// Fejvadászok //
*Az elkövetkezendő pár perc majd' ugyanannyi stresszt hozott számára, mint amikor egy pillanattal ezelőtt volt ellenfele feje még a helyén volt. Némán, de nem érzelemmentesen figyeli Lillyen ellátását, miközben ő is megállapítja magában a lányka állapotát, ami nagyjából olyan rossz, mint ahogy egy eszméletvesztést okozó sebből elképzelte volna. Nem tudja, az orvgyilkosok elgondolkodtak e rajta, de ha az a tőr pont a gerincbe kerülhetett, annak nagyjából bármelyik pontjába, az a legrosszabb lehetőségeket jelentheti, úgyhogy igenis reméli, hogy bárki dobta is azt a fegyvert, annak lomha dobókarja volt. A hasi seb is csak extra vonalakat rajzoltatott az ork homlokára, ahogy önnön sebét nyakánál továbbra is szorosan nyomva nem éppen optimistán próbálja megállapítani magában, milyen mély is az. Az eredő vérből ítélve elég.
Ez a gyászos tevékenység elég jól eltereli a szürkebőrű figyelmét magáról is, ahogy letérdelve csinálja egy vörös festékes ládával csak félig leöntött, öreg és repedezett vízköpő-szobor utánzását. A füle miatt kevésbé aggódik, még ha fáj is, ahogy Syndra szeretetteljes megjegyzésére is legyint, illetve legyintene, ha lenne rá szabad keze. Ugyanis jobbjával még mindig a vérdíjazott ökölbajnok és bandita zsíros fejét szorítja zsíros hajánál fogva, egyre erősödő fogással az aggodalomtól. Arra, hogy esetleg a Sellőházba visszatérve őt is kezelik, halkan morog; fejével bólintani, biccenteni most nem próbál, nem meri megkockáztatni, hogy még több vér induljon meg a nyakából. Olyan helyen lett megtépve, amit saját magától nem próbálna meg összevarrni; nemcsak hogy nem látja rendesen tükör nélkül, de még magát sem tartja elég ügyeskezűnek ehhez. Fülét úgy érzi mintha darálóba húzták volna, de csekély anatómiai tudása szerint a fontossági sorrendben az a rész még hátul van. Hacsak nincs valami egyszerűbb gyógyeszköz azokban a ládákban, félő hogy társaira van most szorulva.
És ha ez még nem lenne elég, környezetük is lassan életre kezd kelni: fények, zajok. Nem is a hajnali kelés ez, több élőhalott polgár felkészülése a mai naphoz, hisz még enyhén szólva is túl korai az, még az éjszaka sem telhetett el. Nem, túl hangosak voltak, és még egy ilyen lepukkadt helyen is következményeket vonhat maguk után a csendháborítás, még ha nem is városőrök megjelenésében. Ráadásul, emlékezteti magát agya, nem végeztek tiszta munkát: az ork célpontot kísérő két haramia lelépett, és le meri fogadni, hogy nem fogják hirtelen elfelejteni a létezésüket; visszajönnek, nemcsak saját magukkal. Vajon hozni fogják e a harmadik orkot?
Ekkor hangzik el Darkh utasítása, és egy hosszú idő óta először, Ukrom hezitál. Ha lenne valódi, nyomós oka ellenezni, akkor azt kerek-perec megmondaná, de nem tudja, hogy az összes istenség egyszerre nyelne kardot, nem *tudja*, hogy Lillyen, vagy egyáltalán ő is olyan állapotban van e, hogy még a Sellőházig is kibírja. Ha elengedné a most vaserővel leszorosodó tenyerét a nyakáról, könnyen túlszárnyalhatja a fél-elf lányt véreresztésben. Ha most túlerőltetik magukat, egyikőjük akár meg is halhat. A másik szempontból viszont szinte biztos benne, hogy ha most kezdenék el alaposabban ellátni az eddig virgonc társat, illetve őt, akkor további támadásoknak teszik ki magukat; ő itt már kint van a menetből, hogy hasznos legyen, maximum lóbálhatja a fejet megfélemlítésként, a kettő orvgyilkos közül valamelyikük figyelmét a lány teljesen le fogja kötni, és egy harcképes köpenyes a ki tudja hány személlyel bővült erősítéssel szemben... mészárlás lenne. Semelyikük se maradna életben, és ahogy kinéznek, senkitől nem kapnának ebben a pöcegödörben elég szimpátiát, hogy a segítségükre kelnének.
Ukromról lassan csorog le egy megkövéredett izzadságcsepp, ahogy jobbra-ballra nézve fogait egymásnak szorítja: le van blokkolva az agya.
Ekkor cseng szebbik fülében Syndra kérdése is. Megindulnak benne a fogaskerekek. A legkevésbé sem kockázatmentes. De a jelenlegi lehetőségeket mérlegelve...*
- A Sellőházba nem mehetünk vissza. *Kezdi, miután egy mélyet lélegezve, úgy-ahogy magához tér.* - A vérnyomokból követni fognak.* Amennyi helyről véreznek, az összeset rendesen bekötni pedig veszélyesen sokáig tartana.* - Syndrathulnak... igaza van. A Kikötőben már nem vagyunk biztonságban. *A maszkos íjászra néz megerősítésként.* - Mennünk kell. Vagy most, vagy úgy, ahogy ő mondta. Ha lovakkal jöttetek, lovakkal is megyünk. Sietnünk kell. *Sokatmondóan Lillyen testére néz, majd vissza a Rókalyuk irányába. A lehető legkevésbé sem kellenek most kéretlen látogatók.*