Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 12 (221. - 240. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
240. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-03-21 16:42:19
Üzenet elküldve: 2015-03-21 16:42:19
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői kaland//
* Egy nála vaskosabb fatörzs oltalmából követi figyelemmel az eseményeket. Ezek szerencsére nagyon egyhangúak és ez most jó. A lovagok is elfoglalták a helyük a torony környékét, ahogy a felderítők is. Remélhetőleg. Nem lát mindenkit, ezért kicsit helyezkedik még. Kényelmes távolságot sikerült találnia, nyíllövésnyire van a toronytól. Szükség esetén pedig fel tud kúsznia a fára, hogy onnan is körbe nézhessen. Mikor meghallja, hogy a félvért behívják és a Gabrien nevű lovagot is, aki pedig Etheára hagyja a bejárat őrzését. Hát, úgy dönt, hogy inkább felkúszik egy olyan ágra, ahol rejtve marad az út felől. A torony irányából más fák is takarják, ebből az irányból is. Barna köpenyével viszont nem lesz olyan könnyen kiszúrható itt a fán. Fegyveréért addig nem nyúl, amíg nem látja szükségét. Így mozdulatlanul kevésbé feltűnő, szemmel tudja tartani a toronyhoz vezető utat, fülei pedig minden neszt meghallanak. *
* Egy nála vaskosabb fatörzs oltalmából követi figyelemmel az eseményeket. Ezek szerencsére nagyon egyhangúak és ez most jó. A lovagok is elfoglalták a helyük a torony környékét, ahogy a felderítők is. Remélhetőleg. Nem lát mindenkit, ezért kicsit helyezkedik még. Kényelmes távolságot sikerült találnia, nyíllövésnyire van a toronytól. Szükség esetén pedig fel tud kúsznia a fára, hogy onnan is körbe nézhessen. Mikor meghallja, hogy a félvért behívják és a Gabrien nevű lovagot is, aki pedig Etheára hagyja a bejárat őrzését. Hát, úgy dönt, hogy inkább felkúszik egy olyan ágra, ahol rejtve marad az út felől. A torony irányából más fák is takarják, ebből az irányból is. Barna köpenyével viszont nem lesz olyan könnyen kiszúrható itt a fán. Fegyveréért addig nem nyúl, amíg nem látja szükségét. Így mozdulatlanul kevésbé feltűnő, szemmel tudja tartani a toronyhoz vezető utat, fülei pedig minden neszt meghallanak. *
239. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-03-21 15:29:50
Üzenet elküldve: 2015-03-21 15:29:50
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői kaland//
*Ha csak kirándulni érkezett volna, most gyönyörködne a tél fagyos szorításából újra kirügyező természet és táj szépségeiben. A Mágustoronyhoz vezető út, a sziklaszirtek, a kis ösvény, vagy inkább csapás és az erdő nyújtotta Élet bizony békét és harmóniát nyújt, hova a hozzá hasonlók vágyhatnak. Persze most erre sem idő, sem alkalom nincs, így most fától fáig lopakodik, sziklák mögé bújik, s onnan kémlel, fülel, hátha nyomát leli a lehetséges csapdának vagy hívatlan vendégnek. De a béke szigetén járhatnak, se híre, se hamva ilyesminek. Így jobb híján az eddigre megjelenő csapatot elemzi, a környéket pásztázza tekintetével, s íját készenlétben tartja. Látja mint tűnnek el többen is a toronyban, s hogyan szóródnak szét a lovagok egy szűkebb védőgyűrűt formálva. Saját társait, mármint a felderítőket nem tudja helyzetéből kiszúrni, így is van rendjén.*
~Helyes.~
*Somolyog bajsza alatt elégedetten. De a csendet és tétlenséget nem engedi rátelepedni akaratára, hogy figyelme rovására menjen. Nem. Folyamatosan keres és talál is szemrevételezni valót. Ha sokáig elhúzódna ez a helyzet, úgy helyzetet is vált, közelebb megy a csapáshoz, min ők maguk is érkeztek, hogy ellenőrizhesse, nem szimatol -e utánuk valaki. Ekkor hallja meg a Hóhajú mély hangján saját nevét. Máris olyan helyzetet keres, honnan rálát a tisztásra, ha szükséges az észrevétlenség vagy csöndes haladás rovására is mehet, hogy mielőbb utánanézhessen, miért is emlegetik. Íját is előre mutatón szegezi, hogy aztán leengedje, hiszen nem lát veszélyt.*
~Hívnak.~
*Tudatosul benne pár pillanat alatt. Hisz a lovagok vezetőjének tartott Gabrien mozdulatain látja, és plusz azon társait is felfedezni véli, kik úgy fest kirendeltettek a Mágustoronyból. Mind a "kör" külső oldalát fürkészik, mintha keresnék: Őt.
Mivel nem sokkal az ide vezető ösvény mellett tartózkodik, úgy dönt, hogy arról közeledik majd, s nem a fák közül lép elő gyalogszerrel.*
-Nos?
*Teszi fel a kérdést, hiszen a miérteket nem ismerheti. Csak sejtése van arról, hogy bizonyára Kagan hívatja őt. Aztán, mint kiderül a kolosszust magát is.
Az, hogy Gabrien a Ethe felé ad parancsot nem nyeri el tetszését, de jelen esetben lenyeli. Csak szeme villan a lányra és biccent. Egyben elismerő és jóváhagyó ez a megnyilvánulása.
Tehát a páncélossal lépi át a küszöböt, de a lépcsőn elébe vág, nehogy már lezúgjon a bádogdoboz és összetörje őt, mint a tekebábut. Amúgy szótlan érkezik a szobába, pillanatok alatt felmérve a helyzetet és az idegent legfőképp. Eddigre íját már hátára vetette, így békés szándékkal lép kicsit oldalvást, hogy ne pont Kagan mögött bújjon meg.*
-Vezérem.
*Biccent mélyen, majd szeme megállapodik az elfen.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.03.21 18:37:29, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
*Ha csak kirándulni érkezett volna, most gyönyörködne a tél fagyos szorításából újra kirügyező természet és táj szépségeiben. A Mágustoronyhoz vezető út, a sziklaszirtek, a kis ösvény, vagy inkább csapás és az erdő nyújtotta Élet bizony békét és harmóniát nyújt, hova a hozzá hasonlók vágyhatnak. Persze most erre sem idő, sem alkalom nincs, így most fától fáig lopakodik, sziklák mögé bújik, s onnan kémlel, fülel, hátha nyomát leli a lehetséges csapdának vagy hívatlan vendégnek. De a béke szigetén járhatnak, se híre, se hamva ilyesminek. Így jobb híján az eddigre megjelenő csapatot elemzi, a környéket pásztázza tekintetével, s íját készenlétben tartja. Látja mint tűnnek el többen is a toronyban, s hogyan szóródnak szét a lovagok egy szűkebb védőgyűrűt formálva. Saját társait, mármint a felderítőket nem tudja helyzetéből kiszúrni, így is van rendjén.*
~Helyes.~
*Somolyog bajsza alatt elégedetten. De a csendet és tétlenséget nem engedi rátelepedni akaratára, hogy figyelme rovására menjen. Nem. Folyamatosan keres és talál is szemrevételezni valót. Ha sokáig elhúzódna ez a helyzet, úgy helyzetet is vált, közelebb megy a csapáshoz, min ők maguk is érkeztek, hogy ellenőrizhesse, nem szimatol -e utánuk valaki. Ekkor hallja meg a Hóhajú mély hangján saját nevét. Máris olyan helyzetet keres, honnan rálát a tisztásra, ha szükséges az észrevétlenség vagy csöndes haladás rovására is mehet, hogy mielőbb utánanézhessen, miért is emlegetik. Íját is előre mutatón szegezi, hogy aztán leengedje, hiszen nem lát veszélyt.*
~Hívnak.~
*Tudatosul benne pár pillanat alatt. Hisz a lovagok vezetőjének tartott Gabrien mozdulatain látja, és plusz azon társait is felfedezni véli, kik úgy fest kirendeltettek a Mágustoronyból. Mind a "kör" külső oldalát fürkészik, mintha keresnék: Őt.
Mivel nem sokkal az ide vezető ösvény mellett tartózkodik, úgy dönt, hogy arról közeledik majd, s nem a fák közül lép elő gyalogszerrel.*
-Nos?
*Teszi fel a kérdést, hiszen a miérteket nem ismerheti. Csak sejtése van arról, hogy bizonyára Kagan hívatja őt. Aztán, mint kiderül a kolosszust magát is.
Az, hogy Gabrien a Ethe felé ad parancsot nem nyeri el tetszését, de jelen esetben lenyeli. Csak szeme villan a lányra és biccent. Egyben elismerő és jóváhagyó ez a megnyilvánulása.
Tehát a páncélossal lépi át a küszöböt, de a lépcsőn elébe vág, nehogy már lezúgjon a bádogdoboz és összetörje őt, mint a tekebábut. Amúgy szótlan érkezik a szobába, pillanatok alatt felmérve a helyzetet és az idegent legfőképp. Eddigre íját már hátára vetette, így békés szándékkal lép kicsit oldalvást, hogy ne pont Kagan mögött bújjon meg.*
-Vezérem.
*Biccent mélyen, majd szeme megállapodik az elfen.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.03.21 18:37:29, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
238. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-03-21 08:29:48
Üzenet elküldve: 2015-03-21 08:29:48
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői kaland//
*A tisztás és a torony egyelőre kihalnak tűnik, mintha rajtuk kívül senki élő nem volna a közelben. Ezt a felderítők is igazolják, hisz senkiről nem esik jelentés és a lovagok sem találnak senkit a torony körüli tisztáson. A pokolfajzat csatamén a kolosszus alatt idegesen forog körbe párszor, mire a hósörényű egy erős mozdulattal nem parancsol megálljt neki, amikor a fiatal elf nő, aki Kagannal tért be a Mágustoronyba, elő nem kerül az borostyánnal benőtt épület bejáratából. Komoran hallgatja meg Ewangel szavait Balthazard nyergének magasából, majd kurta biccentéssel veszi tudomásul a parancsot. Hátasa orrát megfordítva próbálja belőni, hogy merre lehet Harath, de mivel a fickó mestere a rejtőzködésnek és a lopakodásnak, egy lovag valószínűtlenül kevés eséllyel fedezheti fel a felderítőt. Ami rendben is van, hisz ez egy felderítő dolga.*
- Harath!
*Szólal meg kicsit hangosabban, nem kíván ordibálni, de ha a félvér nem hallotta volna ott, ahol éppen rejtőzik Ewangel szavait, talán ezt már meghallja.
Ha a felderítő előkerül, a hósörényű is lepattan Balthy nyergéből és az egyik vaskosabb borostyánágra hurkolja a gyeplőt.*
- Ethea, ne nyúlj a lovamhoz és biztosítsd a torony bejáratának környékét, amíg bent leszünk.
*Azzal, hogy leszállt a nyeregből, valószínűleg már a könnyűléptű lány is tudni fogja, kik azok, akiket Kagan a toronyba vár. Még vet egy-egy aranyló pillantást mindkét oldalra lovagjaira, hogy lássa, minden rendben van-e, figyelmük töretlen, majd az elf varászlólány felé fordul.*
- Mutasd az utat.
*Tornyosul gigászként Ewangel fölé, ahogy mellé áll, majd remélhetően Harathtal az oldalán belépnek a Mágustoronyba, hogy a vezérhez menjenek.
Ha felértek, szótlan lép be a szobába a kolosszus, ahol Kagan és a furcsa elf áll, s előbb a szobát magát méri fel pár pillantással, aztán emeli aranyba olvadt tekintetét a hosszúéletű varázslóra.*
- Főnök...
*Jelentkezése kérdés is egyben, mellyel várja a további parancsot. Fegyver egyelőre nincs a kezében, de fegyverövén ott pihen az ork-koponyás, szegecsekkel kivert láncos buzogány, vészjósló halál-vigyorral mosolyogva a szobában lévőkre, de azok közül csak egy valakire lehet veszélyes valóban...*
*A tisztás és a torony egyelőre kihalnak tűnik, mintha rajtuk kívül senki élő nem volna a közelben. Ezt a felderítők is igazolják, hisz senkiről nem esik jelentés és a lovagok sem találnak senkit a torony körüli tisztáson. A pokolfajzat csatamén a kolosszus alatt idegesen forog körbe párszor, mire a hósörényű egy erős mozdulattal nem parancsol megálljt neki, amikor a fiatal elf nő, aki Kagannal tért be a Mágustoronyba, elő nem kerül az borostyánnal benőtt épület bejáratából. Komoran hallgatja meg Ewangel szavait Balthazard nyergének magasából, majd kurta biccentéssel veszi tudomásul a parancsot. Hátasa orrát megfordítva próbálja belőni, hogy merre lehet Harath, de mivel a fickó mestere a rejtőzködésnek és a lopakodásnak, egy lovag valószínűtlenül kevés eséllyel fedezheti fel a felderítőt. Ami rendben is van, hisz ez egy felderítő dolga.*
- Harath!
*Szólal meg kicsit hangosabban, nem kíván ordibálni, de ha a félvér nem hallotta volna ott, ahol éppen rejtőzik Ewangel szavait, talán ezt már meghallja.
Ha a felderítő előkerül, a hósörényű is lepattan Balthy nyergéből és az egyik vaskosabb borostyánágra hurkolja a gyeplőt.*
- Ethea, ne nyúlj a lovamhoz és biztosítsd a torony bejáratának környékét, amíg bent leszünk.
*Azzal, hogy leszállt a nyeregből, valószínűleg már a könnyűléptű lány is tudni fogja, kik azok, akiket Kagan a toronyba vár. Még vet egy-egy aranyló pillantást mindkét oldalra lovagjaira, hogy lássa, minden rendben van-e, figyelmük töretlen, majd az elf varászlólány felé fordul.*
- Mutasd az utat.
*Tornyosul gigászként Ewangel fölé, ahogy mellé áll, majd remélhetően Harathtal az oldalán belépnek a Mágustoronyba, hogy a vezérhez menjenek.
Ha felértek, szótlan lép be a szobába a kolosszus, ahol Kagan és a furcsa elf áll, s előbb a szobát magát méri fel pár pillantással, aztán emeli aranyba olvadt tekintetét a hosszúéletű varázslóra.*
- Főnök...
*Jelentkezése kérdés is egyben, mellyel várja a további parancsot. Fegyver egyelőre nincs a kezében, de fegyverövén ott pihen az ork-koponyás, szegecsekkel kivert láncos buzogány, vészjósló halál-vigyorral mosolyogva a szobában lévőkre, de azok közül csak egy valakire lehet veszélyes valóban...*
237. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-03-21 07:52:35
Üzenet elküldve: 2015-03-21 07:52:35
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Kikötői kaland//
* Az emeletre szabad az út. Érdekes az az óvatosság Ewa számára, de neki eddig még soha nem voltak ellenségei. Ki tudja, lehet ezentúl majd ő is kétszer néz a háta mögé és csak egyszer előre.
Amint felérnek szembe találják magukat egy idős elfel. Első reménye az, hogy az öreg garabonciás áll előttük, de a parancs az parancs. Épp csak biccent Taug felé köszönés képen majd egy értettem jellegű szemjelzéssel, ami a pislogásnál sokkal lassabb Kagan felé és már hátat is fordít. Remélhetőleg nem most esnek egymásnak a férfiak.
Az első néhány lépést halkan de gyorsan teszi meg, a többinél már a csenddel sem foglalkozik, úgy viharzik le előkeríteni a kért személyeket.
Elsőként Yarrodal találkozik talán szembe.*
- Itt van akit kerestünk. Biztosítsd a helyszínt. *szól majd már siet is tovább hogy a lovagok előtt álljon ismét meg.
Remélhetőleg a lovagok egy csapatban várakoznak mert sajnos csak kettőt ismer közülük, Etheat és Letriont. A csapathoz siet és már mondja is.*
- Fent a toronyban találtunk egy elfet. A vezér azt üzeni, hogy biztosítsátok a környéket és kéreti maga mellé Gabrient és Harathot. *reménykedve néz végig a lovagok során. Azt várja, hogy bármelyik magára ismerjen a felsorolt nevekről mert akkor tudja, hogy már csak a másikat kell előkerítse. Végül csak felteszi a számára talán legfontosabb kérdést.*
- Hol találom a két említettet?
* Az emeletre szabad az út. Érdekes az az óvatosság Ewa számára, de neki eddig még soha nem voltak ellenségei. Ki tudja, lehet ezentúl majd ő is kétszer néz a háta mögé és csak egyszer előre.
Amint felérnek szembe találják magukat egy idős elfel. Első reménye az, hogy az öreg garabonciás áll előttük, de a parancs az parancs. Épp csak biccent Taug felé köszönés képen majd egy értettem jellegű szemjelzéssel, ami a pislogásnál sokkal lassabb Kagan felé és már hátat is fordít. Remélhetőleg nem most esnek egymásnak a férfiak.
Az első néhány lépést halkan de gyorsan teszi meg, a többinél már a csenddel sem foglalkozik, úgy viharzik le előkeríteni a kért személyeket.
Elsőként Yarrodal találkozik talán szembe.*
- Itt van akit kerestünk. Biztosítsd a helyszínt. *szól majd már siet is tovább hogy a lovagok előtt álljon ismét meg.
Remélhetőleg a lovagok egy csapatban várakoznak mert sajnos csak kettőt ismer közülük, Etheat és Letriont. A csapathoz siet és már mondja is.*
- Fent a toronyban találtunk egy elfet. A vezér azt üzeni, hogy biztosítsátok a környéket és kéreti maga mellé Gabrient és Harathot. *reménykedve néz végig a lovagok során. Azt várja, hogy bármelyik magára ismerjen a felsorolt nevekről mert akkor tudja, hogy már csak a másikat kell előkerítse. Végül csak felteszi a számára talán legfontosabb kérdést.*
- Hol találom a két említettet?
236. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-03-20 22:16:46
Üzenet elküldve: 2015-03-20 22:16:46
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői kaland//
*A fogadás nem túlzottan az ő sportja, csak ritkán szokott ilyesmibe belemenni, és ezúttal nincs hangulata hozzá. Ezt nem jelenti ki hangosan, inkább csak húzza az időt, míg fontolgatja a tétet, no meg az esélyeket, hiszen arra is rákérdeztek.
Az esélyek sok mindentől függenek, és ezeket végig is gondolja, ezzel tekintete is változik, hiszen ahogy távolodnak Amon Ruadhtól, úgy válik nézelődőből egyre inkább elemzővé. A tájban már nem gyönyörködik, a különböző lehetőségeket kémleli, ha neki kellene feltartóztatnia vagy rajta ütnie egy csapaton, honnan lenne érdemes, merről nem lehetne számítani a meglepetésre, melyik irányból lenne a leghatásosabb a támadás, melyik pontot elhetne jól védeni.
Ezen gondolatok rendesen el is vonják figyelmét a társaságtól, így a lókolbászos beszélgetésből ki is marad, arra csupán lova ideges horkantása a felelet, mintha értené, mi lenne a diskurzus, de legalábbis tudná, mi az a bizonyos étek, és hogy miből készül.
Az első célállomást elérik, most már élőben is megcsodálhatja a lány azt a bizonyos Mágustornyot. Nézelődni megint nem marad sok idő, hiszen ahogy azt kell, máris osztják a parancsokat. Egy bólintással jelzi, hogy vette.
Khan és Letrion el is indultak jobbra, neki marad hát a bal oldal.*
- Csak hogy ne maradj teljesen válasz nélkül, azt mondanám, 8. *Ad egy meglehetősen kései feleletet a férfinek, majd a nem is oly rég megállásra késztetett hátasát megindítja a másik irányba, hogy elfoglalja a kijelölt helyét.*
*A fogadás nem túlzottan az ő sportja, csak ritkán szokott ilyesmibe belemenni, és ezúttal nincs hangulata hozzá. Ezt nem jelenti ki hangosan, inkább csak húzza az időt, míg fontolgatja a tétet, no meg az esélyeket, hiszen arra is rákérdeztek.
Az esélyek sok mindentől függenek, és ezeket végig is gondolja, ezzel tekintete is változik, hiszen ahogy távolodnak Amon Ruadhtól, úgy válik nézelődőből egyre inkább elemzővé. A tájban már nem gyönyörködik, a különböző lehetőségeket kémleli, ha neki kellene feltartóztatnia vagy rajta ütnie egy csapaton, honnan lenne érdemes, merről nem lehetne számítani a meglepetésre, melyik irányból lenne a leghatásosabb a támadás, melyik pontot elhetne jól védeni.
Ezen gondolatok rendesen el is vonják figyelmét a társaságtól, így a lókolbászos beszélgetésből ki is marad, arra csupán lova ideges horkantása a felelet, mintha értené, mi lenne a diskurzus, de legalábbis tudná, mi az a bizonyos étek, és hogy miből készül.
Az első célállomást elérik, most már élőben is megcsodálhatja a lány azt a bizonyos Mágustornyot. Nézelődni megint nem marad sok idő, hiszen ahogy azt kell, máris osztják a parancsokat. Egy bólintással jelzi, hogy vette.
Khan és Letrion el is indultak jobbra, neki marad hát a bal oldal.*
- Csak hogy ne maradj teljesen válasz nélkül, azt mondanám, 8. *Ad egy meglehetősen kései feleletet a férfinek, majd a nem is oly rég megállásra késztetett hátasát megindítja a másik irányba, hogy elfoglalja a kijelölt helyét.*
235. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-03-20 21:08:40
Üzenet elküldve: 2015-03-20 21:08:40
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői kaland//
*A Torony alsóbb szintjei üresnek, de nem elhagyatottnak tűnnek.*
~ Talán Isurii járt itt? ~ *húga ígéretett tett, hogy megjelenik a toronynál, de sem lovát, sem egyértelmű nyomát nem lelte ittlétének. Nem, ha van is itt valaki, az nem Tharg.*
- Óvatosan, Ewangel. *bár most vele van egy mágus is, ő maga sem teljesen eszköztelen e téren; megáll, és szemét lehunyva mormolni kezd. Az elf máguslány nyilván felismeri az egyszerű varázst, ami ha sikerül, felfedi Kagan előtt az ellenséget. Legalábbis ad valamennyi esélyt a vezérnek, hogy felkészüljön. Csak ezt követően, ennek eredménye folytán haladnak tovább felfelé.*
*Számtalan jelét látta, hogy valaki nem is olyan régen előttük járt - bár álcaművészete kezdetleges, nyomolvasása meglehetősen fejlett, így nem lepi meg Taug jelenléte.*
- Ewangel. Menj le, szólj az embereimnek, hogy itt van, akit kerestünk. Biztosítsák a környéket, aztán küldd fel Gabrient és Harathot. *rendelkezik, mielőtt válaszra, vagy akár csak üdvözlésre méltatná a hozzá szóló furcsa, nagyon furcsa elfet. Majd csak miután Ewangel távozik, fordul teljes figyelme Taug felé, és lép be a torony legfelsőbb szintjének említett részére.*
- Mi volt a neve a két futárodnak, és mit írtál a leveledben nekem, Taug Quithine? *kevés eszköze van, hogy leellenőrizze, nem csak egy csali várja odafent, akinek kiadja a titkait és terveit, aztán majd jól ráfarag. De ami lehetősége van, azt kihasználja.*
- Kagan Thargodar vagyok. *biccent, ha megfelelő válaszokat kap. Körbepillant, de nem látja sem az idegesítő kalózlányt, sem pedig a csinos északit.*
- Egyedül? *érdeklődik röviden, majd mesterkardját előhúzza és a béke jeleként az asztalra helyezi, maga elé - a béke jeleként, na meg azért, hogy villámgyorsan fel tudja kapni és tövig belevágja abba, akit illet.*
- A kérdéseimre megvannak a válaszok, Taug úr? *mert ez sarokköve a további beszélgetésüknek - sőt, gyakorlatilag első és megkerülhetetlen feltétele.*
A varázsló becsukja a szemét, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására bármely harminc lépésnél közelebb található élőlény ellenséges vagy ártó szándékát megérzi annak mértéke vagy forrása nélkül, ha az a varázshasználó felé irányul. Az érzékelés megszűnik, amint a mágus kinyitja a szemét.
*A Torony alsóbb szintjei üresnek, de nem elhagyatottnak tűnnek.*
~ Talán Isurii járt itt? ~ *húga ígéretett tett, hogy megjelenik a toronynál, de sem lovát, sem egyértelmű nyomát nem lelte ittlétének. Nem, ha van is itt valaki, az nem Tharg.*
- Óvatosan, Ewangel. *bár most vele van egy mágus is, ő maga sem teljesen eszköztelen e téren; megáll, és szemét lehunyva mormolni kezd. Az elf máguslány nyilván felismeri az egyszerű varázst, ami ha sikerül, felfedi Kagan előtt az ellenséget. Legalábbis ad valamennyi esélyt a vezérnek, hogy felkészüljön. Csak ezt követően, ennek eredménye folytán haladnak tovább felfelé.*
*Számtalan jelét látta, hogy valaki nem is olyan régen előttük járt - bár álcaművészete kezdetleges, nyomolvasása meglehetősen fejlett, így nem lepi meg Taug jelenléte.*
- Ewangel. Menj le, szólj az embereimnek, hogy itt van, akit kerestünk. Biztosítsák a környéket, aztán küldd fel Gabrient és Harathot. *rendelkezik, mielőtt válaszra, vagy akár csak üdvözlésre méltatná a hozzá szóló furcsa, nagyon furcsa elfet. Majd csak miután Ewangel távozik, fordul teljes figyelme Taug felé, és lép be a torony legfelsőbb szintjének említett részére.*
- Mi volt a neve a két futárodnak, és mit írtál a leveledben nekem, Taug Quithine? *kevés eszköze van, hogy leellenőrizze, nem csak egy csali várja odafent, akinek kiadja a titkait és terveit, aztán majd jól ráfarag. De ami lehetősége van, azt kihasználja.*
- Kagan Thargodar vagyok. *biccent, ha megfelelő válaszokat kap. Körbepillant, de nem látja sem az idegesítő kalózlányt, sem pedig a csinos északit.*
- Egyedül? *érdeklődik röviden, majd mesterkardját előhúzza és a béke jeleként az asztalra helyezi, maga elé - a béke jeleként, na meg azért, hogy villámgyorsan fel tudja kapni és tövig belevágja abba, akit illet.*
- A kérdéseimre megvannak a válaszok, Taug úr? *mert ez sarokköve a további beszélgetésüknek - sőt, gyakorlatilag első és megkerülhetetlen feltétele.*
A varázsló becsukja a szemét, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására bármely harminc lépésnél közelebb található élőlény ellenséges vagy ártó szándékát megérzi annak mértéke vagy forrása nélkül, ha az a varázshasználó felé irányul. Az érzékelés megszűnik, amint a mágus kinyitja a szemét.
234. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-03-20 20:33:26
Üzenet elküldve: 2015-03-20 20:33:26
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői kaland//
* Megtervezett sorrendben és ütemben "özönlik" el a Mágustorony környékét. A felderítőket nem látni és ez így is van jól. Egyedül Ethea lovagol jóval előttük az úton. Szakálla alatt elsomolyodik, jó ideje először. Ebben a lányban van valami, kicsit tanul még, szokja a törzset és jó harcos lesz belőle. Nem úgy mint másból. A Toronynál leszállnak a lovaikról, ő a magáét ki sem köti, nem nagyon szalad ez el sehová. Majd odabent Kagan kiosztja a további parancsokat. *
- Értettem.
* Ő marad a földszinten szétnézni. Ha ez a Taug olyan, akkor talán jobb is, ha nem két, jól megtermett harcos, talpig páncélban ballag fel hozzá. Ewangel meg mágus, szóval jobb ez így. Ő meg akkor lent marad és körülnéz a földszinten. Bejárja a helyet, amennyire csak lehet, alaposan körülnéz, nehogy valami elkerülje a figyelmét. De azért fülel felfelé is. *
* Megtervezett sorrendben és ütemben "özönlik" el a Mágustorony környékét. A felderítőket nem látni és ez így is van jól. Egyedül Ethea lovagol jóval előttük az úton. Szakálla alatt elsomolyodik, jó ideje először. Ebben a lányban van valami, kicsit tanul még, szokja a törzset és jó harcos lesz belőle. Nem úgy mint másból. A Toronynál leszállnak a lovaikról, ő a magáét ki sem köti, nem nagyon szalad ez el sehová. Majd odabent Kagan kiosztja a további parancsokat. *
- Értettem.
* Ő marad a földszinten szétnézni. Ha ez a Taug olyan, akkor talán jobb is, ha nem két, jól megtermett harcos, talpig páncélban ballag fel hozzá. Ewangel meg mágus, szóval jobb ez így. Ő meg akkor lent marad és körülnéz a földszinten. Bejárja a helyet, amennyire csak lehet, alaposan körülnéz, nehogy valami elkerülje a figyelmét. De azért fülel felfelé is. *
233. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-03-20 16:24:33
Üzenet elküldve: 2015-03-20 16:24:33
![>Letrion Wandar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/144_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői kaland//
*Bár a környező többség vagy nem hallja, vagy nem érti, vagy csak simán bolygót váltott, azért akadnak válaszok. ~Érzelmi kötődés egy lóhoz? Bele se merek gondolni...~ A többin viszont nevet egy jót.*
- Da hallod Pofádlan, vannak éhrdeklődők, ha nem vityázol!
*Ki tudja, ha már az út alatt leölik a jószágot, az elf lány talán megint megengedi, hogy felüljön mögé. A ló viszont nyilván nem értheti a fenyegetést, legföljebb azt gondolhatja, hogy a hátán ülő muki az elsőszámú veszélyforrás. Abba pedig Wandar nem gondol bele, hogy amit Ryrin mondott, a ló irányítása szempontjából valóban előnyös. A jó öreg Letrion-hozzáállás: Majd ha jól viselkedik, megdicsérjük. Az alakzat végül eléri a mágustornyot is. A felderítők felderítenek, a lovagok lovagolnak, a vezérek meg vezérelnek.*
- Hrendben!
*Avagy, miután az előbbiek beszivárogtak a mágustornyot körülvevő ökoszisztémába, a páncélosok közvetlenebbül veszik a tornyot körül. Megindulnak hát - vagy legalábbis hősünk megindul, Ryrin meg remélhetőleg szintén így tesz - jobb felé, kicsit ívesen a torony körül, míg az „ötszög” távolabbik pontjához nem ér. Ott megáll, körbenéz, majd lepattan a lóról, mivel a számszeríjat sokkal könnyebb földön felhúzogatni. Aztán felhúzza a megnevezett fegyvert, egésszé teszi egy „sima” vesszővel, majd azt lefelé tartva vár. és figyel. Parancsszóra, ellenségre, tapsra, akármire. A lova meg ugyan okosabb (már) annál, hogy csak úgy faképnél hagyja, és elszökjön egy vadidegen terepen, azért hajlamos az idegbajra. Remélhetőleg ezzel nem lesz gond.*
*Bár a környező többség vagy nem hallja, vagy nem érti, vagy csak simán bolygót váltott, azért akadnak válaszok. ~Érzelmi kötődés egy lóhoz? Bele se merek gondolni...~ A többin viszont nevet egy jót.*
- Da hallod Pofádlan, vannak éhrdeklődők, ha nem vityázol!
*Ki tudja, ha már az út alatt leölik a jószágot, az elf lány talán megint megengedi, hogy felüljön mögé. A ló viszont nyilván nem értheti a fenyegetést, legföljebb azt gondolhatja, hogy a hátán ülő muki az elsőszámú veszélyforrás. Abba pedig Wandar nem gondol bele, hogy amit Ryrin mondott, a ló irányítása szempontjából valóban előnyös. A jó öreg Letrion-hozzáállás: Majd ha jól viselkedik, megdicsérjük. Az alakzat végül eléri a mágustornyot is. A felderítők felderítenek, a lovagok lovagolnak, a vezérek meg vezérelnek.*
- Hrendben!
*Avagy, miután az előbbiek beszivárogtak a mágustornyot körülvevő ökoszisztémába, a páncélosok közvetlenebbül veszik a tornyot körül. Megindulnak hát - vagy legalábbis hősünk megindul, Ryrin meg remélhetőleg szintén így tesz - jobb felé, kicsit ívesen a torony körül, míg az „ötszög” távolabbik pontjához nem ér. Ott megáll, körbenéz, majd lepattan a lóról, mivel a számszeríjat sokkal könnyebb földön felhúzogatni. Aztán felhúzza a megnevezett fegyvert, egésszé teszi egy „sima” vesszővel, majd azt lefelé tartva vár. és figyel. Parancsszóra, ellenségre, tapsra, akármire. A lova meg ugyan okosabb (már) annál, hogy csak úgy faképnél hagyja, és elszökjön egy vadidegen terepen, azért hajlamos az idegbajra. Remélhetőleg ezzel nem lesz gond.*
232. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-03-20 15:07:09
Üzenet elküldve: 2015-03-20 15:07:09
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői kaland//
*"Megjöttek". Talán így lehetne egy szóban összefoglalni mindazt, amit Taug gondolt, miközben a torony felső szintjén tanyázott, persze a tekercsek között. Hallotta a kinti zajokat, de véletlenül sem mozdult meg, legkevésbé sem ment ki.
Még most is csak vár. Hiába minden szóbeszéd, az elfeknek hiába vannak nagy, hosszú füleik, nem sokkal hallanak jobban, mint az emberek, azt viszont meg tudja állapítani, hogy nem mindenki jött be a toronyba. Sőt, igen kevesen, viszont a léptek rendezetlenségéből legalább ketten. Hall valami olyasmit is, hogy valakinek valamit át kéne kutatni, de csak szófoszlányok jutnak el egyébként tiszta fejéhez. Utoljára két napja szívott a szerből, a Szellem bizonyára nem segítene neki sokat az esetleges szövetségkötésben. Amint meghallja a léptek zaját, melyek közelednek a lépcső irányából, talpra ugrik. Minden egybevág, ennél jobban ő maga sem írhatta volna meg, még a vén kuruzsló sincs most épp itthon, viszont ki tudja, mennyi idejük van. Taug cseppet sem szeretné, ha bárki együtt látná őket, még akkor sem, ha az itteni vezetőmágus gyakorlatilag csak névleg a tanács tagja. Ezt is a szóbeszédekből tudja, melyből akad itt bőven, és amely közül a legtöbb igaznak bizonyul. A kikötőben bizony nincs olyan titok, amiről nullánál több itteni tud. Ha egyszer együtt látnák Kagannal, kis eséllyel ugyan, de máris elindulhatna egy ostoba szóbeszéd, mely hosszú útja során tucatnyi formát öltene, és egyszer-egyszer valóban az igazság közelébe érhetne. A léptek nyomán előbb-utóbb valószínűleg meg fog jelenni valaki, aki pedig jó eséllyel Kagan lesz. A két nő beszámolójából már nagyjából tudja, hogy néz ki a vezér, azonban szeretne biztosra menni. Amint a két "vendég" felér, Taug köszönti őket:*
- Üdvözletem! A nevem Taug Quithine, talán engem keresnek *majd miután úgy ítéli meg, hogy a leírások alapján ez vagy Kagan lesz, vagy valami közeli rokona, megkockáztatja a kérdést* Esetleg Kagan Thargodarhoz, Thargarod királyához van szerencsém? *ha igenlő választ kap, akkor az üdvözlést egy meghajlással is megtoldja* Még a hosszúéletű elfek közül sem mondhatják el sokan, hogy találkoztak egy királlyal.
*Ezen a ponton részéről a bájolgás le van tudva, és bízik benne, hogy Kagan sem fog a formaságok rabjává válni, elvégre (ha hinni lehet a józan észnek) egyikük sem az a fajta. Azt nem kérdezi meg, hogy vajon a mélységi nőstény Kagan asszonya-e, ha kívánja, be fogja mutatni. Ha nem teszi, akkor nem is fontos, hogy kiről van szó. Azt sem kérdezi meg, hogy a vezér mit szeretne tőle, hisz részint tudja, részint pedig biztos benne, hogy Kagan kérdés nélkül is el fogja mondani.*
*"Megjöttek". Talán így lehetne egy szóban összefoglalni mindazt, amit Taug gondolt, miközben a torony felső szintjén tanyázott, persze a tekercsek között. Hallotta a kinti zajokat, de véletlenül sem mozdult meg, legkevésbé sem ment ki.
Még most is csak vár. Hiába minden szóbeszéd, az elfeknek hiába vannak nagy, hosszú füleik, nem sokkal hallanak jobban, mint az emberek, azt viszont meg tudja állapítani, hogy nem mindenki jött be a toronyba. Sőt, igen kevesen, viszont a léptek rendezetlenségéből legalább ketten. Hall valami olyasmit is, hogy valakinek valamit át kéne kutatni, de csak szófoszlányok jutnak el egyébként tiszta fejéhez. Utoljára két napja szívott a szerből, a Szellem bizonyára nem segítene neki sokat az esetleges szövetségkötésben. Amint meghallja a léptek zaját, melyek közelednek a lépcső irányából, talpra ugrik. Minden egybevág, ennél jobban ő maga sem írhatta volna meg, még a vén kuruzsló sincs most épp itthon, viszont ki tudja, mennyi idejük van. Taug cseppet sem szeretné, ha bárki együtt látná őket, még akkor sem, ha az itteni vezetőmágus gyakorlatilag csak névleg a tanács tagja. Ezt is a szóbeszédekből tudja, melyből akad itt bőven, és amely közül a legtöbb igaznak bizonyul. A kikötőben bizony nincs olyan titok, amiről nullánál több itteni tud. Ha egyszer együtt látnák Kagannal, kis eséllyel ugyan, de máris elindulhatna egy ostoba szóbeszéd, mely hosszú útja során tucatnyi formát öltene, és egyszer-egyszer valóban az igazság közelébe érhetne. A léptek nyomán előbb-utóbb valószínűleg meg fog jelenni valaki, aki pedig jó eséllyel Kagan lesz. A két nő beszámolójából már nagyjából tudja, hogy néz ki a vezér, azonban szeretne biztosra menni. Amint a két "vendég" felér, Taug köszönti őket:*
- Üdvözletem! A nevem Taug Quithine, talán engem keresnek *majd miután úgy ítéli meg, hogy a leírások alapján ez vagy Kagan lesz, vagy valami közeli rokona, megkockáztatja a kérdést* Esetleg Kagan Thargodarhoz, Thargarod királyához van szerencsém? *ha igenlő választ kap, akkor az üdvözlést egy meghajlással is megtoldja* Még a hosszúéletű elfek közül sem mondhatják el sokan, hogy találkoztak egy királlyal.
*Ezen a ponton részéről a bájolgás le van tudva, és bízik benne, hogy Kagan sem fog a formaságok rabjává válni, elvégre (ha hinni lehet a józan észnek) egyikük sem az a fajta. Azt nem kérdezi meg, hogy vajon a mélységi nőstény Kagan asszonya-e, ha kívánja, be fogja mutatni. Ha nem teszi, akkor nem is fontos, hogy kiről van szó. Azt sem kérdezi meg, hogy a vezér mit szeretne tőle, hisz részint tudja, részint pedig biztos benne, hogy Kagan kérdés nélkül is el fogja mondani.*
231. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-03-20 13:48:33
Üzenet elküldve: 2015-03-20 13:48:33
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Kikötői Kaland//
* Lassan de biztosan megérkeznek. Az út nem volt rövid és ráadásul olyan ösvényeken kellett haladniuk amiket Ewa még nem ismert. Még egy érv, hogy a klán mellett maradjon. Így legalább biztosan nem téved el. Figyeli az utat, hogy következő alkalommal akár egyedül is gond nélkül idetalálhasson, közben pedig talán váltanak még egy két szót Yarrodal is, bár ő nagyon visszafogottan viselkedik.
Kiérnek a tisztásra. Remélhetőleg semmilyen veszély nem leselkedik rájuk, de ha mégis valahogy majd csak megoldják. A veszélyesnek tűnő területen Hópehelyt egy árnyalattal jobban visszafogja mire a ló nemtetszését egy hangos nyihogással fejezi ki.*
- Jól van, na. Elhiszem, hogy te tudod hány ló van a közelben.
* A torony elé lovagolnak. Ott amikor látja, hogy Kagan leugrik a lova hátáról ő maga is ekképpen cselekszik. Mint az árnyéka úgy halad a Vezér nyomában bár veszélyt nem érez. Parancséra az emeletre is vele tart és az öreg varázsló emlegetésére lelkesen bólogat.*
- Igen, szívesen elbeszélgetnék vele ha lehet!
* Lassan de biztosan megérkeznek. Az út nem volt rövid és ráadásul olyan ösvényeken kellett haladniuk amiket Ewa még nem ismert. Még egy érv, hogy a klán mellett maradjon. Így legalább biztosan nem téved el. Figyeli az utat, hogy következő alkalommal akár egyedül is gond nélkül idetalálhasson, közben pedig talán váltanak még egy két szót Yarrodal is, bár ő nagyon visszafogottan viselkedik.
Kiérnek a tisztásra. Remélhetőleg semmilyen veszély nem leselkedik rájuk, de ha mégis valahogy majd csak megoldják. A veszélyesnek tűnő területen Hópehelyt egy árnyalattal jobban visszafogja mire a ló nemtetszését egy hangos nyihogással fejezi ki.*
- Jól van, na. Elhiszem, hogy te tudod hány ló van a közelben.
* A torony elé lovagolnak. Ott amikor látja, hogy Kagan leugrik a lova hátáról ő maga is ekképpen cselekszik. Mint az árnyéka úgy halad a Vezér nyomában bár veszélyt nem érez. Parancséra az emeletre is vele tart és az öreg varázsló emlegetésére lelkesen bólogat.*
- Igen, szívesen elbeszélgetnék vele ha lehet!
230. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-03-20 11:48:29
Üzenet elküldve: 2015-03-20 11:48:29
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői Kaland//
//Kieg. Ethea//
*Valószínűleg a lovagok mozdulnak a parancs szerint. A kolosszus nagyon reméli, hogy nem kell külön kérvényt benyújtani egyiküknek sem és a lovagok tudják a dolgukat anélkül is, hogy mindent a szájukba kelljen adni.
Ez nem csak a számára felmérés, de számukra is. És most nem csak parancsteljesítésről és parolázásról van szó. Kagan és a kolosszus lemérhetik egy ilyen bagatelnek tűnő feladat keretében, hogy mennyire veszik komolyan a küldetést, mennyire érzik magukénak az egész csapat érdekeit, hogy nem csak önös érdekek vezetik őket.
A hósörényű közben azért persze figyel, aranyszín tekintete körbejár lovagjai és az erdő számára látható része között, amikor észreveszi a mögötte tébláboló Etheat. Tényleg, Kagan őt is "aláosztotta".*
- Ethea, ugye?
*Kérdi megköszörülve a torkát, s miközben Kagan belép a toronyba, a lánynak is oszt feladatot.*
- Védd a hátunkat, hátha követett valaki minket ide.
*Adja ki neki is az utasítást. Bár a fiatal lány nem lovag, mégis veszi a bátorságot, hogy parancsot adjon neki.*
//Kieg. Ethea//
*Valószínűleg a lovagok mozdulnak a parancs szerint. A kolosszus nagyon reméli, hogy nem kell külön kérvényt benyújtani egyiküknek sem és a lovagok tudják a dolgukat anélkül is, hogy mindent a szájukba kelljen adni.
Ez nem csak a számára felmérés, de számukra is. És most nem csak parancsteljesítésről és parolázásról van szó. Kagan és a kolosszus lemérhetik egy ilyen bagatelnek tűnő feladat keretében, hogy mennyire veszik komolyan a küldetést, mennyire érzik magukénak az egész csapat érdekeit, hogy nem csak önös érdekek vezetik őket.
A hósörényű közben azért persze figyel, aranyszín tekintete körbejár lovagjai és az erdő számára látható része között, amikor észreveszi a mögötte tébláboló Etheat. Tényleg, Kagan őt is "aláosztotta".*
- Ethea, ugye?
*Kérdi megköszörülve a torkát, s miközben Kagan belép a toronyba, a lánynak is oszt feladatot.*
- Védd a hátunkat, hátha követett valaki minket ide.
*Adja ki neki is az utasítást. Bár a fiatal lány nem lovag, mégis veszi a bátorságot, hogy parancsot adjon neki.*
229. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-03-20 01:05:56
Üzenet elküldve: 2015-03-20 01:05:56
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői Kaland//
*Az erdei ösvény és a Mágustoronynak otthont adó tisztás között, valahol félúton akarva elejti a fogadás és pontozás korábban feszegetett témáját, lévén útjuk első fontosabb célállomását készülnek "bevenni". Ittlétük pontos okáról továbbra is csak a "felső vezetés" tud, még Gabriennek is csak az információ legfontosabb, vonatkozó részeit nyújtotta át Kagan, a hóhajú alatt szolgálók pedig még annak is a leegyszerűsített verzióját ismerik. Khan ismeri és el is fogadja ennek pozitív leképeződését, és ő például különösebben nem is szolgált rá, hogy a bizalmi körök belsőbb gyűrűjének egyikébe kerülhessen, ahol már közelebb érezhetné magát a tűzhelyhez. Megelégszik az egyszerű talpas szerepével. Egy ideig.
A terepet előttük bejáró felderítők nem adnak jelzést/hírt arról, hogy bármilyen csapda vagy veszély várná őket, nincsen okuk hát mást feltételezni. Nincs mitől tartaniuk, vagy nem elégséges a felkészültségük, hogy észrevegyék azt - harmadik változat aligha van.*
- Az előzőekre még visszatérünk később. - *Azzal jobb-kéz felé el is vonja gebéjét, ő majd a Gabrien által kijelölt pont egyikét foglalja el, és vár. Vár, tart vagy biztosít. Mivel szilárd meggyőződése, hogy legfeljebb csapatmozgások koordinálására alkalmas gyakorlat lesz végül a kilovaglásból, ezért arra tippel, hogy mindössze várni fog rá, amíg Kagan újra elő nem tűnik a toronyból. És ha netán úgy alakulna, hogy magában a patinás építményben állt volna bárki lesben, akkor nem fogják örömüket lelni, ha a vezért kísérő öt lovagot is be kell vonni a belső eseményekbe.
Szemmel tartja őrhelyéről a tisztás szélét és figyelmez Gabrien utasításaira is. "Ugrik", ha a szükség úgy hozza.*
*Az erdei ösvény és a Mágustoronynak otthont adó tisztás között, valahol félúton akarva elejti a fogadás és pontozás korábban feszegetett témáját, lévén útjuk első fontosabb célállomását készülnek "bevenni". Ittlétük pontos okáról továbbra is csak a "felső vezetés" tud, még Gabriennek is csak az információ legfontosabb, vonatkozó részeit nyújtotta át Kagan, a hóhajú alatt szolgálók pedig még annak is a leegyszerűsített verzióját ismerik. Khan ismeri és el is fogadja ennek pozitív leképeződését, és ő például különösebben nem is szolgált rá, hogy a bizalmi körök belsőbb gyűrűjének egyikébe kerülhessen, ahol már közelebb érezhetné magát a tűzhelyhez. Megelégszik az egyszerű talpas szerepével. Egy ideig.
A terepet előttük bejáró felderítők nem adnak jelzést/hírt arról, hogy bármilyen csapda vagy veszély várná őket, nincsen okuk hát mást feltételezni. Nincs mitől tartaniuk, vagy nem elégséges a felkészültségük, hogy észrevegyék azt - harmadik változat aligha van.*
- Az előzőekre még visszatérünk később. - *Azzal jobb-kéz felé el is vonja gebéjét, ő majd a Gabrien által kijelölt pont egyikét foglalja el, és vár. Vár, tart vagy biztosít. Mivel szilárd meggyőződése, hogy legfeljebb csapatmozgások koordinálására alkalmas gyakorlat lesz végül a kilovaglásból, ezért arra tippel, hogy mindössze várni fog rá, amíg Kagan újra elő nem tűnik a toronyból. És ha netán úgy alakulna, hogy magában a patinás építményben állt volna bárki lesben, akkor nem fogják örömüket lelni, ha a vezért kísérő öt lovagot is be kell vonni a belső eseményekbe.
Szemmel tartja őrhelyéről a tisztás szélét és figyelmez Gabrien utasításaira is. "Ugrik", ha a szükség úgy hozza.*
228. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-03-20 00:04:27
Üzenet elküldve: 2015-03-20 00:04:27
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői Kaland//
*Egy vezér álljon a menet élén, ez mutatja, hogy első helye van egy csoportban, ezzel jelzi mindenki számára, hogy ő a vezető. A felderítők szétszóródnak és ha akad, meglelik a veszély forrását, s ha kell semlegesítik is, így a kolosszus nem félti Kagant legelöl. Ráadásul biztos benne, hogy a főnök meg tudja védeni magát, arról nem is beszélve, hogy mögötte ott lovagol öt vértes lovag, akik ha kell, azonnal közbe tudnak lépni.
Balthazard nyergében a hósörényű páncélos másodikként, ha Ewangel is Kagan mellett marad, akkor harmadikként léptet a Varázstornyot övező tisztásra. A torony szépen elrejtőzik a fák között, a tisztás sem lehet túl nagy, így amikor megkapja a parancsot a vezértől, kurta biccentéssel, szavak nélkül cselekszik.*
- Ketten balra, ketten jobbra.
*Int előbb Khannak és Moranshenek, utóbb Letrionnak és Ryrinnek. A kolosszus a lováról leszálló Kagan mögött marad Balthy nyergében, így az másik négy lovaggal tökéletes ötszöget vonhatnak a torony köré, biztosítva ezzel a tisztást.*
- Jelentsétek, ha találtok valamit.
*Teszi hozzá az erdőt és a fákat figyelve. Ha a felderítők nem találtak semmit, valószínűleg ő se fog, de vak varjú is találhat szemet, főleg halottét.
Kagan nem egyedül lép be a toronyba, ám ettől még nem lesz nyugodt teljesen. A tisztás és a torony látszólag üres, nincsenek itt azok a Kárhozottak vagy kik. Átverték volna őket, vagy valóban csapda ez a kis kitérő?
Balthazard idegesen kapálja a földet, hatalmas patái jókora rögöket vájnak ki a tisztás puha földjéből, aranyba olvadt tekintete ide-oda jár a jobbra és balra eső lovagot, legyenek akárkik.*
A hozzászólás írója (Gabrien Chor'Un) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.03.20 00:10:01
*Egy vezér álljon a menet élén, ez mutatja, hogy első helye van egy csoportban, ezzel jelzi mindenki számára, hogy ő a vezető. A felderítők szétszóródnak és ha akad, meglelik a veszély forrását, s ha kell semlegesítik is, így a kolosszus nem félti Kagant legelöl. Ráadásul biztos benne, hogy a főnök meg tudja védeni magát, arról nem is beszélve, hogy mögötte ott lovagol öt vértes lovag, akik ha kell, azonnal közbe tudnak lépni.
Balthazard nyergében a hósörényű páncélos másodikként, ha Ewangel is Kagan mellett marad, akkor harmadikként léptet a Varázstornyot övező tisztásra. A torony szépen elrejtőzik a fák között, a tisztás sem lehet túl nagy, így amikor megkapja a parancsot a vezértől, kurta biccentéssel, szavak nélkül cselekszik.*
- Ketten balra, ketten jobbra.
*Int előbb Khannak és Moranshenek, utóbb Letrionnak és Ryrinnek. A kolosszus a lováról leszálló Kagan mögött marad Balthy nyergében, így az másik négy lovaggal tökéletes ötszöget vonhatnak a torony köré, biztosítva ezzel a tisztást.*
- Jelentsétek, ha találtok valamit.
*Teszi hozzá az erdőt és a fákat figyelve. Ha a felderítők nem találtak semmit, valószínűleg ő se fog, de vak varjú is találhat szemet, főleg halottét.
Kagan nem egyedül lép be a toronyba, ám ettől még nem lesz nyugodt teljesen. A tisztás és a torony látszólag üres, nincsenek itt azok a Kárhozottak vagy kik. Átverték volna őket, vagy valóban csapda ez a kis kitérő?
Balthazard idegesen kapálja a földet, hatalmas patái jókora rögöket vájnak ki a tisztás puha földjéből, aranyba olvadt tekintete ide-oda jár a jobbra és balra eső lovagot, legyenek akárkik.*
A hozzászólás írója (Gabrien Chor'Un) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.03.20 00:10:01
227. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-03-19 22:13:21
Üzenet elküldve: 2015-03-19 22:13:21
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői Kaland//
*Elsőnek a felderítők mérik fel a terepet, és terjesztik el a Thargodar-befolyást a környéken, majd másodiknak, jóval Ethea után maga Kagan léptet ki a Mágustorony tisztására, már ha a lányt nem éri valami komoly meglepetés. Az ifjú felderítőjelölt magára vonja az esetleges rejtezők figyelmét, ám Kagan és a mögötte érkező nehézvértes csapat garantáltan le is köti azt, így felderítő két oldalról becserkelhetnek bárkit, aki fenekedik rájuk.*
- Hmmm. *azonban a tisztás láthatóan üres, és a csend arra utal, hogy emberei sem találtak semmi érdemlegeset.*
- Gabrien, előre. Nézzétek át a tisztást a lovagokkal és Etheával, aztán biztosítsátok a területet. Én megnézem a tornyot Yarroddal és Ewangellel. *ha valahol még lehet veszély, az a Mágustorony, bárki rejtezhet a konok falak között. Persze, örülni sem fog senki, ha Kagan komor gondolatokkal telve csörtet át a helyen.*
*Lováról leszállva vár egy darabig, míg a lovagok szétszóródnak, aztán két kísérőjétől övezve behatol a toronyba. A torony, pontosan úgy, mint legutóbb, teljesen üres, bár már kevésbé poros. Valaki, vagy inkább többen is, jártak itt az elmúlt fél évben, sőt, takarítottak is.*
- Yarrod, tiéd a földszint, Ewangel, gyere velem. Ha itthon van a vén garabonciás, aki állítólag itt lakik, neked jobban fog örülni, mint nekem. *kacsint az elf lányra, majd elindul felfelé. Biztosítani akarja, hogy Tauggal folytatott beszélgetését avatatlan fülek nem hallgatják ki. Kellemetlen következményei lennének, ugyebár.*
*Elsőnek a felderítők mérik fel a terepet, és terjesztik el a Thargodar-befolyást a környéken, majd másodiknak, jóval Ethea után maga Kagan léptet ki a Mágustorony tisztására, már ha a lányt nem éri valami komoly meglepetés. Az ifjú felderítőjelölt magára vonja az esetleges rejtezők figyelmét, ám Kagan és a mögötte érkező nehézvértes csapat garantáltan le is köti azt, így felderítő két oldalról becserkelhetnek bárkit, aki fenekedik rájuk.*
- Hmmm. *azonban a tisztás láthatóan üres, és a csend arra utal, hogy emberei sem találtak semmi érdemlegeset.*
- Gabrien, előre. Nézzétek át a tisztást a lovagokkal és Etheával, aztán biztosítsátok a területet. Én megnézem a tornyot Yarroddal és Ewangellel. *ha valahol még lehet veszély, az a Mágustorony, bárki rejtezhet a konok falak között. Persze, örülni sem fog senki, ha Kagan komor gondolatokkal telve csörtet át a helyen.*
*Lováról leszállva vár egy darabig, míg a lovagok szétszóródnak, aztán két kísérőjétől övezve behatol a toronyba. A torony, pontosan úgy, mint legutóbb, teljesen üres, bár már kevésbé poros. Valaki, vagy inkább többen is, jártak itt az elmúlt fél évben, sőt, takarítottak is.*
- Yarrod, tiéd a földszint, Ewangel, gyere velem. Ha itthon van a vén garabonciás, aki állítólag itt lakik, neked jobban fog örülni, mint nekem. *kacsint az elf lányra, majd elindul felfelé. Biztosítani akarja, hogy Tauggal folytatott beszélgetését avatatlan fülek nem hallgatják ki. Kellemetlen következményei lennének, ugyebár.*
226. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-03-19 19:24:45
Üzenet elküldve: 2015-03-19 19:24:45
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 303
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői Kaland//
* A csali dolga sem akármi, még ha látszólag nem is tűnik nehéznek, veszélyesnek. Mert ha mondjuk az ösvényen valaki, vagy valakik tényleg felbukkannának Ethea orra előtt, akkor a lánynak vigyáznia kell arra is, nehogy forgolódni kezdjen és elárulja őket ezzel. Aztán Harath jelére leszáll ő is a lováról és eldugja az aranyszőrű hátast, nehogy észre vegyék. Eligazítja magát a kopottas barna köpenyt, a haját is eltakarja a csuklyával, nehogy az aranyló szőke haja elárulja. Íját, tegezét hozza magával, a tegezben a nyilak egy része Nassiky mérgébe vannak mártva. Egy üvegcsében hozott még magával a biztonság kedvéért, ezt a köpenye alá rejti, valamint nála van néhány dobótőr és egy hosszú tőr is. Ezeket viszi csak magával, mert kevés teherrel könnyebb surranni és rejtőzni. Meg hát rajtuk nem olyan nagy és nehéz páncél van, mint a lovagokon, csendesebben tudnak haladni. A kijelölt irányban halad a torony felé, bár jobban örülne annak, ha már tavasz lenne, vagy inkább nyár, mikor már szép sűrű a lomb. Abban jó rejtőzni. Bár, az is igaz, hogy így meg ők is könnyebben belátják a környéket. Ő szerencsére eléggé karcsú ahhoz, hogy egy fa törzse mögött a torony közelében el tudjon rejtőzni. Íját előkészíti és először egy "szimpla" nyílvesszőt helyez rá, nem mérgezettet. Aztán már csak az orrán vesz levegőt és ott is szabadul meg tőle, hogy a légzése ne okozzon kárt a célzásban. *
* A csali dolga sem akármi, még ha látszólag nem is tűnik nehéznek, veszélyesnek. Mert ha mondjuk az ösvényen valaki, vagy valakik tényleg felbukkannának Ethea orra előtt, akkor a lánynak vigyáznia kell arra is, nehogy forgolódni kezdjen és elárulja őket ezzel. Aztán Harath jelére leszáll ő is a lováról és eldugja az aranyszőrű hátast, nehogy észre vegyék. Eligazítja magát a kopottas barna köpenyt, a haját is eltakarja a csuklyával, nehogy az aranyló szőke haja elárulja. Íját, tegezét hozza magával, a tegezben a nyilak egy része Nassiky mérgébe vannak mártva. Egy üvegcsében hozott még magával a biztonság kedvéért, ezt a köpenye alá rejti, valamint nála van néhány dobótőr és egy hosszú tőr is. Ezeket viszi csak magával, mert kevés teherrel könnyebb surranni és rejtőzni. Meg hát rajtuk nem olyan nagy és nehéz páncél van, mint a lovagokon, csendesebben tudnak haladni. A kijelölt irányban halad a torony felé, bár jobban örülne annak, ha már tavasz lenne, vagy inkább nyár, mikor már szép sűrű a lomb. Abban jó rejtőzni. Bár, az is igaz, hogy így meg ők is könnyebben belátják a környéket. Ő szerencsére eléggé karcsú ahhoz, hogy egy fa törzse mögött a torony közelében el tudjon rejtőzni. Íját előkészíti és először egy "szimpla" nyílvesszőt helyez rá, nem mérgezettet. Aztán már csak az orrán vesz levegőt és ott is szabadul meg tőle, hogy a légzése ne okozzon kárt a célzásban. *
225. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-03-19 08:21:36
Üzenet elküldve: 2015-03-19 08:21:36
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 387
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői Kaland//
*Talán már akkor elhúznak kicsit a főcsapattól, amikor ráfordulnak a Mágustoronyhoz vezető ösvényre. Nem is baj ez, ez a felderítők feladata. Kellő távolról a biztosítás. Nem is tart túl hosszú ideig az út, s már is újabb formabontásra készülnek. Harath parancsára Ethea nem száll le a lováról. Meghallgatja a feladatát, és biccent. Megértette.
Csali. Hányszor játszotta már ezt a szerepet. Ismerős helyzet. Igaz, koránt sem kedveli. Nem annyira jó dolog célponttá válni. Kicsit előre ugratja lovát, hogy még húzzon a távolságon, majd visszafogja lépésre. Ám még ez az iram is, kicsivel gyorsabb, mint a fősereg tempója.*
~Talán még énekelnem is kéne, hogy magamra vonjam a figyelmet. Zajt csapva elfedhetem társaim neszeit.~
*Végül azonban még sem kezd énekelni, és ezzel mindenki jobban jár. Etheának ugyanis, borzalmas énekhangja van. Lehet, ez is összefüggésben van azzal, hogy nem tud fütyülni, és állathangok utánzására is képtele.
Cserébe olykor megtáncoltatja lovát. Ezt sem viszi persze túlzásba. Annak látszatát akarja kelteni, hogy gondtalan magányos lovasról van szó. Közben észrevétlenül csúszik ujjai közé a parittya nyele, s tenyerében ott pihen már egy kis lövedék is. Felkészül arra is, ha váratlan támadás érné. Most ő a csali, akire figyelni kell. Persze közben ő is figyel, leginkább az ösvény menti fák és bokrok sziluettjét, hogy ha bármi mozgás támadna, ő vegye észre hamarabb. Így halad előre az ösvényen, míg társai eltűnnek a fák között észrevétlenül olvadva bele az erdőbe.*
*Talán már akkor elhúznak kicsit a főcsapattól, amikor ráfordulnak a Mágustoronyhoz vezető ösvényre. Nem is baj ez, ez a felderítők feladata. Kellő távolról a biztosítás. Nem is tart túl hosszú ideig az út, s már is újabb formabontásra készülnek. Harath parancsára Ethea nem száll le a lováról. Meghallgatja a feladatát, és biccent. Megértette.
Csali. Hányszor játszotta már ezt a szerepet. Ismerős helyzet. Igaz, koránt sem kedveli. Nem annyira jó dolog célponttá válni. Kicsit előre ugratja lovát, hogy még húzzon a távolságon, majd visszafogja lépésre. Ám még ez az iram is, kicsivel gyorsabb, mint a fősereg tempója.*
~Talán még énekelnem is kéne, hogy magamra vonjam a figyelmet. Zajt csapva elfedhetem társaim neszeit.~
*Végül azonban még sem kezd énekelni, és ezzel mindenki jobban jár. Etheának ugyanis, borzalmas énekhangja van. Lehet, ez is összefüggésben van azzal, hogy nem tud fütyülni, és állathangok utánzására is képtele.
Cserébe olykor megtáncoltatja lovát. Ezt sem viszi persze túlzásba. Annak látszatát akarja kelteni, hogy gondtalan magányos lovasról van szó. Közben észrevétlenül csúszik ujjai közé a parittya nyele, s tenyerében ott pihen már egy kis lövedék is. Felkészül arra is, ha váratlan támadás érné. Most ő a csali, akire figyelni kell. Persze közben ő is figyel, leginkább az ösvény menti fák és bokrok sziluettjét, hogy ha bármi mozgás támadna, ő vegye észre hamarabb. Így halad előre az ösvényen, míg társai eltűnnek a fák között észrevétlenül olvadva bele az erdőbe.*
224. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-03-18 23:50:04
Üzenet elküldve: 2015-03-18 23:50:04
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői Kaland//
*Harath szavaira lepattan lováról. Épp időben, lassacskán a cél közelébe érnek és valódi lopakodó üzemmódba kapcsolhatnak. Bár konkrétan a toronynál még nem járt, de a Kikötőben igen, ahogy a környékbeli erdőségeket is megjárta párszor, bár azt nem állítaná, hogy ismeri, mint a tenyerét. Arra egy egész élet is kevés lenne, de eltévedni, vadász és erdőjáró rutinjával remélhetőleg nem fog. Így aztán Harath következő utasítását egy határozott biccentéssel nyugtázza, majd kézbe veszi íját, tegezét pedig vállára csapja.*
-Három fütty.
*Ismétli meg még egyszer a biztonság kedvéért a jól ismert jelzést, majd beveszi magát a sűrűbe. Terepszínű ruházatában a barna dominál, ami remélhetőleg elrejti őt az avatatlan szemek elöl, már ha vannak ilyenek. Az első néhány métert lassabb tempóban teszi meg, majd fokozatosan gyorsít léptein. Az optimális tempót keresi ahhoz, hogy léptei gyorsak is legyenek, ne csak poroszkáljon, ugyanakkor figyelmét ne kerülje el egy esetleges csapda vagy leselkedő szempár. Olyan óvatosan és halkan oson az aljnövényzetben, amennyire csak tud, próbál minél kisebb zajt csapni. Időről időre meg is áll néhány pillanatra, épp csak addig, amíg körbekémlel, veszély után kutatva, aztán indul is tovább. Próbál nem nyílt terepre keveredni, s ha úgy véli, hogy a torony közelében jár, akkor jobbról megkerülni azt. A legjobb lenne, ha felderítő csapatuk minden irányból körülzárná az építményt, úgyhogy most ez a félvér célja. A Mágustorony túloldalán keresni egy jó rejtekhelyet, ahonnan viszonylagos biztonságban belátja a terepet, hogy gond nélkül használhassa íját, ha úgy hozza a szükség. Adja az ég, hogy ne kerüljön rá sor, de biztos, ami biztos alapon, egy nyílvesszőt azért gondosan előkészít, szükség esetére...*
*Harath szavaira lepattan lováról. Épp időben, lassacskán a cél közelébe érnek és valódi lopakodó üzemmódba kapcsolhatnak. Bár konkrétan a toronynál még nem járt, de a Kikötőben igen, ahogy a környékbeli erdőségeket is megjárta párszor, bár azt nem állítaná, hogy ismeri, mint a tenyerét. Arra egy egész élet is kevés lenne, de eltévedni, vadász és erdőjáró rutinjával remélhetőleg nem fog. Így aztán Harath következő utasítását egy határozott biccentéssel nyugtázza, majd kézbe veszi íját, tegezét pedig vállára csapja.*
-Három fütty.
*Ismétli meg még egyszer a biztonság kedvéért a jól ismert jelzést, majd beveszi magát a sűrűbe. Terepszínű ruházatában a barna dominál, ami remélhetőleg elrejti őt az avatatlan szemek elöl, már ha vannak ilyenek. Az első néhány métert lassabb tempóban teszi meg, majd fokozatosan gyorsít léptein. Az optimális tempót keresi ahhoz, hogy léptei gyorsak is legyenek, ne csak poroszkáljon, ugyanakkor figyelmét ne kerülje el egy esetleges csapda vagy leselkedő szempár. Olyan óvatosan és halkan oson az aljnövényzetben, amennyire csak tud, próbál minél kisebb zajt csapni. Időről időre meg is áll néhány pillanatra, épp csak addig, amíg körbekémlel, veszély után kutatva, aztán indul is tovább. Próbál nem nyílt terepre keveredni, s ha úgy véli, hogy a torony közelében jár, akkor jobbról megkerülni azt. A legjobb lenne, ha felderítő csapatuk minden irányból körülzárná az építményt, úgyhogy most ez a félvér célja. A Mágustorony túloldalán keresni egy jó rejtekhelyet, ahonnan viszonylagos biztonságban belátja a terepet, hogy gond nélkül használhassa íját, ha úgy hozza a szükség. Adja az ég, hogy ne kerüljön rá sor, de biztos, ami biztos alapon, egy nyílvesszőt azért gondosan előkészít, szükség esetére...*
223. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-03-18 20:43:21
Üzenet elküldve: 2015-03-18 20:43:21
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői Kaland//
*Az erdei ösvény felől a kis csapáson szállingózik a csapat toronyiránt. Mikor Kagan figyelmezteti őket, azonnal cselekszik, s "lóról" vezényszóval utasítja könnyű fegyverzetű csapatát a továbbiakra. Lovaikat így átadják társaiknak a főseregben, hogy aztán szétszóródjanak előttük és oldalirányban, ahogy azt már korábban is kiadta. A terepszemle után egy icipici változtatással élve.*
-A toronyhoz mi nem megyünk. Végig rejtőzködés.
*A legfontosabbal kezdi. Hiszen a nyílt terepre majd csak a lovagok mennek, és talán még Ethea.*
-Ethea az ösvényen előre, akár lóval is. Csali.
*Rendelkezik. Egy biccentéssel küldi útjára a lányt. Míg Shaurinak és magának jobbra balra az átkaroló hadműveletet, és a fürkész szerepet szánja, mit meg is oszt majd vele.*
-Salanel, osonj előbbre. Tudod a dolgod.
*Küldi előbbre az igazi felderítő szerepkörébe a veterán félvért.
Érzékei immár teljes kapacitásukkal azon dolgoznak, hogy idejekorán figyelmeztethessék az esetleges veszélyre. Természetesen magához véve íját, és fegyvereit, míg hátasán hagyja a nem szükséges felszereléseit. Így majd jókora előnnyel a vértesek előtt, gyalogszerrel, könnyebb és nagyobb mozgástérrel élhetnek.
Lelki szemei előtt már jó előre lepergette az érkezésüket, s persze, ha minden jól megy, semmi nem jön közbe az alábbiak szerint fog jó eséllyel történni.
Az ösvényen így csupán Ethea jelenik majd meg, jóval a többiek előtt. Kiugrasztani a nyulat a bokorból címszóval. Míg körötte és előtte ők mozognak, jó esetben hangtalan és láthatatlan beleolvadva a környező erdős területbe, és nem elhanyagolandó, felderíteni azt!
Ha már látóterükbe kerül a Torony, úgy harapófogóba foghatják, Salanel pedig akár meg is kerülheti, hogy a túlsó oldalát is ellenőrizze. A nyílt terepre ők nem merészkednek ki, hiszen céljuk a biztosítás. Azt pedig magukat felfedve nem hajthatják végre. Az ő erősségük a távolsági fegyverekben és a meglepetés erejében rejlik.
Társaik érkeztéig mindenképp el kell foglalják őrhelyüket, egyedül Salanel mozgástere nagyobb. Ő megkerülve a tornyot és annak látóterén kívül settenkedve a túloldalát kell biztosítsa. Az egyezményes jelet mindannyian bírják.
Tehát Harath teszi a dolgát, és balra mozdul, elhagyva a csapást, beveti magát a fák közé. Óvatosan, mégis gyorsan igyekszik mozogni íjával kezében. Vesszőt még nem helyez a húrra persze. Ha nem találja nyomát csapdának, effélének, úgy a Mágustoronyhoz oly közel lopózik, amennyire csak mer és tud, hogy még kilásson a térre, az érkező csapatra. Szemmel tarthassa a területet, immár acélhegyű nyílvesszőt helyezve íjára, de még nem feszítve meg azt.*
A hozzászólás írója (Harath Hardoghar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.03.18 21:08:29
*Az erdei ösvény felől a kis csapáson szállingózik a csapat toronyiránt. Mikor Kagan figyelmezteti őket, azonnal cselekszik, s "lóról" vezényszóval utasítja könnyű fegyverzetű csapatát a továbbiakra. Lovaikat így átadják társaiknak a főseregben, hogy aztán szétszóródjanak előttük és oldalirányban, ahogy azt már korábban is kiadta. A terepszemle után egy icipici változtatással élve.*
-A toronyhoz mi nem megyünk. Végig rejtőzködés.
*A legfontosabbal kezdi. Hiszen a nyílt terepre majd csak a lovagok mennek, és talán még Ethea.*
-Ethea az ösvényen előre, akár lóval is. Csali.
*Rendelkezik. Egy biccentéssel küldi útjára a lányt. Míg Shaurinak és magának jobbra balra az átkaroló hadműveletet, és a fürkész szerepet szánja, mit meg is oszt majd vele.*
-Salanel, osonj előbbre. Tudod a dolgod.
*Küldi előbbre az igazi felderítő szerepkörébe a veterán félvért.
Érzékei immár teljes kapacitásukkal azon dolgoznak, hogy idejekorán figyelmeztethessék az esetleges veszélyre. Természetesen magához véve íját, és fegyvereit, míg hátasán hagyja a nem szükséges felszereléseit. Így majd jókora előnnyel a vértesek előtt, gyalogszerrel, könnyebb és nagyobb mozgástérrel élhetnek.
Lelki szemei előtt már jó előre lepergette az érkezésüket, s persze, ha minden jól megy, semmi nem jön közbe az alábbiak szerint fog jó eséllyel történni.
Az ösvényen így csupán Ethea jelenik majd meg, jóval a többiek előtt. Kiugrasztani a nyulat a bokorból címszóval. Míg körötte és előtte ők mozognak, jó esetben hangtalan és láthatatlan beleolvadva a környező erdős területbe, és nem elhanyagolandó, felderíteni azt!
Ha már látóterükbe kerül a Torony, úgy harapófogóba foghatják, Salanel pedig akár meg is kerülheti, hogy a túlsó oldalát is ellenőrizze. A nyílt terepre ők nem merészkednek ki, hiszen céljuk a biztosítás. Azt pedig magukat felfedve nem hajthatják végre. Az ő erősségük a távolsági fegyverekben és a meglepetés erejében rejlik.
Társaik érkeztéig mindenképp el kell foglalják őrhelyüket, egyedül Salanel mozgástere nagyobb. Ő megkerülve a tornyot és annak látóterén kívül settenkedve a túloldalát kell biztosítsa. Az egyezményes jelet mindannyian bírják.
Tehát Harath teszi a dolgát, és balra mozdul, elhagyva a csapást, beveti magát a fák közé. Óvatosan, mégis gyorsan igyekszik mozogni íjával kezében. Vesszőt még nem helyez a húrra persze. Ha nem találja nyomát csapdának, effélének, úgy a Mágustoronyhoz oly közel lopózik, amennyire csak mer és tud, hogy még kilásson a térre, az érkező csapatra. Szemmel tarthassa a területet, immár acélhegyű nyílvesszőt helyezve íjára, de még nem feszítve meg azt.*
A hozzászólás írója (Harath Hardoghar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.03.18 21:08:29
222. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-03-02 02:03:35
Üzenet elküldve: 2015-03-02 02:03:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Nyikorgó ajtó jelzi valaki jöttét. Az öreg varázsló oda tekint. Látsz, hogy egy kis alak lépbe ide. Feláll és meghajlással üdvözli, ezt a vendég viszonozza. A mágusok akikkel ide jött, kint maradtak. Az egyikük elmondott pár dolgot erről a helyről és az öreg mesterről. Csodálattal és ámulattal tekint fel rá.*
- Tanulni jöttél, látom rajtad.
*Xantas csak bólint és szája a fülénél van, úgy mosolyog. Az öreg nem is késlekedik, int hogy kövesse. Kanyargós lépcsőn haladnak felfelé, amin keresztül elérnek egy újabb emeletre. Olyan mintha ez nagyobb lenne, mint az alsó emelet, ami kizárt, hiszen kívülről egy sima toronynak tűnt. Persze létezhetnek olyan varázslatok, amik képesek erre. Egy asztalhoz mennek ott leül a fiú és némán figyel. Az öreg sem szól egy szót sem, csak kezébe nyom egy könyvet. Mikor a varázsló megérinti, felizzik borítója és csodás vörös árban kezd úszni. ~Csodálatos~ Csak ezzel a szóval lehet körül írni ami történt.*
- Amíg ezt el nem olvastad, nem jöhetsz le! *Erre csak bólint és nem is késlekedik a fiú egyből olvasni kezd. Az általános varázslásról, a különböző éterek és síkok, azok kapcsolatáról, a mágia és a mana elmélet és még sorolhatnám hosszú, hosszú sorokban mi minden van leírva oda. Xanros csak olvas és olvas. Nagyon érdekes amit tanul. Egyszerűen, ha megkérnék sem tudná letenni. Ekkor hallja, hogy valakik közelednek a földszint irányából. Egy pillanatra felnéz és az öreget látja, ahogy két fiatal emberrel a felsőbb emelet felé megy. Az öreg, csak int, hogy folytassa, most már a szigorúság jelét fedezte fel rajta. Ezt is meg kell tanulnia, összpontosítás és figyelem, na és fegyelem. Ezek nélkül soha nem lehet belőle jó mágus, ezt ő is tudja. Vissza is tér az olvasáshoz, legalább 8 órát olvas folyamatosan, egy-két apróbb szünettel meg szakítva. Ekkor viszont úgy érzi, nem tud koncentrálni. Muszáj pihennie. Feláll kisebb gimnasztikát végez, és kinéz az ablakon. Kint szép ugyan a látvány, de semmi említésre méltó, erőd, hegyek, fák és pár kiállat látható csupán.*
*Ekkor újabb hangok közelednek feléje, szintén lentről. Nincs ideje vissza ülni, a mester az egyedül. Láthatóan éppen hozzá jött.*
- Bocsánat mester, de egyszerűen már nem tudok koncentrálni, kell egy kis szünet.
- Semmi gond, lent a lépcsőtől jobbra, van az étkező én és pár tanítványommal éppen vacsoránkat fogyasztjuk. Gyere csatlakozz. *Ekkor majdnem könnycseppek jelennek meg a srác szemében. Ez annyira kedves, hogy maga a mester jött és hívta meg. Nem mondhat nemet.*
- Köszönöm, elfogadom.
*Le is mennek. Nincsenek sokan, csupán a mester, és három tanítvány, de egyikük sem az akivel kint találkozott. Vajon ő ki lehet?*
- Sziasztok. Jó étvágyat! *Kívánja, akik erre inkább csak pillantással felelnek. Elég unszimpatikusak. Láthatóan már itt vannak egy ideje, biztos sok mindent tudnak és lenézik őt. Az asztalon, hideg étel található, egy kenyér, egy cipó, pár sajt, füstölt húsok, mustár és egyéb finomságok. Gyorsan készít egy hatalmas szendvicset és iszik hozzá almabort. Jelzik neki, hogy csak módjával az alkohollal. Ezt nem kell neki mondani, ritkán és keveset iszik és most végképp nincs szüksége rá, hogy becsiccsentsen. Igaz ilyen könnyű italból, igen sokat kell elfogyasztani, hogy baj legyen. Elemózsia elfogyasztása után, így szól.*
- Köszönöm mester, engedelmével visszamennék olvasni. *Ő csak bólint. Nem kell sok idő és újra a mágia varázslatos világában találja magát. Későeste, vagy inkább már hajnal van mire befejezi. Csak úgy zsibong a feje, a sok információtól. Hirtelen egy hang szól hozzá.* - Ideje aludni!
*Egy fiú szól hozz, az egyike azoknak akik vacsoráztak vele.*
- Nincs ágyam. *Feleli.*
- Hogy ne volna, a mester számított rád. *Xanros össze húzza szemöldökét.*
- Számított rám? Az lehetetlen!
- A mester sok mindent tud, és ezt is tudta, meg mondta előre hogy eljössz. Na gyere. *Elindulnak felfelé, vagy tíz emeletet mennek, mire egy sötét kopott faajtóhoz érnek. Bemennek rajta. Az ajtó túloldalán, meglepőmódon, nem emeletes ágyakat, vagy sok ágyat egymás mellett talál, hanem újabb ajtókat.* - Az a tiéd. Jó éjt. *Mondja, majd bemegy a jobboldali szobába. A neve bele van vésve az ajtóba. Xanros kinyitja a megjelölt ajtót és nagyon meglepődik. ~Tényleg számított rám?~ Mikor benyit, bent egy szép kisszobát lát. Van itt egy szekrény, egy kis asztal, egy éjjeliszekrény, egy szék, egy ablak és természetesen egy ágy. Az éjjeliszekrényen egy papírdarab várja. Rajta a mester kézírása. A következő szöveg van ráírva: *
"Vártalak már. örülök, hogy megjöttél. Biztos vagyok benne, hogy a kitűzött feladattal végeztél. Íme a következő. Menj el holnap a Sziklaszirtekhez, Kolom Agoon mesterhez, ő megfogja mondani mi a dolgod."
*Egy aláírás és minden bizonnyal egy mágikus pecsét. Ez a fiúnak nagyon jól esik. Ahogy az alvás is. Jó ideje nem aludt ágyban. Gyorsan levetkőzik, bezárja az ajtót és már alszik is. Reggel, ami inkább dél, ébred. Ahogy a mester kérte, elmegy Kolom mesterhez, de ez már egy másik történet.*
- Tanulni jöttél, látom rajtad.
*Xantas csak bólint és szája a fülénél van, úgy mosolyog. Az öreg nem is késlekedik, int hogy kövesse. Kanyargós lépcsőn haladnak felfelé, amin keresztül elérnek egy újabb emeletre. Olyan mintha ez nagyobb lenne, mint az alsó emelet, ami kizárt, hiszen kívülről egy sima toronynak tűnt. Persze létezhetnek olyan varázslatok, amik képesek erre. Egy asztalhoz mennek ott leül a fiú és némán figyel. Az öreg sem szól egy szót sem, csak kezébe nyom egy könyvet. Mikor a varázsló megérinti, felizzik borítója és csodás vörös árban kezd úszni. ~Csodálatos~ Csak ezzel a szóval lehet körül írni ami történt.*
- Amíg ezt el nem olvastad, nem jöhetsz le! *Erre csak bólint és nem is késlekedik a fiú egyből olvasni kezd. Az általános varázslásról, a különböző éterek és síkok, azok kapcsolatáról, a mágia és a mana elmélet és még sorolhatnám hosszú, hosszú sorokban mi minden van leírva oda. Xanros csak olvas és olvas. Nagyon érdekes amit tanul. Egyszerűen, ha megkérnék sem tudná letenni. Ekkor hallja, hogy valakik közelednek a földszint irányából. Egy pillanatra felnéz és az öreget látja, ahogy két fiatal emberrel a felsőbb emelet felé megy. Az öreg, csak int, hogy folytassa, most már a szigorúság jelét fedezte fel rajta. Ezt is meg kell tanulnia, összpontosítás és figyelem, na és fegyelem. Ezek nélkül soha nem lehet belőle jó mágus, ezt ő is tudja. Vissza is tér az olvasáshoz, legalább 8 órát olvas folyamatosan, egy-két apróbb szünettel meg szakítva. Ekkor viszont úgy érzi, nem tud koncentrálni. Muszáj pihennie. Feláll kisebb gimnasztikát végez, és kinéz az ablakon. Kint szép ugyan a látvány, de semmi említésre méltó, erőd, hegyek, fák és pár kiállat látható csupán.*
*Ekkor újabb hangok közelednek feléje, szintén lentről. Nincs ideje vissza ülni, a mester az egyedül. Láthatóan éppen hozzá jött.*
- Bocsánat mester, de egyszerűen már nem tudok koncentrálni, kell egy kis szünet.
- Semmi gond, lent a lépcsőtől jobbra, van az étkező én és pár tanítványommal éppen vacsoránkat fogyasztjuk. Gyere csatlakozz. *Ekkor majdnem könnycseppek jelennek meg a srác szemében. Ez annyira kedves, hogy maga a mester jött és hívta meg. Nem mondhat nemet.*
- Köszönöm, elfogadom.
*Le is mennek. Nincsenek sokan, csupán a mester, és három tanítvány, de egyikük sem az akivel kint találkozott. Vajon ő ki lehet?*
- Sziasztok. Jó étvágyat! *Kívánja, akik erre inkább csak pillantással felelnek. Elég unszimpatikusak. Láthatóan már itt vannak egy ideje, biztos sok mindent tudnak és lenézik őt. Az asztalon, hideg étel található, egy kenyér, egy cipó, pár sajt, füstölt húsok, mustár és egyéb finomságok. Gyorsan készít egy hatalmas szendvicset és iszik hozzá almabort. Jelzik neki, hogy csak módjával az alkohollal. Ezt nem kell neki mondani, ritkán és keveset iszik és most végképp nincs szüksége rá, hogy becsiccsentsen. Igaz ilyen könnyű italból, igen sokat kell elfogyasztani, hogy baj legyen. Elemózsia elfogyasztása után, így szól.*
- Köszönöm mester, engedelmével visszamennék olvasni. *Ő csak bólint. Nem kell sok idő és újra a mágia varázslatos világában találja magát. Későeste, vagy inkább már hajnal van mire befejezi. Csak úgy zsibong a feje, a sok információtól. Hirtelen egy hang szól hozzá.* - Ideje aludni!
*Egy fiú szól hozz, az egyike azoknak akik vacsoráztak vele.*
- Nincs ágyam. *Feleli.*
- Hogy ne volna, a mester számított rád. *Xanros össze húzza szemöldökét.*
- Számított rám? Az lehetetlen!
- A mester sok mindent tud, és ezt is tudta, meg mondta előre hogy eljössz. Na gyere. *Elindulnak felfelé, vagy tíz emeletet mennek, mire egy sötét kopott faajtóhoz érnek. Bemennek rajta. Az ajtó túloldalán, meglepőmódon, nem emeletes ágyakat, vagy sok ágyat egymás mellett talál, hanem újabb ajtókat.* - Az a tiéd. Jó éjt. *Mondja, majd bemegy a jobboldali szobába. A neve bele van vésve az ajtóba. Xanros kinyitja a megjelölt ajtót és nagyon meglepődik. ~Tényleg számított rám?~ Mikor benyit, bent egy szép kisszobát lát. Van itt egy szekrény, egy kis asztal, egy éjjeliszekrény, egy szék, egy ablak és természetesen egy ágy. Az éjjeliszekrényen egy papírdarab várja. Rajta a mester kézírása. A következő szöveg van ráírva: *
"Vártalak már. örülök, hogy megjöttél. Biztos vagyok benne, hogy a kitűzött feladattal végeztél. Íme a következő. Menj el holnap a Sziklaszirtekhez, Kolom Agoon mesterhez, ő megfogja mondani mi a dolgod."
*Egy aláírás és minden bizonnyal egy mágikus pecsét. Ez a fiúnak nagyon jól esik. Ahogy az alvás is. Jó ideje nem aludt ágyban. Gyorsan levetkőzik, bezárja az ajtót és már alszik is. Reggel, ami inkább dél, ébred. Ahogy a mester kérte, elmegy Kolom mesterhez, de ez már egy másik történet.*
221. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-02-15 18:20:41
Üzenet elküldve: 2015-02-15 18:20:41
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Miután jól megmosta a kezét és alaposan megtisztálkodott azon is elgondolkodott, hogy valamikor legnyagyobb álmai közé tartozott, hogy mágus lehessen. Sajnos ez igen csak nehezen halad, de ha már itt van a szirten akkor benéz a Mágustoronyba is.
Bekopogtat és amint megnyitják előtte a nagykaput elmondja mi célból érkezett. Az öreg mágus igen csak kétkedve nézegeti a mélységi nőstényt de végül csak beengedi és néhány tekercset hoz elő neki amik közül válogathat. Nincs könnyű dolga. Lehetőségei lennének csak épp pénze nincs rá de végül mégis csak kiválaszt egyet és némi segítségért cserébe meg is kapja. Zora elégedett mosolyal lép ki, hogy folytathassa az útját a szűcs felé.*
Bekopogtat és amint megnyitják előtte a nagykaput elmondja mi célból érkezett. Az öreg mágus igen csak kétkedve nézegeti a mélységi nőstényt de végül csak beengedi és néhány tekercset hoz elő neki amik közül válogathat. Nincs könnyű dolga. Lehetőségei lennének csak épp pénze nincs rá de végül mégis csak kiválaszt egyet és némi segítségért cserébe meg is kapja. Zora elégedett mosolyal lép ki, hogy folytathassa az útját a szűcs felé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3722-3741