Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Dokkok és kikötő (új) Csatornarendszer (új) Vérkert (új) | Lakónegyed | Rumos Rókalyuk (új) Sellőház (új) Vámház (új) Hét Varjú Taverna (új) |  |
1340. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-08-31 10:47:59
Üzenet elküldve: 2021-08-31 10:47:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Apuci kicsi lánya//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Hist másra sem vágyik most, csak a párja karjai között lenni. Legszívesebben csak elvonulna vele, hogy végre legyen idejük egymásra. Nazron azonban család centrikusabb, mint néha maga a lány, hiszen megint csak magára vállalja a híres békítő szerepét. Histnek valójában semmi kedve visszamenni most az apjához, de mégiscsak követi párját. Míg Naz elvonul ismételten a konyhába, a nő végre neki állhat a teájának. Bent a konyhában az após fejében a lánya boldogsága körül kavarognak a gondolatok. Trimlend talán pont jó pillanatában kapja el az alkudozáshoz. Egy ideig fontolgatja a másik ajánlatát, de végül rezzenéstelen arccal rázza meg leendő veje karját. *
- Megegyeztünk. Hús és krumpli van, a lányom jobban főz, de nem ehetetlen. Valahogy sikerült felnevelnem ezeken az ízeken. Kértem savanyúságot a szomszédasszonytól, a lányom írta, hogy szereted. Hívd be Histet, szedek ételt.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Hist másra sem vágyik most, csak a párja karjai között lenni. Legszívesebben csak elvonulna vele, hogy végre legyen idejük egymásra. Nazron azonban család centrikusabb, mint néha maga a lány, hiszen megint csak magára vállalja a híres békítő szerepét. Histnek valójában semmi kedve visszamenni most az apjához, de mégiscsak követi párját. Míg Naz elvonul ismételten a konyhába, a nő végre neki állhat a teájának. Bent a konyhában az após fejében a lánya boldogsága körül kavarognak a gondolatok. Trimlend talán pont jó pillanatában kapja el az alkudozáshoz. Egy ideig fontolgatja a másik ajánlatát, de végül rezzenéstelen arccal rázza meg leendő veje karját. *
- Megegyeztünk. Hús és krumpli van, a lányom jobban főz, de nem ehetetlen. Valahogy sikerült felnevelnem ezeken az ízeken. Kértem savanyúságot a szomszédasszonytól, a lányom írta, hogy szereted. Hívd be Histet, szedek ételt.
1339. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-08-26 20:46:39
Üzenet elküldve: 2021-08-26 20:46:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Apuci kicsi lánya//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Nagyon védi az öreg ezt a Wrinxet, ebből is látszik, hogy mennyire kedves a szívének az fiú.*
~ Benyaltad öreg, mert én nem vagyok az a félnótás nyomorult. ~* Ő aztán soha nem tagadta le, hogy kurvázott volna. Nem is szál már vitába emiatt. Jobb témán is edzheti nyelvét. Szegény Jack alig bírja visszafogni magát. Így hagyja hátra az apóskát, hogy a teát a becses lánya elé rakja. Egy kis időre pedig kivonja magát a forgalomból, de még így is elég jól hallja a bent lezajló jelenetet.*
~ Szegény öreg. Most miattam basszák le. ~* Elégedett, de csak egy kicsit, mert valahol keserű szájízt hagy benne a dolog, hogy ennyire összefogtak az öreg ellen. Viszont most kell ezt lejátszaniuk, amíg friss a dolog. Mindent várt volna, hogy elhangzik, de ilyen intenzív védelemre nem számított volna. Főleg nem a belezős részre a végén.*
~ Mi a szösz? Tényleg elronthattam ezt a lányt. ~* Szó mi szó, de Erai is elég sokat változott találkozásuk óta. A perpatvar elég hamar véget ér, hogy aztán kedvese karjaiba meneküljön. Nazron megteszi azt, amit tőle telik, szóval szoros átkarolja és hátát simogatja.*
- Én is szeretlek te kis bóka.* Most nem sok szóra van szükség, szóval csak hagyja, hogy minden szépen tovább gördüljön, ahogy annak lennie kell. Ha már eléggé lenyugodott a lány, akkor kedvesen megszólítja.*
- Gyere kicsim, menjünk be! Kihűl teád. Na meg el kéne ásni azt a csatabárdot is apáddal.* Nazron már megint a békítő szerepét veszi magára. Wrinx esetében is ő neki kellett intézkednie, aztán most is. Ha sikerül leültetnie a mellé borzalmas tea mellé, akkor újból felkeresi az öreg Jackit a konyhában.*
- Mindjárt vissza jövök édes.* Nyugtatja meg a lányt. Belépve rögtön a tárgyra tér a maga sajátos stílusával.*
- Egyezzünk ki, mert ez nem lesz így jó. Ha egymástól nem is félünk, de Histtől mind a ketten. Én nem kérem, hogy szeressen vagy ilyesmi, csak hagyjon nyugton nekem. Én pedig vigyázok majd a lányára.* Még kezet is nyújt, hogy megpecsételjék az egyezséget. Ilyenre tudja jól, hogy nem lehet nemet mondani. Ha meg történik ez, akkor máris tovább lép mindenen.*
- Na mit eszünk? Remélem jól főz.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Nagyon védi az öreg ezt a Wrinxet, ebből is látszik, hogy mennyire kedves a szívének az fiú.*
~ Benyaltad öreg, mert én nem vagyok az a félnótás nyomorult. ~* Ő aztán soha nem tagadta le, hogy kurvázott volna. Nem is szál már vitába emiatt. Jobb témán is edzheti nyelvét. Szegény Jack alig bírja visszafogni magát. Így hagyja hátra az apóskát, hogy a teát a becses lánya elé rakja. Egy kis időre pedig kivonja magát a forgalomból, de még így is elég jól hallja a bent lezajló jelenetet.*
~ Szegény öreg. Most miattam basszák le. ~* Elégedett, de csak egy kicsit, mert valahol keserű szájízt hagy benne a dolog, hogy ennyire összefogtak az öreg ellen. Viszont most kell ezt lejátszaniuk, amíg friss a dolog. Mindent várt volna, hogy elhangzik, de ilyen intenzív védelemre nem számított volna. Főleg nem a belezős részre a végén.*
~ Mi a szösz? Tényleg elronthattam ezt a lányt. ~* Szó mi szó, de Erai is elég sokat változott találkozásuk óta. A perpatvar elég hamar véget ér, hogy aztán kedvese karjaiba meneküljön. Nazron megteszi azt, amit tőle telik, szóval szoros átkarolja és hátát simogatja.*
- Én is szeretlek te kis bóka.* Most nem sok szóra van szükség, szóval csak hagyja, hogy minden szépen tovább gördüljön, ahogy annak lennie kell. Ha már eléggé lenyugodott a lány, akkor kedvesen megszólítja.*
- Gyere kicsim, menjünk be! Kihűl teád. Na meg el kéne ásni azt a csatabárdot is apáddal.* Nazron már megint a békítő szerepét veszi magára. Wrinx esetében is ő neki kellett intézkednie, aztán most is. Ha sikerül leültetnie a mellé borzalmas tea mellé, akkor újból felkeresi az öreg Jackit a konyhában.*
- Mindjárt vissza jövök édes.* Nyugtatja meg a lányt. Belépve rögtön a tárgyra tér a maga sajátos stílusával.*
- Egyezzünk ki, mert ez nem lesz így jó. Ha egymástól nem is félünk, de Histtől mind a ketten. Én nem kérem, hogy szeressen vagy ilyesmi, csak hagyjon nyugton nekem. Én pedig vigyázok majd a lányára.* Még kezet is nyújt, hogy megpecsételjék az egyezséget. Ilyenre tudja jól, hogy nem lehet nemet mondani. Ha meg történik ez, akkor máris tovább lép mindenen.*
- Na mit eszünk? Remélem jól főz.
1338. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-08-25 22:25:33
Üzenet elküldve: 2021-08-25 22:25:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Apuci kicsi lánya//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Két egyet nem értő forró fejű férfi sohasem fog békésen dűlőre jutni. Azonban Jack sem az a férfi aki csak úgy megretten attól, hogy ellökik őt. Hiába a kölyök fenyegető aurája, most a lánya jövőjéről van szó és a saját büszkeségéről. *
- Az a fiú a lányommal együtt nőtt fel és igenis egy tisztességes gyerek volt! Nem mintha te Trimlend kurváztál volna, hiszen te magad vallottad be. Senki nem várhatja el tőlem, hogy mosolyogva bólogassak egy olyan frigyre, ami iránt még egyáltalán nincsenek pozitív érzéseim! *Talán Nazronnak még igazat is adott volna a férfi, ha nem veszi a szájára Wrinxet. Nazron valószínűleg sosem fogja elfogadni, de a családjuk számára így vagy úgy, de Wrinx mindig szeretett személy lesz. Az apa kishíján neki megy Nazronnak, mikor az olyan könnyen beszél a lánya megrontásáról, egyedül Erai miatt nem teszi. Az utolsó cérnaszálon táncolnak mire végül kiviharzik a fiú a konyhából és egy kikerekedett szemű Histerát hagy a háta mögött. Ha az apja őrült, a lány bizony még jobban. Ezt valószínűleg Nazron is szóról- szóra hallani fogja*
- Nem akarom hallani a magyarázkodásodat, papa. Meg se szólalj! Megmondtam neked, rohadtul megmondtam neked, hogy nem fogom hagyni, hogy erre kényszeríts! Szeretlek, de már rég nem egy 15 éves kislány vagyok! Wrinx óta évek teltek és fogalmad sincs milyen magányos voltam, soha nem fogod megtudni, hogy milyen értéktelennek éreztem magam akkor, soha! Megírtam neked, hogy hazahozom a leendő bélimet és az egyetlen dolgod az lett volna, hogy örülj a boldogságomnak! Az egyetlen dolgod lett volna. Bántottad akit szeretek, bántottad őt! A páromat alacsonyítottad le, olyan emberekhez, akikkel soha többé nem fogom hagyni, hogy csak egy gondolatmenetben is említsd. Nem te vagy ebben a családban egyedül erős, az erős embereket pedig megvédik a szeretteiket. Naz a legjobb dolog ami az utóbbi évek során velem történt. Úgy néz ki ezt a levelemből nem fogtad fel. Soha nem figyelsz rám és kezd ebből elegem lenni. Nem fogom neked bizonygatni, hogy a párom jó ember. Elfogsz veszíteni, elfogod veszíteni a tiszteletemet, csodálatomat, a szeretettemet lehet nem, de ha nem tudsz felismerni egy csodálatos embert, ráadásul azt akit a legjobban szeretek, soha többé nem lesz olyan a kapcsolatunk mint régen volt. Gratulálok, sikerült megsiratnod a lányodat. Csakhogy tudd, én is kibeleznék bárkit, aki bántja őt *Szótlan állapotban hagyja az apját a konyha közepén állva. Lassan és a könnyeit törölgetve sétál ki a helyiségből, hogy megkeresse a párját. Ha pedig végre megtalálja némán és fáradtan dől a karjaiba. Most szüksége van Nazron ölelésére és a saját kis pillanatukra, amiből napok óta nem jutott az idegeskedés miatt*
- Szeretlek, te vagy a legjobb dolog az életemben. Megfogom védeni ami kettőnk között van, mert szükségem van rád *Jack mindeközben a konyha ablakot bámulva láthatja a történéseket, amik talán meggyőzik az apai szívét arról, hogy a lánya tényleg jó kezekben van*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Két egyet nem értő forró fejű férfi sohasem fog békésen dűlőre jutni. Azonban Jack sem az a férfi aki csak úgy megretten attól, hogy ellökik őt. Hiába a kölyök fenyegető aurája, most a lánya jövőjéről van szó és a saját büszkeségéről. *
- Az a fiú a lányommal együtt nőtt fel és igenis egy tisztességes gyerek volt! Nem mintha te Trimlend kurváztál volna, hiszen te magad vallottad be. Senki nem várhatja el tőlem, hogy mosolyogva bólogassak egy olyan frigyre, ami iránt még egyáltalán nincsenek pozitív érzéseim! *Talán Nazronnak még igazat is adott volna a férfi, ha nem veszi a szájára Wrinxet. Nazron valószínűleg sosem fogja elfogadni, de a családjuk számára így vagy úgy, de Wrinx mindig szeretett személy lesz. Az apa kishíján neki megy Nazronnak, mikor az olyan könnyen beszél a lánya megrontásáról, egyedül Erai miatt nem teszi. Az utolsó cérnaszálon táncolnak mire végül kiviharzik a fiú a konyhából és egy kikerekedett szemű Histerát hagy a háta mögött. Ha az apja őrült, a lány bizony még jobban. Ezt valószínűleg Nazron is szóról- szóra hallani fogja*
- Nem akarom hallani a magyarázkodásodat, papa. Meg se szólalj! Megmondtam neked, rohadtul megmondtam neked, hogy nem fogom hagyni, hogy erre kényszeríts! Szeretlek, de már rég nem egy 15 éves kislány vagyok! Wrinx óta évek teltek és fogalmad sincs milyen magányos voltam, soha nem fogod megtudni, hogy milyen értéktelennek éreztem magam akkor, soha! Megírtam neked, hogy hazahozom a leendő bélimet és az egyetlen dolgod az lett volna, hogy örülj a boldogságomnak! Az egyetlen dolgod lett volna. Bántottad akit szeretek, bántottad őt! A páromat alacsonyítottad le, olyan emberekhez, akikkel soha többé nem fogom hagyni, hogy csak egy gondolatmenetben is említsd. Nem te vagy ebben a családban egyedül erős, az erős embereket pedig megvédik a szeretteiket. Naz a legjobb dolog ami az utóbbi évek során velem történt. Úgy néz ki ezt a levelemből nem fogtad fel. Soha nem figyelsz rám és kezd ebből elegem lenni. Nem fogom neked bizonygatni, hogy a párom jó ember. Elfogsz veszíteni, elfogod veszíteni a tiszteletemet, csodálatomat, a szeretettemet lehet nem, de ha nem tudsz felismerni egy csodálatos embert, ráadásul azt akit a legjobban szeretek, soha többé nem lesz olyan a kapcsolatunk mint régen volt. Gratulálok, sikerült megsiratnod a lányodat. Csakhogy tudd, én is kibeleznék bárkit, aki bántja őt *Szótlan állapotban hagyja az apját a konyha közepén állva. Lassan és a könnyeit törölgetve sétál ki a helyiségből, hogy megkeresse a párját. Ha pedig végre megtalálja némán és fáradtan dől a karjaiba. Most szüksége van Nazron ölelésére és a saját kis pillanatukra, amiből napok óta nem jutott az idegeskedés miatt*
- Szeretlek, te vagy a legjobb dolog az életemben. Megfogom védeni ami kettőnk között van, mert szükségem van rád *Jack mindeközben a konyha ablakot bámulva láthatja a történéseket, amik talán meggyőzik az apai szívét arról, hogy a lánya tényleg jó kezekben van*
1337. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-08-25 21:33:27
Üzenet elküldve: 2021-08-25 21:33:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Apuci kicsi lánya //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Naz csak a fejét csóválva hallgatja végig a férfi siránkozását. A késre kicsit meglepődik, főleg, amikor a falba vágják.*
~ Mondom én, hogy ez a család bogaras. ~* Még mosolyogna is ezen, ha hirtelen nem ragadnák meg a gallérját. Kezd már kicsit belé jönni az ideg., szóval, amikor befejezte a kedves apuci eltaszítja magától. Annyira azért nem haverok, hogy ilyesmit csak úgy eltűrjön.*
~ Ez az alak a hülyeségével az őrületbe kerget. Ennek most itt véget fogok vetni. ~
- Végig hallgatott, ezért én is megtettem ugyan ezt.* Áll fel és most már az ő aurája is elég fenyegető.*
- Magasról köpök arra a puhapöcsű Wrinxre. Az a kis szarzsák csak birtokolni akarta a lányát. Aztán amikor kikosarazták ment kurvákat hajtani. Most meg itt felmagasztalja nekem. Igazából nem is tudom, hogy mit a jó büdös fenét várt? Ez itt a kikötő! Rabló bandák uralják, ha nem tudná. Örülhetne, hogy olyat kapott, mint én. Vagy talán egy részeges matrózt vagy kalózt jobban szeretett volna? Egyet a Patkányok közül esetleg? Ezek most nem azok az idők, amikor szőke hercegek járják a vidéket.* Nem tudja milyen álomkép lebeg a férfi szeme előtt, de most rádöbbenti a kegyetlen valóságra.*
- Nem rontottam meg, csak nőt csináltam belőle. Vagy talán maga megrontotta a feleségét?* Vág neki vissza, de nem fogja hagyni, hogy az erre a szavakra újfent megragadja.*
- Változtam, mert ő megérdemli, szóval csak ne fenyegessen! Azt meg felejtse el végképp, hogy úgy formáljon át, mint egy darab agyagot. Ha kedvem tartja megiszok egy pohár bort és elmegyek kártyázni is. Azt a nyamvadt madarat meg csak megtűröm, de nem várja el senki, hogy oda leszek érte. A teáját meg töltse oda, ahova akarja. Nem fogok egy lélektelen engedelmes átformált személyiségű gólemmé változni senki kedvéért.* Ezt halálosan komolyan mondja. Szereti a lányt, de még ő sem kérheti arra, hogy egy idomított kiskutya legyen belőle.*
~ Az már nem! ~
- Majd idővel megkérem a kezét is talán, ha addig nem utál ki a családból. Addig is örültem apus, köszönöm a meleg fogadtatást!* Azzal felkapja a teát és ott hagyja az öreget magában.*
- Itt is van a finom tea. Idd meg amíg meleg! Én kimegyek levegőzni addig egy kicsit.* Azzal szépen le is lép. Mármint a házból, mert most hagynia kell, hogy kibeszélhessék egymás között a történteket.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Naz csak a fejét csóválva hallgatja végig a férfi siránkozását. A késre kicsit meglepődik, főleg, amikor a falba vágják.*
~ Mondom én, hogy ez a család bogaras. ~* Még mosolyogna is ezen, ha hirtelen nem ragadnák meg a gallérját. Kezd már kicsit belé jönni az ideg., szóval, amikor befejezte a kedves apuci eltaszítja magától. Annyira azért nem haverok, hogy ilyesmit csak úgy eltűrjön.*
~ Ez az alak a hülyeségével az őrületbe kerget. Ennek most itt véget fogok vetni. ~
- Végig hallgatott, ezért én is megtettem ugyan ezt.* Áll fel és most már az ő aurája is elég fenyegető.*
- Magasról köpök arra a puhapöcsű Wrinxre. Az a kis szarzsák csak birtokolni akarta a lányát. Aztán amikor kikosarazták ment kurvákat hajtani. Most meg itt felmagasztalja nekem. Igazából nem is tudom, hogy mit a jó büdös fenét várt? Ez itt a kikötő! Rabló bandák uralják, ha nem tudná. Örülhetne, hogy olyat kapott, mint én. Vagy talán egy részeges matrózt vagy kalózt jobban szeretett volna? Egyet a Patkányok közül esetleg? Ezek most nem azok az idők, amikor szőke hercegek járják a vidéket.* Nem tudja milyen álomkép lebeg a férfi szeme előtt, de most rádöbbenti a kegyetlen valóságra.*
- Nem rontottam meg, csak nőt csináltam belőle. Vagy talán maga megrontotta a feleségét?* Vág neki vissza, de nem fogja hagyni, hogy az erre a szavakra újfent megragadja.*
- Változtam, mert ő megérdemli, szóval csak ne fenyegessen! Azt meg felejtse el végképp, hogy úgy formáljon át, mint egy darab agyagot. Ha kedvem tartja megiszok egy pohár bort és elmegyek kártyázni is. Azt a nyamvadt madarat meg csak megtűröm, de nem várja el senki, hogy oda leszek érte. A teáját meg töltse oda, ahova akarja. Nem fogok egy lélektelen engedelmes átformált személyiségű gólemmé változni senki kedvéért.* Ezt halálosan komolyan mondja. Szereti a lányt, de még ő sem kérheti arra, hogy egy idomított kiskutya legyen belőle.*
~ Az már nem! ~
- Majd idővel megkérem a kezét is talán, ha addig nem utál ki a családból. Addig is örültem apus, köszönöm a meleg fogadtatást!* Azzal felkapja a teát és ott hagyja az öreget magában.*
- Itt is van a finom tea. Idd meg amíg meleg! Én kimegyek levegőzni addig egy kicsit.* Azzal szépen le is lép. Mármint a házból, mert most hagynia kell, hogy kibeszélhessék egymás között a történteket.*
1336. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-08-24 20:47:07
Üzenet elküldve: 2021-08-24 20:47:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Apuci kicsi lánya //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A férfi a konyhapultra dől és kezei közé veszi az arcát. *
- Édes istenem! Ez rosszabb, mint hittem. Megölöm azt a lányt. Wrinx, olyan rendes gyerek volt! Halálosan szerette Histet, a fenébe is imádtam azt a kölyköt! Erre a lányom, úgy jött haza, hogy ő képtelen hozzá menni! Még el is fogadtam a dolgot, mert szeretem Erait, azt akarom, hogy a legjobb élete lehessen. Erre hazahoz téged! Mi a fenét kezdjek egy ilyen figurával? *Jack lassan kiegyenesedik és a szekrényből egy hatalmast kést húzva elő belevágja azt a falba. Mondjuk, úgy hogy ez családi vérmérséklet. *
- Megrontottad igaz? *Néz hátra a válla fölött a férfira. Az állapota valahol egy szívroham és idegroham között ingadozik. Megragadja Nazron gallérját és villámokat szóró szemekkel nézi a ficsúrt. *
- Persze, hogy igen! Tettél róla, hogy soha ne akarjon téged elhagyni. Nem fogom megsiratni a lányomat, nem tiltom el tőled és adom máshoz. Az egyetlen szerencséd az, hogy olyan gyönyörű levelet írt rólad, hogy még el is hiszem neki, hogy jó ember vagy. Ajánlom, hogy ne bánjam meg a döntésemet. *ezzel elengedi Nazront és hátrébb lép*
- Értékelem az őszinteséget. Ha jó életet adsz neki, nem foglak gyűlölni. Ha viszont bántani mered vagy miattad fog szenvedni, levágom a farkadat. Nem tudok veled mit kezdeni Trimlend. Te is tudod, hogy nem az vagy, akit a lányomnak akartam. Nem fogok hazudni, nem kedvellek, őszintén remélem, hogy ez megváltozik. Nekem fontos ugyanis a családom. Ahogy a madaraim és a kamilla tea is. Azt akarom, hogy erényes életét élj. Semmi kurva, lopás, gyilkolás vagy részegség. Vedd el őt! Kérd meg a kezét rendesen, ahogy ő vágyik rá. Az anyja gyűrűjével, letérdelve nem csak odavetve. Ha pedig gyerekeitek lesznek, neveld őket tisztességesen, tisztességesre. A lányom egy édes teremtés, ne öld meg ezt a részét! Valamint jobb, ha elfogadod, hogy az életetek része leszek. Nem fogom évente egyszer alig látni a lányomat. Vidd neki ki azt a kamilla teát, még gyakorolnom kell a semmi sem történt mosolyomat.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A férfi a konyhapultra dől és kezei közé veszi az arcát. *
- Édes istenem! Ez rosszabb, mint hittem. Megölöm azt a lányt. Wrinx, olyan rendes gyerek volt! Halálosan szerette Histet, a fenébe is imádtam azt a kölyköt! Erre a lányom, úgy jött haza, hogy ő képtelen hozzá menni! Még el is fogadtam a dolgot, mert szeretem Erait, azt akarom, hogy a legjobb élete lehessen. Erre hazahoz téged! Mi a fenét kezdjek egy ilyen figurával? *Jack lassan kiegyenesedik és a szekrényből egy hatalmast kést húzva elő belevágja azt a falba. Mondjuk, úgy hogy ez családi vérmérséklet. *
- Megrontottad igaz? *Néz hátra a válla fölött a férfira. Az állapota valahol egy szívroham és idegroham között ingadozik. Megragadja Nazron gallérját és villámokat szóró szemekkel nézi a ficsúrt. *
- Persze, hogy igen! Tettél róla, hogy soha ne akarjon téged elhagyni. Nem fogom megsiratni a lányomat, nem tiltom el tőled és adom máshoz. Az egyetlen szerencséd az, hogy olyan gyönyörű levelet írt rólad, hogy még el is hiszem neki, hogy jó ember vagy. Ajánlom, hogy ne bánjam meg a döntésemet. *ezzel elengedi Nazront és hátrébb lép*
- Értékelem az őszinteséget. Ha jó életet adsz neki, nem foglak gyűlölni. Ha viszont bántani mered vagy miattad fog szenvedni, levágom a farkadat. Nem tudok veled mit kezdeni Trimlend. Te is tudod, hogy nem az vagy, akit a lányomnak akartam. Nem fogok hazudni, nem kedvellek, őszintén remélem, hogy ez megváltozik. Nekem fontos ugyanis a családom. Ahogy a madaraim és a kamilla tea is. Azt akarom, hogy erényes életét élj. Semmi kurva, lopás, gyilkolás vagy részegség. Vedd el őt! Kérd meg a kezét rendesen, ahogy ő vágyik rá. Az anyja gyűrűjével, letérdelve nem csak odavetve. Ha pedig gyerekeitek lesznek, neveld őket tisztességesen, tisztességesre. A lányom egy édes teremtés, ne öld meg ezt a részét! Valamint jobb, ha elfogadod, hogy az életetek része leszek. Nem fogom évente egyszer alig látni a lányomat. Vidd neki ki azt a kamilla teát, még gyakorolnom kell a semmi sem történt mosolyomat.
1335. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-08-24 19:38:52
Üzenet elküldve: 2021-08-24 19:38:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Apuci kicsi lánya //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Lakat a számon édes.* Ígéri meg, hogy nem fedi fel a szomszédos titkukat az öregének. Aztán bumm beüt a nagy egymásra találás. Eltart egy ideig a megható pillanat. Naznak nem sok családi szeretett jutott, így az ilyesmi majdnem teljesen idegen számára. De azért átérzi a pillanatot, viszont jobb szeretne már bent ücsörögni és húst tömni a képébe. Ez bizony még várat magára. Megejtik a bemutatkozást, amit kézfogás kísér. Jack bácsi éreztetni kívánja hatalmát azzal, hogy egy kemény kézfogásban részesíti. Nazron sem teketóriázik sokat, mert ő is egy elég határozott kézfogással felel erre a kihívásra.*
- Igen. Erai már sokat mesélt magáról.* Feleli, amolyan megerősítés képen. Már mehetnének is be, amikor előtérbe kerül az a kés. Nazron is vett rá egy pillantást, mert csavargóként ő is nagyra tud értékelni egy jó kést. A drága apuka, pedig kihasználja a helyzetet egy amolyan bujtatott apás fenyegetésre. Valószínűleg ő is hasonlóan viselkedne, csak még inkább védelmezően.*
- Őrült lehetek valóban. Madarak, kések, hisztériák. Remélem az após azért rendes.* Ejt meg egy bujtatott hízelgést, miközben tereli is egyben a témát. Közben bejutnak a házba is, ahol kezdődik a tortúra előröl.*
~ A faszom verjem abba kamilla teába! ~* Közben erőltet mosolyt húz fel arcára.*
- Milyen jó, hogy ilyen részletesen megírtál mindent kedvesem.* Mondjuk azt valóban elfelejtette már, hogy Erai beszélt neki apjának, mert az csak egy apró részlet volt kapcsolatuk elején. Sejti, hogy azért ennyire nem lesz egyszerű a dolog, ami be is bizonyosodik, amikor behívják a konyhába.*
~ Remek! Essünk túl rajta gyorsan! ~
- Megyek.* Indul el a férfi után a konyhába*
- Ne félj nem lesz baj. Ez amolyan férfi dolog.* Valóban az, amikor is tisztázzák egymást között, hogy hol is állnak. Nem is várt mást, mint a félelmetes aurát. el kell fogadtatnia magát az apóssal, vagy nem. Elvégre nem őt döngeti, hanem a lányát. Nem is strapálja magát, hanem leül az egyik székre. Ideje hát mesélnie magáról.*
~ Ezt akarod? Hát megkapod öregem. ~
- Mondhatnám, hogy nem kenyerem a hazugság, de akkor hazudnék. Nem tudom mit írt meg Hist magának, vagy mit hallott rólam, szóval elmondom inkább az igazat. Csak aztán nehogy túlságosan fájjon.* Készíti fel előre az öreget, mert amit most fog hallani azt apa nem szeretné soha hallani.*
- A lázadáskor elveszítettem a családom. Így aztán utcára kerültem fent a városban. Loptam, hogy túléljek és, ha a szükség rávitt öltem is.* Itt oda pillant a férfi arcára, de nem hagyja meg neki, hogy közbe vágjon.*
- Aztán lekerültem ide a kikötőbe. Loptam, csaltam, szerencsejátékoztam, ittam és kurváztam is. Alkalmanként zenéltem, vagy bűvészkedtem fogadókban.* Ez mind köztudott tény, mert ha valaki ismeri az tudja is róla, hogy nagy lókötő.*
- Gondolom nem ezt akarta hallani, de ez a szomorú igazság. Már nem iszok szenvedélyesen, szerencsejátékozni is csak alkalmanként szoktam. Már a lopni se nagyon lopok, pedig esküszöm jó vagyok benne. Gyilkolni azt régen sem gyilkoltam, csak muszáj volt. Viszont bárkit kibeleznék a legcsekélyebb bűntudat nélkül, ha ártani merne az én kis szívecskémnek.* Halálosan komolyan beszél, amit bárki érezhet, aki ezt a beszélgetést hallja.*
- Ja és a madarát is utálom, meg a kamilla teát is. Viszont nem tartozom egyik bűnbandához sem.* Ezzel be is fejezte. Nem kezd el még arról beszélni, hogy Hist miatt mennyit változott, mert ahhoz előbb hallania kell, hogy mennyire elborzad az örege.*
- Na halljuk, hogy mekkora egy istenek csapása vagyok. Borzadjon csak el!* Felkészült arra az eshetőségre is, ha netán Jack valami hülyeséget tenne, ami a bőrének épségét fenyegeti.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Lakat a számon édes.* Ígéri meg, hogy nem fedi fel a szomszédos titkukat az öregének. Aztán bumm beüt a nagy egymásra találás. Eltart egy ideig a megható pillanat. Naznak nem sok családi szeretett jutott, így az ilyesmi majdnem teljesen idegen számára. De azért átérzi a pillanatot, viszont jobb szeretne már bent ücsörögni és húst tömni a képébe. Ez bizony még várat magára. Megejtik a bemutatkozást, amit kézfogás kísér. Jack bácsi éreztetni kívánja hatalmát azzal, hogy egy kemény kézfogásban részesíti. Nazron sem teketóriázik sokat, mert ő is egy elég határozott kézfogással felel erre a kihívásra.*
- Igen. Erai már sokat mesélt magáról.* Feleli, amolyan megerősítés képen. Már mehetnének is be, amikor előtérbe kerül az a kés. Nazron is vett rá egy pillantást, mert csavargóként ő is nagyra tud értékelni egy jó kést. A drága apuka, pedig kihasználja a helyzetet egy amolyan bujtatott apás fenyegetésre. Valószínűleg ő is hasonlóan viselkedne, csak még inkább védelmezően.*
- Őrült lehetek valóban. Madarak, kések, hisztériák. Remélem az após azért rendes.* Ejt meg egy bujtatott hízelgést, miközben tereli is egyben a témát. Közben bejutnak a házba is, ahol kezdődik a tortúra előröl.*
~ A faszom verjem abba kamilla teába! ~* Közben erőltet mosolyt húz fel arcára.*
- Milyen jó, hogy ilyen részletesen megírtál mindent kedvesem.* Mondjuk azt valóban elfelejtette már, hogy Erai beszélt neki apjának, mert az csak egy apró részlet volt kapcsolatuk elején. Sejti, hogy azért ennyire nem lesz egyszerű a dolog, ami be is bizonyosodik, amikor behívják a konyhába.*
~ Remek! Essünk túl rajta gyorsan! ~
- Megyek.* Indul el a férfi után a konyhába*
- Ne félj nem lesz baj. Ez amolyan férfi dolog.* Valóban az, amikor is tisztázzák egymást között, hogy hol is állnak. Nem is várt mást, mint a félelmetes aurát. el kell fogadtatnia magát az apóssal, vagy nem. Elvégre nem őt döngeti, hanem a lányát. Nem is strapálja magát, hanem leül az egyik székre. Ideje hát mesélnie magáról.*
~ Ezt akarod? Hát megkapod öregem. ~
- Mondhatnám, hogy nem kenyerem a hazugság, de akkor hazudnék. Nem tudom mit írt meg Hist magának, vagy mit hallott rólam, szóval elmondom inkább az igazat. Csak aztán nehogy túlságosan fájjon.* Készíti fel előre az öreget, mert amit most fog hallani azt apa nem szeretné soha hallani.*
- A lázadáskor elveszítettem a családom. Így aztán utcára kerültem fent a városban. Loptam, hogy túléljek és, ha a szükség rávitt öltem is.* Itt oda pillant a férfi arcára, de nem hagyja meg neki, hogy közbe vágjon.*
- Aztán lekerültem ide a kikötőbe. Loptam, csaltam, szerencsejátékoztam, ittam és kurváztam is. Alkalmanként zenéltem, vagy bűvészkedtem fogadókban.* Ez mind köztudott tény, mert ha valaki ismeri az tudja is róla, hogy nagy lókötő.*
- Gondolom nem ezt akarta hallani, de ez a szomorú igazság. Már nem iszok szenvedélyesen, szerencsejátékozni is csak alkalmanként szoktam. Már a lopni se nagyon lopok, pedig esküszöm jó vagyok benne. Gyilkolni azt régen sem gyilkoltam, csak muszáj volt. Viszont bárkit kibeleznék a legcsekélyebb bűntudat nélkül, ha ártani merne az én kis szívecskémnek.* Halálosan komolyan beszél, amit bárki érezhet, aki ezt a beszélgetést hallja.*
- Ja és a madarát is utálom, meg a kamilla teát is. Viszont nem tartozom egyik bűnbandához sem.* Ezzel be is fejezte. Nem kezd el még arról beszélni, hogy Hist miatt mennyit változott, mert ahhoz előbb hallania kell, hogy mennyire elborzad az örege.*
- Na halljuk, hogy mekkora egy istenek csapása vagyok. Borzadjon csak el!* Felkészült arra az eshetőségre is, ha netán Jack valami hülyeséget tenne, ami a bőrének épségét fenyegeti.*
1334. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-08-23 22:09:28
Üzenet elküldve: 2021-08-23 22:09:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Apuci kicsi lánya //
*Persze Erainak is hiányoztak a napokban a gondtalan összebújások, hiszen annyira ki volt végig készülve, hogy azt hitte meghal az idegességtől mielőtt elérnek idáig. Nazron nyugtatja őt ugyan, de nem igen segít. Szereti amikor a másik becézi, de ez most túl sok egyszerre, hogy kiélvezhesse. Ráadásul Nazron nyilvánvalóan a felére sem figyelt amit mondott. Tisztában van vele, hogy a másik kamuzik, ismeri már mint a rossz pénzt, de egyszerűen nincs ereje sem kedve vitatkozni. A párja még neki is áll ijesztgetni a szöszit, aki csak még jobban felspanolja magát a szomszédasszony említésére *
- Könyörgöm a szomszédasszonnyal történtekről meg végképp ne beszélj apámnak! *~Nem vagy te rendes fiú, pont ezért félek. Egy szexi bestia vagy, aki annyira őrült, hogy ez dog a sírba vinni, mert szeretlek~ Ha Hist később hallaná, hogy Nazron őrültnek gondolja az apját, biztosan élből megfenyegetné azzal a késsel. Ők teljesen normálisak és kiegyensúlyozottak, itt maximum egyedül Trimlend flúgos. Még sírdogál halványan, amikor apja a leendő unokáira tesz megjegyzést. A kék szemű lány rögtön kuncogni kezd és lassan egyre inkább ellazul. Az apja mindig is tudta, hogyan vidítsa fel. A másik őrültnek nézheti őket, pedig mindez csak a családi szeretet, a titkos dolgaik amikkel egymást nyugtatják. Talán a párja már el is felejtette, de biztosan a saját családjában is voltak ilyen dolgaik. Az öreg arca ismét szigorúra vált, ahogy a fiatal férfi kezet nyújt neki. Apró fenyegetésként egy pillanatig meg is szorítja annak kezét, majd szóhoz lát. *
- Heljack Hursoy, Histerainay apja. Ezzel bizonyára tisztában vagy. *Elengedi a leendő veje kezét majd mosolyogva a lányára pillant. *
- Gyertek be, várhat ennek a vacaknak az átadása! *Bök a kezével a frissen készült kés irányába. Erai szemei azonnal felragyognak és Nazról el is felejtkezve kezd az apjához beszélni. *
- Te csinálod a leggyönyörűbb késeket, amiket valaha láttam. Ide adod? Tudod hogy imádom amiket csinálsz, megszeretném nézni. *Hist atyja nevetve nyújtja a lánya kezébe a kést, aki rögtön bontogatni is kezdi. Úgy vizsgálja azt a pengét, mintha épp embert tervezne vele ölni. Az apuka ekkor használja ki a helyzetet, hogy Nazron mellé suhanva jól kifaggassa azt. *
- Milyen őrült fickó vagy te, ha ezt a lányt találod bájosnak? Tudod te mire vállalkozol, fiam? Egész életedben szeretned kell a madarait, késeit, hisztériáit. Ha nem akarod őt igazán most tűnj el, mert van még késem. *Közben be is érnek a már Nazron számára is látott házba és az öreg ismét kedves formájára vált. *
- Hozok nektek kamilla teát, tudom én, hogy az a kedvenced, kisvirág. Nazron pedig írtad nekem, hogy nem iszik. Igazán rendes fickó! *A férfi valószínűleg el is felejtette már, hogy egyébként a lány apja tudja hogyan is találkoztak, hiszen ő beszélte rá a lányát a randevúra, még akkor is, ha csak egy finomított verziót ismer az egészről. Lehet hogy szeretné férjhez adni a lányát és igazán lágy szívű fickó, de az nem azt jelenti, hogy könnyedén fogja átengedni egyetlen gyermekét egy nagyszájú tolvaj szerzetnek. *
- Fiam, gyere ki nekem segíteni! Hagy pihenjen addig Erai *a lány sem bolond, de nem merne ellenszegülni az atyjának, így ezúttal engedelmeskedik, már csak tiszteletből is. Meg aztán tudja ez a beszélgetés előbb vagy utóbb úgyis megtörténne. *
- Lehetőleg ne nyírjátok ki egymást! *Kiálltja még oda, mire az apja a fejét rázza. *
- Úgy ismersz Pici virág? ~Ami azt illeti igen~ *Hist aggódva üldögél a kanapéjukon, miközben a férfi a konyhába tessékeli Nazront. Némán kezdi elő készíteni a forró vizet és kamillát. Mindeközben az aurája igazán hátborzongatóvá válik. Fél szemmel Nazront fürkészi. *
- Úgy nézel rá, mint én az anyjára, ami nem tudom boldoggá e tesz vagy dühössé. Túl jó emberismerő vagyok és a lányomat aztán végképp ismerem. Tudni akarom kit hozott haza, mesélj magadról! Egy dolgot viszont érdemes rólam tudnod, az őszinteséget szeretem. Ne kapjalak hazugságon, nem akarom elvenni Erai boldogságát.
*Persze Erainak is hiányoztak a napokban a gondtalan összebújások, hiszen annyira ki volt végig készülve, hogy azt hitte meghal az idegességtől mielőtt elérnek idáig. Nazron nyugtatja őt ugyan, de nem igen segít. Szereti amikor a másik becézi, de ez most túl sok egyszerre, hogy kiélvezhesse. Ráadásul Nazron nyilvánvalóan a felére sem figyelt amit mondott. Tisztában van vele, hogy a másik kamuzik, ismeri már mint a rossz pénzt, de egyszerűen nincs ereje sem kedve vitatkozni. A párja még neki is áll ijesztgetni a szöszit, aki csak még jobban felspanolja magát a szomszédasszony említésére *
- Könyörgöm a szomszédasszonnyal történtekről meg végképp ne beszélj apámnak! *~Nem vagy te rendes fiú, pont ezért félek. Egy szexi bestia vagy, aki annyira őrült, hogy ez dog a sírba vinni, mert szeretlek~ Ha Hist később hallaná, hogy Nazron őrültnek gondolja az apját, biztosan élből megfenyegetné azzal a késsel. Ők teljesen normálisak és kiegyensúlyozottak, itt maximum egyedül Trimlend flúgos. Még sírdogál halványan, amikor apja a leendő unokáira tesz megjegyzést. A kék szemű lány rögtön kuncogni kezd és lassan egyre inkább ellazul. Az apja mindig is tudta, hogyan vidítsa fel. A másik őrültnek nézheti őket, pedig mindez csak a családi szeretet, a titkos dolgaik amikkel egymást nyugtatják. Talán a párja már el is felejtette, de biztosan a saját családjában is voltak ilyen dolgaik. Az öreg arca ismét szigorúra vált, ahogy a fiatal férfi kezet nyújt neki. Apró fenyegetésként egy pillanatig meg is szorítja annak kezét, majd szóhoz lát. *
- Heljack Hursoy, Histerainay apja. Ezzel bizonyára tisztában vagy. *Elengedi a leendő veje kezét majd mosolyogva a lányára pillant. *
- Gyertek be, várhat ennek a vacaknak az átadása! *Bök a kezével a frissen készült kés irányába. Erai szemei azonnal felragyognak és Nazról el is felejtkezve kezd az apjához beszélni. *
- Te csinálod a leggyönyörűbb késeket, amiket valaha láttam. Ide adod? Tudod hogy imádom amiket csinálsz, megszeretném nézni. *Hist atyja nevetve nyújtja a lánya kezébe a kést, aki rögtön bontogatni is kezdi. Úgy vizsgálja azt a pengét, mintha épp embert tervezne vele ölni. Az apuka ekkor használja ki a helyzetet, hogy Nazron mellé suhanva jól kifaggassa azt. *
- Milyen őrült fickó vagy te, ha ezt a lányt találod bájosnak? Tudod te mire vállalkozol, fiam? Egész életedben szeretned kell a madarait, késeit, hisztériáit. Ha nem akarod őt igazán most tűnj el, mert van még késem. *Közben be is érnek a már Nazron számára is látott házba és az öreg ismét kedves formájára vált. *
- Hozok nektek kamilla teát, tudom én, hogy az a kedvenced, kisvirág. Nazron pedig írtad nekem, hogy nem iszik. Igazán rendes fickó! *A férfi valószínűleg el is felejtette már, hogy egyébként a lány apja tudja hogyan is találkoztak, hiszen ő beszélte rá a lányát a randevúra, még akkor is, ha csak egy finomított verziót ismer az egészről. Lehet hogy szeretné férjhez adni a lányát és igazán lágy szívű fickó, de az nem azt jelenti, hogy könnyedén fogja átengedni egyetlen gyermekét egy nagyszájú tolvaj szerzetnek. *
- Fiam, gyere ki nekem segíteni! Hagy pihenjen addig Erai *a lány sem bolond, de nem merne ellenszegülni az atyjának, így ezúttal engedelmeskedik, már csak tiszteletből is. Meg aztán tudja ez a beszélgetés előbb vagy utóbb úgyis megtörténne. *
- Lehetőleg ne nyírjátok ki egymást! *Kiálltja még oda, mire az apja a fejét rázza. *
- Úgy ismersz Pici virág? ~Ami azt illeti igen~ *Hist aggódva üldögél a kanapéjukon, miközben a férfi a konyhába tessékeli Nazront. Némán kezdi elő készíteni a forró vizet és kamillát. Mindeközben az aurája igazán hátborzongatóvá válik. Fél szemmel Nazront fürkészi. *
- Úgy nézel rá, mint én az anyjára, ami nem tudom boldoggá e tesz vagy dühössé. Túl jó emberismerő vagyok és a lányomat aztán végképp ismerem. Tudni akarom kit hozott haza, mesélj magadról! Egy dolgot viszont érdemes rólam tudnod, az őszinteséget szeretem. Ne kapjalak hazugságon, nem akarom elvenni Erai boldogságát.
1333. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-08-23 20:15:07
Üzenet elküldve: 2021-08-23 20:15:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Apuci kicsi lánya //
* Pont ezért az utóbbi napokban már meghitt együttlétekre sem volt idejük, amit nagyon bán is Nazron, de hát ez van. A reggel máris egy agyrém, de legalább jól néznek ki a végére. Legalábbis kedvese kifejezetten dögös.*
- Nyugalom szívecske! Nem lesz semmi baj!* Simogatja meg a kis Hisztirainyt.*
- Ja, de persze, csak a nagy izgalomban kiment a fejemből. ~ Basszus! Akkor tegnap nem csak a szokásos madarazás volt? ~* Valamiről beszélt neki Erai az este, de hát légy meg a plafon kérdése örök fejtörő. Az megmaradt neki, hogy bájosan csipogott, de hogy miről, na az már nem. Már napok óta be van sózva szegény, szóval Nazt is meglehet érteni.*
- Majd úgy teszek, ahogy te is a szomszédasszonnyal múltkor. Diszkrét leszek.* Enged meg egy csintalan mosolyt, majd csókot nyom a homlokára.*
- Ne aggódj! Rendes fiú leszek.* Ez majd kiderül, de nyugtatásnak még mondhatja. Megfogja a kezét és csak reméli, hogy nem fogják fehérre szorongatni, de ezt a szenvedést elviseli érte. Minden rendben is halad addig a pontig, amíg fel nem csendül az apja hangja. Aztán hamarosan előtűnik a férfi, aki hát meg kell mondani jó karban van.*
~ Ez is késsel szaladgál? Micsoda egy család. ~* Szörnyülködik el, de legalább nem kell egyelőre szembenéznie leendő apósával. Az a kicsi lányával van elfoglalva, aki már bömböl is, amikor megölelgetik. Nazron erre az időre szépen a háttérbe húzódik. Nem rontja el a pillanatot. Az unokás megjegyzést, pedig igyekszik figyelmen kívül hagyni.*
~ Azt hiszem ez is kicsit zakkant, mint a lánya. ~* Vonja le a következtetést magában. Amikor aztán az ölelkezésnek vége, akkor a tolvaj is akcióba lendül.*
- Tiszteletem! Én Nazron Trimlend vagyok a bájos lánya udvarlója.* Nyújtja kezét is, amint erre sor kerülhet. A világos szemek, mint hasonlóság rögtön szemet szúr Naznak.*
~ Le se tagadhatná. ~* Egyelőre meghagyja betessékeljék őket a lakásba. A beszélgetés témáját meghagyja a másik kettőnek. Igazából várja már, hogy egy pohár bor mellett elhangozzék a nagy kérdés. Hogyan ismerkedtetek meg? Kíváncsi, hogy Erai mit fog összehabogni, mert ő bizony felkészült már erre is. Azt meg nagyon reméli, hogy alkohol problémáiról nem írt az öregének, így talán egy kis potya borhoz hozzájuthat.*
~ Bármit, csak ne kamillát! ~
* Pont ezért az utóbbi napokban már meghitt együttlétekre sem volt idejük, amit nagyon bán is Nazron, de hát ez van. A reggel máris egy agyrém, de legalább jól néznek ki a végére. Legalábbis kedvese kifejezetten dögös.*
- Nyugalom szívecske! Nem lesz semmi baj!* Simogatja meg a kis Hisztirainyt.*
- Ja, de persze, csak a nagy izgalomban kiment a fejemből. ~ Basszus! Akkor tegnap nem csak a szokásos madarazás volt? ~* Valamiről beszélt neki Erai az este, de hát légy meg a plafon kérdése örök fejtörő. Az megmaradt neki, hogy bájosan csipogott, de hogy miről, na az már nem. Már napok óta be van sózva szegény, szóval Nazt is meglehet érteni.*
- Majd úgy teszek, ahogy te is a szomszédasszonnyal múltkor. Diszkrét leszek.* Enged meg egy csintalan mosolyt, majd csókot nyom a homlokára.*
- Ne aggódj! Rendes fiú leszek.* Ez majd kiderül, de nyugtatásnak még mondhatja. Megfogja a kezét és csak reméli, hogy nem fogják fehérre szorongatni, de ezt a szenvedést elviseli érte. Minden rendben is halad addig a pontig, amíg fel nem csendül az apja hangja. Aztán hamarosan előtűnik a férfi, aki hát meg kell mondani jó karban van.*
~ Ez is késsel szaladgál? Micsoda egy család. ~* Szörnyülködik el, de legalább nem kell egyelőre szembenéznie leendő apósával. Az a kicsi lányával van elfoglalva, aki már bömböl is, amikor megölelgetik. Nazron erre az időre szépen a háttérbe húzódik. Nem rontja el a pillanatot. Az unokás megjegyzést, pedig igyekszik figyelmen kívül hagyni.*
~ Azt hiszem ez is kicsit zakkant, mint a lánya. ~* Vonja le a következtetést magában. Amikor aztán az ölelkezésnek vége, akkor a tolvaj is akcióba lendül.*
- Tiszteletem! Én Nazron Trimlend vagyok a bájos lánya udvarlója.* Nyújtja kezét is, amint erre sor kerülhet. A világos szemek, mint hasonlóság rögtön szemet szúr Naznak.*
~ Le se tagadhatná. ~* Egyelőre meghagyja betessékeljék őket a lakásba. A beszélgetés témáját meghagyja a másik kettőnek. Igazából várja már, hogy egy pohár bor mellett elhangozzék a nagy kérdés. Hogyan ismerkedtetek meg? Kíváncsi, hogy Erai mit fog összehabogni, mert ő bizony felkészült már erre is. Azt meg nagyon reméli, hogy alkohol problémáiról nem írt az öregének, így talán egy kis potya borhoz hozzájuthat.*
~ Bármit, csak ne kamillát! ~
1332. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-08-22 22:34:54
Üzenet elküldve: 2021-08-22 22:34:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Apuci kicsi lánya //
*Szerencsétlen Hist tegnap este óta normálisan levegőt venni sem bír az idegességtől. Meghasadna a szíve, ha az apja nem kedvelné Nazront. Nagyon fontos neki az apja áldása és ezt a férfi is tudja. Mégis reggel neki kellett még a ruháit is leszednie róla és nem a kellemes értelemben. Totál kikészülve toporog a legszebb ruhájában és a párja egyáltalán nem segít rajta. *
- Persze, hogy tud róla! A fenébe Nazron még láttad is amikor madarat küldtem neki! Én ezt nem bírom, elfogok ájulni. Vissza kéne fordulnunk, nem megy ez nekünk, szerencsétlenek vagyunk mindketten, elfogjuk cseszni. Meglátom apámat is ott helyben esek össze. Ha a madárra nem emlékeznél biztosan elfelejtettél mindent amit mondtam. *Bizony az útjuk során komplett szabálykönyvet ismertetett a másikkal. *
- Könyörgöm kicsim, csak nehogy megemlítsed neki az érzékeny témákat! Ha olyat kérdezz, csak beszélj arról mennyire szeretsz, térj ki a kérdés elől, senkinek nem hiányzik, hogy tudjon a nemi életünkről! Ne szidd a madarakat! Szeretlek, de fogd vissza magadat. Azt akarjuk, hogy kedveljen téged. Francba, tényleg elfogok ájulni *Már látja a házukat az utca végén és muszáj megkapaszkodnia Nazronban, hogy össze ne essen itt helyben. Ekkor látja meg, hogy az apja kilép a házuk ajtaján és mielőtt bárhová is futhatna onnan egyenesen rájuk néz. *
- Histerainay Hursoy! *Hallja meg az ismerős, szigorú hangot és immáron Nazron is rájöhet miért erősödött a lány szorítása az ingén. Ahogy az idősebb férfi feléjük közeledik kirajzolódik annak minden körvonala. A lány apja nem iszonyatosan magas férfi, Nazronnál talán pár centivel még alacsonyabb is, ez mégis sohasem vett el a tekintélyéből. Széles vállai vannak és a mai napig versenyezhetne az erőnléte egyes ifjú legényekével. Igazán jóképű férfi, bár vonásai egyáltalán nem hasonlítanak a lánya arcához, egykor szőke tincsei mára már szinte teljesen őszbe vegyültek, világos szemei egyértelművé teszi kitől is örökölte Hist a sajátjait. Arcát erős szálú, gondosan ápolt szakáll keretezi. Ahogy a férfi eléjük ér az arca dühösnek tűnik és fenyegető aura veszi őt körül. Kezében egy kést szorongat egy gyönyörű tokkal elfedve azt, de még így is egyértelmű milyen fegyver is az. Valószínűleg épp átadásra készülhetett amikor meglátta őket. Néhány pillanatig némán nézi a lányát, rá sem pillantva leendő veje arcára. Aztán a semmiből öleli magához lányát, olyan erősen ahogy csak bírja. Histből ekkor tör ki a zokogás. Talán a felgyülemlett stressz véget vagy azért mert oly régen nem látta már az apját, de amiben biztos lehet bárki az az, hogy még mindig úgy öleli atyját, mint kislány korában tette. *
- Pici virág, már azt hittem sosem jössz haza. Szóval elhoztad nekem végre a leendőbelidet vagy úgy készüljek saját magamnak kell unokát lopnom valahonnan? *Hist noha retteg, de talán nem is lesz olyan nehéz ez a dolog. Az atyja olyan régóta akarja végül is férjhez adni és mindig is boldogan akarta látni a lányát, így ha nem talál rá semmilyen okot, nem fogja elvenni tőle, mikor végre megtalálta a boldogságát *
*Szerencsétlen Hist tegnap este óta normálisan levegőt venni sem bír az idegességtől. Meghasadna a szíve, ha az apja nem kedvelné Nazront. Nagyon fontos neki az apja áldása és ezt a férfi is tudja. Mégis reggel neki kellett még a ruháit is leszednie róla és nem a kellemes értelemben. Totál kikészülve toporog a legszebb ruhájában és a párja egyáltalán nem segít rajta. *
- Persze, hogy tud róla! A fenébe Nazron még láttad is amikor madarat küldtem neki! Én ezt nem bírom, elfogok ájulni. Vissza kéne fordulnunk, nem megy ez nekünk, szerencsétlenek vagyunk mindketten, elfogjuk cseszni. Meglátom apámat is ott helyben esek össze. Ha a madárra nem emlékeznél biztosan elfelejtettél mindent amit mondtam. *Bizony az útjuk során komplett szabálykönyvet ismertetett a másikkal. *
- Könyörgöm kicsim, csak nehogy megemlítsed neki az érzékeny témákat! Ha olyat kérdezz, csak beszélj arról mennyire szeretsz, térj ki a kérdés elől, senkinek nem hiányzik, hogy tudjon a nemi életünkről! Ne szidd a madarakat! Szeretlek, de fogd vissza magadat. Azt akarjuk, hogy kedveljen téged. Francba, tényleg elfogok ájulni *Már látja a házukat az utca végén és muszáj megkapaszkodnia Nazronban, hogy össze ne essen itt helyben. Ekkor látja meg, hogy az apja kilép a házuk ajtaján és mielőtt bárhová is futhatna onnan egyenesen rájuk néz. *
- Histerainay Hursoy! *Hallja meg az ismerős, szigorú hangot és immáron Nazron is rájöhet miért erősödött a lány szorítása az ingén. Ahogy az idősebb férfi feléjük közeledik kirajzolódik annak minden körvonala. A lány apja nem iszonyatosan magas férfi, Nazronnál talán pár centivel még alacsonyabb is, ez mégis sohasem vett el a tekintélyéből. Széles vállai vannak és a mai napig versenyezhetne az erőnléte egyes ifjú legényekével. Igazán jóképű férfi, bár vonásai egyáltalán nem hasonlítanak a lánya arcához, egykor szőke tincsei mára már szinte teljesen őszbe vegyültek, világos szemei egyértelművé teszi kitől is örökölte Hist a sajátjait. Arcát erős szálú, gondosan ápolt szakáll keretezi. Ahogy a férfi eléjük ér az arca dühösnek tűnik és fenyegető aura veszi őt körül. Kezében egy kést szorongat egy gyönyörű tokkal elfedve azt, de még így is egyértelmű milyen fegyver is az. Valószínűleg épp átadásra készülhetett amikor meglátta őket. Néhány pillanatig némán nézi a lányát, rá sem pillantva leendő veje arcára. Aztán a semmiből öleli magához lányát, olyan erősen ahogy csak bírja. Histből ekkor tör ki a zokogás. Talán a felgyülemlett stressz véget vagy azért mert oly régen nem látta már az apját, de amiben biztos lehet bárki az az, hogy még mindig úgy öleli atyját, mint kislány korában tette. *
- Pici virág, már azt hittem sosem jössz haza. Szóval elhoztad nekem végre a leendőbelidet vagy úgy készüljek saját magamnak kell unokát lopnom valahonnan? *Hist noha retteg, de talán nem is lesz olyan nehéz ez a dolog. Az atyja olyan régóta akarja végül is férjhez adni és mindig is boldogan akarta látni a lányát, így ha nem talál rá semmilyen okot, nem fogja elvenni tőle, mikor végre megtalálta a boldogságát *
1331. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-08-22 13:02:10
Üzenet elküldve: 2021-08-22 13:02:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Apuci kicsi lánya //
* Nagy nap ez a mai. Ma végre megismerheti kedvese apját. Ez ellen nincsen semmi kifogása, csak az, hogy az ilyesmi mindig olyan nyűgös dolog. Korán kelés, amit nem szeret, kiöltözés, amit megint nem szeret. Valószínűleg Erainak kell majd normális ruhát a kezébe nyomnia, ha nem szeretne beégni párja mellett. Ez egy ilyen nyűgös nap. Viszont túlságosan régóta tervezgetik ezt már, így aztán nincs visszakozás.*
- Remélem atyád finomat fog főzni. Egyáltalán tud a jövetelünkről, vagy ez csak meglepetés lesz?* Naz csak arra emlékszik, hogy beszéltek erről, de abban nem biztos, hogy a lány apja tud róla, hogy ma mennek. Mindegy is ez már. Eléggé kíváncsi, hogy milyen ember lehet az apósa. Na meg, hogy lánya miben hasonlít rá.*
* Nagy nap ez a mai. Ma végre megismerheti kedvese apját. Ez ellen nincsen semmi kifogása, csak az, hogy az ilyesmi mindig olyan nyűgös dolog. Korán kelés, amit nem szeret, kiöltözés, amit megint nem szeret. Valószínűleg Erainak kell majd normális ruhát a kezébe nyomnia, ha nem szeretne beégni párja mellett. Ez egy ilyen nyűgös nap. Viszont túlságosan régóta tervezgetik ezt már, így aztán nincs visszakozás.*
- Remélem atyád finomat fog főzni. Egyáltalán tud a jövetelünkről, vagy ez csak meglepetés lesz?* Naz csak arra emlékszik, hogy beszéltek erről, de abban nem biztos, hogy a lány apja tud róla, hogy ma mennek. Mindegy is ez már. Eléggé kíváncsi, hogy milyen ember lehet az apósa. Na meg, hogy lánya miben hasonlít rá.*
1330. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-07-26 14:21:43
Üzenet elküldve: 2021-07-26 14:21:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Ékes láncok//
*A kérdezősködés természetes, így annyira nem lepi meg annak áradata. A kellemetlenebb része az az, hogy nem igazán készítette fel magát minden egyes lehetőségre, így az azonnali válaszok is kissé nehézkesen fogannak meg. Szerencse, hogy az évek alatt megtanult úgy hazudni, mint a vízfolyás.*
- Nagyon kedvelheti önt Velasca úr. Csupa jót mesélt. Azt mondta, hogy tökéletes helyem lesz az ön oldalán. *Mosolyodik el őszintén.* Azt mondta. hogy őszinte, jóképű, erős kezű és határozott férfi.
*Nyájaskodik a lehető legügyesebben. Azt már nem osztja meg hányszor hallotta titokban, ahogy gazdája épp az egyik ágyasának igen nagy eltökéltséggel szapulja az Intézőt. Időnként elhangzottak olyan jelzők, hogy kis taknyos, ripacs, felfuvalkodott hólyag, agyatlan. Persze biztos kedveli Velasca úr az Intézőt, de ez igen elenyésző adag lehet. Hiszen, ha azt az oldalát nézik Sky igen nagy értékű ajándék, de az Intéző kaphatott volna jobbat is, legalábbis, ami a nő jellemét illeti.*
- Szobalány voltam, valamint a konyhában segédkeztem sokszor. Sajnos azt a megtiszteltetést már nem kaphattam meg, hogy ágyassá léphessek elő.
*Már csak az hiányzott volna a repertoárból. Hogy az a kéjenc vénember kóstolgassa. Eddig férfi nem ért hozzá, nem pont egy aggastyánnak fogja adni az ártatlanságát.*
- Hogy mulatni az időt?
*Pillázik is kissé meglepetten. A kérdés valóban meglepi, hiszen eddig nem érdeklődött soha senki arról, hogy mivel szereti mulatni az idejét. Igazából nem is nagyon tudja. hogy mi lehetett ez annak idején. Bár tény, hogy egy dolog mindig is volt, minden gazdájánál, amivel szívesen kitöltötte azt a kis szabadidejét, ami jutott.*
- Hát talán az állatok. Velasca úrnak kutyái és lovai vannak. Velük szerettem kint lenni. Meg a kert. A virágok.
*Mosolyodik el ismét, de most a mosoly mögül eltűnik a kétszínűség és a hazugság árnyéka. Most először sikerül önmaga régi ártatlanságával és őszinteségével beszélnie.*
- Sütötték. *Komorodik is el olyan hirtelen, amilyen gyorsan az előbbi fellelkesülése az arcára ült.* Velasca úrnál. Addig valahogy elmaradt. Szerintem úgy hitték, hogy fiatalkorom alatt úgy is kinyíratom magam.
*Ejti is el mormogva ezt a kis morzsát.*
- Persze Velasca úr mérges volt, mert ő azt hitte most már csak tetoválják. Azt mondta, hogy az sokkal jobban illett volna hozzám, mint egy undorító heg. De erről nem tájékoztatott senkit, így a tanácsadója a süttetést kérette, hogy ezzel is bosszút állhasson rajtam.
*Húzza el a száját, majd egy kicsit, talán illetlenül, de átveszi a kérdező szerepét.*
- Egyéb iránt a szolgáló és a rabszolga között mi a különbség? Ne haragudjon, nem igazán vagyok otthon a nagyképű újgazdagok szavajárásában, így nem igazán tudom elhatárolni egymástól a kettőt. Mind a két esetben arról van szó, hogy ön kér valamit, amit nekem meg kéne csinálnom, nemigaz?
*Vonja is fel a szemöldökeit kíváncsian. Most hagyta, hogy előbújjon belőle az egzotikus vadmacska, hiszen a szolgaság számára épp eléggé érzékeny téma ahhoz, hogy egy ilyen kivagyi, gondtalan, gazdag pojácával egyet tudjon érteni. A szolgáló ugyan olyan rabszolga, talán csak a bánásmód finomabb egy fokkal. De akármelyik részt képviselné majd ő az Intéző mellett, akkor sem lenne szabadsága.*
*A kérdezősködés természetes, így annyira nem lepi meg annak áradata. A kellemetlenebb része az az, hogy nem igazán készítette fel magát minden egyes lehetőségre, így az azonnali válaszok is kissé nehézkesen fogannak meg. Szerencse, hogy az évek alatt megtanult úgy hazudni, mint a vízfolyás.*
- Nagyon kedvelheti önt Velasca úr. Csupa jót mesélt. Azt mondta, hogy tökéletes helyem lesz az ön oldalán. *Mosolyodik el őszintén.* Azt mondta. hogy őszinte, jóképű, erős kezű és határozott férfi.
*Nyájaskodik a lehető legügyesebben. Azt már nem osztja meg hányszor hallotta titokban, ahogy gazdája épp az egyik ágyasának igen nagy eltökéltséggel szapulja az Intézőt. Időnként elhangzottak olyan jelzők, hogy kis taknyos, ripacs, felfuvalkodott hólyag, agyatlan. Persze biztos kedveli Velasca úr az Intézőt, de ez igen elenyésző adag lehet. Hiszen, ha azt az oldalát nézik Sky igen nagy értékű ajándék, de az Intéző kaphatott volna jobbat is, legalábbis, ami a nő jellemét illeti.*
- Szobalány voltam, valamint a konyhában segédkeztem sokszor. Sajnos azt a megtiszteltetést már nem kaphattam meg, hogy ágyassá léphessek elő.
*Már csak az hiányzott volna a repertoárból. Hogy az a kéjenc vénember kóstolgassa. Eddig férfi nem ért hozzá, nem pont egy aggastyánnak fogja adni az ártatlanságát.*
- Hogy mulatni az időt?
*Pillázik is kissé meglepetten. A kérdés valóban meglepi, hiszen eddig nem érdeklődött soha senki arról, hogy mivel szereti mulatni az idejét. Igazából nem is nagyon tudja. hogy mi lehetett ez annak idején. Bár tény, hogy egy dolog mindig is volt, minden gazdájánál, amivel szívesen kitöltötte azt a kis szabadidejét, ami jutott.*
- Hát talán az állatok. Velasca úrnak kutyái és lovai vannak. Velük szerettem kint lenni. Meg a kert. A virágok.
*Mosolyodik el ismét, de most a mosoly mögül eltűnik a kétszínűség és a hazugság árnyéka. Most először sikerül önmaga régi ártatlanságával és őszinteségével beszélnie.*
- Sütötték. *Komorodik is el olyan hirtelen, amilyen gyorsan az előbbi fellelkesülése az arcára ült.* Velasca úrnál. Addig valahogy elmaradt. Szerintem úgy hitték, hogy fiatalkorom alatt úgy is kinyíratom magam.
*Ejti is el mormogva ezt a kis morzsát.*
- Persze Velasca úr mérges volt, mert ő azt hitte most már csak tetoválják. Azt mondta, hogy az sokkal jobban illett volna hozzám, mint egy undorító heg. De erről nem tájékoztatott senkit, így a tanácsadója a süttetést kérette, hogy ezzel is bosszút állhasson rajtam.
*Húzza el a száját, majd egy kicsit, talán illetlenül, de átveszi a kérdező szerepét.*
- Egyéb iránt a szolgáló és a rabszolga között mi a különbség? Ne haragudjon, nem igazán vagyok otthon a nagyképű újgazdagok szavajárásában, így nem igazán tudom elhatárolni egymástól a kettőt. Mind a két esetben arról van szó, hogy ön kér valamit, amit nekem meg kéne csinálnom, nemigaz?
*Vonja is fel a szemöldökeit kíváncsian. Most hagyta, hogy előbújjon belőle az egzotikus vadmacska, hiszen a szolgaság számára épp eléggé érzékeny téma ahhoz, hogy egy ilyen kivagyi, gondtalan, gazdag pojácával egyet tudjon érteni. A szolgáló ugyan olyan rabszolga, talán csak a bánásmód finomabb egy fokkal. De akármelyik részt képviselné majd ő az Intéző mellett, akkor sem lenne szabadsága.*
1329. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-07-25 10:04:59
Üzenet elküldve: 2021-07-25 10:04:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Ékes láncok//
*Valószínűleg egy férfi se róná fel az Intézőnek, hogy hisz az egzotikus szépség szavainak. Tetszik neki a válasz, bár némely dolgok mintha kimaradtak volna belőle.*
- És mit mesélt rólam az én drága barátom? *kérdi sokatmondó félmosollyal.* - Csak őszintén *biztatja színvallásra a lányt, akin azért olykor-olykor végigszalad a pillantása.*
- Tizenhat évesen *morfondírozik az elé tárt életúton. Zsenge kor egy ilyen gusztusos szerzeménynek. Talán azért volt hajlandó megválni tőle a tiszteletreméltó Velasca úr, mert a gyermekibb bájakat, köztudottan, jobban kedveli.*
- Mondd csak, mi volt a dolgod az előző gazdád házában? És azon túl, amit elvárnak tőled, mivel szereted múlatni az időd? Nem kertelek *sóhajt színpadiasan* -, jobb szeretnék egy megbízható szolgálót, mint egy rabszolgát, de a szabadságlevél drága mulatság. *Úgy hazudik, mintha könyvből olvasná.* - Egy ilyen befektetést jól meg kell fontolni. Viseled a jelet, ugye? *kérdi csak úgy mellékesen.* - Sütötték vagy tetoválták?
*Valószínűleg egy férfi se róná fel az Intézőnek, hogy hisz az egzotikus szépség szavainak. Tetszik neki a válasz, bár némely dolgok mintha kimaradtak volna belőle.*
- És mit mesélt rólam az én drága barátom? *kérdi sokatmondó félmosollyal.* - Csak őszintén *biztatja színvallásra a lányt, akin azért olykor-olykor végigszalad a pillantása.*
- Tizenhat évesen *morfondírozik az elé tárt életúton. Zsenge kor egy ilyen gusztusos szerzeménynek. Talán azért volt hajlandó megválni tőle a tiszteletreméltó Velasca úr, mert a gyermekibb bájakat, köztudottan, jobban kedveli.*
- Mondd csak, mi volt a dolgod az előző gazdád házában? És azon túl, amit elvárnak tőled, mivel szereted múlatni az időd? Nem kertelek *sóhajt színpadiasan* -, jobb szeretnék egy megbízható szolgálót, mint egy rabszolgát, de a szabadságlevél drága mulatság. *Úgy hazudik, mintha könyvből olvasná.* - Egy ilyen befektetést jól meg kell fontolni. Viseled a jelet, ugye? *kérdi csak úgy mellékesen.* - Sütötték vagy tetoválták?
1328. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-07-20 19:57:35
Üzenet elküldve: 2021-07-20 19:57:35
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Délután van, Théor fáradtan gyalogol*
~Jó volt ez a kis tánc. Legalább nem valami csicsás aranyozott bál volt, mint amiket megszoktam, azt csináltam, amit akartam.~
*Hirtelen orrfacsaró bűzre lesz figyelmes, ahogy elhalad a nagyobb házak és furábbnál furább emberek mellett. A bűz az egész utcát övezi át, ezért valahogy meg kell szoknia a helyzetet. Egy csuklyás alak közelít felé. Biztos benne, hogy nem csak úgy tébolyog valamerre, hanem egyenesen felé tart, majd amikor beszéd távolságra kerül megszólítja.*
-Szép napot drága szépséges uram!
*Szólítja meg Théort nyájasan rekedt férfi hangon a csuklyás ember.*
-Szabad e megkérdeznem, hogy nem érdekli-e esetleg egy kis hancúrozás? Nem vagyok drága, mint a többiek, sőt még kedvezményt is adok!
*A mondandóját folytatva a csuklyás férfi lehajtja a fejét fedő ruhát, ezzel megnyilvánítva Théor előtt sebes, öreg arcát.*
~Az egyik mesteremre emlékeztet, lehet, hogy a sors idevetette őt is?~
*Théor zavarodottan válaszol.*
-Nem igazán érdekel ilyesfajta cselekvés engem, bár tényleg igazán hízelgő az... Az arca?
*Az öreg férfi elmosolyodik.*
-Ezek szerint csak tetszem. Lássuk csak, 600 aranyért a tiéd vagyok ifjú ember.
*Théort az öreg ajánlata egyszerre undorította el és lepte meg, ezért inkább úgy határoz, hogy jó lenne tovább menni, de a férfi látta rajta, hogy marasztalnia kell.*
-Nézd csak fiam... Még ajándékot is adok neked a szolgáltatás mellé!
*Az öreg férfi egy egyértelműen hamisított különleges negyvenes kártyát húz elő a csuklyájából, majd meglebegteti Théor előtt.*
-Ezt a kártyát egyenesen a KLA vezetőségtől szereztem, a neve a Pusztulás! A képességei határtalanok. Bármely játékot megnyered vele! Ismétlem BÁRMELYIKET!
*Théor nem hallgatná végig az egész meséjét az öregnek, hogy vajon milyen kalandos úton szerezte meg ezt a csodálatos és "egyértelműen" a KLA által kiadott kártyát, ezért inkább csak bólint egyet és tovább indul a bűzös és nyüzsgő utcácskán. Az öreg csuklyás férfi lelombozottan nézi végig, hogy a "kuncsaftja" eltávozik, ezért inkább visszaül (feltehetőleg) az ő vödre mellé, amiben valami fajta folyadék van, és megmossa az arcát benne. Théor már távolról nézi végig ezt az aktust, egy pillanatra elfintorodik, majd folytatja tovább az útját.*
*Délután van, Théor fáradtan gyalogol*
~Jó volt ez a kis tánc. Legalább nem valami csicsás aranyozott bál volt, mint amiket megszoktam, azt csináltam, amit akartam.~
*Hirtelen orrfacsaró bűzre lesz figyelmes, ahogy elhalad a nagyobb házak és furábbnál furább emberek mellett. A bűz az egész utcát övezi át, ezért valahogy meg kell szoknia a helyzetet. Egy csuklyás alak közelít felé. Biztos benne, hogy nem csak úgy tébolyog valamerre, hanem egyenesen felé tart, majd amikor beszéd távolságra kerül megszólítja.*
-Szép napot drága szépséges uram!
*Szólítja meg Théort nyájasan rekedt férfi hangon a csuklyás ember.*
-Szabad e megkérdeznem, hogy nem érdekli-e esetleg egy kis hancúrozás? Nem vagyok drága, mint a többiek, sőt még kedvezményt is adok!
*A mondandóját folytatva a csuklyás férfi lehajtja a fejét fedő ruhát, ezzel megnyilvánítva Théor előtt sebes, öreg arcát.*
~Az egyik mesteremre emlékeztet, lehet, hogy a sors idevetette őt is?~
*Théor zavarodottan válaszol.*
-Nem igazán érdekel ilyesfajta cselekvés engem, bár tényleg igazán hízelgő az... Az arca?
*Az öreg férfi elmosolyodik.*
-Ezek szerint csak tetszem. Lássuk csak, 600 aranyért a tiéd vagyok ifjú ember.
*Théort az öreg ajánlata egyszerre undorította el és lepte meg, ezért inkább úgy határoz, hogy jó lenne tovább menni, de a férfi látta rajta, hogy marasztalnia kell.*
-Nézd csak fiam... Még ajándékot is adok neked a szolgáltatás mellé!
*Az öreg férfi egy egyértelműen hamisított különleges negyvenes kártyát húz elő a csuklyájából, majd meglebegteti Théor előtt.*
-Ezt a kártyát egyenesen a KLA vezetőségtől szereztem, a neve a Pusztulás! A képességei határtalanok. Bármely játékot megnyered vele! Ismétlem BÁRMELYIKET!
*Théor nem hallgatná végig az egész meséjét az öregnek, hogy vajon milyen kalandos úton szerezte meg ezt a csodálatos és "egyértelműen" a KLA által kiadott kártyát, ezért inkább csak bólint egyet és tovább indul a bűzös és nyüzsgő utcácskán. Az öreg csuklyás férfi lelombozottan nézi végig, hogy a "kuncsaftja" eltávozik, ezért inkább visszaül (feltehetőleg) az ő vödre mellé, amiben valami fajta folyadék van, és megmossa az arcát benne. Théor már távolról nézi végig ezt az aktust, egy pillanatra elfintorodik, majd folytatja tovább az útját.*
1327. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-07-12 21:11:58
Üzenet elküldve: 2021-07-12 21:11:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Ékes láncok//
*Világ életében ehhez a rendszerhez kellett igazodnia. Egy szépen megírt papíros és ő, mint egy tulajdon, már más kezében ékeskedett. Egyetlen szerencséje csupán az, hogy annyira nem adogatták kézről kézre. A rabszolgaság olyan életvitel, ami ellen nehezen lehet harcolni, sokszor egyszerűbb a csendes meghunyászkodást választani. Ugyanis az olyan szabadszájú nők, mint amilyen Sky is, könnyen ráfázhatnak az engedetlenségre. Talán sokszor az mentette meg a komolyabb büntetéstől, hogy sok gazda hitvallása szerint csak annyira verjék meg a rabszolgát, hogy a szeme vagy a foga meg ne sérüljön. Ezért mutogathatja legalább a bájos arcát büszkén. Ezen felül már minden a meghunyászkodáson múlik, ahogyan most is. Alig egy lépéssel lemaradva halad az Intéző mögött, miközben kissé lehajtott fejjel pásztázza a környéket. Nem valami szívmelengető látvány. A szabad, tágas, forró homokkal borított sivataghoz szokott, nem pedig az ilyen nyirkos, bűzös utcákhoz.*
- A szolgaságba beleszülettem. *Kezd is bele az őszinte mesébe az Intéző kérdése után.* Sokáig wegtorenben szolgáltam. Ott két családnál.
*Kissé meg is támadják az emlékek, ahogy felidézi az ott töltött éveket. A keserűséget, a félelmet, az öröm nélküli napokat.*
- Az első családnál születtem. Nyolc évesen adtak túl rajtam.
*A miértekre inkább ki sem tér. Gyerekekhez méltó módon nehezen tudott a nyugton maradó szolgaságra koncentrálni. Neveletlen volt és nagyszájú, amit a konzervatív és nagy elvárásokkal élő gazdái nem nagyon viseltek el.*
- Tizenhat évesen kerültem el az Agassi családtól Velasca úrhoz.
*Eddig őszintén szóltak szavai, de eljött az ideje, hogy a jól betanult hazugsággal etesse meg a férfit. Hiszen kinek kéne egy olyan szolga, aki rögtön az elején kifejti, hogy meg fog gyűlni a baja vele, ahogyan a többi családnak is. A kör sosem fog bezárulni. Kézről kézre adogatják, ha megunják a vele való bajlódást. Így tett az első gazdája is, majd az Agassi família, hogy azután Velasca úr se cselekedjen másként. Ugyan így fog majd tenni az Intéző is.*
- Velasca úr úgy gondolta, hogy baráti kapcsolatuk méltó ajándéka lennék. Gazdám úgy véleményezte, hogy hiába a sok szép szolga, de a sápadt bőrű nők között sokkal kívánatosabb leszek Önnek az ében egzotikumommal.
*Húzza is hazug mosolyra az ajkait. A szemei szinte vidáman csillognak, arca üde, barátságos és őszintének ható, de közben magában óriási harcot vív, hogy ne forduljon fel a gyomra ettől a sok mézes-mázos sületlenségtől.*
- Remélem új gazdám szerepében sok öröme lesz majd bennem.
*Süti is le szemérmesen a szemeit, miközben igyekszik közelebb sietni a férfihoz. Az alig takaró, vörös ruházata, az olajoktól csillogó bőre és az egzotikus virágok illatával mámorba ejtő parfümje támaszára bízva magát, hogy benyomása csak még jobb legyen.*
*Világ életében ehhez a rendszerhez kellett igazodnia. Egy szépen megírt papíros és ő, mint egy tulajdon, már más kezében ékeskedett. Egyetlen szerencséje csupán az, hogy annyira nem adogatták kézről kézre. A rabszolgaság olyan életvitel, ami ellen nehezen lehet harcolni, sokszor egyszerűbb a csendes meghunyászkodást választani. Ugyanis az olyan szabadszájú nők, mint amilyen Sky is, könnyen ráfázhatnak az engedetlenségre. Talán sokszor az mentette meg a komolyabb büntetéstől, hogy sok gazda hitvallása szerint csak annyira verjék meg a rabszolgát, hogy a szeme vagy a foga meg ne sérüljön. Ezért mutogathatja legalább a bájos arcát büszkén. Ezen felül már minden a meghunyászkodáson múlik, ahogyan most is. Alig egy lépéssel lemaradva halad az Intéző mögött, miközben kissé lehajtott fejjel pásztázza a környéket. Nem valami szívmelengető látvány. A szabad, tágas, forró homokkal borított sivataghoz szokott, nem pedig az ilyen nyirkos, bűzös utcákhoz.*
- A szolgaságba beleszülettem. *Kezd is bele az őszinte mesébe az Intéző kérdése után.* Sokáig wegtorenben szolgáltam. Ott két családnál.
*Kissé meg is támadják az emlékek, ahogy felidézi az ott töltött éveket. A keserűséget, a félelmet, az öröm nélküli napokat.*
- Az első családnál születtem. Nyolc évesen adtak túl rajtam.
*A miértekre inkább ki sem tér. Gyerekekhez méltó módon nehezen tudott a nyugton maradó szolgaságra koncentrálni. Neveletlen volt és nagyszájú, amit a konzervatív és nagy elvárásokkal élő gazdái nem nagyon viseltek el.*
- Tizenhat évesen kerültem el az Agassi családtól Velasca úrhoz.
*Eddig őszintén szóltak szavai, de eljött az ideje, hogy a jól betanult hazugsággal etesse meg a férfit. Hiszen kinek kéne egy olyan szolga, aki rögtön az elején kifejti, hogy meg fog gyűlni a baja vele, ahogyan a többi családnak is. A kör sosem fog bezárulni. Kézről kézre adogatják, ha megunják a vele való bajlódást. Így tett az első gazdája is, majd az Agassi família, hogy azután Velasca úr se cselekedjen másként. Ugyan így fog majd tenni az Intéző is.*
- Velasca úr úgy gondolta, hogy baráti kapcsolatuk méltó ajándéka lennék. Gazdám úgy véleményezte, hogy hiába a sok szép szolga, de a sápadt bőrű nők között sokkal kívánatosabb leszek Önnek az ében egzotikumommal.
*Húzza is hazug mosolyra az ajkait. A szemei szinte vidáman csillognak, arca üde, barátságos és őszintének ható, de közben magában óriási harcot vív, hogy ne forduljon fel a gyomra ettől a sok mézes-mázos sületlenségtől.*
- Remélem új gazdám szerepében sok öröme lesz majd bennem.
*Süti is le szemérmesen a szemeit, miközben igyekszik közelebb sietni a férfihoz. Az alig takaró, vörös ruházata, az olajoktól csillogó bőre és az egzotikus virágok illatával mámorba ejtő parfümje támaszára bízva magát, hogy benyomása csak még jobb legyen.*
1326. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-07-09 07:06:14
Üzenet elküldve: 2021-07-09 07:06:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Ékes láncok//
*Ebben a régre nyúló stádium alapvetően nem aláírásokról és papírokról szól. Az a dokumentum csupán díszlet. A szabadsághoz való jogot sem papíron jegyzik, ha a tényeket nézzük. Az Intéző nagyon jól ismeri ezt a környezetet. Olykor kissé göröngyös az út afelé, hogy az érintettek megértsék e szép hagyomány természetét, de végül mindig a helyükre rendeződnek a viszonyok. A világ már csak ilyen.
~Bizonyára?~ A lány majd idővel rájön, hogy a bizonyára egyáltalán nem elfogadható jelző ide. Az úrnak ugyanis _mindig_ igaza van. Nyilván akkor is, ha nem vagy csak részben. Ezen az önérzeti zökkenőn túl kell esni.
A lány engedelmesen és csendben követi, ami igen üdvös a kezdeti konklúziók után. Nem bánná, ha így is maradna, bár sejti, hogy kevés esély van rá, hogy ekkora szerencséje legyen. Egyelőre nem tudja még hová tenni új szerzeményét, de idővel kiderül majd, mire megy vele.*
- Mesélj, gyermek *pillant hátra épp csak arra sandítva.* - Hol és kinek szolgáltál eddig? Mihez értesz? Miért pont téged választott ki nekem a jó Velasca úr? Őszintén felelj! *ingatja meg az ujját, de ezúttal nem is néz a lány felé. Kényelmes tempóban sétál. Kedélyesen biccent az utcán lézengőknek. A kikötő miliőjében nem igazán dívik az ilyesmi, így leginkább bizalmatlan vagy értetlenkedő reakciókat gyűjthet be. Igaz, szemmel láthatólag ez Ambroggiót egy cseppet sem zavarja.*
*Ebben a régre nyúló stádium alapvetően nem aláírásokról és papírokról szól. Az a dokumentum csupán díszlet. A szabadsághoz való jogot sem papíron jegyzik, ha a tényeket nézzük. Az Intéző nagyon jól ismeri ezt a környezetet. Olykor kissé göröngyös az út afelé, hogy az érintettek megértsék e szép hagyomány természetét, de végül mindig a helyükre rendeződnek a viszonyok. A világ már csak ilyen.
~Bizonyára?~ A lány majd idővel rájön, hogy a bizonyára egyáltalán nem elfogadható jelző ide. Az úrnak ugyanis _mindig_ igaza van. Nyilván akkor is, ha nem vagy csak részben. Ezen az önérzeti zökkenőn túl kell esni.
A lány engedelmesen és csendben követi, ami igen üdvös a kezdeti konklúziók után. Nem bánná, ha így is maradna, bár sejti, hogy kevés esély van rá, hogy ekkora szerencséje legyen. Egyelőre nem tudja még hová tenni új szerzeményét, de idővel kiderül majd, mire megy vele.*
- Mesélj, gyermek *pillant hátra épp csak arra sandítva.* - Hol és kinek szolgáltál eddig? Mihez értesz? Miért pont téged választott ki nekem a jó Velasca úr? Őszintén felelj! *ingatja meg az ujját, de ezúttal nem is néz a lány felé. Kényelmes tempóban sétál. Kedélyesen biccent az utcán lézengőknek. A kikötő miliőjében nem igazán dívik az ilyesmi, így leginkább bizalmatlan vagy értetlenkedő reakciókat gyűjthet be. Igaz, szemmel láthatólag ez Ambroggiót egy cseppet sem zavarja.*
1325. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-07-07 08:07:43
Üzenet elküldve: 2021-07-07 08:07:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Dacolva a halállal//
*Mondják, próba nélkül nincs szerencse. „Elégszer próbáltad”, mondaná az a kelletlen kis hang kobakjában, ám ő nem ért vele egyet. Hisz nem is kell messzire nyúlnia emlékei között, hogy példát találjon. Az az átkozott fénymágus legalább háromszor próbálkozott, mielőtt sikerült elpusztítania a vérkerti oltárt.
Fáradtan bandukol a macskaköves utcácskában, senkitől és semmitől nem zavartatva. Sötét van még, ippeg, csak szürkül az ég alja. A halászok hamarosan kelnek, hogy bárkáikon kihajózhassanak az első napsugarakkal, hogy aztán este, ki-ki a maga eredményességében menjen haza asszonyához…
Bekuporodik a sötét kis mellékutcácskába, csak hogy ne legyen szem előtt. még csuklyáját is alaposan arcába húzza, véletlenül se világítson sápadt bőre, s véletlenül se kelljen holmi halászoknak előadást tartania, mit is művel épp. Nem, mintha különösebben tartana tőlük. A legtöbbjük féli és tiszteli Sa'Terethet, némelyik még talán imádja is… Ez az egyetlen szempont, amiért itt van. Itt nem fogják fellógatni a hite miatt.*
*Mondják, próba nélkül nincs szerencse. „Elégszer próbáltad”, mondaná az a kelletlen kis hang kobakjában, ám ő nem ért vele egyet. Hisz nem is kell messzire nyúlnia emlékei között, hogy példát találjon. Az az átkozott fénymágus legalább háromszor próbálkozott, mielőtt sikerült elpusztítania a vérkerti oltárt.
Fáradtan bandukol a macskaköves utcácskában, senkitől és semmitől nem zavartatva. Sötét van még, ippeg, csak szürkül az ég alja. A halászok hamarosan kelnek, hogy bárkáikon kihajózhassanak az első napsugarakkal, hogy aztán este, ki-ki a maga eredményességében menjen haza asszonyához…
Bekuporodik a sötét kis mellékutcácskába, csak hogy ne legyen szem előtt. még csuklyáját is alaposan arcába húzza, véletlenül se világítson sápadt bőre, s véletlenül se kelljen holmi halászoknak előadást tartania, mit is művel épp. Nem, mintha különösebben tartana tőlük. A legtöbbjük féli és tiszteli Sa'Terethet, némelyik még talán imádja is… Ez az egyetlen szempont, amiért itt van. Itt nem fogják fellógatni a hite miatt.*
1324. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-05-20 06:04:24
Üzenet elküldve: 2021-05-20 06:04:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
*Hat hat. Nincs is szüksége több időre. A Vihar Fiaival folytatott tárgyaláshoz azonban egészen más módszerekre is szüksége lesz. Olyanokhoz, amikhez ő, katonaként aligha konyít. Olyan valakire van szükség, aki kitűnően ért a meggyőzéshez… És azt is tudja, hogy hol keresgéljen.
De nem ma. Pihenni óhajt, még ha itt is kell meghúznia magát ebben az átokverte sikátorban, ládák között, bujkálva. Minél kevesebben tudnak jelenlétéről, annál nagyobb az esélye a sikerre. Nem gondolkodik már a mán vagy a holnapon, gondolatai úgy röppennek tova, mintha nem is lettek volna. Tudatát elnyeli a jótékony sötétség, ő pedig álomra szenderülve fordul hevenyészett szalmaágyán a másik oldalára.*
-Lo'hor di Wegtorenia. *Mellére szorítja öklét, majd fejét mélyen hajtja a páholyban ülők felé. Elfeledett, pusztai népek ajkán szólt, és még ha nem is túl ismert e nyelv, a mondás annál inkább köztudatban forog, legalábbis a városban. Az „Életemet Wegtorenért” rigmus nem holmi csatakiáltás, s nem is a várost védő katonák sajátja. Gladiátorok, viadorok jelzik ezzel, hogy készek itt, a küzdőtér porán kilehelni lelkük, ha a sors úgy hozza. Ő azonban nem készül hasonlóra.
Felpillantva egyenesedik ki, s karjait széttárva oly büszkén és kihívóan fordul körbe, mintha a hatalmas aréna összes lelkét egyszerre óhajtaná kihívni. Szénfekete, varkocsba font hajában még nem vegyülnek ősz szálak, ránctalan arca pedig könnyedén árulja el fiatal éveit. Az üdvrivalgás közepette nyomja fejébe a fekete, ám gazdagon szalagozott sisakot, s fordul szembe a jókora, kétszárnyú kapuval. Dobszó zengi be a küzdővermet, ütemesen, lassan. Négy óriás veri erőből, az aréna közönsége pedig néma csendbe burkolódzik. Egy pisszenés, annyi sem hallható a sorokból. Ekképp adják meg a tiszteletet az érkezőnek, ki merő szórakoztatásukból viszi bőrét vásárra.
A hollófekete pikkelypáncélon meg-megcsillan a napfény, miközben a földbe állított lándzsáért nyúl. Majd egy tucat színes szalag díszeleg rajta, különböző családok címereivel. A nemesek gazdagon fizetnek, hogy jelvényük ott virítson a lándzsáján.*
-Életemet Wegtorenért! *Érdes, kemény bariton hallatszik, kihívója megérkezett. Nem egy hatalmas óriás, még csak nem is egy vad, pusztai ork. Egy szandált viselő öregember lép a homokra, kezeiben egy-egy csupasz karddal. Még csak páncélt sem visel. Összeaszott, vén és gyenge. Legalábbis ránézésre. Tétova kacarászás hallatszik a nézőtérről, ahogy a dobok elhallgatnak, ő pedig átveti a lándzsát baljába, miközben fel-alá sétál a nemesek páholya előtt. Csak egy kurta pillantást vet a közönségükre, majd széttárva kezeit ismét körbe fordul. A produkció eléri a kellő hatást, s a szórványos kacajhoz még többen csatlakoznak.*
-Meguntad az életed, vénember? *Háta mögül pörgeti előre a lándzsát, s szegezi ellenfele irányába. Érdekelné a története, na meg az, hogyan jutott idáig az arénában. Nagy kár, hogy nem szándékozik neki holnapot adni.*
-Ígérem, gyors leszek. *Végig sem mondja azonban a mondatot, az öreg már ott is terem előtte. Szemmel szinte követhetetlen sebességgel vagdalkozik, ő pedig éppen, csak hátra tud hőkölni. A nézőközönség kacarászása egy csapásra alábbhagy, s feszült csend veszi át helyét.
Ő sem rest azonban, a lándzsát pörgetve sújt le, előbb váll, majd rögtön utána térd magasságban szúrva. Az öreg nem tér ki, kardjai segítségével hárítja a csapásokat. Oly könnyeden forgatja a pengéket, mintha azokkal született volna kezében. Még csak hasonlóval sem volt dolga soha. Halálos táncuk ezer és ezer szempár követi feszült csendben. Fa és vas koppanásának visszhangja tölti be az arénát, ahogy fegyvereik olykor találkoznak. Egy óvatlan pillanatban fordultával csap a lándzsával a vénség feje felé, ám amaz gyorsabbnak bizonyul. Kard szeli végig páncélját bordamagasságban, éles fájdalmat hagyva maga után…
Úgy riad fel az álomból, mintha egy nagy vödör jeges vízzel loccsintották volna képen. Hiába kapkodna az álomemlék képei után, úgy folynak szét, mint ujjak között a homokszemcsék. Persze, arra pontosan emlékszik, ki szerepelt álmában.
Hátrasimítja fekete sörényét, majd felül. A nap alighanem még nem kelt fel a horizonton, legalábbis szürke még az ég alja. Ő azonban már talpon. Azt is pontosan tudja már, hol fogja elkölteni reggelijét.*
De nem ma. Pihenni óhajt, még ha itt is kell meghúznia magát ebben az átokverte sikátorban, ládák között, bujkálva. Minél kevesebben tudnak jelenlétéről, annál nagyobb az esélye a sikerre. Nem gondolkodik már a mán vagy a holnapon, gondolatai úgy röppennek tova, mintha nem is lettek volna. Tudatát elnyeli a jótékony sötétség, ő pedig álomra szenderülve fordul hevenyészett szalmaágyán a másik oldalára.*
-Lo'hor di Wegtorenia. *Mellére szorítja öklét, majd fejét mélyen hajtja a páholyban ülők felé. Elfeledett, pusztai népek ajkán szólt, és még ha nem is túl ismert e nyelv, a mondás annál inkább köztudatban forog, legalábbis a városban. Az „Életemet Wegtorenért” rigmus nem holmi csatakiáltás, s nem is a várost védő katonák sajátja. Gladiátorok, viadorok jelzik ezzel, hogy készek itt, a küzdőtér porán kilehelni lelkük, ha a sors úgy hozza. Ő azonban nem készül hasonlóra.
Felpillantva egyenesedik ki, s karjait széttárva oly büszkén és kihívóan fordul körbe, mintha a hatalmas aréna összes lelkét egyszerre óhajtaná kihívni. Szénfekete, varkocsba font hajában még nem vegyülnek ősz szálak, ránctalan arca pedig könnyedén árulja el fiatal éveit. Az üdvrivalgás közepette nyomja fejébe a fekete, ám gazdagon szalagozott sisakot, s fordul szembe a jókora, kétszárnyú kapuval. Dobszó zengi be a küzdővermet, ütemesen, lassan. Négy óriás veri erőből, az aréna közönsége pedig néma csendbe burkolódzik. Egy pisszenés, annyi sem hallható a sorokból. Ekképp adják meg a tiszteletet az érkezőnek, ki merő szórakoztatásukból viszi bőrét vásárra.
A hollófekete pikkelypáncélon meg-megcsillan a napfény, miközben a földbe állított lándzsáért nyúl. Majd egy tucat színes szalag díszeleg rajta, különböző családok címereivel. A nemesek gazdagon fizetnek, hogy jelvényük ott virítson a lándzsáján.*
-Életemet Wegtorenért! *Érdes, kemény bariton hallatszik, kihívója megérkezett. Nem egy hatalmas óriás, még csak nem is egy vad, pusztai ork. Egy szandált viselő öregember lép a homokra, kezeiben egy-egy csupasz karddal. Még csak páncélt sem visel. Összeaszott, vén és gyenge. Legalábbis ránézésre. Tétova kacarászás hallatszik a nézőtérről, ahogy a dobok elhallgatnak, ő pedig átveti a lándzsát baljába, miközben fel-alá sétál a nemesek páholya előtt. Csak egy kurta pillantást vet a közönségükre, majd széttárva kezeit ismét körbe fordul. A produkció eléri a kellő hatást, s a szórványos kacajhoz még többen csatlakoznak.*
-Meguntad az életed, vénember? *Háta mögül pörgeti előre a lándzsát, s szegezi ellenfele irányába. Érdekelné a története, na meg az, hogyan jutott idáig az arénában. Nagy kár, hogy nem szándékozik neki holnapot adni.*
-Ígérem, gyors leszek. *Végig sem mondja azonban a mondatot, az öreg már ott is terem előtte. Szemmel szinte követhetetlen sebességgel vagdalkozik, ő pedig éppen, csak hátra tud hőkölni. A nézőközönség kacarászása egy csapásra alábbhagy, s feszült csend veszi át helyét.
Ő sem rest azonban, a lándzsát pörgetve sújt le, előbb váll, majd rögtön utána térd magasságban szúrva. Az öreg nem tér ki, kardjai segítségével hárítja a csapásokat. Oly könnyeden forgatja a pengéket, mintha azokkal született volna kezében. Még csak hasonlóval sem volt dolga soha. Halálos táncuk ezer és ezer szempár követi feszült csendben. Fa és vas koppanásának visszhangja tölti be az arénát, ahogy fegyvereik olykor találkoznak. Egy óvatlan pillanatban fordultával csap a lándzsával a vénség feje felé, ám amaz gyorsabbnak bizonyul. Kard szeli végig páncélját bordamagasságban, éles fájdalmat hagyva maga után…
Úgy riad fel az álomból, mintha egy nagy vödör jeges vízzel loccsintották volna képen. Hiába kapkodna az álomemlék képei után, úgy folynak szét, mint ujjak között a homokszemcsék. Persze, arra pontosan emlékszik, ki szerepelt álmában.
Hátrasimítja fekete sörényét, majd felül. A nap alighanem még nem kelt fel a horizonton, legalábbis szürke még az ég alja. Ő azonban már talpon. Azt is pontosan tudja már, hol fogja elkölteni reggelijét.*
1323. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-03-17 20:43:47
Üzenet elküldve: 2021-03-17 20:43:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érdekek ösvényei//
*Fogalma sincs, mégis mi a bánatos orkpöcs ütött a férfiba. Nem számított rá, hogy ilyet merészel tenni. Azt gondolta a sértettség és a gyűlölet oly buzgón munkálkodik benne a kis afférjuk óta, hogy esze ágában sincs akárcsak megtűrni maga mellett Dayát, nemhogy még majd sötét kapualjakban alattomosan csókot csen. Undorodnia kellene, meg kellene vetnie a wegtorenit, ezzel pedig jócskán megkönnyítenie a nő dolgát, hogy még csak meg se forduljon a fejében az iménti jelenethez hasonló. És még el is vicceli! Idegesen simít végig fogain a visszakérdezést hallva, bosszankodva még orrát is megvakarja.*
- És én még csodálkoztam, hogy olyan könnyű volt átejteni téged...
*Jóval nyugodtabb a hangja, meg is toldja egy arcára erőltetett gúnyos mosollyal. Nyilvánvalóan bántani akarja aljas szavaival, minél messzebb akarja taszítani őt magától és az ingertől, hogy még egyszer ilyesmit tegyen. Kár, hogy a hirtelen szerzett higgadtság villámgyorsan távozik, mikor a fattyú lepillangózza. Hát nem a színes kis jószág jut róla eszébe.*
- Még van képed leszajházni, miután az előbb elém vetetted magad, mint valami utolsó hímlotyó?
*Hiába kéri az összes régi és új istent, hogy adjanak neki türelmet, azok nem szánják meg. Sőt, a helyzet csak romlik, mikor még őt nevezik meg felbujtónak. Legszívesebben puszta kézzel fojtaná meg Nolent.*
- Hogy én?! Előbb akarnék megcsókolni egy döglött angolnát vagy egy büdös orkot! Előbb nyomnám le a nyelvem Hangyás Hyren torkán!
*Közös ismerősük emlegetésére azért átszalad egy fintor arcán. Kevés olyan igazán rusnya ember mászkál Lanawinon, mint Hyren, a természet kegyetlen tréfát űzött vele. Hogy valaki olyan undorítóan bibircsókos és még kancsal is legyen egyszerre.
Nem is figyel arra, mi a francot mutogat neki Nolenar, magában fortyogva dübörög tovább. Vagy hát dübörögne, de aztán elege lesz a kérdésekből és hirtelen torpan meg, nem csodálná, ha a sarkában nyüzsgő kikötői véletlenül neki is menne. Feszülten fordul a férfi felé.*
- Hát, hogy becses neked. Hogy jobb, ha vigyázol rá, mert, ha netán lecsapom, mégis mi a franccal fogsz gondolkodni?
*Nyúlik epés mosolyra szája, de zöldjei még mindig szikráznak. Aztán a világítótorony felé veszi az irányt, úgy tűnik mégiscsak figyelt valamelyest a mutogatáskor. A magas sziklafal gondolata csábítja veszettül, milyen szépen le lehetne onnan lökni a Velasco'rrát.*
*Fogalma sincs, mégis mi a bánatos orkpöcs ütött a férfiba. Nem számított rá, hogy ilyet merészel tenni. Azt gondolta a sértettség és a gyűlölet oly buzgón munkálkodik benne a kis afférjuk óta, hogy esze ágában sincs akárcsak megtűrni maga mellett Dayát, nemhogy még majd sötét kapualjakban alattomosan csókot csen. Undorodnia kellene, meg kellene vetnie a wegtorenit, ezzel pedig jócskán megkönnyítenie a nő dolgát, hogy még csak meg se forduljon a fejében az iménti jelenethez hasonló. És még el is vicceli! Idegesen simít végig fogain a visszakérdezést hallva, bosszankodva még orrát is megvakarja.*
- És én még csodálkoztam, hogy olyan könnyű volt átejteni téged...
*Jóval nyugodtabb a hangja, meg is toldja egy arcára erőltetett gúnyos mosollyal. Nyilvánvalóan bántani akarja aljas szavaival, minél messzebb akarja taszítani őt magától és az ingertől, hogy még egyszer ilyesmit tegyen. Kár, hogy a hirtelen szerzett higgadtság villámgyorsan távozik, mikor a fattyú lepillangózza. Hát nem a színes kis jószág jut róla eszébe.*
- Még van képed leszajházni, miután az előbb elém vetetted magad, mint valami utolsó hímlotyó?
*Hiába kéri az összes régi és új istent, hogy adjanak neki türelmet, azok nem szánják meg. Sőt, a helyzet csak romlik, mikor még őt nevezik meg felbujtónak. Legszívesebben puszta kézzel fojtaná meg Nolent.*
- Hogy én?! Előbb akarnék megcsókolni egy döglött angolnát vagy egy büdös orkot! Előbb nyomnám le a nyelvem Hangyás Hyren torkán!
*Közös ismerősük emlegetésére azért átszalad egy fintor arcán. Kevés olyan igazán rusnya ember mászkál Lanawinon, mint Hyren, a természet kegyetlen tréfát űzött vele. Hogy valaki olyan undorítóan bibircsókos és még kancsal is legyen egyszerre.
Nem is figyel arra, mi a francot mutogat neki Nolenar, magában fortyogva dübörög tovább. Vagy hát dübörögne, de aztán elege lesz a kérdésekből és hirtelen torpan meg, nem csodálná, ha a sarkában nyüzsgő kikötői véletlenül neki is menne. Feszülten fordul a férfi felé.*
- Hát, hogy becses neked. Hogy jobb, ha vigyázol rá, mert, ha netán lecsapom, mégis mi a franccal fogsz gondolkodni?
*Nyúlik epés mosolyra szája, de zöldjei még mindig szikráznak. Aztán a világítótorony felé veszi az irányt, úgy tűnik mégiscsak figyelt valamelyest a mutogatáskor. A magas sziklafal gondolata csábítja veszettül, milyen szépen le lehetne onnan lökni a Velasco'rrát.*
1322. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-03-17 17:09:29
Üzenet elküldve: 2021-03-17 17:09:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Érdekek ösvényei//
*Az a józanító pofon szépen elrebbenti a... bármit is gondolt a Velasco'rra. Igaz, nem túl messze, mert ezek a dolgok már csak ilyenek. Elengedi a lányt, mielőtt még más eszközök is eszébe jutnának ennek előmozdítására. Megdörzsöli az arcát, bár tudja, hogy olcsón megúszta. Visszaint még a komának, aki a paprikás hangulatú némbert látva inkább röhögve szaporázza meg a lépteit a Rumos felé csalinkázó társaság után. Nolen ellenben hamar szembe találja magát a villogó, zöld tekintettel.*
- Drága? *emel ki egyetlen szót az egész leteremtésből, mintha a többi úgy, ahogy van, le is pergett volna róla. Kérdőn szűkíti össze a szemét az elgondolkodtató jelző kapcsán. Ha a lány sarkon is fordul és nagy sebbel-lobbal indul is a dokkok felé, Nolen ott nyüzsög a sarkában.*
- Hogy értetted, hogy "drága"? *töpreng hangosan.* - Amúgy ne fortyogj, pillangó. Én is csak akkor ismertem fel Mairac hangját, amikor mellénk értek *von vállat.* - És a viahros égre mondom, meg mertem volna esküdni, hogy meg akarsz csókolni.
*Már tudja, hogy hiába siet úgy a wegtoreni a dokkokhoz, ott csak hűlt helyét fogja találni a hajónak, de lenne rá egy fogadása, hogy most aztán mondhatna neki bármit.*
- Várj már. Ne rohanj! Arra kéne menni inkább, hallod? *mutat a Világítótorony felé.* - De tényleg, hogy értetted, hogy "drága"?
*Mi tagadás, élvezi a helyzetet. Lehet, hogy nem kellene túlfeszítenie a húrt, de bőven van mit visszafizetnie. Ameddig eljutnak a Szhyllára, tálcán kínálja magát a lehetőség, hogy éljen vele. Hazai terepen van, Daya meg valószínűleg rövid pórázon. Soha jobb alkalmat!*
*Az a józanító pofon szépen elrebbenti a... bármit is gondolt a Velasco'rra. Igaz, nem túl messze, mert ezek a dolgok már csak ilyenek. Elengedi a lányt, mielőtt még más eszközök is eszébe jutnának ennek előmozdítására. Megdörzsöli az arcát, bár tudja, hogy olcsón megúszta. Visszaint még a komának, aki a paprikás hangulatú némbert látva inkább röhögve szaporázza meg a lépteit a Rumos felé csalinkázó társaság után. Nolen ellenben hamar szembe találja magát a villogó, zöld tekintettel.*
- Drága? *emel ki egyetlen szót az egész leteremtésből, mintha a többi úgy, ahogy van, le is pergett volna róla. Kérdőn szűkíti össze a szemét az elgondolkodtató jelző kapcsán. Ha a lány sarkon is fordul és nagy sebbel-lobbal indul is a dokkok felé, Nolen ott nyüzsög a sarkában.*
- Hogy értetted, hogy "drága"? *töpreng hangosan.* - Amúgy ne fortyogj, pillangó. Én is csak akkor ismertem fel Mairac hangját, amikor mellénk értek *von vállat.* - És a viahros égre mondom, meg mertem volna esküdni, hogy meg akarsz csókolni.
*Már tudja, hogy hiába siet úgy a wegtoreni a dokkokhoz, ott csak hűlt helyét fogja találni a hajónak, de lenne rá egy fogadása, hogy most aztán mondhatna neki bármit.*
- Várj már. Ne rohanj! Arra kéne menni inkább, hallod? *mutat a Világítótorony felé.* - De tényleg, hogy értetted, hogy "drága"?
*Mi tagadás, élvezi a helyzetet. Lehet, hogy nem kellene túlfeszítenie a húrt, de bőven van mit visszafizetnie. Ameddig eljutnak a Szhyllára, tálcán kínálja magát a lehetőség, hogy éljen vele. Hazai terepen van, Daya meg valószínűleg rövid pórázon. Soha jobb alkalmat!*
1321. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2021-03-17 12:58:37
Üzenet elküldve: 2021-03-17 12:58:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érdekek ösvényei//
- Eressz!
*Sziszegi fogai között, mint egy ádáz vipera, ahogy megragadják majd határozott mozdulattal bontakozik ki a fogásból. Indulatait iszonyúan nehezen tudja fékezni ebben a pillanatban, még kabátján keresztül lopva jó öreg tőrére is ráfog, de vesz egy mély lélegzetet és magára erőlteti hirtelen elvesztett önfegyelmét. Próbálja emlékeztetni magát, hogy nem művelhet ostobaságot, azzal elrontana mindent, na meg bármennyire szeretné is jelenleg, nem lenne képes komolyan bántani a férfit. Ettől a gondolattól valahogy még zabosabb lesz.*
- Azért csak kérdezzük meg!
*Daya még naivan reménykedik. Mikor besétáltak abba a fogadóba, bár tagadhatatlanul feszélyezve érezte magát, de úgy vélte, nem lesz itt gond. Hogy mindent a kezében tart, Nolen jelenléte bosszantó, de megbirkózik vele. Arra gondolt, annyi esztendő eltelt már, mindketten változtak, idősebbek lettek, a kezdeti feszültség után majd minden gördülékenyen fog haladni. Nem is tévedhetett volna ennél nagyobbat. Már most megőrül tőle, mi lesz, ha napokat, netán hatokat kénytelenek együtt tölteni?*
- Engem te csak ne pisszegj le!
*Jóval halkabban mordul azért, mikor azonban ismét csendre intik, kelletlenül ugyan, de befogja a száját. Meglepően készségesen hagyja, hogy a kapualjba húzzák, de csak mert nincs ideje megszemlélni, kitől kellene tartania, az esetleges veszélyhelyzet pedig igen hamar képes engedelmessé varázsolni az embert. Büszke, de nem féleszű. Megannyi ismerős arca lepereg előtte, ahogy próbálja kitalálni, ki lehet az, aki elől bujkálniuk kellene, de a lista oly hosszú, nincs idő mindenkin átfutni. Sietős elmélkedését egyébként is megzavarja a fejébe nyomott kalap, gondolatai meg egy szempillantás alatt foszlanak szét a váratlan közelségtől. A düh és az alattomosan rátörő vágyódás furcsa elegyének melege elönti mellkasát. Nem érti, mi a franc történik, de egy csipetnyit elcsábul, épp csak összeérnek ajkaik egy kósza pillanatra. Aztán már érkezik is a józanító pofon és bizony nem csak képletesen. Tenyere határozottan csattan az arcon. Túl sok erő ugyan nincs a mozdulatban, sejtheti a kikötői, hogy ennél jóval nagyobbat is kaphatott volna, a hangja viszont épp elég éles ahhoz, hogy sietve elűzze a veszélyesen fülledt miliőt. Nem szól, zöldjei viszont értetlenül, magyarázatra várva cikáznak az arcon, egészen addig, míg a pityókás hang fel nem csendül oldalról. Fejét komótosan fordítja a félrészeg fickó felé, az pedig már láthatja tekintetén, hogy a méreg homálya lassacskán rátelepszik. Talán el is ijeszti. Szó sem volt tehát veszélyről. Hát persze, hogy nem! A fattyú pontosan tudta kik jönnek, ismeri őket, szándékosan a bolondját járatta vele. Megvárja, míg az idegen elmegy, ha kell, rá is morran, aztán hevesen markol a férfi ruhájára, hogy dühösen a szemközti falhoz gyűrhesse. Bősz irbiszpillantása szikrákat szórva fúródik kíméletlenül a mandulavágású szemekbe. Mintha valóban csak egy hajszál választaná el attól, hogy elharapja a torkát vadállat módjára.*
- Jól figyelj Velasco'rra, mert csak egyszer mondom el! *pofátlanul közel hajol vicsorgó fenyegetése közben* - Nincs se időm, se energiám a gyerekes bosszúdra. Ha még egyszer ilyesmivel próbálkozol, levágom a drága farkad és megetetem a halakkal!
*Azzal elereszti. Indulatosan kezébe nyomja még az imént a wegtoreni kobakján díszelgő kalapot, aztán alig láthatóan remegő kézzel hátrasimítva tincseit indul ismét a dokkok felé.*
- Eressz!
*Sziszegi fogai között, mint egy ádáz vipera, ahogy megragadják majd határozott mozdulattal bontakozik ki a fogásból. Indulatait iszonyúan nehezen tudja fékezni ebben a pillanatban, még kabátján keresztül lopva jó öreg tőrére is ráfog, de vesz egy mély lélegzetet és magára erőlteti hirtelen elvesztett önfegyelmét. Próbálja emlékeztetni magát, hogy nem művelhet ostobaságot, azzal elrontana mindent, na meg bármennyire szeretné is jelenleg, nem lenne képes komolyan bántani a férfit. Ettől a gondolattól valahogy még zabosabb lesz.*
- Azért csak kérdezzük meg!
*Daya még naivan reménykedik. Mikor besétáltak abba a fogadóba, bár tagadhatatlanul feszélyezve érezte magát, de úgy vélte, nem lesz itt gond. Hogy mindent a kezében tart, Nolen jelenléte bosszantó, de megbirkózik vele. Arra gondolt, annyi esztendő eltelt már, mindketten változtak, idősebbek lettek, a kezdeti feszültség után majd minden gördülékenyen fog haladni. Nem is tévedhetett volna ennél nagyobbat. Már most megőrül tőle, mi lesz, ha napokat, netán hatokat kénytelenek együtt tölteni?*
- Engem te csak ne pisszegj le!
*Jóval halkabban mordul azért, mikor azonban ismét csendre intik, kelletlenül ugyan, de befogja a száját. Meglepően készségesen hagyja, hogy a kapualjba húzzák, de csak mert nincs ideje megszemlélni, kitől kellene tartania, az esetleges veszélyhelyzet pedig igen hamar képes engedelmessé varázsolni az embert. Büszke, de nem féleszű. Megannyi ismerős arca lepereg előtte, ahogy próbálja kitalálni, ki lehet az, aki elől bujkálniuk kellene, de a lista oly hosszú, nincs idő mindenkin átfutni. Sietős elmélkedését egyébként is megzavarja a fejébe nyomott kalap, gondolatai meg egy szempillantás alatt foszlanak szét a váratlan közelségtől. A düh és az alattomosan rátörő vágyódás furcsa elegyének melege elönti mellkasát. Nem érti, mi a franc történik, de egy csipetnyit elcsábul, épp csak összeérnek ajkaik egy kósza pillanatra. Aztán már érkezik is a józanító pofon és bizony nem csak képletesen. Tenyere határozottan csattan az arcon. Túl sok erő ugyan nincs a mozdulatban, sejtheti a kikötői, hogy ennél jóval nagyobbat is kaphatott volna, a hangja viszont épp elég éles ahhoz, hogy sietve elűzze a veszélyesen fülledt miliőt. Nem szól, zöldjei viszont értetlenül, magyarázatra várva cikáznak az arcon, egészen addig, míg a pityókás hang fel nem csendül oldalról. Fejét komótosan fordítja a félrészeg fickó felé, az pedig már láthatja tekintetén, hogy a méreg homálya lassacskán rátelepszik. Talán el is ijeszti. Szó sem volt tehát veszélyről. Hát persze, hogy nem! A fattyú pontosan tudta kik jönnek, ismeri őket, szándékosan a bolondját járatta vele. Megvárja, míg az idegen elmegy, ha kell, rá is morran, aztán hevesen markol a férfi ruhájára, hogy dühösen a szemközti falhoz gyűrhesse. Bősz irbiszpillantása szikrákat szórva fúródik kíméletlenül a mandulavágású szemekbe. Mintha valóban csak egy hajszál választaná el attól, hogy elharapja a torkát vadállat módjára.*
- Jól figyelj Velasco'rra, mert csak egyszer mondom el! *pofátlanul közel hajol vicsorgó fenyegetése közben* - Nincs se időm, se energiám a gyerekes bosszúdra. Ha még egyszer ilyesmivel próbálkozol, levágom a drága farkad és megetetem a halakkal!
*Azzal elereszti. Indulatosan kezébe nyomja még az imént a wegtoreni kobakján díszelgő kalapot, aztán alig láthatóan remegő kézzel hátrasimítva tincseit indul ismét a dokkok felé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1805-1824