most viszont az erdei kiruccanásra összpontosít.*
- Persze, hogy akarok. Legalább annyira ismeretlen terület számára a vadon, mint neked ez a terület itt.* Tárja szét a karjait.* Még szép, hogy vonz a kaland vágy.* A kijelentésével a lány a férfi lelkivilágába gázol durván.*
- Kikérem magamnak te lány! Hát ilyen puhány alaknak nézek én ki, hogy nem bírom ki a kényelem hiányát. Ráadásul részeges disznónak sem nevezném magam. Csak néha rúgok be.* Hangjából jól kihallatszik, hogy mennyire megsértődött most Naz.*
- Ha te nem félsz, akkor nekem miért kéne? Nem vagyok már kisgyerek, hogy berezeljek. Futni meg tudok elég gyorsan, ha kell még akár fára is mászok.* Szerinte Lisé kicsit túlgondolja ezt az erdei túra dolgot. Mi baj történhetne az erdőben, ami olyan veszedelmes lenne. Naz szerint elég tüzet gyújtani és minden rendben is van. Azt meg, hogy a Rókalány kell bíznia magát inkább áldásnak tekinti. Máris azon jár a fejében, hogy milyen jót tudnának hancúrozni az avarban.*
- Én maximálisan rábízom magam.* Miközben ezt mondja széles vigyorra húzódik a szája. A lány okkal feltételezheti, hogy mi járhat a fejében. Elégedetten hallgatja, hogy Lisé nem zárkózik el az ötlettől, hogy ő is vele tartson a vadonba.*
- Két vagy három éjszaka, nekem aztán tök mindegy.* Rántja meg vállait. Neki ez csak egy laza kirándulásnak ígérkezik.*
- Legyen inkább holnap reggel az indulás! Ma már eleget ittunk, meg szívtuk azt a füstölőt is. Meg amúgy is ki van fizetve a szállás éjszakára.* Oknak ez is ok, de igazából kicsit el is lustult mára ahhoz, hogy még az erdőbe is elmászkáljon.*
- Mit szólnál egy futóversenyhez a fogadóig? Az nyer aki leghamarabb éri el az épületet. Ja ezt meg majdnem el is felejtettem.* Amint befejezi a beszédet belecsíp a lány formás fenekébe, ha ez lehetséges és aztán futva indul meg a Rumos felé. Azért hátra néz, hogy a vörös követi-e vagy sem. Egyedül felesleges lenne szaladgálnia.*
* Egy bólintással jelzi a vörös, hogy igen az erdőre gondolt. Kijelentésére megint csak egy bólintás a válasz. Lisé kissé szűkszavú lett azóta, megtörtént az az incidens. Bár, ha jobban belegondol a vörös lány sose volt túlzottan bőbeszédű. A megsértés dolgot végül aztán elengedik. A bárd egyáltalán nem neheztel rá emiatt a kis zűr miatt. Persze amikor ezt át kellett élnie, akkor mérges volt, de be kell, hogy lássa, hogy Lisé nem tehet arról, hogy nem ismeri teljesen az ilyen helyek viselkedési szabályait. Ráadásul egyrészről ő is hibás volt a saját kis magán száma miatt. Ha van oka a neheztelésre az a csípés miatt van lehet, de ezt később még szándékában áll vissza adni. Most viszont az erdei kiruccanásra összpontosít.*
- Persze, hogy akarok. Legalább annyira ismeretlen terület számára a vadon, mint neked ez a terület itt.* Tárja szét a karjait.* Még szép, hogy vonz a kaland vágy.* A kijelentésével a lány a férfi lelkivilágába gázol durván.*
- Kikérem magamnak te lány! Hát ilyen puhány alaknak nézek én ki, hogy nem bírom ki a kényelem hiányát. Ráadásul részeges disznónak sem nevezném magam. Csak néha rúgok be.* Hangjából jól kihallatszik, hogy mennyire megsértődött most Naz.*
- Ha te nem félsz, akkor nekem miért kéne? Nem vagyok már kisgyerek, hogy berezeljek. Futni meg tudok elég gyorsan, ha kell még akár fára is mászok.* Szerinte Lisé kicsit túlgondolja ezt az erdei túra dolgot. Mi baj történhetne az erdőben, ami olyan veszedelmes lenne. Naz szerint elég tüzet gyújtani és minden rendben is van. Azt meg, hogy a Rókalány kell bíznia magát inkább áldásnak tekinti. Máris azon jár a fejében, hogy milyen jót tudnának hancúrozni az avarban.*
- Én maximálisan rábízom magam.* Miközben ezt mondja széles vigyorra húzódik a szája. A lány okkal feltételezheti, hogy mi járhat a fejében. Elégedetten hallgatja, hogy Lisé nem zárkózik el az ötlettől, hogy ő is vele tartson a vadonba.*
- Két vagy három éjszaka, nekem aztán tök mindegy.* Rántja meg vállait. Neki ez csak egy laza kirándulásnak ígérkezik.*
- Legyen inkább holnap reggel az indulás! Ma már eleget ittunk, meg szívtuk azt a füstölőt is. Meg amúgy is ki van fizetve a szállás éjszakára.* Oknak ez is ok, de igazából kicsit el is lustult mára ahhoz, hogy még az erdőbe is elmászkáljon.*
- Mit szólnál egy futóversenyhez a fogadóig? Az nyer aki leghamarabb éri el az épületet. Ja ezt meg majdnem el is felejtettem.* Amint befejezi a beszédet belecsíp a lány formás fenekébe, ha ez lehetséges és aztán futva indul meg a Rumos felé. Azért hátra néz, hogy a vörös követi-e vagy sem. Egyedül felesleges lenne szaladgálnia.*
1215. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-05-26 22:44:52
Üzenet elküldve: 2020-05-26 22:44:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// vissza a Rumosba //
*A kérdésre bólint, hogy oda. ~Nem is a füves pusztába?~ Kérdés csak a gondolatai között bukkan fel. Igazat ad magában Nazronnak, hogy nem szokott hozzá az ilyen városi léthez. Erre szintén csak bólint.*
- Rendben felejtsük el. *egyezik bele ebbe, mert hát mégis csak Nazront megbánthatta. Annak ellenére, hogy Lisé lelkébe égett az a kinevetés, és valahogy nagyon sok mindennek kell történnie, hogy az elf felől ezt el tudja engedni. Naz kijelentésére biccent.*
- Vagy többre. *teszi hozzá. Mert akár lehet, jobban érzi magát majd odakint és akkor nem akar majd visszatérni. Az ezt követő felszólalásra megáll, és meglepetten néz Nazra.*
- Hogy jönni akarsz te is? *kérdez vissza. Kicsit meglepi ezzel most.*
- Ott nincsen meleg víz meg ágy és párna. És be sem rúghatsz. Sőt nem is lesz pia, csak tiszta hideg víz. *tájékoztatja a fiút a helyzet valóságosságáról. Arról nem is ejt szót, hogy vad szaga lesz a fiúnak is, nem csak Lisének.*
- Illetve veszélyes is lehet. Ez jelentheti azt is, hogy futni kell. Milyen gyorsan tudsz futni, ha kell? *kérdezi ez egy nagyon fontos dolog, ha ugyanis menekülés közben Naz lemarad, az könnyen mindkettejük életébe kerülhet.*
- Illetve rám kell hagynod magad… *aztán pár percnyi csend után, inkább eldönti, hogyan legyen.*
- Ha jönni akarsz, akkor viszont tényleg csak pár nap lesz a jó. Mondjuk, legyen két éj? * kérdezi Nazt ő mit gondol erről, mert végül is az még bepillantást enged a vadon élők létébe, de mégsem veszi el a kedvet, mint mondjuk két hat. Nagyot sóhajt. Alaposan rá kell készülni akkor erre. A Rumosban akár vehetnének pár dolgot oda.*
- Menjünk vissza akkor, én úgy terveztem még ma neki indulok. *jegyzi meg.*
- Este már kint szeretnék aludni, már ha neked ez nem baj? *érdeklődik, és mondjuk az induláson tud változtatni, hogy mondjuk, csak holnap reggel indulnak ki. Elvégre a Rumosba még erre az estére fizetve van a szállásuk.*
- De lehet holnap reggel kéne indulni. Te mit gondolsz Nazron? *kérdezgeti a fiút. Hátha eredetibb ötlettel áll elő az indulást illetően.*
*A kérdésre bólint, hogy oda. ~Nem is a füves pusztába?~ Kérdés csak a gondolatai között bukkan fel. Igazat ad magában Nazronnak, hogy nem szokott hozzá az ilyen városi léthez. Erre szintén csak bólint.*
- Rendben felejtsük el. *egyezik bele ebbe, mert hát mégis csak Nazront megbánthatta. Annak ellenére, hogy Lisé lelkébe égett az a kinevetés, és valahogy nagyon sok mindennek kell történnie, hogy az elf felől ezt el tudja engedni. Naz kijelentésére biccent.*
- Vagy többre. *teszi hozzá. Mert akár lehet, jobban érzi magát majd odakint és akkor nem akar majd visszatérni. Az ezt követő felszólalásra megáll, és meglepetten néz Nazra.*
- Hogy jönni akarsz te is? *kérdez vissza. Kicsit meglepi ezzel most.*
- Ott nincsen meleg víz meg ágy és párna. És be sem rúghatsz. Sőt nem is lesz pia, csak tiszta hideg víz. *tájékoztatja a fiút a helyzet valóságosságáról. Arról nem is ejt szót, hogy vad szaga lesz a fiúnak is, nem csak Lisének.*
- Illetve veszélyes is lehet. Ez jelentheti azt is, hogy futni kell. Milyen gyorsan tudsz futni, ha kell? *kérdezi ez egy nagyon fontos dolog, ha ugyanis menekülés közben Naz lemarad, az könnyen mindkettejük életébe kerülhet.*
- Illetve rám kell hagynod magad… *aztán pár percnyi csend után, inkább eldönti, hogyan legyen.*
- Ha jönni akarsz, akkor viszont tényleg csak pár nap lesz a jó. Mondjuk, legyen két éj? * kérdezi Nazt ő mit gondol erről, mert végül is az még bepillantást enged a vadon élők létébe, de mégsem veszi el a kedvet, mint mondjuk két hat. Nagyot sóhajt. Alaposan rá kell készülni akkor erre. A Rumosban akár vehetnének pár dolgot oda.*
- Menjünk vissza akkor, én úgy terveztem még ma neki indulok. *jegyzi meg.*
- Este már kint szeretnék aludni, már ha neked ez nem baj? *érdeklődik, és mondjuk az induláson tud változtatni, hogy mondjuk, csak holnap reggel indulnak ki. Elvégre a Rumosba még erre az estére fizetve van a szállásuk.*
- De lehet holnap reggel kéne indulni. Te mit gondolsz Nazron? *kérdezgeti a fiút. Hátha eredetibb ötlettel áll elő az indulást illetően.*
1214. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-05-25 17:32:17
Üzenet elküldve: 2020-05-25 17:32:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Sellőből el, vissza a Rumosba? //
* Naz is élvezi a tiszta levegőt, bár a Sellőház nehéz illataival sem volt semmi problémája. Csöndben halad a vörös mellet vissza a szállásukra. Gondolatai még valahol a Sellőben járnak, amikor a Rókalány megszólal.*
- Az erdőbe?* Jön ki száján a hirtelen jött meglepetéstől a kérdés. Agya rögtön beindul és lejátszódik előtte a kép, ahogyan a lány a fák között cikázik, hogy elejtsen egy nyulat.*
- Megtudlak érteni. Nem szoktál még hozzá az ilyen helyekhez, mint én.* Megérti a lányt, mert emlékszik rá, hogy neki is legalább olyannyira volt fura érzés betérni az első ilyen helyre, mint most Lisének.*
- Ugyan felejtsük el!* Mondja gyorsan, mert ha akarna se tudna már haragudni rá. Most megint olyan békés és ártatlan a vörös.*
- Szóval pár napra kimész az erdőbe.* Nyilván nem fogja elszalasztani az alkalmat, hogy a vad lányt megszemlélje természetes közegében. Ez legalább annyira érdekes számára, mint Lisének eleinte a Sellőház volt.*
- Én is menni akarok! Kíváncsi vagyok rá, hogy milyen helyen éltél eddig. Én még nem igazán voltam kint a vadonban több napig.* Általában éjszakára szinte mindig visszatért a városba, ha meg mégsem sikerült ez neki, akkor is elég biztonságos helyen táborozott. A város közelében nagyon nem kellet semmitől sem tartania. Talán ezért is piszkálja ennyire a fantáziáját ez a kiruccanás. Kíváncsian mered Lisére, hogy mit szól hozzá, ha elkísérné az erdőbe.*
* Naz is élvezi a tiszta levegőt, bár a Sellőház nehéz illataival sem volt semmi problémája. Csöndben halad a vörös mellet vissza a szállásukra. Gondolatai még valahol a Sellőben járnak, amikor a Rókalány megszólal.*
- Az erdőbe?* Jön ki száján a hirtelen jött meglepetéstől a kérdés. Agya rögtön beindul és lejátszódik előtte a kép, ahogyan a lány a fák között cikázik, hogy elejtsen egy nyulat.*
- Megtudlak érteni. Nem szoktál még hozzá az ilyen helyekhez, mint én.* Megérti a lányt, mert emlékszik rá, hogy neki is legalább olyannyira volt fura érzés betérni az első ilyen helyre, mint most Lisének.*
- Ugyan felejtsük el!* Mondja gyorsan, mert ha akarna se tudna már haragudni rá. Most megint olyan békés és ártatlan a vörös.*
- Szóval pár napra kimész az erdőbe.* Nyilván nem fogja elszalasztani az alkalmat, hogy a vad lányt megszemlélje természetes közegében. Ez legalább annyira érdekes számára, mint Lisének eleinte a Sellőház volt.*
- Én is menni akarok! Kíváncsi vagyok rá, hogy milyen helyen éltél eddig. Én még nem igazán voltam kint a vadonban több napig.* Általában éjszakára szinte mindig visszatért a városba, ha meg mégsem sikerült ez neki, akkor is elég biztonságos helyen táborozott. A város közelében nagyon nem kellet semmitől sem tartania. Talán ezért is piszkálja ennyire a fantáziáját ez a kiruccanás. Kíváncsian mered Lisére, hogy mit szól hozzá, ha elkísérné az erdőbe.*
1213. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-05-24 21:25:22
Üzenet elküldve: 2020-05-24 21:25:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Sellőből el, vissza a Rumosba? //
*Végre kijutott abból a nehéz levegőjű füstös helyről. Sejtelme sincsen, hogy akik ott dolgoznak, hogyan képesek elviselni azt a nyomott szagos levegőt. Kint a szabadban, ahogy a Lakónegyed felé igyekeznek, mélyeket lélegzik. Közben megnézi a csonttőrjét, nem sérült-e vagy érte valami. De nem a tőr teljesen olyan amilyennek ott hagyta. Visszaakasztja az övének azon részére, ahol hordani szokta. Gondolkodik kicsit.*
- Lehet, visszamegyek az erdőbe pár napra. *jegyzi meg Nazronnak, ha még mindig mellette van. Ismét nagyot sóhajt, élvezi a friss tengeri sós levegőt.*
- Túl fura a levegő odabent, olyan nem tudom milyen, túl sok szag van bent, és megfájdult a fejem. *magyarázza Naznak.*
- Ha megbántottalak bocsánat. *mondja halkan. Mert ez az egy nem volt a szándéka, de nagyon is elképzelhető, hogy sikerült beletenyerelnie Nazron büszkeségébe vagy valami olyasmifélébe.*
- Az erdőben nem érezném idegennek magam, csak pár napra lenne. *jegyzi meg Naznak.*
- Ha gondolod, megkereslek utána a Rumosban? Ha akarod. *kezdi, mert nem sejti, hogy Nazron vele tartana az erdőbe, így fel se ajánlja neki, hogy jöjjön. Bár ennek az eshetőségnek talán örülne is. Azonban úgy érzi Nazron idegeire mehet így inkább ezt meg sem említi.*
*Végre kijutott abból a nehéz levegőjű füstös helyről. Sejtelme sincsen, hogy akik ott dolgoznak, hogyan képesek elviselni azt a nyomott szagos levegőt. Kint a szabadban, ahogy a Lakónegyed felé igyekeznek, mélyeket lélegzik. Közben megnézi a csonttőrjét, nem sérült-e vagy érte valami. De nem a tőr teljesen olyan amilyennek ott hagyta. Visszaakasztja az övének azon részére, ahol hordani szokta. Gondolkodik kicsit.*
- Lehet, visszamegyek az erdőbe pár napra. *jegyzi meg Nazronnak, ha még mindig mellette van. Ismét nagyot sóhajt, élvezi a friss tengeri sós levegőt.*
- Túl fura a levegő odabent, olyan nem tudom milyen, túl sok szag van bent, és megfájdult a fejem. *magyarázza Naznak.*
- Ha megbántottalak bocsánat. *mondja halkan. Mert ez az egy nem volt a szándéka, de nagyon is elképzelhető, hogy sikerült beletenyerelnie Nazron büszkeségébe vagy valami olyasmifélébe.*
- Az erdőben nem érezném idegennek magam, csak pár napra lenne. *jegyzi meg Naznak.*
- Ha gondolod, megkereslek utána a Rumosban? Ha akarod. *kezdi, mert nem sejti, hogy Nazron vele tartana az erdőbe, így fel se ajánlja neki, hogy jöjjön. Bár ennek az eshetőségnek talán örülne is. Azonban úgy érzi Nazron idegeire mehet így inkább ezt meg sem említi.*
1212. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-05-19 10:59:10
Üzenet elküldve: 2020-05-19 10:59:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Sietve távozik a bordélyból és útját kanyargós kis sikátorok, szűk utcácskák girbegurba zegzugain át vezeti, hogy nyomát veszítse, aki esetleg követni kívánná. Olykor-olykor meglapul egy kapualjban. Kivár és fülel, aztán egy alkalmas pillanatban újra eliramodik. A lova már menetkészen várja egy düledező épület mellett, távol a Kikötő nyüzsgőbb részeitől. Sietve köti fel rá a málhát, meghúzza a nyereg szíjait és a kantárt átvetve a pej kanca nyakán már száll is a hátára. Sürgeti az elhatározása, de amilyen igyekezettel indul felé, legalább akkora gombóc is van miatta a torkában. Nem sok választása maradt, de amíg még van, szeretne élni vele, méghozzá a lehetőségeihez mérten a lehető legjobban. Olyan ez, mint amikor az ember az utolsó aranyát dobja fel a dupla hatosra a kockajátékban. Régen ügyesen csalt benne. Finom ujjak és laza csukló kell hozzá. Nem tudja, menne-e még neki, de ez a mostani helyzet nem ad túl nagy teret a csalásnak. Legfeljebb jól előadott blöff jöhet szóba. Nem térhet ki tovább a sors elől. Addig kell lépnie, amíg a menekülés fel nem emészti teljesen. Ha tovább halogatja, most már belátja, annak nincs semmi értelme.
Felnéz az égre s tekintete elidőzik a csillagokkal pettyezett feketeségen. Hamarosan jön a holdak együttállása. Az egyensúly hónapjainak mérlege, ami kaput nyit a tűz hónapjainak. Yeza tudja jól, az a tűz vagy visszafogadja, vagy elemészti, de wegtoreninek született, élő parázs fut az ereiben, mert egy wegtoreni vagy lobog, vagy elenyészik. Az ő fajtája pislákolva megfúl, ez már csak így van.*
Felnéz az égre s tekintete elidőzik a csillagokkal pettyezett feketeségen. Hamarosan jön a holdak együttállása. Az egyensúly hónapjainak mérlege, ami kaput nyit a tűz hónapjainak. Yeza tudja jól, az a tűz vagy visszafogadja, vagy elemészti, de wegtoreninek született, élő parázs fut az ereiben, mert egy wegtoreni vagy lobog, vagy elenyészik. Az ő fajtája pislákolva megfúl, ez már csak így van.*
1211. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-05-17 21:56:53
Üzenet elküldve: 2020-05-17 21:56:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Szerelem és csendes élet, erre a kettőre vágyik Karoran Dor, az elszegényedett nemes, kinek egyetlen kézzelfogható vagyona szüleinek és távolabbi felmenőinek háza, melyet most megörökölt. A ház két emeletes, tágas előtérrel, négy szobával, konyhával, kisebb kerttel rendelkezik. Már-már egy nagyon szerény kúriának is mondható, persze nemesek között egyáltalán nem számít különlegesnek. Itt, Arthenior peremterületén azért még a takarosabb porták közé való, de ami a legfontosabb, hogy kielégíti hősünk egyik legfőbb igényét, a nyugodt életet. A lakónegyed nem a legbiztonságosabb környék, és furcsa népekkel meglehetősen tömött szeglete is a világnak, mégis távol esik attól a cifra városi forgatagtól, amit Karoran tiszta szívéből gyűlöl. Egyedül él a házban, mióta sem szülei, sem a gyermekkorából ismert szolgálók nincsenek vele. Mivel szűkös anyagi helyzete miatt jelenleg nem engedheti meg magának, hogy személyzetet tartson fenn, ezért saját magát kell ellátnia, de ami még nagyobb probléma számára, hogy igencsak kínozza a magány. Ilyenfajta gondolatokkal a fejében sétálgat kedves hajlékának udvarán, mindaddig, amíg szeme meg nem akad egy romos épületen, ami csűr, vagy kisméretű istálló lehetett valamikor. Állat már mindenesetre nincsen benne, pedig egy lónak nagy hasznát venné. Más választása nem lévén, gyalog lép ki az utcára, csendesen beteszi maga után a kaput, majd felkerekedik úti célja felé.*
1210. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-05-14 16:46:38
Üzenet elküldve: 2020-05-14 16:46:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Kóbor és Kócos //
*Hinia nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni az alkimistát azzal, hogy erőlteti a szembesítést a felsorakoztatott indokok mögötti ténnyel, ami szerényen hallgat egy jó ember türelmes, nyugtató csendjével. Biztos benne, hogy abban is van igazság, amit Balarick mondott, hogy szeretné ellesni a kislány titkát, kilesni a kis ösvénye nyomvonalát az élet rögös útján. Sajátot kitaposni olykor nagyobb erőfeszítést vár, mint amit sokan éreznek magukban.
A lélek rejtelmeinek boncolgatásának a lomlavina egyelőre hathatósan véget vet. Az ijedelem és ösztönös mozdulatok minden mást félrelöknek. Mire a következetes gondolatok visszafurakszanak a parancsnoki lánc elejére, már csak azt konstatálják, hogy nem történt baj. Felidézni nem tudja a pontos részleteket, de Balarick tartása árulkodó, már amennyire meg tudja figyelni, ugyanis végül a félvér egyensúlya is a körülmények áldozatává válik. A lépcső alatti világra hirtelen takarót borít e szeleburdi véletlen, alatta pedig régi nyáréj idéződik. Hinia tekintete elveszik a férfiéban és ijedtséggel aligha magyarázható forró sóhaj cirógatja meg Balarick ajkát. Az ajkát, mely alig egy araszra van a lányétól. Olyan pillanat ez, amikor az élet enged elvonatkoztatni a gúzsba kötő terhektől és hidat ível olyan lehetőségek felé, amik eddig nem szálltak játékba. Hinia rosszul ment férjhez annak idején. Ifjú, kalandokra, nagybetűs életre vágyó fejét elcsavarta a jól öltözött kelmekufár, akinek megszámlálhatatlan története volt az útjairól szerte Lanawinon. Amikor kiderült, hogy mindeme máz mögött milyen ember, már késő volt. Különös. Egész gyerekkorában elvágyódott innét, de amióta Argayl felesége, a nővére otthona valóságos menedék. Az artheniori ház nagyobb és kényelemtől zsúfolt, de Hinia kis túlzással gyűlöli minden szegletét.
Az akkor elhibázott lépéséből kiutat bár nem jelentene ez a csók, de rést nyitna egy sugárnyi reményre, hogy lehetne másképp. Megemeli az állát hozzá, de a pillanatot elrebbenti egy kótyagosan közbevágó hangocska, így kénytelen Balarick példáját követve szalonképesebb helyzetbe rendeződni. Az öklendezés hallatán ő is meglepetten les ki az alkimista válla mellett, de a férfi már pattan is, hogy kézbe vegye a dolgot. A hányás átható szaga mellett aggodalom vegyül a levegőbe, ami miatt Hinia is feszülten kezdi tördelni az ujjait. Kikászálódik a romok közül és figyel, hol a kislányra, hol Balarickra pillantva.*
- Mit segítsek? *kérdi aggódón, mert ilyennek még talán sosem látta a félvért.
A hármasfogatból Xurra az, akiben viszont az aggodalom leghalványabb szikrája se merül fel. Töretlenül vigyorog, bár már egy kicsit kezd fájni tőle az arca.*
- A szemembe? *pislog dülöngélve, aztán a hányástócsára bicsaklik a tekintete.* - Áhhnem, a... nemm. Dea... szipők... cipődre mentegykicsike *közli aztán a bűntudatos kijelentés átmenet nélkül csap át büszke vigyorgásba, amikor felismeri, hogy sirály alakút rókázott. (Bárki másnak azért nagyon-nagyon erősen kell akarnia, hogy ezt belelássa, se az már legyen bárki más problémája.)
A kis mélységi rá nem jellemző türelemmel viseli, hogy Balarick megvizsgálja a képét. Általában annyi időre se nagyon lehet kézben tartani, amíg egy lekvármaszatot letörölnek a pofijáról.*
- Aszonták, nemmerem *visszanyel egy kisebb büfiben tetőző újabb öklendezést* - megnyalni. *Egy győztes önelégült tejbetök-vigyorával biccenti a fejét az ajtó felé, ahol a két ikerlány leskelődik rémülten és mindjárt kereket is oldanak, ahogy más tekintet is rájuk fordul.*
- Na megálljatok csak! *Csattan fel Hinia, és már ered is utánuk.* - Álljatok meg, de azonnal!
*Xurra fátyolos tekintete kevés érdeklődéssel követi az eseményeket, viszont grimaszolva próbál megszabadulni a nyelvére akaszkodott keserű íztől.*
- Egy sárga-fekete foltos béka volt! *kiáltja Hinia zihálva, ahogy kisvártatva visszaér.* - Közepes. A kőkerítés mellett találták.
- Keserű *fintorog Xurra a nyelvét öltögetve, aztán lóbálni kezdi a törött, csöpögő tojásokkal lesúlyozott ingujjakat. Kicsit előre dől, hogy a rossz ízű nyál szabadon csatlakozhasson a sirály alakú tócsához, és habos állagával tovább gazdagíthassa a műalkotás esztétikai élményét.*
*Hinia nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni az alkimistát azzal, hogy erőlteti a szembesítést a felsorakoztatott indokok mögötti ténnyel, ami szerényen hallgat egy jó ember türelmes, nyugtató csendjével. Biztos benne, hogy abban is van igazság, amit Balarick mondott, hogy szeretné ellesni a kislány titkát, kilesni a kis ösvénye nyomvonalát az élet rögös útján. Sajátot kitaposni olykor nagyobb erőfeszítést vár, mint amit sokan éreznek magukban.
A lélek rejtelmeinek boncolgatásának a lomlavina egyelőre hathatósan véget vet. Az ijedelem és ösztönös mozdulatok minden mást félrelöknek. Mire a következetes gondolatok visszafurakszanak a parancsnoki lánc elejére, már csak azt konstatálják, hogy nem történt baj. Felidézni nem tudja a pontos részleteket, de Balarick tartása árulkodó, már amennyire meg tudja figyelni, ugyanis végül a félvér egyensúlya is a körülmények áldozatává válik. A lépcső alatti világra hirtelen takarót borít e szeleburdi véletlen, alatta pedig régi nyáréj idéződik. Hinia tekintete elveszik a férfiéban és ijedtséggel aligha magyarázható forró sóhaj cirógatja meg Balarick ajkát. Az ajkát, mely alig egy araszra van a lányétól. Olyan pillanat ez, amikor az élet enged elvonatkoztatni a gúzsba kötő terhektől és hidat ível olyan lehetőségek felé, amik eddig nem szálltak játékba. Hinia rosszul ment férjhez annak idején. Ifjú, kalandokra, nagybetűs életre vágyó fejét elcsavarta a jól öltözött kelmekufár, akinek megszámlálhatatlan története volt az útjairól szerte Lanawinon. Amikor kiderült, hogy mindeme máz mögött milyen ember, már késő volt. Különös. Egész gyerekkorában elvágyódott innét, de amióta Argayl felesége, a nővére otthona valóságos menedék. Az artheniori ház nagyobb és kényelemtől zsúfolt, de Hinia kis túlzással gyűlöli minden szegletét.
Az akkor elhibázott lépéséből kiutat bár nem jelentene ez a csók, de rést nyitna egy sugárnyi reményre, hogy lehetne másképp. Megemeli az állát hozzá, de a pillanatot elrebbenti egy kótyagosan közbevágó hangocska, így kénytelen Balarick példáját követve szalonképesebb helyzetbe rendeződni. Az öklendezés hallatán ő is meglepetten les ki az alkimista válla mellett, de a férfi már pattan is, hogy kézbe vegye a dolgot. A hányás átható szaga mellett aggodalom vegyül a levegőbe, ami miatt Hinia is feszülten kezdi tördelni az ujjait. Kikászálódik a romok közül és figyel, hol a kislányra, hol Balarickra pillantva.*
- Mit segítsek? *kérdi aggódón, mert ilyennek még talán sosem látta a félvért.
A hármasfogatból Xurra az, akiben viszont az aggodalom leghalványabb szikrája se merül fel. Töretlenül vigyorog, bár már egy kicsit kezd fájni tőle az arca.*
- A szemembe? *pislog dülöngélve, aztán a hányástócsára bicsaklik a tekintete.* - Áhhnem, a... nemm. Dea... szipők... cipődre mentegykicsike *közli aztán a bűntudatos kijelentés átmenet nélkül csap át büszke vigyorgásba, amikor felismeri, hogy sirály alakút rókázott. (Bárki másnak azért nagyon-nagyon erősen kell akarnia, hogy ezt belelássa, se az már legyen bárki más problémája.)
A kis mélységi rá nem jellemző türelemmel viseli, hogy Balarick megvizsgálja a képét. Általában annyi időre se nagyon lehet kézben tartani, amíg egy lekvármaszatot letörölnek a pofijáról.*
- Aszonták, nemmerem *visszanyel egy kisebb büfiben tetőző újabb öklendezést* - megnyalni. *Egy győztes önelégült tejbetök-vigyorával biccenti a fejét az ajtó felé, ahol a két ikerlány leskelődik rémülten és mindjárt kereket is oldanak, ahogy más tekintet is rájuk fordul.*
- Na megálljatok csak! *Csattan fel Hinia, és már ered is utánuk.* - Álljatok meg, de azonnal!
*Xurra fátyolos tekintete kevés érdeklődéssel követi az eseményeket, viszont grimaszolva próbál megszabadulni a nyelvére akaszkodott keserű íztől.*
- Egy sárga-fekete foltos béka volt! *kiáltja Hinia zihálva, ahogy kisvártatva visszaér.* - Közepes. A kőkerítés mellett találták.
- Keserű *fintorog Xurra a nyelvét öltögetve, aztán lóbálni kezdi a törött, csöpögő tojásokkal lesúlyozott ingujjakat. Kicsit előre dől, hogy a rossz ízű nyál szabadon csatlakozhasson a sirály alakú tócsához, és habos állagával tovább gazdagíthassa a műalkotás esztétikai élményét.*
1209. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-05-12 17:59:58
Üzenet elküldve: 2020-05-12 17:59:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Boszorkánykonyha építése//
* Másnap reggel újra az építkezésen van a kis csapat. Elg neki is kezd a feladatok ismertetésének.*
- Ma uraim elkezdjük tetőt szerkezet felépítését. Kezdve a sárgerendával. Lássunk is neki!* A sárgerenda funkciója szerint olyan, mint egy betonkoszorú. A falat fogja összefogni és majd a tető súlyát egyenletesen elosztja majd. Mivel nincs olyan hosszú deszka, ami végig érne egy oldat, ezért tegnap többet srégen megvágtak, amiket most fel fognak rakni a falra. Aztán faszegekkel egymáshoz fogatják. Ez idővel úgy össze fog gyógyulni, hogy szét sem lehet majd szedni. A sarokrészek megint csak speciálisan vannak megvágva, hogy szépen egymásba csússzanak. Ezt lapolásnak nevezik és igen nehéz szépen kiszabni, de ezt tegnap már megoldották. A lényeg, hogy az egyik deszka a másikhoz saját maga által legyen oda fogatva. Így majd az idő múlásával együtt fognak tágulni, meg mozogni. A falra a deszkákat nem egyszerű meló felvinni, de négyen az állások meg kötelek segítségével valahogy csak megoldják. Aztán jöhetnek a szarufák keresztbe, amik még túl is fognak érni a falon, mivel abból lesz kialakítva az eresz rész majd a végén. Természetesen a sárgerendához a szarufák faszeggel lesznek rögzítve. A szarufákat szigorúan 80 cm távolságra teszik egymástól. Ehhez mérőléceket használnak az építészek, mert nagyon fontos a távolság betartása. Iszonyúan lassú és hosszadalmas munka. Főleg az ezt követő rész. Ami nem más, mint a háromszögek felállítása. Minden szarufára egy darab. Két oldalon rögzítve faszeggel a szarufákhoz majd fent szintén faszeggel egymáshoz. Ráadásul a háromszög felső részéhez még egy úgynevezett kakasüllőt is be kell rakni, ami nem más mint két léc, ami összefogja még jobban az egészet. Munka közben nagyon kell ügyelni, hogy vápa ne maradjon ki. Ugyanis a terasznál szükség lesz rá, ezért a helyét ki is alakítják. Ez az egész olyan négy napig tartó munka. A végére már egész kis pofás alakja lesz az épületnek. Már csak a lécezés meg a cserepek hiányoznak róla.*
* Másnap reggel újra az építkezésen van a kis csapat. Elg neki is kezd a feladatok ismertetésének.*
- Ma uraim elkezdjük tetőt szerkezet felépítését. Kezdve a sárgerendával. Lássunk is neki!* A sárgerenda funkciója szerint olyan, mint egy betonkoszorú. A falat fogja összefogni és majd a tető súlyát egyenletesen elosztja majd. Mivel nincs olyan hosszú deszka, ami végig érne egy oldat, ezért tegnap többet srégen megvágtak, amiket most fel fognak rakni a falra. Aztán faszegekkel egymáshoz fogatják. Ez idővel úgy össze fog gyógyulni, hogy szét sem lehet majd szedni. A sarokrészek megint csak speciálisan vannak megvágva, hogy szépen egymásba csússzanak. Ezt lapolásnak nevezik és igen nehéz szépen kiszabni, de ezt tegnap már megoldották. A lényeg, hogy az egyik deszka a másikhoz saját maga által legyen oda fogatva. Így majd az idő múlásával együtt fognak tágulni, meg mozogni. A falra a deszkákat nem egyszerű meló felvinni, de négyen az állások meg kötelek segítségével valahogy csak megoldják. Aztán jöhetnek a szarufák keresztbe, amik még túl is fognak érni a falon, mivel abból lesz kialakítva az eresz rész majd a végén. Természetesen a sárgerendához a szarufák faszeggel lesznek rögzítve. A szarufákat szigorúan 80 cm távolságra teszik egymástól. Ehhez mérőléceket használnak az építészek, mert nagyon fontos a távolság betartása. Iszonyúan lassú és hosszadalmas munka. Főleg az ezt követő rész. Ami nem más, mint a háromszögek felállítása. Minden szarufára egy darab. Két oldalon rögzítve faszeggel a szarufákhoz majd fent szintén faszeggel egymáshoz. Ráadásul a háromszög felső részéhez még egy úgynevezett kakasüllőt is be kell rakni, ami nem más mint két léc, ami összefogja még jobban az egészet. Munka közben nagyon kell ügyelni, hogy vápa ne maradjon ki. Ugyanis a terasznál szükség lesz rá, ezért a helyét ki is alakítják. Ez az egész olyan négy napig tartó munka. A végére már egész kis pofás alakja lesz az épületnek. Már csak a lécezés meg a cserepek hiányoznak róla.*
1208. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-05-11 20:04:53
Üzenet elküldve: 2020-05-11 20:04:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Boszorkánykonyha építése//
*A pihenő után már végre újra az épületnél vannak, de az emlékei az előző estére térnek vissza. A tető tervezése végett gyűltek össze, így estefelé. Elg szavai és a tervek felvetése elég magabiztosak, a terv hamar kialakul. Noha ezzel a résszel még sok gondja lesz a törpének. De a mestere tanítja a nehéz fejű törpét aki igyekszik minden hasznosat ellesni a főnökétől. Az este és talán az éjszaka eleje is ezen tervezésre ment el. Drogg igyekezett mindent megjegyezni, bár erre koránt sem lehet fogadni, hogy mindent megjegyzett hozzá. De az emlékezésnek most vége és itt vannak azért, hogy befejezzék az épületet. Persze még rengeteg munka van hátra, és ez időigényes, hisz semmit se kapkodnak el. Még ha nehezek is a körülmények. A munka feladatok kiosztása meglepi, így kérdéssel fordul a félelfhez.*
- Barkácsolással? Az érdekes lesz, de majd abba is belejövünk.
*Elg kiosztja a feladatokat, és ő meg Drogg méretezéssel és jelöléssel töltik az első órákat. Amiket a két segéderő a jelölések mentén egyenlő hosszra igazít. Drogg itt sem rest ellenőrizni a munkákat, hisz mégis csak fontos részéhez érkeztek a műveleteknél. A rajzolás és ellenőrzés után Drogg és Elg is neki lát a munkának, azaz beszállnak ők is a gerendák és lécek méretre vágásába. A nap további része ezzel telik, csak az ebéd idejére pihennek el kicsit, majd némi pihenés után folytatták tovább a munkát. A nap végére fáradtan és kimerülten térnek vissza a szállásukra, enni pihenni és legfőképp aludni, ha csak az építész nem tervez újabb beszélgetős tervezős estét, mint előző napon.*
*A pihenő után már végre újra az épületnél vannak, de az emlékei az előző estére térnek vissza. A tető tervezése végett gyűltek össze, így estefelé. Elg szavai és a tervek felvetése elég magabiztosak, a terv hamar kialakul. Noha ezzel a résszel még sok gondja lesz a törpének. De a mestere tanítja a nehéz fejű törpét aki igyekszik minden hasznosat ellesni a főnökétől. Az este és talán az éjszaka eleje is ezen tervezésre ment el. Drogg igyekezett mindent megjegyezni, bár erre koránt sem lehet fogadni, hogy mindent megjegyzett hozzá. De az emlékezésnek most vége és itt vannak azért, hogy befejezzék az épületet. Persze még rengeteg munka van hátra, és ez időigényes, hisz semmit se kapkodnak el. Még ha nehezek is a körülmények. A munka feladatok kiosztása meglepi, így kérdéssel fordul a félelfhez.*
- Barkácsolással? Az érdekes lesz, de majd abba is belejövünk.
*Elg kiosztja a feladatokat, és ő meg Drogg méretezéssel és jelöléssel töltik az első órákat. Amiket a két segéderő a jelölések mentén egyenlő hosszra igazít. Drogg itt sem rest ellenőrizni a munkákat, hisz mégis csak fontos részéhez érkeztek a műveleteknél. A rajzolás és ellenőrzés után Drogg és Elg is neki lát a munkának, azaz beszállnak ők is a gerendák és lécek méretre vágásába. A nap további része ezzel telik, csak az ebéd idejére pihennek el kicsit, majd némi pihenés után folytatták tovább a munkát. A nap végére fáradtan és kimerülten térnek vissza a szállásukra, enni pihenni és legfőképp aludni, ha csak az építész nem tervez újabb beszélgetős tervezős estét, mint előző napon.*
1207. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-05-06 09:44:09
Üzenet elküldve: 2020-05-06 09:44:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Császkáló gondolatok//
//zárás//
*Miközben trappol, látja, hogy azok ketten nagyon ficánkolnak, sőt igazán felélénkülnek azon nyomban. Széles vigyorral nyugtázza, ám mikor felkapaszkodnak a ló nyergébe, lelankad a mosolya, mert egyértelművé válik számára, hogy bizony meg akarnak lógni előle. Esetlegesen felmerül benne, hogy nem látták meg, de végül eveti, mert még oda is kiáltott, amire mind a ketten rá szegezték a tekintetüket.*
-Háh! Álljatok mán mög! *Kalimpál az egyik kezével a levegőben, mintha tényleg csupán annyi lenne a hiba, hogy túl kicsi és jelentéktelen, hogy a látómezejükbe kerülhessen, közben azért meg is szaporázza a lépteit. Ahogy trappol feléjük, immár félig kocogva, néhány ablakon ki is néznek, talán földrengés gyanús zajok keltése okán. Ám mire odaér, már nyomuk sincsen, még talán félutcányit szalad utánuk, de aztán nagy fujtatással kísérve, egyik öklit az egyik ház falának támasztva lihegi ki magát.*
-Azta de gyors az a dög, a sömmirekellők! *Köp egy megtermett példányt maga elé az utca, már sokat megélt kőburkolatára.*
-Hugy a falat akadjun a tokotokon! *Liheg erőteljesen maga elé, majd mikor kifújja magát, csak folytatja az útját a kikötő utcáin, Gyldwa után kutatva.*
//zárás//
*Miközben trappol, látja, hogy azok ketten nagyon ficánkolnak, sőt igazán felélénkülnek azon nyomban. Széles vigyorral nyugtázza, ám mikor felkapaszkodnak a ló nyergébe, lelankad a mosolya, mert egyértelművé válik számára, hogy bizony meg akarnak lógni előle. Esetlegesen felmerül benne, hogy nem látták meg, de végül eveti, mert még oda is kiáltott, amire mind a ketten rá szegezték a tekintetüket.*
-Háh! Álljatok mán mög! *Kalimpál az egyik kezével a levegőben, mintha tényleg csupán annyi lenne a hiba, hogy túl kicsi és jelentéktelen, hogy a látómezejükbe kerülhessen, közben azért meg is szaporázza a lépteit. Ahogy trappol feléjük, immár félig kocogva, néhány ablakon ki is néznek, talán földrengés gyanús zajok keltése okán. Ám mire odaér, már nyomuk sincsen, még talán félutcányit szalad utánuk, de aztán nagy fujtatással kísérve, egyik öklit az egyik ház falának támasztva lihegi ki magát.*
-Azta de gyors az a dög, a sömmirekellők! *Köp egy megtermett példányt maga elé az utca, már sokat megélt kőburkolatára.*
-Hugy a falat akadjun a tokotokon! *Liheg erőteljesen maga elé, majd mikor kifújja magát, csak folytatja az útját a kikötő utcáin, Gyldwa után kutatva.*
1206. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-05-04 13:14:46
Üzenet elküldve: 2020-05-04 13:14:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Császkáló gondolatok//
*Redin hálásan fogadja a felé nyújtott kezet. Örül neki, hogy nincs magára maradva ebben a fojtogató szituációban. Könnyed, kecsesen akrobatikus mozdulattal szökken Ganer háta mögé, de az állat élő, lélegző szöveteit maga alatt érezve elszáll minden csepp egyébént is indokolatlan magabiztossága. Most döbben rá, hogy tulajdonképpen még sosem ült lovon. És Éjtépő most ott szuszog, ficereg alatta és egyáltalán nem tűnik kiszámíthatónak vagy biztonságosnak. Egy pillanatra megfordul a fejében az is, hogy ez talán legalább annyira öngyilkos vállalkozás, mintha itt maradna, azonban hátrafordulva a vészesen közelgő alak felé inkább választja az állatot. Kétségbeesetten karolja át útitársát, talán kicsit túlságosan is szorítva a testét. Nincs mese, bíznia kell benne, akár akarja, akár nem. Ahogy a paripa vad vágtába kezd, pánikja a csúcsra járatódik. Fogalma sincs, mit tegyen annak érdekében, hogy ne a porban landoljon egy élesebb kanyarban, vagy egy nagyobb bukkanó után. Egy halk, kislányos sikkanás szakad fel belőle, képtelen moderálni magát. Az ugráló, vadul változó környezet látványa csak tovább fokozza félelmét, így arcát mélyen a férfi vállába fúrja. Izmaira koncentrál, hátha alaposan megfeszítve magát nőnek a túlélési esélyei. Halkan mantrázik magában, hogy ne a súlyos paták kopogását kelljen hallania egyedüli zajként.*
- Egyszer meg fog állni, egyszer biztos meg fog állni, nem fogok leesni, nem fogok leesni...
*Egyáltalán nincs abban a helyzetben, hogy bármiben is kifogásolja az útirányt, így a férfira bízza magát, s azt is, hol lyukadnak ki végül. Csak minél messzebb innen, minél szilárdabb talajon landoljanak, lehetőleg egy darabban.*
*Redin hálásan fogadja a felé nyújtott kezet. Örül neki, hogy nincs magára maradva ebben a fojtogató szituációban. Könnyed, kecsesen akrobatikus mozdulattal szökken Ganer háta mögé, de az állat élő, lélegző szöveteit maga alatt érezve elszáll minden csepp egyébént is indokolatlan magabiztossága. Most döbben rá, hogy tulajdonképpen még sosem ült lovon. És Éjtépő most ott szuszog, ficereg alatta és egyáltalán nem tűnik kiszámíthatónak vagy biztonságosnak. Egy pillanatra megfordul a fejében az is, hogy ez talán legalább annyira öngyilkos vállalkozás, mintha itt maradna, azonban hátrafordulva a vészesen közelgő alak felé inkább választja az állatot. Kétségbeesetten karolja át útitársát, talán kicsit túlságosan is szorítva a testét. Nincs mese, bíznia kell benne, akár akarja, akár nem. Ahogy a paripa vad vágtába kezd, pánikja a csúcsra járatódik. Fogalma sincs, mit tegyen annak érdekében, hogy ne a porban landoljon egy élesebb kanyarban, vagy egy nagyobb bukkanó után. Egy halk, kislányos sikkanás szakad fel belőle, képtelen moderálni magát. Az ugráló, vadul változó környezet látványa csak tovább fokozza félelmét, így arcát mélyen a férfi vállába fúrja. Izmaira koncentrál, hátha alaposan megfeszítve magát nőnek a túlélési esélyei. Halkan mantrázik magában, hogy ne a súlyos paták kopogását kelljen hallania egyedüli zajként.*
- Egyszer meg fog állni, egyszer biztos meg fog állni, nem fogok leesni, nem fogok leesni...
*Egyáltalán nincs abban a helyzetben, hogy bármiben is kifogásolja az útirányt, így a férfira bízza magát, s azt is, hol lyukadnak ki végül. Csak minél messzebb innen, minél szilárdabb talajon landoljanak, lehetőleg egy darabban.*
1205. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-05-04 11:59:01
Üzenet elküldve: 2020-05-04 11:59:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Császkáló gondolatok//
*A szállás kifizetésének lehetőségére meglepő választ kap. Redin szinte dühbe gurul. Végig hallgatja a másik érveléseit és ezt így teljesen meg is tudja érteni. Nem szeretné megsérteni a másikat azzal, hogy görcsösen ragaszkodik a fizetéshez. E helyett hálásan elfogadja a kapott lehetőséget.*
- Ha így gondolod, akkor köszönöm szépen a vendéglátást, előre is. *Hálás mosollyal tekint a lányra, aki közben saját életének spontán mivoltát ecseteli. A gnóm szemöldökei kíváncsian kúsznak fel.*
- Én is felfedező típus vagyok, de még nálam is jobban szereted a véletleneket. *El kell ismernie, hogy emberére akadt a lány személyében. Ilyen spontán cselekvő személlyel még egészen biztosan nem találkozott. A kezdeti feszültség és hangulat békés mederbe, hangulatos színvonalba hullámzik át, ám ezt nem mindenki szeretné így hagyni. A távolban egy erőteljes és veszélyt jósló alak kiabál feléjük. Egy ilyen környéken és egy ilyen órában ez semmi jót nem jelent. Nem tartozik a hősök közé, egyszerű átlagpolgár, aki ilyen helyzetben inkább az óvatosságot választja. Redin még beszél a menekülésről, amikor Ganer ösztönösen pattan fel a lovára és jól megkapaszkodik a nyeregben. Mire a lány befejezi a menekülésre tett javaslatát, addigra Ganer már a nyeregből nyújtja a kezét a lánynak, hogy felhúzza maga mögé a nyeregbe.*
- Elbír. Gyere, siessünk! *Jelen pillanatban nem beszél sokat, mert itt minden pillanat számít. Nem tudja, kik vagy hányan lehetnek, de nem is szeretné megvárni. Ha Redin elfogadja a segítséget, akkor Éjtépő hátán szélsebesen vágtatnak el a sikátorokból, és az egész Lakónegyedből. Ennyi talán elég is volt ízelítőnek a kikötő ezen részéből, sőt az egész kikötőből. Lehetőség szerint elhagyják az kikötői területét.*
*A szállás kifizetésének lehetőségére meglepő választ kap. Redin szinte dühbe gurul. Végig hallgatja a másik érveléseit és ezt így teljesen meg is tudja érteni. Nem szeretné megsérteni a másikat azzal, hogy görcsösen ragaszkodik a fizetéshez. E helyett hálásan elfogadja a kapott lehetőséget.*
- Ha így gondolod, akkor köszönöm szépen a vendéglátást, előre is. *Hálás mosollyal tekint a lányra, aki közben saját életének spontán mivoltát ecseteli. A gnóm szemöldökei kíváncsian kúsznak fel.*
- Én is felfedező típus vagyok, de még nálam is jobban szereted a véletleneket. *El kell ismernie, hogy emberére akadt a lány személyében. Ilyen spontán cselekvő személlyel még egészen biztosan nem találkozott. A kezdeti feszültség és hangulat békés mederbe, hangulatos színvonalba hullámzik át, ám ezt nem mindenki szeretné így hagyni. A távolban egy erőteljes és veszélyt jósló alak kiabál feléjük. Egy ilyen környéken és egy ilyen órában ez semmi jót nem jelent. Nem tartozik a hősök közé, egyszerű átlagpolgár, aki ilyen helyzetben inkább az óvatosságot választja. Redin még beszél a menekülésről, amikor Ganer ösztönösen pattan fel a lovára és jól megkapaszkodik a nyeregben. Mire a lány befejezi a menekülésre tett javaslatát, addigra Ganer már a nyeregből nyújtja a kezét a lánynak, hogy felhúzza maga mögé a nyeregbe.*
- Elbír. Gyere, siessünk! *Jelen pillanatban nem beszél sokat, mert itt minden pillanat számít. Nem tudja, kik vagy hányan lehetnek, de nem is szeretné megvárni. Ha Redin elfogadja a segítséget, akkor Éjtépő hátán szélsebesen vágtatnak el a sikátorokból, és az egész Lakónegyedből. Ennyi talán elég is volt ízelítőnek a kikötő ezen részéből, sőt az egész kikötőből. Lehetőség szerint elhagyják az kikötői területét.*
1204. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-05-03 19:05:28
Üzenet elküldve: 2020-05-03 19:05:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Császkáló gondolatok//
*Nos, Redin valóban magával ragadó jelenség, de jónak, vagy kedvesnek kevéssé nevezhető, bár mindkettő előfordul elvétve lobbanékony természete hullámvölgyei közt. Az embereket nem tartja túlzottan sokra, szerinte csupán mindenki epizódszereplő egy kanyargós, kiszámíthatatlan úton, így nem tisztel különösen senkit és semmit. A halottaknak kijáró tisztességben pedig főleg nem hisz. De időnként, talán véletlenül felébred benne valami különös empátiaféleség, s hajlamos akár meghatódni mások nehézségein.
A pénz említésére egyenesen szalmalángú dühbe gurul.*
- Nem szívesen hagynék magára egyetlen élő teremtményt sem. Szomorú dolog magunkra maradni. És hallani sem szeretnék többet bármilyen anyagi ellenszolgáltatásról. Fogd fel a dolgot egy furcsa, sorsszerű vendégségként. Én szeretem a vendégeket, mókás dolog spontán társaságot kapni.
*Megkockáztat egy kedves, nyugtató mosolyt a férfi szemébe nézve.*
- Egyébként az, hogy nem tudom hol vagyunk nem jelent az égvilágon semmit. Nekem az esetek többségében ötletem sincs hol vagyok, és hova tartok, de így izgalmasabb az élet. Előbb-utóbb csak haza fogunk keveredni, aggodalomra semmi ok.
*A játékos sorozatgyilkos gondolatán őszintén jót kacag, de már nem próbálja meg bizonygatni, hogy nincsenek ártó szándékai. Ő sem hinne magának a másik helyében, akármit is mondana.
A foglalkozására irányuló kérdés elgondolkoztatja egy pillanatra. Nem az a tisztességes fajta, aki valami könnyen körülhatárolható munkával rendelkezik. Válaszát kiötleni viszont nincs ideje, mivel egy morgó, magas, veszélyesnek ható paca közeledik hozzájuk. Próbálja felmérni a paca szándékait, de annyira jut, hogy nem túl sok jóindulat szorulhatott belé, az egyszer biztos. Az erőviszonyok nem nekik kedveznek, hiába vannak ketten. Ő ugyan gyors és kecses, de inkább szavakkal bánik jól, vagy lesből támad, ha fizikai agresszióra van szükség. Azt, aki egy ilyen kései órán errefelé kóvályog, aligha lehet szavakkal meggyőzni, okosan támadni sincs esély. Ganer ugyan masszívnak tűnik, de talán nem okos dolog egy ekkora emberrel - vagy olyasmivel - szembekerülnie. Vesz egy gyors, de mély lélegzetet, és szemét le nem véve a hosszú sikátorban lassan közelgő alakról nyugalmat erőltet finoman remegő hangjára.*
- Nos, nagyon szívesen fecserészek veled a szűkös, de legalább biztonságos hajlékom oltalmában, de momentán előnyösebb volna mielőbb pucolnunk innen, ha nincs ellenedre. Ne vedd zokon, de úgy látom, egyetlen csapással terítene le mindkettőnket az a valami, ami nem biztos, hogy ember, de az biztos, hogy szándékai kétesek velünk szemben.
*Pillantását Ganerre szegezi, hogy a férfi érezze, komolyan aggódik a helyzet miatt, de nem engedhetik meg maguknak a pánik luxusát.*
- A paripa elbír kettőnket?
*Nos, Redin valóban magával ragadó jelenség, de jónak, vagy kedvesnek kevéssé nevezhető, bár mindkettő előfordul elvétve lobbanékony természete hullámvölgyei közt. Az embereket nem tartja túlzottan sokra, szerinte csupán mindenki epizódszereplő egy kanyargós, kiszámíthatatlan úton, így nem tisztel különösen senkit és semmit. A halottaknak kijáró tisztességben pedig főleg nem hisz. De időnként, talán véletlenül felébred benne valami különös empátiaféleség, s hajlamos akár meghatódni mások nehézségein.
A pénz említésére egyenesen szalmalángú dühbe gurul.*
- Nem szívesen hagynék magára egyetlen élő teremtményt sem. Szomorú dolog magunkra maradni. És hallani sem szeretnék többet bármilyen anyagi ellenszolgáltatásról. Fogd fel a dolgot egy furcsa, sorsszerű vendégségként. Én szeretem a vendégeket, mókás dolog spontán társaságot kapni.
*Megkockáztat egy kedves, nyugtató mosolyt a férfi szemébe nézve.*
- Egyébként az, hogy nem tudom hol vagyunk nem jelent az égvilágon semmit. Nekem az esetek többségében ötletem sincs hol vagyok, és hova tartok, de így izgalmasabb az élet. Előbb-utóbb csak haza fogunk keveredni, aggodalomra semmi ok.
*A játékos sorozatgyilkos gondolatán őszintén jót kacag, de már nem próbálja meg bizonygatni, hogy nincsenek ártó szándékai. Ő sem hinne magának a másik helyében, akármit is mondana.
A foglalkozására irányuló kérdés elgondolkoztatja egy pillanatra. Nem az a tisztességes fajta, aki valami könnyen körülhatárolható munkával rendelkezik. Válaszát kiötleni viszont nincs ideje, mivel egy morgó, magas, veszélyesnek ható paca közeledik hozzájuk. Próbálja felmérni a paca szándékait, de annyira jut, hogy nem túl sok jóindulat szorulhatott belé, az egyszer biztos. Az erőviszonyok nem nekik kedveznek, hiába vannak ketten. Ő ugyan gyors és kecses, de inkább szavakkal bánik jól, vagy lesből támad, ha fizikai agresszióra van szükség. Azt, aki egy ilyen kései órán errefelé kóvályog, aligha lehet szavakkal meggyőzni, okosan támadni sincs esély. Ganer ugyan masszívnak tűnik, de talán nem okos dolog egy ekkora emberrel - vagy olyasmivel - szembekerülnie. Vesz egy gyors, de mély lélegzetet, és szemét le nem véve a hosszú sikátorban lassan közelgő alakról nyugalmat erőltet finoman remegő hangjára.*
- Nos, nagyon szívesen fecserészek veled a szűkös, de legalább biztonságos hajlékom oltalmában, de momentán előnyösebb volna mielőbb pucolnunk innen, ha nincs ellenedre. Ne vedd zokon, de úgy látom, egyetlen csapással terítene le mindkettőnket az a valami, ami nem biztos, hogy ember, de az biztos, hogy szándékai kétesek velünk szemben.
*Pillantását Ganerre szegezi, hogy a férfi érezze, komolyan aggódik a helyzet miatt, de nem engedhetik meg maguknak a pánik luxusát.*
- A paripa elbír kettőnket?
1203. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-05-02 19:31:59
Üzenet elküldve: 2020-05-02 19:31:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Császkáló gondolatok//
*Nagy hévvel és fújtatva trappol, rója az utcákat hatalmasakat lépve, lendületesen, minden résbe benéz és néha még meg is szólít egy-egy előle szaladó macskát.*
-Töle van a hely sütnivalúval, Gyldwa is nagyon szörette ezeköt. *Beszél magában, hiszen ezúttal máshoz nem tud. Minden motyója rajta és már egészen fújtatva, zavarosan viselkedik, egyszerűen nem találja sehol a lányt. ~Szörencsétlön! Löhet mán késő is! ~ Nem is mer mindjárt a lerosszabbra gondolni, sajnos viszont nem találkozik senkivel az utcán, akitől megkérdezhetné, amit nagyon tudni akar. Nyilván ez annak is a következménye, hogy lassan beborítja majd a kikötőt az éjszaka. Hülye az, aki odakint akar járni ilyen időben vagy vaj van a füle mögött. Ekkor pillant meg egy párost mellettük egy lóval az egyik sikátorban. Fel is lelkesedik, nagy lendülettel veri a sáros csizmáit a kőnek, miközben hullik le róla a már megszáradt sár.*
-Höh! TI OTTAN! ÁLLJATOK CSAK MEGEN! *Szólítja meg őket már nagyobb távolságból, netán attól félve, hogy nem veszik észre. Mikor végre odaér melléjük, azért csak megnézi, kikkel van dolga. A bögyös lányt, aki aztán nem takargatja mije is van, talán sellő bélinek titulálja, az alacsony férfi viszont meglehetősen furcsa pofát csal elő belőle. Látott itt már egyet, s mást, aztán ő meg nem szokott gúnyolódni, de abból igazán kispórolták az anyagot, arra következtet. Már, ha idő közben futásnak nem eredtek.*
*Nagy hévvel és fújtatva trappol, rója az utcákat hatalmasakat lépve, lendületesen, minden résbe benéz és néha még meg is szólít egy-egy előle szaladó macskát.*
-Töle van a hely sütnivalúval, Gyldwa is nagyon szörette ezeköt. *Beszél magában, hiszen ezúttal máshoz nem tud. Minden motyója rajta és már egészen fújtatva, zavarosan viselkedik, egyszerűen nem találja sehol a lányt. ~Szörencsétlön! Löhet mán késő is! ~ Nem is mer mindjárt a lerosszabbra gondolni, sajnos viszont nem találkozik senkivel az utcán, akitől megkérdezhetné, amit nagyon tudni akar. Nyilván ez annak is a következménye, hogy lassan beborítja majd a kikötőt az éjszaka. Hülye az, aki odakint akar járni ilyen időben vagy vaj van a füle mögött. Ekkor pillant meg egy párost mellettük egy lóval az egyik sikátorban. Fel is lelkesedik, nagy lendülettel veri a sáros csizmáit a kőnek, miközben hullik le róla a már megszáradt sár.*
-Höh! TI OTTAN! ÁLLJATOK CSAK MEGEN! *Szólítja meg őket már nagyobb távolságból, netán attól félve, hogy nem veszik észre. Mikor végre odaér melléjük, azért csak megnézi, kikkel van dolga. A bögyös lányt, aki aztán nem takargatja mije is van, talán sellő bélinek titulálja, az alacsony férfi viszont meglehetősen furcsa pofát csal elő belőle. Látott itt már egyet, s mást, aztán ő meg nem szokott gúnyolódni, de abból igazán kispórolták az anyagot, arra következtet. Már, ha idő közben futásnak nem eredtek.*
1202. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-05-02 15:36:00
Üzenet elküldve: 2020-05-02 15:36:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Császkáló gondolatok//
*Redin különös szerzet. Érez benne némi empátiát, de ettől sokkal jobban érződik a zárkózottsága. Talán úgy nőtt fel, hogy csak magára számíthatott, vagy olyan közegben, ami a valódi érzelmei elnyomására késztették. Ezt nem tudja eldönteni, de talán lesz ideje megismerni a lányt, ha már sikerült ilyen furcsa mód összetalálkozniuk. Megkapja válaszul azt amire már maga is gondolt, mégpedig azt, hogy már halott lenne, ha Redin kapott volna az alkalmon. Önkénytelenül is elmosolyodik és bólogat.*
- Jogos érv. *Az elővigyázatosság és a környék kérdésére csak hümmögni tud és Éjtépő lesütő tekintetét figyeli.*
- Igazság szerint nem terveztem a kikötő felé lovagolni. Éjtépő valamiért megmakacsolta magát és idehozott, csak azt nem tudom, hogy miért. *Egy pillanatra újra elgondolkodik, hogy miért ragaszkodott makacsul Éjtépő ahhoz, hogy idejöjjenek.*
- Talán a kereskedő, akinél volt, itt tartotta a kikötőnél, mielőtt eladta volna. *Jobb ötlete nem támad az esetre, de talán már ez nem is számít annyira. Kissé meglepődik, amint váratlan segítséget kap Redin-től a ruhája leporolásában.*
- Köszönöm! *Nem egy könnyen kiismerhető személyiség. Néha közvetlenebb a kelleténél, néha pedig távolságtartóbb mint számítana rá a gnóm. Nagyot nyel, amikor a lány teljesen komolyan elé tárja, hogy ha szerencsétlenül alakul a helyzet és Ganer meghal, akkor szívesen átvette volna Éjtépőt.*
- Azt elhiszem, hogy szívesen átvetted volna. Kedves tőled, hogy nem hagytad volna itt árválkodni. *Ezt már ő sem komolyan mondja, hanem kezdi felvenni a másik stílusát, mert úgy tűnik itt a sajátjával nem fog célt érni. Van a hangjában egy enyhe visszavágás. Gondolkodás nélkül elhiszi, hogy Redin nyomban lecsapott volna Éjtépőre, a hulláját pedig ott hagyta volna a kóbor kutyáknak. Rá kell döbbennie, hogy a kikötő tényleg olyan veszélyes és kegyetlen hely, mint amilyennek mondják. A vörös hölgyemény jól lefesti számára, hogy egy piszkos, szűk és egyáltalán nem jómódú környéken vannak. Ezt valahogy Ganer is sejtette, de ebből arra következtethet, hogy a sikátor ezen részén Redin sem annyira ismerős.*
- Ha te sem tudod hol járunk, akkor már baj van. *Ha egy helybéli nem tudja merre jár, akkor nem lesz egyszerű kikászálódnia ebből a helyzetből. Bár van egy sejtése, hogy a lányt nem lehet ilyen könnyen eladni, ennél jóval talpraesettebb lehet. A kacagó nevetésre kíváncsian kapja fel a fejét és ugyanilyen kíváncsi mosollyal várja a magyarázatot, hogy milyen butaságot kérdezhetett megint. A bordély szálló említésekor már megérti, hogy mire fel volt a kacaj. Nem egy bizalomgerjesztő hely a gnóm számára, ez tükröződik az arckifejezésén is. Meglepődik, hogy a lány a saját hajlékában adna neki és Éjtépőnek szállást.*
- Inkább szerény hajlékodat választanám, ha ez neked nem jelent gond. Természetesen nem várom el ingyen. Kifizetem a szállásunk árát. *Ezt komolyan mondja, mert senkitől sem várná el, hogy csak úgy befogadja egy éjszakára. Ez a környék nem a jótéteményekről szól, azt már tisztán látja. Örülhet, ha megéri a reggelt. Teljesen belefeledkezett a helyzetbe és csak akkor döbben rá, hogy a nevét még nem árulta el, amikor a lány Redissaeana néven bemutatkozik. Kissé zavarodottan, de kapcsol és bemutatkozik.*
- Nagyon örvendek Redin! Én Ganer vagyok. *Amikor a lány megnyugtatná, hogy nem sorozatgyilkos, akkor egészen komoly arcot vág.*
- Úgy tudom a sorozatgyilkosok szeretnek eljátszani az áldozatukkal és csak utána ölik meg őket. Ha reggel még ép torokkal felkelek, akkor elhiszem. *Ezt valamennyire viccnek szánta és ezért vett fel komoly arcot, de némi kétség is maradt benne, ami teljesen a reggel fényében lesz tiszta számára.*
- Egyébként mivel foglalkozol? Már amikor épp nem sorozat gyilkolsz. *Humoros mosoly húzódik ajkaira, de kíváncsisága őszinte. Talán nem kap igazi választ a kérdésére, de legalább megpróbálja jó hangulatba terelni a beszélgetésüket.*
*Redin különös szerzet. Érez benne némi empátiát, de ettől sokkal jobban érződik a zárkózottsága. Talán úgy nőtt fel, hogy csak magára számíthatott, vagy olyan közegben, ami a valódi érzelmei elnyomására késztették. Ezt nem tudja eldönteni, de talán lesz ideje megismerni a lányt, ha már sikerült ilyen furcsa mód összetalálkozniuk. Megkapja válaszul azt amire már maga is gondolt, mégpedig azt, hogy már halott lenne, ha Redin kapott volna az alkalmon. Önkénytelenül is elmosolyodik és bólogat.*
- Jogos érv. *Az elővigyázatosság és a környék kérdésére csak hümmögni tud és Éjtépő lesütő tekintetét figyeli.*
- Igazság szerint nem terveztem a kikötő felé lovagolni. Éjtépő valamiért megmakacsolta magát és idehozott, csak azt nem tudom, hogy miért. *Egy pillanatra újra elgondolkodik, hogy miért ragaszkodott makacsul Éjtépő ahhoz, hogy idejöjjenek.*
- Talán a kereskedő, akinél volt, itt tartotta a kikötőnél, mielőtt eladta volna. *Jobb ötlete nem támad az esetre, de talán már ez nem is számít annyira. Kissé meglepődik, amint váratlan segítséget kap Redin-től a ruhája leporolásában.*
- Köszönöm! *Nem egy könnyen kiismerhető személyiség. Néha közvetlenebb a kelleténél, néha pedig távolságtartóbb mint számítana rá a gnóm. Nagyot nyel, amikor a lány teljesen komolyan elé tárja, hogy ha szerencsétlenül alakul a helyzet és Ganer meghal, akkor szívesen átvette volna Éjtépőt.*
- Azt elhiszem, hogy szívesen átvetted volna. Kedves tőled, hogy nem hagytad volna itt árválkodni. *Ezt már ő sem komolyan mondja, hanem kezdi felvenni a másik stílusát, mert úgy tűnik itt a sajátjával nem fog célt érni. Van a hangjában egy enyhe visszavágás. Gondolkodás nélkül elhiszi, hogy Redin nyomban lecsapott volna Éjtépőre, a hulláját pedig ott hagyta volna a kóbor kutyáknak. Rá kell döbbennie, hogy a kikötő tényleg olyan veszélyes és kegyetlen hely, mint amilyennek mondják. A vörös hölgyemény jól lefesti számára, hogy egy piszkos, szűk és egyáltalán nem jómódú környéken vannak. Ezt valahogy Ganer is sejtette, de ebből arra következtethet, hogy a sikátor ezen részén Redin sem annyira ismerős.*
- Ha te sem tudod hol járunk, akkor már baj van. *Ha egy helybéli nem tudja merre jár, akkor nem lesz egyszerű kikászálódnia ebből a helyzetből. Bár van egy sejtése, hogy a lányt nem lehet ilyen könnyen eladni, ennél jóval talpraesettebb lehet. A kacagó nevetésre kíváncsian kapja fel a fejét és ugyanilyen kíváncsi mosollyal várja a magyarázatot, hogy milyen butaságot kérdezhetett megint. A bordély szálló említésekor már megérti, hogy mire fel volt a kacaj. Nem egy bizalomgerjesztő hely a gnóm számára, ez tükröződik az arckifejezésén is. Meglepődik, hogy a lány a saját hajlékában adna neki és Éjtépőnek szállást.*
- Inkább szerény hajlékodat választanám, ha ez neked nem jelent gond. Természetesen nem várom el ingyen. Kifizetem a szállásunk árát. *Ezt komolyan mondja, mert senkitől sem várná el, hogy csak úgy befogadja egy éjszakára. Ez a környék nem a jótéteményekről szól, azt már tisztán látja. Örülhet, ha megéri a reggelt. Teljesen belefeledkezett a helyzetbe és csak akkor döbben rá, hogy a nevét még nem árulta el, amikor a lány Redissaeana néven bemutatkozik. Kissé zavarodottan, de kapcsol és bemutatkozik.*
- Nagyon örvendek Redin! Én Ganer vagyok. *Amikor a lány megnyugtatná, hogy nem sorozatgyilkos, akkor egészen komoly arcot vág.*
- Úgy tudom a sorozatgyilkosok szeretnek eljátszani az áldozatukkal és csak utána ölik meg őket. Ha reggel még ép torokkal felkelek, akkor elhiszem. *Ezt valamennyire viccnek szánta és ezért vett fel komoly arcot, de némi kétség is maradt benne, ami teljesen a reggel fényében lesz tiszta számára.*
- Egyébként mivel foglalkozol? Már amikor épp nem sorozat gyilkolsz. *Humoros mosoly húzódik ajkaira, de kíváncsisága őszinte. Talán nem kap igazi választ a kérdésére, de legalább megpróbálja jó hangulatba terelni a beszélgetésüket.*
1201. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2020-05-02 13:40:23
Üzenet elküldve: 2020-05-02 13:40:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Boszorkánykonyha építése//
* A több napos pihenő mindenkinek jól esik a nehéz munka után, de egyszer annak is vége szakad. Az utolsó estén magához hívja Elg Droggot, hogy megkezdjék a számításokat. A tető igen csak kényes része egy épületnek. Még az sem mindegy, hogy milyen az esése. Ha túl meredek, akkor a víz hirtelen zúdul le rajta, ha meg nem elég meredek, akkor a víz vagy hó megáll rajta. Na meg az sem mindegy, hogy milyen szilárd is a szerkezet. A falhoz kell hozzáméretezni az egészet. Ezért is hívta magához segédjét, hogy papíron megtervezzék az egészet. Igaz, hogy egyszer ezt már megtette, de ha már ilyen lelkes segítője van aki vágyakozik a tudás után, akkor miért ne mutatná meg neki. Na meg az ellenőrzés az nem árt. Jó pár órányi méricskélés után végre az ellenőrzés is megvan. Talán tudott olyasmit tanítani a törpnek, amit később fel fog tudni használni, ha szüksége lesz rá. Másnap újfent visszatérnek a munkaterületre, hogy átültessék a gyakorlatba az előzőnapi munkálatokat.*
- Na fiúk, ma barkácsolni fogunk egész nap.* Vázolja fel a napi tennivalót. A nagy hosszú deszkákat méretre kell vágyni, hogy az építkezéskor ne kelljen vele vacakolni. Ácsceruzával szépen bejelölgeti a deszkákat a pontos centizés után. A két segédmunkás meg a vonalat követve le tudja vágni a fa darabokat. Ha az összes deszkát bejelölték Droggal, akkor ők ketten is nekiláthatnak a vagdalásnak. Ez a nap erre van áldozva. Majd másnap elkezdhetik a tetőt a sárgerenda felrakásával.*
* A több napos pihenő mindenkinek jól esik a nehéz munka után, de egyszer annak is vége szakad. Az utolsó estén magához hívja Elg Droggot, hogy megkezdjék a számításokat. A tető igen csak kényes része egy épületnek. Még az sem mindegy, hogy milyen az esése. Ha túl meredek, akkor a víz hirtelen zúdul le rajta, ha meg nem elég meredek, akkor a víz vagy hó megáll rajta. Na meg az sem mindegy, hogy milyen szilárd is a szerkezet. A falhoz kell hozzáméretezni az egészet. Ezért is hívta magához segédjét, hogy papíron megtervezzék az egészet. Igaz, hogy egyszer ezt már megtette, de ha már ilyen lelkes segítője van aki vágyakozik a tudás után, akkor miért ne mutatná meg neki. Na meg az ellenőrzés az nem árt. Jó pár órányi méricskélés után végre az ellenőrzés is megvan. Talán tudott olyasmit tanítani a törpnek, amit később fel fog tudni használni, ha szüksége lesz rá. Másnap újfent visszatérnek a munkaterületre, hogy átültessék a gyakorlatba az előzőnapi munkálatokat.*
- Na fiúk, ma barkácsolni fogunk egész nap.* Vázolja fel a napi tennivalót. A nagy hosszú deszkákat méretre kell vágyni, hogy az építkezéskor ne kelljen vele vacakolni. Ácsceruzával szépen bejelölgeti a deszkákat a pontos centizés után. A két segédmunkás meg a vonalat követve le tudja vágni a fa darabokat. Ha az összes deszkát bejelölték Droggal, akkor ők ketten is nekiláthatnak a vagdalásnak. Ez a nap erre van áldozva. Majd másnap elkezdhetik a tetőt a sárgerenda felrakásával.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1805-1824