//A pöttöm és az óriás//
~Végül is a jó munkát meg kell fizetni, biztos értenek a dolgukhoz azok a sellőlányok.~
*Gondolja magában, s emiatt nem is bosszankodik. Egyébként sincs rászorulva az ilyesmire, és ha rá is lenne, akkor sem fizetne az efféle szolgáltatásokért. Az ő elveivel szembemenne.*
-Vagy hogy jó gubancos lesz, és még sokáig boldogíthatlak hehhe.
*Nevet fel halkan, s a sok kacsintgatás és kacér pillantás között egészen úgy érzi, hogy valami vibrálni kezd kettejük között. Furcsa de roppant kellemes érzés. Ester Rorkir szemeiben leginkább azt láthatja, hogy teljesen komolyan beszél, ez talán annak tudható be, hogy ő igencsak őszinte és egyszerű ember, és ritkán megy bele afféle udvari intrikákba és a nők által olyannyira szeretett játszmákba. Ő csak kimondja amire gondol, aztán lesz valahogy. Ritka kincs, vagy hatalmas ostobaság, ezt mindenkinek a maga tisztje eldönteni. Mindenesetre jót derül azon, amit hall, és a pöttöm lány reakcióján, igazán kellemesen csalódik benne.*
-A vesztett csatákból lehet igazán tanulni, a kihívás pedig az életem, sosem futamodom meg.
*Kacsint ő maga is a lányra, és széles vigyorra húzza a száját, olyanra, hogy a hegyes szemfogai is megvillannak, akárcsak valami ragadozó állaténak, aki prédájára les.*
-Csak nehogy az én eszemet, és a te karod erejét örököljék, mert akkor nem sok reménye lehet az életben.
*Itt igazán hangosan hahotázni kezd, és nem is fogja vissza egy darabig, őszinte nevetés ez, aminek jobb ha a világ is részese lehet, mintsem hogy elnyomja magában.*
-Remek! Akkor induljunk! Legalább hamarabb láthatod szerény hajlékom.
*Kicsit büszke azért rá, hogy van egy otthona, amit megoszthat másokkal is, így rögtön összeszedi kevéske holmiját, kardját megigazítja, s a Estert is késznek látja, akkor ő hamar már a lakónegyed utcáit járja.*
-Gyere kicsi, ne maradj le, nehogy nekem ellopjanak mellőlem.
*S valóban, azt Rorkir ugyan nem tudhatja, hogy csuklya alá bújva milyen lehet az embernek magát meghúzva közlekedni, ő sokkal inkább az ellentéte, puszta megjelenésével is elrettent az útból pár rosszarcú alakot, akik talán bátrabbak lennének, ha nem lógna a barbár hátán egy szikrákkal pattogó hatalmas pallos. De így egészen biztonságban érezheti magát a lány.*
-Itt lesz nem messze, a dokkokból vezet majd fel a lépcső, ahogy láttam.
*Ecseteli, csak hogy ne legyen túl csöndes az út. Ezeken a szűk utcákon mondjuk igazán nehéz kellemesen cseverészni, az embernek inkább az az érzése, hogy csak érjen minél hamarabb végig rajta gond nélkül. Egy-egy utcalányra odapillant, s kellemesen elmosolyodik elképzelve, hogy Ester hogy nézne ki hasonló helyzetben.*
-Gyalogszerrel vagy?
*Nem mintha ez problémát okozna, vagy az ellenkezője gondot jelentene, pusztán kíváncsi. Rorkir lovát a városon kívül kötötte meg, nehogy ellopják a kancát, úgyhogy azzal ellovagolhatnak a naplementében.*