//A csibészek//
*Zavartan pillant fel Abogr mosolygós arcára. Határozottan meg van róla győződve, hogy ő nem idős és nem is néz ki úgy. Tapasztalatot akár még feltételezhetnének is róla. Valahogy mégsem érti ezt a megjegyzést. Ott van az a mosoly... Tréfa volna? Vagy gúny?
Jobbat nem találva esetlenül viszonozza az arckifejezést, ami persze úgy néz ki, mintha pimaszkodna, de erről ő mit sem tud.
Azonban úgy tűnik, Abogr nem veszi a szívére, mert az elbocsátás mellé még azt is engedélyezi, hogy itt töltse az éjszakát. Ezt kicsit ugyan furcsállja, mert nem tudott róla, hogy egyébként tiltott volna, s nem egyszer aludt már itt egy asztal fölött görnyedve.
Azért csak meghajol, köszönete jeléül, s búcsúzóul, majd kimegy, s csukja maga mögött az ajtót.
Az este további részét tanulással, pihenéssel és aggodalmaskodással tölti. Egészen addig, míg a buzgalom el nem nyomja, s ismét egy asztal fölé görnyedten éri az álom.*
//Másnap//
*Gyűrötten, s némileg zavartan ébred. Aztán rájön, hogy hol is van éppen. Kipillant az ablakon... Már világos van.
Sietősen szedelőzködik, s már talpon is van. Ha összefut valakivel, szórakozottan köszönti, valamit mormogva, majd már szalad is le a lépcsőn, a tó partjához.
Azonban mikor leér, a tegnap esti táborozók után már csak a tábor romjait találja.
Nem érti, mi történt. Talán elindultak nélküle? Ilyen sokáig aludt volna?
Már azon töpreng, hogy visszamászik a toronyba, megkérdezni, hátha hagytak neki üzenetet, mikor felfigyel a fák sötét törzsétől elütő fehéres színre.
Érdeklődve sétál közelebb. Mi volna az ott, valami papírdarab?
Közelről már látszik, hogy valóban az. Méghozzá egy nyíllal tűzték a fára.
Ekkor már sietősebben lépdel, s mikor odaér, kíváncsian olvassa el a rövid, tömör üzenetet, ami név szerint neki szól, Aenae-től.
Hazamentek? De hát miért? Mi történhetett?
Egyszerre érez megkönnyebbülést és bosszúságot, na meg aggódik is. Ma nem kell visszatérnie a romokhoz, viszont ez azt is jelenti, hogy továbbra sem fog változni semmi...
Eszébe jut Abogr utalása tegnapról. Vajon történt valami Amonon, azért gondolta, hogy nem fognak tudni beszélni a tharg vezérrel?
Vagy az artheniori helyzet romlott tovább?
Egyedül nincs értelme mennie, otthon viszont lehet segítségre van szükség.
Elrakja az üzenetet és a nyílvesszőt, majd visszatér a tóhoz. A parton megállva varázsigét mormol, s ha sikerrel jár, belép a víztükörbe, miközben erősen összpontosít Synmira természetes medencéjére, mely a víz kertben van.*
A varázsló átlép bármilyen víz- vagy jégfelületen, melynek hatására azon keresztül egy másikba tud átutazni, az egyiken belépni, majd a másikon ki. Szükséges hozzá, hogy a mágus tudja, hogy ott van jég- vagy vízfelület (járt már ott, látta), és hogy kellő nagyságú legyen a be- és kilépéshez.