Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 141 (2801. - 2820. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2820. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-11-08 23:19:55
Üzenet elküldve: 2019-11-08 23:19:55
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második születésnap//
*Thim érlelgette magában Luninari szavait, míg a tóhoz ment. Szeretné még ő is ünnepelni egy kicsit ezt a második születésnapot, mert teljesen átjárta a varázsa és a jelentősége. Fogja is, ám úgy érzi, előbb muszáj Ea után mennie. Ha valaki szenved, az nem várhat. Ugyanakkor kiderül, hogy Ea nem szenved. Ennek ellenére is talán jól eshetett mesélnie Luninari édesapjáról és a közelmúlt eseményeiről. Thim figyelmesen hallgat. Úgy véli, ha a családtól való elhidegülés nem is mostanában történt, attól az még egy szomorú dolog. Mire Ea a végére ér, Thim rájön, hogy a nő jóval erősebb lélek őnála. Tiszteli az elhivatottságát hitetlenként is.*
- Nem tudhatom, kik uralják a fellegeket, de őszintén kívánom, hogy minden isten létezzen, akikben bíztok és tegyék meg értetek, amit hatalmukban áll. *Feleli őszintén Ea történetére. Túl szép volna, ha mindenki egyformán hinne és gondolkodna, de Thim szerint kevés olyan különbség van, amit ne lehetne áthidalni egy kis megértéssel. Eközben Ea is kérdez. Miután ő maga köszöntötte Luni anyját azzal, hogy nem ismerik egymást eléggé, várható volt, hogy rá kerül a sor a mesélésben. Ennek tisztelettel eleget tesz.*
- Volt rossz, meg sok jó is az életemben. Igazság szerint fele annyi borzalmat nem éltem meg, mint sokan mások, mégsem találtam helyem a szülőföldemen. Ha hálátlannak látsz a sors felé, úgy igazad van. Odahaza egy húgom maradt. Szerencsés voltam, mert engem még a szüleink neveltek fel. Már majdnem felnőtté értem, mikor eltávoztak, viszont a húgomnak velem kellett beérnie. El tudtam tartani, ő is felnőtt, talán viszonylag tisztességesen. Nem voltam alkalmas szülőnek. Most boldog, azt hiszem. Férjhez ment, a saját útját járja. Jó viszonyban vagyunk, de nekem nem volt maradásom Lihanechben. Azért jöttem Artheniorba, hogy elkezdjek mágiát tanulni a legjobbaktól. Valójában, egészen őszintén, csak valami újat akartam látni.
*Thim érlelgette magában Luninari szavait, míg a tóhoz ment. Szeretné még ő is ünnepelni egy kicsit ezt a második születésnapot, mert teljesen átjárta a varázsa és a jelentősége. Fogja is, ám úgy érzi, előbb muszáj Ea után mennie. Ha valaki szenved, az nem várhat. Ugyanakkor kiderül, hogy Ea nem szenved. Ennek ellenére is talán jól eshetett mesélnie Luninari édesapjáról és a közelmúlt eseményeiről. Thim figyelmesen hallgat. Úgy véli, ha a családtól való elhidegülés nem is mostanában történt, attól az még egy szomorú dolog. Mire Ea a végére ér, Thim rájön, hogy a nő jóval erősebb lélek őnála. Tiszteli az elhivatottságát hitetlenként is.*
- Nem tudhatom, kik uralják a fellegeket, de őszintén kívánom, hogy minden isten létezzen, akikben bíztok és tegyék meg értetek, amit hatalmukban áll. *Feleli őszintén Ea történetére. Túl szép volna, ha mindenki egyformán hinne és gondolkodna, de Thim szerint kevés olyan különbség van, amit ne lehetne áthidalni egy kis megértéssel. Eközben Ea is kérdez. Miután ő maga köszöntötte Luni anyját azzal, hogy nem ismerik egymást eléggé, várható volt, hogy rá kerül a sor a mesélésben. Ennek tisztelettel eleget tesz.*
- Volt rossz, meg sok jó is az életemben. Igazság szerint fele annyi borzalmat nem éltem meg, mint sokan mások, mégsem találtam helyem a szülőföldemen. Ha hálátlannak látsz a sors felé, úgy igazad van. Odahaza egy húgom maradt. Szerencsés voltam, mert engem még a szüleink neveltek fel. Már majdnem felnőtté értem, mikor eltávoztak, viszont a húgomnak velem kellett beérnie. El tudtam tartani, ő is felnőtt, talán viszonylag tisztességesen. Nem voltam alkalmas szülőnek. Most boldog, azt hiszem. Férjhez ment, a saját útját járja. Jó viszonyban vagyunk, de nekem nem volt maradásom Lihanechben. Azért jöttem Artheniorba, hogy elkezdjek mágiát tanulni a legjobbaktól. Valójában, egészen őszintén, csak valami újat akartam látni.
2819. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-11-08 09:23:48
Üzenet elküldve: 2019-11-08 09:23:48
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Sürgető segítség a Csibészeknek//
*Támadása nem úgy sül el, ahogyan reméli, az idő pedig fogy. Látja a megiramodó Kilvardot és a nyomába eredő fegyverest. Okozott neki jó néhány kellemetlen pillanatot a mágus, és nem tartja valószínűnek, hogy valaha is kedvelni fogják egymást, de azért mégsem hagyhatja így veszni. Kockázatos döntést hoz. Miután a fegyvert sikerül elvezetni a teste mellett, rúgással igyekszik taszítani ellenfelén, has vagy ágyék tájon, ha hozzáfér. Ha már olyan sokat edzették testét és oktatták a pusztakezes harcra, talán némiképp segíteni fogja most. Amennyiben sikerül, reményei szerint némi szabadidőt nyer. Ebben az esetben kardját csupán bal kezében hagyva jobbjával az egyik dobókeresztet lekapja fegyverövéről, és megkísérli a Kilvardot üldöző pajzsos harcost eltalálni vele. A maga ellenfelének támadását legfeljebb csak kivédeni próbálhatja ezek után. Ha nem sikerül kizökkentenie ellenfelét a rúgással, akkor pedig őrá támad kardjával.*
*Támadása nem úgy sül el, ahogyan reméli, az idő pedig fogy. Látja a megiramodó Kilvardot és a nyomába eredő fegyverest. Okozott neki jó néhány kellemetlen pillanatot a mágus, és nem tartja valószínűnek, hogy valaha is kedvelni fogják egymást, de azért mégsem hagyhatja így veszni. Kockázatos döntést hoz. Miután a fegyvert sikerül elvezetni a teste mellett, rúgással igyekszik taszítani ellenfelén, has vagy ágyék tájon, ha hozzáfér. Ha már olyan sokat edzették testét és oktatták a pusztakezes harcra, talán némiképp segíteni fogja most. Amennyiben sikerül, reményei szerint némi szabadidőt nyer. Ebben az esetben kardját csupán bal kezében hagyva jobbjával az egyik dobókeresztet lekapja fegyverövéről, és megkísérli a Kilvardot üldöző pajzsos harcost eltalálni vele. A maga ellenfelének támadását legfeljebb csak kivédeni próbálhatja ezek után. Ha nem sikerül kizökkentenie ellenfelét a rúgással, akkor pedig őrá támad kardjával.*
2818. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-11-08 00:22:23
Üzenet elküldve: 2019-11-08 00:22:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Sürgető segítség a Csibészeknek//
~Eeyrnek hála. Basszus azt hittem, hogy most végem.~
*Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok járnak a fejében, ahogy betalál a kilőtt nyílvessző. Az első a csata során, viszont ez hatalmas önbizalmat és lelkesedést ad Valuryennek. Azonban nem száll el, tudja jól, hogy ebben a helyzetben nem folytathatja úgy a harcot, ahogy eddig. Szívesen varázsolna magának másik fegyvert, de talán arra már nincs most ideje, így inkább más mellett dönt. A számszeríjat a kezében egyenesen odadobja a vele szemben álló harcosra. Ha megfogja azt ösztönösen esetleg, akkor szertefoszlik, s talán ez is megzavarhatja némileg, ha nem, akkor pedig talán fejbe kólintja. Mindenesetre eldobja azt, majd az oldalán lévő ostorért nyúl, s ha teheti, egy nagy karikás ívben meglendíti, majd a sérült oldal felé próbál célozni vele, és csapni egyet. Talán felszabadulna a benne rejlő magmahatás, ha eltalálná, s ez még inkább gyengíthetné ellenfelét. Közben arra gondol elméje szabad részével, hogy milyen jó lenne egy kis zene, s hogy a nála lévő varázskupa pont kapóra jön. Gyors talpalávalót kíván, s az valamelyik zsebéből meg is szólal, talán ez is nyomhat valamit a latban, esetleg megzavarhatja ellenségét.*
~Eeyrnek hála. Basszus azt hittem, hogy most végem.~
*Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok járnak a fejében, ahogy betalál a kilőtt nyílvessző. Az első a csata során, viszont ez hatalmas önbizalmat és lelkesedést ad Valuryennek. Azonban nem száll el, tudja jól, hogy ebben a helyzetben nem folytathatja úgy a harcot, ahogy eddig. Szívesen varázsolna magának másik fegyvert, de talán arra már nincs most ideje, így inkább más mellett dönt. A számszeríjat a kezében egyenesen odadobja a vele szemben álló harcosra. Ha megfogja azt ösztönösen esetleg, akkor szertefoszlik, s talán ez is megzavarhatja némileg, ha nem, akkor pedig talán fejbe kólintja. Mindenesetre eldobja azt, majd az oldalán lévő ostorért nyúl, s ha teheti, egy nagy karikás ívben meglendíti, majd a sérült oldal felé próbál célozni vele, és csapni egyet. Talán felszabadulna a benne rejlő magmahatás, ha eltalálná, s ez még inkább gyengíthetné ellenfelét. Közben arra gondol elméje szabad részével, hogy milyen jó lenne egy kis zene, s hogy a nála lévő varázskupa pont kapóra jön. Gyors talpalávalót kíván, s az valamelyik zsebéből meg is szólal, talán ez is nyomhat valamit a latban, esetleg megzavarhatja ellenségét.*
2817. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-11-07 15:44:58
Üzenet elküldve: 2019-11-07 15:44:58
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Sürgető segítség a Csibészeknek//
//Valuryen//
*Az elf valóban szerencsétlen a lövéseket illetően, eddigi két nyila nem talált célba vagy hatástalanul hullott a vízbe. Valuryen pedig taktikát szeretne váltatni, amikor az eddig a környezetbe olvadó onthrokiakról lefoszlik a varázs és felfedezhetővé válnak. Az egyik éppen az elf előtt pár lépéssel.
Nagyon sok múlik az időzítésen és a gyorsaságon, hogy melyikük képes kezdeményezni.
Valuryen gyorsabbnak bizonyul és sikerül még a szarvas lény előtt meghúznia a számszeríj elsütőszerkezetét. Ahogy az acélvessző elhagyja a lő-vájatot, azonnal lángra kap, megvilágítva a meglepett képet vágó onthroki szörnyarcát.
A lángoló acélvessző mellkason találja a pajzs felső peremét elkerülve és szinte belerobban az onthrokiba. A lövés ereje ilyen közelről kissé hátraveti, így nem tud már támadni az elfre, de láthatóan rosszul esett neki a találat. A pajzsát kénytelen elengedni, mert a sérüléstől nem tudja tartani, de a kardja nála marad.
Viszont Valuryennek döntenie kell, nem biztos, hogy lesz elég gyors újratölteni a nyílpuskát, viszont ha lecseréli a fegyvert, akkor hatékonyabban veheti fel a harcot talán a sérült onthrokival.*
//Tozeya//
*A köteleitől sikeresen megszabaduló lány fegyvert ragadva figyelmezteti társait. Talán valóban a lelepleződés okán szűnik meg a varázs az onthrokiakon, de az is lehet, hogy csak a mágia ért véget, de eddig a környezetbe olvadó támadók most láthatóvá válnak.
Látván, hogy Abogr kővé dermed, egy pillanatra kihagy a szíve, de ő már tudja, hogy Kilvard is hasonló mágiával élt, így a hatás csak időleges, ám ennél akad sürgetőbb és veszélyesebb dolga is.
Az egyik onthroki előtte válik láthatóvá, de róla már tudta, hogy ott lehet, így fel tudja venni vele a harcot és a sekély vízben állva összecsapnak.
Tozeya gyorsabbnak bizonyul, így az első vágás az övé, kardja hasít a szarvas alak felé, de vágása lecsúszik a kezében tartott pajzsról, ahogy a fegyver elé kapja.
Az onthroki azonnal visszatámad, de a lány sikeresen vezeti el fegyverével a támadó acélját a teste mellett.*
//Kilvard//
*A varázsló sikeresen gátolja meg a támadók egy részét az előrehaladásban, de a láthatóvá váló onthrokiak egyike éppen rá feni a fogát. A mágus elég bajt kavart már sikeresen, hogy ennek elejét próbálja venni sziklakardja élével.
Átlátja a csatatérré váló lihanechi tó ezen részét. A nassiky valóban harcképtelenné válik, Abogr szövetségesei sikerrel veszik fel a harcot az agresszorokkal.
Pillantása találkozik ellenfelével ahogy hátrálni kezd, az onthroki csúfos mosolyt villant rá, de nem ront a mágusra. Ezért Kilvardnak sikerül eliramodnia a kövé deremdt Abogr felé, közvetlen utána pedig megindul a szarvas harcos is, megpróbálva beérni őt.
Szeme sarkából látja, hogy az onthroki gyorsabbnak bizonyul, így hamarosan beérheti, ha nem sikerül kitalálnia valamit vagy társai nem segítik ki.*
//Learon//
*A pásztormágus eleddig sikeresen vette fel a harcot ellenfeleivel, de nem pihenhet, újabbak lépnek az elhulltak helyébe. Learon besegíthet így az Arsenor előtt túlerőben lévő onthrokiak ellen.
Mivel mágiát használ, előbb az elméjével kell gyorsabbnak lennie ellenfelénél, hogy varázslata még a támadás előtt megfoganjon.
Mágiája gyorsabbnak bizonyul, varázslata megfogan az előtte álló onthroki harcoson, aki azonnal érzi annak hatását, az arcán láthatóvá válik, hogy ijedten tapasztalja a testében végbemenő változásokat, amelyek kihatnak harci képességeire is.
A felé száguldó buzogány lepattan a válláról és az arcán találja el az onthrokit, de az igyekszik visszatámadni, bár a varázslat és az ütés eléggé megingatta már. Viszont nem adja fel. Ám haránt irányú vágása elvásik Learon buzogányának védelmén.
A pásztormágus érzi már, hogy nem védi első varázslatának hatása.*
//Arsenor//
*A lándzsával hatékonyan harcoló férfi felveszi a harcot az előtte álló támadóval, amikor újabb onthrokiak jelennek meg a harctéren. Arsenornak nincs tudomása a kővé dermedő Abogrról, hisz a mestermágus mögötte áll, neki pedig az életéért kell harcolnia.
A mellé lépő Learon átveszi tőle az egyik ellenfelet, így Arsenor összecsaphat a pajzsos onthrokival. A csele sajnos nem sikerül, így lándzsájának hegye lesiklik ellenfele pajzsáról. Az onthroki is visszatámad, sziklakardja a férfi fenyegeti, de Arsenor is sikerrel védi a támadást.*
//Aleimord//
*Az elf még egy vakondkutyával áll szemben, amihez újabb fenevad csatlakozik a fajtájából, így ketten próbálják leteríteni.
Aleimord ökleit lángok futják körbe, amelyekkel talán hatékonyabban tud küzdeni a vakondkutyák ellen.
Ütése elől elugrik a szörny és mindkét vakondkutya rátámad csattogó fogaikkal, de talán a lángoló öklöknek köszönhetően egyikük sem talál. De az elf sikeresen megakadályozza és feltartja a két szörnyet, hogy a kővé dermedt mestermágust megkerülve szövetségesei hátába kerüljenek.*
//Mindenki//
*Több fronton is állóharc alakul ki, bár a kalandozók között akad, akinek nem sikerült a támadása, de legalább az onthrokiak közül egyik harcos sem okozott sebet.
Quorqueraq úgy tűnik, nem kíván a harcba avatkozni, talán azért, mert nem harcos, talán azért, mert mágikus hatalma végén jár, de lehet, hogy forgat szarvas fejében valamit. Ezt egyelőre senki sem tudhatja.
A harc folytatódik, amelynek nem kis tétje van.*
//Valuryen - fegyver felruházás - 6 kör, Learon - Kőbőr - vége, Learon - Dermesztés (onthroki) - 1 kör - Láz - 3 kör, Quorqueraq - Dermesztés (Abogr) - 2 kör, Aleimord - Lobogó ököl - míg ökölben tartja a kezét, aktív, //
//Reagsorrend: Valuryen, Tozeya, Kilvard, Learon, Arsenor, Aleimord//
//Dobások: Valuryen - KÉ - sikeres - elsőként támad - CÉ - találat - lokáció: törzs, Tozeya - KÉ - sikeres - TÉ - nincs találat - VÉ - sikeres védekezés, Kilvard - ellen gyorsaság próba - lassabb, Learon - mágikus KÉ fegyveres TÉ ellen - sikeres, gyorsabb - TÉ - találat - lokáció:fej, VÉ - sikeres, Arsenor - KÉ - gyorsabb - Ügyesség próba - csel, sikertelen - TÉ - nincs találat - onthroki TÉ - nincs találat, Aleimord - KÉ - sikeres, kezdés - TÉ - nincs találat - vakondkutyák TÉ - nincs találat//
//Valuryen//
*Az elf valóban szerencsétlen a lövéseket illetően, eddigi két nyila nem talált célba vagy hatástalanul hullott a vízbe. Valuryen pedig taktikát szeretne váltatni, amikor az eddig a környezetbe olvadó onthrokiakról lefoszlik a varázs és felfedezhetővé válnak. Az egyik éppen az elf előtt pár lépéssel.
Nagyon sok múlik az időzítésen és a gyorsaságon, hogy melyikük képes kezdeményezni.
Valuryen gyorsabbnak bizonyul és sikerül még a szarvas lény előtt meghúznia a számszeríj elsütőszerkezetét. Ahogy az acélvessző elhagyja a lő-vájatot, azonnal lángra kap, megvilágítva a meglepett képet vágó onthroki szörnyarcát.
A lángoló acélvessző mellkason találja a pajzs felső peremét elkerülve és szinte belerobban az onthrokiba. A lövés ereje ilyen közelről kissé hátraveti, így nem tud már támadni az elfre, de láthatóan rosszul esett neki a találat. A pajzsát kénytelen elengedni, mert a sérüléstől nem tudja tartani, de a kardja nála marad.
Viszont Valuryennek döntenie kell, nem biztos, hogy lesz elég gyors újratölteni a nyílpuskát, viszont ha lecseréli a fegyvert, akkor hatékonyabban veheti fel a harcot talán a sérült onthrokival.*
//Tozeya//
*A köteleitől sikeresen megszabaduló lány fegyvert ragadva figyelmezteti társait. Talán valóban a lelepleződés okán szűnik meg a varázs az onthrokiakon, de az is lehet, hogy csak a mágia ért véget, de eddig a környezetbe olvadó támadók most láthatóvá válnak.
Látván, hogy Abogr kővé dermed, egy pillanatra kihagy a szíve, de ő már tudja, hogy Kilvard is hasonló mágiával élt, így a hatás csak időleges, ám ennél akad sürgetőbb és veszélyesebb dolga is.
Az egyik onthroki előtte válik láthatóvá, de róla már tudta, hogy ott lehet, így fel tudja venni vele a harcot és a sekély vízben állva összecsapnak.
Tozeya gyorsabbnak bizonyul, így az első vágás az övé, kardja hasít a szarvas alak felé, de vágása lecsúszik a kezében tartott pajzsról, ahogy a fegyver elé kapja.
Az onthroki azonnal visszatámad, de a lány sikeresen vezeti el fegyverével a támadó acélját a teste mellett.*
//Kilvard//
*A varázsló sikeresen gátolja meg a támadók egy részét az előrehaladásban, de a láthatóvá váló onthrokiak egyike éppen rá feni a fogát. A mágus elég bajt kavart már sikeresen, hogy ennek elejét próbálja venni sziklakardja élével.
Átlátja a csatatérré váló lihanechi tó ezen részét. A nassiky valóban harcképtelenné válik, Abogr szövetségesei sikerrel veszik fel a harcot az agresszorokkal.
Pillantása találkozik ellenfelével ahogy hátrálni kezd, az onthroki csúfos mosolyt villant rá, de nem ront a mágusra. Ezért Kilvardnak sikerül eliramodnia a kövé deremdt Abogr felé, közvetlen utána pedig megindul a szarvas harcos is, megpróbálva beérni őt.
Szeme sarkából látja, hogy az onthroki gyorsabbnak bizonyul, így hamarosan beérheti, ha nem sikerül kitalálnia valamit vagy társai nem segítik ki.*
//Learon//
*A pásztormágus eleddig sikeresen vette fel a harcot ellenfeleivel, de nem pihenhet, újabbak lépnek az elhulltak helyébe. Learon besegíthet így az Arsenor előtt túlerőben lévő onthrokiak ellen.
Mivel mágiát használ, előbb az elméjével kell gyorsabbnak lennie ellenfelénél, hogy varázslata még a támadás előtt megfoganjon.
Mágiája gyorsabbnak bizonyul, varázslata megfogan az előtte álló onthroki harcoson, aki azonnal érzi annak hatását, az arcán láthatóvá válik, hogy ijedten tapasztalja a testében végbemenő változásokat, amelyek kihatnak harci képességeire is.
A felé száguldó buzogány lepattan a válláról és az arcán találja el az onthrokit, de az igyekszik visszatámadni, bár a varázslat és az ütés eléggé megingatta már. Viszont nem adja fel. Ám haránt irányú vágása elvásik Learon buzogányának védelmén.
A pásztormágus érzi már, hogy nem védi első varázslatának hatása.*
//Arsenor//
*A lándzsával hatékonyan harcoló férfi felveszi a harcot az előtte álló támadóval, amikor újabb onthrokiak jelennek meg a harctéren. Arsenornak nincs tudomása a kővé dermedő Abogrról, hisz a mestermágus mögötte áll, neki pedig az életéért kell harcolnia.
A mellé lépő Learon átveszi tőle az egyik ellenfelet, így Arsenor összecsaphat a pajzsos onthrokival. A csele sajnos nem sikerül, így lándzsájának hegye lesiklik ellenfele pajzsáról. Az onthroki is visszatámad, sziklakardja a férfi fenyegeti, de Arsenor is sikerrel védi a támadást.*
//Aleimord//
*Az elf még egy vakondkutyával áll szemben, amihez újabb fenevad csatlakozik a fajtájából, így ketten próbálják leteríteni.
Aleimord ökleit lángok futják körbe, amelyekkel talán hatékonyabban tud küzdeni a vakondkutyák ellen.
Ütése elől elugrik a szörny és mindkét vakondkutya rátámad csattogó fogaikkal, de talán a lángoló öklöknek köszönhetően egyikük sem talál. De az elf sikeresen megakadályozza és feltartja a két szörnyet, hogy a kővé dermedt mestermágust megkerülve szövetségesei hátába kerüljenek.*
//Mindenki//
*Több fronton is állóharc alakul ki, bár a kalandozók között akad, akinek nem sikerült a támadása, de legalább az onthrokiak közül egyik harcos sem okozott sebet.
Quorqueraq úgy tűnik, nem kíván a harcba avatkozni, talán azért, mert nem harcos, talán azért, mert mágikus hatalma végén jár, de lehet, hogy forgat szarvas fejében valamit. Ezt egyelőre senki sem tudhatja.
A harc folytatódik, amelynek nem kis tétje van.*
//Valuryen - fegyver felruházás - 6 kör, Learon - Kőbőr - vége, Learon - Dermesztés (onthroki) - 1 kör - Láz - 3 kör, Quorqueraq - Dermesztés (Abogr) - 2 kör, Aleimord - Lobogó ököl - míg ökölben tartja a kezét, aktív, //
//Reagsorrend: Valuryen, Tozeya, Kilvard, Learon, Arsenor, Aleimord//
//Dobások: Valuryen - KÉ - sikeres - elsőként támad - CÉ - találat - lokáció: törzs, Tozeya - KÉ - sikeres - TÉ - nincs találat - VÉ - sikeres védekezés, Kilvard - ellen gyorsaság próba - lassabb, Learon - mágikus KÉ fegyveres TÉ ellen - sikeres, gyorsabb - TÉ - találat - lokáció:fej, VÉ - sikeres, Arsenor - KÉ - gyorsabb - Ügyesség próba - csel, sikertelen - TÉ - nincs találat - onthroki TÉ - nincs találat, Aleimord - KÉ - sikeres, kezdés - TÉ - nincs találat - vakondkutyák TÉ - nincs találat//
2816. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-11-06 21:51:08
Üzenet elküldve: 2019-11-06 21:51:08
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Sürgető segítség a Csibészeknek//
*Mikor a kutyalény a földre teríti, hamar rájön, hogy tényleg nem ér semmit a fegyveres harci tudása. Hitelen elkapja a pánik, ám nem azért, mert félti az életét. Nem olyan régen halálra akarta éheztetni magát, és csak egyetlen egy dolog változott azóta, hogy ezt nem akarja megtenni: a nő. Aki a városba akar költözni. Ahol a szakadék van, aminek a mélyén ezek az idegen lények laknak... Nem! A saját élete kicsit sem érdekli, az egyetlen célja a létezésre a szeretett nő, aki bár nem szereti viszont, hiszen mondta, hogy képtelen bárkit szeretni most, ez nem számít. Meg kell őt védenie, és nem hagyhatja, hogy baja essen, ehhez viszont vissza kell majd jutnia a Ligetbe. Ezért küzd most hát, és próbálja elkerülni a csattogó fogakat. A kardot hamar elengedi, majd ökölbe szorítja a kezét. Ha a mágia sikerül, a kézfeje kigyullad, ekkor pedig elkezdi püfölni a lényt, hátha a tűz jobb belátásra téríti. A tokára céloz, saját gondolatai alapján az úgyis mindenkinek fáj. Mást nem vesz észre, agyát köd lepi el, és csak a célja burkolja be.*
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
*Mikor a kutyalény a földre teríti, hamar rájön, hogy tényleg nem ér semmit a fegyveres harci tudása. Hitelen elkapja a pánik, ám nem azért, mert félti az életét. Nem olyan régen halálra akarta éheztetni magát, és csak egyetlen egy dolog változott azóta, hogy ezt nem akarja megtenni: a nő. Aki a városba akar költözni. Ahol a szakadék van, aminek a mélyén ezek az idegen lények laknak... Nem! A saját élete kicsit sem érdekli, az egyetlen célja a létezésre a szeretett nő, aki bár nem szereti viszont, hiszen mondta, hogy képtelen bárkit szeretni most, ez nem számít. Meg kell őt védenie, és nem hagyhatja, hogy baja essen, ehhez viszont vissza kell majd jutnia a Ligetbe. Ezért küzd most hát, és próbálja elkerülni a csattogó fogakat. A kardot hamar elengedi, majd ökölbe szorítja a kezét. Ha a mágia sikerül, a kézfeje kigyullad, ekkor pedig elkezdi püfölni a lényt, hátha a tűz jobb belátásra téríti. A tokára céloz, saját gondolatai alapján az úgyis mindenkinek fáj. Mást nem vesz észre, agyát köd lepi el, és csak a célja burkolja be.*
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
2815. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-11-06 13:06:42
Üzenet elküldve: 2019-11-06 13:06:42
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Sürgető segítség a Csibészeknek//
*Arsenor most igyekszik ellenfelére koncentrálni. A furcsa szarvas démonszerű lény jól forgatja a fegyvert. A lándzsa döfését ügyesen elkerülte és visszatámad. Arsenor pedig ahogy tanulta hátrál és védekezik. Lándzsa és kard esetében a legszerencsésebb megoldás a lándzsás számára, ha annyi távolság van köztük, hogy őt ne érje el olyan könnyen a kard, de ő szúrhasson. Viszont a dolgok csúnya fordulatot vesznek. Egy újabb ellenfél szinte a semmiből tűnik elő. Jobban felszerelt veszélyesebb fickónak tűnik. Arsenor tervezett láthatatlanná válni ez nem tetszik neki. Szerencsére a mágusmester segítségére siet szóval ő megpróbál a pajzsos fickóra támadni. Egy kis beijesztéskényt úgy tenni mintha szúrni tervezne majd ha lát rést a másik védelmén tényleg oda célozva támadni. Örülne még legalább egy vagy két szövetségesnek.*
*Arsenor most igyekszik ellenfelére koncentrálni. A furcsa szarvas démonszerű lény jól forgatja a fegyvert. A lándzsa döfését ügyesen elkerülte és visszatámad. Arsenor pedig ahogy tanulta hátrál és védekezik. Lándzsa és kard esetében a legszerencsésebb megoldás a lándzsás számára, ha annyi távolság van köztük, hogy őt ne érje el olyan könnyen a kard, de ő szúrhasson. Viszont a dolgok csúnya fordulatot vesznek. Egy újabb ellenfél szinte a semmiből tűnik elő. Jobban felszerelt veszélyesebb fickónak tűnik. Arsenor tervezett láthatatlanná válni ez nem tetszik neki. Szerencsére a mágusmester segítségére siet szóval ő megpróbál a pajzsos fickóra támadni. Egy kis beijesztéskényt úgy tenni mintha szúrni tervezne majd ha lát rést a másik védelmén tényleg oda célozva támadni. Örülne még legalább egy vagy két szövetségesnek.*
2814. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-11-06 09:44:22
Üzenet elküldve: 2019-11-06 09:44:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Sürgető segítség a Csibészeknek//
*Learon enyhén felmorran amikor a tűzcsóva eltalálja a kutyalényt.* ~Utálom, amikor állatokat kényszerítenek harcra!~ *Ezzel a lendülettel fordul inkább az onthroki felé, akin kiélheti dühét az elvesztegetett élet miatt. Ő a pajzstalan ellenfelet támadja, mert szinte biztos benne, hogy az ellen nem lenne esélye, így meghagyja szemmel láthatóan harcedzett, lándzsás társának. Körülötte pedig zajlanak az események. Előtűnik varázslata alól egy mágus is, akinek az előzőket köszönhetik. Learonnak egyből leesik, hogy egy erős földág használó az, de még bármi lehet a tarsolyában. Közben a nassiky is elpusztul, ezzel újabb bánatot okozva a Sajt-mesternek. Persze örül, hogy eggyel kevesebb ellenfél, de ha nem hozzák ide szegényt, akkor élhetne még. Ezzel dühös pillantást vet ellenfele felé, majd rámutat és varázsol. Most nem a dermesztést, mert az elég sok manát kivett belőle, csak egy kis zavart akar elérni, hogy nagyobb esélye legyen a harcos ellen a buzogánnyal. Akár sikeres a varázslat, akár nem, a másik felé csap. A pásztormágus igyekszik a törzset vagy a fegyverforgató kart eltalálni a buzogányával. Talán most kifizetődik, hogy annak idején Akheeltól vett pár leckét fegyverforgatás ügyben.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a kiválasztott célpont testhője az enyhén lázas betegek szintjére növekedik, minek következtében a célpont a láz által produkált hatásokat érezheti (lassabb reakció, szédelgés, letörtség stb.). Hatóideje három kör.
*Learon enyhén felmorran amikor a tűzcsóva eltalálja a kutyalényt.* ~Utálom, amikor állatokat kényszerítenek harcra!~ *Ezzel a lendülettel fordul inkább az onthroki felé, akin kiélheti dühét az elvesztegetett élet miatt. Ő a pajzstalan ellenfelet támadja, mert szinte biztos benne, hogy az ellen nem lenne esélye, így meghagyja szemmel láthatóan harcedzett, lándzsás társának. Körülötte pedig zajlanak az események. Előtűnik varázslata alól egy mágus is, akinek az előzőket köszönhetik. Learonnak egyből leesik, hogy egy erős földág használó az, de még bármi lehet a tarsolyában. Közben a nassiky is elpusztul, ezzel újabb bánatot okozva a Sajt-mesternek. Persze örül, hogy eggyel kevesebb ellenfél, de ha nem hozzák ide szegényt, akkor élhetne még. Ezzel dühös pillantást vet ellenfele felé, majd rámutat és varázsol. Most nem a dermesztést, mert az elég sok manát kivett belőle, csak egy kis zavart akar elérni, hogy nagyobb esélye legyen a harcos ellen a buzogánnyal. Akár sikeres a varázslat, akár nem, a másik felé csap. A pásztormágus igyekszik a törzset vagy a fegyverforgató kart eltalálni a buzogányával. Talán most kifizetődik, hogy annak idején Akheeltól vett pár leckét fegyverforgatás ügyben.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a kiválasztott célpont testhője az enyhén lázas betegek szintjére növekedik, minek következtében a célpont a láz által produkált hatásokat érezheti (lassabb reakció, szédelgés, letörtség stb.). Hatóideje három kör.
2813. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-11-06 01:47:14
Üzenet elküldve: 2019-11-06 01:47:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Sürgető segítség a Csibészeknek//
*Nagy megkönnyebbülésére a Nassiky annak rendje és módja szerint feleződik a kapu bezárásának következtében, Abogr varázslata hát sikeres volt. Nem foglalkozik azonban most a kővé dermedt mesterrel vagy a többiekkel. Szeme sarkából látja a felé tartó alakot, s tudja, megkötözve igen csak rossz kilátásokkal indul. Ha beszélni tudna, nagy hangon közölhetné e hosztilis lényekkel, hogy a kapu bizony bezáródott mögöttük, innen nincs visszaút.*
~Hogy én mennyire utálom ezt.~
*Lassan emeli fel kezét és egyenesedik fel, ahogy a lény közelít. Hátrálni kezd, szemét egy pillanatra nem véve le újdonsült ellenfeléről.
Megkötözött kezei és betapasztott szája igen csak korlátozza a mágikus tevékenységben, de valamit itt bizony tenni kell.
Hirtelen csak egy valami jut eszébe, amivel előrukkolhat, és jobb ötlet híján meg is cselekszi.
Amennyiben módja adódik rá, hát futásnak ered a kővé dermedt mester felé. Mágiájának végét járja, s így, megkötözve, körbevéve ellenféllel igen csak kedvezőtlenné váltak a körülmények.*
*Nagy megkönnyebbülésére a Nassiky annak rendje és módja szerint feleződik a kapu bezárásának következtében, Abogr varázslata hát sikeres volt. Nem foglalkozik azonban most a kővé dermedt mesterrel vagy a többiekkel. Szeme sarkából látja a felé tartó alakot, s tudja, megkötözve igen csak rossz kilátásokkal indul. Ha beszélni tudna, nagy hangon közölhetné e hosztilis lényekkel, hogy a kapu bizony bezáródott mögöttük, innen nincs visszaút.*
~Hogy én mennyire utálom ezt.~
*Lassan emeli fel kezét és egyenesedik fel, ahogy a lény közelít. Hátrálni kezd, szemét egy pillanatra nem véve le újdonsült ellenfeléről.
Megkötözött kezei és betapasztott szája igen csak korlátozza a mágikus tevékenységben, de valamit itt bizony tenni kell.
Hirtelen csak egy valami jut eszébe, amivel előrukkolhat, és jobb ötlet híján meg is cselekszi.
Amennyiben módja adódik rá, hát futásnak ered a kővé dermedt mester felé. Mágiájának végét járja, s így, megkötözve, körbevéve ellenféllel igen csak kedvezőtlenné váltak a körülmények.*
2812. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-11-05 10:05:39
Üzenet elküldve: 2019-11-05 10:05:39
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Sürgető segítség a Csibészeknek//
*Fények és kiáltások fokozzák a zűrzavart, az ellenség létszám- és erőfölényben fenyegeti őket, Zeya pedig mindeddig kimaradt a harcból, míg a béklyóitól megszabadult, és megtette figyelmeztetését, de most végre bekapcsolódhat. Mereszti a szemeit, hogy a láthatatlan ellenfelek nyomára bukkanjon, s nem kell csalódnia megérzésében, az egyiket megtalálja. Hirtelen számos esemény történik, melyek összefüggéseit nem teljes bizonyossággal látja. Hogy a láthatatlanság annak következtében múlt el, mert elárulta, vagy, mert a támadó mágus inkább Abogr-ot vette célba, netán az átjáró összeomlásával, vagy az idő lejártával lehet kapcsolatos, nem tudja, de legalább látják, kivel állnak szemben. Abogr kővé dermedését látva a szíve is megdermed egy pillanatra, de Kilvardot is hasonlóképpen látta átváltozni, és még mindig lélegzik, ezért úgy véli, a mestermágus is visszatér. Több társa is szorult helyzetben van, de mielőtt segíteni tudna nekik, át kell vágnia magát célpontján. Rátámad kardjával az előtte megjelenő pajzsos ellenfélre, aki felé még korábban elindult.*
*Fények és kiáltások fokozzák a zűrzavart, az ellenség létszám- és erőfölényben fenyegeti őket, Zeya pedig mindeddig kimaradt a harcból, míg a béklyóitól megszabadult, és megtette figyelmeztetését, de most végre bekapcsolódhat. Mereszti a szemeit, hogy a láthatatlan ellenfelek nyomára bukkanjon, s nem kell csalódnia megérzésében, az egyiket megtalálja. Hirtelen számos esemény történik, melyek összefüggéseit nem teljes bizonyossággal látja. Hogy a láthatatlanság annak következtében múlt el, mert elárulta, vagy, mert a támadó mágus inkább Abogr-ot vette célba, netán az átjáró összeomlásával, vagy az idő lejártával lehet kapcsolatos, nem tudja, de legalább látják, kivel állnak szemben. Abogr kővé dermedését látva a szíve is megdermed egy pillanatra, de Kilvardot is hasonlóképpen látta átváltozni, és még mindig lélegzik, ezért úgy véli, a mestermágus is visszatér. Több társa is szorult helyzetben van, de mielőtt segíteni tudna nekik, át kell vágnia magát célpontján. Rátámad kardjával az előtte megjelenő pajzsos ellenfélre, aki felé még korábban elindult.*
2811. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-11-04 23:41:41
Üzenet elküldve: 2019-11-04 23:41:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Sürgető segitség a csibészeknek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-A picsába! Ez már a második. A harmadiknál taktikát kell váltani.
*Sziszegi magának, hisz nem nagyon hallhatja őt senki. Az események nem lassulnak le, bár sajnálja, hogy a vessző mellé ment, de a többiek sikeresen veszik fel a küzdelmet az ellenséggel, de legalábbis tartják magukat. Ahogy egyik kutyát egy lándzsa tépi szét, a másikat a pásztormágus égeti meg, jobban néz ki a helyzet, melyre csak rátesz egy lapáttal, hogy a mágusmester sikeresen bezárja a kaput, és a nassiky elhull. Val hangos üdvrivalgást hallat szinte önkéntelenül, azonban ez nem tart soká, mert hamar láthatatlan alakokról vesz tudomást, akik immár nem is annyira láthatatlanok, s lám az egyik épp az orra előtt pár lépésre van. Hatalmas harcos, Val pedig mindennel számolt, csak ezzel nem. Rövid gondolkodás után arra jut, hogy varázslata nem sokáig él, bölcs lenne kihasználni. Persze közel sem biztos benne, hogy van olyan gyors, hogy hamarabb lőjön, mint hogy az elérné őt, de reméli, hogy sikerül. Felhúzza a fegyvert és tüzelni próbál, amilyen gyorsan csak tud. Ilyen közelről talán még a vak se lőne mellé, de ki tudja. Ha pedig hamarabb érne oda a kard, úgy talán a számszeríjjal jobb esélye van védekezni, egyelőre.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-A picsába! Ez már a második. A harmadiknál taktikát kell váltani.
*Sziszegi magának, hisz nem nagyon hallhatja őt senki. Az események nem lassulnak le, bár sajnálja, hogy a vessző mellé ment, de a többiek sikeresen veszik fel a küzdelmet az ellenséggel, de legalábbis tartják magukat. Ahogy egyik kutyát egy lándzsa tépi szét, a másikat a pásztormágus égeti meg, jobban néz ki a helyzet, melyre csak rátesz egy lapáttal, hogy a mágusmester sikeresen bezárja a kaput, és a nassiky elhull. Val hangos üdvrivalgást hallat szinte önkéntelenül, azonban ez nem tart soká, mert hamar láthatatlan alakokról vesz tudomást, akik immár nem is annyira láthatatlanok, s lám az egyik épp az orra előtt pár lépésre van. Hatalmas harcos, Val pedig mindennel számolt, csak ezzel nem. Rövid gondolkodás után arra jut, hogy varázslata nem sokáig él, bölcs lenne kihasználni. Persze közel sem biztos benne, hogy van olyan gyors, hogy hamarabb lőjön, mint hogy az elérné őt, de reméli, hogy sikerül. Felhúzza a fegyvert és tüzelni próbál, amilyen gyorsan csak tud. Ilyen közelről talán még a vak se lőne mellé, de ki tudja. Ha pedig hamarabb érne oda a kard, úgy talán a számszeríjjal jobb esélye van védekezni, egyelőre.*
2810. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-11-04 17:31:52
Üzenet elküldve: 2019-11-04 17:31:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második születésnap//
*Szaporán bólogat Thim szavaira, de azért persze szavakkal is megerősíti, hogy egyetért vele. Azok úgyis a legtöbbször sokkal kifejezőbbek a puszta gesztusoknál és mozdulatoknál.*
- Én is tényleg megszerettem mára ezt a hagyományt, hiába volt először nagyon furcsa, meg kicsit ijesztő is, hogy pont arra az éjszakára emlékeztet. *ismétli kicsit más szavakkal egy perccel korábbi önmagát, miközben önkéntelenül is elmosolyodik.*
- Először talán anyának volt inkább fontos. Megértem. Tényleg mindent megtett azért, hogy akkor életben maradjak, így ez teljesen érthető. De aztán persze rájöttem, hogy mégiscsak rólam szól ez az ünnep is, és neki is csak miattam fontos. Most már nekem is tényleg egyfajta második születésnap régen. És ilyenkor valóban pont azért adok hálát, hogy még élek.
*Erre kicsit elhallgat valamennyire tényleg olyan arccal, mint, aki újra rádöbben saját létezése csodájára, arra a semmilyen vallás, isten, vagy istennő által meg nem magyarázható misztériumra, hogy egyedi, saját lélekkel és csak rá jellemző gondolatokkal és érzelmekkel rendelkező egyéniség lehet ezen a világon.
Kissé bele is borzong ebbe az egyszerű gondolatba és felismerésbe, ami bár valószínűleg egyidős az intelligens élettel a világon, mégis talán mindenki számára mindig olyan mindig, amikor eszébe jut, mintha akkor fogná fel először az életben önmaga jelentőségében úgy istenekigazából.
Nem is bánja ezek után, hogy Thim magára hagyja kicsit tűnődni, pakolni, és elkészülni a hazafelé való útra.*
- Köszönöm, hogy segítesz anyának is! *szól azért persze utána.
Ea ugyan nem számít a másik elf érkezésére, de köszönhetően annak, hogy előzékenyen már előre szól, hogy ne ijedjen meg, amikor hirtelen felbukkan mögötte, valóban nem ijed meg.
Talán Thim meglepődik rajta, mert más reakcióra számít tőle, de elneveti magát a szavai után.*
- Tévedsz, mert nagyon is jól ismerlek. *jelenti ki magabiztosan.* Minden fontos dolgot tudok rólad, amit kell. Különben, köszönöm! Igazán méltányolom, hogy aggódsz értem, de teljesen felesleges. *mosolyog ezek után rá őszinte kedvességgel.*
- Nem mintha nem tenném meg gondolkodás nélkül, ha tudom, hogy ezzel segíthetek rajta, de az igazság az, hogy semmiben nem hazudtam Luninak, csak azért, hogy könnyebben vegye az életben még rá váró akadályokat. Tényleg megkönnyebbülés számomra, hogy végre magam mögött hagyhatom az eddigi életemet, a családomtól pedig régen elhidegültem már. *réved ezen a ponton egy kissé távolba a tekintete, miközben ragyogó arcbőrére ugyan sötét árnyékot vet a bánat, mégis elszántsága látszólag semmivel sem csökken.*
- Persze, tudom én, hogy nem feltétlenül kellett volna így lennie, és nem is ez a természetes meg a helyén való, de nem igazán rajtam múlt az egész szerintem, és könnyebb a dolgot úgy elviselni, ha nem magamat érzem hibásnak. Ha tudnád mennyi hülyeséget kellett végighallgatnom korábban tőlük! Így is türelmesebb voltam szerintem, mint sokan lettek volna a helyemben, és előbb-utóbb biztos vagyok benne, hogy bárki belefáradt volna abba, amibe végül én is. Először ugye jött a szokásos nóta, hogy miért álltam le egy emberrel, és a többi. Persze, amikor az orkok ellen kellett a segítsége akkor jó volt. Mindegy. Szerettem őt, tudtam, hogy nem fog sokáig tartani, de élveztem minden egyes percét az együtt töltött időnek, és nem is haragszom rá, amiért elhagyott. Sőt a mai napig hálás vagyok neki azért, hogy megajándékozott a lányommal. Utána jött az, hogy Luni azért olyan sápadt, beteges, meg kicsi, mert embervér folyik az ereiben, meg az istenek ezzel büntetik azt, amiket tettem, és a többi. Ha pedig ezek éppen nem voltak terítéken, akkor jöttek az apró szurkálódások és piszkálódások, meg az olyan pillanatokban elejtett megjegyzések, amikor a legkevésbé számít rá az elf. Ezt még csak-csak elviseltem volna valahogy, de azért már én is haragudtam, hogy sohasem voltak képesek elfogadni Lunit, pedig ő aztán igazán nem adott semmi okot arra, hogy ne szeressék. Éppen ellenkezőleg! Bár én az anyja vagyok, és így nyilván elfogult is vele szemben, de nagyon szeretetre méltó kislány volt. Semmi okot nem adott soha arra senkinek, hogy ne szeressék. Ha emberek közé vittem, ők mindig imádták. Kicsit ezért is könnyebbültem meg, amikor száműzték őt. Tudtam, hogy Artheniorban, ahol főleg emberek élnek, jobb helye lesz. Nem számíthattam a lázadásra. De annak nagyon örülök, hogy Lau és a te személyedben látott más példát is az elfekről, és most már más is van a fejében az én népemről, mint az, amit otthon tapasztalt.
*Újabb kedves mosoly, amit egy kissé rövid, már-már luninaris eltűnődés követ.*
- Ami pedig azt illeti, az, hogy egy szertartás kíséretében hamarosan végleg lemondok a hivatásomról, nem szomorít el. Hivatalosan többé nem leszek papnő, és el is hagyom a legtöbb szent helyet, amit szerettem, de ettől még az istenek, akiket eddig szolgáltam, nem hagynak el, és én sem őket. Az ikrek ugyan még fiatalok, és még jobban foglalkoztatja őket a hírnevük és dicsőségük, mint az istenek szolgálata, de én sem voltam nagyon más, és még náluk is fiatalabb, amikor kezdtem. Tudom, de, ami ennél is sokkal több, érzem, hogy fel fognak nőni a feladathoz. Meg hát attól, hogy nem leszek többé papnő, még nem fog megszakadni a kapcsolatom az isteneinkkel és az istennőinkkel. Szóval semmi baj, tényleg!
*Ugyan nem tudja, hogy Thim milyennek látja őt, de ő maga teljesen őszintének és vidámnak érzi önmagát, még akkor is, hogyha az élet egy szakaszának lezárása mindig fájdalmas és szomorú. Bármilyen sötét és nehéz éveket hagy bárki is maga mögött, amikor végleg feléget maga mögött egy hidat, mégiscsak saját halandóságára és az elmúlás kikerülhetetlenségére emlékezteti mindezzel önmagát.
Ugyanakkor egy papnő életének talán éppen ez az egyik legfontosabb tanulsága. Lehet hiú, lehet büszke, lehet legkevesebb titokban szerelmes önnön tükörképébe, ettől még a determináció az determináció marad. Az út vége mindenki számára ugyanaz, a különbség csak a megtett út hossza és minősége. Ami pedig őt illeti szeretne még igazán élni, mielőtt egyszer úgyis meg kell majd halnia. Márpedig egyetlen lánya nélkül rá szülőfalujában már nem várhat igazi élet, csak mindannak a kényszeredett imitálása, amit korábban életnek nevezett, és Luninari örökös, kínzó hiánya, meg a vele együtt járó nyomasztó magány.*
- És veled mi a helyzet? *néz mindezek után őszinte, és reméli, hogy nem tolakodó kíváncsisággal Thimre.*
- Kicsit szégyellem magam, mert attól félek, hogy túlságosan is túlterheltünk a mi életünk részleteivel, de így, hogy te kísérted el Lunit ide, egyszerűen nem is lehetett ez másképpen. Muszáj volt vele mindent megbeszélnem, és mélységesen szégyelltem volna magam, és tudom, hogy ő is magát, hogyha azok után elküldünk téged sétálni ameddig mi beszélgetünk, hogy olyan sokat segítettél neki. A lényeget már tudom rólad, de az apró részleteket nem. Megtisztelnél vele, ha beavatnál. Gondolom, hogy nem dönt csak úgy jó kedvéből egy városban felnőtt elf, hogy minden várostól távol, az erdő szélére költözik egy kicsi tó partjára. Remélem, hogy nincs e mögött a döntésed mögött semmi szomorú esemény a múltban, csak te is éppen keresel valamit, amit az eddig életed nem adhatott meg. *fejezi ki végül őszinte kívánságát.*
- Túl sok a nyomor meg a bánat ebben a világban, és túl kevés a gyönyör. Nem értem miért van így, ugyanúgy nem, mintha fele ennyi idős lennék, mint amennyi most vagyok. Nem szeretnék semmilyen sebet feltépni benned, és remélem nem sért a kíváncsiságom. De talán jobb is, hogyha tudom, hogy milyen témát kellene kerülnöm a jövőben, ha nem akarok meggondolatlanul fájdalmat okozni neked.
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.04 18:08:22
*Szaporán bólogat Thim szavaira, de azért persze szavakkal is megerősíti, hogy egyetért vele. Azok úgyis a legtöbbször sokkal kifejezőbbek a puszta gesztusoknál és mozdulatoknál.*
- Én is tényleg megszerettem mára ezt a hagyományt, hiába volt először nagyon furcsa, meg kicsit ijesztő is, hogy pont arra az éjszakára emlékeztet. *ismétli kicsit más szavakkal egy perccel korábbi önmagát, miközben önkéntelenül is elmosolyodik.*
- Először talán anyának volt inkább fontos. Megértem. Tényleg mindent megtett azért, hogy akkor életben maradjak, így ez teljesen érthető. De aztán persze rájöttem, hogy mégiscsak rólam szól ez az ünnep is, és neki is csak miattam fontos. Most már nekem is tényleg egyfajta második születésnap régen. És ilyenkor valóban pont azért adok hálát, hogy még élek.
*Erre kicsit elhallgat valamennyire tényleg olyan arccal, mint, aki újra rádöbben saját létezése csodájára, arra a semmilyen vallás, isten, vagy istennő által meg nem magyarázható misztériumra, hogy egyedi, saját lélekkel és csak rá jellemző gondolatokkal és érzelmekkel rendelkező egyéniség lehet ezen a világon.
Kissé bele is borzong ebbe az egyszerű gondolatba és felismerésbe, ami bár valószínűleg egyidős az intelligens élettel a világon, mégis talán mindenki számára mindig olyan mindig, amikor eszébe jut, mintha akkor fogná fel először az életben önmaga jelentőségében úgy istenekigazából.
Nem is bánja ezek után, hogy Thim magára hagyja kicsit tűnődni, pakolni, és elkészülni a hazafelé való útra.*
- Köszönöm, hogy segítesz anyának is! *szól azért persze utána.
Ea ugyan nem számít a másik elf érkezésére, de köszönhetően annak, hogy előzékenyen már előre szól, hogy ne ijedjen meg, amikor hirtelen felbukkan mögötte, valóban nem ijed meg.
Talán Thim meglepődik rajta, mert más reakcióra számít tőle, de elneveti magát a szavai után.*
- Tévedsz, mert nagyon is jól ismerlek. *jelenti ki magabiztosan.* Minden fontos dolgot tudok rólad, amit kell. Különben, köszönöm! Igazán méltányolom, hogy aggódsz értem, de teljesen felesleges. *mosolyog ezek után rá őszinte kedvességgel.*
- Nem mintha nem tenném meg gondolkodás nélkül, ha tudom, hogy ezzel segíthetek rajta, de az igazság az, hogy semmiben nem hazudtam Luninak, csak azért, hogy könnyebben vegye az életben még rá váró akadályokat. Tényleg megkönnyebbülés számomra, hogy végre magam mögött hagyhatom az eddigi életemet, a családomtól pedig régen elhidegültem már. *réved ezen a ponton egy kissé távolba a tekintete, miközben ragyogó arcbőrére ugyan sötét árnyékot vet a bánat, mégis elszántsága látszólag semmivel sem csökken.*
- Persze, tudom én, hogy nem feltétlenül kellett volna így lennie, és nem is ez a természetes meg a helyén való, de nem igazán rajtam múlt az egész szerintem, és könnyebb a dolgot úgy elviselni, ha nem magamat érzem hibásnak. Ha tudnád mennyi hülyeséget kellett végighallgatnom korábban tőlük! Így is türelmesebb voltam szerintem, mint sokan lettek volna a helyemben, és előbb-utóbb biztos vagyok benne, hogy bárki belefáradt volna abba, amibe végül én is. Először ugye jött a szokásos nóta, hogy miért álltam le egy emberrel, és a többi. Persze, amikor az orkok ellen kellett a segítsége akkor jó volt. Mindegy. Szerettem őt, tudtam, hogy nem fog sokáig tartani, de élveztem minden egyes percét az együtt töltött időnek, és nem is haragszom rá, amiért elhagyott. Sőt a mai napig hálás vagyok neki azért, hogy megajándékozott a lányommal. Utána jött az, hogy Luni azért olyan sápadt, beteges, meg kicsi, mert embervér folyik az ereiben, meg az istenek ezzel büntetik azt, amiket tettem, és a többi. Ha pedig ezek éppen nem voltak terítéken, akkor jöttek az apró szurkálódások és piszkálódások, meg az olyan pillanatokban elejtett megjegyzések, amikor a legkevésbé számít rá az elf. Ezt még csak-csak elviseltem volna valahogy, de azért már én is haragudtam, hogy sohasem voltak képesek elfogadni Lunit, pedig ő aztán igazán nem adott semmi okot arra, hogy ne szeressék. Éppen ellenkezőleg! Bár én az anyja vagyok, és így nyilván elfogult is vele szemben, de nagyon szeretetre méltó kislány volt. Semmi okot nem adott soha arra senkinek, hogy ne szeressék. Ha emberek közé vittem, ők mindig imádták. Kicsit ezért is könnyebbültem meg, amikor száműzték őt. Tudtam, hogy Artheniorban, ahol főleg emberek élnek, jobb helye lesz. Nem számíthattam a lázadásra. De annak nagyon örülök, hogy Lau és a te személyedben látott más példát is az elfekről, és most már más is van a fejében az én népemről, mint az, amit otthon tapasztalt.
*Újabb kedves mosoly, amit egy kissé rövid, már-már luninaris eltűnődés követ.*
- Ami pedig azt illeti, az, hogy egy szertartás kíséretében hamarosan végleg lemondok a hivatásomról, nem szomorít el. Hivatalosan többé nem leszek papnő, és el is hagyom a legtöbb szent helyet, amit szerettem, de ettől még az istenek, akiket eddig szolgáltam, nem hagynak el, és én sem őket. Az ikrek ugyan még fiatalok, és még jobban foglalkoztatja őket a hírnevük és dicsőségük, mint az istenek szolgálata, de én sem voltam nagyon más, és még náluk is fiatalabb, amikor kezdtem. Tudom, de, ami ennél is sokkal több, érzem, hogy fel fognak nőni a feladathoz. Meg hát attól, hogy nem leszek többé papnő, még nem fog megszakadni a kapcsolatom az isteneinkkel és az istennőinkkel. Szóval semmi baj, tényleg!
*Ugyan nem tudja, hogy Thim milyennek látja őt, de ő maga teljesen őszintének és vidámnak érzi önmagát, még akkor is, hogyha az élet egy szakaszának lezárása mindig fájdalmas és szomorú. Bármilyen sötét és nehéz éveket hagy bárki is maga mögött, amikor végleg feléget maga mögött egy hidat, mégiscsak saját halandóságára és az elmúlás kikerülhetetlenségére emlékezteti mindezzel önmagát.
Ugyanakkor egy papnő életének talán éppen ez az egyik legfontosabb tanulsága. Lehet hiú, lehet büszke, lehet legkevesebb titokban szerelmes önnön tükörképébe, ettől még a determináció az determináció marad. Az út vége mindenki számára ugyanaz, a különbség csak a megtett út hossza és minősége. Ami pedig őt illeti szeretne még igazán élni, mielőtt egyszer úgyis meg kell majd halnia. Márpedig egyetlen lánya nélkül rá szülőfalujában már nem várhat igazi élet, csak mindannak a kényszeredett imitálása, amit korábban életnek nevezett, és Luninari örökös, kínzó hiánya, meg a vele együtt járó nyomasztó magány.*
- És veled mi a helyzet? *néz mindezek után őszinte, és reméli, hogy nem tolakodó kíváncsisággal Thimre.*
- Kicsit szégyellem magam, mert attól félek, hogy túlságosan is túlterheltünk a mi életünk részleteivel, de így, hogy te kísérted el Lunit ide, egyszerűen nem is lehetett ez másképpen. Muszáj volt vele mindent megbeszélnem, és mélységesen szégyelltem volna magam, és tudom, hogy ő is magát, hogyha azok után elküldünk téged sétálni ameddig mi beszélgetünk, hogy olyan sokat segítettél neki. A lényeget már tudom rólad, de az apró részleteket nem. Megtisztelnél vele, ha beavatnál. Gondolom, hogy nem dönt csak úgy jó kedvéből egy városban felnőtt elf, hogy minden várostól távol, az erdő szélére költözik egy kicsi tó partjára. Remélem, hogy nincs e mögött a döntésed mögött semmi szomorú esemény a múltban, csak te is éppen keresel valamit, amit az eddig életed nem adhatott meg. *fejezi ki végül őszinte kívánságát.*
- Túl sok a nyomor meg a bánat ebben a világban, és túl kevés a gyönyör. Nem értem miért van így, ugyanúgy nem, mintha fele ennyi idős lennék, mint amennyi most vagyok. Nem szeretnék semmilyen sebet feltépni benned, és remélem nem sért a kíváncsiságom. De talán jobb is, hogyha tudom, hogy milyen témát kellene kerülnöm a jövőben, ha nem akarok meggondolatlanul fájdalmat okozni neked.
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.04 18:08:22
2809. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-11-04 16:00:35
Üzenet elküldve: 2019-11-04 16:00:35
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Sürgető segítség a Csibészeknek//
//Valuryen//
*Az elf az egyetlen, akit nem érint Kilvard varázslata, azaz mozdulni képes, így a fegyverét is tudja használni. Gondolatnyi felmérés után úgy dönt, hogy az egyik onthroki harcost támadja számszeríjával, aki a szövetségesnek tetsző alak - Tozeya - mellett rogy a földre a mágia nyomán. Egyelőre nem tud mozdulni, így a célpont mozdulatlan. Az elf elhúzza a számszeríj elsütő szerkezetét és újabb lángoló nyílvesszőt lő ki. Annak ellenére, hogy az acélvessző tűzre kap, a célpont láthatóságát befolyásolja az éjjeli csillagos-holdas ég félhomálya.
Az acélvessző fényes tűzcsíkit rajzol a tó felszíne felett, de talán a fényviszonyok miatt fél méterrel kerüli el a célt és zuhan sisteregve a vízbe.*
//Tozeya//
*A mellkasán átszúrt Bervold fájdalmas arccal zuhan a vízbe, a lány még pár pillanatig ki tudja venni gyilkosa körvonalait, majd a vonalak elfolynak és elnyelni látszik az éjszaka a sziklakardot tartó onthrokit. Gondolatmenete jó, a szarvas lénynek még ott kell lenni a közelében. Az is lehet, hogy ő a következő célpontja.
Miközben a láthatatlan mágia tehetetlenségre kárhoztatja, rájöhet, hogy a vízben nem számít, hogy mennyire olvad valaki a környezetébe, vízben álló lábának nyomát kell látnia. És valóban. Nem messze tőle a víz különösen viselkedik, mintha valami kiszorítaná ott, de csak elfolyó, bizonytalan körvonalakat lát. Talán egy onthroki harcos, az amelyik Bervoldot támadta meg.
Mögötte Kilvard vízben ülő alakját a levegőbe löki egy gejzírnek tetsző vízsugár, de ezzel a varázslat is megszakad. A lány újra szabad.
Kiszabadítja kezeit, majd letépi a szája elé kötött kendőt, kiszedi a szájába kötött zablát és figyelmezteti társait a félhomályba burkolózó harctéren.
Hangjára még látja a fodrozódó vizet nem messze magától, talán éppen az átlényegült onthroki harcos fordult felé.*
//Kilvard//
*A varázsló egy kis időre sikeresen mozdulatlanságra kárhoztatott mindenkit, de sajnos valaki meghiúsította mágiáját egy gejzírrel. Ugyan nem forrázza le, de elég kellemetlen a feltörő vízzel való találkozás, ahogy a vízbe érés sem kellemes, de magánál van és képes harcolni.
Újabb varázslatba kezd, ezúttal is az eleve iszapos talajt változtatva meg. Körülötte szinte csak onthrokiak és vakondkutyák vannak, így varázslata csak rájuk hat a kisebb hatótáv miatt.
A mágia sikerül, a tó iszapos alja ezzel még iszaposabbá válik, az Abogr felé tartó onthrokiak közül egy, a legközelebb álló azonnal elesik a csúszós talajon és nagy csobbanással a vízben landol. Az másik megcsúszik, de sikerül megőriznie az egyensúlyát, nem esik el, de előrehaladása megtörik. A harmadik pedig teljesen sikeresen veszi az akadályt, folytatja útját előre Abogr felé.*
//Learon//
*A pásztormágus sikeresen kővé változtatta az egyik szarvas lényt, eggyel valóban kevesebb ellenfél. Rövid felmérés után Arsenor felé indul, aki előtt több vakondkutya és onthroki is van, akik közül egy megcsúszik és a vízben landol, egy másik is hasonlóan jár, de sikerül talpon maradnia, viszont megtörik a lendülete, egy pedig töretlen halad előre. Előttük egy vakondkutya tör előre Abogr és Arsenor felé, Abogr másik oldalán pedig egy másik vakondkutya acsarog.
Learon a legelöl lévő vakondkutyát veszi célba egy varázslattal, tenyerében tűzcsóva születik, pillanatra megvilágítva közvetlen környezetét, majd tűzgolyó módjára indul el a szörnyeteg felé, hogy belevágódjon az oldalába. Égett szőr szaga tölti be a levegőt ahogy a vakondkutya egy fájdalmas vakkanás közepette elterül a vízben füstölögve. Oldalán ökölnyi égett, fekete folt tanúskodik Learon sikeres találatáról. Így a pásztormágusnak sikerül buzogányt ragadnia, hogy a következő támadást már azzal is fogadhassa.*
//Arsenor//
*A lándzsás harcosnak sikerül egy vakondkutyát ártalmatlanná tenni. Learon kerül az oldalára és egy tűzcsóvával eltalál egy másikat, az a szörnyeteg is kifekszik a vízben. De ezzel még nincs vége. Az előtte lévő három onthroki lelassul, de egy szemben áll vele, kőkardot emel a férfire. Mivel nincs előtte már újabb vakondkutya, a szarvas lényre támadhat.
Arsenor gyorsabbnak bizonyul, hamarabb tud támadni, így az onthroki védekezni kényszerül. A szarvas lény sziklakardjával elvezeti a támadást és azonnal vissza is támad, de a lándzsás harcos könnyedén hárítja a támadást fegyverével. Állóharc alakulhat ki.*
//Aleimord//
*Abogr mester másik oldalán az elf áll, aki felocsúdva a pillanatnyi tétlenségből mozdulni kész. A mestermágus megpróbálja bezárni a kaput, amelyet a mélybe nyitott, de ahhoz láthatóan idő kell. Kardjával kezében mozdul, de előtte egy vakondkutya rohamoz és ráveti magát. Kénytelen harcba bocsátkozni.
A szörnyeteg ráveti magát, apró, hegyes fogaival próbálva belé marni, de az elf sikeresen kerüli el a csattogó fogakat, ezzel akasztva meg a szörny előrehaladását.
Mögötte Abogr áll, talán nem volna jó ötlet eltávolodni tőle, hisz varázslás közben nem tud védekezni.*
//Mindenki//
*A mélyből érkezett harcosok lendülete megtörik a varázslatoknak hála, soraikat sikerül megritkítani, de ez még korántsem elegendő ahhoz, hogy visszaverjék őket. Ráadásul kiderül, hogy láthatatlan harcosok is vannak soraikban, akik közül az egyik mágus.
A nassiky előre lép ahogy lefoszlik róla is a varázs, de ekkor Abogrnak sikerül bezárni a kaput, amelyben már csak az óriásskorpió áll csak. Az összezáródó mágikus kapu az alsó harmadánál éri a mélységi szörnyeteget és szinte kettészeli, ahogy a felszínt a méllyel összekötő mágikus híd megszakad. A nassiky fájdalmasan kattogó hangot hallat, majd a hatalmas test a vízbe zuhan és élettelennek tűnőn terül el a tóban.
Ha azt hinnék az Abogrral szövetséges erők, hogy fellélegezhetnek, sajnos csalódniuk kell. Soraik között eddig a félhomályban láthatatlan alakok körvonalazódnak. Az átlényegülés varázslata úgy folyik le róluk, mint a festék és láthatóvá válik négy termetes, izmos onthroki harcos. Kezeiknen nassiky páncélból készített pajzsok és sziklakardok.
Egy Tozeya előtt jelenik meg, de a lány már tudta is, hogy ott lesz. Egy Valuryen előtt pár lépésre, fegyverét támadásra emeli. Egy Kilvard mellett és felé fordul, amikor látja, hogy a mágus valószínűleg varázsol. Négy lépésre van tőle és elindul felé. Az utolsó pedig Arsenor előtt anyagiasul, így már ketten fenyegetik a lándzsás harcost kőpengéikkel.
Ezzel a Tozeya által említett négy onthroki harcos meg is volna, de a mágus még hiányzik.
Quorqueraq, a Mélység Ura ekkor egészen hátul, Abogr mögött nyer újra alakot és kezével a mestermágusra mutat, akinek alighogy sikerült bezárnia az átjárót, ezzel ártalmatlanná tennie a nassikyt, amikor hirtelen megmerevedik és meglepett arckifejezése az arcán szinte kővé dermed. Majd szinte azonnal a teljes teste, felszerelése és minden ruhája.
Abogr, a Torony mágusa, a leghatalmasabb varázsló kővé dermedve áll a tó partján. Bizonyos időre biztosan nem számíthatnak rá a harcosok.*
//Valuryen - fegyver felruházás - 7 kör, Learon - Kőbőr - utolsó kör, Learon - Dermesztés (onthroki) - 2 kör, Quorqueraq - Dermesztés (Abogr) - 3 kör//
//Reagsorrend: Valuryen, Tozeya, Kilvard, Learon, Arsenor, Aleimord//
//Dobások: Valuryen célzás - sikertelen, Tozeya - Intelligencia próba - sikeres - felismerés, onthrokiak ügyesség próba - Kilvard Sárgyűrűje ellen - egy sikeres, egy ugyanannyi, újradobás után sikeres, egy sikertelen (elesik), Learon célzás - sikeres - találat lokáció - törzs, Arsenor és onthroki harcos KÉ - Arsenor támad - TÉ - sikertelen, onthroki TÉ - sikertelen, vakondkutya TÉ - Aleimordra - sikertelen//
//Valuryen//
*Az elf az egyetlen, akit nem érint Kilvard varázslata, azaz mozdulni képes, így a fegyverét is tudja használni. Gondolatnyi felmérés után úgy dönt, hogy az egyik onthroki harcost támadja számszeríjával, aki a szövetségesnek tetsző alak - Tozeya - mellett rogy a földre a mágia nyomán. Egyelőre nem tud mozdulni, így a célpont mozdulatlan. Az elf elhúzza a számszeríj elsütő szerkezetét és újabb lángoló nyílvesszőt lő ki. Annak ellenére, hogy az acélvessző tűzre kap, a célpont láthatóságát befolyásolja az éjjeli csillagos-holdas ég félhomálya.
Az acélvessző fényes tűzcsíkit rajzol a tó felszíne felett, de talán a fényviszonyok miatt fél méterrel kerüli el a célt és zuhan sisteregve a vízbe.*
//Tozeya//
*A mellkasán átszúrt Bervold fájdalmas arccal zuhan a vízbe, a lány még pár pillanatig ki tudja venni gyilkosa körvonalait, majd a vonalak elfolynak és elnyelni látszik az éjszaka a sziklakardot tartó onthrokit. Gondolatmenete jó, a szarvas lénynek még ott kell lenni a közelében. Az is lehet, hogy ő a következő célpontja.
Miközben a láthatatlan mágia tehetetlenségre kárhoztatja, rájöhet, hogy a vízben nem számít, hogy mennyire olvad valaki a környezetébe, vízben álló lábának nyomát kell látnia. És valóban. Nem messze tőle a víz különösen viselkedik, mintha valami kiszorítaná ott, de csak elfolyó, bizonytalan körvonalakat lát. Talán egy onthroki harcos, az amelyik Bervoldot támadta meg.
Mögötte Kilvard vízben ülő alakját a levegőbe löki egy gejzírnek tetsző vízsugár, de ezzel a varázslat is megszakad. A lány újra szabad.
Kiszabadítja kezeit, majd letépi a szája elé kötött kendőt, kiszedi a szájába kötött zablát és figyelmezteti társait a félhomályba burkolózó harctéren.
Hangjára még látja a fodrozódó vizet nem messze magától, talán éppen az átlényegült onthroki harcos fordult felé.*
//Kilvard//
*A varázsló egy kis időre sikeresen mozdulatlanságra kárhoztatott mindenkit, de sajnos valaki meghiúsította mágiáját egy gejzírrel. Ugyan nem forrázza le, de elég kellemetlen a feltörő vízzel való találkozás, ahogy a vízbe érés sem kellemes, de magánál van és képes harcolni.
Újabb varázslatba kezd, ezúttal is az eleve iszapos talajt változtatva meg. Körülötte szinte csak onthrokiak és vakondkutyák vannak, így varázslata csak rájuk hat a kisebb hatótáv miatt.
A mágia sikerül, a tó iszapos alja ezzel még iszaposabbá válik, az Abogr felé tartó onthrokiak közül egy, a legközelebb álló azonnal elesik a csúszós talajon és nagy csobbanással a vízben landol. Az másik megcsúszik, de sikerül megőriznie az egyensúlyát, nem esik el, de előrehaladása megtörik. A harmadik pedig teljesen sikeresen veszi az akadályt, folytatja útját előre Abogr felé.*
//Learon//
*A pásztormágus sikeresen kővé változtatta az egyik szarvas lényt, eggyel valóban kevesebb ellenfél. Rövid felmérés után Arsenor felé indul, aki előtt több vakondkutya és onthroki is van, akik közül egy megcsúszik és a vízben landol, egy másik is hasonlóan jár, de sikerül talpon maradnia, viszont megtörik a lendülete, egy pedig töretlen halad előre. Előttük egy vakondkutya tör előre Abogr és Arsenor felé, Abogr másik oldalán pedig egy másik vakondkutya acsarog.
Learon a legelöl lévő vakondkutyát veszi célba egy varázslattal, tenyerében tűzcsóva születik, pillanatra megvilágítva közvetlen környezetét, majd tűzgolyó módjára indul el a szörnyeteg felé, hogy belevágódjon az oldalába. Égett szőr szaga tölti be a levegőt ahogy a vakondkutya egy fájdalmas vakkanás közepette elterül a vízben füstölögve. Oldalán ökölnyi égett, fekete folt tanúskodik Learon sikeres találatáról. Így a pásztormágusnak sikerül buzogányt ragadnia, hogy a következő támadást már azzal is fogadhassa.*
//Arsenor//
*A lándzsás harcosnak sikerül egy vakondkutyát ártalmatlanná tenni. Learon kerül az oldalára és egy tűzcsóvával eltalál egy másikat, az a szörnyeteg is kifekszik a vízben. De ezzel még nincs vége. Az előtte lévő három onthroki lelassul, de egy szemben áll vele, kőkardot emel a férfire. Mivel nincs előtte már újabb vakondkutya, a szarvas lényre támadhat.
Arsenor gyorsabbnak bizonyul, hamarabb tud támadni, így az onthroki védekezni kényszerül. A szarvas lény sziklakardjával elvezeti a támadást és azonnal vissza is támad, de a lándzsás harcos könnyedén hárítja a támadást fegyverével. Állóharc alakulhat ki.*
//Aleimord//
*Abogr mester másik oldalán az elf áll, aki felocsúdva a pillanatnyi tétlenségből mozdulni kész. A mestermágus megpróbálja bezárni a kaput, amelyet a mélybe nyitott, de ahhoz láthatóan idő kell. Kardjával kezében mozdul, de előtte egy vakondkutya rohamoz és ráveti magát. Kénytelen harcba bocsátkozni.
A szörnyeteg ráveti magát, apró, hegyes fogaival próbálva belé marni, de az elf sikeresen kerüli el a csattogó fogakat, ezzel akasztva meg a szörny előrehaladását.
Mögötte Abogr áll, talán nem volna jó ötlet eltávolodni tőle, hisz varázslás közben nem tud védekezni.*
//Mindenki//
*A mélyből érkezett harcosok lendülete megtörik a varázslatoknak hála, soraikat sikerül megritkítani, de ez még korántsem elegendő ahhoz, hogy visszaverjék őket. Ráadásul kiderül, hogy láthatatlan harcosok is vannak soraikban, akik közül az egyik mágus.
A nassiky előre lép ahogy lefoszlik róla is a varázs, de ekkor Abogrnak sikerül bezárni a kaput, amelyben már csak az óriásskorpió áll csak. Az összezáródó mágikus kapu az alsó harmadánál éri a mélységi szörnyeteget és szinte kettészeli, ahogy a felszínt a méllyel összekötő mágikus híd megszakad. A nassiky fájdalmasan kattogó hangot hallat, majd a hatalmas test a vízbe zuhan és élettelennek tűnőn terül el a tóban.
Ha azt hinnék az Abogrral szövetséges erők, hogy fellélegezhetnek, sajnos csalódniuk kell. Soraik között eddig a félhomályban láthatatlan alakok körvonalazódnak. Az átlényegülés varázslata úgy folyik le róluk, mint a festék és láthatóvá válik négy termetes, izmos onthroki harcos. Kezeiknen nassiky páncélból készített pajzsok és sziklakardok.
Egy Tozeya előtt jelenik meg, de a lány már tudta is, hogy ott lesz. Egy Valuryen előtt pár lépésre, fegyverét támadásra emeli. Egy Kilvard mellett és felé fordul, amikor látja, hogy a mágus valószínűleg varázsol. Négy lépésre van tőle és elindul felé. Az utolsó pedig Arsenor előtt anyagiasul, így már ketten fenyegetik a lándzsás harcost kőpengéikkel.
Ezzel a Tozeya által említett négy onthroki harcos meg is volna, de a mágus még hiányzik.
Quorqueraq, a Mélység Ura ekkor egészen hátul, Abogr mögött nyer újra alakot és kezével a mestermágusra mutat, akinek alighogy sikerült bezárnia az átjárót, ezzel ártalmatlanná tennie a nassikyt, amikor hirtelen megmerevedik és meglepett arckifejezése az arcán szinte kővé dermed. Majd szinte azonnal a teljes teste, felszerelése és minden ruhája.
Abogr, a Torony mágusa, a leghatalmasabb varázsló kővé dermedve áll a tó partján. Bizonyos időre biztosan nem számíthatnak rá a harcosok.*
//Valuryen - fegyver felruházás - 7 kör, Learon - Kőbőr - utolsó kör, Learon - Dermesztés (onthroki) - 2 kör, Quorqueraq - Dermesztés (Abogr) - 3 kör//
//Reagsorrend: Valuryen, Tozeya, Kilvard, Learon, Arsenor, Aleimord//
//Dobások: Valuryen célzás - sikertelen, Tozeya - Intelligencia próba - sikeres - felismerés, onthrokiak ügyesség próba - Kilvard Sárgyűrűje ellen - egy sikeres, egy ugyanannyi, újradobás után sikeres, egy sikertelen (elesik), Learon célzás - sikeres - találat lokáció - törzs, Arsenor és onthroki harcos KÉ - Arsenor támad - TÉ - sikertelen, onthroki TÉ - sikertelen, vakondkutya TÉ - Aleimordra - sikertelen//
2808. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-11-03 18:36:53
Üzenet elküldve: 2019-11-03 18:36:53
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Sürgető segítség a Csibészeknek//
*Számítani számít ellenségre, de nem ennyire. Elsőnek le is fagy, aztán gyorsan feleszmél, próbálja összeszedni a legjobb tudását, miközben az egyik kutyaszerű lényt célba veszi a kardjával, és megpróbálja belevágni. Az bizonyos, hogy nem szakavatott kardforgatói mozdulat, ám abban reménykedik, hogy ezzel a mágusok időt nyernek, és kitalálnak valami jobbat a mindenki földre terítésén kívül, mert az hosszabb távon bizony nem lesz megoldás. Közben hátrál, próbál távot nyitni, már amennyire azt egy karddal lehetséges. Próbál füllel figyelni a háta mögé, hogy ha kell tudjon reagálni az esetlegesen elhangzó utasításra.*
*Számítani számít ellenségre, de nem ennyire. Elsőnek le is fagy, aztán gyorsan feleszmél, próbálja összeszedni a legjobb tudását, miközben az egyik kutyaszerű lényt célba veszi a kardjával, és megpróbálja belevágni. Az bizonyos, hogy nem szakavatott kardforgatói mozdulat, ám abban reménykedik, hogy ezzel a mágusok időt nyernek, és kitalálnak valami jobbat a mindenki földre terítésén kívül, mert az hosszabb távon bizony nem lesz megoldás. Közben hátrál, próbál távot nyitni, már amennyire azt egy karddal lehetséges. Próbál füllel figyelni a háta mögé, hogy ha kell tudjon reagálni az esetlegesen elhangzó utasításra.*
2807. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-11-03 17:53:13
Üzenet elküldve: 2019-11-03 17:53:13
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Sürgető segítség a Csibészeknek//
*Arsenor előredöf. Mozdulatai határozottak. Egy tapasztalt kalandorra vallanak. Bizony a férfi nem most először áll szemben ilyen bestiákkal. Lelkiismeretfurdalás nélkül öli őket. Fel is készülne a következő ellenfélre, de a földre zuhan. Nem érti mi a helyzet, de látja, hogy az ellenfél se tud mozogni nem csak ők. Az egyik fickót egy nagy vízsugár fellöki a levegőbe és újra tudnak mozogni. A mágusmester szavaira és az egyik nő figyelmeztetésére némi szitkozódás elhagyja a férfi száját. A segítségnek örül és megpróbál ő is egy ilyen kutyaszerű lényt megtámadni. Lándzsájával felé döf és hátrál. Igyekszik kihasználni a fegyver előnyeit. A túlerőnek nem örül ahogy a láthatatlan ellenfeleknek se. Próbál a mesterre is figyelni, hogy ha őt valami támadás éri akkor tudjon arra is reagálni. Ez a helyzet nagyon nincs kedvére.*
*Arsenor előredöf. Mozdulatai határozottak. Egy tapasztalt kalandorra vallanak. Bizony a férfi nem most először áll szemben ilyen bestiákkal. Lelkiismeretfurdalás nélkül öli őket. Fel is készülne a következő ellenfélre, de a földre zuhan. Nem érti mi a helyzet, de látja, hogy az ellenfél se tud mozogni nem csak ők. Az egyik fickót egy nagy vízsugár fellöki a levegőbe és újra tudnak mozogni. A mágusmester szavaira és az egyik nő figyelmeztetésére némi szitkozódás elhagyja a férfi száját. A segítségnek örül és megpróbál ő is egy ilyen kutyaszerű lényt megtámadni. Lándzsájával felé döf és hátrál. Igyekszik kihasználni a fegyver előnyeit. A túlerőnek nem örül ahogy a láthatatlan ellenfeleknek se. Próbál a mesterre is figyelni, hogy ha őt valami támadás éri akkor tudjon arra is reagálni. Ez a helyzet nagyon nincs kedvére.*
2806. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-11-03 17:33:55
Üzenet elküldve: 2019-11-03 17:33:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Sürgető segítség a Csibészeknek//
*Learon látja, hogy a varázslata sikeresen lezajlik, így a lándzsás társukkal együtt, már jelenleg kettő ellenség is ki lett vonva a harcból, ár az egyik csak időlegesen. Remélhetőleg kitart addig a mágia, míg ennek az egésznek vége. Ezután mozgásképtelenségre kényszeríti Kilvard varázslata, de ez sem tart sokáig, mert a férfi elég szép röppályát ír le pillanatokon belül. Learonnak is megfordult ez a mágia az előbb a fejében, de mivel mindenki egy bolyban van, nem merte használni. Ahogy látja a gejzír sem lesz hasznos amíg az ellen a vízben van.* ~A kecske rúgja meg már!~ *Az események peregnek és az is kiderül, hogy láthatatlan ellenfeleik is vannak, de egyelőre ezzel nem tud foglalkozni a pásztor. Azt kell megsebesíteni vagy megölni, aki látszik. Nem szívesen bánt másokat, de itt jelenleg nincs mit tenni. Talán, ha közelebb megy, akkor ott jobban el tudja érni a támadókat. Ezért indul el sietős lépésekkel Arsenor irányába, hogy a hozzá legközelebb álló vakondkutyát egy tűzcsóvával lephesse meg, közben kihúzza övéből a buzogányát is, ha a varázslat nem lenne sikeres. Mivel nem biztos benne, hogy könnyedén be fog találni, így a legnagyobb felületet, a testét célozza meg.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázsló tenyeréből kiindulva vékony csóva csap ki három lépés távolságra. Komolyabb égési sérüléseket okozhat (3), valamint tűzgyújtó hatású.
*Learon látja, hogy a varázslata sikeresen lezajlik, így a lándzsás társukkal együtt, már jelenleg kettő ellenség is ki lett vonva a harcból, ár az egyik csak időlegesen. Remélhetőleg kitart addig a mágia, míg ennek az egésznek vége. Ezután mozgásképtelenségre kényszeríti Kilvard varázslata, de ez sem tart sokáig, mert a férfi elég szép röppályát ír le pillanatokon belül. Learonnak is megfordult ez a mágia az előbb a fejében, de mivel mindenki egy bolyban van, nem merte használni. Ahogy látja a gejzír sem lesz hasznos amíg az ellen a vízben van.* ~A kecske rúgja meg már!~ *Az események peregnek és az is kiderül, hogy láthatatlan ellenfeleik is vannak, de egyelőre ezzel nem tud foglalkozni a pásztor. Azt kell megsebesíteni vagy megölni, aki látszik. Nem szívesen bánt másokat, de itt jelenleg nincs mit tenni. Talán, ha közelebb megy, akkor ott jobban el tudja érni a támadókat. Ezért indul el sietős lépésekkel Arsenor irányába, hogy a hozzá legközelebb álló vakondkutyát egy tűzcsóvával lephesse meg, közben kihúzza övéből a buzogányát is, ha a varázslat nem lenne sikeres. Mivel nem biztos benne, hogy könnyedén be fog találni, így a legnagyobb felületet, a testét célozza meg.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázsló tenyeréből kiindulva vékony csóva csap ki három lépés távolságra. Komolyabb égési sérüléseket okozhat (3), valamint tűzgyújtó hatású.
2805. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-11-03 00:51:38
Üzenet elküldve: 2019-11-03 00:51:38
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Hat váltás//
//Második születésnap//
*Egyik nap telik a másik után. Valami mindig akad a torony körül, amiért ételt, használati tárgyakat, vagy aranyat lehet kapni. Ea elmegy, ahogy megbeszélték, Thim pedig erősen kívánja, hogy ne érje őt baj.
~ Áldás, ha valaki még találkozhat a szüleivel.~ Vonja le a szíve mélyén. Mit nem adna, ha ő is elmondhatná magáról ezt. Ea útja szerencsésen alakul és négy nap múlva ismét velük van. Egyetlen kivételes napot újra együtt tölthet anya és lánya, de azután Ea követi a maga útját, Luni és Thim pedig visszatérnek az egyhangúságba. Thim sokszor véli úgy, hogy beszélnie kéne Lunival az álmáról, ami megjelent az első éjszakán majd újra és újra visszatért, ám mindig akadt fontosabb. Így alakult az utolsó éjjel is, mikor Ea harmadjára látogatta meg őket, Thim pedig sosem venné el kettejük együtt töltött idejét holmi álom miatt. A következő napra bízza ennek megoldását és nyugodtan hajtja álomra a fejét. Meg sem lepődik, hogy álmában Luninari ismét a holdról hívogatja őt, csak most, mint az első éjszakán, Ea is ott van mellette a földön. Minden más éjjelen egyedül próbált Luni után menni, kivéve az elsőt és az utolsót. A másnap is tartogat még érdekes dolgokat itt a torony mellett. Thim tudja, hogy Luninari utoljára megy tanulni és azt szeretné, ha semmit sem kéne elhagynia, ami érdekli még a mai napon. Számba veszi mindazt, amit az itt létük alatt megkeresett. Csak a létfenntartásra költöttek, de annál többet kapott egy-egy alkalommal. Ezt mind egy kendőbe csomagolja és Luninari cuccai közé teszi. Olyan helyre, amivel együtt a lány biztosan magával viszi. Így kerül Luninari Heiphinehoz 524 arany.
Luni visszatérésével véget ér itteni kalandjuk. Ekkor viszont Ea beszámol nekik néhány dologról. Az elf úgy látja, Ea életének kezdete nem a legvidámabb. A múlttól és falutól való eltávolodása sajnos végleges és családját is hátra kell hagynia, nem csak fizikailag. Erősnek látszik az elf nő, holott ez nem lehet kis teher. Thim elhatározza, hogy egy alkalmas pillanatban rákérdez majd erre, de nem most, mert hirtelen változik a helyzet és a hangulat. Ünnepi ceremónia veszi kezdetét, amit Thim nem igazán ért. Végig nézi, ahogy Luninari hajviselete erősen megváltozik, belső hangja kuncog rajta kissé. Később Luni elmagyarázza neki, mi volt az egésznek az oka.*
- Szép, hogy azóta is megünneplitek. Emlékeztető minden évben arra, hogy megbecsüljétek az életed. *Közben látja, hogy a tűz eloltására már nincsen elég vizük.*
- Azt hiszem meglátogatom édesanyádat a tónál. Kell még víz a tűznek. *Ha Luninari nem ellenkezik, hamar elmegy vízért és ha minden jól megy, Eát ott találja még*
- Jöttem én is! *Szól, hogy ne ijesszen rá hátulról, majd vízmerítés közben folytatja.*
- Még alig ismersz, de meg kell kérdeznem, biztos minden rendben? Amit elmondtál nem rég, nem vagy egyszerű helyzetben. *Figyelme teljesen Eáé. Emellett abban is biztos, hogy fog beszélni az álomról Luninarinak, még mielőtt elindulnak haza, mert ez az álom itt jelent meg és talán ide is tartozik valami módon.*
//Második születésnap//
*Egyik nap telik a másik után. Valami mindig akad a torony körül, amiért ételt, használati tárgyakat, vagy aranyat lehet kapni. Ea elmegy, ahogy megbeszélték, Thim pedig erősen kívánja, hogy ne érje őt baj.
~ Áldás, ha valaki még találkozhat a szüleivel.~ Vonja le a szíve mélyén. Mit nem adna, ha ő is elmondhatná magáról ezt. Ea útja szerencsésen alakul és négy nap múlva ismét velük van. Egyetlen kivételes napot újra együtt tölthet anya és lánya, de azután Ea követi a maga útját, Luni és Thim pedig visszatérnek az egyhangúságba. Thim sokszor véli úgy, hogy beszélnie kéne Lunival az álmáról, ami megjelent az első éjszakán majd újra és újra visszatért, ám mindig akadt fontosabb. Így alakult az utolsó éjjel is, mikor Ea harmadjára látogatta meg őket, Thim pedig sosem venné el kettejük együtt töltött idejét holmi álom miatt. A következő napra bízza ennek megoldását és nyugodtan hajtja álomra a fejét. Meg sem lepődik, hogy álmában Luninari ismét a holdról hívogatja őt, csak most, mint az első éjszakán, Ea is ott van mellette a földön. Minden más éjjelen egyedül próbált Luni után menni, kivéve az elsőt és az utolsót. A másnap is tartogat még érdekes dolgokat itt a torony mellett. Thim tudja, hogy Luninari utoljára megy tanulni és azt szeretné, ha semmit sem kéne elhagynia, ami érdekli még a mai napon. Számba veszi mindazt, amit az itt létük alatt megkeresett. Csak a létfenntartásra költöttek, de annál többet kapott egy-egy alkalommal. Ezt mind egy kendőbe csomagolja és Luninari cuccai közé teszi. Olyan helyre, amivel együtt a lány biztosan magával viszi. Így kerül Luninari Heiphinehoz 524 arany.
Luni visszatérésével véget ér itteni kalandjuk. Ekkor viszont Ea beszámol nekik néhány dologról. Az elf úgy látja, Ea életének kezdete nem a legvidámabb. A múlttól és falutól való eltávolodása sajnos végleges és családját is hátra kell hagynia, nem csak fizikailag. Erősnek látszik az elf nő, holott ez nem lehet kis teher. Thim elhatározza, hogy egy alkalmas pillanatban rákérdez majd erre, de nem most, mert hirtelen változik a helyzet és a hangulat. Ünnepi ceremónia veszi kezdetét, amit Thim nem igazán ért. Végig nézi, ahogy Luninari hajviselete erősen megváltozik, belső hangja kuncog rajta kissé. Később Luni elmagyarázza neki, mi volt az egésznek az oka.*- Szép, hogy azóta is megünneplitek. Emlékeztető minden évben arra, hogy megbecsüljétek az életed. *Közben látja, hogy a tűz eloltására már nincsen elég vizük.*
- Azt hiszem meglátogatom édesanyádat a tónál. Kell még víz a tűznek. *Ha Luninari nem ellenkezik, hamar elmegy vízért és ha minden jól megy, Eát ott találja még*
- Jöttem én is! *Szól, hogy ne ijesszen rá hátulról, majd vízmerítés közben folytatja.*
- Még alig ismersz, de meg kell kérdeznem, biztos minden rendben? Amit elmondtál nem rég, nem vagy egyszerű helyzetben. *Figyelme teljesen Eáé. Emellett abban is biztos, hogy fog beszélni az álomról Luninarinak, még mielőtt elindulnak haza, mert ez az álom itt jelent meg és talán ide is tartozik valami módon.*
2804. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-11-02 03:15:05
Üzenet elküldve: 2019-11-02 03:15:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Sürgető segítség a Csibészeknek//
*Rövid úton landol hangos placcsanással a vízben. Érzi sajgó tenyerét, sérült bordáit, de nem pihenhet. Igyekszik feltápászkodni a földről, amit némileg biztosan nehezítenek megkötött kezei. Egy szempillantás alatt felméri a viszonyokat, s csakhamar megpillantja a segítségükre sietőket. Látja Learont és a többi "szemben állót", de a feléjük tartó onthrokiakat is. Hallja Abogrot, az öreg mágus hangja pedig cselekvésre készteti. Nagyot fúj, már amennyire ez letapasztott szájjal lehetséges. Lassítani kell az onthrokiak előrehaladtát, de nem zökkentheti ki újra a főmágust. Olyan megoldásra van szükség, ami csak a közvetlenül mellette előretörő földmélyiekre lehet hatással.
Letérdelve ismét a talajra helyezi tenyereit, s ha az ingovány eddig alkalmatlan volt a könnyű előrehaladásra, most még inkább rásegít erre. Legalábbis megpróbál.*
A varázsló kezével megérinti a földet, melynek hatására tőle öt lépésre egy öt lépés széles gyűrű alakban a talaj nyálkássá, csúszóssá válik. Ha a varázsló kezét elveszi a földről, a hatás megszűnik.
*Rövid úton landol hangos placcsanással a vízben. Érzi sajgó tenyerét, sérült bordáit, de nem pihenhet. Igyekszik feltápászkodni a földről, amit némileg biztosan nehezítenek megkötött kezei. Egy szempillantás alatt felméri a viszonyokat, s csakhamar megpillantja a segítségükre sietőket. Látja Learont és a többi "szemben állót", de a feléjük tartó onthrokiakat is. Hallja Abogrot, az öreg mágus hangja pedig cselekvésre készteti. Nagyot fúj, már amennyire ez letapasztott szájjal lehetséges. Lassítani kell az onthrokiak előrehaladtát, de nem zökkentheti ki újra a főmágust. Olyan megoldásra van szükség, ami csak a közvetlenül mellette előretörő földmélyiekre lehet hatással.
Letérdelve ismét a talajra helyezi tenyereit, s ha az ingovány eddig alkalmatlan volt a könnyű előrehaladásra, most még inkább rásegít erre. Legalábbis megpróbál.*
A varázsló kezével megérinti a földet, melynek hatására tőle öt lépésre egy öt lépés széles gyűrű alakban a talaj nyálkássá, csúszóssá válik. Ha a varázsló kezét elveszi a földről, a hatás megszűnik.
2803. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-11-01 21:49:42
Üzenet elküldve: 2019-11-01 21:49:42
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Sürgető segítség a Csibészeknek//
*Megfordul a fejében, hogy Bervold árulása nem a taktika része-e, hogy zavart keltsenek, és a nyomában jussanak Abogr közelébe, ezért megrökönyödik, mikor Bervoldot a szeme láttára felkoncolják. A szíve félreüt, szemét megpróbálja a kardra tapasztani, ezek szerint az egyik őr nagyon is közel van hozzá, és akkor talán a többiek is. Ha nem tartana a mágia összeomlásától, nem foglalkozna a meneküléssel, csak hogy minél előbb kardot rántson, és megpróbálja a láthatatlan harcost eltalálni. Ám egyáltalán nem biztos, hogy jól spekulál, és még a kötelékeit is le kell dobnia, ami után a száját akarja kiszabadítani. Mikor elnehezednek a tagjai, félelem fut át rajta, sosem tapasztalt még ilyen váratlan gyengeséget azelőtt. Látva, hogy mindenki más is vesztegel körülötte, összevonja a szemöldökeit, vagy legalábbis törekszik a neheztelés megnyilvánulására mimikájában.
~Fránya mágia…~
Míg nem tud mozogni, és letépni a kendőt, meg ami alatta van, legalább szemlélődni próbál, felmérni a terepet. A rohanásban össze-visszacsapkodó víz és kavalkád után beálló mozdulatlanságban szemeit mereszti, látja-e a még bizonyára hullámzó tó különös fodrozódását. Nem tudja, hogyan működik ez a földmélyi mágia (vagy egyáltalán bármilyen mágia). Lehet, hogy nem csak láthatatlan, hanem testetlen is az, akire hat, de jelenleg más kapaszkodója nincsen, hogy megsejtse, hol lapul az ellenség, mint az, hogy a környezet árulkodó lehet. Amint felszabadul a súlyok alól, az első dolga, hogy leszedje szájáról a kötelékeket, és ha sikerül, elkiáltsa magát, miközben kardját előrántja.*
- A mágus és négy őr láthatatlan!
*Ha nem támad rá senki és még van rá ideje, és látott gyanús jeleket, akkor arrafelé indul. Ha nem látott, akkor Abogr irányában haladva az első útjába akadó ellenfél felé, aki feltételezhetően az, akit Valuryen célba vett.*
*Megfordul a fejében, hogy Bervold árulása nem a taktika része-e, hogy zavart keltsenek, és a nyomában jussanak Abogr közelébe, ezért megrökönyödik, mikor Bervoldot a szeme láttára felkoncolják. A szíve félreüt, szemét megpróbálja a kardra tapasztani, ezek szerint az egyik őr nagyon is közel van hozzá, és akkor talán a többiek is. Ha nem tartana a mágia összeomlásától, nem foglalkozna a meneküléssel, csak hogy minél előbb kardot rántson, és megpróbálja a láthatatlan harcost eltalálni. Ám egyáltalán nem biztos, hogy jól spekulál, és még a kötelékeit is le kell dobnia, ami után a száját akarja kiszabadítani. Mikor elnehezednek a tagjai, félelem fut át rajta, sosem tapasztalt még ilyen váratlan gyengeséget azelőtt. Látva, hogy mindenki más is vesztegel körülötte, összevonja a szemöldökeit, vagy legalábbis törekszik a neheztelés megnyilvánulására mimikájában.
~Fránya mágia…~
Míg nem tud mozogni, és letépni a kendőt, meg ami alatta van, legalább szemlélődni próbál, felmérni a terepet. A rohanásban össze-visszacsapkodó víz és kavalkád után beálló mozdulatlanságban szemeit mereszti, látja-e a még bizonyára hullámzó tó különös fodrozódását. Nem tudja, hogyan működik ez a földmélyi mágia (vagy egyáltalán bármilyen mágia). Lehet, hogy nem csak láthatatlan, hanem testetlen is az, akire hat, de jelenleg más kapaszkodója nincsen, hogy megsejtse, hol lapul az ellenség, mint az, hogy a környezet árulkodó lehet. Amint felszabadul a súlyok alól, az első dolga, hogy leszedje szájáról a kötelékeket, és ha sikerül, elkiáltsa magát, miközben kardját előrántja.*
- A mágus és négy őr láthatatlan!
*Ha nem támad rá senki és még van rá ideje, és látott gyanús jeleket, akkor arrafelé indul. Ha nem látott, akkor Abogr irányában haladva az első útjába akadó ellenfél felé, aki feltételezhetően az, akit Valuryen célba vett.*
2802. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-11-01 13:49:02
Üzenet elküldve: 2019-11-01 13:49:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Sürgető segítség a Csibészeknek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A kilőtt vessző csak úgy suhan a levegőben, egész szép látványt is nyújthatna, ha lenne most ideje ebben gyönyörködni. De most egész máson kell, hogy járjon az esze. ~A francba! Azt a dögöt ez nem fogja megállítani. Túl vastag a páncélzata. Biztos kell, hogy legyen gyenge pontja!~ Suhan át az elméjén, de nincs ideje nagyon bámészkodni, hisz az események történnek. A kutyák csaholva támadnak, de az egyik hamar találkozik is egy lándzsa hegyével, egész romantikus találkozás ez. Egyből az első randin megdöfte a férfi. Ez némileg megnyugtatja Valt, de hamar elszáll a nyugalom, ahogy Kilvard varázslata nyomán mindenki megtorpan. Az egyik szarvasfejű lény meg kővé válik, és eldől, valószínűleg a pásztormágus keze nyomán. Legalábbis erre tud következtetni. Ő sem maradhat tétlen, kis gondolkodás után elemzi a helyzetet, a terepet, a számokat. Arra jut, hogy társainak kell segítenie, illetve Abogrot védeni, hogy bezárhassa a kaput. Gyors mozdulattal felhúzza a számszeríjat, és a Toyezához legközelebb álló onthrokit célozza meg. Talán így mozdulatlanul nem lesz nehéz eltalálnia, és ad némi teret a nőnek, hogy szabadulhasson.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A kilőtt vessző csak úgy suhan a levegőben, egész szép látványt is nyújthatna, ha lenne most ideje ebben gyönyörködni. De most egész máson kell, hogy járjon az esze. ~A francba! Azt a dögöt ez nem fogja megállítani. Túl vastag a páncélzata. Biztos kell, hogy legyen gyenge pontja!~ Suhan át az elméjén, de nincs ideje nagyon bámészkodni, hisz az események történnek. A kutyák csaholva támadnak, de az egyik hamar találkozik is egy lándzsa hegyével, egész romantikus találkozás ez. Egyből az első randin megdöfte a férfi. Ez némileg megnyugtatja Valt, de hamar elszáll a nyugalom, ahogy Kilvard varázslata nyomán mindenki megtorpan. Az egyik szarvasfejű lény meg kővé válik, és eldől, valószínűleg a pásztormágus keze nyomán. Legalábbis erre tud következtetni. Ő sem maradhat tétlen, kis gondolkodás után elemzi a helyzetet, a terepet, a számokat. Arra jut, hogy társainak kell segítenie, illetve Abogrot védeni, hogy bezárhassa a kaput. Gyors mozdulattal felhúzza a számszeríjat, és a Toyezához legközelebb álló onthrokit célozza meg. Talán így mozdulatlanul nem lesz nehéz eltalálnia, és ad némi teret a nőnek, hogy szabadulhasson.*
2801. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2019-10-31 16:31:31
Üzenet elküldve: 2019-10-31 16:31:31
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Sürgető segítség a Csibészeknek//
*Az átkelés valójában fizikálisan nem megerőltető, inkább a mágia keltette energiafodrok vagy a két helyszín, a mély és a felszín közötti környezetváltozás okozhat gondot. Egyszerre felemelő és hátborzongató, ahogy a Meredély mélyéről a Lihanechi tó partjára lépnek.
Bervold újra fordít a köpönyegén, vagy egyszerűen megértette, hogy rossz oldalra állt és miután újra szabad ég alatt lehet, javítani akar megítélésén. Futni kezd, de nem jut sokáig, hirtelen egy sziklakard szúrja át a mellkasát, mintha az a semmiből kerülne elő.
Tozeya nem messze tőle szalad el, láthatja, sőt, ő tudja is, hogy honnan került elő az a kard. Sikeresen tud eltávolodni és a kezeit is kiszabadítja, immáron szabad, fegyverei az oldalán, ahogy az álca megkívánta, de a szája még mindig meg- és bekötve.
Kilvard is átkel az átjárón, amelyet Abogr nyitott és amikor átérnek, elszabadul a pokol. Onthroki harcosok Bercold figyelmeztetése után elengedik a vakondkutyákat, amelyek Abogr felé rohamoznak, aki nekikezd a kapu bezárásának. De mivel a csapat még nem teljesen ért ki, így óvakodnia kell, nehogy félbe vágja őket a bezáródó átjáró.
Kilvard varázslásba kezd és a sekély vízben fenékre ülve nyomja az iszapos talajba a kezeit, hogy cselekedjen. S bár mágiája megfogan, előtte még szövetségeseinek még adódik alkalma cselekedni.
Valuryen eltávolodva nézheti végig az egészet, jól átlátható számára az egész. Az elől állók Abogr körül, a kapuból átlépő szarvas lények és a mögöttük érkező csapat, akik a mestermágus kalandozói lehetnek és mögöttük az óriás skorpiószerű lény, a nassiky.
Villámgyors gondolkodás után úgy dönt, hogy a nassikyt veszi célba a méretei miatt. Az óriásskorpió remek célpontot nyújt, a számszeríjből kilőtt, azonnal lángra kapó acélvessző jól látható ívet ír le célpontja felé, hogy a jobb oldalon találja el, de a lövés lepattan a kitinszerű, szürke páncéljáról és sisteregve vágódik a vízbe.
Learon felismeri Kilvardot, a másik mágust az onthrokiak gyűrűjében, ám neki sincs sok ideje addig, míg Bervold után a lények el nem eresztik vakondszerű kutyáikat vagy Kilvard varázslata meg nem fogan. Varázslat közben az egyik onthrokira mutat és sikeres mágiája nyomán a kijelölt szarvas harcos kővé dermedten minden nála lévő felszerelésével egyszerűen eldől, mint egy szobor a sekély vízbe.
Arsenor, amikor látja a helyzet alakulását és a harc kezdetét, Abogr elé állva próbálja feltartóztatni az első vakondkutyát. Lándzsájával szúr a rohamozó bestia felé és találja el sikeresen. A lándzsa hegye a vakondkutya oldalát szántja végig, széttörve több bordacsontot. A rohamnak sok előnye van, de hátránya is. A kutyaszerű szörny elbucskázik és párat gurulva a parton kiszenved.
Aleimord későn eszmél, már mozdulni nincs ideje, elrohannak mellette az események, kivont karja dologtalan marad.
Uzazdm az ork igyekszik biztonságba vinni sérült társát, a part felé fut, Grem pedig, a meredélyi idegenvezető követi példáját, igyekszik minél távolabb kerülni az eseményektől.*
//Mindenki//
*Ekkor fogan meg Kilvard mágiája, azaz esik fenékre és nyomja tenyereit az iszapos talajra. Hirtelen _mindenki_, kivéve Valuryen - aki eléggé eltávolodott, hogy jó rálátása legyen, így kiesett a varázslat hatótávolságából - vállára, végtagjaira láthatatlan súlyok nehezednek, szinte a földre nyomják őket. A mozdulat megfelelő erő nélkül szinte lehetetlen, csak az óriásskorpió képes nagyon lassan mozdulni előre, de neki is minden lépésért meg kell szenvednie, de egyre inkább kiér az átjárón.
Valuryen most mozdulatlan célokat találhat, bár a távolság nem változott, a többiek pedig mozdulatlanok, amíg Kilvard mágiája kitart.
Tozeya megtorpan, bár kezeit kiszabadította, de nem tudja leszedni a szájáról a kötéseket és haladni sem tud.
Kilvard nem is akar mozdulni, hisz tudja, hogy mágiája addig él, amíg a tenyerei a talajt érintik. Learonra, Arsenorra és Aleimordra, ahogy Abogrra is hat Kilvard varázslata, ők gyakorlatilag képtelenek mozdulni. Ahogy az onthrokiak és vakondkutyáik is megtorpannak és már nem fenyegetik rohammal Abogrot.
Kilvard mágiája beválni látszik, amikor új érezheti, alatta megnyílik a föld. Forróságot érezhet a tenyere alatt és a következő pillanatban gejzírként tör fel igen forró víz alóla és repíti másfél méteres magasba. A gejzír megégeti a kezét, de szerencsére eleve hideg vízben volt, így nem forrázza le, ám ettől még tenyerei elhagyják az iszapos talajt, amitől területre ható mágiája megszűnik, így mindenki, akit érintett, felszabadul.
Kilvard egy rövid pörgő repülés után a vízbe csapódik, de komolyabb baja pár égésfolton kívül nincs. Kezei még megkötve, szája betapasztva, de él és cselekvőképes.
Az onthrokiak azonnal megindulnak előre a vízben gázolva, a láthatóan központi alak, Abogr a céljuk, aki előtt Arsenor állt meg, a másik oldalon, kissé mögötte az eddig tétlen Aleimorddal, szemben a megmaradt három vakondkutya acsarkodik rájuk és támadna.
A nassiky is megindul előre a part felé, de ő leghátul van és a többiekhez mérten lassabban mozog nagy tömege miatt.
Valuryennek van ideje még egy lövést leadni egy új célpontra, mindenképp ő az első, hisz őt nem verték béklyóba a láthatatlan súlyok.*
- Tartsátok fel őket! Be kell zárnom a kaput! *Kiáltja a mestermágus és újra nekikezd a félbehagyott varázslatnak.
Learon pár lépéssel Abogr mögött állva léphet újra akcióba és cselekedhet.*
//Valuryen - fegyver felruházás - 8 kör, Learon - Kőbőr - 1 kör//
//Reagsorrend: Valuryen, Tozeya, Kilvard, Learon, Arsenor, Aleimord//
//Dobások: Tozeya - gyorsaság próba - sikeres, Valuryen - célzás - találat - lokáció - jobb láb, Arsenor - Támadó dobás - találat - lokáció - törzs//
*Az átkelés valójában fizikálisan nem megerőltető, inkább a mágia keltette energiafodrok vagy a két helyszín, a mély és a felszín közötti környezetváltozás okozhat gondot. Egyszerre felemelő és hátborzongató, ahogy a Meredély mélyéről a Lihanechi tó partjára lépnek.
Bervold újra fordít a köpönyegén, vagy egyszerűen megértette, hogy rossz oldalra állt és miután újra szabad ég alatt lehet, javítani akar megítélésén. Futni kezd, de nem jut sokáig, hirtelen egy sziklakard szúrja át a mellkasát, mintha az a semmiből kerülne elő.
Tozeya nem messze tőle szalad el, láthatja, sőt, ő tudja is, hogy honnan került elő az a kard. Sikeresen tud eltávolodni és a kezeit is kiszabadítja, immáron szabad, fegyverei az oldalán, ahogy az álca megkívánta, de a szája még mindig meg- és bekötve.
Kilvard is átkel az átjárón, amelyet Abogr nyitott és amikor átérnek, elszabadul a pokol. Onthroki harcosok Bercold figyelmeztetése után elengedik a vakondkutyákat, amelyek Abogr felé rohamoznak, aki nekikezd a kapu bezárásának. De mivel a csapat még nem teljesen ért ki, így óvakodnia kell, nehogy félbe vágja őket a bezáródó átjáró.
Kilvard varázslásba kezd és a sekély vízben fenékre ülve nyomja az iszapos talajba a kezeit, hogy cselekedjen. S bár mágiája megfogan, előtte még szövetségeseinek még adódik alkalma cselekedni.
Valuryen eltávolodva nézheti végig az egészet, jól átlátható számára az egész. Az elől állók Abogr körül, a kapuból átlépő szarvas lények és a mögöttük érkező csapat, akik a mestermágus kalandozói lehetnek és mögöttük az óriás skorpiószerű lény, a nassiky.
Villámgyors gondolkodás után úgy dönt, hogy a nassikyt veszi célba a méretei miatt. Az óriásskorpió remek célpontot nyújt, a számszeríjből kilőtt, azonnal lángra kapó acélvessző jól látható ívet ír le célpontja felé, hogy a jobb oldalon találja el, de a lövés lepattan a kitinszerű, szürke páncéljáról és sisteregve vágódik a vízbe.
Learon felismeri Kilvardot, a másik mágust az onthrokiak gyűrűjében, ám neki sincs sok ideje addig, míg Bervold után a lények el nem eresztik vakondszerű kutyáikat vagy Kilvard varázslata meg nem fogan. Varázslat közben az egyik onthrokira mutat és sikeres mágiája nyomán a kijelölt szarvas harcos kővé dermedten minden nála lévő felszerelésével egyszerűen eldől, mint egy szobor a sekély vízbe.
Arsenor, amikor látja a helyzet alakulását és a harc kezdetét, Abogr elé állva próbálja feltartóztatni az első vakondkutyát. Lándzsájával szúr a rohamozó bestia felé és találja el sikeresen. A lándzsa hegye a vakondkutya oldalát szántja végig, széttörve több bordacsontot. A rohamnak sok előnye van, de hátránya is. A kutyaszerű szörny elbucskázik és párat gurulva a parton kiszenved.
Aleimord későn eszmél, már mozdulni nincs ideje, elrohannak mellette az események, kivont karja dologtalan marad.
Uzazdm az ork igyekszik biztonságba vinni sérült társát, a part felé fut, Grem pedig, a meredélyi idegenvezető követi példáját, igyekszik minél távolabb kerülni az eseményektől.*
//Mindenki//
*Ekkor fogan meg Kilvard mágiája, azaz esik fenékre és nyomja tenyereit az iszapos talajra. Hirtelen _mindenki_, kivéve Valuryen - aki eléggé eltávolodott, hogy jó rálátása legyen, így kiesett a varázslat hatótávolságából - vállára, végtagjaira láthatatlan súlyok nehezednek, szinte a földre nyomják őket. A mozdulat megfelelő erő nélkül szinte lehetetlen, csak az óriásskorpió képes nagyon lassan mozdulni előre, de neki is minden lépésért meg kell szenvednie, de egyre inkább kiér az átjárón.
Valuryen most mozdulatlan célokat találhat, bár a távolság nem változott, a többiek pedig mozdulatlanok, amíg Kilvard mágiája kitart.
Tozeya megtorpan, bár kezeit kiszabadította, de nem tudja leszedni a szájáról a kötéseket és haladni sem tud.
Kilvard nem is akar mozdulni, hisz tudja, hogy mágiája addig él, amíg a tenyerei a talajt érintik. Learonra, Arsenorra és Aleimordra, ahogy Abogrra is hat Kilvard varázslata, ők gyakorlatilag képtelenek mozdulni. Ahogy az onthrokiak és vakondkutyáik is megtorpannak és már nem fenyegetik rohammal Abogrot.
Kilvard mágiája beválni látszik, amikor új érezheti, alatta megnyílik a föld. Forróságot érezhet a tenyere alatt és a következő pillanatban gejzírként tör fel igen forró víz alóla és repíti másfél méteres magasba. A gejzír megégeti a kezét, de szerencsére eleve hideg vízben volt, így nem forrázza le, ám ettől még tenyerei elhagyják az iszapos talajt, amitől területre ható mágiája megszűnik, így mindenki, akit érintett, felszabadul.
Kilvard egy rövid pörgő repülés után a vízbe csapódik, de komolyabb baja pár égésfolton kívül nincs. Kezei még megkötve, szája betapasztva, de él és cselekvőképes.
Az onthrokiak azonnal megindulnak előre a vízben gázolva, a láthatóan központi alak, Abogr a céljuk, aki előtt Arsenor állt meg, a másik oldalon, kissé mögötte az eddig tétlen Aleimorddal, szemben a megmaradt három vakondkutya acsarkodik rájuk és támadna.
A nassiky is megindul előre a part felé, de ő leghátul van és a többiekhez mérten lassabban mozog nagy tömege miatt.
Valuryennek van ideje még egy lövést leadni egy új célpontra, mindenképp ő az első, hisz őt nem verték béklyóba a láthatatlan súlyok.*
- Tartsátok fel őket! Be kell zárnom a kaput! *Kiáltja a mestermágus és újra nekikezd a félbehagyott varázslatnak.
Learon pár lépéssel Abogr mögött állva léphet újra akcióba és cselekedhet.*
//Valuryen - fegyver felruházás - 8 kör, Learon - Kőbőr - 1 kör//
//Reagsorrend: Valuryen, Tozeya, Kilvard, Learon, Arsenor, Aleimord//
//Dobások: Tozeya - gyorsaság próba - sikeres, Valuryen - célzás - találat - lokáció - jobb láb, Arsenor - Támadó dobás - találat - lokáció - törzs//
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3722-3741