// Fejvadászok //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz! //
*A következő hasítás elől úgy dönt, mindössze felsőtestével hajol hátra - egy vakmerő mozdulat, de hogy önnön következő cselekedetét minél sikeresebben végrehajthassa, csak rövid ideje van, így nem szánhatja említett rövid időt további pozicionálásra. A fejsze mindössze centiméterekre süvít el a nyakától, de Ukrom már hajol is vissza szinte egyidőben, két keze és pallosa a levegőben, a testrész pedig pedig előtte tiszta célpont, miközben az ork bandita vissza próbál helyezkedni. Le is csap. Erejét, és odahajolva súlyát is beletéve, szinte akadály nélkül hasít keresztül a kolosszális fegyver ruhán, húson, csonton. Morthal fegyvere előbb ér földre mind a végtag, de mindkettő hangja csak bevezető a sikeres találat bejelentésének: a haramia ordítása az, amitől elméjében a csatát már lezártnak tekinti.
Percek óta először Ukrom nyugodalmasan fellélegzik, már le is veszi tekintetét a végre szemmagasságon alul lévő húsról, hogy a mögötte lévő környezetet próbálja értelmezni, társainak segítséget nyújtani, amint rájön, ki is ki. Csakhogy ekkor látóterét ellepi egy meggyötört, de nagyon, nagyon dühös arc. Az összeszűkült pupillájú szempárakban olyan vadságot, olyan állatias indulatot lát, ami otthonra emlékezteti. A gondolat, hogy egy ilyen végzetes csonkítás után még mindig veszélyes lenne ez mafla, az eszébe se ötlött, így túlságosan megrökönyödött ahhoz, hogy időben el tudjon most lépni, ami többszörös fejszecsapások kikerülése után ironikus. Elrántja a fejét, de nagyjából ennyiben merül ki a reakciója. Egyet se kellett pislognia, hogy a rivális ork megmaradt teste egész baloldalát lesúlyozza, és hogy azt érezze, hogy említett baloldalán valami irgalmatlanul fáj. Ellökteti magát, ami csak fokozza az említett fájdalmat. Érzi, hogy valami émelyítően meleg érzés indul meg hevesen arcától-állától és teszi meg útját nyakán, s mikor kezét a fájdalom középpontjára helyezi, ugyanazt a melegséget érzi. Kevés állja meg, hogy ne Morthallhot hasonló módon vonítson fel. Lassan a csodálatos módon még fennlévő orkra fordítja a tekintetét, akinek a fogai tiszta vér, közülük pedig lóg valami, amit ilyen közelségből kristálytisztán ki tud venni. hogy önnön füle egy része.
A realizáció, a fájdalom, és a szituációból kialakuló adrenalinhullámtól a még testében folyó vér a tetőig önti el a szürkebőrű agyát; pupillája majd' eltűnik, látóköre brutálisan megszűkül és szinte vörössé válik, a megmaradt fülében lévő lüktetést teljesen elsüketít minden hideg eszű aggodalmat, ami még benne keringett. Az egyetlen cél most az lett, ami létezését ösztönzi, hogy teljes egészében elpusztítsa az előtte lévő élőlényt.
Felhőket szétszaggató üvöltéssel el próbálja lökni magától Morthalt, hogy elég helyet kapjon ahhoz, hogy ismét meglendítse pallosát ezúttal egy teljes horizontális csapásra, és elválassza az ork haramia fejét a nyakától.*
// Vérszomj //
A hozzászólás írója (Savanyú Ukrom) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.03.10 21:22:03