Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 146 (2901. - 2920. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2920. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-02-09 01:51:03
Üzenet elküldve: 2020-02-09 01:51:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Sűrű torokköszörülés közepette lapoz egyet, majd megfáradtan felsóhajt. Sokat kivett belőle a lent töltött, igen csak hosszú idő. Le sem tagadhatná, lassan, de biztosan korosodik.
Felkászálódik az ódon karosszékből, kimért mozdulattal visszacsúsztatja a bőrkötésű könyvet a polcra, s karjait maga mögött összefűzve az ablakhoz sétál. Hajnalodik.
A hold még fenn ragyog az égen sápatag, fényét százszor veri vissza a hatalmas tó tükre. Varázslatos látvány. A horizontot még épphogy nem festették narancsszínűre a nap első sugarai, az ég azonban már kékül, s a madarak is elkezdték a napot köszöntő énekük.
Megpördül tengelye körül, majd a lakrésze felé veszi az irányt. Van, még mit készülnie a feladatra, mi rá vár.*
Felkászálódik az ódon karosszékből, kimért mozdulattal visszacsúsztatja a bőrkötésű könyvet a polcra, s karjait maga mögött összefűzve az ablakhoz sétál. Hajnalodik.
A hold még fenn ragyog az égen sápatag, fényét százszor veri vissza a hatalmas tó tükre. Varázslatos látvány. A horizontot még épphogy nem festették narancsszínűre a nap első sugarai, az ég azonban már kékül, s a madarak is elkezdték a napot köszöntő énekük.
Megpördül tengelye körül, majd a lakrésze felé veszi az irányt. Van, még mit készülnie a feladatra, mi rá vár.*
2919. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-02-07 01:15:31
Üzenet elküldve: 2020-02-07 01:15:31
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//A lelketlen//
-Te mondtad, hogy ez nem hagyományos víz!
*Érkezik a válasz. Arsenor amúgy is ideges, de hogy nem érti miről van szó és a kopasz mintha még játszana is vele az már bőven elég ahhoz, hogy vészhelyzetnek érezze a dolgot hiába van elméletileg a legnagyobb mágusmester tornyában. Sőt, a helyzete kimondottan rosszra kezd fordulni mikor szétnéz és egy ismerős helyen találja magát. Ezt a szobát sose felejtené el. Minden itt kezdődött el. A vér kiszalad az arcából és érzi ahogy a fagyos veríték végigcsurog a hátán. Döbbenten néz a kopaszra és bár fogalma sincs miről van szó annyit érti, hogy elvarázsolták és ez az a mágia, ami miatt rémálmai lettek. Hogy mit csinál a kopasz továbbra se mondja el, de elküldi őt és ebben a varázslatban tartja amiből a kalandozó egy dologra tud következtetni. Ez csapda! Gyorsan az egyik székhez lép felkapja és a kopasz felé hajítja.*
-Nem! Még egyszer nem!
-Te mondtad, hogy ez nem hagyományos víz!
*Érkezik a válasz. Arsenor amúgy is ideges, de hogy nem érti miről van szó és a kopasz mintha még játszana is vele az már bőven elég ahhoz, hogy vészhelyzetnek érezze a dolgot hiába van elméletileg a legnagyobb mágusmester tornyában. Sőt, a helyzete kimondottan rosszra kezd fordulni mikor szétnéz és egy ismerős helyen találja magát. Ezt a szobát sose felejtené el. Minden itt kezdődött el. A vér kiszalad az arcából és érzi ahogy a fagyos veríték végigcsurog a hátán. Döbbenten néz a kopaszra és bár fogalma sincs miről van szó annyit érti, hogy elvarázsolták és ez az a mágia, ami miatt rémálmai lettek. Hogy mit csinál a kopasz továbbra se mondja el, de elküldi őt és ebben a varázslatban tartja amiből a kalandozó egy dologra tud következtetni. Ez csapda! Gyorsan az egyik székhez lép felkapja és a kopasz felé hajítja.*
-Nem! Még egyszer nem!
2918. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-02-01 12:49:45
Üzenet elküldve: 2020-02-01 12:49:45
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Sürgető segítség a Csibészeknek//
//Zárás//
*Nem minden történet ér megnyugtató véget, néha pedig, ahol az egyik véget ér, ott rögtön elkezdődik egy másik. Nem tudni, mi lesz a sorsa a földmélyieknek, de erről biztosan nem Zeya fog dönteni. Számára rengetet tapasztalatot hozott e kaland, olyanokat is, melyeket szívesebben feledne, de mestere máris ellenkezik vele elméjében, hiszen a jót és a rosszat egyformán kell fogadni. Micsoda badarság... legalábbis így duzzog magában.
Napokat tölt még a Mágustorony közelében, a tóparton, van mivel elszámolnia magában, és Rodd lábadozást is figyelemmel kíséri. Alkalmi társaitól elköszön, ki-ki megy a maga útjára, magának pedig végre döntést kell hoznia, merre tovább, északra menjen, vagy délre? Lihanech csábítja a csillogó víz túloldalán, ám jó adag keserű tapasztalatot kapott a világ őrületéből, hogy kíváncsisága mérséklődjön. Azon kívül most már valamit felmutathat odahaza, talán visszafogadják a kolostorba. Mindig is elvágyott onnan, de amióta elküldték tapasztalatot gyűjteni, alig várja, hogy visszakerüljön ebből az kaotikus, számára érthetetlen külvilágból. Elindul hát rövid búcsú után csendesen, észrevétlenül. Már, ha van még kitől elbúcsúzni, többé-kevésbé mindenki elment már. Talán felbukkan még valahol egyszer, de az már egy másik történet lesz.*
//Zárás//
*Nem minden történet ér megnyugtató véget, néha pedig, ahol az egyik véget ér, ott rögtön elkezdődik egy másik. Nem tudni, mi lesz a sorsa a földmélyieknek, de erről biztosan nem Zeya fog dönteni. Számára rengetet tapasztalatot hozott e kaland, olyanokat is, melyeket szívesebben feledne, de mestere máris ellenkezik vele elméjében, hiszen a jót és a rosszat egyformán kell fogadni. Micsoda badarság... legalábbis így duzzog magában.
Napokat tölt még a Mágustorony közelében, a tóparton, van mivel elszámolnia magában, és Rodd lábadozást is figyelemmel kíséri. Alkalmi társaitól elköszön, ki-ki megy a maga útjára, magának pedig végre döntést kell hoznia, merre tovább, északra menjen, vagy délre? Lihanech csábítja a csillogó víz túloldalán, ám jó adag keserű tapasztalatot kapott a világ őrületéből, hogy kíváncsisága mérséklődjön. Azon kívül most már valamit felmutathat odahaza, talán visszafogadják a kolostorba. Mindig is elvágyott onnan, de amióta elküldték tapasztalatot gyűjteni, alig várja, hogy visszakerüljön ebből az kaotikus, számára érthetetlen külvilágból. Elindul hát rövid búcsú után csendesen, észrevétlenül. Már, ha van még kitől elbúcsúzni, többé-kevésbé mindenki elment már. Talán felbukkan még valahol egyszer, de az már egy másik történet lesz.*
2917. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-01-29 18:35:29
Üzenet elküldve: 2020-01-29 18:35:29
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A lelketlen//
*Kezeit mosolyogva felemeli, s csak nyugodtan néz továbbra is a férfira.*
- Én nem mondtam, hogy bármit csináltam vele. *Mentegetőzik, közben fejét is megrázza.* Megkérdeztem, érzel-e valamit, mire azt válaszoltad, nem. *Vonja meg a vállát.* Nagyon hideg volt, gondoltam így felmelegítem kicsit, nem akartam, hogy megbetegedj, pusztán erről van szó. Nem hiszel nekem? *Szalad fel a szőrtelen szemöldök, apró ráncokat kreálva a szintén kopasz homlokra. Felsóhajt, látva Dongnor idegességét és feszültségét. A férfi hiába tekint körbe, a szoba, az csak szoba marad. Elszórtan különböző mágikus kellékek, néhány lombik, egy-két preparált tetem... azaz... Maga a helyiség díszes. Drága festmények lógnak a falról, az ablakokat vörös bársonyfüggöny takarja. Egyetlen ajtó vezet ki a szobából, egy hatalmas mahagóni fából készült, közvetlenül a férfival szemben. Pedig az elébb, mintha balról lett volna, hisz az asztal előtt ülve beszélgettek.*
- Ha te nem akarod, akkor én hogyan segítsek? *Sóhajt fel ismét az akolita, majd lassan feláll és az asztal mögé indul, aztán mintha meggondolná magát, vállai megereszkednek, s két kézzel az asztal lapján megtámaszkodva tekint fel a férfire.*
- Nézd... Dongnor. Az eset szörnyű, elismerem, borzasztó álmaid lehetnek, de elsősorban magadnak kell helyretenni a dolgokat... egy órát kell bent töltened... a többiek késnek... szóval, amíg nem szánod rá magad, hogy lelkeid apró darabjait egybekovácsold, addig én sem segíthetek, márpedig úgy látom, te ezt nem akarod annyira. *Arca szomorú, némileg elcsüggedt.*
- Szóval... igazán sajnálom, de meg kell kérjelek, hogy távozz. *Mondja csendesen, majd leül íróasztala mögé, közben a szoba másik oldalán lévő öt kifogástalan minőségű ajtóra mutat.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.29 18:36:48
*Kezeit mosolyogva felemeli, s csak nyugodtan néz továbbra is a férfira.*
- Én nem mondtam, hogy bármit csináltam vele. *Mentegetőzik, közben fejét is megrázza.* Megkérdeztem, érzel-e valamit, mire azt válaszoltad, nem. *Vonja meg a vállát.* Nagyon hideg volt, gondoltam így felmelegítem kicsit, nem akartam, hogy megbetegedj, pusztán erről van szó. Nem hiszel nekem? *Szalad fel a szőrtelen szemöldök, apró ráncokat kreálva a szintén kopasz homlokra. Felsóhajt, látva Dongnor idegességét és feszültségét. A férfi hiába tekint körbe, a szoba, az csak szoba marad. Elszórtan különböző mágikus kellékek, néhány lombik, egy-két preparált tetem... azaz... Maga a helyiség díszes. Drága festmények lógnak a falról, az ablakokat vörös bársonyfüggöny takarja. Egyetlen ajtó vezet ki a szobából, egy hatalmas mahagóni fából készült, közvetlenül a férfival szemben. Pedig az elébb, mintha balról lett volna, hisz az asztal előtt ülve beszélgettek.*
- Ha te nem akarod, akkor én hogyan segítsek? *Sóhajt fel ismét az akolita, majd lassan feláll és az asztal mögé indul, aztán mintha meggondolná magát, vállai megereszkednek, s két kézzel az asztal lapján megtámaszkodva tekint fel a férfire.*
- Nézd... Dongnor. Az eset szörnyű, elismerem, borzasztó álmaid lehetnek, de elsősorban magadnak kell helyretenni a dolgokat... egy órát kell bent töltened... a többiek késnek... szóval, amíg nem szánod rá magad, hogy lelkeid apró darabjait egybekovácsold, addig én sem segíthetek, márpedig úgy látom, te ezt nem akarod annyira. *Arca szomorú, némileg elcsüggedt.*
- Szóval... igazán sajnálom, de meg kell kérjelek, hogy távozz. *Mondja csendesen, majd leül íróasztala mögé, közben a szoba másik oldalán lévő öt kifogástalan minőségű ajtóra mutat.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.29 18:36:48
2916. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-01-29 00:23:22
Üzenet elküldve: 2020-01-29 00:23:22
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//A lelketlen//
*Arsenor bár tud olvasni, de nem jár könyvtárba vagy színházba. Ami, kultúra ragadt rá, azt piaci komédiákból és hasonlókból szerezte. A mélyenszántó gondolatokat kár is rá pazarolni. Érdemesebb egyszerűbben kifejteni. Mint a vízzel kapcsolatos dolgot. Amit úgy is reagál le ahogy egy tapasztalt kalandozó. Egyből reagál és támad. De a kopasz nyugodt marad. Annyira, hogy kezdi úgy érezni itt már biztos nagy baj van. A mágusok akkor szoktak ilyen magabiztosak lenni ha már szinte biztos győztek.*
-Te mondtad! Varázsló vagy és csináltál valamit a vízzel. Ezért töltögetted. Mit csináltál?
*Egyáltalán nem nyugszik meg és tényleg képes lenne lecsapni a kopaszt. Önvédelem lenne. Nem lehetne belőle baja. Idegesen néz a másikra, aki megint zavaros dolgokról beszél amiknek semmi értelme és amik végül csak megzavarják Arsenor gondolatait is.*
-Most akkor csináltál valamit a vízzel vagy nem? Már nem értem mi van itt!
*Értetlenül néz a kopaszra és szét a szobában. Egyáltalán nem érzi ezt segítségnek, de még úgy se mintha volna bármi értelme csak felidegesíti és összekuszálja a fejét. Ez most a víz hibája? Végül nyugodtabban szólal meg.*
-Nem csinálom ezt! Segítségért jöttem és fogalmam sincs miről van szó, mi történik és mit is csinálunk. Tudni szeretném, hogy mit is akar csinálni velem, ami segít rajtam. Magyarázza el mert ennek semmi értelme!
*Arsenor bár tud olvasni, de nem jár könyvtárba vagy színházba. Ami, kultúra ragadt rá, azt piaci komédiákból és hasonlókból szerezte. A mélyenszántó gondolatokat kár is rá pazarolni. Érdemesebb egyszerűbben kifejteni. Mint a vízzel kapcsolatos dolgot. Amit úgy is reagál le ahogy egy tapasztalt kalandozó. Egyből reagál és támad. De a kopasz nyugodt marad. Annyira, hogy kezdi úgy érezni itt már biztos nagy baj van. A mágusok akkor szoktak ilyen magabiztosak lenni ha már szinte biztos győztek.*
-Te mondtad! Varázsló vagy és csináltál valamit a vízzel. Ezért töltögetted. Mit csináltál?
*Egyáltalán nem nyugszik meg és tényleg képes lenne lecsapni a kopaszt. Önvédelem lenne. Nem lehetne belőle baja. Idegesen néz a másikra, aki megint zavaros dolgokról beszél amiknek semmi értelme és amik végül csak megzavarják Arsenor gondolatait is.*
-Most akkor csináltál valamit a vízzel vagy nem? Már nem értem mi van itt!
*Értetlenül néz a kopaszra és szét a szobában. Egyáltalán nem érzi ezt segítségnek, de még úgy se mintha volna bármi értelme csak felidegesíti és összekuszálja a fejét. Ez most a víz hibája? Végül nyugodtabban szólal meg.*
-Nem csinálom ezt! Segítségért jöttem és fogalmam sincs miről van szó, mi történik és mit is csinálunk. Tudni szeretném, hogy mit is akar csinálni velem, ami segít rajtam. Magyarázza el mert ennek semmi értelme!
2915. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-01-27 19:17:41
Üzenet elküldve: 2020-01-27 19:17:41
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Váratlan találkozás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ziz beleegyezik, hogy kivigye őt a vízből, így meg is teszi. A kiterített köpenyén helyezi kényelembe a tündért. Először csak csókolja, majd egyre jobban lejjebb és lejjebb halad míg el nem éri a nő érzékeny pontját. Ott kezdi kényeztetni a nőt, percekig kényezteti, majd vissza megy a nő szájához, hogy újra csókolgathassa. Megfogja Zizt és most helyet cserélnek, úgy hogy a nő legyen felül.*
//Váratlan találkozás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ziz beleegyezik, hogy kivigye őt a vízből, így meg is teszi. A kiterített köpenyén helyezi kényelembe a tündért. Először csak csókolja, majd egyre jobban lejjebb és lejjebb halad míg el nem éri a nő érzékeny pontját. Ott kezdi kényeztetni a nőt, percekig kényezteti, majd vissza megy a nő szájához, hogy újra csókolgathassa. Megfogja Zizt és most helyet cserélnek, úgy hogy a nő legyen felül.*
2914. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-01-27 01:23:42
Üzenet elküldve: 2020-01-27 01:23:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Fáradtan, ám sietve mássza meg a lebegő lépcsőket, hogy belépve a Torony megnyugtató csendjébe, ledobja magát a legközelebbi székre. Még csak azt sem tudja, mennyi idő telt el, míg távol volt... Odalenn a setétben minden pillanat egy fertályórának érződött, s minden perc órának hatott. Egy biztos, a közeljövőben nem kíván ily túrákra vetemedni.
Sóhajtva dől hátra ültében, tekintetével végigjárja a megannyi, vaskos könyvtől és megfakult pergamentekercstől roskadozó polcot, majd ott helyben, ültében hajtja le fejét, hogy néhány percre megpihenjen. Idejét sem tudja, mikor aludt legutoljára nyugodt körülmények között, ám ez most az. A fáklyák halk neszezése, a kint zúgó szél kitűnő partnernek bizonyul, a néhány perc pedig hosszú órákká nyúlik. Nem fáj már feje holmi othrokiak miatt, lelkét sem tépi Arthenior fogadósának baja. Nem foglalkoztatja már, merre kószál épp Taitos, sem az, hogy mi lett a Tanács sorsa. Nem érdekli, hisz alszik. Egyetlen, békés gondolat motozik csak elméjében s mely álomba ringatja: Végre hazaért.*
Sóhajtva dől hátra ültében, tekintetével végigjárja a megannyi, vaskos könyvtől és megfakult pergamentekercstől roskadozó polcot, majd ott helyben, ültében hajtja le fejét, hogy néhány percre megpihenjen. Idejét sem tudja, mikor aludt legutoljára nyugodt körülmények között, ám ez most az. A fáklyák halk neszezése, a kint zúgó szél kitűnő partnernek bizonyul, a néhány perc pedig hosszú órákká nyúlik. Nem fáj már feje holmi othrokiak miatt, lelkét sem tépi Arthenior fogadósának baja. Nem foglalkoztatja már, merre kószál épp Taitos, sem az, hogy mi lett a Tanács sorsa. Nem érdekli, hisz alszik. Egyetlen, békés gondolat motozik csak elméjében s mely álomba ringatja: Végre hazaért.*
2913. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-01-26 15:33:08
Üzenet elküldve: 2020-01-26 15:33:08
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A lelketlen//
*Csak lágyan mosolyog az értetlenkedésre, de nem fűz hozzá egyebet, elég, ha a hallottakat megemészti magában az ifjú. Higgadt marad, még akkor is, mikor láthatóan kinevetik okfejtését. Türelmesen hallgatja végig a magyarázatot is, de akkor sem rezzen össze, mikor azzal vádolják, hogy a pohárba tett valamit, sőt felugranak ökölbe szorított kézzel.*
- Gondolod, hogy tettem? *Kérdezi felhúzott szemöldökkel nyugodtan.* Talán érzel valamit, ami ezt sugallná, vagy csak mondataimból következtettél erre? Tudod fiam, olykor elegendő csupán egy pohár víz is a megváltáshoz, ha nagyon akarják, s hiszik. Mondd csak, te hiszel, Dongnor? *Kérdezi hirtelen.*
- Mert jelenleg abban biztosan, hogy a lelkeddel történt valami, s megrontották azt rémisztő álmokkal. *Vonja meg a vállát, s nézi meg egy pillanatra a két poharat.*
- Szóval azt érzed, hogy történik valami? Hogy mintha megváltozott volna minden? Igazából csak rajtad áll, hogyan tovább. Lehet most ezt nem érted, de innen te irányítasz, te döntöd el, hová utaznál, kivel találkoznál, s meg fog jelenni, ha akarod. Tiéd a választás, hogy mit tennél meg azért, életed normális mederbe terelődjön. Te döntesz, Dongnor! *Tárja szét kezét, majd, marad a helyén.*
- Hát válassz, mondd el mit akarsz, s mondd meg, hol romolhatott el. Végigjárjuk, s segítek neked. *Azt még mindig nem tudni, van-e bármi a pohár vízben vagy sem, de a férfi higgadtsága, akár meggyőző is lehet, így Dongnor ezen elgondolkodhat.*
- Az utat te választod és nem az álmaid, te választod az álmaid is, nem más, erre gondolj. Mondd, most hol lennél igazán? Hogyan dolgoznád fel leginkább, azt, mi belülről tép szét? *Kérdezi, aztán lassan hátradől. Tekintete kissé beesett, sötétlő, látszik, hogy koncentráltan figyel, de más egyebet nem tesz.*
*Csak lágyan mosolyog az értetlenkedésre, de nem fűz hozzá egyebet, elég, ha a hallottakat megemészti magában az ifjú. Higgadt marad, még akkor is, mikor láthatóan kinevetik okfejtését. Türelmesen hallgatja végig a magyarázatot is, de akkor sem rezzen össze, mikor azzal vádolják, hogy a pohárba tett valamit, sőt felugranak ökölbe szorított kézzel.*
- Gondolod, hogy tettem? *Kérdezi felhúzott szemöldökkel nyugodtan.* Talán érzel valamit, ami ezt sugallná, vagy csak mondataimból következtettél erre? Tudod fiam, olykor elegendő csupán egy pohár víz is a megváltáshoz, ha nagyon akarják, s hiszik. Mondd csak, te hiszel, Dongnor? *Kérdezi hirtelen.*
- Mert jelenleg abban biztosan, hogy a lelkeddel történt valami, s megrontották azt rémisztő álmokkal. *Vonja meg a vállát, s nézi meg egy pillanatra a két poharat.*
- Szóval azt érzed, hogy történik valami? Hogy mintha megváltozott volna minden? Igazából csak rajtad áll, hogyan tovább. Lehet most ezt nem érted, de innen te irányítasz, te döntöd el, hová utaznál, kivel találkoznál, s meg fog jelenni, ha akarod. Tiéd a választás, hogy mit tennél meg azért, életed normális mederbe terelődjön. Te döntesz, Dongnor! *Tárja szét kezét, majd, marad a helyén.*
- Hát válassz, mondd el mit akarsz, s mondd meg, hol romolhatott el. Végigjárjuk, s segítek neked. *Azt még mindig nem tudni, van-e bármi a pohár vízben vagy sem, de a férfi higgadtsága, akár meggyőző is lehet, így Dongnor ezen elgondolkodhat.*
- Az utat te választod és nem az álmaid, te választod az álmaid is, nem más, erre gondolj. Mondd, most hol lennél igazán? Hogyan dolgoznád fel leginkább, azt, mi belülről tép szét? *Kérdezi, aztán lassan hátradől. Tekintete kissé beesett, sötétlő, látszik, hogy koncentráltan figyel, de más egyebet nem tesz.*
2912. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-01-25 20:41:08
Üzenet elküldve: 2020-01-25 20:41:08
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//A lelketlen//
*Arsenor nem épp az értelem mintaképe ahogy a kopaszra néz hallva annak a szavait. Kezdi, azt is kétségbe vonni, hogy tényleg olyan okos fickó lenne mint gondolta.*
-Vihart egy pillangó szárnycsapása? Ahhoz azért elég nagy pillangó kéne. Akkora mint a sárkány az égen.
*Röhög fel. Tényleg elég érdekes helyzet, hogy neki kell felvilágosítania egy mágust arról, hogy egy pillangó nem tud viharokat kavarni. Vagy mégis? Lehet, hogy valami varázspillangóról volt szó amiről még nem hallott. Varázslovak is vannak szóval lehetnek pillangók is. A következő szavakra Arsenor értetlenül néz.*
-Hirtelen? Hát szoktak dolgok hirtelen történni. Változtam már manóvá meg ilyenek, de az olyanokat nem lehet előre meglátni csak megtörténik. De itt vagyunk Abogr mester tornyában. Itt csak nem történik semmi. Remélem.
*Bizonytalanodik végül el. Most nincs felkészülve rá, hogy átváltozzon valamivé vagy megtámadják, esetleg megint valamilyen lény megjelenjen és kitalálja, hogy vele szeretne gyereket csinálni. Főleg az utóbbit nem szeretné. Még csak az kéne itt neki. Sőt, a leginkább, azt reméli, hogy a kopasz nem akar rámászni. Annak hasonlata se ér el hozzá. Mondhatni falnak beszél.*
-Én üres pohár tele töltve? Az előbb ittam egy pohár vizet, de attól még pohárnak nem mondanám magam. Beszélne kicsit érthetőbben, hogy mire gondol mert nem teljesen értem?
*Vakargatja a fejét. Azt, azért tudja, hogy valami komoly dologra utal a mágus, de hogy mit is akar arról fogalma sincs. A családjával akar valamit? Vagy az álmokkal? A lelkéről van szó? Az volna a pohár víz? De akkor, hogy lehet a lélek egy pohár víz? Mindenképp túl bonyolult ahhoz, hogy az egyszerű kalandor értse. Még úgy is ha annyira nem tanulatlan mert írni és olvasni is tud. Mikor egyértelműen kezd beszélni a kopasz akkor érti meg miről van szó és döbbenten néz rá. Szinte el is sápad.*
-Hé! Tettél ebbe valamit? Mit akarsz tőlem?
*Pattan fel a székből ökölbe szorított kézzel. Ha fenyegetik akkor ő nem fogja, azt annyiban hagyni legyen az mágus. Ha a másik fura kézjeleket csinálna vagy érthetetlenül elkezdene beszélni akkor nem is rest rásózni a kopasz fejére.*
*Arsenor nem épp az értelem mintaképe ahogy a kopaszra néz hallva annak a szavait. Kezdi, azt is kétségbe vonni, hogy tényleg olyan okos fickó lenne mint gondolta.*
-Vihart egy pillangó szárnycsapása? Ahhoz azért elég nagy pillangó kéne. Akkora mint a sárkány az égen.
*Röhög fel. Tényleg elég érdekes helyzet, hogy neki kell felvilágosítania egy mágust arról, hogy egy pillangó nem tud viharokat kavarni. Vagy mégis? Lehet, hogy valami varázspillangóról volt szó amiről még nem hallott. Varázslovak is vannak szóval lehetnek pillangók is. A következő szavakra Arsenor értetlenül néz.*
-Hirtelen? Hát szoktak dolgok hirtelen történni. Változtam már manóvá meg ilyenek, de az olyanokat nem lehet előre meglátni csak megtörténik. De itt vagyunk Abogr mester tornyában. Itt csak nem történik semmi. Remélem.
*Bizonytalanodik végül el. Most nincs felkészülve rá, hogy átváltozzon valamivé vagy megtámadják, esetleg megint valamilyen lény megjelenjen és kitalálja, hogy vele szeretne gyereket csinálni. Főleg az utóbbit nem szeretné. Még csak az kéne itt neki. Sőt, a leginkább, azt reméli, hogy a kopasz nem akar rámászni. Annak hasonlata se ér el hozzá. Mondhatni falnak beszél.*
-Én üres pohár tele töltve? Az előbb ittam egy pohár vizet, de attól még pohárnak nem mondanám magam. Beszélne kicsit érthetőbben, hogy mire gondol mert nem teljesen értem?
*Vakargatja a fejét. Azt, azért tudja, hogy valami komoly dologra utal a mágus, de hogy mit is akar arról fogalma sincs. A családjával akar valamit? Vagy az álmokkal? A lelkéről van szó? Az volna a pohár víz? De akkor, hogy lehet a lélek egy pohár víz? Mindenképp túl bonyolult ahhoz, hogy az egyszerű kalandor értse. Még úgy is ha annyira nem tanulatlan mert írni és olvasni is tud. Mikor egyértelműen kezd beszélni a kopasz akkor érti meg miről van szó és döbbenten néz rá. Szinte el is sápad.*
-Hé! Tettél ebbe valamit? Mit akarsz tőlem?
*Pattan fel a székből ökölbe szorított kézzel. Ha fenyegetik akkor ő nem fogja, azt annyiban hagyni legyen az mágus. Ha a másik fura kézjeleket csinálna vagy érthetetlenül elkezdene beszélni akkor nem is rest rásózni a kopasz fejére.*
2911. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-01-24 19:24:07
Üzenet elküldve: 2020-01-24 19:24:07
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Váratlan találkozás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Úgy tűnik sikerült felpezsdítenie a férfit. Az karjaiba veszi, de így is észreveszi merev tagját.*
-Egyet értek veled. Már rég a vízben vagyunk. Jobb lenne ha kimennénk.
*Suttogja a férfi fülébe a választ. Türelmesen végigvárja, még Arl kiviszi őt a vízből. Addig a férfi felsőtestébe kapaszkodik. A férfi a köpenyére teszi le őt és helyezi kényelembe, ahol csókjaival kényezteti.*
//Váratlan találkozás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Úgy tűnik sikerült felpezsdítenie a férfit. Az karjaiba veszi, de így is észreveszi merev tagját.*
-Egyet értek veled. Már rég a vízben vagyunk. Jobb lenne ha kimennénk.
*Suttogja a férfi fülébe a választ. Türelmesen végigvárja, még Arl kiviszi őt a vízből. Addig a férfi felsőtestébe kapaszkodik. A férfi a köpenyére teszi le őt és helyezi kényelembe, ahol csókjaival kényezteti.*
2910. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-01-24 19:05:34
Üzenet elküldve: 2020-01-24 19:05:34
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A lelketlen//
*A könyvespolctól visszafordulva, mosolyogva emeli fel tenyerét, Dongnort nyugalomra intve.*
- Miről nem hallottam, nem azt jelenti, nem létezik, tán könyveim, pergamenjeim majd segítenek... *szélesedik a mosoly, s tar kopasz fején, mintha a szemöldök íve is megugrana egy pillanatra* tudja... olykor egy pillangó szárnycsapása idéz elő vihart, vagy egy pohár víz frissíti fel a lelket, esetleg óceánba öntve kavar örvényt a hullám. *Közeledve az asztalra dobja a könyvet, mely nagy puffanással landol.*
- Hiszek a tudományban, s hiszek az elme erejében is. *hajol kissé közelebb* mondja csak... nem érez semmi furcsát, nem gondolja, hogy valami hirtelen megtörténik? *Látványosan felemeli kezét, s eltekint a szoba egy távoli sarkába, mintha csak ízlelgetné a következő mondatokat.*
- Nem gondolja, hogy... az üres pohár, akár maga is lehetne, melyet most teletöltött? *Hirtelen előrehajol, s nagyon halkan, suttogva folytatja.*
- Nem gondolja... hogy nem kellene meginni bármit, mit csak úgy felkínálnak? *kuncogni kezd* Főként, ha ily látványosan teszik azt? De hiszem, hogy segíthet, hiszem, hogy élete látványos fordulatot vehet, csupán ettől a pohár víztől, hiszen... gondolom most már rájött, nem hagyományos víz ez... *Hátrébb csusszan a székkel, s várakozik, csupán széles mosolya és enyhén torzan megemelkedő szemöldökcsontja az, mi állandó.*
- Hát... élvezze az utazást, barátom, melynek végén, megleli a megoldást és most adja át magát... érezze, mert ez még csak a kezdet, s magán áll a folytatás... *Hangosan felnevet, alig visszhangzik a tompa szobában.*
*A könyvespolctól visszafordulva, mosolyogva emeli fel tenyerét, Dongnort nyugalomra intve.*
- Miről nem hallottam, nem azt jelenti, nem létezik, tán könyveim, pergamenjeim majd segítenek... *szélesedik a mosoly, s tar kopasz fején, mintha a szemöldök íve is megugrana egy pillanatra* tudja... olykor egy pillangó szárnycsapása idéz elő vihart, vagy egy pohár víz frissíti fel a lelket, esetleg óceánba öntve kavar örvényt a hullám. *Közeledve az asztalra dobja a könyvet, mely nagy puffanással landol.*
- Hiszek a tudományban, s hiszek az elme erejében is. *hajol kissé közelebb* mondja csak... nem érez semmi furcsát, nem gondolja, hogy valami hirtelen megtörténik? *Látványosan felemeli kezét, s eltekint a szoba egy távoli sarkába, mintha csak ízlelgetné a következő mondatokat.*
- Nem gondolja, hogy... az üres pohár, akár maga is lehetne, melyet most teletöltött? *Hirtelen előrehajol, s nagyon halkan, suttogva folytatja.*
- Nem gondolja... hogy nem kellene meginni bármit, mit csak úgy felkínálnak? *kuncogni kezd* Főként, ha ily látványosan teszik azt? De hiszem, hogy segíthet, hiszem, hogy élete látványos fordulatot vehet, csupán ettől a pohár víztől, hiszen... gondolom most már rájött, nem hagyományos víz ez... *Hátrébb csusszan a székkel, s várakozik, csupán széles mosolya és enyhén torzan megemelkedő szemöldökcsontja az, mi állandó.*
- Hát... élvezze az utazást, barátom, melynek végén, megleli a megoldást és most adja át magát... érezze, mert ez még csak a kezdet, s magán áll a folytatás... *Hangosan felnevet, alig visszhangzik a tompa szobában.*
2909. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-01-21 23:58:19
Üzenet elküldve: 2020-01-21 23:58:19
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//A lelketlen//
*Arsenor mesél. A kopasz pedig néha mintha valami érzelmeket is mutatna. Mondjuk elég furán néz ki egy szemöldök megemelkedése amin nincs is szemöldök. Ezt nagyon nem tudja megszokni a kalandor. Rossz ránézni erre az emberre. A kocsmában biztos elszörnyülködik majd másoknak róla. De most még csak mesél. Az álmairól nem könnyű, de megteszi. Meg is kell állnia közben annyira nem könnyű. Tényleg csak remélni meri, hogy ennek van is értelme. A kopasz szavai pedig amikkel felsorolja a dolgokat nem könnyítik meg a dolgát. Mikor pedig, azt hallja, hogy ilyen varázslatról még nem hallott elkerekedik a szeme és hirtelen ideges is lesz.*
-Egy mágus, hogy akar segíteni ha nem varázslattal? Miért kellett ezeket elmondanom akkor?
*Az, hogy segíteni szeretne egyáltalán nem nyugtatja meg a kalandort. A szándék magában nem elég. Ő segítségért jött, kihallgatták, mindent elmondott pedig nem nagyon akarta és most, azt hallja nincs olyan varázslat ami jó lenne neki. Mikor, azt hallja, hogy van valami írás erről akkor idegesen fúj egy nagyot.*
-Ez nem hangzik túl meggyőzően.*Sóhajt.*Bocsánat csak...Ez nem könnyű. Olyan...Nincs beleszólásom a dologba csak másra támaszkodhatok. Kiszolgáltatott.
*A vizet nem teljesen érti miről beszél a másik csak, hogy élénkít és jó a szívnek. Bólint és egyben kiissza a pohárral. Tényleg jól esik neki. Talán egy feles jobban esne, de lehet annak baj lenne a vége. Utána tölt egy pohárral a kopasznak is és addig megtalálja a másik a könyvet amit szeretne. Arra, hogy lehet fájni fog Arsenor elbizonytalanodik.*
-De...azt mondja beválik?*Kérdez rá és csak akkor bólint ha megerősítik erről.*Rendben. Kibírom. Csináljuk! Ez olyasmi lesz mint mikor a fájó fogat kihúzzák?
*Arsenor mesél. A kopasz pedig néha mintha valami érzelmeket is mutatna. Mondjuk elég furán néz ki egy szemöldök megemelkedése amin nincs is szemöldök. Ezt nagyon nem tudja megszokni a kalandor. Rossz ránézni erre az emberre. A kocsmában biztos elszörnyülködik majd másoknak róla. De most még csak mesél. Az álmairól nem könnyű, de megteszi. Meg is kell állnia közben annyira nem könnyű. Tényleg csak remélni meri, hogy ennek van is értelme. A kopasz szavai pedig amikkel felsorolja a dolgokat nem könnyítik meg a dolgát. Mikor pedig, azt hallja, hogy ilyen varázslatról még nem hallott elkerekedik a szeme és hirtelen ideges is lesz.*
-Egy mágus, hogy akar segíteni ha nem varázslattal? Miért kellett ezeket elmondanom akkor?
*Az, hogy segíteni szeretne egyáltalán nem nyugtatja meg a kalandort. A szándék magában nem elég. Ő segítségért jött, kihallgatták, mindent elmondott pedig nem nagyon akarta és most, azt hallja nincs olyan varázslat ami jó lenne neki. Mikor, azt hallja, hogy van valami írás erről akkor idegesen fúj egy nagyot.*
-Ez nem hangzik túl meggyőzően.*Sóhajt.*Bocsánat csak...Ez nem könnyű. Olyan...Nincs beleszólásom a dologba csak másra támaszkodhatok. Kiszolgáltatott.
*A vizet nem teljesen érti miről beszél a másik csak, hogy élénkít és jó a szívnek. Bólint és egyben kiissza a pohárral. Tényleg jól esik neki. Talán egy feles jobban esne, de lehet annak baj lenne a vége. Utána tölt egy pohárral a kopasznak is és addig megtalálja a másik a könyvet amit szeretne. Arra, hogy lehet fájni fog Arsenor elbizonytalanodik.*
-De...azt mondja beválik?*Kérdez rá és csak akkor bólint ha megerősítik erről.*Rendben. Kibírom. Csináljuk! Ez olyasmi lesz mint mikor a fájó fogat kihúzzák?
2908. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-01-21 20:31:57
Üzenet elküldve: 2020-01-21 20:31:57
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A lelketlen//
*Arca változatlan, de olykor-olykor a reakciókból kitűnik, hogy elégedett a beszélgetés további alakulásával. Dongnor lassan megnyílik, s az önvallomás mélyebb értelmeket nyer, s ahogy életének egyes állomásai, érzései felszínre törnek, mintha nyugodtabb is lenne.*
- Értem. *Szól közbe bólintva egyet, s míg a férfi folytatja, a pohár víz, ismét áttöltésre kerül, aztán mikor az álmokról esik szó, már maga is szomorú arcot vág, együtt érez a férfivel, s megpróbálja átérezni gyötrődését.*
- Megértem, hogy szinte elviselhetetlen kínt érez. Elveszett család, halott édesanya... kilátástalanságot okozó álmok... be kell valljam, nem ismerek olyan varázslatot, mely a lelki sérüléseket orvosolhatná. Azonban megérintett, amiket elmondott, így mindenféleképpen szeretnék önnek segíteni. *Elengedi a vízzel teli poharat, melyen eddig nyugtatta kezét, majd lassan feláll, s mutatóujját állához érintve lassan, tűnődve a falra kihelyezett polcokhoz sétál.*
- Ha jól emlékszem, valahol... hümmm... *Találomra kiválaszt egy könyvet, gerincénél fogva kissé kijjebb húzza, majd vissza.* nem... nem ez lesz az. *Rázza meg a fejét.*
- Tudja... hallottam olyan írásokról, melyek kifejezetten az eltévelyedett lelkek orvoslását szolgálták... valahogy a szétszóródott darabok ismét egymásra találtak... *Hümmög ismét, de beszédét természetesen Dongnor hallhatja.*
- Igya meg a vizet, már kellemes. Úgy tartják a tiszta forrásvíz élénkít, egyben a vér hígításával a szívet is tisztítja. *Pillant hátra válla felett.* - Kérem, töltsön nekem is, a másik pohárba. *Kéri meg a férfit, s ha így tesz, közben úgy a találomra kiválasztott negyedik könyv, immár az akolita kezében állapodik meg. Megfordul.*
- Ha megitta, kezdhetjük. Megvan. *Mondja egyszerűen.* De nem lesz könnyű... sőt, ami azt illeti lehet fájdalmasabb lesz, mint gondolta. *Fűzi hozzá ciccegve és fejét ingatva.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.21 20:32:23
*Arca változatlan, de olykor-olykor a reakciókból kitűnik, hogy elégedett a beszélgetés további alakulásával. Dongnor lassan megnyílik, s az önvallomás mélyebb értelmeket nyer, s ahogy életének egyes állomásai, érzései felszínre törnek, mintha nyugodtabb is lenne.*
- Értem. *Szól közbe bólintva egyet, s míg a férfi folytatja, a pohár víz, ismét áttöltésre kerül, aztán mikor az álmokról esik szó, már maga is szomorú arcot vág, együtt érez a férfivel, s megpróbálja átérezni gyötrődését.*
- Megértem, hogy szinte elviselhetetlen kínt érez. Elveszett család, halott édesanya... kilátástalanságot okozó álmok... be kell valljam, nem ismerek olyan varázslatot, mely a lelki sérüléseket orvosolhatná. Azonban megérintett, amiket elmondott, így mindenféleképpen szeretnék önnek segíteni. *Elengedi a vízzel teli poharat, melyen eddig nyugtatta kezét, majd lassan feláll, s mutatóujját állához érintve lassan, tűnődve a falra kihelyezett polcokhoz sétál.*
- Ha jól emlékszem, valahol... hümmm... *Találomra kiválaszt egy könyvet, gerincénél fogva kissé kijjebb húzza, majd vissza.* nem... nem ez lesz az. *Rázza meg a fejét.*
- Tudja... hallottam olyan írásokról, melyek kifejezetten az eltévelyedett lelkek orvoslását szolgálták... valahogy a szétszóródott darabok ismét egymásra találtak... *Hümmög ismét, de beszédét természetesen Dongnor hallhatja.*
- Igya meg a vizet, már kellemes. Úgy tartják a tiszta forrásvíz élénkít, egyben a vér hígításával a szívet is tisztítja. *Pillant hátra válla felett.* - Kérem, töltsön nekem is, a másik pohárba. *Kéri meg a férfit, s ha így tesz, közben úgy a találomra kiválasztott negyedik könyv, immár az akolita kezében állapodik meg. Megfordul.*
- Ha megitta, kezdhetjük. Megvan. *Mondja egyszerűen.* De nem lesz könnyű... sőt, ami azt illeti lehet fájdalmasabb lesz, mint gondolta. *Fűzi hozzá ciccegve és fejét ingatva.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.21 20:32:23
2907. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-01-21 17:48:46
Üzenet elküldve: 2020-01-21 17:48:46
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Váratlan találkozás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Csak mosolyogni tud azon, ahogy a tündér mérgelődik. Édesnek tartja, ha egy nő tetteti a mérgelődést. Nem teljesen érti, hogy a nő miért kérdez vissza, és hogy miért úszik ilyen közel hozzá és vezeti ki derékig a vízből. A kérdés meglepetésként érte, de ellenvetést nem tud hozzá tenni. A simogatás viszont felpezsdíti kedélyeit. Férfiassága már a vízből is kilátszik, úgyhogy felkapja a tündért és megcsókolja, ahogy a nő ajánlotta.*
-Szerintem már eleget úszkáltunk. Inkább menjünk ki a szárazra. Vagy esetleg te maradnál?
*Ha a nő beleegyezik akkor kiviszi a partra, lefekteti a köpenyére és tovább folytatja a csókot. Viszont ha Ziz a vízben maradna, akkor tovább tartja a karjaiban és ott csókolja.*
//Váratlan találkozás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Csak mosolyogni tud azon, ahogy a tündér mérgelődik. Édesnek tartja, ha egy nő tetteti a mérgelődést. Nem teljesen érti, hogy a nő miért kérdez vissza, és hogy miért úszik ilyen közel hozzá és vezeti ki derékig a vízből. A kérdés meglepetésként érte, de ellenvetést nem tud hozzá tenni. A simogatás viszont felpezsdíti kedélyeit. Férfiassága már a vízből is kilátszik, úgyhogy felkapja a tündért és megcsókolja, ahogy a nő ajánlotta.*
-Szerintem már eleget úszkáltunk. Inkább menjünk ki a szárazra. Vagy esetleg te maradnál?
*Ha a nő beleegyezik akkor kiviszi a partra, lefekteti a köpenyére és tovább folytatja a csókot. Viszont ha Ziz a vízben maradna, akkor tovább tartja a karjaiban és ott csókolja.*
2906. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-01-20 00:29:19
Üzenet elküldve: 2020-01-20 00:29:19
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//A lelketlen//
*A kopasz mikor kijavítja akkor értetlenül néz, de a törpe nevének hallatán értelem csillan a tekintetében és bólint. Aztán csak mesél. Nem szokott a családjáról mesélni. Pedig főleg az álmok által, továbbra is az élete részét képezik. Talán pont azok miatt is nem szokott róluk beszélni. A problémáit megtartja magának. A kopasz ékes szavaira csak néz. Átlagos történet az övé igazat ad neki. Artheniorban nem egy kalandozó van és azoknak nem is egyszer, nem csak egy felesége és nem csak Artheniorban. Szóval megesik az ilyen. Arra, hogy a családja elvesztése szakított volna ki egy darabot a lelkéből arra kétkedve néz. Pont azért, mert ez egy gyakori dolog ezért nem nagyon gondolja, hogy okozhat ilyen rémálmokat. A kérdésekre is ekképpen válaszol.*
-Lehetnek ők akárhol. Szerintem nem is a városban vannak hisz akkor hazajöttek volna. Nem lehet két elkóborolt embert így megtalálni a nagyvilágban.
*Jegyzi meg okosan. Persze mágiával lehet, hogy meglehet, de ő ilyenről még nem hallott.*
-Meg ugye mit is mondhatnék nekik? Hogy meghalt anya örökség meg nincs? Lehet nem volna abból se semmi.
*Nézi, ahogy a víz megint át lesz öntve. Nem nagyon érti, hogy miért csinálja ezt a kopasz, de már feltűnően sokat szórakozik azzal méghozzá úgy, hogy bele se ivott még. A kérdésre Arsenor maga elé bámul és szedi össze a gondolatait meg az erejét. Végül egy nagy sóhajjal belekezd.*
-Hát...A testvéreim látom. Ahogy ők meghalnak. Mindig másképp. Néha olyan élethű, hogy szinte felriadok az éjszaka közepén. Van, hogy vízbe fúlnak és nem tehetek értük semmit, van, hogy felkötik őket, olyan is, hogy ami lényekkel a kalandozásaim során találkozok azok ölik meg őket. Démonboszorkány eszi meg őket. A karmos kezével...*Hirtelen elhallgat, mert az emlékbe beleborzad. Kell egy kis idő, míg összeszedi magát.*Olyan is, hogy a mocsárban merülnek el. Vagy a villám csap beléjük, de még élnek és feketére pörkölődve is szólongatnak. Ezt... Én nem bírom tovább. Félek elaludni.
*A kopasz mikor kijavítja akkor értetlenül néz, de a törpe nevének hallatán értelem csillan a tekintetében és bólint. Aztán csak mesél. Nem szokott a családjáról mesélni. Pedig főleg az álmok által, továbbra is az élete részét képezik. Talán pont azok miatt is nem szokott róluk beszélni. A problémáit megtartja magának. A kopasz ékes szavaira csak néz. Átlagos történet az övé igazat ad neki. Artheniorban nem egy kalandozó van és azoknak nem is egyszer, nem csak egy felesége és nem csak Artheniorban. Szóval megesik az ilyen. Arra, hogy a családja elvesztése szakított volna ki egy darabot a lelkéből arra kétkedve néz. Pont azért, mert ez egy gyakori dolog ezért nem nagyon gondolja, hogy okozhat ilyen rémálmokat. A kérdésekre is ekképpen válaszol.*
-Lehetnek ők akárhol. Szerintem nem is a városban vannak hisz akkor hazajöttek volna. Nem lehet két elkóborolt embert így megtalálni a nagyvilágban.
*Jegyzi meg okosan. Persze mágiával lehet, hogy meglehet, de ő ilyenről még nem hallott.*
-Meg ugye mit is mondhatnék nekik? Hogy meghalt anya örökség meg nincs? Lehet nem volna abból se semmi.
*Nézi, ahogy a víz megint át lesz öntve. Nem nagyon érti, hogy miért csinálja ezt a kopasz, de már feltűnően sokat szórakozik azzal méghozzá úgy, hogy bele se ivott még. A kérdésre Arsenor maga elé bámul és szedi össze a gondolatait meg az erejét. Végül egy nagy sóhajjal belekezd.*
-Hát...A testvéreim látom. Ahogy ők meghalnak. Mindig másképp. Néha olyan élethű, hogy szinte felriadok az éjszaka közepén. Van, hogy vízbe fúlnak és nem tehetek értük semmit, van, hogy felkötik őket, olyan is, hogy ami lényekkel a kalandozásaim során találkozok azok ölik meg őket. Démonboszorkány eszi meg őket. A karmos kezével...*Hirtelen elhallgat, mert az emlékbe beleborzad. Kell egy kis idő, míg összeszedi magát.*Olyan is, hogy a mocsárban merülnek el. Vagy a villám csap beléjük, de még élnek és feketére pörkölődve is szólongatnak. Ezt... Én nem bírom tovább. Félek elaludni.
2905. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-01-19 19:19:58
Üzenet elküldve: 2020-01-19 19:19:58
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Váratlan találkozás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Tündérkém? Nem vagyok a tündérkéd.
*Húzza fel magát, bár nem tud haragudni a férfira. Lenyugtatja magát és kedves, csábító hangon szól a férfihoz.*
-Béke puszi?
*Közelebb úszik Arlhoz. Megfogja a kezét és kezdi kivezetni a férfit a partra, viszont meggondolja magát és inkább csak addig, hogy a víz szintje a hasa aljáig érjen.*
-Mit szólnál inkább egy csókhoz?
*Közelebb lép a férfihoz és a felsőtestét kezdi simogatni, majd lassan elér a bárd ágyékához, de annál lejjebb nem megy.*
//Váratlan találkozás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Tündérkém? Nem vagyok a tündérkéd.
*Húzza fel magát, bár nem tud haragudni a férfira. Lenyugtatja magát és kedves, csábító hangon szól a férfihoz.*
-Béke puszi?
*Közelebb úszik Arlhoz. Megfogja a kezét és kezdi kivezetni a férfit a partra, viszont meggondolja magát és inkább csak addig, hogy a víz szintje a hasa aljáig érjen.*
-Mit szólnál inkább egy csókhoz?
*Közelebb lép a férfihoz és a felsőtestét kezdi simogatni, majd lassan elér a bárd ágyékához, de annál lejjebb nem megy.*
2904. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-01-18 19:22:58
Üzenet elküldve: 2020-01-18 19:22:58
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Váratlan találkozás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Viccesnek találja, hogy a tündér így felháborodott a viccén.*
-Na. Ne vedd úgy a szívedre. Csak viccelődtem tündérkém.
*Mosolyog kedvesen a nőre. Még jó hogy vízben vannak, mert a gondolatai kezdenek elvándorolni a mezítelen nőre, amire férfiassága is reagál. Nem szeretné, hogy a nő rosszra gondoljon, de a férfi az férfi. Jobb ha nem tud róla, hogy mire gondol.*
-Nos. Megbocsátasz ennek a rossz, és gyerekes bárdnak?
*Kérdezi Ziztől, karjait széttárva várja a nő válaszát. Egy béke ölelésre számít, bár lehet, hogy az nem lenne a legjobb.*
-Nem adsz egy béke puszit ennek a bárdnak.
//Váratlan találkozás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Viccesnek találja, hogy a tündér így felháborodott a viccén.*
-Na. Ne vedd úgy a szívedre. Csak viccelődtem tündérkém.
*Mosolyog kedvesen a nőre. Még jó hogy vízben vannak, mert a gondolatai kezdenek elvándorolni a mezítelen nőre, amire férfiassága is reagál. Nem szeretné, hogy a nő rosszra gondoljon, de a férfi az férfi. Jobb ha nem tud róla, hogy mire gondol.*
-Nos. Megbocsátasz ennek a rossz, és gyerekes bárdnak?
*Kérdezi Ziztől, karjait széttárva várja a nő válaszát. Egy béke ölelésre számít, bár lehet, hogy az nem lenne a legjobb.*
-Nem adsz egy béke puszit ennek a bárdnak.
2903. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-01-14 17:44:26
Üzenet elküldve: 2020-01-14 17:44:26
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Váratlan találkozás//
*Nevetve úszik beljebb, miután fellökte Arlt. Nevetve fordul meg, hogy megnézze, hogy nincs-e baja a bárdnak. Meglepődik, ahogy senkit sem lát ott ahol előbb még a férfi állt. Megrémül, hiszen Arlnak semmi nyoma sincs.*
-Arl. Hol vagy?
*Kiabálja rémülten. Elkezd úszni arra a helyre, ahol Arl állt, de hirtelen Arl szólal meg a háta mögött és a nevetését hallja. Megfordul és látja, hogy a bárd épen és egészségesen áll előtte.*
-Megőrültél!? Ez egyáltalán nem volt vicces.
*Mondja haragosan a férfinak. Bár felháborodása kicsit jogtalan, hiszen végül is ő lökte fel Arlt, így inkább neki lenne oka kiabálni vele.*
//Váratlan találkozás//
*Nevetve úszik beljebb, miután fellökte Arlt. Nevetve fordul meg, hogy megnézze, hogy nincs-e baja a bárdnak. Meglepődik, ahogy senkit sem lát ott ahol előbb még a férfi állt. Megrémül, hiszen Arlnak semmi nyoma sincs.*
-Arl. Hol vagy?
*Kiabálja rémülten. Elkezd úszni arra a helyre, ahol Arl állt, de hirtelen Arl szólal meg a háta mögött és a nevetését hallja. Megfordul és látja, hogy a bárd épen és egészségesen áll előtte.*
-Megőrültél!? Ez egyáltalán nem volt vicces.
*Mondja haragosan a férfinak. Bár felháborodása kicsit jogtalan, hiszen végül is ő lökte fel Arlt, így inkább neki lenne oka kiabálni vele.*
2902. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-01-14 13:34:21
Üzenet elküldve: 2020-01-14 13:34:21
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Zárt kaland//
//A lelketlen//
*Ezúttal nem bólogat, csupán megfigyel, láthatóan kedvére szolgál, hogy végül nem riasztotta el beszédével az ifjút, feltehetően ez nem is volt szándéka. Hogy egy mágus mester akolitája, miért vetemedik ilyesfajta filozofálgatásokra és az ifjú sorsa miért érinti meg, azt már csak ő tudja, de az is elképzelhető, hogy egyszerűen kötelességének érzi, mert a torony valójában a körötte élők lelkéért és tudásáért van.*
- Enola apja... *Szúrja közbe a helyesbítést, félreérthető volt, hisz Dognor, Enola kisasszony testvéreit nem biztos, hogy ismeri.* Mytr általában a kikiáltó volt, afféle. *Majd elhallgat és figyel tovább. Hogy miből mennyi következtetést von le, egyáltalán levon e bármit is, nem tudni, de érdeklődés csillan tekintetében.*
- Mint oly sok család élete, hányattatás és izgalom, nyomor, boldogság és betegség. Gyermekkor, felnőttkor. Azt hiszem ön valójában családja elveszítésével hasított ki lelkéből jó pár darabot, hisz semmit nem tud róluk, kivéve édesanyjáról. A mágia csupán felgyorsította a folyamatot, majdnem biztos vagyok benne. Nem gondolt arra, hogy felkutassa megmaradt családját? Hogy megbizonyosodjon arról, mi is történt velük? Hogy lezárja a múltat? *Kérdezi tűnődve, majd a vizet áttölti a másik pohárba az asztalon, lassan csorgatva.*
- Miféle rémálmok gyötrik, egészen pontosan? Van már javaslatom, ami talán segíthet, de ez pontosításhoz szükséges. *Nyugtatja meg a férfit, s addig tán az alkohol hatása is párolog annyira, hogy ne befolyásolja a férfi döntéseit.*
//A lelketlen//
*Ezúttal nem bólogat, csupán megfigyel, láthatóan kedvére szolgál, hogy végül nem riasztotta el beszédével az ifjút, feltehetően ez nem is volt szándéka. Hogy egy mágus mester akolitája, miért vetemedik ilyesfajta filozofálgatásokra és az ifjú sorsa miért érinti meg, azt már csak ő tudja, de az is elképzelhető, hogy egyszerűen kötelességének érzi, mert a torony valójában a körötte élők lelkéért és tudásáért van.*
- Enola apja... *Szúrja közbe a helyesbítést, félreérthető volt, hisz Dognor, Enola kisasszony testvéreit nem biztos, hogy ismeri.* Mytr általában a kikiáltó volt, afféle. *Majd elhallgat és figyel tovább. Hogy miből mennyi következtetést von le, egyáltalán levon e bármit is, nem tudni, de érdeklődés csillan tekintetében.*
- Mint oly sok család élete, hányattatás és izgalom, nyomor, boldogság és betegség. Gyermekkor, felnőttkor. Azt hiszem ön valójában családja elveszítésével hasított ki lelkéből jó pár darabot, hisz semmit nem tud róluk, kivéve édesanyjáról. A mágia csupán felgyorsította a folyamatot, majdnem biztos vagyok benne. Nem gondolt arra, hogy felkutassa megmaradt családját? Hogy megbizonyosodjon arról, mi is történt velük? Hogy lezárja a múltat? *Kérdezi tűnődve, majd a vizet áttölti a másik pohárba az asztalon, lassan csorgatva.*
- Miféle rémálmok gyötrik, egészen pontosan? Van már javaslatom, ami talán segíthet, de ez pontosításhoz szükséges. *Nyugtatja meg a férfit, s addig tán az alkohol hatása is párolog annyira, hogy ne befolyásolja a férfi döntéseit.*
2901. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-01-14 08:12:07
Üzenet elküldve: 2020-01-14 08:12:07
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Zárt kaland//
//A lelketlen//
*Arsenor nem túl jó amúgy se az ilyen elvont alakokkal való társalgásban amiben az elfogyasztott italmennyiség továbbra se segít. Szóval nem akarja ő tényleg megsérteni a fura kopaszt főleg ha segítene is neki, de mély gondolatokat ne várjon az egyszerű fickótól. A történetet igyekszik Arsenor minél jobban átadni. Hogy megértse a gondot és tudjon segíteni. A nevek látszólag nem ismeretlenek. Myr említésére az ő szeme is felcsillan.*
-Ja igen a törpe! Apjuk?
*Lepődik meg újra. Ez egy nagyon fura zavaros család. Ismerték őket. Arsenor izgatottan figyeli a kopasz szavait és bólogat is nagyokat. Arra is, hogy nem tudni sokat Abogr mester dolgairól sem. Nem lehet bizony. Ő is egy fura tudósféle. A mágiával kapcsolatos megjegyzéseket nem tudja hova tenni, de aztán szóba jön a problémája. A lelkével van gond erről tudott és bizonytalanul bólint is, hogy ő mágiával gondolta, hogy meggyógyítják. Egy mágia okozta ezt úgyhogy annak is kell megoldania. Mikor meglátja a kezet visszanyeli a tiltakozást a kérdésre meg elgondolkozik.*
-Hát...Hol is kezdjem. A mi családunk nem olyan...átlagos volt. Hárman voltunk fiúk én a középső. Anyánk annyit dolgozott, hogy szinte belegebedt, apánk pedig...amolyan hobbiként tekintett ránk. Ő egy igazi hős volt. Nagy kalandor és sokat utazott. Ha hazalátogatott annyi pénzt hagyott ott, hogy egy darabig nem volt mitől tartanunk, de egyébként hát nem volt jó sorunk. Alon bátyám...Alonuard a teljes neve. Ő hamar ott is hagyta a családi fészket. Nem akart éhezni, nem látta értelmét ennek a családi dolognak és talán csak bele akarom magyarázni, de szeretem úgy gondolni, hogy nem akart még egy éhes száj lenni.*Hogy azért ilyen őszinte mert reméli, hogy ez segít vagy az alkohol hatása azon lehet gondolkozni, de a csillogó tekintet talán az utóbbira utal.*Ő érzékeny srác volt. Büszke és dühös apánkra és a helyzetünkre. Nem hallottam róla azóta se. Hárman maradtunk. Aern az öcsém meg eleven volt. Álmodozó és eleven. Apánk történetei nagy hatással voltak rá. Sokat játszott. Ilyen erős kötelék nem mondanám, hogy volt köztünk. Olyan megvédjük egymást és támogatjuk meg ilyenek. Együtt éltünk. Vigyáztam rá mikor kicsi volt és játszottunk is sokat. Kardoztunk. De én aztán elkezdtem az erdőbe járni a vadászokkal mikor már elég nagy voltam és nem kellett rá vigyáznom. Ő meg a folyóra járt a csónakosokkal meg hasonlókkal kitanulni a dolgokat. Csomókat tanult kötni meg ilyeneket tanult. Aztán egyik nap kijelentette, hogy ő is elmegy. Vitatkoztunk, hogy elhagyja az anyánkat. Azt, ígérte, hogy ha minden jól megy akkor egy hajónyi aranyat küld majd haza egy egész tehéncsordával és négy tyúkóllal. Mint mondtam ő eleven volt és álmodozó. Végül búcsú nélkül lépett le és maradtam egyedül anyánkkal akinek addig igyekeztem segíteni míg a betegség el nem vitte. anyánk sokat szólongatta őket főleg mikor a láztól félrebeszélt. Őket meg apát. Néha hallotta, hogy jönnek. Nem volt könnyű. A testvéreimről nem hallottam semmit azóta se.
//A lelketlen//
*Arsenor nem túl jó amúgy se az ilyen elvont alakokkal való társalgásban amiben az elfogyasztott italmennyiség továbbra se segít. Szóval nem akarja ő tényleg megsérteni a fura kopaszt főleg ha segítene is neki, de mély gondolatokat ne várjon az egyszerű fickótól. A történetet igyekszik Arsenor minél jobban átadni. Hogy megértse a gondot és tudjon segíteni. A nevek látszólag nem ismeretlenek. Myr említésére az ő szeme is felcsillan.*
-Ja igen a törpe! Apjuk?
*Lepődik meg újra. Ez egy nagyon fura zavaros család. Ismerték őket. Arsenor izgatottan figyeli a kopasz szavait és bólogat is nagyokat. Arra is, hogy nem tudni sokat Abogr mester dolgairól sem. Nem lehet bizony. Ő is egy fura tudósféle. A mágiával kapcsolatos megjegyzéseket nem tudja hova tenni, de aztán szóba jön a problémája. A lelkével van gond erről tudott és bizonytalanul bólint is, hogy ő mágiával gondolta, hogy meggyógyítják. Egy mágia okozta ezt úgyhogy annak is kell megoldania. Mikor meglátja a kezet visszanyeli a tiltakozást a kérdésre meg elgondolkozik.*
-Hát...Hol is kezdjem. A mi családunk nem olyan...átlagos volt. Hárman voltunk fiúk én a középső. Anyánk annyit dolgozott, hogy szinte belegebedt, apánk pedig...amolyan hobbiként tekintett ránk. Ő egy igazi hős volt. Nagy kalandor és sokat utazott. Ha hazalátogatott annyi pénzt hagyott ott, hogy egy darabig nem volt mitől tartanunk, de egyébként hát nem volt jó sorunk. Alon bátyám...Alonuard a teljes neve. Ő hamar ott is hagyta a családi fészket. Nem akart éhezni, nem látta értelmét ennek a családi dolognak és talán csak bele akarom magyarázni, de szeretem úgy gondolni, hogy nem akart még egy éhes száj lenni.*Hogy azért ilyen őszinte mert reméli, hogy ez segít vagy az alkohol hatása azon lehet gondolkozni, de a csillogó tekintet talán az utóbbira utal.*Ő érzékeny srác volt. Büszke és dühös apánkra és a helyzetünkre. Nem hallottam róla azóta se. Hárman maradtunk. Aern az öcsém meg eleven volt. Álmodozó és eleven. Apánk történetei nagy hatással voltak rá. Sokat játszott. Ilyen erős kötelék nem mondanám, hogy volt köztünk. Olyan megvédjük egymást és támogatjuk meg ilyenek. Együtt éltünk. Vigyáztam rá mikor kicsi volt és játszottunk is sokat. Kardoztunk. De én aztán elkezdtem az erdőbe járni a vadászokkal mikor már elég nagy voltam és nem kellett rá vigyáznom. Ő meg a folyóra járt a csónakosokkal meg hasonlókkal kitanulni a dolgokat. Csomókat tanult kötni meg ilyeneket tanult. Aztán egyik nap kijelentette, hogy ő is elmegy. Vitatkoztunk, hogy elhagyja az anyánkat. Azt, ígérte, hogy ha minden jól megy akkor egy hajónyi aranyat küld majd haza egy egész tehéncsordával és négy tyúkóllal. Mint mondtam ő eleven volt és álmodozó. Végül búcsú nélkül lépett le és maradtam egyedül anyánkkal akinek addig igyekeztem segíteni míg a betegség el nem vitte. anyánk sokat szólongatta őket főleg mikor a láztól félrebeszélt. Őket meg apát. Néha hallotta, hogy jönnek. Nem volt könnyű. A testvéreimről nem hallottam semmit azóta se.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3722-3741