Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 11 (201. - 220. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
220. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-02-14 12:35:53
Üzenet elküldve: 2015-02-14 12:35:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
* Tovább megy az "örökzöld torony" felé, s minden egyes lépéssel egy kis reménysugarat hagy hátra.
~ Biztos, hogy ez az? ~ Gondolja, de pár másodpercen belül újabb godolat tör ki belőle.
~ Persze, hiszen ide irányítottak. ~ Újabb pár lépés...
~ Lehet, hogy már rég elhagyatott. ~
~ Mi van, ha banditák lakják? ~ Egy pillanatig megáll. Talán sikerült magát meggyőznie a veszélyről. Ő maga még nem látott élőben banditát, vagy csak nem tud róla, de odahava úgy beszéltek róluk, mint a megtesült gonoszokról. Elrabolták a nőket, megölték a többit. És a pénzt is ellopták. Mindent, amit csak lehet. Úgy mondták, hogy Ran faluja még szerencsésebb is volt sokkla a lavinával, mint, ha egy banditahorda támadta volna meg. Mindegy is, az már régen volt, nem is emlékszik valódi szüleire, a nevelőszüleit tekinti igaziaknak szinte.
~ De, ha nem nézek be nem tudom meg soha, hogy mi van bent. ~ Azzal nagy levegőt vesz, s beljebb lép, pontosabban belép az ajtón. Első, amit észrevesz az a sötétség. Kint a délelőtti nap sem túl világos, így télen, de bent! Eltelik pár másodperc, mire megszokja a sötétséget, addigra egy nagyjából vele egymagas ősz férfi terem előtte. Egy kicsivel magasabb nála, de az a pár centiméter elhanyagolható. *
- Gyere csak beljebb... Beljebb! Hoztál pénzt, vagy te is csak kifosztani jöttél a tornyot? A Mágustornyot! * Időközben az öreg egy asztalhoz vezeti Rant, de mielőtt leülnének ránéz és a választ várja.
Nem titok, hogy Ran most inkább a mennyezet bámulásával van elfoglalva, mintsem az öreggel. *
- Te még nem jártál itt, ugye? * Néz továbbra is Ran felé, kinek végre sikerül szemét leakasztani a mennyezetről, hogy az öregre nézhessen. *
- Ööö... Igen... * Krákog egyet, majd mélyebb hangnemben és komolyabban folytatja. *
- Ran Alemo vagyok és csak tanulni jöttem, de félő, hogy nincs elegendő pénz nálam, úgyhogy majd pár nap múlva jönnék csak vissza igazából is tanulni, most csak körbenézek. * Az öreg gondolkodik egy ideig, majd elmosolyodik. *
- Jól van hát! Nézz körül, a tekercsekhez ne nyúlj, szólj, ha kérdésed van! * Azzal úgy tűnik el, mintha ott sem lett volna, már egy másik ifjú mellett áll, s vele beszélget.
Ran tesz egy rövid sétát, majd elindul vissza a városba, vagy amerre az útja viszi... *
~ Biztos, hogy ez az? ~ Gondolja, de pár másodpercen belül újabb godolat tör ki belőle.
~ Persze, hiszen ide irányítottak. ~ Újabb pár lépés...
~ Lehet, hogy már rég elhagyatott. ~
~ Mi van, ha banditák lakják? ~ Egy pillanatig megáll. Talán sikerült magát meggyőznie a veszélyről. Ő maga még nem látott élőben banditát, vagy csak nem tud róla, de odahava úgy beszéltek róluk, mint a megtesült gonoszokról. Elrabolták a nőket, megölték a többit. És a pénzt is ellopták. Mindent, amit csak lehet. Úgy mondták, hogy Ran faluja még szerencsésebb is volt sokkla a lavinával, mint, ha egy banditahorda támadta volna meg. Mindegy is, az már régen volt, nem is emlékszik valódi szüleire, a nevelőszüleit tekinti igaziaknak szinte.
~ De, ha nem nézek be nem tudom meg soha, hogy mi van bent. ~ Azzal nagy levegőt vesz, s beljebb lép, pontosabban belép az ajtón. Első, amit észrevesz az a sötétség. Kint a délelőtti nap sem túl világos, így télen, de bent! Eltelik pár másodperc, mire megszokja a sötétséget, addigra egy nagyjából vele egymagas ősz férfi terem előtte. Egy kicsivel magasabb nála, de az a pár centiméter elhanyagolható. *
- Gyere csak beljebb... Beljebb! Hoztál pénzt, vagy te is csak kifosztani jöttél a tornyot? A Mágustornyot! * Időközben az öreg egy asztalhoz vezeti Rant, de mielőtt leülnének ránéz és a választ várja.
Nem titok, hogy Ran most inkább a mennyezet bámulásával van elfoglalva, mintsem az öreggel. *
- Te még nem jártál itt, ugye? * Néz továbbra is Ran felé, kinek végre sikerül szemét leakasztani a mennyezetről, hogy az öregre nézhessen. *
- Ööö... Igen... * Krákog egyet, majd mélyebb hangnemben és komolyabban folytatja. *
- Ran Alemo vagyok és csak tanulni jöttem, de félő, hogy nincs elegendő pénz nálam, úgyhogy majd pár nap múlva jönnék csak vissza igazából is tanulni, most csak körbenézek. * Az öreg gondolkodik egy ideig, majd elmosolyodik. *
- Jól van hát! Nézz körül, a tekercsekhez ne nyúlj, szólj, ha kérdésed van! * Azzal úgy tűnik el, mintha ott sem lett volna, már egy másik ifjú mellett áll, s vele beszélget.
Ran tesz egy rövid sétát, majd elindul vissza a városba, vagy amerre az útja viszi... *
219. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-02-01 16:51:27
Üzenet elküldve: 2015-02-01 16:51:27
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Szelíd
// Quarion Amakiir Ékkővirág figyelmébe //
// Az átok //
*Már egy jó ideje zavaró női kacagást, kuncogást hall fejében, de körülötte nincs soha senki aki kiadhatna hasonló hangot, hiába keresi annak forrását "odakint", csak a fejében szól.
Először csak elvétve egyszer-egyszer volt hallható, azonban mire a Mágustoronyhoz ér már állandósul a hang. Folyamatosan női nevetés szól fejében, lassan komolyan meggátolva abban, hogy bármiféle épkézláb gondolatot összerakjon, nemhogy tanuljon...
Persze meg lehet próbálni, de esetleg a gyűrű előző tulajdonosából kellett volna bármiféle használati utasítást kicsikarni. Az átkozott gyűrűk ritkán járnak baj nélkül.*
// Az átok //
*Már egy jó ideje zavaró női kacagást, kuncogást hall fejében, de körülötte nincs soha senki aki kiadhatna hasonló hangot, hiába keresi annak forrását "odakint", csak a fejében szól.
Először csak elvétve egyszer-egyszer volt hallható, azonban mire a Mágustoronyhoz ér már állandósul a hang. Folyamatosan női nevetés szól fejében, lassan komolyan meggátolva abban, hogy bármiféle épkézláb gondolatot összerakjon, nemhogy tanuljon...
Persze meg lehet próbálni, de esetleg a gyűrű előző tulajdonosából kellett volna bármiféle használati utasítást kicsikarni. Az átkozott gyűrűk ritkán járnak baj nélkül.*
218. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-02-01 03:18:29
Üzenet elküldve: 2015-02-01 03:18:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
*Itt van hát megérkezett az út harmadik részéhez. A borostyánnal benőtt ősi torony mint egy zöld óriás meredezik az ég felé. Megilletődve áll-e pompás épület lábánál mely még-e zord téli estén is zöld el. Innen nézve a torony lakatlannak tűnik, de Quarion jól tudja hogy ez csak a látszat. A falak közt diákok tanulják a misztikum rejtélyeit. Miután összeszedi magát rálép arra a keskeny kövekkel felszórt ösvényre mely a kapuhoz vezet. Az ajtó keményfából készült és vas pántokkal erősített, közepén egy hatalmas kopogtató található. Quarion megragadja majd kétszer háromszor bezörget vele. Bentről semmi sem hallatszik. Egy perc múlva meg ismétli a műveletet de annak sincs semmilyen hatása a bent lévőkre. Remegő kézzel nyúl a hatalmas kilincs felé majd egy határozott mozdulattal lenyomja. Az ajtó zsanérjai felnyögnek ahogy az ajtó kinyílik. A szeme elé táruló látványtól a lába a földbe gyökerezik. A falakon rég elhunyt mágusok portréja néz le rá. Egy széles kő csigalépcső vezet felfelé az emeletre. Valószínűleg ott találja majd meg az öreg mágust. Bátran neki indul a lépcsőknek és hamarosan egy fa ajtóhoz ér, melyen úgy szint található egy kopogtató. Mély lélegzet vétel után bekopog, és itt már fel hangzik a várt mondat.*
-Tessék ki az gyere be.
*Belépve a terembe illedelmesen bemutatkozik.*
-Szép estét Quarion Amakir Ékkővirág vagyok és tanulni jöttem volna.
*Az öreg varázsló egy hatalmas asztal mögött ül és az előtte felhalmozott tekercseket vizsgálja. A falakon körös körül mennyezetig érő polcok helyezkednek el rajtuk tekercsek és könyvek százai vannak.*
-Neked is szép estét ifjú barátom foglalj helyet.
*És egy kényelmes fotelra mutat szembe vele. Helyet foglal a fotelban és meg illetődve néz az öreg mágus szemébe.*
-Na és mond melyik mágia ág érdekel?
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.02.01 14:12:54, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
-Tessék ki az gyere be.
*Belépve a terembe illedelmesen bemutatkozik.*
-Szép estét Quarion Amakir Ékkővirág vagyok és tanulni jöttem volna.
*Az öreg varázsló egy hatalmas asztal mögött ül és az előtte felhalmozott tekercseket vizsgálja. A falakon körös körül mennyezetig érő polcok helyezkednek el rajtuk tekercsek és könyvek százai vannak.*
-Neked is szép estét ifjú barátom foglalj helyet.
*És egy kényelmes fotelra mutat szembe vele. Helyet foglal a fotelban és meg illetődve néz az öreg mágus szemébe.*
-Na és mond melyik mágia ág érdekel?
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.02.01 14:12:54, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
217. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-01-31 11:54:24
Üzenet elküldve: 2015-01-31 11:54:24
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
*A napok gyorsan váltakoznak, és talán már egy hét is eltelt. Worenth amennyire csak az elmúlt napokban tehette teljesen átadta magát annak, hogy a mágia szabadon áramoljon a testében és az elméjében. Így a fény mágusa kissé fáradtan, öregesen tápászkodott fel a székéből.*
-Végeztél barátom? *érkezett a már jól ismert hang a háta mögül, ugyanis az öreg varázsló épp az imént toppant ide egy teleportvarázslattal. Szokásához híven, ismét pontosan tudta, mikor kell érkezni, és ez bizonyára nem a véletlen műve.*
-Igen Mester! Amire akartam választ kaptam, bár egy kicsit sok időmbe telt. *mondta Worenth kicsit megfáradtan.*
-Tudod, hogy mindig szívesen látlak a tornyomban.
-Ebben biztos vagyok. *mosolyodott el Worenth, és érezte, hogy a jó érzés átjárja egész testét és énjét.* -Viszont most lassan távoznom kell, rengeteg még a tennivalóm. Amint tudok jövök. *mondta Worenth, közben a széket betolta az asztal alá, köpenyét magára vette, és csuklyáját feltette a fejére.*
-Jó egészséget Mester! *fonta össze ujjait Worenth, kicsit meghajtotta fejét, kifejezve ezzel tiszteletét az öregnek, majd elhagyta a mágustornyot.*
-Jó utat barátom! *szólt még utána az öreg varázsló, majd egy szempillantás alatt el is tűnt, bizonyára visszavonul kicsit pihenni, esetleg meditálni.*
-Végeztél barátom? *érkezett a már jól ismert hang a háta mögül, ugyanis az öreg varázsló épp az imént toppant ide egy teleportvarázslattal. Szokásához híven, ismét pontosan tudta, mikor kell érkezni, és ez bizonyára nem a véletlen műve.*
-Igen Mester! Amire akartam választ kaptam, bár egy kicsit sok időmbe telt. *mondta Worenth kicsit megfáradtan.*
-Tudod, hogy mindig szívesen látlak a tornyomban.
-Ebben biztos vagyok. *mosolyodott el Worenth, és érezte, hogy a jó érzés átjárja egész testét és énjét.* -Viszont most lassan távoznom kell, rengeteg még a tennivalóm. Amint tudok jövök. *mondta Worenth, közben a széket betolta az asztal alá, köpenyét magára vette, és csuklyáját feltette a fejére.*
-Jó egészséget Mester! *fonta össze ujjait Worenth, kicsit meghajtotta fejét, kifejezve ezzel tiszteletét az öregnek, majd elhagyta a mágustornyot.*
-Jó utat barátom! *szólt még utána az öreg varázsló, majd egy szempillantás alatt el is tűnt, bizonyára visszavonul kicsit pihenni, esetleg meditálni.*
216. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-01-30 20:09:02
Üzenet elküldve: 2015-01-30 20:09:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
*Kiér a sziklaszirtek közül, egyenesen a magas torony elé. Felnéz a roppant, borostyánnal benőtt épületre, és valamiféle tiszteletet érez a torony iránt. Odasétál az ajtó elé, fellépdel a néhány omladozó lépcsőfokon. Megáll egy pillanatra a nagy faajtó előtt majd kopogásra emeli ráncos kezét és belép.*
215. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-01-25 10:23:26
Üzenet elküldve: 2015-01-25 10:23:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
*Egy kis levegőváltozás. Még mindig nem mondott le arról, hogy maximálisra fejlessze a mágiatudását, de néhány hét alatt ráunt a artheniori templom kissé egyhangú belterére, nem csoda, hogy a mágustorony lett a következő állomása. A gyaloglás is jót tett neki, friss levegőt szívott, kitisztította a fejét, így ha nem is teljes elszántsággal, de már legalább fejének sajgása nélkül futtatja szemeit a betűkön. Még az is eszébe jut, hogy elkér néhány fontosabb irományt a varázslótól, amiket a Rókalyuk egyik szobájában tud majd olvasgatni éjjel.*
214. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-01-16 17:31:15
Üzenet elküldve: 2015-01-16 17:31:15
![>Eriel, az éjszakai ... [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1618_tunder_no.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
*Sietve összekapkodja magát, majd feláll, és még egy táncot lejtve búcsúzik el a virágoktól, hogy átsiessen a közeli mágustoronyhoz. A lassan sötétedő égbolt alatt nehézkes megtalálni, de végül rálel, és bebocsájtást kér. Meg is kapja, bent pedig egy öreg, vénséges öreg úrral, valószínűleg egy igazi mesterrel találkozik. Elmondja neki, hogy miért jött, bájitalokkal kapcsolatban kérdezget, a mágia rejtelmeiről meséket hallgat, aztán a kandalló melege mellett, több órás beszélgetés után, beszéd közben merül álomba. Sok dolgot megtudott, de rettentően lefárasztotta az út és ez a sok új, érdekes, csodás információ. Az öreg úr békében hagyja aludni a kényelmes ülésben, ahol a lány összekuporodva riad fel álmából a nap első sugaraira, ahogy azok besütnek a torony falán lévő ablakszerű réseken, egyenesen az arcába. Az öreg úr már várja így reggel, hogy mosolyogva, egy könyvet átadva elbúcsúzzon Erieltől, aki viszonylag sietve halad vissza a kikötőhöz, hisz még a délelőtt folyamán visszaindulnak Artheniorba a kereskedővel.*
213. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2014-12-17 00:51:49
Üzenet elküldve: 2014-12-17 00:51:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
* A vajákos már épp lépne rá az az ösvényre, ami elviszi a toronytól, amikor eszébe jut, hogy odabenn felejette a papírt amire kimásolta a tőrében levő varázslat leírását. Ám alig lép be, áris hallja az öreg hangját. *
- Á, ork! Jó, hogy visszajöttél. -
* Fogaja a belépőt. Wram értetlenü néz rá. *
- A varázslat, amit megakarsz tanulni. Nem jól ejtesz pár szót. Hallottam. -
* Mayarázza el a remete és elmondja a helyes varázslatot. Ezután elismételteti Wrammal addig, amíg nem megy rendesen. *
- Kicsit nehezen forog még a nyelved, de majd belejössz. Ne haragudj, de mennem kell! -
* Mondja nevetve, majd eltűnik egy teleport varázslattal, magára hagyva a döbbent orkot. *
- Á, ork! Jó, hogy visszajöttél. -
* Fogaja a belépőt. Wram értetlenü néz rá. *
- A varázslat, amit megakarsz tanulni. Nem jól ejtesz pár szót. Hallottam. -
* Mayarázza el a remete és elmondja a helyes varázslatot. Ezután elismételteti Wrammal addig, amíg nem megy rendesen. *
- Kicsit nehezen forog még a nyelved, de majd belejössz. Ne haragudj, de mennem kell! -
* Mondja nevetve, majd eltűnik egy teleport varázslattal, magára hagyva a döbbent orkot. *
212. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2014-12-08 01:41:32
Üzenet elküldve: 2014-12-08 01:41:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
* Sosem egyszerű eljutni a remete tornyához, de mivel Wram még nem csalódott soha az útban, ezért nem is zavarta különösebben. Azon sem lepődik már meg, hogy alig lép be a torony ajtaján, máris megpillantja a mágust, néhány tekerccsel a kezében. *
~ Sejtettem, hogy visszajössz. A járást ismered. ~
* Szólítja meg a mágus, mire csak biccenteni tud az ork. Ahogy elindul az öreg, Wram is bemegy a könyvtárba, s leül olvasni. Valóban rátalál a varázsra, ami a tőrében van, sőt olyat is talál, amit használni képes. Igyekszik megjegyezni, de akár sikerül, akár nem, amiért jött, megkapta. *
~ Sejtettem, hogy visszajössz. A járást ismered. ~
* Szólítja meg a mágus, mire csak biccenteni tud az ork. Ahogy elindul az öreg, Wram is bemegy a könyvtárba, s leül olvasni. Valóban rátalál a varázsra, ami a tőrében van, sőt olyat is talál, amit használni képes. Igyekszik megjegyezni, de akár sikerül, akár nem, amiért jött, megkapta. *
211. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2014-12-05 13:33:31
Üzenet elküldve: 2014-12-05 13:33:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Megfontolt
*Egy fiatal suhanc rohan a mágustoronyhoz. Közelebb érve lassít léptein, majd a bejárat előtt meg is áll, térdein támaszkodva várja, hogy légzése újra visszatérjen a normális ütembe. Mikor újra kap rendesen levegőt, kihúzza magát és belép a toronyba. Szemei próbálnak mindent befogadni.* -Segíthetek valamiben? *Majdnem ugrik egyet. Annyira le volt foglalva az épület belsejével, hogy észre sem vette az öreget, aki most ott áll tőle fél méterre.* -I-igen. Varázslást szeretnék tanulni. *Esetlennek érzi saját megfogalmazását, de nem úgy tűnik mintha zavarná a varázslót. Vagy legalábbis Quoven szerint az öreg varázsló. Eléggé logikusnak tünik.* -Értem. Kérem kövessen. Ön kezdő? *Jön a kérdés, miközben elindulnak egy folyosón.* -Igen. Egy varázsló azt mondta, hogy van érzékem hozzá, de nem tanultam senkitől varázsolni. *Befordulnak egy ajtón, ahol Quoven megtorpan. Tekercseket lát mindenfelé polcokon rendezve. Az öreg céltudatosan lép oda egy polchoz és kihúz néhány tekercset.* -Akkor kezdjük valami egyszerűvel.
210. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2014-11-28 10:39:00
Üzenet elküldve: 2014-11-28 10:39:00
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
*A hold már magasan jár, mikor az éjszaka közepén egy viszonylag nagyobb kitérő után végül megérkezik a mágustoronyhoz. Mikor is érkezhetne mint éjszaka most, hogy ismét egyedül utazik. Még mindig nehezen akar visszaemlékezni a szigeten történtekre. Így utólag nagyon meg van lepődve saját magán. Ő, Erfalody A'theriona, akinek még kiskorában sem lehetett egykönnyen kicsavarni a kezéből tőreit, most szó nélkül képes volt hátrahagyni a szablyáit egy nevetséges túlélőtúra miatt? Ráadásul felszíniekkel? Hát hihetetlen, hogy az unalom mikre nem képes rávenni a sötételfet...
Az meg a másik, hogy a tündérke egyik pillanatról a másikra úgy döntött, hogy egyedül akar tovább menni. Na nem mintha ez pont őt úgy túlzottan érdekelné, bár még mindig képtelen megérteni, hogy eddig, és most ezután is hogy képes egy ilyen kis jószívű, naiv, képzetlen kis tündérke egyedül életben maradni. Lehet, hogy a felszín még csak töredéke se a mélység kegyetlenségének, na de akkor is...*
~Mégis mit érdekel ez engem?! Nem az én dolgom istápolni, mi közöm most már hozzá?!~ *Rázza meg gyorsan a fejét. Még csak az hiányozna, hogy aggódjon egy tündérkéért. Így is elég szégyen neki ez a közelmúltban történt incidens, de ha ilyen hülyeségek még hozzá párosulnak, akkor aztán már tényleg el is kezdhetné temetni magát.
Végül egy nagy nyújtózkodás után nyílik az ajtó, ő pedig belép a mágustoronyba. Úgy dönt inkább az eddig jól bevált módszert alkalmazza továbbra is, és nem fog túl sokat gondolkodni a múlton. Jobb ha nem is gondol rá. Bár épp elég fekete folt van már a múltjában amit inkább jobb nem felhánytorgatni, de ezeknek elég csekély százalékához párosul a szégyenérzet. Méreg ez a felszín, és a szó legrosszabb értelmében. Csak arra jó ide feljönni, hogy a mélységi a becsületét, büszkeségét, tartását és a háza jó hírét döntse vele romba.
Ahogy becsukta maga mögött az ajtót kíváncsian néz körbe. Ismét az egyik díszes, földig érő testhez simuló sötétkék ruhájában, és magassarkúban van, így a járása sokkal kecsesebb, kimértebb. Szinte ordít róla, hogy valószínűleg nem lopni jött ide ezen a kései órán.*
- Ó, jó estét kisasszony! *Kerül elő egyszer csak egy öreg varázsló. Az arcán egyértelműen látszik, hogy most riadhatott fel az ajtó hangjára a legmélyebb álmából.*
- Jó estét! Ne haragudjon, nem akartam felébreszteni, elboldogulok én itt egyedül is. *Köszönti ő is az öreget. Nem teljesen a jó szándék beszél belőle, inkább az, hogy szeret egyedül boldogulni. Bár még sose járt itt azelőtt, és hosszabb időt venne így igénybe, de egy kis idő alatt már kiismerné magát a tekercsek között.*
- Nem, nem, ne butáskodjon, jöjjön csak! *Int felé, aztán már el is kezd keresgélni a rengeteg tekercs között.*
- Tényleg nem szükséges. Az alapokat magamtól is el tudom sajátítani. *Elvégre azok még nem annyira nehezek vagy bonyolultak, hogy kellő gyakorlások mellett ne legyenek elegek a tekercsekben leírtak. Legalábbis a fiatal nőstény ezt feltételezi.*
- Még csak az alapok?! Akkor meg aztán végképp ne butáskodjon! Jöjjön! *Int ismét az öreg, hogy jöjjön, Erfalody pedig nagyot sóhajtva követi őt az asztalhoz. Úgy látszik az öreg szeméből kiment az álmosság. A fiatal nőstény még mindig képtelen megérteni ezt a túlzott segíteni akarást amit a felszíniek tanúsítanak, de lassan már kezd hozzászokni.
Az éjszaka további részében nem próbálja ismét elküldeni az öreget, úgyis hiábavaló lenne, így a további magyarázatokat és a tekercsek közötti eligazítást a szakértőre bízza, ő pedig csak figyel és tanul.*
Az meg a másik, hogy a tündérke egyik pillanatról a másikra úgy döntött, hogy egyedül akar tovább menni. Na nem mintha ez pont őt úgy túlzottan érdekelné, bár még mindig képtelen megérteni, hogy eddig, és most ezután is hogy képes egy ilyen kis jószívű, naiv, képzetlen kis tündérke egyedül életben maradni. Lehet, hogy a felszín még csak töredéke se a mélység kegyetlenségének, na de akkor is...*
~Mégis mit érdekel ez engem?! Nem az én dolgom istápolni, mi közöm most már hozzá?!~ *Rázza meg gyorsan a fejét. Még csak az hiányozna, hogy aggódjon egy tündérkéért. Így is elég szégyen neki ez a közelmúltban történt incidens, de ha ilyen hülyeségek még hozzá párosulnak, akkor aztán már tényleg el is kezdhetné temetni magát.
Végül egy nagy nyújtózkodás után nyílik az ajtó, ő pedig belép a mágustoronyba. Úgy dönt inkább az eddig jól bevált módszert alkalmazza továbbra is, és nem fog túl sokat gondolkodni a múlton. Jobb ha nem is gondol rá. Bár épp elég fekete folt van már a múltjában amit inkább jobb nem felhánytorgatni, de ezeknek elég csekély százalékához párosul a szégyenérzet. Méreg ez a felszín, és a szó legrosszabb értelmében. Csak arra jó ide feljönni, hogy a mélységi a becsületét, büszkeségét, tartását és a háza jó hírét döntse vele romba.
Ahogy becsukta maga mögött az ajtót kíváncsian néz körbe. Ismét az egyik díszes, földig érő testhez simuló sötétkék ruhájában, és magassarkúban van, így a járása sokkal kecsesebb, kimértebb. Szinte ordít róla, hogy valószínűleg nem lopni jött ide ezen a kései órán.*
- Ó, jó estét kisasszony! *Kerül elő egyszer csak egy öreg varázsló. Az arcán egyértelműen látszik, hogy most riadhatott fel az ajtó hangjára a legmélyebb álmából.*
- Jó estét! Ne haragudjon, nem akartam felébreszteni, elboldogulok én itt egyedül is. *Köszönti ő is az öreget. Nem teljesen a jó szándék beszél belőle, inkább az, hogy szeret egyedül boldogulni. Bár még sose járt itt azelőtt, és hosszabb időt venne így igénybe, de egy kis idő alatt már kiismerné magát a tekercsek között.*
- Nem, nem, ne butáskodjon, jöjjön csak! *Int felé, aztán már el is kezd keresgélni a rengeteg tekercs között.*
- Tényleg nem szükséges. Az alapokat magamtól is el tudom sajátítani. *Elvégre azok még nem annyira nehezek vagy bonyolultak, hogy kellő gyakorlások mellett ne legyenek elegek a tekercsekben leírtak. Legalábbis a fiatal nőstény ezt feltételezi.*
- Még csak az alapok?! Akkor meg aztán végképp ne butáskodjon! Jöjjön! *Int ismét az öreg, hogy jöjjön, Erfalody pedig nagyot sóhajtva követi őt az asztalhoz. Úgy látszik az öreg szeméből kiment az álmosság. A fiatal nőstény még mindig képtelen megérteni ezt a túlzott segíteni akarást amit a felszíniek tanúsítanak, de lassan már kezd hozzászokni.
Az éjszaka további részében nem próbálja ismét elküldeni az öreget, úgyis hiábavaló lenne, így a további magyarázatokat és a tekercsek közötti eligazítást a szakértőre bízza, ő pedig csak figyel és tanul.*
209. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2014-11-21 19:04:10
Üzenet elküldve: 2014-11-21 19:04:10
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Lefele siet az Üvöltő szirtről amikor valahogy felkelti figyelmét a magányos torony. Útját csak egy rövid időre de más felé fordítja. Úgy hallotta ott is mágiát lehet tanulni, kíváncsi rá, hogy talál-e valamit a saját, még igen csak gyengécske szintjéhez. Óvatosan lépeget a köveken majd kopogtat be a torony ajtaján. Természetesen túl sok válasz nem érkezik hát óvatosan lenyomja a kilincset és hangosan köszön. Nem szeretné, ha egy épp az álmából felébresztett varázsló rablónak nézné és rajta próbálná ki a tudását.
Belép majd körbenéz. Ha az öreg előjön biztosan szán neki is valami tanulnivalót. Ha ez megvolt akkor az aranyakat az asztalon hagyva távozik is újonnan szerzett tudásával.*
Belép majd körbenéz. Ha az öreg előjön biztosan szán neki is valami tanulnivalót. Ha ez megvolt akkor az aranyakat az asztalon hagyva távozik is újonnan szerzett tudásával.*
208. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2014-11-19 09:48:53
Üzenet elküldve: 2014-11-19 09:48:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Omon//
*Rhaden, segít nagyjából elföldelni a testet. Majd, mikor azzal végeztek, Omon valami kék, meg zöld löttyöt iszik, Rhaden, meg se kérdi mi az. Inkább, más témát hoz fel.*
-Amúgy, miért is támadtuk meg? Tudom, hogy ti elfek, nem vagytok jóban az orkokkal, de az meg se fordult a fejemben, hogy amint meglátjátok egymást, azonnal hadakozni kezdtek.
*Majd, Rhaden úgy dönt, hogy ezt út közben is meg tudják vitatni, és elindul az út felé. Úgy véli, most ráfér, némi alkohol, ez után a kaland után. A Rumos rókalyuk, ideális hely erre a célra, így az irányt is arra venné. Majd, mikor elindul, int Omon-nak, hogy kövesse.*
*Rhaden, segít nagyjából elföldelni a testet. Majd, mikor azzal végeztek, Omon valami kék, meg zöld löttyöt iszik, Rhaden, meg se kérdi mi az. Inkább, más témát hoz fel.*
-Amúgy, miért is támadtuk meg? Tudom, hogy ti elfek, nem vagytok jóban az orkokkal, de az meg se fordult a fejemben, hogy amint meglátjátok egymást, azonnal hadakozni kezdtek.
*Majd, Rhaden úgy dönt, hogy ezt út közben is meg tudják vitatni, és elindul az út felé. Úgy véli, most ráfér, némi alkohol, ez után a kaland után. A Rumos rókalyuk, ideális hely erre a célra, így az irányt is arra venné. Majd, mikor elindul, int Omon-nak, hogy kövesse.*
207. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2014-11-14 19:14:49
Üzenet elküldve: 2014-11-14 19:14:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Rhaden//
* Hiába ork, az ork, nekik is megvannak az elvárásaik, többek között, hogy ne csak úgy ott hagyják őket az avarban, hanem eltemessék, vagy legalább befedjék. Na meg saját érdekük is fűződik hozzá, jelen esetben az, hogy ne fedezze fel senki a "művüket".
Úgy, ahogy elkezd ásni egy kisebb mélyedést valamivel arrébb a hullától. Jó lesz odafektetni, majd a kiásott földdel be is fedni.
Ha jól csinálják, akkor nem tarthat ez néhány percnél tovább. Nem ettől, de Omont még mindig kínozza a szomjúság. Próbál valahogy beszippantani néhány vízcseppet serdülő arcszőrzetéről, de nem ér vele sokat, így elkezd kutakodni övében. Először nem talál semmi érdekeset, vagy inkább ihatót, de aztán egy zöld, valamint egy kék italt talál. Megrázza őket és oldalról vizsgálgatni kezdi, aztán bólint.
~ Tudom mi ez! ~ Mondja magában, hiszen ilyet ivott már mostanság. Kiszedi a parafadugót az üveg szájából, s lehúzza a torkán a különleges színű és ízű löttyöt. Nem mondható finomnak, de arra elég, hogy szomjúságát csillapítsa az elf.
Az üveget elrakja - jól jöhet még máskor, de az ital maga már Omon bendőjében lapul. *
* Hiába ork, az ork, nekik is megvannak az elvárásaik, többek között, hogy ne csak úgy ott hagyják őket az avarban, hanem eltemessék, vagy legalább befedjék. Na meg saját érdekük is fűződik hozzá, jelen esetben az, hogy ne fedezze fel senki a "művüket".
Úgy, ahogy elkezd ásni egy kisebb mélyedést valamivel arrébb a hullától. Jó lesz odafektetni, majd a kiásott földdel be is fedni.
Ha jól csinálják, akkor nem tarthat ez néhány percnél tovább. Nem ettől, de Omont még mindig kínozza a szomjúság. Próbál valahogy beszippantani néhány vízcseppet serdülő arcszőrzetéről, de nem ér vele sokat, így elkezd kutakodni övében. Először nem talál semmi érdekeset, vagy inkább ihatót, de aztán egy zöld, valamint egy kék italt talál. Megrázza őket és oldalról vizsgálgatni kezdi, aztán bólint.
~ Tudom mi ez! ~ Mondja magában, hiszen ilyet ivott már mostanság. Kiszedi a parafadugót az üveg szájából, s lehúzza a torkán a különleges színű és ízű löttyöt. Nem mondható finomnak, de arra elég, hogy szomjúságát csillapítsa az elf.
Az üveget elrakja - jól jöhet még máskor, de az ital maga már Omon bendőjében lapul. *
206. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2014-11-14 16:14:43
Üzenet elküldve: 2014-11-14 16:14:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Omon//
*Úgy két óra alvás után, Rhaden is felkel a mozgolódásra. Ahogy, kinyitja szemeit, az elfet pillantja meg először, aki azonnal fel is tesz néhány logikus kérdést.*
-Hova vihetnénk az orkot? Lényegében, a legtöbb, amit tehetünk, hogy nagyjából elföldeljük. Mivel, jelenleg, ha valaki ránk talál, azt hiheti, hogy banditák vagyunk. Bár, az utóbbi, kis akciónk, nem áll messze tőle. Én szeretném elkerülni, hogy a fejünkre vérdíjat tűzzenek ki, így még mindig, azt mondom, hogy temessük be, egy olyan helyen, ahol puhább a föld, és nagyobb az avar. De, ha van a közelben folyó, akkor abba is beledobhatjuk. Úgy gondolom, a szállás miatt ráérünk aggódni, most inkább azzal foglalkozzunk, hogy tüntessük el a hullát, szemtanúk nélkül.
~Semmi jó, nem származhat, ha valaki meglát minket, egy hullával mászkálni. Főleg, itt a torony mellett. Igazából, azt se tudom, hogy miért rontottunk rá. De, ezt most inkább félre teszem, ráérek kérdőre vonni, Omont, majd ha a hullát a föld alatt tudom, vagy egy tó mélyén. Tök mindegy, lényeg a végeredmény.~
*Úgy két óra alvás után, Rhaden is felkel a mozgolódásra. Ahogy, kinyitja szemeit, az elfet pillantja meg először, aki azonnal fel is tesz néhány logikus kérdést.*
-Hova vihetnénk az orkot? Lényegében, a legtöbb, amit tehetünk, hogy nagyjából elföldeljük. Mivel, jelenleg, ha valaki ránk talál, azt hiheti, hogy banditák vagyunk. Bár, az utóbbi, kis akciónk, nem áll messze tőle. Én szeretném elkerülni, hogy a fejünkre vérdíjat tűzzenek ki, így még mindig, azt mondom, hogy temessük be, egy olyan helyen, ahol puhább a föld, és nagyobb az avar. De, ha van a közelben folyó, akkor abba is beledobhatjuk. Úgy gondolom, a szállás miatt ráérünk aggódni, most inkább azzal foglalkozzunk, hogy tüntessük el a hullát, szemtanúk nélkül.
~Semmi jó, nem származhat, ha valaki meglát minket, egy hullával mászkálni. Főleg, itt a torony mellett. Igazából, azt se tudom, hogy miért rontottunk rá. De, ezt most inkább félre teszem, ráérek kérdőre vonni, Omont, majd ha a hullát a föld alatt tudom, vagy egy tó mélyén. Tök mindegy, lényeg a végeredmény.~
205. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2014-11-13 21:34:46
Üzenet elküldve: 2014-11-13 21:34:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Rhaden//
* Érzi, hogy valami folyadék megy le torkán, de semmiféle "köszönöm"-öt, vagy effélét nem tud mondani, afféle félálomban van, mikor még érzékeli valamilyen szinten a külvilágot, de megmozdulni nem tud önszántából.
Az ember bizonyára jóra gondol, az ájulást illetően, egyrészt a csata heve is szerepel az okok között, de talán a varázslat jelentősebb. Nem varázsolt olyan sokat, hogy rendes esetben ne tudjon eszméletélénél maradni, de alapból is fáradt volt már, valamint most varázsolt először valamit, ami jelentőséggel bírt - értelme is volt, - és ez eléggé kifárasztotta az elfet.
Nagyjából egy óra múlva tér magához, először köhögni kezd, aztán lenéz magára. Egy köpennyel van betakarva, amit nem tud honnan szerzett, de azt tudja, hogy látta már valahol, valakin.
Ekkor eszébe jut és el is kezdi keresni az embert. Meg is pillantja egy fa tövében, habár most már kissé nehézkesebb a keresés, tekintve, hogy ez az óra alatt szinte teljesen besötétedett.
~ Ilyen az ősz. ~ Jelenti ki magában. A köpenyt leveszi magáról és összehajtva az ölébe fogja. Kissé még szédül, de néhány másodperc múlva ez is elmúlik. Az időközben egyre ocsmányabbá vált szaggal és a vele járó testtel nem foglalkozik sokat.
Remélhetőleg hamar fel kel barátja és kereshetnek egy szálláshelyet valahol a Kikötőben. Ha már felkelt, akkor biccent neki és megkérdezi. *
- Ezt az orkot el kéne valahova vinni, nem hiszem, hogy bárki is bele akarna botlani. ~ Mondjuk ahhoz igen csak be kell dugulnia az orrának, hogy ne fedezze fel. ~
- Meg szállást is kéne szerezni az éjszakára, van még nálam néhány arany. * Mondja, s cselekszik is hamarosan. *
* Érzi, hogy valami folyadék megy le torkán, de semmiféle "köszönöm"-öt, vagy effélét nem tud mondani, afféle félálomban van, mikor még érzékeli valamilyen szinten a külvilágot, de megmozdulni nem tud önszántából.
Az ember bizonyára jóra gondol, az ájulást illetően, egyrészt a csata heve is szerepel az okok között, de talán a varázslat jelentősebb. Nem varázsolt olyan sokat, hogy rendes esetben ne tudjon eszméletélénél maradni, de alapból is fáradt volt már, valamint most varázsolt először valamit, ami jelentőséggel bírt - értelme is volt, - és ez eléggé kifárasztotta az elfet.
Nagyjából egy óra múlva tér magához, először köhögni kezd, aztán lenéz magára. Egy köpennyel van betakarva, amit nem tud honnan szerzett, de azt tudja, hogy látta már valahol, valakin.
Ekkor eszébe jut és el is kezdi keresni az embert. Meg is pillantja egy fa tövében, habár most már kissé nehézkesebb a keresés, tekintve, hogy ez az óra alatt szinte teljesen besötétedett.
~ Ilyen az ősz. ~ Jelenti ki magában. A köpenyt leveszi magáról és összehajtva az ölébe fogja. Kissé még szédül, de néhány másodperc múlva ez is elmúlik. Az időközben egyre ocsmányabbá vált szaggal és a vele járó testtel nem foglalkozik sokat.
Remélhetőleg hamar fel kel barátja és kereshetnek egy szálláshelyet valahol a Kikötőben. Ha már felkelt, akkor biccent neki és megkérdezi. *
- Ezt az orkot el kéne valahova vinni, nem hiszem, hogy bárki is bele akarna botlani. ~ Mondjuk ahhoz igen csak be kell dugulnia az orrának, hogy ne fedezze fel. ~
- Meg szállást is kéne szerezni az éjszakára, van még nálam néhány arany. * Mondja, s cselekszik is hamarosan. *
204. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2014-11-13 21:06:43
Üzenet elküldve: 2014-11-13 21:06:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Omon//
*Miután, az ork minden erejét kilehelte, mikor Omon leszúrta, Rhaden szépen letolja magáról a testet, és egy adag vért köp ki oldalra. Az elf, van olyan kedves és felsegíti, a kissé gyűrött vándort, majd nyilvánvalóan kezd rosszul lenni. Bár, Rhaden is volt, már jobban, de az elf igencsak rémesen fest. Mielőtt teljesen eldőlne, Rhaden megtámasztja, és talán, még van annyi víz kulacsában, hogy elég legyen kettőjüknek. Először, Omon-t kínálja vele, majd ő is iszik, egy kortyot. A kulacs, ki is ürül. Nem, volt benne sok, és nem is volt a legfrissebb, de a semminél jobb. Rhaden, egy pillanatra fordul el, hogy felvegye fegyverét, majd mikor azt eltette, és visszafordul, megdöbbenten tapasztalja, hogy az elf eszméletlenül fekszik.* ~Biztos kimerült. Elég sokat "hurukkolt" ma. Bár, én nem értek hozzá, de elképzelhető, hogy a varázslatok leszívták kicsit, meg ez az ütközet... Mondjuk, meg kell hagyni, igen szép volt, amit most csinált.~
*Rhaden, nem orvos, és nem is túl okos ember, viszont, azt tudja, hogy nem tesz jót, ha az ember, csak úgy elfekszik a földön, és még az idő is kezd, kicsit szeles lenni. Úgy dönt, betakarja az elfet köpenyével, és feje alá nyom, egy rongyot. Majd, Rhaden leül, egy közeli fának támaszkodva, és ő is pihen. Nem kell, neki sok. Hamar elnyomja az álom. Nem, volt túl nehéz napja, viszont nem volt kellemes, az ork öklét kóstolgatni, így kicsit megviselten, de alszik. Nem, kell neki sok alvás, megszokta, hogy keveset alszik és sokat van úton, így maximum alszik két-három órát.*
*Miután, az ork minden erejét kilehelte, mikor Omon leszúrta, Rhaden szépen letolja magáról a testet, és egy adag vért köp ki oldalra. Az elf, van olyan kedves és felsegíti, a kissé gyűrött vándort, majd nyilvánvalóan kezd rosszul lenni. Bár, Rhaden is volt, már jobban, de az elf igencsak rémesen fest. Mielőtt teljesen eldőlne, Rhaden megtámasztja, és talán, még van annyi víz kulacsában, hogy elég legyen kettőjüknek. Először, Omon-t kínálja vele, majd ő is iszik, egy kortyot. A kulacs, ki is ürül. Nem, volt benne sok, és nem is volt a legfrissebb, de a semminél jobb. Rhaden, egy pillanatra fordul el, hogy felvegye fegyverét, majd mikor azt eltette, és visszafordul, megdöbbenten tapasztalja, hogy az elf eszméletlenül fekszik.* ~Biztos kimerült. Elég sokat "hurukkolt" ma. Bár, én nem értek hozzá, de elképzelhető, hogy a varázslatok leszívták kicsit, meg ez az ütközet... Mondjuk, meg kell hagyni, igen szép volt, amit most csinált.~
*Rhaden, nem orvos, és nem is túl okos ember, viszont, azt tudja, hogy nem tesz jót, ha az ember, csak úgy elfekszik a földön, és még az idő is kezd, kicsit szeles lenni. Úgy dönt, betakarja az elfet köpenyével, és feje alá nyom, egy rongyot. Majd, Rhaden leül, egy közeli fának támaszkodva, és ő is pihen. Nem kell, neki sok. Hamar elnyomja az álom. Nem, volt túl nehéz napja, viszont nem volt kellemes, az ork öklét kóstolgatni, így kicsit megviselten, de alszik. Nem, kell neki sok alvás, megszokta, hogy keveset alszik és sokat van úton, így maximum alszik két-három órát.*
203. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2014-11-12 21:01:08
Üzenet elküldve: 2014-11-12 21:01:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Rhaden//
~ Kezd... ~ - Hfh... ~ Elegem... ~ - Hfh. ~ Lenni ebből az... ~ - orkból! * Kiált a birkózók felé, habár amazok a lihegésen kívül csak az "orkból" szót hallhatják meg, mivel a többit nem mondja ki hangosan az elf.
Az energialövedéktől nem, hogy legyengült (bár talán ez is igaz valamilyen szinten), hanem még vadabb lett. Omon reméli, hogy ezek már csak az utolsó rángógörcsei lesznek, melyek során kileheli lelkét, de nem. Talán túl nagy fába vágták a fejszéjüket? A zöldbőrű tovább üvöltözik és az elf gyorsan ráeszmél, hogy neki is közelebb kell mennie hozzá, ha nem akarja, hogy újdonsült barátját szétpüfölje az. *
- Gyere csak ide te... te... * Nem fejezi be, egyrészt, mert lihegése elnyomja beszédi zaját, másrészt rájön, hogy nem sokat nyer a kiáltozással: itt cselekedni kell! A botot elhajítja ugyan, de az már meg sem kottyan szinte a zöldbőrű barátjuknak, hogy fején koppan, mert úgy le is esik a poros földre, mintha csak egy pergamen-fecnit vágott volna hozzá a hegyes fülű.
Immáron nyugodt, de mégis erőteljes és valahol mélyen "veszett-bika" hangulatú léptekkel megy a földön hempergők felé. Kardja már a magasban van. A külvilág zajai eltűnnek körülötte, annyira koncentrál. A fájdalmat nem érzi, mely főleg bokája körül terjeng és egy nagy zöld folt is éktelenkedik ott. A megalvadt vért sem érzi, mely egy viszonylag hosszú seb formájában ölt alakot és arcán fut végig. A hosszú pengén megcsillan a napfény, majd egyre közelebb- és közelebb ér a célhoz. Az idő, mintha csak lelassult volna körülötte.
~ Már csak három lépés... már csak kettő. Egy... és! ~
Az ember fölé emelkedett ork hirtelen felkiált. Omon fegyvere átszúrja a testét. A penge vége valahol a mellkasi részen jöhet ki, ahonnan aztán néhány másodperc késlekedéssel vér kezd el ömleni, igen hevesen.
Az ork még lélegzik néhány percig, de aztán bizonyára élettelenül fog elterülni a földön. Esetleg még megpróbálhat valami fenyegető mozdulatot tenni, de azt bizonyára Rhaden is le fogja tudni már gyűrni, még így is, hogy az ork alatt van.
Ha minden sikeresen megtörténik, akkor az elf kezét nyújtja az embernek, hogy segítsen a feltápászkodásban, majd miután ezzel kész van, azután kardját ledobja maga mellé és egy nagyobb kőre ül le. *
- Szédülök... Van vized? * Kérdi bágyadtan elmerengve Rhaden felé, kiből valamiért kettőt is lát, de talán hármat is. Aztán eldől a földön és talán még jó pár percig, esetleg óráig ott fog feküdni.
Az pedig már csak Rhaden döntése, hogy ott marad vele, vagy elindul az útjára, hiszen a veszély már (valószínűleg) elmúlt, így ezzel sem teszi ki kockázatnak a hegyes fülűt. *
~ Kezd... ~ - Hfh... ~ Elegem... ~ - Hfh. ~ Lenni ebből az... ~ - orkból! * Kiált a birkózók felé, habár amazok a lihegésen kívül csak az "orkból" szót hallhatják meg, mivel a többit nem mondja ki hangosan az elf.
Az energialövedéktől nem, hogy legyengült (bár talán ez is igaz valamilyen szinten), hanem még vadabb lett. Omon reméli, hogy ezek már csak az utolsó rángógörcsei lesznek, melyek során kileheli lelkét, de nem. Talán túl nagy fába vágták a fejszéjüket? A zöldbőrű tovább üvöltözik és az elf gyorsan ráeszmél, hogy neki is közelebb kell mennie hozzá, ha nem akarja, hogy újdonsült barátját szétpüfölje az. *
- Gyere csak ide te... te... * Nem fejezi be, egyrészt, mert lihegése elnyomja beszédi zaját, másrészt rájön, hogy nem sokat nyer a kiáltozással: itt cselekedni kell! A botot elhajítja ugyan, de az már meg sem kottyan szinte a zöldbőrű barátjuknak, hogy fején koppan, mert úgy le is esik a poros földre, mintha csak egy pergamen-fecnit vágott volna hozzá a hegyes fülű.
Immáron nyugodt, de mégis erőteljes és valahol mélyen "veszett-bika" hangulatú léptekkel megy a földön hempergők felé. Kardja már a magasban van. A külvilág zajai eltűnnek körülötte, annyira koncentrál. A fájdalmat nem érzi, mely főleg bokája körül terjeng és egy nagy zöld folt is éktelenkedik ott. A megalvadt vért sem érzi, mely egy viszonylag hosszú seb formájában ölt alakot és arcán fut végig. A hosszú pengén megcsillan a napfény, majd egyre közelebb- és közelebb ér a célhoz. Az idő, mintha csak lelassult volna körülötte.
~ Már csak három lépés... már csak kettő. Egy... és! ~
Az ember fölé emelkedett ork hirtelen felkiált. Omon fegyvere átszúrja a testét. A penge vége valahol a mellkasi részen jöhet ki, ahonnan aztán néhány másodperc késlekedéssel vér kezd el ömleni, igen hevesen.
Az ork még lélegzik néhány percig, de aztán bizonyára élettelenül fog elterülni a földön. Esetleg még megpróbálhat valami fenyegető mozdulatot tenni, de azt bizonyára Rhaden is le fogja tudni már gyűrni, még így is, hogy az ork alatt van.
Ha minden sikeresen megtörténik, akkor az elf kezét nyújtja az embernek, hogy segítsen a feltápászkodásban, majd miután ezzel kész van, azután kardját ledobja maga mellé és egy nagyobb kőre ül le. *
- Szédülök... Van vized? * Kérdi bágyadtan elmerengve Rhaden felé, kiből valamiért kettőt is lát, de talán hármat is. Aztán eldől a földön és talán még jó pár percig, esetleg óráig ott fog feküdni.
Az pedig már csak Rhaden döntése, hogy ott marad vele, vagy elindul az útjára, hiszen a veszély már (valószínűleg) elmúlt, így ezzel sem teszi ki kockázatnak a hegyes fülűt. *
202. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2014-11-12 20:39:29
Üzenet elküldve: 2014-11-12 20:39:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Omon//
*Immár, Rhaden és az ork a földön folytatják a harcot. Rhaden, próbálja lefogni, az ork kezét, és minél tovább a földön tartani, hogy Omon kezdhessen vele valamit. Rhaden, hamar rájön, hogy az ork erősebb nála, és nem lesz képes sokáig, a földön tartani. Ha, Omon nem cselekszik elég gyorsan félő, hogy az ork Rhaden felé kerekedik, és ott a földön ki is belezi. Szerencséjére, Omon pont jól időzített. Mikor, az ork kezdett, egyre jobban a helyzet urává válni, a fáradó Rhaden-nel szemben, Omon csinál valamit, aminek következtében, igen bámulatos mégis kegyetlen látvány, az ork testén szétrobbanó energialövedék. Szépen megperzseli az orkot, aki egy reményvesztett kiáltással válaszol. viszont, nem adja fel. Ó, nem. Sőt, az ork, csak most kezd belelendülni a földharcba, és mivel sikerült maga alá gyűrnie, Rhaden-t. Az ork, úgy dönt, ha meg kell halnia, akkor megpróbálja magával vinni, Rhaden-t is. Vagy, ha lehet, akkor az elfet, sem kímélné, de most azzal van elfoglalva, hogy szétverje, Rhaden képét. Még szerencse, hogy Omon most, sem tétovázik, majd neki is ront az orknak, és ez bizony, egy elég zavaró tényező.*
*Immár, Rhaden és az ork a földön folytatják a harcot. Rhaden, próbálja lefogni, az ork kezét, és minél tovább a földön tartani, hogy Omon kezdhessen vele valamit. Rhaden, hamar rájön, hogy az ork erősebb nála, és nem lesz képes sokáig, a földön tartani. Ha, Omon nem cselekszik elég gyorsan félő, hogy az ork Rhaden felé kerekedik, és ott a földön ki is belezi. Szerencséjére, Omon pont jól időzített. Mikor, az ork kezdett, egyre jobban a helyzet urává válni, a fáradó Rhaden-nel szemben, Omon csinál valamit, aminek következtében, igen bámulatos mégis kegyetlen látvány, az ork testén szétrobbanó energialövedék. Szépen megperzseli az orkot, aki egy reményvesztett kiáltással válaszol. viszont, nem adja fel. Ó, nem. Sőt, az ork, csak most kezd belelendülni a földharcba, és mivel sikerült maga alá gyűrnie, Rhaden-t. Az ork, úgy dönt, ha meg kell halnia, akkor megpróbálja magával vinni, Rhaden-t is. Vagy, ha lehet, akkor az elfet, sem kímélné, de most azzal van elfoglalva, hogy szétverje, Rhaden képét. Még szerencse, hogy Omon most, sem tétovázik, majd neki is ront az orknak, és ez bizony, egy elég zavaró tényező.*
201. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2014-11-09 10:11:48
Üzenet elküldve: 2014-11-09 10:11:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Rhaden//
* A csettintés sikeresen megtörtént, de valamivel jobban is elsülhetett volna, mivel így Rhaden is vesztett pár másodpercet. Mindenesetre Omon feltápászkodik és futva megindul az ork és az ember irányába, kik ezúttal már a földön birkóznak. Félúton megáll, mert eszébe jut egy varázslat. Ekkor fejére csap, most igen erősen.
~ Minek ide csettintés? Ez hatásosabb lesz! ~ Határozott karlendítést tesz az ork felé és reménykedik, hogy ez a varázslat is sikerülni fog. Ha sikerül, akkor remélhetőleg eltalálja az orkot, mely ennek hatására bizonyára legyengül és így már tényleg nem lesz nehéz dolguk a végső csapáshoz. Ha nem sikerülne, akkor is gyorsan cselekszik és botját vágja az ork fejéhez, majd kardját a magasba emelve ront neki a zöldbőrűnek. *
A varázsló egy határozott karlendítéssel rámutat egy célszemélyre, melynek hatására kis energialövedék indul meg az általa kijelölt célpontra, találat esetén enyhe lassító, bénító hatása van.
* A csettintés sikeresen megtörtént, de valamivel jobban is elsülhetett volna, mivel így Rhaden is vesztett pár másodpercet. Mindenesetre Omon feltápászkodik és futva megindul az ork és az ember irányába, kik ezúttal már a földön birkóznak. Félúton megáll, mert eszébe jut egy varázslat. Ekkor fejére csap, most igen erősen.
~ Minek ide csettintés? Ez hatásosabb lesz! ~ Határozott karlendítést tesz az ork felé és reménykedik, hogy ez a varázslat is sikerülni fog. Ha sikerül, akkor remélhetőleg eltalálja az orkot, mely ennek hatására bizonyára legyengül és így már tényleg nem lesz nehéz dolguk a végső csapáshoz. Ha nem sikerülne, akkor is gyorsan cselekszik és botját vágja az ork fejéhez, majd kardját a magasba emelve ront neki a zöldbőrűnek. *
A varázsló egy határozott karlendítéssel rámutat egy célszemélyre, melynek hatására kis energialövedék indul meg az általa kijelölt célpontra, találat esetén enyhe lassító, bénító hatása van.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3722-3741