Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 137 (2721. - 2740. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2740. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-09-14 13:57:38
Üzenet elküldve: 2019-09-14 13:57:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
*És itt van újra, a torony. A mágustorony, pontosabban. Cipőjéről a sárt és a mocskot épp csak letarakítja valahogy a fűben, majd szeme máris a tó víztükrén csücsül, ahogy halad felé. Hamar oda is ér, hosszú lábai csak úgy eszik a métereket. majd a furcsa lépcsőt, melyet már egyáltalán nem tart furcsának, veszi célba, és egyik lábát a másik után téve, ahogy azt ügyesen megtanulta kiskorában, halad felfelé a toronyba. Van egy kis zug, ahol előszeretettel beül olvasni a varázskönyveket, így azt veszi célba. Szerencsére, most is üres, mint eddig mindig. Leül, és tanulmányozni kezdi azt, amiért jött, némi arany ellenében természetesen.*
2739. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-09-10 08:02:14
Üzenet elküldve: 2019-09-10 08:02:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fajtársak//
//Lihanechi tónál//
*Balra döntve hajol meg egyötödig, így fejezi ki köszönetét. Neki is kedvére való volt a csevej, főként egy északi elffel. Örömmel töltötte el, hogy találkozott egy otthonival, ha nem is közvetlenül az erdőből jött.*
-Ha elkísérsz a tó széléig, megköszönném. Onnan majd haladok egyedül. *Ekkor veszi észre, hogy lusta ebe továbbra is a sátorban heverészig. Csattogó madárhangot utánoz, amire a kutya felfüle.*
-Lábhoz, Juhar! *Hangzik el kedvesen a parancs, amire a gigászi állat, kajla füleivel és nyálas pofájával rohan a két hosszúéletűhöz.*
-Ha tündér lennék, talán még háasként is használhatnám. *Jegyzi meg a viccet. A kék szemű állat nyalni kezdi Gwaandril kezét, ami egy dolognak lehet a jele.*
-Te is most éheztél meg? *Kérdi az ebet, aki oldalra fordított fejjel jelzi az igent. Ezután Thimhez beszél az erdei.*
-Most jött rá az éhség. Hihetetlen. *Nevet fel a témán. Valószínűleg furcsának, kissé bogarasnak tűnhet így, de neki ezt teljesen megszokott. Északon, a hatalmas fenyvesekben, az elfek és az állataik teljesen egymásra voltak utalva. Ez lehet az oka a két társ igen szoros kapcsolatának. Mindketten ismerik a másik jeleit és érzelmeit. Ekkor elfünknek érdekes gondolat férkőzött a fejébe.*
-Mondd csak: tudsz valamit mondani nekem Artheniorról? *Kérdezi, megint keserédes arccal.*
//Fajtársak//
//Lihanechi tónál//
*Balra döntve hajol meg egyötödig, így fejezi ki köszönetét. Neki is kedvére való volt a csevej, főként egy északi elffel. Örömmel töltötte el, hogy találkozott egy otthonival, ha nem is közvetlenül az erdőből jött.*
-Ha elkísérsz a tó széléig, megköszönném. Onnan majd haladok egyedül. *Ekkor veszi észre, hogy lusta ebe továbbra is a sátorban heverészig. Csattogó madárhangot utánoz, amire a kutya felfüle.*
-Lábhoz, Juhar! *Hangzik el kedvesen a parancs, amire a gigászi állat, kajla füleivel és nyálas pofájával rohan a két hosszúéletűhöz.*
-Ha tündér lennék, talán még háasként is használhatnám. *Jegyzi meg a viccet. A kék szemű állat nyalni kezdi Gwaandril kezét, ami egy dolognak lehet a jele.*
-Te is most éheztél meg? *Kérdi az ebet, aki oldalra fordított fejjel jelzi az igent. Ezután Thimhez beszél az erdei.*
-Most jött rá az éhség. Hihetetlen. *Nevet fel a témán. Valószínűleg furcsának, kissé bogarasnak tűnhet így, de neki ezt teljesen megszokott. Északon, a hatalmas fenyvesekben, az elfek és az állataik teljesen egymásra voltak utalva. Ez lehet az oka a két társ igen szoros kapcsolatának. Mindketten ismerik a másik jeleit és érzelmeit. Ekkor elfünknek érdekes gondolat férkőzött a fejébe.*
-Mondd csak: tudsz valamit mondani nekem Artheniorról? *Kérdezi, megint keserédes arccal.*
2738. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-09-09 21:26:08
Üzenet elküldve: 2019-09-09 21:26:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fajtársak//
//Thim sátra//
- Attól függ, milyen messzire. *feleli jó kedvűen. Üdítő volt számára ez a kis idő egy olyan valakivel, aki északról való. Szívesen vele tartana, ám a munka köti most, hogy fenn tudják magukat itt tartani, amíg Luninari tanul. Emellett biztosan jól esne neki, ha tudná, hogy a másik fiúnak gondolja. Ezek szerint nem hagytak rajta nyomot az évek, amit kevés szerencsés lény mondhat el e világon.* - Ha elhagyod a tornyot, egy darabon még elkísérhetlek.
//Fajtársak//
//Thim sátra//
- Attól függ, milyen messzire. *feleli jó kedvűen. Üdítő volt számára ez a kis idő egy olyan valakivel, aki északról való. Szívesen vele tartana, ám a munka köti most, hogy fenn tudják magukat itt tartani, amíg Luninari tanul. Emellett biztosan jól esne neki, ha tudná, hogy a másik fiúnak gondolja. Ezek szerint nem hagytak rajta nyomot az évek, amit kevés szerencsés lény mondhat el e világon.* - Ha elhagyod a tornyot, egy darabon még elkísérhetlek.
2737. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-09-09 21:12:00
Üzenet elküldve: 2019-09-09 21:12:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fajtársak//
//Thim sátra//
*Sajnálattal hallja a történtekről a beszámolót. Hallott a lázadásról, de csupán a puszta tényéről. Azt álmában sem hitte volna, hogy ekkora hatással volt a városra.*
-Megleptél. Talán azért majd találok valami elf falut. *Reménykedik. Örömmel hallja, hogy egy klánból érkezett Thim. Hasznos szövetségeknek gondolja a hasonló társulásokat.*
-Ha egyszer majd megengeditek, meglátogatnálak titeket. Addig is, légyszíves, add át üdvözletemet a klánvezérnek. *Mondja komoly arcot vágva. Közben a sátor rését figyeli és a beszűrődő fényt. Hívják a kalandok. Lassan menni szeretne.*
-Ha most elmegyek, velem tartanál? *Kérdi, bár úgy gondolja, tudja a választ. Megvárja a fiú reagálását, azután lehet, hogy elköszön.*
//Fajtársak//
//Thim sátra//
*Sajnálattal hallja a történtekről a beszámolót. Hallott a lázadásról, de csupán a puszta tényéről. Azt álmában sem hitte volna, hogy ekkora hatással volt a városra.*
-Megleptél. Talán azért majd találok valami elf falut. *Reménykedik. Örömmel hallja, hogy egy klánból érkezett Thim. Hasznos szövetségeknek gondolja a hasonló társulásokat.*
-Ha egyszer majd megengeditek, meglátogatnálak titeket. Addig is, légyszíves, add át üdvözletemet a klánvezérnek. *Mondja komoly arcot vágva. Közben a sátor rését figyeli és a beszűrődő fényt. Hívják a kalandok. Lassan menni szeretne.*
-Ha most elmegyek, velem tartanál? *Kérdi, bár úgy gondolja, tudja a választ. Megvárja a fiú reagálását, azután lehet, hogy elköszön.*
2736. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-09-09 21:01:18
Üzenet elküldve: 2019-09-09 21:01:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Új remény//
- Ó, ugyan! *legyint Ea Thim szavaira. Még egy kis mosoly is ajkaira kúszik, miközben hallgatja a másik elfet.* Te voltál vele mostanában, szóval nem csak nyugodtan elmondhatod, hogy mi a véleményed, hanem hálás is vagyok érte! Különben is, te vigyáztál rá ameddig idáig jöttetek. Bármennyire is kettőnkre tartozik a következő beszélgetés, furcsa lenne, ha ezek után nem szólhatnál bele. Egy apától, testvértől, vagy vőlegénytől sem várhatnék el
annál többet, mint ameddig eddig Luniért tettél, szóval felesleges szerénykedned, de tényleg!
*Luninari persze minderről semmit sem tud, mivel visszatértekor nem hallotta anyja utolsó szavait. Ő éppen csak annak örül, hogy Thim nem nézi őt furcsán, miután aggodalmaskodó kérdése után hirtelen nevezni kezd.*
- Talán varázsolhatnék neked valami szépet. Csak kár, hogy a holdmágiát nem éppen arra találták ki, hogy bármi maradandót is teremtünk vele. *gondolkodik hangosan. Aztán hirtelen, ismét, mintha egyfajta villámcsapásként érné, úgy érzi, hogy sikerült rátalálnia a tökéletes megoldásra.*
- De támadt egy jó ötletem! *mondja is őszinte lelkesedéssel azonnal.* Ha visszatérsz ide tanulni, én szívesen megtanítom majd neked az általam addig megtanult varázslatokat utána, természetesen teljesen ingyen. Ez kicsit olyan, mintha visszaadnám a pénzed. Meg hát, biztos nagyon jó a vízmágia, de azért nem árt, ha ismersz mellé majd néhányat a hold varázslatai közül is.
*Reméli, hogy ezért az ötletért Thim is legalább annyira fog lelkesedni, mint most ő. Minden lelkesedése és az őt körülvevő nyugodt este ellenére azonban boldogsága nem tud felhőtlen lenni mégsem, még most sem.
Nagyon örül az édesanyjának, de a gondolat nyomasztja, hogy nemsokára fel kell majd idéznie mindazokat az emlékeket és el is kell mesélnie azokat a vele történt dolgokat, amelyekre az elmúlt hat során próbált minél kevesebbet gondolni és emlékezni. Szarvasliget békéje túlságosan megnyugtatta és gyengéden el is ringatta zaklatott lelkét, most pedig a mágia varázsa vakította kissé el, nem utolsó sorban pedig Thim kellemes társasága, valamint az édesanyjával való újratalálkozás öröme terelte el figyelmét mindarról, ami nem is olyan túl régen történt, és bár ne történt volna meg.
Időközben Ea egy nem túl kis táskával tér vissza, amit látható megkönnyebbüléssel rak le maga mellé, majd telepszik vissza hozzájuk a tűzhöz. Kicsit ő is motoszkál a táskájában mielőtt még újra megszólalna.*
- Kis hazai íz. Biztosan hiányzott. *nyújt Luni felé egy szép darab húsos szalonnát, hagymát és kenyeret, hogy legyen mit nyársa húzni, de miután lánya elvette tőle, természetesen Thim is hasonlóan szép darabokat kap ugyanezen ételekből, ha elfogadja tőle.*
- Nem túl sok maradt belőle, pedig igyekeztem spórolni. De, ahogy nézem, te is hoztál magatoknak ételt eleget. *méregeti Luninari táskáját és bizony meglepné, ha tartalmának nagy részét nem az ide szánt ennivaló tenné ki.*
- Majd hazaszaladok még ételért, tűzifáért és pár apróságért a napokban, hogy biztosan elég legyen nektek. *jegyzi meg, és következő szavait egyenesen Thimhez intézi, mivel tudja, hogy Luninarinak felesleges őket magyaráznia.* Tudod, csak a mocsáron átmenni körülményes kicsit. Amúgy fent vagyunk északon, és a mi falunk a közeli erdőben van, jó mélyen bent. Az erdő széléről viszont már jól ismerem az utat. Ha előre tudom, hogy mi történt Arheniorban, és egyenesen ide jövök, jó nagy utat meg is spórolhattam volna magamnak.
*Hacsak az elf nem szól közbe valamit néhány hosszú pillanatnyi teljes csend telepszik rájuk.*
- Erről jut eszembe *szólal meg Luninari végül.* Mivel a te történeted biztosan rövidebb, mint az enyém, kezdjed talán te! Kezdetnek azzal, hogy hogyan kaphatta meg Aleimord előbb a te leveledet rólam, mint, hogy én megérkeztem volna Artheniorba? *néz édesanyjára kíváncsian.*
- Ó, ebben semmi rejtélyes nincs. Krystrongraus egyszerűen gyorsabb volt nálad, ennyi az egész. Nagyon szépen megkértem, megírtam a levelet, ő pedig pedig elindult, nem sokkal az után, hogy te is elmentél. Veled ellentétben viszont, ő nem csak sietett, hanem lelki terhek sem lassították az útján. *válaszol Ea készségesen, erőteljesen kihangsúlyozva, hogy nagyon szépen kérte meg a futárt, mielőtt még Luni mindennek a módját kezdené firtatni. Közben szinte látja is maga előtt saját lányát, amint magába roskadva, valamelyik játéknyulát magához ölelve, sírós arccal, ráérősen baktat az Arthenior felé vezető úton.*
- És utána? Te mikor indultál el, vagy hogyan? *kérdez tovább Luninari. Először is tényleg kíváncsi, másodszor pedig úgy van vele, hogy ameddig édesanyja beszél, addig sem neki kell elmesélnie az Artheniorban történteket.*
- Ez is elég egyszerű történet. Túl hirtelen kellett elválnunk. Tudni akartam, hogy jól vagy-e? Elvégeztem a megfelelő szertartásokat, hogy elindulhassak megkeresni téged. Szerencsére semmilyen ünnep nem volt éppen, ami feltétlenül igényelte volna az én jelenlétemet. Aztán, persze Artheniorba indultam a Sayquevesekhez. Gondoltam, vagy náluk leszel, vagy itt a toronynál, de, hogyha itt, akkor úgyis oda térsz majd vissza, szóval úgy okoskodtam, hogy a legegyszerűbb az lesz, ha megvárlak náluk. Már majdnem megérkeztem a városba, amikor hallottam, hogy mi történt ott. Aztán persze szinte szaladtam odáig. Magam is láttam, hogy mi maradt a gazdagok negyedéből a lázadás után. Először persze megijedtem, hogy valami bajod esett, gondolhatod, de tudtam, hogy élsz. Nem éreztem, hogy bármi komoly bajod esett volna, de azért nyugtalan voltam, ezért a biztonság kedvéért megcsináltam a leveles jóslást, és igazság szerint csak akkor nyugodtam meg, hogy egyben vagy, amikor a levelek is azt mondták, hogy élsz. Ettől még persze nem tudtam, hogy hol keresselek *meséli* de, amint látom, sikerült a lehető legjobb döntést hoznom. Amúgy sem lett volna értelme keresztül-kasul átutazni a világot, és mindenhol kérdezősködni utánad, mert így biztosan folyton elkerültük volna egymást. Gondoltam hát, hogy okosabb lenne inkább idejönni és megvárni téged, mert nem fogod kihagyni a lehetőséget, hogy elemi mágiát tanulj, azt pedig csak itt teheted meg, sehol máshol. Egyedül attól féltem, hogy már korábban jártál itt, és egy darabig nem is jössz el újra, de úgy voltam vele, hogy azelőtt biztosan nem volt lehetőséged idejönni, mielőtt Artheniorban kitört volna a káosz. Gondolom, mindaz az idő, ami előtte történt, eltelt az oda való úttal, illetve az ott való berendezkedéssel, meg a város megismerésével.
- Pontosan így történt. *bólint megkönnyebbülten Luninari.*
- Persze kérdezgettem mindenkit, akivel csak itt, vagy a környéken találkoztam, hogy nem láttak-e téged? Nem láttak szerencsére, innentől kezdve pedig már semmi más dolgom nem volt csak figyelni. Nem is tudom, hány napja vagyok már itt, talán hét, vagy nyolc. Sokszor elég unalmas volt, meg aztán mindig attól féltem, hogyha kicsit elszundítok, pont akkor fogsz majd bemenni a toronyba. Meg, hogy elfogy, amit otthonról hoztam magammal, de hát igyekeztem spórolni az étellel, amennyire csak bírtam. Ilyenkor azért jó nagy szerencse, ha az elf nem túl nagyétkű. Ugyanakkor tudtam azt is, hogy egy nap kevés lesz itt neked, mert egy nap alatt senkiből lesz csak úgy mágus. Gondoltam, hogy letáborozol majd biztosan a közelben, így akkor is lesz esélyen megtalálni téged, ha napközben esetleg nem vennének észre. Ezért esténként mindig körbejártam a tisztást itt a tó körül, ahogyan ma is. És ekkor hallottam meg a hangodat. Még szerencse, hogy olyan sokat szeretsz beszélni. *zárja végül nevetéssel a saját történetét.* Persze, ha csendben vagytok, akkor is észreveszlek. Ugyanakkor *hallgat el kicsit félve, és rá nem igazán jellemző bizonytalansággal* nem szívesen erőltetem a témát, de nagyon szeretném tudni, hogy mi történt veled, mióta nem láttalak. És, hogy mi van a rokonainkkal? Ugye a Sayquevesek jól vannak? *kérdi őszinte, de egyre fogyatkozó reménnyel. Valahogy rossz előérzete van, és abban is biztos, hogy lánya sem véletlenül kerülte eddig a témát, hogy pontosan mi történt a városban vele.*
- Nem, sajnos nincsenek. *felel tömören Luninari, megrázva a fejét miután szomorúan lehajtotta azt. Lányának ezek után következő szavai szinte szíven szúrják Eát. Érzi, ahogyan többször is megborzong és szó szerint kirázza a hideg. Arcából kifut a vér, úgy, hogy az azonnal lánya sápadt archoz válik immáron színben is teljesen hasonlatossá. Luninariból pedig pont úgy történek elő a szavak, mint aki minél gyorsabban szabadulni akar tőlük. A földet nézve hadarja el őket, úgy, hogy szinte már az érthetetlenség határát súrolja mindaz, amit mond.*
- Aleniát négy fegyveres férfi elrabolta mellőlem egy tisztásról, amikor sétálni mentünk együtt, még mielőtt a nép a városban fellázadt volna a nemesek ellen. Nem, semmi összefüggés nincs a kettő között. Előbbi csak a családot érintette, utóbbi az egész várost. Engem is leütöttek, de nem lett semmi bajom szerencsére. Nia egyik ujját aztán levágták, és elküldték egy dobozban másnap reggel Aleimordnak. Én találtam meg a küszöb előtt. Azt követelték, hogy Aleimord házasodjon össze valakivel, aki nem nemes és nem a menyasszonya. Fogalmam sincs, hogy mi értelme volt az egésznek. Lauval és Nairadával, Nai volt Aleimord menyasszonya, találtunk rá Niára másnap valami helyi templom kertjében. Össze volt kötözve, kis híján halálra fagyott, és csoda, hogy még élt. Közben Aleimord elvette Nairada egy régi barátnőjét, ahogyan a rablók követelték tőle. Szinte még fel sem eszméltünk, már ki is tört a lázadás, nekünk pedig el kellett menekülnünk, mert a tömeg sorra megtámadta és kifosztotta a nemesek házait. Sokakat biztosan meg is öltek, mert az őket védő katonákat igen. Magam is láttam az ablakból, hogyan söprik félre őket az emberek. Aztán már majdnem kijutottunk a városból, amikor összefutottunk egy Intath nevű orvossal, ő viszont a városban tudta csak ellátni Niát, mert ott voltak eszközei hozzá. De hát még égett a város a hátunk mögött, az utcákon pedig patakokban folyt a vér! Én nem mertem visszamenni Aléval és Niával Artheniorba, inkább a többiek után futottam, de még így is alig sikerült utolérnem azt a szekeret, amin vidékre utaztunk. A többiek Tharg földre mentek, de én Lauval maradtam, aki hazament Vadászlakra, mert megálmodta, hogy a kishúgával valami rossz történt. És sajnos tényleg! Később tudtam meg, miután visszafelé mentünk a városba, és az úton véletlenül újra találkoztunk Intathal, hogy Alenia sebe elfertőződött és le kellett vágni a karját is. Utána elszaladt. Mármint Alenia, nem Intath. Azóta sem tudja senki, hogy mi van vele. Félek, hogy meghalt, de nagyon remélem, hogy nem! Talán, ha mellette maradok, másképp lesz minden, de akkor sem mertem visszamenni a városba akkor! Tulajdonképpen még elbúcsúzni sem tudtam tőle, csak úgy otthagytam és futottam a többiek után. Aleimordot persze érthető módon nagyon megviselte mindez. Szörnyű dolgok történtek vele, körülötte és a szeretteivel, és hát mindenét el is vesztette lázadás alatt. Amikor utoljára láttam Szarvasligetben, ahol most élünk, azt hiszem nem igazán volt már önmaga. Biztosan nem az, akit én megismertem. Hogy a szüleikkel mi van, fogalmam sincs. Én még csak nem is találkoztam velük. Nia jött elém a Pegazusba, odahaza pedig Aleimord fogadott. Én kezdettől fogva úgy vettem, hogy ő családfő. A piacra is vele mentem másnap, hogy megérkeztem. Ez még persze az előtt volt, hogy Niát elrabolták volna.
*Luninari is érzi, hogy mindez nagyon zavaros, és tágabb összefüggéseiből kiragadott volt, nem véletlenül akad el a hirtelen szóáradat után, de, ha minden igaz, akkor ezzel legalább túl van a nehezén.
Ea igyekszik leplezni saját mélységes megrendültségét, de minden gyakorlottsága ellenére sem nagyon sikerül neki. Luninarit természetesen magához öleli, akinek esze ágában sincsen most tiltakozni ez ellen. Könnyeit sem tudja elrejteni.*
- Jól van kicsim, nyugodj meg! Ha gondolod, később is ráérsz elmesélni az egészet. A lényeget azt hiszem már amúgy is tudom. Éppen hogy megérkeztél Aleniát elrabolták. Mire megtaláltátok, kitört a lázadás és el kellett menekülni a városból. Lau biztosan a barátnőd, ezért inkább vele tartottál. *mondja a nő gyengédnek és nyugtatónak szánt hangon, miközben szorít egy kicsit az ölelésén. Luninari azonban még így sem marad túl sokáig csendben, és miután az ölelésből kibontakozik folytatja.*
- Igen, ez így teljesen pontos. *mondja.* De inkább elkezdem elölről. A legelejétől. Végül is, nem olyan hosszú történet, inkább csak túl sok minden történt, túl rövid idő alatt. Meg sokat mentünk össze-vissza, arra amerre éppen sodortak az események, ezért kissé zavarosnak is tűnhet. Előbb elmentem Artheniorba, de a városon belül is költöznünk kellett egyszer, mert Aleimord összekülönbözött a szüleivel, de pont akkor örökölt egy házat a bácsikájától, aki meghalt. Már itt laktunk, amikor Niát elrabolták és ezt döntötték végül kis híján ránk a lázadás alatt, nem az eredeti Sayqueves házat, ahol e is jártál régen. Onnan Lau és én Vadászlakra menekültünk az ő családjához, majd utána a városba visszafelé jövet, valami még Aleimordnál is távolibb rokon Sayquevesek házába keveredtünk, akikkel az úton találkoztunk. Aztán mentünk csak vissza Artheniorba, végül pedig onnan költöztünk Szarvasligetbe, amit úgy vettünk meg egy Pegazusban megismert nemestől, hogy mindenki pénzét összedobtuk, aki velünk volt, és vágyott egy kis nyugalomra. Nálam nem volt már egy árva arany sem, de a fogadós nagyon rendes volt, megvette tőlem az óborokat, szerintem több pénzért, mint amennyit valójában értek. Ezeket mentettem ki a pincéből ahol a menekülésünk előtt bujkáltunk a lázadás alatt. Fosztogatóknak adtuk ki magunkat, csak így sikerült kijutnunk, de azért, hogy is mondjam, eléggé nyílhegyen táncoltunk így is. Aztán utána, hogy megvettük Szarvasligetet, még egyszer vissza kellett menni Artheniorba vásárolni. Akkor ismertük meg Lauval és Viellel Thimet a piacon, mert akkor már újra volt piac. *mondja valamelyest megnyugodva, utolsó mondatát kifejezetten Thimhez intézve, hogy ő is el tudja időben helyezni az egész történetet. Kicsit furcsának gondolja, hogyha kettesben marad a vele, akkor sohasem meséli el neki a teljes történetét azóta, hogy otthonát elhagyta, mert akkor az egész puszta panaszkodásnak és önsajnáltatásnak hathatott volna, így azonban, hogy édesanyja is kíváncsi rá, egyáltalán nem zavarja, hogy szavait Thim is hallani fogja.
Innentől kezdve kissé hosszadalmas és terjengős mese következik, mivel elhatározza, hogyha szavait és gondolatait sikerül nagyjából rendszereznie akkor már semmit nem hallgat el. Először arról mesél, hogyan érkezett meg Artheniorba, majd az ott töltött időt meséli el Alenia elrablásáig. Még arra is kitér, hogy milyen első benyomásokat szerzett magának a városról Alenia és Wilhorp társaságában, illetve, hogy mit vásárolt másnap a piacon. Utána következik Alenia elrablásának, majd a levágott ujjának köszönhetően átélt kisebb sokknak a története, valamint Wilhorp távozása, ami ezek után szintén kissé mélyen érintette, majd a Nairadánál tett látogatás, végül pedig Alenia megtalálása. A Nainál tett látogatáson, és Lau itteni megismerésénél szintén kissé hosszan elidőzik, hiszen mégiscsak utóbbi lány lett életének első barátnője.
Ezek után következik a lázadásnak, valamint megmenekülésüknek a részletes leírása, legvégén a saját maga által leszűrt tanulsággal.*
- Thim már tudja, de az az igazság, hogy csodálom Laut. Mindig is tiltakozik ez ellen, de akkor és ott valójában ő mentette meg mindannyiunk életét, ha tetszik neki, ha nem. Ha nincs az ő esze, hidegvére, meg nem olyan jó színésznő amilyen, könnyen lehet, hogy az emberek rájönnek, hogy valójában nem fosztogatók vagyunk mi is, hanem éppen előlük bujkáltunk a pincében, és akkor dühükben biztosan darabokra tépnek bennünket.
*Ea végig magába roskadva, sápadtan és hitetlenkedve ül. Szeretné, még sem tudja letagadni, hogy nem számított annyi szörnyűségre, mint amennyit Luninari az imént elmesélt Thimnek és neki. Különben sem kívánt volna lányának semennyit sem, így bármennyi is sok lett volna, nemhogy egyszerre ennyi minden.*
- Talán a véneknek mégiscsak igaza van, és természetellenes, hogy egyre többen elhagyjuk az erdőt, azért, hogy a városokban mindenféle népségekkel keveredünk. *mondja ki hangosan a gondolatait, de nem sokkal később, többek közt a sziritáni éjszakát is felidézve emlékeiben, úgy teszi hozzá a következő szavakat, mint, aki vitázik önmagával.* De nem, ez így hülyeség! Azok az emberek, akiket személyesen és közelebbről ismertem meg, sohasem tettek volna olyan dolgokat, mint amilyenekről az imént meséltél. Egyszerűen nem értem, hogyan és miért történhetett meg mindaz Artheniorban, ami történt. Gondoltam, hogy nem lesz könnyű neked, mégis azt hittem, hogy a világ talán legbiztonságosabb helye lesz majd az új otthonod.
*Azt sem érti, hogy minderre miért nem figyelmeztette egyetlen istenség sem, de ezt már nem mondja ki hangosan.
Luninari pedig erre nem tud mit mondani, mivel nem érti ő sem, hogy hogyan és miért tört ki a nagy artheniori lázadás, legjobb esetben is csak sejti. Inkább csak a tüzet bámulva mered maga elé.*
- Ugye neked is ez a tapasztalatod? *fordul hirtelen Thim fele kíváncsian Ea.* Az emberek többségével semmi baj nincsen a világon. Vagy hozzánk hasonlóan te is csak elfek között éltél eddig?
*Luninari bár pontosan ismeri a választ, neveletlenségnek érezné, ha Thim helyett válaszolna, ezért nem is teszi. Főleg úgy nem, hogy édesanyja kifejezetten Thimet kérdezte, és nem őt.*
- Tényleg hülyeség. *jegyez csak meg ennyit csendesen.* Két nagyon kedves emberrel is találkoztam, amióta száműztek. A Pegazus csaposával, és a nemessel, aki eladta nekünk a régi birtokát. Egyikük nélkül sem élhetnénk most Szarvasligetben. Emlékszem arra a néhányra is, akiket utazásaink közben ismertünk meg, még, amikor kisebb voltam. És apáról is mindig csak szépeket mondtál, még annak ellenére is, hogy elment. Szóval igen. Biztosan nem azon múlik, hogy valaki jó, vagy gonosz, hogy milyen nép gyermeke, vagy, hogy erdőben él, faluban, vagy városban. Mindez teljesen mindegy. Persze az orkok talán mások. De még közülük is lehet, hogy nem mindegyik olyan, mint akik a mi falunkat támadták meg régen.
*Ugyan szavai csendesek, legalább ennyire határozottak is. Örül neki, hogy az elmondottak ellenére édesanyja arra a végkövetkeztetésre jut, mint amire ő jutott, és nincsenek kétségei felőle, hogy Thim szavainak sem lesz más a tartalma. Ettől még kíváncsian néz az elfre, miközben ellenőrzi, hogy szalonnája és hagymája nem csak az illatuk alapján pirulnak-e szépen. Annyit már tud róla, hogy ő is nagyvárosban élt a családjával. Ettől még érdekli minden új apróság, amit megtudhat róla, és minden egyes gondolat, ami magába fordult önmagának nem is juthatna eszébe.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.09 21:17:49
- Ó, ugyan! *legyint Ea Thim szavaira. Még egy kis mosoly is ajkaira kúszik, miközben hallgatja a másik elfet.* Te voltál vele mostanában, szóval nem csak nyugodtan elmondhatod, hogy mi a véleményed, hanem hálás is vagyok érte! Különben is, te vigyáztál rá ameddig idáig jöttetek. Bármennyire is kettőnkre tartozik a következő beszélgetés, furcsa lenne, ha ezek után nem szólhatnál bele. Egy apától, testvértől, vagy vőlegénytől sem várhatnék el
annál többet, mint ameddig eddig Luniért tettél, szóval felesleges szerénykedned, de tényleg!
*Luninari persze minderről semmit sem tud, mivel visszatértekor nem hallotta anyja utolsó szavait. Ő éppen csak annak örül, hogy Thim nem nézi őt furcsán, miután aggodalmaskodó kérdése után hirtelen nevezni kezd.*
- Talán varázsolhatnék neked valami szépet. Csak kár, hogy a holdmágiát nem éppen arra találták ki, hogy bármi maradandót is teremtünk vele. *gondolkodik hangosan. Aztán hirtelen, ismét, mintha egyfajta villámcsapásként érné, úgy érzi, hogy sikerült rátalálnia a tökéletes megoldásra.*
- De támadt egy jó ötletem! *mondja is őszinte lelkesedéssel azonnal.* Ha visszatérsz ide tanulni, én szívesen megtanítom majd neked az általam addig megtanult varázslatokat utána, természetesen teljesen ingyen. Ez kicsit olyan, mintha visszaadnám a pénzed. Meg hát, biztos nagyon jó a vízmágia, de azért nem árt, ha ismersz mellé majd néhányat a hold varázslatai közül is.
*Reméli, hogy ezért az ötletért Thim is legalább annyira fog lelkesedni, mint most ő. Minden lelkesedése és az őt körülvevő nyugodt este ellenére azonban boldogsága nem tud felhőtlen lenni mégsem, még most sem.
Nagyon örül az édesanyjának, de a gondolat nyomasztja, hogy nemsokára fel kell majd idéznie mindazokat az emlékeket és el is kell mesélnie azokat a vele történt dolgokat, amelyekre az elmúlt hat során próbált minél kevesebbet gondolni és emlékezni. Szarvasliget békéje túlságosan megnyugtatta és gyengéden el is ringatta zaklatott lelkét, most pedig a mágia varázsa vakította kissé el, nem utolsó sorban pedig Thim kellemes társasága, valamint az édesanyjával való újratalálkozás öröme terelte el figyelmét mindarról, ami nem is olyan túl régen történt, és bár ne történt volna meg.
Időközben Ea egy nem túl kis táskával tér vissza, amit látható megkönnyebbüléssel rak le maga mellé, majd telepszik vissza hozzájuk a tűzhöz. Kicsit ő is motoszkál a táskájában mielőtt még újra megszólalna.*
- Kis hazai íz. Biztosan hiányzott. *nyújt Luni felé egy szép darab húsos szalonnát, hagymát és kenyeret, hogy legyen mit nyársa húzni, de miután lánya elvette tőle, természetesen Thim is hasonlóan szép darabokat kap ugyanezen ételekből, ha elfogadja tőle.*
- Nem túl sok maradt belőle, pedig igyekeztem spórolni. De, ahogy nézem, te is hoztál magatoknak ételt eleget. *méregeti Luninari táskáját és bizony meglepné, ha tartalmának nagy részét nem az ide szánt ennivaló tenné ki.*
- Majd hazaszaladok még ételért, tűzifáért és pár apróságért a napokban, hogy biztosan elég legyen nektek. *jegyzi meg, és következő szavait egyenesen Thimhez intézi, mivel tudja, hogy Luninarinak felesleges őket magyaráznia.* Tudod, csak a mocsáron átmenni körülményes kicsit. Amúgy fent vagyunk északon, és a mi falunk a közeli erdőben van, jó mélyen bent. Az erdő széléről viszont már jól ismerem az utat. Ha előre tudom, hogy mi történt Arheniorban, és egyenesen ide jövök, jó nagy utat meg is spórolhattam volna magamnak.
*Hacsak az elf nem szól közbe valamit néhány hosszú pillanatnyi teljes csend telepszik rájuk.*
- Erről jut eszembe *szólal meg Luninari végül.* Mivel a te történeted biztosan rövidebb, mint az enyém, kezdjed talán te! Kezdetnek azzal, hogy hogyan kaphatta meg Aleimord előbb a te leveledet rólam, mint, hogy én megérkeztem volna Artheniorba? *néz édesanyjára kíváncsian.*
- Ó, ebben semmi rejtélyes nincs. Krystrongraus egyszerűen gyorsabb volt nálad, ennyi az egész. Nagyon szépen megkértem, megírtam a levelet, ő pedig pedig elindult, nem sokkal az után, hogy te is elmentél. Veled ellentétben viszont, ő nem csak sietett, hanem lelki terhek sem lassították az útján. *válaszol Ea készségesen, erőteljesen kihangsúlyozva, hogy nagyon szépen kérte meg a futárt, mielőtt még Luni mindennek a módját kezdené firtatni. Közben szinte látja is maga előtt saját lányát, amint magába roskadva, valamelyik játéknyulát magához ölelve, sírós arccal, ráérősen baktat az Arthenior felé vezető úton.*
- És utána? Te mikor indultál el, vagy hogyan? *kérdez tovább Luninari. Először is tényleg kíváncsi, másodszor pedig úgy van vele, hogy ameddig édesanyja beszél, addig sem neki kell elmesélnie az Artheniorban történteket.*
- Ez is elég egyszerű történet. Túl hirtelen kellett elválnunk. Tudni akartam, hogy jól vagy-e? Elvégeztem a megfelelő szertartásokat, hogy elindulhassak megkeresni téged. Szerencsére semmilyen ünnep nem volt éppen, ami feltétlenül igényelte volna az én jelenlétemet. Aztán, persze Artheniorba indultam a Sayquevesekhez. Gondoltam, vagy náluk leszel, vagy itt a toronynál, de, hogyha itt, akkor úgyis oda térsz majd vissza, szóval úgy okoskodtam, hogy a legegyszerűbb az lesz, ha megvárlak náluk. Már majdnem megérkeztem a városba, amikor hallottam, hogy mi történt ott. Aztán persze szinte szaladtam odáig. Magam is láttam, hogy mi maradt a gazdagok negyedéből a lázadás után. Először persze megijedtem, hogy valami bajod esett, gondolhatod, de tudtam, hogy élsz. Nem éreztem, hogy bármi komoly bajod esett volna, de azért nyugtalan voltam, ezért a biztonság kedvéért megcsináltam a leveles jóslást, és igazság szerint csak akkor nyugodtam meg, hogy egyben vagy, amikor a levelek is azt mondták, hogy élsz. Ettől még persze nem tudtam, hogy hol keresselek *meséli* de, amint látom, sikerült a lehető legjobb döntést hoznom. Amúgy sem lett volna értelme keresztül-kasul átutazni a világot, és mindenhol kérdezősködni utánad, mert így biztosan folyton elkerültük volna egymást. Gondoltam hát, hogy okosabb lenne inkább idejönni és megvárni téged, mert nem fogod kihagyni a lehetőséget, hogy elemi mágiát tanulj, azt pedig csak itt teheted meg, sehol máshol. Egyedül attól féltem, hogy már korábban jártál itt, és egy darabig nem is jössz el újra, de úgy voltam vele, hogy azelőtt biztosan nem volt lehetőséged idejönni, mielőtt Artheniorban kitört volna a káosz. Gondolom, mindaz az idő, ami előtte történt, eltelt az oda való úttal, illetve az ott való berendezkedéssel, meg a város megismerésével.
- Pontosan így történt. *bólint megkönnyebbülten Luninari.*
- Persze kérdezgettem mindenkit, akivel csak itt, vagy a környéken találkoztam, hogy nem láttak-e téged? Nem láttak szerencsére, innentől kezdve pedig már semmi más dolgom nem volt csak figyelni. Nem is tudom, hány napja vagyok már itt, talán hét, vagy nyolc. Sokszor elég unalmas volt, meg aztán mindig attól féltem, hogyha kicsit elszundítok, pont akkor fogsz majd bemenni a toronyba. Meg, hogy elfogy, amit otthonról hoztam magammal, de hát igyekeztem spórolni az étellel, amennyire csak bírtam. Ilyenkor azért jó nagy szerencse, ha az elf nem túl nagyétkű. Ugyanakkor tudtam azt is, hogy egy nap kevés lesz itt neked, mert egy nap alatt senkiből lesz csak úgy mágus. Gondoltam, hogy letáborozol majd biztosan a közelben, így akkor is lesz esélyen megtalálni téged, ha napközben esetleg nem vennének észre. Ezért esténként mindig körbejártam a tisztást itt a tó körül, ahogyan ma is. És ekkor hallottam meg a hangodat. Még szerencse, hogy olyan sokat szeretsz beszélni. *zárja végül nevetéssel a saját történetét.* Persze, ha csendben vagytok, akkor is észreveszlek. Ugyanakkor *hallgat el kicsit félve, és rá nem igazán jellemző bizonytalansággal* nem szívesen erőltetem a témát, de nagyon szeretném tudni, hogy mi történt veled, mióta nem láttalak. És, hogy mi van a rokonainkkal? Ugye a Sayquevesek jól vannak? *kérdi őszinte, de egyre fogyatkozó reménnyel. Valahogy rossz előérzete van, és abban is biztos, hogy lánya sem véletlenül kerülte eddig a témát, hogy pontosan mi történt a városban vele.*
- Nem, sajnos nincsenek. *felel tömören Luninari, megrázva a fejét miután szomorúan lehajtotta azt. Lányának ezek után következő szavai szinte szíven szúrják Eát. Érzi, ahogyan többször is megborzong és szó szerint kirázza a hideg. Arcából kifut a vér, úgy, hogy az azonnal lánya sápadt archoz válik immáron színben is teljesen hasonlatossá. Luninariból pedig pont úgy történek elő a szavak, mint aki minél gyorsabban szabadulni akar tőlük. A földet nézve hadarja el őket, úgy, hogy szinte már az érthetetlenség határát súrolja mindaz, amit mond.*
- Aleniát négy fegyveres férfi elrabolta mellőlem egy tisztásról, amikor sétálni mentünk együtt, még mielőtt a nép a városban fellázadt volna a nemesek ellen. Nem, semmi összefüggés nincs a kettő között. Előbbi csak a családot érintette, utóbbi az egész várost. Engem is leütöttek, de nem lett semmi bajom szerencsére. Nia egyik ujját aztán levágták, és elküldték egy dobozban másnap reggel Aleimordnak. Én találtam meg a küszöb előtt. Azt követelték, hogy Aleimord házasodjon össze valakivel, aki nem nemes és nem a menyasszonya. Fogalmam sincs, hogy mi értelme volt az egésznek. Lauval és Nairadával, Nai volt Aleimord menyasszonya, találtunk rá Niára másnap valami helyi templom kertjében. Össze volt kötözve, kis híján halálra fagyott, és csoda, hogy még élt. Közben Aleimord elvette Nairada egy régi barátnőjét, ahogyan a rablók követelték tőle. Szinte még fel sem eszméltünk, már ki is tört a lázadás, nekünk pedig el kellett menekülnünk, mert a tömeg sorra megtámadta és kifosztotta a nemesek házait. Sokakat biztosan meg is öltek, mert az őket védő katonákat igen. Magam is láttam az ablakból, hogyan söprik félre őket az emberek. Aztán már majdnem kijutottunk a városból, amikor összefutottunk egy Intath nevű orvossal, ő viszont a városban tudta csak ellátni Niát, mert ott voltak eszközei hozzá. De hát még égett a város a hátunk mögött, az utcákon pedig patakokban folyt a vér! Én nem mertem visszamenni Aléval és Niával Artheniorba, inkább a többiek után futottam, de még így is alig sikerült utolérnem azt a szekeret, amin vidékre utaztunk. A többiek Tharg földre mentek, de én Lauval maradtam, aki hazament Vadászlakra, mert megálmodta, hogy a kishúgával valami rossz történt. És sajnos tényleg! Később tudtam meg, miután visszafelé mentünk a városba, és az úton véletlenül újra találkoztunk Intathal, hogy Alenia sebe elfertőződött és le kellett vágni a karját is. Utána elszaladt. Mármint Alenia, nem Intath. Azóta sem tudja senki, hogy mi van vele. Félek, hogy meghalt, de nagyon remélem, hogy nem! Talán, ha mellette maradok, másképp lesz minden, de akkor sem mertem visszamenni a városba akkor! Tulajdonképpen még elbúcsúzni sem tudtam tőle, csak úgy otthagytam és futottam a többiek után. Aleimordot persze érthető módon nagyon megviselte mindez. Szörnyű dolgok történtek vele, körülötte és a szeretteivel, és hát mindenét el is vesztette lázadás alatt. Amikor utoljára láttam Szarvasligetben, ahol most élünk, azt hiszem nem igazán volt már önmaga. Biztosan nem az, akit én megismertem. Hogy a szüleikkel mi van, fogalmam sincs. Én még csak nem is találkoztam velük. Nia jött elém a Pegazusba, odahaza pedig Aleimord fogadott. Én kezdettől fogva úgy vettem, hogy ő családfő. A piacra is vele mentem másnap, hogy megérkeztem. Ez még persze az előtt volt, hogy Niát elrabolták volna.
*Luninari is érzi, hogy mindez nagyon zavaros, és tágabb összefüggéseiből kiragadott volt, nem véletlenül akad el a hirtelen szóáradat után, de, ha minden igaz, akkor ezzel legalább túl van a nehezén.
Ea igyekszik leplezni saját mélységes megrendültségét, de minden gyakorlottsága ellenére sem nagyon sikerül neki. Luninarit természetesen magához öleli, akinek esze ágában sincsen most tiltakozni ez ellen. Könnyeit sem tudja elrejteni.*
- Jól van kicsim, nyugodj meg! Ha gondolod, később is ráérsz elmesélni az egészet. A lényeget azt hiszem már amúgy is tudom. Éppen hogy megérkeztél Aleniát elrabolták. Mire megtaláltátok, kitört a lázadás és el kellett menekülni a városból. Lau biztosan a barátnőd, ezért inkább vele tartottál. *mondja a nő gyengédnek és nyugtatónak szánt hangon, miközben szorít egy kicsit az ölelésén. Luninari azonban még így sem marad túl sokáig csendben, és miután az ölelésből kibontakozik folytatja.*
- Igen, ez így teljesen pontos. *mondja.* De inkább elkezdem elölről. A legelejétől. Végül is, nem olyan hosszú történet, inkább csak túl sok minden történt, túl rövid idő alatt. Meg sokat mentünk össze-vissza, arra amerre éppen sodortak az események, ezért kissé zavarosnak is tűnhet. Előbb elmentem Artheniorba, de a városon belül is költöznünk kellett egyszer, mert Aleimord összekülönbözött a szüleivel, de pont akkor örökölt egy házat a bácsikájától, aki meghalt. Már itt laktunk, amikor Niát elrabolták és ezt döntötték végül kis híján ránk a lázadás alatt, nem az eredeti Sayqueves házat, ahol e is jártál régen. Onnan Lau és én Vadászlakra menekültünk az ő családjához, majd utána a városba visszafelé jövet, valami még Aleimordnál is távolibb rokon Sayquevesek házába keveredtünk, akikkel az úton találkoztunk. Aztán mentünk csak vissza Artheniorba, végül pedig onnan költöztünk Szarvasligetbe, amit úgy vettünk meg egy Pegazusban megismert nemestől, hogy mindenki pénzét összedobtuk, aki velünk volt, és vágyott egy kis nyugalomra. Nálam nem volt már egy árva arany sem, de a fogadós nagyon rendes volt, megvette tőlem az óborokat, szerintem több pénzért, mint amennyit valójában értek. Ezeket mentettem ki a pincéből ahol a menekülésünk előtt bujkáltunk a lázadás alatt. Fosztogatóknak adtuk ki magunkat, csak így sikerült kijutnunk, de azért, hogy is mondjam, eléggé nyílhegyen táncoltunk így is. Aztán utána, hogy megvettük Szarvasligetet, még egyszer vissza kellett menni Artheniorba vásárolni. Akkor ismertük meg Lauval és Viellel Thimet a piacon, mert akkor már újra volt piac. *mondja valamelyest megnyugodva, utolsó mondatát kifejezetten Thimhez intézve, hogy ő is el tudja időben helyezni az egész történetet. Kicsit furcsának gondolja, hogyha kettesben marad a vele, akkor sohasem meséli el neki a teljes történetét azóta, hogy otthonát elhagyta, mert akkor az egész puszta panaszkodásnak és önsajnáltatásnak hathatott volna, így azonban, hogy édesanyja is kíváncsi rá, egyáltalán nem zavarja, hogy szavait Thim is hallani fogja.
Innentől kezdve kissé hosszadalmas és terjengős mese következik, mivel elhatározza, hogyha szavait és gondolatait sikerül nagyjából rendszereznie akkor már semmit nem hallgat el. Először arról mesél, hogyan érkezett meg Artheniorba, majd az ott töltött időt meséli el Alenia elrablásáig. Még arra is kitér, hogy milyen első benyomásokat szerzett magának a városról Alenia és Wilhorp társaságában, illetve, hogy mit vásárolt másnap a piacon. Utána következik Alenia elrablásának, majd a levágott ujjának köszönhetően átélt kisebb sokknak a története, valamint Wilhorp távozása, ami ezek után szintén kissé mélyen érintette, majd a Nairadánál tett látogatás, végül pedig Alenia megtalálása. A Nainál tett látogatáson, és Lau itteni megismerésénél szintén kissé hosszan elidőzik, hiszen mégiscsak utóbbi lány lett életének első barátnője.
Ezek után következik a lázadásnak, valamint megmenekülésüknek a részletes leírása, legvégén a saját maga által leszűrt tanulsággal.*
- Thim már tudja, de az az igazság, hogy csodálom Laut. Mindig is tiltakozik ez ellen, de akkor és ott valójában ő mentette meg mindannyiunk életét, ha tetszik neki, ha nem. Ha nincs az ő esze, hidegvére, meg nem olyan jó színésznő amilyen, könnyen lehet, hogy az emberek rájönnek, hogy valójában nem fosztogatók vagyunk mi is, hanem éppen előlük bujkáltunk a pincében, és akkor dühükben biztosan darabokra tépnek bennünket.
*Ea végig magába roskadva, sápadtan és hitetlenkedve ül. Szeretné, még sem tudja letagadni, hogy nem számított annyi szörnyűségre, mint amennyit Luninari az imént elmesélt Thimnek és neki. Különben sem kívánt volna lányának semennyit sem, így bármennyi is sok lett volna, nemhogy egyszerre ennyi minden.*
- Talán a véneknek mégiscsak igaza van, és természetellenes, hogy egyre többen elhagyjuk az erdőt, azért, hogy a városokban mindenféle népségekkel keveredünk. *mondja ki hangosan a gondolatait, de nem sokkal később, többek közt a sziritáni éjszakát is felidézve emlékeiben, úgy teszi hozzá a következő szavakat, mint, aki vitázik önmagával.* De nem, ez így hülyeség! Azok az emberek, akiket személyesen és közelebbről ismertem meg, sohasem tettek volna olyan dolgokat, mint amilyenekről az imént meséltél. Egyszerűen nem értem, hogyan és miért történhetett meg mindaz Artheniorban, ami történt. Gondoltam, hogy nem lesz könnyű neked, mégis azt hittem, hogy a világ talán legbiztonságosabb helye lesz majd az új otthonod.
*Azt sem érti, hogy minderre miért nem figyelmeztette egyetlen istenség sem, de ezt már nem mondja ki hangosan.
Luninari pedig erre nem tud mit mondani, mivel nem érti ő sem, hogy hogyan és miért tört ki a nagy artheniori lázadás, legjobb esetben is csak sejti. Inkább csak a tüzet bámulva mered maga elé.*
- Ugye neked is ez a tapasztalatod? *fordul hirtelen Thim fele kíváncsian Ea.* Az emberek többségével semmi baj nincsen a világon. Vagy hozzánk hasonlóan te is csak elfek között éltél eddig?
*Luninari bár pontosan ismeri a választ, neveletlenségnek érezné, ha Thim helyett válaszolna, ezért nem is teszi. Főleg úgy nem, hogy édesanyja kifejezetten Thimet kérdezte, és nem őt.*
- Tényleg hülyeség. *jegyez csak meg ennyit csendesen.* Két nagyon kedves emberrel is találkoztam, amióta száműztek. A Pegazus csaposával, és a nemessel, aki eladta nekünk a régi birtokát. Egyikük nélkül sem élhetnénk most Szarvasligetben. Emlékszem arra a néhányra is, akiket utazásaink közben ismertünk meg, még, amikor kisebb voltam. És apáról is mindig csak szépeket mondtál, még annak ellenére is, hogy elment. Szóval igen. Biztosan nem azon múlik, hogy valaki jó, vagy gonosz, hogy milyen nép gyermeke, vagy, hogy erdőben él, faluban, vagy városban. Mindez teljesen mindegy. Persze az orkok talán mások. De még közülük is lehet, hogy nem mindegyik olyan, mint akik a mi falunkat támadták meg régen.
*Ugyan szavai csendesek, legalább ennyire határozottak is. Örül neki, hogy az elmondottak ellenére édesanyja arra a végkövetkeztetésre jut, mint amire ő jutott, és nincsenek kétségei felőle, hogy Thim szavainak sem lesz más a tartalma. Ettől még kíváncsian néz az elfre, miközben ellenőrzi, hogy szalonnája és hagymája nem csak az illatuk alapján pirulnak-e szépen. Annyit már tud róla, hogy ő is nagyvárosban élt a családjával. Ettől még érdekli minden új apróság, amit megtudhat róla, és minden egyes gondolat, ami magába fordult önmagának nem is juthatna eszébe.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.09 21:17:49
2735. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-09-09 20:51:59
Üzenet elküldve: 2019-09-09 20:51:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fajtársak//
//Thim sátra//
*Élvezettel hallgatja a történetet. Mit nem adott volna 40 évesen egy atyai pofonért, ha lett volna kitől. De a múlt elmúlt. Azóta már a saját húgát is felnevelte és önként messzire jött otthonról. Be kell vallania magának, hogy nem tudja megsaccolni a másik korát. De nem is fontos ez, ezért inkább a bölcs hallgatást választja ez ügyben. ~ Jó, amíg a sajátomra emlékszem. Addig is kerül az elmebaj! ~ gondolja, de ezután a felmerülő kérdésre koncentrál.*
- Inkább kastélyok, kúriák, bár mostanában eléggé rendszertelen a város. A lázadás óta nem igazán tudom megmondani a közösségek formáját. A mi rendünk egy kúriában van, nem messze innen. Túl kell menni az ingoványos vidéken és arrafelé. Kívül esik a városon, szép, zöld helyen áll.
//Fajtársak//
//Thim sátra//
*Élvezettel hallgatja a történetet. Mit nem adott volna 40 évesen egy atyai pofonért, ha lett volna kitől. De a múlt elmúlt. Azóta már a saját húgát is felnevelte és önként messzire jött otthonról. Be kell vallania magának, hogy nem tudja megsaccolni a másik korát. De nem is fontos ez, ezért inkább a bölcs hallgatást választja ez ügyben. ~ Jó, amíg a sajátomra emlékszem. Addig is kerül az elmebaj! ~ gondolja, de ezután a felmerülő kérdésre koncentrál.*
- Inkább kastélyok, kúriák, bár mostanában eléggé rendszertelen a város. A lázadás óta nem igazán tudom megmondani a közösségek formáját. A mi rendünk egy kúriában van, nem messze innen. Túl kell menni az ingoványos vidéken és arrafelé. Kívül esik a városon, szép, zöld helyen áll.
2734. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-09-09 20:06:41
Üzenet elküldve: 2019-09-09 20:06:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fajtársak//
//Thim sátra//
*Gwaan meglepődik a történeten és mosolyra hajlik a szája.*
-Az Őrzőkre, mekkora egy buta liba! Hihetetlen, hogy itt ilyenek is vannak. *Majd magába néz. ~ Bár, nálunk is voltak hasonlók. ~ Úgy hiszi, talán illene mesélnie egy ilyen történetet, a sértést elkerülve.*
-Nálunk is voltak effélék. Egy mitugrász, önkéntes vadászjelölt például azt állította, hogy ő bizony megszelídített egy wargot. Körülbelül negyven évesek lehettünk ekkor, velem egy idős gyereket képzelj el. *Legyint Thim felé.* Sokan persze elhitték, de szavamra, mi páran kételkedtünk benne. Történt egyszer, hogy megkértem, mutassa meg az állatát. A fiú megígérte, hogy másnapra elhozza a tisztásra. Sokan gyűltünk oda, kölykök, hajnalra, de egészen délig nem jött. Felkutatzuk a házában, de az anyja azt mondta, úgy hitte, velünk van. Kereső expedícióra indult pár vándor, s képzeld el, estére megtalálták. Délre akart volna szökni, az apja egyik lovával, de útközben lelökte magáról a patás. Nem tudott bánni vele. *Itt már nem bír magával: a lassú kuncogásból nevetés lesz.* Akkorát kapott az apjától az expedícióért és a vagyoni kárért, vagyis az elszökött hátasért! Látnod kellett volna. *Jóízűen nevet. Mikor ezt befejezte, kicsit komolyabb témára vált.*
-Figyelj; Thim. Nagyon kíváncsi vagyok, milyen klánok vannak itt. Nem nevekre vagyok kíváncsi, csupán felmérésre, helyekre. Inkább kastélyok vannak itt, vagy vannak Artheniorban erdei közösségek is? *Dől előre érdeklődve.*
//Fajtársak//
//Thim sátra//
*Gwaan meglepődik a történeten és mosolyra hajlik a szája.*
-Az Őrzőkre, mekkora egy buta liba! Hihetetlen, hogy itt ilyenek is vannak. *Majd magába néz. ~ Bár, nálunk is voltak hasonlók. ~ Úgy hiszi, talán illene mesélnie egy ilyen történetet, a sértést elkerülve.*
-Nálunk is voltak effélék. Egy mitugrász, önkéntes vadászjelölt például azt állította, hogy ő bizony megszelídített egy wargot. Körülbelül negyven évesek lehettünk ekkor, velem egy idős gyereket képzelj el. *Legyint Thim felé.* Sokan persze elhitték, de szavamra, mi páran kételkedtünk benne. Történt egyszer, hogy megkértem, mutassa meg az állatát. A fiú megígérte, hogy másnapra elhozza a tisztásra. Sokan gyűltünk oda, kölykök, hajnalra, de egészen délig nem jött. Felkutatzuk a házában, de az anyja azt mondta, úgy hitte, velünk van. Kereső expedícióra indult pár vándor, s képzeld el, estére megtalálták. Délre akart volna szökni, az apja egyik lovával, de útközben lelökte magáról a patás. Nem tudott bánni vele. *Itt már nem bír magával: a lassú kuncogásból nevetés lesz.* Akkorát kapott az apjától az expedícióért és a vagyoni kárért, vagyis az elszökött hátasért! Látnod kellett volna. *Jóízűen nevet. Mikor ezt befejezte, kicsit komolyabb témára vált.*
-Figyelj; Thim. Nagyon kíváncsi vagyok, milyen klánok vannak itt. Nem nevekre vagyok kíváncsi, csupán felmérésre, helyekre. Inkább kastélyok vannak itt, vagy vannak Artheniorban erdei közösségek is? *Dől előre érdeklődve.*
2733. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-09-09 19:39:56
Üzenet elküldve: 2019-09-09 19:39:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Utolsó lehelet//
//A torony mestere//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun reggelén//
//Zárás//
*Az öreg mágus fáradt mosollyal jutalmazza a lány zavarát és kezének tördelését, bocsánat kérését. Sok minden bújik meg ebben a mosolyban, Natalayda talán nem tudja, de Abogr közvetlenül nem avatkozik bele a nagyvilág dolgába. Az ő sorsa a tudás őrizése, s mindazon tanok továbbvitele, tán örök időkig, melyeket hosszú, végeláthatatlan élete során összegyűjtött. Sokan fordultak már hozzá segítségért, van, ki csupán beteg gyermekét kívánta meggyógyítani, vak, ki a világot akarta megfordítani, azonban Abogr mindenkinek ugyanúgy segített, ha kérték.*
- Ó, leányom, pedig olyan egyszerű! *Dől hátra székében, majd felemeli az ujját maga előtt és csillogó szemekkel néz Natalaydára.*
- Hát először is, higgyenek valamiben. Hit nélkül semmit nem ér az élet, legyen az természetbe, istenekbe, vagy önmagunkba vetett hit. *Tárja szét kezét.*
- Legyenek bátrak, s ne féljenek szembenézni, akár önmagukkal sem! Járjanak nyitott szemmel, a megoldás sokszor ott rejtezik, hol nem is gondolnák azt, csak fizikai adottságainkkal nem fellelhető. *Kezét ölében nyugtatja.*
- Ettől többet nem segíthetek. *Sóhajt fel szomorúan. Talán valóban szeretne, s akadályozzák, vagy tán csak amiatt, mert mindig egy felsőbb hatalomhoz fohászkodik az ember, ahelyett, hogy saját maga kezébe venné a sorsát. Ki tudja? Mindenesetre az utolsó mondatok végleg eldöntik a továbbiakat.*
- Most menj, leányom, menj, s dönts belátásod szerint. *Kacsint Natalaydára, majd feláll, s kikíséri. Hogy miben kell dönteni, vagy miben sem, szintén nem derül ki. Ez a lányra van bízva, ahogy az is, hogy a rendelkezésre álló információkkal mihez kezd. A búcsú rövid és velős. Egy halk köszönés, aztán már csak csukott ajtó, de ezúttal az figyelemfelhívó felirat nélkül. Tán sokan félreértették.*
//A torony mestere//
//A vulkánok hava, 6887. Tarun reggelén//
//Zárás//
*Az öreg mágus fáradt mosollyal jutalmazza a lány zavarát és kezének tördelését, bocsánat kérését. Sok minden bújik meg ebben a mosolyban, Natalayda talán nem tudja, de Abogr közvetlenül nem avatkozik bele a nagyvilág dolgába. Az ő sorsa a tudás őrizése, s mindazon tanok továbbvitele, tán örök időkig, melyeket hosszú, végeláthatatlan élete során összegyűjtött. Sokan fordultak már hozzá segítségért, van, ki csupán beteg gyermekét kívánta meggyógyítani, vak, ki a világot akarta megfordítani, azonban Abogr mindenkinek ugyanúgy segített, ha kérték.*
- Ó, leányom, pedig olyan egyszerű! *Dől hátra székében, majd felemeli az ujját maga előtt és csillogó szemekkel néz Natalaydára.*
- Hát először is, higgyenek valamiben. Hit nélkül semmit nem ér az élet, legyen az természetbe, istenekbe, vagy önmagunkba vetett hit. *Tárja szét kezét.*
- Legyenek bátrak, s ne féljenek szembenézni, akár önmagukkal sem! Járjanak nyitott szemmel, a megoldás sokszor ott rejtezik, hol nem is gondolnák azt, csak fizikai adottságainkkal nem fellelhető. *Kezét ölében nyugtatja.*
- Ettől többet nem segíthetek. *Sóhajt fel szomorúan. Talán valóban szeretne, s akadályozzák, vagy tán csak amiatt, mert mindig egy felsőbb hatalomhoz fohászkodik az ember, ahelyett, hogy saját maga kezébe venné a sorsát. Ki tudja? Mindenesetre az utolsó mondatok végleg eldöntik a továbbiakat.*
- Most menj, leányom, menj, s dönts belátásod szerint. *Kacsint Natalaydára, majd feláll, s kikíséri. Hogy miben kell dönteni, vagy miben sem, szintén nem derül ki. Ez a lányra van bízva, ahogy az is, hogy a rendelkezésre álló információkkal mihez kezd. A búcsú rövid és velős. Egy halk köszönés, aztán már csak csukott ajtó, de ezúttal az figyelemfelhívó felirat nélkül. Tán sokan félreértették.*
2732. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-09-09 19:18:54
Üzenet elküldve: 2019-09-09 19:18:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fajtársak//
//Thim sátra//
- Ha valóban e a kívánságod, miért ne? *feleli és láthatóan gondolkozóba esik.* - Éppen nem rég, itt a toronyban egy megmagyarázhatatlan helyzetbe kerültem. Bátorkodtam leemelni egy könyvet, amiért már csinos summát kértek volna. Tulajdonképpen egyetlen kérdésre kerestem benne a választ. Gondoltam én, meg van az néhány perc alatt, azután visszateszem a helyére, és mindenki boldog, legalábbis én nagyon. Hogy ne érje szó a ház elejét, elé vettem egy másik, nagyobb méretű könyvet. Később odalépett hozzám egy nő, azt mondta, az a könyv a kedvence, amit kívül fogtam takarásnak. Mivel nyitva volt a kezemben, megkérdezte, hol tartok benne. Persze a belül tartott könyvet nem látta. Miután abszolút nem ismertem azt, amit fedezéknek fogtam, a lány szemébe néztem, és annyit feleltem: "Nem tudom, hol tartok benne." A hölgy persze értetlenül nézett rám. Sértődötten kérdezte, hogy zavar e engem éppen? Mire mondtam, hogy nem, csak fogalmam sincs miről szól a könyv, amit nyitva a kezemben tartok. Ekkor meglepetten odébbállt. Később már rólam suttogott, hogy szegény olvasni nem tudó elf vagyok, aki csak szeretné okosnak érezni magát egy kicsit.
//Fajtársak//
//Thim sátra//
- Ha valóban e a kívánságod, miért ne? *feleli és láthatóan gondolkozóba esik.* - Éppen nem rég, itt a toronyban egy megmagyarázhatatlan helyzetbe kerültem. Bátorkodtam leemelni egy könyvet, amiért már csinos summát kértek volna. Tulajdonképpen egyetlen kérdésre kerestem benne a választ. Gondoltam én, meg van az néhány perc alatt, azután visszateszem a helyére, és mindenki boldog, legalábbis én nagyon. Hogy ne érje szó a ház elejét, elé vettem egy másik, nagyobb méretű könyvet. Később odalépett hozzám egy nő, azt mondta, az a könyv a kedvence, amit kívül fogtam takarásnak. Mivel nyitva volt a kezemben, megkérdezte, hol tartok benne. Persze a belül tartott könyvet nem látta. Miután abszolút nem ismertem azt, amit fedezéknek fogtam, a lány szemébe néztem, és annyit feleltem: "Nem tudom, hol tartok benne." A hölgy persze értetlenül nézett rám. Sértődötten kérdezte, hogy zavar e engem éppen? Mire mondtam, hogy nem, csak fogalmam sincs miről szól a könyv, amit nyitva a kezemben tartok. Ekkor meglepetten odébbállt. Később már rólam suttogott, hogy szegény olvasni nem tudó elf vagyok, aki csak szeretné okosnak érezni magát egy kicsit.
2731. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-09-09 17:27:41
Üzenet elküldve: 2019-09-09 17:27:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fajtársak//
//Thim sátra//
*Gwaandril összeszedi magát és eközben Juhar, gigászi fejét az elf combjára hajtja. Miközben gazdája ül, ő kényelmesen fel tudja helyezni oda pofáját, minden további nélkül. A hosszúéletű vakarni kezdi a kobak tetejét, majd válaszol.*
-Köszönöm az italt és a támogatást, de most már elég a szomorú történetekből. Nem tudnál valami boldogat mesélni? *Kérdi keserédes tekintetével Thimre nézve. Az erdei, úgy néz ki, kezdi feldolgozni magában a történteket, ha nagyon nehezen is megy neki. Várj a választ a továbbiakban.*
//Fajtársak//
//Thim sátra//
*Gwaandril összeszedi magát és eközben Juhar, gigászi fejét az elf combjára hajtja. Miközben gazdája ül, ő kényelmesen fel tudja helyezni oda pofáját, minden további nélkül. A hosszúéletű vakarni kezdi a kobak tetejét, majd válaszol.*
-Köszönöm az italt és a támogatást, de most már elég a szomorú történetekből. Nem tudnál valami boldogat mesélni? *Kérdi keserédes tekintetével Thimre nézve. Az erdei, úgy néz ki, kezdi feldolgozni magában a történteket, ha nagyon nehezen is megy neki. Várj a választ a továbbiakban.*
2730. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-09-09 17:27:23
Üzenet elküldve: 2019-09-09 17:27:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Megunva a semmittevést és a torony bamba bámulását elkezd kereket oldani. Felhevenyészik a földről és kezébe kapja a bárdját. Indulás vissza az ingoványon. Belép a bűzfelhőbe és araszolgat a végtelen lápot kerülgetve. Itt ott széltornádó keveredik, de szerencsére nem alatta. Hangos robajjal kavarja fel a mocsarat ami irgalmatlan hangos zajt ad ki.*
- Míg veszélyes hely lett ez a büdös láp. A hóhér jön erre még egyszer az is biztos.
*Magában elmotyog még vagy két törpe szitokszót, miközben ingoványozik átfelé a zöldebb részekre.*
- Nem lesz ez így jó. Mán az időjárás is megbolondult, mi lesz itt he?
*Zsörtölődik és hömbörög miközben a bárdot szorítva sasszézik a mocsáron át.*
- Míg veszélyes hely lett ez a büdös láp. A hóhér jön erre még egyszer az is biztos.
*Magában elmotyog még vagy két törpe szitokszót, miközben ingoványozik átfelé a zöldebb részekre.*
- Nem lesz ez így jó. Mán az időjárás is megbolondult, mi lesz itt he?
*Zsörtölődik és hömbörög miközben a bárdot szorítva sasszézik a mocsáron át.*
2729. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-09-08 21:26:32
Üzenet elküldve: 2019-09-08 21:26:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fajtársak//
//Thim sátra//
*Hosszú pillanatok csendje telepszik kettejükre. Nehéz szólni, mikor nincs az a halandó, ki vigaszt adhatna a veszteségre. Sem szó sem tett nem hozza vissza az elhunytakat. De akik élők itt vannak és fajtársak, össze kell tartaniuk, ezért szólni kell, akkor is, ha látszólag nem lehet.*
- Őszinte részvétem! Fájdalmadat elképzelni sem tudom. A családod, az otthonod pótolhatatlan. Amit elvettek tőled, azt e világ erői nem váltják meg neked. De ne vesszen több gyermeke a népednek. Magad is pótolhatatlan kincs vagy és itt senki sem bánthat.
*Hideg zuhanyként érték a hírek. Észak messze van és nem mindig jut el idáig szóbeszéd. Néhány éve már Artheniorban él. Nem sok mindent hall otthonról.*
//Fajtársak//
//Thim sátra//
*Hosszú pillanatok csendje telepszik kettejükre. Nehéz szólni, mikor nincs az a halandó, ki vigaszt adhatna a veszteségre. Sem szó sem tett nem hozza vissza az elhunytakat. De akik élők itt vannak és fajtársak, össze kell tartaniuk, ezért szólni kell, akkor is, ha látszólag nem lehet.*
- Őszinte részvétem! Fájdalmadat elképzelni sem tudom. A családod, az otthonod pótolhatatlan. Amit elvettek tőled, azt e világ erői nem váltják meg neked. De ne vesszen több gyermeke a népednek. Magad is pótolhatatlan kincs vagy és itt senki sem bánthat.
*Hideg zuhanyként érték a hírek. Észak messze van és nem mindig jut el idáig szóbeszéd. Néhány éve már Artheniorban él. Nem sok mindent hall otthonról.*
2728. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-09-08 19:56:34
Üzenet elküldve: 2019-09-08 19:56:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fajtársak//
//Thim sátra//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az emlékek gonosz módon, szűnni nem akaróan pörögnek Gwaandril előtt, majd ebből a borzalmas állapotból Thim gesztusa ugrasztja ki. Mire sikerül összeszednie magát, egyszerre zord és bús arccal néz a hosszúéletűre.*
- Azt mutattad, mintha hallottál volna már Lombvárról. Tudod... *Itt mélyen a férfi szemeibe néz, s a vad, hófedte erdőhöz hasonlatos külsővel megáldott erdei elf még komolyabb mimikával folytatja.* nincs többé. Vége. A szomszédos törzs az egyik új istennek hódolójuk "kinyilatkoztatása" miatt wegtoreni zsoldosokat fogadott fel, s különféle, nálunk ismeretlen eszközökkel, egy elsöprő rohammal legyőztek minket. *A Tűz Városának emlegetésénél Juhar vicsorogni és vadul morogni kezd. Gwaan lenyugtatja, majd folytatja a történetet.* Apámék és a vadászok nem tudtak elég gyorsan reagálni. Igazi népirtás volt: idősektől a gyerekekig, férfiaktól a nőkig, mindenkit leöltek. A fákat és a házakat felgyújtották. A wargokat és az állatokat lelőtték. Apámat a szemem előtt gyilkolták meg. A lány, akit az előbb emlegettem, a tűzben emésztődött el. A testvéremről semmit nem tudok, de remélem, életben van. *Azzal arca kicsit enyhülve, de a továbbiakban is komolyan, rezzenéstelen marad, mikor kimondja az utolsó mondatot.*
-Szóval kérdezted, én feleltem: így jutottam ide. Napok óta futok, egyetlen társam Juhar, s minden perben attól tartottam, hogy se őt, se engem ne lőjenek ki, mint valami űzött vadat. *Kérdezni sajnos most nem tud, mert nincs abban az állapotban. Thimen állnak a továbbiak.*
//Fajtársak//
//Thim sátra//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az emlékek gonosz módon, szűnni nem akaróan pörögnek Gwaandril előtt, majd ebből a borzalmas állapotból Thim gesztusa ugrasztja ki. Mire sikerül összeszednie magát, egyszerre zord és bús arccal néz a hosszúéletűre.*
- Azt mutattad, mintha hallottál volna már Lombvárról. Tudod... *Itt mélyen a férfi szemeibe néz, s a vad, hófedte erdőhöz hasonlatos külsővel megáldott erdei elf még komolyabb mimikával folytatja.* nincs többé. Vége. A szomszédos törzs az egyik új istennek hódolójuk "kinyilatkoztatása" miatt wegtoreni zsoldosokat fogadott fel, s különféle, nálunk ismeretlen eszközökkel, egy elsöprő rohammal legyőztek minket. *A Tűz Városának emlegetésénél Juhar vicsorogni és vadul morogni kezd. Gwaan lenyugtatja, majd folytatja a történetet.* Apámék és a vadászok nem tudtak elég gyorsan reagálni. Igazi népirtás volt: idősektől a gyerekekig, férfiaktól a nőkig, mindenkit leöltek. A fákat és a házakat felgyújtották. A wargokat és az állatokat lelőtték. Apámat a szemem előtt gyilkolták meg. A lány, akit az előbb emlegettem, a tűzben emésztődött el. A testvéremről semmit nem tudok, de remélem, életben van. *Azzal arca kicsit enyhülve, de a továbbiakban is komolyan, rezzenéstelen marad, mikor kimondja az utolsó mondatot.*
-Szóval kérdezted, én feleltem: így jutottam ide. Napok óta futok, egyetlen társam Juhar, s minden perben attól tartottam, hogy se őt, se engem ne lőjenek ki, mint valami űzött vadat. *Kérdezni sajnos most nem tud, mert nincs abban az állapotban. Thimen állnak a továbbiak.*
2727. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-09-08 19:22:15
Üzenet elküldve: 2019-09-08 19:22:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fajtársak//
//Thim sátra//
*Ha egy felnőtt elf férfi sír egy idegen előtt, annak súlyos oka van. Olyan ok, amin nem segítenek szavak. ~ Ha nyugtatom, nem lesz jobb neki, a sírás viszont könnyít a lelken ~ gondolja Thim, de nem biztos, hogy igaza van. Minden elf más és mindenkin más segít.*
- Csak nyugodtan. *szól halkan, biztatva Gwaandrilt, hogy ne fogja vissza könnyeit. Az elf vállára teszi kezét. Finoman rászorít. Így biztosítja együttérzéséről.*
//Fajtársak//
//Thim sátra//
*Ha egy felnőtt elf férfi sír egy idegen előtt, annak súlyos oka van. Olyan ok, amin nem segítenek szavak. ~ Ha nyugtatom, nem lesz jobb neki, a sírás viszont könnyít a lelken ~ gondolja Thim, de nem biztos, hogy igaza van. Minden elf más és mindenkin más segít.*
- Csak nyugodtan. *szól halkan, biztatva Gwaandrilt, hogy ne fogja vissza könnyeit. Az elf vállára teszi kezét. Finoman rászorít. Így biztosítja együttérzéséről.*
2726. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-09-08 16:50:48
Üzenet elküldve: 2019-09-08 16:50:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fajtársak//
//Thim sátra//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Úgy néz ki, csupán kísérőként érkezett ide Thim, majd talán elkezdett tanulni is. Gwaandril nem veti meg az ilyeneket, ugyanis a tudás hatalommal is jár. Az viszont kedvét szegi, hogy megkérdezik tőle, miként került ide. Semmi kedve nincsen beszámolni a menekülésről, de hazudni sem. A köztes utat választja.*
-Kalandos utam volt. *Mondja, majd iszik a vízből. Keserédes mosolyát arcára veszi, bár megjelenik rajta egy nem várt részlet is. Arra lesz figyelmes, hogy ruháján apró koppanásokat hall. Odanéz, amikor látja a méretes könnycseppeket. Eszébe jutottak az égő fák, a halott wargok, lovak és elfek. A gyermekeik után síró szülők és apja halálhörgése. Nem torzul el arca, de könnyei hullanak. Meglepően néz a társára, s fogalma sincs, mit fog reagálni. Összezavarodott.*
//Fajtársak//
//Thim sátra//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Úgy néz ki, csupán kísérőként érkezett ide Thim, majd talán elkezdett tanulni is. Gwaandril nem veti meg az ilyeneket, ugyanis a tudás hatalommal is jár. Az viszont kedvét szegi, hogy megkérdezik tőle, miként került ide. Semmi kedve nincsen beszámolni a menekülésről, de hazudni sem. A köztes utat választja.*
-Kalandos utam volt. *Mondja, majd iszik a vízből. Keserédes mosolyát arcára veszi, bár megjelenik rajta egy nem várt részlet is. Arra lesz figyelmes, hogy ruháján apró koppanásokat hall. Odanéz, amikor látja a méretes könnycseppeket. Eszébe jutottak az égő fák, a halott wargok, lovak és elfek. A gyermekeik után síró szülők és apja halálhörgése. Nem torzul el arca, de könnyei hullanak. Meglepően néz a társára, s fogalma sincs, mit fog reagálni. Összezavarodott.*
2725. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-09-08 15:40:44
Üzenet elküldve: 2019-09-08 15:40:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fajtársak//
//Thim sátra//
*Barátja meglepően lelkesedik a medve vadászat gondolatáért, sőt, maga is hozzáteszi a saját kalandját kedvesével. Thim felvonja a szemöldökét, de nem jegyzi meg a dolgot. Végül is, miért ne? Látott már maga is belevaló elf nőket. Például Laurentitiát nagyon erősnek vélte, habár nem sok időt töltött még vele és a többiekkel. Miközben több élvezetes részletet hall Gwaandril korábbi szeretőjéről, vendége közelébe helyezi a vizes kancsót. Látja, hogy a másik szomjas és ha majd elfogy, akkor hoz még szívesen.*
- Tulajdonképpen Luninarit kísértem el ide. Emellett, érdekelt ez a hely. Őszintén érdekelt. Veled mi a helyzet? Gondolom te sem véletlenül csöppentél ide.
//Fajtársak//
//Thim sátra//
*Barátja meglepően lelkesedik a medve vadászat gondolatáért, sőt, maga is hozzáteszi a saját kalandját kedvesével. Thim felvonja a szemöldökét, de nem jegyzi meg a dolgot. Végül is, miért ne? Látott már maga is belevaló elf nőket. Például Laurentitiát nagyon erősnek vélte, habár nem sok időt töltött még vele és a többiekkel. Miközben több élvezetes részletet hall Gwaandril korábbi szeretőjéről, vendége közelébe helyezi a vizes kancsót. Látja, hogy a másik szomjas és ha majd elfogy, akkor hoz még szívesen.*
- Tulajdonképpen Luninarit kísértem el ide. Emellett, érdekelt ez a hely. Őszintén érdekelt. Veled mi a helyzet? Gondolom te sem véletlenül csöppentél ide.
2724. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-09-08 12:25:01
Üzenet elküldve: 2019-09-08 12:25:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
* A tündér tüzet rak nagy nehezen, aztán vacsoráznak. Nimeril hamar lefekszik aludni. Mélyen alszik az éjszaka. Nem ébred fel a távozó Mërulonra sem. Éppen ezért reggel furcsállja is a dolgot, mikor csak a hűlt helyét találja. Egy levelet talál, amit szénnel írtak meg. Egykedvűen olvassa végig. ~ Legalább végre rájött, hogy nem engem kell hibáztatnia mindenért. ~ A levél mellet aranyat is talál. Berakja a másik erszény mellé. Megreggelizik, aztán elindulna vissza a városba. Nagy nehezen feltápászkodik és összeszedi a motyóját. ~ Na ma cipelhetem a cuccaim egyedül. ~ Mivel jobbat nem tud tenni, ezért az ingoványnak egyedül fog nekivágni.*
2723. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-09-08 08:29:03
Üzenet elküldve: 2019-09-08 08:29:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fajtársak//
//Thim sátra//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az erdei elfeknél a természet törvényei szentek és mindennaposak. A nőknek is ugyanúgy ki kell venniük a részüket a közösség életéből, mint a férfiaknak és a gyerekeknek. Az idősek oktatnak, az anyák gyermeket nevelnek, a leányok cserjéket nevelnek és másolnak iratokat, a sihederek pedig... vadásznak. Igen, méghozzá a férfiakkal. A lombvári klánban a nők választhatták a vándorság és vadászat útját a gyermekszülés helyett. Az ilyen asszonyok cseppet sem voltak kevesebbe (vagy többe) nézve, mint a "klasszikus" utat bejáró társaik, bár igaz, hogy férfiasabb fehérnépnek voltak elgondolva, ha csupán mentalitásból fakadóan is. Gwaandril emiatt a szokás miatt nem érti Thim viccét és hiába nevet a másik, ő szó szerint érti. Meglepő és csodáló tekintete mered a fajtársra.*
-Ez fantasztikus! Mi csak szarvasra vadásztunk az egykori párommal. *Osztja meg az információt. Az albínó lány esete izgatja a fantáziáját. Elismerően bólogat a másik fele. Gwaan vízért is nyúl, ha talál olyat a sátorban. Szomjazik a természetes folyadékra. Mivel a hosszúéletű is beszámolt pikáns esetről, folytatja az előbbit.*
-Igen ám, de az én szépségemnek olyan kerek keblei voltak, akár két domb! És azok a lábak! Igéző, hosszú lábak voltak, akár két karcsú szőlőág. Arról ne is beszéljek, amit közre rejtettek. *Itt csak néz maga elé. Talán túl sokat is beszélt ezekről, bár ki tudja. Hiányzik neki a szép elf leány. A múlt jut eszébe, amit el szeretne most felejteni. Témát vált.*
-És te hogyan kerültél a toronyba? *Mondja gyorsan, aztán ha talált vizet, mély kortyokban fogja inni.*
//Fajtársak//
//Thim sátra//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az erdei elfeknél a természet törvényei szentek és mindennaposak. A nőknek is ugyanúgy ki kell venniük a részüket a közösség életéből, mint a férfiaknak és a gyerekeknek. Az idősek oktatnak, az anyák gyermeket nevelnek, a leányok cserjéket nevelnek és másolnak iratokat, a sihederek pedig... vadásznak. Igen, méghozzá a férfiakkal. A lombvári klánban a nők választhatták a vándorság és vadászat útját a gyermekszülés helyett. Az ilyen asszonyok cseppet sem voltak kevesebbe (vagy többe) nézve, mint a "klasszikus" utat bejáró társaik, bár igaz, hogy férfiasabb fehérnépnek voltak elgondolva, ha csupán mentalitásból fakadóan is. Gwaandril emiatt a szokás miatt nem érti Thim viccét és hiába nevet a másik, ő szó szerint érti. Meglepő és csodáló tekintete mered a fajtársra.*
-Ez fantasztikus! Mi csak szarvasra vadásztunk az egykori párommal. *Osztja meg az információt. Az albínó lány esete izgatja a fantáziáját. Elismerően bólogat a másik fele. Gwaan vízért is nyúl, ha talál olyat a sátorban. Szomjazik a természetes folyadékra. Mivel a hosszúéletű is beszámolt pikáns esetről, folytatja az előbbit.*
-Igen ám, de az én szépségemnek olyan kerek keblei voltak, akár két domb! És azok a lábak! Igéző, hosszú lábak voltak, akár két karcsú szőlőág. Arról ne is beszéljek, amit közre rejtettek. *Itt csak néz maga elé. Talán túl sokat is beszélt ezekről, bár ki tudja. Hiányzik neki a szép elf leány. A múlt jut eszébe, amit el szeretne most felejteni. Témát vált.*
-És te hogyan kerültél a toronyba? *Mondja gyorsan, aztán ha talált vizet, mély kortyokban fogja inni.*
2722. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-09-07 22:54:21
Üzenet elküldve: 2019-09-07 22:54:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fajtársak//
//Thim sátra//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Nem voltál illetlen. *feleli új barátjának. Ennél rosszabb kérdések sem biztos, hogy kilendítenék lelki nyugalmából. A felkínált ételt gondosan visszacsomagolja, ezután maga is iszik a borból. Jókedvvel hallgatja a csillagkék szemű lány történetét. Mikor a szőke hajról hall, Calliepeiya jelenik meg kissé ittas lelki szemei előtt. Na de milyen dolog már, hogy Luninari anyjáról fantáziáljon, mikor még azt sem tisztázta magában, mit érez Luni iránt? ~ Bolond vagy, Rytl'or! ~ korholja önmagát és vigyorog az elhangzottakon. Na meg a jó bortól.*
- Kaland? Hát persze! Egyszer medvét vadásztam, női társaságban! *feleli, persze csak viccnek szánta. A másik közben biztosan várja a rendes választ.* - Már vagy 15 éve volt az, aki a legvonzóbb volt az otthoniak közül. A többi szóra sem érdemes. De ez a lány albínó volt. Fehér bőr, fehér haj. Gyönyörű volt. Társaságban rendkívül szemérmes, de éjjel ő mászott fel hozzám, az ablakomon át. Mondtam is magamban, nem fordítva kellett volna? De nem sokáig törődtem ezzel. *Ördögi kacajt hallat. Maga is meglepődik. Elhatározza, hogy nem iszik ma már többet.*
//Fajtársak//
//Thim sátra//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Nem voltál illetlen. *feleli új barátjának. Ennél rosszabb kérdések sem biztos, hogy kilendítenék lelki nyugalmából. A felkínált ételt gondosan visszacsomagolja, ezután maga is iszik a borból. Jókedvvel hallgatja a csillagkék szemű lány történetét. Mikor a szőke hajról hall, Calliepeiya jelenik meg kissé ittas lelki szemei előtt. Na de milyen dolog már, hogy Luninari anyjáról fantáziáljon, mikor még azt sem tisztázta magában, mit érez Luni iránt? ~ Bolond vagy, Rytl'or! ~ korholja önmagát és vigyorog az elhangzottakon. Na meg a jó bortól.*
- Kaland? Hát persze! Egyszer medvét vadásztam, női társaságban! *feleli, persze csak viccnek szánta. A másik közben biztosan várja a rendes választ.* - Már vagy 15 éve volt az, aki a legvonzóbb volt az otthoniak közül. A többi szóra sem érdemes. De ez a lány albínó volt. Fehér bőr, fehér haj. Gyönyörű volt. Társaságban rendkívül szemérmes, de éjjel ő mászott fel hozzám, az ablakomon át. Mondtam is magamban, nem fordítva kellett volna? De nem sokáig törődtem ezzel. *Ördögi kacajt hallat. Maga is meglepődik. Elhatározza, hogy nem iszik ma már többet.*
2721. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-09-07 22:37:49
Üzenet elküldve: 2019-09-07 22:37:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fajtársak//
//Thim sátra//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A fajtárs láthatóan elgondolkodik valamin. ~ Talán valami belső dilemmára tapintottam rá? ~ Gondolja magában. Ezután jön az éles válasz. Most már biztos benne, hogy ez lehet az igazság.*
-Bocsáss meg, hogy illetlen voltam. *Úgy érzi, legalább segített valamennyire dűlőre jutnia a másiknak. Belépnek a sátorba. Tágasnak véli, bár lehet, ez csak azért van, mert hosszú ideje nem járt ilyen alvó alkalmatosságban. Thim borral kínálja, amit el is fogad. Az ételt nem kívánja.*
-Köszönöm! *Mondja, majd jobb kezét homlokára érintve fejezi ki a hálát. Talán be is csiccsenr, mert nyelve igen megered. Annyira még nem szállt fejébe az ital, hogy üldöztetéséről meséljen, de szerelmi történetét meg meri már osztani.*
-Én szerettem már lányt. Csodaszép, szőke teremtés volt, csillagkék szemekkel. Magas és karcsú alkatú, formás menyecske. Az ajkai tüzesen égtek a csóknál, ujjai kíváncsian kutatták a másik testét. Telhetetlen leány volt. *Itt kuncog egyet. A nők mindig jó téma egy férfival való diskurálás folyamán. Tanulhat az ember és ki is élvezheti a pikáns részleteket. Egyelőre ennyit árul el, mivel most Thim kalandjaira kíváncsi. Ha megoszt vele némi információt, természetesen viszonozta továbbiak elfecsegésével. A bor teszi ezt vele, bár hála a szellemeknek, nem itta még holtrészegre magát.*
-Neked volt valaha kalandod nővel? *Néz egyenesen az elf szemébe. Kíváncsi, bár lassan óvatossága is kezd lejjebb adni. Juhar lefekszik, tekintetével pásztázza a két társalgót.*
//Fajtársak//
//Thim sátra//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A fajtárs láthatóan elgondolkodik valamin. ~ Talán valami belső dilemmára tapintottam rá? ~ Gondolja magában. Ezután jön az éles válasz. Most már biztos benne, hogy ez lehet az igazság.*
-Bocsáss meg, hogy illetlen voltam. *Úgy érzi, legalább segített valamennyire dűlőre jutnia a másiknak. Belépnek a sátorba. Tágasnak véli, bár lehet, ez csak azért van, mert hosszú ideje nem járt ilyen alvó alkalmatosságban. Thim borral kínálja, amit el is fogad. Az ételt nem kívánja.*
-Köszönöm! *Mondja, majd jobb kezét homlokára érintve fejezi ki a hálát. Talán be is csiccsenr, mert nyelve igen megered. Annyira még nem szállt fejébe az ital, hogy üldöztetéséről meséljen, de szerelmi történetét meg meri már osztani.*
-Én szerettem már lányt. Csodaszép, szőke teremtés volt, csillagkék szemekkel. Magas és karcsú alkatú, formás menyecske. Az ajkai tüzesen égtek a csóknál, ujjai kíváncsian kutatták a másik testét. Telhetetlen leány volt. *Itt kuncog egyet. A nők mindig jó téma egy férfival való diskurálás folyamán. Tanulhat az ember és ki is élvezheti a pikáns részleteket. Egyelőre ennyit árul el, mivel most Thim kalandjaira kíváncsi. Ha megoszt vele némi információt, természetesen viszonozta továbbiak elfecsegésével. A bor teszi ezt vele, bár hála a szellemeknek, nem itta még holtrészegre magát.*
-Neked volt valaha kalandod nővel? *Néz egyenesen az elf szemébe. Kíváncsi, bár lassan óvatossága is kezd lejjebb adni. Juhar lefekszik, tekintetével pásztázza a két társalgót.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3722-3741