Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 148 (2941. - 2960. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2960. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-29 09:46:07
Üzenet elküldve: 2020-03-29 09:46:07
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A lelketlen//
*Dongnor megugrására, öccse lágyan felemeli kezeit, hogy így mutassa ki, nem űzi rossz szándék. Nem akart semmit, csupán érzelmei játszanak vele is, vagy legalábbis a hihetetlen reális látszat ezt mutatja.*
- Valamiféle mágia... igen. *Hagyja jóvá testvére kijelentését, olyan meggyőződéssel, mintha maga is mindig így gondolta volna. Némán elhallgat eztán, mintha tudná, hogy a felkínált megoldás korántsem egyszerű, sőt... eldobni egy élet nagy részét, azért, hogy a fel-feltörő emlékek fonala megszakadjon nagyon nehéz. Hagy időt emészteni, s közben marad úgy, ahogyan volt, s nem mozdul, nem akarja megzavarni Dongnort abban, hogy feldolgozza, amit hallott, bár lehet elképzeléseit is felülmúlja a valódi jelentés. Az erre vonatkozó kérdés elárulja és bizonyítja, hogy valóban így van.*
- Csak a neved maradna... Dongnor. *Szólal meg fásultan és lágyan.* De soha nem emlékeznél többé arra, hogy voltak testvéreid, vagy apád, vagy anyád, vagy, hogy volt próba, kitörlődne és ez nem is foglalkoztatna. A mai naptól visszafelé haladó idő csupán általánosságokkal lenne tele. Felkelsz, tisztálkodsz, reggelizel, megebédelsz, pihensz, dolgozol. Éled az életed, mint egy átlagos ember. *Foglalja össze halkan a törlés eredményét.*
- Persze minden nem lehet végleges Dongnor... lehet, hogy egyszer... egyszer amikor a városban sétálsz, vagy kedvenc italod iszod a fogadóban, meglátsz valamit, ami ködös képet idézhet fel, csupán egy villanásra. Ez zavart okozhat, de ezen a hídon csak akkor kell átmenned és csak akkor, ha te is akarod. Azonban nem emlékeznél arra, hogy valaha a Mágustoronyban jártál ezért.
*A lélek végleges törlését, ahogyan végleges befolyásolását senki sem teheti meg. El lehet takarni, kendőzni, nyomni dolgokat, de mi az ember lelkébe ivódott, csak a legnagyobb hatalmasság, vagy trauma tudja feledtetni végleg. Vagy a halál. Lehet, hogy Dongnor hónapok, évek múlva megfog egy tárgyat, mi hirtelen öccsével, vagy más elnyomott emlékével köti össze elméjét. Nem fogja érteni a dolgot. Hisz nem tud arról, hogy valaha lett volna bármi. Az akkor történtek kiszámíthatatlanok és megjósolhatatlanok lesznek.*
- De az álmaid, s minden, mi most zavar, eltűnik... feltehetően örökre. Persze idővel az üresség is lehet zavaró, de annyit mondhatok, hogy ez az üresség is csak bizonyos esetekben tűnhet fel, egyébként nem fogsz késztetést érezni, hogy betöltsd az űrt. *Fejezi be mondandóját, majd az asztalra készített két pohárra tekint.*
- Igyekezned kell... az időnk véges, bátyám. *S, valóban. Az egyik pohár az imént még teli volt, azonban most már csak félig van, mintha valaki megitta volna a vizet belőle.* Csak a teli pohár vizet kell meginnod és vége. *Immár a módszer is világos.* Semmi, hókuszpókusz, csak néhány lendületes korty és eltűnünk az életedből, legyen az jó, vagy rossz emlék. *Mosolyodik el szomorkásan testvére, még kezével is meglebegtetve ujjait, mintha varázsolna. Tudja, hogy testvére utálja a mágiát, vagy legalábbis nem szívleli nagyon.*
*Dongnor megugrására, öccse lágyan felemeli kezeit, hogy így mutassa ki, nem űzi rossz szándék. Nem akart semmit, csupán érzelmei játszanak vele is, vagy legalábbis a hihetetlen reális látszat ezt mutatja.*
- Valamiféle mágia... igen. *Hagyja jóvá testvére kijelentését, olyan meggyőződéssel, mintha maga is mindig így gondolta volna. Némán elhallgat eztán, mintha tudná, hogy a felkínált megoldás korántsem egyszerű, sőt... eldobni egy élet nagy részét, azért, hogy a fel-feltörő emlékek fonala megszakadjon nagyon nehéz. Hagy időt emészteni, s közben marad úgy, ahogyan volt, s nem mozdul, nem akarja megzavarni Dongnort abban, hogy feldolgozza, amit hallott, bár lehet elképzeléseit is felülmúlja a valódi jelentés. Az erre vonatkozó kérdés elárulja és bizonyítja, hogy valóban így van.*
- Csak a neved maradna... Dongnor. *Szólal meg fásultan és lágyan.* De soha nem emlékeznél többé arra, hogy voltak testvéreid, vagy apád, vagy anyád, vagy, hogy volt próba, kitörlődne és ez nem is foglalkoztatna. A mai naptól visszafelé haladó idő csupán általánosságokkal lenne tele. Felkelsz, tisztálkodsz, reggelizel, megebédelsz, pihensz, dolgozol. Éled az életed, mint egy átlagos ember. *Foglalja össze halkan a törlés eredményét.*
- Persze minden nem lehet végleges Dongnor... lehet, hogy egyszer... egyszer amikor a városban sétálsz, vagy kedvenc italod iszod a fogadóban, meglátsz valamit, ami ködös képet idézhet fel, csupán egy villanásra. Ez zavart okozhat, de ezen a hídon csak akkor kell átmenned és csak akkor, ha te is akarod. Azonban nem emlékeznél arra, hogy valaha a Mágustoronyban jártál ezért.
*A lélek végleges törlését, ahogyan végleges befolyásolását senki sem teheti meg. El lehet takarni, kendőzni, nyomni dolgokat, de mi az ember lelkébe ivódott, csak a legnagyobb hatalmasság, vagy trauma tudja feledtetni végleg. Vagy a halál. Lehet, hogy Dongnor hónapok, évek múlva megfog egy tárgyat, mi hirtelen öccsével, vagy más elnyomott emlékével köti össze elméjét. Nem fogja érteni a dolgot. Hisz nem tud arról, hogy valaha lett volna bármi. Az akkor történtek kiszámíthatatlanok és megjósolhatatlanok lesznek.*
- De az álmaid, s minden, mi most zavar, eltűnik... feltehetően örökre. Persze idővel az üresség is lehet zavaró, de annyit mondhatok, hogy ez az üresség is csak bizonyos esetekben tűnhet fel, egyébként nem fogsz késztetést érezni, hogy betöltsd az űrt. *Fejezi be mondandóját, majd az asztalra készített két pohárra tekint.*
- Igyekezned kell... az időnk véges, bátyám. *S, valóban. Az egyik pohár az imént még teli volt, azonban most már csak félig van, mintha valaki megitta volna a vizet belőle.* Csak a teli pohár vizet kell meginnod és vége. *Immár a módszer is világos.* Semmi, hókuszpókusz, csak néhány lendületes korty és eltűnünk az életedből, legyen az jó, vagy rossz emlék. *Mosolyodik el szomorkásan testvére, még kezével is meglebegtetve ujjait, mintha varázsolna. Tudja, hogy testvére utálja a mágiát, vagy legalábbis nem szívleli nagyon.*
2959. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-29 00:48:13
Üzenet elküldve: 2020-03-29 00:48:13
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Útban a kovácshoz //
*Bokta még egy darabig vakoskodik, majd megpillantja a torony legtetejét.*
-Úh, ez jó magas!
*Majd a szemei a torony aljára tévednek.*
-Ja, nem tényleg, ez lebeg, mint a nyárfa pihe.
*Majd támad egy ötlete az orknak, nem túl sok értelme van neki de azért felveti az ötletet.*
-Aerlow, mint mondtad kicsit még kételkedtél is a hely létezésében, tehát ez egy misztikus hely, ami most már Boktát is vonzza, talán, találni valamit odabent az értelmes fajok eredetéről is nem?
*Nézett a zöldbőrű a lovagra, kis mosollyal az arcán.*
-Talán arról is találni valamit, hogy a varázstalanok, hogyan tudják semlegesíteni a mágiát, biztosan meglepne egy két varázslót aki gátat szabna neked vagy Boktának.
*Egyszer csak egy halkan morajló hang hallatja magát, mintha morgás lenne, de mélyről jövőnek tűnik, idővel egyre hangosabb lesz a hang majd az ork a gyomrához kap.*
-Bokta nagyon éhes, úgy érzi, hogy meg tudna enni egy egész lovat, na jó a patáit talán nem. Biztosan lehet a toronyban is enni.
*Dübörgő léptekkel meg is indult a rohanás Bokta részéről a torony felé.*
*Bokta még egy darabig vakoskodik, majd megpillantja a torony legtetejét.*
-Úh, ez jó magas!
*Majd a szemei a torony aljára tévednek.*
-Ja, nem tényleg, ez lebeg, mint a nyárfa pihe.
*Majd támad egy ötlete az orknak, nem túl sok értelme van neki de azért felveti az ötletet.*
-Aerlow, mint mondtad kicsit még kételkedtél is a hely létezésében, tehát ez egy misztikus hely, ami most már Boktát is vonzza, talán, találni valamit odabent az értelmes fajok eredetéről is nem?
*Nézett a zöldbőrű a lovagra, kis mosollyal az arcán.*
-Talán arról is találni valamit, hogy a varázstalanok, hogyan tudják semlegesíteni a mágiát, biztosan meglepne egy két varázslót aki gátat szabna neked vagy Boktának.
*Egyszer csak egy halkan morajló hang hallatja magát, mintha morgás lenne, de mélyről jövőnek tűnik, idővel egyre hangosabb lesz a hang majd az ork a gyomrához kap.*
-Bokta nagyon éhes, úgy érzi, hogy meg tudna enni egy egész lovat, na jó a patáit talán nem. Biztosan lehet a toronyban is enni.
*Dübörgő léptekkel meg is indult a rohanás Bokta részéről a torony felé.*
2958. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-28 17:03:43
Üzenet elküldve: 2020-03-28 17:03:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Útban a kovácshoz //
* Furcsa, hogy valakit az ilyen egyszerű dolgok is lázba hoznak, mint például a szekéren való utazás.*
- Remélem is, mert ebből a mocsárból, már elegem van.* Morogja, miközben egyre közelebb érnek a céljukhoz. Aztán egyszer csak szétnyílnak a fák és a napfény ragyogása elvakítja őket. Arelowot szerencsére védi a sisakja, így hamarabb hozzászokik a fényhez, mint az ork. Egy kis füves tisztás az egész a mocsár közebén. Viszont a közepén egy torony lebeg. Egyszerű vaskos kis kőből készült torony fa tetőszerkezettel. Semmi különleges nincs benne, csak annyi, hogy repül.*
- Azta! Hát ez tényleg létezik. Itt lebeg az orrunk előtt. Nem semmi.* Nem győz ámuldozni a páncélos.*
- Szerintem meg kéne néznünk közelebbről is! Mit gondolsz?* Kíváncsi az agyaras véleményére is. Maga részéről kíváncsi, hogy hogyan lehet egyáltalán feljutni oda a magasba. Ilyen távolságból még nem lát semmiféle feljárót. Ha a zöldbőrű sem tétovázik, akkor elindul a torony felé, hogy közelebbről is szemügyre vegye. A sár megy közben kezd szépen lassan megszáradni rajta és lassan pereg lefelé a földre. Mondjuk ez most pont nem érdekli. Majd ha kiértek a mocsárból a szántókra, akkor megpucolja felszerelését. Addig semmi értelme az egésznek, mert úgyis csak újból mocskos lesz.*
* Furcsa, hogy valakit az ilyen egyszerű dolgok is lázba hoznak, mint például a szekéren való utazás.*
- Remélem is, mert ebből a mocsárból, már elegem van.* Morogja, miközben egyre közelebb érnek a céljukhoz. Aztán egyszer csak szétnyílnak a fák és a napfény ragyogása elvakítja őket. Arelowot szerencsére védi a sisakja, így hamarabb hozzászokik a fényhez, mint az ork. Egy kis füves tisztás az egész a mocsár közebén. Viszont a közepén egy torony lebeg. Egyszerű vaskos kis kőből készült torony fa tetőszerkezettel. Semmi különleges nincs benne, csak annyi, hogy repül.*
- Azta! Hát ez tényleg létezik. Itt lebeg az orrunk előtt. Nem semmi.* Nem győz ámuldozni a páncélos.*
- Szerintem meg kéne néznünk közelebbről is! Mit gondolsz?* Kíváncsi az agyaras véleményére is. Maga részéről kíváncsi, hogy hogyan lehet egyáltalán feljutni oda a magasba. Ilyen távolságból még nem lát semmiféle feljárót. Ha a zöldbőrű sem tétovázik, akkor elindul a torony felé, hogy közelebbről is szemügyre vegye. A sár megy közben kezd szépen lassan megszáradni rajta és lassan pereg lefelé a földre. Mondjuk ez most pont nem érdekli. Majd ha kiértek a mocsárból a szántókra, akkor megpucolja felszerelését. Addig semmi értelme az egésznek, mert úgyis csak újból mocskos lesz.*
2957. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-25 22:00:37
Üzenet elküldve: 2020-03-25 22:00:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Wojest nyomában//
- Oh, vagy úgy! És milyen célból támadtak a mesterre?
*Az meglepi Karheiát, hogy pont a mágusok tornyát támadják meg, de nyilvánvalóan ő nem tudhatja milyen kincsek lapulhatnak itt, vagy bármi értékes tudás, amit erőszakos módon el tudnának esetleg ragadni. Ha pedig magából indul ki, akkor a mágusok véleménye szerint nem túl vagyonos polgárok, leszámítva mondjuk Learont.*
- Milyen szerencsés a mester, hogy akadt segítsége ilyen veszélyes helyzetben is.
*Mondja kedvesen, és megérintve a pásztormágus hátát barátian megveregeti azt, hogy elismerje őt bátor tettéért. Azt látja, hogy varázslata igen nagy hatással van kísérőjükre, ami enyhe büszkeséggel tölti el. Valójában mindig ezt érzi, amikor a serénykedő szellemfarkasra pillant, főleg mert amaz köteléket képvisel számára hitével.*
- Valóban nagyon hasznos, és az otthonomra emlékeztet.
*Mondja, és fejét oldalra billentve nézegeti ő is a farkast.*
- Majd mindenképpen kerítsünk sort a szegénynegyed meglátogatására. Ott lenne valódi haszna ennek.
*Kicsit meglepi, hogy Learon leül, hiszen ő úgy gondolta előbb megejtik a tanulást, és majd utána esznek, de számára ez is teljesen megfelelő. Amennyiben szükséges úgy segít Glendronnak addig, amíg a farkasuk főz, ami természetesen időt igényel. A várakozás pedig egyre nehezebb, amint az illatok elkezdenek felcsapni, és ezáltal éhsége is tovább fokozódik.
Ezt követően viszont nekiláthatnak az ételnek, amint a szellemfarkas szertefoszlik, Karheia pedig nem is rest hozzá is fogni, eközben fáradhatatlanul a vidéket fürkészi, ébersége még ezen rövid időre sem enyhül. Ugyan ügyel arra, hogy ne úgy egyen mint egy disznó, mégis gyorsan rág, akkor is csak egy párat, mielőtt lenyeli a falatot, ezért könnyen lehet előbb végez mint a többiek.*
- Nos, izgatottan várom.
*Jegyzi meg csendesen barátjának - miközben felkecmeredik, és kinyújtóztatja tagjait -, aki említette azt is, hogy szeretne Abogral beszélni. Karheia szíve szerint csupán túlesne a tanuláson, hogy ne húzzák el a szükségesnél tovább kis kalandjuk kezdetét, ám azt feltétlenül nem hagyná ki, hogy találkozzon egy nagy hatalmú és bölcs mágussal.*
- Oh, vagy úgy! És milyen célból támadtak a mesterre?
*Az meglepi Karheiát, hogy pont a mágusok tornyát támadják meg, de nyilvánvalóan ő nem tudhatja milyen kincsek lapulhatnak itt, vagy bármi értékes tudás, amit erőszakos módon el tudnának esetleg ragadni. Ha pedig magából indul ki, akkor a mágusok véleménye szerint nem túl vagyonos polgárok, leszámítva mondjuk Learont.*
- Milyen szerencsés a mester, hogy akadt segítsége ilyen veszélyes helyzetben is.
*Mondja kedvesen, és megérintve a pásztormágus hátát barátian megveregeti azt, hogy elismerje őt bátor tettéért. Azt látja, hogy varázslata igen nagy hatással van kísérőjükre, ami enyhe büszkeséggel tölti el. Valójában mindig ezt érzi, amikor a serénykedő szellemfarkasra pillant, főleg mert amaz köteléket képvisel számára hitével.*
- Valóban nagyon hasznos, és az otthonomra emlékeztet.
*Mondja, és fejét oldalra billentve nézegeti ő is a farkast.*
- Majd mindenképpen kerítsünk sort a szegénynegyed meglátogatására. Ott lenne valódi haszna ennek.
*Kicsit meglepi, hogy Learon leül, hiszen ő úgy gondolta előbb megejtik a tanulást, és majd utána esznek, de számára ez is teljesen megfelelő. Amennyiben szükséges úgy segít Glendronnak addig, amíg a farkasuk főz, ami természetesen időt igényel. A várakozás pedig egyre nehezebb, amint az illatok elkezdenek felcsapni, és ezáltal éhsége is tovább fokozódik.
Ezt követően viszont nekiláthatnak az ételnek, amint a szellemfarkas szertefoszlik, Karheia pedig nem is rest hozzá is fogni, eközben fáradhatatlanul a vidéket fürkészi, ébersége még ezen rövid időre sem enyhül. Ugyan ügyel arra, hogy ne úgy egyen mint egy disznó, mégis gyorsan rág, akkor is csak egy párat, mielőtt lenyeli a falatot, ezért könnyen lehet előbb végez mint a többiek.*
- Nos, izgatottan várom.
*Jegyzi meg csendesen barátjának - miközben felkecmeredik, és kinyújtóztatja tagjait -, aki említette azt is, hogy szeretne Abogral beszélni. Karheia szíve szerint csupán túlesne a tanuláson, hogy ne húzzák el a szükségesnél tovább kis kalandjuk kezdetét, ám azt feltétlenül nem hagyná ki, hogy találkozzon egy nagy hatalmú és bölcs mágussal.*
2956. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-24 15:01:52
Üzenet elküldve: 2020-03-24 15:01:52
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Wojest nyomában//
*A toronyhoz érve Karheia láthatja, hogy bizony Glrendron is le van nyűgözve a torony látványától. Bár ő elég gyorsan kicsodálkozza magát, majd nekikezd tábort verni. Mindketten felteszik a kérdést Learonnak, hogy milyen segítségére volt Abogr mesternek és miközben készül a tábor, figyelmesen hallgatja a pásztormágust.
Learon története egyszerre ijesztő és kalandos, a szerzetes érdeklődve hallgatja a beszámolót.*
- Ez megnyugtató. *Válaszolja, amikor a pásztormágus a történet végére ér, amely jó lett.
Közben Karheia érdekes varázslatba kezd, amelynek eredményeképp egy két lábon járó, ezüstösen áttetsző farkas jelenik meg a táborhelyükön, varázsos eszközökkel, bogrács, vas háromláb és mindenféle konyha szerszám. A farkas valóban nem köszön, csak munkához lát, ami nem jelenti azt, hogy nincs tudomása a körülötte lévőkről.
Ezüstösen áttetsző tűz gyúl a szellem-bogrács alatt és a farkas nekikezd egy étel elkészítésének, ám az alapanyagok valódiak.
Hagymát vág varázsos ügyességgel, zöldséget aprít, amelyeket lepirít a bográcsban és máris isteni illat lengi be a táborhely levegőjét. A piruló zöldségekre kerül a hús, amit egy ezüstösen fénylő fakanállal kezd kevergetni.
A kérdésre, amelyet Karheia feltesz Glendornak, a férfi kizökken az ámulásból, amellyel eddig a szellemfarkast bámulta.*
- Pe-persze. *Motyogja.
A szellemfarkas viszont tovább dolgozik. Fűszerez, ízesít és kavar. Felönti egy kis vízzel, majd burgonyát kockáz bele. Láthatóan el fog telni egy kis idő, míg elkészül a legfinomabb bográcsétel.*
*A toronyhoz érve Karheia láthatja, hogy bizony Glrendron is le van nyűgözve a torony látványától. Bár ő elég gyorsan kicsodálkozza magát, majd nekikezd tábort verni. Mindketten felteszik a kérdést Learonnak, hogy milyen segítségére volt Abogr mesternek és miközben készül a tábor, figyelmesen hallgatja a pásztormágust.
Learon története egyszerre ijesztő és kalandos, a szerzetes érdeklődve hallgatja a beszámolót.*
- Ez megnyugtató. *Válaszolja, amikor a pásztormágus a történet végére ér, amely jó lett.
Közben Karheia érdekes varázslatba kezd, amelynek eredményeképp egy két lábon járó, ezüstösen áttetsző farkas jelenik meg a táborhelyükön, varázsos eszközökkel, bogrács, vas háromláb és mindenféle konyha szerszám. A farkas valóban nem köszön, csak munkához lát, ami nem jelenti azt, hogy nincs tudomása a körülötte lévőkről.
Ezüstösen áttetsző tűz gyúl a szellem-bogrács alatt és a farkas nekikezd egy étel elkészítésének, ám az alapanyagok valódiak.
Hagymát vág varázsos ügyességgel, zöldséget aprít, amelyeket lepirít a bográcsban és máris isteni illat lengi be a táborhely levegőjét. A piruló zöldségekre kerül a hús, amit egy ezüstösen fénylő fakanállal kezd kevergetni.
A kérdésre, amelyet Karheia feltesz Glendornak, a férfi kizökken az ámulásból, amellyel eddig a szellemfarkast bámulta.*
- Pe-persze. *Motyogja.
A szellemfarkas viszont tovább dolgozik. Fűszerez, ízesít és kavar. Felönti egy kis vízzel, majd burgonyát kockáz bele. Láthatóan el fog telni egy kis idő, míg elkészül a legfinomabb bográcsétel.*
2955. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-24 02:28:55
Üzenet elküldve: 2020-03-24 02:28:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Wojest nyomában//
-Elragadó. Ez talán helyes kifejezés rá. *Hiszen a mostani látvánnyal ellentétben, az inkább valami remetelakszerű torony volt. Persze maga az épület ugyanaz, de így, hogy nem egy sziklán helyezkedik el, hanem az égben, mégis egészen más látványt nyújt. Aztán mind a ketten rákérdeznek, hogy mégis miben kellett segíteni a Sajt-mesternek az öreg mágust, Learon pedig nem igazán emlékszik, hogy megígérte-e anno a nagy varázslónak, hogy nem beszél az itt történtekről, vagy sem. Végül úgy dönt, hogy a történetet magát elmondja, de kihagy belőle pár lényeges információt.*
-Banditák, gyilkosok támadták meg a tornyot és magát a mestert, méghozzá egy elég erős mágus vezetésével. Én és pár társam éppen a toronyban voltunk, szóval Abogr megkért minket, hogy segítsünk elbánni velük. Nos, tudjátok én nagyon nehezen és a legritkább esetben ölök, de sajnos nem volt más lehetőségünk, mert a tárgyalás nem jöhetett szóba. Szóval legyőztük őket. *Kihagyja, hogy onthrokiak voltak, és a nagy szörnyet is, meg a kaput amit a föld alá nyitott a mágus. Egyébként sem fontos dolgok ezek annyira. Aztán érzi, hogy gyomra ételt követel, de mire hozzálátna valamiféle harapnivaló elkészítéséhez, a lány már meg is előzi és varázslattal előhívja a szellemfarkast, akit már Learon is oly jól ismer.*
-Jó napot farkas uram! Köszönöm, hogy ismét segítesz! *Köszön rá a jószágra, aki eddig még sosem válaszolt neki és talán eztán sem fog soha, de az illendőség megkívánja a pásztortól, hogyha főznek rá, akkor legalább ennyit megtegyen.*
-Ez a varázslat az egyik kedvencem! *Mosolyog a párosra.*
-Nem is gondolná az ember, hogy ilyesmi varázslatok is vannak, nem csak a tűzcsóvák és villámok! *Neveti el magát és leül, hogyha kész az étel, ő is megkapja a részét belőle. Majd legközelebb ő hívja a farkast, ha éhesek lesznek.*
-Evés után benézhetnénk akkor a toronyba! Hátha Abogr is itthon van. Lenne valami, amit szeretnék megkérdezni tőle és megnéznék akkor pár könyvet, hiszen azért jöttünk! Aztán irány Wojest!
-Elragadó. Ez talán helyes kifejezés rá. *Hiszen a mostani látvánnyal ellentétben, az inkább valami remetelakszerű torony volt. Persze maga az épület ugyanaz, de így, hogy nem egy sziklán helyezkedik el, hanem az égben, mégis egészen más látványt nyújt. Aztán mind a ketten rákérdeznek, hogy mégis miben kellett segíteni a Sajt-mesternek az öreg mágust, Learon pedig nem igazán emlékszik, hogy megígérte-e anno a nagy varázslónak, hogy nem beszél az itt történtekről, vagy sem. Végül úgy dönt, hogy a történetet magát elmondja, de kihagy belőle pár lényeges információt.*
-Banditák, gyilkosok támadták meg a tornyot és magát a mestert, méghozzá egy elég erős mágus vezetésével. Én és pár társam éppen a toronyban voltunk, szóval Abogr megkért minket, hogy segítsünk elbánni velük. Nos, tudjátok én nagyon nehezen és a legritkább esetben ölök, de sajnos nem volt más lehetőségünk, mert a tárgyalás nem jöhetett szóba. Szóval legyőztük őket. *Kihagyja, hogy onthrokiak voltak, és a nagy szörnyet is, meg a kaput amit a föld alá nyitott a mágus. Egyébként sem fontos dolgok ezek annyira. Aztán érzi, hogy gyomra ételt követel, de mire hozzálátna valamiféle harapnivaló elkészítéséhez, a lány már meg is előzi és varázslattal előhívja a szellemfarkast, akit már Learon is oly jól ismer.*
-Jó napot farkas uram! Köszönöm, hogy ismét segítesz! *Köszön rá a jószágra, aki eddig még sosem válaszolt neki és talán eztán sem fog soha, de az illendőség megkívánja a pásztortól, hogyha főznek rá, akkor legalább ennyit megtegyen.*
-Ez a varázslat az egyik kedvencem! *Mosolyog a párosra.*
-Nem is gondolná az ember, hogy ilyesmi varázslatok is vannak, nem csak a tűzcsóvák és villámok! *Neveti el magát és leül, hogyha kész az étel, ő is megkapja a részét belőle. Majd legközelebb ő hívja a farkast, ha éhesek lesznek.*
-Evés után benézhetnénk akkor a toronyba! Hátha Abogr is itthon van. Lenne valami, amit szeretnék megkérdezni tőle és megnéznék akkor pár könyvet, hiszen azért jöttünk! Aztán irány Wojest!
2954. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-23 19:14:57
Üzenet elküldve: 2020-03-23 19:14:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Wojest nyomában//
- Az is biztosan éppen ennyire elragadó volt.
*Ezt mondjuk Karheia is nehezen hiszi el, de annyira el van ragadtatva, hogy azt sem tudja mit is beszél igazából. Érdeklődve pillant a többiekre, főleg azok arcát fürkészi, hogy vajon őket is ámulattal tölti, vagy ezzel egyedül van. Úgy tűnik nem, és ez még nagyobb örömmel tölti el. De kiszakad ebből az állapotból, mert Glendron táborverésbe kezd, és a Szellemek óvják attól, hogy tétlenül üldögéljen.*
- Nohát, és milyen segítségre volt szüksége Abogrnak?
*Kérdezi, majdnem Glendronnal egyidőben miközben Learon igyekezne elvezetni őt, de Karheia hirtelen megtorpan, és gyengéd határozottsággal elhúzza a kezét.*
- Várj egy kicsit!
*Szinte ezzel egyidejűleg kordul meg a gyomra, és éri el a maró érzés őt. Eléggé elszokott ettől, egykoron sokkal jobban viselte, manapság inkább tele eszi magát, amikor lehetősége van. Szerencsére többnyire aktív életmódjának hála még nem szedett fel magára túl nagy felesleget.*
- Egyszer már sikerült, kíváncsi vagyok vajon most is fog.
*Vesz egy nagy levegőt, és bár kissé zavarban van, de kísérletet tesz a varázslattal.*
- Rendben leszel addig, Glendron?
*Kérdezi még gyorsan, mielőtt távoznának, mert nem szeretne csak úgy elszaladni minden segítség nélkül.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására egy két lábon járó szellemfarkas jelenik meg előtte, aki a következő körben 3 főre elkészíti a világ legfinomabb bográcsételét, majd szertefoszlik.
- Az is biztosan éppen ennyire elragadó volt.
*Ezt mondjuk Karheia is nehezen hiszi el, de annyira el van ragadtatva, hogy azt sem tudja mit is beszél igazából. Érdeklődve pillant a többiekre, főleg azok arcát fürkészi, hogy vajon őket is ámulattal tölti, vagy ezzel egyedül van. Úgy tűnik nem, és ez még nagyobb örömmel tölti el. De kiszakad ebből az állapotból, mert Glendron táborverésbe kezd, és a Szellemek óvják attól, hogy tétlenül üldögéljen.*
- Nohát, és milyen segítségre volt szüksége Abogrnak?
*Kérdezi, majdnem Glendronnal egyidőben miközben Learon igyekezne elvezetni őt, de Karheia hirtelen megtorpan, és gyengéd határozottsággal elhúzza a kezét.*
- Várj egy kicsit!
*Szinte ezzel egyidejűleg kordul meg a gyomra, és éri el a maró érzés őt. Eléggé elszokott ettől, egykoron sokkal jobban viselte, manapság inkább tele eszi magát, amikor lehetősége van. Szerencsére többnyire aktív életmódjának hála még nem szedett fel magára túl nagy felesleget.*
- Egyszer már sikerült, kíváncsi vagyok vajon most is fog.
*Vesz egy nagy levegőt, és bár kissé zavarban van, de kísérletet tesz a varázslattal.*
- Rendben leszel addig, Glendron?
*Kérdezi még gyorsan, mielőtt távoznának, mert nem szeretne csak úgy elszaladni minden segítség nélkül.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására egy két lábon járó szellemfarkas jelenik meg előtte, aki a következő körben 3 főre elkészíti a világ legfinomabb bográcsételét, majd szertefoszlik.
2953. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-22 04:38:15
Üzenet elküldve: 2020-03-22 04:38:15
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//A lelketlen//
*Az öccse hangulatváltozásával nem tud mit kezdeni. Egyszerűen nem tudja mit reagáljon. A dühe mindenesetre megtört, de nagyon szólni se tud. A helyzetre való megjegyzésével is számára váratlan dolgokat csal ki az öccséből aki amúgy nem is az öccse csak úgy néz kis és annyira valóságosnak tűnik, hogy ez őrület. Arsenor-t elárasztják az érzések és tényleg nem is tudja mit tegyen. Szóhoz se tud jutni. Minden olyan zavaros. Mikor a másik hangja felcsattan ő szinte reflexből ugrik egy kicsit és rámarkol a fegyverére. Ez az egész őrület. Ajkai megremegnek és már ő is sírás szélére kerül ettől az egésztől. Kezd túl sok lenni neki. Az álmok magyarázatára valami keserű elégedettség tölti el.*
-Tudtam, hogy mágia.
*Ha másban nem is. Ebben az egyben nyert. Bár nyerni egy olyan helyzetben ahol ő minden este riadtan ébred fel és kikészül idegileg... A megoldás hallatán tekintetét az öccsére szegezi és szinte szótlanul könyörög neki, hogy árulja el. Majd mikor hallja a lehetőséget mintha kihúzták volna alóla a szőnyeget. Újra ez a helyzet. Felejthet. Ezek szerint rosszul döntött akkor. Szinte biztos. Megtenné most már. Nem érdekli mi lesz csak az emlékek tűnjenek el. Viszont tudni akarja, hogy ez mit jelent. Szinte érzelemmentesnek hallatszik a hangja mikor megszólal. Ez őt is meglepi.*
-Ez a megoldás? És mit jelent, hogy mindent? Az álmokat? A próbát? Titeket? Az egész eddigi életemet? Mit jelent, hogy mindent?
*Néz a poharakra. Hogy mindent el akarna felejteni, az anyja arcától kezdve az apja történeteiig vagy az öccseit, saját kalandjait... Nem tudja. Elég hihetetlen, hogy tényleg erről beszélnek és már ott tart, hogy hajlandó lenne rá. De akkor mi értelme volt évekig szenvedni? Ez az egész értelmetlen, de őt már nem érdekli. Csak az álmoktól szabaduljon meg. Csak mi lesz ennek az ára?*
*Az öccse hangulatváltozásával nem tud mit kezdeni. Egyszerűen nem tudja mit reagáljon. A dühe mindenesetre megtört, de nagyon szólni se tud. A helyzetre való megjegyzésével is számára váratlan dolgokat csal ki az öccséből aki amúgy nem is az öccse csak úgy néz kis és annyira valóságosnak tűnik, hogy ez őrület. Arsenor-t elárasztják az érzések és tényleg nem is tudja mit tegyen. Szóhoz se tud jutni. Minden olyan zavaros. Mikor a másik hangja felcsattan ő szinte reflexből ugrik egy kicsit és rámarkol a fegyverére. Ez az egész őrület. Ajkai megremegnek és már ő is sírás szélére kerül ettől az egésztől. Kezd túl sok lenni neki. Az álmok magyarázatára valami keserű elégedettség tölti el.*
-Tudtam, hogy mágia.
*Ha másban nem is. Ebben az egyben nyert. Bár nyerni egy olyan helyzetben ahol ő minden este riadtan ébred fel és kikészül idegileg... A megoldás hallatán tekintetét az öccsére szegezi és szinte szótlanul könyörög neki, hogy árulja el. Majd mikor hallja a lehetőséget mintha kihúzták volna alóla a szőnyeget. Újra ez a helyzet. Felejthet. Ezek szerint rosszul döntött akkor. Szinte biztos. Megtenné most már. Nem érdekli mi lesz csak az emlékek tűnjenek el. Viszont tudni akarja, hogy ez mit jelent. Szinte érzelemmentesnek hallatszik a hangja mikor megszólal. Ez őt is meglepi.*
-Ez a megoldás? És mit jelent, hogy mindent? Az álmokat? A próbát? Titeket? Az egész eddigi életemet? Mit jelent, hogy mindent?
*Néz a poharakra. Hogy mindent el akarna felejteni, az anyja arcától kezdve az apja történeteiig vagy az öccseit, saját kalandjait... Nem tudja. Elég hihetetlen, hogy tényleg erről beszélnek és már ott tart, hogy hajlandó lenne rá. De akkor mi értelme volt évekig szenvedni? Ez az egész értelmetlen, de őt már nem érdekli. Csak az álmoktól szabaduljon meg. Csak mi lesz ennek az ára?*
2952. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-21 21:45:58
Üzenet elküldve: 2020-03-21 21:45:58
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Wojest nyomában//
*Glendron, mivel csak kísérő, nem hoz döntéseket. A duó keresi az elveszett istent, így nekik kell dönteniük, hogy merre és mikor. A szerzetes örül, hogy nem kell hamar visszamennie a templom falai közé, mert bár fanatikus hittel hisz Eeyr tanaiban, ő mégis jobb kedveli a vándorlást.
A bámulással persze, hogy felhagyott, míg ideértek és Karheia ment elől, észrevétlen kibámulhatta magát és persze rájön, nem illő a bambulás.
A mocsáron át csendben marad, ahogy akkor is, amikor elérik a Mágustorony mesébe illő helyszínét. Osztozik a barbár lány csodálatában, bár némiképp visszafogottabban fejezi ki ámulatát.*
- Ez igen. *Csak ennyit mond, de persze a látottak hatással vannak rá is.
A kérdésre csak megvonja a vállát, majd mosolyogva kezd el táborhelyet keresni.
Learon közben megbékélni látszik, vagy elfogadta, hogy rajta kívül másképp is gondolkodhatnak emberek vagy csak nincs kedve tovább vitázni. A lényeg, hogy mosolyog, így Glendron úgy gondolja, nem maradt benne tüske.
Figyel a pásztormágus szavaira, hogy hogyan nézett ki korábban a torony, miközben gyújtóst gyűjt és száraz hasábokat a tűzhöz.*
- Abogr mesterről mindenfelé hallani. *Teszi hozzá a sajátját Learon szavaihoz.*
- Te is segítettél már neki? *Kérdi enyhe csodálattal a hangjában. Talán nem gondolja, hogy a mestermágusnak szüksége lehet segítségre.*
*Közben mind érezhetik, hogy bizony egész megéheztek a hosszú úton, míg a városból idáig jutottak. A gyomruk megkordul, a torkuk száraz, hisz inni sem nagyon ittak. Talán eljött az ideje, hogy egyenek és igyanak valamit, mielőtt a nagy tanuláshoz látnak. De persze, ők döntenek.*
*Glendron, mivel csak kísérő, nem hoz döntéseket. A duó keresi az elveszett istent, így nekik kell dönteniük, hogy merre és mikor. A szerzetes örül, hogy nem kell hamar visszamennie a templom falai közé, mert bár fanatikus hittel hisz Eeyr tanaiban, ő mégis jobb kedveli a vándorlást.
A bámulással persze, hogy felhagyott, míg ideértek és Karheia ment elől, észrevétlen kibámulhatta magát és persze rájön, nem illő a bambulás.
A mocsáron át csendben marad, ahogy akkor is, amikor elérik a Mágustorony mesébe illő helyszínét. Osztozik a barbár lány csodálatában, bár némiképp visszafogottabban fejezi ki ámulatát.*
- Ez igen. *Csak ennyit mond, de persze a látottak hatással vannak rá is.
A kérdésre csak megvonja a vállát, majd mosolyogva kezd el táborhelyet keresni.
Learon közben megbékélni látszik, vagy elfogadta, hogy rajta kívül másképp is gondolkodhatnak emberek vagy csak nincs kedve tovább vitázni. A lényeg, hogy mosolyog, így Glendron úgy gondolja, nem maradt benne tüske.
Figyel a pásztormágus szavaira, hogy hogyan nézett ki korábban a torony, miközben gyújtóst gyűjt és száraz hasábokat a tűzhöz.*
- Abogr mesterről mindenfelé hallani. *Teszi hozzá a sajátját Learon szavaihoz.*
- Te is segítettél már neki? *Kérdi enyhe csodálattal a hangjában. Talán nem gondolja, hogy a mestermágusnak szüksége lehet segítségre.*
*Közben mind érezhetik, hogy bizony egész megéheztek a hosszú úton, míg a városból idáig jutottak. A gyomruk megkordul, a torkuk száraz, hisz inni sem nagyon ittak. Talán eljött az ideje, hogy egyenek és igyanak valamit, mielőtt a nagy tanuláshoz látnak. De persze, ők döntenek.*
2951. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-20 23:59:50
Üzenet elküldve: 2020-03-20 23:59:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Wojest nyomában//
*Learon tudja, hogy milyen nehéz élete volt a lánynak, de részleteket nem ismer sajnos. Pedig ő maga is egy pusztai falucskából származik, de az annyira védett volt, hogy szinte el sem érte pár banditán kívül más gond. Se orkok se egyéb más, amire emlékezhetne. A további szavakra egyszerűen nem válaszol. Nem ért egyet a férfival, de már elmondta, amit akart és az ilyesfajta bölcselkedésekhez egy kicsit túl fiatalnak tartja Glendront.* ~Most vagy tényleg ilyen nevelést kapott, vagy csak álszenteskedik!~ *Gondolatai azonban nem ülnek ki arcára, hanem egy békülő mosolyt ereszt meg a férfi felé, hiszen nem akarja, hogy az út további része, ami elég hosszúnak ígérkezik, rossz hangulatban teljen el. Másra kell egyébként is koncentrálnia, hiszen ő vezeti a csapatot át az ingoványon, méghozzá sikeresen, hiszen ahogy a távolban meglátja a tornyot, már hallja is mellé Karheia leesett állának puffanását.*
-Amikor én először láttam, csak egy sziklákon álló, zöldekkel benőtt torony volt. *Mosolyodik el az emlékre, amikor évekkel ezelőtt ideérkezett a környékre, hiszen első útjai között volt ez a torony.*
-Az új mágusok pedig ezt a fenséges látványt látják! Hát nem mondom, meghozza a kedvét az embernek a tanuláshoz. *A hatalmas mágusok kérdésére még szélesebb lesz a mosolya.*
-Hát, akadnak mindenféle mágusok, akik megfordulnak itt, de a legnagyobb mégis Abogr mester, akinek már számtalanszor én magam is segítettem. *Ezzel tenyerével átfogja a lányét és elindul befelé az öreg épületébe. Eszébe is jut, hogy amikor utoljára itt volt, nem kis harc kerekedett. Gyorsan oda is néz a vízpartra, hogy látja-e bármi nyomát az akkori csetepaténak, de nem tudja mennyi idő telt el az óta. Lehet, hogy napok, lehet, hogy már hetek. A Sajt-mester nem számolja ezt már évek óta.*
*Learon tudja, hogy milyen nehéz élete volt a lánynak, de részleteket nem ismer sajnos. Pedig ő maga is egy pusztai falucskából származik, de az annyira védett volt, hogy szinte el sem érte pár banditán kívül más gond. Se orkok se egyéb más, amire emlékezhetne. A további szavakra egyszerűen nem válaszol. Nem ért egyet a férfival, de már elmondta, amit akart és az ilyesfajta bölcselkedésekhez egy kicsit túl fiatalnak tartja Glendront.* ~Most vagy tényleg ilyen nevelést kapott, vagy csak álszenteskedik!~ *Gondolatai azonban nem ülnek ki arcára, hanem egy békülő mosolyt ereszt meg a férfi felé, hiszen nem akarja, hogy az út további része, ami elég hosszúnak ígérkezik, rossz hangulatban teljen el. Másra kell egyébként is koncentrálnia, hiszen ő vezeti a csapatot át az ingoványon, méghozzá sikeresen, hiszen ahogy a távolban meglátja a tornyot, már hallja is mellé Karheia leesett állának puffanását.*
-Amikor én először láttam, csak egy sziklákon álló, zöldekkel benőtt torony volt. *Mosolyodik el az emlékre, amikor évekkel ezelőtt ideérkezett a környékre, hiszen első útjai között volt ez a torony.*
-Az új mágusok pedig ezt a fenséges látványt látják! Hát nem mondom, meghozza a kedvét az embernek a tanuláshoz. *A hatalmas mágusok kérdésére még szélesebb lesz a mosolya.*
-Hát, akadnak mindenféle mágusok, akik megfordulnak itt, de a legnagyobb mégis Abogr mester, akinek már számtalanszor én magam is segítettem. *Ezzel tenyerével átfogja a lányét és elindul befelé az öreg épületébe. Eszébe is jut, hogy amikor utoljára itt volt, nem kis harc kerekedett. Gyorsan oda is néz a vízpartra, hogy látja-e bármi nyomát az akkori csetepaténak, de nem tudja mennyi idő telt el az óta. Lehet, hogy napok, lehet, hogy már hetek. A Sajt-mester nem számolja ezt már évek óta.*
2950. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-19 00:38:04
Üzenet elküldve: 2020-03-19 00:38:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Wojest nyomában//
- Rendben. Ha úgy véled ez szükséges Learon, akkor nincs is kérdés, menjünk.
*Azt már nem teszi hozzá, hogy izgatottan várja, hogy ő maga is láthassa a Mágustornyot, ha már így alakult útjuk. Közben persze figyeli a beszélgetés menetét, és kezdi kevésbé kellemetlenül érezni magát Glendron jelenlétében, aki úgy tűnik teljesen felhagyott a szokatlan bámulással.
Learont követve biztonságban érzi magát, persze azért nagyon oda figyel, hogy hova lép, és gyakori időközönként hátra is pillant, hogy újdonsült útitársukat sem vesztették e el esetleg. Úgy tűnik minden különösebb probléma nélkül érkeznek meg, és ami Karheiát fogadja egészen lélegzetállító. A nő szó szerint eltátja száját, persze még éppen illendő módon, ajkai viszont döbbenten vállnak el egymástól.*
- Ez valami...fantasztikus.
*Mondja töredezetten, hiszen ehhez foghatót még sosem látott, és lenyűgözi a tény, hogy mindez lehetséges. Érzi, hogy lábai is elgyengülnek a döbbenettől, és kedve lenne leborulni, és hálát adni a Szellemeknek, hogy ilyen hatalmat engedtek ebbe a világba.*
- Nekem ez már önmagában elég kaland volt.
*Emeli ragyogó kékjeit Learonra, közben ösztönösen mosolyogva. Enyhe remegés is elfogja az izgatottságtól, hogy mennyi értékes tudás rejtőzhet egy ilyen helyen, és milyen nagy hatalmú személyeknek nyújthat otthont.*
- Vannak itt hatalmas mágusok, akiknek a nevét mindenki ismeri? Vagy érdekes történetek?
*Fordul a két férfi felé látszólag rendkívül lelkesen. Kedve lenne előre sietni, és karon ragadni őket, mint egy butuska kislány. Úgy is érzi magát. Vagy mint amikor rabságából kiszakadva újra megtapasztalhatta az étel ízét, a zene örömét, és az emberek baráti társaságát. Ez egy egészen új világ Karheia számára.*
- Rendben. Ha úgy véled ez szükséges Learon, akkor nincs is kérdés, menjünk.
*Azt már nem teszi hozzá, hogy izgatottan várja, hogy ő maga is láthassa a Mágustornyot, ha már így alakult útjuk. Közben persze figyeli a beszélgetés menetét, és kezdi kevésbé kellemetlenül érezni magát Glendron jelenlétében, aki úgy tűnik teljesen felhagyott a szokatlan bámulással.
Learont követve biztonságban érzi magát, persze azért nagyon oda figyel, hogy hova lép, és gyakori időközönként hátra is pillant, hogy újdonsült útitársukat sem vesztették e el esetleg. Úgy tűnik minden különösebb probléma nélkül érkeznek meg, és ami Karheiát fogadja egészen lélegzetállító. A nő szó szerint eltátja száját, persze még éppen illendő módon, ajkai viszont döbbenten vállnak el egymástól.*
- Ez valami...fantasztikus.
*Mondja töredezetten, hiszen ehhez foghatót még sosem látott, és lenyűgözi a tény, hogy mindez lehetséges. Érzi, hogy lábai is elgyengülnek a döbbenettől, és kedve lenne leborulni, és hálát adni a Szellemeknek, hogy ilyen hatalmat engedtek ebbe a világba.*
- Nekem ez már önmagában elég kaland volt.
*Emeli ragyogó kékjeit Learonra, közben ösztönösen mosolyogva. Enyhe remegés is elfogja az izgatottságtól, hogy mennyi értékes tudás rejtőzhet egy ilyen helyen, és milyen nagy hatalmú személyeknek nyújthat otthont.*
- Vannak itt hatalmas mágusok, akiknek a nevét mindenki ismeri? Vagy érdekes történetek?
*Fordul a két férfi felé látszólag rendkívül lelkesen. Kedve lenne előre sietni, és karon ragadni őket, mint egy butuska kislány. Úgy is érzi magát. Vagy mint amikor rabságából kiszakadva újra megtapasztalhatta az étel ízét, a zene örömét, és az emberek baráti társaságát. Ez egy egészen új világ Karheia számára.*
2949. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-09 20:08:10
Üzenet elküldve: 2020-03-09 20:08:10
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 233
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//A szél feltámad//
//Zárás//
*Némaságának egyszerű oka van, egyszerűen letaglózza, amit az öreg mágusmester a pillangókkal művel, egy időre a vér is kifut az arcából.*
- Aha…
*Dünnyögi rekedten, bár nem tudja, kérdezte-e bárki, és ha igen, akkor miről. De ez a válasz az esetek nagy részében bevált a kolostorban is, ha nem figyelt.*
- Kint leszek…
*Reszeli a hangja, és a válla mögé bök. Fél szemét a veszedelmes mágus társaságon, fél szemét a kijáraton tartva aztán rövid úton kint terem. Meg se áll a tóparton, megy egyenesen északnak, lila napkoronggal és nappali csillagokkal az égen. Talán tényleg szellemmé válhatna, akkor tanyát verne az öreg mestere szobájában, és változatos módon az idegeire menne, hogy egy kicsit visszafizesse a kínzást, amit edzés címén művelt vele. De talán csak honvágya van, ami olyan abszurd ötlet számára, hogy amint épp csak felsejlik benne, inkább megszaporázza lépteit az ellenkező irányba. Reméli, nem most ünnepli ezredik tavaszát Lih Anech.*
//Zárás//
*Némaságának egyszerű oka van, egyszerűen letaglózza, amit az öreg mágusmester a pillangókkal művel, egy időre a vér is kifut az arcából.*
- Aha…
*Dünnyögi rekedten, bár nem tudja, kérdezte-e bárki, és ha igen, akkor miről. De ez a válasz az esetek nagy részében bevált a kolostorban is, ha nem figyelt.*
- Kint leszek…
*Reszeli a hangja, és a válla mögé bök. Fél szemét a veszedelmes mágus társaságon, fél szemét a kijáraton tartva aztán rövid úton kint terem. Meg se áll a tóparton, megy egyenesen északnak, lila napkoronggal és nappali csillagokkal az égen. Talán tényleg szellemmé válhatna, akkor tanyát verne az öreg mestere szobájában, és változatos módon az idegeire menne, hogy egy kicsit visszafizesse a kínzást, amit edzés címén művelt vele. De talán csak honvágya van, ami olyan abszurd ötlet számára, hogy amint épp csak felsejlik benne, inkább megszaporázza lépteit az ellenkező irányba. Reméli, nem most ünnepli ezredik tavaszát Lih Anech.*
2948. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-07 19:57:08
Üzenet elküldve: 2020-03-07 19:57:08
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A lelketlen//
*Arca elkomorul, bár, talán valójában inkább szomorúvá válik. Némán csóválja meg fejét, mintha azt mondaná, hogy "ne haragudj, én nem tudtam", de lehet, hogy nem lenne igaz. Az őrlődést és a bizonytalanságot ugyanúgy érezheti Dongnor is, azonban a további kijelentésre immár határozottabban int fejével nemet.*
- Nem, Dongnor, nem vagy őrült... *Szemeiben könnyek csillognak.* Nem vagy az. *Ismétli meg szinte suttogva.* De nem feledkezhettünk meg rólatok, az egyszerűen képtelenség! *Nem sír, de a határán van.* A testvérem vagy! Mindig is az maradhattál... ebben egyszerűen hinned kell... nem gondolhatod, hogy... teljesen megmérgez téged. *Csattan fel, majd feláll az asztaltól, karba fonva a kezét, s fejét lehajtva mászkál fel alá, de nem ideges, sokkal inkább zavarodott és elkeseredett, mint, aki nem is tudja, hogy mit akar mondani.*
- Az álmok... azok a legszörnyűbbek... de nem lehetnek igazak... csak a fejedet zavarták össze kicsit, testvérem! *Fordul oda, majd megtörli arcát és egy hosszú, halk, remegős sóhaj után összeszedi magát, majd visszaül, s az asztalra kikészített poharakra mutat.*
- Van megoldás. *Szól csendesen, szokatlanul mélyen.*
- Azok ott... de akkor mindent elfelejtesz... *Csend borul a szobára, a férfi egyelőre nem szól, csak néz maga elé.*
*Arca elkomorul, bár, talán valójában inkább szomorúvá válik. Némán csóválja meg fejét, mintha azt mondaná, hogy "ne haragudj, én nem tudtam", de lehet, hogy nem lenne igaz. Az őrlődést és a bizonytalanságot ugyanúgy érezheti Dongnor is, azonban a további kijelentésre immár határozottabban int fejével nemet.*
- Nem, Dongnor, nem vagy őrült... *Szemeiben könnyek csillognak.* Nem vagy az. *Ismétli meg szinte suttogva.* De nem feledkezhettünk meg rólatok, az egyszerűen képtelenség! *Nem sír, de a határán van.* A testvérem vagy! Mindig is az maradhattál... ebben egyszerűen hinned kell... nem gondolhatod, hogy... teljesen megmérgez téged. *Csattan fel, majd feláll az asztaltól, karba fonva a kezét, s fejét lehajtva mászkál fel alá, de nem ideges, sokkal inkább zavarodott és elkeseredett, mint, aki nem is tudja, hogy mit akar mondani.*
- Az álmok... azok a legszörnyűbbek... de nem lehetnek igazak... csak a fejedet zavarták össze kicsit, testvérem! *Fordul oda, majd megtörli arcát és egy hosszú, halk, remegős sóhaj után összeszedi magát, majd visszaül, s az asztalra kikészített poharakra mutat.*
- Van megoldás. *Szól csendesen, szokatlanul mélyen.*
- Azok ott... de akkor mindent elfelejtesz... *Csend borul a szobára, a férfi egyelőre nem szól, csak néz maga elé.*
2947. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-05 19:54:52
Üzenet elküldve: 2020-03-05 19:54:52
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//A lelketlen//
*Az öccse szavai egyáltalán nem nyugtatják. Sőt, mivel a kopasz máguséhoz hasonlít még inkább idegesíti.*
-Hagyd a mellébeszélést! Legalább te! A magyarázat az, hogy anya temetésén egyedül voltam ott mint családtag.
*Nem az zavarja őt, hogy az öccse őt magára hagyta. Ha menni akar menjen. De az anyjukkal is csak ő maradt ott. Ezt pedig úgy érzi soha nem tudná megbocsátani neki. A magyarázatra a homlokát masszírozza. Olyan valóságosnak tűnik ez a dolog.*
-Hihetetlen. Ez már az őrület első jele nem?
*Volt is őrült a családban. Mármint amolyan remete, de Arsenor értékrendje szerint, aki elzárkózik mindenkitől, hogy egyedül legyen annak nincs ki a négy kereke. A másik jókedvű kérdésére is csak morog.*
-Mintha lenne nő aki megnevelne. Kocsmában, karavánnal utazva valahova vagy mit tudom én? Olyan vagy mint a mérgezett egér.
*Folytatja a gyerekesnek is mondható durcát. A kérdésre vállat ránt.*
-Honnan tudnám? Megcsináltátok a szerencséteket, elégedettek vagytok magatokkal és el is felejtkeztetek róla, hogy amúgy voltak akiket hátrahagytatok.
*Vagdalkozás, de végül is érthető. Rég nem látta az igazi öccsét és bár a mostani aki előtte áll nem az, de neki tudja elmondani amit eddig nem tudott. Nagyon fura helyzet.*
-Azért vagyok itt...*Válaszolna hevesen, de megakad. Kis szünet után folytatja.*Tudod jól miért. Az álmok miatt.
*Nincs kedve kifejteni. Főleg annak aki ott áll vele szemben és olyan mint régen. Nem mint az a démon. Akinek még a gondolatától is összeszorul a gyomra.*
-Nekem nehéz cseszd meg!
*Az öccse szavai egyáltalán nem nyugtatják. Sőt, mivel a kopasz máguséhoz hasonlít még inkább idegesíti.*
-Hagyd a mellébeszélést! Legalább te! A magyarázat az, hogy anya temetésén egyedül voltam ott mint családtag.
*Nem az zavarja őt, hogy az öccse őt magára hagyta. Ha menni akar menjen. De az anyjukkal is csak ő maradt ott. Ezt pedig úgy érzi soha nem tudná megbocsátani neki. A magyarázatra a homlokát masszírozza. Olyan valóságosnak tűnik ez a dolog.*
-Hihetetlen. Ez már az őrület első jele nem?
*Volt is őrült a családban. Mármint amolyan remete, de Arsenor értékrendje szerint, aki elzárkózik mindenkitől, hogy egyedül legyen annak nincs ki a négy kereke. A másik jókedvű kérdésére is csak morog.*
-Mintha lenne nő aki megnevelne. Kocsmában, karavánnal utazva valahova vagy mit tudom én? Olyan vagy mint a mérgezett egér.
*Folytatja a gyerekesnek is mondható durcát. A kérdésre vállat ránt.*
-Honnan tudnám? Megcsináltátok a szerencséteket, elégedettek vagytok magatokkal és el is felejtkeztetek róla, hogy amúgy voltak akiket hátrahagytatok.
*Vagdalkozás, de végül is érthető. Rég nem látta az igazi öccsét és bár a mostani aki előtte áll nem az, de neki tudja elmondani amit eddig nem tudott. Nagyon fura helyzet.*
-Azért vagyok itt...*Válaszolna hevesen, de megakad. Kis szünet után folytatja.*Tudod jól miért. Az álmok miatt.
*Nincs kedve kifejteni. Főleg annak aki ott áll vele szemben és olyan mint régen. Nem mint az a démon. Akinek még a gondolatától is összeszorul a gyomra.*
-Nekem nehéz cseszd meg!
2946. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-05 18:46:17
Üzenet elküldve: 2020-03-05 18:46:17
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A lelketlen//
*Mosolyogva követi Dognort szemével, mikor az végre helyet foglal, s fegyverét is leengedi, aprót biccent csak, mint, aki egyetért valamivel, mit a másik cselekedett.*
- Tudom. *Hajtja le fejét a felcsattanó szavakra.* Talán nem tudtam... de lehet, hogy akartam... *Gondolkodik el egy pillanatra, hátradőlve, s az asztal lapjára meredve.* Talán mindenre van magyarázat, s talán nincs semmire sem, egy egy ilyen világ. *Szomorúan mosolyodik el, mikor ismét feltekint.*
- Tulajdonképpen igen, magaddal. Hisz én nem lehetek itt. *Széttárja a kezét, majd feláll és lassan sétálni kezd az asztal előtt fel, s alá, csak halkan nevet fel az utolsó mondatok hallatán.*
- Vajon mindent megúsztam? S, most élek valahol, családom van, vagy talán egy kocsmában múlatom az időt? *Kérdezi még mindig kuncogva.*
- De akkor csak felkerestelek volna benneteket, nem igaz? *Pillant vissza, s ezúttal már komor az arca.*
- Bár inkább az a kérdés, hogy miért vagyok most itt. Ezt viszont neked kellene megmondanod, mert én nem biztos, hogy tudom, talán csak sejtem. *Vonja meg a vállát, majd tarkójára szorított kézzel sóhajt fel ismét.*
- Áh... ez nagyon nehéz így... ennyi idő után... mindent felidézni.
*Mosolyogva követi Dognort szemével, mikor az végre helyet foglal, s fegyverét is leengedi, aprót biccent csak, mint, aki egyetért valamivel, mit a másik cselekedett.*
- Tudom. *Hajtja le fejét a felcsattanó szavakra.* Talán nem tudtam... de lehet, hogy akartam... *Gondolkodik el egy pillanatra, hátradőlve, s az asztal lapjára meredve.* Talán mindenre van magyarázat, s talán nincs semmire sem, egy egy ilyen világ. *Szomorúan mosolyodik el, mikor ismét feltekint.*
- Tulajdonképpen igen, magaddal. Hisz én nem lehetek itt. *Széttárja a kezét, majd feláll és lassan sétálni kezd az asztal előtt fel, s alá, csak halkan nevet fel az utolsó mondatok hallatán.*
- Vajon mindent megúsztam? S, most élek valahol, családom van, vagy talán egy kocsmában múlatom az időt? *Kérdezi még mindig kuncogva.*
- De akkor csak felkerestelek volna benneteket, nem igaz? *Pillant vissza, s ezúttal már komor az arca.*
- Bár inkább az a kérdés, hogy miért vagyok most itt. Ezt viszont neked kellene megmondanod, mert én nem biztos, hogy tudom, talán csak sejtem. *Vonja meg a vállát, majd tarkójára szorított kézzel sóhajt fel ismét.*
- Áh... ez nagyon nehéz így... ennyi idő után... mindent felidézni.
2945. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-05 10:31:07
Üzenet elküldve: 2020-03-05 10:31:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//Az utolsó küldetés//
//Zárás//
*Egy nap is beletelik, mire végre ismét a tó mellé ér, ki a bűzös rengetegből, ami egyre inkább megszokhatónak tűnik. Minél többször kényszerül átcaplatni rajta, annál kevésbé zavarják már a szagok. Meg is pihen a torony legalsó lépcsőjén, úgy gondolja, idekint még mindig nagyobb biztonságban van, mint odabent lenne. ~Mi van, ha nem veszem észre, hogy jön, aztán felgyújtja a kalapom? ~ Tapogatja is meg a gondolataiban járó ruhadarabot, amely igenis fontos számára. Majd előkotor a táskájából egy gyűrött papírdarabot és szénnel ráfirkantja a következő sorokat.*
-Kedves Abogr mester! Ar Thenior bácsi a napokban meglátogatta szeretett városunkat és az üdvözletét küldi. Kívánom neked, hogy még vagy ezerhuszonhét évet éljél közöttünk. Ne búslakodj, ha nem sikerült teljesen felszámolni a szúnyog különítményeket, vigasztaljon a tudat, hogy az ingoványban több akad belőle. Még szerencse, hogy nem a felett lebegsz. Ha pedig egyszer megválnál attól a pillangótól, küldj levelet, szívesen átvenném tőled, mert nálunk meg a patkányból van rengeteg, de ropogósra sütve szeretem őket. *Motyogja maga elé, miközben ír, majd miután befejezte egy aláírást is kanyarít a végére, hogy a mester tudja kinek a műve mindez. Ezt követően kettőbe hajtja és a külső felé is odaírja Abogr mestert, csak ez után lép be a toronyba. Kezében addig viszi a levelet, míg meg nem pillantja az egyik segítőt, hogy oda tudja adni a kezébe.*
-Fontos üzenet magától Ar Theniortól a mesternek. *Mondja nagyon hivatalosan, majd kalapot emel, mert azt még megteszi, néha van rá példa. Aztán távozik még a környékről is, hogy visszatérhessen a megszokott életéhez.*
A hozzászólás írója (Balkócza Xavylari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.05 10:32:29
//Az utolsó küldetés//
//Zárás//
*Egy nap is beletelik, mire végre ismét a tó mellé ér, ki a bűzös rengetegből, ami egyre inkább megszokhatónak tűnik. Minél többször kényszerül átcaplatni rajta, annál kevésbé zavarják már a szagok. Meg is pihen a torony legalsó lépcsőjén, úgy gondolja, idekint még mindig nagyobb biztonságban van, mint odabent lenne. ~Mi van, ha nem veszem észre, hogy jön, aztán felgyújtja a kalapom? ~ Tapogatja is meg a gondolataiban járó ruhadarabot, amely igenis fontos számára. Majd előkotor a táskájából egy gyűrött papírdarabot és szénnel ráfirkantja a következő sorokat.*
-Kedves Abogr mester! Ar Thenior bácsi a napokban meglátogatta szeretett városunkat és az üdvözletét küldi. Kívánom neked, hogy még vagy ezerhuszonhét évet éljél közöttünk. Ne búslakodj, ha nem sikerült teljesen felszámolni a szúnyog különítményeket, vigasztaljon a tudat, hogy az ingoványban több akad belőle. Még szerencse, hogy nem a felett lebegsz. Ha pedig egyszer megválnál attól a pillangótól, küldj levelet, szívesen átvenném tőled, mert nálunk meg a patkányból van rengeteg, de ropogósra sütve szeretem őket. *Motyogja maga elé, miközben ír, majd miután befejezte egy aláírást is kanyarít a végére, hogy a mester tudja kinek a műve mindez. Ezt követően kettőbe hajtja és a külső felé is odaírja Abogr mestert, csak ez után lép be a toronyba. Kezében addig viszi a levelet, míg meg nem pillantja az egyik segítőt, hogy oda tudja adni a kezébe.*
-Fontos üzenet magától Ar Theniortól a mesternek. *Mondja nagyon hivatalosan, majd kalapot emel, mert azt még megteszi, néha van rá példa. Aztán távozik még a környékről is, hogy visszatérhessen a megszokott életéhez.*
A hozzászólás írója (Balkócza Xavylari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.05 10:32:29
2944. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-04 13:41:35
Üzenet elküldve: 2020-03-04 13:41:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
*Már nem sok gondolat tartja benne a lelket, miután minden ágreccsenésre egy bokor mögött vagy fa árnyékában találja magát ösztönösen, hogy bizony a megfelelő irányt igenis tartja még. Ekkor már kezd bejutni a fény a lombok között és, mintha fű is nőne már a lábai alatt, sokkal bizalomgerjesztőbb látványt nyújtva. Nemsokára pedig kiér a takarásból és megpillantja a tavat is. Megkönnyebbülten sóhajt és teszi el a papírost, amit már szinte minden oldalán meggyűrögetett, amennyit a kezében forgatta. Majd megpillantja a lebegő építményt, amelynek ésszel való felfogás beletelik bizony néhány hosszú percbe. ~Ezt nem hiszem el! Ez… varázslatos! ~ Mikor pedig végre észbe kap, hogy bizony ő még mindig csak a bokor mögött ácsorog, szinte szaladva közelíti meg. Messziről még nem egészen látta, hogyan is lehetne oda bejutni, de ahogy szinte ott van már mellette észreveszi a furcsa lépcsőket. Bizalmatlan léptekkel indul meg felfelé, majd nyit be. Illedelmesen köszön, és jó hangosan is, hiszen nem tudni merre is lehet a torony gazdája.*
-Tiszteletem! Adjon az ég szerencsés napot! *Majd besétál. Hallotta, hogy itt rengeteg varázsigével foglalkozó könyvet lehet találni és nem ódzkodnak a tudás megosztásától sem. Ahogy a szinteken halad észleli, hogy minden emeletet egy egész mágiaággal kapcsolatos feljegyzések foglalnak el. Annyi minden van felhalmozva már akár csak egyetlen polcon is, hogy meginog az elhatározásában, talán még egy aprócska varázslatot sem fog tudni elsajátítani itt néhány nap olvasással meg gyakorlással. Mire megleli azt az emeletet, ami neki a leginkább rokonszenves, már van egy óra is eltelt. Nem zavarja a többieket, akik szintén tudásszomjuk révén kerültek eme elzárt helyre, csak kerít egy széket magának meg egy jó vaskos könyvet. Majd felrémlik neki, hogy hozott magával abból a jófajta serkentő italból, amit már nem először használ, és amit az öreg is javasolt neki. Le is hajtja, majd beleveti magát a könyv tanulmányozásába.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
-Tiszteletem! Adjon az ég szerencsés napot! *Majd besétál. Hallotta, hogy itt rengeteg varázsigével foglalkozó könyvet lehet találni és nem ódzkodnak a tudás megosztásától sem. Ahogy a szinteken halad észleli, hogy minden emeletet egy egész mágiaággal kapcsolatos feljegyzések foglalnak el. Annyi minden van felhalmozva már akár csak egyetlen polcon is, hogy meginog az elhatározásában, talán még egy aprócska varázslatot sem fog tudni elsajátítani itt néhány nap olvasással meg gyakorlással. Mire megleli azt az emeletet, ami neki a leginkább rokonszenves, már van egy óra is eltelt. Nem zavarja a többieket, akik szintén tudásszomjuk révén kerültek eme elzárt helyre, csak kerít egy széket magának meg egy jó vaskos könyvet. Majd felrémlik neki, hogy hozott magával abból a jófajta serkentő italból, amit már nem először használ, és amit az öreg is javasolt neki. Le is hajtja, majd beleveti magát a könyv tanulmányozásába.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
2943. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-03 13:54:40
Üzenet elküldve: 2020-03-03 13:54:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//9. próbatétel//
*Learon megcsóválja a fejét, amikor Abogr védelmébe veszi Ar Theniort. Learonnak nem is azzal van a baja amit csinál, hanem azzal, hogyan.*
-Persze, de a parancsnok felkészítheti embereit, hogy azok megálljanak a jövőben, vagy előjöhet nyolcszáz év múlva és elkezdhet nevetni azokon, akik nem elég okosak szerinte! *Nem mintha Learon ki lett volna nevetve egyszer is, de az egyik törpét és a szárnyasokat többször is kikacagta az óriásvarázsló. Aztán az öreg mágus elmondja, hogy bizony ő Abogr, méghozzá egy újabb talányban, ami bár nem egy nehéz feladvány, de a Sajt-mesternek lassan kezd elege lenni ezekből. Mintha a sok száz éves varázslók csak rébuszokban lennének képesek beszélni.*
-Azanyád! *Hangzik el a megfelelő és ideillő hangulatszó a pásztortól amikor a hatalmas lepke elrepül mellette, mikor helyet ad neki, és kint kezd el tűzokádót játszani. Learon erre csak fogja a fejét. Régen erre egy egyszerű légycsapó volt a megoldás, nem pedig tűzokádólepkék.* ~Ezek a varázslók mindent túlzásba visznek!~ *Aztán a kis lányka kijelenti, hogy megvan a megoldás, amit persze azzal együtt, hogy elmondja, hogy milyen öreg, nem nehéz összekapcsolni.*
-Akkor örültem lányok! *Hajol meg feléjük.*
-Abogr mester, továbbra is jó egészséget, és még legalább ennyi évet! *Az ugyan számára nem derült ki, hogy hány éves az öreg, de ha ismerte Ar Theniort gyerekkorától, akkor biztosan nem kevés.*
-Én mentem is vissza a főtérre, hátha van még feladvány! *Ezzel le is lép a toronyból. Nem volt túlzottan eredményes az itt tartózkodása.*
//9. próbatétel//
*Learon megcsóválja a fejét, amikor Abogr védelmébe veszi Ar Theniort. Learonnak nem is azzal van a baja amit csinál, hanem azzal, hogyan.*
-Persze, de a parancsnok felkészítheti embereit, hogy azok megálljanak a jövőben, vagy előjöhet nyolcszáz év múlva és elkezdhet nevetni azokon, akik nem elég okosak szerinte! *Nem mintha Learon ki lett volna nevetve egyszer is, de az egyik törpét és a szárnyasokat többször is kikacagta az óriásvarázsló. Aztán az öreg mágus elmondja, hogy bizony ő Abogr, méghozzá egy újabb talányban, ami bár nem egy nehéz feladvány, de a Sajt-mesternek lassan kezd elege lenni ezekből. Mintha a sok száz éves varázslók csak rébuszokban lennének képesek beszélni.*
-Azanyád! *Hangzik el a megfelelő és ideillő hangulatszó a pásztortól amikor a hatalmas lepke elrepül mellette, mikor helyet ad neki, és kint kezd el tűzokádót játszani. Learon erre csak fogja a fejét. Régen erre egy egyszerű légycsapó volt a megoldás, nem pedig tűzokádólepkék.* ~Ezek a varázslók mindent túlzásba visznek!~ *Aztán a kis lányka kijelenti, hogy megvan a megoldás, amit persze azzal együtt, hogy elmondja, hogy milyen öreg, nem nehéz összekapcsolni.*
-Akkor örültem lányok! *Hajol meg feléjük.*
-Abogr mester, továbbra is jó egészséget, és még legalább ennyi évet! *Az ugyan számára nem derült ki, hogy hány éves az öreg, de ha ismerte Ar Theniort gyerekkorától, akkor biztosan nem kevés.*
-Én mentem is vissza a főtérre, hátha van még feladvány! *Ezzel le is lép a toronyból. Nem volt túlzottan eredményes az itt tartózkodása.*
2942. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-03 08:25:42
Üzenet elküldve: 2020-03-03 08:25:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//9. próbatétel//
*A kalapos lány igen hallgatagnak bizonyul, nem beszél sokat, de őt is megnézi. Bár első látásra idősebbnek tűnt neki, de hát a számok nem hazudnak. Majd az idősebb férfi felé fordítja a tekintetét, olyan ismerősnek tűnik neki, bár a városban minden szakállast egyformának vél. ~Lehet, hogy a szomszédban lakó Böjzse asszonyhoz jár dögönyözésre? Esetleg valamelyik hússütő a piacon? ~ Kicsit beleszimatol a levegőbe, aztán semmi, mint aki itt sincsen, pislog maga elé. ~Biztos a piacról is merem. ~Learon pedig nem teszi szóvá, hogy ismerné, így nem is megy bele a témába.*
-Minek? Hát mert még nem volt hozzá szerencsém, mármint látni. *Mondja és ez így is van, bár járt már erre, de még nem találkozott a mágussal.*
-De ha elveszett, akkor kereshetjük együtt is. *Ajánlkozik fel, közben az ötvenest is megnézi, hümmög kettőt, de jogosnak véli. Mindig is úgy képzelte el a nagy mágust, mint aki már évszázadokat élt, így a két tanoncot is gyorsan kizárja a körből. Majd az idős férfitől is érkezik a furfangos válasz, egy pillanatra meg is lepődik és a szemével egyéb asztalokat keres, hátha beugratós kérdés. Ekkor ugrik elő a pillangó, amire hátrébb is lép, ösztönösen, nehogy őt kívánja megcsócsálni, majd a férfi feláll és, mint a gyerek a szappanbuborékot kezdi el üldözőbe venni az állatkát, megfelelő távolságot tartva. Az állatkából aláhulló eső sem hétköznapi, csak szájtátva bámul, mikor pedig már az ajtóban van az öreg, csak akkor keresi a feje felett a számot, ami furcsa mocorgást produkál, kicsit homályosan is. ~Százkettő? Csak annyi? ~ Mikor pedig kiderül, hogy a mágus a szúnyogok ellen hívta életre a furcsa teremtményt a szájához kap, nehogy hangosan felnevessen, elfojtva azt, így egy elrontott prüszkölés hallatszik csupán. Eztán néz csak újból fel és látja meg összeszűkített szemekkel a hetest is. ~Aztazanyját! ~ Dörzsöli meg a homlokát, még a kalapot is megemelve a fején egy kicsit.*
-Ilyen öreg lenne… *Csúszik ki a száján.*
-No de akkor indulok is vissza a főtérre, úgy fest, megvan a válasz. Ti se maradjatok soká, a végén még az a pillangó titeket is meg talál pörkölgetni. *Mondja mosolyogva, majd a város irányába fordul.*
//9. próbatétel//
*A kalapos lány igen hallgatagnak bizonyul, nem beszél sokat, de őt is megnézi. Bár első látásra idősebbnek tűnt neki, de hát a számok nem hazudnak. Majd az idősebb férfi felé fordítja a tekintetét, olyan ismerősnek tűnik neki, bár a városban minden szakállast egyformának vél. ~Lehet, hogy a szomszédban lakó Böjzse asszonyhoz jár dögönyözésre? Esetleg valamelyik hússütő a piacon? ~ Kicsit beleszimatol a levegőbe, aztán semmi, mint aki itt sincsen, pislog maga elé. ~Biztos a piacról is merem. ~Learon pedig nem teszi szóvá, hogy ismerné, így nem is megy bele a témába.*
-Minek? Hát mert még nem volt hozzá szerencsém, mármint látni. *Mondja és ez így is van, bár járt már erre, de még nem találkozott a mágussal.*
-De ha elveszett, akkor kereshetjük együtt is. *Ajánlkozik fel, közben az ötvenest is megnézi, hümmög kettőt, de jogosnak véli. Mindig is úgy képzelte el a nagy mágust, mint aki már évszázadokat élt, így a két tanoncot is gyorsan kizárja a körből. Majd az idős férfitől is érkezik a furfangos válasz, egy pillanatra meg is lepődik és a szemével egyéb asztalokat keres, hátha beugratós kérdés. Ekkor ugrik elő a pillangó, amire hátrébb is lép, ösztönösen, nehogy őt kívánja megcsócsálni, majd a férfi feláll és, mint a gyerek a szappanbuborékot kezdi el üldözőbe venni az állatkát, megfelelő távolságot tartva. Az állatkából aláhulló eső sem hétköznapi, csak szájtátva bámul, mikor pedig már az ajtóban van az öreg, csak akkor keresi a feje felett a számot, ami furcsa mocorgást produkál, kicsit homályosan is. ~Százkettő? Csak annyi? ~ Mikor pedig kiderül, hogy a mágus a szúnyogok ellen hívta életre a furcsa teremtményt a szájához kap, nehogy hangosan felnevessen, elfojtva azt, így egy elrontott prüszkölés hallatszik csupán. Eztán néz csak újból fel és látja meg összeszűkített szemekkel a hetest is. ~Aztazanyját! ~ Dörzsöli meg a homlokát, még a kalapot is megemelve a fején egy kicsit.*
-Ilyen öreg lenne… *Csúszik ki a száján.*
-No de akkor indulok is vissza a főtérre, úgy fest, megvan a válasz. Ti se maradjatok soká, a végén még az a pillangó titeket is meg talál pörkölgetni. *Mondja mosolyogva, majd a város irányába fordul.*
2941. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2020-03-02 20:05:46
Üzenet elküldve: 2020-03-02 20:05:46
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//A szél feltámad//
//9. próbatétel//
//Megfejtve//
*A Mágustorony legalsó emelete elég forgalmasnak bizonyul most. A két tanonc és a mágusmester mellé most már nem csak Zeya és Learon, de Xavy is csatlakozik, aki az ital hatását egészen addig nem is érezheti, míg homályos számok nem kezdenek el felderengeni a jelenlevők feje felett lágyan hullámozva. A lány feje felett egy egyes és egy kilences körvonalazódik. Learon feje felett kereken lebeg az ötven, míg a két segéd feje felett harmincnégy és huszonhét körvonalazódik előbb homályosan, majd egyre erőteljesebben. Abogr még válaszol Learonnak, már ami Ar Thenior mesterkedését illeti.*
-A parancsnok is azért rendel el gyakorlatot, hogy katonái életét védje, nem azért, hogy maga dicsőségére alázza őket.
*Áll elő egy példázattal, aztán a betoppanónak is felel.*
-Valamelyik asztalnál ül.
*Igazítja útba reszelős hangján a mester Xavyt, ám úgy tűnik ő az egyetlen mesterforma, aki asztalt foglal el éppen, ám azt sem sokáig. A lapból orkfejnyi pillangó ugrik elő. Bogár szemei dülledtek, két csáp is imbolyog tarka szárnyai előtt.*
-Álljatok el az útból!
*Szól a mester, majd halkat nyögve feltápászkodik, és az ajtó felé szárnyaló lepke után indul. A pillangó alatt sűrűn eső kezd szitálni, a két tanonc pedig, mintha csak erre várt volna bámészkodva kezdi rongyokkal felitatni azt. A mester megáll a bejáratnál, így Xavy most már meg tudja szemlélni a számot feje felett. Százkettő, olvashatja, ám ahogy szemét mereszti feltűnhet neki valami furcsa.*
-Na, a víz rendben. Lássuk a tüzet.
*Dünnyögi a mester, majd pár másodperc múlva méteres tűzcsóva csap fel a pillangó szájszervéből.*
-Hehe! Ennyit rólatok, vérszívók. Rossz házi úrral kezdtetek ki!
*Úgy tűnik egy mágusnak is meggyűlik a baja a szúnyogokkal és legyekkel erre, főleg a tó felett, az amúgy is ritkás fagyok elvonulásával. Xavy eddigre tisztán kiveheti mi volt a gond. A szám Abogr feje felett nem csak simán százkettő. Azt a számot követi egy hetes számjegy is.*
//9. próbatétel//
//Megfejtve//
*A Mágustorony legalsó emelete elég forgalmasnak bizonyul most. A két tanonc és a mágusmester mellé most már nem csak Zeya és Learon, de Xavy is csatlakozik, aki az ital hatását egészen addig nem is érezheti, míg homályos számok nem kezdenek el felderengeni a jelenlevők feje felett lágyan hullámozva. A lány feje felett egy egyes és egy kilences körvonalazódik. Learon feje felett kereken lebeg az ötven, míg a két segéd feje felett harmincnégy és huszonhét körvonalazódik előbb homályosan, majd egyre erőteljesebben. Abogr még válaszol Learonnak, már ami Ar Thenior mesterkedését illeti.*
-A parancsnok is azért rendel el gyakorlatot, hogy katonái életét védje, nem azért, hogy maga dicsőségére alázza őket.
*Áll elő egy példázattal, aztán a betoppanónak is felel.*
-Valamelyik asztalnál ül.
*Igazítja útba reszelős hangján a mester Xavyt, ám úgy tűnik ő az egyetlen mesterforma, aki asztalt foglal el éppen, ám azt sem sokáig. A lapból orkfejnyi pillangó ugrik elő. Bogár szemei dülledtek, két csáp is imbolyog tarka szárnyai előtt.*
-Álljatok el az útból!
*Szól a mester, majd halkat nyögve feltápászkodik, és az ajtó felé szárnyaló lepke után indul. A pillangó alatt sűrűn eső kezd szitálni, a két tanonc pedig, mintha csak erre várt volna bámészkodva kezdi rongyokkal felitatni azt. A mester megáll a bejáratnál, így Xavy most már meg tudja szemlélni a számot feje felett. Százkettő, olvashatja, ám ahogy szemét mereszti feltűnhet neki valami furcsa.*
-Na, a víz rendben. Lássuk a tüzet.
*Dünnyögi a mester, majd pár másodperc múlva méteres tűzcsóva csap fel a pillangó szájszervéből.*
-Hehe! Ennyit rólatok, vérszívók. Rossz házi úrral kezdtetek ki!
*Úgy tűnik egy mágusnak is meggyűlik a baja a szúnyogokkal és legyekkel erre, főleg a tó felett, az amúgy is ritkás fagyok elvonulásával. Xavy eddigre tisztán kiveheti mi volt a gond. A szám Abogr feje felett nem csak simán százkettő. Azt a számot követi egy hetes számjegy is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3722-3741