Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 163 (3241. - 3260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3260. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-05-31 09:16:36
Üzenet elküldve: 2022-05-31 09:16:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
*Mikor pedig végre megpillantja a tornyot, végre megkönnyebbülést érezhet, hogy most már épségben meg fog érkezni. Az ingovány után még megáll pihenni egy kicsit, mert a vállán lévő zsák bármennyire is csak látszatra nagy, hosszú távon azért húzza, de rendesen visszafelé. Miközben eszik, a tó felé pislog, ami felett az építmény lebeg.*
-Vicsoda velvágós… *Morog magában, miközben a morzsák csak úgy esnek kifelé a száján, majd feltápászkodik és lassan, de biztosan felküzdi magát a zsákkal együtt a furcsa lépcsősoron. ~Aki ezt építette el kéne törni az összes lábát! ~ Mert bizony ő nem igazán érzi magát biztonságban rajta. Mikor az ajtóhoz ér, bekopog, majd benyit. Minden terembe ahova belép, előtte bekukucskál, nehogy egy horda szörnyeteg ugorjon rá, meglepve. De úgy fest, ezúttal minden rendben van. A termekben az asztaloknál, néhol még többen is ülnek és elmélyülten olvasnak, némelyik fel is néz a könyvből zsémbesen, mikor elhalad mellette, a zsákja pedig megcsörren, minden negyedik lépésnél. Eddig észre se vette a dolgot, nyilván a környezet zaja elfedte előle. Mikor megtalálja a megfelelő termet, amit keresett, leteszi a dolgait, egy nagyobb csörömpölés közepette. A mellette lévő férfi még meg is köszörüli a torkát. ~Nem tehetek róla bugris, ha még egyszer így nézel rám, bokán haraplak faszikám!~ Néz vissza mogorva tekintettel. ~Tuti az nem tetszik nekik, hogy gnóm vagyok, egye a csótány a fajtájukat. ~ Kotorászik a zsákjában, majd diadalittasan kiemel egy fehér fiolát, majd lehúzza. Nem feltétlen lenne baj, ha valaki barátságosan is állna hozzá, mert még egyelőre nem ismeri ki magát idebenn. El is kezd keresgélni, majd mikor talál egy érdekeset, letelepedik az egyik asztalhoz, leteszi maga mellé a sapkáját és olvasni kezdni.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli a karizmát a következő két körre.
-Vicsoda velvágós… *Morog magában, miközben a morzsák csak úgy esnek kifelé a száján, majd feltápászkodik és lassan, de biztosan felküzdi magát a zsákkal együtt a furcsa lépcsősoron. ~Aki ezt építette el kéne törni az összes lábát! ~ Mert bizony ő nem igazán érzi magát biztonságban rajta. Mikor az ajtóhoz ér, bekopog, majd benyit. Minden terembe ahova belép, előtte bekukucskál, nehogy egy horda szörnyeteg ugorjon rá, meglepve. De úgy fest, ezúttal minden rendben van. A termekben az asztaloknál, néhol még többen is ülnek és elmélyülten olvasnak, némelyik fel is néz a könyvből zsémbesen, mikor elhalad mellette, a zsákja pedig megcsörren, minden negyedik lépésnél. Eddig észre se vette a dolgot, nyilván a környezet zaja elfedte előle. Mikor megtalálja a megfelelő termet, amit keresett, leteszi a dolgait, egy nagyobb csörömpölés közepette. A mellette lévő férfi még meg is köszörüli a torkát. ~Nem tehetek róla bugris, ha még egyszer így nézel rám, bokán haraplak faszikám!~ Néz vissza mogorva tekintettel. ~Tuti az nem tetszik nekik, hogy gnóm vagyok, egye a csótány a fajtájukat. ~ Kotorászik a zsákjában, majd diadalittasan kiemel egy fehér fiolát, majd lehúzza. Nem feltétlen lenne baj, ha valaki barátságosan is állna hozzá, mert még egyelőre nem ismeri ki magát idebenn. El is kezd keresgélni, majd mikor talál egy érdekeset, letelepedik az egyik asztalhoz, leteszi maga mellé a sapkáját és olvasni kezdni.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli a karizmát a következő két körre.
3259. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-05-28 12:30:44
Üzenet elküldve: 2022-05-28 12:30:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Karheia//
*Karheia rendkívül bőbeszédű Learonnal kapcsolatban, mely arra ad valószínűséget, hogy milyen régi és szoros kapcsolatuk lehet. Most már két thargot is sikeresen megismert és mindegyikről jó véleménnyel van. Egyszer mindenképpen szeretné majd meglátogatni őket, hogy a saját szemével is láthassa a barbárok életmódját. Közben megérkeznek a Mágustorony elé és Miraiylla azonnal keres is magának egy száraz faágat. A könnyebb varázslattal kezdi, amit még nem volt lehetősége kipróbálni. Lehunyja a szemét és erősen elkezd koncentrálni arra, hogy milyen szép is lehetne ez az ág, ha még friss és egészséges lenne. Amennyiben a varázslat sikeres, a rügyfakasztás meg is történik, s ezzel az ágacska is új erőre kap. Elképesztően csodálatosnak gondolja a földmágiát, ami nem csak a sár és a kövek mozgatásában merül ki, de magát a természetet is képes uralni. Ezzel kicsit magabiztosabbnak érzi magát, mint pár órával ezelőtt. Talán a mágia volt mindig is az az út, amire szánta az ég. Nagy szerencséje van, hogy az emlékezetvesztése után ilyen hamar rátalálhatott. De nem is szerencse ez, sokkal inkább Karheia maga. Ha egy gonosz személlyel hozta volna össze a sors, az is lehet, hogy kihasználják. Most azonban nemcsak, hogy egy kedves új barátot szerezhetett a tharg nő személyében, de még erősebbé és okosabbá is válhatott.*
- Hogy válhat valaki tharggá? *Merül fel egy újabb kérdés a részéről, a varázslat végrehajtása után. Bár egy kicsit kezd félni attól, hogy Karheia már unja a folyamatos faggatózását, de bízik abban, hogy ha így is van, azt majd a tudtára fogja adni, még mielőtt túl késő lenne.*
A varázsló által megérintett fadarab életre kel, és azonnal friss hajtások nőnek ki belőle.
*Karheia rendkívül bőbeszédű Learonnal kapcsolatban, mely arra ad valószínűséget, hogy milyen régi és szoros kapcsolatuk lehet. Most már két thargot is sikeresen megismert és mindegyikről jó véleménnyel van. Egyszer mindenképpen szeretné majd meglátogatni őket, hogy a saját szemével is láthassa a barbárok életmódját. Közben megérkeznek a Mágustorony elé és Miraiylla azonnal keres is magának egy száraz faágat. A könnyebb varázslattal kezdi, amit még nem volt lehetősége kipróbálni. Lehunyja a szemét és erősen elkezd koncentrálni arra, hogy milyen szép is lehetne ez az ág, ha még friss és egészséges lenne. Amennyiben a varázslat sikeres, a rügyfakasztás meg is történik, s ezzel az ágacska is új erőre kap. Elképesztően csodálatosnak gondolja a földmágiát, ami nem csak a sár és a kövek mozgatásában merül ki, de magát a természetet is képes uralni. Ezzel kicsit magabiztosabbnak érzi magát, mint pár órával ezelőtt. Talán a mágia volt mindig is az az út, amire szánta az ég. Nagy szerencséje van, hogy az emlékezetvesztése után ilyen hamar rátalálhatott. De nem is szerencse ez, sokkal inkább Karheia maga. Ha egy gonosz személlyel hozta volna össze a sors, az is lehet, hogy kihasználják. Most azonban nemcsak, hogy egy kedves új barátot szerezhetett a tharg nő személyében, de még erősebbé és okosabbá is válhatott.*
- Hogy válhat valaki tharggá? *Merül fel egy újabb kérdés a részéről, a varázslat végrehajtása után. Bár egy kicsit kezd félni attól, hogy Karheia már unja a folyamatos faggatózását, de bízik abban, hogy ha így is van, azt majd a tudtára fogja adni, még mielőtt túl késő lenne.*
A varázsló által megérintett fadarab életre kel, és azonnal friss hajtások nőnek ki belőle.
3258. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-05-24 15:16:17
Üzenet elküldve: 2022-05-24 15:16:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Miraiylla//
*Tapintatlan módon megzavarja a tündérkét, aki a jegyzetek megszerzése után habozás nélkül lát neki a soros tanulmányozásába. De úgy tűnik neheztelés miatt nem kell aggódni - holott vele könnyen meg szokott esni, ha elmélyült kutatásában megzavarja valaki -, sőt, Miraiylla lelkesen prezentálja a kapott "ajándékot".*
- Ejha, ha így haladsz, akkor már többet fogsz tudni, mint én, vagy Learon.
*Persze nem több ez egy kegyes hazugságnál, mert bár Miraiylla kis segítséggel - bár egy kezdő tanonc szemében hatalmassal - indul ezen az úton, de még mindig csupán az elején tart, jó pár lépéssel lemaradva attól, amit a két idősebb mágus már megtett.*
- Learon is tharg, mint én, bár ő nem rokoni módon, de a testvérünk, egy közülünk.
*Mindezeket a szavakat úgy mondja, hogy rokonságával eddig alig töltött el időt, sajnos a mágiatanulás oltárán áldozta fel ezeket a szociális kapcsolatokat. Mióta pedig Rorkirtól tudja, hogy mi történhetett nagybátyjával, azóta bizalmatlanság járja át szívét, amikor népe földjére kell merészkednie.*
- Egy igen kedves ember, rendkívül tapasztalt mágus, no meg földbirtokos is. Ha szerencsések leszünk, akkor majd megkóstolhatjuk az idei borát, vagy a remek kecskesajtját. De rengeteget mesélhetnék róla, hiszen Learon sokat megélt veterán, már-már kalandornak is mondhatnánk. Ha egyszer nem lesz ilyen sietős a dolga, akkor megkérdezhetett, de készülj fel rá, hogy hosszan meséli száz meg száz kalandját.
*Amikből egy-kettő még Karheia számára is hihetetlennek tűnik, ám sosem kérdőjelezné meg barátja szavahihetőségét.*
- Persze, menjünk csak. Talán nekem is lesz némi gyakorlásra szükségem.
*Szinte meg sem várják válaszát a leány már siet is kifelé, de még arra sem veszi a fáradtságot, hogy lábai elé nézzen. Karheia homlokát ráncolva baktat Miraiylla után, már éppen szólni kívánna, hogy figyeljen oda, amikor majdhogynem összetöri magát az aprónép. Szerencsére erőt vesz magán mágustársa, hogy rövid időre tekintetét elszakítsa a lapon pihenő sorokról és végre a lába elé nézzen.*
- Na, akkor lássuk mi mindent tanultál még.
*Átengedi az elsőbbség jogát Miraiyllának, mert úgy véli a figyelem és bátorítás most jól fog esni számára, netalántán ha kérdése akad, akkor lehet tud benne segíteni is.*
*Tapintatlan módon megzavarja a tündérkét, aki a jegyzetek megszerzése után habozás nélkül lát neki a soros tanulmányozásába. De úgy tűnik neheztelés miatt nem kell aggódni - holott vele könnyen meg szokott esni, ha elmélyült kutatásában megzavarja valaki -, sőt, Miraiylla lelkesen prezentálja a kapott "ajándékot".*
- Ejha, ha így haladsz, akkor már többet fogsz tudni, mint én, vagy Learon.
*Persze nem több ez egy kegyes hazugságnál, mert bár Miraiylla kis segítséggel - bár egy kezdő tanonc szemében hatalmassal - indul ezen az úton, de még mindig csupán az elején tart, jó pár lépéssel lemaradva attól, amit a két idősebb mágus már megtett.*
- Learon is tharg, mint én, bár ő nem rokoni módon, de a testvérünk, egy közülünk.
*Mindezeket a szavakat úgy mondja, hogy rokonságával eddig alig töltött el időt, sajnos a mágiatanulás oltárán áldozta fel ezeket a szociális kapcsolatokat. Mióta pedig Rorkirtól tudja, hogy mi történhetett nagybátyjával, azóta bizalmatlanság járja át szívét, amikor népe földjére kell merészkednie.*
- Egy igen kedves ember, rendkívül tapasztalt mágus, no meg földbirtokos is. Ha szerencsések leszünk, akkor majd megkóstolhatjuk az idei borát, vagy a remek kecskesajtját. De rengeteget mesélhetnék róla, hiszen Learon sokat megélt veterán, már-már kalandornak is mondhatnánk. Ha egyszer nem lesz ilyen sietős a dolga, akkor megkérdezhetett, de készülj fel rá, hogy hosszan meséli száz meg száz kalandját.
*Amikből egy-kettő még Karheia számára is hihetetlennek tűnik, ám sosem kérdőjelezné meg barátja szavahihetőségét.*
- Persze, menjünk csak. Talán nekem is lesz némi gyakorlásra szükségem.
*Szinte meg sem várják válaszát a leány már siet is kifelé, de még arra sem veszi a fáradtságot, hogy lábai elé nézzen. Karheia homlokát ráncolva baktat Miraiylla után, már éppen szólni kívánna, hogy figyeljen oda, amikor majdhogynem összetöri magát az aprónép. Szerencsére erőt vesz magán mágustársa, hogy rövid időre tekintetét elszakítsa a lapon pihenő sorokról és végre a lába elé nézzen.*
- Na, akkor lássuk mi mindent tanultál még.
*Átengedi az elsőbbség jogát Miraiyllának, mert úgy véli a figyelem és bátorítás most jól fog esni számára, netalántán ha kérdése akad, akkor lehet tud benne segíteni is.*
3257. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-05-24 14:33:53
Üzenet elküldve: 2022-05-24 14:33:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Karheia, Learon//
*A második varázslat is sikeresen létrejön és meg is jelenik a fejében a tölgyfa szó. Természetesen nem zárhatja ki ilyenkor azt sem, hogy található benne más anyag is, csak azt valamilyen okból kifolyólag még nem ismeri. Ez egy kifejezetten hasznos trükk lehet a számára, főleg ha valaki át akarja verni a piactéren. Úgy tudja a legjobban ezt fejleszteni, ha olvas könyveket a természetben fellelhető anyagokról és azok tulajdonságairól. A varázsige befejezése után azonban egy ismeretlen személy jelenik meg mellettük, akit láthatóan a mestere ismer.*
- Szép napot, uram! *Húzza ki magát hirtelen, mintha csak valami nemes jelent volna meg a tanuló körükben. Nincs tisztában a férfi rangjával, de akár még egy fontos ember is lehet itt a Mágustoronyban. Az ezzel kapcsolatos gondolatait csak még jobban megerősíti az a tény, hogy az ember egy papírost csúsztat oda neki.*
- Köszönöm szépen! *Kapja fel hirtelen az ajándékot, amin elképesztően részletes leírásokat és hasznos tanácsokat olvashat a földmágiával kapcsolatban. A zavarodott tekintete ekkor izgatottságba vált át és azonnal le is ül a székre, hogy neki láthasson a tanulásnak. A nagy lendületet Karheia szakítja meg, amikor rákérdez a papír tartalmára.*
- Nézd, Karheia mester! Ezek a jegyzetek nagyon hasznosak! Egy varázslatot is konkrétan leír, hogy hogyan érdemes elsajátítani és véghez vinni! *Csúsztatja oda neki is az új kincsét, amit valószínűleg nagy becsben fog tartani.*
- Ki volt ő? Ki volt Learon? *Ismétli meg a nevet, amit az ember nőtől hallott pár pillanattal korábban. Minden bizonnyal valamilyen nagy hatalmú mágusmesterről lehet szó, hiszen a tapasztalatai a földmágiával kapcsolatban elképesztők, legalábbis Mira számára.*
- A korábban elsajátított varázslathoz szükségem lenne egy ágra. Ehhez az újhoz pedig egy még nagyobb helyre. Nem lenne gond, ha kimennénk a torony elé a szabadba? Egy kis friss levegő amúgy is jót tenne nekünk! *Teszi fel a kérdést izgatottan, s látszik rajta, hogy valamiért az új varázslatok kipróbálása még jobban izgatják, mint a friss levegő vagy a pihenés. Amennyiben igenlő választ kap, felkapja a papírt és elindul a lépcső irányába. Természetesen megállás nélkül olvasgatja és memorizálja a tartalmát, ami igencsak lelassítja a tempóját. Az első lépcsőfoknál még egy kicsit meg is botlik, hogy aztán ennek következtében ráeszméljen: amit most csinál az kifejezetten életveszélyes. Csalódottan teszi zsebre a lapot, hogy majd a földszintre érve ismét előkaphassa.*
*A második varázslat is sikeresen létrejön és meg is jelenik a fejében a tölgyfa szó. Természetesen nem zárhatja ki ilyenkor azt sem, hogy található benne más anyag is, csak azt valamilyen okból kifolyólag még nem ismeri. Ez egy kifejezetten hasznos trükk lehet a számára, főleg ha valaki át akarja verni a piactéren. Úgy tudja a legjobban ezt fejleszteni, ha olvas könyveket a természetben fellelhető anyagokról és azok tulajdonságairól. A varázsige befejezése után azonban egy ismeretlen személy jelenik meg mellettük, akit láthatóan a mestere ismer.*
- Szép napot, uram! *Húzza ki magát hirtelen, mintha csak valami nemes jelent volna meg a tanuló körükben. Nincs tisztában a férfi rangjával, de akár még egy fontos ember is lehet itt a Mágustoronyban. Az ezzel kapcsolatos gondolatait csak még jobban megerősíti az a tény, hogy az ember egy papírost csúsztat oda neki.*
- Köszönöm szépen! *Kapja fel hirtelen az ajándékot, amin elképesztően részletes leírásokat és hasznos tanácsokat olvashat a földmágiával kapcsolatban. A zavarodott tekintete ekkor izgatottságba vált át és azonnal le is ül a székre, hogy neki láthasson a tanulásnak. A nagy lendületet Karheia szakítja meg, amikor rákérdez a papír tartalmára.*
- Nézd, Karheia mester! Ezek a jegyzetek nagyon hasznosak! Egy varázslatot is konkrétan leír, hogy hogyan érdemes elsajátítani és véghez vinni! *Csúsztatja oda neki is az új kincsét, amit valószínűleg nagy becsben fog tartani.*
- Ki volt ő? Ki volt Learon? *Ismétli meg a nevet, amit az ember nőtől hallott pár pillanattal korábban. Minden bizonnyal valamilyen nagy hatalmú mágusmesterről lehet szó, hiszen a tapasztalatai a földmágiával kapcsolatban elképesztők, legalábbis Mira számára.*
- A korábban elsajátított varázslathoz szükségem lenne egy ágra. Ehhez az újhoz pedig egy még nagyobb helyre. Nem lenne gond, ha kimennénk a torony elé a szabadba? Egy kis friss levegő amúgy is jót tenne nekünk! *Teszi fel a kérdést izgatottan, s látszik rajta, hogy valamiért az új varázslatok kipróbálása még jobban izgatják, mint a friss levegő vagy a pihenés. Amennyiben igenlő választ kap, felkapja a papírt és elindul a lépcső irányába. Természetesen megállás nélkül olvasgatja és memorizálja a tartalmát, ami igencsak lelassítja a tempóját. Az első lépcsőfoknál még egy kicsit meg is botlik, hogy aztán ennek következtében ráeszméljen: amit most csinál az kifejezetten életveszélyes. Csalódottan teszi zsebre a lapot, hogy majd a földszintre érve ismét előkaphassa.*
3256. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-05-24 09:16:18
Üzenet elküldve: 2022-05-24 09:16:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Miraiylla, Learon//
*Mivel Karheiqa figyelme teljesen Miraiyllára összpontosul, ezért észre sem veszi rég jó barátja érkezését, holott a barbár nő szívesen váltana vele néhány szót.
Miután a kioktatása megtörtént, és a Szellemekről is ejtett néhány áhítatos szót visszatér helyére. A tündér leány nagyon helyesen gyakorol, amit Karheia némán kísér figyelemmel, csak bátorítóan biccent felé. Egy ideje már vizsgálgatja az ismerősnek tűnő alakot, de mivel amaz háttal van neki, így nem érkezik meg a felismerés, a szorgos jegyzetelésben pedig igazán nem kíván senkit megzavarni. Ám rövidesen a pásztor felfedi magát előtte, Karheia arca pedig örömtől ragyog fel miatta.*
- Learon!
*Viszonozza barátja ölelését, kicsit meg is szorítja őt. A férfi jelenlétéből és kedvességéből erőt merítve pihen meg karjaiban, és kiélvezi azt a pár rövid pillanatot, ami megadatik nekik.*
- Én is örülök neked.
*Biccent mágustársa, s egyben tanítója felé, majd kicsit szégyenlősen a földet bámulja, amíg kedves tharg társa megosztja tudását Miraiyllával. Barátja jelenléte nem csak kellemes érzéseket hoz magával, valamennyire fel is zaklatja őt, hiszen emlékeztetik arra a szörnyűségre, aminek utána kell járnia. Ez a komorság meg is mutatkozik arcán, különösen, mert a férfinak rövidesen távoznia is kell.*
- Ilyen hamar?
*Teszi fel döbbenten kérdését. Látni véli, hogy fontos dologról lehet szó, elvégre Learon valóban sietősre fogja ügyét, ami nem jellemző rá.*
- Remélem sikerrel jársz. Aztán majd beszélünk!
*Egy integetéssel búcsúzik el kedves barátjától, s igyekszik nem megrekedni a szomorúságban, hogy olyan régen látta őt és akkor is csupán ilyen rövid időre. Helyette Miraiyllához fordul.*
- Nohát, mit kaptál?
*Bök fejével a papírok felé, amit a pásztormágus adott át a tündérkének.*
*Mivel Karheiqa figyelme teljesen Miraiyllára összpontosul, ezért észre sem veszi rég jó barátja érkezését, holott a barbár nő szívesen váltana vele néhány szót.
Miután a kioktatása megtörtént, és a Szellemekről is ejtett néhány áhítatos szót visszatér helyére. A tündér leány nagyon helyesen gyakorol, amit Karheia némán kísér figyelemmel, csak bátorítóan biccent felé. Egy ideje már vizsgálgatja az ismerősnek tűnő alakot, de mivel amaz háttal van neki, így nem érkezik meg a felismerés, a szorgos jegyzetelésben pedig igazán nem kíván senkit megzavarni. Ám rövidesen a pásztor felfedi magát előtte, Karheia arca pedig örömtől ragyog fel miatta.*
- Learon!
*Viszonozza barátja ölelését, kicsit meg is szorítja őt. A férfi jelenlétéből és kedvességéből erőt merítve pihen meg karjaiban, és kiélvezi azt a pár rövid pillanatot, ami megadatik nekik.*
- Én is örülök neked.
*Biccent mágustársa, s egyben tanítója felé, majd kicsit szégyenlősen a földet bámulja, amíg kedves tharg társa megosztja tudását Miraiyllával. Barátja jelenléte nem csak kellemes érzéseket hoz magával, valamennyire fel is zaklatja őt, hiszen emlékeztetik arra a szörnyűségre, aminek utána kell járnia. Ez a komorság meg is mutatkozik arcán, különösen, mert a férfinak rövidesen távoznia is kell.*
- Ilyen hamar?
*Teszi fel döbbenten kérdését. Látni véli, hogy fontos dologról lehet szó, elvégre Learon valóban sietősre fogja ügyét, ami nem jellemző rá.*
- Remélem sikerrel jársz. Aztán majd beszélünk!
*Egy integetéssel búcsúzik el kedves barátjától, s igyekszik nem megrekedni a szomorúságban, hogy olyan régen látta őt és akkor is csupán ilyen rövid időre. Helyette Miraiyllához fordul.*
- Nohát, mit kaptál?
*Bök fejével a papírok felé, amit a pásztormágus adott át a tündérkének.*
3255. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-05-22 19:10:57
Üzenet elküldve: 2022-05-22 19:10:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Miraiylla, Karheia//
*Learon elővesz egy papírlapot és jegyzetelgetni kezd. Apróságok, amik tulajdonképpen a mágia legalapvetőbb tulajdonságait és megformálási módjukat rejti magában. Nem túl nagy dolgok ezek, de elengedhetetlenek ahhoz, hogy valaki teljesen megérte a mágiát. A terve az, hogy valamelyik kis nebulónak odaadja majd akit itt meglát és érzi rajta, hogy nem birkózik meg a feladatokkal egyedül. Persze neki is jó ez, hiszen most vágott bele a levegő ágba teljesen magától és értett meg egy varázslatot még idefelé jövet. Annak hatására írja le ezeket most. Kedvenc varázslatával ismertet és ír le mindent, ami a fanevelés, szóval ha valaki értelmes fejjel elolvassa majd ezt, az szinte azonnal birtokában lesz ennek a csodás varázslatnak. Mikor kész van, feláll és elindul az ajtó felé. Csupán azért jött, hogy megérthessen bizonyos dolgokat amikben nem volt biztos. Tulajdonképpen nem is a barna könyv olvasása volt neki fontos, hanem hogy közben mindig kikapcsol az agya és helyére kerülnek kapcsolatok a mágiaágak között.* ~Aki ennyi mindent tud, gyorsan összekeveri magában a dolgokat.~
*Hirtelen megáll, amikor meglát egy ismerős arcot csak úgy a szeme szegletéből.* ~Talán csak nem?~ *Ahogy odafordul, szíve megdobban egy pillanatra, erősebben mint szokott, hiszen kedves barátnőjét látja az egyik asztalnál, egy szintén bájos lánykával, aki éppen egy alacsony szintű varázslatot mutathatott be a lánynak a kinézetéből ítélve.* ~Rheia drágám! Hát te is mester lettél?~ *Mosolyogva indul el hozzájuk és ha a lány nem húzódik el, akkor egy öleléssel köszönti őt, a másikat pedig egy biccentéssel.*
-Örülök, hogy látlak Rheia! *Tárja szét karjait, elengedve ezzel a lányt.*
-És a kisasszonyt is, természetesen! *Aztán hirtelen a papírost nyújtja át neki, amit eddig irogatott.*
-Nos, talán ennek örülni fog a kishölgy! *Aztán ahogy megjelent már távozik is, csak úgy a háta mögül szól oda.*
-Most mennem kell! Hallottam egy érdekes dolgot, aminek utána kell járjak! *Már lép is ki az ajtón. Ahogyan ott üldögélt, nem csak a mágiaágakon, hanem azon is gondolkodott, amit idefelé jövet hallott. Valami hatalmas kincsről amihez a kikötőn át vezet az út.*
*Learon elővesz egy papírlapot és jegyzetelgetni kezd. Apróságok, amik tulajdonképpen a mágia legalapvetőbb tulajdonságait és megformálási módjukat rejti magában. Nem túl nagy dolgok ezek, de elengedhetetlenek ahhoz, hogy valaki teljesen megérte a mágiát. A terve az, hogy valamelyik kis nebulónak odaadja majd akit itt meglát és érzi rajta, hogy nem birkózik meg a feladatokkal egyedül. Persze neki is jó ez, hiszen most vágott bele a levegő ágba teljesen magától és értett meg egy varázslatot még idefelé jövet. Annak hatására írja le ezeket most. Kedvenc varázslatával ismertet és ír le mindent, ami a fanevelés, szóval ha valaki értelmes fejjel elolvassa majd ezt, az szinte azonnal birtokában lesz ennek a csodás varázslatnak. Mikor kész van, feláll és elindul az ajtó felé. Csupán azért jött, hogy megérthessen bizonyos dolgokat amikben nem volt biztos. Tulajdonképpen nem is a barna könyv olvasása volt neki fontos, hanem hogy közben mindig kikapcsol az agya és helyére kerülnek kapcsolatok a mágiaágak között.* ~Aki ennyi mindent tud, gyorsan összekeveri magában a dolgokat.~
*Hirtelen megáll, amikor meglát egy ismerős arcot csak úgy a szeme szegletéből.* ~Talán csak nem?~ *Ahogy odafordul, szíve megdobban egy pillanatra, erősebben mint szokott, hiszen kedves barátnőjét látja az egyik asztalnál, egy szintén bájos lánykával, aki éppen egy alacsony szintű varázslatot mutathatott be a lánynak a kinézetéből ítélve.* ~Rheia drágám! Hát te is mester lettél?~ *Mosolyogva indul el hozzájuk és ha a lány nem húzódik el, akkor egy öleléssel köszönti őt, a másikat pedig egy biccentéssel.*
-Örülök, hogy látlak Rheia! *Tárja szét karjait, elengedve ezzel a lányt.*
-És a kisasszonyt is, természetesen! *Aztán hirtelen a papírost nyújtja át neki, amit eddig irogatott.*
-Nos, talán ennek örülni fog a kishölgy! *Aztán ahogy megjelent már távozik is, csak úgy a háta mögül szól oda.*
-Most mennem kell! Hallottam egy érdekes dolgot, aminek utána kell járjak! *Már lép is ki az ajtón. Ahogyan ott üldögélt, nem csak a mágiaágakon, hanem azon is gondolkodott, amit idefelé jövet hallott. Valami hatalmas kincsről amihez a kikötőn át vezet az út.*
3254. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-05-22 19:00:23
Üzenet elküldve: 2022-05-22 19:00:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Karheia//
*A szigorú megrovást nem veszi rossz néven, hiszen a mágia elsajátítása egy veszélyes folyamat. Sokkal figyelmesebbnek kell lennie a jövőben, hiszen magasabb szintű varázslatok elrontásával elég nagy baleseteket idézhet elő. Ez pedig pont az ellenkezője lenne annak, amit a mágiával el szeretne érni. Szerencsére Karheia hangneme egyáltalán nem bántó a számára, így ahelyett, hogy elvenné a kedvét a tanulástól, csak még inkább meghozza hozzá neki. Enyhén vörös fejjel, szánakozva bólogat minden elhangzott mondat után. Annak kifejezetten örül, hogy rövid időn belül el fog múlni a varázslat hatása, de egy azonnali megoldásnak jobban örült volna. Aztán a téma hirtelen megváltozik, s a Szellemekre terelődik a beszélgetés. Nem számított ilyen válaszra, teljesen meglepődik minden egyes információ hallatán. Ez a vallás azonban mégsem olyan amihez ő kötődni tudna, hiszen az egész a múltról és a felmenőkről szól. Neki se múltja, se családja, így ez az egész hitrendszer idegen a számára. A barbár nőn azonban látja, hogy mennyire mélyen hisz az egészben és az egész lényét átjárja a mögötte álló mitológia.*
- Ez egy nagyon érdekes felfogás, még sosem hallottam róla. Remélem sikerül elérned a céljaidat, Karheia mester. *Mondja mosolyogva, majd ismét feláll és felkészül a következő varázslatra. Most nem a saját testét, hanem az előtte álló asztalt érinti meg. Ha minden jól megy, akkor meg kellene jelennie szavaknak az elméjében azzal kapcsolatban, hogy milyen anyagokból is áll a tárgy. Ha ez is sikerül neki, akkor már két varázslatot tudhat a repertoárjában a tündér lány. Az alapokat úgy tűnik sokkal gyorsabban sajátítja el, mint azt elsőre hitte volna.*
A varázsló megérint egy tárgyat, melynek hatására meg tudja határozni az abban fellehető, általa ismert anyagokat, és ezek pontos arányát.
*A szigorú megrovást nem veszi rossz néven, hiszen a mágia elsajátítása egy veszélyes folyamat. Sokkal figyelmesebbnek kell lennie a jövőben, hiszen magasabb szintű varázslatok elrontásával elég nagy baleseteket idézhet elő. Ez pedig pont az ellenkezője lenne annak, amit a mágiával el szeretne érni. Szerencsére Karheia hangneme egyáltalán nem bántó a számára, így ahelyett, hogy elvenné a kedvét a tanulástól, csak még inkább meghozza hozzá neki. Enyhén vörös fejjel, szánakozva bólogat minden elhangzott mondat után. Annak kifejezetten örül, hogy rövid időn belül el fog múlni a varázslat hatása, de egy azonnali megoldásnak jobban örült volna. Aztán a téma hirtelen megváltozik, s a Szellemekre terelődik a beszélgetés. Nem számított ilyen válaszra, teljesen meglepődik minden egyes információ hallatán. Ez a vallás azonban mégsem olyan amihez ő kötődni tudna, hiszen az egész a múltról és a felmenőkről szól. Neki se múltja, se családja, így ez az egész hitrendszer idegen a számára. A barbár nőn azonban látja, hogy mennyire mélyen hisz az egészben és az egész lényét átjárja a mögötte álló mitológia.*
- Ez egy nagyon érdekes felfogás, még sosem hallottam róla. Remélem sikerül elérned a céljaidat, Karheia mester. *Mondja mosolyogva, majd ismét feláll és felkészül a következő varázslatra. Most nem a saját testét, hanem az előtte álló asztalt érinti meg. Ha minden jól megy, akkor meg kellene jelennie szavaknak az elméjében azzal kapcsolatban, hogy milyen anyagokból is áll a tárgy. Ha ez is sikerül neki, akkor már két varázslatot tudhat a repertoárjában a tündér lány. Az alapokat úgy tűnik sokkal gyorsabban sajátítja el, mint azt elsőre hitte volna.*
A varázsló megérint egy tárgyat, melynek hatására meg tudja határozni az abban fellehető, általa ismert anyagokat, és ezek pontos arányát.
3253. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-05-21 18:45:52
Üzenet elküldve: 2022-05-21 18:45:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
*Az ingoványban végül sikerült egyszer rosszul lépnie, így csizmája szinte teljesen besározódott. Most éppen azt próbálja letisztogatni a torony egyik lépcsőjén ülve. A földhöz ütögeti a lábbelit, hogy a már megszáradt föld darabok lepotyoghassanak róla. Valahogy nem tartja érdemesnek a koszos talpat ahhoz, hogy ráléphessen vele a torony padlózatára, pedig szinte biztos benne, hogy Abogr nem bánna, ha valaki így tenne. Még azt is el tudja képzelni, hogy valamiféle mágiával tartja tisztán a helyet és nem a már jólismert segítői segítségével. Furcsa lenne egy ekkora mágustól ilyesmi. Végül elég tisztának tartja már a bakancsot, hogy visszahúzza lábáre és rálépjen vele az első fokra. Mindig furcsának tartotta ezt a megoldást, hiszen neki jobban tetszett a torony, míg a saját alapjain állott a földön.* ~Ezt a helynövelés varázslatot meg kéne kérdezzem egyszer az öregtől! Nagyon jól jönne otthon a kamrában, ha nem olyan szűkösen kéne lennem. Több alma elférne az biztos!~ *Mire felsétál, arra jut. hogyha esetleg látja Abogrot, akkor megemlíti neki, de csak ezért nem fogja letámadni a bokros teendőkkel rendelkező mágust.*
//Miraiylla, Karheia//
*Belépve a toronyba nem szúrja ki egyből a tanuló lányokat, hiszen nagyon is tudatosan indul el ahhoz a könyvhöz, amit a legjobban szeret. Egy ósdi, barnakötéses könyv, aminek lapjai már néhol sárgák és szakadozottak, de Learon valamiért mégis ebből tanult a legtöbbet a föld ágról. Számára ez a legérthetőbb az összes közül, szóval hóna alá csapja és leül oda ahová mindig szokott a kedvenc székére. és kinyitja találomra az olvasmányt, kicsit a közepén túl és olvasni kezdi azt.*
//Miraiylla, Karheia//
*Belépve a toronyba nem szúrja ki egyből a tanuló lányokat, hiszen nagyon is tudatosan indul el ahhoz a könyvhöz, amit a legjobban szeret. Egy ósdi, barnakötéses könyv, aminek lapjai már néhol sárgák és szakadozottak, de Learon valamiért mégis ebből tanult a legtöbbet a föld ágról. Számára ez a legérthetőbb az összes közül, szóval hóna alá csapja és leül oda ahová mindig szokott a kedvenc székére. és kinyitja találomra az olvasmányt, kicsit a közepén túl és olvasni kezdi azt.*
3252. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-05-21 13:43:19
Üzenet elküldve: 2022-05-21 13:43:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
*A megjegyzésen jót mosolyog.*
-Nos igyekszem. Bár a tűzmágusok tudtommal a saját lángjuktól biztonságban szoktak lenni. Szégyen volna mind a mágusra, mind a tanítójára ha megégetnék magukat.
*Bizony még tanoncidőben érdemes olyan mélyen elsajátítani az alapokat, hogy véletlenül se szabaduljanak el a varázslatok. Nagyon ritkán, ügyetlenebb mágusok esetén gyakrabban előfordul, hogy egyáltalán nem sikerül a varázslat, de önmagukat nem szokták megsebezni. A varázsitalok árának kérdésére Aborath megvakargatja a szakállát.*
-Nos, nem tudom. Piacon még nem láttam ilyen kéket. Talán kétszáz aranynál nem több, de érdemesebb egy kufárt vagy alkimistát megkérdezni.
*Maga nem kereskedő. Annyit tud róla mire jó abban a feladatkörben ahol ő használja őket. Az olyan gyakorlati dolgok mint az áraik már nem érintik őt. A toronyba felsétálva a lányon látszik az ámulat. Teljesen érthető. Van egy kisugárzása ennek a helynek. Először Aborath is jóval félénkebb volt.*
-Igen hat. A levegő amit én ismerek leginkább kisegítő varázslatokat foglal magába viszont lévén Arthenior egykor a levegő városa névre hallgatott úgy sejtem az ilyen irányú tanulmányaim ebben a témakörben jóval szélesebb határok közt tud mozogni itt mint a többi ág esetében. Ettől még azokat is igyekszem elsajátítani a jövőben. A tűz varázslók révén azért is mert Wegtoren, Piritanes szomszédságában található, meg mivel amúgy is tökéletes erre a feladatra, mágiájuk leginkább támadó varázslatokat foglalnak magukba. A föld védelmezi a használóját, esetleg a támadót lefogja. Szintén jól használható harci helyzetekben. A víz segít, gyógyít és de jó kezekben megtéveszt és vízbe fojt. A nap és a holdmágiák egymás ellen nagyon jól bevethetőek. A nap illúziókat és hő vagy erős fény általi támadó varázslatokat alkalmaz. A hold pedig védelmező, segítő és elmebefolyásoló mágiákat. Nem javasolt egyiket se lenézni.
*Kezd el egy hosszabb magyarázatba a mágiaágakról, ami alatt lesz ideje az aranyhajúnak összeszednie magát. Akiben újabb kérdések fogalmazódnak meg a tanulás módszerével kapcsolatban is.*
-Persze. Anélkül nem tudhatom, hogy jól értelmezte-e az olvasottakat. Amit pedig félreértett vagy nem egészében értette, azt elmondhatom. Persze olvasás közben is ha kérdése támad felteheti.
*Majd le is tesz a másik elé egy könyvet. Figyeli még kicsit mielőtt maga is indulna keresni egy saját kicsit mélyebb olvasmányt. Viszont támad kérdés.*
-Egyelőre elég lesz az első két fejezet. Aztán, azt majd átbeszéljük.
*Mosolyog a másikra kedvesen. Lehet csak most jön rá a lány, hogy mibe is vágta a fejszéjét, de Aborath igyekszik komoly segítséget nyújtani neki ahhoz, hogy megismerkedjen a mágia világával. Ami a férfi szemében bonyolult tudomány és csak morálisan is művelt személyeknek érdemes gyakorolnia, annak felelőssége miatt.*
*A megjegyzésen jót mosolyog.*
-Nos igyekszem. Bár a tűzmágusok tudtommal a saját lángjuktól biztonságban szoktak lenni. Szégyen volna mind a mágusra, mind a tanítójára ha megégetnék magukat.
*Bizony még tanoncidőben érdemes olyan mélyen elsajátítani az alapokat, hogy véletlenül se szabaduljanak el a varázslatok. Nagyon ritkán, ügyetlenebb mágusok esetén gyakrabban előfordul, hogy egyáltalán nem sikerül a varázslat, de önmagukat nem szokták megsebezni. A varázsitalok árának kérdésére Aborath megvakargatja a szakállát.*
-Nos, nem tudom. Piacon még nem láttam ilyen kéket. Talán kétszáz aranynál nem több, de érdemesebb egy kufárt vagy alkimistát megkérdezni.
*Maga nem kereskedő. Annyit tud róla mire jó abban a feladatkörben ahol ő használja őket. Az olyan gyakorlati dolgok mint az áraik már nem érintik őt. A toronyba felsétálva a lányon látszik az ámulat. Teljesen érthető. Van egy kisugárzása ennek a helynek. Először Aborath is jóval félénkebb volt.*
-Igen hat. A levegő amit én ismerek leginkább kisegítő varázslatokat foglal magába viszont lévén Arthenior egykor a levegő városa névre hallgatott úgy sejtem az ilyen irányú tanulmányaim ebben a témakörben jóval szélesebb határok közt tud mozogni itt mint a többi ág esetében. Ettől még azokat is igyekszem elsajátítani a jövőben. A tűz varázslók révén azért is mert Wegtoren, Piritanes szomszédságában található, meg mivel amúgy is tökéletes erre a feladatra, mágiájuk leginkább támadó varázslatokat foglalnak magukba. A föld védelmezi a használóját, esetleg a támadót lefogja. Szintén jól használható harci helyzetekben. A víz segít, gyógyít és de jó kezekben megtéveszt és vízbe fojt. A nap és a holdmágiák egymás ellen nagyon jól bevethetőek. A nap illúziókat és hő vagy erős fény általi támadó varázslatokat alkalmaz. A hold pedig védelmező, segítő és elmebefolyásoló mágiákat. Nem javasolt egyiket se lenézni.
*Kezd el egy hosszabb magyarázatba a mágiaágakról, ami alatt lesz ideje az aranyhajúnak összeszednie magát. Akiben újabb kérdések fogalmazódnak meg a tanulás módszerével kapcsolatban is.*
-Persze. Anélkül nem tudhatom, hogy jól értelmezte-e az olvasottakat. Amit pedig félreértett vagy nem egészében értette, azt elmondhatom. Persze olvasás közben is ha kérdése támad felteheti.
*Majd le is tesz a másik elé egy könyvet. Figyeli még kicsit mielőtt maga is indulna keresni egy saját kicsit mélyebb olvasmányt. Viszont támad kérdés.*
-Egyelőre elég lesz az első két fejezet. Aztán, azt majd átbeszéljük.
*Mosolyog a másikra kedvesen. Lehet csak most jön rá a lány, hogy mibe is vágta a fejszéjét, de Aborath igyekszik komoly segítséget nyújtani neki ahhoz, hogy megismerkedjen a mágia világával. Ami a férfi szemében bonyolult tudomány és csak morálisan is művelt személyeknek érdemes gyakorolnia, annak felelőssége miatt.*
3251. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-05-20 17:10:19
Üzenet elküldve: 2022-05-20 17:10:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Miraiylla//
*Kicsit hezitál, hogy szóljon e a tündérnek a “mester” megnevezés miatt, ami annyira idegennek hat számára, ám a hallgatás mellett dönt inkább. Egyrészt nincs akkora jelentősége, mint amit ő valójában tulajdonít neki, másrészt pedig idővel biztosan hozzászokik majd ehhez is.
~ Rosszabb dolgokhoz is sikerült már. ~
A tündér lány enyhe ijedtsége gonosz módon szórakoztatja a barbár nőt.*
- Ezért fontos körültekintően utána nézni minden mágiának.
*Mutatóujját kioktató módon tartja fel a másik orra előtt.*
- Nem csak azt érdemes tudni, hogyan lehet létrehozni őket, hanem azt is, hogy meddig tartanak, vagy miként szűntethető meg a mágia hatása.
*Ahogy kiadta a parancsot a tanulásra úgy kopogtatja meg ismét a lapokat a mutatóujjával jelezve, hogy ez az információ is szerepelt ott. Persze nem tragédia, ha Miraiylla elsiklott felette vagy még csak nem sikerült a memóriájába vésnie, Karheia hangja sem megalázóan dorgáló, inkább csak tanító jellegű.*
- Kicsit várnod kell meg és elmúlik magától.
*Nyugtatja meg végül a fiatal tanoncot egy kedvesnek szánt mosollyal az arcán.*
- Nos, a Szellemek leginkább a mi hitvilágunk részét képezik, legalábbis másoktól még nem hallottam róluk. A mi alatt pedig a thargokat értem, akiket gyakran emlegetnek a városiak barbároknak. A Szellemek pedig nem mások, mint az őseink, akik dicsőséget hoztak népüknek ilyen vagy olyan tulajdonságukkal. Vannak remek harcosok, bölcs hadvezérek, rettenthetetlen anyák, fáradhatatlan gyógyítók és így tovább. Hozzájuk fohászkodunk, az ő kegyeikbe igyekszünk férkőzni, hogy segítsenek legnehezebb óráinkban. Tanítsanak meg hogyan legyünk bátrak, mikor rettegünk, hogyan gyakoroljunk türelmet egy megoldhatatlannak tűnő akadállyal szemben.
*Miraiylla érzékelheti miként változott meg Karheia visszafogott beszédstílusa mély áhítattal teli prédikációval.*
- Talán egy napon én is felnőhetek őseinkhez, hogy amikor eltávozom ebből a világból, akkor az ő fenséges csarnokukba térhessek.
*Kicsit hezitál, hogy szóljon e a tündérnek a “mester” megnevezés miatt, ami annyira idegennek hat számára, ám a hallgatás mellett dönt inkább. Egyrészt nincs akkora jelentősége, mint amit ő valójában tulajdonít neki, másrészt pedig idővel biztosan hozzászokik majd ehhez is.
~ Rosszabb dolgokhoz is sikerült már. ~
A tündér lány enyhe ijedtsége gonosz módon szórakoztatja a barbár nőt.*
- Ezért fontos körültekintően utána nézni minden mágiának.
*Mutatóujját kioktató módon tartja fel a másik orra előtt.*
- Nem csak azt érdemes tudni, hogyan lehet létrehozni őket, hanem azt is, hogy meddig tartanak, vagy miként szűntethető meg a mágia hatása.
*Ahogy kiadta a parancsot a tanulásra úgy kopogtatja meg ismét a lapokat a mutatóujjával jelezve, hogy ez az információ is szerepelt ott. Persze nem tragédia, ha Miraiylla elsiklott felette vagy még csak nem sikerült a memóriájába vésnie, Karheia hangja sem megalázóan dorgáló, inkább csak tanító jellegű.*
- Kicsit várnod kell meg és elmúlik magától.
*Nyugtatja meg végül a fiatal tanoncot egy kedvesnek szánt mosollyal az arcán.*
- Nos, a Szellemek leginkább a mi hitvilágunk részét képezik, legalábbis másoktól még nem hallottam róluk. A mi alatt pedig a thargokat értem, akiket gyakran emlegetnek a városiak barbároknak. A Szellemek pedig nem mások, mint az őseink, akik dicsőséget hoztak népüknek ilyen vagy olyan tulajdonságukkal. Vannak remek harcosok, bölcs hadvezérek, rettenthetetlen anyák, fáradhatatlan gyógyítók és így tovább. Hozzájuk fohászkodunk, az ő kegyeikbe igyekszünk férkőzni, hogy segítsenek legnehezebb óráinkban. Tanítsanak meg hogyan legyünk bátrak, mikor rettegünk, hogyan gyakoroljunk türelmet egy megoldhatatlannak tűnő akadállyal szemben.
*Miraiylla érzékelheti miként változott meg Karheia visszafogott beszédstílusa mély áhítattal teli prédikációval.*
- Talán egy napon én is felnőhetek őseinkhez, hogy amikor eltávozom ebből a világból, akkor az ő fenséges csarnokukba térhessek.
3250. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-05-20 13:11:32
Üzenet elküldve: 2022-05-20 13:11:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Karheia//
*A varázslat előtt a mestere szavai kifejezetten megnyugtatják, s talán ennek is köszönheti azt, hogy sikerrel zárul a folyamat. A bőre megkeménykedik és ellenállóbbá válik épp úgy, ahogyan a könyvben is le van írva. Az érzés bár elsőre rendkívül kellemetlen a számára, de a siker okozta mámor igencsak elfeledteti vele a kényelmetlenség fogalmát.*
- Köszönöm szépen, mester! Nélküled nem sikerült volna! *Hadarja el hálás szavait, majd a kézfejére pillant, aztán a karjára, végül a lábaira. Jó dolog ez a varázslat, de vajon meddig fog ez így maradni? Ahogyan a kezdeti öröm alábbhagy, úgy kezdi el egyre jobban zavarni a bőrén megejtett változtatás.*
- Karheia mester... hogyan kell ezt... megszüntetni? *Néz értetlenül a nőre, aki reményei szerint választ fog tudni adni erre a kérdésre. Nem szeretné így leélni az életét, bár a plusz védelem mindig jól jön. A füle azonban a válaszadás előtt megakad valamin, ami valamiért nem hagyja nyugodni.*
~ Szellemek? Az istenekre gondol vajon? ~ *Sa'Terethről, Eeyrről és Teysusról már sokat hallott, róluk még az emlékei is megmaradtak, de más egyéb entitásokról nincs tudomása. Hisz a létezésükben és ismeri is az érkezésükről szóló történetet, egyszerűen csak nem érzi azt, hogy őket istenként kellene tisztelnie. A Szellemek éppen ezért gondolkodtatják őt el, hiszen ha van ezen a három istenen kívül még lehetőség, azt mindenképpen szeretné megismerni. És ki lenne az ismertetésben a legalkalmasabb, ha nem a jelenlegi mágiaoktatója?*
- Mesélnél nekem ezekről a... Szellemekről? Természetesen csak akkor, ha ezzel nem okozok problémát. *Teszi fel hát a kérdést, s amennyiben igenlő választ kap, ismét helyet foglal az asztalnál. Szívesen megpróbálkozna majd a másik két varázslattal is amiket a könyvben olvasott, de egyelőre jobban érdekli őt a varázslatok megszüntetésének a módja, valamint a Szellemek története és kiléte.*
A hozzászólás írója (Bűbájos Miraiylla) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.20 13:14:54
*A varázslat előtt a mestere szavai kifejezetten megnyugtatják, s talán ennek is köszönheti azt, hogy sikerrel zárul a folyamat. A bőre megkeménykedik és ellenállóbbá válik épp úgy, ahogyan a könyvben is le van írva. Az érzés bár elsőre rendkívül kellemetlen a számára, de a siker okozta mámor igencsak elfeledteti vele a kényelmetlenség fogalmát.*
- Köszönöm szépen, mester! Nélküled nem sikerült volna! *Hadarja el hálás szavait, majd a kézfejére pillant, aztán a karjára, végül a lábaira. Jó dolog ez a varázslat, de vajon meddig fog ez így maradni? Ahogyan a kezdeti öröm alábbhagy, úgy kezdi el egyre jobban zavarni a bőrén megejtett változtatás.*
- Karheia mester... hogyan kell ezt... megszüntetni? *Néz értetlenül a nőre, aki reményei szerint választ fog tudni adni erre a kérdésre. Nem szeretné így leélni az életét, bár a plusz védelem mindig jól jön. A füle azonban a válaszadás előtt megakad valamin, ami valamiért nem hagyja nyugodni.*
~ Szellemek? Az istenekre gondol vajon? ~ *Sa'Terethről, Eeyrről és Teysusról már sokat hallott, róluk még az emlékei is megmaradtak, de más egyéb entitásokról nincs tudomása. Hisz a létezésükben és ismeri is az érkezésükről szóló történetet, egyszerűen csak nem érzi azt, hogy őket istenként kellene tisztelnie. A Szellemek éppen ezért gondolkodtatják őt el, hiszen ha van ezen a három istenen kívül még lehetőség, azt mindenképpen szeretné megismerni. És ki lenne az ismertetésben a legalkalmasabb, ha nem a jelenlegi mágiaoktatója?*
- Mesélnél nekem ezekről a... Szellemekről? Természetesen csak akkor, ha ezzel nem okozok problémát. *Teszi fel hát a kérdést, s amennyiben igenlő választ kap, ismét helyet foglal az asztalnál. Szívesen megpróbálkozna majd a másik két varázslattal is amiket a könyvben olvasott, de egyelőre jobban érdekli őt a varázslatok megszüntetésének a módja, valamint a Szellemek története és kiléte.*
A hozzászólás írója (Bűbájos Miraiylla) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.20 13:14:54
3249. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-05-20 08:32:40
Üzenet elküldve: 2022-05-20 08:32:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Miraiylla//
~ Mester. ~
*Próbál megbarátkozni ennek a titulusnak a gondolatával. Egyrészt nem feltétlenül érzi méltónak hozzá magát, másfelől valahol ijesztő is ez a nagy felelősség. Persze imponál neki az a feltételezés, hogy a Szellemek szeretnék ha ismételten a gondoskodó, szellemi vezető szerepébe lépne. Mindig szívének kedves, nemes feladat volt ez, mi sem tölti el nagyobb örömmel ha így, vagy úgy, de segítségére lehet azoknak, akiket érdemesnek tart erre.
Némi reménnyel tölti el Karheiát, hogy a tanonc nem csak lelkes, de látszólag a kirobbanó energiák mellett is képes a feladatára összpontosítani. A csend ami körbeöleli őket nem csak, hogy nem kellemetlen, de kifejezetten meghitt. Egyébként is sokkal motiváltabbnak érzi úgy magát, hogy nem egyedül kell a könyvek fölé roskadnia, hanem akad egy sorstársa, aki feltehetően ugyanazokkal a problémákkal és nehézségekkel fog szembesülni, mint ő amikor ezeket a leckéket olvasta.
Amint saját feladatainak végére ér ezt jelzi Miraiylla felé, aki még némi időt kér magának. Karheia addig lehunyt szemekkel pihen, orrnyergét masszírozgatja csendben, amíg a tündér úgy nem dönt, hogy ideje próbát tennie az olvasottakkal.*
- Baj nem igen történhet, legfeljebb sikertelenséggel kell számolnod.
*Nyugtatja meg az ifjú tündért, majd egy reményteli mosollyal csendben hagyja koncentrálni őt. Tudja milyen kulcsfontosságú ez, főleg az elején.
Karheia vigasztaló szavakkal készült fel az esetleges kudarccal, ami szerencsére elmaradni látszik. Széles mosollyal tapsolja meg a tanítványt.*
- Remek, megy ez neked. Tagadhatatlan, hogy a Szellemek erre a sorsra szántak téged.
*Éppen annyira lelkesedik, mintha ő maga járt volna sikerrel, ami valahol igaz is. Kicsit magáénak is érzi ezt a győzelmet.*
~ Mester. ~
*Próbál megbarátkozni ennek a titulusnak a gondolatával. Egyrészt nem feltétlenül érzi méltónak hozzá magát, másfelől valahol ijesztő is ez a nagy felelősség. Persze imponál neki az a feltételezés, hogy a Szellemek szeretnék ha ismételten a gondoskodó, szellemi vezető szerepébe lépne. Mindig szívének kedves, nemes feladat volt ez, mi sem tölti el nagyobb örömmel ha így, vagy úgy, de segítségére lehet azoknak, akiket érdemesnek tart erre.
Némi reménnyel tölti el Karheiát, hogy a tanonc nem csak lelkes, de látszólag a kirobbanó energiák mellett is képes a feladatára összpontosítani. A csend ami körbeöleli őket nem csak, hogy nem kellemetlen, de kifejezetten meghitt. Egyébként is sokkal motiváltabbnak érzi úgy magát, hogy nem egyedül kell a könyvek fölé roskadnia, hanem akad egy sorstársa, aki feltehetően ugyanazokkal a problémákkal és nehézségekkel fog szembesülni, mint ő amikor ezeket a leckéket olvasta.
Amint saját feladatainak végére ér ezt jelzi Miraiylla felé, aki még némi időt kér magának. Karheia addig lehunyt szemekkel pihen, orrnyergét masszírozgatja csendben, amíg a tündér úgy nem dönt, hogy ideje próbát tennie az olvasottakkal.*
- Baj nem igen történhet, legfeljebb sikertelenséggel kell számolnod.
*Nyugtatja meg az ifjú tündért, majd egy reményteli mosollyal csendben hagyja koncentrálni őt. Tudja milyen kulcsfontosságú ez, főleg az elején.
Karheia vigasztaló szavakkal készült fel az esetleges kudarccal, ami szerencsére elmaradni látszik. Széles mosollyal tapsolja meg a tanítványt.*
- Remek, megy ez neked. Tagadhatatlan, hogy a Szellemek erre a sorsra szántak téged.
*Éppen annyira lelkesedik, mintha ő maga járt volna sikerrel, ami valahol igaz is. Kicsit magáénak is érzi ezt a győzelmet.*
3248. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-05-18 16:12:51
Üzenet elküldve: 2022-05-18 16:12:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Karheia//
*A tanulási folyamat megkezdődik, és a tanár meg is teszi az első megjegyzését Miraiylla személyiségére. A víz elem is mélyen elgondolkodtatja a lányt, hiszen hasonló érzelmeket vált ki belőle, mint ahogyan azt a föld tette korábban. A víz a számára az életet jelenti és talán a mágiaághoz is köze lehet ennek a feltételezéshez. Míg a földdel valószínűleg védekezni tud, a víz sokkal inkább a gyógyításhoz hasonlíthat. Amennyiben nem sikerül valakit mégsem megvédenie, vagy csak túl későn ér oda, a víz megmentheti őt és a társait. Ez valóban egy tökéletes elemi ág lenne a tündér számára, az ember nő szeme tökéletes az ilyen dolgok meglátásában. Félbe azonban nem szeretne hagyni semmit sem, így mindenképpen csak azután kezdené el a tanulmányait más elemekkel, ha az elsővel már végzett.*
- Semmi baj, mester. Én nem sietek sehova. Megvárom, amíg bejárod a víz útját és majd csak azután kezdem el én is tanulmányozni azt. A föld valószínűleg még jó sokáig kihívások elé fog állítani. *Mosolyodik el kedvesen, majd kíváncsian az elé kerülő könyveket kezdi el vizslatni. A felszólításra csak határozottan bólint egyet és el is kezdi olvasni a tanulnivalóját. Közben Karheia is folytatja mellette a félbehagyott kutatásait, s ezzel egy kellemes tanulókört hoznak létre. Az olvasmány az első sortól kezdve beszippantja, s alig ereszti. Csak néha-néha pillant fel a mesterére, mert valamiért melegséget érez a mellkasában, amikor látja, hogy ő mellette van. Bár egyáltalán nem ismeri a nőt, s az sem biztos, hogy bízhat benne... de valamiért mégis olyan nyugodt vele, mint az elmúlt pár napban még soha. Szeretné, hogy többet lehessen a társaságában és hogy ne kelljen benne csalódnia. Az ismeretlen, sötét múlt mellett egy ilyen biztos pont a jelenében erős stabilitást nyújthatna a számára. A leckék befejezéséhez közel jár, amikor a varázslónő megtöri a csendet. A mutatóujját feltartja még néhány másodpercre, jelezve ezzel, hogy már csak pár sor van hátra, amiket még egyszer át szeretne futni.*
- Igen, azt hiszem minden világos. Nem tűnnek ijesztő varázslatoknak, így lehet tennék egy próbát. *Húzza ki magát magabiztosan, bár a tekintetében azért látszik a rettegés. Még soha nem nyúlt a mágiához, így az első alkalom mindenképpen egy ijesztő procedúrának ígérkezik. Feláll, kicsit messzebb lép Karheiától, majd vesz egy mély levegőt. Erősen elkezd koncentrálni, majd amikor úgy érzi, hogy összegyűjtötte minden erejét és a lehető legtisztábban elképzelte az elméjében a kívánt eredményt, akkor végigsimít a bőrén és a könyvben leírt folyamatot próbálja lassan, de határozottan megvalósítani.*
A hozzászólás írója (Bűbájos Miraiylla) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.18 16:16:32
A varázsló végigsimít bőrén, melynek hatására az kismértékben keményebbé, ellenállóbbá válik a sebzésekkel szemben (1) a következő három körre.
*A tanulási folyamat megkezdődik, és a tanár meg is teszi az első megjegyzését Miraiylla személyiségére. A víz elem is mélyen elgondolkodtatja a lányt, hiszen hasonló érzelmeket vált ki belőle, mint ahogyan azt a föld tette korábban. A víz a számára az életet jelenti és talán a mágiaághoz is köze lehet ennek a feltételezéshez. Míg a földdel valószínűleg védekezni tud, a víz sokkal inkább a gyógyításhoz hasonlíthat. Amennyiben nem sikerül valakit mégsem megvédenie, vagy csak túl későn ér oda, a víz megmentheti őt és a társait. Ez valóban egy tökéletes elemi ág lenne a tündér számára, az ember nő szeme tökéletes az ilyen dolgok meglátásában. Félbe azonban nem szeretne hagyni semmit sem, így mindenképpen csak azután kezdené el a tanulmányait más elemekkel, ha az elsővel már végzett.*
- Semmi baj, mester. Én nem sietek sehova. Megvárom, amíg bejárod a víz útját és majd csak azután kezdem el én is tanulmányozni azt. A föld valószínűleg még jó sokáig kihívások elé fog állítani. *Mosolyodik el kedvesen, majd kíváncsian az elé kerülő könyveket kezdi el vizslatni. A felszólításra csak határozottan bólint egyet és el is kezdi olvasni a tanulnivalóját. Közben Karheia is folytatja mellette a félbehagyott kutatásait, s ezzel egy kellemes tanulókört hoznak létre. Az olvasmány az első sortól kezdve beszippantja, s alig ereszti. Csak néha-néha pillant fel a mesterére, mert valamiért melegséget érez a mellkasában, amikor látja, hogy ő mellette van. Bár egyáltalán nem ismeri a nőt, s az sem biztos, hogy bízhat benne... de valamiért mégis olyan nyugodt vele, mint az elmúlt pár napban még soha. Szeretné, hogy többet lehessen a társaságában és hogy ne kelljen benne csalódnia. Az ismeretlen, sötét múlt mellett egy ilyen biztos pont a jelenében erős stabilitást nyújthatna a számára. A leckék befejezéséhez közel jár, amikor a varázslónő megtöri a csendet. A mutatóujját feltartja még néhány másodpercre, jelezve ezzel, hogy már csak pár sor van hátra, amiket még egyszer át szeretne futni.*
- Igen, azt hiszem minden világos. Nem tűnnek ijesztő varázslatoknak, így lehet tennék egy próbát. *Húzza ki magát magabiztosan, bár a tekintetében azért látszik a rettegés. Még soha nem nyúlt a mágiához, így az első alkalom mindenképpen egy ijesztő procedúrának ígérkezik. Feláll, kicsit messzebb lép Karheiától, majd vesz egy mély levegőt. Erősen elkezd koncentrálni, majd amikor úgy érzi, hogy összegyűjtötte minden erejét és a lehető legtisztábban elképzelte az elméjében a kívánt eredményt, akkor végigsimít a bőrén és a könyvben leírt folyamatot próbálja lassan, de határozottan megvalósítani.*
A hozzászólás írója (Bűbájos Miraiylla) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.18 16:16:32
A varázsló végigsimít bőrén, melynek hatására az kismértékben keményebbé, ellenállóbbá válik a sebzésekkel szemben (1) a következő három körre.
3247. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-05-18 15:27:21
Üzenet elküldve: 2022-05-18 15:27:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Miraiylla//
*A tündér leány viselkedését, és lelkesedését csendesen tanulmányozva dől hátrébb, amíg az apróság a jegyzetek fölé hajol.*
- Az energiáidat elnézve a víz lehet megfelelőbb lenne neked, kár, hogy azzal nem tudok szolgálni.
~ Egyelőre. Ha a Szellemek is úgy akarják, akkor ez is megváltozik idővel. ~
*De nem zavarja Miraiyllát tovább, hiszen ez a tudás komoly koncentrációt igényel, még a kezdeti lépcsőfokokon is.*
- Olvasd el először ezeket.
*Mutatóujjával megkopogtatja az odaadott könyv oldalait.*
- Ha megvagy vele, akkor gyakorolhatunk is majd kicsit, persze mértékkel. Nem akarjuk sem lerombolni a tornyot, sem megzavarni a többieket.
*Feláll a helyéről, közben még egy utolsó mondatot intéz a lányhoz.*
- Nekem is van még lemaradásom, amit be kell hoznom, talán egyszerre végzünk mind a ketten.
*El is indul magabiztos lépésekkel, hogy a temérdek könyv között kutakodjon. Három-négy vaskosabb kötettel a kezében tér vissza, amiket óvatosan az asztalukra helyez. Vesz maga elé pergament, és lúdtollat is, majd kinyitja az első könyvet.
Csendes olvasgatásban merül el, ujjával követve a sorokat. Időnként megáll, és a pergamenre vet egy-egy sort. Nyugodtan, kimérten téve mindezt, hiszen kapkodásnak csak hibázás a vége.
Amennyiben Miraiyllának nem akad kérdése, úgy Karheia hosszú időre elmerül a tanulásban, hogy majd ő maga törje meg a csendet.*
- Érthetőek voltak a sorok? Ha valaminek sikerült “összeállnia”, akkor ki is próbálhatod. Ha nem sikerül, akkor se csüggedj, bár amiket adtam azok könnyebbek, elvileg mennie kellene.
*A tündér leány viselkedését, és lelkesedését csendesen tanulmányozva dől hátrébb, amíg az apróság a jegyzetek fölé hajol.*
- Az energiáidat elnézve a víz lehet megfelelőbb lenne neked, kár, hogy azzal nem tudok szolgálni.
~ Egyelőre. Ha a Szellemek is úgy akarják, akkor ez is megváltozik idővel. ~
*De nem zavarja Miraiyllát tovább, hiszen ez a tudás komoly koncentrációt igényel, még a kezdeti lépcsőfokokon is.*
- Olvasd el először ezeket.
*Mutatóujjával megkopogtatja az odaadott könyv oldalait.*
- Ha megvagy vele, akkor gyakorolhatunk is majd kicsit, persze mértékkel. Nem akarjuk sem lerombolni a tornyot, sem megzavarni a többieket.
*Feláll a helyéről, közben még egy utolsó mondatot intéz a lányhoz.*
- Nekem is van még lemaradásom, amit be kell hoznom, talán egyszerre végzünk mind a ketten.
*El is indul magabiztos lépésekkel, hogy a temérdek könyv között kutakodjon. Három-négy vaskosabb kötettel a kezében tér vissza, amiket óvatosan az asztalukra helyez. Vesz maga elé pergament, és lúdtollat is, majd kinyitja az első könyvet.
Csendes olvasgatásban merül el, ujjával követve a sorokat. Időnként megáll, és a pergamenre vet egy-egy sort. Nyugodtan, kimérten téve mindezt, hiszen kapkodásnak csak hibázás a vége.
Amennyiben Miraiyllának nem akad kérdése, úgy Karheia hosszú időre elmerül a tanulásban, hogy majd ő maga törje meg a csendet.*
- Érthetőek voltak a sorok? Ha valaminek sikerült “összeállnia”, akkor ki is próbálhatod. Ha nem sikerül, akkor se csüggedj, bár amiket adtam azok könnyebbek, elvileg mennie kellene.
3246. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-05-17 21:22:20
Üzenet elküldve: 2022-05-17 21:22:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Karheia//
*A varázslónő rövid gondolkodás után rá is vágja, hogy melyik lenne a legmegfelelőbb elem a tündér számára, az általa felvázolt kritériumok alapján. Amikor meghallja a földet, hatalmas mosoly kerekedik az arcára. Már az első pillanattól kezdve tetszik neki a gondolat, hogy egyszer majd belőle is egy földmágus lehessen. Ez az egyik olyan elem, ami mindig vele van és vigyáz rá. Stabilitást nyújt számára a hétköznapokban és nem engedi, hogy bármikor egyedül érezze magát. Milyen csodálatos is lenne, ha ő is ilyen személlyé válhatna mások számára! A föld varázslatok segítségével, talán nem is olyan elérhetetlen álom ez.*
- Nagyon jól hangzik! Szeretném a földet választani! *Tapsikol a kezével hangosan, majd miután észreveszi magát, ismét elvörösödik és bocsánatkérőn letekint a padlóra. Azonban a bűntudatából hamar kirázza a Karheia által adott lecke, ami a varázsigékről szól. Hevesen bólogat, ahogyan magába fogadja az új tudást. Nagyon látszik rajta az izgatottsága, még akkor sem tudná letagadni, ha akarná.*
- Köszönöm szépen a tanácsokat! Ígérem, hogy komolyan fogom őket venni! *Jelenti ki határozottan, hiszen a mágia veszélyes is lehet, ahogyan a mágusnő mondta. Nem szeretne senkinek sem gondot okozni a felelőtlenségével.*
- És akkor... hogyan is kezdjük? *Teszi fel a kérdést, amire a válasz talán már el is hangzott, de ebben valamiért nem olyan biztos.* ~Jobb kérdezni, mint megijedni! Vagy... ez a mondás máshogyan van?~
A hozzászólás írója (Bűbájos Miraiylla) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.17 21:25:14
*A varázslónő rövid gondolkodás után rá is vágja, hogy melyik lenne a legmegfelelőbb elem a tündér számára, az általa felvázolt kritériumok alapján. Amikor meghallja a földet, hatalmas mosoly kerekedik az arcára. Már az első pillanattól kezdve tetszik neki a gondolat, hogy egyszer majd belőle is egy földmágus lehessen. Ez az egyik olyan elem, ami mindig vele van és vigyáz rá. Stabilitást nyújt számára a hétköznapokban és nem engedi, hogy bármikor egyedül érezze magát. Milyen csodálatos is lenne, ha ő is ilyen személlyé válhatna mások számára! A föld varázslatok segítségével, talán nem is olyan elérhetetlen álom ez.*
- Nagyon jól hangzik! Szeretném a földet választani! *Tapsikol a kezével hangosan, majd miután észreveszi magát, ismét elvörösödik és bocsánatkérőn letekint a padlóra. Azonban a bűntudatából hamar kirázza a Karheia által adott lecke, ami a varázsigékről szól. Hevesen bólogat, ahogyan magába fogadja az új tudást. Nagyon látszik rajta az izgatottsága, még akkor sem tudná letagadni, ha akarná.*
- Köszönöm szépen a tanácsokat! Ígérem, hogy komolyan fogom őket venni! *Jelenti ki határozottan, hiszen a mágia veszélyes is lehet, ahogyan a mágusnő mondta. Nem szeretne senkinek sem gondot okozni a felelőtlenségével.*
- És akkor... hogyan is kezdjük? *Teszi fel a kérdést, amire a válasz talán már el is hangzott, de ebben valamiért nem olyan biztos.* ~Jobb kérdezni, mint megijedni! Vagy... ez a mondás máshogyan van?~
A hozzászólás írója (Bűbájos Miraiylla) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.05.17 21:25:14
3245. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-05-14 18:16:17
Üzenet elküldve: 2022-05-14 18:16:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Miraiylla//
- Megvédeni magad?
*Kérdez vissza a barbár nő kissé meglepetten, de láthatóan pozitívan csalódva. Persze sok rosszra nem számított egy tündértől, mégis megnyugtató a tudat, hogy látszólag olyan egyszerű s nemes szándékok vezérlik, mint az, hogy megvédje magát, esetleg másokat is.*
- Akkor talán a föld az ami a legideálisabb a számodra. Meg esetleg a víz, de azt nem ismerem olyan behatóan.
*Fel is csapja könyvét, hogy ráérős lapozgatásba kezdjen, amíg el nem jut a megfelelő fejezetig. Miraiylla egy rendezett írásképet láthat, egy-két egyszerűbb rajzzal kiegészítve a lap szélén.*
- Értem. Nos, nincs ebben semmi szégyen, nem érdeklődünk mindannyian ugyanaz iránt. Engem sem mozgat meg annyira, hogy mesterré váljak, mint Nestar, de jó az általános ismeretekkel tisztában lenni.
*Míg Miraiylla szorgosan ecseteli, hogy milyen ismeretei vannak a mágiával eddig, addig Karheia végig figyelmesen hallgat, és bólogat.*
- Nem minden varázslathoz szükséges ige. Bizonyos varázslatokhoz elég egy mozdulat is.
*Hogy bemutassa példáját a korábban használt varázslatot megismétli, ám ezúttal nem a gyertyára mutat, hanem az ujjhegyén tartja meg a lángocskát.*
- Óvatosan is kell bánni vele, egy-egy varázslat annyira eggyé válhat a használójával, hogy már a tudatot mélyéről érkezik a szándék. Például megijedsz valamitől, és ezért "akaratlanul" is egy kőfalat teremtesz magad köré.
*Int Miraiyllának, hogy jöjjön oda, majd elé tolja a könyvet.*
- Ez is éppen elég tudás elsőre. Itt pedig végtelen tudás áll rendelkezésedre, hogy a lyukakat befoltozd, s a végén rálátásod legyen a teljes képre.
*Bár Karheia erősen kételkedik abban, hogy halandóként valaha is ilyen mértékű hatalomra tehetnek szert, de ezt nem kell tudnia egy tanoncnak.*
- Úgy hiszem igen, én úgy érzem benned. Persze tévedhetek is.
*Megvonja vállait.*
- Az a lényeg, hogy minél fogékonyabbá, érzékenyebbé, nyitottabbá - vagy nevezd ahogy szeretnéd - válsz a mágiára, annál többet tudhatsz meg. Bonyolultabb igéket, amik igen nehezek. Szellemileg is nagyobb tárházzal rendelkezel majd ezekhez, így akár több varázslatot is végre tudsz hajtani egymás után, míg az elején lehet csak egy-kettő könnyebb fog menni. Ez egy hosszú, küzdelmes, de nemes út.
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
- Megvédeni magad?
*Kérdez vissza a barbár nő kissé meglepetten, de láthatóan pozitívan csalódva. Persze sok rosszra nem számított egy tündértől, mégis megnyugtató a tudat, hogy látszólag olyan egyszerű s nemes szándékok vezérlik, mint az, hogy megvédje magát, esetleg másokat is.*
- Akkor talán a föld az ami a legideálisabb a számodra. Meg esetleg a víz, de azt nem ismerem olyan behatóan.
*Fel is csapja könyvét, hogy ráérős lapozgatásba kezdjen, amíg el nem jut a megfelelő fejezetig. Miraiylla egy rendezett írásképet láthat, egy-két egyszerűbb rajzzal kiegészítve a lap szélén.*
- Értem. Nos, nincs ebben semmi szégyen, nem érdeklődünk mindannyian ugyanaz iránt. Engem sem mozgat meg annyira, hogy mesterré váljak, mint Nestar, de jó az általános ismeretekkel tisztában lenni.
*Míg Miraiylla szorgosan ecseteli, hogy milyen ismeretei vannak a mágiával eddig, addig Karheia végig figyelmesen hallgat, és bólogat.*
- Nem minden varázslathoz szükséges ige. Bizonyos varázslatokhoz elég egy mozdulat is.
*Hogy bemutassa példáját a korábban használt varázslatot megismétli, ám ezúttal nem a gyertyára mutat, hanem az ujjhegyén tartja meg a lángocskát.*
- Óvatosan is kell bánni vele, egy-egy varázslat annyira eggyé válhat a használójával, hogy már a tudatot mélyéről érkezik a szándék. Például megijedsz valamitől, és ezért "akaratlanul" is egy kőfalat teremtesz magad köré.
*Int Miraiyllának, hogy jöjjön oda, majd elé tolja a könyvet.*
- Ez is éppen elég tudás elsőre. Itt pedig végtelen tudás áll rendelkezésedre, hogy a lyukakat befoltozd, s a végén rálátásod legyen a teljes képre.
*Bár Karheia erősen kételkedik abban, hogy halandóként valaha is ilyen mértékű hatalomra tehetnek szert, de ezt nem kell tudnia egy tanoncnak.*
- Úgy hiszem igen, én úgy érzem benned. Persze tévedhetek is.
*Megvonja vállait.*
- Az a lényeg, hogy minél fogékonyabbá, érzékenyebbé, nyitottabbá - vagy nevezd ahogy szeretnéd - válsz a mágiára, annál többet tudhatsz meg. Bonyolultabb igéket, amik igen nehezek. Szellemileg is nagyobb tárházzal rendelkezel majd ezekhez, így akár több varázslatot is végre tudsz hajtani egymás után, míg az elején lehet csak egy-kettő könnyebb fog menni. Ez egy hosszú, küzdelmes, de nemes út.
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
3244. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-05-14 14:30:27
Üzenet elküldve: 2022-05-14 14:30:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Karheia//
*Megérkeznek a Mágustorony belsejébe, ami épp olyan ámulatba ejtő a tündér számára, mint a külseje. Fel is merül az első kérdés, amivel kapcsolatban azonnal el is kezdi törni a fejét a lány. Még nem volt lehetősége ezzel kapcsolatban véleményt alkotnia, de szerencsére elég gyors és jó az ilyesmiben.*
- Olyan mágiát szeretnék tanulni... *Kezd bele elsőre bizonytalanul, majd egyre határozottabban.*
- ...amivel meg tudom magamat védeni. *Bólogat hevesen, hogy ezzel is megerősítse a véleményét.*
- Vagy akár másokat is. *Teszi még gyorsan hozzá, hiszen ez is hozzátartozik az elképzeléseihez. Valami olyanra lenne szüksége, ami egy esetleges támadás során megvédené az ellenséges mágusoktól vagy szörnyektől. Ő nem szívesen ártana másoknak, így egy áttörhetetlen védekező varázslat pont tökéletes lenne a számára.*
- Az alkímia? Még főzni sem nagyon szeretek, szóval nem hiszem, hogy az én világom lenne. *Vörösödik el lányos zavarában, mert egy kicsit szégyelli a válaszát. De hát őt sem érdekelhet minden és ő sem lehet jó mindenben. Ezt valószínűleg Karheia is meg fogja érteni.*
- Igen, van! *Jelenti ki büszkén, majd el is kezdi sorolni.*
- Tisztában vagyok az elementáris ágakkal. Tűz, víz, föld, levegő, nap és hold. Valamint, hogy varázsigék kellenek ahhoz, hogy igába tudjuk hajtani az elemeket. Ezen kívül pedig minden személy rendelkezik saját varázserővel, ami el is tud fogyni, ha túl sokat használ belőle. *Hadarja el a megmaradt emlékeit, ami talán helyes, talán helytelen információkból áll.*
- Viszont ennél többet nem tudok... és ebben sem vagyok biztos, hogy jó. *Vörösödik el ismét, már szinte olyan a feje, mint egy paradicsom. Közben ő is követi az ember példáját és keres magának egy üres széket, amire le is ül.*
- Nem tudom, hogy mit jelent pontosan ez a mágiára való érzékenység. Vajon én már rendelkezhetek ilyesmivel? *Teszi fel az első konkrét kérdését. Amennyiben a mágiaérzékenység aktív lexikális tudást jelent, akkor minden bizonnyal nem rendelkezik vele. Ha pedig a passzív kapcsolatáról van szó a mágikus energiákkal, nos... olyasmije talán akad.*
*Megérkeznek a Mágustorony belsejébe, ami épp olyan ámulatba ejtő a tündér számára, mint a külseje. Fel is merül az első kérdés, amivel kapcsolatban azonnal el is kezdi törni a fejét a lány. Még nem volt lehetősége ezzel kapcsolatban véleményt alkotnia, de szerencsére elég gyors és jó az ilyesmiben.*
- Olyan mágiát szeretnék tanulni... *Kezd bele elsőre bizonytalanul, majd egyre határozottabban.*
- ...amivel meg tudom magamat védeni. *Bólogat hevesen, hogy ezzel is megerősítse a véleményét.*
- Vagy akár másokat is. *Teszi még gyorsan hozzá, hiszen ez is hozzátartozik az elképzeléseihez. Valami olyanra lenne szüksége, ami egy esetleges támadás során megvédené az ellenséges mágusoktól vagy szörnyektől. Ő nem szívesen ártana másoknak, így egy áttörhetetlen védekező varázslat pont tökéletes lenne a számára.*
- Az alkímia? Még főzni sem nagyon szeretek, szóval nem hiszem, hogy az én világom lenne. *Vörösödik el lányos zavarában, mert egy kicsit szégyelli a válaszát. De hát őt sem érdekelhet minden és ő sem lehet jó mindenben. Ezt valószínűleg Karheia is meg fogja érteni.*
- Igen, van! *Jelenti ki büszkén, majd el is kezdi sorolni.*
- Tisztában vagyok az elementáris ágakkal. Tűz, víz, föld, levegő, nap és hold. Valamint, hogy varázsigék kellenek ahhoz, hogy igába tudjuk hajtani az elemeket. Ezen kívül pedig minden személy rendelkezik saját varázserővel, ami el is tud fogyni, ha túl sokat használ belőle. *Hadarja el a megmaradt emlékeit, ami talán helyes, talán helytelen információkból áll.*
- Viszont ennél többet nem tudok... és ebben sem vagyok biztos, hogy jó. *Vörösödik el ismét, már szinte olyan a feje, mint egy paradicsom. Közben ő is követi az ember példáját és keres magának egy üres széket, amire le is ül.*
- Nem tudom, hogy mit jelent pontosan ez a mágiára való érzékenység. Vajon én már rendelkezhetek ilyesmivel? *Teszi fel az első konkrét kérdését. Amennyiben a mágiaérzékenység aktív lexikális tudást jelent, akkor minden bizonnyal nem rendelkezik vele. Ha pedig a passzív kapcsolatáról van szó a mágikus energiákkal, nos... olyasmije talán akad.*
3243. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-05-14 11:44:24
Üzenet elküldve: 2022-05-14 11:44:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Miraiylla//
*Örül, hogy Miraiylla nyitott a segítségre az átkot illetően, de ezzel még ráérnek törődni. Némi érthető bizonytalanságot követően végül el is indulnak a Toronyba vezető lépcsőfokokon, rövidesen pedig az épület belsejébe is megérkeznek.*
- Van egyébként bármi elképzelésed arról, hogy a mágia melyik formája érdekelne téged?
*Könnyen lehet, hogy Miraiylla terveiben nem is feltétlenül tud segédkezni, ám nem szeretné a tündért befolyásolni ezzel. Miközben a választ hallgatja leteszi a földre a két kölyköt, és ellenőrzi, hogy a madzagok biztosan vannak rajtuk, így nem szaladgálnak el mellőle.*
- Az alkímia mennyire érdekel? Legutóbb jártam Arthenior templomában, és olvastam egy remek könyvet Nestar Erefiztől. Átmásoltam magamnak, ha netalántán érdekelnek.
*Meglapogatja a vastag könyvének borítóját, melyben a lapok része már meghullámosodott a tintától és a többszöri forgatástól, a többi viszont láthatóan új, és üres még.*
- Van bármi előzetes mágiatudásod?
*Kérdezi, miközben kiválaszt maguknak egy üresen álló asztalt. Mielőtt még letelepedne oda cuccaival együtt, még kísérletet tesz egy gyertya meggyújtására, ezzel is lefoglalva maguknak a helyet, bár abból éppenséggel van elég, elvégre a Mágustorony nem egy fogadó, ahova bárkinek érdemes betérni. A mágiát kutatók száma, pedig jóval kevesebb, mint azoké, akik meginnának egy sört egy nehéz nap után.*
- Na tehát.
*Kihúzza magának a széket, és helyet foglal, amit Miraiylla is megtehet, mert akad még szék az asztalnál.*
- Elsőkét talán a mágiára való érzékenységedet érheti meg fejlesztened, mielőtt konkrét mágiaágak tanulmányozásába kezdesz. Persze mindent úgy teszel, ahogy neked megfelelő vagy kellemes, ez csak egy javaslat.
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
*Örül, hogy Miraiylla nyitott a segítségre az átkot illetően, de ezzel még ráérnek törődni. Némi érthető bizonytalanságot követően végül el is indulnak a Toronyba vezető lépcsőfokokon, rövidesen pedig az épület belsejébe is megérkeznek.*
- Van egyébként bármi elképzelésed arról, hogy a mágia melyik formája érdekelne téged?
*Könnyen lehet, hogy Miraiylla terveiben nem is feltétlenül tud segédkezni, ám nem szeretné a tündért befolyásolni ezzel. Miközben a választ hallgatja leteszi a földre a két kölyköt, és ellenőrzi, hogy a madzagok biztosan vannak rajtuk, így nem szaladgálnak el mellőle.*
- Az alkímia mennyire érdekel? Legutóbb jártam Arthenior templomában, és olvastam egy remek könyvet Nestar Erefiztől. Átmásoltam magamnak, ha netalántán érdekelnek.
*Meglapogatja a vastag könyvének borítóját, melyben a lapok része már meghullámosodott a tintától és a többszöri forgatástól, a többi viszont láthatóan új, és üres még.*
- Van bármi előzetes mágiatudásod?
*Kérdezi, miközben kiválaszt maguknak egy üresen álló asztalt. Mielőtt még letelepedne oda cuccaival együtt, még kísérletet tesz egy gyertya meggyújtására, ezzel is lefoglalva maguknak a helyet, bár abból éppenséggel van elég, elvégre a Mágustorony nem egy fogadó, ahova bárkinek érdemes betérni. A mágiát kutatók száma, pedig jóval kevesebb, mint azoké, akik meginnának egy sört egy nehéz nap után.*
- Na tehát.
*Kihúzza magának a széket, és helyet foglal, amit Miraiylla is megtehet, mert akad még szék az asztalnál.*
- Elsőkét talán a mágiára való érzékenységedet érheti meg fejlesztened, mielőtt konkrét mágiaágak tanulmányozásába kezdesz. Persze mindent úgy teszel, ahogy neked megfelelő vagy kellemes, ez csak egy javaslat.
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
3242. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-05-12 16:10:31
Üzenet elküldve: 2022-05-12 16:10:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Karheia//
*Karheia esete teljesen más, mint amiben Miraiylla szenved. Jobban belegondolva az ember nő emlékezetvesztése még egy kicsit rosszabb is, hiszen ő biztosan valami szörnyűséget élt át, míg a tündérnek lehet csak egy egyszerű balesete volt. Mondjuk a másik oldalról nézve Mira járt rosszabbul, hiszen Rheia csak egy eseményre nem emlékszik, míg ő az egész eddigi életét vesztette el. Annyi bizonyos, hogy mindkét eset teljesen más és nem lehet őket összehasonlítani.*
- Rendben, ha úgy gondolod, hogy szükséges, akkor megpróbálkozhatunk ezzel az átoktöréssel. *Adja be végül a derekát és közben reménykedik, hogy nem valami fájdalmas procedúrába egyezett éppen bele. Aztán a mágiatanulásra terelődik ismét a téma, amire a tündér szemei azonnal felcsillannak. Nem hitte volna, hogy ilyen hamar fog ez megtörténni. Bátran követi a segítője példáját, ahogyan megkezdi megmászni a végtelennek tűnő mágikus lépcsőfokok hadát. Az első fokra még félszegen lép fel, de miután megbizonyosodik a valóságosságáról, már sokkal könnyebben veszi a többi akadályt. Az út során nem szól egy szót sem, csak esetleg egy-egy mosolyt küld a varázslónő felé, ha az rápillant. A látvány túlságosan lefoglalja most minden agytekervényét ahhoz, hogy kérdezgessen.*
*Karheia esete teljesen más, mint amiben Miraiylla szenved. Jobban belegondolva az ember nő emlékezetvesztése még egy kicsit rosszabb is, hiszen ő biztosan valami szörnyűséget élt át, míg a tündérnek lehet csak egy egyszerű balesete volt. Mondjuk a másik oldalról nézve Mira járt rosszabbul, hiszen Rheia csak egy eseményre nem emlékszik, míg ő az egész eddigi életét vesztette el. Annyi bizonyos, hogy mindkét eset teljesen más és nem lehet őket összehasonlítani.*
- Rendben, ha úgy gondolod, hogy szükséges, akkor megpróbálkozhatunk ezzel az átoktöréssel. *Adja be végül a derekát és közben reménykedik, hogy nem valami fájdalmas procedúrába egyezett éppen bele. Aztán a mágiatanulásra terelődik ismét a téma, amire a tündér szemei azonnal felcsillannak. Nem hitte volna, hogy ilyen hamar fog ez megtörténni. Bátran követi a segítője példáját, ahogyan megkezdi megmászni a végtelennek tűnő mágikus lépcsőfokok hadát. Az első fokra még félszegen lép fel, de miután megbizonyosodik a valóságosságáról, már sokkal könnyebben veszi a többi akadályt. Az út során nem szól egy szót sem, csak esetleg egy-egy mosolyt küld a varázslónő felé, ha az rápillant. A látvány túlságosan lefoglalja most minden agytekervényét ahhoz, hogy kérdezgessen.*
3241. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2022-05-12 09:28:19
Üzenet elküldve: 2022-05-12 09:28:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Miraiylla//
*Nem lepi meg, hogy Miraiylla kapva kap az alkalmon, hogy betekinthesse Karheia jegyzeteibe, ahogy Gaerralos esetében is történt. A barbár nő is hasonlóképpen tenne egy ilyen helyzetben, s valahogy így is történt, amikor még frissen érkezett tanonc volt Synmirán. Nem felejtette el, hogy milyen mohón falta a sorokat amiket Krestvir kegyesen átadott neki. Ugyanezt a tudásszomjat véli felfedezni Miraiyllában is, ami nem elrettenti, csak abban erősíti meg, hogy a tündér elég lelkes ahhoz, hogy a mágia útjára léphessen. Már csak az elkötelezettség ami kérdéses, de arra úgyis csak az idő adhat választ.*
- Hát, úgy valahogy.
*Kissé zavarba jön a kérdésektől, amikre számíthatott volna, de mégsem készült fel eléggé rájuk. Láthatóan kényelmetlenül érinti kissé ködös, de annál fájdalmasabb múltja.*
- Vannak részletek, amiket mintha...kitakart volna az elmém. Tudom, bután hangzik. Csak azt tudom, hogyha azokra a sötét foltokra gondolok, akkor kellemetlen érzések fognak el, ezért nem bolygatom őket inkább.
*Ennek okán valahol meg tudja érteni, ha a tündér sem szeretné megismerni múltja részleteit, ám Karheia esetében sokkal másabb és jóval enyhébb "amnéziáról" van szó, ami csak lelkét és épelméjűségét kívánja megóvni azzal, hogy a nagyon fájdalmas emlékeket elhomályosítja.*
- Azért jobb ha majd erről tényleg megbizonyosodunk. Ha gondolod és szeretnéd, akkor megpróbálhatok valami egyszerű átoktörést.
*Közben lassan feltápászkodik, és lesöpri a ruháját.*
- A szédülés utalhat fejsérülésre, igen.
*Erősíti meg Miraiylla szavait, ám még láthatóan kicsit továbbra is nyugtalan az átok lehetősége miatt.*
- Tanulni van mit, bőven. Még nekem is, pedig én már egy ideje koptatom a csizmámat ezen a földön.
*Egy bátorító mosollyal fordul a tündér felé, majd magához hívja a két kölyökkutyát, hogy ölbe vegye őket.*
- De talán kezdjük először a toronyban. A lépcsőkkel kicsit óvatosan, elég ijesztőek, nehogy leszédülj róluk. De szilárdak, ha nem is tűnik úgy.
*Hogy bebizonyítsa szavait a lebegő torony áttetsző, de mégis látható lépcsőfokára lép. Óvatosan, egyelőre csak bemutatva azt, hogy stabil, és gond nélkül elbírja őt, hiába tűnik csupán egy jelenésnek az egész. Végül megteszi a következő és a következő fokot is, remélhetőleg bátorítva arra Miraiyllát, hogy kövesse őt a tudás fellegvárába.*
*Nem lepi meg, hogy Miraiylla kapva kap az alkalmon, hogy betekinthesse Karheia jegyzeteibe, ahogy Gaerralos esetében is történt. A barbár nő is hasonlóképpen tenne egy ilyen helyzetben, s valahogy így is történt, amikor még frissen érkezett tanonc volt Synmirán. Nem felejtette el, hogy milyen mohón falta a sorokat amiket Krestvir kegyesen átadott neki. Ugyanezt a tudásszomjat véli felfedezni Miraiyllában is, ami nem elrettenti, csak abban erősíti meg, hogy a tündér elég lelkes ahhoz, hogy a mágia útjára léphessen. Már csak az elkötelezettség ami kérdéses, de arra úgyis csak az idő adhat választ.*
- Hát, úgy valahogy.
*Kissé zavarba jön a kérdésektől, amikre számíthatott volna, de mégsem készült fel eléggé rájuk. Láthatóan kényelmetlenül érinti kissé ködös, de annál fájdalmasabb múltja.*
- Vannak részletek, amiket mintha...kitakart volna az elmém. Tudom, bután hangzik. Csak azt tudom, hogyha azokra a sötét foltokra gondolok, akkor kellemetlen érzések fognak el, ezért nem bolygatom őket inkább.
*Ennek okán valahol meg tudja érteni, ha a tündér sem szeretné megismerni múltja részleteit, ám Karheia esetében sokkal másabb és jóval enyhébb "amnéziáról" van szó, ami csak lelkét és épelméjűségét kívánja megóvni azzal, hogy a nagyon fájdalmas emlékeket elhomályosítja.*
- Azért jobb ha majd erről tényleg megbizonyosodunk. Ha gondolod és szeretnéd, akkor megpróbálhatok valami egyszerű átoktörést.
*Közben lassan feltápászkodik, és lesöpri a ruháját.*
- A szédülés utalhat fejsérülésre, igen.
*Erősíti meg Miraiylla szavait, ám még láthatóan kicsit továbbra is nyugtalan az átok lehetősége miatt.*
- Tanulni van mit, bőven. Még nekem is, pedig én már egy ideje koptatom a csizmámat ezen a földön.
*Egy bátorító mosollyal fordul a tündér felé, majd magához hívja a két kölyökkutyát, hogy ölbe vegye őket.*
- De talán kezdjük először a toronyban. A lépcsőkkel kicsit óvatosan, elég ijesztőek, nehogy leszédülj róluk. De szilárdak, ha nem is tűnik úgy.
*Hogy bebizonyítsa szavait a lebegő torony áttetsző, de mégis látható lépcsőfokára lép. Óvatosan, egyelőre csak bemutatva azt, hogy stabil, és gond nélkül elbírja őt, hiába tűnik csupán egy jelenésnek az egész. Végül megteszi a következő és a következő fokot is, remélhetőleg bátorítva arra Miraiyllát, hogy kövesse őt a tudás fellegvárába.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3722-3741