Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 130 (2581. - 2600. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2600. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-06-11 12:32:03
Üzenet elküldve: 2019-06-11 12:32:03
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//A mágus ott él benned//
- Abban *bólint, mikor a férfi visszakérdez. Bár számára egyértelműek ezek a dolgok - például hogy sáros utcán hintóban utazik, azaz utazott régebben -, másnak nem, és mikor olyannyira magába van fordulva, mint mostanában, akkor nehezen veszi észre magát. Régen szeretett kérkedni a vagyonával, ám most már inkább tehernek érzi azt, hogy oda született, ahova.
A felé nyújtott kezet elfogadja és megrázza, bár nem olyan erősen, mint szokás. Ennek ellenére az illemet és a régi neveltetést nehéz kiölni a személyiségből - elvégre több, mint nyolcvan évet élt Arthenior Gazdagnegyedében.*
- Aleimord Sayqueves *mutatkozik hát be, abban reménykedve, hogy az előtte álló nincs tisztában a vezetéknevének nem túl kedves múltjával.*
- Abban *bólint, mikor a férfi visszakérdez. Bár számára egyértelműek ezek a dolgok - például hogy sáros utcán hintóban utazik, azaz utazott régebben -, másnak nem, és mikor olyannyira magába van fordulva, mint mostanában, akkor nehezen veszi észre magát. Régen szeretett kérkedni a vagyonával, ám most már inkább tehernek érzi azt, hogy oda született, ahova.
A felé nyújtott kezet elfogadja és megrázza, bár nem olyan erősen, mint szokás. Ennek ellenére az illemet és a régi neveltetést nehéz kiölni a személyiségből - elvégre több, mint nyolcvan évet élt Arthenior Gazdagnegyedében.*
- Aleimord Sayqueves *mutatkozik hát be, abban reménykedve, hogy az előtte álló nincs tisztában a vezetéknevének nem túl kedves múltjával.*
2599. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-06-10 21:56:12
Üzenet elküldve: 2019-06-10 21:56:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Mágustorony felé//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Ahogy Frandr átesik első ámulatán, kezd ő is egy kicsit elbizonytalanodni. Na persze ő nem amiatt, hogy mennyire megbízható a mágia, mert abból, amit hallott, úgy tűnik neki, hogy egy ilyen kaliberű mágusnál szinte teljes mértékben.
Nem, őt inkább a mágus zavarja. Ugyanis simán elképzelhetőnek tartja, hogy torony mágusa unalmában csettint egyet, és megöli az egész csapatukat.
Arra, hogy csak a Synmirai vezérkart várják be itt, picit megkönnyebbül, bár még mindig ideges. Talán emiatt van, hogy alig észrevehető módon összerezzen a csettintésre.
Amíg a lépcső felé sétálnak, iszik pár kortyot a kulacsából. Erősen egyetért Laorral, ő sem kíváncsi a mágus érdeklődési körére, amíg neki nincs hozzá köze.
A lépcsőn egy darabig eljutnak, míg aztán kiabálást nem hallanak. Visszapillantva látja, hogy Krestvirék azok. Ezután rápillant a meglehetősen sápadt Ririre. Nem is kell sok fejtörés ahhoz, hogy rájöjjön, mi baja a tündérlánynak, és itt elköveti azt a hibát, hogy maga alá pillant.*
-Akurvaéletbe
*Csúszik ki a száján. Frandr ugyanis a pusztákon nőtt fel, és nem sokkal ezelőttig ott is élt, így ez az első alkalom, hogy ténylegesen a mélybe pillant.
A figyelmesebb megfigyelő észreveheti, hogy Frandr elkezd remegni, és az arca Ririéhez hasonló árnyalatot ölt fel. Ha visszaindulnak, észrevehető, hogy kicsit merev, erőltetett a mozgása, de nem sokkal lassabb, és nem kevésbé biztos, mint eddig.
Mikor leérnek, megkönnyebbült sóhajt hallat.*
-Ha nem akarunk semmit a mágustól, mi a faszt kerestünk... mindegy, nem akarom tudni.
*Jegyzi meg utána. Ezután ismét jól meghúzza kulacsát. Krestvirre pilantva rögtön eszébe ötlik a kardja, meg az, hogy a mágus már egy ideje itt lehet, ha így berendezkedett. De nem szól semmit, hagyja, hogy Laor beszéljen.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Ahogy Frandr átesik első ámulatán, kezd ő is egy kicsit elbizonytalanodni. Na persze ő nem amiatt, hogy mennyire megbízható a mágia, mert abból, amit hallott, úgy tűnik neki, hogy egy ilyen kaliberű mágusnál szinte teljes mértékben.
Nem, őt inkább a mágus zavarja. Ugyanis simán elképzelhetőnek tartja, hogy torony mágusa unalmában csettint egyet, és megöli az egész csapatukat.
Arra, hogy csak a Synmirai vezérkart várják be itt, picit megkönnyebbül, bár még mindig ideges. Talán emiatt van, hogy alig észrevehető módon összerezzen a csettintésre.
Amíg a lépcső felé sétálnak, iszik pár kortyot a kulacsából. Erősen egyetért Laorral, ő sem kíváncsi a mágus érdeklődési körére, amíg neki nincs hozzá köze.
A lépcsőn egy darabig eljutnak, míg aztán kiabálást nem hallanak. Visszapillantva látja, hogy Krestvirék azok. Ezután rápillant a meglehetősen sápadt Ririre. Nem is kell sok fejtörés ahhoz, hogy rájöjjön, mi baja a tündérlánynak, és itt elköveti azt a hibát, hogy maga alá pillant.*
-Akurvaéletbe
*Csúszik ki a száján. Frandr ugyanis a pusztákon nőtt fel, és nem sokkal ezelőttig ott is élt, így ez az első alkalom, hogy ténylegesen a mélybe pillant.
A figyelmesebb megfigyelő észreveheti, hogy Frandr elkezd remegni, és az arca Ririéhez hasonló árnyalatot ölt fel. Ha visszaindulnak, észrevehető, hogy kicsit merev, erőltetett a mozgása, de nem sokkal lassabb, és nem kevésbé biztos, mint eddig.
Mikor leérnek, megkönnyebbült sóhajt hallat.*
-Ha nem akarunk semmit a mágustól, mi a faszt kerestünk... mindegy, nem akarom tudni.
*Jegyzi meg utána. Ezután ismét jól meghúzza kulacsát. Krestvirre pilantva rögtön eszébe ötlik a kardja, meg az, hogy a mágus már egy ideje itt lehet, ha így berendezkedett. De nem szól semmit, hagyja, hogy Laor beszéljen.*
2598. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-06-10 21:14:43
Üzenet elküldve: 2019-06-10 21:14:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Mágustorony felé//
*Komoly erőfeszítésébe kerül, hogy legyűrje ellenérzéseit. Egyrészt miféle épület az aminek még normális alapja sincs, ellenben a lebeg, mint holmi felhő? Másrészt pontosan tudja, hogy miért van így, és ez pont elég hozzá, hogy gyanakvása tovább erősödjön. Elvégre fura szóbeszédek járnak a torony különc uráról.*
- Krestvirt és Taitos mestert várjuk be itt. *válaszol a harcos kérdésére és egy rövid ideig csak áll kinyújtott kézzel. Ugyanis a tündért sokkal jobban lenyűgözi a víztükör felett úszó épület látványa. Kis mosoly után középső- és hüvelykujjával csettint egyet, és ha sikerül magára terelnie Riri figyelmét, le is segíti a bakról.*
- Hogy az az Abrosz vagy milyen mester mi iránt érdeklődik... *megvonja a vállát* Azt hiszem az a legjobb, ha ezt nem is tudjuk.
*Az igásló ellátásához örömmel veszi a segítséget, hiszen ahogy nem különösebben gyakorlott lovas, úgy a lovászfiúi teendőkben sem jeleskedik különösképpen. Eszébe jut, hogy annak idején, amikor a thargokhoz érkezett, a nyeregben is alig tudott megmaradni. Ahhoz képest azért csak van fejlődés. Nem sokkal később pedig már a lépcsőn kapaszkodnak felfelé, s mivel elől megy, egyelőre nem veszi észre, hogy a tündérnek problémái akadtak a magassággal. Ez egészen addig van így, amíg odalentről kiabálást nem hall. Rögtön hármat is. Ahogy megfordul láthatja, hogy az egyik a várt mágus volt, a másik pedig az a fura manó, aki már Synmirán is ott ült a vállán. A harmadik pedig a néhai Aoneer babája. Fiatalabb éveiben alighanem helyre tette volna a félvért, mondván neki is van füle, nem süket, és egyébként is. De most csak szusszan egyet, sarkon fordul, és elindulna lefelé. A harcossal nem is lenne gond, de Riri mintha sápadtnak tűnne. Talán nem is csak mintha.*
- Minden rendben? *teszi fel az ilyen esetekben merőben értelmetlen kérdést kicsit összevont szemöldökkel* Segítsek?
*Akár így, akár úgy talán nagyobb balesetek nélkül leérnek, és ez egyben arra is rávilágít, hogy a tündér istenei ezúttal bizonyára nem a Lihanech-i tó felé figyeltek.*
- Üdv Krestvir! *bólint egyet többé-kevésbé barátságos mosollyal, ahogy visszatérnek a tó partjára* Remélem nem késtünk sokat.
*Elpillant Krestvir válla és a manó mellett arra, amerre Synmirát sejti.*
- Taitos mester?
*Nem mintha nem bízna Krestvir képességeiben, elvégre aki Synmirán tanulja azt a szentségtelen tudományt, az már rang, de a kölyökképű mestermágus jelenléte ellen mégsem berzenkedne. Azt beszélik, hogy egyike a legnagyobb élő mágusoknak.*
*Komoly erőfeszítésébe kerül, hogy legyűrje ellenérzéseit. Egyrészt miféle épület az aminek még normális alapja sincs, ellenben a lebeg, mint holmi felhő? Másrészt pontosan tudja, hogy miért van így, és ez pont elég hozzá, hogy gyanakvása tovább erősödjön. Elvégre fura szóbeszédek járnak a torony különc uráról.*
- Krestvirt és Taitos mestert várjuk be itt. *válaszol a harcos kérdésére és egy rövid ideig csak áll kinyújtott kézzel. Ugyanis a tündért sokkal jobban lenyűgözi a víztükör felett úszó épület látványa. Kis mosoly után középső- és hüvelykujjával csettint egyet, és ha sikerül magára terelnie Riri figyelmét, le is segíti a bakról.*
- Hogy az az Abrosz vagy milyen mester mi iránt érdeklődik... *megvonja a vállát* Azt hiszem az a legjobb, ha ezt nem is tudjuk.
*Az igásló ellátásához örömmel veszi a segítséget, hiszen ahogy nem különösebben gyakorlott lovas, úgy a lovászfiúi teendőkben sem jeleskedik különösképpen. Eszébe jut, hogy annak idején, amikor a thargokhoz érkezett, a nyeregben is alig tudott megmaradni. Ahhoz képest azért csak van fejlődés. Nem sokkal később pedig már a lépcsőn kapaszkodnak felfelé, s mivel elől megy, egyelőre nem veszi észre, hogy a tündérnek problémái akadtak a magassággal. Ez egészen addig van így, amíg odalentről kiabálást nem hall. Rögtön hármat is. Ahogy megfordul láthatja, hogy az egyik a várt mágus volt, a másik pedig az a fura manó, aki már Synmirán is ott ült a vállán. A harmadik pedig a néhai Aoneer babája. Fiatalabb éveiben alighanem helyre tette volna a félvért, mondván neki is van füle, nem süket, és egyébként is. De most csak szusszan egyet, sarkon fordul, és elindulna lefelé. A harcossal nem is lenne gond, de Riri mintha sápadtnak tűnne. Talán nem is csak mintha.*
- Minden rendben? *teszi fel az ilyen esetekben merőben értelmetlen kérdést kicsit összevont szemöldökkel* Segítsek?
*Akár így, akár úgy talán nagyobb balesetek nélkül leérnek, és ez egyben arra is rávilágít, hogy a tündér istenei ezúttal bizonyára nem a Lihanech-i tó felé figyeltek.*
- Üdv Krestvir! *bólint egyet többé-kevésbé barátságos mosollyal, ahogy visszatérnek a tó partjára* Remélem nem késtünk sokat.
*Elpillant Krestvir válla és a manó mellett arra, amerre Synmirát sejti.*
- Taitos mester?
*Nem mintha nem bízna Krestvir képességeiben, elvégre aki Synmirán tanulja azt a szentségtelen tudományt, az már rang, de a kölyökképű mestermágus jelenléte ellen mégsem berzenkedne. Azt beszélik, hogy egyike a legnagyobb élő mágusoknak.*
2597. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-06-10 19:51:49
Üzenet elküldve: 2019-06-10 19:51:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//A mágus ott él benned//
-Hintóban?
*Kérdez vissza és újra szemügyre veszi a másikat. Bizony ezek a ruhák minőségiek. Maga az alak jelen állapotában nem néz ki nemesnek, de attól még lehet az. A beszélgetésindító kérdésére a másik csak tömören válaszol. Ezek szerint talán nem az a beszédes fajta nemes volt ha az volt. Talán inkább a bezárkózós, szűkszavú. Aborath-ot egy kicsit zavarja, de nem tesz megjegyzést. Csak békésen pipázgat. Végül csak kap választ. Majd rögtön egy elnézéskérést amire udvariasan elmosolyodik és a legnagyobb természetességgel nyújt kezet a másiknak.*
-Hadd mutatkozzam akkor be. Aborath Artois egykori tanítómester és a szélmágia gyakorlója.
*Ebből rájöhet a másik, hogy ő is sokat forgolódott a felsőbb réteg között. Aborath a lázadás előtt kimondottan megbecsült pozíciót töltött be. Mint tanító mester a várostól kapott egy házat is. Azzal is ki tudja mi lehet?*
-Hintóban?
*Kérdez vissza és újra szemügyre veszi a másikat. Bizony ezek a ruhák minőségiek. Maga az alak jelen állapotában nem néz ki nemesnek, de attól még lehet az. A beszélgetésindító kérdésére a másik csak tömören válaszol. Ezek szerint talán nem az a beszédes fajta nemes volt ha az volt. Talán inkább a bezárkózós, szűkszavú. Aborath-ot egy kicsit zavarja, de nem tesz megjegyzést. Csak békésen pipázgat. Végül csak kap választ. Majd rögtön egy elnézéskérést amire udvariasan elmosolyodik és a legnagyobb természetességgel nyújt kezet a másiknak.*
-Hadd mutatkozzam akkor be. Aborath Artois egykori tanítómester és a szélmágia gyakorlója.
*Ebből rájöhet a másik, hogy ő is sokat forgolódott a felsőbb réteg között. Aborath a lázadás előtt kimondottan megbecsült pozíciót töltött be. Mint tanító mester a várostól kapott egy házat is. Azzal is ki tudja mi lehet?*
2596. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-06-10 10:29:29
Üzenet elküldve: 2019-06-10 10:29:29
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//A mágus ott él benned//
- Én eddig csak lóháton vagy hintóban utaztam. Jobban szeretem a vizet messziről szemlélni.
*Nem hiszi, hogy kibírná a hajók és csónakok folytonos ringatózását bent maradt reggelivel együtt, és szerencsére nem is érzi szükségességét, hogy hosszabb távon vízre szálljon: azt meghagyja a tengerészeknek.*
- Igen, azt *bólint a kérdésre. Azt nem teszi hozzá, hogy éppen csak elkezdte tanulni, nem kérdezték, Aleimord nem tartja szükségességét, hogy közölje, így a beszélgetés gyorsan elnémul. Mintha két olyan személy próbálna szóba elegyedni egymással, kiknek szinte semmi köze sincs egymáshoz. Azaz de, van egy.*
- És te?
*Kell pár pillanat, mire észreveszi magát.*
- Ne haragudj, hogy rögtön tegezlek, régi szokás. A birtokon így mentek a dolgok, még nem álltam át.
- Én eddig csak lóháton vagy hintóban utaztam. Jobban szeretem a vizet messziről szemlélni.
*Nem hiszi, hogy kibírná a hajók és csónakok folytonos ringatózását bent maradt reggelivel együtt, és szerencsére nem is érzi szükségességét, hogy hosszabb távon vízre szálljon: azt meghagyja a tengerészeknek.*
- Igen, azt *bólint a kérdésre. Azt nem teszi hozzá, hogy éppen csak elkezdte tanulni, nem kérdezték, Aleimord nem tartja szükségességét, hogy közölje, így a beszélgetés gyorsan elnémul. Mintha két olyan személy próbálna szóba elegyedni egymással, kiknek szinte semmi köze sincs egymáshoz. Azaz de, van egy.*
- És te?
*Kell pár pillanat, mire észreveszi magát.*
- Ne haragudj, hogy rögtön tegezlek, régi szokás. A birtokon így mentek a dolgok, még nem álltam át.
2595. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-06-09 01:30:28
Üzenet elküldve: 2019-06-09 01:30:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mágustorony felé//
* Amikor odaérnek egy kicsit még fennmarad a bakon akaratlanul is, talán ezzel okozva néhány kellemetlen pillanatot Laornak, aki nyújtja felé a kezét, ő meg csak bambulja azt a nagy tornyot, kerek szemekkel, megpróbálva mindent megnézni rajta. Későn ugyan, de kapcsol, s ha Laor türelmes volt, akkor megfogva a kezét lemászik a tündérlány a kordéról, zavartan bocsánatkérő pillantásokkal.
Oldalra tekintve aztán látja, hogy a többieket is lenyűgözte a monumentális objektum. *
~ Ez a szín eddig a legszebb rajta ~ * állapítja meg Riri társa hajára pillantva. Szereti a világos színeket, így nem is meglepő, hogy ez a fehéres árnyalat nyűgözte le őt a legjobban.
A ló kifogásában és itatásában ha kell, akkor besegít, ha pedig nem, akkor is ott van, csak oldalról simogatja a lovat, tovább nézegetve a mágikus építményt. Tényleg lebeg. Ez nagyon furcsa neki, de azért lassan csak feldolgozza a tényt.
Ha elindulnak ő abban az esetben, ha senki nem akar olyan nagyon, akkor Laor mögött halad fel a lépcsőn. A súlytól nem fél, csak mikor már magasan vannak és lenéz, kezd kicsit forogni vele a világ, amitől gyorsan elkezd fókuszálni az előtte haladó hátára.
Legalábbis addig, amíg odalentről kiabálásokat nem hall. Megérkezett a varázsló lány is, a manóval a vállán. Vagyis Riri feltételezi, hogy ott a pici lény is, mert látni nem látja, ahhoz kicsit messze vannak. *
~ Csak ne kelljen lemászni, csak ne kelljen lemászni ~ * könyörög magában istenéhez, mert ahogy így visszanézett elég rendesen felötlött benne a gondolat, hogy innen aztán le lehet bukfencezni elég emberiesen. Mármint úgy tényleg igazán, olyan nyaktörősen, kéztörősen, fogkitörősen. *
* Amikor odaérnek egy kicsit még fennmarad a bakon akaratlanul is, talán ezzel okozva néhány kellemetlen pillanatot Laornak, aki nyújtja felé a kezét, ő meg csak bambulja azt a nagy tornyot, kerek szemekkel, megpróbálva mindent megnézni rajta. Későn ugyan, de kapcsol, s ha Laor türelmes volt, akkor megfogva a kezét lemászik a tündérlány a kordéról, zavartan bocsánatkérő pillantásokkal.
Oldalra tekintve aztán látja, hogy a többieket is lenyűgözte a monumentális objektum. *
~ Ez a szín eddig a legszebb rajta ~ * állapítja meg Riri társa hajára pillantva. Szereti a világos színeket, így nem is meglepő, hogy ez a fehéres árnyalat nyűgözte le őt a legjobban.
A ló kifogásában és itatásában ha kell, akkor besegít, ha pedig nem, akkor is ott van, csak oldalról simogatja a lovat, tovább nézegetve a mágikus építményt. Tényleg lebeg. Ez nagyon furcsa neki, de azért lassan csak feldolgozza a tényt.
Ha elindulnak ő abban az esetben, ha senki nem akar olyan nagyon, akkor Laor mögött halad fel a lépcsőn. A súlytól nem fél, csak mikor már magasan vannak és lenéz, kezd kicsit forogni vele a világ, amitől gyorsan elkezd fókuszálni az előtte haladó hátára.
Legalábbis addig, amíg odalentről kiabálásokat nem hall. Megérkezett a varázsló lány is, a manóval a vállán. Vagyis Riri feltételezi, hogy ott a pici lény is, mert látni nem látja, ahhoz kicsit messze vannak. *
~ Csak ne kelljen lemászni, csak ne kelljen lemászni ~ * könyörög magában istenéhez, mert ahogy így visszanézett elég rendesen felötlött benne a gondolat, hogy innen aztán le lehet bukfencezni elég emberiesen. Mármint úgy tényleg igazán, olyan nyaktörősen, kéztörősen, fogkitörősen. *
2594. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-06-08 21:32:45
Üzenet elküldve: 2019-06-08 21:32:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//A mágus ott él benned//
*A beszélgetés abbamarad és Aborath kiáll az ablakba. A kilátás tényleg egész békés. Mármint számára. Mások lehet, hogy kellemetlenül éreznék magukat egy lebegő toronyban. Mikor a másik úr odasétál akkor a megjegyzésére bólint.*
-Igen én szeretem a vizet. Bár csónakon voltam eddig csak.
~Meg mikor még a kikötő kicsit biztonságosabb volt akkor ott. A tenger...~
*A kis trükköt látva elmosolyodik.*
-Ügyes. Tűzmágiát tanul?
*Kérdez rá a magától értetődőre. Persze lehet, hogy több ágban is járatos a másik. Bár Aborath még nem találkozott vele. Tudna róla. Mármint úgy véli.*
*A beszélgetés abbamarad és Aborath kiáll az ablakba. A kilátás tényleg egész békés. Mármint számára. Mások lehet, hogy kellemetlenül éreznék magukat egy lebegő toronyban. Mikor a másik úr odasétál akkor a megjegyzésére bólint.*
-Igen én szeretem a vizet. Bár csónakon voltam eddig csak.
~Meg mikor még a kikötő kicsit biztonságosabb volt akkor ott. A tenger...~
*A kis trükköt látva elmosolyodik.*
-Ügyes. Tűzmágiát tanul?
*Kérdez rá a magától értetődőre. Persze lehet, hogy több ágban is járatos a másik. Bár Aborath még nem találkozott vele. Tudna róla. Mármint úgy véli.*
2593. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-06-07 12:23:51
Üzenet elküldve: 2019-06-07 12:23:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Valuryen és a tharg csapat//
*Várja, hogy a férfi visszafordul-e... Nézi a hátát, majd pedig azt, ahogy felvesz egy ágat a földről...
Ezeket a cselekvéseket sem érti. Azt meg majdnem elmulasztja, hogy varázslat történik, s nem is biztos benne, hogy jól látta.
Bizonytalanul nyújtja ki kezét a kirügyezett ágért, mikor felfogja, hogy Valuryen ezt neki szánta, és szeretné, ha elvenné.
S közben erősen figyel a férfi szavaira, választ azonban nem kap a kérdésére, ami csak jobban összezavarja.*
- Nem értem, miért... - *Rázza meg a fejét, mert ő most szeretne feleletet kapni.*
- De többet ne tedd! - *Teszi aztán hozzá, a csókra célozva. Nem dühösen, inkább a szokott, színtelen hangján. Pedig mérges is volna, de annyira zavarja, hogy nem érti, miért történt ez és milyen jelentése van, hogy azt sem tudja, mit érezzen vele kapcsolatban. Ám valószínű, még ha értené sem szeretné újra megtapasztalni. Ez számára egy kéretlen érintés volt, ráadásul olyasfajta, ami zavart keltett benne, mert nem tudja mire vélni... Tudja, hogy ez a fajta érintkezés milyen kapcsolatokban és helyzetekben megszokott, de ő úgy gondolná, közöttük egyik sem áll fenn. Tanácstalanságában még arra is gondol, hogy akár a véralku, ez is egy szokás lehet abban a környezetben, melyben a férfi nevelkedett, s ott mindannyian csókkal búcsúznak. De úgy megint nem érti, ezt miért nem mondja el neki Valuryen most...
A medálról meg is feledkezik, amilyen zavarban van. S mikor az elf ismét távozásra szánja el magát, már nem szól utána, nem állítja meg.
Nézi a távolodó hátát, majd az ágat, amit még mindig a kezében szorongat...*
- Eeez... eelég fura volt! - *Böki ki Kilencedik, hosszú hallgatás után.*
- Igen. - *Felel csak ennyit a lány, még mindig eléggé letaglózva. Majd megdörgöli a homlokát és megpróbál túllendülni a dolgon. Különösen, hogy alighanem Laorék is mindjárt ide érnek hozzá...
Vesz egy nagy levegőt, majd elpillant feléjük. Aztán meg a csomagjára néz. Egyelőre jobb lesz idekint, legalább amíg a fegyvereket elbájolja. Úgyhogy nem szedelőzködik fel, megvárja, hogy a csapat jöjjön hozzá. Hacsak amazok sem mozdulnak, mert akkor viszont mégis ő fog közelebb menni.*
*Várja, hogy a férfi visszafordul-e... Nézi a hátát, majd pedig azt, ahogy felvesz egy ágat a földről...
Ezeket a cselekvéseket sem érti. Azt meg majdnem elmulasztja, hogy varázslat történik, s nem is biztos benne, hogy jól látta.
Bizonytalanul nyújtja ki kezét a kirügyezett ágért, mikor felfogja, hogy Valuryen ezt neki szánta, és szeretné, ha elvenné.
S közben erősen figyel a férfi szavaira, választ azonban nem kap a kérdésére, ami csak jobban összezavarja.*
- Nem értem, miért... - *Rázza meg a fejét, mert ő most szeretne feleletet kapni.*
- De többet ne tedd! - *Teszi aztán hozzá, a csókra célozva. Nem dühösen, inkább a szokott, színtelen hangján. Pedig mérges is volna, de annyira zavarja, hogy nem érti, miért történt ez és milyen jelentése van, hogy azt sem tudja, mit érezzen vele kapcsolatban. Ám valószínű, még ha értené sem szeretné újra megtapasztalni. Ez számára egy kéretlen érintés volt, ráadásul olyasfajta, ami zavart keltett benne, mert nem tudja mire vélni... Tudja, hogy ez a fajta érintkezés milyen kapcsolatokban és helyzetekben megszokott, de ő úgy gondolná, közöttük egyik sem áll fenn. Tanácstalanságában még arra is gondol, hogy akár a véralku, ez is egy szokás lehet abban a környezetben, melyben a férfi nevelkedett, s ott mindannyian csókkal búcsúznak. De úgy megint nem érti, ezt miért nem mondja el neki Valuryen most...
A medálról meg is feledkezik, amilyen zavarban van. S mikor az elf ismét távozásra szánja el magát, már nem szól utána, nem állítja meg.
Nézi a távolodó hátát, majd az ágat, amit még mindig a kezében szorongat...*
- Eeez... eelég fura volt! - *Böki ki Kilencedik, hosszú hallgatás után.*
- Igen. - *Felel csak ennyit a lány, még mindig eléggé letaglózva. Majd megdörgöli a homlokát és megpróbál túllendülni a dolgon. Különösen, hogy alighanem Laorék is mindjárt ide érnek hozzá...
Vesz egy nagy levegőt, majd elpillant feléjük. Aztán meg a csomagjára néz. Egyelőre jobb lesz idekint, legalább amíg a fegyvereket elbájolja. Úgyhogy nem szedelőzködik fel, megvárja, hogy a csapat jöjjön hozzá. Hacsak amazok sem mozdulnak, mert akkor viszont mégis ő fog közelebb menni.*
2592. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-06-07 11:48:37
Üzenet elküldve: 2019-06-07 11:48:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Krestvir//
//Zárás 2. 0//
-Vigyázok. Megígérem!
*Mondja Kilencediknek, ez a kis manó tényleg hálás és hűséges társa a lánynak. Egy varázsló sem kívánhatna jobbat. Krestvir láthatóan zavarban van az amulett miatt, de Val hajthatatlan.*
-Oly sok mindent adtál nekem, ez a legkevesebb!
*Mosolyog, s közben magában arra gondol, talán nem is tudja, hogy mennyi mindent. Mintha visszaadta volna a hitét, hogy nem minden idegen égetni való sültbolond. Aztán ahogy megcsókolja a lányt, bár csak egy röpke pillanat erejéig, mintha valami megmozdult volna benne. Meglehet, csak egy gesztusnak szánta, de mégis... Mégis valami mást is érzett közben. Talán annyira lefoglalta a tanulás, és ez a szörnyű veszély, ami a világot fenyegeti, hogy fel sem tűnt neki a lány szépsége. Az a félszeg mosoly, amikor nagy nehezen sikerült először megnevettetnie, az az önzetlenség, hogy egy teljesen idegen férfinak is adott a nyilván szűkös élelméből, és a közvetlenség, hogy egy ilyen komoly dologra is rászánta magát, mint a mágia tanítása. Most mintha ezzel a csókkal egyszerre zúdult volna rá minden Valuryenre, és olyan érzések kavarognak benne, mintha ismét kamasz lenne. Ez végtelen boldogsággal tölti el, de tudja, hogy most nincs idő erre, fontosabb, hogy a csapatnak sikerüljön beszőni azokat a "lyukakat". Persze lehet, hogy Kresi egyénként sem lenne vevő egy ilyesmi játszmára, de hogy ez kiderüljön, valószínűleg várnia kell, amíg visszatér. ~Ha visszatér...~ Talán csak pár lépést tehetett meg, nem jár messze, amikor megcsapja fülét a lány hangja, bár kissé zavartabb hangszínben, mint korábban. Val megáll, egy pillanatig még nem.fordul meg, csak magában mosolyog, aztán csak megfordul, lehajol a földre és egy apró faágat vesz fel, akkora lehet, mint a tenyere. Még korábban a toronyban tanult mágiát próbálja megidézni, és reményei szerint új élet fog sarjadni az ágon. Amennyiben nem, úgy sem lesz értelmetlen a mondandója. Visszasétál, a lányra néz, és a keze felé nyújtja az ágat, majd lágy hangon szólal meg.*
-Egy darabig sajnos magyarázat nélkül kell, hogy maradj.
*Ha kinyújtja kezét, úgy beleteszi a faágat, és ráhajtja a lány ujjait, nehogy elejtse.*
-Keress meg, ha győztetek, és elmagyarázom.
*Azzal ismét elindul az ingovány felé, széles mosollyal az arcán, amikor megtett egy jó pár métert, de még nincs olyan messze fejét hátra fordítja, és úgy kiált a lánynak.*
-Ha nem találnál, csak kérdezz meg egy fát!
*Hangos nevetés, mely lassan halkul, ahogy távolodik tőlük. Nem csupán a távolság miatt, hanem Val öröme is fakul, ahogy a sötétebbnél sötétebb gondolatok telepednek meg benne, és a szívébe mar, hogy bármennyire is szereti a magányt, mennyire jó volt egy társaságban lenni, de most ismét egyedül van, ki tudja, hogy meddig...*
A varázsló által megérintett fadarab életre kel, és azonnal friss hajtások nőnek ki belőle.
//Zárás 2. 0//
-Vigyázok. Megígérem!
*Mondja Kilencediknek, ez a kis manó tényleg hálás és hűséges társa a lánynak. Egy varázsló sem kívánhatna jobbat. Krestvir láthatóan zavarban van az amulett miatt, de Val hajthatatlan.*
-Oly sok mindent adtál nekem, ez a legkevesebb!
*Mosolyog, s közben magában arra gondol, talán nem is tudja, hogy mennyi mindent. Mintha visszaadta volna a hitét, hogy nem minden idegen égetni való sültbolond. Aztán ahogy megcsókolja a lányt, bár csak egy röpke pillanat erejéig, mintha valami megmozdult volna benne. Meglehet, csak egy gesztusnak szánta, de mégis... Mégis valami mást is érzett közben. Talán annyira lefoglalta a tanulás, és ez a szörnyű veszély, ami a világot fenyegeti, hogy fel sem tűnt neki a lány szépsége. Az a félszeg mosoly, amikor nagy nehezen sikerült először megnevettetnie, az az önzetlenség, hogy egy teljesen idegen férfinak is adott a nyilván szűkös élelméből, és a közvetlenség, hogy egy ilyen komoly dologra is rászánta magát, mint a mágia tanítása. Most mintha ezzel a csókkal egyszerre zúdult volna rá minden Valuryenre, és olyan érzések kavarognak benne, mintha ismét kamasz lenne. Ez végtelen boldogsággal tölti el, de tudja, hogy most nincs idő erre, fontosabb, hogy a csapatnak sikerüljön beszőni azokat a "lyukakat". Persze lehet, hogy Kresi egyénként sem lenne vevő egy ilyesmi játszmára, de hogy ez kiderüljön, valószínűleg várnia kell, amíg visszatér. ~Ha visszatér...~ Talán csak pár lépést tehetett meg, nem jár messze, amikor megcsapja fülét a lány hangja, bár kissé zavartabb hangszínben, mint korábban. Val megáll, egy pillanatig még nem.fordul meg, csak magában mosolyog, aztán csak megfordul, lehajol a földre és egy apró faágat vesz fel, akkora lehet, mint a tenyere. Még korábban a toronyban tanult mágiát próbálja megidézni, és reményei szerint új élet fog sarjadni az ágon. Amennyiben nem, úgy sem lesz értelmetlen a mondandója. Visszasétál, a lányra néz, és a keze felé nyújtja az ágat, majd lágy hangon szólal meg.*
-Egy darabig sajnos magyarázat nélkül kell, hogy maradj.
*Ha kinyújtja kezét, úgy beleteszi a faágat, és ráhajtja a lány ujjait, nehogy elejtse.*
-Keress meg, ha győztetek, és elmagyarázom.
*Azzal ismét elindul az ingovány felé, széles mosollyal az arcán, amikor megtett egy jó pár métert, de még nincs olyan messze fejét hátra fordítja, és úgy kiált a lánynak.*
-Ha nem találnál, csak kérdezz meg egy fát!
*Hangos nevetés, mely lassan halkul, ahogy távolodik tőlük. Nem csupán a távolság miatt, hanem Val öröme is fakul, ahogy a sötétebbnél sötétebb gondolatok telepednek meg benne, és a szívébe mar, hogy bármennyire is szereti a magányt, mennyire jó volt egy társaságban lenni, de most ismét egyedül van, ki tudja, hogy meddig...*
A varázsló által megérintett fadarab életre kel, és azonnal friss hajtások nőnek ki belőle.
2591. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-06-07 10:36:04
Üzenet elküldve: 2019-06-07 10:36:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Valuryen és a tharg csapat//
*Elgondolkodva hunyorog és néz a valóban nem túl vicces kisujjra. A fejében meg az jár, hogy ezek a tünetek ismerősek neki. A világ valahogy vidámabbnak és kevésbé veszélyes helynek tűnik, amikor pipázik. Ezért sem hozta magával, mert most szüksége lesz rá, hogy gyorsan és megfontoltan tudjon dönteni éles helyzetben. Nem engedheti meg magának, hogy ellazuljon a füsttől.
Viszont most, a dohányrúd elszívása után nem érzi magát olyan furán, mint amikor otthon szokott pipázni. Lehetséges, hogy az ő pipafüvében is van abból a másik növényből? Áh nem, biztosan csak másfajta a dohány!...*
- Szerintem is. - *Biccent a nénével kapcsolatban. Azt ugyan nem látta, mások között hogyan viselkedik, de az ő társaságában nem tűnt valami neheztelőnek, inkább a nevetésre állt könnyen.
A fuldokló Kilencedik a fejét rázza.*
- Lehet, ezt nem is akarom megérteni. Ble-ble... - *Fintorog és tisztogatja a nyelvét és fejezi ki mindenhogyan, hogy a dohány igazán nem az az élmény volt, ami elnyerte volna a tetszését.
Aztán sokkal több beszélgetésre már nem jut idő, mert a várt csapat megérkezik, s a lány kénytelen elébük szaladni, hogy felhívja magára a figyelmüket.
Amennyire ilyen távolságból meg tudja állapítani, valaki végre észre is vette az integetését és kiabálását, mert felé fordulnak. Rendben van, most már leengedi a kezét.
Majd meglepetten fordul hátra, mikor Valuryen beéri őt. Egy pillantással felméri, hogy a holmijait is hozta. És ebből már le is vonja a maga következtetéseit: a férfi nagy valószínűséggel menni szándékozik.*
- Köszönöm. - *Veszi át a dolgokat, de egyelőre egyszerűen csak lepakol a földre, mert jobban össze kell majd csomagolnia a hirtelen összeszedett holmikat: mindent el kell rakni a maga helyére.
Míg a búcsúszavakat hallgatja, a lányban elkezd gyűlni valami borús hangulat. Talán mert tudja, hogy most már vége, most már nem kerülheti el, ami rá vár. Nincs további haladék. Valuryen elmegy, a csapat nagy része megérkezett, hamarosan indulni kell. Remélhetőleg az éjszakát még itt töltik, mert máris gyengeséget érez a tagjaiban, ha arra gondol, hogy sötétben akarnak arra a helyre menni...
A manó persze most is szöges ellentéte a maga könnyedségével.*
- Bízd csak ide! Aztán te is vigyázz magadra, Picur! - *Válaszolja mosolyogva, majd ökölpacsira nyújtja apró öklét.
Krestvir azt hiszi, az elf továbbra is a manóhoz beszél, ezért igencsak meglepi, amikor két kéz érkezik a feje fölé, s mire felfogja, már a nyakában van a medál.*
- Köszönöm, de ne... - *Nyúl a medált tartó láncért, hogy visszaadja, s mivel teljesen zavarba hozták és a figyelme is foglalt a visszakozással, ismét sikerül őt meglepni. Kilencedik és a medál miatt már így is elég közel jött hozzá a férfi, amit ő megengedett a köztük kiépült bizalom miatt, s mert elsődlegesen nem is felé, hanem a manó felé közeledett Valuryen. Hát nagyon megerőltetnie sem kell magát az elfnek, hogy elérje őt, s mivel váratlanul éri a lányt a dolog, ezért nem is ellenkezik.
Mikor a férfi arca hirtelen az övé elé kerül, akkor elhallgat a meglepetéstől, majd összeér az ajkuk, s mire észbe kaphatna, Valuryen már a többieknek integet és indulni készül.
Ő meg áll, megkövülten, ám mikor a férfi már a hátát mutatja, a szájához kap, s szinte kétségbeesetten szól utána.*
- Várj! Ezt magyarázd el! - *Kéri egy kissé elvékonyodott hangon.
Kilencedik is meglepődhetett. Ugyanis nem szól semmit, csak úgy néz, mint aki valami nagyon bizarr dolgot látott, s az ő tekintete is tele van kérdésekkel, amiknek lényege nagyjából az, hogy "Fuj, ezt meg miért?!".*
*Elgondolkodva hunyorog és néz a valóban nem túl vicces kisujjra. A fejében meg az jár, hogy ezek a tünetek ismerősek neki. A világ valahogy vidámabbnak és kevésbé veszélyes helynek tűnik, amikor pipázik. Ezért sem hozta magával, mert most szüksége lesz rá, hogy gyorsan és megfontoltan tudjon dönteni éles helyzetben. Nem engedheti meg magának, hogy ellazuljon a füsttől.
Viszont most, a dohányrúd elszívása után nem érzi magát olyan furán, mint amikor otthon szokott pipázni. Lehetséges, hogy az ő pipafüvében is van abból a másik növényből? Áh nem, biztosan csak másfajta a dohány!...*
- Szerintem is. - *Biccent a nénével kapcsolatban. Azt ugyan nem látta, mások között hogyan viselkedik, de az ő társaságában nem tűnt valami neheztelőnek, inkább a nevetésre állt könnyen.
A fuldokló Kilencedik a fejét rázza.*
- Lehet, ezt nem is akarom megérteni. Ble-ble... - *Fintorog és tisztogatja a nyelvét és fejezi ki mindenhogyan, hogy a dohány igazán nem az az élmény volt, ami elnyerte volna a tetszését.
Aztán sokkal több beszélgetésre már nem jut idő, mert a várt csapat megérkezik, s a lány kénytelen elébük szaladni, hogy felhívja magára a figyelmüket.
Amennyire ilyen távolságból meg tudja állapítani, valaki végre észre is vette az integetését és kiabálását, mert felé fordulnak. Rendben van, most már leengedi a kezét.
Majd meglepetten fordul hátra, mikor Valuryen beéri őt. Egy pillantással felméri, hogy a holmijait is hozta. És ebből már le is vonja a maga következtetéseit: a férfi nagy valószínűséggel menni szándékozik.*
- Köszönöm. - *Veszi át a dolgokat, de egyelőre egyszerűen csak lepakol a földre, mert jobban össze kell majd csomagolnia a hirtelen összeszedett holmikat: mindent el kell rakni a maga helyére.
Míg a búcsúszavakat hallgatja, a lányban elkezd gyűlni valami borús hangulat. Talán mert tudja, hogy most már vége, most már nem kerülheti el, ami rá vár. Nincs további haladék. Valuryen elmegy, a csapat nagy része megérkezett, hamarosan indulni kell. Remélhetőleg az éjszakát még itt töltik, mert máris gyengeséget érez a tagjaiban, ha arra gondol, hogy sötétben akarnak arra a helyre menni...
A manó persze most is szöges ellentéte a maga könnyedségével.*
- Bízd csak ide! Aztán te is vigyázz magadra, Picur! - *Válaszolja mosolyogva, majd ökölpacsira nyújtja apró öklét.
Krestvir azt hiszi, az elf továbbra is a manóhoz beszél, ezért igencsak meglepi, amikor két kéz érkezik a feje fölé, s mire felfogja, már a nyakában van a medál.*
- Köszönöm, de ne... - *Nyúl a medált tartó láncért, hogy visszaadja, s mivel teljesen zavarba hozták és a figyelme is foglalt a visszakozással, ismét sikerül őt meglepni. Kilencedik és a medál miatt már így is elég közel jött hozzá a férfi, amit ő megengedett a köztük kiépült bizalom miatt, s mert elsődlegesen nem is felé, hanem a manó felé közeledett Valuryen. Hát nagyon megerőltetnie sem kell magát az elfnek, hogy elérje őt, s mivel váratlanul éri a lányt a dolog, ezért nem is ellenkezik.
Mikor a férfi arca hirtelen az övé elé kerül, akkor elhallgat a meglepetéstől, majd összeér az ajkuk, s mire észbe kaphatna, Valuryen már a többieknek integet és indulni készül.
Ő meg áll, megkövülten, ám mikor a férfi már a hátát mutatja, a szájához kap, s szinte kétségbeesetten szól utána.*
- Várj! Ezt magyarázd el! - *Kéri egy kissé elvékonyodott hangon.
Kilencedik is meglepődhetett. Ugyanis nem szól semmit, csak úgy néz, mint aki valami nagyon bizarr dolgot látott, s az ő tekintete is tele van kérdésekkel, amiknek lényege nagyjából az, hogy "Fuj, ezt meg miért?!".*
2590. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-06-07 09:26:10
Üzenet elküldve: 2019-06-07 09:26:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Krestvir és társai//
//Zárás//
*Furcsán néz a lányra, hogy nem ismeri eme különleges növény hatását. *
-Hát, tudod erős nyugtató hatása van. Van, hogy teának főzik ki, és úgy isszák, de a leveleit kiszárítva el szokták füstölni. Aztán van, akinél más mellékhatása is van. Egy furcsa állapot, láttam már, hogy valaki egy kisujjon nevetett órákig. Egy ujjon.
*Felmutatja a kisujját, szemléltetve, hogy igazából semmi vicces nincs benne.*
-Néha nem a kor számít. De ha ő is igy hívta magát, biztos nem bánja, hogy róla beszélgetünk. Sőt, szerintem valahol örülne is neki.
*Arra, hogy hogy találta ezt a nőt, csak felkacag és bólint. Elképzeli a fejében a képet, és nagyon szórakoztatónak találja. Egyébként is vizuális típus, és a fantáziájával sincs gond. Lágyan mosolyog, ahogy Kilencedik is szeretné kipróbálni ezt a füstöléses dolgot.*
-Tudod, csak először ilyen. Kresi jól mondja.
Majd megérted, ha több időt töltesz el ebben a világban. *Bár nem tudja, hogy vajon meddig élhet, vagy hogy fog-e öregedni egyáltalán. ~Azt hiszem ezzel ők sincsenek tisztában.~ *
-Ó. Valóban.
*Az ő szeme sem kémlel az utat egy ideje, úgy elmerült a kettejük társaságában. ~Ezek biztos azok, akiket várt. Hát mégsem marad el ez a veszélyes küldetés.~*
-Ugyan ugyan ne szabadkozz, menj csak!
*Megvárja, míg a lány a torony felé igyekszik szólni a társainak, majd feláll a pokrócról. ~Azt hiszem akkor lassan nekem is indulnom kellene. De nem lenne túl illendő csak úgy, szó nélkül elmenni.~ Elkezdi összepakolni Krestvir cuccait, a hátizsákját, és mindent felkap a keze ügyébe. Ez akár úgy is látszódhat, mintha éppen lopni készülne, de erről szó sincs, hiszen a lány felé indul velük.*
-Elhoztam neked a holmiaid. *Mondja, ahogy odaér lassan hozzá, majd lerakja a földre.*
-Ideje mennem, és ha jól látom, lassan neked is. Bár útjaink most elválnak, remélem nem örökre. Akkor ahogy megbeszéltük, jó Nagy K? Vigyázz rá! *Öklét nyújtja a manónak, hogy pacsizzon vele egy utolsót, hátha jó néven veszi.*
-És hogy még csak ne is legyen kétségeid affelől, hogy élve térsz vissza...*Val a nyakához nyúl, és leveszi az oly nagy becsben tartott medálját, amit a mesterétől kapott, és a lány nyakába teszi, hacsak nem ellenkezik nagyon, de közben olyan áthatóan néz a lány szemébe, hogy szinte lehetetlen nem elfogadnia.*
-Nem örökbe adom ám, szeretném, ha visszahoznád nekem!
*Ahogy e szavakat mondja, egy gyors ês óvatos mozdulattal megcsókolja őt. Nem úgy, mint a vad szerelmesek, csupán egy gesztusként, bár ezt úgy értelmezheti a lány, ahogy akarja, persze, csak ha nem húzodik el a dologtól. Mindenesetre int a többieknek, hátha látják, és lassan elindul az ingovány felé, amerre korábban navigálta őt Kresi. Még egyszer visszanéz.*
-Járjatok sikerrel...
*De ezt már csak suttogja, szinte mintha magának mondaná. Nem örülne neki, ha máshogy alakulnának a dolgok. Vannak még tervei vele, ha ismét találkoznak még ebben az életben *
//Zárás//
*Furcsán néz a lányra, hogy nem ismeri eme különleges növény hatását. *
-Hát, tudod erős nyugtató hatása van. Van, hogy teának főzik ki, és úgy isszák, de a leveleit kiszárítva el szokták füstölni. Aztán van, akinél más mellékhatása is van. Egy furcsa állapot, láttam már, hogy valaki egy kisujjon nevetett órákig. Egy ujjon.
*Felmutatja a kisujját, szemléltetve, hogy igazából semmi vicces nincs benne.*
-Néha nem a kor számít. De ha ő is igy hívta magát, biztos nem bánja, hogy róla beszélgetünk. Sőt, szerintem valahol örülne is neki.
*Arra, hogy hogy találta ezt a nőt, csak felkacag és bólint. Elképzeli a fejében a képet, és nagyon szórakoztatónak találja. Egyébként is vizuális típus, és a fantáziájával sincs gond. Lágyan mosolyog, ahogy Kilencedik is szeretné kipróbálni ezt a füstöléses dolgot.*
-Tudod, csak először ilyen. Kresi jól mondja.
Majd megérted, ha több időt töltesz el ebben a világban. *Bár nem tudja, hogy vajon meddig élhet, vagy hogy fog-e öregedni egyáltalán. ~Azt hiszem ezzel ők sincsenek tisztában.~ *
-Ó. Valóban.
*Az ő szeme sem kémlel az utat egy ideje, úgy elmerült a kettejük társaságában. ~Ezek biztos azok, akiket várt. Hát mégsem marad el ez a veszélyes küldetés.~*
-Ugyan ugyan ne szabadkozz, menj csak!
*Megvárja, míg a lány a torony felé igyekszik szólni a társainak, majd feláll a pokrócról. ~Azt hiszem akkor lassan nekem is indulnom kellene. De nem lenne túl illendő csak úgy, szó nélkül elmenni.~ Elkezdi összepakolni Krestvir cuccait, a hátizsákját, és mindent felkap a keze ügyébe. Ez akár úgy is látszódhat, mintha éppen lopni készülne, de erről szó sincs, hiszen a lány felé indul velük.*
-Elhoztam neked a holmiaid. *Mondja, ahogy odaér lassan hozzá, majd lerakja a földre.*
-Ideje mennem, és ha jól látom, lassan neked is. Bár útjaink most elválnak, remélem nem örökre. Akkor ahogy megbeszéltük, jó Nagy K? Vigyázz rá! *Öklét nyújtja a manónak, hogy pacsizzon vele egy utolsót, hátha jó néven veszi.*
-És hogy még csak ne is legyen kétségeid affelől, hogy élve térsz vissza...*Val a nyakához nyúl, és leveszi az oly nagy becsben tartott medálját, amit a mesterétől kapott, és a lány nyakába teszi, hacsak nem ellenkezik nagyon, de közben olyan áthatóan néz a lány szemébe, hogy szinte lehetetlen nem elfogadnia.*
-Nem örökbe adom ám, szeretném, ha visszahoznád nekem!
*Ahogy e szavakat mondja, egy gyors ês óvatos mozdulattal megcsókolja őt. Nem úgy, mint a vad szerelmesek, csupán egy gesztusként, bár ezt úgy értelmezheti a lány, ahogy akarja, persze, csak ha nem húzodik el a dologtól. Mindenesetre int a többieknek, hátha látják, és lassan elindul az ingovány felé, amerre korábban navigálta őt Kresi. Még egyszer visszanéz.*
-Járjatok sikerrel...
*De ezt már csak suttogja, szinte mintha magának mondaná. Nem örülne neki, ha máshogy alakulnának a dolgok. Vannak még tervei vele, ha ismét találkoznak még ebben az életben *
2589. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-06-04 12:53:40
Üzenet elküldve: 2019-06-04 12:53:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mágustorony felé//
*Végre megérkeznek. Alyo örvend. Mondjuk jobban is eltelhetett volna a napja, ezernyi érdekfeszítőbb cselekvést is el tudott volna képzelni. Például Rellel igazán nagyon jól elszórakozhattak volna. Vagy Waldrannal. Vagy Waldrannal és Rellel úgy, mint a múltkor. Ehelyett öngyilkos küldetésre ment, ráadásul csupa olyan fazonnal, akikkel amúgy a kocsmába nem menne le.*
- Neked kajabál az a bige, Laor.
*Mondja, a hangja most is unott, amúgy éhes, enne valamit, meg intézzék már el az elintéznivalót, hogy aztán hazamenjen és elhetyegjen egyet Waldrannal meg Rellel.*
*Végre megérkeznek. Alyo örvend. Mondjuk jobban is eltelhetett volna a napja, ezernyi érdekfeszítőbb cselekvést is el tudott volna képzelni. Például Rellel igazán nagyon jól elszórakozhattak volna. Vagy Waldrannal. Vagy Waldrannal és Rellel úgy, mint a múltkor. Ehelyett öngyilkos küldetésre ment, ráadásul csupa olyan fazonnal, akikkel amúgy a kocsmába nem menne le.*
- Neked kajabál az a bige, Laor.
*Mondja, a hangja most is unott, amúgy éhes, enne valamit, meg intézzék már el az elintéznivalót, hogy aztán hazamenjen és elhetyegjen egyet Waldrannal meg Rellel.*
2588. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-06-03 22:51:12
Üzenet elküldve: 2019-06-03 22:51:12
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//A mágus ott él benned//
*Hosszú pillanatokig nézi, ahogyan az idegen nekikezd füstölni.*
~Sosem értettem, hogy ez mire jó.~
*Apja is szívott valamit, de hogy minek és miért, a mai napig nem sikerült rájönnie. Talán ha kipróbálná...*
- Nos reméltem *válaszolja, majd mikor a fickó visszamegy az ablakhoz, Aleimord is visszafordul a könyvéhez. Elolvas néhány sort, aztán gondol egyet, feláll, és odasétál a férfihez.*
- Lenyűgöző innen a kilátás *jegyzi meg kibámulva.*
~Igazán feldobtad ezt a beszélgetést.~
*Külsőre nem sok közös lehet bennük, talán annyi lehet, hogy mind a ketten kedvelik a mágiát, elvégre mégis csak a Mágustoronyban vannak.*
- Ugyan! Ez nekem pipa nélkül is megy! *próbálja kicsit ugratni az idegent, majd megpróbálkozik még egy varázslattal, amit a könyvben látott.*
A varázsló mély levegőt vesz, melynek hatására ezután kevéske füstöt lélegez ki magából, amikor kifújja a levegőt.
*Hosszú pillanatokig nézi, ahogyan az idegen nekikezd füstölni.*
~Sosem értettem, hogy ez mire jó.~
*Apja is szívott valamit, de hogy minek és miért, a mai napig nem sikerült rájönnie. Talán ha kipróbálná...*
- Nos reméltem *válaszolja, majd mikor a fickó visszamegy az ablakhoz, Aleimord is visszafordul a könyvéhez. Elolvas néhány sort, aztán gondol egyet, feláll, és odasétál a férfihez.*
- Lenyűgöző innen a kilátás *jegyzi meg kibámulva.*
~Igazán feldobtad ezt a beszélgetést.~
*Külsőre nem sok közös lehet bennük, talán annyi lehet, hogy mind a ketten kedvelik a mágiát, elvégre mégis csak a Mágustoronyban vannak.*
- Ugyan! Ez nekem pipa nélkül is megy! *próbálja kicsit ugratni az idegent, majd megpróbálkozik még egy varázslattal, amit a könyvben látott.*
A varázsló mély levegőt vesz, melynek hatására ezután kevéske füstöt lélegez ki magából, amikor kifújja a levegőt.
2587. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-06-03 22:09:15
Üzenet elküldve: 2019-06-03 22:09:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Valuryen és a Mágustorony felé tartó csapat//
- Milyen plusz hatás? - *Kelti fel érdeklődését a dolog. Ő egyébként nem ért a dohányhoz, már jó ideje abból az adagból gazdálkodik, amit még a nénétől kapott, ez pedig nem ad lehetőséget túl gyakori füstölésre. Úgyhogy teljes mértékben elfogadja a hozzáértő véleményét.
Szegény Hümpüffmüff néne biztosan sokat csuklik most, amennyit emlegetik a nevét, de ha tudná, hogy milyen jó kedvet csinált itt, talán nem bánná...*
- Igazából nem tűnt annyira öregnek, de ő így emlegette magát. Egyébként egy fáról kellett leszednem, amin fönnakadt. Úgy lógott róla, mint valami csilingelő gyümölcs.- *Jegyzi meg, s jó érzéssel gondol a szószátyár nőre, magában azt kívánva, hogy éljen valahol boldogan. Régóta nem hallotta hírét sem, s alighanem ő is vándor, így pedig keresnie is reménytelen.
Kilencedik arcán látszik, hogy továbbra is fenntartásokkal kezeli a "bűzrudat", hiába az elf védőbeszéde. De aztán mikor Krestvir még kér belőle, akkor csak nem akar alulmaradni.*
- Na jó, ha te mondod, Picur, akkor lássuk! Kérek én is belőle!
- Biztos?
- Igen! - *Feleli a manó határozottan. Krestvir meg egy köszönöm kíséretében átveszi a dohányt az elftől, majd odatartja Kilencedik elé.
A manó fintorog, aztán közelít, és...*
- Szóval szívjam, ugye? - *Áll meg a mozdulatban és néz a másik kettőre.*
- Igen.
- Jó... jó... na... - *Bizonytalankodik még, de aztán csak odahajol és beleszív a dohányba.
Hogy aztán a következő pillanatban fuldokolva, köpködve ugráljon el még a közeléből is.*
- Becsaptatok! - *Prüszköli.*
- Csak elsőre ilyen, meg kell szokni, aztán ízlik.
- Fuj, én ebből nem kérek többet! Füst van a számban. Nem jön le a nyelvemről! - *Panaszkodik, pedig láthatólag nagyon igyekszik, két tenyérrel leszedni kinyújtott nyelvéről a láthatatlan füst ízt.
Krestvir megmosolyogja, majd szó nélkül odakínálja a manónak a vizet, miközben maga élvezettel füstöli el a dohány maradékát, amíg még fogni tudja anélkül, hogy megégetné a kezét.
Az újabb sikeres varázslatra már nem szól semmit, csak biccent, majd hallgatja a férfi válaszát, ami nagyjából meg is erősíti a feltételezését.*
- Ért... - *...em.- Fejezné be, de Kilencedik félbeszakítja.*
- Krestvir? Azt hiszem, megjöttek. - *Mutat el nyelvtörölgetéstől még mindig nyálas kezével a torony felé.*
- Bocsánat, egy ideje már nem néztem az utat! - *Sunyja le füleit szégyenkezőn, amiért megfeledkezett a feladatáról.*
- Semmi baj. - *Nyugtatja meg őt Krestvir, hiszen ő is annyira belemerült a beszélgetésbe, hogy nem figyelt fel rá, hogy kik közelednek, vagy hogy egyáltalán közelednek valakik az úton...*
- Szólok nekik, hogy itt vagyok. Bocsánat! - *Áll fel, majd meghajol a férfi felé, lenyúl az érte kalimpáló Kilencedikért és előresiet.
A holmiját nem viszi magával, úgyhogy ha mégis rosszakarója volna az elf, most remek alkalma nyílna rá, hogy megkárosítsa.*
//Tharg csapat//
*Nem szalad egészen a toronyig, csak annyira közelre, hogy különösebb erőlködés nélkül meghallják.*
- Hé! Laor! Laor! Itt vagyok! - *Kiált oda a csapatnak, vagyis elsősorban annak a férfinak, akit legalább látásból jobban ismer. Mellé integet is, s addig abba sem hagyja a kiáltozást, amíg fel nem figyelnek rá. Ha kell, közelebb is megy még...
Ha pedig észreveszik, akkor a toronytól valamivel távolabb, a tó partján fedezhetik fel fekete köpenyes-csuklyás alakját, vállán pedig ott integet és kiáltozik vékonyka hangján a manó is.*
- Hééé! Itt vagyunk!
*Az igazán szemfülesek észrevehetik továbbá tőlük hátrébb, szintén a tó partján - hacsak az elf el nem mozdult onnan azóta -, hogy van ott még egy másik alak is egy pokrócon ülve, meg néhány holmi, hátizsák.*
- Milyen plusz hatás? - *Kelti fel érdeklődését a dolog. Ő egyébként nem ért a dohányhoz, már jó ideje abból az adagból gazdálkodik, amit még a nénétől kapott, ez pedig nem ad lehetőséget túl gyakori füstölésre. Úgyhogy teljes mértékben elfogadja a hozzáértő véleményét.
Szegény Hümpüffmüff néne biztosan sokat csuklik most, amennyit emlegetik a nevét, de ha tudná, hogy milyen jó kedvet csinált itt, talán nem bánná...*
- Igazából nem tűnt annyira öregnek, de ő így emlegette magát. Egyébként egy fáról kellett leszednem, amin fönnakadt. Úgy lógott róla, mint valami csilingelő gyümölcs.- *Jegyzi meg, s jó érzéssel gondol a szószátyár nőre, magában azt kívánva, hogy éljen valahol boldogan. Régóta nem hallotta hírét sem, s alighanem ő is vándor, így pedig keresnie is reménytelen.
Kilencedik arcán látszik, hogy továbbra is fenntartásokkal kezeli a "bűzrudat", hiába az elf védőbeszéde. De aztán mikor Krestvir még kér belőle, akkor csak nem akar alulmaradni.*
- Na jó, ha te mondod, Picur, akkor lássuk! Kérek én is belőle!
- Biztos?
- Igen! - *Feleli a manó határozottan. Krestvir meg egy köszönöm kíséretében átveszi a dohányt az elftől, majd odatartja Kilencedik elé.
A manó fintorog, aztán közelít, és...*
- Szóval szívjam, ugye? - *Áll meg a mozdulatban és néz a másik kettőre.*
- Igen.
- Jó... jó... na... - *Bizonytalankodik még, de aztán csak odahajol és beleszív a dohányba.
Hogy aztán a következő pillanatban fuldokolva, köpködve ugráljon el még a közeléből is.*
- Becsaptatok! - *Prüszköli.*
- Csak elsőre ilyen, meg kell szokni, aztán ízlik.
- Fuj, én ebből nem kérek többet! Füst van a számban. Nem jön le a nyelvemről! - *Panaszkodik, pedig láthatólag nagyon igyekszik, két tenyérrel leszedni kinyújtott nyelvéről a láthatatlan füst ízt.
Krestvir megmosolyogja, majd szó nélkül odakínálja a manónak a vizet, miközben maga élvezettel füstöli el a dohány maradékát, amíg még fogni tudja anélkül, hogy megégetné a kezét.
Az újabb sikeres varázslatra már nem szól semmit, csak biccent, majd hallgatja a férfi válaszát, ami nagyjából meg is erősíti a feltételezését.*
- Ért... - *...em.- Fejezné be, de Kilencedik félbeszakítja.*
- Krestvir? Azt hiszem, megjöttek. - *Mutat el nyelvtörölgetéstől még mindig nyálas kezével a torony felé.*
- Bocsánat, egy ideje már nem néztem az utat! - *Sunyja le füleit szégyenkezőn, amiért megfeledkezett a feladatáról.*
- Semmi baj. - *Nyugtatja meg őt Krestvir, hiszen ő is annyira belemerült a beszélgetésbe, hogy nem figyelt fel rá, hogy kik közelednek, vagy hogy egyáltalán közelednek valakik az úton...*
- Szólok nekik, hogy itt vagyok. Bocsánat! - *Áll fel, majd meghajol a férfi felé, lenyúl az érte kalimpáló Kilencedikért és előresiet.
A holmiját nem viszi magával, úgyhogy ha mégis rosszakarója volna az elf, most remek alkalma nyílna rá, hogy megkárosítsa.*
//Tharg csapat//
*Nem szalad egészen a toronyig, csak annyira közelre, hogy különösebb erőlködés nélkül meghallják.*
- Hé! Laor! Laor! Itt vagyok! - *Kiált oda a csapatnak, vagyis elsősorban annak a férfinak, akit legalább látásból jobban ismer. Mellé integet is, s addig abba sem hagyja a kiáltozást, amíg fel nem figyelnek rá. Ha kell, közelebb is megy még...
Ha pedig észreveszik, akkor a toronytól valamivel távolabb, a tó partján fedezhetik fel fekete köpenyes-csuklyás alakját, vállán pedig ott integet és kiáltozik vékonyka hangján a manó is.*
- Hééé! Itt vagyunk!
*Az igazán szemfülesek észrevehetik továbbá tőlük hátrébb, szintén a tó partján - hacsak az elf el nem mozdult onnan azóta -, hogy van ott még egy másik alak is egy pokrócon ülve, meg néhány holmi, hátizsák.*
2586. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-06-03 21:04:48
Üzenet elküldve: 2019-06-03 21:04:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Mágustorony felé//
-Phű...
*A torony maga semmi különös, semmi, amit Frandr még nem látott azóta, hogy nyugatra jött. Na persze azon kívül, hogy lebeg. Magától. És ekkora víztömeggel sem találkozott még soha. Persze a pusztákon vannak csermelyek, és nagyobb pocsolyák, de ezek nem összehasonlíthatók egy olyan méretű tóval, aminek Frandr nem lát el a másik végéig.
Az ámulata az arcára illetve a hajára is kiül, ami kontrasztot adva a korábbi teljesen fekete hajszínének, most nagyon világos szőkére, szinte fehérre színeződik.
A lépcsőre nézve Frandrnek is kétségei támadnak, de ő úgy érzi, hogy ha valaki egy ekkora tornyot a levegőben tud tartani, akkor nem lehet nagy nehézség, hogy egy erős lépcsőt varázsoljon elő a semmiből.*
~Már ha egyáltalán be akar minket engedni.~
-Pontosan mit is akarunk itt?
*Kérdezi Frandr Laortól, miközben leszáll a kordéról.*
-Mármint aki itt él, azt miért is érdekelne pár démon?
*Bár Frandr egyáltalán nem becsüli le a saját képességeit, a nagy mágusokról hallott történetek és az, amit a saját szemével lát erősen azt sugallja, hogy a torony tulajdonosa messze fölöttük áll minden szempontból.
Látva, hogy Laort megtartja a lépcső, Frandr is elkezdi követni. Az első pár lépés után észreveszi, hogy keze a fokosa nyelén pihen. Gyorsan leveszi onnan a kezét, ugyanis nem érzi úgy, hogy sokra menne egy fokossal, ha magukra haragítanák azt, aki itt él.*
-Phű...
*A torony maga semmi különös, semmi, amit Frandr még nem látott azóta, hogy nyugatra jött. Na persze azon kívül, hogy lebeg. Magától. És ekkora víztömeggel sem találkozott még soha. Persze a pusztákon vannak csermelyek, és nagyobb pocsolyák, de ezek nem összehasonlíthatók egy olyan méretű tóval, aminek Frandr nem lát el a másik végéig.
Az ámulata az arcára illetve a hajára is kiül, ami kontrasztot adva a korábbi teljesen fekete hajszínének, most nagyon világos szőkére, szinte fehérre színeződik.
A lépcsőre nézve Frandrnek is kétségei támadnak, de ő úgy érzi, hogy ha valaki egy ekkora tornyot a levegőben tud tartani, akkor nem lehet nagy nehézség, hogy egy erős lépcsőt varázsoljon elő a semmiből.*
~Már ha egyáltalán be akar minket engedni.~
-Pontosan mit is akarunk itt?
*Kérdezi Frandr Laortól, miközben leszáll a kordéról.*
-Mármint aki itt él, azt miért is érdekelne pár démon?
*Bár Frandr egyáltalán nem becsüli le a saját képességeit, a nagy mágusokról hallott történetek és az, amit a saját szemével lát erősen azt sugallja, hogy a torony tulajdonosa messze fölöttük áll minden szempontból.
Látva, hogy Laort megtartja a lépcső, Frandr is elkezdi követni. Az első pár lépés után észreveszi, hogy keze a fokosa nyelén pihen. Gyorsan leveszi onnan a kezét, ugyanis nem érzi úgy, hogy sokra menne egy fokossal, ha magukra haragítanák azt, aki itt él.*
2585. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-06-03 20:55:32
Üzenet elküldve: 2019-06-03 20:55:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Krestvir//
-Biztosan másfajta növények vannak benne, mint a tiédben. Meg hát nagyon sokféle lehet, és ezt a sokfélét még keverni is szokták, szóval ritka az ugyanolyan. *Magyarázza, lévén ő maga elég nagy füstös hírében áll.* Aztán van, aki ördögvigyort is kever bele egy kis plusz hatás kedvéért.
*Ferdén mosolyog, bár ő maga nem él vele, azért néha kipróbálja újra és újra, kis mennyiségben. Aztán hiába a tisztelet a nevek iránt, a lány előadásában nem tudja visszafolytani a kitörni vágyó kacajt. ~Farinc Hümpüffmüff. Ezt nem fogom egyhamar elfelejteni, az biztos. Istenem. ~ Próbál bólogatni a mese hallatán, de nem is nagyon tud figyelni, mert a nevetés annyira erősen rángatja a gyomrát. Beletelik pár percbe, mire sikerül csillapítania a dolgot.*
-Hát... Ha az öreg Farinc nénje nem bánja, akkor azt hiszem rendben van a dolog.
*Foglalja össze a tanulságot inkább egy hangos gondolatként, amit nem is igazán szánt senkinek, csak úgy mondja. A manóhoz fordul, mert egy érdekes dolgot juttatott eszébe ezzel kapcsolatban.*
-Tudod, az úgy van, hogy tényleg büdös. De csak addig büdös, amíg nem te szívod. Utána már nem büdös, mert megszokod, sőt mi több, megszereted. Ez valóban egy különös dolog, nem.is tudom pontosan hogy, vagy miért, de így van.
*Kérlelően tekint Krestvirre, hogy hátha megerősíti ebben a dologban.*
-Persze, de tudod mit? Vedd csak el. Ez már úgysem egy egész, maximum a fele lehet meg, szóval...
*Ő maga pedig, ha a lány elveszi, elővesz egy másikat, és megpróbálja megismételni az iménti varázslatot, hogy meggyújtsa. Most már magabiztosabban áll neki a dolognak.*
-Egyébként igen...De csak felületesen. És leginkább csak másokat láttam, ahogy gyakorolják azt a mágiát. Valaha ismertem is egy-két egyszerűbb igét, de annak már sok-sok éve.
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
-Biztosan másfajta növények vannak benne, mint a tiédben. Meg hát nagyon sokféle lehet, és ezt a sokfélét még keverni is szokták, szóval ritka az ugyanolyan. *Magyarázza, lévén ő maga elég nagy füstös hírében áll.* Aztán van, aki ördögvigyort is kever bele egy kis plusz hatás kedvéért.
*Ferdén mosolyog, bár ő maga nem él vele, azért néha kipróbálja újra és újra, kis mennyiségben. Aztán hiába a tisztelet a nevek iránt, a lány előadásában nem tudja visszafolytani a kitörni vágyó kacajt. ~Farinc Hümpüffmüff. Ezt nem fogom egyhamar elfelejteni, az biztos. Istenem. ~ Próbál bólogatni a mese hallatán, de nem is nagyon tud figyelni, mert a nevetés annyira erősen rángatja a gyomrát. Beletelik pár percbe, mire sikerül csillapítania a dolgot.*
-Hát... Ha az öreg Farinc nénje nem bánja, akkor azt hiszem rendben van a dolog.
*Foglalja össze a tanulságot inkább egy hangos gondolatként, amit nem is igazán szánt senkinek, csak úgy mondja. A manóhoz fordul, mert egy érdekes dolgot juttatott eszébe ezzel kapcsolatban.*
-Tudod, az úgy van, hogy tényleg büdös. De csak addig büdös, amíg nem te szívod. Utána már nem büdös, mert megszokod, sőt mi több, megszereted. Ez valóban egy különös dolog, nem.is tudom pontosan hogy, vagy miért, de így van.
*Kérlelően tekint Krestvirre, hogy hátha megerősíti ebben a dologban.*
-Persze, de tudod mit? Vedd csak el. Ez már úgysem egy egész, maximum a fele lehet meg, szóval...
*Ő maga pedig, ha a lány elveszi, elővesz egy másikat, és megpróbálja megismételni az iménti varázslatot, hogy meggyújtsa. Most már magabiztosabban áll neki a dolognak.*
-Egyébként igen...De csak felületesen. És leginkább csak másokat láttam, ahogy gyakorolják azt a mágiát. Valaha ismertem is egy-két egyszerűbb igét, de annak már sok-sok éve.
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
2584. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-06-03 20:04:30
Üzenet elküldve: 2019-06-03 20:04:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Mágustorony felé//
*Ha szerencsésen jutottak át az ingoványon, akár még örömmel is veszi amikor megpillantja a tornyot a tó víztükre felett. Megállítja a kordé elé befogott lovat, aztán leugrik a bakról.*
- Megjöttünk. *jegyzi meg teljesen feleslegesen, hiszen a többieknek is van szemük. Ha szükség van rá, lesegíti a tündért a szekérről, és miután a többiek is lekászálódtak, kifogja a kordé elől a lovat. Kis gyanakvással pányvázza ki az állatot miután megitatta a tó partján, hiszen ez nem egy fényes hírű környék. Az istenek háta mögötti vidék, a baljós emlékű romok a szomszédban, és még a mágusok is itt laknak. Nem szeretné ha visszatérve csak a hűlt helyét találná az állatnak.*
- Legalább van valami... lépcső. *utal vissza egy korábbi beszélgetésre, a torony felé intve. Elhúzza a száját, mert a feljáró - jellemző módon - láthatóan nem kőből, fából, vagy más megbízható anyagból készült, hanem valami bizonytalan, gyanús matéria alkothatja. Ha a többiek is készen állnak, elsőnek indul el a lépcső felé. Az elején próbálgatja rajta a súlyát. De a lába nem süpped bele ebbe a szilárdnak látszó ködbe, így nem kis idegenkedéssel indul el felfelé rajta.*
*Ha szerencsésen jutottak át az ingoványon, akár még örömmel is veszi amikor megpillantja a tornyot a tó víztükre felett. Megállítja a kordé elé befogott lovat, aztán leugrik a bakról.*
- Megjöttünk. *jegyzi meg teljesen feleslegesen, hiszen a többieknek is van szemük. Ha szükség van rá, lesegíti a tündért a szekérről, és miután a többiek is lekászálódtak, kifogja a kordé elől a lovat. Kis gyanakvással pányvázza ki az állatot miután megitatta a tó partján, hiszen ez nem egy fényes hírű környék. Az istenek háta mögötti vidék, a baljós emlékű romok a szomszédban, és még a mágusok is itt laknak. Nem szeretné ha visszatérve csak a hűlt helyét találná az állatnak.*
- Legalább van valami... lépcső. *utal vissza egy korábbi beszélgetésre, a torony felé intve. Elhúzza a száját, mert a feljáró - jellemző módon - láthatóan nem kőből, fából, vagy más megbízható anyagból készült, hanem valami bizonytalan, gyanús matéria alkothatja. Ha a többiek is készen állnak, elsőnek indul el a lépcső felé. Az elején próbálgatja rajta a súlyát. De a lába nem süpped bele ebbe a szilárdnak látszó ködbe, így nem kis idegenkedéssel indul el felfelé rajta.*
2583. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-06-03 19:39:51
Üzenet elküldve: 2019-06-03 19:39:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Valuryen//
- Köszönöm! - *Veszi át a dohányrudat, majd kíváncsian szív belé. Lassan fújja ki a füstöt, kóstolgatja.*
- Más ízű, mint az enyém. - *Állapítja meg, majd újabbat szív belőle és nagyon drukkol magának, hogy sikerüljön egy szép füstkarikát fújnia, de kijött a gyakorlatból és csak pamacsok szállnak az ég felé.
Aztán visszaadja a rudat és még mesél is.*
- Farinc Hümpüffmüff! Ez volt a teljes neve! - *Mondja már csak bizonygatás gyanánt is, miközben ő is jót derül rajta, mert ő is mindig mulatságosnak találta ezt a nevet.
Aztán Valuryen szabadkozására kicsit magába száll. Valójában ez a legelső dolgok között volt, amiket Taitos mondott neki, még akkor régen, az első találkozásukkor, mikor bemutatkoztak egymásnak. A fiú figyelmeztette, s nagyjából még ugyanezeket a szavakat is használta, mint most az elf... Hogy jobban kellene vigyáznia a nevére, mert a névnek hatalma van. Akkor még nem értette, miről beszél a fiú, mert a mágiáról sem tudott semmit. Azóta viszont elég sokat tud már, így azt is, hogy ez nem csak babonaság.
A név egyúttal rejtélyes dolog is. Próbálták már őt is megidézni, történetesen éppen Taitos, de úgy tűnt, nem járt sikerrel. Sejthetően azért, mert arról nem szólnak leckék, hogy mi van akkor, ha valaki él egy névvel, de tudja, hogy az nem a sajátja, viszont a sajátjára meg nem emlékszik. Így már az igazi név sem egyértelmű...
Mindenesetre - hacsak a néne át nem verte - a Hümpüffmüff név valódi, s ő semmi rosszat nem lát abban, hogy annak hangzását mókásnak találják.*
- Szerintem a néne nem haragudna meg érte... - *Rázza is meg a fejét, s mosolya visszatér.*
- Olyan, mintha valaki pöfékelne, ugye? Hüm-püff-müff! - *Igazából a mondandójánál sokkal viccesebb lehet, ahogy az ő kifejezéstelen arcával és színtelen hangjával próbál felmutatni némi előadói tehetséget, miközben eljátssza a pöfékelést.*
- De lehet, erről is nevezték el őket, mert a néne azt mondta, híres a pipadohányuk... biztos folyton pöfékeltek, és rájuk ragadt a név. - *Osztja meg hatalmas elméletét. Aztán áttérnek komolyabb dolgokra, rövid gyakorlással szakítva meg az ennyi tanulás után alighanem érthetően "fennkölt" beszélgetést.
Kilencedik meg jókat kuncog a dicséretére adott válaszon és meghajláson.*
- Kérhetek még?... - *Bök a lány zavartan a dohányra, mert valahogy kívánja még, de egy egészet továbbra sem szeretne elszívni.*
- Elég büdösnek tűnik, mi olyan jó benne? Én nem enném meg!
- Nem is enni kell. Csak beszívjuk a füstjét.
- Büdös.
- Nem.
- De!
- Nekem nem. - *Zárja rövidre a vitát a lány, s ezzel a manó sem tud ellenkezni.*
- Te tanultad még a független ágat, ugye? Ahogy a név hatalmáról beszéltél... - *Szúrja a végére a magyarázatot, hogy miből gondolja. Meg valójában azt is beleveszi, hogy az elf nagyon öreg már, emberi léptékkel mérve legalábbis, s az istenek akkoriban még nem vették el azt a mágiaágat, mikor ő volt fiatal.*
- Köszönöm! - *Veszi át a dohányrudat, majd kíváncsian szív belé. Lassan fújja ki a füstöt, kóstolgatja.*
- Más ízű, mint az enyém. - *Állapítja meg, majd újabbat szív belőle és nagyon drukkol magának, hogy sikerüljön egy szép füstkarikát fújnia, de kijött a gyakorlatból és csak pamacsok szállnak az ég felé.
Aztán visszaadja a rudat és még mesél is.*
- Farinc Hümpüffmüff! Ez volt a teljes neve! - *Mondja már csak bizonygatás gyanánt is, miközben ő is jót derül rajta, mert ő is mindig mulatságosnak találta ezt a nevet.
Aztán Valuryen szabadkozására kicsit magába száll. Valójában ez a legelső dolgok között volt, amiket Taitos mondott neki, még akkor régen, az első találkozásukkor, mikor bemutatkoztak egymásnak. A fiú figyelmeztette, s nagyjából még ugyanezeket a szavakat is használta, mint most az elf... Hogy jobban kellene vigyáznia a nevére, mert a névnek hatalma van. Akkor még nem értette, miről beszél a fiú, mert a mágiáról sem tudott semmit. Azóta viszont elég sokat tud már, így azt is, hogy ez nem csak babonaság.
A név egyúttal rejtélyes dolog is. Próbálták már őt is megidézni, történetesen éppen Taitos, de úgy tűnt, nem járt sikerrel. Sejthetően azért, mert arról nem szólnak leckék, hogy mi van akkor, ha valaki él egy névvel, de tudja, hogy az nem a sajátja, viszont a sajátjára meg nem emlékszik. Így már az igazi név sem egyértelmű...
Mindenesetre - hacsak a néne át nem verte - a Hümpüffmüff név valódi, s ő semmi rosszat nem lát abban, hogy annak hangzását mókásnak találják.*
- Szerintem a néne nem haragudna meg érte... - *Rázza is meg a fejét, s mosolya visszatér.*
- Olyan, mintha valaki pöfékelne, ugye? Hüm-püff-müff! - *Igazából a mondandójánál sokkal viccesebb lehet, ahogy az ő kifejezéstelen arcával és színtelen hangjával próbál felmutatni némi előadói tehetséget, miközben eljátssza a pöfékelést.*
- De lehet, erről is nevezték el őket, mert a néne azt mondta, híres a pipadohányuk... biztos folyton pöfékeltek, és rájuk ragadt a név. - *Osztja meg hatalmas elméletét. Aztán áttérnek komolyabb dolgokra, rövid gyakorlással szakítva meg az ennyi tanulás után alighanem érthetően "fennkölt" beszélgetést.
Kilencedik meg jókat kuncog a dicséretére adott válaszon és meghajláson.*
- Kérhetek még?... - *Bök a lány zavartan a dohányra, mert valahogy kívánja még, de egy egészet továbbra sem szeretne elszívni.*
- Elég büdösnek tűnik, mi olyan jó benne? Én nem enném meg!
- Nem is enni kell. Csak beszívjuk a füstjét.
- Büdös.
- Nem.
- De!
- Nekem nem. - *Zárja rövidre a vitát a lány, s ezzel a manó sem tud ellenkezni.*
- Te tanultad még a független ágat, ugye? Ahogy a név hatalmáról beszéltél... - *Szúrja a végére a magyarázatot, hogy miből gondolja. Meg valójában azt is beleveszi, hogy az elf nagyon öreg már, emberi léptékkel mérve legalábbis, s az istenek akkoriban még nem vették el azt a mágiaágat, mikor ő volt fiatal.*
2582. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-06-03 18:03:21
Üzenet elküldve: 2019-06-03 18:03:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Krestvir//
*Vállat von a nő kijelentésére. Vagy inkább kérésére.*
-Ahogy szeretnéd. Nem vagyok finnyás.
*Azzal átnyújtja neki, miután egy kövéret szívott bele. Egyébként is a mágia tanulása, és tanítása egy viszonylag bensőséges dolognak számít, legalábbis Valuryennek mindenképpen. Eddigi élete során a lányon kívül csupán ketten adtak át neki efféle tudást. Persze meglehet, hogy Kresinek ez nem újdonság az alapján, amit erről a bizonyos klánról hallott. Lehet, hogy gyakran segít az újoncoknak, hogy később ők is jobban szolgálhassák Synmirát. Amit mellesleg Valnak is hasonlóképpen kell majd tennie, hamár egyszer ebben egyeztek meg, ráadásul komoly ígéretet tett. Sosem volt az a fajta, aki megszegné a szavát.*
-Te most csak szórakozol velem, ugye? Ilyen név nem létezhet.
*Tör ki hangos nevetésben a név hallatán, de rögtön el is szégyelli magát, és szabadkozni kezd.*
-Bocsánat. Ez nagyon nem szép tőlem. A neveknek hatalmuk van, nem szabad tréfálkozni velük.
*Jelenti ki teljes bizonyossággal, mintha ezt mindenki tudná. Bár elképzelhető, hogy a lány hallott már, netán ismer is olyan mágiát, melyhez elengedhetetlen valaki valódi nevének ismerete.*
-Á értem. Akkor nem kell mindig megégetnem a tenyerem... Így egy kicsit több értelme van, azt hiszem.
*Óvatosan morzsolgatja tenyerét. Színpadiasan parolázik a manó szavaira, és meghajol neki köszönetképp a bókra. ~Vajon ez a kis manó szívesen füstölne?~*
*Vállat von a nő kijelentésére. Vagy inkább kérésére.*
-Ahogy szeretnéd. Nem vagyok finnyás.
*Azzal átnyújtja neki, miután egy kövéret szívott bele. Egyébként is a mágia tanulása, és tanítása egy viszonylag bensőséges dolognak számít, legalábbis Valuryennek mindenképpen. Eddigi élete során a lányon kívül csupán ketten adtak át neki efféle tudást. Persze meglehet, hogy Kresinek ez nem újdonság az alapján, amit erről a bizonyos klánról hallott. Lehet, hogy gyakran segít az újoncoknak, hogy később ők is jobban szolgálhassák Synmirát. Amit mellesleg Valnak is hasonlóképpen kell majd tennie, hamár egyszer ebben egyeztek meg, ráadásul komoly ígéretet tett. Sosem volt az a fajta, aki megszegné a szavát.*
-Te most csak szórakozol velem, ugye? Ilyen név nem létezhet.
*Tör ki hangos nevetésben a név hallatán, de rögtön el is szégyelli magát, és szabadkozni kezd.*
-Bocsánat. Ez nagyon nem szép tőlem. A neveknek hatalmuk van, nem szabad tréfálkozni velük.
*Jelenti ki teljes bizonyossággal, mintha ezt mindenki tudná. Bár elképzelhető, hogy a lány hallott már, netán ismer is olyan mágiát, melyhez elengedhetetlen valaki valódi nevének ismerete.*
-Á értem. Akkor nem kell mindig megégetnem a tenyerem... Így egy kicsit több értelme van, azt hiszem.
*Óvatosan morzsolgatja tenyerét. Színpadiasan parolázik a manó szavaira, és meghajol neki köszönetképp a bókra. ~Vajon ez a kis manó szívesen füstölne?~*
2581. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-06-03 13:56:42
Üzenet elküldve: 2019-06-03 13:56:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Valuryen//
*Furcsállón néz a férfira, mert nem érti, miféle modortalanságról beszél. Aztán persze megérti, mire gondolt, bár ő igazán nem várta, hogy megkínálják. Mikor ez mégis megtörténik, elgondolkodva fixírozza a rudat.*
- Ha nem zavar, inkább csak kipróbálnám azt, amit már meggyújtottál... - *Jut végül döntésre, mert nem szeretné elpazarolni a férfi dohányát, az egészet viszont biztos nem füstölné most el.*
- Engem egy gnóm nő tanított pipázni, tőle kaptam a pipát és a pipafüvet is. De már rég nem láttam. Úgy hívták, hogy Hümpüffmüff! Hallottál már ilyen nevet? - *Tőle szokatlanul mesélni kezd, s a záró kérdése inkább költői; azt érzékelteti, hogy számára mennyire furcsa és mulatságos ez a név. Fel is deríti, hogy a nénére gondol. Nem sűrűn hallott még mást, aki annyit bír beszélni, mint ő!
Arra csak egyetértőn hümmög, hogy mennyire hasznos ez a varázslat. Nem véletlenségből tanulta ő sem ezt legelőbb az összes tűzvarázslat közül.*
- Óvatosan! Nem kell fölé tartanod a kezedet, elég, ha a tenyered a láng felé mutat. Ha eleget gyakoroltad, távolabbról is menni fog, elég lesz, ha jól látod a tüzet. - *Ad még kiigazítást és tanácsot, majd hagyja érvényesülni alkalmi tanoncát, s kíváncsian várja, sikerrel jár-e?
Az ujja hegyén ülő gyertyaláng pedig erősen megnyúlik és fellobban, majd pedig ki is alszik, ahogy az ő varázslatának hatóideje lejárt.*
- Szerintem sikerült. Ez is megy. - *Mosolyodik el, majd leengedi a kezét.*
- Nagyon ügyes vagy! - *Szól elismerően Kilencedik, aki onnan lentről is jól látta a mutatványt.
Krestvir meg most már elfogadná azt a kóstolót, ha a férfi megengedi, hogy osztozzanak.*
*Furcsállón néz a férfira, mert nem érti, miféle modortalanságról beszél. Aztán persze megérti, mire gondolt, bár ő igazán nem várta, hogy megkínálják. Mikor ez mégis megtörténik, elgondolkodva fixírozza a rudat.*
- Ha nem zavar, inkább csak kipróbálnám azt, amit már meggyújtottál... - *Jut végül döntésre, mert nem szeretné elpazarolni a férfi dohányát, az egészet viszont biztos nem füstölné most el.*
- Engem egy gnóm nő tanított pipázni, tőle kaptam a pipát és a pipafüvet is. De már rég nem láttam. Úgy hívták, hogy Hümpüffmüff! Hallottál már ilyen nevet? - *Tőle szokatlanul mesélni kezd, s a záró kérdése inkább költői; azt érzékelteti, hogy számára mennyire furcsa és mulatságos ez a név. Fel is deríti, hogy a nénére gondol. Nem sűrűn hallott még mást, aki annyit bír beszélni, mint ő!
Arra csak egyetértőn hümmög, hogy mennyire hasznos ez a varázslat. Nem véletlenségből tanulta ő sem ezt legelőbb az összes tűzvarázslat közül.*
- Óvatosan! Nem kell fölé tartanod a kezedet, elég, ha a tenyered a láng felé mutat. Ha eleget gyakoroltad, távolabbról is menni fog, elég lesz, ha jól látod a tüzet. - *Ad még kiigazítást és tanácsot, majd hagyja érvényesülni alkalmi tanoncát, s kíváncsian várja, sikerrel jár-e?
Az ujja hegyén ülő gyertyaláng pedig erősen megnyúlik és fellobban, majd pedig ki is alszik, ahogy az ő varázslatának hatóideje lejárt.*
- Szerintem sikerült. Ez is megy. - *Mosolyodik el, majd leengedi a kezét.*
- Nagyon ügyes vagy! - *Szól elismerően Kilencedik, aki onnan lentről is jól látta a mutatványt.
Krestvir meg most már elfogadná azt a kóstolót, ha a férfi megengedi, hogy osztozzanak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3722-3741