Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Dokkok és kikötő (új) Csatornarendszer (új) Vérkert (új) | Lakónegyed | Rumos Rókalyuk (új) Sellőház (új) Vámház (új) Hét Varjú Taverna (új) |  |
1884. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-27 09:16:15
Üzenet elküldve: 2025-04-27 09:16:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Viharban//
//Második szál//
*Nem érkezik azonnali válasz, de ahogy a bögre felé fordul, még épp elkapja a tűz fényében alakulni látszó vonások árnyát, ahogy megfeszül amaz állkapcsa. Hogy a nemtetszésének lenyomata, lehetséges, de nem korrigál. Nincs szüksége valójában semmire. Kérhetne aranyat, de éppen elég lapul nála, ugyan mire használná? Bármi, amit vásárol, csak itt ragasztja, egyre gyűlne a kacat, a kényelmesebb, netán szebb bútor, ami mintha beleszögelné a talpait a hajópadlóba. Belekortyol a teába, érzi az útját, végigcsorog forrón, egészen a gyomráig. Az ablak felé pillant, nem korrigál, de a gondolatok viszik tovább, hogy talán kellene. Folyton akad, ha megjavítaná valaki… de akkor is csak kényelmesebb lenne az ittlét, ami ha nem is tudatos, de az utolsó, amit szeretne. Az oldalra vetett pillantás közben éri a válasz. Van. Újra mozdul a nyak, a férfi alakját keresi, de csak bámulja a tüzet. Nem fejt ki semmit, meghagyja a megszokott űrt az egyetlen szó után. Meghagyja a megszokott bizsergést halántéktájon, ahogy újra az arcát fürkészi, az azon megült komorságot. Nem hagyja eluralkodni, jó választás volt az ital, ami a kezében van, noha nem tett bele túlzón a növényből. Aztán újabb szavak. Lassan, mélyen veszi a levegőt, a hangját eltünteti a beszűrődő vihar zaja. Ha tudná, hogy eddig miféle tanárai voltak, nem kérdezné… görcsösen feszülnek rá az ujjak a pohárra.*
- Nem. A te figyelmed nem terelődik el.
*Látszólag legalábbis biztos nem, neki pedig ennyi elég. Hogy ez a maga módján biztonságot ad, már nem tudná megfogalmazni, kár is lenne a mélyére menni, abba még inkább beleveszne ő maga is.
Egy darabon még csendben marad, ha Kyr nem emel szót újfent. Nem keresi az alakját sem, a könyv gerincén húzza végig az ujját.*
- Mondd, amit tudnom kell.
*Hideg a hang, mégis kérés lappang benne, nem utasítás. Kerülgethetik még órákig, de a keresztkérdés nem tett jót. Ahogy a vihar sem, ami ébreszti a letaszított emlékeket. Nem törhet fel, ha magyarázatba kezd a félvér.*
//Második szál//
*Nem érkezik azonnali válasz, de ahogy a bögre felé fordul, még épp elkapja a tűz fényében alakulni látszó vonások árnyát, ahogy megfeszül amaz állkapcsa. Hogy a nemtetszésének lenyomata, lehetséges, de nem korrigál. Nincs szüksége valójában semmire. Kérhetne aranyat, de éppen elég lapul nála, ugyan mire használná? Bármi, amit vásárol, csak itt ragasztja, egyre gyűlne a kacat, a kényelmesebb, netán szebb bútor, ami mintha beleszögelné a talpait a hajópadlóba. Belekortyol a teába, érzi az útját, végigcsorog forrón, egészen a gyomráig. Az ablak felé pillant, nem korrigál, de a gondolatok viszik tovább, hogy talán kellene. Folyton akad, ha megjavítaná valaki… de akkor is csak kényelmesebb lenne az ittlét, ami ha nem is tudatos, de az utolsó, amit szeretne. Az oldalra vetett pillantás közben éri a válasz. Van. Újra mozdul a nyak, a férfi alakját keresi, de csak bámulja a tüzet. Nem fejt ki semmit, meghagyja a megszokott űrt az egyetlen szó után. Meghagyja a megszokott bizsergést halántéktájon, ahogy újra az arcát fürkészi, az azon megült komorságot. Nem hagyja eluralkodni, jó választás volt az ital, ami a kezében van, noha nem tett bele túlzón a növényből. Aztán újabb szavak. Lassan, mélyen veszi a levegőt, a hangját eltünteti a beszűrődő vihar zaja. Ha tudná, hogy eddig miféle tanárai voltak, nem kérdezné… görcsösen feszülnek rá az ujjak a pohárra.*
- Nem. A te figyelmed nem terelődik el.
*Látszólag legalábbis biztos nem, neki pedig ennyi elég. Hogy ez a maga módján biztonságot ad, már nem tudná megfogalmazni, kár is lenne a mélyére menni, abba még inkább beleveszne ő maga is.
Egy darabon még csendben marad, ha Kyr nem emel szót újfent. Nem keresi az alakját sem, a könyv gerincén húzza végig az ujját.*
- Mondd, amit tudnom kell.
*Hideg a hang, mégis kérés lappang benne, nem utasítás. Kerülgethetik még órákig, de a keresztkérdés nem tett jót. Ahogy a vihar sem, ami ébreszti a letaszított emlékeket. Nem törhet fel, ha magyarázatba kezd a félvér.*
1883. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-26 13:45:44
Üzenet elküldve: 2025-04-26 13:45:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 325
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 325
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Viharban//
//Második szál//
*Mélyfeketére festi az árnyékokat a háta mögül bevágó villám fénye. Nyugodtan koppannak a léptek a csendjében. Nem rezzenti meg a dörrenés, a falakban, a talpa alatt, a mellkasában visszhangot vert ereje. Ha ért is valamit a villám a környéken, nem ez a ház volt az. Mintha nem is hallaná, nyúl a könyvért, hogy fellapozza, úgy lehet ha maga az ég szakadna a nyakába sem tenne másként. Nem figyeli, hogy a másik miként szorít rá eközben a poharára, talán ő hozott magával hideget az ablaktól. A szokott mozdulatlanságukkal takarják a vonások a gondolatokat, miközben a nő elé tolja a kinyitott könyvet az asztalon, s elfordul a tűz felé. Sötétvörösen izzik a szén, így közelebbről jobban érzi a melegét is. Vonzza a fény, de nem mozdul, amíg meg nem egyeztek az árban. A kérdés alapvető, a válasz azonban nem aranyban érkezik, hiába néz visszafordulva éppen azokba.
Összefeszül az állkapcsa a kérés hallatán. A gyertyák fényében éles árnyékként rajzolódnak ki az izmok a bőr alatt, szólni azonban nem szól rá. Elengedi a tekintete a mellette ülőét, s ellép inkább a kandalló felé, az abban parázsló hasábokra pillantva, érintetlenül hagyva az asztalra tett poharat.
Kihűlnek újra az ujjak a kabát nyirkos anyaga alatt, ahogy összefonva tartja a karjait a mellkasa előtt, nem engedve őket lejjebb. Rosszkedvű a lehajtott, tűzbe meredő arc, ha fáradtabb is, mint szokott.*
- Van.
*Feleli a kérdésre a képekkel kapcsolatban, anélkül, hogy folytatná vagy kifejtené, hogy mit kellene tudnia a másiknak. Összevont szemöldökkel mered maga elé, a tűzhely kövei közé. Halkan pattan köztük egy rönk maradéka, zsarátnok már csak jószerével. Egyetlen apró láng emészti még imbolyogva.*
- Még mindig nem találtál magadnak jobb tanárt..?
*Kérdezi komoran. Hogy a kérés ellenértéke jogos lenne, nem tagadja. Talán még a nő megrögzött makacssága sem zavarná igazából, ha nem társulna hozzá mindannyiszor egy keserű sejtelem. Ha valóban csak íjászatról volna szó.. Félig száradtan hullik vissza egy tincs a homlokába a többi közül.*
//Második szál//
*Mélyfeketére festi az árnyékokat a háta mögül bevágó villám fénye. Nyugodtan koppannak a léptek a csendjében. Nem rezzenti meg a dörrenés, a falakban, a talpa alatt, a mellkasában visszhangot vert ereje. Ha ért is valamit a villám a környéken, nem ez a ház volt az. Mintha nem is hallaná, nyúl a könyvért, hogy fellapozza, úgy lehet ha maga az ég szakadna a nyakába sem tenne másként. Nem figyeli, hogy a másik miként szorít rá eközben a poharára, talán ő hozott magával hideget az ablaktól. A szokott mozdulatlanságukkal takarják a vonások a gondolatokat, miközben a nő elé tolja a kinyitott könyvet az asztalon, s elfordul a tűz felé. Sötétvörösen izzik a szén, így közelebbről jobban érzi a melegét is. Vonzza a fény, de nem mozdul, amíg meg nem egyeztek az árban. A kérdés alapvető, a válasz azonban nem aranyban érkezik, hiába néz visszafordulva éppen azokba.
Összefeszül az állkapcsa a kérés hallatán. A gyertyák fényében éles árnyékként rajzolódnak ki az izmok a bőr alatt, szólni azonban nem szól rá. Elengedi a tekintete a mellette ülőét, s ellép inkább a kandalló felé, az abban parázsló hasábokra pillantva, érintetlenül hagyva az asztalra tett poharat.
Kihűlnek újra az ujjak a kabát nyirkos anyaga alatt, ahogy összefonva tartja a karjait a mellkasa előtt, nem engedve őket lejjebb. Rosszkedvű a lehajtott, tűzbe meredő arc, ha fáradtabb is, mint szokott.*
- Van.
*Feleli a kérdésre a képekkel kapcsolatban, anélkül, hogy folytatná vagy kifejtené, hogy mit kellene tudnia a másiknak. Összevont szemöldökkel mered maga elé, a tűzhely kövei közé. Halkan pattan köztük egy rönk maradéka, zsarátnok már csak jószerével. Egyetlen apró láng emészti még imbolyogva.*
- Még mindig nem találtál magadnak jobb tanárt..?
*Kérdezi komoran. Hogy a kérés ellenértéke jogos lenne, nem tagadja. Talán még a nő megrögzött makacssága sem zavarná igazából, ha nem társulna hozzá mindannyiszor egy keserű sejtelem. Ha valóban csak íjászatról volna szó.. Félig száradtan hullik vissza egy tincs a homlokába a többi közül.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1883-1902