Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Dokkok és kikötő (új) Csatornarendszer (új) Vérkert (új) | Lakónegyed | Rumos Rókalyuk (új) Sellőház (új) Vámház (új) Hét Varjú Taverna (új) |  |
1680. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2024-05-04 18:43:49
Üzenet elküldve: 2024-05-04 18:43:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Talányok varázsa//
-Amatőrnek nézel?
*A megjegyzésre felnevet halkan, ahhoz több kell, hogy Ril felessen egy gödörben. Mindig úgy érzi, hogy van egy harmadik szeme is, ami látja a körülötte lévő teret, nem csak a célpontot, de minden bizonnyal ez csak a szerencse, ami mindig kitart mellette. Vagy tényleg van olyan jó, mint amit gondolni szokott magáról.
Kiszúrta a fájdalmas arckifejezését a másiknak, de már fogalma sincs minek kell jelentőséget tulajdonítani és minek nem. Talán először érez ilyet, de nem is munkaként fogja fel a sötételffel való társalgást. Az üzlet pedig még várat magára, így nem kellett átkapcsolnia a tökéletesen érzelemmentes Ril-re. Talán nem is akar és ez benne az ijesztő.
Miután felkapja köpenyét, kilépnek a fogadó rabságából és üdítő a csend. Kint valahogy nem olyan harsány és koncentrált a zaj, még ha hallani is az utcagyerekek kacaját, vagy épp a dolgukat végzők óbégatását.
Tökéletes idő lesz eljutni a vízig és szó se róla, ő is mintha vágyódna vizslatni annak fodrozódó tükrét, beszívni a sós kipárolgását. Ebben a fényben minden egész más. Még a mellette sétáló Xiltyn is, akit kivételesen nem vizslat minden pillanatban. Inkább az utat figyeli, na meg fél szemmel a lakása ablakait a távolból, ahogy haladnak. *
- A nyitott fülek miatt nem mondtad el, mi az amitől védelemre szorulsz, vagy egy újabb talány, ami nekem szól?
*Hosszas séta után szólal csak meg, hagyta beérni magában is, na meg a mélységiben is az elmúlt fertályóra eseményeit. Vagy úgy lehet több is volt az, az időérzéke cserbenhagyja amióta a semmirekellők életét éli. Utálja is minden percét. Most jól elgondolkodtatta a másik. Lecsapni egy kínálkozó lehetőségre, vagy folytatni a semmit, amiben nem leli örömét. Ha munkára gondol, még mindig nem tud kiszakadni abból a fojtogató érzésből, hogy az valakinek a végét jelenti. Nem akar az lenni, aki volt. De olyan nehezen hiszi el, hogy a puszta védelem nem jár ilyen kimenetellel. Már láthatóvá válik a tenger, de mintha lassítana. Nem kíván szótlan lenni, mindössze egyszerre törtek rá a gondolatok.*
-Amatőrnek nézel?
*A megjegyzésre felnevet halkan, ahhoz több kell, hogy Ril felessen egy gödörben. Mindig úgy érzi, hogy van egy harmadik szeme is, ami látja a körülötte lévő teret, nem csak a célpontot, de minden bizonnyal ez csak a szerencse, ami mindig kitart mellette. Vagy tényleg van olyan jó, mint amit gondolni szokott magáról.
Kiszúrta a fájdalmas arckifejezését a másiknak, de már fogalma sincs minek kell jelentőséget tulajdonítani és minek nem. Talán először érez ilyet, de nem is munkaként fogja fel a sötételffel való társalgást. Az üzlet pedig még várat magára, így nem kellett átkapcsolnia a tökéletesen érzelemmentes Ril-re. Talán nem is akar és ez benne az ijesztő.
Miután felkapja köpenyét, kilépnek a fogadó rabságából és üdítő a csend. Kint valahogy nem olyan harsány és koncentrált a zaj, még ha hallani is az utcagyerekek kacaját, vagy épp a dolgukat végzők óbégatását.
Tökéletes idő lesz eljutni a vízig és szó se róla, ő is mintha vágyódna vizslatni annak fodrozódó tükrét, beszívni a sós kipárolgását. Ebben a fényben minden egész más. Még a mellette sétáló Xiltyn is, akit kivételesen nem vizslat minden pillanatban. Inkább az utat figyeli, na meg fél szemmel a lakása ablakait a távolból, ahogy haladnak. *
- A nyitott fülek miatt nem mondtad el, mi az amitől védelemre szorulsz, vagy egy újabb talány, ami nekem szól?
*Hosszas séta után szólal csak meg, hagyta beérni magában is, na meg a mélységiben is az elmúlt fertályóra eseményeit. Vagy úgy lehet több is volt az, az időérzéke cserbenhagyja amióta a semmirekellők életét éli. Utálja is minden percét. Most jól elgondolkodtatta a másik. Lecsapni egy kínálkozó lehetőségre, vagy folytatni a semmit, amiben nem leli örömét. Ha munkára gondol, még mindig nem tud kiszakadni abból a fojtogató érzésből, hogy az valakinek a végét jelenti. Nem akar az lenni, aki volt. De olyan nehezen hiszi el, hogy a puszta védelem nem jár ilyen kimenetellel. Már láthatóvá válik a tenger, de mintha lassítana. Nem kíván szótlan lenni, mindössze egyszerre törtek rá a gondolatok.*
1679. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2024-04-20 13:01:07
Üzenet elküldve: 2024-04-20 13:01:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az ismeretlen//
* Bólint mikor a férfi burkolt megjegyzéssel közli, hogy nem ismeri az alakot akit épp hűvösre tett. Ezek szerint nem kell aggódnia esetleges hátbaszúrásoktól. *
- Mondhatni.
* Válaszolja a kérdésre, viszont egyik szemöldöke megindul, mikor a jó kiállásúnak nevezi. Hogy azért fogalmazott így, mert hízelegni akar, vagy mert utalni szeretne valamire, azt nem tudja. Mindenesetre az idegen bemutatkozik Merchen néven. Neki sem kell több. Oda sétál hozzá és a kezét nyújtja, ha Merchen kap az ajánlaton, akkor egy jó férfias kézfogást kap. *
- Ettvallder.
~ Lehet jobban járunk, ha nem kérdezem meg mit markolnál jobban. ~
* Mondani sem kell, a félelf jócskán félreértette a mondatot. De erre most nem térne ki. *
- Ennyi erőszak elég egy napra, nem gondolod? Mutasd az utat.
* Ha elindul vele tart közben nem rest kérdezni pár dolgot, hogy addig se némán utazzanak. *
- Feltételezem, ismered a helyet. Mindig ilyen volt?
//Az ismeretlen//
* Bólint mikor a férfi burkolt megjegyzéssel közli, hogy nem ismeri az alakot akit épp hűvösre tett. Ezek szerint nem kell aggódnia esetleges hátbaszúrásoktól. *
- Mondhatni.
* Válaszolja a kérdésre, viszont egyik szemöldöke megindul, mikor a jó kiállásúnak nevezi. Hogy azért fogalmazott így, mert hízelegni akar, vagy mert utalni szeretne valamire, azt nem tudja. Mindenesetre az idegen bemutatkozik Merchen néven. Neki sem kell több. Oda sétál hozzá és a kezét nyújtja, ha Merchen kap az ajánlaton, akkor egy jó férfias kézfogást kap. *
- Ettvallder.
~ Lehet jobban járunk, ha nem kérdezem meg mit markolnál jobban. ~
* Mondani sem kell, a félelf jócskán félreértette a mondatot. De erre most nem térne ki. *
- Ennyi erőszak elég egy napra, nem gondolod? Mutasd az utat.
* Ha elindul vele tart közben nem rest kérdezni pár dolgot, hogy addig se némán utazzanak. *
- Feltételezem, ismered a helyet. Mindig ilyen volt?
1678. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2024-04-20 12:40:44
Üzenet elküldve: 2024-04-20 12:40:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az ismeretlen//
*Úgy tűnik a férfi észreveszi Merchent és az első dolga hogy a kardjára teszi a kezét. Nem meglepő, valószínűleg a tündér sem cselekedne másként hasonló helyzetben. Szerencsére nem fokozódik a helyzet tovább, így egy apró sohajjal nyugtázza a helyzetet.*
-Az már igaz.
*Örül neki, hogy nem valami bérgyilkossal van dolga.*
-Nem igazán vannak errefelé barátaim.
*Feleli végül egy mosollyal az arcán.*
-Mondd csak új vagy errefelé? Jó kiállású fiatalembernek tűnsz, nem keresel munkát véletlenül?
*Gyorsan gondolkozik a lehetőségein, úgy tűnik nem riad vissza az erőszaktól a másik, és hasznos volna Merchen terveihez egy ilyen alak.*
-Merchen vagyok, nem kell aggódnod én.. Nos hogy is mondjam másfajta dolgokból szeretek sokat markolni.
*A mosolya szélesebbre nyílik és a sellőházi éjszakára gondol.*
-Itt van a Rumos nem messze, megihatnánk egy sört. Ha csak nem akarsz engem is betemetni valami árokba.
*Azért ez igazán szerencsétlen fordulat lenne.*
//Az ismeretlen//
*Úgy tűnik a férfi észreveszi Merchent és az első dolga hogy a kardjára teszi a kezét. Nem meglepő, valószínűleg a tündér sem cselekedne másként hasonló helyzetben. Szerencsére nem fokozódik a helyzet tovább, így egy apró sohajjal nyugtázza a helyzetet.*
-Az már igaz.
*Örül neki, hogy nem valami bérgyilkossal van dolga.*
-Nem igazán vannak errefelé barátaim.
*Feleli végül egy mosollyal az arcán.*
-Mondd csak új vagy errefelé? Jó kiállású fiatalembernek tűnsz, nem keresel munkát véletlenül?
*Gyorsan gondolkozik a lehetőségein, úgy tűnik nem riad vissza az erőszaktól a másik, és hasznos volna Merchen terveihez egy ilyen alak.*
-Merchen vagyok, nem kell aggódnod én.. Nos hogy is mondjam másfajta dolgokból szeretek sokat markolni.
*A mosolya szélesebbre nyílik és a sellőházi éjszakára gondol.*
-Itt van a Rumos nem messze, megihatnánk egy sört. Ha csak nem akarsz engem is betemetni valami árokba.
*Azért ez igazán szerencsétlen fordulat lenne.*
1677. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2024-04-20 11:55:40
Üzenet elküldve: 2024-04-20 11:55:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az ismeretlen//
* Még azon is elgondolkodik, inkább temesse e el teljesen, vagy jó e ez amit csinál. Sok ideje nem lesz gondolkodni ezen, ugyanis mögüle egy ismeretlen hang ijeszti meg. Talán a cinkostárs, aki elmenekült? Erősítés? Mindenesetre felkészül. Határozott mozdulattal fordul a hang irányába. Kezét a kardjára helyezi, majd felméri az idegent. Első ránézésre nem úgy tűnik mintha a támadójával lenne. Akkor már támadott volna, vagy csak nem láthatta jól lent épp szunyókáló testet. *
- Csak egy szerencsétlen, aki gyorsan akart pénzhez jutni. De aki sokat markol keveset fog.
* Mondata után leveszi kezét a kardjáról, majd úgy dönt tényleg nem ér annyit a bajlódás és nem temeti el a szemétben az alakot. *
- Ez a hely tele van velük. Remélem nem a barátod.
* Mire is számíthatott mikor belépet azt nem tudni, de egyelőre szemmel tartja az érkezőt arra az esetre, ha kiderülne, hogy velük lenne.*
//Az ismeretlen//
* Még azon is elgondolkodik, inkább temesse e el teljesen, vagy jó e ez amit csinál. Sok ideje nem lesz gondolkodni ezen, ugyanis mögüle egy ismeretlen hang ijeszti meg. Talán a cinkostárs, aki elmenekült? Erősítés? Mindenesetre felkészül. Határozott mozdulattal fordul a hang irányába. Kezét a kardjára helyezi, majd felméri az idegent. Első ránézésre nem úgy tűnik mintha a támadójával lenne. Akkor már támadott volna, vagy csak nem láthatta jól lent épp szunyókáló testet. *
- Csak egy szerencsétlen, aki gyorsan akart pénzhez jutni. De aki sokat markol keveset fog.
* Mondata után leveszi kezét a kardjáról, majd úgy dönt tényleg nem ér annyit a bajlódás és nem temeti el a szemétben az alakot. *
- Ez a hely tele van velük. Remélem nem a barátod.
* Mire is számíthatott mikor belépet azt nem tudni, de egyelőre szemmel tartja az érkezőt arra az esetre, ha kiderülne, hogy velük lenne.*
1676. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2024-04-20 11:34:55
Üzenet elküldve: 2024-04-20 11:34:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az ismeretlen//
*Talán a Sellőházból bújik elő a nap sugaraira, talán egy másik ocsmány hely fogadta ölelésébe őt ez igazából nem is számít. A tündér ismét úton van. Kalapját arcába húzva, méretéhez képest hosszú léptekkel halad. Szájából pedig éppen csak elkezd parázslani a sellőalakú pipa dohánya, ez ma az első. Mióta volt egy kisebb munkája errefelé, óvatosabban jár-kel a kikötőben, hisz nem szeretné ha felismernék, aztán meg jól áthúzzák valamelyik hajó alatt a testét. Nem hiányszik az senkinek. ~Jó, valakinek biztos hiányzik.~ Szerencsére ezidáig erre ne mkerült sor. Hanem az egyik sikátorhoz érve ösztönösen bekukkant rajta, és egy fickót lát aki épp valami tetemnek tűnő valamit próbál elrejteni két szemétkupac között. Az első gondolata az hogy már tovább is indul, de a kíváncsisága egyszerűen nem hagyja nyugodni. Meg aztán az sem volna szerencsés, ha pont a Patkányoknak dolgozna és elkezdené őt is elásni a következő sikátorban.*
-Én nem bajlódnék vele koma.
*Szól oda nem túl hangosan, miközben egy jókorát pöffent a pipából.*
-Csak egy szerencsétlen flótás, vagy célpont volt?
//Az ismeretlen//
*Talán a Sellőházból bújik elő a nap sugaraira, talán egy másik ocsmány hely fogadta ölelésébe őt ez igazából nem is számít. A tündér ismét úton van. Kalapját arcába húzva, méretéhez képest hosszú léptekkel halad. Szájából pedig éppen csak elkezd parázslani a sellőalakú pipa dohánya, ez ma az első. Mióta volt egy kisebb munkája errefelé, óvatosabban jár-kel a kikötőben, hisz nem szeretné ha felismernék, aztán meg jól áthúzzák valamelyik hajó alatt a testét. Nem hiányszik az senkinek. ~Jó, valakinek biztos hiányzik.~ Szerencsére ezidáig erre ne mkerült sor. Hanem az egyik sikátorhoz érve ösztönösen bekukkant rajta, és egy fickót lát aki épp valami tetemnek tűnő valamit próbál elrejteni két szemétkupac között. Az első gondolata az hogy már tovább is indul, de a kíváncsisága egyszerűen nem hagyja nyugodni. Meg aztán az sem volna szerencsés, ha pont a Patkányoknak dolgozna és elkezdené őt is elásni a következő sikátorban.*
-Én nem bajlódnék vele koma.
*Szól oda nem túl hangosan, miközben egy jókorát pöffent a pipából.*
-Csak egy szerencsétlen flótás, vagy célpont volt?
1675. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2024-04-20 09:36:02
Üzenet elküldve: 2024-04-20 09:36:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Az ismeretlen//
* Ahogy a félelf a betekintést nyer, a lakónegyed mocskaiba nyilvánvalóvá válik, hogy Arthenior népe miért is nem szeretne itt tartózkodni. A hajnali órákban a napnak hiánya jó, hanem tökéletes lehetőséget ad a zsebeseknek és egyéb kétes alakoknak. Közben Ettvallder egy sikátorba tévedt, ahova követik is ketten feltehetően helyi lakosok. Természetesen tudja, hogy követik. A több évnyi testőrködés alatt megtanulta, hogy mindig legyen figyelmes a körülményeire. Be is vezeti őket egy sötétebb sikátorba. Mondjuk arra, hogy ez a sikátor zsákutca lesz arra nem számított. Úgyse tervez menekülni, szóval mindegy. Megfordul, majd kezével invitálja őket egy kisebb táncra. Az egyik rajongója az első ökölváltásra kifekszik, amire a másik meg válaszul elmenekül. *
- Briliáns. Ha ennyiből áll a kikötő, akkor mégis miért szenved annyit a városőrség az elfoglalásával?
* Hangosan sóhajt a mondat végén. Eddig kész csalódás ez a hely. Hogy elrejtse tettét, a testet berakja alvópózban két szemétkupac mellé. Lesz min meglepődnie, ha felkel. *
//Az ismeretlen//
* Ahogy a félelf a betekintést nyer, a lakónegyed mocskaiba nyilvánvalóvá válik, hogy Arthenior népe miért is nem szeretne itt tartózkodni. A hajnali órákban a napnak hiánya jó, hanem tökéletes lehetőséget ad a zsebeseknek és egyéb kétes alakoknak. Közben Ettvallder egy sikátorba tévedt, ahova követik is ketten feltehetően helyi lakosok. Természetesen tudja, hogy követik. A több évnyi testőrködés alatt megtanulta, hogy mindig legyen figyelmes a körülményeire. Be is vezeti őket egy sötétebb sikátorba. Mondjuk arra, hogy ez a sikátor zsákutca lesz arra nem számított. Úgyse tervez menekülni, szóval mindegy. Megfordul, majd kezével invitálja őket egy kisebb táncra. Az egyik rajongója az első ökölváltásra kifekszik, amire a másik meg válaszul elmenekül. *
- Briliáns. Ha ennyiből áll a kikötő, akkor mégis miért szenved annyit a városőrség az elfoglalásával?
* Hangosan sóhajt a mondat végén. Eddig kész csalódás ez a hely. Hogy elrejtse tettét, a testet berakja alvópózban két szemétkupac mellé. Lesz min meglepődnie, ha felkel. *
1674. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2024-04-07 20:05:15
Üzenet elküldve: 2024-04-07 20:05:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mi sem természetesebb//
*Esteledik. Még a negyed legmocskosabb részéről is tökéletesen látszik, ahogy hanyatlásnak indul a nappal, teret engedve valami még nagyobb mocsoknak, az éjszakát kihasználó alja népnek. Szemhunyásnyi idő alatt kimetszett zsebek elfoszlott cérnái repülnek tova a szélben, beleragadva egy koszos utcagyerek hajába, akit senki nem szid le otthon azért, mert nem ment haza időben. Mosolya sötéten terpeszkedik el, s lesz úrrá arcán valami megmagyarázhatatlan jókedv. Nem sajnál itt senkit, hiszen kell-e annál erősebb lélek, mint ami egy ilyen helyen tud megedződni?
Apró dobókeresztet pörget ujjai között, kínosan ügyelve arra, hogy ne vágja meg bőrének lágy vonalát, azt az egészen kicsit, ami kilátszik fekete köpenye takarásából. Olyan természetesen lépked ezeken a köveken, mintha élete nagyját itt töltötte volna, pedig néhány hat telhetett el azóta, hogy itt kötött ki, a új célokat keresve a már meglévő helyett. Hátrahagyni valamit, ami az életét jelentette különös erőre vall. Vajon meg tudja-e fékezni magát és egy kevésbé szennyezett útra lépni, mint amit elhagyott? Meg tudja-e bárki hazudtolni önmagát és az egész hajdanvolt lényét? Le tudja-e vetkőzni az ösztönöket, amiket senki nem tud, hiszen benne él? Lesz esélye megtudni.
A lépcsőfokokat nem ildomos kettesével szelni, megfontoltan kell haladni rajta előre, de egyenesen felfelé. Ő önként ugrott vissza az aljára, hogy egy új, meredekebbet, ismeretlen terepre vivőt válasszon, s most újrakezdheti. Más út, más élet, más prioritás.
Ide nem szűrődik be úgy a fény. Itt is óvja az árnyék, mint eddig mindig, viszont most ki fog törni belőle és végre bemutatkozhat akár a saját nevén is. Már nem számít. Halványan dobogtatja szívét a lehetőség, hogy új lényekkel gazdagodjon ismeretségi köre. A séta közben valami vágyakozás lesz úrrá rajta, mikor belegondol, hogy felszabadult. Még a kis cérnát is kikapja a gyermek hajából, aki mellette haladt el, mintha csak óvón simogatná, pont azzal a kézzel, amivel eddig nem tett mást, csak ártott.*
*Esteledik. Még a negyed legmocskosabb részéről is tökéletesen látszik, ahogy hanyatlásnak indul a nappal, teret engedve valami még nagyobb mocsoknak, az éjszakát kihasználó alja népnek. Szemhunyásnyi idő alatt kimetszett zsebek elfoszlott cérnái repülnek tova a szélben, beleragadva egy koszos utcagyerek hajába, akit senki nem szid le otthon azért, mert nem ment haza időben. Mosolya sötéten terpeszkedik el, s lesz úrrá arcán valami megmagyarázhatatlan jókedv. Nem sajnál itt senkit, hiszen kell-e annál erősebb lélek, mint ami egy ilyen helyen tud megedződni?
Apró dobókeresztet pörget ujjai között, kínosan ügyelve arra, hogy ne vágja meg bőrének lágy vonalát, azt az egészen kicsit, ami kilátszik fekete köpenye takarásából. Olyan természetesen lépked ezeken a köveken, mintha élete nagyját itt töltötte volna, pedig néhány hat telhetett el azóta, hogy itt kötött ki, a új célokat keresve a már meglévő helyett. Hátrahagyni valamit, ami az életét jelentette különös erőre vall. Vajon meg tudja-e fékezni magát és egy kevésbé szennyezett útra lépni, mint amit elhagyott? Meg tudja-e bárki hazudtolni önmagát és az egész hajdanvolt lényét? Le tudja-e vetkőzni az ösztönöket, amiket senki nem tud, hiszen benne él? Lesz esélye megtudni.
A lépcsőfokokat nem ildomos kettesével szelni, megfontoltan kell haladni rajta előre, de egyenesen felfelé. Ő önként ugrott vissza az aljára, hogy egy új, meredekebbet, ismeretlen terepre vivőt válasszon, s most újrakezdheti. Más út, más élet, más prioritás.
Ide nem szűrődik be úgy a fény. Itt is óvja az árnyék, mint eddig mindig, viszont most ki fog törni belőle és végre bemutatkozhat akár a saját nevén is. Már nem számít. Halványan dobogtatja szívét a lehetőség, hogy új lényekkel gazdagodjon ismeretségi köre. A séta közben valami vágyakozás lesz úrrá rajta, mikor belegondol, hogy felszabadult. Még a kis cérnát is kikapja a gyermek hajából, aki mellette haladt el, mintha csak óvón simogatná, pont azzal a kézzel, amivel eddig nem tett mást, csak ártott.*
1673. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2024-03-06 17:47:29
Üzenet elküldve: 2024-03-06 17:47:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Feléd tartunk Ismeretlen//
*Mindig újabb információkat kap Nori gyermekkoráról, amit már nem szeretne jellemezni hangosan, mert mindig ugyan az a válasz. De attól az ő fejében az, hogy valakit olyan fiatalon tanítottak sötét dolgokra, az akkor sem mókás. Arra képezni valakit, hogy öljön és ezt szavai alapján többnyire bűntudat nélkül teszi, az minden, csak nem boldog gyermekkor. Igen, vezetett valahová és ezáltal erős lett a feketeség, de mi lenne, ha nem kéne olyan erősnek lennie, csak simán egy lánynak, aki másban különleges? Talán akkor is a legjobb alkimista lehetne, csak nem mérgekkel tenne kárt másokban. Észrevétlenül rázza meg a fejét, de ezzel kapcsolatban tényleg inkább nem mond semmit.*
- Rien. Hmm, hangzatos kis név. Tényleg tehetséges vagy, ez nem is kérdés.
*Ismeri el azt, ami nyilvánvaló. Legalább az örömmel tölti el, hogy szívesen tanítja majd őt Nori és nem fukarkodik a tudása megosztásával, mint oly sokan. Tanítani ritka nagy kincs és hatalom, Mai nagyon szívesen gondol annyira előre, hogyha majd a leghíresebb tudós lesz, akkor kiképzi az utána következőket, akik még tőle is sokkal jobbak lesznek. Ez elűzi a sötét gondolatokat és mosoly költözik az arcára.*
- Alig várom! Ha tanulhatok valami újat mindig értelmet nyer, hogy egyáltalán élek! *Kedve lenne táncra perdülni, de ezt nem teszi meg, hiszen még annyi bolyongás vár rájuk. Egy kicsit azért feltüzeli az is, hogy mint kiderült egy orvost keresnek, akitől szintén lehet tanulni, ha elég nyitott szemmel jár a közelében. És kitudja, ha olyan kedves, mint amilyen csinos, még ő is fejleszthet rajta, hiszen Mai csak elméletből jó, gyakorlatból kevésbé.
Elismerően néz a lányra, aki éppen egy sikeres varázslatot hajtott végre, de erről eszébe jut az is, ami nemrégiben nem jött össze. De együtt örül vele, hiszen mindig jó, amikor ilyennek látja.*
- Biztosan szeret, de ha nyugodt vagy minden sokkal jobban megy. Büszke vagyok rád, de tényleg. *Nem akarta emlékeztetni a tegnapra, de mégis sikerült. Magára vessen, ha emiatt ismét morcos barátnő fog mellette sétálni. De a lila kis üvegcsét elveszi és mivel rettentően hajtja a kíváncsiság, így megissza. Amolyan teszt jelleggel. Kikerekedik a szeme, bízott ugyan benne, de ilyen hatásra nem számított egyáltalán. Mintha egy rövid idő alatt kicserélték volna, így olyan hálás a másiknak, mint talán még soha. Most ő szeretné megölelni, de egyenes útjuk van a Sellőházba.*
- Ez hihetetlen! Én mindent tudni akarok, ez.. a lehetőségek tárháza! *Örül, mint kisgyermek a cukorkának, de sétálni kell tovább. Igaz, így ezerszer kellemesebb.*
- Nos, mi mind a ketten elég szépek vagyunk, te pedig elég félelmetes is, ha akarsz. *Nevet fel újult erejével és meg sem állnak végre a híres helyig.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal semlegesít minden nem mágikus mérget és káros anyagot.
*Mindig újabb információkat kap Nori gyermekkoráról, amit már nem szeretne jellemezni hangosan, mert mindig ugyan az a válasz. De attól az ő fejében az, hogy valakit olyan fiatalon tanítottak sötét dolgokra, az akkor sem mókás. Arra képezni valakit, hogy öljön és ezt szavai alapján többnyire bűntudat nélkül teszi, az minden, csak nem boldog gyermekkor. Igen, vezetett valahová és ezáltal erős lett a feketeség, de mi lenne, ha nem kéne olyan erősnek lennie, csak simán egy lánynak, aki másban különleges? Talán akkor is a legjobb alkimista lehetne, csak nem mérgekkel tenne kárt másokban. Észrevétlenül rázza meg a fejét, de ezzel kapcsolatban tényleg inkább nem mond semmit.*
- Rien. Hmm, hangzatos kis név. Tényleg tehetséges vagy, ez nem is kérdés.
*Ismeri el azt, ami nyilvánvaló. Legalább az örömmel tölti el, hogy szívesen tanítja majd őt Nori és nem fukarkodik a tudása megosztásával, mint oly sokan. Tanítani ritka nagy kincs és hatalom, Mai nagyon szívesen gondol annyira előre, hogyha majd a leghíresebb tudós lesz, akkor kiképzi az utána következőket, akik még tőle is sokkal jobbak lesznek. Ez elűzi a sötét gondolatokat és mosoly költözik az arcára.*
- Alig várom! Ha tanulhatok valami újat mindig értelmet nyer, hogy egyáltalán élek! *Kedve lenne táncra perdülni, de ezt nem teszi meg, hiszen még annyi bolyongás vár rájuk. Egy kicsit azért feltüzeli az is, hogy mint kiderült egy orvost keresnek, akitől szintén lehet tanulni, ha elég nyitott szemmel jár a közelében. És kitudja, ha olyan kedves, mint amilyen csinos, még ő is fejleszthet rajta, hiszen Mai csak elméletből jó, gyakorlatból kevésbé.
Elismerően néz a lányra, aki éppen egy sikeres varázslatot hajtott végre, de erről eszébe jut az is, ami nemrégiben nem jött össze. De együtt örül vele, hiszen mindig jó, amikor ilyennek látja.*
- Biztosan szeret, de ha nyugodt vagy minden sokkal jobban megy. Büszke vagyok rád, de tényleg. *Nem akarta emlékeztetni a tegnapra, de mégis sikerült. Magára vessen, ha emiatt ismét morcos barátnő fog mellette sétálni. De a lila kis üvegcsét elveszi és mivel rettentően hajtja a kíváncsiság, így megissza. Amolyan teszt jelleggel. Kikerekedik a szeme, bízott ugyan benne, de ilyen hatásra nem számított egyáltalán. Mintha egy rövid idő alatt kicserélték volna, így olyan hálás a másiknak, mint talán még soha. Most ő szeretné megölelni, de egyenes útjuk van a Sellőházba.*
- Ez hihetetlen! Én mindent tudni akarok, ez.. a lehetőségek tárháza! *Örül, mint kisgyermek a cukorkának, de sétálni kell tovább. Igaz, így ezerszer kellemesebb.*
- Nos, mi mind a ketten elég szépek vagyunk, te pedig elég félelmetes is, ha akarsz. *Nevet fel újult erejével és meg sem állnak végre a híres helyig.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal semlegesít minden nem mágikus mérget és káros anyagot.
1672. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2024-03-06 17:14:39
Üzenet elküldve: 2024-03-06 17:14:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Feléd tartunk Ismeretlen//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mai kérdésére határozottan bólint. Most már ő maga is felfogta, hogy különleges tehetsége van az alkímiához, és már azt is érti, hogy nevelői, akiket ő szívesebben hív fogvatartóinak, miért erőltették annyira, hogy a mérgekkel játszadozzon.*
- Igen, elég jó. Ezért is akarták már fiatalként, hogy mérgekkel öljek. Az én mérgeim valahogy mindig erősebbre sikeredtek, és gyorsabban öltek, mint ahogy arra számítottak. Amíg a csatornákban éltem, mindenki csak Rien-nek szólított engem. Nem volt divat a keresztnevünket használni.
*Utóbbit már csak azért teszi hozzá, hogy meséljen, hisz tudja, Mai mennyire szereti hallgatni a történeteit.*
- Egyébként persze, segítek megtanulni, ha akarod. *Tényleg gond nélkül beleegyezik, hogy tanítsa a kíváncsi tudós lányt. Persze, hisz az alkímia a megfelelő kezekben fegyver, így pont ugyanolyan lelkesen adja majd át ezt a tudást is, ahogy a kardját nyomta Mai kezébe a temetőben.
Az ezt követő össze-vissza keresgélés, idegörlő kérdezősködés végül meghozza az eredményét. A nénitől még azt is megtudják, hogy a „doki” szó nem egy név, hanem az orvosokra szokták használni itt a kikötőben. Most már tudják, hogy úti céljuk a Sellőház kell legyen, bár Noriban felmerül a kérdés, hogy mit keres egy orvos azon a helyen?
Mielőtt útnak indulnának, Nori végleg kiakad, utálja, ha fáradt, utálja, ha nyűgös. Ilyenkor undok, agresszív és cseppet sem jó társaság. Szerencsére a lila bájital nélkül is megvan a módszere, hogy ezen egyszer és mindenkorra változtasson.
Mormolni kezd, valami furcsa, démoninak hangzó, idegen nyelven, és mikor az ige végére ér, látványosan széles mosoly húzódik a szájára.*
- Ah! Aaaah! *Csillannak fel a szemei, és nyújtózkodik egy nagyot örömében.* Mai, sikerült! Most tényleg sikerült! Hát mégis csak szeret engem. *Kicsattanó energiával kezd ujjongani, amiért működött a varázslata, Mai még egy hirtelen ölelést is kap érte, pedig nem is csinált semmit.*
- Csak egy varázslat, amitől sokkal jobban lettem *mosolyog boldogan.* Tessék, ezt neked adom, így már egyáltalán nincs rá szükségem. *Előkotor a táskájából 1 Sötétlila varázsitalt és Mai Faensa kezébe nyomja.
* Idd meg, és te is jól leszel, hidd el! Legyen ez az első kísérletünk együtt.
*Nori hirtelen tényleg tele van energiával, minden nyavalyája elmúlt és kifejezetten lelkes is az út további részével kapcsolatban.*
- Akkor irány a Sellőház! Nincs messze, csak pár utca innen. A kellemes szórakozás és a luxus bölcsője a kikötőben, és ilyenből pedig nincsen sok errefelé. Ezért is kedvelik annyian. Na meg tele van kurvákkal. *A legtöbbeknek az sem egy utolsó szempont.* Előfordul, hogy be sem engednek, ha nem vagyunk elég szépek vagy elég félelmetesek.
*Mondja kuncogva. Azzal Mai ha megissza a varázsitalt, ha nem, ő megragadja a kezét, és ha kell noszogatja is, hogy haladjanak. Sosem érezte magát még ennyire kipihentnek és erőteljesnek, mint most. Így seperc alatt a Sellőháznál lesznek.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mai kérdésére határozottan bólint. Most már ő maga is felfogta, hogy különleges tehetsége van az alkímiához, és már azt is érti, hogy nevelői, akiket ő szívesebben hív fogvatartóinak, miért erőltették annyira, hogy a mérgekkel játszadozzon.*
- Igen, elég jó. Ezért is akarták már fiatalként, hogy mérgekkel öljek. Az én mérgeim valahogy mindig erősebbre sikeredtek, és gyorsabban öltek, mint ahogy arra számítottak. Amíg a csatornákban éltem, mindenki csak Rien-nek szólított engem. Nem volt divat a keresztnevünket használni.
*Utóbbit már csak azért teszi hozzá, hogy meséljen, hisz tudja, Mai mennyire szereti hallgatni a történeteit.*
- Egyébként persze, segítek megtanulni, ha akarod. *Tényleg gond nélkül beleegyezik, hogy tanítsa a kíváncsi tudós lányt. Persze, hisz az alkímia a megfelelő kezekben fegyver, így pont ugyanolyan lelkesen adja majd át ezt a tudást is, ahogy a kardját nyomta Mai kezébe a temetőben.
Az ezt követő össze-vissza keresgélés, idegörlő kérdezősködés végül meghozza az eredményét. A nénitől még azt is megtudják, hogy a „doki” szó nem egy név, hanem az orvosokra szokták használni itt a kikötőben. Most már tudják, hogy úti céljuk a Sellőház kell legyen, bár Noriban felmerül a kérdés, hogy mit keres egy orvos azon a helyen?
Mielőtt útnak indulnának, Nori végleg kiakad, utálja, ha fáradt, utálja, ha nyűgös. Ilyenkor undok, agresszív és cseppet sem jó társaság. Szerencsére a lila bájital nélkül is megvan a módszere, hogy ezen egyszer és mindenkorra változtasson.
Mormolni kezd, valami furcsa, démoninak hangzó, idegen nyelven, és mikor az ige végére ér, látványosan széles mosoly húzódik a szájára.*
- Ah! Aaaah! *Csillannak fel a szemei, és nyújtózkodik egy nagyot örömében.* Mai, sikerült! Most tényleg sikerült! Hát mégis csak szeret engem. *Kicsattanó energiával kezd ujjongani, amiért működött a varázslata, Mai még egy hirtelen ölelést is kap érte, pedig nem is csinált semmit.*
- Csak egy varázslat, amitől sokkal jobban lettem *mosolyog boldogan.* Tessék, ezt neked adom, így már egyáltalán nincs rá szükségem. *Előkotor a táskájából 1 Sötétlila varázsitalt és Mai Faensa kezébe nyomja.
* Idd meg, és te is jól leszel, hidd el! Legyen ez az első kísérletünk együtt.*Nori hirtelen tényleg tele van energiával, minden nyavalyája elmúlt és kifejezetten lelkes is az út további részével kapcsolatban.*
- Akkor irány a Sellőház! Nincs messze, csak pár utca innen. A kellemes szórakozás és a luxus bölcsője a kikötőben, és ilyenből pedig nincsen sok errefelé. Ezért is kedvelik annyian. Na meg tele van kurvákkal. *A legtöbbeknek az sem egy utolsó szempont.* Előfordul, hogy be sem engednek, ha nem vagyunk elég szépek vagy elég félelmetesek.
*Mondja kuncogva. Azzal Mai ha megissza a varázsitalt, ha nem, ő megragadja a kezét, és ha kell noszogatja is, hogy haladjanak. Sosem érezte magát még ennyire kipihentnek és erőteljesnek, mint most. Így seperc alatt a Sellőháznál lesznek.*
1671. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2024-03-06 11:36:28
Üzenet elküldve: 2024-03-06 11:36:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Feléd tartunk Ismeretlen//
*Az alkímiáról szóló kis beszámoló szerencséjére eltereli a rosszullétéről a figyelmet. Mégiscsak forognak a kerekek az agyában, annyi kellett mindössze hozzá, hogy olyan témáról essen szó, ami kifejezetten érdekli. Mindig olyan erő az új tudás számára, ami teljesen kikapcsolja őt, semmi más nem létezik, csak az ismeretek megszerzése. *
- Talán én is meg tudnám tanulni… *Gondolkodik el egy cseppet. Ez kissé közelebb áll hozzá, mint a mágia, mert orvosságként is fel tudja fogni, amire a későbbiekben nagy szüksége lehet, ha lelkiállapotokat szeretne egyensúlyba hozni, vagy éppen az egyensúlyt szeretné megbontani egy kis kísérletezés címszóval. Akkor az ő lelke sem lenne olyan kis ártatlan és édes, hiszen a tudomány oltárán sok mindent gondolkodás nélkül feláldozna. De idáig még nem jutott el, túl fiatal. Sokat kell erősödnie és tanulnia. *
- Te jó vagy ebben? Esetleg segíthetnél… már, hogy egyáltalán tetszik-e nekem ez a dolog. *Talán egy ilyen felkérésre hamarabb mond igent barátnője, mint bármire, ahol lelki életet kell élni. Még nyugodtan gonoszkodhat is közben, akkor kevésbé zavarná.
Az út további részében kérdezősködnek és folytatják a végtelennek tűnő sétát. Amikor kedve lenne feladni ezt az egészet, akkor jön végre egy válasz, ami reménnyel tölti meg a már majdnem kiüresedett motivációs csuprát. Nagyot sóhajt örömében, aztán Nori felé fordul, főleg, mert a Sellőház kerül szóba. Ismét. ~Túl sokat hallom ezt a nevet~. Már kérdezne is, de a feketeség valamit mormolni kezd, ezért nem szól közbe, csak méregeti tetőtől talpig, hogy most ugyan mire készül. Mikor már láthatóan befejezte azt a duruzsolást, akkor kérdezősködik tovább csak. * - Ez meg mi volt? *Figyeli, hogy valami változás megy-e végbe, vagy csak magában beszélt, amiben kételkedik.*
- A Sellőház messze van? Mi olyan különleges azon a helyen, hogy többet hallottam már róla, mint bármiről? ~Mindegy, csak érjünk már oda~ *Míg a másik valószínű erőre kap, ő csak egyre fáradtabb és nyűgösebb. Mindegy már, hogy hová, csak kössenek ki valahol.*
*Az alkímiáról szóló kis beszámoló szerencséjére eltereli a rosszullétéről a figyelmet. Mégiscsak forognak a kerekek az agyában, annyi kellett mindössze hozzá, hogy olyan témáról essen szó, ami kifejezetten érdekli. Mindig olyan erő az új tudás számára, ami teljesen kikapcsolja őt, semmi más nem létezik, csak az ismeretek megszerzése. *
- Talán én is meg tudnám tanulni… *Gondolkodik el egy cseppet. Ez kissé közelebb áll hozzá, mint a mágia, mert orvosságként is fel tudja fogni, amire a későbbiekben nagy szüksége lehet, ha lelkiállapotokat szeretne egyensúlyba hozni, vagy éppen az egyensúlyt szeretné megbontani egy kis kísérletezés címszóval. Akkor az ő lelke sem lenne olyan kis ártatlan és édes, hiszen a tudomány oltárán sok mindent gondolkodás nélkül feláldozna. De idáig még nem jutott el, túl fiatal. Sokat kell erősödnie és tanulnia. *
- Te jó vagy ebben? Esetleg segíthetnél… már, hogy egyáltalán tetszik-e nekem ez a dolog. *Talán egy ilyen felkérésre hamarabb mond igent barátnője, mint bármire, ahol lelki életet kell élni. Még nyugodtan gonoszkodhat is közben, akkor kevésbé zavarná.
Az út további részében kérdezősködnek és folytatják a végtelennek tűnő sétát. Amikor kedve lenne feladni ezt az egészet, akkor jön végre egy válasz, ami reménnyel tölti meg a már majdnem kiüresedett motivációs csuprát. Nagyot sóhajt örömében, aztán Nori felé fordul, főleg, mert a Sellőház kerül szóba. Ismét. ~Túl sokat hallom ezt a nevet~. Már kérdezne is, de a feketeség valamit mormolni kezd, ezért nem szól közbe, csak méregeti tetőtől talpig, hogy most ugyan mire készül. Mikor már láthatóan befejezte azt a duruzsolást, akkor kérdezősködik tovább csak. * - Ez meg mi volt? *Figyeli, hogy valami változás megy-e végbe, vagy csak magában beszélt, amiben kételkedik.*
- A Sellőház messze van? Mi olyan különleges azon a helyen, hogy többet hallottam már róla, mint bármiről? ~Mindegy, csak érjünk már oda~ *Míg a másik valószínű erőre kap, ő csak egyre fáradtabb és nyűgösebb. Mindegy már, hogy hová, csak kössenek ki valahol.*
1670. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2024-03-05 23:12:51
Üzenet elküldve: 2024-03-05 23:12:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Feléd tartunk Ismeretlen//
*Nori most épp nem kifejezetten kedves, és ezt valószínűleg Mai is észrevette. A másnaposság, a nyűgösség, a pihentető alvás hiánya és a feketeség általános személyisége mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy többször is annak a szélére kerül, hogy megbántsa a kis útitársát, akinek csak azért nem esnek rosszul a szavak, mert ismeri már őt.
Szerencsére a téma terelődik, és úgy látszik, a bájitalokról már szívesen mesél. Meg is mutatja a zöldet, és ahogy arra számított, Mai rögtön kifejezetten érdeklődővé válik.*
- Éppen azért nem futkozik mindenki ilyenekkel, mert nehéz őket beszerezni. A világosakat még csak-csak meg tudod venni a városi piacon vagy kereskedőktől, de a sötéteket leginkább csak alkimistával tudod kikevertetni.
*Mesél róluk készségesen. Úgy látszik ez számára is kellemesebb téma, minthogy a szexuális életét részletezze, ahhoz valahogy még nem elég az ő barátságuk sem.*
- Akad még néhány nálam. Például olyan, amitől egy ideig erősebb lehetek. Annak olyan vörös színe van, mint a vérnek.
*A vérvörös italt már nem kutatja elő a táskájából, hogy megmutassa, és válasza is a teljesség igénye nélkül hangzik el.*
- Úgy, hogy nem kerültél veszélybe, és nem keresed a bajt, mint én. *Válaszolja meg Mai legutóbbi kérdését is. Azt nem teszi hozzá, hogy előtte meg megvédte a nemesi kúria, az talán már túl bántó lenne, ha felemlegetné.
Úgy dönt, hogy inkább nekiáll kérdezősködni Dokit illetően, de sajnos hiába kérdeznek meg minden jöttmentet, semmi hasznos információval nem tudnak szolgálni. Így pazarolnak el sikeresen pár órát, míg végül egy rozoga ház előtt sepergető középkorú, szakadt ruházatot viselő emberasszonnyal végre szerencséjük nem lesz.*
- Doki…? Szőke, magas elf férfi? *Gondolkozik erősen, majd a távolba mered.* Nem sok hasonló szerzet járkál errefelé, de egyet láttam a Sellőház felé menni tegnap este. Tudjátok az merre van?
*Nori hálásan bólint, és örül, hogy nem kellett végül valakit megfenyegetnie, hogy most azonnal derítse ki neki, hol találja az elfet. Már kezd nagyon elege lenni, és a másnaposság okozta kínok sem múlnak. Valóban nem érti ő sem, hogy miért akarja annyira megtalálni azt a férfit. Talán azért, mert nincs jobb dolga.*
- Akkor a Sellőházba megyünk. *Pillant Mai-ra.* De ebből elegem van. *Sóhajt fel, lehunyja a szemeit, és mormolni kezd valamit. Hasonló hangzású varázsigének hallatszik, mint az, amivel a vérkötelék során próbálkozott. Ugyanúgy, ahogy akkor, most sem tudja, minek kell pontosan történnie, de ezúttal biztos benne, hogy valamit érezni fog. Mégpedig azt, hogy sokkal jobban lesz, és hirtelen tele lesz energiával. Ha nem így történik, akkor pedig komolyan el kell tűnődnie azon, hogy vajon miért nem akarja Sa'Tereth, hogy használja a tőle kapott hatalmát?*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.05 23:17:58
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására minden fizikai és mentális fáradsága eltűnik, de három kör múlva a varázsló végkimerültség állapotába kerül. Ha a varázslónak van lélekkötése, azt felszakíthatja. Ekkor a varázslóra jelenleg is ható minden varázslat semmissé válik (a már lejárt varázslatok állandósult hatása megmarad).
*Nori most épp nem kifejezetten kedves, és ezt valószínűleg Mai is észrevette. A másnaposság, a nyűgösség, a pihentető alvás hiánya és a feketeség általános személyisége mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy többször is annak a szélére kerül, hogy megbántsa a kis útitársát, akinek csak azért nem esnek rosszul a szavak, mert ismeri már őt.
Szerencsére a téma terelődik, és úgy látszik, a bájitalokról már szívesen mesél. Meg is mutatja a zöldet, és ahogy arra számított, Mai rögtön kifejezetten érdeklődővé válik.*
- Éppen azért nem futkozik mindenki ilyenekkel, mert nehéz őket beszerezni. A világosakat még csak-csak meg tudod venni a városi piacon vagy kereskedőktől, de a sötéteket leginkább csak alkimistával tudod kikevertetni.
*Mesél róluk készségesen. Úgy látszik ez számára is kellemesebb téma, minthogy a szexuális életét részletezze, ahhoz valahogy még nem elég az ő barátságuk sem.*
- Akad még néhány nálam. Például olyan, amitől egy ideig erősebb lehetek. Annak olyan vörös színe van, mint a vérnek.
*A vérvörös italt már nem kutatja elő a táskájából, hogy megmutassa, és válasza is a teljesség igénye nélkül hangzik el.*
- Úgy, hogy nem kerültél veszélybe, és nem keresed a bajt, mint én. *Válaszolja meg Mai legutóbbi kérdését is. Azt nem teszi hozzá, hogy előtte meg megvédte a nemesi kúria, az talán már túl bántó lenne, ha felemlegetné.
Úgy dönt, hogy inkább nekiáll kérdezősködni Dokit illetően, de sajnos hiába kérdeznek meg minden jöttmentet, semmi hasznos információval nem tudnak szolgálni. Így pazarolnak el sikeresen pár órát, míg végül egy rozoga ház előtt sepergető középkorú, szakadt ruházatot viselő emberasszonnyal végre szerencséjük nem lesz.*
- Doki…? Szőke, magas elf férfi? *Gondolkozik erősen, majd a távolba mered.* Nem sok hasonló szerzet járkál errefelé, de egyet láttam a Sellőház felé menni tegnap este. Tudjátok az merre van?
*Nori hálásan bólint, és örül, hogy nem kellett végül valakit megfenyegetnie, hogy most azonnal derítse ki neki, hol találja az elfet. Már kezd nagyon elege lenni, és a másnaposság okozta kínok sem múlnak. Valóban nem érti ő sem, hogy miért akarja annyira megtalálni azt a férfit. Talán azért, mert nincs jobb dolga.*
- Akkor a Sellőházba megyünk. *Pillant Mai-ra.* De ebből elegem van. *Sóhajt fel, lehunyja a szemeit, és mormolni kezd valamit. Hasonló hangzású varázsigének hallatszik, mint az, amivel a vérkötelék során próbálkozott. Ugyanúgy, ahogy akkor, most sem tudja, minek kell pontosan történnie, de ezúttal biztos benne, hogy valamit érezni fog. Mégpedig azt, hogy sokkal jobban lesz, és hirtelen tele lesz energiával. Ha nem így történik, akkor pedig komolyan el kell tűnődnie azon, hogy vajon miért nem akarja Sa'Tereth, hogy használja a tőle kapott hatalmát?*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.05 23:17:58
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására minden fizikai és mentális fáradsága eltűnik, de három kör múlva a varázsló végkimerültség állapotába kerül. Ha a varázslónak van lélekkötése, azt felszakíthatja. Ekkor a varázslóra jelenleg is ható minden varázslat semmissé válik (a már lejárt varázslatok állandósult hatása megmarad).
1669. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2024-03-05 20:10:43
Üzenet elküldve: 2024-03-05 20:10:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Feléd tartunk Ismeretlen //
- Majd meglátjuk miféle tündérmese lesz, ha megtaláljuk őt. *Vonja meg vállát, igazából fogalma sincs, hogy miért is kell ilyen fáradtan megkeresni valakit, aki csak úgy odabökte, hogy keressék meg. Persze ettől nincs jobb dolguk éppen, de azt nem tudja Nori miért is ugrik erre azonnal.
Gúnyolódik, sem csókot, sem pedig választ nem kap, de ez azért nem olyan ismeretlen a lánytól, így nem fog sem megsértődni, sem pedig elszomorodni.*
- Az nem szökés volt! *Csattan fel egy kicsit, de hamar visszavesz a hangoskodásból, mert a saját fülét is sérti. * - De akkor tartsd meg a kis titkod.
*Nem érzi át a súlyát annak, hogy milyen terepen vannak, hiába mondta már el számtalanszor a feketeség. Persze hisz neki, de legnagyobb szerencséjére még nem történt nagyobb baj a másnaposságnál. Reméli ez így is marad, hiszen tudja saját naivitását az élettel kapcsolatban, főleg, ha magáról van szó. Másra biztos sokkal jobban odafigyelne.
A sétában elég hamar elfáradt, hiszen nem olyan üde, mint amikor ide indult Artheniorból. Reméli, hogy hamar utat találnak ahhoz a szőkeséghez, mert most nem bírna el egy egész napnyi járást, bármennyire is szeretne. De nem fog nyávogni egész úton, mindössze nem olyan gyors, mint tegnap.*
- Óh, de hát ha ilyen lenne mindenkinél, akkor senkinek nem kéne meghalnia seblázban, vagy, mert elvérzik. *Őszinte csodálkozással nézi a lány tenyerét, a nyomtalanul eltűnt sebesülés neki egyenlő a varázslattal. * -Nehéz ilyet szerezni? Vagy megtanulni készíteni? *Ha tudományról van szó, akkor Mai azonnal érdeklődővé válik. Talán nem kenyere a főzetek kotyvasztása, sokkal inkább elméjével hódítana, de meg tudja találni mindenben az érdekességet.* - Olvastam már róla, de most, hogy látom az eredményt, sokkal valóságosabb az egész. Hány fiola lapul még nálad? *A lilát már felkínálta neki, itt ez a zöld, és fogalma sem volt arról, hogy micsoda löttyökkel szaladgál a barátnője. Talán mindenre fel van készülve, ami sokkal érettebb, mint amit Mai csinált, hogy egy kulacs vízzel és néhány pogácsával eredt útnak. Tőr is csak azért van nála, mert arra már felhívta a figyelmét Nori, hogy nem árt.* - Néha nem értem hogyan éltem túl eddig. *Rázza meg a fejét. Valami szerencse mindig követi őt az útjain, de számításba kell venni azt is, hogy egyszer el is hagyhatja.*
- Majd meglátjuk miféle tündérmese lesz, ha megtaláljuk őt. *Vonja meg vállát, igazából fogalma sincs, hogy miért is kell ilyen fáradtan megkeresni valakit, aki csak úgy odabökte, hogy keressék meg. Persze ettől nincs jobb dolguk éppen, de azt nem tudja Nori miért is ugrik erre azonnal.
Gúnyolódik, sem csókot, sem pedig választ nem kap, de ez azért nem olyan ismeretlen a lánytól, így nem fog sem megsértődni, sem pedig elszomorodni.*
- Az nem szökés volt! *Csattan fel egy kicsit, de hamar visszavesz a hangoskodásból, mert a saját fülét is sérti. * - De akkor tartsd meg a kis titkod.
*Nem érzi át a súlyát annak, hogy milyen terepen vannak, hiába mondta már el számtalanszor a feketeség. Persze hisz neki, de legnagyobb szerencséjére még nem történt nagyobb baj a másnaposságnál. Reméli ez így is marad, hiszen tudja saját naivitását az élettel kapcsolatban, főleg, ha magáról van szó. Másra biztos sokkal jobban odafigyelne.
A sétában elég hamar elfáradt, hiszen nem olyan üde, mint amikor ide indult Artheniorból. Reméli, hogy hamar utat találnak ahhoz a szőkeséghez, mert most nem bírna el egy egész napnyi járást, bármennyire is szeretne. De nem fog nyávogni egész úton, mindössze nem olyan gyors, mint tegnap.*
- Óh, de hát ha ilyen lenne mindenkinél, akkor senkinek nem kéne meghalnia seblázban, vagy, mert elvérzik. *Őszinte csodálkozással nézi a lány tenyerét, a nyomtalanul eltűnt sebesülés neki egyenlő a varázslattal. * -Nehéz ilyet szerezni? Vagy megtanulni készíteni? *Ha tudományról van szó, akkor Mai azonnal érdeklődővé válik. Talán nem kenyere a főzetek kotyvasztása, sokkal inkább elméjével hódítana, de meg tudja találni mindenben az érdekességet.* - Olvastam már róla, de most, hogy látom az eredményt, sokkal valóságosabb az egész. Hány fiola lapul még nálad? *A lilát már felkínálta neki, itt ez a zöld, és fogalma sem volt arról, hogy micsoda löttyökkel szaladgál a barátnője. Talán mindenre fel van készülve, ami sokkal érettebb, mint amit Mai csinált, hogy egy kulacs vízzel és néhány pogácsával eredt útnak. Tőr is csak azért van nála, mert arra már felhívta a figyelmét Nori, hogy nem árt.* - Néha nem értem hogyan éltem túl eddig. *Rázza meg a fejét. Valami szerencse mindig követi őt az útjain, de számításba kell venni azt is, hogy egyszer el is hagyhatja.*
1668. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2024-03-05 19:32:17
Üzenet elküldve: 2024-03-05 19:32:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
// Feléd tartunk Ismeretlen //
- Pff! *Belőle is kikívánkozik egy kínzó nevetés, mikor Mai kijelenti, hogy azzal a szőke elffel maradt volna a szobában. Szerencsétlen Haldrian, ha ezt hallaná, biztosan nem tenne jót a becsületének, amiért olyannyira harcolt az este folyamán.*
- Mai hercegnő és a szőke hercege, hm? Micsoda tündérmese! *Semmi pénzért nem nevetné ki a barátnőjét, na jó, de, egy kicsit mégis. Azért látszik, hogy Mai bármennyire is próbálkozik, a nemesi vérét nem tudja meghazudtolni.*
- Huhh, ez jól esett! *Mondja, mikor sikerül abbahagynia a nevetést. Csókot viszont tényleg nem kap Mai, azért nem fogja elkényeztetni őt minden földi jóval ok nélkül.*
- Ó, igen! Megjegyeztem, ne aggódj! *Vigyorodik el. Azt is megjegyezte, hogy mennyire könnyen lehetett irányítani Mai-t, míg végül el nem menekült. Azért Nori minden gondolata mögött ott van egy másik is, ami arra törekszik, hogy minél jobban fel tudja használni a lányt a saját céljai érdekében.*
- Én meséljek? Dehogy mesélek! Legközelebb majd nem szöksz meg, és akkor tudni fogod. Most így jártál.
*Nagyon kis gonosz kedvében van ma a feketeség. Kineveti a szőke herceg után vágyódó barátnőjét, nem csókolja meg, mikor kéri, és még részleteket sem árul el az estéjükről. Arra azonban mégis csak válaszol, hogy miért maradhatott életben Haldrian, és nem végezte úgy, mint a fekete özvegy partnere párosodás után.*
- Ez itt a kikötő, Mai. Minden lépésedre különösen kell ügyelned. Szívesen megetettem volna Haldrian-t a viperával, de ha megteszem, akkor mi sem jutottunk volna ki onnan élve, ebben szinte biztos vagyok. *Csak azért mondja el ezt a lánynak, hogy amíg itt vannak, ő is tudja, hogy mire számítson, és hogyan kell általánosságban viselkedni a kikötőben, hogy elkerüljék, hogy valaki átvágja a torkukat akár egy kisebb konfliktus miatt.
Közben egy ideje már sétálnak, a friss levegő tényleg jót tesz mindkettejüknek. Nori mélyeket is lélegzik, remélve, hogy hamar jobban lesz.*
- A kezem? *Mutatja a tenyerét Mai felé először kitárva, majd ökölbe szorítva, majd újra nyitva. Nyoma sem látszik a mély vágásnak.*
- Amit kaptam, az szintén egy varázsfőzet volt. Várj egy kicsit! *Előkotorja a táskájából a nála lévő sötétzöld bájitalt, hogy megmutassa Mai-nak.* Ilyen volt, csak világosabb. Általánosságban minél sötétebb színűek, annál erősebbek. A zöldek képesek begyógyítani még a súlyos sérüléseket is úgy, hogy hegek sem maradnak utána a legtöbb esetben. Jó, mi? *Sejti, hogy Mai-nak tetszeni fog, már, ha a másnaposság nem veszi el a kedvét attól, hogy érdekelje a tudomány.*
- Pff! *Belőle is kikívánkozik egy kínzó nevetés, mikor Mai kijelenti, hogy azzal a szőke elffel maradt volna a szobában. Szerencsétlen Haldrian, ha ezt hallaná, biztosan nem tenne jót a becsületének, amiért olyannyira harcolt az este folyamán.*
- Mai hercegnő és a szőke hercege, hm? Micsoda tündérmese! *Semmi pénzért nem nevetné ki a barátnőjét, na jó, de, egy kicsit mégis. Azért látszik, hogy Mai bármennyire is próbálkozik, a nemesi vérét nem tudja meghazudtolni.*
- Huhh, ez jól esett! *Mondja, mikor sikerül abbahagynia a nevetést. Csókot viszont tényleg nem kap Mai, azért nem fogja elkényeztetni őt minden földi jóval ok nélkül.*
- Ó, igen! Megjegyeztem, ne aggódj! *Vigyorodik el. Azt is megjegyezte, hogy mennyire könnyen lehetett irányítani Mai-t, míg végül el nem menekült. Azért Nori minden gondolata mögött ott van egy másik is, ami arra törekszik, hogy minél jobban fel tudja használni a lányt a saját céljai érdekében.*
- Én meséljek? Dehogy mesélek! Legközelebb majd nem szöksz meg, és akkor tudni fogod. Most így jártál.
*Nagyon kis gonosz kedvében van ma a feketeség. Kineveti a szőke herceg után vágyódó barátnőjét, nem csókolja meg, mikor kéri, és még részleteket sem árul el az estéjükről. Arra azonban mégis csak válaszol, hogy miért maradhatott életben Haldrian, és nem végezte úgy, mint a fekete özvegy partnere párosodás után.*
- Ez itt a kikötő, Mai. Minden lépésedre különösen kell ügyelned. Szívesen megetettem volna Haldrian-t a viperával, de ha megteszem, akkor mi sem jutottunk volna ki onnan élve, ebben szinte biztos vagyok. *Csak azért mondja el ezt a lánynak, hogy amíg itt vannak, ő is tudja, hogy mire számítson, és hogyan kell általánosságban viselkedni a kikötőben, hogy elkerüljék, hogy valaki átvágja a torkukat akár egy kisebb konfliktus miatt.
Közben egy ideje már sétálnak, a friss levegő tényleg jót tesz mindkettejüknek. Nori mélyeket is lélegzik, remélve, hogy hamar jobban lesz.*
- A kezem? *Mutatja a tenyerét Mai felé először kitárva, majd ökölbe szorítva, majd újra nyitva. Nyoma sem látszik a mély vágásnak.*
- Amit kaptam, az szintén egy varázsfőzet volt. Várj egy kicsit! *Előkotorja a táskájából a nála lévő sötétzöld bájitalt, hogy megmutassa Mai-nak.* Ilyen volt, csak világosabb. Általánosságban minél sötétebb színűek, annál erősebbek. A zöldek képesek begyógyítani még a súlyos sérüléseket is úgy, hogy hegek sem maradnak utána a legtöbb esetben. Jó, mi? *Sejti, hogy Mai-nak tetszeni fog, már, ha a másnaposság nem veszi el a kedvét attól, hogy érdekelje a tudomány.*
1667. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2024-03-05 18:51:13
Üzenet elküldve: 2024-03-05 18:51:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Feléd tartunk Ismeretlen //
*Kissé elgondolkodik, mi is a baj a szőkékkel, talán nem olyan sötét, mint ez a két lány, aki mintha hírből sem ismerné a világos színt. Persze ez régen máshogy volt, na de akkor nem is nadrágban járt, hanem gyönyörű szoknyákban. Abból itt biztos baj lenne.*
- Ha ő lett volna itt este, akkor maradtam volna. *Nevet fel, de ez ismét nem volt túl jó ötlet. Ha impulzív, akkor minden egyes ilyen érzelmi kitörésnél a feje óva inti egy szúró fájdalommal a viháncolástól.
A csók elmarad, de nem érti mi lehet a másik megtorpanásának az oka, a válaszára pedig ismét játszadozva lebiggyeszti az ajkát, mintha szomorú lenne a ténytől . * - Hát jó. De jól jegyezd meg azt a lányt, aki tegnap voltam, mert ilyen nem lesz egyhamar. Lehet, hogy csók sem. *Vesz egy nagy levegőt, majd ennek segítségével feltápászkodik és megköti azt a vértet, amit már egyszer sikerült neki helyretenni.* - Jó volt, de... azért én még nem vagyok abban biztos, hogy menni fog nekem egyhamar... mással. De neked mesélned kéne, hogy mi történt, amíg kettesben hagytalak egy kikötözött férfival. Amikor leért a pulthoz megvolt minden végtagja. Furcsálltam. *Ha fáj, akkor is nevet. Ma ilyen napja van. Sokkal jobb ez a felszabadultság, mint amikor mindent olyan körülményesen átgondol.
Végül távoznak és a záródó ajtó után tekint, egy kicsit elhúzott szájjal. Sok új emléket és érzést adott neki az, amit most hátrahagynak. De minden új út Nori mellett válik neki igazán izgalmassá és nem kétli, hogy ez a mai is így lesz. Nem tudja merre is kéne indulni, ezért barátnőjére hagyja magát, de ahogy egyre távolodnak a tavernától, úgy lesz ő is jobban. Talán segít a mozgás, így nem süpped bele a másnap kínjaiba.*
- Hogy van a kezed? *Kérdi a lány felé fordított fejjel. * - Kaptál valamit attól az elftől, de utána én, nos... nem egészen emlékszek minden pillanatra.
*Kissé elgondolkodik, mi is a baj a szőkékkel, talán nem olyan sötét, mint ez a két lány, aki mintha hírből sem ismerné a világos színt. Persze ez régen máshogy volt, na de akkor nem is nadrágban járt, hanem gyönyörű szoknyákban. Abból itt biztos baj lenne.*
- Ha ő lett volna itt este, akkor maradtam volna. *Nevet fel, de ez ismét nem volt túl jó ötlet. Ha impulzív, akkor minden egyes ilyen érzelmi kitörésnél a feje óva inti egy szúró fájdalommal a viháncolástól.
A csók elmarad, de nem érti mi lehet a másik megtorpanásának az oka, a válaszára pedig ismét játszadozva lebiggyeszti az ajkát, mintha szomorú lenne a ténytől . * - Hát jó. De jól jegyezd meg azt a lányt, aki tegnap voltam, mert ilyen nem lesz egyhamar. Lehet, hogy csók sem. *Vesz egy nagy levegőt, majd ennek segítségével feltápászkodik és megköti azt a vértet, amit már egyszer sikerült neki helyretenni.* - Jó volt, de... azért én még nem vagyok abban biztos, hogy menni fog nekem egyhamar... mással. De neked mesélned kéne, hogy mi történt, amíg kettesben hagytalak egy kikötözött férfival. Amikor leért a pulthoz megvolt minden végtagja. Furcsálltam. *Ha fáj, akkor is nevet. Ma ilyen napja van. Sokkal jobb ez a felszabadultság, mint amikor mindent olyan körülményesen átgondol.
Végül távoznak és a záródó ajtó után tekint, egy kicsit elhúzott szájjal. Sok új emléket és érzést adott neki az, amit most hátrahagynak. De minden új út Nori mellett válik neki igazán izgalmassá és nem kétli, hogy ez a mai is így lesz. Nem tudja merre is kéne indulni, ezért barátnőjére hagyja magát, de ahogy egyre távolodnak a tavernától, úgy lesz ő is jobban. Talán segít a mozgás, így nem süpped bele a másnap kínjaiba.*
- Hogy van a kezed? *Kérdi a lány felé fordított fejjel. * - Kaptál valamit attól az elftől, de utána én, nos... nem egészen emlékszek minden pillanatra.
1666. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2024-02-16 21:28:14
Üzenet elküldve: 2024-02-16 21:28:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
*Kicsit ő is elgondolkodik rajta, hogy pontosan mit is jelent számára az otthon szó, de bármennyire is töri a fejét, nem jut eszébe semmi, amit ehhez a szóhoz tudna társítani, így csak vállat rant.*
- Neked nehéz megfogalmazni, nekem ötletem sincs, hogy mi az.
*Teszi hozzá a hallottakhoz. Egyébként nem is javasolná a kikötőt letelepedésre még magának sem. Erre a helyre pont azok jönnek, akiknek nem jutott jobb sors, és végszükség esetén nem volt más választásuk. Ennél talán még a kötött szabályok által behatárolt kúriába is jobb bezárva lenni. Mi sem bizonyítja jobban ezt az állítást, mint azok a házak, amik mellett elmennek. Az egyiken nincs ablak, a másiknak pedig még a fala is el van rothadva. Egyik sem nevezhető lakhatónak, főleg a hideg időkben, de mégis laknak benne. Olyat is látnak, amelyiknek nemrég törhették fel tolvajok az ajtaját, tisztán látszik, ahogy a zár fel lett feszegetve.*
- Majd én kirángatnálak, ha elbújnál a könyveid között. A mesék szépek, de nem adnak igazi kalandokat. Azzal pedig csak óvatosan bánj, hogy mennyire is jó döntéseket hozni. Néha örültem volna, ha meghozzák őket helyettem.
*Fűz hozzá néhány bölcsességet ő is a beszélgetéshez, ha már itt tartanak.
A fogadó milyenségét olyan jól fogalmazza meg Mai, hogy Nori még szórakozottan fel is nevet a megállapításon.*
- Nem a fogadó sajátsága, hogy épp milyen, hanem az ott tartózkodóké. A szerencsén múlik, hogy az általad vázolt verziók közül épp melyik. Belefuthatsz ártatlan, segítőkész lényekbe is, de általában néhány tolvaj mindig akad arrafelé, szóval nem árt résen lenni. Viszont, ha mutogatod a fegyvereidet, ahogy te mondtad, akkor általában békén hagynak. Nem lesz gond, ne aggódj.
*Azért egy nyugtató félmondatot is megejt a magyarázat végén, nem akarja, hogy Mainak elmenjen a kedve a Hét Varjú Tavernában éjszakázásról. Tény, hogy nem olyan biztonságos, mint bármelyik artheniori szálláshely, de azért egyáltalán nem vészes.*
- Egyébként mi van a terveitekkel Yvonnal? Azt hittem, hogy hamarosan már közös házba költöztök. Tudja, hogy itt vagy most velem? *Kérdezi ártatlanul, nem tudja, hogy mi történt Mai és a férfi között.*
*Kicsit ő is elgondolkodik rajta, hogy pontosan mit is jelent számára az otthon szó, de bármennyire is töri a fejét, nem jut eszébe semmi, amit ehhez a szóhoz tudna társítani, így csak vállat rant.*
- Neked nehéz megfogalmazni, nekem ötletem sincs, hogy mi az.
*Teszi hozzá a hallottakhoz. Egyébként nem is javasolná a kikötőt letelepedésre még magának sem. Erre a helyre pont azok jönnek, akiknek nem jutott jobb sors, és végszükség esetén nem volt más választásuk. Ennél talán még a kötött szabályok által behatárolt kúriába is jobb bezárva lenni. Mi sem bizonyítja jobban ezt az állítást, mint azok a házak, amik mellett elmennek. Az egyiken nincs ablak, a másiknak pedig még a fala is el van rothadva. Egyik sem nevezhető lakhatónak, főleg a hideg időkben, de mégis laknak benne. Olyat is látnak, amelyiknek nemrég törhették fel tolvajok az ajtaját, tisztán látszik, ahogy a zár fel lett feszegetve.*
- Majd én kirángatnálak, ha elbújnál a könyveid között. A mesék szépek, de nem adnak igazi kalandokat. Azzal pedig csak óvatosan bánj, hogy mennyire is jó döntéseket hozni. Néha örültem volna, ha meghozzák őket helyettem.
*Fűz hozzá néhány bölcsességet ő is a beszélgetéshez, ha már itt tartanak.
A fogadó milyenségét olyan jól fogalmazza meg Mai, hogy Nori még szórakozottan fel is nevet a megállapításon.*
- Nem a fogadó sajátsága, hogy épp milyen, hanem az ott tartózkodóké. A szerencsén múlik, hogy az általad vázolt verziók közül épp melyik. Belefuthatsz ártatlan, segítőkész lényekbe is, de általában néhány tolvaj mindig akad arrafelé, szóval nem árt résen lenni. Viszont, ha mutogatod a fegyvereidet, ahogy te mondtad, akkor általában békén hagynak. Nem lesz gond, ne aggódj.
*Azért egy nyugtató félmondatot is megejt a magyarázat végén, nem akarja, hogy Mainak elmenjen a kedve a Hét Varjú Tavernában éjszakázásról. Tény, hogy nem olyan biztonságos, mint bármelyik artheniori szálláshely, de azért egyáltalán nem vészes.*
- Egyébként mi van a terveitekkel Yvonnal? Azt hittem, hogy hamarosan már közös házba költöztök. Tudja, hogy itt vagy most velem? *Kérdezi ártatlanul, nem tudja, hogy mi történt Mai és a férfi között.*
1665. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2024-02-16 20:08:03
Üzenet elküldve: 2024-02-16 20:08:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
*Számára a mások érintése is olyan dolog volt, amitől a hideg kirázta, most pedig mégis ez a legnagyobb békessége. Talán nem viszi túlzásba, de vannak helyzetek, amikor tényleg többet ad a szavaknál és most úgy gondolta, hogy ez egy ilyen pillanat. Az ölelésből kibontakozva elindulnak hát és a terep visszafelé sem lett sokkal kellemesebb, de legalább már tud arra is figyelni, hogy éppen hol járnak. Fogalma sincs, hogy az idevezető utat hogyan tette meg, nem egyszerű a terep és ő sem szeretne nyakig mocsaras lenni, de felbukni egy-egy csonthalmazban sem. Fel sem fogja talán amit lát, csak nézi, túl idegen neki a csillogó csillárok és baldachinos ágyak után. Már örül, hogy tovább haladnak, mert elkezdte érezni a szagokat is, amire eddig szintén nem figyelt fel. *
- Nehéz meghatározni azt is, hogy mi az otthon. Volt nekem, de nem éreztem annak.
*Filozofál egy kicsit, de nem megy bele teljesen. Sokkal inkább tudja már az otthont egy biztonságos lélekhez kötni, bárhol is legyen az. Mondjuk pont ez a vidék az, ahol bárkivel lehetne, nem tudná megszokni. Ahhoz még túlságosan el van tartva a kisujja, hiába az a sok idő, amit nem tölt egy helyben.
Csak a szerelem szó ragadt meg a másik mondatából, de nem hiába nem akar róla beszélni. Olyan eltörpülő és naivnak érzi a problémáját, hogy biztos nem most kezd majd bele a siránkozásba. A maga dolgait sosem érzi olyan fontosnak, talán ezen egyszer változtatni kell, de ma tényleg nincsen abban a helyzetben, hogy azért mert a szó után egy fájdalmasat dobbant a szíve, belekezdjen a regélésbe.*
- Nem tudom, mindig mást gondolok. Most már van választásom, eldönthetem, hogy hová költözök majd, de abban biztos akarok lenni. Nem olcsó fogadóról fogadóra járni, de most szeretem. Tényleg izgalmas. Félek, ha bezárkóznék a négy fal közé ki sem jönnék, csak kutatnék és olvasnék. Így néha muszáj. Már az is felüdülés, amikor lemegyek fizetni és látom, hogy kik vesznek körül. Még a Világítótorony is izgalmas volt, ha ezt vesszük. És most megint egy új hely.
*Szinte a hangja is csillog, nem csak a szeme. Tényleg, mintha most engedték volna szabadon száz év börtön után.*
- És ez az a fajta hely, ahol félteni kell az életünket és az asztalon mutogatni a tőrünket, vagy azért meg lehet inni valamit anélkül, belénk kötnének?
*Számára a mások érintése is olyan dolog volt, amitől a hideg kirázta, most pedig mégis ez a legnagyobb békessége. Talán nem viszi túlzásba, de vannak helyzetek, amikor tényleg többet ad a szavaknál és most úgy gondolta, hogy ez egy ilyen pillanat. Az ölelésből kibontakozva elindulnak hát és a terep visszafelé sem lett sokkal kellemesebb, de legalább már tud arra is figyelni, hogy éppen hol járnak. Fogalma sincs, hogy az idevezető utat hogyan tette meg, nem egyszerű a terep és ő sem szeretne nyakig mocsaras lenni, de felbukni egy-egy csonthalmazban sem. Fel sem fogja talán amit lát, csak nézi, túl idegen neki a csillogó csillárok és baldachinos ágyak után. Már örül, hogy tovább haladnak, mert elkezdte érezni a szagokat is, amire eddig szintén nem figyelt fel. *
- Nehéz meghatározni azt is, hogy mi az otthon. Volt nekem, de nem éreztem annak.
*Filozofál egy kicsit, de nem megy bele teljesen. Sokkal inkább tudja már az otthont egy biztonságos lélekhez kötni, bárhol is legyen az. Mondjuk pont ez a vidék az, ahol bárkivel lehetne, nem tudná megszokni. Ahhoz még túlságosan el van tartva a kisujja, hiába az a sok idő, amit nem tölt egy helyben.
Csak a szerelem szó ragadt meg a másik mondatából, de nem hiába nem akar róla beszélni. Olyan eltörpülő és naivnak érzi a problémáját, hogy biztos nem most kezd majd bele a siránkozásba. A maga dolgait sosem érzi olyan fontosnak, talán ezen egyszer változtatni kell, de ma tényleg nincsen abban a helyzetben, hogy azért mert a szó után egy fájdalmasat dobbant a szíve, belekezdjen a regélésbe.*
- Nem tudom, mindig mást gondolok. Most már van választásom, eldönthetem, hogy hová költözök majd, de abban biztos akarok lenni. Nem olcsó fogadóról fogadóra járni, de most szeretem. Tényleg izgalmas. Félek, ha bezárkóznék a négy fal közé ki sem jönnék, csak kutatnék és olvasnék. Így néha muszáj. Már az is felüdülés, amikor lemegyek fizetni és látom, hogy kik vesznek körül. Még a Világítótorony is izgalmas volt, ha ezt vesszük. És most megint egy új hely.
*Szinte a hangja is csillog, nem csak a szeme. Tényleg, mintha most engedték volna szabadon száz év börtön után.*
- És ez az a fajta hely, ahol félteni kell az életünket és az asztalon mutogatni a tőrünket, vagy azért meg lehet inni valamit anélkül, belénk kötnének?
1664. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2024-02-16 19:39:24
Üzenet elküldve: 2024-02-16 19:39:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
*Nincs ellenére az újabb ölelés. Bár háttal áll Mainak, azért belebújik a kezei közé, ahogy csak tud, jól esik neki a törődés. Tényleg nem tart tovább pár pillanatnál, de talán ez a mozzanat nyugtatja meg igazán a kis lelkét. Mai még mindig szereti, és nem is tartja őt kevesebbnek, hiába az elrontott varázslat. Valami oka biztosan volt, hogy ennek így kellett történnie, és előbb-utóbb mindketten megértik majd azt a bizonyos okot.
Amíg kijutnak a csontokkal díszített mocsárból, nem igazán beszél, koncentrál, hogy ne süllyedjenek el valami lyukban, amit nem vesznek észre, de amikor elérik a kikötői lakónegyedet, ami az artheniori polgárnegyedhez hasonlítva egy romhalmaz, már jobban tud figyelni Maira, így válaszol is korábban feltett kérdésére.*
- Nincs otthonom, ha erre céloztál az előbb. Tudod, fogalmam sincs, hogy hová tartozom, és amíg belül nem kaptam meg a választ erre a kérdésre, nem igazán tudnék egy helyet sem otthonomnak nevezni. A Namos Ház, ahová Nolie befogadott, lehetett volna az, de azt lerombolták. Ott voltunk a közelében.
*Valóban ott állt valahol egykoron a Namos ház, ahol szerencsétlen kis cirmos Nori tombolásának áldozatául esett. Minta a kisállat lett volna a pont a mondat végén, amivel elengedte életének azt a szálát.*
- A fogadók amúgy tényleg tök jó helyek. Sosem tudhatod, hogy mit, vagy kit találsz ott épp. Egy barátot, egy ellenséget, egy jó üzletet… szerelmet, kalandot… minden van, amire vágyhatsz, csak jókor kell lenni jó helyen.
*Ugyan nem részletezték még Mai történetének ezen szakaszát, de annyit tud, hogy Yvont is a Pegazus Fogadóban találta, habár egy szót sem hallott a férfiről, mióta újra együtt vannak, ami akár gyanús is lehetne Nori számára, de ő nem figyel ilyen részletekre egyáltalán.*
- És te mit gondolsz az egészről? Így jobb, hogy nincs egy hely, ahová úgymond hazatérhetsz, vagy a kisasszony zárka volt a kellemesebb? *Kérdez vissza, miután némi bizonytalanságot érez Maiban, az iránt, hogy tényleg ez a folyton vándorlásról szóló élet-e a megfelelő számára.*
*Nincs ellenére az újabb ölelés. Bár háttal áll Mainak, azért belebújik a kezei közé, ahogy csak tud, jól esik neki a törődés. Tényleg nem tart tovább pár pillanatnál, de talán ez a mozzanat nyugtatja meg igazán a kis lelkét. Mai még mindig szereti, és nem is tartja őt kevesebbnek, hiába az elrontott varázslat. Valami oka biztosan volt, hogy ennek így kellett történnie, és előbb-utóbb mindketten megértik majd azt a bizonyos okot.
Amíg kijutnak a csontokkal díszített mocsárból, nem igazán beszél, koncentrál, hogy ne süllyedjenek el valami lyukban, amit nem vesznek észre, de amikor elérik a kikötői lakónegyedet, ami az artheniori polgárnegyedhez hasonlítva egy romhalmaz, már jobban tud figyelni Maira, így válaszol is korábban feltett kérdésére.*
- Nincs otthonom, ha erre céloztál az előbb. Tudod, fogalmam sincs, hogy hová tartozom, és amíg belül nem kaptam meg a választ erre a kérdésre, nem igazán tudnék egy helyet sem otthonomnak nevezni. A Namos Ház, ahová Nolie befogadott, lehetett volna az, de azt lerombolták. Ott voltunk a közelében.
*Valóban ott állt valahol egykoron a Namos ház, ahol szerencsétlen kis cirmos Nori tombolásának áldozatául esett. Minta a kisállat lett volna a pont a mondat végén, amivel elengedte életének azt a szálát.*
- A fogadók amúgy tényleg tök jó helyek. Sosem tudhatod, hogy mit, vagy kit találsz ott épp. Egy barátot, egy ellenséget, egy jó üzletet… szerelmet, kalandot… minden van, amire vágyhatsz, csak jókor kell lenni jó helyen.
*Ugyan nem részletezték még Mai történetének ezen szakaszát, de annyit tud, hogy Yvont is a Pegazus Fogadóban találta, habár egy szót sem hallott a férfiről, mióta újra együtt vannak, ami akár gyanús is lehetne Nori számára, de ő nem figyel ilyen részletekre egyáltalán.*
- És te mit gondolsz az egészről? Így jobb, hogy nincs egy hely, ahová úgymond hazatérhetsz, vagy a kisasszony zárka volt a kellemesebb? *Kérdez vissza, miután némi bizonytalanságot érez Maiban, az iránt, hogy tényleg ez a folyton vándorlásról szóló élet-e a megfelelő számára.*
1663. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2024-02-01 09:47:40
Üzenet elküldve: 2024-02-01 09:47:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak és csillagok//
*A házak között nézelődve követi Relaelt a kövezett főutakon. Be-benéz a kisebb sikátorokba, de inkább az elhaladókat figyeli, a különböző beszédfoszlányokra hegyezve a fülét. Nem érzi magát fenyegetve tőlük, de a szeme mellett ösztönből tartja élesen a többi érzékszervét is az ismeretlen helyen, ahogy távolodnak a dokkoktól. Lassan sem a tengert, sem a hajókat nem hallja már.
Szó nélkül hagyja közben a nő fizetségre vonatkozó, elodázó megjegyzését. Kivételesen nem szándékozott a feladat elvégzése előtt sem összeget mondani, sem elkérni belőle valamennyit. Volt, hogy megtette, de a nővel szemben nem érzi szükségét. Egyrészt valóban nem érdekli az ár, másrészt aki ilyen könnyen dobálózik összegekkel, annak biztosan van miből fizetnie. Már csak ránézésre is.
Valahonnan szennyes víz szagát érzi csordogálni, ahogy áthaladnak a negyeden.*
*A házak között nézelődve követi Relaelt a kövezett főutakon. Be-benéz a kisebb sikátorokba, de inkább az elhaladókat figyeli, a különböző beszédfoszlányokra hegyezve a fülét. Nem érzi magát fenyegetve tőlük, de a szeme mellett ösztönből tartja élesen a többi érzékszervét is az ismeretlen helyen, ahogy távolodnak a dokkoktól. Lassan sem a tengert, sem a hajókat nem hallja már.
Szó nélkül hagyja közben a nő fizetségre vonatkozó, elodázó megjegyzését. Kivételesen nem szándékozott a feladat elvégzése előtt sem összeget mondani, sem elkérni belőle valamennyit. Volt, hogy megtette, de a nővel szemben nem érzi szükségét. Egyrészt valóban nem érdekli az ár, másrészt aki ilyen könnyen dobálózik összegekkel, annak biztosan van miből fizetnie. Már csak ránézésre is.
Valahonnan szennyes víz szagát érzi csordogálni, ahogy áthaladnak a negyeden.*
1662. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2024-01-18 12:51:26
Üzenet elküldve: 2024-01-18 12:51:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nem úgy volt az//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Talán a körülmények, talán az ajánlat egyszerűen nagyszerű feltételei miatt, de úgy néz ki, sikerült beletenni a gnóm fülébe a bogarat. Már csak azt kell elérni, hogy ne ébressze föl az egész környéket.*
- Suttogjá' bazmeg, mer' a lábával tömöm be a pofádat…
*Nem biztos, hogy elég lenne, de néha a hátrányos következmények kilátásba helyezése is meghozza a kívánt eredményt. Új üzlettársa ugyan meggyőzi magát, hogy nem kell tudnia a hullaeltevés céljáról, de Wruzto hisz a kooperációban.*
- Építkezni. *morogja* A zombiács ingyen dolgozik. A Vérkertbe visszük.
*A maga részéről el is indul. Szigorúan kertek alatt mennek, csak semmi feltűnés. Közökön ki, közökbe be, pincéken, deszkapallókon, roskatag kerítéseken át. Ha valami akadály van előttük, az agyaras halkan figyelmezteti rá Drunt, mielőtt átevickélne rajta. A köd meg a sötétség ellenére meglepően gyorsan, tapogatózás nélkül halad előre.*
//Nem úgy volt az//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Talán a körülmények, talán az ajánlat egyszerűen nagyszerű feltételei miatt, de úgy néz ki, sikerült beletenni a gnóm fülébe a bogarat. Már csak azt kell elérni, hogy ne ébressze föl az egész környéket.*
- Suttogjá' bazmeg, mer' a lábával tömöm be a pofádat…
*Nem biztos, hogy elég lenne, de néha a hátrányos következmények kilátásba helyezése is meghozza a kívánt eredményt. Új üzlettársa ugyan meggyőzi magát, hogy nem kell tudnia a hullaeltevés céljáról, de Wruzto hisz a kooperációban.*
- Építkezni. *morogja* A zombiács ingyen dolgozik. A Vérkertbe visszük.
*A maga részéről el is indul. Szigorúan kertek alatt mennek, csak semmi feltűnés. Közökön ki, közökbe be, pincéken, deszkapallókon, roskatag kerítéseken át. Ha valami akadály van előttük, az agyaras halkan figyelmezteti rá Drunt, mielőtt átevickélne rajta. A köd meg a sötétség ellenére meglepően gyorsan, tapogatózás nélkül halad előre.*
1661. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2024-01-18 00:52:33
Üzenet elküldve: 2024-01-18 00:52:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nem úgy volt az//
*Ha az ork meg nem szólalna, még azon is elgondolkodna, nem hallucinál-e. Épp elég sötét van és épp elég nagy a köd. De valóban ott állt előtte vállán a testel, alkoholtól bűzölögve. Még a fejét is megrázza, hogy biztos jól hallotta-e. A biztonság kedvéért pár lépést elhátrál az októl. Távolabb kicsit lazít a testtartásán.*
~ Hogy mit mondott? A testet el kell kaparni, mert később még kelleni fog? Ez most vagy bolond, vagy tényleg részeg, Tényleg komolyan gondolja? Jobb lesz kicsit vigyázni. És mire akarná használni. Ez teljesen szürreális és valahol érdekes is. Sa'Tereth biztos jól szórakozik ezen az egészen. Biztos van értelme az ő jelenlétének is. ~
- Egyet árulj el kérlek. Minek neked azt test és mire fogod a későbbiekben használni? Hova viszed? De tudod mit? Van annyira érdekes az ajánlatod, hogy megnézzem mi fog kisülni belőle.
A hozzászólást Werol (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2024.01.18 10:56:21, a következő indokkal:
Fejléc javítása
//Nem úgy volt az//
*Ha az ork meg nem szólalna, még azon is elgondolkodna, nem hallucinál-e. Épp elég sötét van és épp elég nagy a köd. De valóban ott állt előtte vállán a testel, alkoholtól bűzölögve. Még a fejét is megrázza, hogy biztos jól hallotta-e. A biztonság kedvéért pár lépést elhátrál az októl. Távolabb kicsit lazít a testtartásán.*
~ Hogy mit mondott? A testet el kell kaparni, mert később még kelleni fog? Ez most vagy bolond, vagy tényleg részeg, Tényleg komolyan gondolja? Jobb lesz kicsit vigyázni. És mire akarná használni. Ez teljesen szürreális és valahol érdekes is. Sa'Tereth biztos jól szórakozik ezen az egészen. Biztos van értelme az ő jelenlétének is. ~
- Egyet árulj el kérlek. Minek neked azt test és mire fogod a későbbiekben használni? Hova viszed? De tudod mit? Van annyira érdekes az ajánlatod, hogy megnézzem mi fog kisülni belőle.
A hozzászólást Werol (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2024.01.18 10:56:21, a következő indokkal:
Fejléc javítása
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1805-1824