//Második szál//
//Az ismeretlen//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Táncba hívta a férfit, akit válaszolt hívására. Arra azért nem számolt, hogy a táncparketten majd egy nyílpuskával kell farkasszemet néznie. A lány előnyre tett szert helyzetéből fakadóan és ezt az előnyt igyekszik meg is tartani. A holló károgásra, csak egy pillanatra pillant fel, de éjszaka van, így nem fog ilyesmivel túlságosan foglalkozni. Csak egy madár, még csak nem is éjszakai.*
- De nálam a nyílpuska, szóval én kérdezek.* Enged meg egy gonosz vigyort magának. Kóstolgatja ez az alak és ez kedvére van. Van benne valami pimaszság, ami szinte incselkedik vele. Még a kezeit sem emelte a magasba, ahogy a legtöbb nyomorult tenné.*
- Na ne mondd! Igazi zseni lehetsz.* Eddig élvezte ezt a kis pofátlan csevejt, de hamar eltudja unni az ilyesmit.*
- Ha az utad akartad volna folytatni nem erre fordultál volna.* Köp ki maga mellé.* Jó ötlet, adj még pár ilyet! Na pakold csak szépen az erszényeid a földre. Utána szabadon távozhatsz, talán...* Vegyes érelmei vannak ezzel az alakkal szemben, még majd meglátja.*
- Ilyen ostobának tűnök? Ez egyáltalán bevált valaha is? Nagyon kétlem.* Kuncog fel a gondolaton, ahogy elképzeli, hogy mondjuk azzal az ostoba orkkal próbálja meg ezt eljátszani. Az szó nélkül felkoncolta volna. Az állatvilágban a másik tekintetének fürkészése a kihívásnak a jele. Ha a szembennálló fél megszakítja a pillantást, akkor veszített. Nimral állja a másik halott, jellegtelen nézését, ami a maszk üvege mögül vetül rá. Egy zavarba ejtően nem ide vágó kérdést kap, amire láthatóan meg is lepődik egy pillanatra, majd arca megkeményedik és kiköp egyet maga mellé.*
- Én figyelmeztettelek, hogy ne kóstolgass.* Kényes részre tapintott a férfi. Érezheti a is a gyilkos szándékot, ezt most elszúrta, talán élete utolsó baklövése lesz ez. Viszont mielőtt még meghúzná a ravaszt Nimral történik valami nem várt és egyben módfelett kellemetlen fejlemény. Lépek hangja vetül az éjszakába. A macskakő nem hazudik. A léptek alapján minimum négy pár csizma lehet, ha nem hat. Beszéd foszlányt is lehet hallani, ha pedig ők hallják őket, akkor azok is hallhattak valamit.*
- Picsába!* Illidary a múlt, talán ez a szerencséje. Sarkon fordul és apró lábait nyakába szedve indul meg az utca mélyére. A helyi bandák őrjárata közeledhet, és ezek nem kérdeznek, mint a városőrség tagjai Artheniorban. Mellékutcában vannak, ami egyértelműen zsákutca, de Nimral mégis célirányosan fut. Az utcának L alakja van, ami ideális arra, hogy eltakarja, de egyben csapda is. Csakhogy nem neki, a kiszögellések ideálisak, hogy felmászhasson rajta. Sötét van igaz, de fejeltebb látása most is kisegíti majd. Enélkül sokkal több időbe telne felmásznia. Illidaryt hátra hagyta, de ha van egy kis esze, akkor biztosan nem fogja bevárni az őrjáratot az sem, akik sebesen közelednek. Valószínűleg jobb híján követi Nimralt, hacsak nem a nyílt utcán óhajt menekülni. Ez esetben ez nincs ínyére, de ez ellen most nem tud mit tenni. Felmászik a egészen a tetőre és onnan figyeli az eseményeket. Élvezettel figyelné, ahogy beérik az idegent, de csak addig, amíg az is el nem kezd mászni felfelé. Szívesen visszalökné, de nem áll módjában, amikor pedig már elég magasan jár már érdekében sem áll. Jobb, ha inkább eltűnnek az árnyak között, mintsem felhívják magukra a figyelmet. Így hát végül, ha nem is szívesen, de segítő kezet nyújt neki, csakhogy mire beérnek a lentiek, már hűlt helyüket találják. Nimral a tető árnyékában bújik meg, amíg lent elcsendesedik majd újra minden. Közel sem bízik benne, de a szükség törvényt bont.*