Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 127 (2521. - 2540. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2540. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-05-31 00:29:54
Üzenet elküldve: 2019-05-31 00:29:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Valuryen//
*Akár jól is eshetnének a tiszteletet kifejező szavak és gesztusok, ám annak ellenére, hogy önként vállalkozott erre a "küldetésre", valójában szörnyen bizonytalan és leginkább csak félelmet érez magában, nem céltudatot és bizakodást. A legrosszabb az, hogy bár járt már ott, fogalma sincs, hogy ezúttal mire számíthat majd, ha visszatér, így pedig nehéz felkészülni. Persze, sokféle szituációt elemzett már ki magában, ami csak felmerült benne, hogy megeshet majd velük; s próbált megoldást, megfelelő varázsigét találni az elképzelt helyzetekre. De ezek csak szerény jóslatok, amik a valósághoz valószínűleg egyáltalán nem lesznek foghatóak.
A benne lévő aggodalmak miatt nem tud megszólalni, pusztán viszonozza a főhajtást, fogadva a tiszteletadást, de igazából nem érzi a magáénak az érdemet, amiben részesítik.
A jókívánságokat már könnyebben veszi, bár csak a lényeget fogja fel, annyira szétszaladnak a gondolatai most, hogy vissza lettek terelve a komoly kötelezettségek felé.*
- Köszönöm! - *Feleli szórakozottan, ismét fejet hajtva.
Kilencediket ennyire nem gyötrik a gondok, ő továbbra is vidáman fogadja az elf szavait.*
- Mondtam már... Ameddig én itt vagyok, nem lesz baj! - *Jelenti, mintha mi sem volna természetesebb.*
- Kérdések, kérdések! Ti mind szörnyen sokat tudtok kérdezni! - *Csóválja a fejét méltatlankodón, s ő tudja, hogy Krestvir reggeli kérdésáradatára gondol most.*
- Inkább ti mondjátok meg, hogy hová lett, és mit keresek? Érzem, hogy valamit elfelejtettem, aminek még itt kellene lennie, de sehol sem találom! - *Sóhajtja, miközben a mellénye zsebeit kezdi túrni.*
- Azt hiszem, ez is a varázslat része, ami őt alkotja. Reggel is keresett valamit, aztán utána megjelentek a kései. Talán más is van, amit még szeretne. - *Jegyzi meg a lány, Valuryennek címezve, és kicsit talán úgy elemezve Kilencedik létezésének egyes részleteit, mintha a manó egy kutatni való mágikus jelenség lenne, s most egy másik mágussal osztaná meg a vele kapcsolatos tapasztalatait úgy, mintha a manó itt sem lenne.*
- Nem talán, hanem biztos! Jaj, ha megtalálnám, sokkal jobban tudnék rád vigyázni! - *Szól közbe Kilencedik, nem zavartatva magát a kéretlen elemzéstől, és folytatja a keresgélést.
Hogy Valuryen érdeklődését felkeltette a Szövetség, viszonylagos örömmel fogadja, jóllehet most nem tud olyan nagy várakozással nézni a jövőbe. De még a jelen helyzetben is felfogja, hogy Synmira csak akkor maradhat meg otthonnak, ha marad benne élet. Az életet pedig a szövetség tagjai hozzák el a falak közé, így mindig jó hír, ha valaki érkezik hozzájuk, legyen az vendég, vagy csatlakozni kívánó. A mai reggel mozgalmas volt. Reméli, hogy ha hazatér, lesz még élet Synmirán, és lelkes tanoncokat talál ott... és Taitost, épségben.*
- Nem tudom, kedvesek-e... Annyira nem ismerem őket. Kevesen maradtunk a régiek közül. De nem találtam kivetnivalót az új tanoncok viselkedésében, mikor beszéltem velük a felvételük kapcsán. Mondhatni, hogy kedvesnek tűntek. - *Összegzi elemző módon a véleményét. Majd elkalandozik a tekintete, s talán Valuryen is rájön, hogy merrefelé... Károgó hangot hallani az ég felől, sejthető, hogy erre figyelt föl, s a madarat keresik szemei.*
*Akár jól is eshetnének a tiszteletet kifejező szavak és gesztusok, ám annak ellenére, hogy önként vállalkozott erre a "küldetésre", valójában szörnyen bizonytalan és leginkább csak félelmet érez magában, nem céltudatot és bizakodást. A legrosszabb az, hogy bár járt már ott, fogalma sincs, hogy ezúttal mire számíthat majd, ha visszatér, így pedig nehéz felkészülni. Persze, sokféle szituációt elemzett már ki magában, ami csak felmerült benne, hogy megeshet majd velük; s próbált megoldást, megfelelő varázsigét találni az elképzelt helyzetekre. De ezek csak szerény jóslatok, amik a valósághoz valószínűleg egyáltalán nem lesznek foghatóak.
A benne lévő aggodalmak miatt nem tud megszólalni, pusztán viszonozza a főhajtást, fogadva a tiszteletadást, de igazából nem érzi a magáénak az érdemet, amiben részesítik.
A jókívánságokat már könnyebben veszi, bár csak a lényeget fogja fel, annyira szétszaladnak a gondolatai most, hogy vissza lettek terelve a komoly kötelezettségek felé.*
- Köszönöm! - *Feleli szórakozottan, ismét fejet hajtva.
Kilencediket ennyire nem gyötrik a gondok, ő továbbra is vidáman fogadja az elf szavait.*
- Mondtam már... Ameddig én itt vagyok, nem lesz baj! - *Jelenti, mintha mi sem volna természetesebb.*
- Kérdések, kérdések! Ti mind szörnyen sokat tudtok kérdezni! - *Csóválja a fejét méltatlankodón, s ő tudja, hogy Krestvir reggeli kérdésáradatára gondol most.*
- Inkább ti mondjátok meg, hogy hová lett, és mit keresek? Érzem, hogy valamit elfelejtettem, aminek még itt kellene lennie, de sehol sem találom! - *Sóhajtja, miközben a mellénye zsebeit kezdi túrni.*
- Azt hiszem, ez is a varázslat része, ami őt alkotja. Reggel is keresett valamit, aztán utána megjelentek a kései. Talán más is van, amit még szeretne. - *Jegyzi meg a lány, Valuryennek címezve, és kicsit talán úgy elemezve Kilencedik létezésének egyes részleteit, mintha a manó egy kutatni való mágikus jelenség lenne, s most egy másik mágussal osztaná meg a vele kapcsolatos tapasztalatait úgy, mintha a manó itt sem lenne.*
- Nem talán, hanem biztos! Jaj, ha megtalálnám, sokkal jobban tudnék rád vigyázni! - *Szól közbe Kilencedik, nem zavartatva magát a kéretlen elemzéstől, és folytatja a keresgélést.
Hogy Valuryen érdeklődését felkeltette a Szövetség, viszonylagos örömmel fogadja, jóllehet most nem tud olyan nagy várakozással nézni a jövőbe. De még a jelen helyzetben is felfogja, hogy Synmira csak akkor maradhat meg otthonnak, ha marad benne élet. Az életet pedig a szövetség tagjai hozzák el a falak közé, így mindig jó hír, ha valaki érkezik hozzájuk, legyen az vendég, vagy csatlakozni kívánó. A mai reggel mozgalmas volt. Reméli, hogy ha hazatér, lesz még élet Synmirán, és lelkes tanoncokat talál ott... és Taitost, épségben.*
- Nem tudom, kedvesek-e... Annyira nem ismerem őket. Kevesen maradtunk a régiek közül. De nem találtam kivetnivalót az új tanoncok viselkedésében, mikor beszéltem velük a felvételük kapcsán. Mondhatni, hogy kedvesnek tűntek. - *Összegzi elemző módon a véleményét. Majd elkalandozik a tekintete, s talán Valuryen is rájön, hogy merrefelé... Károgó hangot hallani az ég felől, sejthető, hogy erre figyelt föl, s a madarat keresik szemei.*
2539. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-05-30 23:42:29
Üzenet elküldve: 2019-05-30 23:42:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Krestvir//
*Mélyen hallgat, és értően bólogat Krestvir mondandóját hallgatva. A korábbi, bolondos arcnak nyoma sincs. Helyét átvette az aggódó, idős és bölcs, ezüst hajú mágus arca.*
-Ez súlyosan hangzik. Hatalmas veszélyt jelenthetnek ezek a lyukak, vagy bármik is legyenek, ha tényleg úgy van, ahogy mondod.
*Nem mintha nem hinne neki, vagy kételkedne, de természetesnek tartja, hogy csak úgy bárki elmondását nem lehet száz százalékosan elhinni, bármennyire hihető is az, amit mond, és bármennyire is megbízható az, aki mondja. Egyszerűen kell legyen egy egészséges kételkedés az elmében.*
-Valakinek tennie kell valamit, hogy a világunk biztonsában legyen. Úgy látom éppen belebotlottam valakibe, aki éppen ezen törekszik.
*Elismerően biccent, a tisztelet és a megbecsülés jeleként.*
-Tudod szívesen segítenék magam is... de félek nem sok hasznomat vennéd. Jelengleg nem vagyok éppen csúcsformában. Meg egyébként sem kontárkodnék bele a terveitekbe. De amit tehetek az az, hogy sok sikert kívánok. Igen. Azt megtehetem. Kívánom, hogy járjatok sikerrel, és ússzátok meg ép bőrrel a dolgot. Kilencedik, ez rád is vonatkozik. Nem megöletni ám magad nekem.
Remélem egy darabban tértek vissza, és talán ha útjaunk ismért keresztezik egymást, lesz hozzád egy-két kérdésem.
*Rákacsint a manóra. Tényleg kíváncsi lenne sok dologra, de ez most nem az az alkalom. Talán majd egyszer, egy másik időben, egy másik helyen. Talán épp Synmirában. Hogy terelje a súlyos gondolatokat, és a borús hangulatot oldja, amelyet talán éppen maga okozott, a klánról kezd beszélni.*
-Tudod nagyon szimpatikus ez a klán dolog. Igazán megnyerő, ahogy leírtad nekem. Kedvesek lehetnek arrafelé a népek. Talán tényleg meglátogatom azt a helyet egyszer.
*Mélyen hallgat, és értően bólogat Krestvir mondandóját hallgatva. A korábbi, bolondos arcnak nyoma sincs. Helyét átvette az aggódó, idős és bölcs, ezüst hajú mágus arca.*
-Ez súlyosan hangzik. Hatalmas veszélyt jelenthetnek ezek a lyukak, vagy bármik is legyenek, ha tényleg úgy van, ahogy mondod.
*Nem mintha nem hinne neki, vagy kételkedne, de természetesnek tartja, hogy csak úgy bárki elmondását nem lehet száz százalékosan elhinni, bármennyire hihető is az, amit mond, és bármennyire is megbízható az, aki mondja. Egyszerűen kell legyen egy egészséges kételkedés az elmében.*
-Valakinek tennie kell valamit, hogy a világunk biztonsában legyen. Úgy látom éppen belebotlottam valakibe, aki éppen ezen törekszik.
*Elismerően biccent, a tisztelet és a megbecsülés jeleként.*
-Tudod szívesen segítenék magam is... de félek nem sok hasznomat vennéd. Jelengleg nem vagyok éppen csúcsformában. Meg egyébként sem kontárkodnék bele a terveitekbe. De amit tehetek az az, hogy sok sikert kívánok. Igen. Azt megtehetem. Kívánom, hogy járjatok sikerrel, és ússzátok meg ép bőrrel a dolgot. Kilencedik, ez rád is vonatkozik. Nem megöletni ám magad nekem.
Remélem egy darabban tértek vissza, és talán ha útjaunk ismért keresztezik egymást, lesz hozzád egy-két kérdésem.
*Rákacsint a manóra. Tényleg kíváncsi lenne sok dologra, de ez most nem az az alkalom. Talán majd egyszer, egy másik időben, egy másik helyen. Talán épp Synmirában. Hogy terelje a súlyos gondolatokat, és a borús hangulatot oldja, amelyet talán éppen maga okozott, a klánról kezd beszélni.*
-Tudod nagyon szimpatikus ez a klán dolog. Igazán megnyerő, ahogy leírtad nekem. Kedvesek lehetnek arrafelé a népek. Talán tényleg meglátogatom azt a helyet egyszer.
2538. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-05-30 23:15:24
Üzenet elküldve: 2019-05-30 23:15:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Valuryen//
*Általában, ha valami nem egyértelmű, az összes értelmezési lehetőséget felsorakoztatja egymás mellé, ezúttal azonban - szerinte - hibázott és nem gondolta át rendesen, amit hallott. A más fajúak említése ugyanis - mint kiderül - nem azt hivatott hangsúlyozni, hogy az elfnek a városban lévő, tőle különböző fajúakkal van gondja, hanem épphogy pontosítás volt, hogy nem a faj a fontos, hanem úgy általánosságban véve minden értelmes humanoid idegesíti a férfit, nem csak az emberek. Ez egy tanulság számára, hogy jobban oda kell figyelnie arra, hogy miként értelmezi a szavakat. Persze, másnak ez aligha volna ilyen fontos, de ez az ő személyes rigolyája, ha úgy tetszik. El azonban nem keseríti a dolog, épp csak tudatosítja magában a megfelelő értelmezési módot.*
- Értem. - *Biccent, s ezúttal igazabbat nem is mondhatna. Ebben a tekintetben úgy kell lássa, hogy hasonlítanak ők ketten, és gond nélkül együtt tud érezni a férfival.
Később, mikor az ijesztgetés kapcsán kicsit anyáskodón rászól Valuryenre, a felmerült téma mégsem sikkad el, mert a férfi felfigyel rá.
Krestvir igyekszik nem elkomorodni túlságosan, s inkább csak tárgyilagosan adni át a tartalmat.*
- A Karavánpihenő romjaihoz megyünk. Korábban voltam ott a mestereimmel kutatni, de tudás helyett azt találtuk, hogy mikor az élőholtak idején felrobbantották a Pihenőt, a robbanással a világunk szövete is átszakadt. Ez úgy néz ki, mintha köd volna, néhány tisztán látható területtel a láthatáron. Ezek amolyan horgonypontok, amik még akadályozzák, hogy a két világ... egybecsússzon. A világ pedig, amelyikről átjáró nyílt hozzánk, valószínűleg a démonok világa. - *Zárja a rövid magyarázatot.*
- Azért megyünk, hogy felderítsük, mit tudunk tenni. A mestereimmel nem jutottunk semmire, mivel hiába próbáltunk megközelíteni egy horgonypontot, olyan volt, mintha semmit sem haladtunk volna, miközben élőholtak, élőholt szörnyek támadtak ránk. Kénytelenek voltunk visszafordulni. - *A legfájóbb dolgokról nem beszél. Nem csak kudarc érte őket ugyanis, sokkal súlyosabb következményei is voltak annak a kutatóútnak, amik az egész Szövetségen nyomot hagytak.*
- Na, mi van? Már megjött a józan eszetek, vagy még mindig gyagyásak vagytok? Hoppá, hisz megjöttem! Én vagyok itt a józan ész! - *Tér vissza Kilencedik, és folytatja ott, ahol abbahagyta... Jót nevetgél a saját tréfáján és fölkapaszkodik, vissza Krestvir vállára.
A lány somolyogva fölsandít rá, majd Valuryennek biccent.*
- Rendben. Remélem, otthon találsz majd akkor! - *Mondja komolyan.*
- Klán... igen, úgy gondolom, mondhatni. Együtt élünk Synmirán, segítjük egymást a tanulásban, közösen kutatunk. Ha valaki kellő ismeretre tesz szert egy mágiaágban, úgy tanoncból mesterré válik. Kicseréljük egymás között a megszerzett tudást, így mindannyian gyarapodunk. Olcsóbb és egyszerűbb, mint a torony mesterétől tanulni, bár előfordul, hogy nincs mestere az ágnak, ami iránt egy tanonc érdeklődik. Ilyenkor csak anyagiakban tudjuk támogatni, illetve azzal, hogy útmutatót adunk az alapok, az affinitás megszerzéséhez. - *Mutatja be vázlatosan a klán alapjául szolgáló működési elvet. A különféle feladatokról és küldetésekről nem beszél, mert ezek általában önként vállalt részei a klánéletnek, ritkán fordul elő, hogy a mesterek célzottan utasítanának valakit a veszélybe, legfeljebb kutatni, edzeni és dolgozni küldik a tanoncokat, amennyire a Szövetség érdeke megkívánja.*
*Általában, ha valami nem egyértelmű, az összes értelmezési lehetőséget felsorakoztatja egymás mellé, ezúttal azonban - szerinte - hibázott és nem gondolta át rendesen, amit hallott. A más fajúak említése ugyanis - mint kiderül - nem azt hivatott hangsúlyozni, hogy az elfnek a városban lévő, tőle különböző fajúakkal van gondja, hanem épphogy pontosítás volt, hogy nem a faj a fontos, hanem úgy általánosságban véve minden értelmes humanoid idegesíti a férfit, nem csak az emberek. Ez egy tanulság számára, hogy jobban oda kell figyelnie arra, hogy miként értelmezi a szavakat. Persze, másnak ez aligha volna ilyen fontos, de ez az ő személyes rigolyája, ha úgy tetszik. El azonban nem keseríti a dolog, épp csak tudatosítja magában a megfelelő értelmezési módot.*
- Értem. - *Biccent, s ezúttal igazabbat nem is mondhatna. Ebben a tekintetben úgy kell lássa, hogy hasonlítanak ők ketten, és gond nélkül együtt tud érezni a férfival.
Később, mikor az ijesztgetés kapcsán kicsit anyáskodón rászól Valuryenre, a felmerült téma mégsem sikkad el, mert a férfi felfigyel rá.
Krestvir igyekszik nem elkomorodni túlságosan, s inkább csak tárgyilagosan adni át a tartalmat.*
- A Karavánpihenő romjaihoz megyünk. Korábban voltam ott a mestereimmel kutatni, de tudás helyett azt találtuk, hogy mikor az élőholtak idején felrobbantották a Pihenőt, a robbanással a világunk szövete is átszakadt. Ez úgy néz ki, mintha köd volna, néhány tisztán látható területtel a láthatáron. Ezek amolyan horgonypontok, amik még akadályozzák, hogy a két világ... egybecsússzon. A világ pedig, amelyikről átjáró nyílt hozzánk, valószínűleg a démonok világa. - *Zárja a rövid magyarázatot.*
- Azért megyünk, hogy felderítsük, mit tudunk tenni. A mestereimmel nem jutottunk semmire, mivel hiába próbáltunk megközelíteni egy horgonypontot, olyan volt, mintha semmit sem haladtunk volna, miközben élőholtak, élőholt szörnyek támadtak ránk. Kénytelenek voltunk visszafordulni. - *A legfájóbb dolgokról nem beszél. Nem csak kudarc érte őket ugyanis, sokkal súlyosabb következményei is voltak annak a kutatóútnak, amik az egész Szövetségen nyomot hagytak.*
- Na, mi van? Már megjött a józan eszetek, vagy még mindig gyagyásak vagytok? Hoppá, hisz megjöttem! Én vagyok itt a józan ész! - *Tér vissza Kilencedik, és folytatja ott, ahol abbahagyta... Jót nevetgél a saját tréfáján és fölkapaszkodik, vissza Krestvir vállára.
A lány somolyogva fölsandít rá, majd Valuryennek biccent.*
- Rendben. Remélem, otthon találsz majd akkor! - *Mondja komolyan.*
- Klán... igen, úgy gondolom, mondhatni. Együtt élünk Synmirán, segítjük egymást a tanulásban, közösen kutatunk. Ha valaki kellő ismeretre tesz szert egy mágiaágban, úgy tanoncból mesterré válik. Kicseréljük egymás között a megszerzett tudást, így mindannyian gyarapodunk. Olcsóbb és egyszerűbb, mint a torony mesterétől tanulni, bár előfordul, hogy nincs mestere az ágnak, ami iránt egy tanonc érdeklődik. Ilyenkor csak anyagiakban tudjuk támogatni, illetve azzal, hogy útmutatót adunk az alapok, az affinitás megszerzéséhez. - *Mutatja be vázlatosan a klán alapjául szolgáló működési elvet. A különféle feladatokról és küldetésekről nem beszél, mert ezek általában önként vállalt részei a klánéletnek, ritkán fordul elő, hogy a mesterek célzottan utasítanának valakit a veszélybe, legfeljebb kutatni, edzeni és dolgozni küldik a tanoncokat, amennyire a Szövetség érdeke megkívánja.*
2537. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-05-30 22:10:02
Üzenet elküldve: 2019-05-30 22:10:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Krestvir//
-Tudod nem is az, hogy az emberek, mint faj. Ez csak amolyan szófordulat. Valahol mégis csak ők vannak a legtöbben, azt hiszem. Alapvetően nincs bajom velük, csak hogy is mondjam. Kicsit különc vagyok. Nem tűröm jól, ha csak úgy hozzámérnek, hozzám szólnak idegenek, buta oktalan kérdésekkel zavarnak, ilyesmi.
*Gondolodik el egy pillanatra, de szinte biztos benne, hogy nem mondd butaságot. ~Lesz elég oka félni?~ Ötlik fel benne a lány szavait hallva, már nem először hall erre utaló jeleket. Korábban nem is tulajdonított neki nagy szerepet, de most mintha úgy érezné, hogy mégsem olyan elhanyagolható a dolog.*
-Tudod nem szeretnék tolakodó lenni, de valami veszélyes kalandra készültök a barátaiddal? Vagy netán történt valami baj? Megértem, ha nem szivesen beszélsz róla... Nem veszem rossz néven.
*Talán így, hogy ő is jobban megnyílt, talán a lány is elmondja, hogy mégis mit csinálnak, még ha nagyvonalakban is. Tényleg nem szeretne furakodni a terveikben, ki tudja, hogy mit csinálnak. Valószínűleg egyáltalán nem tartozik egy idegen mágusra. Viszont a Krestvir ajánlata nagyon vonzónak hangzik, és jól is esik neki.*
-Egyébként köszönöm a meghívást, lehet, hogy egyszer élek is vele. Vagy ha arra járok, majd jól rád hivatkozom.
*Bizalomgerjesztően mosolyog rájuk. ~Talán tartozhatnék valahová, ahol úgy hagynak dolgozni és tanulni, ahogy nekem jól esik. Egy szép, nyugodt helyen. De jó is lenne.~*
-Ezüstszilánk Szövetség? Ez valami szerveződés, vagy netán egy klán? Még nem hallottam róla, de érdekesnek hangzik.
-Tudod nem is az, hogy az emberek, mint faj. Ez csak amolyan szófordulat. Valahol mégis csak ők vannak a legtöbben, azt hiszem. Alapvetően nincs bajom velük, csak hogy is mondjam. Kicsit különc vagyok. Nem tűröm jól, ha csak úgy hozzámérnek, hozzám szólnak idegenek, buta oktalan kérdésekkel zavarnak, ilyesmi.
*Gondolodik el egy pillanatra, de szinte biztos benne, hogy nem mondd butaságot. ~Lesz elég oka félni?~ Ötlik fel benne a lány szavait hallva, már nem először hall erre utaló jeleket. Korábban nem is tulajdonított neki nagy szerepet, de most mintha úgy érezné, hogy mégsem olyan elhanyagolható a dolog.*
-Tudod nem szeretnék tolakodó lenni, de valami veszélyes kalandra készültök a barátaiddal? Vagy netán történt valami baj? Megértem, ha nem szivesen beszélsz róla... Nem veszem rossz néven.
*Talán így, hogy ő is jobban megnyílt, talán a lány is elmondja, hogy mégis mit csinálnak, még ha nagyvonalakban is. Tényleg nem szeretne furakodni a terveikben, ki tudja, hogy mit csinálnak. Valószínűleg egyáltalán nem tartozik egy idegen mágusra. Viszont a Krestvir ajánlata nagyon vonzónak hangzik, és jól is esik neki.*
-Egyébként köszönöm a meghívást, lehet, hogy egyszer élek is vele. Vagy ha arra járok, majd jól rád hivatkozom.
*Bizalomgerjesztően mosolyog rájuk. ~Talán tartozhatnék valahová, ahol úgy hagynak dolgozni és tanulni, ahogy nekem jól esik. Egy szép, nyugodt helyen. De jó is lenne.~*
-Ezüstszilánk Szövetség? Ez valami szerveződés, vagy netán egy klán? Még nem hallottam róla, de érdekesnek hangzik.
2536. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-05-30 21:01:10
Üzenet elküldve: 2019-05-30 21:01:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Valuryen//
- Ezt szépen összefoglaltad! - *Biccent elismerően Kilencedik, nem ismerve a pimaszkodás határait.
Aztán szépen - slutty! - már lent is van hordozója válláról.
Krestvir meg, mivel épp a férfi szemébe néz, sikeresen belesétál a "csapdába", és egy-két pillanatra összeakad a tekintetük Valuryennel. Azonban mivel pocsék emberismerő, s ezzel maga is tisztában van, a férfitől érkező kétértelmű jelzések nem annyira hatásosak, mert igazából ezek nélkül sem volna benne biztos, hogy az elf őszintén beszél. Azért így valamivel jobban sikerül őt összezavarni, mert hiányolja a válaszból a könnyedséget. De közben meg emlékezteti is őt valakire ez az egész: saját magára. Ő szokott néha ilyet csinálni, ha nagyon elengedi magát és mer egy kicsit játszadozni, kétségek között tartani a beszélgetőtársát.
Ez a gondolat pedig arra ösztökéli, hogy tükrözze a férfi viselkedését, és ő is elővillantsa a fogait. Az ő fizimiskájával pedig ez igazán gonosz küllemet kölcsönöz neki.*
- Akkor jól van. - *Mondja halkan, "vérfagyasztóan", de végül alighanem Valuryen győz, mert Krestvirből elfogy a merészkedés és egyhamar zavarba jön, mert megint kételkedni kezd benne, hogy hátha félreértette a férfi viselkedését. Úgyhogy elkapja a tekintetét, de magában szégyenlősen még elmosolyodik.
Kilencedik meg közben épp elér a kiszemelt bozótoshoz, mikor utánaszól az elf.*
- Hüm? - *Fordul hátra, és néz kérdőn a két "óriásra". Krestvir odapillant Valuryenre, majd szórakozott szájhúzással megrázza a fejét.*
- Nincs semmiféle manóevő! Menjél nyugodtan! - *Nyugtatja meg az apró lényt.*
- Tudtam én! Csak eljátszottam, hogy elhittem, mert így viccesebb volt! Meg egyébként is... Manóevő legyen a talpán, aki velem ki mer kezdeni! - *Szájhősködik a kis manó, bemutatva a már jól ismert késpördítését, de közben persze mindenkinek egyértelmű lehet, hogy valójában sikerült őt átverni.
Miután pedig megvédte manóbecsületét, most már nagy bátran bújik be a bozótba, hogy könnyítsen magán.*
- Ne ijesztgesd! Lesz még bőven oka félni a következő napokban... - *Inti meg halkan a lány a férfit, könnyeden kezdve, de a végére kicsit komorabbá válik. Jól jön a témaváltás, mert a nagy vidámság közepette szinte már meg is feledkezett a rájuk váró feladatról, s ez jó is volt így, szükségtelen megtörni a derűs hangulatot amíg nem muszáj.
Érdeklődőn hallgatja mindazt, amit Valuryen megoszt vele. És meg tudja őt érteni, hogy jobb szeret egyedül lenni, bár róla igazán nem gondolta volna az alapján, ahogy ez alatt a rövid idő alatt viselkedett. Inkább tűnt olyannak, mint ki kedveli a társaságot.*
- Nem kedveled az embereket? Miért? - *Ismét csak nem sértettségből kérdez, hanem kíváncsiságból. Hiszen ő is ember, a férfi mégis szóba állt vele. Vajon miért fontos, hogy ki milyen fajú?
A továbbiakra aztán csak biccent és hümmög. Ő maga is egyetért az edzésmódszerrel, amit kapott.
Majd rövid ideig csönd van, csak a bozótosból időközben kimászott Kilencedik trappolását hallani, ahogy a tó partján csörög a talpa alatt karistolódó kavicsokkal.*
- Ha majd érdekel, szívesen látlak ott. - *Szólal meg aztán a lány, talán kissé váratlanul, a pokróchoz beszélve.*
- Synmirán... Ha egyszer szeretnél letelepedni, vagy csak vendégségbe jönnél. Talán tetszene. Az Ezüstszilánk Szövetségben főként mágiával foglalkozunk. Régen voltak harcosaink is és alkimistánk, de most már csak mi vagyunk, mágusok, mágustanoncok...
*Megragadt benne Valuryen "sehová sem tartozása", és úgy érezte, fel kell ezt vetnie, mert őt is befogadták annak idején. És ennek egyik feltétele épp az volt, hogy ő is segítsen majd máson, ha megteheti. Ez ugyan nem segítség, csak egy lehetőség, de többet jelen körülmények között még ő sem tehet.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.30 21:05:17
- Ezt szépen összefoglaltad! - *Biccent elismerően Kilencedik, nem ismerve a pimaszkodás határait.
Aztán szépen - slutty! - már lent is van hordozója válláról.
Krestvir meg, mivel épp a férfi szemébe néz, sikeresen belesétál a "csapdába", és egy-két pillanatra összeakad a tekintetük Valuryennel. Azonban mivel pocsék emberismerő, s ezzel maga is tisztában van, a férfitől érkező kétértelmű jelzések nem annyira hatásosak, mert igazából ezek nélkül sem volna benne biztos, hogy az elf őszintén beszél. Azért így valamivel jobban sikerül őt összezavarni, mert hiányolja a válaszból a könnyedséget. De közben meg emlékezteti is őt valakire ez az egész: saját magára. Ő szokott néha ilyet csinálni, ha nagyon elengedi magát és mer egy kicsit játszadozni, kétségek között tartani a beszélgetőtársát.
Ez a gondolat pedig arra ösztökéli, hogy tükrözze a férfi viselkedését, és ő is elővillantsa a fogait. Az ő fizimiskájával pedig ez igazán gonosz küllemet kölcsönöz neki.*
- Akkor jól van. - *Mondja halkan, "vérfagyasztóan", de végül alighanem Valuryen győz, mert Krestvirből elfogy a merészkedés és egyhamar zavarba jön, mert megint kételkedni kezd benne, hogy hátha félreértette a férfi viselkedését. Úgyhogy elkapja a tekintetét, de magában szégyenlősen még elmosolyodik.
Kilencedik meg közben épp elér a kiszemelt bozótoshoz, mikor utánaszól az elf.*
- Hüm? - *Fordul hátra, és néz kérdőn a két "óriásra". Krestvir odapillant Valuryenre, majd szórakozott szájhúzással megrázza a fejét.*
- Nincs semmiféle manóevő! Menjél nyugodtan! - *Nyugtatja meg az apró lényt.*
- Tudtam én! Csak eljátszottam, hogy elhittem, mert így viccesebb volt! Meg egyébként is... Manóevő legyen a talpán, aki velem ki mer kezdeni! - *Szájhősködik a kis manó, bemutatva a már jól ismert késpördítését, de közben persze mindenkinek egyértelmű lehet, hogy valójában sikerült őt átverni.
Miután pedig megvédte manóbecsületét, most már nagy bátran bújik be a bozótba, hogy könnyítsen magán.*
- Ne ijesztgesd! Lesz még bőven oka félni a következő napokban... - *Inti meg halkan a lány a férfit, könnyeden kezdve, de a végére kicsit komorabbá válik. Jól jön a témaváltás, mert a nagy vidámság közepette szinte már meg is feledkezett a rájuk váró feladatról, s ez jó is volt így, szükségtelen megtörni a derűs hangulatot amíg nem muszáj.
Érdeklődőn hallgatja mindazt, amit Valuryen megoszt vele. És meg tudja őt érteni, hogy jobb szeret egyedül lenni, bár róla igazán nem gondolta volna az alapján, ahogy ez alatt a rövid idő alatt viselkedett. Inkább tűnt olyannak, mint ki kedveli a társaságot.*
- Nem kedveled az embereket? Miért? - *Ismét csak nem sértettségből kérdez, hanem kíváncsiságból. Hiszen ő is ember, a férfi mégis szóba állt vele. Vajon miért fontos, hogy ki milyen fajú?
A továbbiakra aztán csak biccent és hümmög. Ő maga is egyetért az edzésmódszerrel, amit kapott.
Majd rövid ideig csönd van, csak a bozótosból időközben kimászott Kilencedik trappolását hallani, ahogy a tó partján csörög a talpa alatt karistolódó kavicsokkal.*
- Ha majd érdekel, szívesen látlak ott. - *Szólal meg aztán a lány, talán kissé váratlanul, a pokróchoz beszélve.*
- Synmirán... Ha egyszer szeretnél letelepedni, vagy csak vendégségbe jönnél. Talán tetszene. Az Ezüstszilánk Szövetségben főként mágiával foglalkozunk. Régen voltak harcosaink is és alkimistánk, de most már csak mi vagyunk, mágusok, mágustanoncok...
*Megragadt benne Valuryen "sehová sem tartozása", és úgy érezte, fel kell ezt vetnie, mert őt is befogadták annak idején. És ennek egyik feltétele épp az volt, hogy ő is segítsen majd máson, ha megteheti. Ez ugyan nem segítség, csak egy lehetőség, de többet jelen körülmények között még ő sem tehet.*
A hozzászólás írója (Krestvir Drelm) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.30 21:05:17
2535. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-05-30 19:46:30
Üzenet elküldve: 2019-05-30 19:46:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Krestvir//
-Persze persze, én csak egy gyagyás vagyok. Ti meg itt diskuráltok egy bolonddal.
*A szellőtől hamar szárad a lába, és visszahúzza rá a csizmáját, és megigazítja a ruháját, kicsit rendbe szedi magát. Ahogy feláll, egyik kezével beletúr ezüstös, leomló hajába, éppen hogy kivillanjon a füle hegye még jobban egy pillanatra. Krestvirre nêz, egyenesen a szemébe fúrja a sajátját, ha ugyan sikerül azt elcsípnie, és olyan hangon szólal meg, hogy az ember nehezen, vagy egyáltalán nem tudja eldönteni, hogy tényleg úgy is gondolja amit mond, vagy csupán leplezni próbálja a halálosan komoly igazságot.*
-Hát persze. Tréfa volt. Csak egy tréfa.
*Mindez megfűszerezve egy vigyorral, amit nem igazán hívhatunk mosolynak, mert kivillan Val foga fehérje, pontosabban a két szemfoga, ami valami különös módon elég hegyes, és valamivel hosszabb, mint a többi foga. De aztán el is kapja a tekintetét a lányról, és a bozótos felé pillant.*
-Aztán vigyázz a manóevővel. Azt mondják errefelé gyakran tanyázik egy-kettő. Én a helyedben sietnék.
*Majd halkan nevetni kezd, hátha sikerült kicsit megijesztenie Kilencediket, bár nem tűnik olyannak, aki csak úgy berezelne, de mégiscsak egy napja van ezen a világon, ahogy Val tudja. Nem tudhatni mit tud, mennyit ismer vajon belőle.*
-Egyébként semmi baj nincs vele, azon kívül, hogy sok ott az ember, meg egyéb más fajúak is persze. És én nem nagyon szívlelem őket. Nem szeretem a tömeget, ha sokan vesznek körül. Jobb szeretem a magányt általában. Azért néha jól esik a társaság, mint láthatod. *A lányra mutat, majd folytatja.* Ha tehetem elvonulok a világ elől. Persze néha elkerülhetetlen, hogy a városokba menjek. Épp oda készülök hamarosan.
*Egy darabig hallgat, az élőholttámadásra gondol, de nem marad sokáig csendben.*
-Hallottam már róla, igen. De még sosem jártam ott. Talán majd egyszer. Egyébként helyes edzésmódszert választott a mestered. Sokszor a jelentéktelennek tűnő feladatok komoly képességeket fejlesztenek úgy, hogy talán nem is tudsz róla.
*Fűzi hozzá a korábban hallottakhoz.*
-Persze persze, én csak egy gyagyás vagyok. Ti meg itt diskuráltok egy bolonddal.
*A szellőtől hamar szárad a lába, és visszahúzza rá a csizmáját, és megigazítja a ruháját, kicsit rendbe szedi magát. Ahogy feláll, egyik kezével beletúr ezüstös, leomló hajába, éppen hogy kivillanjon a füle hegye még jobban egy pillanatra. Krestvirre nêz, egyenesen a szemébe fúrja a sajátját, ha ugyan sikerül azt elcsípnie, és olyan hangon szólal meg, hogy az ember nehezen, vagy egyáltalán nem tudja eldönteni, hogy tényleg úgy is gondolja amit mond, vagy csupán leplezni próbálja a halálosan komoly igazságot.*
-Hát persze. Tréfa volt. Csak egy tréfa.
*Mindez megfűszerezve egy vigyorral, amit nem igazán hívhatunk mosolynak, mert kivillan Val foga fehérje, pontosabban a két szemfoga, ami valami különös módon elég hegyes, és valamivel hosszabb, mint a többi foga. De aztán el is kapja a tekintetét a lányról, és a bozótos felé pillant.*
-Aztán vigyázz a manóevővel. Azt mondják errefelé gyakran tanyázik egy-kettő. Én a helyedben sietnék.
*Majd halkan nevetni kezd, hátha sikerült kicsit megijesztenie Kilencediket, bár nem tűnik olyannak, aki csak úgy berezelne, de mégiscsak egy napja van ezen a világon, ahogy Val tudja. Nem tudhatni mit tud, mennyit ismer vajon belőle.*
-Egyébként semmi baj nincs vele, azon kívül, hogy sok ott az ember, meg egyéb más fajúak is persze. És én nem nagyon szívlelem őket. Nem szeretem a tömeget, ha sokan vesznek körül. Jobb szeretem a magányt általában. Azért néha jól esik a társaság, mint láthatod. *A lányra mutat, majd folytatja.* Ha tehetem elvonulok a világ elől. Persze néha elkerülhetetlen, hogy a városokba menjek. Épp oda készülök hamarosan.
*Egy darabig hallgat, az élőholttámadásra gondol, de nem marad sokáig csendben.*
-Hallottam már róla, igen. De még sosem jártam ott. Talán majd egyszer. Egyébként helyes edzésmódszert választott a mestered. Sokszor a jelentéktelennek tűnő feladatok komoly képességeket fejlesztenek úgy, hogy talán nem is tudsz róla.
*Fűzi hozzá a korábban hallottakhoz.*
2534. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-05-30 16:47:50
Üzenet elküldve: 2019-05-30 16:47:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Valuryen//
*A víztől csöpögő lábakra néz, aztán meg annyira meglepi a férfi kijelentése, hogy tekintetét fölkapja az arcára, azt találgatva, hogy komolyan beszél-e...
Nos, ezt nem sikerül megállapítania, a humorérzékét viszont hatásosan megbirizgálja ez a látvány és ezek a szavak, és önkéntelenül fölnevet. De a következő pillanatban ráeszmél, hogy ez talán mégsem tréfa volt, úgyhogy összeszorítja a száját és az arca elé kapja a kezét.
Teljesen tanácstalan volna, hogy szabad-e nevetnie, ha Kilencedik nem oldaná meg a problémáját azzal, hogy hangosan hahotázni kezd. Akkor aztán ő is elengedi magát.*
- Gyagyás vagy te, nem komoly! - *A sértő szavakban valahogy semmi rosszindulatú nincs, annyira vidám az előadásmód az apró lénytől.*
- Úh, pisilnem kell, ha rád nézek! - *Teszi hozzá a csöpögő nadrágot nézve, s úgy tűnik, komolyan is gondolja, mert leugrik a lány válláról.*
- Mármint nem azért, mert annyira ijesztő vagy! - *Kuncog fel.* - Csak ez a csöpögéés!
*Megszaporázza a lépteit, és eltűnik egy bozótosabb részen. Krestvir nevetése meg ekkorra egy kicsit szelídebbé válik, de össze-összerezzen, valahányszor az elfre néz.*
- Ugye... tréfa volt? - *Kérdezi meg azért a biztonság kedvéért, hátha mégis elnézést kellene kérnie.
Aztán mire Valuryen kérdést intéz hozzá, összeszedi magát.*
- Az a Kikötőben van. Ott is van egy város, az út hozzá Amon Ruadhon át vezet. Bár az élőholttámadás sokat ártott neki, veszélyes helynek tartják. Ha igazak a hírek, Sa'Tereth hívei is oda járnak áldozni. - *Kezdi a végétől a válaszadást.*
- Synmiráról hallottál? Az is Amon Ruadhon van. Hogy honnan származom, azt nem tudom, de én ott élek. - *Válaszol teljesen őszintén, talán naivan, de Valuryen sikeresen a bizalmába férkőzött.*
- Értem. - *Mondja, miután végighallgatta a férfi válaszát, csak hogy mégse maradjon néma... Az együttérzés kifejezése nem erőssége, ahogy a vigasztalás sem, s mivel nem is tűnik úgy, hogy az elfnek szüksége volna ilyesmire, nem erőlteti meg magát. Pedig ez esetben még kapcsolódási pontja is van, hogy valamennyire képes legyen elképzelni, mit érezhet a férfi.*
- Mi a baj Artheniorral? - *Érdeklődik egy részlet felől, ami megragadta a figyelmét. Nem fűzik különösebb érzelmi szálak a városhoz, pusztán kíváncsi az ellenérzés okára.*
- És akkor hol élsz, amikor nem a toronyban tanulsz?
*A víztől csöpögő lábakra néz, aztán meg annyira meglepi a férfi kijelentése, hogy tekintetét fölkapja az arcára, azt találgatva, hogy komolyan beszél-e...
Nos, ezt nem sikerül megállapítania, a humorérzékét viszont hatásosan megbirizgálja ez a látvány és ezek a szavak, és önkéntelenül fölnevet. De a következő pillanatban ráeszmél, hogy ez talán mégsem tréfa volt, úgyhogy összeszorítja a száját és az arca elé kapja a kezét.
Teljesen tanácstalan volna, hogy szabad-e nevetnie, ha Kilencedik nem oldaná meg a problémáját azzal, hogy hangosan hahotázni kezd. Akkor aztán ő is elengedi magát.*
- Gyagyás vagy te, nem komoly! - *A sértő szavakban valahogy semmi rosszindulatú nincs, annyira vidám az előadásmód az apró lénytől.*
- Úh, pisilnem kell, ha rád nézek! - *Teszi hozzá a csöpögő nadrágot nézve, s úgy tűnik, komolyan is gondolja, mert leugrik a lány válláról.*
- Mármint nem azért, mert annyira ijesztő vagy! - *Kuncog fel.* - Csak ez a csöpögéés!
*Megszaporázza a lépteit, és eltűnik egy bozótosabb részen. Krestvir nevetése meg ekkorra egy kicsit szelídebbé válik, de össze-összerezzen, valahányszor az elfre néz.*
- Ugye... tréfa volt? - *Kérdezi meg azért a biztonság kedvéért, hátha mégis elnézést kellene kérnie.
Aztán mire Valuryen kérdést intéz hozzá, összeszedi magát.*
- Az a Kikötőben van. Ott is van egy város, az út hozzá Amon Ruadhon át vezet. Bár az élőholttámadás sokat ártott neki, veszélyes helynek tartják. Ha igazak a hírek, Sa'Tereth hívei is oda járnak áldozni. - *Kezdi a végétől a válaszadást.*
- Synmiráról hallottál? Az is Amon Ruadhon van. Hogy honnan származom, azt nem tudom, de én ott élek. - *Válaszol teljesen őszintén, talán naivan, de Valuryen sikeresen a bizalmába férkőzött.*
- Értem. - *Mondja, miután végighallgatta a férfi válaszát, csak hogy mégse maradjon néma... Az együttérzés kifejezése nem erőssége, ahogy a vigasztalás sem, s mivel nem is tűnik úgy, hogy az elfnek szüksége volna ilyesmire, nem erőlteti meg magát. Pedig ez esetben még kapcsolódási pontja is van, hogy valamennyire képes legyen elképzelni, mit érezhet a férfi.*
- Mi a baj Artheniorral? - *Érdeklődik egy részlet felől, ami megragadta a figyelmét. Nem fűzik különösebb érzelmi szálak a városhoz, pusztán kíváncsi az ellenérzés okára.*
- És akkor hol élsz, amikor nem a toronyban tanulsz?
2533. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-05-30 15:50:37
Üzenet elküldve: 2019-05-30 15:50:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Krestvir//
*Lassan feláll a tó széléről, lábát megrázza, majd úgy, felgyűlt nadrággal amiből csöpög a víz, és csupasz lábbal csípőre tett kézzel büszkén mondja.*
-Én komoly mágus vagyok! Talán megijednek tőlem. Ki tudja.
*Elég nevetségesen néz ki, de ez egyáltalán nem zavarja Valt. Eleve ritka, hogy így megnnyíljon, és beszêlgessen idegen emberekkel. Könnyen meglehet, hogy a manó sokat segített a dologban. Ez a kis apró lény csak úgy sugárzik, és egy furcsa, szinte varázslatosnak mondható aurája van. Val nem is próbálja szemével keresni a lány tekintetét, tisztán látszik rajta, hogy ez az egész neki sem kisebb erőfeszítés. Nem szeretne nyomasztónak, vagy tolakodónak tűnni. Így is többet kapott, mint remélhette. Úgyhogy tartja a tisztes távolságot, hogy ne zavarja a lány személyes terét, még véletlenül sem.*
-Szóval Amon Ruadh-ból, azt mondod? Akkor bizony lassan ide kell, hogy érjenek. Főleg, ha nem is gyalogszerrel jönnek. Te is onnan származol? Én magam még sosem jártam ott, vagy csak olyan régen volt, hogy már nem emlékszem. Azt mondják van arrafelé világítótorony, a tengeren. Vagy oda egy másik városból lehet eljutni? Vagy itt van a környéken? Hmmm nem tudom.
*Kopogtatja a fejét, erősen gondolkozik, de nem tudja a választ, hát vállat von, és inkább a hozzá intézett kérdésre felel.*
-Artheniori? Nem. Csak az hiányozna. Igazság szerint nem tudom honnan való vagyok. Árva vagyok, anyám születésemkor meghalt, apámat sosem ismertem. Könnyen meglehet, hogy sehová sem tartozom igazán.
*Lassan feláll a tó széléről, lábát megrázza, majd úgy, felgyűlt nadrággal amiből csöpög a víz, és csupasz lábbal csípőre tett kézzel büszkén mondja.*
-Én komoly mágus vagyok! Talán megijednek tőlem. Ki tudja.
*Elég nevetségesen néz ki, de ez egyáltalán nem zavarja Valt. Eleve ritka, hogy így megnnyíljon, és beszêlgessen idegen emberekkel. Könnyen meglehet, hogy a manó sokat segített a dologban. Ez a kis apró lény csak úgy sugárzik, és egy furcsa, szinte varázslatosnak mondható aurája van. Val nem is próbálja szemével keresni a lány tekintetét, tisztán látszik rajta, hogy ez az egész neki sem kisebb erőfeszítés. Nem szeretne nyomasztónak, vagy tolakodónak tűnni. Így is többet kapott, mint remélhette. Úgyhogy tartja a tisztes távolságot, hogy ne zavarja a lány személyes terét, még véletlenül sem.*
-Szóval Amon Ruadh-ból, azt mondod? Akkor bizony lassan ide kell, hogy érjenek. Főleg, ha nem is gyalogszerrel jönnek. Te is onnan származol? Én magam még sosem jártam ott, vagy csak olyan régen volt, hogy már nem emlékszem. Azt mondják van arrafelé világítótorony, a tengeren. Vagy oda egy másik városból lehet eljutni? Vagy itt van a környéken? Hmmm nem tudom.
*Kopogtatja a fejét, erősen gondolkozik, de nem tudja a választ, hát vállat von, és inkább a hozzá intézett kérdésre felel.*
-Artheniori? Nem. Csak az hiányozna. Igazság szerint nem tudom honnan való vagyok. Árva vagyok, anyám születésemkor meghalt, apámat sosem ismertem. Könnyen meglehet, hogy sehová sem tartozom igazán.
2532. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-05-30 14:29:01
Üzenet elküldve: 2019-05-30 14:29:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Valuryen//
*Meglepi, hogy az elf így jelzi, hogy rajtakapta a nevetésen. Még mindig mosolyog, s bár csalóka arcvonásai miatt nehéz észrevenni, de zavarba jön. Annál könnyebben tetten érhető az erre utaló mozdulat, ahogy ösztönösen megvakarja a homlokát, önkéntelenül így takarva el egy keveset az arcából legalább egy rövid időre. Meg a tekintete is lejjebb vándorol a férfi arcáról a mellkasa, válla tájára. Most, hogy nem a vicces grimaszok eszköze az arc, hanem újra egy figyelő szempár szegeződik rá onnan, ismét egyszerűbb másfelé néznie, miközben beszél. Ám nincs oka azt gondolni a férfinak, hogy a megjegyzéssel elrontotta a jókedvét, mert még mindig mosolyog, épp csak zavarba jött.*
- Nevetek én eleget, ha van rá okom. - *Feleli, amit már csak azért is fontosnak érez szóvá tenni, mert nem Valuryen az első, aki azt mondja, hogy keveset nevet. De ő ezt nem érzi így.
És valójában az ő szemszögéből nézve nincs is így. Igazat mond abban a tekintetben, hogy elég kiegyensúlyozottnak mondható, még gyakori magányossága ellenére is inkább hajlik a derű felé. Az éjszakákat leszámítva... Borongani csak jó okkal szokott.
Talán azért is gondolják, hogy keveset nevet, mert furcsa a humorérzéke és mást talál nagyon viccesnek, mint a többi ember. Ezen kívül gyakran csak magában nevet. Az viszont kétségtelen, hogy mindent összevetve jogosan feltételezik róla, hogy egy komor ember, különösen amíg nem látnak be a zárkózottsága mögé. Azzal pedig érthető módon kevesen vesződnek, hiszen általában az az emberek benyomása, hogy azért ilyen, mert nem akar velük közösködni és zavarják őt. Pedig a szótlanságából adódó látszat ellenére ő jól tudja magát érezni néha társaságban, sőt, szüksége is van rá, akár a többi embernek.
Kíváncsian hallgatja végig Valuryen véleményét az elméletével kapcsolatban, és elégedettséget érez, hogy a férfi egyetért vele. De valójában másképp nem is tudja elképzelni az égitestekből származó mágia jelenlétét...
Az elf ejtőzését figyelve először az jut eszébe, hogy ha sokáig így marad, meg fog betegedni. Aztán felrémlik benne, hogyan fürdőztek Taitos-al a jeges vízben, s ugyan még mindig látja a kihűlés fenyegetését, de nem ítélkezik: neki is jól esett az a fürdő. Rövid távon legalábbis. Most mégsem kap kedvet, hogy csatlakozzon, legfeljebb tisztálkodási szándékkal tenné, egyébként nem vágyik a víz hűvösére.
Figyel inkább az okosító szavakra. Kedves dolognak tartja, hogy az elf igyekszik őt ellátni jó tanácsokkal.*
- Majd gyakran megcsikizem! A szorításából is úgy szabadultam ki, mikor agyon akart nyomni! Csiklandós az oldala! - *Bólogat Kilencedik vigyorogva.*
- Inkább ne! - *Tiltakozik Krestvir visszafogottan, és tudatán kívül is a két oldalához szorítja a karjait, mintha máris fenyegetne a veszély, hogy a manó megcsiklandozza.*
- De, de! Hallottad, kell a kikapcsolódás és a nevetés! - *Kuncogja a manó, és az ujjaival mímeli a csiklandozó mozdulatokat.*
- Nee! - *Rázza fejét a lány, de Kilencedik persze folytatja a fenyegetést.*
- Egyébként odafigyelek a testi edzésre is. A mesterem vándor, vándorok is nevelték. A tanítás részeként vándorútra szokta vinni a tanoncokat. Valamint a házi- és a kert körüli munkákat is magunk végezzük. Ami szerintem is jó, mert a mozgás frissen tartja az elmét és ha a mágiát a gyakorlatban is hasznosítani akarjuk, akkor is szükség van a testi edzettségre. - *Magyarázza szárazon.
Majd a kapott kérdésre eltöpreng egy kicsit.*
- Nem látom okát, miért zavarná őket, hogy más is van itt. - *Fejezi ki, hogy ebben a kérdésben nem jutott semmire.*
- És hamarosan érkezniük kellene már. Amon Ruadhról jönnek lovasan, szekérrel. Reggel indultak. - *Pillant el az út felé.*
- Te honnan jössz? Artheniori vagy?
*Meglepi, hogy az elf így jelzi, hogy rajtakapta a nevetésen. Még mindig mosolyog, s bár csalóka arcvonásai miatt nehéz észrevenni, de zavarba jön. Annál könnyebben tetten érhető az erre utaló mozdulat, ahogy ösztönösen megvakarja a homlokát, önkéntelenül így takarva el egy keveset az arcából legalább egy rövid időre. Meg a tekintete is lejjebb vándorol a férfi arcáról a mellkasa, válla tájára. Most, hogy nem a vicces grimaszok eszköze az arc, hanem újra egy figyelő szempár szegeződik rá onnan, ismét egyszerűbb másfelé néznie, miközben beszél. Ám nincs oka azt gondolni a férfinak, hogy a megjegyzéssel elrontotta a jókedvét, mert még mindig mosolyog, épp csak zavarba jött.*
- Nevetek én eleget, ha van rá okom. - *Feleli, amit már csak azért is fontosnak érez szóvá tenni, mert nem Valuryen az első, aki azt mondja, hogy keveset nevet. De ő ezt nem érzi így.
És valójában az ő szemszögéből nézve nincs is így. Igazat mond abban a tekintetben, hogy elég kiegyensúlyozottnak mondható, még gyakori magányossága ellenére is inkább hajlik a derű felé. Az éjszakákat leszámítva... Borongani csak jó okkal szokott.
Talán azért is gondolják, hogy keveset nevet, mert furcsa a humorérzéke és mást talál nagyon viccesnek, mint a többi ember. Ezen kívül gyakran csak magában nevet. Az viszont kétségtelen, hogy mindent összevetve jogosan feltételezik róla, hogy egy komor ember, különösen amíg nem látnak be a zárkózottsága mögé. Azzal pedig érthető módon kevesen vesződnek, hiszen általában az az emberek benyomása, hogy azért ilyen, mert nem akar velük közösködni és zavarják őt. Pedig a szótlanságából adódó látszat ellenére ő jól tudja magát érezni néha társaságban, sőt, szüksége is van rá, akár a többi embernek.
Kíváncsian hallgatja végig Valuryen véleményét az elméletével kapcsolatban, és elégedettséget érez, hogy a férfi egyetért vele. De valójában másképp nem is tudja elképzelni az égitestekből származó mágia jelenlétét...
Az elf ejtőzését figyelve először az jut eszébe, hogy ha sokáig így marad, meg fog betegedni. Aztán felrémlik benne, hogyan fürdőztek Taitos-al a jeges vízben, s ugyan még mindig látja a kihűlés fenyegetését, de nem ítélkezik: neki is jól esett az a fürdő. Rövid távon legalábbis. Most mégsem kap kedvet, hogy csatlakozzon, legfeljebb tisztálkodási szándékkal tenné, egyébként nem vágyik a víz hűvösére.
Figyel inkább az okosító szavakra. Kedves dolognak tartja, hogy az elf igyekszik őt ellátni jó tanácsokkal.*
- Majd gyakran megcsikizem! A szorításából is úgy szabadultam ki, mikor agyon akart nyomni! Csiklandós az oldala! - *Bólogat Kilencedik vigyorogva.*
- Inkább ne! - *Tiltakozik Krestvir visszafogottan, és tudatán kívül is a két oldalához szorítja a karjait, mintha máris fenyegetne a veszély, hogy a manó megcsiklandozza.*
- De, de! Hallottad, kell a kikapcsolódás és a nevetés! - *Kuncogja a manó, és az ujjaival mímeli a csiklandozó mozdulatokat.*
- Nee! - *Rázza fejét a lány, de Kilencedik persze folytatja a fenyegetést.*
- Egyébként odafigyelek a testi edzésre is. A mesterem vándor, vándorok is nevelték. A tanítás részeként vándorútra szokta vinni a tanoncokat. Valamint a házi- és a kert körüli munkákat is magunk végezzük. Ami szerintem is jó, mert a mozgás frissen tartja az elmét és ha a mágiát a gyakorlatban is hasznosítani akarjuk, akkor is szükség van a testi edzettségre. - *Magyarázza szárazon.
Majd a kapott kérdésre eltöpreng egy kicsit.*
- Nem látom okát, miért zavarná őket, hogy más is van itt. - *Fejezi ki, hogy ebben a kérdésben nem jutott semmire.*
- És hamarosan érkezniük kellene már. Amon Ruadhról jönnek lovasan, szekérrel. Reggel indultak. - *Pillant el az út felé.*
- Te honnan jössz? Artheniori vagy?
2531. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-05-30 13:47:06
Üzenet elküldve: 2019-05-30 13:47:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Krestvir//
-Azt hiszem, ez már egyfajta félsiker, hogy nevetni látlak. Ugye, hogy nem is olyan nehéz.
Veti oda kissé gúnyosan Krestvirnek, aki látszólag mióta csak odasétált hozzá, visszahúzódó és bizalmatlan volt. Most mintha egy arasznyit engedett volna a védőburkon, amely láthatatlanul körüleli. A lány szavait hallgatva csak egyetértően bólogat, hisz van, amit ő maga is így tud. Viszont érdeklődéssel hallgatja, amit az égitestekről, és azok mágiájáról gondol. Konkréten ebbe Val sosem gondolt még bele, de van benne ráció.
-Tudod ez nem hangzik butaságnak. Sőt. Ha jobban átgondolom, valahonnan származnia kell a napmágusok, és a holdmágusok erejének, lévén nem olyan elementáris energiák, mint például a víz. *Mutat a tóra.* Vagy éppen a föld. *Felvesz egy kis darab földet, és összemorzsolja.* Viszont mégsem az oly sokak által imádott és tisztelt istenektől származik az az erő. Szóval igazad lehet.
*A tóhoz sétál, leveszi csizmáját, feltűri a köpenyét, és belelógatja a lábát a vízbe, kezével hátratámaszkodva ejtőzik egy kicsit.*
-Tudod a sok tanulás, és gyakorlás megterheli az elmét. Ha nem kapcsolsz ki néha, és nem őrülsz meg egy kicsit, akkor hamar bele fogsz rokkanni. Elég hozzá vagy húsz-harmin év. Hidd el, láttam már ilyet. Csak egy baráti jó tanács. Bár szerintem Kilencedik majd gondoskodik erről is, úgyhogy ne aggódj.
*A manóra pillant, és egy kacsintással jelzi, hogy ne felejtse el, hogy egy mágust óvó és védelmező lénynek bizony ez is fontos feladata. Talán az egyik legfontosabb. Val szavai mókásan hangzanak, és a bohókás tettei is néha elég zavartnak tűnhetnek, de komoly szándék van benne, tényleg fontos, hogy ne őrüljön meg a varázsló.*
-És egyébként, a barátaid mikorra várod? Csak kíváncsi vagyok. Remélem nem fogadják rosszul a jelenlétem itt.
-Azt hiszem, ez már egyfajta félsiker, hogy nevetni látlak. Ugye, hogy nem is olyan nehéz.
Veti oda kissé gúnyosan Krestvirnek, aki látszólag mióta csak odasétált hozzá, visszahúzódó és bizalmatlan volt. Most mintha egy arasznyit engedett volna a védőburkon, amely láthatatlanul körüleli. A lány szavait hallgatva csak egyetértően bólogat, hisz van, amit ő maga is így tud. Viszont érdeklődéssel hallgatja, amit az égitestekről, és azok mágiájáról gondol. Konkréten ebbe Val sosem gondolt még bele, de van benne ráció.
-Tudod ez nem hangzik butaságnak. Sőt. Ha jobban átgondolom, valahonnan származnia kell a napmágusok, és a holdmágusok erejének, lévén nem olyan elementáris energiák, mint például a víz. *Mutat a tóra.* Vagy éppen a föld. *Felvesz egy kis darab földet, és összemorzsolja.* Viszont mégsem az oly sokak által imádott és tisztelt istenektől származik az az erő. Szóval igazad lehet.
*A tóhoz sétál, leveszi csizmáját, feltűri a köpenyét, és belelógatja a lábát a vízbe, kezével hátratámaszkodva ejtőzik egy kicsit.*
-Tudod a sok tanulás, és gyakorlás megterheli az elmét. Ha nem kapcsolsz ki néha, és nem őrülsz meg egy kicsit, akkor hamar bele fogsz rokkanni. Elég hozzá vagy húsz-harmin év. Hidd el, láttam már ilyet. Csak egy baráti jó tanács. Bár szerintem Kilencedik majd gondoskodik erről is, úgyhogy ne aggódj.
*A manóra pillant, és egy kacsintással jelzi, hogy ne felejtse el, hogy egy mágust óvó és védelmező lénynek bizony ez is fontos feladata. Talán az egyik legfontosabb. Val szavai mókásan hangzanak, és a bohókás tettei is néha elég zavartnak tűnhetnek, de komoly szándék van benne, tényleg fontos, hogy ne őrüljön meg a varázsló.*
-És egyébként, a barátaid mikorra várod? Csak kíváncsi vagyok. Remélem nem fogadják rosszul a jelenlétem itt.
2530. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-05-29 23:30:26
Üzenet elküldve: 2019-05-29 23:30:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Valuryen//
- Nézd már! Majd megpukkad! Mit nevetsz? Tényleg így volt! - *Méltatlankodik Kilencedik, de közben meg ő is nevet, leginkább azon, ahogy az elf nevet.
Krestvir meg nem állja meg, és ő is mosolyog a jeleneten, de még a levegőt is hangosabban veszi egyszer-kétszer. Ha a férfi csak megjátssza magát ezzel a viselkedéssel, hogy elnyerje a bizalmát, akkor bizony nagyon jól csinálja. A lánynak már meggyőződése, hogy az idegen egy kedves, vidám személy. Jól esik a társaságában lennie és figyelnie, ahogy Kilencedikkel önfeledten nevetnek és elűzik a borús gondolatait. Most már örül, hogy szóba elegyedtek.
Sőt, mikor a férfi grimaszolni kezd, azzal végre benne is átszakítja a gátat, s előcsalogat belőle egy hangosabb fölkacagást.
Azért végül csak szóhoz jut, hogy elmesélje a manóval közös történetüket. S mint kiderül, a férfi nem talált egy szilánkot sem, így a kísérletezésből is kimaradt, s az egész újdonság a számára.
Valuryen szavaira, hogy a helyében hálás lenne, hogy Kilencedik megszületett, elfogja némi gyengéd érzelem, és fölsandít a manóra. Gyakran volt magányos, mert nem túl ügyes a személyesebb kapcsolatok kialakításában és fenntartásában. Kilencedikkel viszont kapott egy barátot, akivel függnek egymástól és nincs is más választásuk, mint hogy együtt legyenek. Még csak ma reggel ismerte meg őt, de vele az egész annyira természetes, hogy már el is fogadta, hogy a manó folyton a közelében van, feltétlen a bizalma felé.*
- Örülök is, hogy... megszületett. - *Mondja halkan.*
- Én is örülök. - *Csipogja a manó, élénken lógázva a lábát, de a fülei állásából valahogy azt lehet kiolvasni, hogy valamelyest zavarba jött.*
- A világunkat átitatja a mágia, ezt te is tudod. - *Tér át aztán a lány egy másik témára, látszólag összefüggéstelenül, de valójában az elhangzottakra reagál, méghozzá azzal kapcsolatban, hogy kinek, vagy minek lehet hálás Kilencedik születéséért.*
- Én pedig úgy gondolom, az égitestek mágiája még erősebb lehet, ha egészen idáig terjed a hatásuk. Hiszen nem csak a mindennapokra, a természet elemeire vannak befolyással, de mi, mágiahasználók ezen felül is használjuk az erejüket a nap- és holdvarázslatokban. A szilánkok egy égitestről szakadtak le, és rövid ideig még őrizhették ilyen apró darabokban is a mágikus erőt és így okozhattak különféle mágikus jelenségeket, amilyeneket mi még nem ismertünk. - *Osztja meg elméletét a történtekről.*
- Nézd már! Majd megpukkad! Mit nevetsz? Tényleg így volt! - *Méltatlankodik Kilencedik, de közben meg ő is nevet, leginkább azon, ahogy az elf nevet.
Krestvir meg nem állja meg, és ő is mosolyog a jeleneten, de még a levegőt is hangosabban veszi egyszer-kétszer. Ha a férfi csak megjátssza magát ezzel a viselkedéssel, hogy elnyerje a bizalmát, akkor bizony nagyon jól csinálja. A lánynak már meggyőződése, hogy az idegen egy kedves, vidám személy. Jól esik a társaságában lennie és figyelnie, ahogy Kilencedikkel önfeledten nevetnek és elűzik a borús gondolatait. Most már örül, hogy szóba elegyedtek.
Sőt, mikor a férfi grimaszolni kezd, azzal végre benne is átszakítja a gátat, s előcsalogat belőle egy hangosabb fölkacagást.
Azért végül csak szóhoz jut, hogy elmesélje a manóval közös történetüket. S mint kiderül, a férfi nem talált egy szilánkot sem, így a kísérletezésből is kimaradt, s az egész újdonság a számára.
Valuryen szavaira, hogy a helyében hálás lenne, hogy Kilencedik megszületett, elfogja némi gyengéd érzelem, és fölsandít a manóra. Gyakran volt magányos, mert nem túl ügyes a személyesebb kapcsolatok kialakításában és fenntartásában. Kilencedikkel viszont kapott egy barátot, akivel függnek egymástól és nincs is más választásuk, mint hogy együtt legyenek. Még csak ma reggel ismerte meg őt, de vele az egész annyira természetes, hogy már el is fogadta, hogy a manó folyton a közelében van, feltétlen a bizalma felé.*
- Örülök is, hogy... megszületett. - *Mondja halkan.*
- Én is örülök. - *Csipogja a manó, élénken lógázva a lábát, de a fülei állásából valahogy azt lehet kiolvasni, hogy valamelyest zavarba jött.*
- A világunkat átitatja a mágia, ezt te is tudod. - *Tér át aztán a lány egy másik témára, látszólag összefüggéstelenül, de valójában az elhangzottakra reagál, méghozzá azzal kapcsolatban, hogy kinek, vagy minek lehet hálás Kilencedik születéséért.*
- Én pedig úgy gondolom, az égitestek mágiája még erősebb lehet, ha egészen idáig terjed a hatásuk. Hiszen nem csak a mindennapokra, a természet elemeire vannak befolyással, de mi, mágiahasználók ezen felül is használjuk az erejüket a nap- és holdvarázslatokban. A szilánkok egy égitestről szakadtak le, és rövid ideig még őrizhették ilyen apró darabokban is a mágikus erőt és így okozhattak különféle mágikus jelenségeket, amilyeneket mi még nem ismertünk. - *Osztja meg elméletét a történtekről.*
2529. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-05-29 23:28:59
Üzenet elküldve: 2019-05-29 23:28:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Krestvir//
*Hangosan, a hasát fogva kezd el nevetni a manó megnyilvánulásán. Még egy apró könnycsepp is kicsordul az egyik szeméből.*
-Nem hazudok. Évek óta nem nevettem ilyen jót.
*Alig bírja abbahagyni, ám amikor sikerül, az arcához kapja mindkét kezét*
-Fáj az arcom. Elgémberedtek a nevetőizmaim.
*Majd grimaszolni kezd, viccesebbnél viccesebb pofákat vág, hátha attól enyhül a fájdalom.*
-Azt hiszem erről jól lemaradtam. Láttam ugyan de nem találkoztam egy ilyen lehulló szilánkkal sem sajnos. és mással sem találkoztam, aki találkozott volna velük. Te vagy az első.
*Most, hogy enyhült az arca, ismét az az érdeklődő, de nem tolakodó arckifejezés ül ki rá. ~Ezek valami mágiával átitatott dolgok lehetnek, vagy inkább lehettek. Biztos vagyok benne, hogy akik hozzá jutottak egy ilyenhez, igen csak szerencsések. Remélem összefutunk még másokkal is, hátha megtudok valami hasznosat, vagy éppen érdekeset.~*
-Ugy hiszem, igazán szerencsés vagy hallod-e. Ugyan nem tudom hogy, mások milyen eredményt értek el, vagy éppen milyen károkat szenvedtek el, de én biztosan hálás lennék a helyedben. Azt ugyan nem tudom hogy kinek, vagy minek.
A hozzászólás írója (Valuryen Meloar'c) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.29 23:37:24
*Hangosan, a hasát fogva kezd el nevetni a manó megnyilvánulásán. Még egy apró könnycsepp is kicsordul az egyik szeméből.*
-Nem hazudok. Évek óta nem nevettem ilyen jót.
*Alig bírja abbahagyni, ám amikor sikerül, az arcához kapja mindkét kezét*
-Fáj az arcom. Elgémberedtek a nevetőizmaim.
*Majd grimaszolni kezd, viccesebbnél viccesebb pofákat vág, hátha attól enyhül a fájdalom.*
-Azt hiszem erről jól lemaradtam. Láttam ugyan de nem találkoztam egy ilyen lehulló szilánkkal sem sajnos. és mással sem találkoztam, aki találkozott volna velük. Te vagy az első.
*Most, hogy enyhült az arca, ismét az az érdeklődő, de nem tolakodó arckifejezés ül ki rá. ~Ezek valami mágiával átitatott dolgok lehetnek, vagy inkább lehettek. Biztos vagyok benne, hogy akik hozzá jutottak egy ilyenhez, igen csak szerencsések. Remélem összefutunk még másokkal is, hátha megtudok valami hasznosat, vagy éppen érdekeset.~*
-Ugy hiszem, igazán szerencsés vagy hallod-e. Ugyan nem tudom hogy, mások milyen eredményt értek el, vagy éppen milyen károkat szenvedtek el, de én biztosan hálás lennék a helyedben. Azt ugyan nem tudom hogy kinek, vagy minek.
A hozzászólás írója (Valuryen Meloar'c) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.29 23:37:24
2528. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-05-29 19:58:14
Üzenet elküldve: 2019-05-29 19:58:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Valuryen//
*Krestvir húzódozik a közeledő kéz elől, nehezére esik nyugton maradni, de mikor megérti, hogy a férfi nem is őt akarja megérinteni, hanem a manót, s felfogja azt is, hogy milyen óvatosan közeledik, lélegzetét visszafojtva végül hagyja, hogy Valuryen keze elérjen hozzájuk. Kilencedik már kevésbé zárkózott, de azért ő is fintorog egy kicsit és lesi a kezet. Ha már szülői az érintés, akkor ő meg az a gyerek, aki nem bírja, ha babusgatják, vagy legalábbis kívülre ezt mutatja, de közben azért megengedi.*
- Bízd csak ide! - *Húzza ki magát hősiesen, vigyorogva, mintha mi sem volna egyszerűbb feladat.
Krestvir nagyon kedvesnek találja a jelenetet, de azért fel is lélegzik, mikor az elf végül visszahúzza a kezét és kimászik a személyes teréből.
Olyannyira kimászik, hogy még föl is áll, és föl-alá kezd sétálni, úgy folytatja a beszélgetést. Krestvir kicsit bele is szédül, ahogy a lábait figyeli, Kilencedik meg magában kuncog valamin.*
- Értem. - *Nyugtázza a szavakat, ezekhez nem is fűződik több kérdése. Helyette kérdez a férfi, s a manó válaszol először.*
- Hú, azt hittem, agyonnyom! Majdnem rám feküdt! Amilyen kicsinek tűnik, olyan nehéz ám! - *Meséli az apró lény élénken a tulajdonképpen még egészen friss élményt.
Krestvir fintorgósan elmosolyodik. Vagy csak fintorog? Nehéz megállapítani.*
- Még csak ma reggel találkoztunk. - *Kezd bele a lány a történtek bővebb kifejtésébe, bár most fel kell fedeznie magában, hogy mintha sokkal régebben történt volna a dolog. Talán ez is a csillag mágiájának hatása... Kilencedik nagyon gyorsan beilleszkedett az életébe, mintha mindig is itt lett volna.*
- Biztosan láttad a csillaghullást... Sokan összeszedtek szilánkokat, köztük én is. Mágia itatta át őket, néhányat, ha összeérintettek, vagy ha valaki túl szorosan fogta meg őket, akkor történt valami... Furcsa tárgyak, vagy lények születtek, vagy megváltozott a használók teste. Én is így tettem, de sem az én-, sem a társam szilánkjával nem történt semmi, átlátszóvá váltak. Vagyis ezt hittem... De ma reggel a csillag mágiájából megszületett Kilencedik. A szilánk helyett őt találtam a zsebemben.
- Bizony, és majdnem összenyomtál! Aztán meg az a sook buta kérdés! - *Szól közbe a manó fejcsóválva.*
- Ha jól értem, ő azért van, hogy velem legyen és vigyázzon rám. - *Teszi hozzá a végére halkan, mintha azt szeretné, hogy a manó ezt ne hallja.*
- Jól érted! - *Biccent nagyot Kilencedik, vidáman, egyértelművé téve, hogy ő bizony hallott mindent.*
*Krestvir húzódozik a közeledő kéz elől, nehezére esik nyugton maradni, de mikor megérti, hogy a férfi nem is őt akarja megérinteni, hanem a manót, s felfogja azt is, hogy milyen óvatosan közeledik, lélegzetét visszafojtva végül hagyja, hogy Valuryen keze elérjen hozzájuk. Kilencedik már kevésbé zárkózott, de azért ő is fintorog egy kicsit és lesi a kezet. Ha már szülői az érintés, akkor ő meg az a gyerek, aki nem bírja, ha babusgatják, vagy legalábbis kívülre ezt mutatja, de közben azért megengedi.*
- Bízd csak ide! - *Húzza ki magát hősiesen, vigyorogva, mintha mi sem volna egyszerűbb feladat.
Krestvir nagyon kedvesnek találja a jelenetet, de azért fel is lélegzik, mikor az elf végül visszahúzza a kezét és kimászik a személyes teréből.
Olyannyira kimászik, hogy még föl is áll, és föl-alá kezd sétálni, úgy folytatja a beszélgetést. Krestvir kicsit bele is szédül, ahogy a lábait figyeli, Kilencedik meg magában kuncog valamin.*
- Értem. - *Nyugtázza a szavakat, ezekhez nem is fűződik több kérdése. Helyette kérdez a férfi, s a manó válaszol először.*
- Hú, azt hittem, agyonnyom! Majdnem rám feküdt! Amilyen kicsinek tűnik, olyan nehéz ám! - *Meséli az apró lény élénken a tulajdonképpen még egészen friss élményt.
Krestvir fintorgósan elmosolyodik. Vagy csak fintorog? Nehéz megállapítani.*
- Még csak ma reggel találkoztunk. - *Kezd bele a lány a történtek bővebb kifejtésébe, bár most fel kell fedeznie magában, hogy mintha sokkal régebben történt volna a dolog. Talán ez is a csillag mágiájának hatása... Kilencedik nagyon gyorsan beilleszkedett az életébe, mintha mindig is itt lett volna.*
- Biztosan láttad a csillaghullást... Sokan összeszedtek szilánkokat, köztük én is. Mágia itatta át őket, néhányat, ha összeérintettek, vagy ha valaki túl szorosan fogta meg őket, akkor történt valami... Furcsa tárgyak, vagy lények születtek, vagy megváltozott a használók teste. Én is így tettem, de sem az én-, sem a társam szilánkjával nem történt semmi, átlátszóvá váltak. Vagyis ezt hittem... De ma reggel a csillag mágiájából megszületett Kilencedik. A szilánk helyett őt találtam a zsebemben.
- Bizony, és majdnem összenyomtál! Aztán meg az a sook buta kérdés! - *Szól közbe a manó fejcsóválva.*
- Ha jól értem, ő azért van, hogy velem legyen és vigyázzon rám. - *Teszi hozzá a végére halkan, mintha azt szeretné, hogy a manó ezt ne hallja.*
- Jól érted! - *Biccent nagyot Kilencedik, vidáman, egyértelművé téve, hogy ő bizony hallott mindent.*
2527. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-05-29 19:14:36
Üzenet elküldve: 2019-05-29 19:14:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Krestvir//
*Ha a kis manó, és persze Krestvir sem ellenkezik, úgy megpróbálja megérinteni Kilencediket, gyengéden, csupán egy pillanatra, mint a gyermeket szokás, ha bátorítja a szűlője.*
-Nagyon bátor vagy! Vigyázz rá, akkor senkinek sem kell aggódnia miatta.
*Mosolyog rájuk, majd feláll, mert idétlenül sikerült leülnie, és elzsibbadt a lába, amíg evett. Körbe körbe sétál, hogy múljon a zsibbadó érzés.*
-A föld ágat, nem titok ez. Tudod azt tartom hozzám legközelebb állónak. Az élethez legközelebb állónak is talán. A természethez. Fene tudja, nem vagyok én olyan bölcs. *Vállat von.* Ez volt szimpatikus. Hogy a mesteremmel mi történhetett azóta jó kérdés. Lehet, hogy már nem is él. Ha egyszer elég erős leszek, talán megkeresem.
*Egy pár percig csöndben van, évek óta nem gondolt ezekre a dolgokra, most valahogy egyszerre zúdult rá a sok emlék.*
-Bizony nehéz eldönteni. És mondd csak, ha nem titok a dolog. Ti ketten hogy találkoztatok? Lefogadom, hogy az is egy érdekes történet lehet. Persze nem akarok tolakodni.
*Ha a kis manó, és persze Krestvir sem ellenkezik, úgy megpróbálja megérinteni Kilencediket, gyengéden, csupán egy pillanatra, mint a gyermeket szokás, ha bátorítja a szűlője.*
-Nagyon bátor vagy! Vigyázz rá, akkor senkinek sem kell aggódnia miatta.
*Mosolyog rájuk, majd feláll, mert idétlenül sikerült leülnie, és elzsibbadt a lába, amíg evett. Körbe körbe sétál, hogy múljon a zsibbadó érzés.*
-A föld ágat, nem titok ez. Tudod azt tartom hozzám legközelebb állónak. Az élethez legközelebb állónak is talán. A természethez. Fene tudja, nem vagyok én olyan bölcs. *Vállat von.* Ez volt szimpatikus. Hogy a mesteremmel mi történhetett azóta jó kérdés. Lehet, hogy már nem is él. Ha egyszer elég erős leszek, talán megkeresem.
*Egy pár percig csöndben van, évek óta nem gondolt ezekre a dolgokra, most valahogy egyszerre zúdult rá a sok emlék.*
-Bizony nehéz eldönteni. És mondd csak, ha nem titok a dolog. Ti ketten hogy találkoztatok? Lefogadom, hogy az is egy érdekes történet lehet. Persze nem akarok tolakodni.
2526. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-05-29 17:40:41
Üzenet elküldve: 2019-05-29 17:40:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Valuryen//
*Krestvir is ismeri jól a jelenséget, mikor a tanulásban elmerülve még az alapvető szükségletekről is megfeledkezik az ember, vagyis a férfi esetében: elf. Ő maga sem csak alkati sajátosságból ilyen sovány, bár annál jobban néz ki, mint ahogy pár évvel ezelőtt festett, mikor mesterével találkozott.*
- Szívesen. És sajnálom. - *Biccent. Igazából akár egy egész zsák ételt is ide hozhatna, ha nagyon igyekezne, de egy ilyen nap után nagyon kimerítő volna még egyszer megtenni az utat. Mert valóban, egy elég bonyolult varázsigéről van szó... Neki pedig szüksége lesz még az elméje frissességére, hiszen fegyvereket kell még elbájolnia, ha a többiek megérkeznek.
Valuryen biztatónak is mondható szavaira nem felel, mert nem tudja, mit mondjon. Épp egy olyan küldetés előtt áll, amiből nem biztos, hogy élve visszatérhet, ő legalábbis így látja a helyzetet. Emellett egy csöppet feszélyezi, hogy Kilencedik elárulta az idegennek, hogy milyen varázslattal érkeztek, hiszen mestere első leckéi között volt, hogy ha lehet, akkor ne nagyon híresztelje, hogy varázsló, mert vannak helyek, ahol ezt nem nézik jó szemmel. Viszont most mégiscsak egy másik mágussal beszélgetnek, egymás között vannak, ez részben megnyugtatja.
Egy kifürkészhetetlen arckifejezés és egy pillanatnyi szembe nézés hát csupán a válasz. Magától nem hozná fel, hogy mi vár rá, s milyen kétségek gyötrik, hiszen addig jó, míg nem kell ezekre gondolnia.
Viszont helyette is hangoskodik Kilencedik, hozzáfűzve a magáét az elf gondolatmenetéhez.*
- Meg én is itt vagyok! Én sem hagyom, hogy olyan egyszerűen hullát csináljanak belőle! - *Mondja könnyedén az apró manó, s amúgy igazán gazfickósan kapja ki az egyik pengét az övéből és pördít rajta egyet-kettőt játékosan. A hősies képen csak az ront, hogy a szája még félig tele van, s hogy beszélni tudjon, az arca két felében gyűjtötte össze és púposodik az étel.
Krestvir nem igazán szereti, mikor Kilencedik az arca mellett játszik a késeivel, de igazán hálás a lénynek, amiért ilyen hűséges védelmezőéül szegődött. Ugyanakkor épp ezért aggódik is érte. Nem szeretné, ha a manó feláldozná magát őérte. De nem is tud mit tenni, hiszen sejtése szerint Kilencedik létezésének ez az oka és célja, bármennyire is szeretne saját, önálló életet adni a manónak, ez a varázslat nem belőle eredt, így nincs rá befolyása.
Kérdésére újabb történet bontakozik ki az elf elmesélésében, amit megint csak kíváncsian hallgat végig. Az elkomorodás számára pusztán annyit jelez, hogy a férfi számára fontos, komoly témáról lesz szó. Végül nem tudja, pontosan mit értsen az alatt, hogy Valuryen "csúnyán elbánt" mestere rosszakaróival, de erre a részletre nem is kérdez rá.*
- Néha nehéz eldönteni, hogy mi a helyes. - *Vonja le a tanulságot maga számára, mintha csak mentegetné a férfit tettei miatt, de valójában a saját tapasztalataiból indul ki. Túl sokszor látott már döntéseket, amik életről és halálról határoztak, s részben az ő ártatlanságát is elvették.
Szavait a pokróchoz intézi, mint aki magában beszél, majd bekapja az utolsó falatot a kenyérből.*
- Akkor végül melyik ágat választottad? És... Mi lett azóta a mestereddel? - *Érdeklődik, miután lenyelte a falatot, s kirázza a kendőt, amibe csomagolva volt.*
*Krestvir is ismeri jól a jelenséget, mikor a tanulásban elmerülve még az alapvető szükségletekről is megfeledkezik az ember, vagyis a férfi esetében: elf. Ő maga sem csak alkati sajátosságból ilyen sovány, bár annál jobban néz ki, mint ahogy pár évvel ezelőtt festett, mikor mesterével találkozott.*
- Szívesen. És sajnálom. - *Biccent. Igazából akár egy egész zsák ételt is ide hozhatna, ha nagyon igyekezne, de egy ilyen nap után nagyon kimerítő volna még egyszer megtenni az utat. Mert valóban, egy elég bonyolult varázsigéről van szó... Neki pedig szüksége lesz még az elméje frissességére, hiszen fegyvereket kell még elbájolnia, ha a többiek megérkeznek.
Valuryen biztatónak is mondható szavaira nem felel, mert nem tudja, mit mondjon. Épp egy olyan küldetés előtt áll, amiből nem biztos, hogy élve visszatérhet, ő legalábbis így látja a helyzetet. Emellett egy csöppet feszélyezi, hogy Kilencedik elárulta az idegennek, hogy milyen varázslattal érkeztek, hiszen mestere első leckéi között volt, hogy ha lehet, akkor ne nagyon híresztelje, hogy varázsló, mert vannak helyek, ahol ezt nem nézik jó szemmel. Viszont most mégiscsak egy másik mágussal beszélgetnek, egymás között vannak, ez részben megnyugtatja.
Egy kifürkészhetetlen arckifejezés és egy pillanatnyi szembe nézés hát csupán a válasz. Magától nem hozná fel, hogy mi vár rá, s milyen kétségek gyötrik, hiszen addig jó, míg nem kell ezekre gondolnia.
Viszont helyette is hangoskodik Kilencedik, hozzáfűzve a magáét az elf gondolatmenetéhez.*
- Meg én is itt vagyok! Én sem hagyom, hogy olyan egyszerűen hullát csináljanak belőle! - *Mondja könnyedén az apró manó, s amúgy igazán gazfickósan kapja ki az egyik pengét az övéből és pördít rajta egyet-kettőt játékosan. A hősies képen csak az ront, hogy a szája még félig tele van, s hogy beszélni tudjon, az arca két felében gyűjtötte össze és púposodik az étel.
Krestvir nem igazán szereti, mikor Kilencedik az arca mellett játszik a késeivel, de igazán hálás a lénynek, amiért ilyen hűséges védelmezőéül szegődött. Ugyanakkor épp ezért aggódik is érte. Nem szeretné, ha a manó feláldozná magát őérte. De nem is tud mit tenni, hiszen sejtése szerint Kilencedik létezésének ez az oka és célja, bármennyire is szeretne saját, önálló életet adni a manónak, ez a varázslat nem belőle eredt, így nincs rá befolyása.
Kérdésére újabb történet bontakozik ki az elf elmesélésében, amit megint csak kíváncsian hallgat végig. Az elkomorodás számára pusztán annyit jelez, hogy a férfi számára fontos, komoly témáról lesz szó. Végül nem tudja, pontosan mit értsen az alatt, hogy Valuryen "csúnyán elbánt" mestere rosszakaróival, de erre a részletre nem is kérdez rá.*
- Néha nehéz eldönteni, hogy mi a helyes. - *Vonja le a tanulságot maga számára, mintha csak mentegetné a férfit tettei miatt, de valójában a saját tapasztalataiból indul ki. Túl sokszor látott már döntéseket, amik életről és halálról határoztak, s részben az ő ártatlanságát is elvették.
Szavait a pokróchoz intézi, mint aki magában beszél, majd bekapja az utolsó falatot a kenyérből.*
- Akkor végül melyik ágat választottad? És... Mi lett azóta a mestereddel? - *Érdeklődik, miután lenyelte a falatot, s kirázza a kendőt, amibe csomagolva volt.*
2525. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-05-29 17:01:34
Üzenet elküldve: 2019-05-29 17:01:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Krestvir//
*Megeszi a maradék ételt, és ez is teljesen megtelíti összeszűkült gyomrát. Jóllakottnak érzi magát, el is felejtette, hogy milyen is az.*
-Jaj ugyan, ne szabadkozz. Ez is jóval több, mint amit mostanság valaki várhat egy idegentől. Egyébként is bőven elég volt, köszönöm szépen!
*Láthatólag Kilencediknek megvan a magához való esze, tényleg különc egy lény.*
-Bizony bizony. A hulláját. Könnyen az lehet az emberből, ha nem figyel oda. Tudod, hulla.
Bár aki csak úgy beugrál mindenféle tavakba, hogy aztán máshol kijöjjön, azt hiszem eléggé biztonságban van.
*Valuryen egy pár pillanatra elgondolkozik magában. ~Nem lehet egyszerű ige egy ilyen. Valószínűleg elég nagy varázsereje lehet. Talán az a kis manó fel sem fogja, hogy ez nem úgy működik, mintha kinyitnál egy ajtót, és besétálnál rajta.~ Bár valószínűleg ez nem látszik rajta kívülről.*
-Hogy is érthetnéd, Krestvir.
*Hangja és arca olyam hirtelen válik teljesen komollyá, mintha a korábbi elf, aki ott ült, nem is lett volna soha. Gyakran jár így, de senki sem biztos benne, hogy vajon direkt csinálja-e, vagy önkéntelenül ilyen szeszélyes. Felemeli tenyerét, és öt ujját mutatja a lánynak.*
-Nem tudom hány telet éltél már meg, de valószínűleg ha még ötször ennyit sikerülne megélned, akkor is fiatalabb lennél, mint én most. A mesterem ezt akkor adta, amikor annyi lehettem, mint te most. Úgy jó száz évvel ezelőtt. Ő egy nagyon igaz teremtés volt. Jóságos. Ezért gyakran lenézte a többi elf, amiért segített akár az embereknek is, vagy úgy bárkinek. No meg a legnagyobb napmágus, akit valaha láttam. Én fiatal, tehetséges varázslóként pedig önfejű voltam, és hirtelen haragú. Csúnyán elbántam azokkal, akik vele sem bántak volna másképp, ha tudtak volna. Persze a balhét a mester vitte el helyettem. Akkor adta ide ezt a medált, hogy emlékezzek a tanaira. Nem tartom magam méltónak rá, hogy azt az utat járjam. Talán, majd ha nekem is lesz egy tanítványom...
*Megeszi a maradék ételt, és ez is teljesen megtelíti összeszűkült gyomrát. Jóllakottnak érzi magát, el is felejtette, hogy milyen is az.*
-Jaj ugyan, ne szabadkozz. Ez is jóval több, mint amit mostanság valaki várhat egy idegentől. Egyébként is bőven elég volt, köszönöm szépen!
*Láthatólag Kilencediknek megvan a magához való esze, tényleg különc egy lény.*
-Bizony bizony. A hulláját. Könnyen az lehet az emberből, ha nem figyel oda. Tudod, hulla.
Bár aki csak úgy beugrál mindenféle tavakba, hogy aztán máshol kijöjjön, azt hiszem eléggé biztonságban van.
*Valuryen egy pár pillanatra elgondolkozik magában. ~Nem lehet egyszerű ige egy ilyen. Valószínűleg elég nagy varázsereje lehet. Talán az a kis manó fel sem fogja, hogy ez nem úgy működik, mintha kinyitnál egy ajtót, és besétálnál rajta.~ Bár valószínűleg ez nem látszik rajta kívülről.*
-Hogy is érthetnéd, Krestvir.
*Hangja és arca olyam hirtelen válik teljesen komollyá, mintha a korábbi elf, aki ott ült, nem is lett volna soha. Gyakran jár így, de senki sem biztos benne, hogy vajon direkt csinálja-e, vagy önkéntelenül ilyen szeszélyes. Felemeli tenyerét, és öt ujját mutatja a lánynak.*
-Nem tudom hány telet éltél már meg, de valószínűleg ha még ötször ennyit sikerülne megélned, akkor is fiatalabb lennél, mint én most. A mesterem ezt akkor adta, amikor annyi lehettem, mint te most. Úgy jó száz évvel ezelőtt. Ő egy nagyon igaz teremtés volt. Jóságos. Ezért gyakran lenézte a többi elf, amiért segített akár az embereknek is, vagy úgy bárkinek. No meg a legnagyobb napmágus, akit valaha láttam. Én fiatal, tehetséges varázslóként pedig önfejű voltam, és hirtelen haragú. Csúnyán elbántam azokkal, akik vele sem bántak volna másképp, ha tudtak volna. Persze a balhét a mester vitte el helyettem. Akkor adta ide ezt a medált, hogy emlékezzek a tanaira. Nem tartom magam méltónak rá, hogy azt az utat járjam. Talán, majd ha nekem is lesz egy tanítványom...
2524. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-05-29 16:16:47
Üzenet elküldve: 2019-05-29 16:16:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Valuryen//
*A lány és a manó is meglepődnek az elf váratlan, gyermeteg viselkedésén, ez látszik is az arcukon. Előbb a csodálkozás, majd mikor felfogják a tréfát, mindketten elmosolyodnak. Sőt, ez a mosoly még Krestvir arcán is látszik, olyan széles lesz, hogy nála ez már-már nevetésnek mondható. Kilencedik ellenben nem ennyire visszafogott, vékonyka hangján jót kacag az elf röpködésén és szavain. Részben ez is serkenti hordozóját, hogy a másik kettővel együtt felviduljon: hatással van rá a jókedvük.*
- Néztem volna, hát! Bááár... Krestvirrel az előbb a tóba ugrottunk, aztán meg ebben a tóban jöttünk fel! "Mintha csak egy ajtón léptünk volna át." A varázslók furcsa dolgokat csinálnak... Meg furák is vagytok. - *Mondja ezt úgy, mintha ő maga nem volna egy a "furcsa dolgok" közül.
A jókedvvel a gyanakvásból is elül valamennyi, de azért jól jön a távolság, mikor helyet foglalnak.*
- Nem bánom. - *Biztosítja Valuryent a lány, hogy nyugodtan leülhet.
Aztán kíváncsian hallgatja a történetét, míg előszedi az ételt.*
- Nem értem, miért küldték utána még útra? - *Kérdi a zárószavakkal kapcsolatban. Kilencedik felsóhajt és a fejét csóválja.*
- Szerintem úgy érti, hogy vízbe dobták a hulláját... Érted... Hosszúúú vízi útra küldték... - *Fordítja le a lánynak, el is játszva azt a hosszú utat, az egyik kezével szimbolizálva a hullát, ami szépen a hullámokon ringatózva elúszik. *
- Ah... - *Fogja fel Krestvir is egy kis segítséggel. Bár kivételesen értelmes és jó felfogású, hajlamos szó szerint venni, amit mondanak neki, és nem feltétlenül érzékeli, hogy a hangszín megváltoztatása a mondanivaló tartalmát is befolyásolja. De azért elég sokat fejlődött már...
Egy-két pillanatnyi borúval adózik a szerencsétlenül járt fickó sorsának, most, hogy megértette, mi is a történet vége, majd az ő figyelme is átterelődik az ételre.*
- Sajnálom, nem adhatok sokkal többet. Nem tudom, hány napig... - *megakad, keresi a megfelelően semleges kifejezést* -... leszünk úton, és csak három napra elegendő ételem van. - *Közli tárgyilagosan, részben magával, mert felmerült benne, hogy nagyobb adaggal kínálja meg az idegent, de aztán átgondolta és letett róla.
Míg a medállal kapcsolatos választ hallgatja, maga is harap a kenyérből. Feltételezése hamisnak bizonyul.*
- Miért? - *Kérdezi kíváncsian, mikor a férfi túl fényesnek bélyegzi a nap ágat magához. Nem érti ugyanis ezt a kijelentést.*
*A lány és a manó is meglepődnek az elf váratlan, gyermeteg viselkedésén, ez látszik is az arcukon. Előbb a csodálkozás, majd mikor felfogják a tréfát, mindketten elmosolyodnak. Sőt, ez a mosoly még Krestvir arcán is látszik, olyan széles lesz, hogy nála ez már-már nevetésnek mondható. Kilencedik ellenben nem ennyire visszafogott, vékonyka hangján jót kacag az elf röpködésén és szavain. Részben ez is serkenti hordozóját, hogy a másik kettővel együtt felviduljon: hatással van rá a jókedvük.*
- Néztem volna, hát! Bááár... Krestvirrel az előbb a tóba ugrottunk, aztán meg ebben a tóban jöttünk fel! "Mintha csak egy ajtón léptünk volna át." A varázslók furcsa dolgokat csinálnak... Meg furák is vagytok. - *Mondja ezt úgy, mintha ő maga nem volna egy a "furcsa dolgok" közül.
A jókedvvel a gyanakvásból is elül valamennyi, de azért jól jön a távolság, mikor helyet foglalnak.*
- Nem bánom. - *Biztosítja Valuryent a lány, hogy nyugodtan leülhet.
Aztán kíváncsian hallgatja a történetét, míg előszedi az ételt.*
- Nem értem, miért küldték utána még útra? - *Kérdi a zárószavakkal kapcsolatban. Kilencedik felsóhajt és a fejét csóválja.*
- Szerintem úgy érti, hogy vízbe dobták a hulláját... Érted... Hosszúúú vízi útra küldték... - *Fordítja le a lánynak, el is játszva azt a hosszú utat, az egyik kezével szimbolizálva a hullát, ami szépen a hullámokon ringatózva elúszik. *
- Ah... - *Fogja fel Krestvir is egy kis segítséggel. Bár kivételesen értelmes és jó felfogású, hajlamos szó szerint venni, amit mondanak neki, és nem feltétlenül érzékeli, hogy a hangszín megváltoztatása a mondanivaló tartalmát is befolyásolja. De azért elég sokat fejlődött már...
Egy-két pillanatnyi borúval adózik a szerencsétlenül járt fickó sorsának, most, hogy megértette, mi is a történet vége, majd az ő figyelme is átterelődik az ételre.*
- Sajnálom, nem adhatok sokkal többet. Nem tudom, hány napig... - *megakad, keresi a megfelelően semleges kifejezést* -... leszünk úton, és csak három napra elegendő ételem van. - *Közli tárgyilagosan, részben magával, mert felmerült benne, hogy nagyobb adaggal kínálja meg az idegent, de aztán átgondolta és letett róla.
Míg a medállal kapcsolatos választ hallgatja, maga is harap a kenyérből. Feltételezése hamisnak bizonyul.*
- Miért? - *Kérdezi kíváncsian, mikor a férfi túl fényesnek bélyegzi a nap ágat magához. Nem érti ugyanis ezt a kijelentést.*
2523. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-05-29 15:33:37
Üzenet elküldve: 2019-05-29 15:33:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Krestvir//
*Kilencedik szavait hallva arca teljesen elkomolyodik, és szemében tűz gyullad.*
-Repülni? Igen! Repülni!
*Hevesen csapkodni kezd kezével, majd kicsit csalódottan veszi tudomásul, hogy ez nem fog sikerülni.*
-Milyen kár. Pedig jó lett volna, ha összejön. Akkor aztán néztél volna, ugye?
*Nevet fel hangosan bízva benne, hogy a manó sem fog masképp tenni.*
-Csak ha nem bánod.
*Azzal szépen leült a társaságukban. Észrevette, hogy a lány elég bizalmatlan, vagy csak nem kívánatosnak tartja a társaságát, kissé zavarban érezheti magát. Val nem tudja milyen lehet az, hisz sosem érzi magát zavarban. Kicsit másképp gondolkozik, mint az átlag emberek.*
-Tudod tanulni szép dolog ám. És hasznos. Jaj de nagyon hasznos. Tudjátok egyszer hallottam ehy történetet egy férfiről, aki sem írni, sem olvasni nem tudott. Ugye ez eddig nem is annyira ritka. Viszont egyébként az élet dolgaihoz sem volt valami nagy tudománya szegénynek. Aláírt egy hajón dolgozni, már ha egy x aláírásnak nevezhető. Aztán mikor haza akart menni, nem engedték. Kiderült, hogy az ő nevén volt a hajó a kikötői jegyzékben, és hogy a hajón mindenféle csúnya dolgokat műveltek, amik cseppet sem voltak legálisak. Börtönbe csukták, majd mikor elmondta a történetét, kinevették, kiengedték, majd a hajósok egy hosszú vizi útra küldték.
*A hosszú szót jól megnnyújtja, és rosszallóan csóválja meg a fejét.*
-Szegény ördög. Ha tanult volna egy kicsit. No de jó étvágyat. Jaj!
*A homlokára csap, mint aki nagyon elfelejtett valamit.*
-Elfogadom az ételt, köszönöm. Azt hiszem két napja nem ettem. Egyszerűen elfelejtettem. Talán ezért szédültem.
*Elveszi a kenyeret, és jóízűen falatozni kezd.*
-Mágus bizony. Hogy nap? Nem úgy van az, ahogy látszik. Ez egy ajándék a mesteremtől, de magam nem követem az útját. Nekem az túl fényes.
*Kilencedik szavait hallva arca teljesen elkomolyodik, és szemében tűz gyullad.*
-Repülni? Igen! Repülni!
*Hevesen csapkodni kezd kezével, majd kicsit csalódottan veszi tudomásul, hogy ez nem fog sikerülni.*
-Milyen kár. Pedig jó lett volna, ha összejön. Akkor aztán néztél volna, ugye?
*Nevet fel hangosan bízva benne, hogy a manó sem fog masképp tenni.*
-Csak ha nem bánod.
*Azzal szépen leült a társaságukban. Észrevette, hogy a lány elég bizalmatlan, vagy csak nem kívánatosnak tartja a társaságát, kissé zavarban érezheti magát. Val nem tudja milyen lehet az, hisz sosem érzi magát zavarban. Kicsit másképp gondolkozik, mint az átlag emberek.*
-Tudod tanulni szép dolog ám. És hasznos. Jaj de nagyon hasznos. Tudjátok egyszer hallottam ehy történetet egy férfiről, aki sem írni, sem olvasni nem tudott. Ugye ez eddig nem is annyira ritka. Viszont egyébként az élet dolgaihoz sem volt valami nagy tudománya szegénynek. Aláírt egy hajón dolgozni, már ha egy x aláírásnak nevezhető. Aztán mikor haza akart menni, nem engedték. Kiderült, hogy az ő nevén volt a hajó a kikötői jegyzékben, és hogy a hajón mindenféle csúnya dolgokat műveltek, amik cseppet sem voltak legálisak. Börtönbe csukták, majd mikor elmondta a történetét, kinevették, kiengedték, majd a hajósok egy hosszú vizi útra küldték.
*A hosszú szót jól megnnyújtja, és rosszallóan csóválja meg a fejét.*
-Szegény ördög. Ha tanult volna egy kicsit. No de jó étvágyat. Jaj!
*A homlokára csap, mint aki nagyon elfelejtett valamit.*
-Elfogadom az ételt, köszönöm. Azt hiszem két napja nem ettem. Egyszerűen elfelejtettem. Talán ezért szédültem.
*Elveszi a kenyeret, és jóízűen falatozni kezd.*
-Mágus bizony. Hogy nap? Nem úgy van az, ahogy látszik. Ez egy ajándék a mesteremtől, de magam nem követem az útját. Nekem az túl fényes.
2522. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-05-29 13:57:06
Üzenet elküldve: 2019-05-29 13:57:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Valuryen//
- Én is így ejtem. - *Ad választ a nevével kapcsolatban, ami talán kicsit fura megfogalmazás, de nem valószínű, hogy feltűnő volna. Az oka pedig annyi, hogy még ő maga sem biztos a név helyes kiejtésében, mert mástól vette kölcsön.
Óvatos gyanakvását nem altatja el az idegen látványos jelzése, hogy fegyvertelen, de tükrözi a mozdulatot, hogy ő is biztosítsa a másikat békés szándékáról.*
- El akartok repülni, vagy mi? - *Tűnik fel a manónak is a két "óriás" testhelyzete, és kuncogva figyeli őket, ahogy karjukat feltartva állnak.
Krestvir a szeme sarkából fölsandít Kilencedikre, majd leengedi a kezeit, s visszafordul Valuryen felé. Végighallgatja őt, s kivételesen tartja a szemkontaktust. Magában szégyenlősen elhúzza a száját, de az arcán még mindig csak az a gúnyos kifejezés ül.*
- Tanulnom kellene, de már elfáradtam. Szükségem van egy kis pihenésre. Úgyhogy beszélhetünk. Nem vagyok jó a csevegésben, de kérdésekre tudok válaszolni. - *Feleli eléggé szárazon, ami már magában előrevetíti, hogy ténylegesen nem túl jó a csevegésben, ahogy az is, hogy szemét ismét lesüti, s az utolsó szavakat már a férfi mellkasának mondja.*
- És közben akár ehetnénk is! - *Szúrja közbe Kilencedik, karját széttárva, egyértelműen és sürgetően célozva ismét a saját igényeire.*
- Igen. Jó... Mindjárt. - *Feleli Krestvir, kissé szétszórtan, miközben visszafordul a pokróc felé, majd a férfira pillant, aztán ismét a pokrócra.
Aztán úgy tűnik, döntésre jut, mert elővigyázatosságát nagyjából föladva leguggol és a pakolászni kezd. A holmiját összeszedi a pokróc egyik sarkába, majd a legtávolabbi szöglet felé mutat, ahol most már bőven van elég szabad hely.*
- Ülj le, ha akarsz! - *Egészíti ki a jelzést szóbelivel is, váltva a tegeződő módra, ha már a férfi is ekképpen tett.
Majd a hátizsákjában túr és egy tojással, hússal megpakolt, félbevágott kenyérszeletet csomagol ki. Letör belőle egy apró darabot és odanyújtja a manónak, akinek egyből felcsillan a szeme és lelkesen kezdi majszolni.
Krestvir a maradék szendvicset félbeszakítja, talán nem a leggusztusosabb módon, mert egy késsel nyilván szebb volna, de az egyik felet Valuryennek nyújtja oda.*
- Kéri? - *Nem néz a férfi szemébe, a kezét figyeli és a hangját, hogy elveszi-e a kenyeret. Közben feltűnik neki a nyakában lógó medál, s megakad rajta a szeme.*
- Mágus vagy, ugye? A nap ággal foglalkozol? - *Vonja le a maga következtetéseit, s kér rájuk megerősítést.*
- Én is így ejtem. - *Ad választ a nevével kapcsolatban, ami talán kicsit fura megfogalmazás, de nem valószínű, hogy feltűnő volna. Az oka pedig annyi, hogy még ő maga sem biztos a név helyes kiejtésében, mert mástól vette kölcsön.
Óvatos gyanakvását nem altatja el az idegen látványos jelzése, hogy fegyvertelen, de tükrözi a mozdulatot, hogy ő is biztosítsa a másikat békés szándékáról.*
- El akartok repülni, vagy mi? - *Tűnik fel a manónak is a két "óriás" testhelyzete, és kuncogva figyeli őket, ahogy karjukat feltartva állnak.
Krestvir a szeme sarkából fölsandít Kilencedikre, majd leengedi a kezeit, s visszafordul Valuryen felé. Végighallgatja őt, s kivételesen tartja a szemkontaktust. Magában szégyenlősen elhúzza a száját, de az arcán még mindig csak az a gúnyos kifejezés ül.*
- Tanulnom kellene, de már elfáradtam. Szükségem van egy kis pihenésre. Úgyhogy beszélhetünk. Nem vagyok jó a csevegésben, de kérdésekre tudok válaszolni. - *Feleli eléggé szárazon, ami már magában előrevetíti, hogy ténylegesen nem túl jó a csevegésben, ahogy az is, hogy szemét ismét lesüti, s az utolsó szavakat már a férfi mellkasának mondja.*
- És közben akár ehetnénk is! - *Szúrja közbe Kilencedik, karját széttárva, egyértelműen és sürgetően célozva ismét a saját igényeire.*
- Igen. Jó... Mindjárt. - *Feleli Krestvir, kissé szétszórtan, miközben visszafordul a pokróc felé, majd a férfira pillant, aztán ismét a pokrócra.
Aztán úgy tűnik, döntésre jut, mert elővigyázatosságát nagyjából föladva leguggol és a pakolászni kezd. A holmiját összeszedi a pokróc egyik sarkába, majd a legtávolabbi szöglet felé mutat, ahol most már bőven van elég szabad hely.*
- Ülj le, ha akarsz! - *Egészíti ki a jelzést szóbelivel is, váltva a tegeződő módra, ha már a férfi is ekképpen tett.
Majd a hátizsákjában túr és egy tojással, hússal megpakolt, félbevágott kenyérszeletet csomagol ki. Letör belőle egy apró darabot és odanyújtja a manónak, akinek egyből felcsillan a szeme és lelkesen kezdi majszolni.
Krestvir a maradék szendvicset félbeszakítja, talán nem a leggusztusosabb módon, mert egy késsel nyilván szebb volna, de az egyik felet Valuryennek nyújtja oda.*
- Kéri? - *Nem néz a férfi szemébe, a kezét figyeli és a hangját, hogy elveszi-e a kenyeret. Közben feltűnik neki a nyakában lógó medál, s megakad rajta a szeme.*
- Mágus vagy, ugye? A nap ággal foglalkozol? - *Vonja le a maga következtetéseit, s kér rájuk megerősítést.*
2521. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-05-29 13:23:26
Üzenet elküldve: 2019-05-29 13:23:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Krestvir//
*Láthatóan a nő sem lepődött meg kevésbé, mint Val, amikor meglátta őt még messziről. Hogy megnyugtassa, két kezét, pontosabban a tenyerét mutatja, kezét felfelé tartva. Így látszik, hogy nincs a keze ügyében fegyver, vagy ilyesmi. Megáll tőle tisztes távolsgában, nem szándékozik nagyon közel menni, egyébként is elég bizalmatlan az idegedenekkel szemben. Nem úgy, a kis lénnyel, aki nagyon barátságosnak tűnik, és van benne valami különleges, valami izgalmas és megnyerő. Nem tudja megállni, hogy először ne hozzá intézze szavait.*
-Igazán örvendek, Kilencedik, Krestvir. Jól ejtem, ugye?
*Kissé zavarba ejtő a lény arca, mintha gúnyolódna, de Val-t ez nem igazán hatja meg. Elég régóta él már, hogy felülemelkedjen az ilyen megnyilvánulásokon. Aztán persze az is lehet, hogy alapvetően ilyen az arca. Nem tulajdonít neki nagy jelentőséget.*
-Talán már meg is tetted. Tudod itt múlattam az időmet. *Mutat a lebegő toronyra.* De sajnos már nem tudom mennyi ideje. Elvesztettem egy kicsit az időérzékemet. *Megenged magának egy apró mosolyt, és folytatja.* Rég találkoztam bárkivel is. Gondoltam cseveghetnénk egy kicsit. Ha már úgyis a társaidra vársz, és nincs égető dolgod.
*Láthatóan a nő sem lepődött meg kevésbé, mint Val, amikor meglátta őt még messziről. Hogy megnyugtassa, két kezét, pontosabban a tenyerét mutatja, kezét felfelé tartva. Így látszik, hogy nincs a keze ügyében fegyver, vagy ilyesmi. Megáll tőle tisztes távolsgában, nem szándékozik nagyon közel menni, egyébként is elég bizalmatlan az idegedenekkel szemben. Nem úgy, a kis lénnyel, aki nagyon barátságosnak tűnik, és van benne valami különleges, valami izgalmas és megnyerő. Nem tudja megállni, hogy először ne hozzá intézze szavait.*
-Igazán örvendek, Kilencedik, Krestvir. Jól ejtem, ugye?
*Kissé zavarba ejtő a lény arca, mintha gúnyolódna, de Val-t ez nem igazán hatja meg. Elég régóta él már, hogy felülemelkedjen az ilyen megnyilvánulásokon. Aztán persze az is lehet, hogy alapvetően ilyen az arca. Nem tulajdonít neki nagy jelentőséget.*
-Talán már meg is tetted. Tudod itt múlattam az időmet. *Mutat a lebegő toronyra.* De sajnos már nem tudom mennyi ideje. Elvesztettem egy kicsit az időérzékemet. *Megenged magának egy apró mosolyt, és folytatja.* Rég találkoztam bárkivel is. Gondoltam cseveghetnénk egy kicsit. Ha már úgyis a társaidra vársz, és nincs égető dolgod.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3722-3741