Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Dokkok és kikötő (új) Csatornarendszer (új) Vérkert (új) | Lakónegyed | Rumos Rókalyuk (új) Sellőház (új) Vámház (új) Hét Varjú Taverna (új) |  |
1420. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2022-08-13 12:43:29
Üzenet elküldve: 2022-08-13 12:43:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Egy kis pihenés //
*Értékeli, hogy a másik őszinte. Még, ha magában meg is lepődik a válaszán. Zsonorha sosem tudna más emberek istállójában lakni. Sőt. Azt is nehezen viselné el, ha nem saját maga tartaná fent magát. Túl nagy a becsülete ahhoz, hogy ilyenbe belemenjen. Ezenkívül sosem szeretett tartozni senkinek. Ezt a helyzetet legtöbbször próbálja elkerülni.*
~És vajon a család tud erről? Nem lepődnék meg rajta, ha nem.~ *Veti fel a lehetséges gondolatokat. Mivel nem akarja megsérteni, így válaszul bólint egyet. Nem is kérdezősködik tovább erről a témáról. Ha a másik szeretne valamit még mondani ezzel kapcsolatban, akkor majd szóvá teszi. De ennek ellenére egy kis szimpátia azért még lapul benne.*
-Eddig sosem telepedtem le egy helyen sokáig. Mindig úton vagyok. A csillagok alatt alszom. Munkát keresve használom fel a képességeim. Tudod, hogy ne vesszek oda már rögtön az elején. *Az utolsó mondatát viccnek szánja, így megtalálható benne egyfajta gúny, amit természetesen nem a másiknak szán. Sokkal inkább önmagának. Érzékeny pillanat ez számára, bár kívülről nem lehetne megállapítani, hogy mit is érez most. Elmerül pár másodpercig a gondolataiban, de ez nem tart sokáig, hisz rögtön ezután egy hangos csapódásra lesznek figyelmesek. Zsonorha nem szúrja ki, hogy az öreg megijed. Csak azzal foglalkozik, hogy honnan is jöhetett a zaj. Azután, hogy ezt kideríti már folytathatják is útjukat. Persze csak akkor, ha a másiknak is megfelel.*
*Értékeli, hogy a másik őszinte. Még, ha magában meg is lepődik a válaszán. Zsonorha sosem tudna más emberek istállójában lakni. Sőt. Azt is nehezen viselné el, ha nem saját maga tartaná fent magát. Túl nagy a becsülete ahhoz, hogy ilyenbe belemenjen. Ezenkívül sosem szeretett tartozni senkinek. Ezt a helyzetet legtöbbször próbálja elkerülni.*
~És vajon a család tud erről? Nem lepődnék meg rajta, ha nem.~ *Veti fel a lehetséges gondolatokat. Mivel nem akarja megsérteni, így válaszul bólint egyet. Nem is kérdezősködik tovább erről a témáról. Ha a másik szeretne valamit még mondani ezzel kapcsolatban, akkor majd szóvá teszi. De ennek ellenére egy kis szimpátia azért még lapul benne.*
-Eddig sosem telepedtem le egy helyen sokáig. Mindig úton vagyok. A csillagok alatt alszom. Munkát keresve használom fel a képességeim. Tudod, hogy ne vesszek oda már rögtön az elején. *Az utolsó mondatát viccnek szánja, így megtalálható benne egyfajta gúny, amit természetesen nem a másiknak szán. Sokkal inkább önmagának. Érzékeny pillanat ez számára, bár kívülről nem lehetne megállapítani, hogy mit is érez most. Elmerül pár másodpercig a gondolataiban, de ez nem tart sokáig, hisz rögtön ezután egy hangos csapódásra lesznek figyelmesek. Zsonorha nem szúrja ki, hogy az öreg megijed. Csak azzal foglalkozik, hogy honnan is jöhetett a zaj. Azután, hogy ezt kideríti már folytathatják is útjukat. Persze csak akkor, ha a másiknak is megfelel.*
1419. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2022-08-13 10:17:33
Üzenet elküldve: 2022-08-13 10:17:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Egy kis pihenés //
* Mirthemnor azt gondolja, hogy inkább vágjanak át az épületeken, és ezt el is mondja Zsonorhának. *
- Legjobb lenne ha a hosszabb utat választanánk, még ha van is rövidebb út, ugyanis amint mondod a csatornáknál eléggé kellemetlen lenne az út gondolom a szagok miatt. Bár engem nem izgat.
* A törpe már annyi mindenen keresztül ment, hogy egy ilyen kis kellemetlenség mint a rossz levegő már nem jelent neki gondot, de nem akarja a lányt kellemetlen helyzetbe hozni. Oda is érnek az épületekhez *
- Arthenior felé tartasz? A pegazus az jó hely. Érdemes oda benézni. Egyébként én a Polgárnegyedben lakom egy család istállójában.
* A törpe elmondja mindig mindenről az igazat akárcsak most. Aztán egy kis idő múlva meghallja a hangot amire Zsonorha fegyverhez nyúl. A törpe is fegyveréhez kap, de még meg sem fordul mire megkapja a választ arra, hogy mi csapott zajt. Egy egyszerű ajtó csapódás volt. A törpe ugyanúgy érzékelte a zajt, és egy kicsit meg is ijedt, de ezt megpróbálja elnyomni magában nehogy egy gyámoltalan öregembernek nézze a másik. *
* Mirthemnor azt gondolja, hogy inkább vágjanak át az épületeken, és ezt el is mondja Zsonorhának. *
- Legjobb lenne ha a hosszabb utat választanánk, még ha van is rövidebb út, ugyanis amint mondod a csatornáknál eléggé kellemetlen lenne az út gondolom a szagok miatt. Bár engem nem izgat.
* A törpe már annyi mindenen keresztül ment, hogy egy ilyen kis kellemetlenség mint a rossz levegő már nem jelent neki gondot, de nem akarja a lányt kellemetlen helyzetbe hozni. Oda is érnek az épületekhez *
- Arthenior felé tartasz? A pegazus az jó hely. Érdemes oda benézni. Egyébként én a Polgárnegyedben lakom egy család istállójában.
* A törpe elmondja mindig mindenről az igazat akárcsak most. Aztán egy kis idő múlva meghallja a hangot amire Zsonorha fegyverhez nyúl. A törpe is fegyveréhez kap, de még meg sem fordul mire megkapja a választ arra, hogy mi csapott zajt. Egy egyszerű ajtó csapódás volt. A törpe ugyanúgy érzékelte a zajt, és egy kicsit meg is ijedt, de ezt megpróbálja elnyomni magában nehogy egy gyámoltalan öregembernek nézze a másik. *
1418. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2022-08-12 21:28:27
Üzenet elküldve: 2022-08-12 21:28:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
// Egy kis pihenés //
*Zsonorha az öreg megjegyzésére-amit az ott dolgozónak szán-már kevésbé tudja visszatartani a nevetést, mint az előzőnél, így erőt kell vennie magán, hogy visszatartsa. Több-kevesebb sikerrel ugyan, de meglesz az egyszer. Kedvesen bólint, felveszi a táskáját, majd a szakállassal együtt az ajtó felé veszi az irányt. Bár ezt nem mondja ki hangosan, de nagyon örül annak, hogy fegyveresen megúszta ezt az esetet. Ha az íjáról van szó nagyon akaratos. Mondjuk benne volt a pakliban, hogy a másik még pihenni szeretne ott, de ezt az út során, majd próbálja kárpótolni valamivel. Amikor kiér az épületen kívülre az első dolga az, hogy alaposan körülnéz. Bevárja társát, majd egyből nekiszegezi kérdését.*
-Nem messze errefelé van egy kikötő, onnan jöttem. Ha gondolod átvághatunk az épületeken keresztül. Hosszabb arra egy kicsit az út, de még mindig érdekesebb, mint a csatornák mellett. Nem túl kellemes ott a levegő. *Mosolyog rá társára. Néha nagyon célratörően tud viselkedni, ami azt eredményezi, hogy az egész beszélgetés átmegy egy teljesítménytúrába. Ezen lassan próbál változtatni, csak reméli, hogy nem zavarja túlságosan viselkedésével. Ha a másiknak így jó, akkor már útnak is indulhatnak a lakónegyed felé. A tempóját lelassítja, hogy ne kelljen az öregnek nagyon futnia utána.*
-Esetleg, ha még szomjas lennél tudok egy jó helyet. Én Arthenior felé indulok majd ezután. A Pegazusban is finom dolgokat szolgálnak. Vagyis a gyümölcstea nagyon finom tapasztalataim szerint. *Veti fel az ötletet, ha esetleg nem lett volna elég az ital. Nem is telik bele sok időbe, mire meglátják maguk előtt az első házakat. Az utca mondhatni szűkös és kanyargós. Ahogy sétálnak Zsonorha csak arra tud gondolni, hogy milyen nyugodt kis környék ez. Bár őszintén megvallva nem szívesen lakna itt. Nem azért mert talán veszélyes lenne számára, csak túlságosan is zsúfolt. Jobban kedveli a tágasabb helyeket, akár a csillagok alatt is. Néhány nagyobb házat egész szépen kicsinosítottak, viszont akadnak közöttük első ránézésre lakhatatlan területek is. Erről eszébe is jut egy kérdés, amit szívesen felhozna témának.*
-Ha nem illetlenség ilyet kérdezni, merrefelé van az otthonod? *Próbál tapintatos lenni. Közben meg síri csendben várja a választ. Ugyan mások mikor felteszik ezt a kérdést a lánynak, mindig érdekes választ kapnak. De az, hogy most felhozza ezt a témát, semmi többért, csak egyszerűen kíváncsiságból teszi. Pontosabban azért, hogy ezzel is többet tudjon meg a másikról. Tényleg jó társaságot alkotnak eddig. Még, ha nem is telt el túl sok idő az után, hogy véletlenül nekicsapódott az öreg asztalának. Most már sokkal jobban hisz a véletlenekben, mint ezelőtt. Egyszer csak, ahogy sétálnak Zsonorha hirtelen a hátuk mögött hall valami zajt. Gyorsan megfordul, kezét a hátán lévő íjára helyezi és tekintetét az egyik háznak az ajtajára viszi.*
~Ahogy gondoltam, csak egy ajtó.~ *Elengedi a fegyverét, aztán megkönnyebbülten visszafordul. Nem mintha rossz előérzete lenne, de jobb félni, mint megijedni. Így okosabbnak vélte megnézni.*
-Csak egy ajtó csapódott be. Bár ahogy ismerlek neked ez semmiség. *Szavait próbálja kedvesen hangoztatni nehogy a másik sértésnek vegye. Mivel egy kicsi környékről beszélünk nem telik majd sok időben mire végigjárják.*
*Zsonorha az öreg megjegyzésére-amit az ott dolgozónak szán-már kevésbé tudja visszatartani a nevetést, mint az előzőnél, így erőt kell vennie magán, hogy visszatartsa. Több-kevesebb sikerrel ugyan, de meglesz az egyszer. Kedvesen bólint, felveszi a táskáját, majd a szakállassal együtt az ajtó felé veszi az irányt. Bár ezt nem mondja ki hangosan, de nagyon örül annak, hogy fegyveresen megúszta ezt az esetet. Ha az íjáról van szó nagyon akaratos. Mondjuk benne volt a pakliban, hogy a másik még pihenni szeretne ott, de ezt az út során, majd próbálja kárpótolni valamivel. Amikor kiér az épületen kívülre az első dolga az, hogy alaposan körülnéz. Bevárja társát, majd egyből nekiszegezi kérdését.*
-Nem messze errefelé van egy kikötő, onnan jöttem. Ha gondolod átvághatunk az épületeken keresztül. Hosszabb arra egy kicsit az út, de még mindig érdekesebb, mint a csatornák mellett. Nem túl kellemes ott a levegő. *Mosolyog rá társára. Néha nagyon célratörően tud viselkedni, ami azt eredményezi, hogy az egész beszélgetés átmegy egy teljesítménytúrába. Ezen lassan próbál változtatni, csak reméli, hogy nem zavarja túlságosan viselkedésével. Ha a másiknak így jó, akkor már útnak is indulhatnak a lakónegyed felé. A tempóját lelassítja, hogy ne kelljen az öregnek nagyon futnia utána.*
-Esetleg, ha még szomjas lennél tudok egy jó helyet. Én Arthenior felé indulok majd ezután. A Pegazusban is finom dolgokat szolgálnak. Vagyis a gyümölcstea nagyon finom tapasztalataim szerint. *Veti fel az ötletet, ha esetleg nem lett volna elég az ital. Nem is telik bele sok időbe, mire meglátják maguk előtt az első házakat. Az utca mondhatni szűkös és kanyargós. Ahogy sétálnak Zsonorha csak arra tud gondolni, hogy milyen nyugodt kis környék ez. Bár őszintén megvallva nem szívesen lakna itt. Nem azért mert talán veszélyes lenne számára, csak túlságosan is zsúfolt. Jobban kedveli a tágasabb helyeket, akár a csillagok alatt is. Néhány nagyobb házat egész szépen kicsinosítottak, viszont akadnak közöttük első ránézésre lakhatatlan területek is. Erről eszébe is jut egy kérdés, amit szívesen felhozna témának.*
-Ha nem illetlenség ilyet kérdezni, merrefelé van az otthonod? *Próbál tapintatos lenni. Közben meg síri csendben várja a választ. Ugyan mások mikor felteszik ezt a kérdést a lánynak, mindig érdekes választ kapnak. De az, hogy most felhozza ezt a témát, semmi többért, csak egyszerűen kíváncsiságból teszi. Pontosabban azért, hogy ezzel is többet tudjon meg a másikról. Tényleg jó társaságot alkotnak eddig. Még, ha nem is telt el túl sok idő az után, hogy véletlenül nekicsapódott az öreg asztalának. Most már sokkal jobban hisz a véletlenekben, mint ezelőtt. Egyszer csak, ahogy sétálnak Zsonorha hirtelen a hátuk mögött hall valami zajt. Gyorsan megfordul, kezét a hátán lévő íjára helyezi és tekintetét az egyik háznak az ajtajára viszi.*
~Ahogy gondoltam, csak egy ajtó.~ *Elengedi a fegyverét, aztán megkönnyebbülten visszafordul. Nem mintha rossz előérzete lenne, de jobb félni, mint megijedni. Így okosabbnak vélte megnézni.*
-Csak egy ajtó csapódott be. Bár ahogy ismerlek neked ez semmiség. *Szavait próbálja kedvesen hangoztatni nehogy a másik sértésnek vegye. Mivel egy kicsi környékről beszélünk nem telik majd sok időben mire végigjárják.*
1417. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2022-07-21 10:37:36
Üzenet elküldve: 2022-07-21 10:37:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Wruzto még annál is gyorsabban szívódik fel a Sellőház közeléből, mint tegnap a hajóéból. A fülében morajlik a vér, a térdei meg mintha kocsonyából lennének. Bár folyamatosan a háta mögé tekintget, amilyen ideges, még egy óriás is feltűnés nélkül tudná követni. Csak akkor szedi össze magát valamennyire, amikor egy közön át egy gazos telekre ér, valahol a Lakónegyedben. Háttal nekidől egy hórihorgas fának. Ha lenne nála pálinka, már nem lenne.*
~A faszom belétek, hát Artheniorig kell mennem, ha nyugtot akarok?!~
*A muszáj nagy úr, de azért Eeyr birtokán bátorságos volna meghúzódni a magafajtának. Itt legfeljebb megölik. Ott meg is táncoltatják előtte.
Párszor nekikoccantja a tarkóját a fa törzsének. A fájdalomtól kitisztul annyira az agya, hogy rájöjjön: valójában ahhoz sem tud eleget, hogy bepánikoljon. Nem biztos, hogy Znekke egyáltalán észrevette. Ha igen, és rá vadászik, már itt acsarogna a többi csahossal együtt. Valami nem kerek.*
~Ha minden kötél szakad, Querduqvar lehet, megveszi a csillagaik...~
*Ezt az opciót nem árt leellenőrizni. Nem égeti a vágy, hogy a fajtársait elveszejtse, de a saját biztonsága előrébb való. Feltéve, hogy egyáltalán veszélyben van.*
~Feltéve.~
*Úgy tűnik, a vérkerti meló után is lesz mit csinálnia. Előbb azonban be kell vizsgálnia, mennyire megbízható a legújabb üzlettársa, és le kell bratyiznia Querduqvarral. Meg még ki tudja, kivel. Sercint egyet, ellöki magát a fától, és hosszú léptekkel a Rókalyuk felé indul.*
*Wruzto még annál is gyorsabban szívódik fel a Sellőház közeléből, mint tegnap a hajóéból. A fülében morajlik a vér, a térdei meg mintha kocsonyából lennének. Bár folyamatosan a háta mögé tekintget, amilyen ideges, még egy óriás is feltűnés nélkül tudná követni. Csak akkor szedi össze magát valamennyire, amikor egy közön át egy gazos telekre ér, valahol a Lakónegyedben. Háttal nekidől egy hórihorgas fának. Ha lenne nála pálinka, már nem lenne.*
~A faszom belétek, hát Artheniorig kell mennem, ha nyugtot akarok?!~
*A muszáj nagy úr, de azért Eeyr birtokán bátorságos volna meghúzódni a magafajtának. Itt legfeljebb megölik. Ott meg is táncoltatják előtte.
Párszor nekikoccantja a tarkóját a fa törzsének. A fájdalomtól kitisztul annyira az agya, hogy rájöjjön: valójában ahhoz sem tud eleget, hogy bepánikoljon. Nem biztos, hogy Znekke egyáltalán észrevette. Ha igen, és rá vadászik, már itt acsarogna a többi csahossal együtt. Valami nem kerek.*
~Ha minden kötél szakad, Querduqvar lehet, megveszi a csillagaik...~
*Ezt az opciót nem árt leellenőrizni. Nem égeti a vágy, hogy a fajtársait elveszejtse, de a saját biztonsága előrébb való. Feltéve, hogy egyáltalán veszélyben van.*
~Feltéve.~
*Úgy tűnik, a vérkerti meló után is lesz mit csinálnia. Előbb azonban be kell vizsgálnia, mennyire megbízható a legújabb üzlettársa, és le kell bratyiznia Querduqvarral. Meg még ki tudja, kivel. Sercint egyet, ellöki magát a fától, és hosszú léptekkel a Rókalyuk felé indul.*
1416. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2022-07-18 15:58:03
Üzenet elküldve: 2022-07-18 15:58:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Kötelékek//
*A felbátorodott tömegbe Naesala érkezik meg elsőként, aki higgadt, és számonkérő fellépése nem nyűgözi le a csőcseléket. Hurrogás közepette páran a földre köpnek Naesala hátasa elé, de nem hátrálnak, ugyanakkor tisztes távolságot is tartanak, ami az ifjú félvér számára hatalmas megkönnyebbülés. Miközben ő levegő után kapkod, s lassan visszanyerve látását feltápászkodik némi túlzással, de berobban Pashthra is. Az ifjú fiú, ha egyelőre mást nem is, de döbbenetet kelt az emberekben, akik tesznek néhány lépés távolságot is. Ha páncél is lenne az ifjún, akkor már könnyen lehet páran sarkon fordultak volna, hiszen a Kikötőben nem jellemző az ennyire felszerelkezett katonák.*
- Boszorkány van az épületben, tán védeni akarjátok őt?
*Hányja Naesala szemére valaki a tömegből, ami egyelőre továbbra is egy összetartó masszaként áll össze.*
- Égnie kell! Nézzenek mit tett a lányommal! NÉZZE!
*Egy középkorú férfi előre tol a többieket félrelökve egy fiatal leányt, nagyjából tizennégy éves lehet ránézésre. Feszeng, mint bárki egy hasonló helyzetben, ám ami furcsa lehet a leányon, azok a szemei. Minden különösebb képesség nélkül megállapíthatják azt a megmagyarázhatatlan érzést, ami a leány szemeiben lévő üresség láttán bukkan fel az emberben. Nyugtalanító. Mintha a gyermek egy szellem lenne, aki csak félig van jelen. A gyermek szabadulna, idegesen pödörgeti ruhája szélét miközben visszahátrálna a többiek közé, de nem engedik. Persze ebben csak Pashthrának és Naesalának lehet része, hiszen Rorkir a tömegből igyekszik feltérképezni, hogy mivel állnak szemben. Meg is szólít valakit, egy idősebb asszonyt, aki szőkésbarna haját laza kontyba tűzi éppen, hogy ne zavarja őt.*
- Az, boszorkány. Aki oda bemegy, megváltozik.
*Egy másik asszony - feltehetően a barátnője annak, akit a barbár megszólított - közelebb hajol, hogy ő is hozzá tegye gondolatait.*
- Egy ládába zárja a lelküket. Utána üresek lesznek. Zavarodottak. Lázálmok gyötrik őket.
*Kezét mellkasára teszi, hogy az égiektől kérjen védelmet, mintha már az is fertőző lenne, hogy erről beszél.*
- ÉGESSÉTEK EL!
*Rikkantja az asszony Rorkir mellett, öklét magasba emelve újra erőt ad a tömeg pusztítási vágyának.*
- TŰZRE A BOSZORKÁVAL!
*Az ifjú félvér kitörli arcából a sarat, a vért, és az izzadtságot, ami nyomja szempilláit, s irritálja szemeit. Jobb híján Naesalához kénytelen fordulni. A lóhoz lép, esdeklő pillantást vet az elf nőre, aki a magas lovon, határozott fellépésével szinte nem e világi az ő szemében.*
- Kérem, segítsenek. Ne hagyják, hogy felégessék a házat.
*Pashthrára néz, ha az méltatja egyáltalán arra, hogy vessen egy pillantást felé.*
- Esdeklem önöknek!
*Tétovázik, láthatóan gondolkodik.*
- Vagy csak a könyveket vigyék el. Azok nem pusztulhatnak el!
*A felbátorodott tömegbe Naesala érkezik meg elsőként, aki higgadt, és számonkérő fellépése nem nyűgözi le a csőcseléket. Hurrogás közepette páran a földre köpnek Naesala hátasa elé, de nem hátrálnak, ugyanakkor tisztes távolságot is tartanak, ami az ifjú félvér számára hatalmas megkönnyebbülés. Miközben ő levegő után kapkod, s lassan visszanyerve látását feltápászkodik némi túlzással, de berobban Pashthra is. Az ifjú fiú, ha egyelőre mást nem is, de döbbenetet kelt az emberekben, akik tesznek néhány lépés távolságot is. Ha páncél is lenne az ifjún, akkor már könnyen lehet páran sarkon fordultak volna, hiszen a Kikötőben nem jellemző az ennyire felszerelkezett katonák.*
- Boszorkány van az épületben, tán védeni akarjátok őt?
*Hányja Naesala szemére valaki a tömegből, ami egyelőre továbbra is egy összetartó masszaként áll össze.*
- Égnie kell! Nézzenek mit tett a lányommal! NÉZZE!
*Egy középkorú férfi előre tol a többieket félrelökve egy fiatal leányt, nagyjából tizennégy éves lehet ránézésre. Feszeng, mint bárki egy hasonló helyzetben, ám ami furcsa lehet a leányon, azok a szemei. Minden különösebb képesség nélkül megállapíthatják azt a megmagyarázhatatlan érzést, ami a leány szemeiben lévő üresség láttán bukkan fel az emberben. Nyugtalanító. Mintha a gyermek egy szellem lenne, aki csak félig van jelen. A gyermek szabadulna, idegesen pödörgeti ruhája szélét miközben visszahátrálna a többiek közé, de nem engedik. Persze ebben csak Pashthrának és Naesalának lehet része, hiszen Rorkir a tömegből igyekszik feltérképezni, hogy mivel állnak szemben. Meg is szólít valakit, egy idősebb asszonyt, aki szőkésbarna haját laza kontyba tűzi éppen, hogy ne zavarja őt.*
- Az, boszorkány. Aki oda bemegy, megváltozik.
*Egy másik asszony - feltehetően a barátnője annak, akit a barbár megszólított - közelebb hajol, hogy ő is hozzá tegye gondolatait.*
- Egy ládába zárja a lelküket. Utána üresek lesznek. Zavarodottak. Lázálmok gyötrik őket.
*Kezét mellkasára teszi, hogy az égiektől kérjen védelmet, mintha már az is fertőző lenne, hogy erről beszél.*
- ÉGESSÉTEK EL!
*Rikkantja az asszony Rorkir mellett, öklét magasba emelve újra erőt ad a tömeg pusztítási vágyának.*
- TŰZRE A BOSZORKÁVAL!
*Az ifjú félvér kitörli arcából a sarat, a vért, és az izzadtságot, ami nyomja szempilláit, s irritálja szemeit. Jobb híján Naesalához kénytelen fordulni. A lóhoz lép, esdeklő pillantást vet az elf nőre, aki a magas lovon, határozott fellépésével szinte nem e világi az ő szemében.*
- Kérem, segítsenek. Ne hagyják, hogy felégessék a házat.
*Pashthrára néz, ha az méltatja egyáltalán arra, hogy vessen egy pillantást felé.*
- Esdeklem önöknek!
*Tétovázik, láthatóan gondolkodik.*
- Vagy csak a könyveket vigyék el. Azok nem pusztulhatnak el!
1415. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2022-07-09 23:04:12
Üzenet elküldve: 2022-07-09 23:04:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Kötelékek//
*Naesala szavaira csak bólint, ma is tanul valamit úgy látszik. Ez a városi nyelv még okoz neki némi gondot időnként, talán sosem növi ki. Aztán útjuk érdekes fordulatot vesz, amik egy jó kis lincselésbe csöppennek. Rorkir szája rögtön mosolyra húzódik, s meglepetten szemléli az eseményeket. Leginkább azt, hogy őt hirtelen felügyelet nélkül hagyják, ~Milyen önérzetesek. ~ Lehetősége ugyan lenne a szökésre, de sem indoka sem szándéka nincs rá. Leszáll a lováról és a korábbi ötlete mellett dönt, mégpedig hogy a seggét csap és had vágtázzon haza. Ha pedig lesz vele valami majd szerez másikat, a fegyvere úgyis a szakaszvezetőnél van így csak a puszta keze van kéznél arra az esetre ha esetleg eldurvulnának a dolgok. Nem csatlakozik Pashtrához, bár fiatalkori önmagát látja benne némileg ami megmelengeti a szívét. Mellkasa előtt összefont kézzel megy a tömeg felé, és egy éppen ordítozó idegen mellé igyekszik odaszegődni, hogy könyökével meglökhesse picit. *
-Hé! Tényleg boszorkány? Ki az a lovas meg a páncélos alak?
*Fejével a kettősre bök, kíváncsi hogy ismeri itt-e őket valaki. *
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.07.09 23:04:47
*Naesala szavaira csak bólint, ma is tanul valamit úgy látszik. Ez a városi nyelv még okoz neki némi gondot időnként, talán sosem növi ki. Aztán útjuk érdekes fordulatot vesz, amik egy jó kis lincselésbe csöppennek. Rorkir szája rögtön mosolyra húzódik, s meglepetten szemléli az eseményeket. Leginkább azt, hogy őt hirtelen felügyelet nélkül hagyják, ~Milyen önérzetesek. ~ Lehetősége ugyan lenne a szökésre, de sem indoka sem szándéka nincs rá. Leszáll a lováról és a korábbi ötlete mellett dönt, mégpedig hogy a seggét csap és had vágtázzon haza. Ha pedig lesz vele valami majd szerez másikat, a fegyvere úgyis a szakaszvezetőnél van így csak a puszta keze van kéznél arra az esetre ha esetleg eldurvulnának a dolgok. Nem csatlakozik Pashtrához, bár fiatalkori önmagát látja benne némileg ami megmelengeti a szívét. Mellkasa előtt összefont kézzel megy a tömeg felé, és egy éppen ordítozó idegen mellé igyekszik odaszegődni, hogy könyökével meglökhesse picit. *
-Hé! Tényleg boszorkány? Ki az a lovas meg a páncélos alak?
*Fejével a kettősre bök, kíváncsi hogy ismeri itt-e őket valaki. *
A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.07.09 23:04:47
1414. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2022-07-08 19:55:42
Üzenet elküldve: 2022-07-08 19:55:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Kötelékek//
* Ahogy tisztázták a dolgokat, egész furcsa látvány tárul a szemük elé. Ahogy a jelenetet látja, felpezsdül a vére, és kibukik a közte, és Naesala közötti korkülönbség. Amíg az elf bölcsen, és megfontoltan a tömeghez irányítja a lovát, hogy beszélgetést kezdeményezzen, addig Pash előhúzza a pallosát, és megsarkantyúzza a lovát. Igyekszik a tömeg, és az áldozat közé keveredni, hogy megvédhesse azt. Ha rajta lenne a páncélja, akkor nem szórakozna, egyszerűen belovagolna a csőcselék közé, és kardja gyors, erős csapásaival választana el fejeket és testeket. Viszont így, hogy szinte fedetlen, nem érzi magát olyan legyőzhetetlennek. Ettől függetlenül ez nem látszódik rajta, állja mindenki tekintetét, és fenyegetően néz szembe másokkal. Meg talán azokkal is, akikkel a lován átgázolt, hogyha csak így sikerült idáig eljusson. *
* Ahogy tisztázták a dolgokat, egész furcsa látvány tárul a szemük elé. Ahogy a jelenetet látja, felpezsdül a vére, és kibukik a közte, és Naesala közötti korkülönbség. Amíg az elf bölcsen, és megfontoltan a tömeghez irányítja a lovát, hogy beszélgetést kezdeményezzen, addig Pash előhúzza a pallosát, és megsarkantyúzza a lovát. Igyekszik a tömeg, és az áldozat közé keveredni, hogy megvédhesse azt. Ha rajta lenne a páncélja, akkor nem szórakozna, egyszerűen belovagolna a csőcselék közé, és kardja gyors, erős csapásaival választana el fejeket és testeket. Viszont így, hogy szinte fedetlen, nem érzi magát olyan legyőzhetetlennek. Ettől függetlenül ez nem látszódik rajta, állja mindenki tekintetét, és fenyegetően néz szembe másokkal. Meg talán azokkal is, akikkel a lován átgázolt, hogyha csak így sikerült idáig eljusson. *
1413. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2022-06-17 18:39:56
Üzenet elküldve: 2022-06-17 18:39:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Mire a szürke ork visszaér a Lakónegyedbe, az utcán már akkora élet van, amilyen nappal talán sohasem. Piások, zenészek, kurvák és zsebesek, meg persze matrózok mindenfelé. Egy kocsmakertből fülrepesztő dudaszó hallik. Mezítlábas ember-, meg talán félelf nők táncolnak rá olyan ruhában, amiben ki van a hasuk. Csuklóikon réz karperecek csörögnek tucatszám. A nézők közt Wruzto elkapja annak a fickónak a tekintetét, akinek szól a műsor: félszemű, mészárosvállú, himlőhelyes ember, díszes karszékben. Ötven is elmúlhatott már, és az ábrázata alapján gyerekeket eszik, hogy az öregséget távol tartsa. A művésznők baszottul nem érdeklik. Inkább az alvezérével próbálna forralni valamit, ha értenék egymás szavát. Amikor az ork észreveszi, hogy egy rakás ujjcsontot szortíroznak a kényszerű ordibálás közepette, bölcsebbnek látja eloldalogni.
Igen ám, de akkor hova? Hol van az a nyugodtságos hely, ahol békében elherdálhatja a bérét, ahol a kockázatban nincs rizikó, ahol Észak Kardja Dél Sarlójával áll együtt - és ahol kitalálhatja, mi az isten pudvás faszából fog újra hatalmat meg pénzt harácsolni, mert hogy matrózkodni nem fog többet, az tuti.
Megáll egy ablakpárkánynál, hogy a pipáját újratömi. Pár szál bolyhosvégű fűvel kicsit ki is takarítja előtte. Rágyújt, és azzal a nyomasztó tudattal, hogy a dohánya már nem sokáig lesz elég, elindul kifelé a Lakónegyedből, a tengerpart irányába.*
A hozzászólás írója (Wruzto Molzichygk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.06.17 18:46:13
*Mire a szürke ork visszaér a Lakónegyedbe, az utcán már akkora élet van, amilyen nappal talán sohasem. Piások, zenészek, kurvák és zsebesek, meg persze matrózok mindenfelé. Egy kocsmakertből fülrepesztő dudaszó hallik. Mezítlábas ember-, meg talán félelf nők táncolnak rá olyan ruhában, amiben ki van a hasuk. Csuklóikon réz karperecek csörögnek tucatszám. A nézők közt Wruzto elkapja annak a fickónak a tekintetét, akinek szól a műsor: félszemű, mészárosvállú, himlőhelyes ember, díszes karszékben. Ötven is elmúlhatott már, és az ábrázata alapján gyerekeket eszik, hogy az öregséget távol tartsa. A művésznők baszottul nem érdeklik. Inkább az alvezérével próbálna forralni valamit, ha értenék egymás szavát. Amikor az ork észreveszi, hogy egy rakás ujjcsontot szortíroznak a kényszerű ordibálás közepette, bölcsebbnek látja eloldalogni.
Igen ám, de akkor hova? Hol van az a nyugodtságos hely, ahol békében elherdálhatja a bérét, ahol a kockázatban nincs rizikó, ahol Észak Kardja Dél Sarlójával áll együtt - és ahol kitalálhatja, mi az isten pudvás faszából fog újra hatalmat meg pénzt harácsolni, mert hogy matrózkodni nem fog többet, az tuti.
Megáll egy ablakpárkánynál, hogy a pipáját újratömi. Pár szál bolyhosvégű fűvel kicsit ki is takarítja előtte. Rágyújt, és azzal a nyomasztó tudattal, hogy a dohánya már nem sokáig lesz elég, elindul kifelé a Lakónegyedből, a tengerpart irányába.*
A hozzászólás írója (Wruzto Molzichygk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.06.17 18:46:13
1412. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2022-06-16 00:26:59
Üzenet elküldve: 2022-06-16 00:26:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Nagynehezen sikerül kijutnia a vérkert fertőjéből. Az orra mostanra egészen hozzászokott az ottani émelyítő bűzhöz, így a lakónegyed utcáinak szagát már fel sem veszi. Ehelyett gondolataiba mélyedve halad végig a lepusztult épületek között. Próbálja rendezni az elméjében cikázó elképzeléseket és próbál tisztán látni, de a mai nap eseményei úgy felbolygatták lelki világát, hogy nem tud másra összpontosítani, mint szegényes ágyára és egy kiadós pihenésre. A napkorong még magasan jár, hiszen kora reggel indult útnak, de jelenleg úgy érzi, másnap reggelig is képes lenne aludni.
Mikor hazaér a halszagtól bűzlő kicsiny kis lakásába, első dolga, hogy belök egy ék alakú fadarabot az ajtó alá, hogy ne zavarják. Második dolga pedig, hogy ágya alól kezébe fogja a Zöld Könyvet és lapozgatni kezdje, hátha talál valamit egy Querduqvar nevű entitásról. Azonban lévén, hogy nem talál még csak hasonlót sem, végül álmosan leteszi a könyvet és hanyatt fekszik a sarokba helyezett takarók és párnák összességén. Nem alszik el, csak szemét pihenteti és szemhéjait belülről bámulva próbálkozik újra a mai nap összegzésével.
~ Szegény Goon. Szinte már megkedveltem. ~ Jut eszébe ismét a vörös törpe. Lelke mélyén érzi, hogy aligha fognak már találkozni, s ha mégis, az egy egész másfajta találkozás lesz, ennek ellenére még mindig él benne a halovány remény, hogy a lény életben hagyta.
~ Társakat kell szereznem. ~ Érkezik a következő ötlet, mint valami isteni sugallat. Még nagyjából egy órán át fekszik csaknem mozdulatlanul az ágyon, majd nagyot nyújtózva szinte felpattan, és ruganyos léptekkel indul a kijárat felé. Az éket félrerúgja, maga után becsukja az ajtót, de kulcs híján bezárni nem tudja. Így indul a tengerpart felé, ami meglehetősen közel van egyszobás kis viskójához, ezért egy percen belül már a tenger hullámzásában gyönyörködhet. *
Mikor hazaér a halszagtól bűzlő kicsiny kis lakásába, első dolga, hogy belök egy ék alakú fadarabot az ajtó alá, hogy ne zavarják. Második dolga pedig, hogy ágya alól kezébe fogja a Zöld Könyvet és lapozgatni kezdje, hátha talál valamit egy Querduqvar nevű entitásról. Azonban lévén, hogy nem talál még csak hasonlót sem, végül álmosan leteszi a könyvet és hanyatt fekszik a sarokba helyezett takarók és párnák összességén. Nem alszik el, csak szemét pihenteti és szemhéjait belülről bámulva próbálkozik újra a mai nap összegzésével.
~ Szegény Goon. Szinte már megkedveltem. ~ Jut eszébe ismét a vörös törpe. Lelke mélyén érzi, hogy aligha fognak már találkozni, s ha mégis, az egy egész másfajta találkozás lesz, ennek ellenére még mindig él benne a halovány remény, hogy a lény életben hagyta.
~ Társakat kell szereznem. ~ Érkezik a következő ötlet, mint valami isteni sugallat. Még nagyjából egy órán át fekszik csaknem mozdulatlanul az ágyon, majd nagyot nyújtózva szinte felpattan, és ruganyos léptekkel indul a kijárat felé. Az éket félrerúgja, maga után becsukja az ajtót, de kulcs híján bezárni nem tudja. Így indul a tengerpart felé, ami meglehetősen közel van egyszobás kis viskójához, ezért egy percen belül már a tenger hullámzásában gyönyörködhet. *
1411. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2022-06-14 15:04:31
Üzenet elküldve: 2022-06-14 15:04:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
~Egy százas, mi? Meg az anyád valagát...~
*A Rumos Rókalyuk nevű műintézmény mindenkit megérint valamilyen szempontból. Van, akinek feledést, másnak földi örömöket nyújt, megint másnak menedéket vagy a haszon ígéretét. Wruztónak egyelőre csak egy könnyebb agyérgörcsöt, bár meg kell hagyni, hogy a rum jobb volt, mint amire számított.
A kocsmából kilépve nem tér vissza a főutcára, inkább beveszi magát a sikátorok, közök, lépcsők és csatornák útvesztőjébe. Amerre megy, elkíséri fojtó szagú pipafüst, jóindulatúan elfedve a romlott hal, a szurok meg az égett sütőolaj bűzét. Egy zsebkendőnyi, gazzal fölvert udvaron leáll kibicelni: a helyi nagy öregek (zömében törpék) zsugáznak. Wruztónak felajánlják, hogy jó pénzért szívesen megtanítják őt is, de az orkot inkább az érdekli, melyik a legjobb mulató a Kikötőben.*
- Már hogy értve? *kérdi egy fekete szakállú, vasvillaszemű sziklafi. A szakállában két karika, az egyszem fülében hét.*
- Hova járnak az urak?
*Habozás nélkül rávágják, hogy a Sellőházba. Ott aztán minden van: puccos piák, fullos rimák, meg a Kikötő krémje. Egyszer állítólag betévedt valami próféta is, de egy cafat kis tündér úgy elbolondította, hogy feladta a prófétaságot.*
- Kinek volt a prófétája?
- Mittudom én azt már, agyaras! Valami sivatagi istené.
*Wruzto erre hümmög egy sort, aztán úgy dönt, megnézi magának ezt a legendás lebujt. Ha tényleg mindenki oda jár, aki számít, talán jobb ismeretségeket is köthet az ő drága testvérénél, aki a Rókalyukban próbálta meg lehúzni...*
A hozzászólás írója (Wruzto Molzichygk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.06.14 15:41:54
~Egy százas, mi? Meg az anyád valagát...~
*A Rumos Rókalyuk nevű műintézmény mindenkit megérint valamilyen szempontból. Van, akinek feledést, másnak földi örömöket nyújt, megint másnak menedéket vagy a haszon ígéretét. Wruztónak egyelőre csak egy könnyebb agyérgörcsöt, bár meg kell hagyni, hogy a rum jobb volt, mint amire számított.
A kocsmából kilépve nem tér vissza a főutcára, inkább beveszi magát a sikátorok, közök, lépcsők és csatornák útvesztőjébe. Amerre megy, elkíséri fojtó szagú pipafüst, jóindulatúan elfedve a romlott hal, a szurok meg az égett sütőolaj bűzét. Egy zsebkendőnyi, gazzal fölvert udvaron leáll kibicelni: a helyi nagy öregek (zömében törpék) zsugáznak. Wruztónak felajánlják, hogy jó pénzért szívesen megtanítják őt is, de az orkot inkább az érdekli, melyik a legjobb mulató a Kikötőben.*
- Már hogy értve? *kérdi egy fekete szakállú, vasvillaszemű sziklafi. A szakállában két karika, az egyszem fülében hét.*
- Hova járnak az urak?
*Habozás nélkül rávágják, hogy a Sellőházba. Ott aztán minden van: puccos piák, fullos rimák, meg a Kikötő krémje. Egyszer állítólag betévedt valami próféta is, de egy cafat kis tündér úgy elbolondította, hogy feladta a prófétaságot.*
- Kinek volt a prófétája?
- Mittudom én azt már, agyaras! Valami sivatagi istené.
*Wruzto erre hümmög egy sort, aztán úgy dönt, megnézi magának ezt a legendás lebujt. Ha tényleg mindenki oda jár, aki számít, talán jobb ismeretségeket is köthet az ő drága testvérénél, aki a Rókalyukban próbálta meg lehúzni...*
A hozzászólás írója (Wruzto Molzichygk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.06.14 15:41:54
1410. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2022-06-10 21:22:20
Üzenet elküldve: 2022-06-10 21:22:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A kikötő legráérősebb csizmái kopognak a Lakónegyed főutcáján. A lépteket időnként kesernyés szagú füstbodrok, és valamivel ritkábban hegyes sercintések kísérik. Wruztónak a világ összes ideje ott csörög a zsebében, és nem fél herdálni. Az este igazából el sem kezdődött még: az ég azúrban, narancsban, rózsaszínben játszik. A kocsmákban már javában verik a blattot, de a bordélyokban még talán be se melegítettek.
Egy nagyobb társaság nem fért be a csehóba, ami előtt boroznak. Sebhelyes, teletetovált, súlyos arcok, férfiak-nők vegyesen. Páran megbámulják az orkot. Amaz visszabámul a pipafüst mögül, de különben változatlan tempóban sétál tovább. "Szóváltásba" inkább nem keveredne, mert abból hamar lökdösődés, majd tettlegesség lesz, minek következtében meg kell erőltetnie magát, amihez az égadta egy világon de semmi kedve nincs. Az érdemi pálinkához van kedve. Meg valami olyan társasághoz, akik nem kibaszott matrózok, mert már herótja van tőlük. Ezek, akik mellett épp elmegy, nem rosszak, de látszik rajtuk a mozgáshiány, a lihanechi műveltség azonban sajnos nem. Ennek tudatában az agyaras csak jó negyven lépéssel később köpi ki a szájában gyűlő dohánykondenzátumot.
Egy mellékutcában meglát egy összekarcolt cégért: Rumos Rókalyuk. Nem gyümölcs, de legalább tömény. Ez előtt is vannak formák, ha némelyik el is deformálódott az utcai harcműveszetek lelkiismeretes gyakorlása során.*
~Próbát megér...~
*A kikötő legráérősebb csizmái kopognak a Lakónegyed főutcáján. A lépteket időnként kesernyés szagú füstbodrok, és valamivel ritkábban hegyes sercintések kísérik. Wruztónak a világ összes ideje ott csörög a zsebében, és nem fél herdálni. Az este igazából el sem kezdődött még: az ég azúrban, narancsban, rózsaszínben játszik. A kocsmákban már javában verik a blattot, de a bordélyokban még talán be se melegítettek.
Egy nagyobb társaság nem fért be a csehóba, ami előtt boroznak. Sebhelyes, teletetovált, súlyos arcok, férfiak-nők vegyesen. Páran megbámulják az orkot. Amaz visszabámul a pipafüst mögül, de különben változatlan tempóban sétál tovább. "Szóváltásba" inkább nem keveredne, mert abból hamar lökdösődés, majd tettlegesség lesz, minek következtében meg kell erőltetnie magát, amihez az égadta egy világon de semmi kedve nincs. Az érdemi pálinkához van kedve. Meg valami olyan társasághoz, akik nem kibaszott matrózok, mert már herótja van tőlük. Ezek, akik mellett épp elmegy, nem rosszak, de látszik rajtuk a mozgáshiány, a lihanechi műveltség azonban sajnos nem. Ennek tudatában az agyaras csak jó negyven lépéssel később köpi ki a szájában gyűlő dohánykondenzátumot.
Egy mellékutcában meglát egy összekarcolt cégért: Rumos Rókalyuk. Nem gyümölcs, de legalább tömény. Ez előtt is vannak formák, ha némelyik el is deformálódott az utcai harcműveszetek lelkiismeretes gyakorlása során.*
~Próbát megér...~
1409. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2022-06-09 19:52:19
Üzenet elküldve: 2022-06-09 19:52:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Szorul a hurok//
*Ambroggiót nem szokta zavarni, ha olyasmit ecsetel, amit a hallgatóság kevésbé kíván hallani. Főképp, ha tisztában van vele, hogy abban a kényelmetlen helyzetben vannak, hogy nincs más választásuk. Daesys is ebben a kivételes helyzetben van, amit az Intéző maradéktalanul ki is használ.
A megjegyzésen zökkenő nélkül siklik át, és folytatja az előadást egy rövid záró passzussal.*
- Öhm, mondtál valamit? *kérdez vissza pár pillanattal később, de mindjárt utána legyint is, elvégre most fontos dolguk van, nem érnek rá holmi kamaszlánykák oktalan locsogására. Persze a nők már csak ilyenek. Ez mindjárt az elején kiderül, amikor a kisasszonynak máris fenntartásai vannak. Fotelt szeretne a lóra magácskának. Abroggio pedig sóhajt és a rövid nekiiramodás után visszakanyarodik az istállóhoz. Átveti a lábát a hátas nyaka felett és leugrik a nyeregből.*
- Csússz előre! *mondja a lánynak és noszogatja is, ha értetlenkedne.* - Gyerünk, csússz előre, egész a kápáig!
*Megvárja, míg a mutatott helyre kászálódik a kis nyafka, aztán a tönkről fellépve ezúttal ő csusszan a lány mögé. Persze a nyeregbe, nem pedig úgy, ahogy a másiknak kínálta fel a helyezkedést.*
- Gondolhatod, szegény párának milyen érzés lehet a te csontos kis feneked bökdösését elviselni! *Böki még oda a megjegyzést.
Most már nincs kecmec. Az Intéző jobbjára fogva a kantárt, már fordítja is a lovat, baljával pedig átfogja a lány derekát, hogy biztosan megtartsa az indulásnál.
Ha Daesysnek nem tetszett az első variáció, most biztos átkozza magát, mert most viszont egész Artheniorig élvezheti, ahogy Ambroggio gyakorlatilag egész testével hozzásimul.
Amíg a házak közül kiérnek, tartja a gyorsabb tempót, hogy a kicsikének a kapaszkodás mellett ne nagyon jusson eszébe a méltatlankodás, csak aztán vált lépésre.*
*Ambroggiót nem szokta zavarni, ha olyasmit ecsetel, amit a hallgatóság kevésbé kíván hallani. Főképp, ha tisztában van vele, hogy abban a kényelmetlen helyzetben vannak, hogy nincs más választásuk. Daesys is ebben a kivételes helyzetben van, amit az Intéző maradéktalanul ki is használ.
A megjegyzésen zökkenő nélkül siklik át, és folytatja az előadást egy rövid záró passzussal.*
- Öhm, mondtál valamit? *kérdez vissza pár pillanattal később, de mindjárt utána legyint is, elvégre most fontos dolguk van, nem érnek rá holmi kamaszlánykák oktalan locsogására. Persze a nők már csak ilyenek. Ez mindjárt az elején kiderül, amikor a kisasszonynak máris fenntartásai vannak. Fotelt szeretne a lóra magácskának. Abroggio pedig sóhajt és a rövid nekiiramodás után visszakanyarodik az istállóhoz. Átveti a lábát a hátas nyaka felett és leugrik a nyeregből.*
- Csússz előre! *mondja a lánynak és noszogatja is, ha értetlenkedne.* - Gyerünk, csússz előre, egész a kápáig!
*Megvárja, míg a mutatott helyre kászálódik a kis nyafka, aztán a tönkről fellépve ezúttal ő csusszan a lány mögé. Persze a nyeregbe, nem pedig úgy, ahogy a másiknak kínálta fel a helyezkedést.*
- Gondolhatod, szegény párának milyen érzés lehet a te csontos kis feneked bökdösését elviselni! *Böki még oda a megjegyzést.
Most már nincs kecmec. Az Intéző jobbjára fogva a kantárt, már fordítja is a lovat, baljával pedig átfogja a lány derekát, hogy biztosan megtartsa az indulásnál.
Ha Daesysnek nem tetszett az első variáció, most biztos átkozza magát, mert most viszont egész Artheniorig élvezheti, ahogy Ambroggio gyakorlatilag egész testével hozzásimul.
Amíg a házak közül kiérnek, tartja a gyorsabb tempót, hogy a kicsikének a kapaszkodás mellett ne nagyon jusson eszébe a méltatlankodás, csak aztán vált lépésre.*
1408. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2022-06-08 23:01:41
Üzenet elküldve: 2022-06-08 23:01:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Kötelékek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A terv közel sem tökéletes, elfogadhatónak is csak jóindulattal merné titulálni az ember, de azért őszintén bízik benne, hogy beválik. Nem igényel végtére is csepűrágókat szégyenítő színészkedést, annyira pedig bízik magában és Pashban, hogy váratlan keresztkérdések esetén szemrebbenés nélkül képesek lesznek hazudni. Elvégre már korábban is csinált ilyesmit, bár tény és való, nem egy tucatnyi fegyveres társaságában.*
- Kereskedő. *felel kurtán Rorkir kérdésére, annyira elmerülve gondolataiban, hogy most elszalasztja a kegyesen felkínálkozó lehetőséget a gúnyolódásra.
Alig tehetnek pár lépést a Sellőház irányába, mikor figyelmes lesz a felbőszülten gyülekező tömegre. Összehúzott szemekkel méregeti a népeket, melyek egy-egy óvatlan pillanatban az egyenlőség napját idézik fel benne, bokája haloványan sajdul az emlékre. Undorodó grimaszba fordul arca felfedezve néhányan mit is művelnek az épület előtt.*
- Mi a büdös franc? *bukik ki belőle halkan, de még minden rossz érzése ellenére képes volna továbbhaladni. Nem az ő dolguk elvégre, nem feladatuk rendet tartani a kikötőben, nem is volna túl okos beleavatkozni a helyiek dolgába. Mégis, mikor a fattyú előlép, s hamarosan a csőcselék dühének áldozatául esik, megkísérti a kötelességtudat, melyet olyan alaposan igyekezett elnyomni most magában. Arra gondol Syd nem volna képes csak úgy továbbállni. Biztos, hogy nem. Ahogy ezen kezd elmélkedni kénytelen rájönni, bizonyára őt is mardosná a bűntudat, ha így tenne. Meg ki tudja, talán valami hasznuk is lehet a dologból.
Gondterhelt pillantásait figyelve talán a két kísérőjét nem is éri váratlanul, hogy a tömeg felé biccent jelzésképp majd megindul. Nem is figyeli igazán, hogy követik-e, csupán reménykedik benne.*
- Itt meg mi folyik? *állítja meg lovát kissé talán fenyegetően egy erélyes kérdés kíséretében a tömeg mögött, remélhetőleg megállítva néhány röpke pillanatra a lincselést.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A terv közel sem tökéletes, elfogadhatónak is csak jóindulattal merné titulálni az ember, de azért őszintén bízik benne, hogy beválik. Nem igényel végtére is csepűrágókat szégyenítő színészkedést, annyira pedig bízik magában és Pashban, hogy váratlan keresztkérdések esetén szemrebbenés nélkül képesek lesznek hazudni. Elvégre már korábban is csinált ilyesmit, bár tény és való, nem egy tucatnyi fegyveres társaságában.*
- Kereskedő. *felel kurtán Rorkir kérdésére, annyira elmerülve gondolataiban, hogy most elszalasztja a kegyesen felkínálkozó lehetőséget a gúnyolódásra.
Alig tehetnek pár lépést a Sellőház irányába, mikor figyelmes lesz a felbőszülten gyülekező tömegre. Összehúzott szemekkel méregeti a népeket, melyek egy-egy óvatlan pillanatban az egyenlőség napját idézik fel benne, bokája haloványan sajdul az emlékre. Undorodó grimaszba fordul arca felfedezve néhányan mit is művelnek az épület előtt.*
- Mi a büdös franc? *bukik ki belőle halkan, de még minden rossz érzése ellenére képes volna továbbhaladni. Nem az ő dolguk elvégre, nem feladatuk rendet tartani a kikötőben, nem is volna túl okos beleavatkozni a helyiek dolgába. Mégis, mikor a fattyú előlép, s hamarosan a csőcselék dühének áldozatául esik, megkísérti a kötelességtudat, melyet olyan alaposan igyekezett elnyomni most magában. Arra gondol Syd nem volna képes csak úgy továbbállni. Biztos, hogy nem. Ahogy ezen kezd elmélkedni kénytelen rájönni, bizonyára őt is mardosná a bűntudat, ha így tenne. Meg ki tudja, talán valami hasznuk is lehet a dologból.
Gondterhelt pillantásait figyelve talán a két kísérőjét nem is éri váratlanul, hogy a tömeg felé biccent jelzésképp majd megindul. Nem is figyeli igazán, hogy követik-e, csupán reménykedik benne.*
- Itt meg mi folyik? *állítja meg lovát kissé talán fenyegetően egy erélyes kérdés kíséretében a tömeg mögött, remélhetőleg megállítva néhány röpke pillanatra a lincselést.*
1407. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2022-06-08 09:29:20
Üzenet elküldve: 2022-06-08 09:29:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Kötelékek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Jelentőségteljes számú ember gyűlt össze a Kikötő egyik épülete előtt, s láthatóan a tömeg nem egy olcsó portéka miatt duzzadt ilyen naggyá. A felhevült hangulatról elsőként a kiabálás árulkodik, amire már messziről felfigyelhet a kis csapat, ahogy közelebb érnek fegyvernek is használható eszközökre is felfigyelhetnek. Néhányan az ablakból szemlélődnek csendesen, vannak akik bátorítják az oda gyűlteket.*
- Ne hagyjátok menekülni!
- Mocskos patkány, gyáván bujkál a kis odújában.
*Kiabálás közben egy-egy köpésre is futja, bár anélkül is éppen elég testnedv kerül mindenhova, hiszen egyesek még könnyítenek is magukon az ajtó közelében, amin annyira hevesen kívánnak bejutni. Dörömbölnek, tépik, rángatják, egy férfi egy baltával lép elő, de ahogy minden erejét bevetve lecsap az ajtóra, az meg sem mozdul. Itt valamelyest visszahőkölnek rémülten a népek.*
- Ez is valami fortély lesz. Vigyázzatok mert még elátkoz!
- Kurva anyját, kibaszott boszorka!
*Az utcán éppen arra sétálók közül egyesek megállnak szemlélődni, majd tovább rohannak, de akadnak akik csatlakoznak a lincseléshez, akkor is ha éppenséggel azt sem tudják miért történik az. A nyomor amiben élnek viszont elég indulatot szült bennük ahhoz, hogy örömmel levezessék azt valakin.*
- Kérem!
*Egy ifjú félvér lép elő, de tisztes távolságot tartva. Láthatóan retteg, amit ebben a helyzetben igen logikus döntés, hiszen a csoportosulás egy életerős harcost is könnyen ledöntene a lábáról, hát még egy olyan sovány kis senkit, mint amilyen ő is.*
- Kérem, mély alázattal kérem, hogy nyugodjanak meg! Őrület ez…
*Szavai csak leheletnyi megnyugvást hoztak, némi figyelmet, egy kis döbbenetet a fiú vakmerősége okán, ám a népek felocsúdva ebből láthatóan nem kívánnak hallgatni a józanész szavaira. Hirtelen dobják, ami a kezük ügyébe akad, legyen az rothadt ételmaradék, sár vagy kő. Az ifjú takargatja és védelmezi fejét, amit a mocsok és a meleg vér lep el hirtelen. Tántorogva kezd el hátrálni, távolabb a tömegtől.*
- Na mivan, sírni fogsz fiú? Hah? Már nem olyan nagy a pofád?
*A jelenet igen hamar pereg le a csapat szeme előtt, akik kellő tapasztalattal érzékelhetik, hogy rövidesen csúfos vége lesz. A tömeg még erőt, bátorságot gyűjt, közben egymást hergelik mocskos, erőszakos szavakkal. Páran kimerészkednek, meghúzzák a fiú haját, beleütnek a gyomrába, vagy megrúgják, így kóstolgatva a határokat.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.06.08 09:29:37
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Jelentőségteljes számú ember gyűlt össze a Kikötő egyik épülete előtt, s láthatóan a tömeg nem egy olcsó portéka miatt duzzadt ilyen naggyá. A felhevült hangulatról elsőként a kiabálás árulkodik, amire már messziről felfigyelhet a kis csapat, ahogy közelebb érnek fegyvernek is használható eszközökre is felfigyelhetnek. Néhányan az ablakból szemlélődnek csendesen, vannak akik bátorítják az oda gyűlteket.*
- Ne hagyjátok menekülni!
- Mocskos patkány, gyáván bujkál a kis odújában.
*Kiabálás közben egy-egy köpésre is futja, bár anélkül is éppen elég testnedv kerül mindenhova, hiszen egyesek még könnyítenek is magukon az ajtó közelében, amin annyira hevesen kívánnak bejutni. Dörömbölnek, tépik, rángatják, egy férfi egy baltával lép elő, de ahogy minden erejét bevetve lecsap az ajtóra, az meg sem mozdul. Itt valamelyest visszahőkölnek rémülten a népek.*
- Ez is valami fortély lesz. Vigyázzatok mert még elátkoz!
- Kurva anyját, kibaszott boszorka!
*Az utcán éppen arra sétálók közül egyesek megállnak szemlélődni, majd tovább rohannak, de akadnak akik csatlakoznak a lincseléshez, akkor is ha éppenséggel azt sem tudják miért történik az. A nyomor amiben élnek viszont elég indulatot szült bennük ahhoz, hogy örömmel levezessék azt valakin.*
- Kérem!
*Egy ifjú félvér lép elő, de tisztes távolságot tartva. Láthatóan retteg, amit ebben a helyzetben igen logikus döntés, hiszen a csoportosulás egy életerős harcost is könnyen ledöntene a lábáról, hát még egy olyan sovány kis senkit, mint amilyen ő is.*
- Kérem, mély alázattal kérem, hogy nyugodjanak meg! Őrület ez…
*Szavai csak leheletnyi megnyugvást hoztak, némi figyelmet, egy kis döbbenetet a fiú vakmerősége okán, ám a népek felocsúdva ebből láthatóan nem kívánnak hallgatni a józanész szavaira. Hirtelen dobják, ami a kezük ügyébe akad, legyen az rothadt ételmaradék, sár vagy kő. Az ifjú takargatja és védelmezi fejét, amit a mocsok és a meleg vér lep el hirtelen. Tántorogva kezd el hátrálni, távolabb a tömegtől.*
- Na mivan, sírni fogsz fiú? Hah? Már nem olyan nagy a pofád?
*A jelenet igen hamar pereg le a csapat szeme előtt, akik kellő tapasztalattal érzékelhetik, hogy rövidesen csúfos vége lesz. A tömeg még erőt, bátorságot gyűjt, közben egymást hergelik mocskos, erőszakos szavakkal. Páran kimerészkednek, meghúzzák a fiú haját, beleütnek a gyomrába, vagy megrúgják, így kóstolgatva a határokat.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.06.08 09:29:37
1406. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2022-05-22 18:47:29
Üzenet elküldve: 2022-05-22 18:47:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A +bízás//
-Mindnél.
*Feleli kurtán, bár eleve elég ostoba kérdésnek véli, hisz ki menne el fosztogatni fegyverek nélkül? Aztán az is eszébe jut, hogy talán ez is ilyen tréfás, városi fehérmájú tréfás beszéd, amit az asszonyok oly nagy előszeretettel használnak, amikor mondanak valamit de nem is úgy gondolják, vagy úgy gondolják de mégse, és ezzel akarnak gondokat kreálni, vagy kiélni a maguk milyenségét. Naesala pedig igencsak beleillik Rorkir szemében ebbe a kategóriába úgyhogy inkább nem veszi fel a kesztyűt, csak sodródik az árral, és elraktározza a diónyi agyában amit csak tud.*
-Ja.
*Ehhez meg ha akarna sem tudna többet hozzáfűzni. De nem is akar. Nem is fog.*
-Arra.
*Erősíti meg a szakvezetőt.*
-Mi az a kufár?
*Kérdez azért vissza némi gondolkodás után, van egy ötlete de lehet hogy itt azért mégsem arról van szó aki üzeneteket visz innen oda, vagy onnan amoda, vagy amonnan amoda vagy onnan emide.*
-Én ajánlottam őket, vettem.
-Mindnél.
*Feleli kurtán, bár eleve elég ostoba kérdésnek véli, hisz ki menne el fosztogatni fegyverek nélkül? Aztán az is eszébe jut, hogy talán ez is ilyen tréfás, városi fehérmájú tréfás beszéd, amit az asszonyok oly nagy előszeretettel használnak, amikor mondanak valamit de nem is úgy gondolják, vagy úgy gondolják de mégse, és ezzel akarnak gondokat kreálni, vagy kiélni a maguk milyenségét. Naesala pedig igencsak beleillik Rorkir szemében ebbe a kategóriába úgyhogy inkább nem veszi fel a kesztyűt, csak sodródik az árral, és elraktározza a diónyi agyában amit csak tud.*
-Ja.
*Ehhez meg ha akarna sem tudna többet hozzáfűzni. De nem is akar. Nem is fog.*
-Arra.
*Erősíti meg a szakvezetőt.*
-Mi az a kufár?
*Kérdez azért vissza némi gondolkodás után, van egy ötlete de lehet hogy itt azért mégsem arról van szó aki üzeneteket visz innen oda, vagy onnan amoda, vagy amonnan amoda vagy onnan emide.*
-Én ajánlottam őket, vettem.
1405. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2022-05-22 13:42:36
Üzenet elküldve: 2022-05-22 13:42:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Szorul a hurok//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Mmm mindjárt telivéreket. De felvinnék az istenek a dolgomat.
*A cukorról említést sem tesz, egy kezén meg tudná számolni, hogy hányszor kóstolhatott valami édes finomságot. Jellemzően csak az olcsó halra futotta, amiből éppenséggel van elég a Kikötőben.
Szorgalmasan kapkodja a lábait Ambroggio után, aki egyelőre kevésbé idegesítő, mint amilyen szokott lenni, de mindez csupán addig tart, míg a férfi bizonyos igényekről kezd el oktatást tartani.*
- Jaj, az istenekre!
*Láthatóan semmi kedve most éppen erről cseverészni, nem is vesz részt az eszmefuttatásban, csupán időnként szúr közben egy-egy kelletlen szavacskát, ám mindvégig abban reménykedik, hogy a kínos társalgás rövid véget ér. Persze Ambroggiot láthatóan sosem zavarta azt, ha valamit bosszantja a leányt, sőt, talán Daesys joggal hiheti azt, hogy élvezi is, ám most különösen kitesz magáért a férfi.*
- Sosem unatkoztam még ennyire életemben.
*Veti még oda mindennek végén amikor végre a hátashoz érnek, amit gazdája gyakorlottan kezd el felszerszámozni. A neki felkínált kezet nem utasítja el, így rövidesen ő is az állat hátára kapaszkodik, ahol kis ideig még helyezkedni próbál.*
- Nem lehetne ide valami széket tenni, hogy ne törje ennyire az ember valagát? Ahh, hogy lehet ezt sokáig bírni.
*Ha nem olya hosszú út elébe néznének, mint ami a városig vár rájuk, akkor lehet a gyalogság gondolatával is kacérkodna kicsit, így viszont igyekszik megbarátkozni a helyzetével. Egyébként sem fűlne hozzá a foga, hogy Ambroggio után kocogjon, mint egy hűséges öleb.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Mmm mindjárt telivéreket. De felvinnék az istenek a dolgomat.
*A cukorról említést sem tesz, egy kezén meg tudná számolni, hogy hányszor kóstolhatott valami édes finomságot. Jellemzően csak az olcsó halra futotta, amiből éppenséggel van elég a Kikötőben.
Szorgalmasan kapkodja a lábait Ambroggio után, aki egyelőre kevésbé idegesítő, mint amilyen szokott lenni, de mindez csupán addig tart, míg a férfi bizonyos igényekről kezd el oktatást tartani.*
- Jaj, az istenekre!
*Láthatóan semmi kedve most éppen erről cseverészni, nem is vesz részt az eszmefuttatásban, csupán időnként szúr közben egy-egy kelletlen szavacskát, ám mindvégig abban reménykedik, hogy a kínos társalgás rövid véget ér. Persze Ambroggiot láthatóan sosem zavarta azt, ha valamit bosszantja a leányt, sőt, talán Daesys joggal hiheti azt, hogy élvezi is, ám most különösen kitesz magáért a férfi.*
- Sosem unatkoztam még ennyire életemben.
*Veti még oda mindennek végén amikor végre a hátashoz érnek, amit gazdája gyakorlottan kezd el felszerszámozni. A neki felkínált kezet nem utasítja el, így rövidesen ő is az állat hátára kapaszkodik, ahol kis ideig még helyezkedni próbál.*
- Nem lehetne ide valami széket tenni, hogy ne törje ennyire az ember valagát? Ahh, hogy lehet ezt sokáig bírni.
*Ha nem olya hosszú út elébe néznének, mint ami a városig vár rájuk, akkor lehet a gyalogság gondolatával is kacérkodna kicsit, így viszont igyekszik megbarátkozni a helyzetével. Egyébként sem fűlne hozzá a foga, hogy Ambroggio után kocogjon, mint egy hűséges öleb.*
1404. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2022-05-17 17:20:46
Üzenet elküldve: 2022-05-17 17:20:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//A +bízás//
* A csapatot némán követi, miközben azon gondolkodik magában, hogy hogyan is adja elő majd a történetet. Nae bölcs vezetőként hajlik a jobb ötlet felé, ezért el is határozzák, hogy Pash lesz majd a főszereplő a kis színjátékukban. Ezzel igazából csak annyi a probléma, hogy bármennyire is szeretne fontos szerepet magának, szerepelni semmi kedve. Már átkozza is magát, amiért ilyen gondolatai támadtak, amiknek még szót is adott. De már nem fog visszakozni, inkább gondolatban rendezi a dolgokat. Azok alapján, amit a nemesekről tud, a szakaszvezető által használt dölyfös igen megfelelő kifejezés. Úgy gondolja, nem árt, ha ő is hasonlóan fog viselkedni, mint egy jobb kéz tenné. Végül is, azok már majdnem nemesek. Gondolataiból csak az zökkenti ki, amikor meglát egy vörös tincset a szélben lobogni. Oda kapja a fejét, de nem biztos benne, hogy tényleg Daesyst látta, vagy csak a fantáziája játszadozik vele. Az utóbbi időben többször hitte azt, hogy megpillantja a lányt, hogy aztán rájöjjön, csak a képzelete űz csalfa tréfákat. Megcsóválja a fejét, mert most nincs ideje ilyesmivel foglalkozni. Inkább visszazökken a dölyfös ficsúr - valamiért fiatalnak képzeli - kereskedő jobbkezének a szerepébe. *
* A csapatot némán követi, miközben azon gondolkodik magában, hogy hogyan is adja elő majd a történetet. Nae bölcs vezetőként hajlik a jobb ötlet felé, ezért el is határozzák, hogy Pash lesz majd a főszereplő a kis színjátékukban. Ezzel igazából csak annyi a probléma, hogy bármennyire is szeretne fontos szerepet magának, szerepelni semmi kedve. Már átkozza is magát, amiért ilyen gondolatai támadtak, amiknek még szót is adott. De már nem fog visszakozni, inkább gondolatban rendezi a dolgokat. Azok alapján, amit a nemesekről tud, a szakaszvezető által használt dölyfös igen megfelelő kifejezés. Úgy gondolja, nem árt, ha ő is hasonlóan fog viselkedni, mint egy jobb kéz tenné. Végül is, azok már majdnem nemesek. Gondolataiból csak az zökkenti ki, amikor meglát egy vörös tincset a szélben lobogni. Oda kapja a fejét, de nem biztos benne, hogy tényleg Daesyst látta, vagy csak a fantáziája játszadozik vele. Az utóbbi időben többször hitte azt, hogy megpillantja a lányt, hogy aztán rájöjjön, csak a képzelete űz csalfa tréfákat. Megcsóválja a fejét, mert most nincs ideje ilyesmivel foglalkozni. Inkább visszazökken a dölyfös ficsúr - valamiért fiatalnak képzeli - kereskedő jobbkezének a szerepébe. *
1403. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2022-05-16 22:12:01
Üzenet elküldve: 2022-05-16 22:12:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Szorul a hurok//
- Cukorba forgatott telivéreket *csíp derűs piszkálódással a csontos kis karba. Muszáj lesz gondot fordítania rá, hogy jóllakassa párszor a leányzót, mert mi tagadás, első találkozásukkor még sokkal tetszetősebben gömbölyödött a feneke abban az ízléstelenül kikötői nadrágban.
Szórakoztatja a morgolódás. Talán egy kicsit hiányzott is neki, de nyilván nem lesz mindig így. A Sellőháztól elindulva egy meredekebb utcába fordulnak.*
- Tudod, kedvesem, a férfiaknak vannak bizonyos igényeik *magyarázza nagy komolyan, tudományos maszlagba mártogatva a közönséges kéjvágyat. Bő lére eresztve fejti ki sosem létezett szervek működését és a legújabb elméleteket a kiválasztás csillagálláshoz kötődő funkcióiról, a felgyülemlő káros váladékok szerepéről a különféle betegségek kialakulásában és természetesen azt is, hogy mekkora áldás, hogy az odaadó hölgyek mindezen dolgok egyensúlyban tartásához ennyire tökéletesen tudnak hozzájárulni. A természet megkérdőjelezhetetlen rendelése. Szerencsére mire kitérne kifejezetten a félvérekre, addigra elérnek az istállóhoz, ahol a lovára bértartásban gondot viselnek.
Máris nyergel és ahogy elkészült, kivezeti a bogárfekete, jól megtermett hátast. Gyakorlott mozdulattal lendül a nyeregbe és a fahasogatásra szolgáló tönkhöz léptet, hogy arról a lány könnyebben felszállhasson mögé. Nyújtja a kezét is, hogy meg tudjon kapaszkodni.*
- Ha elszenderedsz út közben és lepotyogsz, én nem fordulok vissza érted *jegyzi meg intőn, bár ahogy lova véknyába vágja a sarkát és a csődör nekiiramodik, aligha fenyegetne a veszély, hogy bárki elszenderedjen rajta.*
- Cukorba forgatott telivéreket *csíp derűs piszkálódással a csontos kis karba. Muszáj lesz gondot fordítania rá, hogy jóllakassa párszor a leányzót, mert mi tagadás, első találkozásukkor még sokkal tetszetősebben gömbölyödött a feneke abban az ízléstelenül kikötői nadrágban.
Szórakoztatja a morgolódás. Talán egy kicsit hiányzott is neki, de nyilván nem lesz mindig így. A Sellőháztól elindulva egy meredekebb utcába fordulnak.*
- Tudod, kedvesem, a férfiaknak vannak bizonyos igényeik *magyarázza nagy komolyan, tudományos maszlagba mártogatva a közönséges kéjvágyat. Bő lére eresztve fejti ki sosem létezett szervek működését és a legújabb elméleteket a kiválasztás csillagálláshoz kötődő funkcióiról, a felgyülemlő káros váladékok szerepéről a különféle betegségek kialakulásában és természetesen azt is, hogy mekkora áldás, hogy az odaadó hölgyek mindezen dolgok egyensúlyban tartásához ennyire tökéletesen tudnak hozzájárulni. A természet megkérdőjelezhetetlen rendelése. Szerencsére mire kitérne kifejezetten a félvérekre, addigra elérnek az istállóhoz, ahol a lovára bértartásban gondot viselnek.
Máris nyergel és ahogy elkészült, kivezeti a bogárfekete, jól megtermett hátast. Gyakorlott mozdulattal lendül a nyeregbe és a fahasogatásra szolgáló tönkhöz léptet, hogy arról a lány könnyebben felszállhasson mögé. Nyújtja a kezét is, hogy meg tudjon kapaszkodni.*
- Ha elszenderedsz út közben és lepotyogsz, én nem fordulok vissza érted *jegyzi meg intőn, bár ahogy lova véknyába vágja a sarkát és a csődör nekiiramodik, aligha fenyegetne a veszély, hogy bárki elszenderedjen rajta.*
1402. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2022-05-13 01:24:18
Üzenet elküldve: 2022-05-13 01:24:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Szomorúan látja, hogy a Boszorkánykonyhában lévő árak sokkal magasabbak, mint amennyiért a piactéren tudna alkudozni. Úgy tűnik továbbra is ott kell majd vásárolnia, ha olcsón szeretne bájital alapanyagokhoz jutni. Vissza is indul a lakónegyed irányába, aztán majd amint teheti, a kikötő felé veszi az irányt. Nappal sokkal barátságosabb a környék, mint éjszaka, így valamivel nyugodtabban is érzi magát, ahogyan sok kétes kinézetű egyén mellett halad el. Ennek ellenére egyre szaporábbá válnak a léptei, hiszen napsütés ide vagy oda... a rablástól vagy a késeléstől semmi és senki sem tudná megvédeni a jelen pillanatban. Talán nem is lesz rá szükség, ha nem kelti fel senki figyelmét.*
A hozzászólás írója (Lertheya Syphlim) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.13 01:40:48
A hozzászólás írója (Lertheya Syphlim) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.13 01:40:48
1401. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2022-05-12 16:47:57
Üzenet elküldve: 2022-05-12 16:47:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Sokak számára felmerülhet az a kérdés, hogy mit kereshet egy ilyen alvilági környéken egy ártatlan, alkimista, gnóm lány. A válasz egyszerű, hiszen itt lakik az egyik legjobb barátja, aki egy tudós. A veszélyes találmányait és kísérleteit nem viheti be a városba, így itt próbálja megváltani a világot. Mivel gyakran kéri ki Lertheya tanácsait az alkímiával kapcsolatban, így nagyon jó kapcsolatot ápolnak. Annyira, hogy akár még az éjnek évadján is beállíthat köszönés nélkül a házába, hogy ő bizony az aznapi éjszakát nála szeretné tölteni. Most is éppen így történik, s a másik gnóm természetesen mindenféle zokszó nélkül el is tűri a dolgot.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1805-1824