//Apuci kicsi lánya//
*Nazron mindenen túl lép és mindent el is felejt, ebbe azt is beleértve, hogy bizony volt ott egy lista miről nem kellene Jack-vel beszélnie, dehát végül is a nyugalom már úgyis a múlté. A férfi pedig túlságosan fél a lányától hogy ismét jelenetet rendezzen*
- Tudom, hogy ismerkedtetek meg. A trükkös randevú zsaroló... Aztán jól el is tűnt a lányom a randevú után, amire én beszéltem rá. Majd kaptam egy levelet... Amit szerintem inkább magadnak kellene elolvasnod. Hist, ne nézz ilyen csúnyán apádra, épp támogatom a kapcsolatotokat!
- ENNYIRE nem kértem! *Vitatkozik a leány, de hát a levél már a tolvaj kezei között pihen. A sorok pedig e szavakat rejtik:
Drága papa!
Az előző levelemben arról írtam neked, hogy talán nemsokára bemutathatok neked egy igen különleges személyt. Többé, már nincs szó semmiről, amiben megjelenik a talán. Két nap múlva végre megismerheted azt a férfit, akit a másik felemnek hívhatok. A neve Nazron, ő a legcsodálatosabb férfi, akivel valaha is találkozhattam. Ő volt az a félbolond aki randevúra hívott miután egy kést szorítottam a nyakához és párszor hozzá is vágtam a tőröket. Vicces és gyengéd lelkű, türelmes hozzám, amiről mindketten tudjuk, hogy nem egy könnyű feladat... Minden nap látom, ahogy egyre jobb és jobb ember válik belőle és annyira törekszik papa. Nem könnyű személy, de el sem tudnék magam mellé képzelni bárki mást. Még azt is szeretem benne, hogy képes megenni a savanyúságot, sőt valami őrült oknál fogva teljesen rá van kattanva arra a förmedvény valamire. Kérhetnél tőle a szomszéd asszonytól, sokat jelentene nekem. Amikor vele vagyok nyugalmat és boldogságot érzek, olyan mély szeretetet, ami köztetek volt anyával. Azt szeretném, ha jól kijönnétek egymással, mert ti ketten vagytok a legfontosabbak a számomra. Nem akarom egyikőtöket sem elveszíteni. Annyi minden kavarog most bennem és úgy érzem nem tudok eleget írni róla vagy egyáltalán szavakba önteni mennyire csodálatosnak is tartom őt. Ahogy rá nézek egyszerűen, csak állandóan az jár a fejemben, hogy össze akarom vele kötni az életemet. Nem akarom őt arra kényszeríteni, hogy vegyen el az előtt, hogy készen állna rá mégis egy részem őszintén abban reménykedik, hogy miután találkoztatok megkéri a kezemet. Noha én önfejűnek és túl büszkének ismerem ehhez, de ha mégis az áldásodat kérné, kérlek atyám nehogy megvond tőle. Ha így tennél azt hiszem belehalnék a bánatba.
Hiányzol és szeretlek,
Erai
Hist, majd meghal ott az asztalnál, tudván, hogy Nazron elfogja olvasni a sorait. Egyedül az jár a fejében, hogy a férfi sarokba szorítva fogja magát érezni vagy egyenesen a szemébe vágja, hogy nem akarja őt elvenni, neki meg ott hasad ketté a szíve. Ezeket a sorokat az apjának írta, bizalmas és őszinte szavakkal, de most a párja kezei között lehetnek minden bizonnyal és ő ismét túl gondol mindent és bizony retteg *