//Kikötői Kaland//
*Mire odaér, egyrészről valami fülvagdosós témát feszegetnek ott páran.*
- Kinek a fülét vágjuk le? Héj, csak nem máhris felosztottátok Pofátlant egymás között? Azt nem komolyan mondtam, legalábbis egyelőhe.
*Mondja egy kétszáz wattos vigyorral, arra fel, hogy ő márpedig milyen vicceset mondott most. Közben elhangzik a vezértől is némi információ, ami végülis annyit foglal magába, hogy a kárhozott muki segítségétől nem lettek sokkal okosabbak. Az egyetlen, ami biztos, az egy fogadó fog-adóvá alakítása. A Repertoárt pedig jobb is, hogy Gabrien javította ki, mert Wandahr esetében csúnya vége lett volna. Így is örülhet, hogy a nyelve már nem fáj annyira, és így a beszédhibáinak száma visszakorlátozódtak az alap mennyiségre. De ez megint csak változhat, hiszen egy kocsmai bunyóra készülnek, ami után az ember hangja csak akkor lesz teljesen ugyanolyan, mint előtte volt, ha nagyon ügyes, és odafigyel, vagy erős sisakrostély védi a pofikáját. De nem csak az embernek ám, ugyanígy vannak vele az elfek, a törpék, s talán még az orkok is, csak hogy párat említsünk. Ehhez még hozzáfűzzük, hogy Wandar eddigi fegyvertelen harci tapasztalata jobbára a lábára korlátozódik, az is egy kiadós sprint formájában. ~Hát, most kiderül, mi maradt meg Roryk oktatásából ezen a téren.~ Hát igen, az öreg oktató nem sok mindent tudott neki mutatni, de nem azért, mert a kis Wandar annyi mindent tudott már alapból, hanem mert vagy nem figyelt, vagy nem érdekelte. Ez pedig így egy közvetett példája lehet majd, hogy az érdektelenség hogyan tudja pofánvágni az embert, ráadásul jó spenótosan. De nem ám csak az embert, képen törli az még az elfet, a törpét, s elég gyakran az orkokat is, hogy csak párat említsünk.*
- Hmm, holnaphra akkohr az máhr nem kocsma lesz!
*Igyekszik lelkesedést színlelni, mikor Gabriennek válaszol. Bár kényelmesebb lett volna azt csinálni, amihez ért, de hát lovagként már nem lehet lövöldözés az élet.*